30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] Le | Téma száljai | Témaleírás
Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. július 21. 10:59 | Link

Állítólagos barátnőm



- Ha nem tudnák, hogy varázslók sem működne igazán a mugli iskola. Így meg aztán pláne. A tesóidnak úgy lesz a legjobb, ha varázslósuliba járnak – remélhetőleg a lány anyja is így fogja majd gondolni, rájön erre magától. Az, hogy ő mit szeretne az úgymond mellékes.
Nocsak, akad még ember, aki nem tudja a vezetéknevemből, hogy ki vagyok! Ez igazán felüdítő! Főleg, hogy elég rendszeresen szóba kerülünk ebben a suliban, így tényleg elcsodálkozom azon, hogy nem hallotta még ezt a nevet.
- Súlyos? – kérdezek vissza nevetve. Elég finom megfogalmazása annak, ami ténylegesen van, de tény, hogy alaposan beletrafál vele még így is. – Nos, így is lehet fogalmazni. Én kicsit durvábban mondtam volna – teszem hozzá gyorsan, megerősítve a gyanúját. Aztán eltöprengek, hogy ki merrefelé van a féltesóim közül.
- Fogjuk rá. Sokan ebbe a suliba jártak, vagy járnak, a környéken telepedtek le. Vannak, akik messzebb jutottak, de minden karácsonykor van egy nagy parti, amin összetalálkozunk. Kötelező – nem megyek bele ennél jobban, órákig lenne mit mesélnem a családommal kapcsolatban. Csak éppen kedvem nincs hozzá úgy általában.
Észben tartja, tehát nem érdekli úgy különösebben. Igaz ha firkál a falakra akkor ez nem is annyira meglepő.
- De szándékodban áll – jegyzem meg, amikor arról beszél, hogy nagyon szembetűnő helyre még nem rajzolt. Faház, ezt megjegyzem. – Banksy? Hallottam már a nevét, de nem ismerem a műveit – nem tudok sokat a művészről, akiről szó van, leginkább csak annyit, hogy valóban művészetről van szó. És ha ő a példaképe Linnek, akkor ő is hasonlókra törekszik. – Az rá is fér a mai világra, a kritika. Miért kezdtél el graffitizni? Meg mikor? – érdeklődöm tovább affelől, hogy is jött a lánynál ez a szokatlan hobbi. Önkifejezési mód, művészet, mindegy. Mindig van valami ok a háttérben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. augusztus 21. 15:38 | Link

Kedves feltételezett barátom

- Igen, ezt sejtettem - biccent - Valamilyen szinten örülni is fogok, ha valaki hozzáértő fogja rajtuk tartani a szemét - teszi hozzá. Sagát, a nagyobbik húgát kevésbé fenyegeti a veszély, hogy kárt tesz magában, de Alekseinél soha nem lehet tudni.
Lin picit felhúzza a szemöldökét, ahogy Milan az édesapjáról beszél. Nem biztos benne, hogy erre mit lehet mondani - sajnálja? Valahogy csak udvariassági fázisnak tűnik, üres szónak, amit itt annyi mindenre használnak, szóval inkább csak figyelmesen hallgat tovább.
- Kötelező? - ismétli meg halkan a kifejezést. Bármennyire is néha... viharos a kapcsolata a családjával, a szőkeségnek hihetetlenül hangzik, hogy egy családi összejövetel kötelességtudat legyen. - És Edit? Vele más? - kérdez rá a fiú egyetlen olyan testvérére, akit név szerint említett.
- Ki ne szeretné, hogy az emberek lássák a műveit? - vonja meg a vállát mosolyogva.
- Kezdetben nem gondoltuk komolyan az egészet. Pár évvel ezelőtt néhány srác a suliból ellopott egy-két flakont. Kilógtunk éjszaka, Pesten amúgy is sok ember mászkál akkor, fel se tűnt senkinek, hogy mit csinálunk. Persze, irtó bénák voltunk benne és rettegtünk a következményektől, de jó buli volt - Lin felhúzza a lábát és átkarolja a térdeit. Kerüli a fiú tekintetét, nem biztos benne, hogy nem lesz negatív megítélése ettől. - De aztán senki nem tudta meg, szóval folytattuk, belógtunk helyekre, rajzolgattunk a falakra, néha elszívtunk egy-egy szál cigit, néha tetoválószalonokba mentünk be, ahonnan, ez is származik - felhúzza a ruhaujját, megmutatva a Banksy graffitit ábrázoló tetoválást. Egy kislány piros szívlufival. - Valahogy ekörül kezdtem el komolyan gondolni. Meg amikor először kaptam névtelen visszajelzést egy munkámra a vasútállomáson - visszaereszti a talárt a karjára, és végre ránéz Milanra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. szeptember 8. 18:24 | Link

Állítólagos barátnőm



Aprót biccentek, igen, jól hallotta a lány, kötelező. Ehhez nem nagyon tudok mit hozzátenni. Persze lehetne magyarázkodni, hogy felnőtt emberek ugyan miért mennek el egy olyan rendezvényre, amire egy porcikájuk sem kívánkozik, de semmi kedvem magyarázkodni.
- Edittel nem csak az apánk azonos, ő  édestestvérem. Kicsi béka kora óta ismerem – mosolyodom el szinte szeretetteljesen, noha a hasonlat nem tűnhet éppen kedvesnek. – Azt ugyan nem mondanám, hogy nagyon szoros volt a kapcsolatunk, ő anyánkkal ide költözött, én meg a Roxfortba tanultam tovább és csak szünetekbe voltam otthon pár hetet, de akkor is testvérek vagyunk. Vigyázunk egymásra, vagyis hát, inkább én rá.
A visszakérdezésére felvonom a szemöldökömet, vannak olyanok, akik nem szeretik ha nagy nyilvánosságra kerülnek a művei. De ahelyett, hogy belekotyognék inkább figyelmesen hallgatom, hogy is jutott el ő idáig. Aprót biccentek, jelezve, hogy értem. Pesten tényleg rengetegen vannak, és senki sem figyel a másikra. Annak mindenesetre örülök, hogy nem egyedül császkált az éjszaka közepén a városban. Vetek egy pillantást az előkerülő alkotásra a karján, furcsa látványt nyújt a lányon. A porcelánfehér bőrön élénken kirajzolódó színek. Erről majd később tuti csinálok fotósorozatot, de nem most, nincs annyi időnk a következő óráig.
- Gondolom tudod, hogy milyen veszélyes volt, amit csináltál, de úgy látom neked kell ez a fajta adrenalin – mosolyodom el halványan az egész sztorira. Nem fogom megdícsérni érte, de nem is helytelenítem. Biztos vagyok abban, hogy azért a józan ész határain belül mozog. – Hogy kaptál névtelen visszajelzést? Tudja az illető, hogy a te műved? Mit szeretnél ezzel elérni, mi a célod? – árasztom el kérdésekkel, hiszen biztos, hogy valami van. Esetleg kiállítást szeretne tartani, vagy csak felhívni az emberek figyelmét dolgokra és változást elérni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 357
Összes hsz: 2220
Írta: 2020. október 18. 20:49 | Link

Médea
a helyemen ülsz, kékségem - kinézet

A fehéregyensúly nem volt jó, a háttérből illett volna kivenni a berepülő madarat. Mondja ő, és hozzáteszi még, hogy: "így csak Várakozáson Felülit tudok adni, kedves Zétény". Egy, kedves neked a feldugott sün, kettő a madár SZÁNDÉKOSAN volt benne hagyva. Persze, ő tudja, hogy a kép koncepciója így megtörik, hogy a csuklóját törné el az én Yat Chi Kuen-em. De mivel már apa vagyok, mégis kedvesen kell viselkednem, nem hozhatok szégyent Natie-re. Legalábbis Nadia szerint, akinek egyelőre élvezem a bizalmát a lányunk felé. Hülye egy helyzet, de már túlbeszéltük, túltárgyaltuk és már csak a jövőbe tekintünk. Az, hogy Sarah meg nem jött el a randira, valami béna dologra hivatkozva, nem segít a mostani komor hangulatomon. Lehet, hogy beugrok Natiehoz délután, hogy legalább elbohóckodjak a kisasszonnyal, vele mindig öröm az élet. Főleg, ha a nagyit egy kicsit megviccelhetjük. Szívesen teszem, öcsém. De ahhoz le kell nyugodnom jobban, mert jelenleg bárkit meg tudnék büntetni, hogy finoman mondjam. De szívesen odeébtessékelek pár gólyát, vagy nagyobbat is, ha éppen belém szeretne valaki állni. Lehet, hogy jól is esne egy kis feszültséglevezetés, ha már a professzoron nem tudtam ezt megtenni. Helyesbítek, nem akartam megtenni. Így is felbuktatok egy gondolataiba elmerülő fiatalabb diákot, aki miután felkiált, mérges arccal fordul felém. Én pedig várom, hogy mit reagál. De végül nem csinál semmit, csak motyog valamit az orra alatt a rellonosokról, és odébb áll. Kár. Le kell egy kicsit higgadnom, szóval megrendelem azt a könyvet a mágusnetről, amit a múltkor kinéztem magamnak, és a társalgóban ehhez pont jó lesz a kedvenc fotelem. Most nem annyira nyugis a helyiség, de azért elviselhető. Elindulok a sarkom felé, de egy ismeretlen csajszi már odaült, és nekem nincs kedvem a mellette lévő ülőhelyekre odaülni. Odasétáléok hozzá, és nézem egy kicsit magamnak, szerintem őt már nem tudom megfegyelmezni a jelvényemmel, így egyszerűsítek.
- Cső, átülnél a helyemről, szükségem van rá - még hozzá sem tettem, hogy öcsém, így mega-ultra-kedves voltam a körülményekhez képest a csajjal. Nem is igazán nézem meg magamnak, csak várom, hogy elhordja az irháját. - De most komolyan, nem akarlak odébtenni, mert kedves vagyok - még egy mosolyt is megengedek magamnak, hogy megtapasztalhassa a Zétény-féle kegyet.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2020. október 19. 15:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 118
Írta: 2020. október 20. 16:19 | Link

  
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos."

Muszáj volt szabadulnia a toronyból, mert a szobatársai úgy döntöttek, nagy átalakítást tartanak a hálóteremben, a klubhelyiség pedig zsongott. De szó szerint, Lilla nem hallotta már a saját gondolatait sem, márpedig olvasni úgy szeretett, ha legfeljebb önmagát hallja, vagy inkább azt sem.
Először a könyvtár felé indult, de könyve már volt, amivel lekötötte magát, viszont kényelmes ülőhelye kevésbé, és arról az említett helyiség nem is különösebben volt híres. Így hát megtorpant a második emeleti társalgó ajtaja előtt, és némi fülelés után úgy döntött, ez lesz mai fellelhetőségének helye. Nem mintha bárki keresné.
Voltak néhányan odabent, de elhanyagolható számban, és ennek megfelelő hangerő mellett, ami Lillának tökéletesen megfelelt. A kellemes hangulatról és hőmérsékletről pedig a kandalló gondoskodott. A levitás kinézett magának egy nagyobb fotelt az egyik sarokban, amelyből az egész helyiség belátható volt, és nem volt se túl közel, se nagyon távol a tűztől, vagy akár a kijárattól. Ahogy ezt megállapította, kicsit el is kellett gondolkodjon, hogy mindennek miért is örül, de végül ahogy belehuppant az ülőalkalmatosságba és kinyílt a könyve, megszűnt a világ körülötte és már nem érdekelte semmi más, csak a betűk mögötti tartalom. Az sem tűnt fel neki, hogy míg belemerült olvasmányába, a társalgó szép lassan zsúfoltabbá vált. És noha a helyiség neve arra utalt volna, nem alakultak ki különösebben párbeszédek sem, a többség, akárcsak Lilla elvolt magában. És, mint minden idilli helyzet, ez sem tarthatott örökké. Megjelent egy vadparaszt.
Legalábbis ez volt az egyik jelző, ami átsuhant a lány agyán, miután sikerült feldolgoznia a mérhető tartományon már bőven kívül eső tahóságot, amivel ez az illető éppen őt találta meg. Kipillantott könyvéből, és homlokán, szemöldökei közt összeráncolta bőrét a meglepettséggel vegyes felháborodás.
- Ugye te most csak viccelsz? - kérdezte olyan hangon, melyből az jött át, hogy nincs teljesen meggyőződve a srác épelméjűségéről.
Pislogott egyet, hátha kápzárat, talán csak elfáradt a szeme, de a füle nem lehetett rossz ugyanettől, és valójában nem is vonta kétségbe a látását sem, csupán reflex-szerűen átpörgette a lehetséges magyarázatokat gondolatban. De végül nem volt más, csak az, hogy ez egy bunkó, aki valamiért úgy képzeli, hogy mások felett áll (most ugyan szó szerint vett értelemben tényleg Lilla fölé magasodott, hiszen ő ült), és az van, amit ő akar, és semmi más. És a levitás igazságérzetét rendkívül fel tudta az ilyen piszkálni.
- Ez egy iskolai tulajdon, akárcsak a könyv, amit olvasok, de azzal ellentétben nem kikölcsönözhető.
El sem akarta hinni, hogy erről ki kell oktasson egy láthatóan felnőtt embert. Mestertanonc volt, azt tudta, már látta is korábban, csak abban nem volt biztos, hogy felette, vagy alatta jár. A viselkedése alapján mindenesetre jóval alatta kellett lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 357
Összes hsz: 2220
Írta: 2020. október 20. 20:40 | Link

Médea
a helyemen ülsz, kékségem - kinézet

Sosem szeretett mindenki, és ez így jó. Ha mindenki kedvelne, az annyira nem én lennék, hogy rosszul érezném magam. A levitás szőke, aki a tökmag csoport helyi ügyeletese volt, elfoglalta a helyem és kérdést tett fel nekem, ami alapvetően hülyeség. Ha viccelnék alapvetően látszana rajtam, de mivel kifejtettem kedvesen a kérésem, így ez nem lehet vicc. Persze tudom jól, ő nem ismer engem - minden kislány mégsem epekedhet értem, öcsém -, emiatt nem tudja, hogy ki áll vele szemben. Azt sem tudja valószínűleg, hogy hamarosan valamilyen módon hűlt helye lesz a székemen, amit én dedikáltam magamnak, és amiről sokan tudják, hogy az enyém. Sóhajtok egyet, és tényleg eléggé együttérzően nézek rá a tudatlansága miatt.
- Hát... nem talált, szőke hercegnője a kék háznak - tényleg, kedves vagyok, még fel is emelem szóban olyan magasságba, amit nem érhetne el. Már csak azért sem, mert hiába a csinos pofi, sajnos ismretlen valaki. Márpedig ha én sosem hallottam még róla, nem lehet előkelő hercegnő, csak annak udvarhölgye. Hmm, hölgynek hívtam a könyvzabáló tintaszín ház képviselőjét. Persze ott is van legalább egy normális ember, az pedig Iza. Maradjunk annyiban, hogy összesen egy, de bármikor meggyőzhet ennek az ellenkezőjéről bárki, ha szeretne. Látszik a hitetlen képén, hogy nem érti az egészet, pedig magyarul mondtam, és egyértelműen. Vagy csak lány, és azért?
- Jól van édesem, elmondtad, amit akartál. Arrébb tennéd a két féltekét az útból, hogy ne nekem kelljen? Ez volt a harmadik, egyben utolsó kedves kérésem - szélesen elmosolyodom, és felemelem a szemöldököm is mellé. Iza mondta, hogy legyek kedves, de ez nem mehet örökké, csak amíg megkapom a kellő tiszteletet. Én már megadtam a kéknél a laszti. Aztán odébb lesz téve...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 118
Írta: 2020. október 21. 18:27 | Link

  
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos."

Már attól viszketni kezdett Lilla keze, ahogy ez a barom ránézett. Az a lesajnáló tekintet az önteltségtől túlcsurdoló képén, és a mézesmázas, kedvesnek álcázott hangja olyan szinten taszítóak voltak, hogy a levitás legszívesebben eleget tett volna a kérésének, és otthagyta volna őt is, és a fotelt is, de jó eséllyel az egész társalgót, ha a kastélyt nem is. Azonban túlságosan is felháborította ennek a vásári majomnak a viselkedése, és egyszerűen nem hagyhatta annyiban. Nem igazolhatta a szavait azzal, hogy átadja neki a helyet, csak azért, mert ő azt mondta. Pláne azért, ahogy mondta.
Elővette pálcáját, majd a könyvbe helyezte, és összecsukta azt. Egyrészt könyvjelzőnek, másrészt azért, hogy mutassa, nincs szüksége rá ahhoz, ami most következik.
- Na akkor vegyük sorra. Először is, ha már játszod az agyad, legalább tanulj meg számolni, mert eddig csak kétszer böfögted el, hogy az a tévképzeted, hogy csak csettintesz, és mindenki azt csinálja, amit te akarsz. Az, hogy közölted, hogy nem kívánsz arrébb tenni, nem egy kérés.
Próbálta hangját nyugodt vizeken ringatni, és nem kimutatni szavai mögött meghúzódó indulatait, de csak nehezen sikerült. Nem egyszerűen az zavarta, hogy ez a felfuvalkodott fráter olyasmit követelt, ami nem volt az övé. Ha normálisan megkéri, hogy hagy üljön oda, Lilla szó nélkül átadta volna a helyet, mert ki tudja, bármi oka meglehet rá, de ez a srác egész egyszerűen csak tahó volt, és hozzá volt szokva, hogy minden az ő akarata szerint alakul. Márpedig ez nem járta. Ez így nem volt nomális, kultúrált emberi viselkedés.
- És akkor másodrészt: Meg ne próbálj hozzámérni!
Nem fenyegetőzött, nem helyezett semmit kilátásba, de színtelen hangja, és megfeszülő arcizmai semmi jót nem ígértek. Nem volt szüksége a pálcájára ahhoz, hogy megvédje magát, és ez rezzenéstelen tekintetében is tükröződött, mellyel Zétényt sújtotta. Ha az felé mozdulna, vagy pálcáért nyúlna, Lilla készen állt rúgni, karmolni, harapni, ha kell, még sikítani is, bár egyiket se szerette volna prezentálni a társalgóban összegyűlt, és most már majdnem mind őket figyelő diákok előtt. Nem mintha féltette volna a nemlétező hírnevét, de már tapasztalta, milyen, ha összesúgnak mögötte, és mutogatnak rá, nem szeretett volna újra a figyelem középpontjába kerülni egy beképzelt óvodás miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 357
Összes hsz: 2220
Írta: 2020. október 26. 10:44 | Link

Médea
a helyemen ülsz, kékségem - kinézet

Tudtam, hogy felpiszkáltam a szőkét, látszik rajta, ahogy kiakad a barom-métere. Pedig ahhoz képest, hogy elküldhettem volna Merlin hátsójába is - még ezt is ilyen szépen írom le, nahát! -, egészen szofisztikáltan és kedvesen kértem meg, hogy üljön el a helyemről. De neeeem, ő itt a kemény és megmondóember, a nőtársadalom szociális vezetője. Hát nehogy már ilyet merjen valaki csinálni, ezen kívül személyeskedik is, ami viszont nálam akasztja ki az eddig voltam kedves-métert.
- Az a baj, hogy tévedésben vagy, kedves számológép. Kértelek, hogy menyjél arrébb. Ha ez neked böfögés, eléggé oda vagy magadtól, meg vissza - teszem karba a kezem, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy még mit fog kiokoskodni a levitás. Mondjuk mit is vártam volna mást, minthogy ne érjek hozzá. Hű! Sokan azt hiszik, hogy azért mert nők, előjogaik vannak és hát felháborító, hogy mit képzel bárki is, ha ezeket csorbítani szeretné. Szerencsére elég felvilágosult vagyok ahhoz, hogy ezeket én ne vegyem figyelembe.
- Miért? Végre megérintene egy férfi? - mosolyom széles, de most nem gúnyos, inkább ilyen velejébe látó. Fogalmam sincs, amúgy, hogy van-e pasija, vagy szűz-e még, de általában jó a szemem az ilyesmikhez. Nagyon felpaprikázódik a kékségem, mert a pálcáját is kézközelbe helyezte - ha tudná, hogy hamarbb el tudnám venni tőle, mint, ahogy odanéz, öcsém... - én csak körbepillantok újra, hogy figyelnek-e.
- Na jó, ha már így kiszámoltad... ülj el a helyemről most - mondom neki bekeményítve a hangomat. - Kérlek - emelem fel mindkét szemöldököm egyszerre, és a kedves hangszínemből immár egy csepp sem maradt. Ha tovább ellenkezne, azonnal akcióba lépek és egy ezerszer begyakorolt mozdulattal, egyszerűen arrébbtessékelem, aminek ha nem figyel, az a vége, hogy összeakadhat a lába és a fenekével sikálja fel a padlót. Hát, reméljük erre nem kerül sor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 118
Írta: 2020. október 26. 16:30 | Link

  
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos."

Kissé felszaladt Lilla szemöldöke a válaszra. Nem tudta eldönteni, hogy ez a srác tényleg ennyire paraszt, vagy komolyan azt hiszi, sőt, teljes meggyőződéssel állítja, hogy ő kért, és nem követelt. Vajon a saját tudatába másként jutnak el a szavak, melyek elhagyják a száját?
Azon mindenestre mosolyognia kellett, hogy még a rellonos állítja róla, hogy nagyra van magával. Csak azért nem kérdezte meg, hogy nézett-e újabban tükökrbe, mert látszott rajta, hogy mindennap órákat eltölt előtte.
Lilla nem akart a szintjére süllyedni, és sértegetni őt, de csak kicsúszott a száján egy jelző mellyel beszédstílusát illette, ez a barom azonban a következő pillanatban már durván személyeskedni kezdett, és láthatóan elégedett is volt magával, amilyen ilyen szellemesen visszavághatott. Vizsnyiczky legszívesebben letörölte volna a képéről a mosolyt, csak arról nem döntött még, hogy az öklével, vagy egy kellően kellemetlen varázsigével tenné szívesebben.
- Ha te érnél hozzám, az aligha lenne egy férfi érintése - vágott végül vissza nem túl meggondoltan. Nem mintha vágyott volna egyébként akárki érintésére is.
Szerencsére a pumpa nem csak őbenne ment fel egyre inkább, ami legalább némi elégtétellel töltötte el, ha közelebb nem is kerültek ahhoz, hogy a srác észrevegye, milyen tahó módon viselkedik. Viszont végre sikerült kinyögnie a varázsszót, ami pálcát sem igényelt, viszont kapukat nyitott meg.
- Nahát! Nem is volt olyan nehéz, ugye? - kérdezte Lilla széttárva a karjait. - Sajnos nincs nálam csoki, sem nyalóka, de gratulálok, ügyes voltál, életedben először a kívánságodat közölted, és nem a követelésed.
Felállt, de persze ettől nem került szemmagasságba a másikkal. Néha szeretett volna magasabb lenni, de azzal is beérte volna jelen pillanatban, ha a rellonos görnyed össze mondjuk egy csúnya hascsikarás miatt. Mert bár végre kérte őt, hogy adja át a helyet, abban semmi kedvesség nem volt, sem annak látszata, hogy komolyan gondolja. De Lilla beérte ennyivel most, mert büszkesége ellenére szeretett inkább ő lenni az okos, aki enged. Már csak ki kellett innen jutnia, de mivel a sarokban voltak, nem volt túl sok mozgástere a másiktól.
- Elállnál kérlek az útból? - pillantott fel rá, és még egy enyhe mosolyféle is megvillant az arcán, persze csak a gesztus kedvéért.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. október 26. 16:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 357
Összes hsz: 2220
Írta: 2020. október 27. 11:26 | Link

Médea
a helyemen ülsz, kékségem - kinézet

Felnevetek, tényleg. Oké, mindig vissza kell vágni a másiknak, ez elismerésre méltó. Ehhez hozzájön az is, hogy élvezem ezt a beszélgetést. Tudom én, hogy mérhetetlenül idegesíti a csajt ez a stílus, és még mindig van bennem annyi, hogy simán tudom fokozni, emiatt remélem nem szenved maradandó károsodást majd az agya. Régi emlékek bukkanak fel, hogy milyen is volt az igazi Farkas Zétény, akinek semmi sem volt szent, és mosolyt csal az arcomra, hogy bármikor elő tudom húzni ezt. Még akkor is, ha merőben más vagyok már. De most jól esik mégis, valamiért, talán még sajnálom is kicsit a lányt. Azért annyira nem.
- Aligha - a nevetésem végül elhalkul, és láthatóan hülyének nézem. Az a baj a lánnyal, hogy mindenki más itt a társalgóban nem így vélekedik, de hát az is lehet, hogy ő a lányokat szereti. Emiatt viszont nem tudnám elítélni, én  is a lányokat szeretem. Végül megkegyelmezek neki, de ezt sem bírja ki szó nélkül. Azt hiszi, hogy övé az erkölcsi győzelem pedig nem így van. Az én akaratom érvényesült és azt történt, amit mondtam. A körítés senkit nem érdekel, mindig a végeredmény a fontos.
- Hát hogyne - apró mosoly bujkál csak a szám szegletében, majd amint ellép a lány mellőlem, bevágódok nagy lendülettel a fotelbe. Jól felmelegítette a kis pimasz, elhelyezkedem kényelmesen és mindenttudó mosollyal bámulok rá. Ha még nem ment el, megadom neki a kegyelemdöfést.
- Azért tudod, hogy az történt, amit én akartam. De azért örülök, hogy megismertelek szöszke - nekem ennyi volt mára a beszélgetés, remélem számára is ennyi. Azért felkészülök arra, ha esetleg nekem támadna látványosan kiteszem a pálcámat a karfára, hogy ha esetleg meggondolatlanság ra vetemedne, ne legyek védtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 118
Írta: 2020. október 30. 17:39 | Link

  
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos."

Utólag Lilla már úgy érezte, túl hamar engedett, és nem kellett volna az első emberi gesztussal megelégednie, amit kicsikart ebből a felnőtt óvodásból. De ugyanakkor úgy sejtette, hogy többet úgyse nagyon ért volna el ennél, legfeljebb mindketten csináltak volna valami olyasmit, amit nagyon nem kellene, és ha Zétény nem is, ő biztosan megbánna.
A lány visszavágása látszólag inkább szórakoztatta, mint megsértette, de talán csak ezzel palástolta sértettségét, Lilla nem tudta biztosan, de nem is igazán érdekelte. Ami érdekelte, hogy végre végetér ez az értelmetlen, gyerekes vita, amibe sajnálta, hogy belement, de ugyanakkor tudta, hogy újra megtenné. Egyszerűen valakinek muszáj szembeszállnia az ilyen felfuvalkodott hólyagokkal.
Ám ahogy elfoglalta helyét, pont olyan elégedettnek látszott magával, mint aki fölényes győzelmet aratott, és nem csupán engedélyt kapott. Pedig Lilla nem ingyen adta meg neki, amit kért, nem úgy táncolt, ahogy ő fütyült, de mégis, Zétény pont úgy csinált, mintha így lett volna.
- Az történt volna..? - kérdezett vissza a levitás megtorpanva, és visszapillantva. Pedig szó nélkül tervezett elsétálni, és új helyet keresni magának, ahol olvashat. Ehelyett kissé gunyoros mosoly villant fel arcán, és olyan lesajnálóan pillantott a másikra, amennyire csak tőle tellett.
- A helyedben azért előbb megnéztem volna, mibe ülök, de hát te tudod...
Azzal intett egyet kezével, és elsétált. Eléggé sajnálta, hogy ezek persze csak üres szavak voltak, hiszen sajnos nem jutott eszébe ténylegesen valami ajándékot hagyni a fotelben, miközben felállt onnan, de jelenleg az is épp elég elégtételt jelentett számára, hogy erről Zétény nem tudott, és csak úgy bizonyosodhatott meg, hogy nem ült bele valami undorító dologba, ha megnézi. És ha megnézi... nos, akkor Lilla nyert.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 30. 14:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Animágus, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Elsős mestertanonc


extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 1094
Írta: 2020. november 23. 19:49 | Link

Aurora
.Zárás. - megkésve bár, de törve nem...

 Felnevetnék a kérdésén, amennyiben nem érne utol a fáradtság. De nem ám az a sima, szombat délutáni fáradtság, hanem a "három napja egy széken alszok, a tankönyveimet használva párnaként" típusú fáradtság. Természetesen teljesen indokolatlanul... na jó, nem teljesen.
 Így csak megrázom a fejemet, és összekaparva maradék energiámat, válaszolok neki.
 - Nem, nincs focicsapat. - Egy bágyadt mosoly telik csupán tőlem, és miután a lány kijavítja magát, még egy legyintésre is telik.
 Miután kicsit jobban elhelyezkedem, így kicsit leküzdve a fáradtságot, megint megszólalok, ezúttal talán kicsit több életerővel a hangomban. - Természetesen ismerik. Persze, nem biztos, hogy mindenki, de a legtöbb diák szerintem tudja, mi az. - Jómagam nem vagyok egy focirajongó, így nem tudhatom, mennyien ismerik ezt a mugli sportot.
 Ismételten csak a fenti ok miatt nem nevetek fel az eridonos viselkedésén. Kissé emlékeztet Theonra, csak épp sokkal szimpatikusabb.
- Igazán örülök, hogy jól érzed magad. - Elnyomok egy ásítást, és érzem, hogy amennyiben tovább ülök itt, elfogok aludni perceken belül. Ezért felállok, kissé megtántorodok, de végül egészen sikerül összeszednem magamat.
- Sajnálom, nagyon fáradt vagyok. Alig aludtam mostanában, jobb lesz, ha elmegyek lefeküdni, mielőtt ülve elalszok. - Megeresztek még egy mosolyt, majd egy “További szép napot!” után kimegyek a folyosóra, és megindulok a körletem felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Ötödikes diák



online
RPG hsz: 76
Összes hsz: 213
Írta: 2020. december 30. 13:27 | Link


egy laza délután


- Oké, ide most kevesebben jönnek – pillantok felé, amint ide terelgettem szerencsétlen lányt, mert bár még olyannyira nincs közel sem a vizsgaidőszak, sem más, mégis, úgy tűnik, hogy minden olyan helyen, ahova legalább két könyvet kitettek, valaki betelepszik és szipog a pergamenje felett. Vagy csak én botlok ezekbe. Vegyek példát róluk, mondaná a lelkiismeretem, de nem teszem, most az év pihenős időszaka jön, majd aztán aggódom olyasmin, mint a jegyeim.
Belépkedve keresek egy kényelmes pontot, bár, akadnak erre is páran, a sarokban, de ők elvannak egymással, úgy látom, valami magazint olvasnak, a másik pedig gyöngyöt fűz. Néha elgondolkodom, hogy már csak a bátyám miatt jobb lenne belógni a kékek körletébe, hátha elkapom Babettet is, hogy trécseljek vele, vagy csak kifaggassam, mert miért ne lennék kíváncsi arra, ami vele történik. Velük. Kotnyeles lennék? Talán. De amint leülve dőlök hátra, nem érzem én ezt olyan rossznak sem. Ezt majd később hozom fel.
- Hallottál valamit mostanság? Kezd lapos lenni a kastély, senki sem forgatja fel igazán – tavaly év elején igencsak nagy durranás volt a tömeges költözés, azt hittem, idén is hasonló lesz, valamelyik részről, de aztán, végül teljesen átlagos volt minden, senki és semmi nem mozdult el a helyéről és kopogott be az ajtón, hogy egy ideig itt szeretnének lakni. Hogy csalódtam? Nemigen, de azt se mondhatom, hogy nem bírom nézni azt, amikor valami történik. Én nem mentem el a maszkabálba, nem éreztem a legjobban magam és nem is szólt senki, majd legközelebb. De hátha ő volt és látott eleget.
- Amúgy, lesz év végén egy buli a faluban. Mész? – fordulok felé, mert én is csak azért olvastam, mert a Bárkába mentem épp és elkaptam a plakátot menet közben. Ezt talán nem hagyom ki, még ha hímnemű nem is akar nagyon velem menni, talán ő igen, viszont ha ő sem, akkor majd egyedül feltalálom magam.
- De ha gondolod, beszélgetés helyett befonhatom a hajad és lakkozhatunk körmöt is – apró vigyorral nézek felé, felhozva a csajos pizsiparti elengedhetetlen kellékeit, bár, nemigen voltam én még ilyenben, viszont mindent el kell kezdeni valahol. Nem, szerencsére nem, ő sem az a fajta. Nem borulunk egymás nyakába, mégis, sok mindenben megértjük egymást, így, több sem kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 118
Írta: 2020. december 31. 15:28 | Link

  
"Minden emberi kapcsolatnak lényeges része,
hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást.
E nélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen."

Tulajdonképpen Lilla egész jól ellett volna egymaga is a szobájában, vagy akár a klubhelyiségben, ha nem lett volna ott az rengeteg ember, és a rengeteg kaja, amit az ünnepekre halmoztak fel a népek. Egyszerűen nem bírta elviselni, és nem tudta, melyik volt kibírhatatlanabb a képlet két eleme közül.
Kapva kapott az alkalmon, hogy találkozzon Emmával, aki bár nem egészen képviselte az ő világnézetét, néhány dologban nagyon is egy húron pendült a levitással, sőt, a Vizsnyiczky lány megkockáztatta volna, hogy nem is idegesítette őt. Többnyire.
- Már amikor - motyogta maga elé, de ő is bekémlelt, és mivel nem látta bent Farkas Zétényt, már sokkal szimpatikusabb volt számára a hely, mint egyébként.
Kényelembe helyezkedtek, távol minenki mástól, és bár volt Lillánál tankönyv, nem nyitotta azt föl, sőt, félre is tette egy üres székre. Kezét a gyomrán pihentette pár pillanatig, aztán realizálva, hogy a rellonos beszél hozzá, odafordult.
- Ehm, nem igazán. Csak a szokásos drámák mennek mindenfelé - vont vállat. Nem is érdekelhette volna kevésbé, de kikerülni nem tudta őket, pláne mivel valahányszor madárrá változott és itt-ott letelepedve figyelte azokat, akikre viszont nagyon is nagy érdeklődést mutatott, elcsípett mindenféle mondatfoszlányt. Még a riporternőről, akivel pár hete beszélt, is olyanokat hallott, hogy égnek állt a toll a hátán. De az ilyen pletykák őt rémesen untatták, olyannyira, hogy továbbadni sem kívánta őket.
Ami pedig a bulikat illeti:
- Nagyon kétlem - nézett Emmára kissé beesett szemeivel. - Tömeg lesz, hangzavar, és egy csomó részeg balfasz. Nem igazán hiányzik, hogy valamelyik lehányjon. - Most, hogy ezt így előadta, kicsit összeráncolta a szemöldökét, és rájött, hogy talán egy finom utalást hallott az imént, hogy társaságot keres a másik. De nem, csak nem. Vagy mégis? - Te tervezel menni?
Úgy tűnt, Emma érzékeli, hogy még a szokásosnál is kicsit szófukarabb, és vicceskedve felajánlott más programot. Erre már Lillának is mosolyra görbült a szája néhány pillanatra.
- Mindenképp! És közben dumáljuk ki, melyik professzor a legszexibb - mondta gunyoros hangnemben. Persze tudta, hogy Emmától is távol áll az efféle lányos tevékenység, vagy legalábbis pont annyira nem vallotta volna a világért se, mint Lilla, hogy esetleg hajlandó lenne rá. Ha például Sári szeretne ilyesmit csinálni, arra képtelen lenne nemet mondani. De azok az idők már réges-régen elmúltak, és nagyon nem hitt benne, hogy valaha visszatérhetnek.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 31. 15:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 71
Írta: 2021. január 5. 17:06 | Link

Drámaian kivágódik a Társalgó ajtaja, és fájón nyikorogva nyög egyet a tokjában. Sűrű, színpadias füst dől be rajta, melyből egy ösztövér sziluett bontakozik ki. Elmosódó férfialak, távoli sóhaj a semmi tengerében, szilfaüszögként hamvadó jelenlét... Egyszóval állati heroikus!!
- Na szevasztok, szilvásbukták! - rikkantja el magát élesen, majd fülsiketítő csörömpölés közepette átbucskázik a küszöbön.
Arccal tompítja a padlót, ahogy azt illik - sőt kötelessége - egy drámai hősnek.
- Miről maradtam le? - kérdezi érdeklődve a kanárisárga szőnyegtől, mintha az a legjobb barátja lenne.
Há' na. Talán nem kellett volna keresztülzuhanni a szárazjeges vödrön, amit egészen az Eridonból cipelt magával idáig a misztikus hatás kedvéért.
- A grand belépő érdeklődés hiányában elmarad - fordul át hasról a hátára, és szemügyre veszi a plafont is. - Csúcs!
Közben átlép rajta, meg a veder füstölgő romjain két felsőbb éves, akik kissé szkeptikusan néznek rá, de a drámai hősök első számú szabálya, hogy senki nem esik pánikba.
- Csőzi! - mondja a fiú. Gyorsan feltornázza magát ülő helyzetbe, és kíváncsian körülnéz. - Jé, itt van kaja?!
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 5. 18:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos diák


Róka
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 60
Írta: 2021. január 5. 20:21 | Link

A viccesfiú és a katasztrófamágus


Nehezen veszi rá magát, hogy emberek közé menjen, de tudja, hogy néha muszáj rászánnia magát. Végül is, nem olyan nehéz ez. Csak leül oda. Nem kell szóba állnia senkivel. Olyan, mintha csak órán lenne.
Mindenesetre magával viszi a telefonját és a fülhallgatóját, az előző nap készített sütit, és egy kellemes szakkönyvet, a jégkorong technikai részéről. Nem kifejezetten szeret olvasni, de az ilyen irányú olvasmányokat szívesen fogadja. Mindig aláhúzza benne a legérdekesebb részeket, megszamárfülezi azokat az oldalakat, amikhez később vissza szeretne térni. Egy vérbeli könyvmoly ezért biztosan átharapná a torkát, de ő nem foglalkozik ilyenekkel.
Az egyik kedvenc szürke pulcsijában és egyenesfazonú nadrágjában érkezik meg. A pulóver elején ott díszeleg a kedvenc hokicsapatának címere és neve. Elhordott már néhányat ezekből, ahogy nő úgy veszi sorra az egyre nagyobb és nagyobb darabokat. De úgy tűnik ez a férfirészlegről darab már kitart, amíg a minta olvashatatlanná nem kopik rajta.
Vöröslő arccal foglal helyet, hajzuhataga szabadon omlik a vállára. Legalább ez eltakarja, ahogy a könyv fölé görnyed. Jobbjával az egyik arcába hulló tincset csavargatja, míg baljával szorgosan jegyzetel a lap szélére. Mármint jegyzetelne, ha valaki nem kezdene már el az ajtóban üvöltözni, és utána nem bukna fel, egy... vödörben? Hogy kerül oda az a vödör? Összevont szemöldökkel bámul a fiúra, majd halkan felkuncog, ahogy a felsőbb évesek egyszerűen átlépnek rajta. Jobbját azonnal ajkai elé kapja, nem, ezt nem szabadna. Hiszen szegény most esett keresztül ezen a vödrön, ki tudja, nem esett-e valami bántódása. Azonban nincs ideje és lehetősége azon gondolkozni, hogy odamenjen-e segíteni, mert a - már épp ülésbe helyezkedő - fiatalember tekintete egyenesen rá és az előtte álló sütisdobozra szegeződik. Paradicsomszínűre pirul és ajkát beharapva aprót bólint. Igen, itt határozottan van kaja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Színjátszós, Ötödikes diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 886
Írta: 2021. január 5. 20:53 | Link

Ricsi és Hayden
nagy belépő, nagy pofára esés



- Na majd legközelebb – engedtem el jó levitás haverom, aki hamar összepakolta a varázsló-sakk készletét, amellyel tavaly ősz óta ismerkedem. Nem hiszem, hogy akkora mestere leszek, mint az a híres tag, akiről néha beszél, de nem jegyzem meg a nevét akkor sem, ha ütnek. Állítólag egyszerre három embert is megvert benne, ahogy mondta, ő is erre készül és ezért, engem rendszerint megver. Bár őszintén, nekem mindvégig az tetszett és tetszik, hogy nem én tologatom a bábukat, hanem, csak dirigálok nekik és azok megteszik, odamennek, lecsapják és kész is. Szóval, teljes mértékben csak a szórakozás, pedig próbál nekem trükköket, taktikákat tanítani, csak épp az agyam nem mindig fogja fel. Intek neki, távozik, én pedig elnyújtózom a kanapén, elférünk így is azokkal, akik erre vannak. Van, aki tanul, van, aki beszélget, én meg a magam mellett őrzött képregényért nyúlok és eldöntöm, hogy a bájitalok és mágiatöri helyett ma ezt lapozgatom. Egész friss, csak pár oldalig jutottam belőle, mire ideért a sakk-mérkőzés.
Épp lapozok, nagy szemekkel követem a sorokat, amikor az elolvasott „BUMM” a valóságban is csattan. Olyan erővel csapódik az ajtó kifelé, hogy a közelében elhelyezett portré is csúnyát mond, én meg megugorva, ültömben, kvázi kissé lesápadva meredek az ajtó felé, hogy melyik futóbolond csapkod épp erre.
- Mi a… - sziszegem felé, halkan, amikor a füst terjeng, elsőre, bevallom, azt hiszem, kigyulladt az iskola és fejben már készülök arra, hogy ablakon fogok kimenekülni, amikor egy, színpadias belépő keretében jelenik meg egy sziluett, majd a hozzá tartozó alak és hang. Majdnem tapsolnék, esküszöm, arra áll a kezem, de a komikus jelenet láttán, csak szám elé kapom, hogy akaratlan rötyögjek bele halkan.
- Azért egyben vagy? – kérdem, miután át is lépték és mozogni is látom, feljebb ülök én is, visszadobom az asztalra a képregényt és a másikat vizslatom. Egyben van, de ja, hát ez… - Simán bejöhettél volna a vödröd nélkül is amúgy – világosítom fel, hogy ja, lehet ezt anélkül is, hogy kitöri valamijét. De én beszélek? Én a saját lábamban esek el. Az említésre a kajára siklik a tekintetem nekem is, majd, mint a vöröshajú lány, aki talán jobban megijedt, mint illene, bólintok. – Akad. Eszel a nagy izgalomra? Te is? - fordulok a lány felé. - Vagy igyál, nagyon kivörösödtél.
Utoljára módosította:Elijah Kearney, 2021. január 5. 20:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 71
Írta: 2021. január 6. 08:39 | Link

- Nyugi, csak a méltóságom tört szilánkosra, én egyben vagyok - feleli könnyedén, mivel tényleg nem csinál elvi kérdést egy pofáraesésből. Sem.
Imbolyogva feltápászkodik a földről, büszkén kihúzza magát, majd lepöccint egy nem létező pormacskát a kapucnis pulcsija válláról.
- Soha jobban! - jelenti ki, aztán menyétvigyort villantva odacsalinkázik a könyvet szorongató lányhoz és a csávóhoz, aki az imént hozzá szólt. A szárazjeges vödröt otthagyja a terem bejáratánál, hogy más is hasra eshessen benne, ha akar.
Amint közelebb ér, látványosan kirajzolódik az arcán egy masszív zúzódás, mely a bal szemzugában kezdődik, és egészen halántékig ível. Ezt tutira nem most szerezte, mikor bezuhant a terembe, mert már sárgáslila árnyalatot öltött.
- Akartam egy nagy, drámai belépőt. Ezért kellett a vödör - magyarázza a többieknek, miközben lehuppan a kanapéra a srác mellé. - Végtére is az első benyomás fontos, szóval mindent egybevetve kijelenthetem, hogy sikerült!
Elégedetten bólint. JA! Nem pont úgy, ahogy tervezte, de határozottan magára vonta az összes jelenlevő figyelmét, legalább egy döbbent pillantás erejéig.
- Koppány Ricsi vagyok, Eridon ház. Szevasztok - mutatkozik be illendően. A lánynak int, a fiúnak kezet nyújt, és amennyiben megkaparintja a markát, a szuszt is kirázza belőle.
- Jól áll neked a piros amúgy, ugye megehetem a sütidet? Előtte csinálnék róla képet Inasgrammra - hadarja dallamos stájer akcentussal, közben előrántja a mobilját a pulcsija zsebéből, és meglengeti a leányzó orra előtt. - Kell a fotódokumentáció a képzeletbeli rajongóimnak, t’od.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 6. 08:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos diák


Róka
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 60
Írta: 2021. január 21. 21:22 | Link

A viccesfiú és a katasztrófamágus


Náluk ilyen sosem történhetett volna meg. Egyszer akar emberek közt időt tölteni és akkor is ez lesz. Mármint nem az, hogy ez a fiú ilyen szerencsétlen, hanem az, hogy egyből kiszemeli magának. Mindkettő. Ennél jobbat el sem tudna képzelni. Vagy talán mégis. De eldöntötte, hogy bátor lesz, és nem futamodik meg az ilyen kihívásoktól, hogy Evelynnek pozitív eredményekről számolhasson be. Hiába utalták be az iskolapszichológushoz, benne még nem tudott annyira megbízni mint abban a nőben, aki megváltoztatta és megmentette az életét.
Megrázza a fejét Elijahnak, hogy nem, jelenleg inkább se nem enne, se nem inna. Inkább csak eltűnne a föld színéről is, ha lehetne. De persze erre nincs mód, így helyt kell állnia. Jól áll neki a piros? Hogy tessék? Meghökkenve pislog Ricsire, aki látszólag nem zavartatja magát, mindenesetre azért visszainteget. Nem olyan bunkó ő, mind amilyennek látszik. Néha nem tudja eldönteni, hogy jobban érezné-e magát, ha ő is ilyen közvetlen lenne, mint ez a srác, vagy jobb neki így, némán. Talán egyik sem. Valahol az aranyközépút lenne az ideális.
Gyorsan beszél és furán, Haydennek kell egy kis idő, hogy felfogja mit akar. Még így is kérdések ezre marad benne, például hogy miért akarja lefotózni és mi az Instagram vagy mi, amiről beszélt? Talán valami mugli cucc lenne? Ő meg a telefonhasználat két külön dolog, a zenét be tudja kapcsolni, meg rácsatlakoztatni a fülhallgatóját, és ennyi nagyjából. De amint feldolgozza az információt felé nyújtja a sütis dobozt, hogy vegyen csak magának, majd ha ez megtörtént Elijaht is megkínálja. Senki ne maradjon éhen. Süti van bőven, szóval ebből nem lehet olyan nagy gond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Ötödikes diák



online
RPG hsz: 76
Összes hsz: 213
Írta: 2021. január 31. 13:46 | Link


egy laza délután


Nem kell nekünk mindenben egyet érteni, de amiben igen, az bőven elég, és az most az volt, hogy bárhol, csak ne ott, ahol a teljes csőcselék. Nekem amúgy sem a kedvencem az, ha a legnagyobb tömegben ücsörgök, egy idő után akaratlanul fájdul meg a fejem tőlük, de mégis, mindig megteszem, mert szeretem hallani, hogy mi zajlik és hol, még ha nem is kezdek vele amúgy semmit sem. de legalább tudom. Ideérve azonban nem ez lesz a cél, nekem biztos és erről a tömeg mértéke is tanúbizonyságot tesz, hiszen, nem fog megfojtani minket és nem kell senkinek sem a nyakába ülnie. Lehuppanva, helyezkedem el én is, Lilla könyve pedig egy székre száműződik, nekem sincs nagy indíttatásom, hogy kikérdezzem tőle a leckét és elmondjam mit és hol hibázott. Egyrészt, nincs is olyan tárgyam, ami nála van, másrészt, felsőbb évfolyam, harmadrészt, egyikünknek sincs valószínű ehhez kedve. Épp elég néha csak másokat látni, hallani.
- Akkor te sem. Tény, kimentek a balhés arcok, most várnak az újakra. Van egy-kettő esélyes, a mi házunkban is, de… majd elválik – pedig szeretek katasztrófaturistát játszani, mint általában mindenki, aki odatéved és csak néz, de nem tesz semmit sem az ellen, ami történik. És ez mindenhol így van, így meg sem kell lepődni a dolgokon, sőt mi több, nem is veszik már fel, jobban azt, amikor valaki közbelép és tesz valamit, akár csak valami bugyuta mentőakciót. Kicsit fordított néha a világ. Így aztán, felhozom az egyetlen olyan dolgot, ami változás és más, márpedig az a buli, amit elkaptam és elolvastam, de még magam sem tudom, mi a francot akarok kezdeni vele. Mert otthon sem mindig megyek el, barátokhoz igen, kis társasággal, ahol nem is biztos az ivás a cél, csak valami jó zene és tánc, szóval, kérdőjel.
- Gondolkodtam rajta, hogy lehet jó lenne. Ki tudja, talán ott vár a hercegem – de a gúnyos mosolyom és hangsúlyom azt mutatja, hogy ezt addig sem hittem el, míg kimondtam. Mármint, biztos valahol van, létezik, de már nem keresem minden sarkon, teremben, ahova megyek. Ha jön, majd jön. – De erre jutottam én is. A faluban lesz, nyilván nem csak az iskolából lesznek ott és olyankor mindig kétes alakok is lehetnek. Szóval, szerintem kihagyom – főleg azután, hogy nyáron igencsak érdekes kalandba kerültem Karolával, főképp az alkoholnak köszönhetően, így jobb lesz, ha óvatos leszek és egyedül, vagy mással sem megyek. Majd maximum valakivel összeülök, csinálunk valamit és olyan hamar eltelik, hogy észre se fogom venni, hogy más az évszám.
- Jajj, abból van egy pár és még a végén lehet, hogy össze is vitáznánk rajta. De kezdheted te, hogy neked ki a kedvenc – pillantok felé, mintha gáláns lennék és felajánlanám, hogy kezdje ő a sort, olyanban, ami egyikünkre sem jellemző. Persze, rám talán jobban, van olyan ember, akikkel ezeket megvitatom, de nemigen látom értelmét, hogy mindig azon kattogjak, amit sosem érek el.
- Bár az inkább jobban érdekel, hogy fogok én a záróvizsgán átmenni. Mennyire nehéz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 118
Írta: 2021. február 2. 16:48 | Link

  
"Minden emberi kapcsolatnak lényeges része,
hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást.
E nélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen."

Őszintén szólva Lilla nem bánta volna, ha egy-két évig, legalább amíg még ő itt tanul, nem talált volna magára egyetlen balhés diák sem. Lehet, hogy unalmasabb, egyhangúbb volt az iskolai élet úgy, ha mindenki pedáns, és jó példát se kell mutasson, olyannyira nincs kinek, de nem ringatta magát tévképzetekbe. Mindig is voltak, és mindig is lesznek olyan emberek, akiket ő elítélne, már pusztán a létezésükért. Persze nem kell semmilyen rasszista vagy efféle dologra gondolni, Lilla agybéli képességeik alapján sorolta csoportokba az embereket. És még itt sem arról volt szó, hogy a szellemileg nem teljesen egészségesekre nézett volna ferde szemmel. Nem, hanem akik a tökéletesen ép szellemüket, értelmüket nem megfelelően, magyarán idióta módjára hasznosították.
- Addig kéne visszavágni a szárnyukat, míg nem késő - hümmögte Lilla, utalva a baromfik nem túl kedves megcsonkítására, hogy ne tudjanak elszökni.
Igaz, hallhatóan Emma nem annyira bánta volna, ha van némi felfordulás, de a szőkét csak bosszantotta az ilyesmi. Egy sajnálkozó pillantást azért küldött felé, tekintetében azzal, hogy bocsi, nem leszek a pletyibarátnőd.
De nem akart teljesen elhatárolódni mindentől, amit csak felhozott a másik, hiszen örült, hogy van olyan, aki nem kerüli, de nincs is a nyakában egész nap, szóval csak.. van. Lilla baráti köre inkább csak pár kis pontocska volt, még összefüggő vonal se, nemhogy egy teljes kör.
Úgyhogy belement a beszélgetésbe a partiról, amire biztosan nem akart elmenni, így beszélgetni róla se látta sok értelmét, de ha Emma szeretne, hát nem fogja zoknival kitömni a száját.
Elmosolyodott a felvetést hallva, és kénytelen volt igazat adni.
- Nos, a hercegek szokása az ilyen.. bulikon megjelenni. Bár gondolom ők valami elegánsabb szóval jellemeznék.
És ami még szokás volt az ilyen események alkalmával, az mind taszítólag hatott Lillára: hangzavar, tömeg, alkohol.. tánc. Jó, a tánc talán nem annyira, feltéve, ha nem kell neki is résztvennie rajta, elég, ha csak nézi, és lehetőleg Sári adja elő.
Ahogy ezen a gondolatmeneten végignyargalt, arra jutott, hogy ha húga esetleg megjelenne ezen a szilveszteri partin, akkor technikailag ő maga is ott lesz mégis. Hiszen, ha kétes alakok, alkohol és ki tudja mik kerülnek képbe, az nem a legbiztonságosabb közeg.
Égett a gyomra, és hangosan meg is kordult, de nem törődött vele, csak megpróbálta nevetésével elnyomni azt. Nem is volt teljesen őszintétlen, hiszen valóban jót derült Emma szavain.
- Ha valóban össze találnánk veszni rajtuk, kérlek, keress egy ásót és üss agyon!
Képtelen lett volna úgy nézni egy professzorra, ahogy az ember a szüleire is képtelen úgy tekinteni.
Végre aztán szóba került az a téma is, amit Lilla komolyan tudott venni, és valódi, létező véleménye is akadt róla.
- Kár túlaggódnod. Persze fontos, hogy jól sikerüljön, és ne vedd félvállról, de rágörcsölni felesleges - mondta, és a füle mögé tűrt a hajából, hogy ne zavarja. - Nem olyan nehéz, mint amilyennek beállítják. Szóval meg fogsz tudni birkózni vele, a felkészültséget figyelemve véve.
Ez mondjuk nagyban következtetés volt, amint a rellonos jegyzeteit látva állapított meg még korábban. De ki tudja, azóta mi befolyásolja őt.
- Valami miatt aggódsz? - kérdezte.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2021. február 2. 16:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Színjátszós, Ötödikes diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 886
Írta: 2021. február 14. 13:32 | Link

Ricsi és Hayden
nagy belépő, nagy pofára esés



Valóban egyben van, ez eddig oké. Az már más kérdés, hogy mennyire, de végül szusszanok egyet.
- Aha. Hát az se kellemes – mert na, égettem én is magam eleget, nem is egyszer, nem is kétszer, sokszor inkább, de mindegy is, hiszen ez mindig benne van a pakliban, ha valahol tömeg van. Csak én nemigen direkt módon tettem, hanem inkább puszta véletlenből és a saját, mocskos szerencsémből. Ez van.
- Akkor szuper – villantok egy vigyort én is, mert nem akartam én annyira rohangálni most senki után, hogy azonnal lássák el, mert na, elméletben tudom, hogyan kell, gyakorlatban, ha a srác élni akar, nem is engedi, hogy én csináljam, ha egy kicsit is ismer. Nem ismer persze, de ez épp elég is. Megrázom a fejem inkább, fészkelődök egy sort, ide-oda járatom a tekintetem rajta meg Hay-en, akit láthatóan jobban megrendített a dolog, mint engem. A hangos, zajos belépők már csak ilyenek. Oldalra dőlök egy kicsit, hogy a vödör felé nézzek, amely elfeledve pihen immáron az ajtóban, hallani fogunk még róla, annyi szent, más nem, akkor, amikor valaki felrúgja vagy pofára esik benne – nagyon remélem, ez nem én leszek.
- És tényleg sikerült, ha annyira nem is drámai, inkább, meglepő volt, de mindegy is – legyintek egyet, kinek mi szükséges ami hatásos és fontos, más nem majd erről emlékezni fog rá mindenki, aki itt volt, mi és akkor már valamit el is ért. A vödrös srác. De ha már ez megvan, talán nem jön több sokkoló, vagy épp hatásvadász jelenet, nem? Elvileg nem kellene. Hayden hallgatag, de ez tőle teljesen normális, így aztán, bólint, amikor nemet int, hogy inkább nem enne.
- Elijah. Elijah Kearney és szintén Eridon. Ő Hayden és Navine – mutatom be őket egymásnak, mint valami házigazda, de elkapom a felém nyújtott kezet és mint valami áramütés, olyan hevesen rázza meg. Felnevetek, amint elengedi, átmozgatom ujjaim és csuklóm, mintha fájdalmas lett volna, de nem, ezen nem akadok fenn.
- Ó, van instád. Akkor vágod a dolgokat – ez sok mindent megmagyaráz, bár én nem használom sűrűn, tudom mi az, mi fán terem és mik vannak ott nagyjából. Szép, hazug életek és nagyzolás, de most nem megyek ebbe bele. – Azt mondjuk sose értettem, miért kell lefotózni a kaját és feltenni. Mármint, kíváncsi valaki arra, hogy néz ki százezredik látásra egy tál saláta és csirke? – gondolkodom hangosan és elveszek egy sütit, esélyt adok, hátha nem olyan édes, de nekem egy harapás is elég, hogy megint megbánjam. Finnyásan nyammogok rajta.
- Sós nincs?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Ötödikes diák



online
RPG hsz: 76
Összes hsz: 213
Írta: 2021. február 21. 13:43 | Link


egy laza délután


Mind a kettőnknek megvan a maga nézete, ez tény és való, nincs ezzel semmi gond. Én gyakran előre és alaptalanul elások valakit csak pillantás alapján, meg se várom, hogy megtudjam, milyen. Lehet kicsit Lillával is így voltam, rányomtam, hogy stréber bige, aztán a véletlen folytán beszélni kezdtünk és sok dologban egészen egyet is értettünk, innen aztán könnyen jött a szimpátia. A többi meg már történelem. Így megérti, hogy hogyan is viseltetik azok iránt, akik balhésak és harsányak, mert bár senkinek se hiányzik ez masszívan, néha vicces, egy idő után meg már csak „meh”, hogy megint valamit alkotnak, ugyan az a menetrend.
- Van benne valami. De ha a házvezetők se bírnak velük, akkor mi hogyan is tudnánk – mert tény, ha a vezetőség sem tartja őket vissza, akkor semmi sem, még maga a Megváltó vagy Merlin sem, ha erre tévedne és kérné őket bármire. Így aztán, marad az, hogy csak sóhajtva tűrjük az újabb kirohanásokat és majd egyszer vége lesz talán. A pillantása sokat mond végül, de tudom, hogy nem az a fajta, akivel majd jól kibeszéljük és katasztrófaturistásat játszanak. Jó, bizonyára lesz majd olyan, amikor szóba jön és nem is tagadom le, meg meg sem, de nem fogom erőltetni.
- Hah, persze. Akkor megyek, megkeresem az üvegcipőm – mert valóban, egy bulin inkább másra lehet használni, mint a nagyon nagy Ő megtalálására. Biztos van, aki ott szedi össze, de én nem „féltem” magam, majd jön, aminek jönnie kell. Az ellen úgy sem lehet mit tenni, keseregni vagy rettegni tőle főleg nem. Nem fogom elrángatni sehova sem, ez fix, még én sem tervezem teljes bizonyossággal, hogy megyek, sőt, inkább csak ötlet volt, mintsem terv. A részeg csürhe valóban nem hiányzik, a részegséggel meg akadt már gondom.
Felvonom a szemöldököm a kordulásra, talán diétázik? Nem etethetem meg, de nem is anyáskodok felette, ha kell, majd szerzünk valamit, egyelőre nem látom jelét, hogy nagyon enni akarna. Én megvagyok, nem diétázom, eszem amennyi jól esik, vagy genetika, vagy egyszerűen csak jól mérem, mértem ki annak idején az adagokat és nem vittem túlzásba. Nem hisztérikázok ezen, ha pár kilóval többet mutat a mérleg, mint sokan mások, akik a letörött köröm, kilók és a rossz haj láttán sírva is fakadnak. Annyira nem, ameddig beleférek a ruháimba, nincs gond. Nem lenne kedvem cserélni az egészet.
- Hogyne, hogyne. Mint ahogy illik, tépjük egymást, meg ilyenek. Aztán eláslak. Értettem, észben tartom – próbálok úgy komolyan nézni rá, mintha valóban annak venném, de most belőlem tör ki a nevetés. Eleve nem vitáztam soha pasi miatt, verekedni se nagyon, semmiért sem, átkozni meg azért több kell, vele azonban el sem tudom képzelni. Nem olyan ő. A tanulásban már pont olyan komolyan, mint aminek látszik.
- Tehát egészséges mértékben, ami lehetetlen. Nem tudok nem görcsölni rajta. Nem pályázok a 100 %-ra, de azért menjek át. Mert akkor mindenki jönne, hogy jaj, semmi gond, megértjük – mordulok egyet, majd sóhajtok végül, mert van, ami miatt aggódok. – Egy, hogy nem tudom mit kezdjek magammal. Kettő, a sajnálat. Tudod, szegény lát, nagy sérülése volt és megértjük, ha neki ez nem megy. Nem akarom, hogy ezt mondják…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 71
Írta: 2021. február 24. 10:38 | Link

Gyorsba készít pár fotót a felé nyújtott süteményes dobozról, mielőtt belemarkol, és vagy egy tucat sütit a zsebébe gyömöszöl, meg három darabot a pofazacskójába. Nem zavartatja magát, hogy minden bizonnyal nem neki szánták az egészet, elvégre ingyen van, nem? De.
- Föbbeket éldekel, mint hifed - mondja teli szájjal, miközben serényen taperássza a mobilja kijelzőjét. Vidáman kérődzik a telefonra tapadva. Vág, editál, csinosít, aztán rátenyerel a posztolás gombra, közben a falatot is lenyeli anélkül, hogy kétszer megfulladna. Victory!
- Ezerszázhuszonhét követőm van - jelenti ki büszkén. - És mindenki tudni akarja, hogy mit ettem reggelire. Menő, mi?
Besüllyeszti a telót a zsebébe a többi cókmókja közé, s csak ezután veszi alaposabban szemügyre a két másik diákot. (Mármint azt a kettőt, akik még nem menekültek el sikítva a közeléből.)
- Te mindig ennyit locsogsz? - kérdezi a Haydenként bemutatott lánytól kíváncsian. - Hagyhatnál mást is szóhoz jutni, nem?
Röfögve nevet a saját szar poénján. A csajról ordít, hogy legszívesebben csatornát váltana, de amilyen pechesnek néz ki, val'szeg a szomszédban is TeleShop megy. Ettől függetlenül Ridzsike állati empatikus tud lenni, ha akar (oké, ez nem igaz), szóval előre hajolva megpaskolgatja a lány kezét.
- Ha nem lennék, hiányoznék magamnak - jelenti ki roppant komolyan Hayden pillantását fürkészve, és feltéve, hogy a bige egyáltalán hajlandó ránézni. Aztán elégedetten hátradől, majd Elijah felé fordul. A pofázmányán feltűnően világlik a nagy, sárgáslila monokli, ami valljuk be, tovább növeli a "felejthetetlen" első benyomást Ricsivel kapcsolatban.
- Ha idősebb csaj tetszene - szegezi neki a kérdést a srácnak, mivel az látszólag közlékeny, és jelen pillanatban mást nemigen tud faggatni a témáról. - Úgy értem, hogy sokkal idősebb, akkor hogyan szednéd fel?
Kivár, néz meredten Elijah-ra, és próbál nem full creepy-nek látszani.
- Mármint oké, persze. Kloroform-terepjáró, de ha mondjuk egy felnőtt nőről van szó, akit mégsem akarsz lapáttal leütni, akkor mizu?
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. február 24. 11:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 569
Összes hsz: 1208
Írta: 2021. február 27. 23:00 | Link




Végre végeztem a vizsgáim megírásával, ennek örömére kitakarítottam a szobámat. Igazából nem volt kivel ünnepelnem e jelentős napon, na meg még abban sem voltam biztos, hogy minden úgy sikerült, ahogyan azt már jó előre elterveztem magamban, de bíztam benne, hogy jól sikerültek a vizsgáim. Nagyon sok energiát fektettem abba, hogy jól szuperáljak a záró vizsgákon, még könyvtárban is tanulgattam, ami amúgy egyáltalán nem volt jellemző rám, de úgy voltam az egész dologgal, hogy sikeresen át kell mennem mindenből, hogy aztán tovább folytathassam a tanulmányaimat mesterszakon. A választásom végül az általános mesterszak képzésre esett, mivel az volt a fő tervem Karolával, hogy együtt nyissunk egy trendi divat üzletet. Azonban ő fiatalabb volt nálam, és még bőven a tanulmányai közepén járt, amikor én mestertanonc képzés előtt álltam. Úgy voltam vele, hogy amíg ő tanul, addig elvégzem ezt a képzést, és közben a presszóban is dolgozom, hogy félre tudjak tenni némi pénzt. Ezekkel a gondolatokkal elmélázva ültem le a Társalgóba, ahol alig volt valaki. Kicsit furcsállottam, hogy ilyen kevesen vannak ezen a helyen, ami általában tömve volt diákokkal, hacsak valamiféle zombi támadás nem történt. De mivel ennek nem voltam a tanúja, elfogadtam, hogy egyszerűen csak kevesen voltak itt, és amúgy is hoztam magammal egy érdekes könyvet, amivel lefoglaltam magam, csak hogy ne legyek a semmittevés áldozata. Nagy érdeklődéssel olvastam a könyvet, senki és semmi sem zavart meg benne, és örültem, hogy végre túlestem az összes vizsgán.






Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 118
Írta: 2021. február 28. 16:05 | Link

  
"Minden emberi kapcsolatnak lényeges része,
hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást.
E nélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen."

Igazság szerint miután megismerkedett Zéténnyel, és megtudta, hogy egy ilyen alakra prefektusi címet bíztak, komolyan elgondolkodott, hogy talán jelentkeznie kéne a jelvényért, és akkor ő maga gondoskodhatna a rend megzavarására szakosodott diákokról. Úgy több lenne a kezében, valódi hatalom, amivel a Bernáthy Zsófi félék is elhallgattathatóak volnának. De a Levita prefektusi gárdája stabil volt, más házba átigazolni ezért pedig nem akart, annyi fáradságot nem ért azért neki a dolog. Úgyhogy maradt a tűrés, néha szó nélkül, könyvbe feledkezve, máskor meg hangosabban, pattogósabb hangulatban.
De azért az ötletet felvetette, ha már most is szóba került a tehetetlenség.
- Jelentkezhetnél prefektusnak. A házvezetők ugyan nagyobb erőt képviselnek, de mégse tudnak ott lenni mindig, és valljuk be, van azért fontosabb dolguk is.
Mondjuk tanítani. Vizsgát írni és osztályozni. Mert végsősoron ők is tanárok voltak, legalábbis többnyire. De ez a kérdés is háttérbe szorult a gyomra megkordulásával, és Lilla nagyon remélte, hogy csak ő hallotta azt. Emma legalábbis egyelőre nem adta jelét, hogy bele akarna folyni az ügybe.
Elvégre nem koplalt ő, sajnos nagyon is úgy érezte, hogy minden megevett falat a karján lóg, vagy a fenekén termeszkedik, arcát püffedtnek érezte, és hiába akart volna megenni egy fél elefántot, egy fél grapefruit jobb választásnak tűnt.
- De ha már elásol: kérlek tisztelj meg annyival, hogy feldarabolsz, és több különböző helyen földelsz el. Jót tenne az imidzsemnek, azt mutatná, hogy rettegsz tőle, hogy visszatérek.
Bizonyára egész komoly kis legenda szövődne a nevéhez, ha ilyen gondossággal szabadulna meg valaki tőle, és bár nem volt halálvágya, nem bánta volna, ha tényleg így végzi majd egyszer. Jó, ha holtában is tartanak tőle, mintha kinevetnék.
- Hát ne hagyd nekik - mondta neki aztán egyszerűen. Lilla nagyon is jól tudta, milyen amikor a háta mögött összesúgnak, sőt, mikor még csak nem is próbálják visszafogni a hangjukat, ha véleményt akarnak róla formálni. - Tedd világossá, hogy nem vagy rájuk kíváncsi, és azzal szórakozzanak, amivel egyidősek, rólad meg szálljanak le. Nincs szükséged senkire.
Persze lehet, hogy őrá mégis, de csak míg elmondja neki, hogy igazából nincs is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet