Érzem, ahogy elveszek azokban a sötét, sötét szemekben, ami egy fél pillanatra rémületet szít bennem. Tudom, érzem, hogy Ő azt tehetne velem most, amit csak akar. Nem fonnám ujjaim között a cselekmény vezérfonalát, mert már a legelején kitépte azt a kezemből. Ijesztő, mégis alig várom, hogy megtörténjen. Forr a vérem, az alsóneműm már csatakos, bizsereg mindenem és kéjes mámor lesz úrrá rajtam, ha arra gondolok, hogy bármelyik pillanatban kiszaladhat a szorításomból az utolsó fonál is és én majd csak zuhanok, zuhanok és tudom, hogy Ő majd elkap.
Ujjaim végigszántják a barázdált izomkötegeket és attól félek, hogyha még több impulzus ér, a lábaim feladják a szolgálatot. Hirtelen megszámolni sem tudom, hogy hány fiúval voltam már együtt, mégis úgy érzem magam, mint egy szűz kis fruska. Hisz valahol igaz. Eddig fiúkkal voltam, nem férfival.
Elbűvöl az ereje, az évek tapasztalata, ami a vállát nyomja, a kissé bozontos szakáll, azok a tökéletesre gyúrt izmok... És ez most mind az enyém, csak ki kell nyúlnom érte...
A szavaira csak szélesebb vigyor szökik az arcomra, de szólni már nem tudok. Perzseli az ajkam a lehelete, a testem már az övéért ordít. Viszont a szavait nem tagadom, sőt. Én vagyok maga az ördög, a legveszélyesebb fenevad... erre az alkalomra biztosan. Hisz több nem lesz. Nem lehet. Hű vagyok az elveimhez.
Többet...
Felmondott. Egy pillanatra megijeszt a gondolat, hogy ezt miattam csinálta, de olyan gyorsan száll tova, ahogy jött. Reagálni sincs időm, már érzem az olyan rég áhított ajkakat. Lábujjhegyen csókolom, jobbommal a nyakába kapaszkodom, balom még mindig a hátába vájja körmeit. Tompán nyögök fel és harapok bele az alsó ajkába, ahogy megérzem a tenyerét magamon. Csupán azért nem rogynak össze érintésére a lábaim, mert erősen szorít a falhoz. Igen! Ilyen egy férfi!
- V-várj... - lehelem szaggatottan, amivel saját magam is meglepem. Lehet, hogy ő már nem dolgozik itt, de ha ezt itt folytatjuk, engem olyan gyorsan hajítanak ki innen, hogy felocsúdni se lesz időm. Rettenet gyorsan pörgetem fejemben a kastély tervrajzát, mert hogy én el nem megyek még a faluig, az is biztos. Tapasztalatom is van azért már e téren, így célirányosan indulok meg a lépcsők felé, miközben Jasont majdhogynem a nadrágjánál fogva húzom magam után. Kettesével szedem a lépcsőfokokat, de már az első két lépés után lihegek, de ez nem a kondimnak szól. Valahol félúton állítom meg a másikat, hogy most én nyomjam a falhoz és pipiskedve ugyan, de mohó csókot követeljek tőle. Nehezen bírok magammal, de ismét elszakadok tőle és megyek tovább. Felérve a folyosóra gyors léptekkel haladok, majd olyan robajjal nyitok be a társalgóba, amire még a halottak is összerezzennének.
- Kifelé! - kiáltom el magam, kihasználva kissé a prefektusi mivoltom és immár pálcával a kezemben mutatok a kitárt ajtó felé. Nemigen mernek velem vitatkozni, így sebtiben összekapott cuccokkal, pár rosszalló tekintettel felfegyverkezve hagyják el a helyiséget az itt tanyázók. Hát én meg pont leszarom hogyan néznek.
Ahogy magunk maradunk, egy pálcaintéssel csukom az ajtót és egy bonyolultabb lakatolóbűbájt szórok rá. Végül a pálcát elsüllyesztem oda, ahonnan előkerült, és a ruhám kantárját kikapcsolva hagyom, hogy a szövet a földön kössön ki és két nagy lépéssel vetek véget a köztünk lévő távolságnak és ugrok a nyakába, hogy birtokba vehessem azt, ami nekem jár.

Fogadni mernék rá, hogy ha anya most látna (meg hát asszem hasonlóan lenne vele az egész kedvös fámíliá is), azt hinné, álmodik; hogy a majd' harmincéves medveforma gyermeke kamaszlázas tekintettel, ajkán félreérthetetlen pimaszsággal, szótlan engedi át az irányítást a törékeny lánynak, akiről mondjuk - micsoda véletlen - épp tudja, hogy reptében a legyet is típus? Maybe... de kérdem én, ha akarom, ha kell, ha...?
Hagyom, hogy ujjaim a kis Ombozi ujjai közé csússzanak, és elindulva oda vigyen, ahová csak akar. Ha a lépcsőházban szeretné csinálni, tessék, itt vagyok, csapassuk... most még azt is telibe leszarnám, ha utunk az erkélyre vezetne, és esélyesen boldog-boldogtalan látná, amint nekiesek. Nem érdekel. Vicces, de valójában ebben a pillanatban semmi sem érdekel; sem vélemény, sem megítélés - egyetlen dolog jár a fejemben: ő, ez az őrült nőszemély. Mellét a számban, sóhaját a fülemen akarom érezni, miközben eggyé válunk, és a sűrű köd szép lassan egészen belakja a tudatom.
- Nézdmár', igazi mintaprefektus - vigyorodom el a pillantását keresve, miután minden benttartózkodó kiviharzott a helyiségből, és ő vetkőzni kezd. A látványra fejem éppen csak, hogy oldalra dől, pillantásom hűen követi a Boriról lecsúszó ruha útját. A számat persze azonnal kiszárítja az új életre kapó vágy. Az a kibaszott vágy. - Tudod, ezzel a stílussal engem is könnyen térdre kényszeríthetnél...
Vállaimat óvatosan, szégyenlősséget tettetve vonom meg, aztán, mikor elindul felém, én is teszek egy lépést, hogy megelőzve őt, a feneke alá nyúlva felemeljem, és mielőtt bármi mást is tennék, egy kimaradó lélegzetvétel erejéig mélyen a szemébe nézhessek. Látni szeretném még egy utolsó, tiszta pillanatig, mielőtt végleg eszemet vesztem.
Aztán közelebb hajolok hozzá, és vastag ajkaira pillantva tudom, hogy végem; szemeim lecsukódnak, és míg egy hosszúra nyúló, minden ízében forró csókot követelek, addig jobbomat kihúzom alóla, hogy végigsimítva a hátán érintésemmel a pólóját is feljebb tornázhassam. Nincs már rá szükség, ahogy a melltartója és a még mindig nyakában lógó szemüveg is feleslegessé vált. Azok észrevétlen, a csókok apró szüneteiben hullanak le mögöttünk a társalgó padlójára, miközben türelmetlenül mozduló ajkaimmal a lány nyakán elindulok vele a kanapéhoz.
Az emberbőrbe bújt ördög törékeny teste halkan puffan a régi bútordarabon, tekintetem egy kósza pillanatra sem választom el tőle; először arcát, íriszein át a lelkét figyelem, onnan a magasból, akár egy hatalma teljében lévő istenség - ahogyan most érzem is magam -, majd szürkés fényű szemeim a melleire vándorolnak, és miután megszabadulok az ingemtől, és megnyitom a nadrágom fémesen csengő övét is, lassan elé térdelek. Fordul a kocka; mindenhatóságból így válok alárendeltté - kérés nélkül adom meg magam.
Nem eresztem, sóvárgó pillantásom leplezetlen falja a testét, miközben combjai alá nyúlok és határozottan rántva egyet rajta közelebb húzom magamhoz. Lábait szétfeszítem, csak hogy érezze, itt vagyok, és hasára hajolva észveszejtően lassú csókokat hintek köldöke köré, a csípőcsontjára, a bugyivonalába, és az anyagon keresztül ajkaim szeméremdombját is végigjárják. Egészen halkan morranok, újra meg újra, beszívva testének üdvözítő illatát, a számon érezve egyre inkább tapadó bugyiját.
- Imádlak - suttogom alig érhetően, fogaim között az anyag pántjával, és míg a lány arcát figyelem, a pántot messze húzom bőrétől, hogy egy nem várt pillanatban elengedjem, és az hangosan csattanjon hófehér bőrén. Pirosodjon csak, ráfér. Eszem ágában sincs levenni róla, csak játszom, lassan, nagyon lassan kergetve őrületbe a kicsit. Balommal végigsimítok a hasán, oldalán elkalandozva igyekszem hetyke kis melléhez, amire aztán éppen akkor fogok rá, mikor arcomat szorosan lábai közé nyomva, szabad kezemmel a bugyin csak aprócskát mozdítok, hogy nyelvem legnagyobb, puha felületével beköszönhessek végre a mennyország kapujába. Kezem alatt a szívverését, nyelvemen vágyának ízét érzem, és bár a nadrágom kelletlenül feszít, még csak véletlenül sem akarom ezt elsietni... csiklóját finoman veszem puha, meleg ajkaim közé, és lecsukódó szemmel, körkörös, egyenletes mozdulatokkal kezdem kényeztetni, figyelve minden apró reakciójára, sóhajára és lélegzetvételére, hogy a lehető legtöbbet adhassam - mindazt, amit megérdemel. Már nagyon-nagyon régóta.
Jobbommal közben combját tartom, hogy ha megremegne a teste és önkéntelenül is csukódna a lába, akkor is tartsam, és minél jobban hozzáférhessek nőiségéhez. Később aztán, mikor már az egész szakállam tőle nedves, középső ujjammal is besegítek, hogy megtalálva a nőstényördög számára legmegfelelőbb ütemet, egyszerre mozduljon a nyelvem és az ujjam. Azt akarom, hogy élvezze, hogy sóhajtson, ha kell, sikítson, hogy odáig taszítsam, ahonnan már keresve sincs visszaút.
- Annyira finom vagy... - válok el kicsit tőle, de a kezem nem áll meg. Az szépen lassan mozog, nyelvem helyét tenyerem veszi át. Finoman izgatom, türelmesen csinálom, nem kapkodok. A tempó a titok nyitja, mélységes kár, hogy sok férfitársamnak fogalma sincs erről.

Biztos, hogy a pokolban fogok ropogósra égni, ha eljön majd az én időm. Mindig önző kis fruska voltam, mindig megkaptam azt, amit akartam, csak egy szavamba került. Vagy annyiba se. Nem figyelek másokra, csak ha az érdekemben áll és senkinek sem hagyom, hogy parancsoljon nekem. Egyetlen egy dolog van, ami felett nemigen van hatalmam. A vágy. Mióta megtapasztaltam, hogy mennyire eszméletlen jó dolog a szex, nincs megállás. Mindig megszereztem azt, aki kellett. Biztos sokan kurvának tartanak emiatt, de teljesen hidegen is hagy. Fogalmam sincs, hogy valaha képes leszek-e megjavulni. Előre sajnálom azt a szerencsétlent, akit apámék választanak majd férjemül. Nem hiszem, hogy képes lenék hűséges lenni bárkihez is. Szóval, ha eljön az én időm, magát Lucifert fogom az ágyamba csábítani.
Szavaira megemelkedik a szemöldököm és pajkos mosoly költözik az arcomra. Ó mi amor, ha nem hevernél már most a lábaim előtt, nem vágyna rám ennyire az ágyékod. Viszont nem tartom most ildomosnak a szavakat hangosan is megfogalmazni, minden egyéb szócséplés csak időpocsékolás.
Ahogy az ölében kötök ki, lábaimat összekulcsolom a háta mögött, körmeim a lapockájába marnak, míg balommal lassan a hosszú hajába simítok. Legszívesebben mohón rávetném magam az ajkaira, de megadom neki a pillanatot, bár lehet később átkozni fogom magam emiatt. Mélyen a szemébe nézek, kékjeimben láthatja a bensőmet szaggató mérhetetlen vágyat. Ajkaim elnyílnak, nyelvem hegyével simítok végig rajtuk, majd végre egy reszketeg sóhaj kíséretében adom meg magam csókjainak. Készségesen hagyom, hogy megszabadítson a felesleges ruhadaraboktól, majd meztelen felsőtestemmel teljesen hozzásimulok.
Ahogy a kanapéra kerülök, némán, kissé lihegve figyelem a vetkőzést, közben véletlenül se takargatom magam. Mégis miért tenném? Nagyon is tisztában vagyok az adottságaimmal, szóval még kicsit helyezkedek is, hogy minden porcikámat a megfelelő szögből láthassa. Nagyot nyelek Payne felsőteste láttán és ha nem lennék már így is elég nedves, biztos újra elázna a bugyim.
A tekintete szinte éget és én kéjesen fürdőzöm a dicsfényben. Beharapom az alsó ajkam, majd mikor kicsusszan a fogaim alól, elmosolyodom.
- Vedd el - mondom, a vágytól reszelős hangon. Elégedetten nyögök fel, ahogy végre elkezdi birtokba venni a testem. Érintései libabőrt képeznek rajtam, majd végül lehunyt szemmel adom át magam a kényeztetésnek.
Magam is meglepődök rajta, de nem állok neki sürgetni és nem veszem át a vezető szerepet. Felszisszenek ahogy a gumi marja a bőröm és fél szemmel pillantok a lábaim között a szakállas arcra.
- Még szép... - lehelem, majd fejemet hátradöntve sóhajtok elégedetten. Ez nem az a helyzet, ahol fennakadjak ilyesmin, majd ha dugtunk, megbeszéljük. Vagy nem. Viszont ahogy kimondta, azzal a lendülettel feledkezem meg róla és nyögök fel. Jobbommal a kanapé huzatát kezdem markolászni, közben balommal Payne hajába markolok.
- Nagyon jól csinálod... - Nyögöm, majd ahogy végre beveti az ujjait is, hátam ívesen megfeszül. Testem meg-megremeg és akaratlanul is vele kezdek mozogni. Nem sietem el, kiélvezem minden egyes pillanatát, igenis dolgozzon meg értem. De tény, hogy egyáltalán nem okoz csalódást, sőt!
Ajkaim elnyílnak, fejemet hátrafeszítve adom át magam a testemen végigsöprő
 élvezet hullámának. Zihálva engedem el a haját, majd pár pillanatig csak a látványában gyönyörködöm, amíg észhez nem térek.
Hirtelen emelem fel a lábam és a mellkasához szorítva lököm hátra az előttem térdelő férfit és addig ügyeskedek, míg a földön nem köt ki. Lassan állok fel a kanapéról és térdelek mellé, ujjaimmal a mellkasát szelve. Tekintetem nem szakítom el az övétől, míg teljesen mellé nem érek, majd a nyakát kezdem csókolva. Ujjaim közben bebarangolják a felsőteste minden négyzetcentiméterét, hogy utána még lejjebb tévedjenek. A dudorodó alsóját kezdem simogatni, alig érintve azt. Nyelvemmel folyamatosan incselkedek a nyakszirtjénél, míg ujjaim a boxerbe csusszannak, hogy végre a már kőkemény férfiasságát cirógassák.
Lassan haladok lefelé csókjaimmal, elidőzve a mellbimbója körüli érzékeny területnél. Szabad kezemmel az alsóját hámozom le róla, hogy mire odaérek, már semmi se álljon az utamba. Apró puszikkal illetem a combja belső felét, majd a lábai közé helyezkedve, fel-felpillantok rá. Ha elkapom a tekintetét, pajkosan felmosolygok rá. Tudom, hogy figyelt és figyelni is fog, így a tekintetétől övezve csusszantom ajkaimat a meredező tagra, miközben ujjaim a golyóira fonódnak.