Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tiszta ideggyengítő ez a vizsgaidőszak. Amúgy semmi baja nincs az embernek, ezért csinálnak. Tiszta jó, nem? Hát nem annyira. És látom  többieken, hogy nem csak én küzdök ezzel a problémával, hanem körülöttem mindenki idegösszeroppanást kap a vizsgák súlya miatt. Kéne valami új, jobb rendszert találni talán, ami kevesebb nyomást helyez az ember fiára és lányára. Vagy nem tudom, lehet a rendszer jó, csak mi vagyunk túl hülyék hozzá. Igazából, ez a valószínűbb. Mármint oké, ez most még nem vizsga, meg még messze van  vizsgaidőszak, de azért annyira mégsem. És ha nem sikerül ez a beadandóm, akkor valószínűleg a vizsgámnak is lőttek. Szóval , ezért is döntök úgy, hogy kell öt perc szünet, amíg lehűtöm a forrongó gondolataim.
Homlokomat az üvegnek támasztom és totálisan kiürítem a fejem. Néhány percre megszűnik a külvilág, kicsit olyan, mintha nyitott szemmel aludnék. Valószínűleg ezért sem hallom meg, ahogy kis barátnőm tappancsai a hátam mögött állapodnak meg, hogy hirtelen két vékony kar ölelje át a derekam. Meghökkenek kissé, ám mielőtt a lány felé fordulnék rendezem arcvonásaimat. Elvégre a köszönésből már tudom, hogy Pollika zavarta meg a kis délutáni szeánszom. Széles vigyorral hajolok le, hogy derekánál elkapva felemeljem, és magamhoz öleljem. Nem vagyok egy erő ember, de Pollika negyven kilójával még elbírom. Amint kiölelgettem magam visszateszem a földre, hogy utána szabadon tehessen bármit. Lehet, most kiveri a balhét, vagy megüt, de remélem hogy inkább nevetni fog. Az jobb lenne.
- Nem jellemző. Minden dögunalom és nyugalom – nevetem el magam még egyszer hátrapillantva egyenesen ki az ablakon. Igazából tényleg nem láttam semmi érdekeset, bár ez nem zárja ki azt, hogy tényleg nem történik semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Reiner Kende az az aranyvérű hülyegyerek, aki nem bírja elviselni még a fül- vagy fejhallgatókat sem, pedig a haverjai rendszeresen zúgatják a mugli kütyüket a fülükbe. Aztán az úgy van, hogy Kende beszerzett egy (már sokadik) telefont magának – tudom, jól kezdődik, ne is mond bakker, de sehogy nem tudta kibogozni mégis, hogyan működik. Ment volna neki, ha akarja, de igazából… vett egyet, működött egy ideig-óráig (ez is , mint a többi), aztán most vett egy újabbat, de az csak rosszabb.
 A szőke annál hidegvérűbb, hogy ilyesmin felmérgelje magát, vagy ideges legyen, tudja kihez forduljon. Összekapja magát a szobája falai között kis zenét hallgatva, mert legalább azt tudja, hogyan csapja ki, és megindul Marina Darik keresésére. A szösztalicskát bezzeg frankón elnyelte a föld, szinte semerre nem találja, amikor végső opcióként tesz egy próbát. Elvégre, vizsgaidőszak van, vagy mi a bánat, ad neki egy esélyt, hiszen nemrég a tanulószobában még együtt szenvedtek, olyannyira, hogy esszé írás helyett inkább fütyülni tanította Mae-t.
Belép, a csendet csak a pennák sercegése töri meg, pillantása jár gyorsan körbe, arcán addig flegma közömbösséggel, majd meglátva a barnát apró mosollyal lépked közelebb. – Itt kerestelek utoljára – súgja a füléhez lehajolva, keze megborzolja a dán lány tincseit, majd a széket közelebb húzva leül mellé. – Komolyan, majdnem hamarabb bementem a városba – teszi hozzá, hogy a csaj érezze a súlyát a dolognak, aztán egyszerűen csak elé helyezi a készüléket az asztalra. – Te, ez rosszabb, mint a korábbi volt – nevet halkan, ujjai futnak hajába, ahogy fél kezét az asztalra nyújtva rádől annak lapjára. A telefonra, a lányra, majd újra a méregdrága vacakra pislákol. Ekkor bootol be, hogy nem is mondta Maenek mit alakított, így a csajnak fogalma sincs mi történt a korábbi telefonnal. – Tudtad, hogy nem mindegyik vízálló?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

A tanulóban mindig is túl nagy volt a csend, ebben Marina száz százalékig biztos volt. Konkrétan még akkor is rápisszegtek, ha a tolla végével kezdett el dobolni a füzetén, pedig az emberek nagy része még azt se tudhatta, hogy a ritmust se találja el mindig. Szóval mint valami kókadó növény ücsörgött a könyve felett, próbálta mozdulatlanul tartani magát, miközben a Rasmussen viking dallamai üvöltöttek a fülében.
Már épp kezdte feladni, amikor megérezte barátja kezét, és azzal a lendülettel kapta le régi fejhallgatóját. - Na végre, hogy megtaláltatok. Tudod hány órája várok arra, hogy megzavarjátok az állítólagos tanulásomat? - kérte számon Kendét Mae, mintha az egy igazi probléma lenne. De azért teljes testtel a fiú fele mozdult, és rámosolygott. Aztán nem. Amint meglátta az újabb kütyüt, leolvadt arcáról minden pozitív érzelem.
- Feltéve, hogy nem gyakran járok medence közelében, és a zuhanyzóban nem használom ezeket a vackokat, nem, nem tudtam - válaszolt a lány őszintén. - Viszont, tudom ki tudja. Ez a srác nagyon profi ezekkel a dolgokkal, ő állította be az én telekommunikációs eszközömet is - lelkesedett be Mae azonnal, és előkapta saját kütyüjét. Feltolta rajta a lapot, és pötyögni kezdett. "Ön az utolsó reményem, Létai. Várlak a tanulóban." Még egy smileyt is kapott a végére a fiú, ami kész csoda volt Marinától, szóval ha megérkezik még vállon is veregetheti majd.
- Addig is, amíg ideér, mond el mi a problémád vele. Bár nem tudok sok mindent a dologról, de bólogathatok úgy, mintha tudnám, te meg jobban érezheted magad amiatt, hogy kiadtad - ajánlotta fel mosolyogva, mert esze ágában nem volt hozzányúlni a készülékhez, csak hogy azt is elrontsa a srácnak. Na nem. Ezt a kört majd Kendének kell fizetnie. Bár valószínűleg tartotta, hogy ezúttal nem egy csók lesz akkor az ár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A legjobb a tanulószobában, hogy csend van. Tehát, ha valaki zenét akar hallgatni, vagy csak azt szeretné, hogy ne zavarják, menjen a tanulószobába és garantáltan nyugalma lesz. Így tett Roland is, habár a vizsgaidőszakban elég nagy a forgalom, a papír sercegésétől és néhány sóhajttól eltekintve nyugodt az egész. Ő pedig beülvén egy sarokba néhány saját maga által készített jegyzettel tökéletesen elvolt. Ugyanis a bluetooth fülesében szólt mindenféle zene a magimusic-ról, ami a varázsvilág spotify-ja, legalábbis eléggé hasonló. Ha már mugli zenékből elég jól elvan, most kíváncsi volt ennek a világnak a zenekaraira is. Éppen a Sápadt Lábú Őzgidáktól tombolt a fülében az Én leszek hajnali lenyugvó napsugár és eléggé szórakoztatta. Sokan nézték, hogy minek örül ennyire, amikor ők szenvednek, de az apró füllhallgatóra nem figyelt fel senki a fülkagylójában. Így aztán bolondnak hihették, de szerencsére erről Rolnd semmit sem tudott, mert bizonyosan kikérte volna magának. Jobb lába ütemesen fel alá járt a zene ritmusára. Előkapta a telefonját, hogy lementse a kedvencekbe ezt a dalt, és akkor látta meg, hogy nemrég küldött neki valaki üzenetet. Nem tudta, hogy éppen ki zavarja meg Rikoltsatok madárfészkek-et, de roppanttul bosszantotta, hogy vélhetően valahová mennie kell. Rolanddal ugyanis általában nehéz csevegni, mert a harmadik "okoskodás" után kinyomja a francba a beszélgetést, rosszabb kedvében tiltja az illetőt. Így biztos benne, hogy csak ritkán zavarják,és akkor meg valahová hívják és ennyi. Azt meg majd eldönti ő, hogy megy-e vagy járás, de nem válaszolgat rá. A válasz az, hogy megjelenik-e, vagy sem. Nincs is olyan túl sok ismerőse emiatt, de azért, ahogy apélda mutatja akad. Amikor megnyitja az üzenetet felvonja a szemöldökét, majd körülnéz. Meglátja a barnát, aki egy számára ismeretlen ismerőssel van egy asztalnál. Kendét látta már órákon, de amúgy nem nagyon szól hozzá sem, de ez nem személyes. Sóhajtva állítja le a Térdelve ne edd a parasztsajtot, majd kiveszi a fülesit és zsebrevágja a telójával együtt. Odaporoszkál a kettőshöz zsebredugott kézzel, majd Marina mögül megszólal. - Cső, megint mi a szar van? - csak így kedvesen, udvariasan, ahogy egy rellonoshoz illik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A második számú személy akivel feltétlenül meg akarta osztani csodálatos átalakulásának történetét az természetesen Polli volt, mindösszesen azért, mert mire visszaért az Eridonba már túl késő volt ahhoz, hogy Lilihez rohanjon. Persze lehetett volna annyi esze, hogy valahogy beügyeskedi magát a Levitába, ha már úgyis ott dekkoltak előtte, de a szerelem, az a fránya szerelem persze mindig elvette az eszét. A rózsaszín köd meg miegymás ugye, amiről megfogadta, hogy őt nem fogja sosem elérni, vagy ha mégis akkor normális marad mellette. Jó vicc volt.
Szóval kölcsönkérte szobatársa baglyát, hogy írhasson ezen a kissé kései órán. Nem sokat írt, mindösszesen annyit, hogy mikor és hol találkozzanak. Épp csak becsukta az ablakszárnyat, amin az előbb saját madarát kieresztette, mikor egy másik eszeveszett vad kopogásba kezdett. Csak az iskolai madarak lehettek ilyen agresszívak persze. Gyorsan megszabadította a kis tollast küldeményétől, és hangos kacagásban tört ki, amint elolvasta tartalmát. Egyre jár az agyuk.

Rendesen elfáradt az óra alatt. Nem volt valami pihentető az éjszakai alvás, szóval a mágia nagyon sokat kivett belőle. De végig ott volt mellette Flynn, hogy támogassa a nehezebb pillanatokban. Mosolyogva köszönt el tanárnőjétől, hogy aztán leszökdécselhessen a lépcsőn, tudva, hogy odalent már várnak rá. A sárkányróka, mintha csak tudta volna, hogy ki vár rájuk odalent fénysebességgel előzte meg és lökte fel majdnem gazdáját, hogy odalent azonnal Lili ölébe ugorhasson. Mi tagadás, az állat legalább annyira szerette a szőkét, mint a saját gazdáját.
- Ne haragudj, kicsit túlpörgött - nevette el magát, mielőtt ő maga is lehuppant volna a páros mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Tudom, pont annyi ideig kerestelek – válaszol flegmán a heves fogadtatásra. Teljes nyugalomban van, ne osztogassa már ki, hahó! Mert Kende pont gondolta, hogy Marina tanul. Ez a mondat mindenkit is összezavar, ha ismerik az alanyokat. Tehát: mert Kende pont gondolta, hogy Mae állítólagosan tanul… Nincs itt megbújó szarkazmus, valami a te szerkezetedben nem jó, öreg. Mint a szőke felső kategóriás telefonjával, amit miután az asztalra tesz, Mae arcára kiül, amit Kende is érzett, csak hogy az ő arcán sosem játszanak így az érzelmek. Attól még erősen lejátszódott benne.
- Na, pedig nem bírja – közli, az égre meredve a telekommunikációs eszköz szóra. – Amennyibe került, beállhatna magától – nevet fel. – De állítólag ez már vízálló – böki meg a telefont az asztalon, ami a papírt sziszegtetve csusszan arrébb.
Sose tépi feleslegesen a száját. Minek mondja el, ha egyszer nem tud benne neki segíteni? De Mae csak kedvességből mondja, ezt Kende is tudja – Pittyeg a zenémbe, folyamatosan kiír dolgokat, amik nem is üzenetek, meg tele van mugli hírekkel - Semmi értelme. Minap is Móricnak akart visszaírna, az meg küldött valami piros szőrös lángos izét, ami mozgott. Kende pont ennyire érti mire jó ez a vacak, azon túl, hogy az úszás kapcsán segít kapcsolatot tartani.
– Amúgy, ki a srác? – ennyit kérdez, nem többet és néhány pillanatra rá a szösztalicska mögé toppanó alakra néz. Amikor oda lép hozzájuk persze egyből gondolhatná, már csak a tartásából is, hogy jó nyitány várható keletről, de nem szokott előre gondolkodni, tehát csak simán felnevet. - Hallom ismeritek egymást – vigyorog jókedvűen, ahogy felnéz a srácra, majd maga mellé Mae-re. Felkel a székből, úgy nyújtja kezét a srác felé. – Reiner Kende - mutatkozik be, másik kezét hoodieja zsebébe vágva. Ha Brigitta - as sznob anyu - ezt látná, sikoltozna. - Asszem, van közös óránk, de sűrűn tévedek, ha nevekről és arcokról van szó - teszi hozzá barátságosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

Bólogatott a barna, mert teljesen meg tudta érteni barátja problémáit. Igazából hasonló volt az ő gondja is alapjáraton, amikor múltkor összefutottak Rolanddal. Csak ezekbe a gondokba pluszba érkezett az ő ügyeskedése is, amit a hibák javításával kreált. Szóval összességében most jobban állnak, mint legutóbb. Csak a telefon okosabb ezúttal.
Összerezzent a hangra a lány, de mintha mi sem történt volna fordult mosolyogva a rellonos felé. - Wow, nem gondoltam, hogy ilyen hamar ideérsz. Komolyan, ha az összes szőke herceg ilyen gyorsan odaért volna a toronyba zárt hercegnőkhöz, azoknak nem kellett volna félig belehalniuk az unalomba és tűkkel szurkálniuk magukat meg almákba fulladniuk - vetette fel Marina. Nem szerette azokat a történeteket, még gyerekként is irtózott Hófehérkétől, aki hét pasi után takarított. Bezzeg az eredeti Grimm mesék, na azok legalább lekötötték a figyelmét.
- Kende, ő itt Roland. Évfolyamtársunk - oktatta ki barátját, pedig legutóbb ő maga sem tudta hogy hívják a srácot, csak miután beírta magát a telefonjába. Még jó, hogy megtette. Milyen kínos lett volna. Miközben a fiúk elintézték az ismerkedés részt, Mae becsukta a könyvét, és a falhoz támasztotta, ő maga pedig felmászott az asztalra, és törökülésben nézett rá a srácokra. És hogy miért tette ezt? Egyszerű: nem volt az asztalnál több szék. És ha még egyet hoztak volna, akkor az meg nem fért volna az asztalhoz, és ki kellett volna alakítaniuk egy kis körszerűséget. Tiszta sok energia. Szóval logikusan megoldotta a lány, aztán Roland fele nyújtotta Kende telefonját.
- Most nem az én saram, az ő telefonja nem működik - bökött a fejével szöszke barátja fele. - Neki is hasonló problémái vannak a felvillanó ismeretlenekkel meg pittyogással, sőt őt még a muglik is megtalálták - foglalta össze a problémát a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egyáltalán nem volt kedve a dán csajhoz, már ami a szívességeket illeti. Más helyzetben persze, hogy el tudta volna képzelni, de volt egy nagypon halvány sejtése, hogy nem azért kell megjelennie, hogy a csaj ledobálja neki a textilt és légy az enyémet játszanak. Nem is érti egyébként mi az ami egyáltalán rávette arra, hogy megszakítsa a fontos teendőjét a barna miatt, persze a múltkori könnyű csók biztosan motiválta valamennyire. Így aztán elszlalomozott a dán lány asztaláig, ahol egy sráccal volt, aki navinés és évfolyamtársa, nagyjából ennyi a tudása. Ha nagyon figyelne órákon, akkor talán még a nevére is emlékezne, de nem hiszi, hogy Kergének, vagy Kelmének hívják. Most viszont hogy belegondol jobban, szokta őket együtt látni, lehet, hogy a pasija? Kit érdekel.
- Létai Roland - fogadja el a felajánlott kezdet és határozottan megrázza. Az, hogy a másik zsebrevágja a másik kezét egyáltalán nem zavarja, valójában ez sem érdekli. - Jaja, én is láttalak már, mi a stájsz? - néz a fiúra, majd a dán csajra, hogy kiderüljön, miért is kellett sósban jönnie. Nyilvánvalóan nem kell kihúznia majd belőlük az ittléte okát, és ahogy erre számított Marina azonnal elkezdi előadni azt, hogy a srác is fogalmatlan a telefonokkal. Hamarosan kezébe kerül a készülék és annak szenteli a figyelmét, miközben a dán csaj hangja a fülét csapkodja megállíthatatlanul. Ez a "telekommunikációs készülék" viszont máris megtetszett Rolandnak, de igyekezett nem mutatni, hogy ilyen drága teló van a kezében.
- Van zsé baszki - jegyzi meg, majd bekapcsolja a készüléket és a srác felé mutatja. Az pedig, ahogy kell a faceID-val feloldja a telefont és végre tud vele foglalkozni. -  Na lássuk - huppan le a székre, ha már felszabadult egy. Néhányan azért halkan duruzsolnak Marináról, hogy milyen bunkó, hogy az asztalon üldögél, Rolandot nem érdekli, próbál navigálni az új szerzeményén.
- Szóval azon kívül, hogy jelez, ha valamit frissít, mi még a bajod vele? Meg mibe fog ez neked kerülni, hogy megcsinálom? - pillant fel Kendére, mert nem kenyere az ingyenmunka. Közben lapozgat, és nézi, hogy mik vannak feltelepítve, de az alap appokon kívül nem nagyon van semmi. - Egyszerűbb lenne, ha cserélnék az enyémmel, az sokkal egyszerűbb cucc, mint ez. Miért pont ezt választottad? - nézett rá újból, miközben már a beállításokon szöszölt. Mindenféle szir-szart ki kell kapcsolnia, tudja, hogy felesleges még időjárás appot is használnia a srácnak. Már a bekapcsolás sem mehet annyira könnyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Elmosolyodik a határozottabbnál is határozottabb kézfogáson, mert azért örül, hogy a gyerek nem limbálja a kezét, mint a döglött halat, de hogy mi baja van arra pislog párat. A stájsz? Bootol picit mire koppan mire gondol a srác, pedig ő még csak nem is dán, mindössze nem sűrűn használja a kifejezést, de a szösztalicska épp jókor vág bele a dumálásba. - Működik, csak nem értek hozzá - röhögi ki Kende kvázi saját magát, ahogy Maeről vezeti tekintetét Rolandra, közben oda se figyel Mae szeánszára az asztalon, ami már a szöszi srác számára teljesen természetes környezeti mozgolódásnak bizonyul.
 A megjegyzését el is engedi, mert így is van, most ezt mit feszegesse? Teljesen közömbösen megvárja, amíg Roland arcához fordítja a telót, utána lesandít a srác kezeire, meg a telefonra és Kende is ledobja magát, vissza a székre. - Megoldjuk. - legyint és kezd is bele. - Kiad híreket, hogy mi van a mugli górénál, amire pont rohadtul teszek. Van egy ember, aki jó lenne, ha nem tudna hívni. Meg ezek az izék - mutat az alkalmazásokra - szóval, tudsz valami olyat, amin vannak értelmes zenék? - pár pillanatig még elgondolkodik, de ennyi, ez minden.
- Figyu, öreg, tartom, hogy olyanom is volt, mint neked. Nincsen cserebere. Ez nem ázik be. -Ha tudta volna, hogy ennyire haszontalanok a telefonok, akkor nem merült volna vele stopperrel mérni a csaj tempóját, amíg edzette. - Lényeg: ha tudsz vele kezdeni bármit, megadom amit kérsz - von vállat. - Bizonyos keretig - teszi hozzá, mert lehet, hogy szórakozott egy hülyegyerek, de nem idióta. Így előredől, térdein megtámasztja könyökét, közben állát összekulcsolt öklein tartja és figyeli Rolandot, meg amit állítgat. Felsandít Maere - Te az előbb csúsztattad azt a baromságot? - ráncolja a szemöldökét, mintha érdekelné, de legalább Mae dumálhat világnak, hadd örüljön a fejének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

Megcsapta a fülét, ahogy valaki a "szétdobta a lábát a két fiúnak" kifejezést használta, de egyszerűen nem tudta megérteni. Egyrészt a végtagjai nem levetőek, hogy aztán úgy bánjon velük mint a labdákkal, másrészt meg a törökülés éppenséggel egy összekulcsolt lábtartás. Tényleg nem értette a többi lánynak mi baja van mindig vele, de ezek után csak még inkább megértette a több fiú barátot.
Miután letudta a kötelező kört, csak hátra dőlt, neki az ablaknak, és unott fejjel hallgatta a diskurálást. Nem érdekelte túlzottan a téma, hát még a saját kütyüjéhez sem ért, majd biztos pont ahhoz a másikhoz fog...
- Ha már zenék, múltkor kíváncsi voltál a walkmanemre - vette fel a fonalat Mae, és megkocogtatta a műanyagot. - Mármint ha végeztetek, folytassátok csak - legyintett, mert hát biztos volt benne, hogy ennyi idő alatt nem lehet megoldani a problémákat. Tincseinek a végét nézegette, hogy vajon törik-e, aztán szája fölé biggyesztette azt, mintha bajsza lenne, hogy ezzel is elkergesse az unalmát. Mármint nem a srácok voltak a hibásak, hanem az egész muglibeszéd. Ha dánul lett volna, még esetleg a felét megérti, de így semmi esélye nem volt.
- Mi? - esett le a haja a többihez, ahogy felfogta, hogy barátja hozzá beszélt. - Jah, igen, de én sokat... tudod - mutogatta el a lány, ahogy a telefonján szokott pötyögni. - Szóval én direkt olyat kértem amin van ilyen. Minthogy neked fontos a vízállóság, nekem a kényelem - vont vállat. Soha nem gondolta, hogy egyszer ilyen társalgásokat fog lefolytatni. - És, még azt is megtaláltam, hogyan tudom átállítani a nyelvet dánra, szóval most már kezdem kapiskálni, hogy mit csinálok. De nyugi Roland, ha majd javítani kell szinkron fordítok - tette hozzá azonnal, bár ha valaki figyelt az utóbbi percekben, vagy csak a rellonos eszébe jut, hogy Mae mennyire tudja a telefonos szaknyelvet, akkor könnyen rájöhet, hogy ebben azért még lesznek gondok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mikor fogadta a másik a kézfogást, legalább egy kis tiszteletcsíra kezdett el benne kialakulni. Egyébként meg srác, szóval ez máris előny. Nem mintha a saját neméhez vonzódna - még ha rá gondol is öklendezni kezd -, csak a csajok túl kiismerhetetlenek. Tehát már az igen sem biztos, hogy igen, vagy nem olyan igen, hanem háromféle változata és te értsd jól. A srácoknál legalább egyértelműbb szerinte, és jól is van ez így. - Aha - mondja sóhajtva, legalább tudja, hogy két muglitechnológia-analfabétával van dolga. De nincs ezzel baj, csak nem akar arról elhíresülni, hogy olyan segítőkész. Most is csak szerencséje volt Marinának, hogy a közelbe volt, mert a Rellonból biztos nem sétált volna át idáig.
- Persze, mindent is tudok - mondja egy mosolyt villant, ami majdnem azonnal el is tűnik, majd a feloldás után kitörli a nem kellő dolgokat. - Van, mugli zene, vagy mágikus kell. Vagy mindkettő? - pillant a srácra, aztán úgy dönt, hogy letelepíti neki mindkét appot. A magify - szerinte annyira gázak a varázs appok, ahogy lopják a mugli neveket, hogy néha neki fáj - jó lesz a varázsos zenekaroknak a másiknak meg tidal, bár azért fizetnie kell, de nem hiszi, hogy ezzel probléma lesz. - Ó, itt van, ha befejeztem meglesem - mondja Marinának fel sem pillantva  nyomkodásból. Egészen belelendül és élvezi az iphone adta lehetőségeket. - Annyi a hátránya ennek a cuccnak, hogy minden szarért fizetni kell, de gondolom nem lesz gond. És ja vízálló, de azért ne fürdöjél vele, főleg nem tengerbe, a sót nem szereti. Meg a sokáig vízben levést sem - ad némi ingyen tanácsot - majd hozzádobja a végén az árhoz - mikorra végez is és visszaadja a telót. - Ez jó a mágikus, ez a mugli zenekarokhoz, ezzel tudsz tájékozódni, ezzel... - elmond még egy pár appot, amiket feltett és hasznos lehet, amjd visszaadja a telót, kicsit sajnálva. Jó lett volna egy csere, de hát úgy tűnik nem hülye a gyerek, szóval majd gyűjt és vesz magának ő is. - Na, oké, legyen 10 sarló - mondja végül, miközben a dán csaj elmeséli, hogy miért vett olyan telefont, aminek nincs értelme. Mármint szerinte, mert attól, hoyg ecsúsztathatós, nemigen tudja használni.
- Ó, ezzel igazán megnyugtattál - a szarkasztikus él és az orrán átt hirteln kifújt levegőből csak úgy süt az érdektelenség. Meg tudja oldani ha kell, hogy visszaállítson mindent, ha meg nem, majd elküldi a Kins&Kens-be a csajszit. Bár az drágább lesz, mint ő, de legalább múködni fog a "telkommunikációs eszköze".
- Na, van még valami? - kérdezi, majd fel is áll, távozni készül. Nincs kedve beleszólni itt a nagy romantikázásba, vagy bármibe, legyen az egy nagy semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Alig bírt magával. A Sárival való találkozások előtt mindig izgatott volt, mármint a szokásosnál is, és valami a gyomrára is nehezedett, de most különösen csillapíthatatlan volt lelkesedése. Nem mintha úgy gondolná, hogy bármit is érdemes lenne megváltoztatni Sári tökéletes külsején, de ha már mégis megtörtént, akkor nagyon látni akarta. Mert hát az újdonság ereje, és az elképzeltetlen szemügyrevétele is tényező volt.
Szerencsére nem kellett sokat várakoznia a lányra, de egyébként sem unatkozott abban a pár percben, amíg a termet csodálta, ahova érkezett. Aztán mikor barnáit az eridonosra fordította, arcára olyan bárgyú vigyor költözött, amit illett volna nyomban megfesteni az utókor számára. De még előtte értesült arról, hogy ideje figyelmét az architektúrai remekműről másra fordítania, megérkezett ugyanis Sári előfutára, Flynn, a sárkányróka, aki annak rendje és módja szerint rá is ugrott a levitásra.
- Szia Flynn! Hát ki a cukormókus? Hát ki? Hát te bizony! - güggyögte neki, miközben az elemi lény lendületétől le is huppant a lépcsőre. Ezután pillantott csak fel, keresve a gazdit.
- Merlin szent szagos szakállára! - nevette el magát, amint Sári leült mellé. A lány Flynn miatt mentegetőzött, de az cseppet sem zavarta Lilit, miközben pislogás nélkül csodálta barátnőjét, a sárkányróka füle tövét vakargatta.
- Te tényleg szőke vagy! - állapította meg az egyértelműt, és kicsit remegő kézzel még oda is nyúlt, hogy megfogjon egy tincset az övénél is világosabb hajkoronán. - Na ki vele, hogy sikerült ezt elkövetned! Olyat is hallottam, hogy véletlenül egy merengőben mostad meg, és megőszültél.
Természetesen a szájról szájra terjedő hírek gyakran változtak át pletykává.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hazudhatná, hogy bármilyen szövegelést, vagy megjegyzés meghall a körülöttük lévőktől, de nem. Totálisan elég neki Rolandra figyelnie, hogy ha mindent nem is, de a legfontosabbakat megjegyezze. Később még jól jöhetnek.
- Mindkettő - bólint, de Roland már amúgy is belekezd valamibe. Az edzéseken, vagy nyáron, amikor Boskával a tónál kifogtak egy mugli bulit nem is mentek olyan rossz számok, azóta pedig Kendét egészen érdeklik a varázstalanok által kicsapott zenék. Kissé megdönti a fejét, fapofával reagál egy újabb megjegyzésre az anyagi helyzetére, majd csillan a szeme a lényegre: no só. - Oké, oké - bólogat, mint kutya a jojóra. - Gondolom ez a tűzzel is így van, nem csak a vízzel… - puhatolózik, mert az ember sose tudhatja. Kicsit közelebb hajol, szeme jár Roland ujja mentén, hogy mit, mire, hogyan, fejben próbálja feltérképezni a dolgokat, még akkor is, amikor már kicsit megemelkedve a farzsebéhez nyúl, majd gyors számolást követően odaadja a pénzt. - Kösz, öreg.
 Kende a haverjához fordulva hallgatja a fecsegő választ. Lusta, ráérős bólintásokkal reagál néhol a szösztalicska mondandója közben, majd apró mosollyal bólint. Na igen, a csajjal ellentétben ő annyiból volt előrébb, hogy neki anyanyelven volt a telefon alapból, azért az se mindegy. Mégis akaratlan vigyorodik el, ahogy Mae még felajánlja fordító tudását újdonsült ismerősének. A szöszi, Roland szarkazmusából sokat nem érzékel, tehát úgy érzi fairnek, ha a segítség után, ő is felvilágosítja a rellonos gyereket.
- Haver, csak eggyel többen lennétek - mondja a srácnak, közben bocsánatkérő pillantással sandít fel az asztalon ücsörgő barnára, majd dobja be gödröcskés vigyorát.
Szürkéskékje ugrik a srácra, ahogy felkel a székről. A kérdésre először csak hümmögve hátradől, kezei közt a telefont forgatva, majd felkapja a fejét. Roland vágja a mugli cuccokat, meg a zenét, hát így is van! - Figyu, szoktál fesztiválra menni a nyáron? - kérdése kicsit hangosabb annál, mint amit a tanuló diákok elfogadnak, így néhányan motyogva és rá pillantva próbálják a tudtára adni, csak, na ja, Kendét még mindig hidegen hagyja, most is van hova figyelnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

A srác felvetésére még ő is felnevetett. - Persze, mert olyan sok minden szereti, ha elégetik. Tudsz mást mondani a tűzijátékon kívül, ami nem megy tönkre, ha meglángol? - kérdezte a lány röhögve. Ő is tud ám hülyeségeket kérdezni, de ahogy abban a szituációban kiröhögné Kende, úgy ő is megteheti vele.
Szúrós szemekkel nézett barátjára, de vitatkozni nem tudott. Tényleg borzasztó tolmács lenne, hiszen hiába tud három nyelven, egyiket se beszéli. Aztán angyali mosollyal a rellonoshoz fordult. Értett ő a cinizmushoz, csak éppen nem érdekelte.
- Mi, máris menni akarsz? - ráncolta össze a szemöldökét Marina, hirtelen tényleg nem tudta hova rakni a szituációt. Nem szokott hozzá, hogy az emberek csak úgy otthagyják. Vagyis... de. Ha idegesítően sokat beszél, de most még magához képest egészen tűrhető volt.
- Azt hittem érdekel a walkman, de ha nem... - vonta meg a lány a vállát, de a szőke már megelőzte, és előbb kitalálta mivel tartsák még ott egy kicsit Rolandot. És ráadásul még a kérdés is érdekelte.
- Uuu, egyszer elmehetnénk valami rock koncertre, hogy csináljuk azt a dolgot, tudjátok, amikor az emberek egymásnak verődnek és össze-vissza törik magukat, meg közben másokat öntenek le sörrel - vetette fel csillogó szemekkel Mae azonnal. Ezt a dolgot már régóta ki szerette volna húzni a bakancslistájáról, csak sose volt olyan társasága, akivel végre tudta volna hajtani. - Mármint ha csak a zene miatt mennénk, én azt is meg tudom ám érteni - szabadkozott, mikor rájött, hogy már megint egy olyan ötletet mondott, amit egyik lánytól se hallott még soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Szemeim elé tett kezem remeg, ahogy nevetek. Annyira abszurd az egész elképzelés, hogy meg sem kellett volna születnie, de mégis megtette, és itt lebeg a szemem előtt, pedig igazán befejezhetné. Nevetésem csillapodásával érzem meg azt, mégis mennyire ingoványos talajra léptem a gyöngyszemek egyikével, így tovább lépve a témán lököm el magam a párkánytól, hogy haladjunk is, mert sosem fogunk végezni. Nincs szükségem még egy beszélgetésre Volkovval, akinek inkább néztem minden mását, mintsem figyeltem a szavaira. Szemöldököm rebben meg a válaszra, oldalvást sandítok Kendére, apró mosollyal ajkaimon bólintok egyet. Őszinte, és nem ostoba. Pedig a kettő nagyon gyakran jár kéz a kézben. Hozhatsz döntést őszintén, mikor alapvetően mégis ostoba, de legalább őszinte. Hogy megéri-e? Azt nem az én tisztem eldönteni, de ahogy kékjeimet szakítom el a srácról, valamiért elhiszem, hogy nem érdeklik a döntései következményei, mindössze az a fontos, hogy azokat őszintén, saját akaratából cselekedje meg, még akkor is, ha az őszinteség bizonyos esetekben, a másikat bántja. És ez itt a lényeg. Mégsem feszegetem.
A lépcsőházba kiérve töltöm meg tüdőmet levegővel, mert eddig fel sem tűnt, de valahogy a festmények által gerjesztett tömör alkohol szag orromba ivódott. Vállam felett pillantok hátra ismét, hogy Kende vajon követ-e, vagy akkor itt váltak el útjaink, amikor meglepetten kapom el tekintetét. Kedves mosoly kerül ajkaimra, ahogy teljes testemmel felé fordulok, megrebbenő szemöldökkel követem végig a mozdulatsort, amivel leveszi a pulóvert, végül a lépcsősor felé indulok el lassan, nos, bármilyen meglepő legyen, azzal a feltett szándékkal, hogy felmenjek rajta. Tekintetem zizzen magam mellé, ahogy a srác csusszan el mellettem, elnyílt ajkakkal figyelem mégis mi a terv, fejemet oldalra biccentve hallgatom szavait. Megemelkedik a szemöldököm, igencsak egyértelműen, miközben a másik már a lépcsősoron megy felfelé. Fejemet fordítom arra, amerre menni terveztem, végül hajamba túrva nevetek fel halkan. Szóval van elég helyem cha-cha-chazni? Ki nem hagynám. Komótos léptekkel követem, majd lépek ki a teraszra.
- Soha nem jártam még itt - pillantok körbe. Persze, hogy is tettem volna, mikor nemhogy elemi mágus nem vagyok, de még a pálcás mágiám is nevetséges? - Gondolom nem ok nélkül jöttünk fel. Melyik elemet uralod? - lépkedek beljebb, majd állok meg Kende mellett, miközben kékjeimet járatom körbe a helyen. - Csak azért érdekel, mert ha neki állok a produkciómnak, nem mindegy, hogy elégek vagy megfulladok - vonom meg vállaimat szemtelen vigyorral.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A kezei varázslatos sebességgel állítgatják a mobilt és kérsnek megfelelően működni kezd az iphone. Továbbra is vágyik rá, de a fene nagy büszkesége nem engedi kiutatni eme gyengeségét. Sajnos ők nincsenek is ilyen anyagi helyzetben, hogy megengedhessenek magának egy ilyet, de lehet, jhogy a végén ráveszi magát valami diákmunkára. Amit persze nem láthat senki, szóval csak a sötétben feketerózsa ültetés és hasonló jöhet szóba.
- Ja, meg a széllel, baszki - felhirkan, majd még egyszer, amikor Marina is ekézni kezdi Kendét. - Egyébként... a Kins&Kensbe tesznek rá víztől, meg hőtől óvó rúnát is, ha védni akarod a tűztől. Amúgy, ahogy Marina mondja: ne dobd a kandallóba - von vállat flegmán, és már kezd elege lenni az ingyenmunkából, mikor is megkapja a pénzt. Oké, ez a másik meló, amit szívesen csinálna. De nem hiszi, hogy tele van annyire gyíkokkal a kastély, hogy mindenki hozzá rohangálna egy kis apróért megcsinálttatni a mobilját. Sajnos.
- Én kösz - mondja, és gyorsan el is tünteti a pénzt. Hát ez jobb, mint remélte, szerinte nem dolgozott drágán, de lehet, hogy olcsóbban is megcsinálná valakinek. Mondjuk a törzsvendégeknek, mint Marina. Mert, hogy a dán az lesz, ebben egészen biztos. Még ad némi kiegészítő információkat, amikor végre úgy veszi, hogy távozhat. Végül is csak ezért jött, nem igaz?
- Mé' tapsoljak még neked egyet, mielőtt lépek? - néz rá a barnára, aki a walkmannel akarná itt tartani. Azért annyira nem érdekli, hogy belekavarjon a két barát dolgaiba és hallgatnia kelljen őket. Visszadugná a fülébe a fülesét és megint élvezhetné a száguldó ritmusokat, meg a basszust, ami szétvágja a dobhártyáját és öreg korában olyan süket lesz, mint az ágyú. Nem gond, megéri, és lehet, hogy van rá bájital, ayeah.
- Ja, néha elmegyek egy párra - bólint, bár ő inkább a keményebb zenéket szereti, mint a cingogást, meg a drogbulikra rángatózást. Felröhög a Marian által felvázolt képre, mikor rászólnak, hogy hagjya abba. - Bocs má' - röhhent egyet, majd visszafordul a két jómadárhoz. - Hát megnézném, ahogy pogózol Marcsi, baszod - röhögcsél tovább, majd kitörli a könnyét a szeméből. - A sörlocsáláshoz már nagyon vidámnak kell lenni - heherészik, majd sóhajt egy nagyot a fejét rázva. - Tán menni akartok? Vigyetek sok mugli pénzt, mert lehet jókat inni, meg enni, meg mindenféle baromságban részt venni, mint a habparti - ad néhány tanácsot, majd ráül a padra Marina mellé. - Én inkább ilyen mágikus cuccra mennék el, kíváncsi vagyok, hogy hogy tolják ezek a népek - egy jó bartelben benne lenne. Ő vinné el a muglikhoz a jómadarakat, őt meg az ebben a világban jobban mozgók kalauzolnák el. Nem is lenne gond, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Unottan dől hátra a széken, ahogy a másik kettő próbálja megerőltetni magát és Kende vérét szívni. - A tűzijáték is tönkremegy, nagyokos, mert felrobban - vigyorodik el teli arccal, úgy emeli szürkéskék pllantását Rolandra. - Hasznos infó. Vettem, tesó, kösz - bólint, közben ismétli párszor magában a bolt nevét, ahova majd frankón benéz. - Marinat? A szösztalicskát nem dobáljuk kandallóba, ember - ingatja a fejét, mint, aki totálisan komolyan vette a kérdést, pedig belül, meghal a saját csodálatos poénján. Zseniális. Ahogy az is, hogy ilyen lazán összedobta neki a gyerek a cuccot, ki is fizette, neki meg a kezébe van ugyanaz a retek készülék, remélhetőleg már úgy, hogy használni is tudja. Keze közt forgatja, felnyitja, megles az appokat, próbálja újra végig venni melyik melyik volt, közben Roland távozni készül, Mae pedig marasztalná, mindebből Kende szinte semmit nem érzékel, ahogy a zenés appról hirtelen megindulnak a gondolatok és rátér a fesztiválokra. A kérdését azonnal a sráchoz vágja. Aztán töhög Marinat, majd tröhög Rolandon. Teljesen jó ez a mai nap! - Marcsi, baszod - ismétli meg nevetve a szavakat, kezével meglöki a szösztalicska felkarját. Édes ördög! Siratja a srác! Aprókat köhint, ahogy nevetése csillapodik, valaki odaszól Brigittát szidva, mert valszeg Kende édesanyja után érdeklődtek. Kezét emeli fel egy bocsra, hogy aztán hevesen bólogasson. - Adom a pogót. A sörlocsolás se rossz, de tudod ki pazarolna el, annyi piát - így is nehezen üt be az elemije miatt. Pillantása keresi Mae-ét, hogy támogató fülekre talált e. - Főleg sört.
Bólint Roland kérdésére, hogy ja, az a terv, azért kérdezte, aztán félre döntött fejjel hallgatja. - Habparti? - kérdez vissza és a sráccal leginkább csak tekintet alapján próbálja leszövegelni a lényeget. Mert azért, ami fontos, az fontos. - Felőlem aztán simán ledumálhatunk valamit a nyárra. Ami a Balatonon van, arra még szállást is tudok - tárja szét a karjait, majd megvonja a vállát, hogy na, hát ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem érti. Közeledik a szezon, többet edz. A klór maró fellege szállhatott tényleg az agyára. Csak erre tud gondolni, ahogy lépked a másik mögött, ugyanis Kendéhez képest kicsit többet árul el magáról, mint azt szokta, ráadásul egy totális idegennek. Valami furcsa a levegőben, kimelegedik az egésztől, érzi, ahogy arcára is felkúszik a forróságtól a pír, és amúgy sem rajongója annak, ha egy kicsit is megbillen a közérzete azzal a sok szutyokkal a nyakán, amit mellékhatásnak az elemije hozott magával. Miközben kibújik belőle, a pulóver anyagának gyűrődése mögött pillantja meg Mihailt, aki hol felé fordulva áll, hol újra a hátát mutatja Kendének. Észre se veszi, hogy a keleti szárny melyik szakaszán is járnak. Egy, majd két pillanat. A kastély legújabb építésű része, ami nem is érdekelné a navinést, de itt csúszik egyedül igazán a padló és akárhányszor a teraszra ment gyakorolni végig akart rajta csúszni, mint otthon a húgával, csak az emberek sose hagyták meg neki rá a lehetőséget. Most megcselekszi, hátha az segít kicsit helyre rázódnia, amellett, kíváncsi: ha a másik elmosolyodik rajta, vajon elrejti e azt. Nem is érti miért foglalkoztatja… főleg, hogy nem történik meg, csak egy pillantást kap, amit nem tud eltenni sehova, max zsebre. Elvigyorodik és megy fel a lépcsőn.
Ahogy a terasz padlóján némán puffan a talpa, odalépdel és azonnal az első gyakorló terem kis ablakán skubizik befele. Fél füllel hallja csak meg Mihail szavait maga mögül. - Most jársz - szól, ahogy ráérősen a pyro-terem ablakához lépdel. Felnevet a rellonos megjegyzésén, kicsit fejét is ingatja. - Elemi mágusok arról szövegeltek, hogy takarodó után jönnek gyakorolni - meséli. A helyet még érti. Nagyon máshol nem tehetik meg biztonságosabban, mint itt, de: - Ne kérdezd miért nem emberi időben tervezték - legyint hátra, már a harmadik ablakon bekukkantva. - Azóta sűrűn benézek - von vállat hanyagul, mert nem nagy szám, csak szimplán megragadt neki.
 Az utolsó, negyedik ablakon belesve, mutatja fel fél kezét, hogy minden oké, aztán megfordul és ugyanazzal a hüvelykujjával bököd a válla felett hátra. - Hydromágus vagyok, Sztravinszkij - so-called, legalábbis, de ezt nem kívánkozik megosztani vele. - Nem fulladsz meg, jó fej vagyok - nem is akármennyire, mert folytatja. - Mondtam volna, hogy találd ki, de tudjuk, hogy a rellonos haverom nélkül nem menne - vigyorodik el, ahogy egyik kezét zsebre vágva, a másikkal a vállán lógó pulóvert tartva lépked Mihailhoz közelebb. - Nézz fel - megvárja amíg Mihail feje mozdul, majd utána emeli szürkéskékjét az üvegezett mennyezetre, amin túl az éjszakába hajló égbolt süt át. Azért, nem a legocsmányabb látvány és annak, aki szereti a természetet, vagy a szépet, frankón jól tud esni. Szusszan, megköszörüli a torkát, majd oldalasan elfordulva újra végig pillant az üres téren. Állati lenne, ha egyszer képes lenne valódi gyakorlatokat végrehajtani itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Érzem magamon a másik pillantását, ahogy elcsúszik mellettem, mintha minimum egy sítáborban lenne, azonban megszeppent tekintetemen nem tudok, és nem is akarok változtatni, ahogy végül - pillanatnyi - habozás után csupán, követni kezdem. Kékjeim gyorsan járnak körbe a teraszon, hogy mindent felmérhessek, ami elterül körülöttünk, de Reiner mozdul, így tekintetem szinte automatikusan követi, ahogy az első ajtóhoz lép, miközben a nyilvánvaló kijelentésem követi a kérdés, ami szintén egyértelmű. Válaszára mosolyodom el féloldalasan. - Most igen - lesütöm tekintetem, egy pillanat erejéig fürkészem csupán a padlót, majd tekintek fel újra, hogy követhessem Kendét, aki éppen magyarázatot ad arra, miért is vagyunk itt. Hitetlenség csillan szemeimben, bár hangot nem adok neki, amíg hallgatom szavait, amiket az ajtóknak intéz, mégis nekem szólnak. Szóval pár elemista gyakorta jár ide takarodó után gyakorolni. Elmosolyodom a hallottakra, mert valahol megértem őket: üres folyosók, üres az egész kastély, mindenki a körletében tengeti a szabad óráit, mielőtt álomba zuhanna. Csend honol mindenhol, a teljes koncentráció melegágya. Ennek köszönhetően hunyom le szemeimet több másodpercre is, amíg nézelődik tovább a srác, majd a vélt végszóra, félszemmel pillantok rá. Felemelt hüvelykujjára bólintok egyet, a folytatásra nyitom ki másik szemem is, mert ismételten érdekes vizekre eveztünk. Szemöldököm rebben meg, végül mosolyom szélesedik csak jobban és jobban.
- Tartom magam annyira logikusnak, hogy az úszásból kitaláltam volna, bár még úgy is fennállt volna a tévedés, szóval… - kapom el a másik tekintetét. - Tusé - mert ennyire még én is tisztában vagyok az elemekkel. Vannak párok, amik elviselik egymást, míg - példának okáért - a tűz és a víz, aligha marad meg egymás mellett. A hibázás lehetősége mindig adott, mindössze döntenünk kell, hogy bevállaljuk-e a vele járó csalódást, avagy a vele járó győzelmet. Olyan kétélű penge ez, amin mindenki az élén táncol. Fejemet eresztem lejjebb, le sem veszem kékjeimet róla, ahogy közelebb lépked. Az inger van meg, hogy én is lépjek egyet előre, mégsem cselekszem meg. Kérdő tekintetem függeszkedik arcán, ahogy elhangzik az utasítás, végül lassan fordítom fejemet felfelé, hogy a látványtól nyíljanak el minimálisan ajkaim egymástól. Megbabonázva figyelem az elém terülő látványt, ádámcsutkám mozdul egyet gyorsan, ahogy aprót nyelek. Messziről, halkan jut el hozzám Reiner torokköszörülése, de ördög látja lelkemet, nem sajnálom. Talán csak pár másodperc, talán percek telnek el, ahogy iszom magamba a tiszta, éjszakai égbolt látványát, csendben, a gondolataimmal. Végül őszinte mosoly kerül ajkaimra. - Reiner - lágyan gördül le a név ajkaimról, pár pillanatot várok csupán, hogy rám figyeljen, mielőtt folytatnám. - Te hiszel a sorsban? - kellemesen mély baritonom tölti meg a teret, a falakba issza magát óvatosan. Nem pillantok rá, egyelőre úgy érzem, képtelen vagyok elszakítani tekintetem a sötét tisztaság megtestesítőjéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem is érti, hogy miért kell nekik vizsgázni. Amennyire tudja, a mugliknál csak néhány évente van egy nagy vizsga, amikor már idősebbek, meg aztán az egyetemen persze nagyon sok. A szomszédjuk mesélte nyáron, hogy az unokája milyen jó átlaggal végzett és szó sem volt vizsgákról, pedig nagyjából Pollival lehet egy idős a srác. Persze a lány nem szívesen járna egyik tatai mugli iskolába sem, nem azért, mert bármi rosszat hallott volna róluk, egyszerűen csak a muglik világa még rémisztőbb, mint az övéké. Nem teljesen idegen számára, de nagyon sok mindent nem tud még róla és ez szorongással tölti el, ha belegondol.
Ugyan ez erősen hasonló a bagolyköves vizsgák esetén, a gyomrában erős feszülést érez időnként, meg nem tud egy falatot sem enni. Vajon, ha majd jön a nagy ötödikes vizsga, arra már készen fog állni, vagy 3 év múlva is ugyanilyen rettegős lesz?
Már most meg kell találnia az ideális tanulási körülményeket és helyet, hogy később kevésbé viselje meg. Legalábbis ez a terv a tanulószobával kapcsolatban.
A gyakorlat az, hogy valószínűleg Marcit fogja boldogítani és egyikük sem tanul. Persze, ha muszáj, mert holnap lesz vizsgája a jó barátjának, akkor inkább máshol folytatja tovább a tanulást – egészen biztosan nem bírja ki, hogy ne találjon ki valami hülyeséget 5 percenként, amit meg kell kérdeznie.
Széles vigyora hamar döbbenetté alakul, amikor Marci ’bosszúból’ felkapja és magához szorítja. Először a meglepettségtől szinte rongybabává ernyed, azonban mielőtt letenné a fiú, ő is visszaöleli gyengén. Lehet, hogy több spenótot kéne ennie és akkor nagyobbra nőne. Kár, hogy utálja. – Naa, Marcii! – Hangjában a kényesség és a játékosság keveréke cseng. Kicsit késve a lepakolást követően reagál. – Engem nem lehet csak úgy megemelni! – Folytatja a kényes tónust kivéve a hangjából. – Majd én eldöntöm, hogy mikor lehet. – Mondja Marci alkarjába kapaszkodva, ahogy megpróbálja magát felhúzni. Reméli, hogy a fiú befeszíti az izmát, hogy ő se csak úgy vergődjön a kis nyüzöge izomzatával. Abban sem biztos, hogy képes megtartani a saját súlyát.
- Bent is unalmas. – Sóhajtja ő is az ablakhoz lépve, olyan közel, hogy a lehelete meglátszódjon az üvegen. Nem sokat lát a kinti sötétben, épp csak annyi fény van, hogy a kint bandukolók orra ne essenek. – Még a hóembereket is lerombolta valaki, amik ott voltak. – Csóválja meg a fejét, ahogy lemondóan az udvar egy pontjára mutat. A kaszabolás helyszínére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Tudja mennyire szüksége volt, van és lesz a vízzel való kapcsolatára ahhoz, hogy kibírja magukat a mindennapokat. Minden élőlény lelke. Mindennek energiát ad, szabad, finoman mozgatja a hegyek részecskéit, beszínezi a világot, miközben be is utazza azt. A víz mágiája Kende minden porcikájába beleitta magát az évek során. Szüksége van rá a létezéshez, jobban, mint bárkinek. Általa még talán magát is megtalálja, mi van az örökös aranykölyök mögött.
- Tusé - ismétli meg, arcán ülő vigyora válik kissé szélesebbé, azáltal villan gödröcskéje.
Azt hitte ismeri a vizet, minden nap találkozott hatalmával, de az most sokkal erősebb lett. Már nem az ő választása a közös kapcsolat, az jelen van, ha akarja ha nem, és ez rémisztő. Rémisztő, mert az érzelmei döntenek - nem a sors, vagy bármilyen külső erő. Mindent meg fog tenni, hogy kezelni tudja a mágiáját és előcsalogassa és bár már elő-elő merészkedett érezte, hogy van benne valami, aminek nem talál helyet.
Érdekeli. Szeretné újra az összhangot érezni a vízzel, mint eddig mindig. Most itt van ezen a helyen és tudja, ő nem lehet az a diák, aki éjszaka kioson gyakorolni. Nem tudja mennyi ideje áll Mihail mellett, míg végül családneve baritonba burkolva kúszik fülébe visszacsalogatva őt az elemi terasz falai közé. Feje megakad kissé a mozdulatban, ahogy a másik felé fordul. Ajkai elnyílnak, nem pislog, tekintete zizeg Sztravinszkij arcan, várja a folytatást. Félre döntött fejjel néz fel az égre, majd le a padlóra, amihez tompán simuló léptei törik meg a csendet, ahogy a terasz közepén lévő néhány lépcsőfok egyikére ül. A kérdésen nem sokat gondolkodik, csak a helyszín által benne formált érzésekből gyúrja meg válaszát.
- Igen is, meg nem is. Baromság, hogy előre meg van írva. Akkor miért csinálunk bármit? - hátradől, a fentebbi fokon támaszkodik meg könyökén.
A birtoklás vágya nem mozgatja, mert tudja milyen érzés, ha birtokolni akarják. Nem érdekli és nem is hisz a felsőbb hatalomban. Kapóra jött, meg nem is a hataloméhes szüleivel szemben a hydromágia megjelenése. Amúgy is mély kapcsolata volt az elemmel, de mintha csak azért vált volna elemi mágussá, hogy az megmentse az otthoni bezártságtól. Sose lehet elég hálás a víznek az életéért. Ez pedig nem a sors volt, hanem Kende döntéseinek eredménye. De mégis mit tudhat tinédzser létére? Azon kívül, hogy inkább dacos viselkedése, ragaszkodása az úszáshoz, majd a hullámba feltörő elemije vezetett oda, hogy ott ül, ahol. Ő alakította, nem a sorsa.
- Abban hiszek, hogy minden lépésünk számít és eljuttat valahova. Hogy tőlünk függ mit cselekszünk. Kapunk opciókat, mi döntünk, aztán majd alakul valahogy - őszintén így gondolja. Ha a sorsa munkálkodott volna, most nem lenne itt. - A sors olyan, mint a karma. Minden rosszat visszakapunk az életben - emeli tekintetét a plafonra. - Belemagyarázás. Elkövettük, ha valaki fel is fogja a súlyát az már épp elég büntetés - mintha a mágiájának megkapása és attól való elszakadásának bármi rossz tettéhez köze lenne. Újabb baromság. Ez nem büntetés, mindössze a szülei idióta, hataloméhes neveltetési módszereinek a szerencsétlen eredménye, aminek a levét Kende szívja. Nincs köze a sorshoz. Az életét a víz irányítja, az pedig nem felette áll, hanem mellette. - Miért? Szerinted az a sorson múlik, ha homokba dugod a fejed? - mosolyodik el könnyedén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Hosszúra nyúlik a csend köztünk, aminek minden pillanatát kihasználva fürkészem a fölöttünk elterülő látványt. Szinte magamba szeretném szívni, vagy lehet inkább azt vágyom, hogy ő szívjon magába, tűnjek el, és vissza se jöjjek. Eltűntem, magam mögött hagytam mindent egy szempillantás alatt, mégsem érzem úgy, hogy elég ideig voltam távol. Nem vitatkozhat velem arról senki ember fia, hogy helyesen cselekedtem meg, mert ebben biztos vagyok, azonban az vitatható, hogy nem jöttem-e vissza túl korán. Mennyi idő kellett volna még? Mennyi idő kellett volna még a lelkemnek ahhoz, hogy valóban elfogadja, az élet, amiben benne ragadt velem együtt, nem jövedelmező és ki kell törnünk belőle? Valószínűleg egy egész élet nem lett volna elég, én pedig gondolkodás nélkül, utolsó elhatározásként döntöttem egyik éjszaka. Vigyorogva mutattam fel a sorsnak nevezett szarságnak a középső ujjamat, hogy megmutassam neki: ahogy eddig, úgy mostantól sem irányíthat senki és semmi. A magam ura vagyok, és inkább elviselem a döntéseim után hagyott fájdalmat és hiányérzetet, mintsem egy olyan dologba ragadjak, ami nekem nem jó.
Innen a Reinernek szegezett kérdés, aminek feltétele közben sem pillantok rá. Csillogó kékjeimben tükröződnek vissza a csillagok, a Hold kellemes fehér fénye simogatja arcomat, mintha csak a Nap meleg sugarát érezném magamon. Igen is, meg nem is. Demokratikus válasz, ahogy a halkan puffanó cipőtalp jut el tudatomig sandítok le, hogy követhessem a mozdulatot, ahogy leül. Nem szólalok meg, túlságosan könnyed a pillanat ahhoz, így csak halvány mosollyal ajkaimon vezetem vissza kékjeimet az égre. Zsebemből húzom ki mindkét kezemet, tarkómon kulcsolom össze ujjaimat, mert nem várok folytatást tőle, ennyiből is le lehet vonni a konklúziót, ám legnagyobb megdöbbenésemre hangzik fel ismét hangja. Először szemöldökömet ráncolva hallgatom, majd kékjeim kerekednek ki, ajkaim nyílnak el egymástól, karjaim csúsznak le magam mellé, miközben fejem biccen előre, hogy mosolyogva fürkésszem arcát a másiknak.
- Azt mondod, hogy lényegében azért van szabad akaratunk, hogy döntéseket hozzunk, amik által saját sorsunk kovácsai vagyunk? - emelkedik meg fél szemöldököm kérdőn, hogy halkan nevessek fel, mikor elhangzik az olyannyira vágyott miért kérdés. - Kíváncsi vagy? - emelem vissza fejemet a tetőablak felé, miközben halkan szusszanok. - Lényegében azt mondtad el, amiben hiszek - sandítok lefelé rá halvány mosollyal ajkaimon, majd vezetem is vissza kékjeimet az égre. - Azonban vannak olyan helyzetek, amikor egyetlen opciód van és azt sem a saját döntésed alapján kapod magad elé. Ez a karma? Sors? Mindegy minek hívod lényegében, akkor is a fejed fölött lebeg, mint a büntetés, amit említettél. De mégis meddig kell egy embernek vezekelnie? Mikor lesz elég a büntetés? - fejemet előre biccentve kapom el a szürkéskék tekintetet, miközben kékjeimben csillan meg a múltam gusztustalan látványa. - Kedvelem a látásmódodat - jelentőségteljes pillantást intézek el felé, majd szakítom el róla tekintetem, hogy az égre vezessem. Még egyszer. Utoljára. Pár másodpercre hunyom le szemeimet, utolsó, vágyakozó pillantást engedek meg magamnak, mielőtt hátrálni kezdenék és hátamat vetném az egyik szabad falnak. - Neked mi a büntetésed? - halkan száll hangom az üres térben, lágyan, megnyugtatóan siklik Reiner felé, miközben halvány mosollyal figyelem minden rezdülését. Érdekelsz, Reiner Kende, mert nem vagy olyan, mint a többi. Magyarázatot adsz, vagy úgy hátrálsz meg, hogy közben mégsem teszed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Több elhagyatott rom is berozsdásodott már Kendében amennyire nem beszél róluk. Nem is igazán akar gondolni rájuk. Gyengén halad elméje hátsó zugába minden alkalommal, hogy a benne lévő érzelmekhez szavakat is találjon. Saját maga számára. Most azonban bajban találja magát és olyan beszélgetésbe keveredik egy vadidegennel, ahol saját nézeteit megosztva megnyílik magáról. Egészen más ez a beszélgetés, mint amit a barátaival szövegelnek. Talán azért mert a srác idősebb. Na, nem mintha akármelyik haverjának nem adná meg ugyanezt a választ, csak ők nem kérdezik. Senki nem kérdezi. Nem kérdezte.
Ahogy jött, úgy enged el megfeszült állkapcsa, miközben a másikat figyeli a rávetülő fényekkel. Mióta Kende mondta neki, Mihail úgy bámul felfelé, mintha hipnózis alá került volna. Könnyed mosoly jelenik meg a szőke arcán a kérdésre, amivel nem is egy, hanem máris kettővel felel, hogy válaszul mit kapjon? Újabb kérdést. Tele van ez az este kérdésekkel. Megvonja a vállát rá, mert mindenképpen a kíváncsiság hajtja azt, aki kérdez? Más oka frankón nem is lehet? Dehogynem. Főleg, hogy erre a választ Kende maga is tudta, mégis szélesen vigyorogva bólint, hogy utána még inkább könyökére nehezedve hallgassa a továbbiakat. Pislog párat, homlokát ráncolja, mert sokkal csavartabb ez a történet ebben a formában, mint ahogy azt ő látja. Pillantásuk találkozik, így Mihail kiolvashatja a meglepettséget Kende szemeiből. Kedveli a látásmódját, ő meg azt se tudta, hogy van neki olyan. Éppen ezért folytatja is. - Én életnek hívnám. Amikor beüt - jegyzi meg elsődlegesen, mielőtt még bármi másba belekezdene. - Ez már túl deep az én válaszomhoz - rázza a fejét halkan nevetve. - Az emberek nem csak választhatnak, hanem akarnak is. Más nézeteket látnak, máshogy szívnak - így látja ő, a hűvös kövön ücsörgő navinés.
Mihail mostanra a falat támasztja, majd üt a kérdéssel, amibe gyomra remeg bele a srácnak. Elkomorodik, aprót nyel, majd a plafon felé fordítja arcát. Utálja, amiért az első válasza erőteljesen ordít idebent. Nem is azt utálja, inkább magát a választ. Miért kell így lennie? Lassan engedi le fejét, a felsőbb évesre sandít. - Van egy pár - halvány mosolya árulkodó. Előrébb dől, két térdére helyezi könyökét, majd fűzőjét tűri oldalra a cipőjében. Egy kérdésről volt szó, mégis nem bánja, hogy beszélgetnek. Egészen más ez a beszélgetés. - Aktuálisan - felpillant, szürkéskék tekintete vágyakozva tapad a gyakorlóterem ajtajára, az egyedülire, ami neki számítana. - Egy elbaszott hydromágus vagyok a mágiája nélkül - az ajtót bámulva emelkedik talpra, majd lassan bootolja be, hogy hangosan kimondta, amit Mae-el se osztott meg. Arcán megrándul egy ideg, hirtelen fordul Mihailhoz. Kémleli. Legszívesebben zsebre vágná a kezét és azonnal kivonulna innen, mégis áll a lépcső fokán és a másikat méregeti. - Egy kérdésről volt szó.
 Van egy pár, de mindnek ugyanaz a forrása: a szülei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Százszor visszajátszott pillanatokban éltem le az utóbbi pár napot. Kapaszkodót kerestem bennük, valami olyat, ami csak megerősíti a döntésembe vetett bizalmamat: helyesen döntöttem, amikor ott hagytam. Szívemben ezer tőrrel, végtelen szerelemmel, de kiléptem az ajtón. Magam mögött hagytam a könnyáztatta arcot és a miattam ezer apró darabra tört szívet. Mégsem pillantottam vissza egyszer sem, csak mentem előre, hogy valaki az én ezer apró darabra tört lelkemet szedje össze. Mindössze napok teltek el, én pedig képes vagyok ismét felemelt állal, úgy sétálni a folyosókon, ahogy eddig mindig tettem, ahogy mindenki látott eddig. Mosolyogva beszélgetni mindenkivel, aki hozzám szól, lepacsizni a rég nem látott haverokkal, újult erővel, utoljára belevetni magam a kötelességeimbe, hogy úgy hagyhassak magam mögött mindent, ahogy én is elvárnám. Talán az, hogy idegenek vagyunk, talán maga a helyzet, majd a feltett kérdés komolysága hozza be elém a régmúlt képeit, nem tudom, de annyi biztos, hogy a hosszú barna haj akaratlan suhan el arcom előtt, mintha valóban itt lenne.
Mosolyom szélesedik, a meglepettség egyértelmű jeleit mindig öröm látni beszélgetőpartnereim arcán, mikor olyat mondok, amiről a másiknak talán fogalma sem volt. Igazam lenne? Nem tudhatom, de meg merem kockáztatni, hogy a meglepettség igenis a látásmódja létezésének szól. Pólóm azonnal átengedi a fal hűvös érintését, kékjeim zizzennek az előttem elterülő ajtóra, ami ironikus, ugyanis éppen a víz terme fekszik velem szemben. Oldalvást sandítok Reinerre, a szavai késztetnek egy széles mosolyra, amiben elismerés csillan. - Nézőpont kérdése lenne a büntetés maga is? - nyammogva fordítom felé először csak tekintetem, végül fejem is arra mozdul. Nem várok választ a kérdésre, halk hangom is erről árulkodhat, mert a szavakat szinte csak magam elé suttogtam.
Pillanatok alatt lesz a Reiner körüli levegő hideg és sűrű. A kérdés. Szemöldököm rebben meg, miközben végig követem a mozdulatsort, ahogy a plafon felé fordítja fejét. Ajkam szegletébe bujkál a mosoly. Van egy pár. Azonosulni tudok a válasszal, lehunyt szemekkel biccentek felé aprót, amolyan megértemmel, hiszen: akinek nincs az nem is élt soha igazán. A tetteink következményeit viselnünk kell, a döntés pedig a kezünkben van, mégis hogy tesszük azt? Felemelt fejjel, magabiztosan, avagy engedve neki hagyjuk, hogy feleméssze lelkünk minden épen maradt szegletét? Ahogy a navinésre nézek, egyértelmű ő melyiket választotta, a kérdés az, hogy képes lesz-e követni is, ha a döntése már meg is született? Kékjeim siklanak az ajtóra, mikor Kendéé is, azonban pillanatok múlva fürkészem ismét az arcot. A mágiája nélkül? Ahogy rám kapja tekintetét mosolyodom el és lököm el magam azzal a lendülettel a faltól. Lépek párat, a lépcső előtt állok meg, de tekintetem le nem veszem az ajtóról.
- Mégis megválaszoltad a másodikat is - sandítok rá oldalvást, könnyed léptekkel termek az ajtó előtt, majd koppintom meg azt mutatóujjam bütykével. - Elaludt az elemed, de ettől még nem leszel elbaszott, hiszen ugyanúgy benned van, csak ki kell engedned. Gondold át, mi az a lelki gát, ami akadályozza, hogy feléledjen benned, és páros lábbal rugdosd le - hajolok közelebb az ajtóhoz és kukucskálok be rajta, majd fordítok hátat az ajtónak, támaszkodom neki, miközben a kilincsre teszem kezemet és kapom el Reiner szürkéskék pillantását. - A döntés a tied, igaz? - nyomom le a kilincset, majd lököm be az ajtót és lépek el előle. - Ott az esélye annak, hogy felsülsz, de az elfojtott érzelmek még mindig szarabbul hatnak egy emberre, mint a bukás, hiszen… - nevetek fel halkan. - Azok szülik a bukást magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nézőpont kérdése a büntetés maga is. Túlságosan megkönnyítené az emberek dolgát, ha nem így volna, ugyanis akkor nem lenne bennük a kétely, hogy talán máshonnan kellett volna szemlélniük. Nem lenne annyi mi lett volna ha. Kende azonban csak nézi Mihailt mielőtt a kérdés érné és arcáról válik köddé az a mosoly, aminek íve játszott rajta. Mégis összeszedi magát egy homályba borult válasz erejéig, a másik biccentése mégis olyan megértést sugall számára, aminek következtében néhány pillanat új szavakat szül. Felemeli a fejét, vele együtt áll meg két lábbal a földön. Sok kérdés pattant az új építésű szárny falairól, szürkéskékje fürkészőn keresi a ki nem mondott társakat Mihail arcán, lehetőleg a válaszokkal együtt. De azok az érzelmek nem csapódnak benne. A helyzethez képest meglepően könnyed nevetés hagyja el torkát.
A másik mozdulatait követi, visszanyel egy reszketeg sóhajt, lesüti pillantását a szavakat hallja, szíve szorul össze, gyomra hány folyamatos bukfenceket, mintha mástól ilyen nyersen visszahallva mindezt arra késztette, hogy kidobja a taccsot. Még csak nem is ideges, csak feszeng, szorong odabent valami, aminek hatására lépdel lefele a fokokon. Megemeli a fejét Mihailra, amíg az ajtót nyit és le sem véve róla kemény tekintetét közeledik, még csak a terembe se sandít be. Tudja mi az a lelki gát. Övé a döntés. Elfolytja az érzelmeit, mert nincs kivel megbeszélnie, nincs értelme megbeszélnie, mert az még a szülein nem fog változtatni. Nem fog elbukni, velük szemben soha, semmiképp nem bukhat el, mert az tönkre is tenné. Túl jól tudja mi az a lelki gát és ennek fejében meg is hozott egy döntést, amikor idekerült. Majd egy újabb döntést, amikor Sárával gyakoroltak és életében először létrehozott egy ökölnyi vízgömböt, az ellen elem támadásának eredményéül. Egy pohár vizet képes volt lehűteni majd az eleme úgy szunnyadt vissza, hogy Kendének ideje sem volt örülni bármi fejlődésnek. - Azt hiszed egy órányi sétálgatás és szövegelés alatt kiismertél? - összehúzott szemekkel néz fel a fehérbe hajló tincsek alatt ülő kékségekbe. - Sosem döntenék úgy, hogy elengedjem. De érzem, semmi értelme oda belépnem, mert ezt a lelki gátat nem három másodperc alatt fogom leverni. Már megtettem volna. Erőltethetem, - bólint határozottan - hogy aztán beájuljak, mert kontrollálatlanul átfut rajtam valami, amit kezelni sem tudok - az lenne az igazi bukás. - Gondolom van jobb dolgod annál, Sztravinszkij, hogy összeszedj a földről - vérszegény mosolya ajka szélén őszintén rezzen, ahogy pillantása is elhagyja a kékeket a fekete és fémes dróthálókért, ami a gyakorlótermet övezte. A lyukacsos plafonon túli víztömeget megérezve köröz egy aprót fejével, miközben kienged egy sóhajt. - Szóval, hacsak nem zuhanyoznál egyet, vissza is csukhatod az ajtót - biccent a kilincs felé, és teljes testével Mihailhoz fordul, majd lép hátrébb, mielőtt még zavarba ejtően közelinek érezné bármelyikük is. Tarthatja gyengének, képmutatónak, vagy bármi is az, ami lejátszódhat a másik fejében, ő maga nem meghátrálásnak veszi, mindössze ismeri magát annyira, hogy tudja erre még nem áll készen. - Különben, újra igazad volt. Csak nem ismersz engem - sokkal szélesebb mosolya köszöni meg, leginkább azt, hogy valakinek végre beszélhet róla. Nem tudta, hogy ilyen rohadtul akarta.
Mindkét keze a zsebeiben talál helyet, még mindig mosolyogva túr hajába, ahogy elönti valami kicsavart megkönnyebbülés. Lassan kémleli Mihail arcát. Meglepően tisztában van a másik a véleményével, határozottan áll ki mellette. Mondhatni, sziklaszilárdan. Kende vajon ezért érzi, hogy megoszthatja vele mindazt, ami lezajlik benne? Édes ördög, ő sem ismeri a másikat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Talán az teszi könnyeddé a beszélgetést, hogy idegenek vagyunk. Semmit nem tudunk a másikról lényegében, mégis - ámbár feszélyezve - de elhagyják a szavak ajkainkat, amiket talán nyíltan, vagy részemről burkoltan soha nem mondtunk ki. A múlt árnyéka vetül rám, de szinte azonnal tova is száll, ahogy Reiner reakciója túl sok mindent árul el. Halvány, de egyértelmű mosoly pihen ajkaimon, ahogy lelépked a fokokról, majd a terembe sem nézve torpan meg előtte. Két végletként állunk egymással szemben: aki elfojtja érzelmeit, mert úgy véli, nincs más lehetősége kezelni azokat, és én, aki kiengedte magából minden felgyülemlett érzelmét, aminek azóta is súlya nehezedik rám. Ellentétes, mégis olyan párhuzamokat lehet vonni köztük, hogy már-már képtelenségnek hat az egész. Szemeim körül ülnek meg a ráncok, ahogy a mosolyom lesz szélesebb a kérdésre. Vállamat vetem a falnak, ahogy hallgatom, minden szavát úgy nyelem magamba, mintha minimum engem érintene a vízzel való kapcsolat. Követem tekintetét a terembe, kékjeim időznek el a különösen kialakított helyiségen, ami valóban, első ránézésre is az elem birtoklóinak könnyíti meg annak használatát. Fejemet a félfának döntve nézelődök befelé a teremre, amíg Kende befejezi. Ugyanaz a mosoly pihen ajkaimon, miközben rásandítok, majd vissza a helyiségbe.
- Különös lenne, hogyha álomvilágba ringatnám magam egy órácska után - nevetek fel halkan. - Tudod, Reiner, kurva bátor dolog belátni azt, hogy nem érzed magad késznek erre, így inkább visszakozol, mintsem csak ronts a helyzeteden. Kevés ember képes erre, mert azt hiszik, ha így cselekednek, akkor az automatikus bukás - fordulok felé, mellkasom előtt fonom keresztbe karjaimat. Széles mosoly terül el arcomon, mert akarata ellenére erősít meg abban, amit az eleje óta magával hordoz: ő más, mint a többi. Fejemet ingatom meg,  miközben lassan nyúlok az ajtó felé, és vágom el a kapcsot Kende és közte. Pár másodpercig figyelem ujjaimat a kilincsre fonódva, miután az ajtó nyelve kattan. - A hivatásom lesz másoknak segíteni felállni a földről, talán kezdhetném éppen veled - kékjeim villannak rá, arcom komoly, hangom határozottan vágja a levegőt, miközben felegyenesedem és döntöm hátamat ismét a falnak, csak immár a másik oldalon, mint ahol eredetileg tettem.
- Nem ismerlek, és épp ez benne a legszebb, nem gondolod? - csúsztatom kezeimet zsebeimbe, ahogy lábaimat nyújtom ki és vetem azokat keresztbe bokámnál. - Elmondtál valamit, és fogadni mernék, hogy megkönnyebbültél, talán… - ingatom meg fejemet elgondolkodva. - Talán ezért is volt könnyebb. Mert idegenek vagyunk - fordítom fejemet kicsit felfelé, de csak a plafon azon részét láthatom meg, ami a csillagos eget rejti. Innen nem láthatom. Lemondóan sóhajtok egyet, visszavezetem kékjeimet Reinerre, arcomon kedves és megértő mosoly pihen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem megy. Két szó, amiket ki is mondott azzal az egy alkalommal, amikor benne volt az érzés, ami megtalálta most is. Akkor egy katlannyi víz elé volt kényszerítve, egyik oldalán a családjával, a másikon egy idegennel, aki mára a tanára. Ott szinte utasították, hogy kapcsolatot létesítsen a vízzel. Nem volt meg az energikus, tiszta érzés a testében csak a keserű szájíz, ami tehetetlenségének eredményeként tört magának utat. Képtelen volt a rohadt nyomás alatt bármit is produkálni, csak lebegett a tenyere a víz felett a semmiért, mert az nem engedte, hogy megbolygassa nyugalmát. Károly magas alakja sejlik fel előtte és az a mozdulat, ahogy kezeivel öltönyét begombolva elsétál. Rá sem nézett Kendére. Sose tette, ha a csalódottságát kendőzetlenül akarta a gyerekére mérni. Mondanám, hogy meglep.
 Kurta mosolyra rezdülő ajkai válnak el Mihailt hallgatva, aki jóval többet mond három szónál. Azt mondja, amit Kende mindig is érzett, de ezidáig rohadtul senkitől nem hallotta vissza. - Éppen ezért nem hasonlítom magam másokhoz - összeszaladó mosolyráncok keretezik szemét, ami a másik mosolyáról téved annak kezére, amíg elkezdi behúzni az ajtót. Jobb lesz így. Azzal Kende arrébb is lép, megborzolja haját, a következő pillanatban a komoly határozottság irányába fordulva dönti oldalra a fejét. Mint egy kutya, aki nem érti mi van. Egy pillanat és még egy mire hitetlen neveti el magát. - Segíteni akarsz nekem -nem kérdezi, hangosan mondja ki, ami lecsapódott benne. Sosem szégyellt segítséget elfogadni, vagy kérni, mert nem is gondolta azt tovább, de most, ez más. Meglepi Kendét a lehetőség, amit nem taszíthat félre. Túl sok mindent osztott meg vele ilyen rövid idő alatt, és a kérdései, a reagálásai baromira oda szaladtak ki, hogy igenis megkönnyebbült. Ha folytatnák, még a végén helyreállna benne az, amit három perc alatt képtelen lerendezni. Bal arca belsejét szívja fogai közé. - Talán - megint egyetért vele. Érzi az őszinte megértés idegen hullámait, nem tudja miért van, de könnyű Mihailal beszélgetnie. Elhelyezkedik vele szemben, úgy lép közelebb hozzá. - Nem bízok a tökéletes emberekben. - felfele nézve tartja a szemkontaktust.  - Kétlem, hogy ez itt akadály lenne- beleegyezően elmosolyodik mielőtt még hátrálna. - Kezdhetsz éppen velem, adjunk neki egy esélyt, de nem most. Mára elég volt - több, mint elég. Megfordul, értetlen túr újra hajába amíg a lépcső felé indul. - Le ne maradj! - még mindig tartja: van valami a srácnál, amiért érzi, hogy valóban belemehet ebbe. Basszameg, totál mindegy, már belement! Meghozta a döntését és mivel eddig mindre mosolyogva tekint vissza, ezzel sem lőhetett mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az ajtó nyelve kattan a zárban, mintegy jelzésként, hogy a témát is ennyiben hagyjuk. Mosolyogva bólintok egyet Kende szavaira, igazán jól teszi, hogy nem esik az emberek legtöbbjének hibájába. A másokhoz való hasonlítgatás olyan csorbát ejthet az önbizalmon, amit évek kemény munkája visszaépíteni, ha egyáltalán képesek vagyunk rá. Sok ember adja fel inkább, beleül abba, amit úgy vél, elfogadott, miközben minden nappal csak jobban marcangolja a lelkét. Reiner pedig, mindezt meghazudtolva, a visszakozása ellenére csal mosolyt arcomra, amiért újra és újra csak bizonyítottan áll előttem aziránt, hogy legnagyobb meglepetésemre, de érdekel. Tudni szeretném, miért olyan, amilyen.
A kijelentő mondatra emelkedik meg szemöldököm, ajkaim nyílnak el egymástól, ahogy arcát fürkészem, majd nevetek fel halkan. Lassan csóválom meg fejemet. - Nem szoktam akarni - szögezem le még gyorsan, mielőtt a félreértések elvinnének minket messze. Csúnya szó ez, ami soha nem fedheti a valóságot annyira, amennyire akaratos jelleme engedné neki. Bizonytalan talajra léptünk mindketten, amire senki nem számított, amikor elindultunk, hiszen egy egyszerű járőrözésnek indult. Lehetőségek tömkelege szaladt Reiner nyakába, amikkel élt, így lelke egy darabja kaphatott feloldozást az elfojtott érzelmek alól. Ajkam szeglete rándul meg, ahogy a talán szócskát követi a mondat. Szívem kihagy egy dobbanást, azonban ez kívülről nem látszik, mindössze továbbra is kedves mosolyom pihen ajkaimon. Tökéletes emberek. Végül halkan nevetek fel.
- Vannak tökéletes emberek? - biccentem előre fejemet, hogy elkaphassa tekintetemet, miközben közelebb lép. Gondolkodás nélkül lököm el magam a faltól és egyenesedem ki, kezeim nem mozdulnak azonban zsebeimből. Nem szakítom meg a szemkontaktust, amíg ő nem teszi, apró mosolyom akkor sem lankad, amikor beleegyezése után lép el tőlem, és ujjai túrnak értetlen a tincsek közé. Lehunyt szemekkel csóválom meg fejemet ismét, mielőtt elindulnék utána, azonban pár lépés után torpanok meg. Felpillantok, mosolytalan arccal, mégis csillogó kékekkel fürkészem hosszú másodpercekig a csillagokkal beborított eget, mielőtt Kendére pillantanék. Halkan nevetek fel a jó tanácson, majd indulok utána, hogy kilépve a teraszról kövessem csendben, majd induljak el lefelé a lépcsőn.
- Egy folyosó van és végeztünk - biccentek fejemmel a lépcső aljáról a folyosó felé, majd minden további szó nélkül indulok el arra. Úgy folytatjuk a beszélgetést, mintha pár perccel ezelőtt nem tört volna meg Kende szívét rejtő jég, én pedig a könnyed beszélgetés hatására jutok el ismét ahhoz, hogy cha-cha-chazok. Szemeimet eltakarva nevetek fel hangosan, ahogy a kép úszik be elém, végül a folyosó átfürkészésének végeztével elválnak útjaink. Mosolyogva és elégedetten térek vissza a szobámba, hogy tudjam: valószínűleg soha többet nem látjuk egymást, hiszen hamarosan elhagyom e kastély falait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Mindenki akar valamit. Elérni a csúcsra, irányítani a környezetét. A többségnek ez a fontos. Úgy tűnhet mindannyian hatalmat akarunk, de Kende már most tesz az egészre. Nem vágyik másra csak előrébb jutni, közelebb valamihez, amit alig tapasztalt meg, de fontos neki. Mihail mosolya, halk nevetése és szavai azt az érzést keltik benne, hogy ő sincs ezzel másképp. Ha segíteni szeretne se hiszi el könnyebben a srác, szkeptikusan áll a dolgok elé, mert bár sokan veszik körül nap, mint nap, a mai beszélgetés ritka volt. Nem is biztos, hogy a ritka a jó szó, de nem is gondolja tovább csak elkezdi elfogadni a lehetőséget.
 - Vannak, akik rohadtul elhiszik magukról. Én csak sekélyesnek nevezem - újabb kérdés, amit nem hagy válasz nélkül. Alig néhány hét és vissza vágódhat közéjük. Az összes plasztik, maszkot viselő, sznob, fennhéjázó hólyaghoz, aki a családjának nevezhet. És Kittihez. Végre, az egyedüli kivételhez, Kittihez. A húga gondolata, mint végszó dönt a benne összegyúrt beelegyezés gondolata felett. Nem hagyhatja ott a többivel, neki csak Kende lehet a biztos pont, tehát helyre kell tennie magát, mert a vízzel való apadó kapcsolata mindenre rányomja a pecsétet.  Így szavakba foglalja, hogy innen már csak a hol és mikor legyen hátra. Összekapja magát addigra és csak remélheti, hogy beválik. Még mindig ezen jár az esze, ahogy a lépcső tetején bevárja a másikat majd néma léptekkel battyog a lentebbi szintre. - Egy folyosó - bólint. A beszélgetés terelődik vissza a gördülékenyebb medrébe és  igazodva egymáshoz nevet fel Sztravinszkij mellett lépkedve mindaddig, amíg az elágazáshoz nem érnek.
A körletig sétálva, mintha üresség szállna elméjére, ráül a feketeség, ami azzal oldódik fel, ahogy a kettes szoba ajtaja csukódik mögötte és a zár kattanása a hydromágusok gyakorlótermének ajtajához dobja vissza egy pillanatra. A gondolkodás elől menekült el innen, hogy aztán most mosolyogva dőljön végig az ágyon egy megkönnyebbül uff mellett. Az üres plafonra mered. Épp olyan üres, amilyennek neki is lennie kéne a szülei elvárásai szerint. Most mégis tele van érzelmekkel, a kétség kúszik mellkasába, a mosoly lassan de biztosan tűnik el arcáról. Fogalma sincs mi történt. Egy valamiben biztos: látják még egymás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

A barna hátra kotort egy-két hajtincset, mert hát nagyon tudta idegesíteni, hogy mindig mindenhova is odalóg. Közben egy pillanatra se engedte el a beszélgetést, még ha csak a telefonról is volt szó.
- Nem, csak abban reménykedtem, hogy ennél jobban szereted a társaságom – vágott vissza a lány, és szerencsére nem is kellett sokáig nyüsztetnie Rolandot, hogy végül velük maradjon. Mármint ő aztán Kendével is el tudott volna lenni, valószínűleg ott is hagyták volna az egész szobát, mert hát azzal mindenki jobban jár. De valamiért szerette a rellonos társaságát Mae.
- Marcsi? – háborodott fel a dán egy pillanat alatt, pont ugyanabban a percben, amikor szőke barátjából kitört a röhögés. – Ez valami nagyon magyar dolog lehet, és nem hangzik jól – ingatta a fejét, de mást nem mondott. Neki jó volt még a Marcsi is, ha a skacok elviszik érte pogózni.
Sokatmondó pillantást vetett Kendére, mert teljesen igaza volt a fiúnak. Nem is értette, honnan szállta meg az ördög, hogy egyáltalán ilyen eszébe jutott. Hiszen a SŐR. – Majd akkor úgy megyünk, hogy viszünk valami svéd italt, amit másokra önthetünk – vigyorgott a lány, olyan igazán szívből jövően. Nem azt mondom, hogy a két ország nem jön ki egymással, de elég nagy a rivalizálásuk.
- Mi az a habparti? – ráncolta össze szemöldökét a lány, és közben arrébb kucorodott, hogy Roland mellé férjen. Közben persze jó páran nyannyogni kezdtek, hogy milyen dolog az asztalon ülés, pláne, ha van székük is. De ismerjük ezt a baráti társaságot. Annyit foglalkoztak vele, mint amennyit a macskák szoktak a gazdájukkal: csak ha hasznot látnak benne.
- Tavaly hallottam, hogy van egy Kappa nevű rockbanda, akik a bagolykőből indultak, és állítólag elég híresek. De évente csak egy koncertet tartanak, mert nem ezzel foglalkoznak. Például az egyik tagja a helyi gyógyító, az a Payne csávó – magyarázta Mae, ahogy totálisan lázba jött a témától. – Lehet tudok rá jegyet szerezni, ha tetszik. Csak előbb hallgassátok meg, mert hát ki tudja – vont vállat.