Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

  Könnyed léptekkel halad felfelé a lépcsőn, ahogy tekintete be se járja a teret, csak a kupolára ugrik. Állat! Látja a szürkés eget, ahogy a még szürkébb felhők igyekeznek az őket hajtó széllel haladni. Ez kell neki, így is van! Kibújik kardigánjából és a földre dobra, mielőtt még levetődne rá törökülésben. Sose csinált még ilyet, de ha azt mondják segíthet akkor megpróbálja. Pontosan fogalma sincs mit csinál ilyenkor az ember… ül a csendben, aztán csak van? Meditál... Vagy röhög magában, mint Kende amikor elképzeli az anyja fejét, amint meglátná, hogy méregdrága holmijával törli fel az elemi mágia teraszának padlóját. Ó, igen! Ez aztán békességet hoz a lelkének.
 Leállítja magát, elkomorodik. Ez most fontos, na! Minél hamarabb belevág, annál közelebb lesz a vízhez. Mert bakker, semmi nem állhat közéjük! Hát még ő maga! Nem pálya így. Tehát balra, majd jobbra dönti a fejét és ül ott a csendben… három, négy percet, vagy csak anyninak érzi, mire lépések ütik meg a fülét. Na de foglalkozik is azzal, hogy bárki is itt kószál, húzzon csak tovább a saját dolgával foglalkozni. Sóhajt egyet. Nem lehet így koncentrálni! Legközelebb máshova megy, az tutkó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Felemelő. A megfelelő szó Reiner Kendére és elkövetkezendő találkozására. A kezdetleges motiváltságból a hangos léptek teszik egyre demotiváltabbá. Már nyílik szeme és szája, hogy elküldje a francba a tagot, amikor egy bazi nagy mosoly közeledik felé, tehát nagy baj nem lehet. Marina Darik megérkezik. A fiú szemöldöke a kupoláig szökik, ahogy a lány akcentusával hallja meg nevét. Bakker, dal a füleinek… mindeközben persze, mi a halál van? Frankón megzavarják az energiatakarékos módban. A mutatott irányba kapja fejét, miközben felkel a földről, hogy megmutassa mekkora férfi. Pillantása felméri a szöszke gyereket, aki játszi könnyedséggel lépdel a terembe. Kendének nem lenne nagy falat. A srác valamivel magasabb és szélesebb nála, de ahogy elnézi a hisztis toporzékolását… sima ügy. Meg, nem is úgy szól a lányhoz, mintha egy vérengző fenevad volna, inkább csak egy dombján kapirgáló kiskakas, aki onnan osztja a felesleges utasításokat a tyúkoknak. – Szevasz neked is – biccent felé Kende, majd válla felett hátra sandít a füzetre, amit a barna önfeledten kukkol – Nem terítem le a földre egy nyálas füzet miatt, te szösztalicska. – kerülnek elő gödröcskéi, ahogy kedvesen, de kiröhögi a lányt. – De bármikor máskor állok rendelkezésedre hercegnő, ha az egódnak és neked szükséged van rám. - teszi hozzá kielengesztelésként. Egy lépéssel közelebb kerül a sráchoz, bal kezét zsebébe süllyeszti. Kende emlékezete nem a legpacekabb, de a lényegi infó megragadt Marina korábbi beszámolójából. Kétségtelen illet a srácra a leírás – Te lehetsz Móric, és mivel Marinat hajkurászod, akkor a bestie boi. – jobbját előre nyújtja egy kézfogásra, és reméli a tippje helyes – Kende vagyok.
 Leguggol, a füzetre se néz, pont annyira érdekli, majd vállára dobja a meggyűrődött kardigánját. – Gondolom véletlenül se vágjátok hogy kell meditálni – hozza fel nevetve a nála aktuális témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A lány kérdésére csak szélesebben elmosolyodik. Szivi, többet fogod hallani, mint hinnéd, majd megérted. Kendét könnyed nevetésre készteti a lány arckifejezése és hangsúlya, meg a szöszi gyerek röhögése. Pont nem bánja, hogy megzavarták, már most jobban szórakozik, mint korábban. Ezzel a hozzáállással fog kezet a sráccal és magában nagyban mellét veri, hogy beletrafált a szőke kilétébe. Pillantása a füzetre kúszik, ha már mutatja itt a csaj. Tele van mindenféle grafikai izével, amik onnan, ahol Kende áll nem egészen kinézhetőek. Csendben marad, hogy ezt a fura, titkos szerelmi bizbaszt lezavarják egymás között, majd Mae újra megkapja a figyelmét – A te megjelenésed minden csak nem megnyugtató – nevet fel jóízűen, majd pimaszul megvonogatja a szemöldökét mielőtt könnyedén talpra szökkenne. Jól esik neki, hogy végre kiélheti az énjének ezen oldalát. Mármint, lányok… ki ne szeretné őket? Marina jó csaj volt, és még ha nem is igazán Kende esete, a hülye gyerek jól szórakozott, hogy alkalmanként elhúzzák egymás agyát. Volt már rá korábban partnere, de Mae-el annál haveribbnak indultak, hogy egy alkalmi két vállra döntés miatt elcsessze, hogy ilyen barátot szerezzen, amikből amúgy sincs sok.
 Kérdéseikre csak vállat von mielőtt azt a füzet érhetné – Felőlem, léceljünk le – fordítja le Móric szavait. Benne van bármilyen hülyeségbe, amit a korabeli kölykök csinálni akarnak. Gyors pillantást vet a lányra, bevárva őt, majd visszafordul Mórichoz és kezével rácsap a karjára. Így is van! Ha ütöget, visszacsapkodok – Viríthatsz, ha már a híred megelőzött. – vigyorog rá, mint egy idióta, aki hajlandó hülyeséget csinálni – az is. Na, de nem vesztegetheti az idejét béna alakokra, akiknek csak a szája nagy. Nem azért akart idejönni, azokból van elég odahaza a birtokon. Már pedig Reiner Kende nem akkora cseléd, hogy elszúrja a szabadulásával járt lehetőségeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Mindössze néhány hete viseli a követ, ami partner volt elemi mágiája ébredésében, mégis úgy hozzászokott már, mintha évek óta lógna a nyakába. Marina lendületesen érkezésével Kende automatikusan kap a kabala utána, megbizonyosodva az azt tartó szíj stabilitásáról. Ezt leszámítva szeme sem rebben, csak viszonozza a csaj arcán virító mosolyt, majd nyugis léptekkel követni kezdi újdonsült haverjait. Egyre csak szélesedő vigyorral hallgatja az ötletelést, ami a jeges víz hallatán egy grimaszba fut át. Keményebb edzések után volt része jeges fürdőben, de nem volt alkalom, hogy izmai ne tiltakoztak volna ellene, így csak biccent egyet Móric felé. Így is van! Skip. A levitások szívatására bezzeg azonnal rá dobta a voksát. – Ez jó! – csíntalan nevetése mélyről szalad fel, majd elhalkul, ahogy rájön Boska még mindig a prefektusuk. Bakker. Gondolataiból Móric heuréka pillanata rántja vissza. – Pöpec, viszem a dámákat – csap le a felszabadult lehetőségre, és fejben már ki is tervel néhány tutkó beszólást. Gyakorlott volt az elkényeztetett és tökéletes fényűző hárpiák terén. – Elejtek nekik pár szaftos, megbotránkoztató kamu pletykát – töpreng hangosan, mivel borzolhatja fel a nagyképű tagok kedélyeit, had bomoljanak azok, amíg ő költöztetőst játszik a pajtikkal. – Lövésem sincs ki a halálról van szó, de ha a tankönyvei miatt rinyál, elkél némi szín a kis pedál meg a társai életébe – dörzsöli meg a fülcimpáját. – Elő karácsonyi jótékonyság skacok… - bólint büszkén. Megtekerten ugyan, de így is lehet értelmezni a tervüket, ami teljesen önzetlen ugyebár. Ó, Brigitta milyen büszke lenne most a fiára!
 Zsebre dugott kezekkel lép az addigra emeletes páros mellé, onnan vigyorog a lányra, aki így egy szintre került Kendével. – A szfinx vajon mit szólna a dánodhoz? - teszi fel a kérdést és közben el kell ismerje, ha ez a festmény ilyen okoskodó izé, egy laza csevej Kendével, így is - úgy is megzavarja. Tud hülyeségeket beszélni az -szfinx- fix.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Reiner Kende az az aranyvérű hülyegyerek, aki nem bírja elviselni még a fül- vagy fejhallgatókat sem, pedig a haverjai rendszeresen zúgatják a mugli kütyüket a fülükbe. Aztán az úgy van, hogy Kende beszerzett egy (már sokadik) telefont magának – tudom, jól kezdődik, ne is mond bakker, de sehogy nem tudta kibogozni mégis, hogyan működik. Ment volna neki, ha akarja, de igazából… vett egyet, működött egy ideig-óráig (ez is , mint a többi), aztán most vett egy újabbat, de az csak rosszabb.
 A szőke annál hidegvérűbb, hogy ilyesmin felmérgelje magát, vagy ideges legyen, tudja kihez forduljon. Összekapja magát a szobája falai között kis zenét hallgatva, mert legalább azt tudja, hogyan csapja ki, és megindul Marina Darik keresésére. A szösztalicskát bezzeg frankón elnyelte a föld, szinte semerre nem találja, amikor végső opcióként tesz egy próbát. Elvégre, vizsgaidőszak van, vagy mi a bánat, ad neki egy esélyt, hiszen nemrég a tanulószobában még együtt szenvedtek, olyannyira, hogy esszé írás helyett inkább fütyülni tanította Mae-t.
Belép, a csendet csak a pennák sercegése töri meg, pillantása jár gyorsan körbe, arcán addig flegma közömbösséggel, majd meglátva a barnát apró mosollyal lépked közelebb. – Itt kerestelek utoljára – súgja a füléhez lehajolva, keze megborzolja a dán lány tincseit, majd a széket közelebb húzva leül mellé. – Komolyan, majdnem hamarabb bementem a városba – teszi hozzá, hogy a csaj érezze a súlyát a dolognak, aztán egyszerűen csak elé helyezi a készüléket az asztalra. – Te, ez rosszabb, mint a korábbi volt – nevet halkan, ujjai futnak hajába, ahogy fél kezét az asztalra nyújtva rádől annak lapjára. A telefonra, a lányra, majd újra a méregdrága vacakra pislákol. Ekkor bootol be, hogy nem is mondta Maenek mit alakított, így a csajnak fogalma sincs mi történt a korábbi telefonnal. – Tudtad, hogy nem mindegyik vízálló?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Tudom, pont annyi ideig kerestelek – válaszol flegmán a heves fogadtatásra. Teljes nyugalomban van, ne osztogassa már ki, hahó! Mert Kende pont gondolta, hogy Marina tanul. Ez a mondat mindenkit is összezavar, ha ismerik az alanyokat. Tehát: mert Kende pont gondolta, hogy Mae állítólagosan tanul… Nincs itt megbújó szarkazmus, valami a te szerkezetedben nem jó, öreg. Mint a szőke felső kategóriás telefonjával, amit miután az asztalra tesz, Mae arcára kiül, amit Kende is érzett, csak hogy az ő arcán sosem játszanak így az érzelmek. Attól még erősen lejátszódott benne.
- Na, pedig nem bírja – közli, az égre meredve a telekommunikációs eszköz szóra. – Amennyibe került, beállhatna magától – nevet fel. – De állítólag ez már vízálló – böki meg a telefont az asztalon, ami a papírt sziszegtetve csusszan arrébb.
Sose tépi feleslegesen a száját. Minek mondja el, ha egyszer nem tud benne neki segíteni? De Mae csak kedvességből mondja, ezt Kende is tudja – Pittyeg a zenémbe, folyamatosan kiír dolgokat, amik nem is üzenetek, meg tele van mugli hírekkel - Semmi értelme. Minap is Móricnak akart visszaírna, az meg küldött valami piros szőrös lángos izét, ami mozgott. Kende pont ennyire érti mire jó ez a vacak, azon túl, hogy az úszás kapcsán segít kapcsolatot tartani.
– Amúgy, ki a srác? – ennyit kérdez, nem többet és néhány pillanatra rá a szösztalicska mögé toppanó alakra néz. Amikor oda lép hozzájuk persze egyből gondolhatná, már csak a tartásából is, hogy jó nyitány várható keletről, de nem szokott előre gondolkodni, tehát csak simán felnevet. - Hallom ismeritek egymást – vigyorog jókedvűen, ahogy felnéz a srácra, majd maga mellé Mae-re. Felkel a székből, úgy nyújtja kezét a srác felé. – Reiner Kende - mutatkozik be, másik kezét hoodieja zsebébe vágva. Ha Brigitta - as sznob anyu - ezt látná, sikoltozna. - Asszem, van közös óránk, de sűrűn tévedek, ha nevekről és arcokról van szó - teszi hozzá barátságosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Elmosolyodik a határozottabbnál is határozottabb kézfogáson, mert azért örül, hogy a gyerek nem limbálja a kezét, mint a döglött halat, de hogy mi baja van arra pislog párat. A stájsz? Bootol picit mire koppan mire gondol a srác, pedig ő még csak nem is dán, mindössze nem sűrűn használja a kifejezést, de a szösztalicska épp jókor vág bele a dumálásba. - Működik, csak nem értek hozzá - röhögi ki Kende kvázi saját magát, ahogy Maeről vezeti tekintetét Rolandra, közben oda se figyel Mae szeánszára az asztalon, ami már a szöszi srác számára teljesen természetes környezeti mozgolódásnak bizonyul.
 A megjegyzését el is engedi, mert így is van, most ezt mit feszegesse? Teljesen közömbösen megvárja, amíg Roland arcához fordítja a telót, utána lesandít a srác kezeire, meg a telefonra és Kende is ledobja magát, vissza a székre. - Megoldjuk. - legyint és kezd is bele. - Kiad híreket, hogy mi van a mugli górénál, amire pont rohadtul teszek. Van egy ember, aki jó lenne, ha nem tudna hívni. Meg ezek az izék - mutat az alkalmazásokra - szóval, tudsz valami olyat, amin vannak értelmes zenék? - pár pillanatig még elgondolkodik, de ennyi, ez minden.
- Figyu, öreg, tartom, hogy olyanom is volt, mint neked. Nincsen cserebere. Ez nem ázik be. -Ha tudta volna, hogy ennyire haszontalanok a telefonok, akkor nem merült volna vele stopperrel mérni a csaj tempóját, amíg edzette. - Lényeg: ha tudsz vele kezdeni bármit, megadom amit kérsz - von vállat. - Bizonyos keretig - teszi hozzá, mert lehet, hogy szórakozott egy hülyegyerek, de nem idióta. Így előredől, térdein megtámasztja könyökét, közben állát összekulcsolt öklein tartja és figyeli Rolandot, meg amit állítgat. Felsandít Maere - Te az előbb csúsztattad azt a baromságot? - ráncolja a szemöldökét, mintha érdekelné, de legalább Mae dumálhat világnak, hadd örüljön a fejének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hazudhatná, hogy bármilyen szövegelést, vagy megjegyzés meghall a körülöttük lévőktől, de nem. Totálisan elég neki Rolandra figyelnie, hogy ha mindent nem is, de a legfontosabbakat megjegyezze. Később még jól jöhetnek.
- Mindkettő - bólint, de Roland már amúgy is belekezd valamibe. Az edzéseken, vagy nyáron, amikor Boskával a tónál kifogtak egy mugli bulit nem is mentek olyan rossz számok, azóta pedig Kendét egészen érdeklik a varázstalanok által kicsapott zenék. Kissé megdönti a fejét, fapofával reagál egy újabb megjegyzésre az anyagi helyzetére, majd csillan a szeme a lényegre: no só. - Oké, oké - bólogat, mint kutya a jojóra. - Gondolom ez a tűzzel is így van, nem csak a vízzel… - puhatolózik, mert az ember sose tudhatja. Kicsit közelebb hajol, szeme jár Roland ujja mentén, hogy mit, mire, hogyan, fejben próbálja feltérképezni a dolgokat, még akkor is, amikor már kicsit megemelkedve a farzsebéhez nyúl, majd gyors számolást követően odaadja a pénzt. - Kösz, öreg.
 Kende a haverjához fordulva hallgatja a fecsegő választ. Lusta, ráérős bólintásokkal reagál néhol a szösztalicska mondandója közben, majd apró mosollyal bólint. Na igen, a csajjal ellentétben ő annyiból volt előrébb, hogy neki anyanyelven volt a telefon alapból, azért az se mindegy. Mégis akaratlan vigyorodik el, ahogy Mae még felajánlja fordító tudását újdonsült ismerősének. A szöszi, Roland szarkazmusából sokat nem érzékel, tehát úgy érzi fairnek, ha a segítség után, ő is felvilágosítja a rellonos gyereket.
- Haver, csak eggyel többen lennétek - mondja a srácnak, közben bocsánatkérő pillantással sandít fel az asztalon ücsörgő barnára, majd dobja be gödröcskés vigyorát.
Szürkéskékje ugrik a srácra, ahogy felkel a székről. A kérdésre először csak hümmögve hátradől, kezei közt a telefont forgatva, majd felkapja a fejét. Roland vágja a mugli cuccokat, meg a zenét, hát így is van! - Figyu, szoktál fesztiválra menni a nyáron? - kérdése kicsit hangosabb annál, mint amit a tanuló diákok elfogadnak, így néhányan motyogva és rá pillantva próbálják a tudtára adni, csak, na ja, Kendét még mindig hidegen hagyja, most is van hova figyelnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Unottan dől hátra a széken, ahogy a másik kettő próbálja megerőltetni magát és Kende vérét szívni. - A tűzijáték is tönkremegy, nagyokos, mert felrobban - vigyorodik el teli arccal, úgy emeli szürkéskék pllantását Rolandra. - Hasznos infó. Vettem, tesó, kösz - bólint, közben ismétli párszor magában a bolt nevét, ahova majd frankón benéz. - Marinat? A szösztalicskát nem dobáljuk kandallóba, ember - ingatja a fejét, mint, aki totálisan komolyan vette a kérdést, pedig belül, meghal a saját csodálatos poénján. Zseniális. Ahogy az is, hogy ilyen lazán összedobta neki a gyerek a cuccot, ki is fizette, neki meg a kezébe van ugyanaz a retek készülék, remélhetőleg már úgy, hogy használni is tudja. Keze közt forgatja, felnyitja, megles az appokat, próbálja újra végig venni melyik melyik volt, közben Roland távozni készül, Mae pedig marasztalná, mindebből Kende szinte semmit nem érzékel, ahogy a zenés appról hirtelen megindulnak a gondolatok és rátér a fesztiválokra. A kérdését azonnal a sráchoz vágja. Aztán töhög Marinat, majd tröhög Rolandon. Teljesen jó ez a mai nap! - Marcsi, baszod - ismétli meg nevetve a szavakat, kezével meglöki a szösztalicska felkarját. Édes ördög! Siratja a srác! Aprókat köhint, ahogy nevetése csillapodik, valaki odaszól Brigittát szidva, mert valszeg Kende édesanyja után érdeklődtek. Kezét emeli fel egy bocsra, hogy aztán hevesen bólogasson. - Adom a pogót. A sörlocsolás se rossz, de tudod ki pazarolna el, annyi piát - így is nehezen üt be az elemije miatt. Pillantása keresi Mae-ét, hogy támogató fülekre talált e. - Főleg sört.
Bólint Roland kérdésére, hogy ja, az a terv, azért kérdezte, aztán félre döntött fejjel hallgatja. - Habparti? - kérdez vissza és a sráccal leginkább csak tekintet alapján próbálja leszövegelni a lényeget. Mert azért, ami fontos, az fontos. - Felőlem aztán simán ledumálhatunk valamit a nyárra. Ami a Balatonon van, arra még szállást is tudok - tárja szét a karjait, majd megvonja a vállát, hogy na, hát ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem érti. Közeledik a szezon, többet edz. A klór maró fellege szállhatott tényleg az agyára. Csak erre tud gondolni, ahogy lépked a másik mögött, ugyanis Kendéhez képest kicsit többet árul el magáról, mint azt szokta, ráadásul egy totális idegennek. Valami furcsa a levegőben, kimelegedik az egésztől, érzi, ahogy arcára is felkúszik a forróságtól a pír, és amúgy sem rajongója annak, ha egy kicsit is megbillen a közérzete azzal a sok szutyokkal a nyakán, amit mellékhatásnak az elemije hozott magával. Miközben kibújik belőle, a pulóver anyagának gyűrődése mögött pillantja meg Mihailt, aki hol felé fordulva áll, hol újra a hátát mutatja Kendének. Észre se veszi, hogy a keleti szárny melyik szakaszán is járnak. Egy, majd két pillanat. A kastély legújabb építésű része, ami nem is érdekelné a navinést, de itt csúszik egyedül igazán a padló és akárhányszor a teraszra ment gyakorolni végig akart rajta csúszni, mint otthon a húgával, csak az emberek sose hagyták meg neki rá a lehetőséget. Most megcselekszi, hátha az segít kicsit helyre rázódnia, amellett, kíváncsi: ha a másik elmosolyodik rajta, vajon elrejti e azt. Nem is érti miért foglalkoztatja… főleg, hogy nem történik meg, csak egy pillantást kap, amit nem tud eltenni sehova, max zsebre. Elvigyorodik és megy fel a lépcsőn.
Ahogy a terasz padlóján némán puffan a talpa, odalépdel és azonnal az első gyakorló terem kis ablakán skubizik befele. Fél füllel hallja csak meg Mihail szavait maga mögül. - Most jársz - szól, ahogy ráérősen a pyro-terem ablakához lépdel. Felnevet a rellonos megjegyzésén, kicsit fejét is ingatja. - Elemi mágusok arról szövegeltek, hogy takarodó után jönnek gyakorolni - meséli. A helyet még érti. Nagyon máshol nem tehetik meg biztonságosabban, mint itt, de: - Ne kérdezd miért nem emberi időben tervezték - legyint hátra, már a harmadik ablakon bekukkantva. - Azóta sűrűn benézek - von vállat hanyagul, mert nem nagy szám, csak szimplán megragadt neki.
 Az utolsó, negyedik ablakon belesve, mutatja fel fél kezét, hogy minden oké, aztán megfordul és ugyanazzal a hüvelykujjával bököd a válla felett hátra. - Hydromágus vagyok, Sztravinszkij - so-called, legalábbis, de ezt nem kívánkozik megosztani vele. - Nem fulladsz meg, jó fej vagyok - nem is akármennyire, mert folytatja. - Mondtam volna, hogy találd ki, de tudjuk, hogy a rellonos haverom nélkül nem menne - vigyorodik el, ahogy egyik kezét zsebre vágva, a másikkal a vállán lógó pulóvert tartva lépked Mihailhoz közelebb. - Nézz fel - megvárja amíg Mihail feje mozdul, majd utána emeli szürkéskékjét az üvegezett mennyezetre, amin túl az éjszakába hajló égbolt süt át. Azért, nem a legocsmányabb látvány és annak, aki szereti a természetet, vagy a szépet, frankón jól tud esni. Szusszan, megköszörüli a torkát, majd oldalasan elfordulva újra végig pillant az üres téren. Állati lenne, ha egyszer képes lenne valódi gyakorlatokat végrehajtani itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Tudja mennyire szüksége volt, van és lesz a vízzel való kapcsolatára ahhoz, hogy kibírja magukat a mindennapokat. Minden élőlény lelke. Mindennek energiát ad, szabad, finoman mozgatja a hegyek részecskéit, beszínezi a világot, miközben be is utazza azt. A víz mágiája Kende minden porcikájába beleitta magát az évek során. Szüksége van rá a létezéshez, jobban, mint bárkinek. Általa még talán magát is megtalálja, mi van az örökös aranykölyök mögött.
- Tusé - ismétli meg, arcán ülő vigyora válik kissé szélesebbé, azáltal villan gödröcskéje.
Azt hitte ismeri a vizet, minden nap találkozott hatalmával, de az most sokkal erősebb lett. Már nem az ő választása a közös kapcsolat, az jelen van, ha akarja ha nem, és ez rémisztő. Rémisztő, mert az érzelmei döntenek - nem a sors, vagy bármilyen külső erő. Mindent meg fog tenni, hogy kezelni tudja a mágiáját és előcsalogassa és bár már elő-elő merészkedett érezte, hogy van benne valami, aminek nem talál helyet.
Érdekeli. Szeretné újra az összhangot érezni a vízzel, mint eddig mindig. Most itt van ezen a helyen és tudja, ő nem lehet az a diák, aki éjszaka kioson gyakorolni. Nem tudja mennyi ideje áll Mihail mellett, míg végül családneve baritonba burkolva kúszik fülébe visszacsalogatva őt az elemi terasz falai közé. Feje megakad kissé a mozdulatban, ahogy a másik felé fordul. Ajkai elnyílnak, nem pislog, tekintete zizeg Sztravinszkij arcan, várja a folytatást. Félre döntött fejjel néz fel az égre, majd le a padlóra, amihez tompán simuló léptei törik meg a csendet, ahogy a terasz közepén lévő néhány lépcsőfok egyikére ül. A kérdésen nem sokat gondolkodik, csak a helyszín által benne formált érzésekből gyúrja meg válaszát.
- Igen is, meg nem is. Baromság, hogy előre meg van írva. Akkor miért csinálunk bármit? - hátradől, a fentebbi fokon támaszkodik meg könyökén.
A birtoklás vágya nem mozgatja, mert tudja milyen érzés, ha birtokolni akarják. Nem érdekli és nem is hisz a felsőbb hatalomban. Kapóra jött, meg nem is a hataloméhes szüleivel szemben a hydromágia megjelenése. Amúgy is mély kapcsolata volt az elemmel, de mintha csak azért vált volna elemi mágussá, hogy az megmentse az otthoni bezártságtól. Sose lehet elég hálás a víznek az életéért. Ez pedig nem a sors volt, hanem Kende döntéseinek eredménye. De mégis mit tudhat tinédzser létére? Azon kívül, hogy inkább dacos viselkedése, ragaszkodása az úszáshoz, majd a hullámba feltörő elemije vezetett oda, hogy ott ül, ahol. Ő alakította, nem a sorsa.
- Abban hiszek, hogy minden lépésünk számít és eljuttat valahova. Hogy tőlünk függ mit cselekszünk. Kapunk opciókat, mi döntünk, aztán majd alakul valahogy - őszintén így gondolja. Ha a sorsa munkálkodott volna, most nem lenne itt. - A sors olyan, mint a karma. Minden rosszat visszakapunk az életben - emeli tekintetét a plafonra. - Belemagyarázás. Elkövettük, ha valaki fel is fogja a súlyát az már épp elég büntetés - mintha a mágiájának megkapása és attól való elszakadásának bármi rossz tettéhez köze lenne. Újabb baromság. Ez nem büntetés, mindössze a szülei idióta, hataloméhes neveltetési módszereinek a szerencsétlen eredménye, aminek a levét Kende szívja. Nincs köze a sorshoz. Az életét a víz irányítja, az pedig nem felette áll, hanem mellette. - Miért? Szerinted az a sorson múlik, ha homokba dugod a fejed? - mosolyodik el könnyedén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Több elhagyatott rom is berozsdásodott már Kendében amennyire nem beszél róluk. Nem is igazán akar gondolni rájuk. Gyengén halad elméje hátsó zugába minden alkalommal, hogy a benne lévő érzelmekhez szavakat is találjon. Saját maga számára. Most azonban bajban találja magát és olyan beszélgetésbe keveredik egy vadidegennel, ahol saját nézeteit megosztva megnyílik magáról. Egészen más ez a beszélgetés, mint amit a barátaival szövegelnek. Talán azért mert a srác idősebb. Na, nem mintha akármelyik haverjának nem adná meg ugyanezt a választ, csak ők nem kérdezik. Senki nem kérdezi. Nem kérdezte.
Ahogy jött, úgy enged el megfeszült állkapcsa, miközben a másikat figyeli a rávetülő fényekkel. Mióta Kende mondta neki, Mihail úgy bámul felfelé, mintha hipnózis alá került volna. Könnyed mosoly jelenik meg a szőke arcán a kérdésre, amivel nem is egy, hanem máris kettővel felel, hogy válaszul mit kapjon? Újabb kérdést. Tele van ez az este kérdésekkel. Megvonja a vállát rá, mert mindenképpen a kíváncsiság hajtja azt, aki kérdez? Más oka frankón nem is lehet? Dehogynem. Főleg, hogy erre a választ Kende maga is tudta, mégis szélesen vigyorogva bólint, hogy utána még inkább könyökére nehezedve hallgassa a továbbiakat. Pislog párat, homlokát ráncolja, mert sokkal csavartabb ez a történet ebben a formában, mint ahogy azt ő látja. Pillantásuk találkozik, így Mihail kiolvashatja a meglepettséget Kende szemeiből. Kedveli a látásmódját, ő meg azt se tudta, hogy van neki olyan. Éppen ezért folytatja is. - Én életnek hívnám. Amikor beüt - jegyzi meg elsődlegesen, mielőtt még bármi másba belekezdene. - Ez már túl deep az én válaszomhoz - rázza a fejét halkan nevetve. - Az emberek nem csak választhatnak, hanem akarnak is. Más nézeteket látnak, máshogy szívnak - így látja ő, a hűvös kövön ücsörgő navinés.
Mihail mostanra a falat támasztja, majd üt a kérdéssel, amibe gyomra remeg bele a srácnak. Elkomorodik, aprót nyel, majd a plafon felé fordítja arcát. Utálja, amiért az első válasza erőteljesen ordít idebent. Nem is azt utálja, inkább magát a választ. Miért kell így lennie? Lassan engedi le fejét, a felsőbb évesre sandít. - Van egy pár - halvány mosolya árulkodó. Előrébb dől, két térdére helyezi könyökét, majd fűzőjét tűri oldalra a cipőjében. Egy kérdésről volt szó, mégis nem bánja, hogy beszélgetnek. Egészen más ez a beszélgetés. - Aktuálisan - felpillant, szürkéskék tekintete vágyakozva tapad a gyakorlóterem ajtajára, az egyedülire, ami neki számítana. - Egy elbaszott hydromágus vagyok a mágiája nélkül - az ajtót bámulva emelkedik talpra, majd lassan bootolja be, hogy hangosan kimondta, amit Mae-el se osztott meg. Arcán megrándul egy ideg, hirtelen fordul Mihailhoz. Kémleli. Legszívesebben zsebre vágná a kezét és azonnal kivonulna innen, mégis áll a lépcső fokán és a másikat méregeti. - Egy kérdésről volt szó.
 Van egy pár, de mindnek ugyanaz a forrása: a szülei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nézőpont kérdése a büntetés maga is. Túlságosan megkönnyítené az emberek dolgát, ha nem így volna, ugyanis akkor nem lenne bennük a kétely, hogy talán máshonnan kellett volna szemlélniük. Nem lenne annyi mi lett volna ha. Kende azonban csak nézi Mihailt mielőtt a kérdés érné és arcáról válik köddé az a mosoly, aminek íve játszott rajta. Mégis összeszedi magát egy homályba borult válasz erejéig, a másik biccentése mégis olyan megértést sugall számára, aminek következtében néhány pillanat új szavakat szül. Felemeli a fejét, vele együtt áll meg két lábbal a földön. Sok kérdés pattant az új építésű szárny falairól, szürkéskékje fürkészőn keresi a ki nem mondott társakat Mihail arcán, lehetőleg a válaszokkal együtt. De azok az érzelmek nem csapódnak benne. A helyzethez képest meglepően könnyed nevetés hagyja el torkát.
A másik mozdulatait követi, visszanyel egy reszketeg sóhajt, lesüti pillantását a szavakat hallja, szíve szorul össze, gyomra hány folyamatos bukfenceket, mintha mástól ilyen nyersen visszahallva mindezt arra késztette, hogy kidobja a taccsot. Még csak nem is ideges, csak feszeng, szorong odabent valami, aminek hatására lépdel lefele a fokokon. Megemeli a fejét Mihailra, amíg az ajtót nyit és le sem véve róla kemény tekintetét közeledik, még csak a terembe se sandít be. Tudja mi az a lelki gát. Övé a döntés. Elfolytja az érzelmeit, mert nincs kivel megbeszélnie, nincs értelme megbeszélnie, mert az még a szülein nem fog változtatni. Nem fog elbukni, velük szemben soha, semmiképp nem bukhat el, mert az tönkre is tenné. Túl jól tudja mi az a lelki gát és ennek fejében meg is hozott egy döntést, amikor idekerült. Majd egy újabb döntést, amikor Sárával gyakoroltak és életében először létrehozott egy ökölnyi vízgömböt, az ellen elem támadásának eredményéül. Egy pohár vizet képes volt lehűteni majd az eleme úgy szunnyadt vissza, hogy Kendének ideje sem volt örülni bármi fejlődésnek. - Azt hiszed egy órányi sétálgatás és szövegelés alatt kiismertél? - összehúzott szemekkel néz fel a fehérbe hajló tincsek alatt ülő kékségekbe. - Sosem döntenék úgy, hogy elengedjem. De érzem, semmi értelme oda belépnem, mert ezt a lelki gátat nem három másodperc alatt fogom leverni. Már megtettem volna. Erőltethetem, - bólint határozottan - hogy aztán beájuljak, mert kontrollálatlanul átfut rajtam valami, amit kezelni sem tudok - az lenne az igazi bukás. - Gondolom van jobb dolgod annál, Sztravinszkij, hogy összeszedj a földről - vérszegény mosolya ajka szélén őszintén rezzen, ahogy pillantása is elhagyja a kékeket a fekete és fémes dróthálókért, ami a gyakorlótermet övezte. A lyukacsos plafonon túli víztömeget megérezve köröz egy aprót fejével, miközben kienged egy sóhajt. - Szóval, hacsak nem zuhanyoznál egyet, vissza is csukhatod az ajtót - biccent a kilincs felé, és teljes testével Mihailhoz fordul, majd lép hátrébb, mielőtt még zavarba ejtően közelinek érezné bármelyikük is. Tarthatja gyengének, képmutatónak, vagy bármi is az, ami lejátszódhat a másik fejében, ő maga nem meghátrálásnak veszi, mindössze ismeri magát annyira, hogy tudja erre még nem áll készen. - Különben, újra igazad volt. Csak nem ismersz engem - sokkal szélesebb mosolya köszöni meg, leginkább azt, hogy valakinek végre beszélhet róla. Nem tudta, hogy ilyen rohadtul akarta.
Mindkét keze a zsebeiben talál helyet, még mindig mosolyogva túr hajába, ahogy elönti valami kicsavart megkönnyebbülés. Lassan kémleli Mihail arcát. Meglepően tisztában van a másik a véleményével, határozottan áll ki mellette. Mondhatni, sziklaszilárdan. Kende vajon ezért érzi, hogy megoszthatja vele mindazt, ami lezajlik benne? Édes ördög, ő sem ismeri a másikat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem megy. Két szó, amiket ki is mondott azzal az egy alkalommal, amikor benne volt az érzés, ami megtalálta most is. Akkor egy katlannyi víz elé volt kényszerítve, egyik oldalán a családjával, a másikon egy idegennel, aki mára a tanára. Ott szinte utasították, hogy kapcsolatot létesítsen a vízzel. Nem volt meg az energikus, tiszta érzés a testében csak a keserű szájíz, ami tehetetlenségének eredményeként tört magának utat. Képtelen volt a rohadt nyomás alatt bármit is produkálni, csak lebegett a tenyere a víz felett a semmiért, mert az nem engedte, hogy megbolygassa nyugalmát. Károly magas alakja sejlik fel előtte és az a mozdulat, ahogy kezeivel öltönyét begombolva elsétál. Rá sem nézett Kendére. Sose tette, ha a csalódottságát kendőzetlenül akarta a gyerekére mérni. Mondanám, hogy meglep.
 Kurta mosolyra rezdülő ajkai válnak el Mihailt hallgatva, aki jóval többet mond három szónál. Azt mondja, amit Kende mindig is érzett, de ezidáig rohadtul senkitől nem hallotta vissza. - Éppen ezért nem hasonlítom magam másokhoz - összeszaladó mosolyráncok keretezik szemét, ami a másik mosolyáról téved annak kezére, amíg elkezdi behúzni az ajtót. Jobb lesz így. Azzal Kende arrébb is lép, megborzolja haját, a következő pillanatban a komoly határozottság irányába fordulva dönti oldalra a fejét. Mint egy kutya, aki nem érti mi van. Egy pillanat és még egy mire hitetlen neveti el magát. - Segíteni akarsz nekem -nem kérdezi, hangosan mondja ki, ami lecsapódott benne. Sosem szégyellt segítséget elfogadni, vagy kérni, mert nem is gondolta azt tovább, de most, ez más. Meglepi Kendét a lehetőség, amit nem taszíthat félre. Túl sok mindent osztott meg vele ilyen rövid idő alatt, és a kérdései, a reagálásai baromira oda szaladtak ki, hogy igenis megkönnyebbült. Ha folytatnák, még a végén helyreállna benne az, amit három perc alatt képtelen lerendezni. Bal arca belsejét szívja fogai közé. - Talán - megint egyetért vele. Érzi az őszinte megértés idegen hullámait, nem tudja miért van, de könnyű Mihailal beszélgetnie. Elhelyezkedik vele szemben, úgy lép közelebb hozzá. - Nem bízok a tökéletes emberekben. - felfele nézve tartja a szemkontaktust.  - Kétlem, hogy ez itt akadály lenne- beleegyezően elmosolyodik mielőtt még hátrálna. - Kezdhetsz éppen velem, adjunk neki egy esélyt, de nem most. Mára elég volt - több, mint elég. Megfordul, értetlen túr újra hajába amíg a lépcső felé indul. - Le ne maradj! - még mindig tartja: van valami a srácnál, amiért érzi, hogy valóban belemehet ebbe. Basszameg, totál mindegy, már belement! Meghozta a döntését és mivel eddig mindre mosolyogva tekint vissza, ezzel sem lőhetett mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Mindenki akar valamit. Elérni a csúcsra, irányítani a környezetét. A többségnek ez a fontos. Úgy tűnhet mindannyian hatalmat akarunk, de Kende már most tesz az egészre. Nem vágyik másra csak előrébb jutni, közelebb valamihez, amit alig tapasztalt meg, de fontos neki. Mihail mosolya, halk nevetése és szavai azt az érzést keltik benne, hogy ő sincs ezzel másképp. Ha segíteni szeretne se hiszi el könnyebben a srác, szkeptikusan áll a dolgok elé, mert bár sokan veszik körül nap, mint nap, a mai beszélgetés ritka volt. Nem is biztos, hogy a ritka a jó szó, de nem is gondolja tovább csak elkezdi elfogadni a lehetőséget.
 - Vannak, akik rohadtul elhiszik magukról. Én csak sekélyesnek nevezem - újabb kérdés, amit nem hagy válasz nélkül. Alig néhány hét és vissza vágódhat közéjük. Az összes plasztik, maszkot viselő, sznob, fennhéjázó hólyaghoz, aki a családjának nevezhet. És Kittihez. Végre, az egyedüli kivételhez, Kittihez. A húga gondolata, mint végszó dönt a benne összegyúrt beelegyezés gondolata felett. Nem hagyhatja ott a többivel, neki csak Kende lehet a biztos pont, tehát helyre kell tennie magát, mert a vízzel való apadó kapcsolata mindenre rányomja a pecsétet.  Így szavakba foglalja, hogy innen már csak a hol és mikor legyen hátra. Összekapja magát addigra és csak remélheti, hogy beválik. Még mindig ezen jár az esze, ahogy a lépcső tetején bevárja a másikat majd néma léptekkel battyog a lentebbi szintre. - Egy folyosó - bólint. A beszélgetés terelődik vissza a gördülékenyebb medrébe és  igazodva egymáshoz nevet fel Sztravinszkij mellett lépkedve mindaddig, amíg az elágazáshoz nem érnek.
A körletig sétálva, mintha üresség szállna elméjére, ráül a feketeség, ami azzal oldódik fel, ahogy a kettes szoba ajtaja csukódik mögötte és a zár kattanása a hydromágusok gyakorlótermének ajtajához dobja vissza egy pillanatra. A gondolkodás elől menekült el innen, hogy aztán most mosolyogva dőljön végig az ágyon egy megkönnyebbül uff mellett. Az üres plafonra mered. Épp olyan üres, amilyennek neki is lennie kéne a szülei elvárásai szerint. Most mégis tele van érzelmekkel, a kétség kúszik mellkasába, a mosoly lassan de biztosan tűnik el arcáról. Fogalma sincs mi történt. Egy valamiben biztos: látják még egymás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tényleg hagyja, hogy a marasztalásnak okát megbeszéljék ők, és amíg szövegelnek Kende teljesen jól elvan a speckón beállítgatott telefonjával, egészen addig a pontig, amíg a fesztivál gondolata meg nem fogalmazódik benne és azzal egy időben már el is hagyja a száját. Pillanatok telnek el, mire már már könnyezik a “Marcsi, baszod” szókombináció létezésén. Arra tett egy lapáttal a szösztalicska kendőzetlen véleménye új becenevéről, mert abban rohadtul biztos lehet, hogy ezt még néha… viszonylag néha, hallani is fogja. - Akkor pogózunk - szögezi le a lényeget, amit leszűrt az utóbbi percekből.
Mae pillantását tartva tudta, hogy sör témában haverjára talált, de az, hogy a svédek mit keresnek itt, meg azoknak az itala, már más tészta volt. A húsgolyójuk jó cucc. Nem a legkedvencebb skandináv kajája, de azért elég pöpec. Roland kérdésére tér vissza a tanulószobába és várja Mae válaszát. - Tök jó kérdés. Én is inkább meginnám -  csusszan lentebb a széken, hogy lábát bokájánál keresztezve feldobja az asztal egyik sarkához a dán mellé.
A habpartiról volt egy elképzelése, de haverja kérdésére ő is ráérősen pillant most Rolandra, aki elég részletesen felvázolja a dolgot. Kende vigyorogva bólogat, mert nem is kérdés, hogy benne lenne. - Ha megittam a piát, amit nem locsolunk szét, pogózok veled a habpartin - nevet fel Mae pillantását elkapva, közben újabb csittegés kör éri a hármasukat. - Szerintem láttam már számukat listán, de még nem hallgattam Kappát - mondja a barnának. - Szerezz rá jegyet, ha gondolod segítek vele  - von vállat ő is, mert ha nem jó, akkor is fel fogják találni magukat, ha meg jól játszanak, akkor nem is kérdés a dolog. Miután persze Mae bedobta a dolgot, ő is bedobja a Balát, Roland reakciójával pedig csak egyet kell értenie. - Így is van! -  kacsintana ő, hogy vette az adást, de nem tud. Úgy nézne ki, mint valami pislákoló idióta, így csak szimplán biccent egyet a srácnak.
A kérdésen némán nevet fel, amit a szösztalicska megkap, aztán emelkedik a szemöldöke a folytatásra. Ő, mint rellonos? Tény, sok időt tölt velük, lehet ragadt rá valami, de őszintén szólva nem igazán izgatja Kendét ez a ki melyik házban történet. Ott van, akkor ott van, csak van valami oka. - Azt nehezen haver, mert én csak pár hónapja, még év közben jöttem - mosolyodik el halványan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hatalmas ásítást nyom el, mégis kézfeje mozdul a szája elé. Nem bunkó akar lenni, nem unja a szövegelést se, komoly, csak ilyenkor szokott szunyókálni, amikor nem vizsgaidőszak van hanem a rendes tanórák. Na, majd jövőre, Sárkánytanon... A rohadt tűzokádókat majd összekapja utólag a kis unikornis segítségével - ez a mondat, így fura, na de értsd: Margaréta a színes sörényű navinés - aztán majd jól elviszi fagyzni újra hálából. Amúgy is bírja a lányt, tökre türelmes vele, ami a rellonos haverjairól ritkán modnható el - leginkább soha. Most Kende bezzeg, megint tiszta jófej! Hagyja őket türelemmel, amíg a négyzet alakú izék között túrázik a telefon képernyőjén, mielőtt még eltenné.
-Ja, vágom, akkor király - biccent Maenek, ha már egyszer magára vállalja a koncertjegy horgászatot. Néha, ha megköveteli a helyzet Kende is a családi presztízshez rohan segítségért, ha már egyszer szívatja a családja a nevük valamiben segíthessen neki. - De hallod, kérjél már ötöt - túr a hajába. - Móricnak, meg az egyesülő rellonos egótoknak - vigyora világít a fején.
Az úszómedence mellett hányszor látja a nagypofájú haverjait, ahogy feszítgetnek a csajoknak. Ugyanúgy csettint nyelvével, mint olyankor szokott, hogy önelégült vigyora terüljön el utána a képén. Roland felé emeli koccra az öklét. - Így is van! Ambrózy mehet is kapálni - fordul Marinához. Mert ez ennyi, ha mondja! Persze ő nem kezdi el mutogatni szálkázott testét, inkább a humorába rohant.
-Tudod ki vizsgázott… - hőköl hátra. - Úgy volt, ahogy Roland mondja. Legalábbis nekem az igazgatóiba csak a kezembe vágták az a cuccot és jöhettem a navinébe - úgy is meg is szerették, hogy seperc alatt prefektussá avanzsált, szóval jó helye lesz itt neki nagyon.
Bólogatva veszi le lábát az asztalról, aztán röhög fel erőteljesen, de mire bebootol már a szösztalicska előtt áll. - Chill, dude - ingatja a fejét. - De ja, igaza van, most nem fogom benyomni az ujjam a szádba, hogy füttyögj - teli arccal vigyorog a lányra az emlékre, megvárja, hogy összekapja magát, majd a shh-teggésre indul meg Rolanddal kifelé. Reméli tényleg kezelni tudja majd így a telefonját, de annyira nem lehet bonyolult a dolog, hogy ráparázzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Lássuk be, rengetegszer nem emlékszik dolgokra. Az érzés mégis tisztán benne van amikor legelőször járt az elemi teraszon, és az is amikor először utasította vissza a víz termét. Hónapokig kibekkelte. Nem engedte el, de előtte le kellett rúgnia más dolgokat ahhoz, hogy a lyukacsos négy fal közé álljon. Az eleme benne van, csak ki kell engednie. Így is van!
Az egyik falon folyamatosan csobogó víz hatására csontjáig hatol a bizsergés, a felszabadult energia aminek hatására akaratlanul lép közelebb. Fülén morzsol aprót, kezei elsőre laza mozdulata fokozatosan feszül meg, minden figyelmével fókuszál, hogy a fal megfagyjon. Már harmadjára csinálja ugyanezt a bánatos feladatot, ami Bogdán szerint kispálya, neki pedig még nem jött össze. Mondaná, hogy frankó, de egy nagy hamvas barackot.
Rendezetlen sávban, apró törésvonalakkal indul meg a kristályosodás a fal közepén, a hullámzó habos víz helyett pedig Kende tükröződik a jég felületén. Annak két oldalán a víz még játszik, de a navinés hydromágus figyelme teljesen egy helyre fókuszál és szíve hatalmasat dobban. Hirtelen mozdul közelebb és érinti meg. Jéghideg. Behal neki, hát tényleg az! Ezek után hosszú percekig a teremben van, hátha vissza is tudja csinálni, de az még neccesnek bizonyul.
Kilép, benedvesedett homokbarna tincsei közé szánt, közben hitetlenséggel keveredő boldog nevetés hagyja el a torkát. Aprókat bólint Bogdán szavaira. Biztos, jó az úgy, ha mondja! A terasz közepén lévő lépcsőhöz megy és kérdés nélkül dobja le magát. A teste fáradt, valszeg a határait birizgálták már odabent, de a gödröcskés vigyor ráépült a Reiner örökös fejére. Vagy ráfagyott. Érted…