Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

  Feszülten szorított rá a kanala nyelére, amikor ráébredt, hogy lényegében semmit nem kellett tennie ahhoz, hogy elcsessze. Az előítélet megtette helyette. Elég volt ránéznie Autumnre ahhoz, hogy megértse: nem sok alapja volt a pletykáknak. Vagy ha mégis, akkor sokkal árnyaltabb az egész, mint azt képzelte. Szomorúan pislogott a lányra, ahogy eltolja maga elől a hideg édességet.
 De hát ilyen volt az ősz. Gyönyörű, ezer színben pompázó, az elején még a csalóka fénnyel kecsegtet. De miután a fagy híre bekúszik az emberek bőre alá, a legtöbben elhúzódnak, menekülnek vissza a biztonságba, az ablak mögül szemlélve, hogyan hervad el minden, hogyan veri el az eső azt, ami addig derítő látványt nyújtott, és hogyan torzítja el a szél az összes szívnek kedves dallamot a természetben.
 Kevesen tudták csak, hogy az ezerarcú évszak nem csak első látásra szép. Zalán tudta, milyen, amikor a színek összemosódnak, az arcát veri az eső, a hajába kap a menetszél, miközben élesen sikolt a fülébe, túlüvöltve minden mást. De ez neki nem nyomasztó volt, hanem inkább... felszabadító érzés.
 Autumn csak annyit érezhetett, hogy Zalán óvatosan megérinti a karját.
 - Csak egyvalamire akarok rákérdezni. - mondta óvatosan. Már nem engedhetett meg magának több bizalmatlankodó húzást. Ez pont olyan, mint a zuhanórepülés. Van egy pont, ahol nem szórakozhatsz tovább, muszáj koncentrálni és felrántani azt a hülye seprűt, hogy átjárjon az adrenalinnal vegyülő megkönnyebbülés, hogy túlélted - Van-e kedved valamikor mesélni magadról? Úgy rendesen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Tudod milyen érzés, mikor kora ősszel felgyűlnek a viharfelhők? Beborítja az egész eget, sötétséget és félelmet hozva magával. Be kell szedni a ruhákat, elrakni a szerszámokat, elvinni mindent, amit elvihet magával a hirtelen eső. Rue maga volt a förmedvény, ami közelített. Néha lecsapott, súlyos károkat hagyva maga után, néha csak behúzta a folyó, és szépen lassan feloldódott. Viszont egy dolog közös volt minden történetvonalban: egyedül maradt a végére. Zalán érintése ezért érte olyan váratlanul. Megrezzent ültében, és hitetlenkedve a fiúra nézett. Már nem ugyanúgy nézett rá.
Hitetlenül elnevette magát. Zalán több meglepetést okozott neki az utóbbi húsz percben, mint amennyit illendő lett volna. - Nem vagyok gyilkos. A légynek se tudnék ártani - vallotta be, és megingatta a fejét. Igen, egy gyilkos is pontosan ezt mondaná. De remélte, hogy Zalán most mégis figyelt rá. Nem a mindenki által felaggatott szavakra, melyek súlyként húzták le a vállát. Csakis barna szemeibe, melyekből tükröződött, hogy nem hazudik.
- Talán csak az igaz, hogy voltam börtönben. Vagyis... az őrsön. Utcai demonstráció. Küzdök a jogaimért - vont vállat a lány. Még mindig kicsit bizalmatlan volt. Nem tudta melyik lesz az a pillanat, amikor Zalán majd újra visszavált. Félni kezd tőle. Sose váltott még ki ilyen hatást senkiből. Éppen ezért nem merte még bevallani a pubot. Annak is van egy szeglete ami igaz. Amiről csak a család tud, és ez éppen elég. Néha még sok is.
Visszahúztam a fagyit magam elé, de egyenlőre csak a kanállal turkáltam benne. - Mond... mi rémisztett meg ennyire? - tettem fel a kérdést. Melyik lehetett az a pletyka, ami a bőre alá kúszott azután is, hogy láthatta, hogy nem az a szörny vagyok, akiről hallott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Az az ijesztő, hogy olyan hevesen tagadod ezeket, mintha kötelességed lenne magyarázkodni. Mintha te is elhinnéd egy részét - már a hangjából is hallani lehetett, hogy Zalán rémségesen megkönnyebbült. Egy bíztató pillantást küldött a lány felé - Ha szerinted alaptalan az, hogy közöd van a fekete mágiához, akkor ne add mások alá a lovat azzal, hogy komolyan veszed a szavaikat. Adj nekik inkább tetteket, amivel meggondolhatják magukat.
 Tehetetlenül beletúrt a fagyijába, majd evett egy púpozott kanállal, csak hogy addig se kelljen megszólalnia. Mintha csak az agyfagyás újraindította volna a gondolatmenetét, lelkesen fodult vissza Autumnhoz.
 - Csináld meg azt az izét rajtam! Azt a vale... valamicsodát! - mondta, majd felemelte Autumn szabad kezét és a saját arcához emelte, mintha már benne lenne a pálca - Megengedem neked.
 Bizonyítva, hogy nem fél a másiktól, kihúzta magát és behunyta a szemét, hogy a lány még véletlenül se olvasson ki belőlük félelmet vagy kételyt. Nem mintha maradt volna benne bármi is ezek közül. Tudta, hogy ez a gesztus nem elég ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztassa Autumn elképzelését az emberekről, de nem is ez volt a cél. Csak jóvá akarta tenni ezt a félreértést. És talán szerezhet így magának egy újabb barátot is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Serceg a toll a papíron és látom, ahogy az általam mondott szavak jelennek meg ott. Pedig tökre random csinálom az egészet, amit látok, az jön. De a szavak csak gyűlnek, majd végül találok valamit, amivel talán még közelebb viszem a megfejtéshez.
- Ó? - állok meg, mert találok még benne szavakat, de most éppen ír és nézi, hogy jó is-e. Figyelem,  ahogy kihúzza a betűket és végül mindegyik eltűnik. - Ennyi? Kitaláltam? - pislogok felé, mert ez nekem annyira hihetetlen. Mármint, hogy nem is tudom… könnyű volt? Annyira nem, mert azért pörgött az agyam rendesen, de vért sem izzadtunk. Felkiált, közben pedig egy lány szól rá, ránk, hogy legyünk már csendesebben. Én is mosolygok felé egyet elnézően, mert nem az volt a cél, hogy most felkiabáljuk itt a békét, hanem megfejtsünk valamit. Fogalmam sincs, mire vezet ez majd, de egész izgalmas, mint valami nyomozás kezdete. De szerintem szimplán csak egy feladat. Nem tudhatom. Azt igen, hogy a felém nyújtott kezet megragadva rázom meg.
- Helló, én pedig Zente – engedem el közben. - Nincs mit – rázom meg a fejem, hogy ez aztán semmiség, időmből bőven kitelik és tényleg tökre jó móka volt megfejteni, ráadásul úgy, hogy sikerült is.
- Áhh, értem. Akkor legalább nem kell felforgatni az egész könyvtárat érte – ez mondjuk jó dolog, lehet holnapig itt lennénk, mert nagyon sok a kötet és mivel sietnénk, biztosan hatszor elszaladnánk mellette, mire hetedjére ráböknének, hogy „ITT VAN”. Ezt megúszva, könnyebb is lesz.
- Melyik tanár adta ezt a feladatot? - mert erre én is szívesen benevezek, komolyan. Közben, nem kell se kérni, se semmi más, lépek a polc elé és már keresem is. Mivel nem a címek, hanem az írok szerint van sorba rakva, így az elejétől kezdem. Ajkaim mozognak kicsit, ahogy némán olvasom a címeket, futom át a gerinceket, majd homlokom ráncolom. Ilyen cím pontosan nincs, vagy most nem látom. Az lenne a ciki, ha ezek után az lenne, hogy: igen, van ilyen könyv, de valami Gipsz Jakab most vette ki egy órája, bukta. Végül, miért is ne alapon nyúlok fel azért, ami a legjobban hasonlít a címre, vagy épp ideillik és azzal fordulok Zalán felé.
- Hmmm… pontosan nem találtam olyat, de nézd – lépek oda és fordítom felé a borítót. A mű Grigorij Rjazsszkij - Példaértékű ház című kötete. Eléggé erős célzás, viszont az is lehet, hogy régen messze van attól, amit ő keres. - Mást nagyon… Hmm – nézek azért oldalra, de nem, semmi másban nem látok én itt példát. Ennek kell lennie!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kérdeztem, és megkaptam a választ. Mégsem erre számítottam, és magamhoz híven azonnal replikáztam volna. Csakhogy a szavak elakadtak félúton. Talán igaza volt. Talán nem. De tényleg egy figyelmeztetéssel kezdtem. Előhírnöke volt a nevemnek. Annak, amelyet anyukám adott. Most mégsem volt itt, hogy ő megvédje, és én nem tudtam, hogy egyáltalán akarom-e. Őt meg a nevem.
- Az nem olyan egyszerű. A pletykák konkrétan már az ideérkezésünk előtt elterjedtek. Még öt perce se voltunk a faluban, de már összesúgtak mögöttünk - magyaráztam, és csalódottságomban egy adag fagyit nyomtam a számba. Mindig én voltam a határozott. Az erős. Most mégis egy kissrácnak öntöm ki a szívemet egy adag édesség mellett, mint a dilis tinédzserek a filmekben. Mondjuk ott legalább a csávó magas, helyes és idősebb szokott lenni. Bár ha be akartam vallani, itt is csak az utóbbi sántított.
Meglepődve mosolyogtam Zalánra, és kezem ügyetlenül simította arcbőrét. - Biztos vagy te ebben? Az előbb még halálra akartál dermedni - túloztam kacarászva a hirtelen felinduláson. Aztán csak vállat voltam. A székről lepattanva a másik asztalon hagyott köpenyemhez léptem, és annak belső feléből kihúztam pálcámat.
- Még visszakozhatsz - néztem kétkedőn Zalánra. Közelebb léptem, és jobbom a pálcára szorított. - Valetudo! - A varázslat gyorsan érkezett, hatása pedig azonnali. A piros bőr lassan kezdett enyhülni, és csupán éppen apró pírként maradt a fiú arcán. Nem is állt neki ez rosszul, mintha szándékosan lett volna a szín az arcán.
- Nem tüntette el száz százalékosan, de határozottan nem fog már fájni - bólintottam elégedetten, és visszaülve a helyemre letettem a fadarabot a kelyhem mellé. - Így már mehet hódítani, Don Juan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

A szája ide-oda mozgott, ahogy próbált ellenállni Ádám kísértésének. De hát komolyan, ő sose volt semmi rossznak az elrontója, és ezt a mozgóképes csodás is már mióta meg akarta tapasztalni. Mégis huncut mosolyra húzódott végül az ajka. Nem adja ő olyan könnyen magát. - Meglátom - nézett a srác szemébe, amiől a másik biztos lehetett benne, hogy ez egy burkolt igen. - De semmiképpen nem fogadásból - szögezte le. Hogy miért volt ez ilyen fontos neki? Mert konkrétan semmi fogalma arról, hogy ha ígér valamit, az mi. Mert hogy a szavak felét nem értette, amit a másik mondott neki.
- Marina Darik. Szólíts csak Mae-nek - fogadta el a kézfogást mosolyogva, csak hogy egy fél perccel később már a fején legyen az a csodamasina. Nem sokat látott benne, sőt, igazából semmit. Csak fényfoszlányokat, amiből tippelhetett, hogy hol lehet Ádám.
- Dögös? A dög az nem halott állat? - ráncolta össze a szemöldökét, miközben hagyta, hogy a fiú a segítségére legyen a... mindennel. Milyen jó is a hosszú haj, nem? - Furcsa ez a nyelv. Akkor ez most jó, vagy nem? - próbálta megfejteni. Általában ha barátai mondanak valami ilyesmit, akkor a hangsúlyukból meg tudta állapítani, hogy vajon ez mit jelenthet. Vagy kontextusból. De hogy most egyik se segített neki, az tuti.
- Voltál már ott? - lelkesedett rögtön Mae. - Melyik városban? Voltál a tengernél is? Jézusom, úgy szeretem a tengert. Biztosan van bennem rendes viking vér is. Szerintem el tudnék vezetni egy hajót is - nagyzolt rögtön. A szavak csak úgy áradtak ki a száján, mintha muszáj lett volna. Sose volt egy szégyenlős lány.
- Csak nem adnál nekem nyelvleckéket? - emelte meg szemöldökét a lány, és fogalma sem volt róla, hogy mennyire kétértelmű is volt ez a mondat. Bár ha tudatában lett volna se zavartatta volna magát. Rolanddal is úgy indult a kapcsolatuk, hogy kapott a segítségért egy csókot. De hát az még nem jelentett semmit. Néhány kultúrában nem volt nagy dolog a csók.
- Világutazó? Nem. Csak nagyon szerettem volna tanulni. És aztán Magyarországra jönni. A nagymamám volt ide való. De a szüleim nem. Apa a minisztériumba dolgozik, anya meg eltartott boszorkány. Tipikus aranyvérű család vagyunk - vonta meg a vállát. Ennyi infó bőven elég is volt a szüleiről. Talán sok is.
- Azt majd én letesztelem - vigyorgott a barna a fiúra, és belekarolt, miközben mentek lefele. Hiába ijesztette meg. Mae máris barátjának fogadta Ádámot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Zalán vállai kicsit megfeszültek, amikor Autumn kimondta a varázsigét, de a hűs, fuvallat-szerű érzés elfeledtetett vele minden aggályt. Még mindig csukott szemmel odanyúlt az arcához és megtapogatta azt. Már semmije nem fájt.
 Kinyitotta a szemét és vigyorogva nézett fel a lányra - Azért remélem, javított valamit az összképen. Talán akkor olyan is szóba áll velem, akinek nincs égető szüksége fagylaltra.
 A halvány pír már nem volt elég ahhoz, hogy eltakarják a szeplőit. De azok úgy sem számítottak, Zalán sosem foglalkozott velük. Viszont érezte, hogy a védőszemüveg már kicsit szorítja a fejét, úgyhogy azt lehámozta magáról. Beletúrt a hajába, de az mit sem segített kócos mivoltán. Ezt követően nyugottabb szívvel fordult vissza a fagyijához, és a félbehagyott szálhoz.
 Voltak elképzelései arról, mit tenne Autumn helyében, innen jött rá, mi a legnagyobb különbség köztük idáig: Zalánt nem érdekelte, mit gondolnak róla az emberek. Mindegy hányszor csinált már bolondot magából a tanárai vagy diáktársai előtt. Egyszerűen képes volt nem törüdni velük. Bár ez közel sem olyan, mintha azzal gyanusítanának, hogy kinyírtál valakit, de attól még...
 - Egyébként meg nem mondtam, hogy egyszerű dolgod lenne, de elég merésznek tűnsz nekem ahhoz, hogy elfogadd a kihívást... Bár ha azt nézzük, hogy egy ajtó kifogott rajtad... - sóhajtott teátrálisan - De viccen kívül: nem hiszem, hogy mindenki véleményét meg kell változtatnod magadról. Elég olyan embereket meggyőznöd, akiket a barátaidként akarsz tudni. A többi miért kéne, hogy számítson?
 Zalán tétovázott pár pillanatig. Hiába beszélt sokat, pár mondat között szépen apadt a fagyitorony - De ki vagyok én, hogy megmondjam mit csinálj? Hiszen még csak hírből ismerlek. - vont vállat végül mosolyogva - Persze, ha ezen szeretnél változtatni, megtisztelnél vele.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Örvendek Marina Darik, akkor ezt most egy igennek vettem - egy mosolyt villantottam felé, miközben megráztam a kezét, az sem volt gond, hogy nem akarta fogadásból megnézni a filmet, mert nekem az is megfelelt, ha önszántából nézi végig, sőt, úgy talán még jobb is. Közben úgy tűnt, hogy még nem egészen érti a magyar nyelvet, ami egyáltalán nem volt baj, sokkal inkább megmosolyogtató. El is nevettem magam, s közben bőszen bólogattam. - De, bizonyos szövegkörnyezetben azt is jelentheti, de ezt szokták használni arra is, ha valaki jól néz ki. Tudod, szexi…dögös - mondtam nevetve, hátha így Mae is megtanulja a szó sokadik jelentését. - Szóval ebben a mostani helyzetben ez jót jelent - mondtam egy mosollyal, s ha már szóba jött, hogy honnan is érkezett, elmeséltem, hogy én is jártam már ott. Igaz, csak pár napig voltam ott turistaként, de megérte elmenni. - Koppenhágában voltam, meg a tengernél is - meséltem, láttam rajta, hogy mennyire lelkesen mesél a hazájáról, biztosan honvágya lehetett. - Ki is nézem belőled, hogy elvezetnél egy hajót! Viking kapitány. Már csak azok a kis szarvak hiányoznak, tudod - jegyeztem meg nevetve, mutogatva ujjaimmal a szarvakat, amit egyszer egy filmben láttam. A viking sisakokra volt rögzítve.  - Hogy? - először meglepett Mae kérdése, de aztán el is vigyorodtam rajta. - Persze, neked szívesen - tettem hozzá nevetve, mert igen csak kétértelműen sikerült a kérdése, bár talán ezzel ő maga nem is volt tisztában.
- Áh, jó is a dolga az eltartott boszorkányoknak - fűztem hozzá a szavaihoz, kicsit meglepett, hogy belém karolt, de nem húzódtam el, így kísértem el a konyháig, ahol aztán főztem neki pudingot, kárpótlásul a sütiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Teljesen kivetkőzöm magamból, nem is figyelek arra, Móric milyen rondán köhög. Csak az érdekel, hogy megmondjam neki a magamét, hogy kiadjam magamból azt, ami egész héten nyomasztott. Gondolkodás nélkül borítom rá a dühömet, mindent, ami eszembe jut, mindent, ami fáj. Bele se gondolok, mekkora ereje van néhány szavamnak, hogy mennyire nem kéne kimondanom őket. Legalábbis nem itt és nem így kéne kimondanom őket. Mégis mondom, ráadásul igen nagy hangerővel, egyenesen a rellonos arcába. Ő pedig hallgat. Csak hallgatja a kifakadásomat, egy szó nélkül. Egészen addig, míg én ki nem fogyok a levegőből, mert aztán ő jön.
Tiszta düh ül az arcomon, és még karjaimat is összefonom mellkasom előtt durcásan. Nem szólok közbe, ahhoz túlságosan meglep. Meglep, hogy végül belőle is kitörnek a szavak, és meglep, hogy igaza van. Valóban nem kényszerített rá, hogy megigyam az italt, mégis megtettem, saját akaratomból. De azért igazán figyelhetett volna rám jobban, mikor tudta, hogy fogalmam sincs, mi az, amit a kezembe nyom!
Az ijedtség még mindig bennem van, dühömmé formálódva, másokra borítani pedig mindig könnyebb a dolgot. Móricra kenem az egészet, mert könnyebb így, mint magamban elrendezni. Mert nem tudom elrendezni, nem tudom hova tenni azt az egészet. Sosem voltam még részeg, és sosem gondoltam, hogy leszek valaha is. Aztán jött a sokk, ahogy megláttam a pánikba esett Améliát, és elszakadt bennem valami. Hordoztam az egész estét magamban, mert nem tudtam, hogyan és mit kezdjek vele. A legkönnyebb, de egyben legrosszabb megoldás mellett maradtam, hogy Móricra fogok mindent.
Ösztönösen hátrálok, ahogy felém lép, ahogy pedig karja lendül a fejem fölé, összébb húzom magam. Mindenképp magasabb nálam egy jó 20 centivel, most viszont sokkal nagyobbnak tűnik. Mosolya sem könnyít a helyzeten, megijeszt, bár nem tudom pontosan miért. Talán mert legbelül tudom, hogy igaza van. Kettőnk közül megint én vagyok az, aki pusztán indulatból szól, aki előítéletes, és nem a valóságról beszél. Megint ő az, akinek észhez kell térítenie. Most azonban dühösebb, vagy talán csalódottam vagyok, mint azon a bájitaltanon, nem tudom elengedni, hiába tudom, hogy igaza van.
- Talán ha gondolkodtál volna, akkor most nem haragudna rád - vágok közbe, és kihúzom magam, bár így is fölöttem van a fiú arca. Tudom, hogy Améliának is nehéz, látom rajta, de nem tudom, hogyan segítsek neki.
- Mire célzol azzal, hogy "hogy halandó lények"? - kérdezek végül sértetten, nem is törődve azzal, hogy meggyanusítottam, ellógott, mikor világosan látom rajta, hogy beteg. Arrébb lépek egyet, úgy állok mellé, ellépve a faltól. Így legalább már nem bámul az arcomba, nem szorít a falhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Merész. A szó hallatán akaratlan megfeszültem. Kényszerből javítottam ki fejben, hogy Nemes. Merésszel nem beszélünk az este óta, mikor anya eltűnt. Csak kerülgetjük egymást abban a hatalmas házban, próbálunk kibújni minden olyan felelősség alól amiért szóba kéne állni. Senki más nem tudja mi történt azon az éjjelen csak hárman. Nekem se kéne. Talán könnyebb lett volna az egész, ha aznap nem megyek le még egy pohár vízért a konyhába. Akkor esetleg mi ketten megmaradtunk volna. Tán még Írországban lennénk.
A kehelybe pillantottam, hogy elűzzem a gondolataimat. Nem merész, csak nemes. Egyedül.
- Honnan tudod, hogy nem akarlak a barátaim között tudni? - mosolyogtam vissza a fiúra. Így kevésbé vöröslő arccal csak még helyesebb volt. Jól jártak az elsős lányok.
Lassan az utolsókat is kikanalazta az émelyítően finom fagylaltból. Ez most tényleg jobb, mint az írországi. Talán az első dolog, ami pozitív ebben az országban eddig.
- Hát, ha igazán meg akarsz ismerni, el kell jönnöd velem tüntetni. Ott élek a leginkább - vontam meg a vállamat. - Épp felvonulást szervezünk Pesten a kormányotok ellen. Borzasztó hogy milyen törvényeitek vannak, embertelen az összes... - ingattam meg a fejem. A helyükben szégyenkeznék. Már én szégyenkezem, pedig alig vagyok itt pár hete csupán.
- De ami még inkább zavar engem, hogy én viszont hírből sem ismerlek. Szóval itt az idő, hogy beavass a titkaidba - tártam szét teátrálisan a karjaimat. Övé a színpad, én már amúgy is túl sokat beszéltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Boldogan nyugtázta, hogy egyel több embert tudhat kedves ismerősének. A lány további mondatai viszont megakasztották kissé. Nem értett sokat a politikához. Sem a mágikushoz, sem pedig a muglikéhoz. Egyeszerűen még nem volt olyan helyzetben, hogy érdekelnie kellett volna őt. Viszont látta, hogy Autumn igencsak elszánt a témát illetően. Szépnek tartotta, hogy küzdeni szeretne az igazáért, de hogy ő részt vegyen mellette olyasmiben, amiről fogalma sincsen? Talán ha már sokkal felvilágosultabb lesz benne.
 - Hát Pest nekem egyelőre ki van lőve. Még Bogolyfalvára is csak hétvégente mehetek le, mert még taknyos kis elsős vagyok. Van valami közelebbi hely, ahol elemedben lehetsz esetleg? - vonta fel kíváncsian a szemöldökét.
 Még a citromízű fagyiból maradt pár falat, de már így is kezdett tele lenni. Ismét hátradőlt, hogy elgondolkodjon azon, mi az, ami említésre méltó lehet nála. Ami azt illeti nem gondolta, hogy bármi érdekes lehet benne, de úgy általánosan nem tartotta magát különlegesnek.
 - Szóval a hivatásos manószelidítő mivoltomra már magadtól is rájöttél. - kezdte sorolni. Ujjával a falnak döntött Kométára mutatott. - Szeretek repülni. Ami azt illeti, eléggé. Nem valószínű, hogy a Hollósi név mondd neked bármit, de azt hiszem a vérünkben van... vagy mi. Ja, és a szfinxek tudhatnak a magukénak, bár nem valószínű, hogy sokat nyertek volna velem - ismeri el nevetve. Kanalával már az üres kehelyben kotorászott. - A többit talán majd egy másik alkalommal. A végén még túl sokat fogsz tudni és akkor gyorsan elvesztem az újdonság varázsát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Tudta, hogy a maga módján tud ő szerencsétlen lenni, de Zalán még sosem veszített el semmi fontosat. Ma mégis úgy ért vissza a napi edzéséről a Levita klubhelyiségébe, hogy a szarkatoll, amit kabalájaként használt, már nem volt a rajta a seprűjén. Annyira hozzászokott, hogy mindig ott van, hogy csak akkor vette észre, hogy hiányzik, amikor végig akart menni a Kométán a seprűápoló szettjével. De hogyan veszíthette el? És a még fontosabb kérdés, hogy hol?
 Először a hálószobáját túrta fel, majd a klubhelyiséget, sikertelenül. Úgy döntött, hogy megpróbálja rekonstruálni a levita körlet felé vezető útját, hátha csak simán lepottyant valahol. Bár ebben Zalán erősen kételkedett, az a toll már évek óta azzal az erős csomóval volt odakötözve a seprű nyeléhez, hogy még ő sem tudta rendesen kibogozni. A nagyanyja tekerte rá, mondván, hogy ez megakadályozza, hogy bármi baj történjen vele, amíg a levegőben van.
 Zalán kissé nyugtalanul fordult be a bejárati csarnokba. Emlékezett rá, hogy itt egy rövid szóváltásba keveredett pár diákkal. De a seprű végig a kezében volt. Úgy gondolta, azért nem árt még alaposabban megvizsgálni a helyet, mégiscsak több ideig ácsorgott itt.
 -  Ne haragudj - fordult oda egy lányhoz, akit egészen szimpatikusnak talált. Remélte, hogy nem fogják hülyének nézni őt a következő kérdéséért. - Tudnál segíteni? Nem láttál errefele egy madártollat? Úgy ekkora volt - mutatta a kezével a méretet - és fekete-fehér. Egy szarkáé. Valahol elhagytam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Igazából nem órára kell. Hanem az apám írta. Tudod, ő is levitás volt, de… De nem vall rá, hogy rejtvényekkel szórakozzon. Mármint régen rengeteg találós kérdéssel, meg ilyesmivel fárasztott, de az már évekkel ezelőtt volt.  Nem értem, miért most kezdte el megint.
Kíváncsian kezdte el pásztázni a végeláthatatlan sorokat. Úgy érezte, hogy még Zente mellett is hosszú délutánnak néz elébe. Nem sok olyan könyvet talált, aminek köze lett volna a leírtakhoz. Kőváry - Egy feltaláló portréja, Szócsokrok szellemekről... Bár némelyik cím egész jónak tűnt, annyira nem volt érdekfeszítő, mint az a bizonyos Példaérték. Mégsem az ő kezébe akadt az első potenciális kötet, hanem nyomozótársa emelte le azt a polcról.
 -  Végülis, ott volt, ahol lennie kell, olyan címmel, amilyennek lennie kell. És azt hiszem, ez is mellette szól - mutatott a kopott borítóra, amin egy fekete madár díszelgett. - A családom címerállata a holló - magyarázta Zentének. - De ezt a nevet nem ismerem. Keressünk benne valami nem odaillőt. Firkát, vagy szimbólumot, vagy jelet, amit ő írhatott bele.  Mert valószínű, hogy nem a tartalma lesz az érdekes. Ha már apa rejtvényekkel szórakozik, ennyinél nem fog megállni. - mondta szemforgatva, de azért szája szélére odakúszott egy halvány, nosztalgikus mosoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hol kellene már látogatást tennem? Ezen tanakodok egy viharos szombati napon, a klubhelyiségben elterpeszkedve az üres kandalló előtt. Már kellett ez a kis zuhi, lehetett is érezni az elmúlt napokban mert fulladt meleg volt. Üröm az örömben hogy tegnap fejfájást is hozott magával. Mára már elmúlt, és nem is akarom hogy vissza köszönjön, ezért valami csendes helyre vágyom. Mivel kint most rossz az idő, rengetegen vagyunk bent a klubban. Valaki a sarokban olvasgat, páran varázslósakkoznak és néhány első éves olyan cukrokat eszik, amitől gyakran sípol a fülük. Körbe nézek, de nem látok ismerős arcokat. Dana biztos a faluban van a kávézóban, a többiek meg bizonyára valahol a kastély falai között bandáznak. Nem érzem magam magányosnak, de mivel nagyon unatkozom felmegyek a szobába és magamhoz veszem az egyik tatyómat és meglátogatom a könyvtárat. Bizony nem mostanában voltam. Egyébként is hasznos lesz, beadandó feladatunk van Gyógynövénytanból meg Bájitaltanból. Nem szeretnék  a professzoroknak hanyag munkát végezni, egyébként is Darcynál tanársegéd is vagyok, akkor hogy nézne az ki? Órán felteszem a padra a lábam, napszemcsi a szememen. Ugyan. A folyosókon végre találkozok pár ismerőssel: Macus az egyik sarokban, Lau és Thomas a másikban, Kende és Mae pedig egy távolabbi szegletben. Próbálok mindenkinek inteni, de hirtelen elmegy a kedvem tőle, amikor villám csap le. Szerencsére nem sikítottam fel, csak a szívem kalapál. Elég gyorsan de majd elmúlik. Folytatom tovább az utam, ami elég hamar a könyvtárhoz vezet. Nem is csodálkozom el a hatalmas könyvespolcokon, az óriási téren csak egyenesen egy üres padhoz igyekszek, ahol előveszem a pergamen halmot és a pennákat, majd felkapom a fejem és intek egyet Misha bának. Hozhattam volna magammal sima tollat is, de ezt az írást jobban szeretem. Lenyugtatja az embert, nem tudom miért de olyan jó pennával írni. Fel is írom a nevemet az egyik papírra, majd a beadandó címét. Mivel a táska a vállamon maradt most nem kell felkapnom, eliramodok megkeresni a megfelelő könyveket, amikből tudok dolgozni. Az egyik polcnál járva meghallok egy kellemes hangot, azt hiszem verset olvas.
- Szépen olvasol. Ez melyik vers? Még nem hallottam. – érdeklődöm finoman a polcnak dőlve, vigyázva hogy ne borítsam fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Egy tükörsima mezőn állok, minden ragyog és nagy a fény. Álmodom talán? Nem látok semmit, csak nagy fehér fényességet, így a szemem kicsit kinyitom. Most hirtelen citromszínű lett a tejfehér színű világ. Egy odvas tölgyfának vetve a hátam pihenek a nyári napsütésben.  Mikor már teljesen kinyílnak a szemeim, látom a napot, a felhőket az égboltot. Milyen jó móka lenne megszámolni őket. Egy.. kettő… húsz. Kicsit megdörzsölöm a homlokomat, ami eléggé meleg. Most már jó lenne visszamenni a klubba, mert ma lesz a pizsiparti. Danával mesterkedtük ki pár hete, még takarodó előtt le kellene settenkedni a konyhába is, hiszen milyen összejövetel az amin nincs kaja? A terv szerint hárman leszünk: én, Dana és Danka. Talán eddig az életemben csak háromszor voltam pizsipartiban, ezért még e téren tapasztalatlannak számítok. Mivel már eléggé szúrja a szemem a fényes napkorong, felállok és visszasétálok a kastély felé. Rögtön ahogy a csarnokba érek, zsivalyt hallok magam körül. Pár elsőéves lány a lépcsőkön szaladgál viháncolva. Mivel nem akarom hogy bajba kerüljenek, odatipegek és szólok hogy egy kicsit halkabban örüljenek annak ami ennyire feldobta őket. Kiderül, hogy az jókedv okozója, hogy találtak egy csigát a birtokon. Hát jó, még gyerekek de ennyi idős korban én lélekszakadva futottam volna balra-jobbra egy ilyen pici teremtés elől. Nincs időm megkérdezni hogy most hol van a kis jószág, mert valaki megszólít.
-    Szia. Nem láttam, de szívesen segítek. Megkeressük. Hékás, tudtok… - fordulok a lányok felé, akiknek már bottal lehet ütni a nyomokat.
-    Na, mindegy is. – legyintek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A baleset megtörtént, ezen nincs mit szépíteni, szerencsére hamar kapott segítséget, és a diáktársa még biztosította is arról, hogy nem lesz gond az órával és a leckékkel, segít neki pótolni a lemaradást erre a napra.
 - Elnézést, más, aki látja a balesetet, néha jobban megrémül, mint aki átéli – mosolygott a tanárnőre. Tényleg nem szép látvány, amit produkált az eséssel, még ő is fintorogva nézett oda. Aucs.
A felé nyújtott löttyöt kissé bizalmatlanul szemlélte, tekintve, hogy eddig nem igen volt szüksége mágikus gyógyászati módszerek igénybevételére, de egy sanszot adhat neki. Egyszer élünk, a tanárnő csak nem akarna kinyírni, nem szoktam rendetlenkedni az óráján. –
gondolta Zselyke, félig-meddig humorizálva. Az ital valami elképesztően gusztustalan volt, véleménye szerint, de valamit valamiért.
- Milyen dózisban fogyasszam? – kérdezte, félrefordított fejjel, csak ne kelljen néznie a csont-igazítási műveletet.
Szinte zene füleinek, hogy bejárhat órára, akár két nap után is, mankóval nem lesz nagy gond, elvégre a mágia világában élt lassan egy-két éve, kezdett hozzászokni a furcsaságokhoz.
 - Wow. Semmit nem éreztem ebből, ez sokkal hatékonyabb a mugli verziónál – adott hangot meglepettségének. A gipsz is kényelmesen igazodott hozzá, aztán következett a csontforrasztó. Jujj. Első körben majdnem kiköpte, de a tanárnő bátorítására legyűrte az undorát. – Nem akarom megbántani, de ennek a főzetnek kegyetlenül pocsék íze van.
Szeretett volna legalább fogat mosni, vagy valamit, hogy elvigye a csontforrasztó aromáját.
- Tanárnő, jut eszembe... ez le lesz valahogy igazolva? Vagy ez hogy működik itt? Bocsánat, mugli születésű vagyok, és egyetlen boszorkány a családban, szinte minden pillanat a mágiával kapcsolatban egy kész újabb meglepetéstár – érdeklődött, kissé azért bágyadtan, látszott rajta, hogy hamarosan elnyomja az álom a fáradtságtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem fogott fel sokmindent abból, hogy éppen min vihorászott az a diákcsoportosulás, csak akkor figyelt fel rájuk igazán, amikor a lány odaszólt feléjük. Vajmi kevés sikerrel. Zalán fellelkesedett annak hallatán, hogy segítenek neki, hálásan nézett a másik barna szemeibe, bár sokkal több információval már ő sem tud szolgálni, hol érdemes keresniük.
 - Köszönöm, több szem mégiscsak többet lát. Nem biztos, hogy itt hagytam el, de elég valószínű, mert tisztán emlékszem, hogy a réten még megvolt, amikor jöttem befelé. Lehet még körbekérdezhetnénk a többieket - mutatott arra a pár szál diákra, aki még a bejárati csarnokban álldogált. Volt, aki szemmel láthatóan várt még valakire. Talán hogy együtt menjenek enni a nagyterembe, vagy hogy ők is kiszabaduljanak kicsit az udvarra. Egy-két emberke a tankönyveivel volt rogyásig megpakolva.
 Kicsit aggódni kezdett. Első látásra, amikor körbepásztázta a padlót, sehol nem látta elhullajtva a kabaláját. Persze vannak itt még zugok, ahova nem lát el, de ez nem segített az egyre erősebb hiányérzetén, hogy valami fontos dolog került ki a keze ügyéből.
 - Tudod, nagyon sokat jelent nekem az a toll - magyarázta gyorsan a lánynak, mielőtt az észrevenné az arcára ülő aggodalmat. Eközben nyakát nyújtogatva kezdte el körbejárni az bejárati csarnokot. - Egyféle kabala. Egyébként hogy hívhatlak? Engem szólíts Zalánnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nekem ez a fiú nagyon ismerős. Nem tudom, talán a mugli világban az egyik sorozatban láthattam. Mindjárt rá is kérdezek: Szia, te vagy az a srác aki a nem is tudom melyik soriban szerepelt? Ja, nem. Tisztában vagyok vele, hogy milyen fontosak a kabalatárgyak. Az én személyes kedvenc kabalám, most a szobában vár rám. El is fog a rémület, mi lesz ha egy rinocérosz csorda vágtat végig hirtelen a folyosón? Elvégre, ez a Bagolykő. Itt bármi megtörténhet, bárkivel. Határtalan örömömre, velem csak jó dolgok történtek, mint például sok ismerőst és barátot szereztem. Yay, ne feledkezzek el erről a fiúról, hátha a gyűjteményem részese lesz.
- Pont ahogy mondod. Megkérdezzem őket? – választ se várva az éppen elhaladó kis csapat felé iramodok, de sajnos nemleges válasszal kullogok vissza.
Elég nehéz volna bárkinek is észrevenni egy tollat a földön, mivel az emberek többsége nem a földet pásztázza, hanem előre figyel nehogy nekiütközzön egy kósza falnak. Még is a remény hal meg utoljára, ezért elhatározom hogy addig nem tud lekoptatni amíg meg nem találjuk. Biztos valahol a közelben lesz, mert velem mindig azt szokott történni, mármint mikor elhagyok valamit, hogy tőlem pár lépésnyire található a keresett tárgy. Fel is villan a kislámpa a fejem felett, körbejárom a srácot egyszer, majd a szemeimet a földre szegezem, és kutatok. Rágógumi papír, egy kifogyott tintásüveg egy zsebkendő. Miközben az új ismerősöm beszél hozzám, a papírral megfogom a zsebkendőt és a kukába dobom. Nem lehetünk biztosak, ki tudja mennyi bacit hordozhat?
- Nyugibugi, semmi baj. Megtaláljuk, ne aggódj! Hogy? A nevem Zayday, de szólíthatsz Zaynek vagy Zay-Zaynek, de ha tudsz valami jobb becenevet, ne tartsd magadban! Örvendek, Zalán! Becézhetni szabad-e? – kíváncsiskodom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Sose tudta igazán milyen a kastélyban élés. Mikor kisebbek voltak apjuk jött el értük az iskolába, vagy Winter gondjaira voltak bízva, vagy épp az övére, mikor elég idős lett hozzá. Minden reggel beutaztak a Roxfortba, hogy este visszabumszlizzanak Írországba. Remek egy túra volt. Főleg, amikor már szülők nélkül voltak. Olyankor gyakran választottak mellékutakat, addig ismeretlen utcákat, és csak remélték, hogy nem fognak teljesen elveszni.
- Elmehetünk táncolni is - mosolygott a másikra. Csak viccelt vele, nem hitte, hogy Zalán tényleg beállna mellé ugrálni az Eurovíziós számokra. Mert persze arra lehet a legnagyobb bulit csapni.
Érdeklődve hallgatta a másik fejtegetését, és visszanyelte a szóvicceket amiket a repülés és a holló váltott volna ki belőle. Too soon. Inkább a másik felén gondolkodott el, amit Zalán mondott neki.
- Várj, a szfinx a... hugrahug? Várj nálatok nem így hívják... - gondolkodott el. Arra emlékezett, hogy talán csak a színek stimmeltek a két suliban. Ő griffendéles volt, és most... eridonos. Főnix. Régen oroszlán. Aztán ott volt a Mardekár, ami itt szintén a legveszélyesebb állat, tehát a sárkány. Rellon. És maradt a két introvertáltabb ház. Navine és Levita. De melyik melyik? - A sárga aa... levita? - tippelt a lány, és elhúzta a száját. Ezek a nevek mind annyira hasonlítanak, hát ember legyen a talpán aki megjegyzi. Főleg amennyire logikusan fel voltak építve az elnevezések a Roxfortban.
- Azt hittem neked nincs bajod a túl sok tudással - cukkoltam. Aztán ránéztem a karórámra, és mutatóujjammal ráböktem. - Viszont én el fogok késni jóslástanról. Köszönöm a fagyit, és... valamikor kapj majd el a folyosón - leheltem egy puszit a fiú orcájára, ahogy lepattantam a székemből. Visszanyúltam a pálcámért, és a köpenyemet a vállamra kanyarítottam.
- Este még kend be valamivel, és holnapra nyoma sem lesz - mutattam az arcomra, hogy értse, hogy az égésére gondoltam. Aztán intettem egy utolsót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

  Felkapta a fejét a tánc szó hallatán. Aztán észrevette, hogy Autumn csak viccnek szánta, így nem is firtatta tovább a témát. Pedig tudott volna mesélni erről is.
 - Kék. És Levita. Az összes fura fazon gyűjtőheje. A művészeké. És az őrült zseniké. - előrehajolt, mintha olyan titok lenne ez, amit a lány semmilyen körülmények között nem adhatna át másnak. A cinkos vigyor nem tudott leolvadni Zalán arcáról, miközben egyre halkabban magyarázott - A tudás hatalom. Elég akár egy apró darabját is elárulni. Ha rosszkor teszed, rossz helyen, rossz embernek, az egész eltorzulhat és olyan formában találkozhatsz vele újra, amit már nem tudsz kordában tartani. De erről gondolom nem kell mesélnem neked.
 Kissé csalódottan figyelte, ahogy Autumn összeszedelőzködik. De igaza volt a lánynak, mindkettejüknek volt még dolga mára. Elsők között szerepelt nála a: nem úgy bűzleni, mint egy kerti törpe odúja - nevű projekt. Utána meg elolvasni és megtanulni minden anyagot, amit ma átaludt a tanórák alatt. Na meg ott van még a...
 Zalán gondolatmenete megszakadt, ahogy a lány egy puszit nyomott az arcára. Értetlenkedve pislogott néhányszor a jelenség előtt. Arckifejezésén nem látszott semmi egyéb, de a fülei pillanatok alatt skarlátvörösbe váltottak - Mindenképp. - nem tudott ennél többet kipréselni magából, csak nézte, ahogy a lány utat tör a manók között és eltűnik az ajtóban.
 A plafont kezdte el bámulni, miközben fejben megint szidni kezdte magát. Az ehhez hasonló forgatókönyvekre nem készült fel még egyáltalán. Béna vagy. Éljen. A nap felismerése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

  Nem tudta először mi az, ami annyira érdekes lehet az arcán, hogy Zayday ilyen elmélyülten nézze őt. Végül ráhagyta a dolgot, lehet hogy csak nagyon gondolkodott valamin. Nem tartott tovább pár másodpercnél. A következő pillanatban már suhant is el, felajánlva, hogy körbekérdez.
 - Jó ötlet - bólintott határozottan. Reménykedve nézett utána és várta a fejleményeket. Csalódottságára azonban a lány válaszok nélkül lépett vissza mellé - Akkor mindjárt megkérdezünk még másokat is... Zay - ismételte a nevet, hogy könnyebben meg tudja majd jegyezni. Bár ilyen különlegeset nem lesz nehéz észben tartani.
 - Becézni? Hát öö... lehet végülis, lehet - egyezett bele végül, bár eszébe nem jutott, hogy a Zalánt mégis miféleképp lehet becézni. Édesanyja hívta sokszor Zalánkának, de egy ideje kezdett ő is leszokni róla, amikor látta, hogy már nem tetszik annyira a fiának.
 Lábujjhegyre állt, úgy próbált átnézni pár diák feje fölött, amikor is meglátta, hogy egy Rellonos gólya, aki repüléstanról volt ismerős neki, alig észrevehetően intett felé egyet. Szemeivel aggódva nézett körbe az előcsarnokban, mintha félne attól, hogy meglátják őt. A nagyterem nyitott ajtaja mögé húzódott vissza, amikor a tekintete összeakadt Zalánéval.
 - Szerinted? Mintha mondani akarna valamit - bökött fejével az ajtó felé, aminek takarásába vonult vissza a kis sárkány. Nem volt sok tapasztalata a Rellonosokkal, csak Médit volt lehetősége jobban megismerni idáig. Meglepetésére a legtöbb gúnyos megjegyzést - amit egyéként végtelenül indokolatlannak talált - a saját házától kapta meg. Legalábbis néhány hozzá hasonló Levitás gólyától. Problémát csináltak abból, hogy átaludja az órákat. Szerintük nem elég elhivatott abban, hogy ők nyerjék meg a házkupát. Szóvá tették, hogy a semmiben röpködni szerintük ostobaság, akinek van egy kis mersze is, az beáll kviddicsezni. Ezek nem is érdekelték különösen, de az a beszélgetés a minap... az elevenébe vágott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zali
Mivel én elég beszédes lányka vagyok, nem szeretem az olyan embereket akik nem figyelnek rám, hanem szótlanul elsietnek. Most sem várom meg hogy a fiú befejezze a mondatát, már lódulok is előre. Remélem nem zavarja. Kisebb hápogási rohamot is kapok, amikor egy elsőéves szinte elsprintel előlem. Nem túl szép reakció, hiszen nincs se bibircsókom meg mézeskalács házam sem. Tényleg, írhatnék esetleg haza hogy küldjenek egyet, de persze miniatűr változatban. A szobában a csajokkal cukrosan élvezetes estéink lennének. Nem mintha most nem lenne az, de ez még inkább feldobná a hangulatot. Na jó, talán az órákra is csenek le pár letört darabkát. Még mindig nem adom fel, és most egy rellonos fiúnál próbálkozok, de tőle sem kapom meg az áttörést.
- Sajna még senki… Jó, ú…. Zali. Zali megfelel? – kérdem, várva a reakcióra.
A finom édességek mellett, persze a húst sem vetem meg. Sokszor reggelire Zala felvágottat is szoktam enni. Gondolkodom, hogy ezt megosszam-e a fiúval de inkább elvetem mert nem trécsparti céljából vagyunk most itt. Megfordulok, hogy tovább kutassak de olyan érzésem támad, mintha valami átlibbenne rajtam. Talán egy szellem volt? Az iskolában töltött éveim alatt gyakran találkoztam szellemekkel, de még mindig nem vagyok hozzászokva. Ácsi, ennek a fószernak mintha egy toll lenne a kalapjában. Már majdnem rávetem magam, amikor észreveszem hogy lúdtoll. Banyek, egy pillanatra átjárt a sikerélmény. Nem hiszem hogy a srác észrevette a próbálkozásom, ő most éppen egész mással van elfoglalva. Mikor hozzám szól, én is az említett személy irányába tekintek.
- Biztos is. De mitől van berezelve? – kérdezem magamtól, meg Zalántól is.
Valamit tudhat. Amit nem szeretne a folyosón átkiabálva közölni. Talán oda kellene mennünk? Hát, ha ő nem jön ide, akkor nekünk kell odamennünk. Lehet megfélemlítették, ha így van nyugodtan elmondhatja hogy ki volt, mert nem vagyok a tettek embere, mármint verekedés terén. Egyrészt pontlevonást, másrészt büntetőmunkát és harmadrészt fájó öklöt eredményezne. Minek az erőszak, ha lehet beszélgetni? Még jó hogy nem Vásott Zayzayként ismernek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

  Egy szimpla félmosollyal nyugtázta, hogy igyekszik hallgatni újdonsült becenevére, noha még senkinek nem jutott eszébe így hívni őt. Tetszett neki a lány közvetlen stílusa, megjegyezte magában, hogy akkor is szívesen lógna vele, ha nem éppen segítségre van szüksége.
 - Passz. Nem igazán ismerem őt. Szóval remélem, hogy nem tőlem. Nem tűnök rémisztőnek, ugye? - kérdezte megerősítésképp Zaydayre nézve. Nem tudott róla, hogy valaha is szándékosan ráijesztett volna bárkire. Véletlenül is csak nagy ritkán. Eszébe jutott erről szegény Ramóna és a kis patkány esete. Jót mulatott volna rajta így utólag, ha nem furdalta volna jobban az oldalát a kíváncsiság a rellonos lány iránt.
 Lassan szelte át a bejárati csarnokot, szemével a többi embert pásztázva, hogy figyelik-e mások is őt. Egyelőre nem úgy nézett ki.
 - Szia - kezdte óvatosan, amikor belesett az ajtó mögé. A lány egyből a saját szájára szorította a mutatóujját, arra kérve Zalánt, hogy halkítsa le mégjobban magát. Ijedten pislogott a fiú válla mögé, majd némán végighúzta a fején a kezét, mintha csak hosszú haját próbálná fésülni. Zaydayre utalt vele. Kérdőn nézett Zalánra. A fiú nem tudta, hogy a másik követte-e őt, de mosolyogva a fejét rázta.
 - Nem kell paráznod tőle sem. Ugye Zay? - mondta halkan remélve, hogy a lány hallótávolságon belül van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mindig kerültem a bajt, nem keveredtem bele eddig semmilyen összezörrenésbe. Bár karácsonykor mindig balhé szokott keveredni a Hudson család asztalánál. Harc a végsőkig, az utolsó csokis sütiért. Nem szívesen hívnék meg senkit hozzánk, mert igen furcsa család vagyunk. Persze szerethetőek a magunk módján, de nagyon zajosak és kíváncsiskodóak. Ezek csak azt eredményeznék, hogy a meghívott észrevétlenül feláll az asztaltól. Ezen még nem kell annyit aggodalmaskodni, mert nyár van. Megeresztek egy mosolyt a fiú felé.
- Dehogy tőled, nem hinném hogy rémisztő vagy. Biztos meglátta az agyaraimat. Megvan a vacsi. – mondom és megnyalom az ajkaimat.
Ez a rémült rellonos, emlékeztet engem valamire vagy valakikre. Már tudom is, előfordult, hogy tavaly pár elsőéves azt hitte tanár vagyok. Komolyan. Folytonosan magáztak addig a pillanatig, amikor leteremtettem őket hogy csak három évvel vagyok idősebb náluk, de ha annyira öregnek tűnök akkor már szólíthatnak mamának is. Legszívesebben örökké fiatal maradnék, de nem én döntök. Na ez a diák, pont olyan, mint egy megszeppent elsős. Megpróbálom bevetni magam, és annyira édes leszek mint a méz. Vigyázni kell, egy rossz mozdulat vagy szó és veszett az ügy. Sajnálatot érzek iránta, ennyire megfélemlített diákot még nem láttam. Lehet hogy ilyen a személyisége, de nem lehetünk benne biztosak.
- Szia, nem kell. Együtt vagyunk. – mondom, majd a fejemre csapok.
- Mármint nem úgy, hanem most és itt, ebben a pillanatban.. Tudod mit? Befogom. Zali te beszélj! – adom át a terepet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hátrafordult, sűrű pislogások közepette, mert fogalma sem volt, hogy Zayday mitől jött úgy zavarba. Nem volt mindig annyi esze, hogy mögöttes jelentést fedezzen fel egy egyszerű mondatban. Homlokát ráncolta, szemöldökét elgondolkodón összevonta, de ettől sem lett okosabb. Végül ráhagyta a lányra a dolgot és visszavette a szót tőle.
 - Mondd, te tudsz valamit arról, mi lett a szarkatollal?
 A lány úgy szorította magához a táskáját, mintha az bombabiztos pajzsként szolgálna bármi és bárki ellen. Odahajolt a fiúhoz és suttogva mondta ki azt, amit Zalán már sejteni kezdett.
 - Elvették.
 - Elvették? - ismételte értetlenül - És te láttad?
 A rellonos gólya válaszképp csak bólogatni tudott.
 - És... nem akarod esetleg elmondani, kik voltak azok? - kérdezett vissza. Érezni lehetett a hangjában egy csepp türelmetlenséget. Olyan közel volt már a megoldáshoz. A másik ahelyett, hogy megint egyszerűen kimondta volna, mutogatni próbált. Egyenesen Zalán mellkasára célzott mutatóujjával - Nem értem - vallota be végül a fiú, majd tanácstalanul nézett Zaydayre - Aki elvette... az én vagyok? Vagy olyan mint én? Mégis miben olyan, mint én?
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Most megpróbálom csak külső szemlélőként nézni az eseményeket. Semmi beszéd, halkan szuszogok csupán és a helyzeten filózok. Egy kicsit zavarba hozott az iménti kijelentésem, ezért is választanám a csendet. Persze csak egy kis ideig. Minimum egy percig kell betartanom, hogy ne follyak bele a beszélgetésbe, rekordot döntök. Kész dráma, sorozatokba nincs annyi feszültség mint a körülöttünk lévő feszültségben. Bizony, a főszereplők beszélnek a legtöbbet és ezért is várom hogy hozzám forduljanak.  Hogy tudja-e a csajszi? Hogyne tudná, különben miért hívott volna ide minket? Ha csak nem azért, mert új barátokat akarna magának szerezni. Ezzel a szomorú képpel engem meggyőzött, leszek a barátja. Viszont lehet folyton bús képet akar vágni, akkor csak egy vidám bohócmaszkban vagyok hajlandó vele mutatkozni. Na jó, persze megértem talán ilyen napja van de ha állandóan ilyen lesz a kedve a barinőmnek, sajnos nem fog sokáig tartani a barátság. Hidegzuhanyként ér, amikor a lány egyenesen Zalánra mutat. Jé, győztem. Akkor most..
- Neked van egy ikred és nem szóltál? Vagy mire utalhat ez a…. hé csajszi, hogy vagy? – kérdezem mosolyt erőltetve az arcomra.
- Várj, lehet azt akarja mondani hogy egy levitás volt a tettes. – csapom össze a tenyereimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ki nem állhatom, ha valaki másra akarja kenni azt, amit önszántából csinált. Bevállalom, hogy igenis én kevertem ki a piát Bettinek, de nem erőltettem rá, hogy elvegye a poharat, megkóstolja, majd úgy nyelje, mint kacsa a nokedlit. Egyszer sem szólt, hogy nem kér többet, szóval spóroljam meg az energiát, és csináljak magamnak piát, vagy valami, hanem csak itta. És mindezek után ki a hibás? Én. Hogyne, tesó, meg ahogy megálmodtad, mert bevallom és vállalom, ha egy helyzetben fogyatékos vagyok, és még esetleg valami abból adandó következmény az én saram, de azt nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy valami hasonlót rám kenjenek. És mindezt tökéletesen öntöm szavakba Furcsajnak is, miközben érzem, hogy száraz a torkom, kapar, és hamarosan olyan roham fog rám törni, mint annak a rendje. De ha megfulladok is elmondom neki. És nem is akárhogy.
Szemtelen vigyorral ajkaimon préselem a falnak, amennyire tőlem telik, ezek után még egy kibaszott Edictum pletyka is belefér, szarom le, amikor ismét ott tartunk, hogy a rellonosok mekkora faszok. A levitások meg önzőek és képmutatóak. Körbeértünk.
- Aha - rebben meg szemöldököm, miközben ismét aprót lépek előre, töretlen vigyorogva. - Talán, ha nem ütnéd bele az orrod mások dolgába, akkor nem kellene ezen aggódnod - biccen félre a fejem, hangom csöpög a megvetéstől. A kérdésre nevetek fel halkan, hagyom, hogy ellépjen előlem, ennyi elég is volt a mókából, rohadtul nincs ehhez erőm. Hátat fordítok a falnak, neki is vetem azt, kezeimet süllyesztem a hoodie zsebébe, ahogy kicsit lejjebb ereszkedem, csak Bettire sandítok.
- Ti levitások tökéletesek vagytok, nem? Mindent másra kentek, így nem is hibáztok. Remek taktika egyébként, csak kár, hogy vannak olyanok, akik ezt nem viselik el - egyenesedem fel lassan, szám elé kapva kezemet köhögök párat. - Önzőek vagytok, képmutatóak és álszentek. Az első találkozásunkkor kiakadtam, amiért sztereotipikus voltál velem a házam miatt, amit nem szeretek - kapom el tekintetét, gonoszkás mosoly villan fel arcomon. - De tudod mit? Ráerősítettél a levitások sztereotípiára. Gratulálok, Furcsaj! - csapom össze tenyereimet lassan és szarkasztikusan. - És köszönöm, amiért megtiszteltél, hogy láthassam, sőt, hogy átéljem - elszakítom róla kékjeimet, előre fordulok, lazán ökölbe összeszorított kezemet emelem fel, hogy utat engedjek a köhögésnek, ami egy ideje kaparja a torkom. Remek, itt fogok elhalálozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem, dehogy is... Vagy legalábbis nem tudok róla, hogy lenne ikertestvérem. - mondta gyorsan fejét rázva. Csak egy húga volt, de néha azt is bőven elégnek találta. Szó se róla, odáig volt Fanniért, de még sokszor Zalánnál is energikusabbnak és hangosabbnak bizonyult otthon, amit már csak az igazán erős idegzetű, kemény veteránok (értsd: Hollósi szülők) tudtak elviselni. Amikor Fanni megtudta, hogy a bátyja eljön Bagolykőre, teljesen odavolt és minden létező alkalmat megragadott, hogy addig nyúzza még otthon a bátyját, amíg lehetősége van rá.  Visszagondolván minderre, eleresztett egy kósza mosolyt. Viszont Zayday következő tippje kizökkentette őt az addigi merengéséből.
 - Kimondtad azt, amitől tartottam. Tényleg így volt? Más levitások vették el?
 A lány egyetlen bólintással adott bizonyosságot Zalánéknak, majd sietős léptekkel megkerülte őket és elviharzott. Úgy érezte, ezzel mindent elmondott.
 - Oké. - húzta ki magát a fiú, majd karjait összefonta maga előtt - Hát nagyon reméltem, hogy csak simán elhagytam. De... most mégis mi a fenét csináljak? Kérjem vissza? Vagy csak úgy vegyem el? - Zalán nem volt a híve az erőszaknak és sosem volt még olyan helyzetben, hogy konfrontálódnia kellett volna úgy bárkivel. Na jó, a húgát kivéve, de a harc az utolsó kondéros kekszért mégiscsak más kategóriába sorolható.
 - Köszönöm, hogy segítettél. - fordult végül Zayday felé. Bár az imént hangosan gondolkodott, egyáltalán nem volt szándéka belerángatni szegény lányt a szarkatoll vadászatának következő szakaszába - De azt hiszem... - nem akarta lerázni őt, de nem volt bőr a képén azt sem kérni, hogy segítsen neki a továbbiakban is. Hiszen csak most ismerte meg őt. Nem tudta befejezni a mondatot, inkább hagyta, hogy a lány saját belátása szerint maradjon ott, vagy köszönjön el tőle. Minden esetre örült volna annak, ha legalább ott áll valaki mellette, amikor szembekerül a tolvajokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szívesen lennék egy ikerpár tagja. Az még plusz örömöt jelentene, ha egypetéjű ikrek lennénk. Olyan helyzeteket lehetne kihozni belőle, hogy az életünkből 10 évados sikersorozatot lehetne forgatni. Kislánykoromban mindig ment egy sorozat, amiben ikrek voltak. Az egyik nagyon szerény és kedves, a másik öntelt és gonosz. Egymás ellentétei. Ha született volna egy ikertestvérem, az órákon tudtunk volna bohóckodni a tanárokkal, vagy a barátainkkal. Ki tudtuk volna menteni egymást, a szorult helyzetekből. Megelégszem ezzel az egy öcsémmel is, de hátha születik még testvérünk. Egy húgocskának nagyon örülnék, nagyon elkényeztetném. Én lennék a legidősebb, és a legjobb fej. Még azt is megengedném amit a nagyi nem, vacsorára is csokit ennénk.
- Okés, hát lehet van valahol egy eltitkolt. Nem lehet semmit kizárni.. – mondom, majd tovább tanakodok. Miért is lopná el egy ember a testvére kabaláját? Fura az én gondolkodási módom, de Bigyó felügyelő segédének esetleg elmennék. Vannak olyan családok, ahol bevett szokás a szarkaság. Szó szerint. Mármint, én a közvetlen környezetemben ismerek ilyen famíliát, de nem mondhatok róluk rosszat. Az anyám barátnőjének (aki nem mellesleg boszorkány) bevett szokása, hogy a hallban tartott cukorkás tálkát kiürítse. Nincsen gyereke, akkor minek neki édesség? Jancsi, Juliska futás!
- Gondoltam hogy így volt! – jelentem ki, és kezdek ide-oda járkálni, észre sem veszem a lány távozását.
Nem mondta el miért félt annyira. Ráadásul el sem köszönt, és nem tudom a nevét, később nem találom meg. Ezért körbenézek, de már eltűnt. Hátha összefutok vele a folyosón egyszer.
- Figyi Zali, nagyon nehéz volna csak úgy elvenni tőlük. Már biztosan a klubhelyiségetekben vannak, mert késő van. Szerintem kérd vissza, vagy ha nem adnák, akkor kérd az egyik prefektus segítségét. Például Bettiét, belevaló csajszi. A lényeg, ne veszítsd el a fejedet és ne keveredj balhéba, okés? – tanácsolom a fiúnak.
- Ugyan semmiség, örülök hogy tudtam segíteni a rellonos csajszi vallatásában, és persze annak is hogy megismertelek. Elkísérlek egy darabig, úgy is először arrafelé megyek, azután meg készülődök, mert csajos pizsiparti lesz a szobánkban, alig egy órán belül. Indulhatunk? – kérdezem kedvesen, majd útközben további beceneveket ötletelek az új pajtinak.