Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

November első péntekén érte az első sokk. Kereste a kis boltokban a szokásos kék feliratos söröket, amelyek aznap estére kerülnek be a boltokba, de nem találta. Abban reménykedett, hogy esetleg másnapig várnia kell, hiszen egy kis városról beszélünk. De nem történt változás. A magyarok el vannak maradva. De hogy ennyivel?
Szinte minden héten legalább egyszer megpróbálkozott vele, hogy lemegy a közértbe, és rákérdez megérkezett-e kedvenc rakománya. De mindig negatív volt a válasz. Most meg valamelyik agyalágyult navinés azt mondta neki, hogy nincs is ilyesmi. Olyan dühös lett hirtelen, hogy kilökte a gyerek kezéből a könyveket, és dánul káromkodni kezdett. Az egész folyosó őt nézte, de hát ez van, ha Marina Darik dühös. Egy igazi északi dühe csap le mindenkire.
- Ungarere sådan en narhats! - kelt ki magából, és tekintetével keresésre indult. - Rend mig i røven - hagyta végül ott eddigi beszélgető társát, és csörtetett egyenesen oda levitás ismerőséhez.
- Kiscsibe. Segítened kell. Most! - ellentmondást nem tűrő hangja még egy ideig visszhangzott a folyosón, de egyáltalán nem tudta érdekelni. A vállánál fogva megragadta a szőkét, és tolni kezdte. - Te okos vagy. Csináltál már sört? - kérdezte meg, menet közben, mintha éppen nem rabolta volna el akárhonnan is. - Mert most azt fogunk csinálni. Pontosabban Julebryg-t - ismertette a tényekkel a lányt, és közben egészen a Konyháig vezette a lányt. Arcán még mindig látszott a frusztráltság, de mivel kitalálta az egyedi módját a helyzet kezelésére, így kezdett egyre nyugodtabbá válni újra. Mosolygásra azért még nem futotta.
Belépve egy rakat manó sietett rögtön oda, mire Marina szinte vicsorogva nézett rájuk. - Ti se tudtok nekem Julebryg-t csinálni, semmirekellők - morogta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Az egyáltalán nem zavarta, hogy egy random emberrel beszélgetett a lány, és onnan húzta el. Azonban az megdöbbentette, hogy se fizikai se mentális ellenkezésbe nem kezdett a szőke. Lehet tényleg jó hatással vannak rá Lokival, és kezd hozzászokni a legfurcsább szituációkhoz, amelyekbe belerángatják.
- Nem, egyáltalán nem úgy nézel ki. De ez nem jelenti, hogy nem lehetnek titkaid - vont vállat a lány hanyagul, még mindig a söre körül jártatva az agyát. Soha nem csinált ilyet, sőt abban sem volt biztos, hogy ők ketten képesek lesznek-e rá. Hiszen ezt csak egy cég volt képes eddig elkészíteni rendesen.
- Oké - fújt egyet ki meg be a lány. - Szóval a Julebryg egy karácsonyi sör. A Tuborg gyártja, és mindig November első péntekén kezdi el forgalmazni. Ezért van akkor az ünnepünk, a J-Dag. Mindenki kék színű mikulás sapkát vesz, és elmegy a legközelebbi pubba inni. Mert ez a sör... az életünk. Mindig az első körös ingyenes négyszázba benne vagyok, hála Madam Lykke-nek. De a lényeg. Ezt a sört csak December végéig forgalmazzák. Utána nincs több. És én ki fogom hagyni, ha most nem szerzünk valahonnan - foglalta össze gyorsan az alapokat a lánynak, csak hogy érezze mekkora jelentősége van ennek az egésznek a dánok életében. És így nem is tudja visszaadni milyen is az, mikor meglátják a kék feliratos kamionokat befordulni az utcákba. Mintha Novemberbe jönne a karácsony. - Még egy külön dalunk is, amit akkor éneklünk. Mindenki. Ha ismered az embereket magad körül, ha nem - magyarázta tovább a tényeket, kicsit talán elveszve a részletekben.
- Sajnálom, koncentrálok. Szóval ez egy erős sör. Egy doboztól már boldog vagy - jelentette ki, aztán kezét oldalasan szájához illesztette, mintha valami nagy titkot igyekezne megsúgni a szöszinek. - Ez mondjuk nem jelenti, hogy ott abbahagyjuk - kacsintott. - Van egy kellemes karamellizált íze, mint a Guinnesse-nek, és társul hozzá még a fekete ribizli és édesgyökér is. Főleg ez a három különbözteti meg a többi sörtől a Julebryg-t - fejezte be a meséjét, és reménytelien nézett nemrégiben szerzett barátnőjére. - Szóval segítesz nekem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

A barna kicsit elbizonytalanodott a kérdés hallatán. Mindig is kétes érzéseket keltett benne az otthon említése, hiszen a családjához nem szeretett visszajárni. Meg Lokit is itt kellett olyankor hagynia, ami minimum olyan, mintha a másik felétől szakítanák el. Azonban Dániát mindennél jobban szerette, és Madam Lykke is mindig tűkön ülve várta, hogy végre ne csak írásban lássa a lány szeleburdiságát.
- Hát...hát nem tudom. Ha nem kapok meghívót, nem megyek - vont vállat a barna, és karba fonta maga előtt karjait. Tudta jól, hogy ha a szülei komolyan gondolják a hazamenetelét, akkor díszes karácsonyi lapot fognak neki küldeni a ritka, ám gyönyörű füles baglyukkal. Mintha csak ezzel is azt akarnák mindenki tudtára adni, mennyire gazdagok. Azonban mire a lány egyáltalán csak a gondolatai végére érne, a szőkén látta, hogy megfogta a dolog. Hiszen ez egy újabb kihívás, a levitások meg imádják azokat, nem?
Lassan de magabiztosan kezdte felgöngyölíteni a tényeket kedvenc karácsonyi sörével kapcsolatban, de mielőtt belemehetett volna a dánok számára oly nagyon jól ismert történelmi tényekbe - mert bizony azok is vannak -, már látta is Kiscsibe jelzésein, hogy kezdi unni magát. Egyszer tud végre egy kérdésre kimerítő választ adni, és elkezdi untatni az egyik kéket. Hallatlan.
Amélia jó pár percig húzta az agyát, mire - nem egyenesen - választ adott. Marina annyira megörült neki, hogy felsikkantott és a szőke nyakába ugrott, szinte majdnem fel is döntve mind a kettőjüket. Azonban tudatosult benne, hogy valószínűleg a másik nincs hozzászokva ezekhez a hirtelen érzelemkinyilvánításokhoz, szóval gyorsan le is szállt róla, és várta a parancsokat. Egyáltalán nem lepődött meg, amikor azok jöttek is. Átvéve a listát kezét a homlokához emelve tisztelgett a lánynak.
- Aye, aye kaptajn - szólalt meg dánul, majd a listát kezdte olvasni. Pár perccel később már tudta is mi a dolga. Előre lépett, tapsolt kettőt, és egy fokkal hangosabban kezdett el beszélni. - Figyelem manók! Szükségem van egy nagy edényre, és a következőkre - emelte fel a listát, és kezdte el felsorolni lassan a rajta állókat. Olyan volt az egész jelenet, mintha ő lett volna a kiképző tiszt, a kis lények meg a katonák. Bármennyire is csúnya bevallani, Marina élvezte, hogy hatalma van. - A feladat elvégzéséhez összeszedett csapatmunkára van szükségem mindenkitől - fejezte be monológját. - Munkára fel!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Kellett neki az otthoni érzés, mert akármennyire is jól érezte magát a magyarok között, nem volt ugyanaz. Hiányoztak neki a mosolygós arcok az utcán, a zöld negyed és a hygge, amire úgy tűnt ez a nemzet képtelen. Kivéve Lokit, de ő egy külön kategóriába tartozott. A szöszke volt az itteni Dánia neki.
Koncentrált a lány szavaira, bár nem tetszett, hogy feltételekhez kötik a boldogságát. Isten tudja miért is viselkedik ez a lány ennyire felnőttesen...
- A kastélyt értem, és az embereket is. De mond csak.. Loki is beletartozik? Mármint ő kvázi én vagyok. Csak fiúban. Olyan, mintha magamban tennék kárt, amit lássunk be elég gyakran teszek ilyen-olyan véletlennek köszönhetően. - Bármennyire is meglepő, éppenséggel nem Kiscsibe türelmét feszegette, csak szimplán ismerte magát annyira, hogy ezt a sztorit ne akarja elmesélni a szöszkének, meg ha még jól is sikerül, akkor itasson is vele. Mert hát nah. Olyan nincs hogy odavarázsolnak egy adag Dániát és csak ketten élvezhetik ki.
- Ezt is tökéletesen értem, és ígérem, hogy csak akkor szólok bele, ha a helyzet megköveteli. Elég furán nézne ki, hogyha egyenesen engem kérdeznének valamiről, én meg kukán állnék - vetette fel, mert ez a lehetőség sosincs kizárva. Főleg, hogy az összes tanár tudja mennyit jár a szája. - Viszont ha elkapnak, akkor fogj rám mindent. Az én ötletem volt, én hajtottam végre és kényszerítettelek, hogy segíts nekem. Gothca? - nézett mélyen a lány kék szemeibe. Az ő háta sokat elbírt. Gyakran került bajba, szóval a tanárok már amúgy is hozzászoktak, hogy valami slamasztika közepében találják. Azonban Csibe olyan embernek tűnt, aki valószínűleg nem hogy egyszer nem került büntetésbe, de nagyon magára is venné.
Ahogy a lány eltűnt az ajtó mögött, úgy vette Marina hatalmába a konyhát... meg a manókat. Kiadta nekik parancsba, hogy mit és hova pakoljanak, majd egyszerűen felpattant az asztalra, és törökülésben egy narancsot kezdett el maga előtt görgetni ide-oda.
- Oh, igen, minden megvan - bólogatott és a manók felé intett a fejével egy büszke mosoly kíséretében. Azok boldogan sertepertéltek a vajling körül, mintha csak valami csodát raktak volna össze. Alig várták, hogy újabb feladatot kaphassanak.
- Ha megcsinálod nekem a sört, akkor felőlem egy egész napot is itt tölthetünk. Megér nekem annyit - jelentette ki magabiztosan a barna, és a felvetésre huncut mosoly kúszott az ajkára. - Szóval zene kell? - kérdezte, és már egy narancsot a kezébe vett, és miközben zsonglőrözni kezdett elkezdte énekelni a hivatalos dán dalt, a "Tuborg Christmas Brew"-t. És nem. A lánynak nincs semmi hangja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Szólhatott volna. Úristen mennyi mindent mondhatott volna a lánynak erre a heves reakcióra, de tudta, hogy mivel Csibe az egyetlen lehetősége arra, hogy ténylegesen megízlelhesse azt az isteni sört, így bármennyire is kínozta belülről a gondolatok áradata, visszafogta magát. Meg a második kérdés elvette a rivaldafényt. Hatalmas őrült mosolyt villantott tettes társára.
- Nem is vagy te olyan rossz fej. Örülök, hogy Loki összeszedett a könyvtárban. Háhh... - nevetett fel a lány örömittasan. - Ez volt életem első szóvicce magyarul. Mert hogy szó szerint is, érted - magyarázta meg a totálisan egyértelműt. De jelenleg túlságosan örült magának ahhoz, hogy ez érdekelni tudja. - Hahh, egyre jobb leszek - képedt el saját képességein a lány, hogy nagy nárcisztikus kitörésében az is csak félig tűnt fel neki, hogy a szőke otthagyta a konyhában.
A manók segítségével gyorsabban megvolt a dolgokkal, mint ahogy eleinte képzelte. Azon a kis mütyűrök meg jöttek vissza hozzá, hogy újabb utasításokat kapjanak. Hihetetlen.
Hatalmas mosollyal kezdett el énekelni a lány anyanyelvén, kicsit sem félve, hogy esetleg valaki a volumen miatt megtalálja őket. Mert hát azt a dalt nem lehet csak úúúgy énekelni. Ezt szinte üvölteni kell. Pláne, ha spicces az ember, ami még igaz egyenlőre hiányzott, de csak idő kérdése volt. Legalábbis reményei szerint.
- Guurl - nézett Marina a szőkére, egy kis lenyűgözöttséggel a szemeiben. - It was a good burning. Nem is tudtam, hogy tudsz olyat - képedt el teljesen, és huncut mosolyra húzódott a szája. Eddig nem adtak elég kreditet ennek a lánynak Lokival. Vagyis hát... eddig is felfigyeltek rá, nem azért köröznek körülötte mint a varjak. Csak nem ennyire. Sok rejtett tehetsége lehet.
- Na jó, akkor ha ez nem tetszik, akkor taníts nekem valami magyar dalt. Ismerem a Supernemet, a Honeybeastet meg hallgattam pár Wellhello számot, de nem tetszettek. Valami olyat mondj, amit minden magyar ismer. Mint nálunk a Tuborg Christmas Brew - magyarázott a lány, és közben letette a narancsokat is, hogy koncentrálni tudjon Kiscsibére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Érdeklődve hallgatta a magyarázatot. Tehát a magyarok is minimum annyira oda vannak az ivásért, mint az északi országok. Csak ők nem valószínű, hogy versenyt rendeznek belőle, mint ahogy ők teszik. És vajon náluk a sör az számít? Mert akkor biztosan a dánok nyernének.
- Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen, akkor azt hinném kezdesz kiismerni - mosolygott a lányra Marina, miközben átvette a cetlit. No nem azért mondta, mert nem hiszi, hogy Amélia elég okos lenne hozzá, hanem mert szimplán még ő maga sem tudta bizonyos időközönként, hogy mit csinál. Csak vitte a lába, a keze, a mindene. - Köszönöm - gyűrte a lapot a zsebébe.
- Cefrézünk - ismételte meg a szót. Azt tudta, hogy a végén az -ünk az arra utal, hogy ők kettén végzik azt a cselekvést de... - Mi az a cefréz? - mondta ki hangosan a kérdést, és közben leugrott az asztalról, hogy elmenjen megmosni a gyümölcsöket, ahogy Amélia kérte. Végre hasznos lesz valamiben.

Alig pár óra elmúltával már egészen jól ment neki. Mármint véletlenül sem a dallam, sokkal inkább a szöveg. Mert hát ez elég sok memorizálandó szó magyarul, aminek ha őszinte akart lenni nem minden részét értette.
- Pálinka szerelemem légy az enyém - próbálta újra a barna. - Gyümölcsfáim tetején - illesztett hozzá egy sort, ami legalább rímelt, és tudta, hogy valahol benne van a dalban, csak azt nem tudta, hogy jó helyre rakta-e. Vagyis. - Várj! Ne segíts. Fordítva igaz? - kérdezte egy sóhaj közepette. Az ideg miatt már fel-alá járkált az üst mellett. Olyan meleget csináltak a konyhában, hogy barna pulcsija már az egyik pult tetején terült szét, és haját már laza kontyba kötötte.
- Megint elfelejtettem... - vallotta be őszintén, és leroskadt egy székre. Sose lesz Loki büszke rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Igazából nem nagyon értette meg a barna a másik magyarázatát. Legalábbis nem először. De pár óra múltán már mind a ketten az erős szagok között dalolásztak, mintha csak attól a bizonyos cefrézéstől is be tudtak volna rúgni. Marina minimum olyan hamis is volt.
- Kék vőlegény? - kuncogott a lány. - Szóval űrlények az eseteid. Nem is kell többet mondani - nevetett a barna, ahogy elképzelte a szöszkét egy kék csúnya lény karjai - vagy még inkább csápjai - között. - Majd karácsonyra csinálok neked ilyen... papír...alakot... - keresgélte a szavakat, mert hirtelen csak dánul jutott eszmébe a helyes kifejezés. - ..amit majd kirakhatsz a szobádba - vigyorgott rá, mint a tejbe tök. Ha Lokival beszélt volna valószínűleg valami plusz viccet is hozzátett volna, de hát nem akarta rögtön zavarba hozni a szőkét.
- Pálinka szerelmem, légy az enyééém - énekelte tovább szinte már teljes átéléssel. Neki jutott a könnyebb szöveg, azt meg kell vallani. Aztán hagyta, hogy Amélia átvegye a szót, és utána újra elénekelte ugyanazt a sort. Csupa haszon ez a lány, elénekli helyette azokat a részeket, amik nem mennek neki, és közben még sört is csinál neki. Ha igazak a számításai, és tényleg van valami közte meg Loki között, akkor be kell fenyítenie barátját, nehogy elrontsa neki ezt.
- Hogy állunk? - lépett közelebb a lány. Alig várta, hogy megkóstolhassa már az édes nedűt. Nem tetszett neki, hogy ebben az országban ennyire szabályozva vannak a fiatalok. Hát mikor fogják kipróbálni ezeket a dolgokat, ha nem most?
- Arra gondoltam, hogy ha jól sikerül, küldök egy üveggel a gyárnak. Hogy lássák milyen kreatív elmék bújnak meg manapság az átlag emberek között. Lehet még fel is vesznek minket oda. Fuck... képzeld el milyen lenne egy sörgyárban dolgozni - csillantak fel a lány szemei már csak a gondolatra. - Dream come true.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

A kép még mindig túl élénken égett a fejében ahhoz, hogy ezt elrontsa, de mégsem hagyhatta, hogy ez a remek lehetőség elvesszen. Mintha valami titokzatos belső erő kényszerítené, hogy szekálja a másikat a még nem is biztos, hogy crusha miatt. De igazából hazudok. Nem is olyan titokzatos. Ez csak szimplán egy Marina Darik vonás.
- Most az űrlényre, vagy Lokira gondolsz? - vetett rá pimasz mosolyt. Azonban azonnal lefagyott, amikor meghallotta a következő kérdést. Mielőtt még kijavíthatta volna a nevét, egyszerűen minden eltűnt a fejéből, csak nagy fehérség maradt. Esküszöm, ha most látta volna Keserű prof, nagyon büszke lett volna rá. Csakhogy Mae annyira nem tudta ezt értékelni.
- Mondjuk azt, hogy nincs esetem. Vagy... csak nem sétált még szembe velem. - Hazugság. Pontos név van rá. Ombozi Boróka. Azokkal a telt ajkakkal, a csípős stílussal és a folyamatosan fürkésző szemekkel. Már a gondolatba is belesajdult a mellkasa, de semmiképpen nem merte kimondani. Hogy nézne rá a másik, ha tudná?
Az éneklés szerencsére valamennyire elvette a figyelmét az összes aggálya felől, bár a tüzes rellonosról kevésbé tudta. Ámbár kezdte megszokni, hogy valahogy mindig ott bujdos az agya hátsó részében valahogy.
- Igen, ő nem is vészes tanár. Bírom benne, hogy nem erőlteti rám a magyar varázslást, hanem jó neki, ha az angol varázsigét mondom néha - bólintott rá, bár ennél többet nem nagyon értett a tantárgyhoz, szóval ezt a részt is ráhagyta a szőkére. Igazából ő csak a zseni volt, aki kitalálta ezt az ötletet, meg elmondta mitől különleges a sör. Ezért nem is értette, hogy Amélia miért a csomagolón képzelte el őket. Hiszen láthatta a saját szemeivel mennyire hajlandó igazi kétkezű munkát végezni.
- Jajj nem Csibe. Ha mi odakerülünk, akkor nem pakolgatunk meg ilyesmi. Mi a kreatív osztályon lennénk. Kitaláljuk az ízeket, posztereket meg reklámokat gyártanánk. Csupa olyan hasznos dolgot, amit az átlag emberek képtelenek elvégezni, mert egy kis dobozkában élnek. Minket, barátnőm, nem lehet skatulyába csúsztatni - bólintott elégedetten a barna, mintha csak egy Martin Luther King beszédet mondott volna el.
- Ezt örömmel hallom, mert szerintem is veled van a legnagyobb esélyem arra, hogy meglegyen ez a sör. Pontos adatot nem ígérek, mert rettentő rosszul tippelek - jelentette ki magabiztosan. Igazi számolásokról pedig egyszerűen csak nem beszélt. Hát komolyan, ki az a mazochista, aki szereti a számmisztikát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Túl van értékelve. Igen, ezt Mae határozottan érezte minden egyes alkalommal, amikor Boróka közelében volt. A szervezete, a gyomra, a mellkasa, az agya, egyszerűen minden fizikai része túlértékeli a nőt. Hiszen mit adott neki, amit más ne tudna? Elfogadást. Szenvedélyt. Izgalmat. Túl van értékelve. Jól mondta barátnője.
– Majdnem, csak d helyett g-vel a végén – bólintott a lány határozottan, mintha minimum olyan hatalmas kérdéseket tárgyalnának meg, minthogy bolognai vagy a milánói a finomabb étel. Vagyis.. pontosan ugyanaz volt a kategória. De mind a kettő lényeges.
Elnevette magát Amélia felvetésén. Lehet, hogy még nem beszélgettek olyan sokat ők ketten, de abban a pillanatban valahogy úgy tűnt, hogy ők mégis képesek klappolni valahogy. Talán Kiscsibe nem is volt olyan unalmas könyvmoly, mint ahogy Loki meséiből tűnt neki.
– Oké, ezt az ötletet nagyon adom. Olyan jó főnök lennék, mint senki. Egyrészről folyamatosan haladna a munka, mert folyton ott lennék és ösztönözném őket, másrészt pedig egy csomó közös programot szerveznék nekik, hogy összeszokjanak. Például a pénteki szünnapok helyett beiktatnék egy közös iszogatást szles játékot. Két csapatra osztanám őket, hogy legyen vetekedés is köztük – agyalt a lány, és csak úgy dőltek belőle a szavak, ahogy szoktak. És még csak nem is érezte magát rosszul.
Neve hallatán azonnal ránézett Améliára. – Inkább csak Mae vagy Rin. Vagy bármi, amit kitalálsz nekem. Csak a szüleim meg a tanárok szoktak a teljes nevemen szólítani, és pont ezért nincs pozitív csengése – magyarázta meg, amit már egyszer meg akart, csak akkor éppen le volt döbbenve a kérdés miatt, amit a szőke ráküldött, mint egy atombombát. Totális pusztítást is végzett…
Ahogy a lány ajkait elhagyta az a két szó, a barna azonnal pattant is le az asztalról, ahol eddig ücsörgött, hogy belenézzen a mágikus kondérba. Mélyet szippantott a gőzből, mintha egész addig nem azt szaglászta volna. – Jó illata van, nagyon is – bólogatott hevesen, teljes lázban. – Mit kell csinálni még? Kellek hozzá? Úristen, nem hiszem el, hogy megcsináltad – szorította magához – ma már másodszor – a szőkét Marina örömében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

#nemvéletlenülszaladtamarra
#jademégis
#LostBoi
#Loki

A barna összevonta szemöldökét, és úgy nézte szúrós tekintette Loki tarkóját, mintha az minimum fájna neki. – Te mikor hallottál engem a többi libával együtt pletykálkodni? – kérdezte Marina megütközve. Mert hogy nem szokott. Persze, kelletlenül tudott egy-két furcsaságot, de véletlenül se szándákosan. És ha most azon gondolkodsz ez mit jelent, akkor pontosan azt.
– Ez egyszerű. A dámák imádják a szerelemről szóló pletykákat, tehát arra a legfogékonyabbak – adta meg az ésszerű választ Marina, csak hogy nem sokkal később felnyerítsen mint egy igazi úrihölgy Kende szóviccén. – Úristen, ez túl jó – görnyedt kétrét Loki hátán a lány, ami valljuk be, elég viccesen nézett ki úgy amblokk.
Már épp nagyba belekezdett volna Mae a Tuborg Christmas Brewnak, amikor szőke barátja egyszerűen csak megunta a cipekedést, és ledobta a földre. – Vagy neked kéne többet edzeni, kezdesz eltunyulni mellettem – prüszkölte vissza a lány, de azért visszakacsintott – mert feltételezte a fiú is azt akarta – Kendére. Még jó, hogy legalább egy barátja megvédi a hátsóját. Jelen esetben szó szerint. Hiszen nem is nagy…
Marina elnevette magát, ahogy meghallotta a szőke kezdeményezését. Öcsém, te tényleg nem tudod kikkel állsz szemben. Míg az egyik dáma csak elfordította a fejét sértődöttem, addig a másik „mit akarsz te ugrifüles” tekintettel méregette Kendét.
– Mélyen tisztelt dámák – kezdte teátrálisan a barna, és kihúzva magát, elővéve az otthon tanult úrias járását lépett közelebb a festményekhez. – Olyan információk birtokában fáradok elétek, amelyek miatt nem csak a másik szobában lévő Teréz lenne rátok féltékeny, de az iskola összes festménye, beleértve a bibircsókos banyát – tisztázta Marina felsőbbrendű hangján, melyet igazán ritkán szokott másoknak megmutatni. – Azonban ehhez át kell, hogy fáradjatok velünk a keleti szárnyba, ugyanis itt nem mondhatjuk el – tisztázta a lány bólogatva. – Igaz, fiúk? – tárta szét kezét először egyikre, majd másikra pillantva, hogy segítsenek már a győzködésben.
– Persze az út során további apró történetet mesél majd el drága Kende barátunk, hogy szórakoztassuk önöket - ajánlotta a lány huncutul mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Alig pár órával vacsora után volt, és Marina máris a konyhában találta magát. Egyrészről egy kis sütihez sosincs késő, másrészről meg a sósnak és az édesnek külön gyomor van, szóval ha tele is ette magát vacsorára, akkor is maradt még hely. Ez köztudott. Vagy legalábbis Marina Darik világában mindenféleképpen. A másik ok amiért pedig aznap este odaette a fene az a kezében ücsörgő kis szalamandra volt, ami hosszú nyelvével elégedetten nyalta körbe a száját, mint valami mesefigura.
- Csak hogy tisztázzuk, van rendes kajád a szobámban, szóval nem foglak minden alkalommal lehozni lakmározni a manókhoz. Van nekik épp elég bajuk nélkülünk is - magyarázta a kis állatnak, majd nagyot harapott a csokit kekszből, amit távozáskor még a kezébe nyomtak. A sörfőzés óta egészen jóban volt a kis lényekkel. Eleinte nem értette ezt a nagy sürgölődés-forgolódást körülötte, de pár óra a konyhában, és a manók is megtanulták, hogy a barna jobban szereti, ha hagynak neki egy kis teret. Szóval betartva a szabályokat már nem is volt olyan rossz a kapcsolatuk.
A lány a vállára ültette a kis szalamandrát, ahol amúgy is jobban szeretett lenni. Surtr valamiért biztonságosabbnak érezte, ha maga kapaszkodik meg Marinában, mintsem hogy a lányra bízza az életét. Pedig egyszer már megmentette.
A barna a zsebébe nyúlt, és előhúzta onnan régi telefonját. Egy gyors mozdulattal kipattintotta a billentyűzetet, és sebesen gépelni kezdett vissza Lokinak. Ennyit arról, hogy ma este hagyja gyakorolni a fiút. Pedig tényleg kellett volna neki. Mármint az illúziómágia nem gyerekjáték. Csak miért ne tehetné meg úgy, hogy közben ott van a legjobb barátja mellett? Marina felsétált a lépcsőn, és máris pittyegett a telefonja. Körültekintés nélkül nézett bele, hogy letisztázzák a szőkével a részleteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Mi sem jobb, mint egy random délutánt arra szánni, hogy sört főz a kastély konyhájában egy csomó manóval körbevéve, és közben azon agyalni, hogy milyen karriert tudnál így befutni. A legjobbak egyike volt, bár Marina elég sok ad hoc ötlettel szolgált környezete számára szinte mindig.
- Hát ha jól megy a munka, akkor igen. Ha kicsit rosszabb, akkor péntek délelőtt még bent kell lenni, de fontos, hogy meg legyen mindenkinek a hygge. Szóval nem nagyon szoktunk öt teljes napot dolgozni - magyarázta a lány. Feltűnt már neki, hogy a magyarok nem tudnak pihenni, de csak pár hete jutott az információ birtokába, miszerint vannak akik nem hogy a pénteket, de még a szombatot is végigdolgozzák. Hát azoknak aztán semmi életük nem lehet. Ráadásul lelkileg is kifacsart citromok lehetnek.
A lány prüszkölve felnevetett. - Nem éri felhasználni a saját beceneved rám. Pláne nem még rosszabb hangzásban - ingatta a fejét, mert tudta, hogy Amélia van ennél normálisabb, mintsem tényleg ezen a néven szólongassa majd. És hát nem is hagyná. Idegesítőnek tartaná.
Összeszűkült szemekkel méregette Csibét egy fél percig. - Kezdem azt hinni, hogy te még nem ittál sört - osztotta meg a lánnyal a feltételezését. - Add hogy ne ez legyen az elsőd. Bízom benned meg a főzési képességeidben, de ezzel nem vesztheted el a sörszüzességedet! - tágultak ki Marina szemei - és rögtön őt követték a manóké is, csak épp más indokból.
- Poharak, edények - bólintott a barna, és a kis konyhai segédekre nézett. - Van bármi ötletetek? - mosolygott rájuk. Teljesen kezdtek rá hangolódni a kis lények. Már nem voltak folyton láb alatt és nézték minden egyes kis mozdulatukat, hanem megértették, hogy Marina amúgy is túl úri gyerek ahhoz, hogy bármit egymaga keressen meg ebben a konyhában. Szóval azért felügyeletként ott voltak az ilyen alkalmakért, de amúgy tették a saját dolguk. Most pedig azonnal elmentek beszerezni a szükséges eszközöket.
- Pár nap? Nem elég egy sima hőmérsékletcsökkentést elvégezni rajta? - fordult vissza a szőke felé Marina. - Egy olyat, amit Ardainál tanultunk. Az nem is nehéz, és akár az egészre meg tudom csinálni - mutogatott a nagy kondér felé. Imádta meginni az alkoholt, de a legkevésbé sem értett hozzá. - Csak egy kicsit sem lehet megkóstolni? Csak hogy tudjuk, hogy egyáltalán jó-e az, amit csináltunk. Vagyis csináltál, mert én többnyire csak néztem - helyesbített azonnal a lány. Ő volt az agy. De sose venné el más érdemét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Természetesen nem tudott egyszerre enni, háziállatozni és még gépelni is a barna, így míg előbbit szimplán a szájába biggyesztve tartotta, addig kisállatára nem is figyelve gépelt a régi telefonján. Olyannyira el volt saját kis világában, hogy a folyosóról érkező hangokra se figyelt fel, pedig alapjáraton nincs baj a hallásával, pláne, hogy kis szalamandrája is éberebb lett egy pillanat alatt.
Szóval még egyszer. Süti a szájban, telefon a kézben, a gyík meg a vállon, erre a semmiből a lány elé ugrott ez a figura. El lehet képzelni, hogy Marina mennyi mindent őrzött meg kincseiből. Felsikkantva ugrott egyet hátrébb, közben nem hogy csak a süti esett ki a szájából, de az elektronikus eszköz is a kezéből. Hangosan csattogott végig két három lépcsőfokot is lefelé, de a barna túlságosan el volt foglalva azzal, hogy az előtte álló... feketeséget nézze ahhoz, hogy olyan apróságokkal foglalkozzon, minthogy túlélte-e a telefonja az esést.
- For søren! Mi a fészkes fene... vagy te? - kérdezte teljesen kiborulva dán akcentusán, és megtartva a kettejük között kialakult egy méteres távolságot mutogatott az előtte lévő alakra. A kis szalamandra perzselni kezdett a hátán, ahogy érezte gazdája félelmét, de az igazi tűzijátékkal még kivárt.
Amint a másik alak mozogni kezdett, a lány úgy kezdett el lassan hátrálni, és jobb keze azonnal kiszabadította tartójából mélyzöld pálcáját.
- Figyelmeztetlek, hogy rengeteg átkot tudok rád szórni egyetlen rossz mozdulatért - fenyegetőzött azonnal, meg sem várva, hogy a fölé emelkedő alak valamit szólhasson. Valamiért még a hátán is felállt a szőr az alakot látva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Igazából mondhatná a barna, hogy meglepődött azon, hogy Amélia tudta mi az a hygge, de mégsem. Az a lány annyit olvasott, hogy az lett volna furcsa, ha erről fogalma sem lett volna. Pláne, hogy a svédek is ellopták tőlük ezt a kifejezést és életérzést. Pathetic...
- Hát... - húzta el a száját Marina. - Ez egy lélekállapot. Nem azon múlik, hogy aszerint élek-e, ez nem egy vallás. És ebben a kultúrában nőttem fel, szóval érdekelni se érdekelhet úgy, mint téged például. Mármint... - próbálta kifejezni magát a lány. Amennyire könnyen ment a hygge, annyira nehezen lehetett ezt elmagyarázni. - Szóval az a lényeg, hogy mi nem olvasunk róla. Mint nálatok a paraszti élet. A... az az ünnep, amikor disznókat kaszaboltok. Senki nem magyarázza el, hogy ott mi történik, vagy hogy mit csináltok. Én olvastam róla, de nem teljesen értem a lényegét. Legalábbis azt hiszem ezek hasonlóak - húzta el baloldalt a lány a száját. Honnan is tudhatna ilyet? És őszintén. Abból, amit olvasott, nem is akart róla tudni.
Marina csak a levegőt kapkodta elképedésében. - Hány éves vagy? - vonta össze szemöldökét értetlenkedve a barna, de erre a tíz se lett volna helyes válasz. Ő maga talán ha hat volt, amikor először meghúzta az üveget. Igaz, nem szándékosan adták a kezébe, de ha minden felnőtt azt issza, csak nem lehet olyan rossz nem? Na ugye. - A sörszüzességed. Amikor először próbálod ki milyen a sör - magyarázta meg a - szerinte - teljesen egyértelmű dolgot.
- Pedig meg fogod kóstolni - ingatta a fejét mindentudóan Marina. - Tudod miért? Mert akármennyire el akarod adni, hogy te csak a nagykönyvet követed, az experience része, hogy meg is kóstolod a műved - osztotta meg gondolatát Marina. - De ahhoz, hogy tudd jó lett-e, muszáj, hogy legyen összehasonlítási alapod. Szóval... - vezette be bejelentését, és ki is húzta magát, és tartott egy pillanatnyi szünetet. - ... hajlandó vagyok az utolsó üveg sörömet megosztani veled - bólintott, és úgy nézett ki, mint aki most várja az ovációt.
Komolyan elszomorodott a lány egy pillanatra a hír hallatán. Közben a manók már nagyba intézkedtek körülöttük, mintha Marina egyetlen szavával felbolygatta a hangyabolyt.
- Azt javaslom, ezt a részt hagyjuk rájuk - fogta meg barátnője vállát, és kezdte el kifelé terelni a konyhából. - Addig is, lesz időnk megkóstolni a sört - mosolygott. Ha ő hajlandó elengedni a Julebryg gondolatát, akkor Csibe is képes elfogyasztani vele egy átlagos sört.
- Köszönjük szépet a segítséget, nélkületek nem sikerült volna - fordult még vissza az ajtóból Marina, és egy puszit lőtt a levegőbe az összes manónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Hogy mennyire bízott meg abban a nagy fekete maskarában, ami előtte tornyosult? Nos... mondjuk úgy, hogy előbb simogatott volna meg egy hiúzt, minthogy még egy pillanattal többet kelljen azokkal az élettelen feketeségekkel farkas szemeznie. Aztán valahonnan mintha belülről szólaltak volna, vagy legalábbis olyan szűrt volt a hang. Egy grimasszal a fején nézte végig Mae, ahogy a srác leeszkábálta magáról a maszkot, és lássanak csodát így már nem is volt olyan rettentő.
Összeszűkült szemekkel méregette a másikat, aztán kisvártatva csak leengedte a pálcáját.
- Nem tudom milyen messzi galaxisból jössz, de ha van ott csokis keksz, akkor tartozol egyel nekem - jelentette ki, és a földön lévő, félig megcsócsált édességére mutatott. - És lehet, hogy egy telefonnal is - tette hozzá, ahogy a készülék után lépkedett. Természetesen nem volt olyan szerencséje, hogy az is tönkremenjen. Az ég is azt akarta, hogy használja azt a vackot.
- Amúgy meg E.T., egyáltalán nem menő amit leműveltél. Ez a robotisering robotizáció amivel együtt élsz nem azért van, hogy másokkal kiszúrj - pattogott, és mérgesen csak még jobban kihallatszott az akcentusa. - Vagyis... igazából nem tudom, hogy miért van. Miért van? Mi lesz, ha megnyomom a gombot? - lépett közelebb a lány, mert dühe úgy tűnt egyre inkább kezdett elpárologni, ahogy valami másra terelődött a figyelme. Közben szalamandrája figyelme is jól elterelődött, és gyors kúszással már ment is a süti felé. Komolyan, állat és gazdája le se tagadhatná egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Nem teljesen tudta hova tenni a srác reakcióját. Mármint ha az ember túl sok sütit eszik akkor biztosan zsíros lesz, meg hát kicsit olajos is a tésztája talán, de egyértelműen előbb ugrott volna a barna szájára a "cukor" szó. Nem működhet mindenki ugyanúgy, lehet, hogy a másik durva diétával küzd.
Mielőtt lehajolhatott volna, már a másik meg is előzte, szóval csak egy flegma arccal elvette tőle az eszközt, és tovább magyarázott neki a.. mindenről. Mert hogy totálisan nem okés, ami a srác fejében zajlik, az biztos. Ha Mae nézett volna így ki, akkor tuti hogy a lehető legjobban próbálta volna rejtegetni a mellkasába épített panelt, nemhogy még fel is hívni a többi ember figyelmét rá.
- Filmet? Ez az egész egy film miatt van? - kérdezte a lány, és az arcára olyan gyorsan ült ki a döbbenet, hogy lassított felvételt kellett volna készíteni róla. - Ilyen veszélyesek azok a mugli izék, hogy valaki örök életére arra a sorsra jut, hogy egy cyborg legyen? - akadt ki azonnal, mert hát egész eddig próbálta rávenni a fiúkat, hogy menjenek el megnézni egy ilyen mozgóképet, amiről a mugliismeret tanár néha beszélt, de ezek után megy a halál. - Hát ezek után nem is akarom megismerni - tiltakozott, és már kezdte sajnálni, hogy annyira ráripakodott a srácra az elején. Hát ezek szerint nem tehet róla, hogy ilyen...
Fél szemmel sandított az ismeretlenre a lány, mert hát ha ez tartja életben, lehet nem a legjobb ötlet, hogy ő összenyomkodjon mindent, de aztán túlságosan hajtotta a kíváncsiság ahhoz, hogy ezt kihagyja. Természetesen az egyik pirosat nyomta meg, mert hát miért is ne, azt tűnt a legveszélyesebbnek. A hangra viszont hátra hőkölt. Lassan, nagyon lassan kezdte összerakni a dolgot a fejében. Átprogramozni? Film?
- Várjunk... te ilyen nagy rajongó vagy, E.T.? És azért van ez a cucc rajtad? - mondta ki lassan a szavakat, mintha maga se teljesen hinné el őket.
- Ha ez jelent bármit is, szerintem is helyesebb vagy nélküle - mosolyodott el féloldalasan a lány, ahogy végre jobban megnézte magának a fiút. Aztán persze rögtön a kis háziállatára pillantott, aki már szinte dagadt a sütitől, de azért se hagyta volna abba a rágcsálást. - Surtr miatt mentünk le első soron is a konyhába. Többel jön már nekem mint egy darab sütivel - húzta el szeretetteljesen a száját a lány, ahogy a kis szalamandra megmentésére gondolt. - Viszont tőled legalább számon tudom kérni - fordult vissza a srác felé Mae, és angyali mosolyt villantott rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Egész szünetben zakatoltak fejében a gondolatok. Hogy vajon tényleg kettős ügynököt játszik-e, vagy nem. Aztán amikor már épp meggyőzte volna magát arról, hogy igen is a férfiak szépségét is úgy tudja értékelni, mint a nőkét, megjött a levél Borókától, és megint elveszett. Aztán újra gondolkodott Kendén és Rolandon, hiszen egyikkel se érzett komolyabb kötödést. Mármint a barátságon túl.
Végül oda lyukadt ki, hogy ha már nem tudja magától megtalálni a választ, akkor kénytelen lesz a könyvtárban rájuk találni. Szóval kábé egy óra össze-vissza lődörgés után, amikor már senki nem nézett rá furán amiért az első napokban a könyvtárban tartózkodik, befordult a megfelelő sorba. Ujjai végigfutottak a könyvek gerincein, ahogy igyekezett megtalálni a neki megfelelőt.
- For Satan - dünnyögte, miközben a felvilágosító kötetek között matatott. Aztán végre megtalálta. A nemi vonzalom ABC-je. Siralmas cím, de hát mi máshoz tudna folyamodni az ember lánya? Felcsapta a kötet először a leszbikus fogalmánál, és közben lecsüccsent a padlóra. Az első pár oldalt törökülésben olvasta végig, aztán váltott kinyújtott lábra, aztán mikor átért a biszexuális részre, már felső teste a földön nyúlt végig, lábát pedig a polcnak támasztotta. Karjaival feltartotta maga elé a vaskos kötetet, és úgy próbálta megfejteni, hogy nah akkor ő most pontosan milyen ligában is játszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Fogalma sem volt róla, hogy már egy órája próbálta átrágni magát a könyvnek azon a két hosszúra nyúlt fejezetén, vagy csupán öt perce, de félig már elunta az életét. Pedig most róla volt szó! Végre megkaphatta a kérdéseire a választ. És közben meg mégsem, mert hát a könyv éppen csak az alapokról számolt be neki. Igen, abban határozottan segített neki, hogy végre a fejében helyre tudja rakni a dolgokat, és már egyértelműen ki tudja jelenteni, hogy nem csak szimplán a lányokat szereti, de a fiúkat is. A megnyugtató ebben az volt, hogy nem a hormonjai tengtek túl valami creepy módon, és gondolták azt, hogy ideje mindenkihez is vonzódni, hanem ez egy tényleg létező dolog volt.
Szóval ő, Marina Darik, biszexuális. Még senki nem tudott róla, de az. Loki esetleg sejthette, de annyira lehetett benne biztos, amennyire a lány is azt volt az utóbbi hónapokban. Szóval most már csak azért lapozgatta a könyvet, hátha valamelyik plusz kérdésére választ talál. Mert hát elég sok gyülekezett fel.
Közelebb helyezte a fejéhez a könyvet, ahogy egy szexuális aktust próbált sematikusan ábrázolni a fejezet, és közben grimaszba fordult az arca is. Gondolná az ember, hogy a 69-es benne van az ilyen oktató bigyókba?
A hang annyira hirtelen érte, hogy jól a fejére is ejtette a súlyos tárgyat. Aztán mint valami idétlen macska próbálta lekaparni az arcáról az undorító ábrát, és közben még fel is ülni, hogy kitakarja a címet.
- Én? Hogy én... öhmm.. olvasok - válaszolta kicsit sem gyanúsan a lány. - Tudod, könyvtár, gyér fény, poros levegő, megsárgult lapok. Pont ezek a dolgok találhatóak a "szórakozás" címszó alatt a szótáramban - bólogatott még mindig kicsit frászban. Vajon a fiú mennyit látott? Tudja, hogy ő tudja? Vagy már eleve tudta, amit ő nem tudott, hogy tud?
- És te? Mit csinálsz? Jól telt a szünet? Meg a nyár, meg az ilyesmi? - kérdezte zavarodottan, és egy tincset a füle mögé is tűrt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Na jó, fact, hogy nem a legjobban reagálta le a helyzetet. Ráadásul a homloka is megfájdult a becsapódás következtében, szóval extrán szar volt ez a reakció. De hát valljuk be, egyik ismerősét se gondolta, hogy meglátogatja majd a könyvtárat eme órán. Maximum Kiscsibéről, de hát azt a lányt, meg öt perc alatt meggyőzte volna arról is, hogy a jobb az bal a bal meg jobb, és aztán el is felejti, hogy ő ott van. De Rolanddal kicsit nehezebb volt a dolga, meg hát nála volt a meglepetés ereje is.
Vissza akart vágni, mert hát ha a magyar nyelvtannal voltak gondjai, akkor igen is felkereste a könyvtárat néha napján. De akkor se töltött több időt a kelleténél a helyen, ártott a hírnevének. Szóval gyorsan kiválasztotta a megfelelő darabokat, és már tűzött is onnan. De jelenleg gázabb lett volna kikérni a könyvtárostól a tárgyat, mint itt olvasgatni.
- For Satan! Te meg mikor lettél prefektus, és mégis ki volt az az eszement, aki megválasztott annak? - képedt el a lány egyszeriben, és még azt is elfelejtette, hogy az elmúlt öt percben milyen nagy felfedezéseket tett magával kapcsolatban. Mert hát komolyan. Nagyon lázas beteg lehetett a házvezető, ha nem csak Lokit képes volt prefektussá tenni, de még Rolandot is.
- Nenenene - tiltakozott hevesen, és már nyúlt volna a könyvért, hogy visszavegye, de hát kit akarunk becsapni, Roland fél kézzel elbánt vele meg az ötven kilójával. Rögtön felfújta az arcát a lány, ahogy a rellonosból kitört a nevetés. Mármint komolyan, olyan volt mint egy mókus, akinek tele vannak a pofazacskói, csak ő éppenséggel a haragját fejezte így ki. Nagy lendületet vett, és kicsavarta a srác kezéből a kincsét.
- Semmi közöd hozzám, meg az olvasmányaimhoz - durcáskodott azonnal. - Szabad országban élünk, azt olvasok, amit akarok - emelte meg kicsit a hangját, mire újabb pisszegést kapott innen-onnan. Aztán rájött, ő, hogy nem volt fair, hogy így ráripakodott a barátjára, de akkor már mindegy volt. Meg amúgy is. Ha kineveti, akkor nem is fog neki többet mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Bármennyire is nehezére esett elismernie a lánynak, ahogy Roland kimondta a szavakat, még ő is átgondolta. Bár abban jelenleg nem volt száz százalékig biztos, hogy a libabőrt a nyakán barátja hangja, vagy ténylegesen a név okozta, de hát most már kiderült, hogy bármi lehet. Mindenesetre még mindig tartotta a szerepét, és úgy csinált, mint aki nem érti, hogy mi ütött a fiúba, mosolyogva rázta a fejét, és inkább nem szólalt meg. Még a végén olyat mond, amit nem kéne.
Barát. Igen, mostanában egészen sok akadt neki a Bagolykőben, és határozottan annak mondaná Rolandot, ha valaki megkérdezte volna tőle. Még sem tudott mindenkivel olyan igazan beszélni, mint ahogy Lokival szokta. Az emberek gonoszak, és elítélik. Egyik percben még a barátaid, aztán a következőben meg már a hátadba szúrják a tört. És ha ő nem képes elfogadni saját magát, hát más mégis hogy lenne képes?
- Hát őőő... - gondolkodott el a lány, hogy ezt mégis hogy a fenébe lehetne szépen megfogalmazni? Csak úgy, ha teljesen őszinte lesz, ahogy Roland is szokott vele. Hiszen ez az a tulajdonsága, amit legjobban szeret benne. Meg hogy nem bonyolult.
- Na jó, szóval amikor megtörtént a csók, akkor azt hittem, hogy leszbikus vagyok. Így azt gondoltam, hogy ez semmi, meg már smároltam sráccal, szóval miért ne tenném meg újra. És akkor nem is éreztem úgy semmit, meg ott volt nekem B... szóval egy lány. De aztán történt egy kis incides Lokival, és összezavarodtam. Aztán most eljöttem ide, és azt hiszem biszexuális vagyok - hadarta el a lány olyan gyorsan, amennyire csak tudta, hogy a közepén véletlenül se tudja meggondolni magát. Közben szemeivel folyamatosan a bűnös könyvet fixírozta, nem is mert Roland arcára nézni, nehogy megfutamodjon attól, amit látna rajta.
- Szóval most próbáltam a többi kérdésemre választ találni, de úgy látom nincsenek válaszok - vont vállat, és félszegen nézett fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Dőltek belőle a szavak, ahogy mindig is szoktak, még majdnem Boróka nevét is elkottyintotta, de szerencsére még épp időben észbe kapott. Hát komolyan, milyen lett volna, ha hónapokig kibírja anélkül, hogy Lokinak szólna róla, aztán jól elmondja Rolandnak a nagy őszinteségi rohamában. A félbeszakítások se zavarták meg a tempóján se a mondandóján, mert most ki kellett jönnie mindennek. Már túl régóta benne volt minden, és mindenki is. Egyszerre túl sok volt neki, és mégis túl kevés a válasz, egyszerűen csak vágyakozott egy megnyugtató szó után.
A kérdések persze csak úgy peregtek rá a mondandója után, de ő úgy érezte, hogy életében talán először futott ki a szavakból. A torkában érzett valami gumót, mintha minimum mandragórát nyelt volna, és csak idegesen játszadozott az ujjaival. Életében először talán szégyellte azt, aki.
Az erélyes felszólításra kapta fel pilláit, és szomorkásan nézett Rolandra. Talán még soha nem voltak egymáshoz ennyire őszintén komolyak, és éppen ezért esett olyan jól neki, amit a zöld mondott neki. Talán még sincs elveszve annyira, ha ilyen barátai vannak.
Nagyot sóhajtott. - Az incidens az volt, hogy elmentem Lokiékhoz házat őrizni, mert nem volt náluk senki és hát... volt egy kis making out. És velünk még sose történt ilyesmi. Sose volt köztünk szexuálisan... semmi. És lehet nálad is csak tagadtam magamnak is, és akkor meg csak a tündérpor miatt éreztem amit amúgy kellene. Szóval szerintem biszexuális vagyok - vontam le a végső következtetést.
- Ami a kérdéseket illeti... Hát tudod én még sose jutottam el lánnyal odáig, hogy esetleg több legyen csupán egy csóknál, és hát... öhmm... - kezdte Marina lassan, de aztán rájött, hogy Rolanddal beszél, nem kell szépítenie a dolgokon. - ... szóval hogy elégítesz ki egy lányt? - dobta be a nagy kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Tudta, hogy nehéz lesz, mert hát nem volt egy egyszerű eset, de nem hitte, hogy ennyire sokáig fogják tárgyalni az elmúlt fél év eseményeit. Mert hát túl rég volt, legalábbis Rolanddal való csók biztosan. Az igazat megvallva már nem is nagyon emlékezett rá, hogy az milyen volt, csak hogy nem volt rossz élmény.
- Hey, ne nevezd marhának. Ő a legjobb barátom - vette rögtön védelmébe a barna. Nem szerette ha rosszat mondanak mások a barátairól. Az az ő kiváltsága volt. - De nem, pont fordítva. Tündérporral nem voltak gátlások úgy, mint amikor téged csókoltalak, és azért lehet, hogy... - hallgatott el, ahogy megérezte az arcán Roland tenyerét. - Most mi történik? - kérdezte megzavarodva, de azért egyenesen a fiú szemeibe nézett. Tetszett neki, ahogy a másik beletúrt a hajába, volt benne valami, ami miatt a gerincén végigfutott a jóleső bizsergés. Pillái önkéntelenül estek a fiú ajkaira, ahogy azok egyre közelebb jöttek hozzá, és bármilyen meglepő is volt, nem akart elhúzódni. - Most meg fogsz csókolni? - suttogta a köztük lévő kevés levegőbe.
Komolyan hallgatta barátját, hátha megtud valami értékes infót, és épp amikor jött volna a lényeg, akkor akadt ki a kérdés miatt. - Igen, mert azt mondtad rossz helyen keresem a választ. Te erről csak többet tudsz! Mert figyelj, nagyjából tudom mit csináltok ott lent, de hogy azt amikor történt élveztem és nem kielemeztem az agyamban, szóval mégsem teljesen tudom - magyarázta halkan, mert hát azért volt egy-két ember rajtuk kívül még a helyen. Nem is értette Marina, hogy mégis hogy képesek mások máris tanulni.
Nézte, hogy a másik pontosan mit csinált, és milyen instrukciókat adott neki. - Nincsen tabletem. Ez a telefonomon is működik? - kérdezte a lány, és előhúzta a felcsapós telefonját. - Az a baj, hogy ha megmutatod rajtam, azt megint nem fogom látni, és nem fogom tudni, hogy mit csináljak, ha oda jutok. Ezért nézegettem ezeket a képeket - csapta fel a könyvet a barna az egyik nagyon erotikus oldalon. Hihetetlen, hogy ilyeneket tényleg sematikus ábrán mutatnak be embereknek.
- Ha mind a két oldalon játszol, akkor ha egyszerre van barátod és barátnőd... az megcsalásnak számít? Mármint mind a kettővel más igényeket elégítesz ki - tette fel a következő elmés kérdést a lány. Ha már őszinte, akkor legyen teljesen az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Marina már biztos volt benne, hogy valami nem okés vele. Nem elég, hogy ma a könyvtárba jött megtalálni a nemi vonzódásának tárgyát, de a teste konkrét reakciókat mutatott Roland irányába. Rolandéba, akinek eddig folyton csak az agyát húzta a kisebb érintésekkel, meg azzal a gyenge csókkal. Most meg képes lenne minden szabályát és irányelvét sutba dobni, ha a srácnak nem csak az ujja érintené az ajkát.
A totálisan feje tetejére állított világ ott folytatódott, hogy praktikákat kért a sráctól, hogy ő majd azt kamatoztatni tudja. Nem tetszett neki, hogy megjegyezte a B betűt, mert nem ismert olyan sokat belőle. B mint... Boglárka? Bazsarózsa. Borbála! Na jó, azért szerencsére akadt b betűs női név. - Amit a fiúk csinálnak, nekem ahhoz nincs eszközöm - nézett sokat mondóan a srácra, és még a lába közé is mutatott, hogy értse miről beszél. Persze, értette ő azt, hogy azon kívül még mást is szoktak tenni, csak hogy mégis az volt a lényeges része a dolognak, nem? Azt az élvezetet nem lehet csak úgy kipótolni valamivel.
Közelebb húzódott, hogy megnézze a srác mit pötyögött be, és már lendült volna a keze, amikor rászólt. - Miért, ez titkos? - suttogta a lány, és sejtelmesen körbe is nézett. Igazából azért sem akart bármit is próbálkozni Rolanddal, mert hát az ő első alkalma nem volt épp kellemes élmény. És hát, azóta se próbálkozott újra mással, szóval fogalma sem volt róla, mennyire lenne ügyes. A srác meg akkora szoknyapecér, hogy nem csodálkozna, ha minden tökéletesen menne neki már most. Kicsit szégyellte a lemaradását. - Egyenlőre akkor megnézem ezeket a dolgokat - vette vissza a telefonját, és inkább elrakta, nehogy véletlenül is rákattintson valamire, amire nem kéne.
- Az emberi érzelmek bonyolultak... - akadt ki a lány elhúzva a száját. - így igazából akkor nincs is előnye annak, ha mindenki is bejön, mert ugyanúgy egy valakit kéne választanom. És akkor hova tegyem a voksom? A lányok, vagy a fiúk mellé? - tette fel a következő kérdést. - Nem azért nyitogattam ki az ajtókat, hogy most jól visszazárjam őket - hitetlenkedett. Túl sokat akart? Meglehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#jokesformore
#húsvétolunk
#csempészés
#Roland

A zsebében ott lapultak a kis üvegcsék, amelyeket még Lokitól kapott. Különböző színük volt, de ő képtelen volt megjegyezni, hogy pontosan melyiket hova szánta a fiú, csak azt az egyet jegyezte meg, amelyet Csibének ajánlott teljes szívvel. És hát azért is könnyebb volt, mert azt a fiolát pont nem neki kellett cipelnie, hanem Rolandra bízta a cipelését, meg utána az italba juttatását is.
Azonban amíg nem volt ott az áldozat, kedvükre mókázhattak a reggeli órákban. A legtöbb diák amúgy se nagyon fogta fel, hogy mi is történik körülötte, a maradék figyelmét meg könnyen el tudták vonni. Igazi csapat voltak, főleg ha ilyen dolgokat kellett véghez vinniük. Aztán csak megjelent a szőke levitás. Huncut mosolyra húzódott Marina szája, és intett cinkostársának a fejével. Aztán varázslatos mosolyra húzta ajkait, és nagy lendülettel huppant be Amélia mellé a padra.
- Verőfényes napsütéses reggelt a kedvenc levitásomnak - mondta nagy hanggal a rellonos, és elvett egy pogácsát az asztalról. - Emlékszel a múltkori főzőcskézésünkre a konyhában? Tudod, még tavaly - vezette fel a témát a maga stílusában. - Arra gondoltam, megismételhetnénk. Adtam belőle egy két embernek, és nagyon bejött mindenkinek. Mi lehetnénk az idei év legsikeresebb sörkereskedői. Még pénzt is kérhetnénk - magyarázott, és átkarolta a lány, hogy egy kicsit oldalra fordítsa, és a kezét kinyújtva mutatott a plafon felé.
- Képzeld csak el, Amélia és Marina sörfőzdéje - magyarázott, és reménykedett benne, hogy közben társának sikerül kiválasztania a megfelelő poharat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#perksofbeingbi
#tanuljunk
#önismeret
#Roland

Érintések, csókok. Pontosan tudta, hogy Roland miről beszélt, hiszen több órát töltöttek már Borókával csak azzal, hogy az ágyban feküdtek, és egy szó nélkül hagyták, hogy testeik egymáséra hangolódjanak. Néha még a pólóktól is megszabadultak, csak abban nem volt biztos, hogy mi következik az után. Rettegéssel töltötte el a gondolat, hogy talán nem lesz elég a rellonos lánynak, és az igényeinek.
Bólintott egyet beleegyezően. Roland sose csapta még be, szóval most is bízott benne, hogy minden tanácsa használható lesz, ahogy azok a bigyók is a telefonjában. Igazából már nagyon érdekelte, hogy azok pontosan mik is, csak hát még mindig volt kérdése. De hogy ne lenne, hát neki folyton jár a szája.
- Nyugi Roland, te lennél az utolsó ember, akire azt mondanám, hogy meleg - nevetett a lány, és a srác vállára tette kezeit. - De tényleg köszönöm. Segített ez most - mosolygott rá. Nem csak a tanácsok, hanem minden. De legfőképpen az elfogadás. Már csak Kendének kellett elmondania, és ha a legjobb barátai tudnak róla, akkor onnan már mindegy volt neki, hogy ki mit mond rá majd. Talán gyermeteg volt az a bizalom, amelyet a srácokba fektetett, de ez volt az egyetlen esélye, hogy ne gubózzon be újra, mint ahogy régen is tette a furcsa gondolatai miatt.
- Na menj, keresd meg azt a feneket, ami miatt képes voltál betenni a lábad a könyvtárba. Én meg megyek, és edukálom magamat - kacsintott barátjára, és feltápászkodott a földről. - Oh, és ami az ajánlatod illeti, ki tudja, hogy még szükségem lesz-e a mesterkurzusodra - vont vállat, miközben elkezdett hátrálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#jokesformore
#húsvétolunk
#csempészés
#RolandCsibe

Természetesen a barna, ahogy szokta, hagyta figyelmen kívül a felé érkező minden negatív cselekvést. Mint most az ingerült olvasást, amit Amélia levágott neki. Ő meg csak beszélt, és beszélt megállhatatlanul, hogy biztosan felkeltse a másik figyelmét.
- De miért ne csinálnánk rendszert? Meggazdagodnánk és még az alapanyagot is az iskola fizetné. Olyan hasznunk lenne egy üvegen, mint egyik sörfőzdének se - bólogatott a lány, mintha ezzel képes lenne meggyőzni a szöszit.
- Hát, talán megemlítettem egy két embernek, de csak azoknak akikben bízok. Loki tud róla, ha ez a kérdés - válaszolta lazán, egy ördögi mosollyal az ajkán. Új év, ugyanaz a Marina. Hát nem szép, hogy így tud bárkit szekálni? Közben be is futott a társa, minden úgy alakult, ahogy annak kellett.
- Látod, ő például nem tud róla - magyarázta a barna, mintha csak bizonygatni akarná az igazát. Mosolyogva nézte, ahogy Roland belenyúlkált az ételbe, még fel is nevetett kicsit. - Nem, nem tudtam. Szerinted a gyümilé is más? Te mit iszol, Csibe? - kérdezte Marina a másik bögréje felé biccentve. - Jó cucc? - folytatta a small talkot, aztán felkapott egy másik csészét az akárki elől, aminek természetesen a levitás nem örült éppenséggel.
- Nah, akkor igyunk a levitás jó kajákra, és a titkokra, amiket eszméletlenül jól tartok meg - biccentett Amélia felé sokat mondóan, hogy lássa ez egy olyan gesztus, amit jobb betartani most, mielőtt elkezdi hangoztatni a tavalyi eseményeket. Inni kell a titokra, vagy kikotyogja. Marina elméjében ez így működött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

Tényleg nagyon ügyesen zavarta össze a srác a barnát. Már épp elkezdett magában kételkedni, meg abban, hogy ez az egész film - amire mégcsak nem rég jött rá alapból is -, amikor kiderült, hogy de. Csak épp egy nagyon nagy fanatikussal áll szembe. No nem mintha ez lassan amúgy se esett volna le Marinának. NAGYON LASSAN. Foghatnánk arra is, hogy nem ismeri a filmek világát, de az igazság az, hogy mióta Kendével barátkozott az agya valahol a nulla és a mínusz öt között működött. Legalábbis ha nem hülyeségről volt szó.
- Hát figyelj, A szél neve is baromi jó világot ír le, és nagyon szeretem, de még ezért se lennék hajlandó beöltözni neked egy királygyilkossá - vallotta be a lány, ahogy az ajánlatot hallotta. - És nem mondtam róla véleményt, csak annyit, hogy film - nevetett a lány a fiú viselkedésén. Ő is el tudott indulni dolgok miatt, de ez valami extra volt még neki is. - De tudod mit, ha van könyvben, elolvasom! Még akkor is, ha te hoztad rám a frászt a folyosó közepén, miattad dobtam el a sütim és a telefonom. De arra nem veszel rá, hogy alkut kössek veled, amiben semmi jó nincs számomra - nevetett fel az ötleten is, aztán már amikor kezdte volna azt hinni, hogy érti mi történik, a srác már megint összezavarta.
- Várj. Azt hittem a neved E.T. - meresztette szemeit, és beletúrt sűrű tincseibe. Hát nem hitte el milyen furcsa szituációba került. Ha a sütizés után azonnal bealudt volna se álmodott volna ennyire bizarr valamit. - Hát neked biztos az lehet, de várj. Hogy tudsz ezen keresztül enni? Mármint befér valahol a sültkrumpli? Vagy legalább a szívószál? - vette át végül mégis a sisakot, mert hát ez érdekesebb volt, mint hitte. Most hogy már kiderült, hogy mi a csuda is az. Aztán csak nem bírta ki, és felkapta a fejére. Úgy forgott benne körbe, mintha attól többet látna. - Csávó - válaszolta a sisak mögül, majd mégis kibújt belőle, és visszanyújtotta a tulajdonosának.
- A konyha jól hangzik - válaszolta, közben előre meg hátra dobta a haját, mert az a bigyó tötál összekócolta, majd a kis szalamandráért is lehajolt, hogy visszarakja a vállára. - Dán vagyok. Egy pár évig Hogwartsba is jártam, aztán most... két éve, hogy itt vagyok - mosolygott egyszerűen. - Azért van akcentusom, mert nem használok fordítót. De tudod kacsa nehéz ez a magyar nyelv - ingatta a fejét a barna, ahogy elindult vissza a manókhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

#Scaredthehelloutof
#soseláttam
#űrutazás
#Ádám

A szája ide-oda mozgott, ahogy próbált ellenállni Ádám kísértésének. De hát komolyan, ő sose volt semmi rossznak az elrontója, és ezt a mozgóképes csodás is már mióta meg akarta tapasztalni. Mégis huncut mosolyra húzódott végül az ajka. Nem adja ő olyan könnyen magát. - Meglátom - nézett a srác szemébe, amiől a másik biztos lehetett benne, hogy ez egy burkolt igen. - De semmiképpen nem fogadásból - szögezte le. Hogy miért volt ez ilyen fontos neki? Mert konkrétan semmi fogalma arról, hogy ha ígér valamit, az mi. Mert hogy a szavak felét nem értette, amit a másik mondott neki.
- Marina Darik. Szólíts csak Mae-nek - fogadta el a kézfogást mosolyogva, csak hogy egy fél perccel később már a fején legyen az a csodamasina. Nem sokat látott benne, sőt, igazából semmit. Csak fényfoszlányokat, amiből tippelhetett, hogy hol lehet Ádám.
- Dögös? A dög az nem halott állat? - ráncolta össze a szemöldökét, miközben hagyta, hogy a fiú a segítségére legyen a... mindennel. Milyen jó is a hosszú haj, nem? - Furcsa ez a nyelv. Akkor ez most jó, vagy nem? - próbálta megfejteni. Általában ha barátai mondanak valami ilyesmit, akkor a hangsúlyukból meg tudta állapítani, hogy vajon ez mit jelenthet. Vagy kontextusból. De hogy most egyik se segített neki, az tuti.
- Voltál már ott? - lelkesedett rögtön Mae. - Melyik városban? Voltál a tengernél is? Jézusom, úgy szeretem a tengert. Biztosan van bennem rendes viking vér is. Szerintem el tudnék vezetni egy hajót is - nagyzolt rögtön. A szavak csak úgy áradtak ki a száján, mintha muszáj lett volna. Sose volt egy szégyenlős lány.
- Csak nem adnál nekem nyelvleckéket? - emelte meg szemöldökét a lány, és fogalma sem volt róla, hogy mennyire kétértelmű is volt ez a mondat. Bár ha tudatában lett volna se zavartatta volna magát. Rolanddal is úgy indult a kapcsolatuk, hogy kapott a segítségért egy csókot. De hát az még nem jelentett semmit. Néhány kultúrában nem volt nagy dolog a csók.
- Világutazó? Nem. Csak nagyon szerettem volna tanulni. És aztán Magyarországra jönni. A nagymamám volt ide való. De a szüleim nem. Apa a minisztériumba dolgozik, anya meg eltartott boszorkány. Tipikus aranyvérű család vagyunk - vonta meg a vállát. Ennyi infó bőven elég is volt a szüleiről. Talán sok is.
- Azt majd én letesztelem - vigyorgott a barna a fiúra, és belekarolt, miközben mentek lefele. Hiába ijesztette meg. Mae máris barátjának fogadta Ádámot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Olyan nagyon reggel volt. Ráadásul az első vizsganap, és nagyon nem állt rá készen. Se arra, hogy elmenjen Bájitaltanra, se arra, hogy vége legyen az évnek. Most annyival biztonságosabban érezte magát, hogy Loki mellette olvasgatott még valamit - valószínűleg nem a tananyagot -, a másik asztaltól meg Kende intett neki. Otthon volt. Elrévedt az egyik zsemlét nézve. Elképzelte milyen lesz újra Dániában. Az egész lakás más volt a nagymamája halála után. Csöndes, hideg. Konzervatív.
Észre sem vette, hogy Loki valamikor felállt mellőle, talán még kérdezett is tőle valamit. Vagy elköszönt. Vagy bármi. De az egyetlen dolog, ami ki tudta billenteni évődéséből az a hirtelen támadt moraj volt, ami egész Nagyteremszerte feltámadt. Összeráncolt szemöldökkel nézett arra, amerre mindenki más. Egy gyönyörű, ritka, különleges bagoly lebbent be egy nagy csomaggal a karmai között. Marina csak még kevésbé értette, hogy mi történik. Hiszen Stjerne a Darik család büszkesége volt. Felemelkedett ültéből, és esés közben kapta el a hosszúkás pakkot. Az éjszakai égboltra hasonlító szárnyas anélkül lebbent tovább, hogy csak visszanézett volna Mae-re.
A barna lassan lefektette a tárgyat, és kissé remegő kézzel bontogatta a tömérdek mennyiségű csomagolót. Úgy tűnt valami értékes bújik meg benne, ebben biztos volt. És ahogy lehullt az utolsó adag papír is, egy gyönyörű seprű csillant meg. Sose látott a lány még olyan szépet, mint az. Óvatosan a mellékelt levélért nyúlt, hozzáérni is alig mert a tárgyhoz. Mintha csak valami hiba miatt kötött volna ki nála. De a borítékon Madam Lykke neve állt. A lány megsimította a kézírást, apró mosoly reszketett ajkain, és felnyitotta a papírt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

#reggelinél
#otthonicsomag
#különlegesbagoly
#Zalán

Gyorsan, de véletlenül sem felületesen olvasta át azt a pár sort, ami a seprű mellé lett illesztve. Megdobbantotta a vörös-fehér kis szívecskéjét, hogy anyanyelvén olvashatja a sorokat. Szinte hallani vélte Madam Lykke erős tónusát, ahogy a szavakat egymás után falta. Épp csak nagyszülei kerültek megemlítésre, mikor bal válla felől valaki megszólította. Vagy legalábbis azt gondolta, mert hogy egy szavát nem értette annak a jóembernek, csak hogy szemeit az új seprűjén legelteti. Be kellett vallania, volt is min. Az egész maga volt a csoda.
- A bagoly hozta - jelentette ki az egyértelműt a lány, mintha nem nézte volna végig mindenki, ahogy az a csodaszárnyas belibben a hatalmas pakkal. Még ezt is tökéletes eleganciával hajtotta végre. Apropó bagoly. Ezek után muszáj lesz írnia Madam Lykke-nek, hogy előszedték-e, amiért a családi büszkeséggel végeztette el a piszkos munkát.
- Miért, te tudsz róla valamit? Nagyobb szakértőnek tűnsz, mint én - bökött a srác kezében tartott cirok felé. Szemei újra visszasiklottak a levélre, igazából ő is kíváncsi volt, hogyan került a birtokába az ereklye. Biztos volt benne, hogy nem a szülei küldték, hiszen azok nem bíznának rá ilyen értékes dolgot - be kell vallani, jogosan. S habár nagymamája meg van említve valamiért az írásban, ő már képtelen lett volna. Hiszen meghalt.
És mégsem. Mert ahogy kapkodta a szemeit a dán szavak felett, lassan de magabiztosan leesett neki a tantusz. - Hiszen ez a nagypapié volt - derült meg az arca egyszeriben, és úgy nézett a magas csávóra, mintha ez bármit jelentene neki.