Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

#nemvéletlenülszaladtamarra
#jademégis
#LostBoi
#Loki

Hangosan visszhangzott a talpa, ahogy újra-újra a padlóhoz csapódott. Az egyik diákot jobbról, a másikat balról próbálta kikerülni, közben hátra-hátra lesve, hogy milyen közel van hozzá Loki. Hangos nevetése és hatalmas mosolya mindenki számára elárulta, hogy nincs komolyabb probléma, csak tipikus Marina Darik jelenségnek lehetnek tanúi. Mintha az emberek már várnák utána Lokinak is a felbukkanását, egyszerűen csak megdermedtek sorban, és várják, hogy épségben megússzák azt a katasztrófát, amivel ez a kettő jár.
Mae felvetette magát az egyik lépcsősorra. Lábai úgy jártak minimum, mint Rockynak, ahogy igyekezett minél gyorsabban maga mögött hagyni szőke barátját. Kezében ott volt az ellopott füzet, amelyet valamilyen különös indokból Loki nagyon nem akart, hogy elolvasson. Hát nem volt más választása, minthogy ellopja. Lokikus.
Egy pillanatra elbizonytalanodott, ahogy a lépcső egyre szűkülni kezdett, de a mögötte hallatszó lépések hangja újra menetre ösztönözték. Felérve pedig hatalmas mosollyal az ajkain vetette rá magát legújabb ismerősére, hogy a fiú mögé bemeneküljön.
- Kende ments meg, légy férfi - ösztökélte azonnal a barna, és Loki fele mutogatott két hatalmas sóhaj közepette. Alig kapott levegőt attól a sok emelettől és futástól, amit most hirtelen csináltak. Komolyan, mintha minimum a maratont hagyták volna most maguk mögött. - Foglald le - ült le törökülésbe, és újra nyitni kezdte a vastag füzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

#nemvéletlenülszaladtamarra
#jademégis
#LostBoi
#Loki

Hazugság lenne, hogy nem élvezte a hajkurászást. Ilyenkor mindig nagyon élénknek érzi magát - nem mintha amúgy nem lenne az. Éppen ezért van az arcán az a hatalmas mosoly, pláne Kendét megpillantva. Mintha a világkerekség is azt akarta volna, hogy jöjjön neki egy megmentő.
- Uuuu... - Mint valami kisgyerek, úgy örült a hírnek, hogy most elolvashatja Móric vezetéknév párosításait. Vagy a fiúk nem csinálnak ilyesmit? - Szösz...mi? - nézett értetlenül fel a füzetből, mert hát nagyon kereste a neveket, de a magyar nyelv teljes elsajátítása volt a fő motivációja arra, hogy Magyarországra jöjjön. Mondhatni a number one küldetés. - És az egóm ezt nagyon is támogatja - bólintott egy mosoly kíséretében, majd visszabújt az elkobzott füzetbe.
Hagyta, hogy a fiúk maguk elintézzék egymás között a bemutatkozás dolgot, mert hát már elég nagyok és érettek hozzá. Vagyis... maradjunk csak szimplán a nagynál. Amúgy is, ő csak maximum a becenevek letisztázásával tudna hozzájárulni a folyamathoz, az meg teljesen felesleges. Nézte inkább helyette az ezer meg egy rajzocskát, ami a füzetben van, egyen, kettőn az ujjait is átfuttatva, mintha nem is hinné el, hogy ott vannak, és nem csak valami illúzió, amit hirtelen a szöszke varázsolt oda neki. Ajkai kicsit elváltak egymástól, miközben csodálta őket. Látta már, ahogy Loki órákon a jegyzetei szélére firkál, de azt a füzetet még soha. Azonban nem tartott sokáig a varázs. Ajkai huncut mosolyra húzódtak a saját neve láttán, melyből még hiányzott egy kicsit.
- Csak nem én vagyok a szerelmed? - ugratta Marina barátját, és felemelte a füzetet, hogy a másik kettő is lássa, hogy miről beszél. Bár igazából belül simogatta az egóját, hogy a fiú az ő nevét írogatja le gyakorlásképen.
- Minek neked meditáció, lost boy. Mi nem vagyunk elég megnyugtatóak már csak a jelenlétünkkel? - pislogott ártatlanul a barna. - Hallod Loki? Feszült a gyerek. Vegyük kezelésbe - bólintott barátja felé Mae.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

#nemvéletlenülszaladtamarra
#jademégis
#LostBoi
#Loki

Már az első pillanattól érezte, hogy ez a barátság jó lesz. Na jó, ez így hazugság. Amikor elaludt mellette a szöszke, akkor azt hitte csak valami béna cserediákszerűség, aki egyedül azért választotta Magyarországot tanulási helyszínként, mert nem hallott róla, és így azt hitte nyugis. De amikor Csipkerózsika felébredt, akkor már tudta, hogy jóba lesznek. És nem csak ők, de Lokival is. Mert Loki olyan mint ő, ami a matematikai egyenletek mentén azt jelenti, hogy nekik is ki kell jönniük. Ami meg egy frenetikus trióhoz vezet.
De mielőtt még Mae buksija megfájdulhatott volna a végtelenül sok és hosszú gondolkodástól, már ott is tartottak, hogy akkor fogják a cukmókot és indulás. Egy lendületből felpattant a két szép lábára, és pár gyorsabb lépés után a két fiú nyakába vetette magát.
- Jól való érzésem van hármunkkal kapcsolatban - mosolygott bele mindkettőjük arcába, miközben tovább haladtak előre fele. - Már csak az a kérdés, hogy mit fogunk csinálni - gondolkodott el, és elengedve a fiúkat ment előre a szűk lépcsős folyosón. Ő úri nő. Előre kell engedni, gondolkodás nélkül.
- Mit szólnátok, ha megtöltenénk festékkel lufikat. Azt a csatát a festmények se fogják elfelejteni - csúszott pimasz mosoly a lány arcára. - Vaaagy lemehetnénk a kis tavacskához jeges fürdőt venni. Bár az nekem nem kihívás - legyintett a lány, és csak akkor állt meg, amikor leért a lépcső aljára. - Mit szólnátok, ha megszívatnánk a levitásokat. Össze zavarjuk a Szfinxet, az meg nem fogja beengedni a diákokat - soroltam tovább a lehetőségeinket. - Na gyerünk fiúk, elő a kreativitással - parancsolt rájuk, és még a tenyerét is összecsattintotta, hogy figyeljenek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

#nemvéletlenülszaladtamarra
#jademégis
#LostBoi
#Loki

A barna egymás után sorolta a jobbnak jobb ötleteket erre mit kapott? Lehurrogást. Hát mi baja van ezeknek a magyar fiataloknak? Puhányak mind akik vannak. Bár Loki felvetésére már ő is hevesen bólogatott. Egészen a festmények kiválasztásáig.
- Nee... csak a dámákat nee. Ők meg se érdemlik, hogy lábakat adjunk nekik lábak helyett - biggyesztette le alsó ajkát Marina, és úgy nézett kérlelően szőke barátjára - mármint a régebbire -, hogy kímélje meg az idegrendszerét. Aztán tekintete a másik srácra villant. - Ismersz már elég embert, akiről pletykálhatsz? És elég "megbízható" forrást? - rajzolt macskakörmöket a levegőbe a lány, majd sóhajtott egyet. - Ahh... hihetetlen vagy. Jó, majd segítek neked. Menjünk a dámákhoz - egyezett bele anélkül, hogy kérni kellett volna. Igazából sose rontotta el a mókát, az nem az ő reszortja volt. Szimplán csak szerette, ha a többiek érzékelik mekkora áldozatot tesz ilyenkor. Meg hát nőből volt. Kicsit kéretnie kellett magát. Csak az ő logikájában a váratás kimerült abban, hogy egy másodperc alatt ráun, és tovább lép.
- Hogy Csibével miért szerettek ennyire keresztbe tenni egymásnak... - ingatta a fejét a lány. - Komolyan, egyre gyanúsabbak vagytok nekem - ráncolta össze homlokát, csak hogy egy pillanat múlva ugyanolyan mosolygós ábrázata legyen a hirtelen felkapástól. Annyira szokványos volt neki a mozdulat, hogy az izmai szinte már gondolat nélkül cselekedtek.
- Az hagyján, de mit szól majd a dán szerenádomhoz - mosolygott gonoszan a lány. Loki pontosan tudta, hogy mennyire pohártörően hamis hangja van.
- Várjunk. Ha mi visszük a dámákat, akkor te kit hozol? - pillantott ezúttal Lokira a lány, már amennyire képes volt, onnan hátulról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

A tanulóban mindig is túl nagy volt a csend, ebben Marina száz százalékig biztos volt. Konkrétan még akkor is rápisszegtek, ha a tolla végével kezdett el dobolni a füzetén, pedig az emberek nagy része még azt se tudhatta, hogy a ritmust se találja el mindig. Szóval mint valami kókadó növény ücsörgött a könyve felett, próbálta mozdulatlanul tartani magát, miközben a Rasmussen viking dallamai üvöltöttek a fülében.
Már épp kezdte feladni, amikor megérezte barátja kezét, és azzal a lendülettel kapta le régi fejhallgatóját. - Na végre, hogy megtaláltatok. Tudod hány órája várok arra, hogy megzavarjátok az állítólagos tanulásomat? - kérte számon Kendét Mae, mintha az egy igazi probléma lenne. De azért teljes testtel a fiú fele mozdult, és rámosolygott. Aztán nem. Amint meglátta az újabb kütyüt, leolvadt arcáról minden pozitív érzelem.
- Feltéve, hogy nem gyakran járok medence közelében, és a zuhanyzóban nem használom ezeket a vackokat, nem, nem tudtam - válaszolt a lány őszintén. - Viszont, tudom ki tudja. Ez a srác nagyon profi ezekkel a dolgokkal, ő állította be az én telekommunikációs eszközömet is - lelkesedett be Mae azonnal, és előkapta saját kütyüjét. Feltolta rajta a lapot, és pötyögni kezdett. "Ön az utolsó reményem, Létai. Várlak a tanulóban." Még egy smileyt is kapott a végére a fiú, ami kész csoda volt Marinától, szóval ha megérkezik még vállon is veregetheti majd.
- Addig is, amíg ideér, mond el mi a problémád vele. Bár nem tudok sok mindent a dologról, de bólogathatok úgy, mintha tudnám, te meg jobban érezheted magad amiatt, hogy kiadtad - ajánlotta fel mosolyogva, mert esze ágában nem volt hozzányúlni a készülékhez, csak hogy azt is elrontsa a srácnak. Na nem. Ezt a kört majd Kendének kell fizetnie. Bár valószínűleg tartotta, hogy ezúttal nem egy csók lesz akkor az ár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

Bólogatott a barna, mert teljesen meg tudta érteni barátja problémáit. Igazából hasonló volt az ő gondja is alapjáraton, amikor múltkor összefutottak Rolanddal. Csak ezekbe a gondokba pluszba érkezett az ő ügyeskedése is, amit a hibák javításával kreált. Szóval összességében most jobban állnak, mint legutóbb. Csak a telefon okosabb ezúttal.
Összerezzent a hangra a lány, de mintha mi sem történt volna fordult mosolyogva a rellonos felé. - Wow, nem gondoltam, hogy ilyen hamar ideérsz. Komolyan, ha az összes szőke herceg ilyen gyorsan odaért volna a toronyba zárt hercegnőkhöz, azoknak nem kellett volna félig belehalniuk az unalomba és tűkkel szurkálniuk magukat meg almákba fulladniuk - vetette fel Marina. Nem szerette azokat a történeteket, még gyerekként is irtózott Hófehérkétől, aki hét pasi után takarított. Bezzeg az eredeti Grimm mesék, na azok legalább lekötötték a figyelmét.
- Kende, ő itt Roland. Évfolyamtársunk - oktatta ki barátját, pedig legutóbb ő maga sem tudta hogy hívják a srácot, csak miután beírta magát a telefonjába. Még jó, hogy megtette. Milyen kínos lett volna. Miközben a fiúk elintézték az ismerkedés részt, Mae becsukta a könyvét, és a falhoz támasztotta, ő maga pedig felmászott az asztalra, és törökülésben nézett rá a srácokra. És hogy miért tette ezt? Egyszerű: nem volt az asztalnál több szék. És ha még egyet hoztak volna, akkor az meg nem fért volna az asztalhoz, és ki kellett volna alakítaniuk egy kis körszerűséget. Tiszta sok energia. Szóval logikusan megoldotta a lány, aztán Roland fele nyújtotta Kende telefonját.
- Most nem az én saram, az ő telefonja nem működik - bökött a fejével szöszke barátja fele. - Neki is hasonló problémái vannak a felvillanó ismeretlenekkel meg pittyogással, sőt őt még a muglik is megtalálták - foglalta össze a problémát a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

Megcsapta a fülét, ahogy valaki a "szétdobta a lábát a két fiúnak" kifejezést használta, de egyszerűen nem tudta megérteni. Egyrészt a végtagjai nem levetőek, hogy aztán úgy bánjon velük mint a labdákkal, másrészt meg a törökülés éppenséggel egy összekulcsolt lábtartás. Tényleg nem értette a többi lánynak mi baja van mindig vele, de ezek után csak még inkább megértette a több fiú barátot.
Miután letudta a kötelező kört, csak hátra dőlt, neki az ablaknak, és unott fejjel hallgatta a diskurálást. Nem érdekelte túlzottan a téma, hát még a saját kütyüjéhez sem ért, majd biztos pont ahhoz a másikhoz fog...
- Ha már zenék, múltkor kíváncsi voltál a walkmanemre - vette fel a fonalat Mae, és megkocogtatta a műanyagot. - Mármint ha végeztetek, folytassátok csak - legyintett, mert hát biztos volt benne, hogy ennyi idő alatt nem lehet megoldani a problémákat. Tincseinek a végét nézegette, hogy vajon törik-e, aztán szája fölé biggyesztette azt, mintha bajsza lenne, hogy ezzel is elkergesse az unalmát. Mármint nem a srácok voltak a hibásak, hanem az egész muglibeszéd. Ha dánul lett volna, még esetleg a felét megérti, de így semmi esélye nem volt.
- Mi? - esett le a haja a többihez, ahogy felfogta, hogy barátja hozzá beszélt. - Jah, igen, de én sokat... tudod - mutogatta el a lány, ahogy a telefonján szokott pötyögni. - Szóval én direkt olyat kértem amin van ilyen. Minthogy neked fontos a vízállóság, nekem a kényelem - vont vállat. Soha nem gondolta, hogy egyszer ilyen társalgásokat fog lefolytatni. - És, még azt is megtaláltam, hogyan tudom átállítani a nyelvet dánra, szóval most már kezdem kapiskálni, hogy mit csinálok. De nyugi Roland, ha majd javítani kell szinkron fordítok - tette hozzá azonnal, bár ha valaki figyelt az utóbbi percekben, vagy csak a rellonos eszébe jut, hogy Mae mennyire tudja a telefonos szaknyelvet, akkor könnyen rájöhet, hogy ebben azért még lesznek gondok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

A srác felvetésére még ő is felnevetett. - Persze, mert olyan sok minden szereti, ha elégetik. Tudsz mást mondani a tűzijátékon kívül, ami nem megy tönkre, ha meglángol? - kérdezte a lány röhögve. Ő is tud ám hülyeségeket kérdezni, de ahogy abban a szituációban kiröhögné Kende, úgy ő is megteheti vele.
Szúrós szemekkel nézett barátjára, de vitatkozni nem tudott. Tényleg borzasztó tolmács lenne, hiszen hiába tud három nyelven, egyiket se beszéli. Aztán angyali mosollyal a rellonoshoz fordult. Értett ő a cinizmushoz, csak éppen nem érdekelte.
- Mi, máris menni akarsz? - ráncolta össze a szemöldökét Marina, hirtelen tényleg nem tudta hova rakni a szituációt. Nem szokott hozzá, hogy az emberek csak úgy otthagyják. Vagyis... de. Ha idegesítően sokat beszél, de most még magához képest egészen tűrhető volt.
- Azt hittem érdekel a walkman, de ha nem... - vonta meg a lány a vállát, de a szőke már megelőzte, és előbb kitalálta mivel tartsák még ott egy kicsit Rolandot. És ráadásul még a kérdés is érdekelte.
- Uuu, egyszer elmehetnénk valami rock koncertre, hogy csináljuk azt a dolgot, tudjátok, amikor az emberek egymásnak verődnek és össze-vissza törik magukat, meg közben másokat öntenek le sörrel - vetette fel csillogó szemekkel Mae azonnal. Ezt a dolgot már régóta ki szerette volna húzni a bakancslistájáról, csak sose volt olyan társasága, akivel végre tudta volna hajtani. - Mármint ha csak a zene miatt mennénk, én azt is meg tudom ám érteni - szabadkozott, mikor rájött, hogy már megint egy olyan ötletet mondott, amit egyik lánytól se hallott még soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

A barna hátra kotort egy-két hajtincset, mert hát nagyon tudta idegesíteni, hogy mindig mindenhova is odalóg. Közben egy pillanatra se engedte el a beszélgetést, még ha csak a telefonról is volt szó.
- Nem, csak abban reménykedtem, hogy ennél jobban szereted a társaságom – vágott vissza a lány, és szerencsére nem is kellett sokáig nyüsztetnie Rolandot, hogy végül velük maradjon. Mármint ő aztán Kendével is el tudott volna lenni, valószínűleg ott is hagyták volna az egész szobát, mert hát azzal mindenki jobban jár. De valamiért szerette a rellonos társaságát Mae.
- Marcsi? – háborodott fel a dán egy pillanat alatt, pont ugyanabban a percben, amikor szőke barátjából kitört a röhögés. – Ez valami nagyon magyar dolog lehet, és nem hangzik jól – ingatta a fejét, de mást nem mondott. Neki jó volt még a Marcsi is, ha a skacok elviszik érte pogózni.
Sokatmondó pillantást vetett Kendére, mert teljesen igaza volt a fiúnak. Nem is értette, honnan szállta meg az ördög, hogy egyáltalán ilyen eszébe jutott. Hiszen a SŐR. – Majd akkor úgy megyünk, hogy viszünk valami svéd italt, amit másokra önthetünk – vigyorgott a lány, olyan igazán szívből jövően. Nem azt mondom, hogy a két ország nem jön ki egymással, de elég nagy a rivalizálásuk.
- Mi az a habparti? – ráncolta össze szemöldökét a lány, és közben arrébb kucorodott, hogy Roland mellé férjen. Közben persze jó páran nyannyogni kezdtek, hogy milyen dolog az asztalon ülés, pláne, ha van székük is. De ismerjük ezt a baráti társaságot. Annyit foglalkoztak vele, mint amennyit a macskák szoktak a gazdájukkal: csak ha hasznot látnak benne.
- Tavaly hallottam, hogy van egy Kappa nevű rockbanda, akik a bagolykőből indultak, és állítólag elég híresek. De évente csak egy koncertet tartanak, mert nem ezzel foglalkoznak. Például az egyik tagja a helyi gyógyító, az a Payne csávó – magyarázta Mae, ahogy totálisan lázba jött a témától. – Lehet tudok rá jegyet szerezni, ha tetszik. Csak előbb hallgassátok meg, mert hát ki tudja – vont vállat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

Szimplán megvonta a barna a vállát a visszakérdezésre. - Ennél jobban. - És számára ez ennyi volt. Biztos volt benne, hogy az ilyen egyszerű válaszokat a normális lányok hatszor túlbonyolították volna, de hát most mit akart hallani Roland? Hogy könyörögjön, na azért azt nem.
A fejében már el is kezdte listázni, hogy melyek azok az igazi svéd italok, amiket majd jól másokra locsolgat. Észre se vette, hogy közben valami ördögi mosolyra húzódott a szája, és már a két srác is őt nézte. Megrázta a fejét, mint aki csak most érkezett vissza a földre. - Jah, csak mert megtehetem - vont vállat. És ez nem is volt annyira messze a valóságtól. A szülei nem szerették, ha eljárkált mindenfele, és eddig nagyon barátai se voltak, akikkel ezeket megtehette volna. Mármint Dániában, ahol a szünete nagy részét tölti nincs konkrétan egy olyan se, akivel szívesen töltené az idejét. Az egyetlenek akik betehetik a lábukat a kúriába mind hatszáz méterrel a normális emberi szint fölött lebegnek valahol. De a könyvekben mindig olvasott róla, hogy a tinédzserek szoktak ilyeneket. Szóval ha másért nem is, csak hogy normálisnak érezze magát. Már amennyire ő az.
Tenyerével megtámaszkodott Roland térdén, hogy kicsit közelebb csusszanjon a sráchoz, és helyet adjon Kende lábának. Hát komolyan, ez az asztal kezdett egyre szűkösebb lenni. No nem mintha ezzel bármi baj lett volna, mert amúgy nem. - Hab, zene, pia és pogó? - sorolta fel az utóbbi beszélgetés legfontosabb elemeit a lány. - Csak jó lehet, I'm in - mosolygott.
- Nem, meglesznek. Westék jóba vannak a szüleimmel. Majd megkérem őket, hogy küldjenek három jegyet, sima ügy - bólintott a lány. Milyen jó is az, ha mind a két családot kitagadta már egyszer a varázstársadalom, aztán most próbálnak visszakúszni. Tisztán jó érzés volt, amikor néha napján azt beszélik meg mennyivel népszerűbbek mint egy évvel azelőtt. Mintha bármit is jelentene ez.
Kaján vigyor jelent meg Marina arcán is, ahogy egyetértően bólogatott a fiú szavaira, csak hogy egy másodperc múlva észbe kapjon. - Meg természetesen dögös pasival - tette hozzá, mintha eddig is arra bólogatott volna. Igen, az úgy volt. Úgy, persze...
- Megfenyegettem a Sorting Hat-et régen a Hogwarts-on, hogy ha be mer rakni a Hufflepuff közé, akkor ki fogom dobni a kukába. Aztán kimondta a Slytherint - vont vállat a lány, bár nem teljesen értette, hogy ez mégis hogyan kapcsolódott a témához. - Miért, itt a Bagolykőbe vizsgázni kell? - akadt ki, és azonnal összeráncolódott a szemöldöke, ahogy elképzelte, hogy már azelőtt megbukik valamiből, hogy egyáltalán bekerült volna a suliba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

Be kellett vallania, hogy ez a szövetség, ami lassan alakulni kezdett hármajuk között majdnem olyan gyümölcsözőnek ígérkezett, mint amikor Kendét egyesítette Lokival. Jó persze, azt a triót még mindig megbonthatatlannak érezte, de azért ebből is születtek máris remek ötletek. Mint ez a buli.
- Haha, nagyon vicces vagy Lost boi - szólt szarkasztikusan a lány, és megforgatta a szemeit. Bár ha őszinte akart lenni, akkor be kellett vallania, hogy sok egoista ember fog akkor összegyűlni azon a koncerten. Talán egyedül Kendének volt normális mennyiségű önkritikája a kis társaságból, de erre se vett volna mérget.
Félmosolyra húzta ajkait a lány Roland reakciójára, és egyetértően bólintott. Az ő egója is beszállhat majd a versenybe, de hát azt se mondaná, hogy nincs is neki mire. - Az biztos. Különben sem értem ezt a Henrik mániát, ami a diákok között terjed. Tisztára mint valami fertőzés. Hát ő olyan... öreg - húzta fel a lány az orrát nemtetszése jeléül, és még a fejét is megingatta.
Az étel gondolatára azonnal felcsillantak a szemei. Bár nem nézett ki úgy, imádott enni. Mindig, mindenkor. Főleg, ha valami egészségtelen szarról volt szó. - Mi? - vonta össze szemöldökét, és értetlenül nézett Rolandra. Mi mást lehet bekap... ohh... Meglökte a srác vállát. - Hülye.
- Amit azóta se tudok megcsinálni - hápogott a lány azonnal, és miközben felállt, bevette a két ujját a szájába, és megint próbálkozott azzal a módszerrel, amit anno Kende tanított neki. Így, fulladozós levegőkieresztésekkel indult meg a két fiú tán kifele, sokak megkönnyebbülésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia

Be kellett vallania, hogy az iskolában mindent szeret, ami a tanuláson kívül van. Bizony, Marina Darik tipikusan az az ember volt, aki csak a haverjaiért vállalta bevállalta volna, hogy nem lóg el órát, de cserébe nem is figyelt volna a tanárra. Na de hát sajnos nem volt választási lehetősége, így muszáj volt együtt dolgozni azzal a navinés lánnyal. Persze nem a sárgákkal van baja, hiszen Kendével is mekkora haverok már, sokkal inkább a lány hozzáállásával voltak a bajok. Vagyis Mae lustasága nem fért össze az éltanuló Júlia mellett.
- Szerintem Farkasházy direkt találta ki ezt a feladatot - jelentette ki a barna, ahogy öt perc kemény csöndet követően eldobta a tollát. - Tudta, hogy én képtelen vagyok bájitalkodni, és azt akarta, hogy te majd motiválsz - találgatta, és a plafont nézte közben. Jah, hogy azt beszélték meg, hogy elolvasnak egy-egy anyagrészt, és utána cserélik az infókat? Szóval az úgy volt, hogy Marina figyelme nem a legjobb. Meg ha valakivel együtt van, akkor talán egy kicsit, mintha, esetleg, talán sokat járna a szája.
- De ebben a képletben, ha már ilyen dolgokban vagyunk, nem számította bele a mérhetetlen gyűlöletemet a tantárgy iránt. Ne érts félre, Rudolf bá'-t nagyon bírom, de ha nem megy valami, nem értem miért erőltessem. Akkor úgy se azzal fogok foglalkozni egész életemben, sőt. Valószínűleg el is kerülöm, hogy foglalkozni kelljen vele - jelentette ki a barna, saját elmondása szerint nagyon is elmésen. Bezzeg ha most Loki vagy Kende lenne itt, őket tutira rá tudná venni, hogy valami mást csináljanak. Mint amikor tanulás helyett rávette Kendét, hogy fütyülni tanítsa. Vagy amikor Lokival az élet hatalmas problémáiról beszélgettek, minthogy a sajtot miért eszik az emberek meg az egeret is.
- Te Júlia, mennyi van még a leckéből? Már mindenki elment aludni - kérdezett rá a szőkénél. Hú de nagyon ment volna már ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia

Hiába a feltett kérdések, Júlia mindegyiket úgy reagálta le higgadt magabiztossággal, hogy azokat képtelenség lett volna ezek után visszapasszolni. Ilyen unalmas szőkét még talán a levitában se pipáltak még. Prefektusi címet is kéne neki adni. Mármint hiszi az ember vagy sem, kisebb bajkeverőnek tűnt, mint Kende, bármennyire is szerette a haverját.
- Igen, valószínű, csak így meg le fogom rontani a jegyeidet. Inkább hagyott volna egyedül szenvedni, és akkor nem ártok vele másnak – jelentette ki azonnal Marina, mert igazából ez volt, ami legjobban zavarta. Szomorkásan nyúlt még egy mézes sütiért, mert hát a majszolás mindig segített a szomorúságán. Ráadásul amíg evett, addig se kellett újra a tananyagra koncentrálnia. No nem mintha eddig nagyon tette volna.
- Én arra gondoltam, hogy esetleg holnap átfésülhetnénk a dolgokat. Csak mert még be akartam nézni Lokihoz, mert egész délután az illúzóját gyakorolta – magyarázta tovább a barna, kitalálva egy újabb indokot, csak hogy végre szabadulhasson. Bár ez csak félig volt kifogás, mert igazából tényleg kíváncsi volt meddig jutott a szöszi, de leginkább akkor is csak menni akart már. Hát komolyan, nem látja a másik, hogy mennyire szenved?
Újra maga elé húzta a könyvet, és olvasni kezdett. Aztán egészen jutott két szóig. Bizony, két TELJES szóig. Hát nem zseni?
- Tudod azért is, mert ha most átolvassuk, akkor holnap friss aggyal amúgy is könnyebb az összefüggéseket egyberakni. Mert hogy éjszaka az agyad még dolgozza fel a kapott infókat, és rendszerezi – fejtegette, és kezével mutogatott a feje mellett, mintha csak azt próbálná megmutatni, hogy is zajlik a folyamat. – Szóval esetleg holnap délután egy újabb ilyen session? – dobta be az ötletet egy kérlelő mosoly mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia

A barna maga is tudta, hogy nem épp visszafogottan nyöszörgött, de semmi kedve vagy ereje nem volt a tanuláshoz. Azt se értette teljesen, hogy miért nem Lokival, Kendével vagy épp bárki mással rakták össze egy csoportba. Akkor legalább lett volna közben szórakozás, nem úgy mint ezzel a szőkével. Úgy tűnt még feszesebben áll hozzá Júlia a tanuláshoz, mint akár Csibe. Pedig neki se volt épp utólagos a tanulás, sőt. Csak így tudta rávenni barátnőjét, hogy sört csináljanak. Barátnőjét. Talán még soha nem gondolt Csibére így, de igazából tényleg az volt neki.
A tornádóként érkező szóáradat úgy söpört végig rajta, mintha Kansasbe lenne, és egészen Óz birodalmáig akarná röpíteni. Nyelt egy hatalmasat, ahogy próbált minden szót időben lefordítani, de valljuk be még így is volt egy kettő, ami kifogott rajta. A sajnálatos az volt, hogy szövegkörnyezetből még így is megértette őket. Arca grimaszba fordult, szemei kikerekedtek és csak egyetlen szót tudott kinyögni, mielőtt a lány újra folytatta volna.
- Lort!
Sok bunkó magyarral találkozott már Marina, de még egy ilyet nem pipált. Úgy sértegette, mintha muszáj lett volna. És bármennyire meglepő, a barna torkára akadtak a szavak.
- Ha nem vetted volna észre, akcentusom van. Dán vagyok, dánul tanítottak meg beszélni és olvasni. Aztán angolul és most mégis itt vagyok és magamtól igyekszem magyarul is ugyanezt megtenni. Ne hidd, hogy több vagy tőlem csak azért, mert rossz napom van és úgy érzem nem fognám fel a magyar szavakat. Te mégis hány nyelven próbáltál már megérteni egy bonyolult bűbájt? Hallgatlak - találta meg lassan újra magát a lány, és közben kihúzta magát, mintha csak mutatni akarná, hogy ő nem olyan, akit ennyivel el lehet intézni.
- For fanden! Milyen fontos programod lehet holnap, ami miatt nem tudsz leülni velem egy fél órára? Talán be kell tanulnod a magyar helyesírás kézikönyvét? - pattogtak ajkáról az újabb szavak. Nem, most nem fogják csak úgy eltiporni, mint régen. Nem fogja senkinek hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia

Az első heves reakció ellenére Marina tényleg azt gondolta, hogy majd a saját érvei jobb belátásra térítik Júliát. Hogy az a "sajnálom" tényleg őszinte volt. Naiv gondolatok minden mennyiségben, igaz Mae? Ahogy a lány újra elkezdte a szóáradatát, úgy pirult ki a zöld arca. Sértegették már nem egyszer, de ez abszolúte alaptalan volt.
- Nekem nincs szükségem varázsketyerékre. Ha lenne, akkor túl nagy lenne a csábítás, hogy használjam ahelyett, hogy tanulnék - jelentette ki az őszinte és logikus érvet a lány. Az pedig hogy milyen vére van, épp nem tartozott a navinésra. Lehetett volna sokkal nagyképűbb, picsogósabb és önzőbb ennél. Felvághatott volna a pénzükkel, és nem mellesleg a rangjaikkal. Befolyásos szülei voltak, mégsem tette soha. Most mégis támadják ezért.
- Vattai Júlia, nem tudom, hogy mit képzelsz magadról, de semmi jogod nincs ítélkezni felettem. Soha nem beszéltünk, egyáltalán nem ismersz engem. És hogyha igazán olyan kedves és jólelkű lennél mint ahogy a navinések meg a tanárok hirdetni szokták, nem támadtál volna így rám. Lehet hogy én kékvérű vagyok, te viszont kétszínű - csapta be a könyveit a barna magából kikelve, majd felpattant a helyéről.
- Meg ne próbáld megcsinálni az én részemet. Holnap majd beadom neked, hogy véletlenül se vegyem el az értékes idődet - fújta fel mérgesen az arcát a lány, és felkapta a könyveit. - További szép estét! - kívánta szinte kiabálva, és megpördült a tengelye körül, hogy otthagyja a szőkét. Ki látott még ilyet...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#tanulok
#janem
#zabavan
#Sári

Elég durva az, amikor az ember lány két mestertanonci szakot végez. Pláne akkor, ha egyikhez se ért igazán. Mármint a mugli dolgokat az utóbbi négy... öt évben kezdte el igazán használni, előtte azt se tudta mi fán terem a gumikacsa. Az orvoslás meg még csak nem is érdekelte. Előbb küldene halálos átkot az áldozatra, hogy ne szenvedjen tovább, minthogy meg kéne gyógyítania. Na jó, csak vicc volt. Ne küldd az aurorokat!
Na szóval, egy ilyen elfoglalt lánynak természetesen az összes haja kihullott már, szeme alatt nagy karikák vannak, és kinyűtt melegítőjén össze-vissza vannak a kajafoltok. Ugye? Na ja, csak nem ennél a lánynál. Marina szokásához híven egyáltalán nem vette komolyan a tanulást. Több nassolnivalót hozott magával a tanulószobába, mint könyvet, és ez pretty much összefoglalja a véleményét az iskolai rendszerről.
Épp egy különleges csokit fogott a kezébe, amikor betért a tanulótársa. Sárának még két nappal ezelőtt írt, hogy egy életnyi ideje nem látta, szóval jó lenne, ha kicsit... hát elmondaná mi a helyzet vele. Kaján vigyorral dobta a alkoholos üveg alakú csokit neki.
- ITT A KEDVENC SÁURÁM - ordította a szavakat, ugyanis a fejesről elfelejtkezve tovább bömbölt az Unholy a fülébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#tanulok
#janem
#zabavan
#Sári

Még ugrált egy kicsit a fenekén, mielőtt ténylegesen levette volna a fejest. Ennek hatására nem csak ő, de mindenki hallhatta a teremben, amint Kim Petras kéjes hangon énekli, hogy "um... daddy daddy, if you want is, drob the add'y". Marina csodálatos tanulótárs, igen.
- Sokat kell ennem, mert túl gyors az anyagcserém - osztotta meg Sárával, mintha ez a világ legtermészetesebb betegsége lenne. Közben végre megtalálta a walkmanjét, és megállította a muzsikát, mindenki megkönnyebbülésére. - És ez amúgy is dán, nah, kóstold meg, nem bánod meg. Azt - mutatott a csomagban egy narancsosabb papírú csokira, ami ragyogó felírással hirdette, hogy benne Canadian Club alkohol van. Marina ad a minőségi piákra, főleg ha azt a tanulóba hozza le. Álcázva.
- Miksa? Pff... a tesódat az évnyitó óta mintha a föld nyelte volna el. Előtte már a házavatójukon is nagyon furcsa volt, Albival beszéltük is, hogy nagyon... kielégületlennek tűnik, de egyik csaj se jön be neki, akit ajánlottunk. Pedig két szó neki, és felszed bárkit. Vagy legalábbis majdnem bárkit - bizonytalanodott el Marina, és a szemöldökét is összehúzta, mikor eszébe jutott az a piros prefektus, aki egyszer elkapta őket. Na az a csaj, az kielégítetlen.
- Én arra vagyok kíváncsi, te hogy vagy. Bántanak a pirosak? Mert egy-két szó és elintézem őket, de tényleg - jelentette ki Marina, pedig nem volt ő az a veszekedős fajta. Sőt, jobban belegondolva az "elintézem őket" vagy azt takarta volna, hogy halálba beszéli őket, hogy miért ne bántsák Sárát, vagy előkeríti a föld alól Miksát meg Albit, hogy intézzék el a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#tanulok
#janem
#zabavan
#Sári

Megremegtek a pillái az elutasításra. - Mi az, hogy nem? - esett le az álla a szó szerinti értelemben, a barnának úgy kellett emlékeztetnie magát, hogy a tanulószobában jó lesz, ha minél előbb visszateszi a helyére. - De hát mondtam, hogy dán. Dán csoki. Minőségi. ÉS DÁN - emelte ki ez az igazán aprócska tényt a lány már sokadszorra. - Kérleeek, a kedvemért. Csak egyet. Utána adok mást, ha nem tetszik, van egy csomó féle dolgom, ami elnyomhatja az ízét, ha nem tetszik - még az ajkát is lebiggyesztette, hogy szomorú kiskutyaszemei még meggyőzőbbek legyenek.
- Biztos, hogy nem. Amúgy meg... az emberek nem lesznek csak úgy melegek, csak rájönnek, hogy ami eddig volt, nem elégíti ki őket - magyarázta Marina, szakértő a témában. Bár őt mind a két nem ki tudja elégíteni, szóval inkább csak az a tíz könyv szólt ki belőle, amit elolvasott a témában, mikor Loki megfejtette neki, hogy mi baja van.
- Uuu, tényleg, akartam kérdezni, hogy mi volt az évnyitón. A rellonos asztal kicsit távol van, és épp szópárbajt vívtam Móriccal - tájékoztatta Sárit, hogy hiába van mindenki kiakadva a bátyjára, neki aztán fogalma sincs a történtekről. Talán az tehet az eltűnéséről?
- Ijj... igen... - húzta el a száját Marina. - Tudod Albi nem akart ott kiskorúakat, nehogy idő előtt felszedje az egyik diákját - kente rá rögtön a másikra a dolgot. - De amúgy nagyon rossz volt. A hangulat... bleh. Alig volt pia, meg ember - ingatta a fejét Marina, és próbálta a leghitelesebben eladni a hazugságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#tanulok
#janem
#zabavan
#Sári

Örömködve tapsikolt kettőt, és némán nyújtotta át a másiknak a csokit. Ha az egyik tartja az egyességet, az a minimum, hogy tőle se hallani egy nyikkat se. Helyette viszont nagy kék szemeivel vizslatta áldozatát, és addig nem volt hajlandó folytatni a diskurzust, amíg nem látta, hogy a másik lenyeli az édességet.
- Na milyen? - kérdezte meg, amint túl voltak a nyelésen is. Aztán elfordult a doboz felé, és némi hezitálás után kivette a Jim Beam-eset. Ahogy volt, egybe a szájába tömte a kis üvegcse alakot. A probléma csupán az volt, hogy Sára ebben a pillanatban közölte vele a híreket. Ő meg mint a lottó reklámban az öregek, eltátotta a száját, és sípolós hangon - már amennyire az összeragadt csoki engedte - kérdezte:
- Hogy mit csinált? - Egy gyors nyelés, szájlenyalás, hogy ne maradjon semmi az ajkain, és közelebb fészkelte magát Sárához. - Na jó, ezt fejtsd ki nekem. Hogy érted, hogy bántalmazott? Ott voltak a tanárok, egyik se állította le? - kerekedtek ki a pillái a hitetlenkedéstől. Bezzeg ha ő csinál valami hülyeséget, azonnal jönnek a prefektusok. Na persze szerencsére olyankor Kende vele van, aki szintén prefektus, szóval a büntetés mindig elmarad, de akkor is. Hogy?
Marina védekezően emelte meg a kezeit. - Ez volt a szabály. Ha veled kivételt teszünk, akkor utána más is erre hivatkozva akart volna bejönni. Így is volt az a... francba megint elfelejtettem... az egyik eridonos prefektus - legyintett. - Úgy kellett Miksának kitennie a szűrét - magyarázta Marina, bár őszintén, addigra Albival valami igen mással foglalkoztak ahhoz, hogy fogalma se legyen utána barátja hová tűnt.
- Még egy csoki? - kínálta vigyorogva Sárit.