Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fene tudja miért nem szívtam el aznap reggel ugyanúgy egy staubot, mint ahogy mostanában szoktam. Valamiért aznap este elkerültek a rémálmok, és már nem éreztem szükségét annak a plusz boostolásnak, amit a fű nyújt. Persze ezt a döntésemet azonnal meg is bántam, amikor kiderült, hogy Ádám kurvára nem fog hozzám társulni a reggelihez. Kellett rávennem arra a rohadt randira, most megint mellőzve leszek egy másik tyúk miatt...
Magamban morgolódva vetettem le magam a levita asztalához, hogy a dühömet kiéljem egy burgonyás pogácsa erőszakos megkenésével. Abban a pillanatban bármit adtam volna érte, hogy valaki elkapjon és behúzzon egy terembe, hogy a frusztrációt jótékony testedzéssel levezessem. Helyette viszont csak az ujjamról tudtam lenyalni a rákerült szendvicskrémet. Remek.
Ahogy beleharaptam a finomságba, végigpillantottam az asztalon. Nézzenek oda mennyi kis szorgalmas kék gyűlt ma reggel is össze, egy csomóan olvasgattak vagy írtak. Felálltam, és pár méterrel arrébb rátérdelve a székre könyököltem az asztalra, hogy közel tudjak férkőzni a kiszemelt áldozatomhoz. Közben kicsit be is pucsítottam, hogy legalább a mögöttem elhaladóknak szép reggelük legyen.
- Hey szöszke, mit szólnál, ha lefestenélek. Pont hiányzik egy transznemű a kollekciómból, és valljuk be a kastély nem bővelkedik belőletek - vontam fel a szemöldökömet, hogy utána vissza is dobjam a helyére. - Ma délután esetleg ráérsz? - tértem azonnal a lényegre, hiszen olyan nincs, hogy valaki nemet mondjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fél szemmel még egyszer az enyelgő párocskát néztem. Bárcsak Bori sose bocsátotta volna meg a viselkedésemet a vízesésnél... Közben határozottan megközelítettem az ismeretlen levitást. Vagyis annyira volt ismeretlen, mint az összes alak, akit az Edictum megemlít, mert azért őt se hagyták ki a szórásból.
Grimaszolva néztem a szenvedését, és ügyetlenül nyúltam végül a hátához, hogy segítsek. Meglapogattam, bár szinte biztos voltam benne, hogy rohadtul nem ért semmit a tevékenységem. Mindenesetre elmondhattam, hogy ennyit tettem a srácért, szóval még kibaszott jó fej is voltam. Igaz, csak azért, hogy belemenjen a festésbe. De amúgy is, ki nem akarná, hogy kiemeljék a különlegességét?
Kicsit hátrahőköltem a hevessége hallatom. - Jól van kölyök, nem kell mindjárt bekapni. Én se mindenkinek szoktam első alkalommal - néztem rá megzavarodva. - Akkor mit szólnál a holnaphoz? - vetettem fel. Közben szedelődzködni kezdett, és láttam is a szemében az értetlenséget. Jó, talán kicsit hirtelen támadtam le. Elindultam utána, hogy az asztal végénél még beérjem.
- Figyelj. A projekt az alábbi. Különleges embereket gyűjtök, hogy bemutassam milyen fantasztikusan változatos a társadalmunk. Szerintem kurva menő lenne, ha fel mernéd vállalni önmagad, mert hidd el, nincs ezen semmi szégyellni való - magyaráztam. Sokféle projekt megfogant már a gondolataimba, általában mindegyik mélyen beszólt a társadalmi tendenciáknak, mert utáltam, hogy ennyi ember szenved pár barom miatt. Együtt tudtam velük érezni, még ha nem is sejtették.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A változatosság kedvéért teljesen józan voltam. Igaz, nagyon nehezen tartottam távol magam a kedvenc kis tasakomtól, de lassan a készlet is elfogyott a hónapra, meg a kedvem is jobb volt, mint általában. Arról nem is beszélve, hogy Ádámot vártam, hogy a beígért filmezést végre tető alá hozzuk. Azt beszéltük, hogy az utolsó óránk után a folyosón bevárjuk egymást, és együtt foglaljuk be a levitás mozitermet - akkor is, ha valakik épp bent romantikáznának, mert rohadtul leszartam. Arra viszont nem számítottam, hogy esetlegesen felfigyelnek rám az emberek. Pontosabban egy bizonyos. Milán.
A férfi azonnal a falhoz passzírozott, és a fülembe kezdett suttogni. Valószínűleg le akart smárolni, csakhogy elfordítottam a fejem.
- Most nem, Milán. Egy másik délután talán. Dolgom van - válaszoltam neki, de a szemébe nem mertem felnézni. Talán túlságosan ismerős volt a helyzet. A beszorítottság érzése. Lehunytam a szemem, ahogy újabb szavakat suttogott, és kezével a mutatni kezdett. Először csak a karomat simította végig, majd mikor azt elkaptam, a derekamnál fogva rántott közelebb. A mellkasán megtámaszkodtam a tenyeremmel, hogy el tudjam tolni.
- Értsd meg, hogy most nem - mondtam egy fokkal határozottabban, és fészkelődni kezdtem masszív, izmos karjai között. Csak nem tágított. Ajkai utat törtem a nyakamhoz, és csókokkal kezdte behinteni. A folyosón elhaladó emberekre néztem, segélykérően próbáltam találni legalább egy valakit, aki akár csak visszanéz rám, de mindenki inkább a plafont nézte vagy a földet. Egyedül voltam, ahogy mindig. Bassza meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Ez nem vicces, hagyd abba - nyikkantam egyre kétségbeesetten, ahogy realizáltam, hogy nem vagyok elég erős hozzá, hogy Milánnal bármit kezdjek. Böhöm nagy volt hozzám képest, és éreztem, ahogy odalent is egyre jobban beindult rám. Balja a fenekemet markolászta, míg jobbja a pólóm alá kúszott. Csak nem akarta a folyosón csinálni. Talán ha becsalom az egyik terembe lesz menekülőutam. Csak egy pillanat kellene, egy óvatlan elengedés, és már hűlt helyem lenne. De ahogy a gondolatsor végére értem volna, hirtelen minden megváltozott. Megfeszült mellkasomból hirtelen szuszakoltam ki az addig bent tartott levegőt, és szinte csillogó szemekkel néztem Ádámra, ahogy felém fordult.
- Igen, én... - kezdtem volna, és Ádám fele indultam. Milán a karomnál fogva kapott el, és hatalmasat rántva rajtam parancsolt maga mögé.
- Húzd el a csíkot Fellner, mielőtt megjárod - fenyegette a tagbaszakadt férfi, és még jobban kihúzta magát, hogy megmutassa Ádámnak milyen hajszál kevés esélye van. - Mi csak szórakoztunk Leilával. Semmi közöd hozzá - beszélt felsőbbrendűen, én pedig abban a pillanatban realizáltam a szituáció komolyságát. Bármennyire is féltem egyedül maradni Milánnal, sokkal jobban tartottam tőle, hogy ez mire futhat ki.
- Hagyd békén Ádámot, kérlek - fogtam meg a hatalmas srác vállát, hogy magam felé irányítsam a figyelmét. Lopva barátomra néztem, igyekezve bátornak mutatkozni, és egy mosolyt is küldtem felé. - Semmi gond. Minden rendben lesz - bizonygattam, és idegesen a fülem mögé túrtam egy tincset. A testem csak eszköz. A testem csak eszköz - mantráztam magamban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Ezerszer hagytam volna, hogy kihasználjanak, ha ezzel biztosítani tudtam volna Ádám egészségét. Csak én hiába tettem volna meg, ha ő továbbra is beleállt a szituációba. Tekintetem elsötétült, ahogy hallgattam a kettejük rövid szócsatáját.
- Kérlek, neee - sikkantottam az utolsó szót, ahogy Milán keze lendült. Indultam utána, hogy valamiképp megvédjem Ádámot, bárhogy, de nem volt rá szükség. Egy pillanat alatt néztem végig, ahogy barátom kifekteti a tagot. Csodálkozva néztem nem csak én, de az egész folyosó a jelenetet. Most bezzeg figyeltek...
Odafutottam Ádám mellé, és lerogytam térdelésben mellé. Épp nem érdekelt, hogy Milán él-e még, felőlem akár a padlón is maradhatott. - Jézusom ne haragudj! - Remegő kezekkel fogtam meg az arca két oldalát, és hajtottam hátra gyengéden a fejét. - Várj egy kicsit - szóltam aggódva, ahogy már az én kezemen is vékony csíkba végigfutott a vér. Gyorsan lekaptam magamról a fekete blézeremet, és egy csomóba összegyűrve Ádám orra alá nyomtam. - Jaj, miért pont te? - suttogtam idegesen, és a fiú szemüvegéért nyújtózkodtam. Talán még sose voltam ennyire ideges, mint akkor. - Tartsd hátra a fejed, el kell mennünk a gyengélkedőre - tájékoztattam, de csak azért járt a szám, hogy levezessen a felesleges feszültséget magamban.
- Jézusom Ádám, miért kellett nekiesned, nem láttad mekkora darab? - kértem számon zsörtölődve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Rettentően aggódtam, hogy Ádámnak miattam lesz baja. Igazából talán ki se néztem volna belőle, hogy képes lenne ilyen kibaszott menőn megvédeni magát. Lenyűgözött, csak ezt még egyenlőre én magam se fogtam fel a reszkető kezeimmel egyetembe. Hirtelen csak azt a rohadt sok vért láttam, amit mind elvesztett - bár utólag belegondolva egy havi alkalmával naponta hatszor annyi vér jött ki belőlem, szóval nem kellett volna, hogy nagyobb baja legyen tőle.
Lassan a szívverésem is visszaállt normálisba, és képes voltam felmérni a helyzetet, mint egy normális ember. Hagytam, hogy Ádám félretolja a kezemet az orra elől, és egy kisebb lila puklin kívül nem történt nagyobb. Mármint se orrtörés, se elmozdulás, szóval egész jól megúszta a mérkőzést.
A fiú karjába bokszoltam. - Ez nem vicces. Mi lett volna, ha komolyabb bajod esik? Vagy rosszul számolsz? - tettem fel számon kérőn neki a kérdéseimet. rád kezet emelni senki. Félrenéztem, ahogy a mondat elhagyta a száját. Persze, soha senki mi? Mintha csak így működne a világ.
- Azt akarta, hogy most csináljuk, én meg hiába mondtam neki nemet. Dehogynem tudod! Múlt hét szerdai vendég a pubban. másnap meséltem, hogy előbb elment mint én - tértem vissza a sokkos állapotból a saját stílusomba. Oldalra nézve csekkoltam végül le a szemüveget, majd a csizmám szárából előhúzva a pálcám mormoltam el a varázsigét.
- Tessék, máris jobb, mint újkorában - nyújtottam át a gazdájának egy vigyor kíséretében. A folyosón egyre többen lettek, és mindenki úgy sutyorgott, mintha csak megöltünk volna valakit. Zseniális. - Gyere Ádám. Belátogatunk a gyengélkedőre, aztán végre megnézzük azt a filmet. Mit szólsz? - álltam fel, aztán nyúltam Ádám kezéért, hogy segítsek neki felkelni. Közben egy pillanatra Milán irányába néztem. Valaki őt is próbálta összekapargatni, közben pedig gyilkos fejjel nézett ránk. Már biztos voltam benne, hogy legközelebb nem leszek ilyen kedves vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Mondhatni elbaszott egy nap volt a mai is. Újabban folytonos rémálmokkal kelek, hajnalban a nyitott ablaknál kell elszívnom a tekertet, hogy újra nyugalomra leljek. Már a szemem alatt is megjelentek a karikák, amiket csak sminkkel tudtam eltávolítani. És ha ez még nem lenne elég, Ádám is olyan nagy ívben szart bele, hogy mi van velem, hogy öröm volt nézni. Pedig én egyik pasi miatt sem tettem őt mellékvágányra, ezzel szemben ő engem mindig. Igaz barátság vagy mi. Ráadásul ő abba az undorítóan nyálas kategóriába tartozott, aki mindig a lehető leglátványosabb helyen nyalta-falta a barátnőjét. Nem, nem nyalta. Csak falta. A nyalás még szerencsére csak kettesben ment.
Szóval nem kis hévvel vágtam ki a Jóslástan terem ajtaját - ahol megint a fejemhez vágták, hogy nyomorúságos sors vár rám, köszönöm szépen tudok róla. Fejem még kótyagos volt a fűtől, de mellette a gondolatok se hagytak nyugodni. Lépteim bármennyire is határozottak voltak, képtelen voltam az egyenes járásra, és meg is lett az eredménye. Olyan szépen levállaltam valakit, hogy öröm volt nézni. Közben megpördültem, és hogy még se essek fenékre, elegánsan megragadtam az első dolgot ami a kezem ügyébe esett. Ez pedig egy random ember volt. Csak reménykedni mertem, hogy nem esünk el mind a ketten, de ha igen, legalább már nem csak nekem rossz. És igen, ez egy olyan dolog, ami kibaszottul boldoggá tesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Igazából nem tudom mit vártam ettől a szar helyzettől. Hogy valaki úriember lesz és megragad esés előtt, miközben rárontottam a semmiből? Ilyen jó reflexei még a legnagyobb sportolóknak sincsenek. Szóval ahelyett, hogy egyedül kötöttem volna ki a padlón, még egy srácot is magamra rántottam. Ez olyan Leilás volt, valószínűleg senki nem is csodálkozott rajta, hogy vízszintesbe kerültem egy csávóval, akivel még egy szót se beszéltem. Megesik az ilyen.
Matató kezeire féloldalas mosolyra húzódtak ajkaim, és látványosan végigmértem a férfit. Már amennyire ez a testhelyzet megengedte. És be kellett vallanom, hogy egészen tudok válogatni. Még esés közben is.
- Modern lány vagyok, megragadom a lehetőségeimet - válaszoltam beharapva alsó ajkamat. A vicc csak az volt ebben, hogy szó szerint értettem. Nem első és nem is utolsó alkalom, hogy valakivel ilyen random módon kezdek ki. És kibaszottul nem bánom. Ráadásul ezt a csávót még névlegesen ismerem is. Hallottam alsóéves lányokat rettegve kiejteni a nevét, felsőbb éveseket meg undorodva.
- Mond csak Létai, a nagy száddal a kis méreteidet kompenzálod, vagy tényleg olyan jó vagy, amennyire mondod? - vontam fel a szemöldökömet kihívóan. Gyerünk srác, itt a lehetőség, hogy végre egy nőt tényleg magadévá tegyél, akár a folyosón is. A lényeg csak az volt, hogy végre levezessem a felgyülemlett feszültségemet. Kit érdekelt a következő legilimencia, ha ilyen jó lehetőségek potyogtak rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Lassan végre lekerült rólam a plusz súly. Általában nem volt ellenemre az ilyesmi, csak most a bódult testem kicsit másképp értelmezte a dolgokat. Meg az se segített a helyzeten, hogy mind a ketten ruhába voltunk. Legalábbis egyenlőre.
- Megelőzött a híred ez igaz, de nem jelenti, hogy jókat hallottam rólad. A te szerencséd, hogy rosszalkodni jobban szeretek én is - haraptam be alsó ajkam játékosan, miközben felnyújtottam a kezem, hogy akkor már legyen egy kibaszott úriember, és segítsen fel. Hiába, lehet, hogy sokszor sok emberrel szexelek, de egy alap figyelmességet elvárok. Általában.
- Nagy szám van, hogy kemény hosszú dolgok beleférjenek - replikáztam azonnal, és felállva közel húzódtam Rolandhoz. Kezem hátán végigcsúszott egészen a fenekéig, amibe egy kis masszírozás után bele is markoltam. - Szerintem a terem közelebb van. És amúgy se kell semmire meghívnod - nevettem el magam az ötlet hallatán. Azt hiszem kifogtam magamnak egy úriembert. Na majd meglátjuk mennyire lesz gyengéd zárt ajtók mögött.
Hagytam hogy az üres tanterembe vezessen. Kicsit körbenéztem, hogy ha esetleg akarja, akkor egy széket vagy valamit odatehet az ajtó elé a privát szféra megteremtése érdekében, aztán kérdés nélkül léptem oda hozzá, és támadtam le ajkait. Mélyen, forrón és hosszan csókoltam, hogy közben a szemeim is lehunytam egy pillanatra. Egyik karom a tarkánál simította a haját, míg másik a mellkasán nyugodott. Aztán elindítottam lefelé, és az anyagon keresztül középen kezdtem el dörzsölni, hogy beindítsam végre a bulit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elégedetten vártam meg, hogy Roland végigmérje a hátsó felemet, hiszen nem volt vele semmi gond. Sőt, az volt az egyik szexepilem. De hát legyen is szép feszes, ha már ilyen kurva sokat edzem. Én meg amúgy is közelről élvezhettem már az övét, szóval egy szavam nem lehetett. Egészen addig, míg el nem kezdett a terem felé húzni, amelyet ajánlgatott. Csak remélni mertem, hogy azt is tudja, hogy lesz-e odabent óra. Bár az se nagyon zavart volna, ha valaki ránk nyit. Legalább Ádám fülébe is eljutott volna, hogy nem ő egyedül képes élvezni az életet.
A csók amiben összeforrtunk heves volt, mégse gyors. Mondhatni kellemes. Miközben ajkai elindultak nyakam felé, engedékenyen hajoltam az ellenkező irányba, hogy minél jobban elérje a kellemes pontokat. Közben kéjesen felsóhajtottam, s kezem csak akkor állt meg a másik kényeztetésében, mikor finoman megéreztem ujjait a pólóm alatt. felemeltem karjaimat, hogy minél gyorsabban lent tudhassuk a ruhadarabot, és felmérhesse fekete csipkemelltartóm.
- Ne siess annyira előre - suttogtam ajkaink közé mosolyogva. Gyorsan felültem az asztal szélére, és lábaimmal közrefogtam Roland csípőjét. Kezeim az inge gombjaival bíbelődtek, miközben ajkait még mindig sajátjaim tartották mozgásban. Mellkasom hevesen emelkedett és süllyedt az oxigénhiánytól, de semmi nem akadályozta, hogy Roland most megkapjon engem.
Mikor az ing végre teljesen szétnyílt, karommal a vállánál próbáltam minél gyorsabban lejjebb húzni az anyagot, majd ujjaim azonnal pattantak vissza a nadrág gombjára, ha már ennyire benne voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója