Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Lili pálcájával a kezében indult útnak, a megadott időpont előtt nem sokkal, de nem eléggel ahhoz, hogy sietség nélkül oda is érjen, ahova kellett. Magyarán késésben volt, de ő ezt még nem tudta, mert nem számolta bele, hogy az ok, amiért a pálcája elő volt húzva, kissé hátráltatni fogja.
Ugyanis eldöntötte pár napja már, hogy amikor csak lehetősége adódik, gyakorolni fog. Ha egy ajtó keresztezi útját, és zárva van, zárnyitó bűbájjal próbál továbbjutni rajta. Ha nyitva találja, akkor pedig előbb bezárja, és utána kinyitja, mintha eleve zárva találta volna. Ha lebegtethet valamit kicsit, azt is meglebegteti, és utána megy tovább. Úgyhogy kicsit lassan haladt, de a varázslatok már egészen jól mentek neki ennek hála, szóval ő elégedett volt.
Kísérletezgetett, egyre nagyobb meg bonyolultabb igéket próbálgatott, a határait feszegette, és ha úgy tetszik, mai kirándulásának tárgya is ilyesmi volt, csak ehhez ismét segítségre volt szüksége. Úgy vette észre ugyanis, hogy már az ő korában is a lányok.. hát, nőiesebbek. És nem is feltétlenül a testi adottságaik miatt, hanem a mesterséges kiegészítéseknek hála, mint mondjuk a smink. Vagy a ruha. Lili egyikkel se különösebben foglalkozott még, jól érezte magát farmerben és pólóban, és a haját se mindennap fésülte meg rendesen, nemhogy hosszú perceket szánt volna arra, hogy szépen kihúzza a szempilláit és felvigyen a szemhéjára némi festéket. De egyébként talán a mozgáskultúrájára is ráfért volna némi finomhangolás.
És így került kapcsolatba egy idősebb lánnyal, aki már elsajátította ezen dolgok minden csínját-bínját, és Lili tőle remélt némi útmutatást. Ha csak arra megtanítja, hogyan mosolyogjon kevésbé idétlenül, már jól járt, legalábbis így okoskodott.
Nem késett nagyon látványosan, de azért kicsit megváratta az ötödikest, de erre már csak akkor ébredt rá, mikor odaért a társalgóba, és meglátta az órát.
- Szia! - integetett vissza és már csörtetett is oda hozzá, miután észrevette. - Bocsánat, sokat vártál? Elvarázsolgattam az időt..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mikor keresztezték útjaik egymást Brigivel, még nem sejtette, hogy egy kvázi kiképzőtisztet fog személyében kapni, legalábbis arra számított, hogy elcseverésznek majd mindenféle dolgokról, és közben Lili jól megtanulja, hogy kell szépen hölgyként viselkedni.
Volt ugyan példa otthon, édesanyja, és nővére is, de a fiú testvéreivel mindig többet játszott, az apjához is közelebb állt, egyszerűen így nőtt fel, nem szándékosan, vagy hanyagságból kifolyólag lett fiús lány. De, úgy okoskodott legalábbis, hogy az jó pont, hogy próbál ezen kicsit változtatni.
Nem arról van szó, hogy ki akart volna önmagából fordulni, vagy nem szerette így magát, csupán úgy érezte, nem árt, ha tud konvervatívabb közegben is boldogulni. Elég sok máguscsalád volt meglehetősen múltszázadi gondolkodású.
Szóval valami ilyesmi volt a motiváció, és véletlenül pont talált valakit, aki ebben segíteni akart.
De miután kissé elkésve Lili befutott, az üdvözléstől kicsit megszeppent. Nem volt az a könnyen megbántható fajta, és nem is taposott a lelkébe azért a másik, de azért annyira elég volt, hogy Lilkó levegőt is elfelejtsen venni pár pillanatig.
- Ó.. sajnálom, bocsánat. Izé.. jöjjek be újra? - kérdezte, miután az instrukciókat emésztve felocsúdott.
- Siklani nem biztos, hogy tudok, abban a szellemek az ügyesek - mondta, megpróbálkozva egy mosollyal is, hátha az is megy a másik lány magyarázata alapján. Kicsit erőltetett volt, mert vissza kellett belőle vegyen, de nem teljesen, így mintha félúton egyensúlyozott volna egy kötélen, kissé mozgott is a szája sarka le-föl, ahogy próbálta a megfelelő mosolyt beállítani.
Elraktározta magában szépen, hogy többé nem késhet, meg úgy sehonnan se, ami elhatározásnak persze kiváló volt, de egyelőre voltak kétségei felőle, hogy mindig be is tudja majd tartani.
- Nem kések többé, becsszó! És nem leszek csorda sem, bár a boci csorda elég aranyos tud lenni. Láttál már olyat? Vagy elefántokat! Nincs bennük semmi mágia, de ilyen nagy fülekkel repülni is lehetne.
Máris elkalandozott, tudta jól, de csak miután már megtörtént.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Föltette ugyan a kérdést, de véletlenül sem gondolta volna, hogy Brigi majd azt mondja, hogy igen, jöjjön be újra. El is kerekedett kicsit a szeme, és motyogott maga elé egy okézsokét, mielőtt visszasietett volna az ajtón túlra. Mielőtt kilépett volna rajta, még hallgatta az instrukciókat, és bólogatott mellé, mint aki érti, pedig annyira azért nem volt világos, csak miután egy hasonlatot kapott.
Ó, balett! Olyat már látott!
- Jajj, azt tudom! Mármint nem tudok balettozni, de van egy.. valakim, aki igen, és láttam, hogy csinálja.
Kicsit mondjuk megint elbizonytalanodott, mert a tánc előtt be kell melegíteni, megnyújtóztatni a végtagokat. Remélte, hogy a hölgyként való mozgásnak nem előfeltétele a fél órás bemelegítés, mert úgy egész biztos mindig mindenhonnan csúnyán el fog késni. És ha késésben volt, úgy szaladhatott, és akkor eleve kár volt az egész, és egyszerűen elébe mehet azzal, hogy eleve csak odafut, ahova kell.
Gyorsan elhessegette a későbbi problémát, és inkább megpróbálkozott a balett kecsességét a járására alkalmazva lépdelni, újra, a már megtett úton Brigi felé. Ezúttal sokkal lassabban, kimértebben, és úgy látszatra természetellenesebben mozgott, meg-megremegett a lába, de fejét felszegve, egyenes háttal haladt, és úgy érezte, már csak valami nagyon flancos ruha kéne rá, és mehetne divatbemutatóra.
Közben a mosolyt is gyakorolta, próbált nem a mosolyra magára koncentrálni, hanem valamire, ami kiválthatja azt, és ilyen szerencsére talált bőven, csak aztán vissza kellett fognia magát, hogy mégse vigyor legyen a végeredmény.
Többé-kevésbé sikerült is a dolog, és mikor megérkezett Brigi elé, úgy érezte, valamiféle nagy feladatot vitt véghez, és most mindjárt kap egy fejtaptapot.
A kérdésen, hogy mit is gyakoroljanak, elgondolkodott kissé, és igazából fogalma sem volt néhány pillanat hallgatás után sem, hogy mit feleljen erre. Kapott még egy kis fejmosást az elkalandozásáért (pedig az elefántok igenis tök jók!) aztán összeszedte a gondolatait, és úgy felelt:
- Stílusfejlesztés.. az mi? És a bemutatkozás? Izé, az nem jó, hogy szia, Lili vagyok..?
Ideges kis mosolyt eresztett, valamiért úgy sejtette, hogy nem, nem jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nincs mese, időnként muszáj volt úgy tennie, mintha valóban iskolába járna ide, és nem csak szórakozni, így tehát Lilinek tanulnia is kellett olykor. Igaz, hogy előző évben jól sikerültek a vizsgái, de csak azért (bár ezt nem nagyon reklámozta), mert nagyon nagy szerencséje volt. De azt azért tudta, hogy mégse bízhatja el magát, mindig nem fog bejönni ez a taktika. Pláne, ha taktikát csinál belőle és szokást.
Szóval készülni akart, főleg, mivel úgy adódott, hogy nem is kell majd egyedül nekiveselkednie, ami azért sokat javított a helyzeten. Társaságban még egy rosszabb program is lehetett élvezetes, és az egyik szobatársával, Karolával meg is beszélték, hogy délután a könyvtárban találkoznak, és belevetik magukat a munkába.
Kicsivel azután, hogy elütötte az ötöt az óra, Lili belépett a fülsértően néma terembe, ahol szinte hallani lehetett minden egyes lapozást, és apró köhintést. Alapvetően irtózott a könyvtártól, hiszen természetével némileg összeférhetetlen volt a közeg, amiben működött. Nem értette, miért nem lehet kicsit vidámabb, üdébb egy könyvtárlátogatás. Ha ő lenne a főnök itt, biztos kevésbé lenne szigorú, bár akkor lehet kevesebb is volna, aki itt tanul, mert bizony úgy tűnt, csak a szőkének van baja az itteni nyugalommal, mindenki más a lapok fölé görnyedve olvasott, illetve jegyzetelt.
Itt-ott könyvek röppentek jobbra-balra, csak persze azzal az óvatossággal, ami azt jelentette, hogy varázslat mozgatja őket, nem egy lendületes dobás, amiért a franc essen bele, ebben a könyvben sem volt semmi hasznos tudnivaló a kákalagok szaporodásáról.
Lili megállt nem messze a bejárattól, és tekintetével a másik levitást kereste. Volt itt persze a kék házból bőven diák, de egyikük se volt elég karolás neki.
Úgyhogy várt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

És még egy kicsit várt.
Igazság szerint, mivel épp semmit se tudott magával kezdeni, Karola késése még hosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt, pedig még Lili sem érkezett időben meg, szóval annyira sokat nem is kellett nélkülöznie a lány társaságát. Amikor azonban végre felbukkant, Lilkó arcára nyomban derűs vigyor költözött, és szinte odaszökkent háztársa mellé.
- Szia, semmi baj! - legyintett. Gyakorlatilag el is felejtette az előbbi pár percet, amíg semmi se történt.
Kicsit tényleg úgy festett Karola, mint akit frissen vertek fel legszebb álmából, attól függetlenül is látszott rajta, ha épp nem próbálja bekapni Lilit egy jól titkolt ásításnak álcázva.
- Most, hogy mondod, nem láttalak lefeküdni, pedig én is sokáig fent voltam, majdnem fél tizenegyig.
Ezért már otthon háromszor is lehordták volna, hogy miért nem alszik már, úgyhogy szinte büszke volt magára. Csak szinte, mivel így is elsőként húzta az orrára a takarót, ahogy látta.
Közben persze elindultak befelé, elvégre könyveket jöttek nyitogatni, és azt a bejáratból nehéz lett volna csinálni.
- Oké, jól hangzik - bólintott Lili, bár nem teljesen volt biztos benne, hogy tényleg így lenne.
Ahogy közeledtek a hátsó sorokhoz, úgy kezdtek egyre kevesebben lenni az emberek is. Azt ugyan nem tudta Lilkó, hogy ez azért van-e, mert félnek ott hátul valami könyvszörnytől, vagy csak egyszerűen ott vannak eldugva a senkit se érdeklő könyvek, mindenesetre mindkét lehetőség kicsit riasztónak tűnt. Csak azt nem tudta, mi a rosszabb, egy unalmas könyv, vagy egy szörny, ami megeszi őket.
- Annál izgibb, minthogy át kellett költöznöm egy másik házba, még nem történt - vigyorodott el a gondolatra, és máris repeső szívvel gondolt az új tapasztalataira és azokra, akiket közben megismert. - Neked milyen volt?
A hátsó sorokhoz úgy tűnt, mintha a fény is kevésbé szívesen ment volna, de persze könnyen lehet, hogy csak a fantáziája játszott vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem volt különösebben nagy könyvmoly a Süveges lányka, de meg tudta érteni a rajongást, amit Karola átélhetett, a letehetetlen könyv és főképp az izgalom, amit nyújtani tudott nem volt elképzelhetetlen számára.
- Áh nem, nem volt, csak fent voltam a kilátóban - rázta meg a haját. - Nézelődtem, mígnem már nem láttam semmit se.
Tőle kicsit szokatlan volt, hogy ilyen egyhangú tevékenységre fordítsa idejét, de még a múltkorában látott onnan az erdő mellett valami különös mozgolódást, és azóta próbálta megfejteni, mit is láthatott. Remélte, egy vérfarkast.
- Nekem is hiányzott a Levita, de szörnyen izgalmas volt lent a Rellonban! Valamiért úgy képzeltem, tömlöcökben laknak, és kínzópadokon alszanak, meg minden széken van középen egy vastag fémtüske. De nem.
Mintha egy egyész kicsit csalódottan csengett volna a hangja a végén, de persze örült, hogy nincsenek a zöld társai ilyesmiknek kitéve, valószínűleg túl sokáig nem élvezné még ő maga sem, ha ilyen helyen kéne élnie.
Hátraérve aztán Karola magyarázatát követve Lili is elkezdte nézegetni a könyveket, a gerinceken futtatva ujját, és már előre rettegett a mérhetetlen unalomtól, ami majd rá fog telepedni, ha az egyik ilyen furcsa szagú kötetet kinyitja.
- Várj csak, segítek! - mondta, mikor meglátta, hogy mekkora dög nagy könyvvel birkózik szobatársa. Odaugrott, és ő is rámarkolt a kötetre, épp egy pillanattal azután, hogy egy rakás boríték szóródott ki belőle.
- Hát ezek meg?
Sajnos Lilkó azzal a lendülettel meg is feledkezett róla, hogy Karola épp egy fele olyan súlyú könyvvel egyensúlyoz, mint ő maga, és már hajolt is le értük. Tucatnyi, kézzel címett, többé-kevésbé megsárgult papírból készült boríték volt, bennük vélhetően levelekkel, mert üresek biztosan nem voltak a vastagságukból ítélve.
- Ezekből biztos sok mindent megtudunk a régi varázsvilágról! - vigyorodott el, mikor kihúzva egy levelet beleolvasgatott az egyikbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ha volt valami közös bennük a nyilvánvalóakat leszámítva, mint például, hogy mindketten lányok voltak, hosszú volt a hajuk, és kék a nyelvük, ha megfelelő édességet ettek, hát az a kíváncsi-fáncsiságuk. Karolának egyből tudnia kellett, mit is keresett Lili ott fent olyan későn, és a szőke tökéletesen át is érezte ezt a leküzdhetetlen tudni-vágyást. Még sajnálta is, hogy uncsi választ kell adnia.
- Neem, nem a csillagok miatt voltam - nevetett. - De nem is arról van szó, amire gondolsz. Bár persze reméltem, hogy összefutok ezzel a sráccal megint, de úgy látszik, nem tette meg állandó lakhelyének a kilátót.
Nem is igazán tudta volna megmondani, miért is akarta látni Bencét. Csak úgy. Mert szórakoztató társaság volt. Bosszantó is kicsit, de olyan jó értelemben.
Miközben megközelítették a tetthelyet, ahol majd kutatásukat végzik, felidézték a kilakoltatottságuk alatti élményeket, vagy épp azok hiányát. Úgy tűnt Lilinek, az Eridon kevésbé volt izgalmas hely, mint számára a zöldek háza, de lehet fordított esetben ott is ugyanúgy jól érezte volna magát. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Sári is ott lett volna.
Ami a figyelmességet illeti, Lilkó nem mindig szerepelt fényesen, és amint valami izgalmas bukkant fel látó- vagy bármilyen más érzékszervével felfogható mezejében, megfeledkezett arról, amivel előtte foglalatoskodott. Ez most történetesen a Karolának való segítségnyujtás volt, így szegény lány kénytelen volt egyedül megküzdeni a vaskos kötettel. Csak akkor eszmélt fel Lili, mikor jókora dörrenéssel az asztalra vágódott az olvasmányosnak épp nem tűnő kötet.
- Hííí! - sikkantott fel, és még ugrott is egyet, egy-két borítékot elejtve, vagyis inkább eldobva. - Bocsánat!
Azonban nem esdekelt sokáig, mert a kezében maradt egyik boríték nagyon is szólongatta, hogy felnyissa. De Karola megelőzte, és már bontotta is ki, majd olvasta fel tartalmát.
- Hát ez irtó menő! - lelkendezett Lili is, nem nagyon kellett Karolának felspannolnia őt. Hirtelen az unalmas kutatásból nagyon is izgalmas felfedezés vált.
- Ezt hallgasd! - hajtott szét egy másikat:

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Maga sem tudta miért, olyan kis szégyenlős nevetgélés fogta el Lilit, minden bizonnyal azért, ahogyan Karola faggatta a őt. Pedig semmi érdekes nem volt ám!
- Jaj hát csak úgy azzaaal. Negyedikes, azt hiszem.
Gondolkodott egy pillanatig, hogy vajon mitől lenne gyanúsabb, ha megmondaná a nevét, vagy ha nem. Mert hát ugye ha elmondja, azzal azt bizonyítja, hogy emlékszik rá, ha viszont nem mondja, azzal túlzottan közönyösnek tűnhet, és az aztán végképp tök gyanús. Azt, hogy Karola esetleg ismerheti is, sőt, szorosabb is a kapcsolat köztük, mint két átlag levitás között, nem is sejtette. Úgy lehet, hogy az előbbi választ választja inkább.
- Bencének hívják, és mindenáron fent akart aludni ott, hiába mondtam, hogy megbüntethetik érte - rántotta meg a vállát, azt viszont már mellékesen direkt nem említve, hogy végül ő is maradt éjszakára. Persze nem együtt aludtak!
Ha már titkok, felfedezésük a könyvben lapuló levelek képében nagyon is érdekesnek bizonyult. És a másik lány ötlete egyáltalán nem hangzott hülyeségnek, Lilkót is épp úgy fellelkesítette. Majdnem teljesen biztos is volt benne, hogy az órán is megállja majd a helyét, ha ebből készülnek.
De mielőtt megmukkanhatott volna, Karola újabb majd újabb ötleteket dobált fel, láthatóan úgy lázba hozta az egész, hogy azt se tudta, melyik borítékot kapja fel legközelebb, vagy épp keressen-e egy üres papírt, hogy megírja saját jövő-elképzelését.
- Hűha, mit is írnék..? - tette fel maga is a kérdést, de annyira szórakoztatta még a két előbbi diák levele elképzelt jövőjükről, melyek teljesen kiütötték egymást, hogy jelenleg neki magának eszébe se jutottak saját kis céljai. De aztán mintha fejbedobták volna velük, hadarni kezdett:
- Seprűakrobatika bajnok leszek, megtanulok táncolni, és sütit sütni, egy vízesés mögött fogok élni, de néha egy nagyon magas fán, vagy egy olyan házikóban, mint a hobbitok. És lesz egy cójum is, meg egy cicám, akik nagyon jó barátok lesznek.
Hirtelen ilyesmik jutottak eszébe.
- Na és te? Itt van papír is - nyújotta, hátha Karola rögtön le is akarná írni terveit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szóval ismeri. Lilike próbált nem kiadni magából semmilyen furcsa hangot, és lehetőleg pofát se vágni a sokkoló infót hallva, de nem sikerült épp pókerarcot vágnia, és a nyögés, ami elhagyta ajkait, olyan volt, mintha valaki belerúgott volna a lagylábujjába. Maga sem értette teljesen a reakciót, de remélte, hogy Karola nem von le semmiféle téves következtetést belőle.
Lili legnagyobb örömére szobatársa nem firtatta a dolgot, csak mosolygott magában, ami ugyan nem volt teljesen semleges válaszreakció, sőt, valahol még bosszantó és frusztráló is, amiért nem tudta, mit gondolhat most a lány, de legalábbis sokkal jobb, mintha rögtön elméleteket kezdett volna gyártani Bencéről és róla, mintha csak az Edictum egyik szerkesztője lenne.
És különben is, ezek után olyan izgalmas dolgokra bukkantak, melyek bizonyosan lefölöztek minden légbőlkapott pletykát. Írásos bizonyítékok, kérem szépen! Ha erre nem harapnak az újságírók, akkor Lilinek bizony komoly mérlegelésre kell bocsájtania az írott sajtóba vetett, sosevolt hitét.
Mikor aztán ő maga került sorra, hogy írjon magához amolyan vágy-jóslatot, fel sem merült benne, hogy Karola minden szavát el is hiszi majd. Lili úgy képzelte, akik ezeket a leveleket írták, hasonlóan képtelen ötletekkel álltak elő, mint ő. Persze sütit sütni még épp megtanulhat, de a többinek a valószínűségében már most kételkedett, pedig eléggé élénk kis fantáziája volt.
- Hát ha ezekek csak a fele valóra válik a jövőmben, akkor még hozzá kell adjak pár dolgot - vigyorgott lelkesen. - Mondjuk csinálok világbékét is, hogy örüljön a sok szépségkirálynő. Mindegyik azt szeretné, úgy hallottam.
Korala jóval szerényebben, és félősebben adta elő aprócska terveit, melyeket bizonyosan mind el fog érni, legalábbis Lili úgy képzelte.
- És miben vagy jó? Vagy én úgy szoktam néha nézni, hogy miben vagyok nem teljesen béna? - nevetett.
Néha azért nem volt annyira vicces, de általában pozitívan állt hozzá, hogy nem ő volt a legélesebb kés a családi fiókban.
Nem nagyon tudta, mit kezdhetnének a többi levéllel, abban se volt biztos, hogy azok írói tudták volna, mit kell velük kezdeni, így csak széttárta Karola kérdésére a kezét.
- Nem is tudom, lehet páran cikinek éreznék, ha mindenki előtt felolvasnák, amit írtak sok-sok-sok éve. Szóval vagy névtelenül jelentessük meg, vagy.. hagyjuk itt?
Talán az se elvetendő ötlet, hogy rajtuk kívül más is örömét lelné a felfedezésben, amit ezek a borítékok nekik okoztak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lili nem értette igazán, Karola miért ilyen szerény és bizonytalan, biztos volt benne, hogy sokkal okosabb, meg tehetségesebb őnála, és ő mégis meg volt magával békélve így. Akkor aztán a másik lánynak végképp nem kellett volna ennyire tanácstalannak lennie önmagát illetően. Pláne, hogy mennyivel nőiesebb és csinosabb is volt nála, meg minden. Szóval még akár irigykedhetett is volna rá, hogy Lilinek szokása lett volna az ilyesmi.
- A tánc nagyon szuper dolog! Ha az jól megy, hát akkor az lesz az - lelkendezett felcsillanó szemekkel a szőke.
Elég volt Sárira gondolnia, aki szintén táncolt és nem is akárhogy. Mármint.. nem mintha látta volna ténylegesen táncolni, de bemelegíteni igen, és lényegében már abból leszűrte, hogy mennyire jó.
Visszaterelődött azonban a szó a levelekre, és Lili nem tudott nem egyetérteni Karolával, valóban nem tűnt helyénvalónak közkinccsé tenni őket. Viszont felkutatni nevek, vagy akár monogrammok és dátumok alapján volt Bagolyköves diákokat, és befogni az iskolai baglyok kétharmadát egy ilyen küldetésre már annál izgalmasnak hangzott.
Össze is rakosgatta a borítékokat egy kupacba, a könyvet pedig, amiből kipottyantak, jól kiforgatta, hátha talál még benne. Illetve egy-két másik kötetet is levett ugyanarról a polcról, és még két rég nem használt könyv lapjai közt rálelt még néhány önjóslatra.
Elosztotta Karola és maga között őket, és kutakodásba kezdhettek. Nem igérkezett egyszerű vagy akár rövid munkának, de cserébe közben elolvashatták őket, és jókat derülhettek némelyik képtelenségén.
Jó kis nap volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Lili épp a lépcsőn lépdelt lefelé, tekintetét és pálcáját előreszegezve, nem törődve a mellette fel- és lesiető diákokkal. Nem nézegette a homokórákat sem most, pedig a Levita épp vezetett a házversenyben, figyelmét egyedül a varázslat fenntartására fordította. Egy nagyobbacska zsákot lebegtetett ugyanis maga előtt, és bár bizonyára vicces kis felfordulást okozott volna vele, ha tartalmát szétborírtja a bejárati csarnokban, úgy gondolta, talán mégis inkább mellőzi ezúttal a káoszt.
Nem az övé volt ugyanis, legalábbis nem teljes egészében. Volt pár holmi az alján, amit ő tett bele ugyan, de a javát háztársaitól gyűjtötte be. Elkérte, természetesen, csak úgy semmit nem vett el, mert még ha jó szándék is vezérelte, azt tudta, hogy lopás lenne.
Megérkezett a csarnokban elhelyezett ládához, lepottyantotta mellé a zsákot, és nekiállt, hogy kibontsa a száját. Csupa olyan cuccot hozott, melyet eladományozhatott a rászorulóknak. Igazából nem tudta, kik is a rászorulók, és hogy mire is szorulnak rá, csak azt, hogy olyan dolgokkal kellett "etetni" a ládát, amire már a gazdájának nem volt szüksége. Könyveket, ruhákat hozott főleg, de volt nála néhány játék is, varázs sakk készlet, és elvarázsolt jo-jó is.
Nem sűrűn látott bárkit is a ládához járulni, és arra gyanakodott, hogy ez nem azért van, mert mindenkinek minden régi dolgára szüksége van állandóan és örökre, csupán senkinek sincs kedve ide lehozni azt. Így hát Lili úgy döntött, tesz egy körütat, és rászán egy délutánt erre.
Azzal fel is nyitotta a láda tetejét, és a tértágító bűbájjal ellátott tárolóba kezdte dobálni a zsákból a mindenfélét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem azért foglalatoskodott a Süveges lány ilyesmivel, hogy megveregessék érte a buksiját, vagy büszke legyen magára, amiért jót tett. Egyszerűen csak bosszantotta, hogy ki van téve egy láda a bejárati csarnokban, és nem használják elegen. Ha salátafejeket kellett volna beledobálni, akkor bizony Lili salátafejeket gyűjtött volna egész délelőtt, hogy most azokkal dobjon kosárra. Ehelyett azonban rászorulóknak szórta bele a külölféle régi, vagy megunt ruhaneműket, és olyan könyveket, melyeket gazádáik remélhetőleg nem azért adtak Lilinek, hogy legyen kifogásuk arra, hogy miért nem tudtak készülni a vizsgára, és majd jól ráfoghassák a lányra.
Ezen való töprengéséből egy hang szakította ki, egy fiatal, keleti lány lépett hozzá, ránézésre, mint aki eltévedt, de talán csak most érkezett. Lili meg is állapította, hogy a bejárai csarnok már csak ilyen, ide gyakran érkeznek emberek.
- Ó! Szia! - köszöntötte a szőke mosolyogva, magában bólintva, hogy bizony duplán is igaza volt, a lány most érkezett, és ha nem is tévedt még el, lát rá esélyt a szavaiból ítélve.
Arról viszont, hogy merre van az Eridon, épp nem sok fogalma volt. Nagyjából sejtette ugyan, mert több barátnője is onnan érkezett, de ez volt az egyetlen ház, amiben ő maga még sosem járt.
- Az Eridoooon, aaaz, azt hiszeeem.. - elkezdett forgolódni, de közben a másik észrevette a ládát is, amit Lili az imént még lelkesen tömött, szóval felfüggesztve a magában keringőzést nekiállt elmesélni legutóbbi felfedezésének tárgyát.
- Ez itt egy adománygyűjtő láda. Feneketlen, vagy legalábbis nagyobb belül, mint kívül, hogy sok-sok minden beleférjen, és mint látod.. hoztam mindenfélét, amit bele lehet dobálni. De szemetet nem lehet, meg szerintem romlandó dolgot se, pedig van egy szendvicsem, amit már nem akarok megenni, csak félek, hogy kiköpné a láda.
Így aztán a szendó helyett inkább még egy pulcsit hajított a tárolóba.
- Szóval elsős vagy? És Eridon? Tök jó! Az a második kedvenc házam! Vagy a harmadik? - egy pillanatra elmerengett a kérdésen. Túl sok mindenkit kedvelt túl sok helyről. - Én a Levitába járok amúgy, és Lili vagyok.
Úgy gondolta, ha már fellép idegenvezetőnek, nem árthat be is mutatkoznia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Lili is egészen pofásnak találta a ládikót, úgyhogy csak bólogatni tudott helyeslése jeléül. Zselykének abszolút igaza volt, és nem csak abban, hogy aranyos a láda.
- Faliújság? Ahol a sok hír meg bejelentés, meg elveszett plüssmaci felhívás van? Persze - nevetett. És valószínűleg nem csak a Levitában, hanem valamennyi házban volt ilyen, bár mikor lent járt a Rellonban, pont nem figyelt olyasmire föl. De lehet, hogy csak azok láthatják, akikre vonatkozik, ő pedig ott betolakodó volt, csúnya szóval élve.
- Persze, segítek - bólintott Lilkó, és megszaporázta a pakolászást, a végén már fogta a zsákja alját, és úgy rázta bele a ládába a tartalmát. Majd a zsákot is korábbi tartalma után hajította.
Dolga végeztével belekarolt a másik lányba, és elindult vele keresztbe.
- Szemben van a nagyterem! Ott szoktunk többnyire mindenféle étkezést, ünneplést csinálni, bálozni, évnyitózni, évzárózni, egyszóval mindenféle egész iskolás dolgot.
Nem is nagyon jutott ennél tovább, mert el kellett méláznia Zselyke másik kérdésén. Szakkörök?
- Hát ööö.. ja! Tudom! - csapott a homlokára. - Van például színjátszó szakkör, ha szeretsz színészkedni! Meeg az nem tudom, szakkör-e, de lehet újságírással is foglalatoskodni nálunk.
Több más nemigen jutott eszébe, pedig törte a buksiját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bizonyára akad jó pár dolog Lilivel kapcsolatban, ami meglepné azt, aki nem ismeri igazán még, de az, hogy nem volt kimondottan könnyen az ágyából kipattanó típus, az valahogy a homloka közepére volt írva. Egyszerűen sütött róla, hogy képes volna úgy is tíz percet késni valahonnan, ha csak öt percre lakik onnan, és ez abból adódott, hogy kész atomháború kellett az ágyból való kirobbantásához.
A mai napon még viszonylag időben volt, csak a reggeli felét késte le, de időt spórólt azzal, hogy idefelé öltözködött föl. De tényleg, nem vicc. Egy harisnya az egyik sarkon, egy másik a következőn, nyakkandőkötés fogmosás közben, a fésülködés mára passzolva, és így, épp az egyik cipőjét rángatva magára, fél lábon ugrálva érkezett meg a nagyterembe, szájában hajgumijával.
Kíváncsian fordult a veszekedés irányába, miközben a kékek asztalát környékezte, ezért nem is vette észre azonnal az ott falatozó Pollit. Csak dobálta a sziákat háztársainak, és másoknak, akiknek felismerte a kontúrját, de tekintete a hang irányában kutakodott, nagyon ki akarta lesni, kik estek egymás torkának.
Aztán a visításra felsikkantott.
- ÍÍíí! Pollíííí! - széles vigyort tolt, és a szájából kieső gumit ügyesen elkapva gyorsan lófarokba kötötte haját.
Lecsapta magát barátnője mellé, és kikapta a szájából kikandikáló pirítóst.
- Azt hallom - mondta, és harapott egyet a kenyérből, majd visszaadta neki a többit. Most nem terelhette el a figyelmét azzal, hogy sajátot ken, de éhen se maradhatott. Időspórolás.
- Jó hosszan - hümmögte válaszát az alvást firtató kérdésre, és gyorsan kaparintott magának egy almát, miközben nyakát nyújtogatva elkémlelt a másik asztal felé. Végre kiszúrt egy lányt, aki nagyon feldúltnak tűnt. De sajnos már jóval halkabban beszélt, bizonyára nem akarták az egész termet szórakoztatni. Lili kicsit elszomorodott ettől.
- Te hallod, miről van szó? - kérdezte Pollira pillantva, majd tovább hordozta tekintetét az asztal felé, hátha van még valami könnyű préda reggelire. Volt is ott egy közepes méretű tálca, de nem tudta megállapítani, mire való, még nem varázsoltak rá újabb adagot, miután leürült.
- Ez mi, seteményes tálca?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Helyeslően bólogatott Zselyke minden megállapítására, némelyiket pedig ki is egészítette. Mint például a nagytermi témát, az még igényelt némi plusz információt.
- Ha ide betérsz, gyakorlatilag mindig találsz bent embert, én még sosem láttam teljesen üresen - mondta, és eszébe jutott, hogy volt, hogy tanulni jöttek be nagyobb csoportok, vagy csak olvasni, esetleg beszélgetni, vagy gyülést tartani valami kapcsán, szóval nem csak enni, vagy bálozni, évet zárni vagy nyitni lehetett. - Ha mégis üresen találnád, lehetséges, hogy éjszaka van, és tilosban jársz, erre majd figyelj oda, mert büntit adnak érte.
Nem tapasztalatból beszélt persze, ő nem szeretett az éjszaka közepén egyedül bóklászni. Jobb volt társaságban, csak nem igazán talált hozzá partnert, aki ne félt volna a prefektusok vagy tanárok haragjától.
Vagy attól, hogy bekerülnek az Edictumba.
- Havonta jelenik meg az iskolaújság, zömében diákok szerkesztik, szóval időnként pletykák is vannak benne, amik nem feltétlenül igazak, de nagyon viccesek tudnak lenni. Meg sok izgi érdekességről is olvasni lehet benne, még mugli dolgokról is.
De persze nem dolgozott ő az újságnak, hogy reklámozza azt, Zselyke valószínűleg anélkül is rátalált volna előbb-utóbb, ha senki nem is szól róla. Az Edictum kézről-kézre járt, a tartalmát pedig gyakran traccsolták ki a diákok csoportokba verődve. Vagy épp a nagytermi asztaloknál ülve.
Mivel Lilkó imádta az állatokat, és a lovak lényegében szarv nélküli unikornisok voltak, az eridonos lány infójára jól fel is kapta a fejét. Közben tovább indult vele, hogy egy-egy karlendítés közepette mutassa, mi merre van. Időnként mondott is olyanokat, hogy "konyha" vagy "lejárat az alagsorba és a kínzókamrákba" de a díjlovaglás témája sokkal izgibb volt.
- Úúú, erről mesélned kell! Hogy kell díjpacigolni? És van saját lovad meg minden? Ha van, azt mondjuk azt hiszem, nem hozhatod be, de a kisebb testűeket engedik, cicákat, patkányt, egeret, baglyot, kutyát esetleg, ilyeneket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lili felmutatta az almáját válasz gyanánt, mielőtt fogait a gyümölcsbe mélyesztette volna, és nagy szemeket meresztve bámult a kibontakozó dráma irányába. Közben kultúráltan csámcsogott, és barátnője tekintetét követve elszakadt egy pillanatra a műsorról, hogy a tanári gárdára pillantson, akiket láthatóan cseppet sem érdekelt pár veszekedő diák. Vagy hozzászoktak már a mindennapos drámázáshoz a kastélyban, vagy ők maguk is benne voltak egyben. Ki tudja?
- Donoszkák - kommentálta Lili komoly ábrázattal bólintva egyet, mint aki elkönyveli magában a tanárok aljas tanítási szándákának tettét. Hogy majd mikor eljön a bosszú órája, ő készen álljon.
Persze dehogyis, ő még hírből sem tudta, milyen az, csúnyán nézni is csak a filmekből tanult meg, és nem is utánozta túl jól az arckifejezést.
- Hogy a.. - kezdte aztán, de elharapta a mondatot, és helyette, nem túl diszkrétan inkább kezeivel formált a levegőbe két szép kerek formát közvetlenül egymás mellé. És még pár másodpercig forgatta ujjait a levegőben Polli előtt, hogy biztosan megértse a lány, hogy ő érti, amire gondolt, de értse ő is, hogy érti, amire gondolt.
Aztán gondolt egyet, és mivel a zsivajban egyre kevésbé lehetett hallani, miket beszélgetnek a szomszédban, Lili úgy döntött, szinkronizálja - többé kevésbé - a lány szájmozgására illeszkedően amit hallani vél. Persze semmit se hallott, ezért azt mondta, ami épp eszébe jutott.
- Én megmondtam, úgy megmondtam neki, hogy simogasson inkább mandragórákat fülvédő nélkül - Még a hangját is kicsit elváltoztatta, és a hangsúly emelkedett-csökkent, ahogy illett. - Együnk tárcát!
Az utolsónak semmi értelme nem volt, de legalább majdnem kapcsolódott a szőke tekintetét magára vonó legközelebbi tárgyhoz. Ami egy tálca volt, méghozzá seteményes, és Polli elmondása alapján három kuvfróf is elfért rajta. Csak!
- Az kevés, nagyobb nincsen? - érdeklődött Lilkó körülkémlelve az asztalon, már ameddig ellátott. Volt minden, mi szem szájnak ingere, de legalább négy rúd seteménnyel megrakott tálca egy se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kicsit el kellett gondolkodnia, mert bizony bár segítőkész volt, különösebben felkészült már kevésbé, épp ezért lehetett, hogy már eleve az Eridon felé sem tudta elirányítani szegény lányt.
- A reggeli aaaz.. talán hétkor van. Nem vagyok biztos benne, mert többnyire lekésem vagy legalábbis akkor érkezem, amikor a többség már távozik - rántotta meg vállát nevetgélve. Ő is szeretett aludni, na. - Az ebéd délben, a vacsi meg hatkor van, legalábbis ha hatkor odamegyek, szoktak ott lenni sokan. Igazából bármikor, ha odamegyek, vannak, akik épp esznek, szóval igen, mondhatjuk rá, hogy ilyen társasági bigyó központ.
Szóval nem volt kizárt, hogy bármikor is érkezzék az ember fia-lánya, lesz mit tömnie magába, ha mást nem, mások uzsonnáját. Legalábbis Lilivel ilyen már megesett, de szerencsére Polli nem haragudott meg nagyon.
- Igeen, nagyon sokan vannak itt, akik nem idevalósiak. Mármint az országba. De vannak varázslatok, amik segítik az egymás közti megértést, mert különben bajban lennének. Illetve én is, mert nem igazán tudok más nyelven, mint a sajátomon. Még tudok nyávogni, ha az számít, csak nem vagyok biztos benne, hogy mit mondok olyankor. - Illetve elvileg tudott angolul is, de nem sűrűn kérkedett vele, mivel csak elvileg tudott, gyakorlatilag inkább volt az manglish vagy eng-gyar.
Úgy rémlett, filmekről is esett szó már az újságban, legalábbis szuperhősökről biztos. Azokról pedig sok filmet forgattak mostanság.
- Azt hiszem, igen, de Disney-s mesékről nem rémlik, hogy olvastam - rázta meg a fejét, de aztán elvigyorodott. - Persze szeretem őket, a kedvencem a Lilo és Stitch! Azt már vagy negyvenhatezer-tizenkétszer láttam!
Érdeklődve hallgatta az eridonos beszámolóját a lováról, és a terveiről, hogy miként fog majd kiskedvenchez jutni. Bólogatott, hogy abszolút fair ajánlat, bár mit tudta ő. Neki akkor se engedték volna meg, ha csupa K mindenből.
- Mondjuk nekem is tuti felajánlanák ezt szüleim, úgyse félnek attól, hogy mindenből Kiváló leszek - nevetett egyet saját magán.
Az apró visszakanyarodással a pacigoláshoz egy pillanatig nem tudott mit kezdeni. Aztán zavartan megvakargatta a fejét.
- Miért, te már pasizol is? Vagy csak jó megnézegetni őket? A pacik azért csak szebbek.. nem? - Nem igazán értett a lovakhoz - hehe - szóval tényleg őszintén kérdezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Csak addig szakadt el tekintetével a drámáról, míg a tőle telhető leghitetlenkedőbb ábrázattal odafordult Pollihoz, azt tátogva, hogy "na neee", mert hát egy teljes órát?! Az nagyon durva! Főleg, hogy még több is volt annál.
Persze mostanában Lili is rászokott a tanulásra, elvégre vizsgaidőszak volt, ha máskor nem is, legalább ilyenkor sokkal jobban kellett igyekezni, mert rém ciki lett volna levitás létére megbukni. Azt persze, hogy hogy is került éppen ebbe a házba, még most se teljesen értette, de ha már nekiállt volna kutatómunkát végezni a témában, azzal validdá változtatta volna, így pedig megmaradt örök rejtélynek, amin sorra mindenki elcsodálkozhatott.
Almarágcsálás közben próbált tovább szájról olvasni, és persze nyilván nyomban közvetítette is barátnőjének azt:
- Zeller piros tojás, menjél ki rajzolni, de nem ám fogkrémmel, mert kettő volt a nyalókából. - Nem nagyon kellett merengenie rajta, hogy ennek semmi értelme, de azért Pollira pislantott, ő érti-e a dolgot. - Ez szerintem kutyafüle, nem lekváros buksza.
De nem kevésbé izgatta a fantáziáját a seteményes tálca esete, ami üres volt, de mikor volt is rajta kuglóf, akkor sem elég. Hiába na, ő nem érte be kevéssel, kicsit falánk volt, bár az is igaz, hogy a szeme többet kívánt, mint ami valójában pocakjában kényelmesen elfért. És a túrós sütemények különösen közel álltak a szívéhez, vagy inkább a gyomrához, szóval az eridonos szavaira csak még jobban összefutott a nyál a szájában.
- Nagyon remélem, hogy van még, mert sütizni akarok! - jelentette ki, majd követte Polka fejmozgását a Rellon asztala felé, és ott meg is pillantotta az egyelőre érintetlen seteményes tálcákat.
Gondolkodás nélkül felpattant, és annyit se mondott, hogy rögtön jövök, mert már suhant is a zöldekhez kunyerálni. Összeígért mindenféle szépet, meg finomat cserébe, de igazából választ sem várva hagyta hátra az értetlen rellonosokat, egy tálca hűlt helyével az asztalukon.
Lepakolta Polli meg saját maga közé az édességet, és már vette is a szájába az első darabot, miközben tekintete a szappanoperába illő események felé fordult.
- Dördénd vabami amig dem voldam idd? - kérdezte morzsákat szórva az ölébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem volt különösebben jó szájról olvasásban, de mikor úgy döntött, hogy fordít Pollinak, nem is mondta neki, hogy amit közvetít, az pontos is lesz majd. Valamit így is sikerült mindenesetre kihámoznia az elhangzó szavakból, legalábbis eridonos barátnője leszűrte a lényeget.
Lili is kissé elfintorodott, bár neki a csókkal úgy általában véve semmi baja nem volt, sőt! Már két emberrel is kipróbálta, de mindkettejüknek rendben volt a szájhigiéniája.
- A kutyafüle az olyan.. olyan hogyishívják. Mint a humbug - felelte aztán Polli értetlenkedését hallva, de rögtön tűnődő kifejezés ült ki arcára. - Várj, az is eléggé kajának hangzik.
És hogy mi volt még az? Aminek már csak a hűlt helyét találták a seteményes tálcán, és ami miatt Lili kénytelen volt megkörnyékezni egy másik ház asztalát, ami történetesen épp a zöldeké volt. Ő nem félt a rellonosoktól, sőt, szerette őket, élvezte, mikor náluk vendégeskedett, így hiába bámult utána Polli megrendült arckifejezéssel, mint aki úgy érzi, most látta barátnőjét utoljára életben.
Nem csak, hogy túlélte a kis kitérőt, de még tálcát is hozott Polli nem kis döbbenetére. És nem üreset!
- Hát úgy.. odamentem, felemeltem... - visszapillantott a sárkányosok asztala felé, mintha valami borzalmas gonoszt szabadított volna el az előbb, és most készülne rátámadni, majd vissza Polleszra. - ...és idehoztam.
Kicsit összezavarodott ezen, nem gondolta, hogy talányt okozhat a tálcaemelgetéssel. Bár igaz, lebegtethette is volna, teljesen muglis volt tőle a két lábán odabattyogni és a kezét használni, sőt, mind a kettőt, hiszen nehogy véletlenül el találja ejteni ugye.
Szája teli, szeme pedig a drámán, és közben Polli összefoglalóját hallgatta. Az események passzoltak az elhangzottakra és Lilkó nem győzött pillázni.
- Szerintem a fijút pofozták meg, amiért büdi szájjal smacizott. De azt hiszem, hogy nem a szagával volt baj, hanem azzal, hogy nem a barátnőjével csinálta.
Hát ki csinál ilyet? Mármint, ki hagyja, hogy egy fiú csókolgassa, miközben annak barátnője van? Vajon a lány is kap majd csattot? Persze nem a hajbavaló fajtából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Pislogott párat a humburger szóra, nem értette, miért mondja ilyen furán barátnője, azt pedig végképp nem, hogy jön ide, hiszen ilyen kaja nem volt terítéken. Talán azt is megették már előtte? Volt itt egy hamburgeres tálca is korábban? Lehet annyira finom volt, hogy még azt is megették, amin volt. Hallott Lili arról, hogy a muglik mostanság ehető tányérral kísérleteznek, hogy ne legyen globális felmelegedés.
Mindenesetre ezen a gondolatmeneten túl is lendült, mire visszaért a rellonosok asztalától, és fejét azon törhette, mit csodálkozik annyira Polli azon, hogy ő ott járt, és most újra itt van. Egyben. Mindenféle átok sújtotta sérüléstől és elváltozástól mentesen.
- Hát nagyon beszélgettek valamiről. Azt hiszem valamelyik tanárnő külsejét méltatták épp, és ketten azon vitatkoztak, hogy melyikük tudná jobban megmutatni neki. - Hogy micsodát, arról fogalma sem volt, mert olyan sokáig nem maradt ott, pláne, mivel senki sem próbálta megakadályozni, hogy elvigye a seteményes tálcát, amivel Lili egyensúlyozott.
- Polli, tökre nincsenek csapdák, meg ilyen védőbűbájok, és rontások a zöldek asztala körül. Már voltam ott máskor is, te is nyugodtan odamehetsz. Nem szolgálnak fel, eskü - mosolygott rá szegény félősen a sárkányos ház irányába sandító eridonosra. - Nincs is elég nagy tálcájuk hozzád.
Ez utóbbi persze nem volt igaz, de ezt Lili se tudta, szóval lényegében nem hazudott.
A valódi dráma azonban velük szemközt eszkalálódott, és kezdett igazán komolyra fordulni. Volt csatt, meg sírás, és ami kell. Már csak az kellett volna, hogy az iskola egy emberként összefogjon és adományt gyűjtsön az áldozat szemműtétjére. Hogy miért pont arra? Nem tudta volna megmondani Lili. Talán azért, mert nem látta, hogy micsoda tuskóval járt eddig.
- Én is inkább illatos szájakat szeretek csókolni - erősítette meg Polli szavait a szőke. Na nem mintha olyan nagy tapasztalata lett volna, vagy tudta volna, milyen a nem illatos és illatos közti különbség. De úgy képzelte, hogy ezzel a sráccal nagyon undi lehet. Bár azt is levette, hogy Polli számára akkor is az maradt volna, ha előtte egy órán át önti magába a szájvizet.
Közben a srác megperdült és azt ordította, hogy "neked legyen kuss". Ehhez nem kellett szájról olvasnia Lilinek.
- Szerintem vége a műsornak - mondta aztán, és mintha kicsit csalódott lett volna a hangja. De sajnos úgyis ideje volt befejezni az étkezést. - Merre lesz órád? Menjünk egy darabon együtt, van valami, amit még el kell meséljek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Rettenetesen furán érezte magát, ahogy Lucas-szal az oldalán visszasétált az iskolába. Alig szóltak egymáshoz, noha érzékelte, hogy a navinés próbálkozott társalogni. De Lilinek csak egy-egy "aha" meg "persze" hagyta el a száját, olyan szokatlanul szótlan volt, hogy az még őt is megijesztette. De nemkevésbé a helyzet, amibe kerültek.
Hiába nem volt a fejében egy konkrét elképzelés, egy előre megírt forgatókönyv arról, hogy miként is kellene az ilyesminek először lezajlania két ember között, abban biztos volt, hogy nem épp így. Most boldognak kellene lennie, vagy legalábbis vidámnak, gondtalannak, vagy izgatottnak. És átölelnie, megcsókolnia azt, akivel eljutott idáig, akivel megtapasztalhatta mindezt.
Mert tényleg jó volt. Valóban tetszett neki, és élvezte, de aztán minden elromlott. Hirtelen már hibának érezte az egészet, és nem azért, mert nem várt a fehér lovon (azaz az ő fejében természetesen unikornison) érkező tökéletes hercegre, és valami rettenetesen romantikus, zenével, virágokkal meg minden csili-csáló dologgal tarkított giccsparádéra. Nem Lucas, és nem is a helyszín, vagy akár a dolog hirtelensége volt a bibi. Csupán a vége. Ha az másként alakul, alighanem még mindig a faházban lennének, és nem a kastély felé siettek volna éppen.
Lucas előreengedte őt, Lili pedig már fejben az útvonalat próbálta előkotorni, amin át az Eridonhoz juthat. Eszébe se jutott, hogy a srác esetleg vele akarna tartani, hiszen a gyengélkedőről is lebeszélte, amin Lilkó még mindig nem egészen tudta túltenni magát. Talán.. szégyellte őt? Félt, hogy ha felbukkan ott vele, majd mindenki megtudja?
Nem akart most mindenesetre ezen rágódni, leginkább azért nem, mert nem akarta ilyennek látni a másikat. Nagyon kedvelte ugyanis Lucast, és az ő kis saját hősének tekintette, L betűvel a mellkasán meg minden. De nem tudta, mit mondhatna neki búcsúzóul, szóval csak egy halvány mosolyt eresztett felé, aztán a lépcső felé fordulva egy pillanatra megtorpant.
- Sári!
Valami csoda folytán pont kiszúrta az épp nem messze tőlük elhaladó eridonos lányt, éppen azt, akit fel akart keresni. Még jó, hogy nem az iskolai házában kutatott utána, hiszen nem is ott volt.
Futólépésben közelítette meg barátnőjét, és amennyire jelenleg képes volt rá, mosolyogva. Ha őt meglátta, az mindig felvidította, és most is kicsit mintha könnyített volna lelkén. De a torkát szorító gombócot nem tudta lenyelni, és azt, hogy valami nem stimmelt vele, valószínűleg kissé zilált hajának, és gyűrött ruháinak összképe is megerősíteni látszott.
- Szia.. rá.. szóval ráérsz egy kicsit? Segítened kéne - mondta neki Lili, mikor odaért hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Úgy képzelte, hogy elképzelésének trükkös részét az fogja jelenteni, hogy valahogy ráakadjon majd Sárira ilyenkor. Kezdett sötétedni, minek egyik lényeges velejárója az iskolában az volt, hogy gyakorlatilag minden diáknak vissza kellett térnie a házába, szóval meg volt lőve, mert bizony semmi keresnivalója nem lesz az Eridonban. De aztán csodák csodájára pont belebotlott a másikba, ami a jelenlegi helyzetében apró, de nem elhanyagolható megkönnyebbülést okozott.
Mintha nem azonnal ismerte volna fel a közeledő Lilit, vagy talán még kicsit meg is lepte, mindenesetre Sári leteremtette, amiért még kint kódorgott ilyenkor, de szavai kedvesen csengtek, és jelentésük ellenére melegséget szivárogtattak a szőke lelkébe. Egy másodperc töredékére el is feledkezett arról, hogy miért szólította le őt.
- Tudom-tudom - bólogatott, bár igazából teljesen elvesztette az időérzékét. A nem sokkal ezelőtti vihar úgy tűnik hosszabb időre a faházbe zárta őket, mint először hitte. Vagy talán visszafelé tévedtek el? Igazából nem számított.
- Szóval igen.. azt hiszem - bólintott kettőt, és ahogy látta megcsillanni az aggodalmat Sári arcán, hirtelen elárasztotta őt a kétségbeesés.
Nem tudta, hogy Lucas továbbra is mögötte van, illetve, hogy követte őt Sárihoz, aki ugyancsak nem adta jelét, hogy mást is üdvözölni készülne köreiben, úgyhogy Lili annak tudatában, hogy kettesben vannak, Sári nyakába borult, miközben érezte, hogy arcát egy könnycsepp szántja végig.
- Nagyon-nagyon-nagyon hülye voltam! Nem direkt, tök véletlenül, vagyis hát... nem terveztem, de aztán meg megtörtént, és hát... szóval lefeküdtem egy sráccal, és nem védekeztünk, és most nem tudom, mitévő legyek. Azt mondta, nem jó ötlet a gyengélkedőre menni, és én meg nem tudom, akkor mi a jó ötlet.
Akarta volna még folytani, ecsetelni, miért őt kérdezi, miért nem Pollit mondjuk, illetve majdnem nekiállt az egész eset elregélésének, hogy miként is történt, de összeszoruló torka nem engedte annyit fecsegni most.
Eleresztette Sárit, és reménykedve az arcára pillantott, hogy mit szól, mit tanácsol, mit kérdez vagy mondd, és közben minden más igyekezetét abba ölte, hogy ne sírja el magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A trükkös rész, mint kiderült, mégsem Sári megtalálása volt, hanem minden más. Elmondani mindazt, ami történt, és feldolgozni azt, ami majd követi a vallomást. Mert odáig ugyan nem jutott gondolatban el, de bizony elindított ezzel egy lavinát, nem is sejtve, hány embert érint majd, ahogy lezúdul vele.
De szüksége volt rá, Sárira, a támogatására, a közelségére, arra, hogy megölelje, és kimondja azokat a szavakat, amire most a leginkább szüksége volt Lilinek. És nem is kellett csalódnia. De aztán a végére becsúszott egy kérdés is, ami eddigi bizonytalanságát tovább duzzasztotta a szőkének.
- Nem tudom. Talán. Azt hiszem, azért mondta... - kezdte volna mondani, de ekkor éppen az, akit emlegetni akart, ott termett mellettük, leszólítva Lilit, aki meghökkenve pislogott vissza a srácra.
- Lucas! - hápogta nagy szemeket meresztve.
Nem értette, miért jött most utána, azt hitte, már elköszöntek, és külön utakon folytatják. Hiszen nem akart vele tartani, nem igaz? Akkor most mit akarhatott? Mit beszéljenek meg?
Mielőtt válaszolhatott volna, Sári sóhajára rezzent össze, aki erényesen rá is szólt Lucasra, hogy ne most, bármit is akar, annál fontosabb dolguk van. Nem is sejtette, hogy amiről a srác akart beszélni, szorosan összefüggött Lili problémájával. De ezt a szőke sem igazán realizálta időben.
- Te mondtad, hogy kérdezzem meg egy barátnőmet, hogy tud-e segíteni. Épp azt csinálom, szóval.. nem várhat? - kérdezte halkan. Lényegében táblát akasztott Lucas nyakába, azzal a felirattal, hogy "Ő VOLT". Nem vádaskodásként, csupán segítségként, hogy össze lehessen kötni a pontokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem értette, mit keres itt Lucas. Azt hitte, megbeszélték, amit meg kellett, tisztázták, hogy nem akar neki segíteni, nem fogja a gyengélkedőre kísérni, szóval a lány részéről mehetett Merlin hírével. Persze elszomorította, hogy így alakult, de a probléma, amit együttlétük okozott, most prioritást élvezett. És meg is találta vele Sárit, csakhogy mielőtt rátérhettek volna a megoldásra, ott termett a srác is.
Barátnője pedig megpróbálta helyre utasítani, jelvényével érvényt szerezni, de mestertanoncként Lucasnak immunitása volt erre, amit készséggel meg is jegyzett. Lili pedig értetlenül bámult rá, hogy most ez miért olyan fontos? Meg úgy egyáltalán, mit akar most megbeszélni, ami nem várhat?
Jelenléte mindenesetre, és az elejtett megjegyzések hozzásegítették Sárit, hogy megértse, ő, Lucas volna a jelenlegi helyzet másik főszereplője. És bár Lilkó ezt az információt sem gondolta most fontosnak, úgy tűnt, az eridonosban felhevített némi indulatot, amit tudott is kire irányítani.
Csak pislogott, ahogy kiosztotta Lucast, és valamiért érezte, ez az a pillanat, amikor be kell állniuk közé, mielőtt történik még valami, amit megbánhatnak. Az az egy is elég volt mára.
- Az én hibám is.. Most ezt hagyjuk, jó? - kérlelte barátnőjét, ám az láthatóan belelovagolta még magát egy fenyegetésbe is.
Ránézett Lucasra, és elmerengett egy kissé azon, ami nem sokkal ezelőtt történt köztük. Sári szavai csengtek a fülében, és próbálta behatárolni azok jelentését. Ami azt illeti, Lucas eléggé határozott volt.. nem erőszakos, de nem volt róla meggyőződve, hogy ha ő esetleg ellenkezik, a srác az első kérésre felhagyott volna a próbálkozással. De jobbnak látta gondolatait szépen a fejében hagyni, pláne, hogy tartott tőle, barátnője tényleg képes lenne megfőzni szegényt.
- Szóval.. hová menjek akkor? - lépett közelebb Sárihoz inkább, és belekapaszkodott egyik karjába. Hátha kell a tűzidomításhoz, vagy hogy hívják, amit csinálni tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kezdett a vita kissé elhatalmasodni, és Lilin is a kétségbeesés. Nem akarta ezt, most nagyon nem vágyott rá, hogy azt hallgassa, amint Sári és Lucas veszekednek, sértegetik egymást. Egyébként sem akarta volna, mert nem szerette az ilyen negatív érzelmeket, de most szerette volna, ha a problémára fókuszálnak.
Ehelyett a srác felfújta a békítőnek szánt közbevágását, hevesen kiállva amellett, hogy semmi rosszat nem csináltak. Jól érezték magukat? Persze. De hogy ne követtek volna el hibát? Egy fenét nem! Még Lili is belátta a kis naív, rózsaszín világán keresztül szemlélve, Lucas vajon hol járt gondolatban? Mégis mit akarhatott megbeszélni épp most, ami fontosabb annál, hogy talán teherbe ejtette őt?
Csak pislogott a döbbenettől elnyíló ajkakkal az egymással perlekedőket hallgatva, amíg Sári végre felé nem intézte szavait. Láthatóan elgondolkodott a dolgon, és Lili nem is kért mást.
A navinésre nézett, tekintete kissé szúrós volt, hangja pedig olyan, mintha a sírás kerülgetné.
- Most nem vagyok kíváncsi arra, amit mondani szeretnél, oké? Légyszives hagyj magunkra! - kérte őt. Egyszerűen most nem fért bele, hogy a srác problémáival is foglalkozzon.
Továbbra is karjába kapaszkodva kissé odébb húzta magával Sárit, ezzel is értésére adva Lucasnak, hogy most jobb lenne, ha elmenne. Barátnője nem bizonyult szakértőnek a témában, ami egyfelől jó volt, másrészről nem jutottak egyelőre előrébb.
- Van rá valami növény is? - kérdezte, és kattogtatta azokat a fogaskerekeket ő is. - A bájital kevésbé hangzik kockázatosnak... jó vagy benne? Bájitalfőzésben? Megkérdezhetnénk a receptet a professzortól.. vagy nem is, még rájönne, hogy valamelyikünknek kell! Az nem jó.. akkor egy felsőbb évest, aki már tuti volt ilyen szituációban? Ismersz ilyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy új, tesztfázison még át nem esett seprű kipróbálása? Azoknak a tüzes csigáknak a nyomon követése? Divatbemutató házimanóknak? Vagy a nagytermi plafon megtapizása? Lili bármiben is benne volt, gyakorlatilag Artúr már annál a résznél megvette kilóra, hogy "nem lenne kedved..?". Vagy valami ilyesmi volt a kérdés, arra már nem is emlékezett, csak az maradt meg, hogy azonnal rábólintott, Polli pedig nem győzött sápítozni mellette.
Az az apróság, hogy a művelethez, melyre a navinéssel készültek, házirendet kellett szegni, cseppet sem bizonytalanította el a szőkét, leginkább azért, mert nem is jutott eszébe, egész addig, míg el nem jött az ideje, hogy pizsamájára hálóköntöst húzva kisurranjon a klubhelyiségből. Pedig gyanús lehetett volna a dolog, hogy már az ágyából kellett kikelnie.
De nem baj, mert arról persze szó sem lehetett, hogy most meghátráljon, nem hagyta volna ki a világért sem a késő esti találkozót, még azután se, hogy miközben caplatott le a lépcsőn, kénytelen volt elbújni egy szobor mögött egy elhaladó prefektust megpillantva. Sajnos nem tudhatta biztosan, hogy Sári az, és azt sem, hogy ha netán épp ő is lenne, nem büntetné meg ugyanúgy, mint bárki más. Lilkó nem haragudhatott volna érte, megértette ő a kötelességek fontosságát, és hogy kivételezni sem szép dolog.
Mikor aztán szabad volt a levegő, továbbindult, és ekkor már az is felmerült benne, hogy ez akár egy randi is lehetne, ha épp nem tudná, hogy nem az. Elvégre kettesben készült lenne valakivel, előre megbeszélt szándékkal, és ha minden igaz, a csillagok alatt. Attól, hogy nem voltak igaziak, még annak látszottak, legalábbis odalentről. De most majd kiderül, milyen őket megtaperolni!
Nagyon izgatott volt, ahogy benyitott a nagyterembe, olyannyira, hogy körül se nézett, nincs-e más is bent, amint meglátta a rá várakozó Artúrt, már szökelt is felé teliszájas vigyorral.
- Megjötteeem! - jelentette fojtott hangon, és kibújt a köntösből, nehogy zavarja őt a repülésben. - Téged látott valaki idejönni? Engem majdnem elkapott egy jelvényes, de szerencsére aztán mégse.
Csírőre tette kezeit és felbámult a mennyezetre. Sehol egy felhő.