Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amikor a skótkockás pizsamáról kérdezik és hogy el tudja-e benne képzelni, Solomon olyan pillantást kap a lánytól, mintha valami borzasztóan egyértelmű, magától értetődő dolgot kérdezett volna.
- Már meg is történt. Nyakig begombolt, szintén kockás bársonyfelsővel. És kockás alvós sapkában. - Kevés nagyapásabb anyag van a bársonynál, ami azt illeti, ritka ízléstelen tud lenni, és pont ezért társította máris fejben a képhez.
- Te inkább tartogasd csak az izomfeszegetést jobb pillanatokra, ne a nagynénémnek. - A jókedv belengi a helyiséget, és a könnyed viccelődés, adok-kapok teljesen természetesnek hat.
- Kérlek, ha annyira horkolsz, mindig ott van a disaudio, nem igaz? - Kicsit helyezkedik ültében, hogy kényelmesebb pozíciót találjon magának, ami végül szenvtelen szembefordulással végződik, lábát átvetve, két combjával a férfi egy-egy oldalán.
- Miért? Azt hittem, annyi elég. - Arcának egyik felével Solomon mellkasának dől és lebiggyeszti az ajkát, mint akinek most többórányi gondos számításáról közölték, hogy alapjaiban rossz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furcsa azzal a tudattal járni a kastély folyosóit, hogy ezek az utolsó napjaim a Bagolykőben. Talán az utolsó napokat belengő szentimentális miatt még jobban meg is hatódtam Amélia ajándékán. Csupán a tényen, hogy eszébe jutott nekem szerezni valamit.
A kikapcsolódásra talán mindennél jobban szüksége van most mind a kettőnknek, erre pedig barátnőm tökéletes programot talált ki. Azt hiszem nem véletlenül lettünk mi barátnők. Amíg pedig Eli nincs még itthon, nem sokan akadnak, akikkel ki tudok mozdulni.
A varázstalan világ nem ismeretlen számomra, bár az tény, hogy az utóbbi években sokkal inkább elszakadtam tőle, mint ahogy korábban voltam. Már nem mindennapi egy olyan eseményen részt venni, amiben nem szerepel mágia. Zavarba sem hoz azonban. Arcomra viszont mosolyt csal, ahogy a hangoló zenészeket figyelem, ahogy gyülekezik a tömeg. Egy igen jó estének ígérkezik ez.
- Eddig imádom, hogy elhoztál - mosolygok barátnőmre hálásan. - Őket ismered? - mutatok a színpad felé, az előzenekarra utalva. A Blahalousiana  kedvenc, őket még a húgom mutatta meg nekem egy-két éve. Az épp hangoló zenészek azonban nem ismerősek, bár előfordulhat, hogy találkoztam már a nevükkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azóta érdekel ez a farm, hogy először olvastam róla. Mióta pedig megerősödött bennem, hogy valóban a pszichológiával szeretnék foglalkozni, még inkább szeretném a saját szememmel is látni. Az állatok szeretetét megörököltem apától, s mostanában egyre többet olvasok terápiás módszerekről, a legjobban pedig a nem mindennapi eszközök érdekelnek. Mikor pedig megtudtam, hogy Csongor a háztársam és történetesen ezen a farmon él, nem bírtam megállni, hogy ne hívassam meg magam egy napra.
Már messziről, széles mosollyal intek a srácnak, ahogy felé tartok. Izgatott vagyok a látogatás miatt, nagyon érdekel minden pontja annak, amivel itt foglalkoznak, a módszereik, amikkel dolgoznak. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg mindent fogok ma látni, ami hasznos lesz nekem még a jövőben, akár már a tanulás során is.
- Szia! - A kapuban állok meg háztársam előtt. Nem akarnék beljebb lépni, amíg nem invitál. - Jajj, már most nagyon nyugodtnak tűnik itt minden. - A sok zöld, a kevés ember jó hatással van egy olyan introvertált, melankolikus valakire, mint én. Hiába vagyok budapestiként a városi nyüzsgéshez szokva. -Szeretsz itt élni? - Igenlő válaszra számítok, de aztán, ki tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Óvatosan néz oldalra Jiyunra, mikor a levitás megszólal. Érdekli, amit mond, ahogy érdekelnék külföldi minisztériumok is. Először persze a magyart kéne ismernie. Olvasott róla már korábban, de élőben sokkal lenyűgözőbb. Amellett persze, hogy zavarba hozza a hatalmas nyüzsgés.
Talárján a beléptetőkártyával lép be a liftbe, majd próbálja meg túlélni az utat. Általában senki sem veszi észre, ha feszeng, és most sem számít ilyesmire. Megkönnyebbülten lép ki a liftből, de megnyugodni nem tud, mert meglepi a levitás kérdése. Valóban nincs túl jól, hiszen a hoppanálás és a tömeg párosa megterhelte a gyomrát és a tűrőképességét is. Az extra figyelem ami ráirányul csak ront a dolgon, hiszen tanáruk is hátrafordul hozzájuk. Jiyun hangsúlyából nem érzékeli a segítőkészséget, helyette csak zavarja, hogy a szőke lány vele akar foglalkozni. Kedvesnek csak bólint egy aprót, jelezve, hogy nem lesz baja. Közben azonban kezei a talár alatt pulcsija ujját kezdik piszkálni.
A korábbi helyzetből adódóan különösen örül, hogy az iroda, ahova érkeztek, nem egy különösen nagyobb féle. Két új emberrel még meg tud küzdeni. Kérdése nincs, így csak fejét rázza finoman. Kíváncsian fürkészi az ajtót, vizsgálja meg a ráfüggesztett táblát. Várja, hogy az ajtó kitáruljon előttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jól sikerült, ez a tapsviharból is kiderült, noha nem egy akkor nagy esemény, hogy ilyen sajtós felfordulást kerekítettek köré. Az egész nem volt több négyszáz főnél talán, már amennyi jegy ugye, elkelt, mégis megmelengette a szívét, hogy ennyire élvezték az emberek ezt a kis muzsikát. Legközelebbre talán táncházat is vállal, ha jut rá ideje a tanulmányai és a mási kállása mellett, mert, a bébiszitterkedést sosem adná fel.
 - Köszönöm szépen, tanárnő! Nahát, így máris megkönnyebbültem, magáról tudom, hogy profi a munkájában és az iskolában is. Mondja, mi újság az iskola falain belül? Megvan még a Főnixtorony is? – az emlékek előtörnek, Zselye egy pillanatra csak, de visszarepül az időben képzeletben, amikor még ő is diák volt, és óráról órára rohangált, miközben volt, hogy néha a versenyekről késve, de épphogy bezúgott az iskolába, csupa kellemes emlék. Már, ha nem számolja az évnyitós zavargásokat, amikben általában ő nem vett részt, rendszerint a stréberréteg közé került a kiemelkedő teljesítményeivel. Még egy VZR-ösztöndíjat is elhappolt egyik tanévben.
- Úgy gondoltuk, ideje lenne, hogy egy kicsit felelevenítsük Magyarország keleti tájegységeinek hagyományos zenei anyagát, ugyanakkor modern jazz-korál elemeket vegyítettünk bele, a frissesség-érzés megvalósítására. Néha nem kellenek nagy dolgok, vagy újdonságok ahhoz, hogy valami élvezeteset alkosson az ember. Szépek a hagyományaink, kár volna parlagon hagyni őket, inkább ismertessük meg újra a modern korral, kicsit más köntösben – felelte teljes magabiztossággal, közben az ásványvizes palackjáért nyúlt. – Nem bánja, ugye? Magának is van egy az asztalon, igyon nyugodtan, tikkasztó ez a hőség.
Szeretné, ha az interjú is csak gyarapítaná a sikerhalmazait, noha még mindig fejében motoszkál a Berci által elhintett célzás arra, hogy túl sokat vállal magára. Igen, a nemet mondás korábban sem tartozott túlzottan az erősségei közé, így nem is érti, anno hogy maradhatott ki ennyire a balhés eseményekből. Bár… néha jobb, ha az ember inkább kívülálló szemlélő, és nem alanya az aktuális botrányoknak. Az egyik zenekarnak például villámcsapásos nyári zivatar mosta el a koncertjét, ő kimondottan örült, hogy semmi ilyen gikszer nem szólt közbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Médi
- Pécs, évkezdés környékén -

- És az ő részéről? - Bizony, otthagyja lógni a levegőben a kérdést. Mert hogy ebbe Damiennek is lesz beleszólása; az egy dolog, hogy Médi nem száll fel erre a vonatra, de mint tudjuk, kettőn áll a vásár. Ahogy egy sikeres nászéjszaka is, ehem...
- Azóta sokat fejlődött ezen a téren, mentségére legyen mondva. - A házaséletük csak az elején döcögött ilyen szempontból, de egyébként stabil teljesítményt nyújtanak, ha épp nem akarják átharapni egymás torkát.
A kávézó ajtajában nem állja meg kuncogás nélkül, Médi annyira lelkesnek tűnik a gyerek gondolatától.
- Félidőnél van. Még azért nőnie kell, de már azon van, hogy eltüntesse a bokám. - Na igen, ez még odébb van, de már attól is sokkal jobban érzi magát, hogy nem kell az ispotályban feküdnie, mint valami leszázalékolt háziasszonynak, mint múltkor. Csak az a mosoly elég hamar lehervad az arcáról, nagyjából egyidőben az "Én biztos rettegnék"-kel. A kasszánál a saját kávéját koffeinmentesből kéri, jó sok tejszínhabbal, és csak akkor vált a kedves semmiségekből ("Nagyon jól néz ki", "Óh, még extra karamellát is kérhetnék bele? Neem, az túl sok már... ugye?") ismét komolyabb tónusba, mikor leültek egy szabad asztalhoz az ablak mellett.
- Engem is megrémít... hogy mi van, ha megint... szóval igen. - Egyre többször jut eszébe a gondolat, nem mondja, hogy nem voltak emiatt álmatlan éjszakái.
- De két család is folyton rajtam tartja a szemét, szóval ne aggódjunk! Berendezkedtél már teljesen itt? - Tereljük el azt a témát, tereljük csak, hiszen tényleg érdekli Médi új, önállósodott élete. És sokkal pezsdítőbb jó dolgokról hallani, mint depresszív képet festeni a lehetséges rossz terhességi kimenetelekről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha látná Adele gondolatait, rondán és minden visszafogottság nélkül nevetne. Röhögne. Igen, a röhögés jobban leírná az autentikus reakcióját. William mint példakép. Ám szerencsére a fiú nem legilimentor és nem is talál bele megérzés szinten sem, hogy ilyesmi forog a nő fejében.
Esther említése és az, hogy most először tényleg kifejtve, harmadik szemszögből hallja, hogy még az ő húga volt, aki koslatott William után.. epét tudna hányni az undortól. Annyi figyelmeztetésó ellenére. És tessék, Esther még arra kis képes volt, hogy őt ócsárolva smázoljon annak a féregnek. Ismét felbugyborékol benne a harag, hogy aztán azonnal igyekezzen lenyugtatni magát. Nem számít. Már nem számít. Esther szabad ember, azt csinál, amit akar, ő nem hajlandó többé bűntudatot és felelősséget érezni iránta.
- Könnyű elsodródni egymástól. Mindenki számtalan nehézséggel és eseménnyel néz szembe. Emmellett nehéz régen tönkrement kapcsolatokat rendbehozni. Főleg, mert sosem tudtuk igazán, mi is William problémája velünk.
Ez egyébként igaz. Sokat gondolkodott, hogy miért is gyűlölheti őket William annyira, olyan mértékben, hogy gyermekként azt érdemelték, amit. Többnyire arra jut, hogy rossz oldalról közelít: nem a gyűlölet mértéke számít. William egyszerűen csak egy beteg pszichopata, akinek bármire ilyen szélsőségesek a reakciói. Ezért lenne jobb helye a börtönben még mindig - vagy hat lábbal a föld alatt.
Felkapja a fejét az utolsó mondatra.
- Ide? Angliába költöztök?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hát, ez attól is függ, hogy mennyi idő alatt fáradnak el a másik csapat terelői. - Nem rossz taktika, de rengeteg kitartást és jó erőnlétet igényel a terelők részéről. Még innen, a nézőtérről sem tűnik könnyű feladatnak igéba hajtani a gurkókat, hát még ezt kiemelten nagy fókusszal kivitelezni.
- Amúgy sem könnyű, de most nemcsak, hogy a saját hajtóikra kellk vigyázniuk, de még extra erőfeszítésekbe kerül folyton kontrol alatt tartani a gurkókat. Szóval..
Elhúzza a száját. Hát igen, mármint budapesti színekben ücsörög itt, de elég nagyívű tervnek hangzik ez. Semmiképp sem győztes taktika egy jobban szponzorált és fizikailag jobb kondiban lévő csapat ellen. DE legalább a meccs így nem unalmas - és mivel tényleges tétje nincs, nem rossz választás.
Ettől függetlenül kissé rájátszott kelletlenséggel böki oda lemondóan a saját tippjét.
- Olyan hatvan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szerény félmosoly kúszik ajkára Armand tippjétől. A saját elméletét akarta volna ecsetelni, amikor a Magpies terelői egy gurkót készültek bekeríteni, hogy továbbüthessék azt. A mozdulatot azonban az egyik magyar játékos kitakarta Zalánék előtt. Akkor próbálták meg felmérni a helyzetet, amikor az illető hirtelenjében alábukott; így nézett szembe a két fiú egy a lelátó felé tartó vasbestiával.
 Az idősebb Hollósi hangja is megcsuklott egy pillanatra, hiszen ő még hamarabb is felfogta, mi történik, Zalán szemei pedig úgy kerekedtek el, mint unikornisnak a pálcafényben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden eléggé egyszerre történik, századmásodpercek leforgása alatt. Az egyik pillanatban még kedélyesen beszélgetnek, fejtegetik az esélyeket és pontszámokat, a másik pillanatban pedig a látóterükbe kerül a nézőtér felé száguldó gurkó.
Egy ideális világban, ahol az embernek miliszekundumok alatt van ideje sokmindent átgondolni, Armand eszébe jutna, hogy vannak védőbűbájok, kifejezetten ilyen esetekre a nézőtér körül. Mármint.. vannak ugye? Logikus lenne.
Nem mintha tényleg lenne ideje gondolkodni ilyesmin. Minden, amit lát és felfog, az a közeledő gurkó és az, hogy a mellette lévő srác teljesen lefagyva ül - teljesen ösztönös és átgondolatlan a mozdulat, amivel durván (nincs elég ideje és lélekjelenléte egyszerre effektívnek és gyengédnek lenni) arrébblöki Zalánt, ki a gurkó útjából, abban az esetben, ha tényleg becsapódna. Még megpróbál ő is lebukni vagy valahogy kitérni, ám mivel nyilván időt vesztett az előző mozdulatsorral, csak reménykedhet egy tényleges védőbűbájban a nézőtéren vagy abban, hogy elég volt annyira lebuknia és összehúznia magát, mint amennyire sikerült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Nem-e? Piszkálod az alvó oroszlánt? - kérdez vissza szemöldökét megemelve. Szája sarka máris mosolyra kunkorodik azért közben. A következő kérdésre aztán már megvonja a vállát, mintha nem tudná eldönteni. Szerinte az apja teljességgel veszélytelen, legfeljebb a saját kis világában veszik el. A bátyjával kicsit már jobban érdemes meggondolni, akarja-e az ember bosszantani, mert nem igazán van a saját ereje tudatában.
- Nem veszélyes, de amíg bárki hisz a pletykáknak, legalább békén hagyják őket - válaszolja. - Mert a családunk nem határolódott el a külvilágtól teljesen. Általában hóbortos arisztokratáknak gondolják őket a legtöbben a környéken. Bizonyára jobb ötlet lett volna egyébként elrejteni a kastélyt, de a Löwenherzek számottevő része ennél jobban élvezte a figyelmet, azt hiszem - folytatja a válasszal a másik kérdésre is. Ez a legtöbb, amivel szolgálni tud, azt már nem is említi, hogy ez a család egyébként is az utolsókat rúgja, most már igazán meg se éri az egész procedúra, arról pedig az anyja gondoskodni szokott, hogy véletlenül se lepleződjenek le. Néha úgy érzi, annak a nőnek semmi nem okoz problémát, még az időjárás is hozzá alkalmazkodik és nem fordítva.
A vacsora már némileg feszült csendben telik, míg Johanna meg nem szólal, hogy aztán elrabolja Zsannát kettesben beszélgetni. Merev tartása, tekintélyt parancsoló aurája bizonyára ijesztő a lánynak, aki most találja szembe magát vele először, még ha a maga módján próbál is ezen tompítani. Hangja legalább kedves, halványan mosolyog is végig. Megpaskolja Zsanna kezét, amikor a lány közli vele, hogy másik oldalon is ő az egyetlen unoka. Tudomásul vette.
- Nem lesz kifogása, kedvesem - jelenti ki már tényként, közben futó pillantást vetve a gyermekre, aki még egyelőre úgy utal az apjára, mintha csak a család gyógyítója lenne. Reméli, ez is változik majd, beszélni fog erről a fiával is.
- Találnunk kell neked egy megfelelő magántanárt - válaszolja, figyelmesen végighallgatva Zsanna mondandóját a hátteréről. - Németül is illene megtanulnod, Thorsten azt mondta, fordítóeszközt használsz, akár ő a magyarhoz. Neki is illene magyarul tanulni, ha már oda költözött - jegyzi meg, miközben arca megrándul kissé. Nem igazán érti, mit is keres a fia éppen Bogolyfalván, amikor Ausztriában is élhetné az életét és gyógyíthatna, ha már ragaszkodott ehhez a szakmához a családalapítás helyett, mindezt azonban megtartja magának.
- Ó, kedvesem... - szólal meg, sóhajtva egyet, amolyan "ha te tudnád" módon, de nem fejti ki, mire is gondol. Nem tudja, mit mesélt Thorsten a testvéreiről, de jobbnak látja inkább nem most hozni szóba a legidősebb fiát. Tudja, hogy nem szép egy anyától, de ha valaki csalódást okozott neki, az mégiscsak Karl. Thorstent sem teljesen érti időnként, Amadea pedig túlságosan is a kedvence, hogy most még a kvibli iránt tanúsított végtelen szerelmét is elnézze egyelőre.
- Néha kissé hűvös tud lenni, főleg éjszaka, de szólj a manóknak, ha így lenne - oszt meg még szerinte fontos információt. - És Thorstent milyennek találod? Jól kijöttök? Azt mondta, majd hozzá költözöl, igaz ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt szokták mondani, hogy az ilyen élmények lassított felvételnek érződnek az adott pillanatban. Hát most vagy hazudtak neki, vagy vele volt valami gebasz, mert momentán fel sem fogta, hogy őket vette célba a labda. Ha nem löknek rajta egyet, valószínűleg ott marad és viselnie kellett volna a következményeit.
 Ehelyett a gurkó teljes sebességgel csapódott oda, ahol ő korábban ült. Belerezzent a lelátó, a körülöttük ülők felhördültek, egy boszorkány pedig vészesen sipákolni kezdett. Zalán dermedten gubbasztott a padlón és a beszűkült látóterében próbált támpontot keresni, hogy észhez térjen. Nehézkesen ment, mert a zsivaly kísértetiesen hasonlított...
 - Zalán! - kiabálta apja félig a mikrofonba, de már azon volt, hogy letegye azt és hozzájuk siessen a pódiumról.
 - Armand...? - kérdezte óvatosan a levitás, ahogy végigmérte a fiút. Sápadtan szegeződött kék írisze a fiú jobb fülére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Krise-birtok, Egyesült Királyság -

Vajon eljön az az idő, amikor félrevezetés nélkül fognak egymás szemébe nézni? Egyáltalán kiderül majd, hogy mindketten álarc mögé bújtak? Mert szó se róla, ez a helyzet egy csodás, szépen elrejtett Mexican standoff, és a végkifejlete ezen a ponton bármi lehet.
- Bárcsak ne így volna, de tény, hogy nem tudok vitatkozni a nézőpontoddal. Will sosem mondta el igazán, miért tartja ilyen vehemensen a távolságot. - Nagyon megértőre hangolja az arckifejezését, egyébiránt valahol a háttérben somolyog a kisördög a vállán: helyes, ne is akarjon Willhez közelebb kerülni. A testvérekkel mindig csak a baj van. Egyébként is, mostanra van egy olyan sejtése, hogy a testvérekre jellemző féltékenykedés is nagy szerepet játszhatott a férje kritikus hozzáállásában az ikertestvérei felé.
Talán akarata ellenére olyan téma felé terelte a beszélgetést, ami Nate-et sokkal inkább megmozgatja.
- Ó igen. - Nem lát ebben semmi rosszat, hogy meséljen a terveikről, elvégre Nathaniel láthatóan nem is nagyon akar már Will közelébe menni.
- Úgy tervezzük, áttelepülünk az országba, ha megszületett a ... baba. - Hallani azt a rövid kis szünetet és látni a megfeszülő arcvonást- árulkodó jele, hogy a félelmek nem oszlottak szét egyik napról a másikra. - El akarja kérni a régi ház kulcsait; talán ismerős helyen hamarabb ráhangolódik az apaságra, ki tudja. - Mivel az ikrek eddig úgyeem fejezték ki az igényüket a házra, és Madlen a tenyerén hordozta mindkettőt gyerekkortól, kevés esélyt lát rá, hogy Will házigényét megvétózza bárki. Csak némi jogos igényt fejez ki a gyökerei iránt, ennyi az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Médi
- Pécs, évkezdés környékén -

Annyira jó, hogy nem lát bele Médi fejébe, mert valószínűleg elkezdene nagyon sokat és nagyon lemondóan sóhajtozni. Veszélyes játék ez, ki szeret bele kibe először- az a vesztes rendszerint, mert onnantól már konkrétan fáj, ha a tervek mégsem úgy sikerülnek, ahogy azt remélték.
Helyette hagyja, hogy a nevetés kicsit felrázza a hangulatát és elterelje a gondolatait, s még arra sem rest, hogy megfogja Médi kezét, és megszorítsa kicsit hálája jeléül.
- Fogd be csak őt a munkára, és majd közösen felügyeljük. - Szinte látja maga előtt, hogy Will húzná a száját és megpróbálná elküldeni Médit a fenébe az utasításokkal együtt, de a gyerek, az egy elég erős ütőkártya mindenkor. Megpróbálná tényleg olyan kényelmessé tenni a terhessége utolsó heteit, amennyire lehetséges ilyenkor. Abban pedig kezd egyre jobban nem kételkedni, hogy ezúttal máshogy alakulnak majd a dolgok. Itt van Seth, Médi és még sokan mások fűtve a lelkesedéstől, hogy gyermek érkezik közéjük, még ha "csak" a baráti kör tagjaként is, nem vér szerinti családtagként. Sosem gondolta, hogy egy baba ekkora erővel bír már a születése előtt, és hogy ezt valaha meg fogja tapasztalni.
- Ikea? Úristen, ha emlegeted, húsgombócot akar majd enni. - A gyerek, kizárólag a gyerek, nem ő, dehogy! A fia ilyen torkos, ő vigyáz a vonalaira (kivéve, amikor épp csontsoványra fogy vagy kikerekedik a további egy főtől a testében).
- Jó, most már tényleg nálad kell töltsek egy napot legalább. - Miféle szomszéd? Ejnye Médi, miben töröd a fejed? Látszik, ahogy felfelé araszol a két szája széle a füle felé, és a pillantása túl cinkossá válik.
- Mielőtt férjhez mész, kövess el minden ocsmányságot, amit akarsz. És egy édeshármas, barátném, na az pont ilyesmi. Lehet, még Daminak is tetszene a dolog. - Nem titok, hogy náluk pont ez indította be a gépezet működését, szóval akár Médiék életében hozhat egy jó kis fordulatot.
- De sajnos vagy nem sajnos, a férjemen kívül már mással nem megy. Szóval meghagyom neked ezt a sármosnak hangzó, minisztériumi úriembert. De akkor ezek szerint már elkezdted kifaggatni, ha ennyi mindent tudsz róla? - A szemöldöke fel-alá liftezik, már csak a szarvai kellene kibújjanak a koponyájából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden volt, csak lassú nem ez a néhány századmásodperc, valóban. Főleg a vége, mert teljesen ösztönösen becsukta a szemeit. Karjait felhúzza maga elé védekezően, pont úgy, mint ahogy egyszer még korábban védte a fejét az érkező rúgásoktól. Csak most nem egy erőszakos huligán ellen védekezik, hanem egy gurkó ellen.
Az impact meglepően erős és.. váratlan. Mondjuk utóbbi nem meglepő, hiszem oda sem mert nézni az utolsó pillanatokban. Szerencséje volt viszont azzal, hogy még volt egy kevés ideje összehúzni magát és legalább megkísérelni hasonlóan arrébbvetődni, így a legnagyobb kárt az ülésük támlája szenvedte, amely megállította a gurkó útját. A környékükön faforgácsok szóródnak szét a földön.. a füle sípol, de érzékeli maga körül az emberek buzgó kiáltozását. A jobb alkarja is sajog. Ahogy leereszti a karjait és a feje oldalához kap, két dolgot állapít meg: a jobb karja nem engedelmeskedik a fájdalom miatt. A második pedig az, hogy valami meleg folyadékot érez legördülni a füle környékén? Halántékánál?  Nehéz látatlanban megmondani.
- Baszki.. baszki.. baszki.. - nem túl szofisztikált, kicsit levegőtlen, inkább döbbent, fájdalmas reakció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- És Bogar bárd meséit olvassam fel pipával a számban? - Ami azt illeti, poénból egyszer biztos ki fogja próbálni. Majd bepózol olyan Poirot-san a rend kedvéért, egyik kezében pipa, a másikban a könyv, a fején az alvósapka, és a következő útja vezethet is a temetőbe, mert olyan öregnek érezné magát.
- Mi az, féltékeny vagy? - Úgy csíp bele Dia derekába, mint valami utolsó suhanc. Dehogy cserélné le őt! Hát hol talál még egy nőt, akinek az ízlése ennyire klappol az övével?
A kezei önálló életet élve nagyon hamar fenékre találnak, amint Dia elhelyezkedett az ölében.
- Igen? - Az egyik keze feljebb mozdul a lány gerincoszlopa mentén. - Az irodámba is bemasíroznál egy szál bugyiban, mi? Igazgató kiskedvence. - Ezen mai napig röhögnie kell, egyeseknek mennyire fáj, hogy az amúgy kompetens menyasszonyát bevették gyakornokira  részlegére. Nyilván suttognak, az emberek élnek-halnak a pletykákért, de annyira nevetségesnek és kicsinyesnek tartja az egészet, hogy csak röhögni tud rajta a négy fal között, Diával karöltve. Nem is vette volna fel, ha a lányban nulla tehetség lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az idősebb Hollósi bicegve tört utat magának a fiúkhoz a lelátón. Kommentátor híján az egész nézőtér értetlenül kezdett zúgolódni, csak a körülöttük ülők pattantak fel. Páran a fejüket forgatták, van aki már a szervezők segítségéért kiabált. Először Zalán azt hitte, hogy ájulás közelében van, mert már sötét alakokat látott maga felett körözni. Homlokráncolva konstatálta azonban, hogy csak a játékosok lebegtek a közelükben, fekete- és pirostalárosok egyaránt. Előbbiek angolul kérdezgették őket, a hazaiak közül volt, aki már repült is egy orvosért. Hiszen Armand vérzett.
 Megpróbált feltápászkodni és lesöpörte hátáról az apja kezét, hogy jobban szemügyre vegye a rellonos sérülését.
 - Ne mozdulj fiam, mindjárt érkezik valaki és segít. - szólt határozottam Hollósi úr Armandnak, de Zalán figyelme most újra fókuszt vesztett. Értetlenül meredt az ülőhelyére, vagyis... arra, ami maradt belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Még a végén összebarátkozunk - épp csak azt nem mondja, hogy Will lesz a legjobb barátja, vagy mégis vevő a nyitott házasságra és lesz majd ő a harmadik az ágyban. Maga az elképzelés is érdekes.
Azért az új családtag érkezése minden családot megmozgat, beleértve a már családtagnak számító barátokat is. Médi sok születést megélt már odahaza, kinél lelkesebb volt, kinél kevésbé. Addig nyugodt, amíg ezt nem tőle várják el. Valószínűleg kiszaladna a világból, ha most azt mondanák, egy éven belül unokát, dédunokát akarnak. Erre a gondolatra a sorban állva csuriba szaladnak ujjai, rukkolva önmagának, hogy ez ne következzen be.
- Ő - bólint hosszan, ajkait összepréselve, hogy ne nevesse el magát. - Furcsák vagytok. Mindent rá lehet fogni a babákra? Anya amikor velem volt terhes, mogyoróvajba mártogatott uborkát evett. Nem szeretném kipróbálni...de rám fogta, hogy én akartam - viccesnek találja ezeket az ízlésficamokat terhesség alatt. Alig várja, hogy Adéltól hallja a többi problémát, ami ezzel jár. Dagadó boka, pipa. Húsgombóc az ikeából, pipa.
- Az ágyam vagy a szomszéd pasi miatt? - vigyorog vissza. - Nagyon bele akarsz vinni a rosszba, gyanús vagy - összeszűkíti a szemeit, de az édeshármas Damival elképzelésre fülig pirul. Inkább a tejszínhabba bújik, mintha nem lenne túlságosan forró a tökös latte. A Damival rész...igen. Hogy hármasban...nem.
- Mi? Will ennyire jó az ágyban, hogy már csak vele? Nem akarom elhinni - őszinte meglepetéssel mered Adélra. Nem gondolta volna, hogy ez nagyobb sokk lesz a terhességnél is. Azt pedig végképp nem, hogy erről fognak cseverészni a kávéjuk fölött.
- Ne gondold, hogy úgy nézek rá. A minisztériumból már ismertük egymást, de még ha ki is akarnék vele kezdeni, gondolhatod mit mondana. "Nem lehet, kisasszony. Ha ezt a nagyapja megtudja, vége a karrieremnek." - Előadja és szemét forgatva sóhajt fel a végén. - De ha tudni akarod, tojásért már átkopogtam hozzá. És néha együtt kávézunk a teraszon. Ő a sajátján, persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sweet summerchild, nem tudják még, hogy nem kell ahhoz a közelben lennie, hogy igazán elevenbe vágó gyomrost vigyen be. Magában hümment egyet. Nem is tudta, hogy William ilyen szentimentális. Számítanak neki az emlékek?
Hát, szerencsétlenségére Nathanielnek is számítanak: égő gyűlölettel dédelgeti az összes emléket, amelyben William megalázta őket a testvérével. Hogy mikre kényszerítette őket, miket mondott nekik... úgy látszik ez valami családi vonás lehet. Ekkora jelentőséget tulajdonítani a múltnak.
- Áh, értem, nem is tudtam, hogy az a ház még megvan. - Sosem gondolt rá, de nem csoda. Az ő gyermekkorának nem igazán volt része, ez inkább olyasmi, ami Williamhez tartozik. Már ha a szentimentális oldaláról nézzük a dolgokat. Gyakorlatilag pedig egyszherűen a Krise család birtoka és mint olyan..
Remek ötlete támad.
- Mindenek előtt a legfontosabb, hogy te egészséges maradj. Minden más jöhet utána. - Ezzel még nem is hazudik, tényleg nem kíván semmi rosszat Adélnak, főleg nem még egy vetélést. Ha igazán velejéig romlott lenne, szurkolna érte abban a reményben, hogy ez már Williamet is rosszul érintse, de.. Nathaniel nem velejéig romlott. Azonban ez a tény nem akadályozza meg kicsinyes és kétségkívül etikátlan döntések meghozatalában.
Az utolsó kortyot is kiissza a teáscsészéből és mosolyogva pillant a nőre.
- Öröm volt beszélgetni, viszont a nagyanyám leszedi a fejem, ha késni merek a találkozónkról. - És mostmár azt is tudja, hogy az általános szépelgés mellett milyen témát hozzon fel Madlen előtt. Felkel a helyéről, még udvariasan megdönti magát Adél előtt, majd a szalont elhagyva rögtön a mátriárka szobája felé veszi az irányt.
Régóta most először fordul elő, hogy alig vár egy beszélgetést Madlennel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem. Ki van zárva. Ebben a szerelésben a teljes kognitív disszonanciára kell menned és whatsappos tizennnyolc plusz pornó fanfictionöket felolvasni. Pipával a szádban.
És akkor csodálkoznak az emberek, hogy miért az egyik leggyakoribb Diának feltett kérdés, hogy "te meg mit szívtál?". De láthatóan nagyon szórakoztatja a saját ötlete. A csípésre megugrik, de nem azért, mert fáj, hanem mert szimpkán csiklandós és a mozdulat nagyon fáratlanul éri.
- Áááuuuhh. - Az ösztönösen fájdalmasnak induló, majd ahogy felfogja, hogy valójában nem fáj, nevetésbe fulladó hangon veti hátra magát, és csak azért nem zúg le, mert tartják is - és ő is még csimpaszkodik a kezeivel. A féltékeny vagy kérdésen nem gondolkodik el, mert ha ebbe a dologba beletapicskolna gondolatban.. hát nem biztos, hogy kész rá. Furcsa lenne, mert sosem volt még az, ugyanakkor azt sem mondhatha biztosan, hogy hát biztos nem.
- Gawd, mekkora lenne! Najó, az egy szál bugyi sajnos túlzás lenne, mégsem csukathatom le magam közszeméremsértésért, DE valami kövi hétfőn mély dekoltázzsal belejtenék. Szerinted mennyire lennének ki?
Már most látja maga előtt, hogy azok, akik nem kedvelik túlzottan, szavakat nem találva hápognának a kis gurulós székeikben. Nem feltétlen mások nyomora szórakoztatja, inkább tényleg a jelenet polgárpukkasztó jellege.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az első percek ilyen zavart össze-visszaságban telnek Armand számára is. Nincsen a fájdalomhoz szokva, nem kviddicsezik rendszeresen, nem küzdősportol, Armand csak egy átlagos diák, akinek azért életében viszonylag ritkán kell jelentős fájdalmat elviselnie. Természetes tehát, hogy figyelme és koncentrációja teljesen szétforgácsolódik és feloldódik a főleg karjában érzett fájdalomban.
Rögtön odasereglik mindenki természetesen, a nézőket igyekeznek arrébb terelgetni, hogy ne legyenek útban és Zalán és Armand mellé és letérdelnek az érkező medimágusok. Zalánt is megvizsgálják, illetve Armandot is. A szokásos metódusok, felmérik, hogy van-e agyrázkódás, általános állapot ésatöbbi. Még az egész elején, amikor még nagyjából magáról sem tudott, már akkor dünnyögte a nem túl megalapozott "i'm fine, i'm okay" mantrát.
Mire odáig jutnak, hogy egy ismeretlen medimágus tartja a pálcáját a karjához (ami staff felkészültségének hál mindössze néhány perc), már Armand is jobban magánál van. Nem jobban. Csak jobban magánál.
- Minden oké? Nem talált el, ugye? - A hátát megtámasztották, így most ilyen félig ülő, félig fekvő pozícióban igyekszik mozdulatlanul tűrni az ellátást, így szól oda Zalánnak tőle egyáltalán nem messze.
- Ssszhh. - Amikor nem túl kellemes pozícióba akarják elforgatni a karját, a kiáltást elharapva szívbe be a levegőt reszketve és a szeme sarkában gyűlik. Nem. Nem! Ideje elővenni a toxikus maszkulinitást én visszaszívni a könnyet. Nem könnyezhet be a kviddicscsapatok előtt! Milyen ultramegakurvaciki lenne már?
Nyugodj meg Armand, elmúlik, elmúlik, jobb lesz. Csak egy pillanatig fog iszonyúan fájni. Jó, de milyen hosszú az a pillanat? Mert mostmár tart egy ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- És ha tényleg nincs mit rejtegetnem? - kérdezem kérdőn emelve meg a szemöldököm. Nem szoktam mindent mindenki orrára kötni, de ha kérdeznek, szoktam válaszolni. Na jó, lehet ezt azért tárgyalni, mert mások titkait nem mondom el, és létezik ugye hivatali titok is, de sajátjaim nincsenek. Legalábbis szeretem azt hinni, hogy ebben is olyan vagyok, mint a bátyám.
- Ó, tényleg, ne is mondd. Kemény öt kilométert jöttünk erőltetett menetben, ez már kész francia idegenlégió - húzom tovább, még mielőtt rátérnénk a túlélés témájára. Azon eleget izgulok egyébként is, mert nem szeretném, ha nálam csinálná ki magát valamelyik diákom.
- Figyelj, ha valaki a saját idejében akar Darwin-díjat szerezni, az mindenkinek a maga problémája. Az óráimon azért nem kellene senkinek kinyíratni magát - válaszolom egy sóhajjal. Az sajnos nekem is komoly következményekkel járna, és ez nem csak papírmunkát jelentene. Kár azonban most ezzel rontani itt a hangulatot, ezért amint lenyelem az éppen rágott falatnyi szendvicset, és még mielőtt újabb falatot harapnék a kenyérből, témát váltok.
- Ez nekem eléggé kifogásnak hangzik - válaszolom, megvonva a vállam. - Tudod, hogy ehhez elég lenne anyu bátyját megkérdezni, aki kétlem, hogy rajtad akarna meggazdagodni. Sőt, ha anyu kérdezi meg, akkor Balázs bácsi csak úgy minden további nélkül is utánajár. Figyelj, apunak ugyan nincs erre befolyása, de ha anyu segítene, én nem haragítanám magadra a helyedben. Te is tudod, milyen... - felelem neki, majd folytatom a vacsorázást. Ő is ismeri a szüleimet, kétlem, hogy ezt tovább kellene magyaráznom. A kérdésre válaszul először is vállat vonok.
- És te? Szerintem még egyikünk se maradt le semmiről amúgy, macskás néni pedig még mindig lehetek, ha bármiről lecsúsznék - közlöm vele. Most egyébként sincs senki olyan a láthatáron, akit kicsit is érdekesnek találnék, tekintve, hogy Arti megint megpályázott valami ösztöndíjat, hogy Kukutyinban tanulmányozzon versenyseprűket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Médi
- Pécs, évkezdés környékén -

Csak megrázza a fejét, mert mindketten tudják, hogy ez nem egy jó ötlet. Addig örül, amíg Médi inkább Will vérét szívja és vice versa. A barátság régebben alkoholt és szexet jelentett volna, most meg már "csak" szex lenne. Nem, nem tetszik a gondolat.
- Évekig nem ettem semmiféle cukrosat, erre amikor terhes lettem, a gumicukor és a Nutella váltak a fő kedvenceimmé. Ez biztos nem én vagyok. - Teljes meggyőződéssel állítja, hogy a gyerek az, a gyerek édesszájú és mivel az anyján keresztül táplálkozik, néha Adélnak is a Nutella után kell nyúlnia, hogy megnyugodjon az úton levő csemetéje.
Most is olyan lelkesen rakja bele a két kis zacskó cukrot a kávéjába, mintha hónapok óta nem evett volna semmi édeset, pedig múlt héten Will hozott neki csokoládés fánkot a pékségből.
- Csak megalapozom a felnőtt életünket. - Jól megkavarja a kávéját beszéd közben. - Egyébként is, te nem érdemled meg, hogy néha áthágd a szabályokat? - Lendületes-határozottan mutat a kanállal egyenest Médi mellkasára. - Itt vagy hat éve ebben az eljegyzésben és nem próbáltál elszökni, pedig megtehetted volna, amint tizenhétté válsz és megvan a hoppanálási vizsgád, nem? Mégis kitartasz. Jó, megvannak a magad indokai, amiket tiszteletben tartunk, de senkinek sem árt, ha néha elfelejtjük, honnan jövünk. Így éltem túl a házasságom első évét. - Meg gyógyszerekkel, de főleg Elias ágyában. Szép is volt, amíg tartott, de a végén a drámai szóváltásuk annyira nem hiányzott a nagyterem közepén. Azóta meg Willre van teljesen ráfüggve.
- Hogy is mondjam... - Látszik az arcán az elgondolkodás. - Van abban valami izgató, hogy nem hajt fejet és nem lesni akarja az óhajaimat, hanem harcolunk. Sosem unalmas. - A kis késes-kötözős hobbikról meg inkább nem ejt szót, főleg, mert a szomszéd férfi témája még mindig zöldebb és érdekesebb.
- Fura az előjátékotok, mit ne mondjak. Lehet, csak azt várja, hogy letámadd és elnyomd a tiltakozását. Valamiért ezek megbolondulnak a határozott nőkért, akik félresöprik a tiltakozást. - Nem, Adél, a legtöbb kapcsolat konszenzuson alapul. Ti vagytok egyedien behuzalozva Willel.
- Van barátnője? Felesége? Láttál gyűrűt az ujján, vagy bármi erre utalót? - Ezért veszélyes, ha összeülnek a nők: két óra alatt egy körözési listán is felkutatják az áldozatukat, hát még ha boszorkányok is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kolos kérdésére csak szemtelenül nyújtottam ki a nyelvemet, fittyethányva arra, hogy épp fölém magasodott azzal az eszelős mosolyával. Igazából mindig is fölém magasodott, csak a legtöbbször azért, mert ő oooolyan magas én meg… én meg nem.
Beszéd közben észre sem vettem, hogy majdnem elkerültük Gyulát, csak a kanyarra lettem figyelmes, mire az ölemben pihenő Sparkle hátára kaptam, hogy stabilan ott tarthassam a lényt, mellé egy Wiiiii~ hangot kiadva.
- Majd lesz újabb, jobb! - feleltem vidám könnyedséggel. Tényleg nem tartottam magamat jó oktatónak, de Kakasi tanárnő azt mondta, szívesen segít dolgozni a tanári attitűdöm javításán, szóval…. ja. Biztos lesz hatása - Mi lenne, ha a kastély egyik gyógyítója lennél? Imádnának a kölykök! Fiatal vagy, jóképű és baromira jó fej! - duruzsoltam, akárcsak egy vállán ülő kisördög. Teljesen szándékosan bókolva is emellett, hátha egója hízlalásán keresztül jobban motiválhatom.
Furcsán szemléltem a parkolásra kijelölt helyszínt. Valahogy nagyon nem a belvárosban voltunk, de még a kertvárostól is messze. Legalább muglimentes volt, ez azért pozitív. Ám figyelmemet nem is az erdős terület, hanem a lakókocsi mágiája kötötte le jobban.
- Jajjj mááár! - egyik karjába két kézzel belekapaszkodva öleltem át, emellett elővéve a lehető legártatlanabb tekintetemet vállára hajtottam a fejemet is, onnan néztem fel rá.
- Szerintem olyan murisok, ahogy mágia nélkül próbálnak élni. De igazad van, biztonságosabb nem bolygatni a muglikat és a fura ketyeréiket - Kolos szabadon engedése után nyöszörögve nyújtóztam már kis hátizsákkal a hátamon, amit az előbb csaptam fel.
- Akkor futás azokért a galleonokért, Kolos...ka! - mutató ujjammal megböktem finoman az orra hegyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Amikor Áron rájött, hogy a fia legnagyobb baja csupán a sokk, fél kézzel megpróbálta ösztönözni arra, hogy kimásszon az ülések közül és helyet adjon a gyógyítóknak.
 - Ültessétek le valahova, ahol nyugta lesz - fordult aztán az egyik szervezőhöz. A mellette lebegő magyar terelősrác azonban gyorsabban válaszolt.
 - A sportorvosi sátorba el tudjuk vinni. Ez a legkevesebb - sajnálkozó pillantását emelte Armandra annak reményében, hogy talán saját maga is tud reagálni a felajánlásra.
 - Nekem muszáj visszamennem - motyogta Hollósi úr, kék szemeit fiára emelte most. - Tudsz segíteni nekik, ugye?
 Zalán dermedten bámulta, ahogy pálcát szegeznek Armand sérüléseire. Csak akkor volt képes kinyögni egy igen-féleséget, amikor finoman ráztak egyet rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az ősz már javában tombol és bár az eső nem esik, a talaj Rómeó cipője alatt cuppogva süpped be minden egyes lépésnél. Imádja ezt a fiú. Beliánnal ma eltávolodtak kicsit az iskolától, oda, ahol még az árnyékát se látni. Rómeó szereti a Bagolykövet, az ottani tanárokat, diákokat, magát az épületet, de jó érzés kicsit kiszabadulni onnan. Kevésbé tűnik fojtogatónak a nyomás amit évről évre erősebbnek érez. Itt csak a barnába nyúlóan zöld, csendes természet van. Egy kicsi, két főt épp elbíró erdei ösvényen bandukolnak, ahol pár lépésenként táblácskák vannak kihelyezve, rajtuk magyar és latin nevekkel az ott ücsörgő növények nevei. A távolból madarak csiripelését hozza az esőillatú szél.
- Ha egyszer elköltözöm otthonról valami ilyen tájra akarok menni - jelenti ki vigyorogva a fiú. Igaz, a családi lakot is erdő veszi körül, úgyhogy nagy változást nem jelentene, mégis a kastélyban töltött idő és a Bogolyfalván tett séták után egészen biztos abban, hogy túl nagy városban sehogysem tudna meglenni. Talán ideig-óráig de aztán. Nyomott volna minden levegővétel.
- Jaj nem is mondtam, képzeld elkezdtem futni a nyáron, meg kicsit kardióni. Lassan két hónapja, kíváncsi leszek, hogy ettől a testem majd jobban bírja-e az átváltozásokat. Remélem igen  - bár pulóver és pufi mellény is van rajta, azért akaratlanul kicsit megfeszíti az izmait. Tény, hogy van az edzésnek egy ilyen mellék hozadéka is, hogy építi a testet és ez lassan láthatóvá is válik a tükörben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Akkor a szívedben őrzöd a titkokat - hangzik a csattanónak szánt válasza. Azt a legkönnyebb elrejteni. Kivéve a gyakorlott mágiahasználók elől, mint például a legilimentorok. De aki ért a manipulációhoz, annak könnyű dolga van. Kristófnak nem célja, hogy Regi lelkében vájkáljon. Túlságosan felkavarta a nem túl távoli múltban, amikor kvázi megsiratta az unokatestvérét. Van egy határ, amit nem szabad átlépnie, pláne amióta odaköltözött hozzá. Szereti azért tudni, hogy mi történik körülötte. Ha hagyná, hogy a közvetlen környezete vakon menjen a saját feje után, sebezhetőnek, zsarolhatónak érezné magát. Ezért jobb átlátnia a sakktáblát, hogy még idejében lépni tudjon, ha egy olyan figura közelít, aki veszélyt jelent a számára.
- Nem csak, vagyis nem a mai napra gondolok, te gyökér. Azért kirándulunk, mert bírjuk az ilyet. Návay-k vagyunk - szólal meg belőle a katona, a maga lelkesedésével. - Igen, igazad van. Azt nem lenne könnyű elfelejteni. Traumákból volt elég - ásít egyet, csöpögtet, majd eszik egy újabb falatot a kolbászkarikás kenyérből, amint az már kellően kihűlt.
Ideges lesz... Legszívesebben rágyújtana, ha nem vacsorázás közben lennének. Füst mondjuk van körülötte, nem is bánja, ha egy lenge szellő az arcába csapja egy pillanatra. A szag adott. Aztán inkább csak bámul maga elé ültében. A földet, a tüzet, a nyársat, amiről hagyja lecsöppenni a zsiradékot, ami sistergő hangon vív haláltusát.
- Ebben a rohadt világban minden csak protekcióval megy? Miért nem tudok saját magamtól is elérni valamit? - szegez rögtön két erős kérdést Reginek, de inkább csak magában morog. - Te meg tudnád tenni? A neveddel, a kapcsolataid felhasználásával? Mondhatnám, hogy mások mit szólnának, mert szerintem marhára levágós lenne, de én se biztos, hogy tükörbe tudnék utána nézni - rázza meg a fejét, majd egy hosszabb szünet után még folytatja. - Bár... Nem mondom, hogy nem gondoltam még erre. És az se lenne igaz, hogy ne vonzana a lehetőség. De úgy érzem, mínuszból indulok. Nem tudom, megéri-e bolygatni ezt a témát. Annyiszor átgondoltam, átbeszéltük. Nem is értem, hogy jött ez már megint elő - néz rá szúrósan a lányra, és a nyársról a maradék ételt is leszedi, amint késznek véli azokat. - Minden ujjamra jutna valaki a pubból, ha akarnám. Fesztiválra gyűjtök, elvagyok. Mi kell még, mire gondolsz most is? Neked kell lassan családot alapítani, nem? A kor, meg minden... a nőknél hogy is van? - ráncolja össze a homlokát, talán egy kissé erősebb odaszúrással, mint először tervezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felnevetett a gyógyítói ötletre. Mikor még Tánya is ott volt, megfordult a fejében neki is, de sosem fejezte be végül az egyetemet. Lelépett, mielőtt még letette volna a vizsgáját, pedig már csak egy éve maradt volna hátra. Hiába van már tapasztalata Afrikából, meg egyéni főzetei, egyik ispotályba sem vehetik fel papír nélkül. Megy egyébként is...
- És minden diák gurkó alá szaladna, csakhogy odakerüljön a gyengélkedőre az én gondos kezeim alá? - vigyorgott szélesen Fannira, miközben letette a járgányt a földre. - Nem vállalnám a kockázatot ennyi csonttérést... - Drámaian felsóhajtott és a hajába túrt, majd azzal a tipikus sármos mosolyával fordult Fanni felé, csakhogy bizonyítsa, mennyire ellenállhatatlan lenne még a legújabb diákok számára is.
Nem, nem a muglikkal volt problémája, inkább a beilleszkedéssel. Szerette a mágiát, a csontjáan volt, és életének minden pillanatában ott volt neki, amikor akarta. Az, hogy ne tudjon behoppanálni a boltba, és fura masinákat kelljen használnia, mindennél idegenebb volt a számára.
- Jól van mááár... Menjünk szuperpiacra. - Sosem járt ilyen helyen, azt sem igazán tudta, pontosan mi is az. Talán gyerekként járt utoljára muglifaluban, de akkor is csak a varázslókat látogatták meg.
Hátraszaladt a gyógynövényes pult melletti asztalhoz. Oda voltak dobálva a galleonok. Felkapott egy szüttyőt, belesöpört mindenféle érmét és papírt, aztán már sietett is ki a lakóból Fannihoz.
- De akkor most tényleg gyalogolunk? Jártál már Gyulán? Lehet van valami hely, ahol nem látnak meg a muglik. Mit szólnál egy nyilvános wc-hez? Oda sosem jár senki! - Hosszú lépteivel indult meg az országút felé. A házak nem tűntek annyira messze, de Kolos úgy tanulta, sosem parkolhatnak túl közel varázstalanokhoz, és ezt azóta is tartotta. - Ha odahoppanálunk, nem kell annyit sétálni. Meg megnézhetjük azt a szuperpiacodat is, bármi is legyen az. Mit lehet ott egyáltalán kapni? Úgy hallottam, a muglik néha árulnak "varázspálcákat" is, de csak műanyagból, meg gyerekeknek. Igaz ez?