Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Van vér a levitások pucájában - milyen szó már az, hogy puca? - főleg ezen példánynak. Kivételesen nem bánja Roland sem, hogy Benedek kissé arrébb vonulhat Csenge jóvoltából, azonban az egész szövegből nem fog fel semmit. A kontextus hiányzik, így kénytelen észhez téríteni a szöszke csajt.
- Jaj, bocs, direkt volt - csinál egy kényszervigyort és még mindig úgy néz a lányra, mintha egy ufonautát látna. Nem véletlenül kérdez rá mindenre, mert a sötétségből még mindig nem emelkedik ki a lényeg, hogy miért is bujkál a lány és kit kell meglesniük, miért.
- Lili pasija? Az? - mit ne mondjon, az, hogy Süveges nem normális, eddig is tudta. De pont, hogy valami nyálgépet nézzen ki magának, majdhogynem megdöbbentő... ha egy cérnafasznyit is érdekelné Rolandot. De nem így van.
- Konkure... óóó! - esik le hirtelen a hat kilós kettlebell a lábára. Szóval innen fúj a szél, hogy féltékeny a szőke a... szőkére. Vagyis a pasijára, ha ugyan ez igaz, nem mintha ilyen szempontból nyitott fülekkel járna, akár így is lehet. - Hát te nagyon szexi vagy, amikor elpirulsz. Amúgy meg - fogja suttogóra és a lány füléhez hajol - egy dán csajt tudok ajánlani, ha Lili inkább a fiúkat pártolná. Csak mondom - von vállat és hajol vissza, pedig megcsapta az orrát a finom parfüm, amit a lány használ. Ezt éppen szereti tőle, szóval nem kezd el látványosan fintorogni. Ezt is megértük.
- Te határozottan az vagy... hmm - morfondírozik, majd a nagy mellek hiányára már húzza is száját menetrendszerűen. - Fene - sóhajt egy kisebbet a rossz hírre.
- És akkor mi van, Csenge? - kérdezi. - Ki a szart érdekel a melletlen véleménye? És ha azt mondaná? A Lukács gyerek hamar rájönne, hogy - int egyet a fejével, olyan "tudod, hogy mire gondolok" stílusban. Nem most fogja kiteregetni Csengusz Kitekattusz titkát. Valamiért ezt az egyet soha nem pletykálta ki, maga sem érti igazán mi ennek az oka.
- De amúgy meg mi tart vissza a bolond szőkétől? Meg honnan veszed, hogy járnak? - soha nem hallotta még ezt a párost, pedig egy évfolyamba jár Lilivel, csak észrevette volna, ha van ilyen. Amúgy nem biztos, mert jobban lefoglalják általában a zenéi, így inkább azokat hallgatja a szünetben, mint a szerelmi drámákat. Esetleg a srácokkal hülyül, vagy csajokat próbál befűzni, szóval mindig van dolga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kicsit megdörzsölgeti az arcát, hogy elmúljon a nyomorgatás utóhatása, közben pedig beavatja Rolandot a lényegbe. A srác elég gyorsan felfogja miről is van szó, amiben kifejezetten sokat segíthet neki, hogy ismeri Csenge titkát. Persze ettől függetlenül nem felejti el emlékeztetni a levitást arra, hogy ha netalántán "megunná" a lányokat, ha a szíve nem is, az ágya tuti nyitva állna előtte. De addig is beérheti valami dán csajjal is.
 - Nem is tudok dánul - jegyzi meg Csenge pislogva, miközben röviden elmorfondírozik azon, hogy vajon mit is jelent az, hogy a csaj dán. Mármint a származásán kívül. Szőke és kék szemű? Ezért ajánlgatja neki? Mert Lili hasonló tulajdonságokkal rendelkezik és Roland úgy gondolja, hogy Csengének ez az ideálja? Mondjuk, ezen még soha nem is gondolkodott el. Mármint Lili akkor is tetszene neki, ha vörös lenne vagy esetleg kék hajú. Van egyáltalán olyan típus, ami bejön neki? Fogalma sincs, és bár ez furán hangzik még a saját fejében is, de jelenleg Lucas jobban érdekli, mint egy ismeretlen dán csaj.
Közben Roland már ott tart, hogy kérdések formájában azt tanácsolja a lánynak, hogy tojja le mások véleményét. Amivel Csenge egyébként egyetért, még ha a gyakorlatba nehezebben is ülteti át ezt az elméletet, de azért valamin megakad a figyelme.
 - Hé, az feltűnt, hogy szexinek meg jó csajnak titulálsz, de nekem sincs több mellem, mint Vivinek? - ráncolja homlokát értetlenségében, sőt le is tekint a mellkasára, hogy ellenőrizze, tényleg nem lett nagyobb az elmúlt fél percben, kicsit sem törődve azzal, hogy a körülötte ülök esetleg furcsán nézhetnek rá. Na, máris sikerült lépnie egy szintet a letojás művészetében! Az viszont tény, hogy születetten vézna, az akrobatika miatt pedig izmos, és hát zsírszövet meg némi genetika nélkül maximum egy bazibumm bűbáj tudna segíteni rajta e téren. Bár ezen téma miatt sosem aggódott igazán. Elég nehéz lenne két lufit cipelve hátraszaltózni a seprűn.
Ha már éppen eléggé kitárgyalta a - persze - cseppet sem kínos témát a rellonossal, visszatérhetnek a Lucas-Lili ügyre.
 - Mi tart vissza? Hát, hogy esetleg, és ez egy nagyon valószínű esetleg, nemet mond - forgatja a szemét, majd enyhén lebiggyesztett ajakkal feltekint a mellette ülő arcára. - Tudom, a hozzád hasonló menő csávóknak fogalmuk sincs arról, hogy ezt a szót nő egyáltalán ki tudja mondani, de eléggé tud fájni. Elveszíteném barátként is. És ráadásul egy szobában alszunk. El tudod képzelni, milyen kínos lenne utána az egész? Kénytelen lennék beszökni hozzád és elkunyerálni az ágyad felét - mondja a végén már kuncogva, könyökével finoman oldalba lökve a srácot. Persze az nem érdekelné, hogy Rolandnak az alváson kívül esetleg más tervei is lennének.
 - Amúgy meg az Edictum írta - kezdi és már rögtön emeli is fel a kezét, hogy megállítsa, ha esetleg jönne erre egy ízes megjegyzés: - És tudom, hogy a fele se igaz annak, amit írnak, de Lili bevallotta, hogy... hát csókolóztak, meg nem tudom. Kicsit zavaros ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Még mindig kicsit sajnálja, hogy megzavarták evés közben, hiszen annak is jár a tisztelet. Szerencsére egy olyan valaki tette, akire úgy igazán nem haragszik, talán ez a szerencse, hogy egyáltalán végig hallgatja Csenge előbb fogalmatlan, majd felvilágosító kulcsokkal megtoldott nyomozását. Így már tudja Roland is, hogy kit kell megoknyomozni, sőt még azt is, hogy miért. Persze mindig tesz ajánlatot a lánynak, hogyha ennyire nem megy a lányokkal, ott van ő, akitől mindenféle trükköt eltanulhatna... amiknek a segítségével majd menni fog a lányokkal. De hát tudja jól, hogy hiábavaló az egész, viszont nem lenne Roland, ha nem hozná fel a témát újból és újból. Mindazonáltal most eltekintvén ettől, eszébe jutott Marina is, akivel kék-kék mágnest alkothatnának, ha úgy adódik. A dán csaj is van annyira bolond, mint Lili, szóval ilyen téren nagy baj nem lehet.
- Na és? Beszélgetni akartál? - százwattos vigyor és emlékeztető következik. - Amúgy van ilyen nyelvgyűrűje, szóval ért magyarul, de igazából mindegy. Ha Lili, hát legyen Lili - most ő biztos nem fogja lebeszélni Csengét senkiről, pedig ha úgy igazán belegondolna, akár a konkurenciája is lehetne. De sosem gondolta annak, meg akad pár csaj még rajta és az ő kiszemeltjein kívül is. Például, ha már feljött, a Vass Vivi. Gőze sincs ki az, ezért gyorsan informálódik is a felsőbb évesről.
- Jól van, de te más vagy. Meg én nem tudtam előre, hogy nincs nagy melle. Meg hát, hmm - gondolkodik el egy pillanatra. - Végül is az extra, nem fontos a nagy mell - hazudik a barátja kedvéért. Mert igen, neki tetszenek a nagyobb mellű lányok, de azért Csenge is. Akkor végül is nem is hazudik nagyot? Na, de ha már témánál vannak, akkor az ő mentalitását elővéve kérdez, hogy a szőke, miért nem vallja be az érzéseit. Ő ezt tenné, nem vitás, csak hát egylőre jobban fűti őt a nyúlhormon, mint a rózsaszín.
- Nagyon valószínű esetleg. Oké - próbál bátoritóan nézni a szemforgatóra, de inkább sikerül felemásra, mint jóra. Ilyen baromságot még sosem hallott, de hát végül is, Csenge volt ott vele sokat, amikor ki kellett húzni őt a letargiából, meg motiválni. Ezek a dolgok természetesen sosem történtek meg!
- A fenéket. Az az én ágyam, nem kapod meg csak úgy. Nekem nagy az alvási... szélességem, még hókon vágnálak és akkor reggelig hallgathatnám, hogy nem figyelek rád eléggé. Na, erre nem vágyom Nyunyikám - fintorog, még a nyelvét is kinyújtja a hülyéskedése közben. Majdnem felkiált, amikor végül kiderül, hogy honnan van a holtbiztos info Lucas és Lili afférjáról vagy járásáról. Azonban a figyelmeztető kézmozdulat inkább egy harapó mozdulatot eredményez nála, így ha nem húzza el a kezét Csenge, fájdalmas fognyomszerzésben lehet része.
- Szóval ha smárolnak, már járnak. Itt nincs helye egyéb opcióknak - bólogat serényen, és legilimencia nélkül is leolvasható róla, hogy mennyire gondolja komolyan. Segítek: semennyire. - Odamenjek megkérdezni? Amúgy tényleg jóképű a srác így első ránézésre, annyira nincs rossz ízlése Lilinek. Bár, mint tudjuk bolond, szóval lehet, hogy csak véletlen találat. Én nem tudom elképzelni, ha járnának nem itt enyelegnének, hogy megmutassák a népnek, hogy együtt vannak? - teszi fel az egymillió galleonos kérdést a szőkének, akire bátorítóan néz épp. Nem egy randiguru, de azért ez általában így szokás, hogy megjelennek "hivatalosan". Ez is mekkora baromság, hogy hivatalosan. Mintha papírt írnának róla, két hónap múlva meg mondjuk Lucas kap egy bókot Vass Vivitől és máris málnásváltásba kezd a srác. Ő így képzeli, hogy az ilyen naaaagy szerelmek nem tartanak igazán sokáig, tehát ő magát megvédi ezektől. Ellenben Csenge kedvét nem fogja elvenni ezzel, szóval csak a vár a válaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lilivel és a pasijával kapcsolatos, leskelődéssel egybefűzött gondolatmenetét Roland dán lányos megjegyzése zavarja meg. Meghökkenésében rögtön a nyelvi nehézségekre hívja fel a figyelmet, de hamar kiderül, hogy azok nem is akkorák, és persze az is, hogy Roland nem csevegésre ajánlotta a lányt.
Elvörösödéséből kilábalva inkább mellméretekről beszélget a rellonos fiúval, mert hát mi másról beszélne az ember lánya a fiúbarátjával az ebédlőasztalnál?
 - Jah, azt tudom, hogy más vagyok, és kösz, hogy neked meg különleges - vigyorog a fiúra válaszul. Aztán amikor Roland tovább fejtegeti, hogy a nagyobb mellméret csak extra, a lánynak kedve lenne a rellonos homlokára tapasztani a tenyerét, hogy megnézze nem lázas-e esetleg, de végül nem teszi. Inkább megtisztelve érzi magát, hogy híresen őszinte - túl őszinte - barátja, a kedvéért még füllent is.
A szerelemhez viszont kicsit sem ért. Legalábbis Csenge szerint. Nem mintha ő nagy szakértő lenne, de azért annyi tudást - és félelmet - már sikerült összekotornia, hogy az "odamegyek hozzá és megmondom neki" a legritkább esetben jó stratégia. Legalább némi előkészítést igényelne a dolog. Vagy valami.
Azon viszont megdöbben, hogy az ágya felét sem adná kölcsönbe neki a srác. Bár azért az alvási szélesség kifejezésen jót kuncog.
 - Nem csak úgy kellene, kérhetsz érte cserébe valamit - legyint, mintha ez magától értetődő volna, miközben szavai alapján már azt hihetné az ember, hogy eldöntött tény, hogy Rolanddal fog aludni. Pedig ahhoz előbb egy szerelmi vallomás kellene Lili irányába. Csenge egy pillanatra megtorpan ennél a gondolatnál, mert ez már legalább annyira kuszán hangzik, mintha az anyja által olvasott Mágikus hétköznapok című nyálas sorozatból vette volna. Amit persze Csenge csak hírből ismer. Persze.
 - Egyébként meg ha neked alvási szélességed van, akkor nekem meg mélységem. Fel se tűnne, hogy hókon vágtál, bár most hogy így belegondolok... mi a fene az a hók?
A nyunyikára már inkább nem is reagál, régen megszokta Roland becézési stílusát, időnként át is veszi tőle.
A minden egyéb mellett szóba kerül azért a fő téma is, és a srác hallhatóan nem osztja Csenge véleményét a járás tényéről, viszont jóképűnek tartja Lucast, ami miatt a lány nem hagyhatja ki, hogy be ne szóljon neki.
 - Ne menj oda! Vagy ha ennyire bejön, akár oda is mehetsz. Ha összejössz vele, legalább nekem már nem fog miatta fájni a fejem - mondja és még a nyelvét is kidugja Rolandra. - Egyébként meg kuszább a sztori, mert a srácnak barátnője volt, mikor Lilivel smároltak. Aztán persze a csaj szakított vele, de azért gondolom az enyelgés mégsem annyira valid opció - rázza meg a fejét, majd hirtelen bevillan neki egy ötlet. Még a szeme is felcsillan, miközben megragadja Roland vállát.
 - Te, eszembe jutott valami!
Ebből Roland már sejtheti, hogy semmi jó nem fog kisülni az ötletből, elvégre Csenge ilyen felvezetéssel szokta előadni legelborultabb eszmefuttatásait.
 - Van olyan főzet, mint a százfűlé, csak arra, hogy pasinak nézzek ki?
Már el is képzeli magát, és hát minden szerénysége ellenére is el kell ismernie, hogy nem lenne rossz vége a dolognak. Mármint izmos, szőke és kék szemű. Már csak egy márkás seprű kellene a hátsója alá, és ő lenne minden csaj álma. Aztán mehetnének Rolanddal közösen nőzni. Ettől a gondolattól mondjuk, meglehetősen röhögnie kell, de próbálja visszafogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Van mit - jegyzi meg túl gyorsan, vigyorogva és egoját előtérbe engedve, pedig pontosan tisztában van azzal, hogy Csenge tudja, hogy "honnan jött". Így aztán kevés titka van előtte, amivel el tudná rejteni a valódi énjét, de most már mindegy, mert kimondta. Talán nem lesz érte megjegyzés. Az alvás téma viszont már privát szféra, arról igenis markáns véleménye van. De nem azért utasítani vissza a lányt, mert annyira egyedül akar aludni és egy csaj ne aludjon nála. Dehogynem, de akkor már olyan legyen, akivel tud kezdeni valamit. Mármint az alváson kívül.
- Oké. Könyvtárba kell járnod helyettem, jó móka szöszi - úgy mondja, mintha ez már egy lebeszélt forgatókönyv lenne és Lili visszautasította volna Csengét egy direkt szerelem-bevallás után. De egyébként is el tudná képzelni, hogy Csenge helyette járjon könyvtárba, jegyzeteljen. Na, akkor tényleg aludhatna nála, ha éppen nincs ott valaki más ágymelegítőnek. Végül is a szöszke sem lenne rossz arra, csak hát nem fajulhatnának el a dolgok. Biztosan rohadt kínos lenne mindkettőnek, de azért Roland eljátszik a gondolattal...
- Ez itt - kocogtatja meg a levitás homlokának a közepét. Szóval fejbe csapná alvás közben, nyilván nem szándékosan. - De hát egy levitásnak ismernie kéne ilyen régi szavakat - elnyújtja az egész mondandóját, nyálas körítéssel, nyilván az említett testnedv nélkül. Úgy hangzik, mintha tudálékoskodna, holott csak szórakozik az egészen. A szavak a levitások fegyvere, az övé viszont a tettek, szóval be is lengeti, hogy mi lenne, ha odamenne Lucashoz rákérdezni a dolgokra. A reakció Csengusz részéről olyan, mint egy normális emberé, ami mosolyt csal egy ideig Roland arcára.
- Nananana! Nem vagyok ratyi és nem is leszek - háborodik fel a nyelvnyújtós szőke arcába. - Miért nem valid, ha már szakítottak? Főleg, ha Lili miatt. Nehogy megbántsák szegény lány érzelmeit? - takarja el a száját a tenyerével, mintha valami égbekiáltó dolgot hozott volna fel. Holott csak nem érti és utálja is ezeket a drámákat. Valószínűleg, ha nem Csengével "leselkednének", már rég elküldte volna a másikat, vagy... meg is bünteti, ha már prefektus. Felkapja a fejét, micsoda ötlet juthatott eszébe a barátjának. Biztos valami fenomenális, már várja előre, hogy fájjon.
- Van olyan, hogy százfűlé főzet, és akkor pasinak nézhetsz ki. Akár Lucasnak is, csak kell valami hozzá, ami az övé. Sajnos csak ennyi maradt meg, meg az, hogy sokáig tart megcsinálni. Tehát nem vállalom - fordítja el a fejét és csukott szájjal vigyorog a szőke felé. Na még az kéne, hogy főzőcskézzenek, főleg, ha ő benne van. Nem éppen a legjobb bájitalkeverő.
- Persze, ha csinálunk egy rád átváltoztató főzetet nekem, fogdoshatnálak büntetlenül - nevet fel, majd még hozzáteszi. - Ez nem is olyan hülye ötlet, legalább tudnám, hogy mi jó neked és akkor elmondhatnám Lilinek, aki tudná rajtad alkalmazni. Elhiszed, hogy alapos lennék? - vércsevigyor, Roland wins. Fatality.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Mondhatni elbaszott egy nap volt a mai is. Újabban folytonos rémálmokkal kelek, hajnalban a nyitott ablaknál kell elszívnom a tekertet, hogy újra nyugalomra leljek. Már a szemem alatt is megjelentek a karikák, amiket csak sminkkel tudtam eltávolítani. És ha ez még nem lenne elég, Ádám is olyan nagy ívben szart bele, hogy mi van velem, hogy öröm volt nézni. Pedig én egyik pasi miatt sem tettem őt mellékvágányra, ezzel szemben ő engem mindig. Igaz barátság vagy mi. Ráadásul ő abba az undorítóan nyálas kategóriába tartozott, aki mindig a lehető leglátványosabb helyen nyalta-falta a barátnőjét. Nem, nem nyalta. Csak falta. A nyalás még szerencsére csak kettesben ment.
Szóval nem kis hévvel vágtam ki a Jóslástan terem ajtaját - ahol megint a fejemhez vágták, hogy nyomorúságos sors vár rám, köszönöm szépen tudok róla. Fejem még kótyagos volt a fűtől, de mellette a gondolatok se hagytak nyugodni. Lépteim bármennyire is határozottak voltak, képtelen voltam az egyenes járásra, és meg is lett az eredménye. Olyan szépen levállaltam valakit, hogy öröm volt nézni. Közben megpördültem, és hogy még se essek fenékre, elegánsan megragadtam az első dolgot ami a kezem ügyébe esett. Ez pedig egy random ember volt. Csak reménykedni mertem, hogy nem esünk el mind a ketten, de ha igen, legalább már nem csak nekem rossz. És igen, ez egy olyan dolog, ami kibaszottul boldoggá tesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem tesz megjegyzést a fiú egójára, hagyja hadd vigyorogja ki magát. Az együtt alvásból viszont nem enged, elvégre egyszer lehet tényleg jól jön majd, ha netán "hajléktalanná" válik. Felajánl némi ellenszolgáltatást, és megkönnyebbülésére egész könnyen meg is ússza az üzletet.
 - Levitás vagyok, zöldi. Egyébként is könyvtárba járok - jegyzi meg vállat vonva. Azt már nem teszi hozzá, hogy ha kell, ha nem, mert azért nem ő a kékek mintapéldánya, és sokkal több idejét tölti seprűn, mint a könyvei mellett. De azért még valószínűleg simán felismerné a könyvtáros, ha összefutnának.
Közben azt is megtudja, mi az a hók. Roland ezt némi homlokkopogtatás kíséretében tudatja vele, majd azzal vág vissza, amit Csenge mondott neki épp az előbb: a ténnyel, hogy ő elméletileg levitás lenne vagy mifene. Csenge bólintva reagál a szép "ütésre", de mondhatni elég magas labda volt ez tőle, szégyen lett volna nem lecsapni.
Nem visszavágásként, de azért, hogy a srác "érezze a törődést" fel is ajánlja neki, hogy nyugodtan ráhajthat Lucasra, de a rellonos hamar közli vele, hogy nagyjából ugyanannyi lelkesedést érez az ügy iránt, mint Csenge.
 - Hé, te most sértegetsz? - tettet felháborodást, tükrözve a másik arcára kiülő érzelmeket, majd legyintve folytatja: - És igen, elég gáz lenne, ha máris összeborulnának. Vagy a fene se tudja. Komolyan, mintha lett volna már kapcsolatom. De még sima se volt, nemhogy ilyen megcsalósdi. Lehet nem is lesz - húzza el a száját némileg elszontyolódva, de ekkor érkezik a tökéletes megmentő ötlet, amit rögtön meg is oszt a rellonossal. Aki azonban nem repes a gondolatért, és le is szögezi, hogy a részvételt benne nem vállalja. Bár a százfűlével való alakváltás éppenséggel Csengét sem dobja fel, az ajánlott módon meg aztán pláne nem.
 - Miért akarnék úgy kinézni, mint ő? Nem azt akarom, hogy Lucasba zúgjon bele még jobban - csóválja a fejét. - Ami meg a főzetet illeti... megvannak a forrásaim - jelenti ki titokzatoskodó hangon. Az átváltoztatástan vizsgájának körülményeiről nem beszélt senkinek, bár erről most eszébe jut, hogy azért még tartozik is Hunornak. Talán kevesebbet kellene a nem létező szerelmi életével foglalkoznia, és többet a barátaival. Bizonyára kevésbé lenne fájdalmas is.
 - És abban nekem mi lenne a jó? - nevet fel Roland ötletére. - Ha azt akarnám, hogy én fogdozzam magamat, azt egyedül is meg tudnám oldani. Akkor már inkább hozok neked egy szálat Lili... Nem, ezt inkább hagyjuk - fejezi be motyogva vörös fejjel, de feltekintve Rolandra azért még hozzáteszi: - Bár azt elhiszem, hogy alaposság terén nem lenne rád panasz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

~ Most nem azért, de ma is rohadt jól nézek ki. ~ Állapítja meg magáról, amikor elhagyja a bűbájtan termet. Az új oktató ugyan nem a világ legjobbja számára - azaz Rosales sokkal többet jelent a vérének -, de elég érdekesen tartja az órákat, így nyilvánvalóan jól is teljesít. Valamit valamiért. Hiába na, egy tűzhányó az agya is, emellett az egyik legszexibb pasi az iskolában, bárki kérdezi. Főleg, ha tőle kérdezik, ez akkor igaz. Viszont, amikor már kommunikációra kerül a sor, már nem ő a legszexibb, mert a női egyedek fennakadnak apróságokon a beszédekor. Mint például trágárkodás, túl nagy őszinteség, szexuális aktusra felhívások már az első találkozáskor is. Valamiért ez még mindig nem jött divatba, nem is érti, de mivel vannak sikerélményei ezügyben is, így nem bánja, ha tízből kilenc leányzó nem akar vele lefeküdni, hiszen marad elég. Nem beszélve arról, hogy ő sem akar mindig mindenkivel, van, hogy csak dumálni akar, bár inkább a srácoknak osztja az észt, és ha kell megmutatja a prefektusi jelvényét, ami törvényesíti a véleményét. Vagy éppen olyanokkal van, mint Marina, vagy Csenge, akikhez némi barátság fűzi, így ott a hallgatóság részére koncentrálódik. Azaz a lányok beszélnek, ő meg trollkodik, vagy ellenkezik velük. Esetleg Marina telefonját rakja újra kétszázhuszonharmadjára is. Vannak dolgok, amik nem változnak. Megfontolt léptekkel halad közben a következő terem felé, amikor is valaki próbálkozni kezd nála. Mivel annyira váratlan az eset, nem tud mit tenni, minthogy ahogy tanulta, inkább nem megakadályozni próbálja az esést, hanem tompítani a fájdalmat. Közben lát egy felbukkanó hajzuhatagot és némi fura illat is megcsapja őt a parfüm mellett, rájön, hogy egy csajszi akarja magára felhívni a prefektus úr figyelmét. Viszont nem jár jól, hiszen Roland nem fog vissza rá, hanem inkább ráesik, és elterül rajta. Mivel nem esik nagyot, nem is fáj semmije, kihúzza a bal kezét kettejük közül, ami a lány szerencséjére a mellei közé landolt, talán egy kicsit kompresszálva az ismeretlen mellkasát. Újjáélesztés kérdés nélkül. Közben megkeresi az alatta fekvő arcát is és vigyorogva rákérdez az egyértelműre.
- Ha ismerkedni vagy szexelni akarsz velem, elég lett volna egy bagoly - vigyorodik el, majd még évődik egy kicsit a lányon fekve. Valószínűleg "meg fogják kérni", hogy távozzon, de szívesen kivárja a pillanatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Akkor rád maradt volna a Star Wars gyűjteményem és az alsónadrágjaim - dobtam be nevetve, csak hogy ezzel is oldjam egy kicsit a benne keletkezett feszkót, mert látszott ám rajta, hogy mennyire kiakadt. Egy kicsit haragudtam is magamra, amiért nem értem ide időben, mert így Leilának el kellett viselnie ezt a barmot. Nem is értettem, hogy mi volt ez Milánnal, mert tudtommal ők még nem jártak együtt, de amint a lány emlékeztetett, máris megvilágosodtam, s eszembe jutott az az ominózus beszélgetés, amikor nagyban ecsetelni próbálta nekem Milán béna technikáját. Az pedig, hogy az emlékezetembe hozta, hogy ezzel a gyerekkel is hancúrozott, nem hozott felhőtlen örömöt a délutánomba, inkább bosszantott. Francért kellett neki ilyen hülye barmokkal összeállnia? - Jó, már emlékszem, ne folytasd - leállítottam gyorsan, aztán az orromhoz nyúltam, hogy megnézzem, vérzik-e még, de bele is nyilallt a fájdalom, jó erős ökle volt ennek a marhának. - Aúcs - nyögtem, közben figyeltem, hogyan hozza helyre a szemüvegemet a hercegnő. - Köszi, egész jó munkát végeztél - jegyeztem meg egy hálás mosollyal, majd felcsaptam a szemüveget, és feltápászkodtam a lány segítségével. - Dehogy megyek gyengélkedőre, nincs nekem bajom. Akinek oda kéne mennie, az inkább Milán - állammal a földön heverő srác felé böktem, nem izgatott, hogy mi baja eshetett, megérdemelte azután, ahogyan Leilával viselkedett. - Inkább menjünk, és nézzük meg azt a filmet, amivel már jó ideje tartozol nekem - szemöldököm fel-le emelgetve invitáltam, miközben a karomat tartottam neki, hogy elkísérjem a levita mozitermébe. Az, hogy összesúgtak a hátunk mögött, vagy épp azt találgatták, mit mászkálunk együtt, az sem érdekelt. Bori tudta, hogy miféle kapcsolatban vagyunk Leilával, így nem kellett tartania attól, hogy bármi is lenne köztünk, mert hát, a hercegnőnek láthatóan az ilyen tahó tuják jöttek be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Igazából nem tudom mit vártam ettől a szar helyzettől. Hogy valaki úriember lesz és megragad esés előtt, miközben rárontottam a semmiből? Ilyen jó reflexei még a legnagyobb sportolóknak sincsenek. Szóval ahelyett, hogy egyedül kötöttem volna ki a padlón, még egy srácot is magamra rántottam. Ez olyan Leilás volt, valószínűleg senki nem is csodálkozott rajta, hogy vízszintesbe kerültem egy csávóval, akivel még egy szót se beszéltem. Megesik az ilyen.
Matató kezeire féloldalas mosolyra húzódtak ajkaim, és látványosan végigmértem a férfit. Már amennyire ez a testhelyzet megengedte. És be kellett vallanom, hogy egészen tudok válogatni. Még esés közben is.
- Modern lány vagyok, megragadom a lehetőségeimet - válaszoltam beharapva alsó ajkamat. A vicc csak az volt ebben, hogy szó szerint értettem. Nem első és nem is utolsó alkalom, hogy valakivel ilyen random módon kezdek ki. És kibaszottul nem bánom. Ráadásul ezt a csávót még névlegesen ismerem is. Hallottam alsóéves lányokat rettegve kiejteni a nevét, felsőbb éveseket meg undorodva.
- Mond csak Létai, a nagy száddal a kis méreteidet kompenzálod, vagy tényleg olyan jó vagy, amennyire mondod? - vontam fel a szemöldökömet kihívóan. Gyerünk srác, itt a lehetőség, hogy végre egy nőt tényleg magadévá tegyél, akár a folyosón is. A lényeg csak az volt, hogy végre levezessem a felgyülemlett feszültségemet. Kit érdekelt a következő legilimencia, ha ilyen jó lehetőségek potyogtak rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nem számított rá, hogy valaki magával szeretné rángatni, így a legnormálisabb módon reagált, ahogyan tudott. Remélte egy kicsit, hogy fáj is a másiknak, ha már ilyen orvul belé kapaszkodtak, de abban is, hogy különösebb baja nem lesz. Ilyen arany szíve van, nem semmi, igaz? Az esés tompítására mugli technikákat használt: minél nagyobb felületen a "párnára" esni.
- Azt jól teszed, a legtöbben nem ennyire modernek - villan be neki az állandóan nyafogó Karolina, vagy Marina, aki bizonyára gondolkodóba esne a fotocellás ajtó előtt. Felnevet a szemtelenkedésért, nem beszélve arról, hogy még tetszik is neki az ilyenfajta kacérkodás. - Nem tudom, hogy ki válaszolna igent a kérdés első felére, szóval elég jó vagyok, természetesen. De legalább ismersz, ez is valami - mászik végül le róla, mert bár biztosan megdugná szívesen a lányt akár most is, nem itt a közönség színe előtt. - De neked sem kell panaszkodni a nagy szád miatt. Hova menjünk? Azon kívül, hogy el... - nem ismeri mennyire bevállalós a csajszi, közben szép lassan feláll, majd  lefelé nyújtja a kezét. - Van itt egy tanterem, de most a szálláson sincs senki, óra lesz. Utána még meg is hívhatlak valamire a büfében - az ígéret persze csak azért van, hogy tovább növelje a kíváncsiságát, hogy meddig megy el az ismeretlen leányzó. Ha nem is teljesen a zsánere, ingyen alkalmat nem szalasztana el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Azért gondoltam, hogy jobb lesz neked a katalógusok és a könyvek felett görnyedve kiírni nekem azokat, amikre szükségem van. Te már rutinból csinálod, azaz még nagyon kedves is voltam izé... kéki - forgatja meg a szemeit a becézésen. Ő sosem szeret semmit sem becézni, kivéve, ha gúnyolódik, vagy rosszat akar. Tudja jól, hogy ez most finom szarkazmus volt, tehát az elveinek pont bejön, de mivel ellene használták, mindjárt nem jött be. De hát ezt csenge pontosan tudja, így az adok-kapok kényes egyensúlyáát őrzik barátság címén.
- Inkább gúnyolódok, vagy modernül mondva ironizálok - újabb nyelvöltés, egész édesen is nézhetnének ki így, csak ők tudják, hogy mindketten nem banán, hanem barack vadászok. Habár inkább nevezhető most Csenge gyüjtőnek, mint vadásznak.
- Ezt általában a hormonok eldöntik, vagy az ész. Ha engednek az észnek, nincs egyből összeborulás, ha nem, akkor egy pár hét, hónap nagy szerelem, aztán jöhet más. Ezért nem leszek soha szerelmes, csak nyűg - von vállat őszintén, ezt vallja, hogy felsleges lekötnie magát, amikor ennyi lány van. Főleg most, amikor elvenni vélhetően egyiket sem fogja, annyira mégsem ütődött, hiába tartják annak. Az új ötlet viszont már nagyon is lázba hozza. Tutira letesztelné, hogy milyen is a szöszke, akármennyire is barátja, egy ilyen ziccert nem hagyna ki, az hótziher.
- Jó, mondjuk igaz - gondolkodik el egy pillanatra, majd elmondja a másiknak, hogy megkopott emlékei szerint a százfűlé főzet nem olyan könnyű és időigényes is egyben. - Aha, de La Rosa rokona vagy, vagy mi? - szkeptikus hanglejtés, apró kíváncsi csillanás a szemekben. Nem hiszi, hgoiyg csak úgy lehet százfálét szerezni, de sokszor lepte már meg dolgokkal a levitás őt, úgyhogy nem teljesen zár ki minden lehetőséget. A bal kezére könyökölve támasztja a fejét, a cseverészésnek egyik legkényelmesebb pózát veszi fel.
- Ó, hohó! Ragyogó ötlet! Leszek én Lili, te meg elpróbálhatod a dolgot. Hidd el, nem nehéz eljátszani őt. És ha akarod, még le is fekszek veled, így végül is mindketten jól járnánk, nem? - hogy ő biztosan, erről kétsége sincs, pontosan tudja, hogy erre semmi esély, de még arra sem, hogy próbababát játszon, mint Lili. Annál jobban oda van Csenge a háztársáért.
- Na, ugye? Hidd el mindent beleadnék... akkor csináljuk? - teszi fel egy félmosoly keretében a kérdést. - Vaaaagy... kérdezd meg Karolinát, ő mindenkivel olyan nagyon nyálasan kedves, tuti kiszedné a romantikus titkokat Liliből. De egyéb ötketben is benne vagyok. Elraboljuk és kikérdezzük. Szerzünk legilimentort, bármi... - kezd beindulni a fantáziája, és még nem is említette a Rellonban lévő kínzókamrát. Nyilván valódi kínzásba nem menne bele, nem őrült meg, de egy kis ijesztgetésbe bőven benne lenne... vélhetően rá kéne szólni, hogy ne lépje túl a határokat, de az ötlet pazar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Lassan végre lekerült rólam a plusz súly. Általában nem volt ellenemre az ilyesmi, csak most a bódult testem kicsit másképp értelmezte a dolgokat. Meg az se segített a helyzeten, hogy mind a ketten ruhába voltunk. Legalábbis egyenlőre.
- Megelőzött a híred ez igaz, de nem jelenti, hogy jókat hallottam rólad. A te szerencséd, hogy rosszalkodni jobban szeretek én is - haraptam be alsó ajkam játékosan, miközben felnyújtottam a kezem, hogy akkor már legyen egy kibaszott úriember, és segítsen fel. Hiába, lehet, hogy sokszor sok emberrel szexelek, de egy alap figyelmességet elvárok. Általában.
- Nagy szám van, hogy kemény hosszú dolgok beleférjenek - replikáztam azonnal, és felállva közel húzódtam Rolandhoz. Kezem hátán végigcsúszott egészen a fenekéig, amibe egy kis masszírozás után bele is markoltam. - Szerintem a terem közelebb van. És amúgy se kell semmire meghívnod - nevettem el magam az ötlet hallatán. Azt hiszem kifogtam magamnak egy úriembert. Na majd meglátjuk mennyire lesz gyengéd zárt ajtók mögött.
Hagytam hogy az üres tanterembe vezessen. Kicsit körbenéztem, hogy ha esetleg akarja, akkor egy széket vagy valamit odatehet az ajtó elé a privát szféra megteremtése érdekében, aztán kérdés nélkül léptem oda hozzá, és támadtam le ajkait. Mélyen, forrón és hosszan csókoltam, hogy közben a szemeim is lehunytam egy pillanatra. Egyik karom a tarkánál simította a haját, míg másik a mellkasán nyugodott. Aztán elindítottam lefelé, és az anyagon keresztül középen kezdtem el dörzsölni, hogy beindítsam végre a bulit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Úgy tűnt, hogy sokadszorra sem értette azt, amit közölni szerettem volna vele, mert újra rákérdezett játékosan a házunk elhelyezkedési pozíciójára.
- Pontosan, degradáló - válaszoltam neki röviden, miközben szemöldökömet felemelve tekintélyteljesen pillantottam rá. Nem tetszett az, hogy játékot űz ebből a témából, innen is látszott, hogy egyáltalán nem voltunk egy hullámhosszon, ugyanis ő rendkívül gyerekesnek tűnt a szememben.
- Hagyd abba a téma ecsetelését, légy szíves. Én már egyszer elmondtam neked, mit gondolok erről az egészről, és akármit is mondasz, nem fogom megváltoztatni a véleményemet ez ügyben - közöltem hideg hangnemben a másikkal, hogy végre felfogja, bármit is magyaráz nekem a témáról, nem hat meg vele.
- Különben is, hogy vagy képes ennyire trágár módon beszélni? - rökönyödtem meg a mondandóján. Látszott rajta, hogy nem, azaz valóban nem volt gyerekszobája, mert amilyen rút módon elhagyták a szavak a száját, mind azt bizonyították, hogy nem nevelte meg senki sem rendesen az évek folyamán.
- Nos, az Eridon-ról megvan a saját véleményem, de nem vagy méltó arra, hogy megosszam veled ezt az információt. Különben sem tenném olyan barbár módon azt, ahogyan te kifejezed magad - világosítottam fel a fiút arról, amit a kommunikációs különbségeinkről állapítottam meg magamban vele szemben.
- Üdvözlet - ismételtem újra, mikor egy fura "csá" szócskával köszöntött, amit idáig még sosem hallottam, és azt se tudtam, mit jelenthet, de a reakciójából ítélve arra a következtetésre jutottam, hogy a saját nyelvén akart üdvözölni. A rövid, velős, rántgatós kézfogása is arról tanúskodott, hogy nem volt képes udvariasan, az előírtaknak megfelelően bemutatkozni. Igazából már nem is voltam képes hibáztatni ezért, mert az összes gesztusa arról tanúskodott, hogy komoly nevelés-hiányosságbeli problémákkal küzd.
- Ez egyáltalán nem így van. Sosem leszünk ösztönlények, mivel mi képesek vagyunk uralkodni az ösztöneinken, ellenállni a csábítás csapdáinak, és csupán a célunkra koncentrálni. Aki nem így tesz, az egyszerűen alább való, nem ér fel velünk - közöltem a másikkal oly fapofa módon, mintha épp a reggeliről beszélgetnék vele, nem pedig az élet nagy dolgairól. Nem tehettem róla, hiszen engem így neveltek, én pedig maximálisan megpróbáltam helyt állni ebben a környezetben, csakis az érdekelt, hogy sikeres legyek a jövőmet illetően, és, hogy a szülői ház büszke legyen rám.
- Tanulás téren nagyon el vagy tévedve, fel kell világosítsalak arról, hogyha most nem gondolsz a jövődre, akkor sajnos egy senki leszel a későbbiekben. Pont most kellene gondoskodnod a jövődről, ezt pedig senki sem fogja megtenni helyetted. Ha most nem veszed komolyan a tanulást, egy nap bánni fogod, amiképp manapság viselkedtél - világosítottam fel a fiút a saját álláspontomról. Jó magam sem értettem, miért láttam el őt jó tanácsokkal, mert egyébként egyáltalán nem szimpatizáltam vele, de mégis úgy éreztem, hogy mivel bekerültem a képbe, így én is felelős voltam valamilyen szinten a sorsáért.
- Pontosan, hallom magam. És igen, fel kell világosítsalak, hogy a saját érdekedben rám kéne hallgatnod. Először is, amit más csinál, ha jól csinálja, akkor egy rossz szavam se szokott lenni. Ha valamit rosszul csinál az illető, próbálom visszaterelni a jó útra - magyaráztam nagy hévvel a fiúnak, miközben becsuktam a jegyzetfüzetemet.
- Igen? Pedig hatalmas különbség van aközött, ha akar valamit az ember, illetve, ha meg is csinálja. Szóval hiába akar valamit, ha mégsem sikerül. Az pedig megint más téma, ha tisztában van azzal, hogy sikerülhetne neki, mégse teszi meg a maximális, elvárt lépéseket vele szemben - folytattam az eszmefuttatásom, ami épp a témával kapcsolatos volt.
- Válts tanítót! Ha valaki tanít most, az egyáltalán nem végez jó munkát. És egyébként is, miért kéne nekem káromkodnom? Nem fogok leereszkedni arra a szintre, hiszen az szó szerint a gyalázattal érne fel - világosítottam fel a másikat komoly arccal, miközben kezeimet az állam alá emeltem, és minden érdeklődésemet a partnertársamra irányítottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egész hamar rájöttem, hogyha figyelek órán, akkor nem kell utána sokat szenvednem a tanulással, mert az órán elhangzott mondatok információkká állnak össze a fejemben, amiket pedig könnyűszerrel jegyzek meg. Nem véletlen, hogy rengeteg olyan óra van, amin csak kulcsszavakat jegyzetelek le, hogy azokat meglátva ugorjon be minden, ami elhangzott. Persze vannak olyanok is, amiknél ez egyáltalán nem működőképes, mert nem elegek a szavak ahhoz, hogy összeálljon a fejemben a tananyag, így ott rendesen kell jegyzetelnem, azokat pedig előszeretettel osztom meg évfolyamtársaimmal.
- Úgy értettem, hogyha most foglalkozol vele, akkor később nem kell - mosolyodom el kedvesen Zentére. Mert ez így van. Szeretek mindig a következő napra készülni, főleg tanítás után rögtön, mert akkor az agyam még a tanulásra van ráfókuszálva, és nem kell nagyon megerőltetnem magam ahhoz, hogy koncentrálni tudjak. Persze vannak olyan napok, amik kivételt éreznek, de akkor hétvégén vagy a szünetekben behozom a lemaradásomat. Apa mindig azt mondta, hogy sokkal egyszerűbb valamit fenntartani, mint mindig elölről kezdeni. És igaza volt. Ahogy mindig mindenben, ebben is igaza volt. - Persze, nagyon szívesen segítek, amiben tudok. Mik nem mennek annyira jól? Csakhogy ne akkor derüljön ki, hogy én sem jeleskedem belőle - mosolyodom el szélesen, majd ráncolom a szemöldökömet. - Ne mondd ezt. Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei - bólintok - magamhoz képest is - egy határozottat. Amikor nem ment valami, anya mindig elmagyarázta, hogy senki nem ugyanolyan, és bizony vannak olyan tantárgyak és alkalmak, amikor kiderül, hogy az ember miben jeleskedik és miben gyengélkedik. Ezek nem hátrányok, ezek így vannak, hiszen tényleg nem vagyunk egyformák. Mosolyom lesz ismét szélesebb, ahogy kicsit lehajolok, kinyújtva mutatóujjamat nyúlok Tüske felé, majd nevetek fel halkan.
- Kalandozzon csak - pislogok Zentére, mert egyáltalán nem zavar, hogy Tüske felfedező útra indult a jegyzeteim felé, amiken helyet is foglalt egy kis ideig, amíg Zente el nem vette onnan. - Nagyon megosztóak a vélemények a VAV-ról. Kicsit izgulok, hogy mi lesz velem jövőre, de majd kiderül - kuncogok fel halkan. Felesleges izgulnom előre, ráadásul tényleg úgy vagyok vele, hogyha az eddigi években egészen jól teljesítettem, akkor nem lehet baj, hiszen nem foghatnak ki rajtam. Gondolom ezt most, aztán majd meglátom a kérdéseket, és inkább kifutnék a teremből.
- Úgy gondolod ehhez a kviddics a legmegfelelőbb sport? Van terem erősítéshez a kastélyban, ha jól tudom. Próbálkoztál már ott? - abban biztos vagyok, hogy van, mert hallottam már róla, de elég rám nézni, hogy egyértelmű legyen mindenki számára, én nem nagyon használom. Egy erősebb széllökés képes lenne elfújni. Sőt… nem egyszer fordult már elő, hogy hatalmas szélviharban, miközben léptem, a szél elfújta a lábamat valamelyik irányba és előreestem. - Én? Neeeeem. Biztosan nem. A repüléstan például nem az erősségem. Sem a gyakorlatban, sem elméletben - sütöm le tekintetem egy pillanatra, de mosolyogva, majd pillantok vissza Zentére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nem rossz a csaj, talán neki kicsit vékonyka és melltelen, de sokkal vonzóbbak számára, mint egyesek. Márcsak azért is, mert bőven fel van vágva a nyelve és a bátorsága is figyelemreméltó, ez pedig nem rejt könnyű prédát. Legalábbis úgy tűnik, mert egyelőre nem tudja pontosan eldönteni, hogy szórakozik vele, vagy csak simán ilyen könnyűvérű a lány.
- Rosszalkodni jobb is, bár nem tudom, hogy mi benne a rossz... azon kívül, ha valaki nem teljesít jól - von vállat vigyorogva, és még szép, hogy felsegíti, hátha később a ruhákat lesegítheti róla az egyensúly kedvéért. Felhorkan a direkt utalásra, de nem sok ideje van elmélkedni a hallottakon, mert a csaj keze máris mozgásba lendül, mint annak idején a teniszező Ivan.
- Van egy stílusod, a többi úgyis kiderül kamu-e - jegyzi meg, miközben ő is megnézi, hogy mennyire van eddzve a barna feneke. Nem nagyon zavarja, ha esetleg megbámulják őket, ez is növeli az imidzsét.
- Ahogy gondolod... nézzük azt a termet - kapja el a kezét és elindul a kiválasztott helyiség irányába. Mivel ő sem szeret kockáztatni, a zárra egy colloportus kerül, és néhány Lejate után a barikád elkészül a kíváncsi szemek elzárása érdekében, és hogy a hasonló szándékú fülek se halljanak semmit belülről egy disaudió is felkerül az ajtó elé, belülről. Ez nem tart tovább egy fél percnél, és mire elégedettségét fejezhetné ki a látottak iránt, máris támadás éri. A csaj nem viccel, ő pedig áll elé a kihívások és azonnal visszacsókol, de mivel a vadság belassul, alkalmazkodik ő is. Elmélyíti a csókot a nyelve azonnal utat tör magának követlőzőn, a kezei pedig a csaj fenekére fognak. Az ajkai már a nyaknál csókolnak, amikor lenyúl, hogy a felsőt minél hamarabb le tudja dobatni a másikkal, miközben vigyorog magában a jól eső masszírozás miatt.
- Úgy gondolom máskor is találkozhatunk majd - suttogja, és elkezdi felhúzni a felsőrészt Leilaról. Közben nem hagy kétséget affelől, hogy mi lesz, mert gyengéden az egyik asztalhoz vezeti a másikat. Biztos, ami biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Várja, hogy majd befejezi a barátnője, hogy mit hisz, miért mondta neki a fiú, de közben társaságuk akad. Semmi kedve most ehhez, szeretne Lilin mielőtt segíteni, erre jön Deighton és belerondít. – Ne haragudj, nem tartom számon – legyint lemondóan, de azért sajnálkozva néz rá, hogy nem akarja ám megbántani, csak elfelejtette egy pillanatra a tényről, hogy Lucas már mestertanonc. Ez valószínűleg azért van, mert csak kapkodja a fejét, hogy hogy megy az idő, hogy már ő is végzős, pedig még csak most került ide kis másodikosként.
Aztán puff, jön a megdöbbenés, ahogy ezek ketten beszélgetnek. Sári csak kapkodja a fejét, előbb a lányra néz, aztán a fiúra, majd megint a lányra és megint a fiúra. Szinte látszik rajta, ahogy leesnek a dolgok, kattognak a fogaskerekek és odabent puffan valami – méghozzá a felismerés. – Szóval te vagy az az idióta, aki olyan meggondolatlanul és felelőtlenül megy a farka után, hogy nem képes sem magáért sem a másikért felelősséget vállalni? – Hanglejtése és tekintete egészen más lesz, vérnyomása úgy kétszázra ugrik és késztetést érez, hogy megpörkölje a srácot egy olyan területen, ahol kétségtelenül nagyon fájna. De mióta elővették a tavalyi Zsomboros eset után jár indulatkezelési tanácsadásra és kétszer annyit gyakorol, így három mély levegő után legalább a tüzet képes visszatartnai, ha már szavakba rejtett indulatait nem. Mérhetetlenül dühös, elképeszti az emberi butaság és felelőtlenség. Persze, valahol egy kicsit Lilit is hibásnak érzi, de közel sem annyira, mint a navinést. Elvégre ő az idősebb, a tapasztaltabb és a férfi, illendő lenne, hogy gondolkozzon és gondoskodjon ilyenekről, vagy ha nem tud vagy nem akar, akkor képes legyen kontrollálni magát. – Remélem, hogy nem erőszakoltál rá semmit, mert ha csak megtudom, hogy egy kicsit is határozottabb voltál, mint kellett volna belülről főzlek meg – böki meg Lucas mellkasát mutatóujjával. Az hiányozna még, hogy kiderüljön, Lili nem is akarta. Nagyon bízik benne, hogy ilyesmi nem fog napvilágot látni, van elég bajuk jelenleg így is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem értette, mit keres itt Lucas. Azt hitte, megbeszélték, amit meg kellett, tisztázták, hogy nem akar neki segíteni, nem fogja a gyengélkedőre kísérni, szóval a lány részéről mehetett Merlin hírével. Persze elszomorította, hogy így alakult, de a probléma, amit együttlétük okozott, most prioritást élvezett. És meg is találta vele Sárit, csakhogy mielőtt rátérhettek volna a megoldásra, ott termett a srác is.
Barátnője pedig megpróbálta helyre utasítani, jelvényével érvényt szerezni, de mestertanoncként Lucasnak immunitása volt erre, amit készséggel meg is jegyzett. Lili pedig értetlenül bámult rá, hogy most ez miért olyan fontos? Meg úgy egyáltalán, mit akar most megbeszélni, ami nem várhat?
Jelenléte mindenesetre, és az elejtett megjegyzések hozzásegítették Sárit, hogy megértse, ő, Lucas volna a jelenlegi helyzet másik főszereplője. És bár Lilkó ezt az információt sem gondolta most fontosnak, úgy tűnt, az eridonosban felhevített némi indulatot, amit tudott is kire irányítani.
Csak pislogott, ahogy kiosztotta Lucast, és valamiért érezte, ez az a pillanat, amikor be kell állniuk közé, mielőtt történik még valami, amit megbánhatnak. Az az egy is elég volt mára.
- Az én hibám is.. Most ezt hagyjuk, jó? - kérlelte barátnőjét, ám az láthatóan belelovagolta még magát egy fenyegetésbe is.
Ránézett Lucasra, és elmerengett egy kissé azon, ami nem sokkal ezelőtt történt köztük. Sári szavai csengtek a fülében, és próbálta behatárolni azok jelentését. Ami azt illeti, Lucas eléggé határozott volt.. nem erőszakos, de nem volt róla meggyőződve, hogy ha ő esetleg ellenkezik, a srác az első kérésre felhagyott volna a próbálkozással. De jobbnak látta gondolatait szépen a fejében hagyni, pláne, hogy tartott tőle, barátnője tényleg képes lenne megfőzni szegényt.
- Szóval.. hová menjek akkor? - lépett közelebb Sárihoz inkább, és belekapaszkodott egyik karjába. Hátha kell a tűzidomításhoz, vagy hogy hívják, amit csinálni tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mindenképp beszélni akartam Lilivel a faházban történtekről, mert úgy éreztem, hogy valami szálka maradt benne, legalábbis a visszavezető út, s némasága erről árulkodott. Volt némi bűntudatom is, pedig megkérdeztem, hogy akarja-e, de most meg úgy tűnt, mintha hiba lett volna az, ami történt. Az, hogy hogyan, már annál inkább. Azt viszont nem sejthettem, hogy a prefektussal erről társalog, azt sem tudtam, hogy barátnők lennének, ezért is bátorkodtam odalépni, hogy félrehívjam Lilit és dumálhassunk. Ebben azonban a prefektus próbált akadályozni. - Jó, nem gond, de most beszélnem kell Vele - böktem a szöszkére, majd váltottam is pár szót Lillel, s már csak arra kaptam fel a fejem, amikor Sári bekérdezett. De még hogy!
- Hogy? Te elmondtad neki?? - először Lilire pillantottam, aztán meg vissza a prefektusra, s csöndre intettem. - Halkabban már, ha lehet…- szinte az egész bejárati csarnok tőle zengett, ez viszont roppant kellemetlen volt, mert a suliban olyan sok pletykás diák szaladgált, hogy ezek az infók hamar olyanhoz is eljuthattak volna, ahová nem kéne. - Hééé - amikor mellkason bökött az ujjával, s harciasan tett megjegyzéseket felém, el sem akartam hinni, hogy mivel próbál megvádolni.
Dühös lettem rá, főleg azért, hogy ilyesmit feltételezett rólam, s már épp rá akartam förmedni, amikor Lili megszólalt, ezzel késleltetve a robbanást.
- Hiba? Nem hiba, jól éreztük magunkat, senki nem erőltetett a másikra semmit és kész - csattantam fel, s pillantásom újra Sáriéba fúrtam.
- Mégis mit képzelsz? Nem tennék ilyesmit…felelősséget meg vállalnék, de a lehető legnagyobb marhaság, hogy ezzel a gyengélkedőre menjen! Biztos, hogy van más módszer is - mondtam feszülten. - Te nem tudsz neki adni valami szert erre, ha már ennyire okoska vagy? - egy kicsit beszóltam, mert nagyon is felhúzott az eridonos azzal, ahogy velem bánt. Értem én, hogy védi a barátnőjét, de azért na!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szíve vehemens ütemet diktál, félő, hogy a tervezett beszélgetés végére kiszakad a helyéről. Oly régóta halogatja, oly sokáig tartott, míg képes volt elég erőt gyűjteni hozzá, hogy Kisvirág elé álljon és az utolsó, felfedetlen kártyákat is kiterítse előtte. Hosszú időbe telt, de sikerült elhatároznia magát, kéretlen segítség nélkül. Három hét. Ennyi idő telt el, mióta ujjai minden este megtalálják a fiolát, ami előtte oly sokáig hevert érintetlenül fiókja mélyén. A kéretlen álmok sem ijesztőbbek már, mint az álmatlanság tünetei, amik jóformán az egészségébe kerültek. Keservesen hosszú idő telt el, mire képes volt elengedni testvére kezét és nélküle élni tovább... de kénytelen volt belátni, hogy az élet a hallucinációk nélkül is túlságosan ijesztő és kilátástalan. Ha magáért nem is feltétlen, Kisvirágért hajlandó megragadni az utolsó szalmaszálakat, még ha remegve emeli ajkaihoz az üvegcsét minden alkalommal. Elég egy mosoly tőle, egy kedves szó és a sötét fellegeken átszűrődik a nap sugara.
Ujjai szinte eggyé válnak a szék támlájával, míg a válaszra vár. Reszketegen sóhajtva húzza ki lassan, lábai panaszos ricsajjal töltik meg a néma teret. Feketéit Kazanovára kapja, majd száját elhúzva foglal gyorsan helyet és húzza be vállait, ahogy ismét Kisvirágra pillant.
- Ó... - szíve hatalmasat dobban a szavaira és érthetetlen félelem kúszik tagjaiba. Kezét az asztal lapjára fekteti, ujjait kezdi tördelni. Tekintetét a lány holmiján nyugtatja, miközben sután bólint egyet. - Kezd te... kérlek - hangja rekedten száll a lány felé, miközben lassan rá emeli a tekintetét. Magában szitkozódik, mert pontosan tudja, hogy a gyávasága miatt volt előzékeny.
- Figyelj... ha azt akarod kérdezni, hogy kerültelek-e, akkor nem. Vagyis igen, de megmagyarázom, ha engeded... - hatalmas, reszketeg sóhajjal fejezi be a mondatot. Balját maga mellé ejti és a nadrágjának zsebére fekteti. Nincs több kibúvó, nincs több idő... És már nem is kér többet. Itt van ő és itt van Kisvirág, mégis, mi rossz történhetne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Marina

A High School Musical csak egy film, a Szerelem sokadik látásra is csak egy film, de ez, ez valami egész más. Marinának valószínűleg azonban fogalma sem volt arról, hogy mit is beszél, ezért is akadtam ki, mint valami filmbolond. (Valljuk meg, az voltam). - Egy film?? A Star Wars az egy műalkotás, egy zseniális csoda! Nem filmezheted le csak úgy! Egy komplett világ, bolygókkal és fajokkal, szuper történet, kihagyhatatlan - fejtettem ki szenvedélyesen a gondolataimat, talán több átéléssel is, mint egy szimpla beszélgetés, de ezt követelte meg a pillanat. Hihetetlen, hogy sokan mai napig nem ismerték ezeket a műalkotásokat,  eszközölni kellett volna az oktatási anyagba minimum heti két filmes órát, mert botrány volt azt hallani, hogy ez csak egy film.  - Ezt meg sem hallottam. Figyelj, minden évben van egy találkozó, nem csak Star Wars, sok minden más is, de a lényeg az, hogy ott megjelenhettek jelmezekben, vetítések vannak, vissza lehet nézni a részeket, játékokat lehet kipróbálni a témában. Szervezek majd egy utat pár sráccal, gondold át, és gyere el. Meg kell nézned a filmeket! Olyan nincs, hogy úgy mondj róla véleményt, hogy nem ismered - eddig nem sokszor kellett ennyire kiállnom George Lucas művéért, de ennyit megért a dolog, mert ez nem volt elfogadható, hogy valaki ennyire tartózkodjék imádott világomtól. - És az alku, ha megnézed, és azt követően még mindig azt mondod, hogy nem tetszik és nem jó, akkor cserébe a következő jelmezbálon annak öltözök, amit Te mondasz. Na? - valahogy rá kellett vennem, hogy megnézze a mozit, így ez tűnt jó megoldásnak, amúgy is , biztos voltam benne, hogy majd neki is tetszeni fog, s hamarosan egy új rajongóval bővül a kör.  
- Ja, igen rajongó vagyok, de nem E.T. Mondjuk az a film is jó - mondtam egy mosollyal, miközben bólogattam. Az, hogy helyesnek titulált, csak még inkább kiszélesítette a mosolyom. - Látod, tízből kilenc csaj is ezt mondja. De gondold el, milyen izgi lenne, ha úgy randiznának velem, hogy a fejemen a sisak, és csak a randi végén kerül le - ezen a gondolaton még el is mosolyodtam, bár szerintem sokan Marinához hasonló mód reagálnának, s talán bolondnak titulálnának. - Biztos nem próbálod ki? - nyújtottam felé a sisakot, hátha kedvet kap hozzá, majd ekkor vonta el figyelmünket a gyík, kinek a nevét is megtudtam. - Komolyan? Ennyire éhenkórász a kiscsávó? Ugye csávó? Vagy csaj? - nem voltam benne biztos, nem sok gyíkot ismertem, de a lány ezt biztos jobban tudta. - Nem tudom, hogy a büfé nyitva van-e még, viszont ha elkísérsz a konyhához, ott összedobhatok neked egy pudingot. Nem láttalak még erre, új vagy a suliban vagy tőzsgyökeres? Kicsit olyan, mintha akcentusod lenne…- fél füllel nekem úgy tűnt, hogy picit törné a magyart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

egy laza délután

---

Nem vagyok bolond. Nem is kerestek meg persze, hogy legyek az, mindig volt valaki eminens vagy éppen menő alkat, hogy majd ő jó lesz következőnek, így nekem maradt az, hogy nem kerülök egyik útjában sem. Nem volt nagyon büntetőmunkám sem, nem azért, mert annyira szeretem betartani, amit kell, hanem mert vagy senki sem kapott el, vagy mert időben ott voltam, ahol kellett lennem. Én se hagytam ki az éjjeli sétákat, de egyes prefiknek ez nem kihágás, ennél vannak nagyobbak, nagyobb gondok, így aztán, amiatt nem kellett a bátyámnak se aggódni, hogy felkerülök a nagyon rosszak listájára. Lilla viszont a nagyon éhesekére fog, úgy érzem. Szóvá is teszem, bár semmi közöm hozzá, sem ahhoz mit, sem ahhoz mennyit és mikor teszi. Ártatlan megjegyzés.
- Akkor jó. Ha nem engem, még jobb – nevettem el a dolgot, bár nem érzem azt, hogy mérges lenne emiatt. Nem anyáskodva szólok én dolgokról, hogy egyél már, húzd fel azt a cipzárt, távol álljon tőlem ilyesfajta megjegyzés. Még gyereket sem képzeltem el magamnak, csak akkor, amikor épp „álmaim pasijának” egyikét láttam és kislányosan már mindent elképzeltem, amit csak lehet. De az csak bolondozás volt, semmi több. Épp úgy, mint a mostani halott és szellem téma. Ha valamelyik csitri ezt hallja, holnap már arról fognak beszélni, hogy téptük egymás haját is. Szeretem az ilyet, de majd azon is jót mosolygunk.
- Hmm, ez nem is rossz ötlet. Akkor minden kellemetlen találkát megúszok utána. Előtte meg Nora-t, hogy tanítson valami kimutathatatlan mérget – nem mintha lenne okom bárkit így elintézni, meg etikus lenne ilyet kérnem egy tanártól, szóval, ez is csak játék marad, semmi több.
Figyelem, ahogy végül feláll és indulni készül. Nekem is ezt kellene tennem, bár én nem sietek sehova, de ha valóban dolga akadt, vissza nem tarthatom. Nyújtózkodom egyet én is, majd felállok, a lábaim hálásak érte, bár a bal egy kicsit hangyás már.
- Köszi. Ezt jó hallani. Néha kicsit leeresztek, de aztán… jobb lesz. Ez már csak ilyen szeszély – legyintek, hogy nem vagyok én nagyon panaszkodós típus, viszont vannak napok, amikor ezt is kell. Mindenkinek.
- Ahh, menj csak, menj. Valami finom mindig van ott. A tejeskávét isteni finomra csinálják, ha érdekel – adok tanácsot, mert mikor én voltam és kaptam, nem volt panaszom rá. - Beszélünk hát. Légy jó addig – intettem neki, amint kisétáltunk a teremből és végül, elindultunk a magunk útján. Én betértem a körletembe, aztán a szobámba, hogy összeszedjem a beadandóm maradékát és leküzdjem azt.

//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az utóbbi időben túlhajszoltam magam. Mióta Fenyvessy rájött, hogy ismét beiratkoztam egy szakra, még szorosabban próbál fogni, én pedig annál jobban akarok menekülni előle. Bevallom, azt hittem sokkal hamarabb le fogok bukni, így viszont már ő sem engedheti meg magának, hogy szabotálja. Feltűnő lenne, kérdéseket vetne fel és annak a rohadéknak nincs mása, mint a makulátlannak tűnő hírneve. Viszont lehet, hogy megnyertem egy csatát, de minden alkalommal elvesztek már egy másikat, mikor abban a palotának nevezett rohadt börtönben kell eltöltenem az időt.
Két napja hanyagolom a prefektusi feladataim, órákat is mulasztottam, amire nem vagyok épp büszke. Ahogy ő se, úgy én se engedhetem meg a kérdéseket, mert ha másnak nem is, nekem számolnom kell a következményekkel. Holnap este pedig ismét visza kell mennem hozzá és jelenleg nem fog úgy az agyam, hogy megfelelő kifogást találjak a kimaradásra. Még egy csatát vesztettem.
A folyosók már kihaltak, csak a lámpások silány fénye világítja meg őket, miközben szinte csak vánszorogva haladok a cél felé. Minden lélegzetvétel fáj, lépteim bizonytalanok és megállás nélkül ráz a hideg. Idejét nem tudom megmondani, hogy mikor aludtam utoljára ki magam, amiről a szemem alatti karikák tanúskodnak. Arra se volt erőm, hogy legalább ennek a nyomait elrejtsem.
Bevallom, ideges vagyok. Mióta a gyűrű az ujjamon van, illetve mióta ott kéne lennie, görcsösen kerültem a gyengélkedőt, most mégis kénytelen vagyok segítséget kérni, hogy lehetőeg sikerüljön túlélnem a következő napokat. Merlin a tanúm, sose gondoltam volna, hogy valaha Somogyi után fogok könyörögni, most mégis ezt teszem. Röhejes, hogy pont ő tudja a titkom, az pedig még inkább, hogy hajlandó vagyok bízni benne. El van cseszve az egész úgy, ahogy van.
Reszketeg lélegzetvételek közepette lépek be, tekintetem lassan végigjáratom a termen. Pár számmal nagyobb pulóverem összébb húzom magamon, ahogy meg-megrogyó térdekkel megindulok befelé, majd rogyok le az egyik ágyra, levegő után kapkodva. Előregörnyedve, a térdemre támaszkodva várok és őszintén remélem, hogy az aranyos nélkül is szerencsés leszek. Csak most az egyszer...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szeretem az éjszakázást. Évközben számos tárgyból tűrhetően teljesítettem, így az óralátogatások alól felmentést kaptam, így amikor nincs órám az egyetemen, akkor tudok napközben pihenni, és Daryával is időt tölteni. Lassítottunk, és rendben vagyunk, látom, ahogy a teste is elkezdett alakulni, kevésbé aggódom miatta, de sosem fogok nem aggódni, hiszen basszus, hihetetlen, de ő az életem. Nem terveztem, hogy valaha is lesz bárki, aki ilyen hatással van rám, ő mégis az, és én imádom.
A lényeg viszont, hogy az éjszakai ügyelet többnyire nyugodt, kevés a bent fekvő, jelenleg pedig senki sincsen, vagyis, a szokásos ágyon fekszem hátul, elrejtve egészen, és olvasok. Persze, nem vagyok hülye, év elején az volt az első dolgom, hogy a szakítós ágyat betettem középre, és hátra vittem azt, amelyiken még bizonyítottan senkit sem dobtak ki. Ezt az évet szeretném sikeres záróvizsgával letudni. Éppen a legizgalmasabb rész jön, a robbanás olyan érzékletesen volt leírva, hogy szinte ott voltam, sőt, átéltem, érzem a bőrömön a forróságot, látom a testeket, oszlik a füst, és... belép valaki.
~ Óóóó hogy Merlin trottyos gatyája legyen rajtad egy napig! ~
Emelem az égre a tekintetemet, és várom, hogy megszólaljon, de mivel nem szól semmit, viszont hallom, hogy a mozgást abbahagyta, néma sóhajjal emelkedek fel, hogy felhúzva a fehér köpenyt, zsebre dugott kezekkel lépkedjek előre, és nem, nem vagyok akkora csoda, hogy a görnyedő hátából megállapítsam, hogy ki ő és mi a baja, de, amint közeledek, egyre jobban kezd egy igen nyomasztó érzés úrrá lenni rajtam, mégpedig az, hogy nálam jobb embert ma nem találhatott volna itt. Nem a képességeim, hanem a tudásom miatt, amiatt, amit én tudok, és amit feltételezem, hogy senki más nem tud.
- Boró?
A világ minden finomságával és kedvességével, lányan szólítom meg, ahogy lépek egyet óvatosan felé, és finoman megsimítom a vállát, mielőtt elé térdelnék, hogy az arcát is lássam. Sokat látott ember vagyok, de a meggyötört női arc még engem is megrendít.
- Mid fáj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Aludni akarok. Mélyen, álmok nélkül csak a kellemes ürességben lebegni és csakis akkor felébredni, mikor minden rossz elmúlik, ami most az életemet uralja. Csak pihenni, kinyújtóztatni úgy a tagjaim, hogy ne feszüljenek meg fájdalmasan, úgy, hogy a gyomrom ne szoruljon össze a másnap gondolatára. Mégis, ha lehunyom a szemem, azonnal megrohannak az áruló gondolatok, a félelem, hogy nem fogom sokáig már bírni. Talán ezért edzettem többet és többet, fittyet hányva a testem könyörgésének. Gondoltam, én naiv, hogyha lefárasztom magam, akkor tudok majd nyugodtan aludni... Szóval én most már csak annyit szeretnék, hogy végre múljon el a remegés és úgy tegyek meg két lépést, hogy ne akarjon összecsuklani alattam a térdem. Annyira nem lehet nagy kérés...
Reszketegen sóhajtok, körmeimet a bőrömnek feszítem, marásukat mégis alig érzem. Csak koncentrálni próbálok, nem elveszteni szem elől a padló egyik négyzetét, legalább addig, míg végre ideér valaki, ami most egy örökkévalóságnak tűnik. Bármennyire is figyelek, mégsem hallom meg a közeledő lépteket, így túlságosan hirtelen ér a saját nevem. Megdermedek egy pillanatra, majd lassan engedem le a kezeim és vezetem fel kékjeim Somogyira, akinek az arcát meglátva reszketeg sóhaj szakad ki belőlem.
- Merlinre és az összes letűnt varázslóra, esküszöm, sose vártam ennyire, hogy a te képedet lássam... - hangom rekedten, kiábrándítóan gyengén veszik el a térben. A cipőmet lerúgva, nehézkesen tolom feljebb magam az ágyon, hogy hanyatt dőlhessek. Egyik lábam felhúzva, másik kinyújtva pihen, míg balomat átvetem a homlokomon, úgy próbálok Somogyira koncentrálni.
- Azért vegyél vissza, ez még nem a halálos ágyam - húzom el a szám a túlzott kedvességre, ami bennem inkább szánalomként csapódik le. Ha nem érezném magam ennyire rosszul, már tuti a képébe toltam volna a pálcám. - Ráz a hideg, gyenge vagyok... valószínűleg csak megfáztam. Csak adj valamit, amitől tudok pihenni - mondom, szinte csak suttogva a szavakat, immár lehunyt szemmel. Lehet, hogy néhány tünetet kihagytam, az eredeti kérdésére se tudnék pontos választ adni; honnan tudjam, hogy emiatt, vagy épp másért érzékeny a testem pár pontja? További szavak helyett inkább csak a jobbom emelem meg kissé, hogy feltűnjön neki a karkötőm. Pláne most nem kéne még egy allergiás baleset...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Mondják, hogy idő kell ahhoz, hogy a nők engem akarjanak, de, ha megtörténik, többé ereszteni is képtelenek.
Felelem halvány vigyorral, hangomban vidámsággal. Amíg ő felmászik az ágyra, addig én felegyenesedve rejtem el kezeimet megint a köpeny zsebeibe. Nem bunkó vagyok, hanem tiszteletben tartom, hogy vannak olyan fogalmak a világban, mint nemi egyenjogúság meg női emancipáció. Habár meg kell jegyeznem, hogy én ezen nélkül sem gondolom azt, hogy a nő kevesebb vagy szerencsétlenebb, pusztán szeretem szeretni és segíteni a női nemet. Elég kellemetlen így, megnevelnek arra, hogy tiszteld a hölgyeket, meg arra is, hogy a húgod is lányból van, aztán hirtelen jön a pofon, hogy a-a kisfiam, nekik nem kell, hogy te tiszteld őket, az kell, hogy elfogadd, de ha meg elfogadod és nem tiszteled, akkor egy paraszt vagy, meg gyökér, szóval igazából mindent is adj meg nekik, de ettől még nem garancia, hogy te ettől még jobb leszel, nem fiam, te akkor is csak egy büdös gyökér maradsz. Van egy kép, amit imádok, és amit a szekrényem falát is díszíti - persze úgy, hogy Darya ne feltétlenül lássa meg -, igazából egy széltében kettéosztott kép. Az felsőn a nő veszekszik a férfivel, a háttér olyan már, mintha a világháborúban lennénk, valami apróság miatt, talán ledobta a földre a zokniját, vagy ilyesmi. Az alsó képen a férfi higgadtságot magára erőltetve megkérdezi a nőtől, hogy "nem tudod, hogyan karcolódott meg a kocsi oldala?", mire a nő összehúzva magát, nagy, könnyes szemekkel azt feleli: Ne ordíts velem, én csak egy nő vagyok. A világ csodálatos. Szóval nem, nem kapok oda, és nem segítek neki kényelmesebb pozíciót felvenni, majd ő megoldja. Éljen a nemi egyenlőség.
- Mondjuk ez nem is hülye ötlet. Tényleg, mi lenne, ha meghalnál? Mit a csaj, aki a koboldokkal lakott együtt, tudod, megrendezett, drámai temetés, aztán kiderül, hogy van egy Ombozi testvér még, nem is tudom, Ombozi Izabella, bár nem vagy izabellás, inkább Ombozi Szófia. Szofi. Lehetnél Szofi. Aki az elmúlt években cserediák volt, és mostanra úriasan töri a madzsart. Sosem gondoltam bele, hogy te is meghalhatsz, de valljuk be, ez nem hülyeség. Két éve olvastam az új tanárok önéletrajzát, és Farkasházy szerintem tud olyat, ami nem kimutatható, de bele tudsz halni, mármint nem rendesen, csak pár órára... napra. Pár napra, az a tuti.
Az, hogy ezen én tényleg elgondolkozok, mint opció, valószínűleg felülírja azt, hogy mennyire örül nekem, és inkább a pokolba kíván, hogy inkább valamelyik gyógyító foglalja el a helyem. Hát szívás, most már én maradok.
- Adok. Csak ahhoz kellene tudnom a többi tünetedet is.
Jegyzem meg nyugodtan, miközben lépve egyet felé, picit megmozgatom a karkötőt, hogy el tudjam olvasni, mi van ráírva. Hümmögve bólintok, hogy értettem, de azt nem sejtheti, hogy ennyivel megússza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Merlinnek hála nagyon ritkán vagyok beteg és az esetek többségében akkor is teljesen önellátó maradok. Tény, hogy nálam a gyógyító bájitalok többsége ki van zárva az allergiám miatt, így lassabban regenerálódok, mint mágustársaim, de hogy ezt rajtam sose látni, az biztos. Arról nem is beszélve, hogy már több, mint egy éve viselem Fenyvessy nyomait magamon, hol jobban, hol kevésbé és ezt egyetlen egy ember tudja, ő is azért, mert elmondtam. Emelt fővel viselem a megalázásom, ezért nem sejti senki, hogy mik zajlanak a zárt ajtók mögött. Egyedül Darik mellett engedem meg magamnak, hogy kevésbé legyek erős, hagyom neki, hogy törődjön velem és ez addig így is marad, míg nem firtatja a zúzódások és egyéb nyomok eredetét. Sosem engedem meg magamnak a gyengeséget, nem engedem, hogy egy percig is bárki sajnáljon. Pontosan ezért gyűlölöm, hogy most mégis ide kellett jönnöm, hogy szükségem van másra magamon kívül... és főleg, hogy ez az ember nem lehet más, mint Somogyi. Valamit tényleg nagyon rosszul csinálhattam az életem során, hogy őt érdemlem.
- Fogd vissza magad, csődör - morgok halkan épp csak ránézve a szemem sarkából. Nehézkesen helyezkedem el közben, a lomha mozdulatok mintha minden erőt kiszipolyoznának belőlem. Már csak azt remélem, hogy nem valami mágusnyavalya döntött le a lábamról, mert akkor tényleg esélyem sincs, hogy elegendő erővel lépjem át Fenyvessy küszöbét.
Lassan, mélyeket lélegzem, ahogy végre megtalálom a megfelelő pozíciót. Szemeimet lehunyom, jobbommal átölelem magam, hogy a pulóver puha anyaga hozzám simuljon, hátha melegebb érzetet kelt. Mégis egy pillanat jut csupán a nyugalomból és csendből, mert Somogyi szóáradata kínzó erővel hasítja ketté a teret. Amúgy is sápadt arcomra fájdalmas grimasz ül ki és halkan fel is nyögök. Nehézkesen az oldalamra fekszem és lábaimat felhúzom egészen a hasamhoz, kezemet a fülemre tapasztom, várva, hogy végre befejezze, hogy végre észrevegye magát. Sokat kérek...
- Ha tovább kell hallgatnom téged, inkább a halál - hangom inkább nyöszörgés, mint bármi más. Kékjeim lassan nyitom ki és már-már esdekelve pillantok rá. Most sehol sincs a máskor erős és magabiztos nő, nem maradt más belőle, csak egy megtört lény.
- Mindenem fáj, nehéz a légzés... - mondom végül nehézkesen. Remegő kézzel nyúlok előre, hogy megfogjam az övét. Nem szorítom meg, nem is tudnám valószínűleg, épp csak a karja köré fonom ujjaim. - Csak segíts... holnap vissza kell mennem - suttogom csak, hátha úgy kevésbé lesz igaz. Mégis már-már görcsösen számolom a még hátralévő órákat, perceket...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elégedetten vártam meg, hogy Roland végigmérje a hátsó felemet, hiszen nem volt vele semmi gond. Sőt, az volt az egyik szexepilem. De hát legyen is szép feszes, ha már ilyen kurva sokat edzem. Én meg amúgy is közelről élvezhettem már az övét, szóval egy szavam nem lehetett. Egészen addig, míg el nem kezdett a terem felé húzni, amelyet ajánlgatott. Csak remélni mertem, hogy azt is tudja, hogy lesz-e odabent óra. Bár az se nagyon zavart volna, ha valaki ránk nyit. Legalább Ádám fülébe is eljutott volna, hogy nem ő egyedül képes élvezni az életet.
A csók amiben összeforrtunk heves volt, mégse gyors. Mondhatni kellemes. Miközben ajkai elindultak nyakam felé, engedékenyen hajoltam az ellenkező irányba, hogy minél jobban elérje a kellemes pontokat. Közben kéjesen felsóhajtottam, s kezem csak akkor állt meg a másik kényeztetésében, mikor finoman megéreztem ujjait a pólóm alatt. felemeltem karjaimat, hogy minél gyorsabban lent tudhassuk a ruhadarabot, és felmérhesse fekete csipkemelltartóm.
- Ne siess annyira előre - suttogtam ajkaink közé mosolyogva. Gyorsan felültem az asztal szélére, és lábaimmal közrefogtam Roland csípőjét. Kezeim az inge gombjaival bíbelődtek, miközben ajkait még mindig sajátjaim tartották mozgásban. Mellkasom hevesen emelkedett és süllyedt az oxigénhiánytól, de semmi nem akadályozta, hogy Roland most megkapjon engem.
Mikor az ing végre teljesen szétnyílt, karommal a vállánál próbáltam minél gyorsabban lejjebb húzni az anyagot, majd ujjaim azonnal pattantak vissza a nadrág gombjára, ha már ennyire benne voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az indulatok forranak benne, alig bír magával. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy ez így megtörténhetett, és ezek ketten csak úgy állnak itt mellette, mintha semmi sem történt volna, vagy legalábbis nem valami ilyen kaliberű ügy. Mert ez bizony ügy, nem is akármilyen és nem szabadna ennyire félvállról venniük. De hát hogyan is érthetnék meg…
- Mert? Ki hallja? – kérdez vissza hűvösen körbe mutatva a színüres bejárati csarnokon. rajtuk kívül nincs itt senki, szóval akár üvölthetne is, de nem teszi, annál azért jobban képes kontrollálni az indulatait. Ha csak ennyi előnye volt annak, hogy szegény Zsombort bántotta, akkor nem állítja, hogy megérte, de azért pozitívnak könyveli el, hogy fejlődik ezen a téren.
- Persze hogy a tiéd is, de neki ebben nagyobb felelőssége van – pislog összehúzott tekintettel Lucasra. Mert igen, abszolút úgy gondolja, hogy ez főleg a férfi felelősségé, leginkább azért, mert ő tehet a legkönnyebben az ellen, hogy megnyomorítsa egy nő életét örökre. Mert a terhesség, ha így besikerül, nem öröm és boldogság, hanem nyomor inkább.
- Miért vállalnál felelősséget? Egy születendő gyerekért? Hmm? – érdeklődik tárgyilagosan, szemeiből azonban nem tűnik el a düh. Nem tépi ki a karját Liliéből, hagyja, hogy a vékony kis ujjak karjára fonódjanak, így legalább biztosan nem tesz semmi olyat, amit nem kéne. – Mégis mi lenne annál jobb módszer, hogy tapasztalt egészségügyi szakemberhez forduljon? – fújtat ingerülten, mert megint kezd kijönni a sodrából. Egyszerűen nem érti, hogy mi ütött ezekbe. Mi van a gyengélkedőn, ami ennyire rémisztő benne? – Tudod okoska, én nem oltom a tüzet, hanem meg se gyújtom – válaszol hasonló stílusban, ám olyan metaforával, amivel még magát is meglepi. Sosem gondolta volna, hogy képes ilyen cifra költői képeket összehozni.
- Ha a gyengélkedő nem játszik… - sóhajt fel fáradta, és hátra dönti a fejét, míg gondolkodik – valami bájital vagy növény kéne… - kezdenek el kattogni a fogaskerekek az agyában, ami az opciókat illeti. Nehéz kérdés, nehéz kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója