Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sankt Moritz, december 28.

Hogy is volt a szobaszám? Kétszáztizennégy? Vagy kétszáznegyven? Mit is mondott a csinos portáskisasszony odalent? Ha most az élete múlna rajta, akkor sem tudná megmondani, hogy vierzehn vagy vierzig hangzott-e el. Azért merne rá fogadni, nagy tétben is akár, hogy ez nem csak neki okoz gondot. Igaz ugyan, hogy a figyelemzavarból neki is kijutott, és amúgy is nehezítő tényező volt, hogy a már említett portáskisasszony nagyon is csinos hölgyemény, aki kicsit elterelte a figyelmét, miközben lelkesen bólogatott mindenre, amit hallott. Egyébként is mi baj történhetne? Szükség esetén legfeljebb segítséget kér valamelyik alkalmazottól, már ha nem fut bele korábban valamelyik kedves barátjával, ha már itt tervezik ünnepelni a szilvesztert és kihasználni, hogy Sankt Moritz az Alpok 12 leghíresebb síterepének egyike. A táskáját már felvitték a szobába, így csak meg kell találnia a megfelelő szobát. Könnyebb lenne, ha nála lenne a kulcs, de odaadta Matthiasnak, hogy menjen csak fel nyugodtan, mert ő még maradt úgy öt percet a portánál, és lett is társasága holnap estére, így azonban csak a kissé kusza emlékeire hagyatkozhat. Csodás ötlet volt, állapítja meg, ám szerencsére cseppet sem hajlamos keseregni mindezen, elvégre előbb-utóbb így vagy úgy megoldódik ez a legjobb esetben is csak tragikomikusnak mondható helyzet. Kabátját vállára vetve sétál fel az emeletre, abban legalább biztos, hogy kétszázassal kezdődik a szobaszám és a másodikon található. A tizennégyes előtt aztán megáll, eltöprengve megvakargatja az állát, aztán úgy dönt, egy próbát megér. Ha téved, akkor legalább biztosan tudni fogja, hogy negyven a jó válasz. Lenyomja a kilincset, az pedig enged, és az ajtó kinyílik.
- Matthias... bist du da? - szólal meg óvatosan, mielőtt teljesen kitárná az ajtót és belépne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ismerős a hang. Még a kérdést is érti félig, legalábbis a megint szó ismerősen cseng, hallotta már többször is. Az azt követő maga szót nem érti, bár talán hallotta, de alapvetően a magyar távolságtartóan illedelmes változatát még annyire sem ismeri, mint a közvetlenebb, tegeződő változatot, noha a számonkérő hangsúly azért segít, hogy sejtései legyenek. Nem örvend éppen nagy népszerűségnek, úgy véli. Legalábbis nem itt. A nő ennek már többször is hangot adott az iskolában és Bogolyfalván is, ahol összefutottak. Talán még el is bizonytalanodna, ha kicsit is kevésbé lenne magabiztos, így azonban egy gondolattal félre is söpri mindezt.
- Ah, wieder mal Sie? Was für eine unerwartete Überraschung. Bedauerlicherweise suche ich aber nach meinem Vetter, Graf Matthias von Pflaz-Zweibrücken - szólal meg, először is a nő kérdését ismételve meg tudtán kívül. Azt is kijelenti, hogy micsoda váratlan meglepetés a találkozás, közben meg végigméri a nőt, akiről már korábban is megállapította, hogy egészen csinos, majd közli, hogy sajnálatos módon azonban éppen az unokatestvérét keresi, von Pfalz-Zweibrücken grófot, Matthiast. A fordítógyűrűje történetesen a bogolyfalvi irodája asztalán pihen. Nem látta semmi értelmét, hogy elhozza ide, ahol az egyébként is németajkú baráti körével tölti az ünnepet. Meg se fordult a fejében, hogy itt is belebotolhat ebbe a nőbe, aki olyan látványosan nem kedveli, hogy már-már az a gyanúja, hogy éppen azt próbálja leplezni, hogy valójában mégsem olyan közömbös iránta, mint szeretné. Hátrálna is ki egyébként, mivel mindebből már evidens számára, hogy sikeresen félrehallotta a negyvenes számot, amikor a háta mögött is felbukkan valaki, és a torkára markol. Megemeli a kezét védekezőn már csak ösztönből is. Már ment volna magától, nem egészen érti a felhajtást.
- Wunderbar - dünnyögi. Csodás. Mintha ő lenne a megtestesült főgonosz. - Entschuldigung, es ist wirklich nur ein Missverständnis - kér elnézést, és kijelenti, hogy ez csupán egy félreértés, ami teljesen igaz. Összekevert két elhadart számot, a nőhöz meg egy újjal se ért hozzá, nem is érti a hisztit, de úgy véli, hogy majd legközelebb talán jobb lesz, ha ő is inkább messzire elkerüli karót nyelt grófnőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szalamandra-Szentegyed

A nővére társaságában érkezett, miután nem volt kedve valaki alkalmit megkérni. A menyasszony nem is olyan távoli rokonuk anyai ágon, éppen csak pár generációval fiatalabb náluk. Tizenkilenc éves. Nem különösebben irigyli, annyira elrendezett ez az egész pont, mint a bátyja és a sógornője házassága volt annak idején, vagy az övé is lett volna, ha nem bomlik fel az egyezség a származása körüli pletykák okán. Végtére is, legalább azóta is szabad, és már jó ideje nem is jutott eszébe Hedwig. Most is csak azért, mert tudomása szerint ő is itt van a német, osztrák és magyar vidékről érkezett közel háromszáz vendég között a férjével, de nem igazán áll szándékában esetleg meg is keresni. Ez az esküvő egyébként is az idény eseményének számít, itt van az arisztokrata aranyvérű családok színe-java. Mégiscsak egy Festetics fiú vesz el egy Saxe-Meiningen lányt. Gratuláltak is már Adelheidnak, aki a házasság elrendezett volta ellenére kicsattanóan boldognak tűnt éppen, aztán most már a helyüket keresik meg a rengeteg asztal egyikénél, követve a megbűvölt kis névjegykártyákat, amíg azok nem landolnak a megfelelő helyen. Elegáns dísztalárban van, akárcsak Amadea, aki belékarol és lelkesen magyaráz neki a dekoráció ízléses voltáról meg a virágokról. Az ő gondolatai néha azért elkalandoznak, mint mindig, ebben nincs is semmi meglepő, de azért igyekszik figyelni. Köszön néhány ismerősnek, vált is pár szót néhányukkal, majd megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a névjegykártya végre landol egy asztalnál. Úgy érzi, jól fog esni egy pohár bor, amit majd a menyasszony egészségére emel meg nyilvánosan, és a saját nyugalmának megőrzése érdekében gördít le, főleg, amikor meglátja, ki ül a szomszéd asztalnál. El sem hiszi, hogy még itt is a nőbe botlik. Kimérten biccent, amikor a tekintetük találkozik, majd inkább kihúzza a széket Amadeának és az eddiginél is kitartóbban igyekszik arra figyelni, mit szeretne mesélni még a nővére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mekkora az esélye, hogy még itt is összefutnak? Matematikából sosem volt kifejezetten jó, ezért neki sem áll kiszámolni pontosan, a kérdés inkább csak költői. Azt sejtette, hogy az Erdődy család is kapott egy meghívót, amekkora eseményről van szó, de azért azt gondolta volna, hogy ennek az ültetési rendre igazán nem volt sok esély. Vagy mégis? A fene sem tudja. Minden esetre a bor után nyúl, amint leülnek. Amadea rosszallóan pillant rá, sőt, meg is kérdezi, mi az, amitől hirtelen ennyire szomjas lett. Csak megrázza a fejét válaszul. Inkább hagyják az egész témát, ne is beszéljenek róla, maradjon a dekoráció kérdése. Próbál is visszatérni oda, rákérdez az imént említett virágokra, ami végképp nem érdekli amúgy sem, de próbálja menteni a menthetőt, Amadea viszont nem hagyja magát. Látta már Hellát, még ha csak távolról is, ugyanis időnként Bogolyfalván tölt egy-két napot, be azonban sosem mutatta a nőnek. Miért is tenné? Nem kebelbarátok. Sőt, az utóbbi hetekben leginkább elkerülni igyekszik, amikor csak teheti. A nővére azonban majdhogynem kiköveteli magának, hogy bemutassa. Kelletlenül köszörüli meg a torkát, miután nem túl illedelmesen magába dönti a pohár tartalmát, hogy aztán a bűvölt üvegből újratöltődjön a vörösbor, és odafordul.
- Üdv. Bemutatnám a nővéremet. Amadea Leonora Löwenherz - fordul a nőhöz és társaságához, majd vissza a nővéréhez egy röpke grimaszt is vágva, amiből értheti a nő, hogy reméli, most boldog.
- A hölgy pedig Erdődy Hella Róza, a főbérlőm és a Bagolykő gemmológusa - közli, és legszívesebben elsüllyedne. Kissé idegesen fújja ki a levegőt, aztán újra iszik a borból. Nem akar beszélgetni, főleg nem Hellával, de hát a nővérét ismerve mindjárt az ujja köré fogja csavarni az ismeretlen férfit, ő meg itt maradhat jégcsap kisasszonnyal társalogni. Egyáltalán nincs lenyűgözve a lehetőségtől, pedig minden jel arra mutat máris.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nimród. Szóval van egy testvére, aki kevésbé karót nyelt, jegyzi meg magának csendben, miután elmormol egy "Örvendek"-et ő is, aztán újfent a bor után nyúl. A nővére máris kedélyes beszélgetésbe elegyedik a férfival a maga roppant közvetlen módján, amiről alapvetően úgy véli, bájos, most azonban legszívesebben elsüllyedne. Be is húzza kissé a nyakát ültében és nagyon leköti a pohár bor, amit kifejezetten érdekesnek és ízletesnek talál, annak ellenére is, hogy a nővére időnként vet rá egy-egy nem túl elégedett pillantást. Nem is szabadna alkoholt innia, pontosan tudja, most azonban ezt teljesen mellékesnek tartja. A bájitalokkal nem ütközik szerencsére, nem erősíti fel egyik a másik hatását, ahogy nem is tompítja, a gond leginkább az, hogy holnapra éktelen fájdalom fogja kínozni a köszvény miatt. A királyok betegsége meglehetősen komoly szenvedéssel tud járni, bárki bármit mondjon is. Ugyan eszébe jut, hogy erre erősebb kellene, mint a bor, talán valami remek, koros whisky, de azt nem lát a kínálatban. Pezsgő van, bor és még valami likőr, ha jól nézi. Dió. Csodálatosan jó választék, csak ő nem boldog éppen. Sóhajt egyet, hallgatva, hogy állítólag Hella érdeklődik iránta, noha ezt eddig is sejtette. Túl vehemensnek találta az ellenszenvét ahhoz, hogy ne éppenséggel rejtegetni próbáljon valamit. Hízelgő ez az egójának valahol, azonban mégis úgy érzi, hogy a nő olyan erős ellenszenvet mutatott irányában, hogy akkor már miért is ne venné komolyan? Játszadozni egyébként sincs kedve. Az gyerekeknek való. Utoljára talán elsős korában próbálkozott azzal, hogy meghúzta valaki haját, egy felnőtt meg tudjon kommunikálni.
- Amadea, kérlek - vág közbe, amikor a nővére már arról kezd mesélni, hogy valahol itt van Hedwig is, aki valaha a menyasszonya volt. Mintha csak teadélutánhoz kellemes téma lenne. Ugyan titoknak nem titok ez sem, biztos emlékszik még jó néhány aranyvérű a dologra, mert port kavart fel az egész eljegyzés felbontása, de mégsem jó téma.
- Szerintem nem kellene azzal fárasztani Erdődyéket, hogy mi volt húsz éve. Nem mesélnél inkább arról, hogy miket festesz? - kérdezi meg erősen szuggerálva, hogy tessék témát váltani. Tényleg szeretne elsüllyedni. Megdörzsöli az orrnyergét, aztán szusszan egyet, kelletlenül szólva Hellához. - Sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ismét belekortyol a poharába, abban a reményben, hogy attól legalább a kedve javul. Jó lenne már, ha felkérhetne valakit táncolni, hogy szabadulhasson, de még mindenki a helyén ül beszélgetésbe merülve főleg. Éppen, mint a nővére meg Hella testvére, akik úgy társalognak, mintha évtizedek óta ismernék egymást. El is mormol egy kurta és kelletlen bocsánatkérést, pontosan maga sem tudja, hogy miért is. Leginkább mégis talán azért, mert nem kellett volna engednie nővére kérésének és bemutatni, hiszen ismeri. Szemét forgatva iszik újabb kortyot, miközben hallgatja, hogy a nő közli, hogy az ő hibája, majd kijavítja magát, és gyakorlatilag igazolja azt, amit ő eddig is feltételezett az eltúlzott ellenszenve mögött. Legutóbb is egészen indokolatlanul öntötte a teáját az arcába. Talán ha nem ezt feltételezte volna, most kiköpné a bort is vagy éppen félrenyelve azt fuldokolna. Ehelyett azonban kétkedve pillant a nőre, letéve a poharát. Most ez tényleg meg is történik? Kissé megemeli a szemöldökét, miközben azt hallgatja, hogy bosszantó meg vonzó. Ha nem Helláról lenne szó, már bizonyára elégedetten dőlne hátra, azt tervezve, hogyan is lesz majd izgalmas az este. Jelen esetben viszont nem érzi erre a késztetést. Sőt, nem is érti ezt az egészet különösebben. Ha nincs ez a sok hiszti, bizonyára már túllennének egy közös éjszakán és rég békén hagynák egymást, de ehelyett az első pillanattól fogva úgy viselkedik a nő, mint valami csitri, aki vagy eldönteni nem tudja, mit is akar, vagy kifejezni.
- Pedig én igazán békén hagyom, még a bérleti díjat is a koboldok intézik az Erznestben, nehogy találkoznunk kelljen. Az ajtó pedig zárva van, de ha megnyugtatja, szerzek rá egy bűvölt lakatot apám gyűjteményéből, amire az alohomora nem hat - válaszolja. Hangjának akad némi éle, tekintve, hogy azért a nő kellőképpen sokáig és látványosan volt elutasító, indokolatlanul erőteljesen. A vámpír volt a hab a tornát Svájcban, de úgy tűnik, a Sors azóta is remekül szórakozik azon, hogy egymás útjába kerüljenek. A kérés hallatán megdörzsöli a homlokát, és nem túl lelkesen ugyan, de bólint. Hát persze.
- Jöjjön - mondja a nőnek, a kezét is nyújtva, hogy eleget tegyen Erdődy úr kérésének. Szótlanul kíséri ki a levegőre. Tavasz lévén elég hűvös van, ami józanító hatással lehet a nőre, amire úgy tűnik, szüksége is van. Összefonja a karjait mellkasa előtt, és szemöldökét ráncolva pillant rá. - Mondja, maga mindig ilyen éretten kezel mindent?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Inkább hagyjuk - zárja rövidre a témát. Nem igazán van kedve erről társalogni, hányszor sikerült a nőnek úgy feltüntetnie mások előtt is, mintha legalábbis üldözné, noha ő igazán nem koslatott a nyomában. Sőt, gyakorlatilag az első találkozás után megfogalmazódott a fejében a gondolat, hogy ő aztán nem fogja keresni a nő társaságát, erre tessék, véletlenek végtelen sorozataként folyton belebotlik. Mint valami rossz álom. Reméli, hogy Fortuna legalább remekül szórakozik ezen, mert hogy ő nem, az is biztos. Nem annyira érdeklődve hallgatja, mibe is kezd bele a nő éppen, tartva közben két lépésnyi távolságot, hiszen mégsem lenne úriember, ha itt hagyná magára, de annyira nagyon arra sem érzi a késztetést, hogy lovagot játsszon a grófnő mellett. Elvégre Hella nagyon is határozottan a tudtára adta néhányszor, hogy nem kér a társaságából, most meg már hiába magyarázza ennek az ellenkezőjét. Vagy mégsem? Szemét forgatja még az első pár mondatnál. Kinek nincs meg a saját tragédiája? Ő azért veszítette el Hedwiget, mert a lány apja tizenhét év után egyszer csak úgy döntött, túl sok neki a származása körüli pletyka és nem adja a lányát valakihez, akinek az apja kiléte talán megkérdőjelezhető. Ezt azonban már kár is elmondania, hiszen Amadea lelkesen osztott meg mindent is, mintha csak teadélutánra ideális téma lenne, amíg rá nem szólt, hogy beszéljen inkább a festményeiről, ha már annyira mesélni szeretne. Ám mégis minél többet oszt meg Hella a maga történetéből, annál inkább kezdi el legalább sajnálni. Valahol érteni is véli, miért próbálta saját magát védeni, akkor is, ha egyébként legszívesebben azt mondaná, hogy keressen egy pszichológust, ne vele ossza meg a traumáit. Sóhaja türelmetlennek hangzik, amikor a nő még sírva is fakad, és megkísérti az a gondolat is, hogy egyszerűen csak itt hagyja, de végül mégsem teszi meg. Sok mindent érez. Sajnálja, hogy ezen ment keresztül, nem érti, miért nem kért segítséget, hiszen bizonyára nem tegnap történt mindez, és némi haragot is érez, amiért nyilván rá is kivetítette mindezt a nő, mert ugye minden férfi egyforma a világon. Még mindig nem szól egy szót sem, először csak leengedi a karját, már nem fonja keresztbe maga előtt, majd inkább kikapcsolja az ezüstből készült oroszlánfej alakú csatot, amely összefogja a talárját az öltöny fölött, aztán levéve a talárt a nő vállára teríti. Nem tudja eldönteni, hogy csak a sírástól reszket-e vagy fázik is.
- Merlinre - dünnyögi még mindig kelletlenül, aztán félig kitárja a karját a nő felé. Kaphat egy ölelést. - Na jöjjön, mert már így is bámul néhány cigarettázó vendég. Nem hiányzik, hogy pletykálni kezdjenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem repes a fejleményektől. Nem eredményez megkönnyebbülést, hogy most már tudja, igaza volt, ahogy attól sem lett jobb semmi, hogy a megosztott információk is bizonyára egy mélyen őrzött titok részét képezik, amely most már az ő vállát is nyomja. Fogadni merne rá, hogy ezt ugyan biztos nem osztotta meg ország-világgal a nő, feltehetően csak pár hozzá közelálló tudja, meg ő, javarészt akarata ellenére. A beleegyezését legalábbis nem kérte Hella, hogy óhajtja-e megtudni, miért viselkedik úgy, ahogyan. Kicsit több mindent ért így, kontextusában, bár még mindig úgy véli, enélkül is igazán nyugodtan tudná élni az életét. Két sóhaj közepette felajánlja inkább a talárját a reszkető nőnek, majd egy ölelést is, mielőtt még tíz percen belül már azt fogják pletykálni, hogy összetörte Erdődy grófnő híres jégszívét. Az újabb kijelentésre kissé élesen szusszan egyet, aztán megrázza a fejét.
- Hella, tegyen már meg nekem valamit. Nem mellőzhetnénk ezt a rettenetes drámaiságot? Éppen ezért próbáltam elkerülni, mert ne vegye sértésnek, de úgy viselkedett az első pillanattól fogva, mint valami hisztis liba, akinek beletiportam az érzéseibe. Megkérdőjelezte a szavaimat, letámadott, rám uszította a vámpír barátnőjét, a teát már nem is igazán számolom, bár de... vegyük a listához, és ha jól értem, azért volt az eltúlzott ellenszenv, mert vonzónak talál. Nem túl hatékony módja ez a kommunikációnak. Talán még kamaszoknál elmegy, de hány éves is? Harminc? Ha elfogad egy tanácsot, nem őrizgeti magában a kínjait, hanem keres legalább egy barátot, akivel őszinte lehet és éli tovább az életét - közli nem túl hangosan, de éppen elég határozottan. - Ami engem illet, én nem vagyok a szőke herceg, és nem vágyom családra sem, ezt mindenféle romantikus ábrándot elkerülendő szeretném tisztázni. Ha meg ez nem lenne elég, maga a kollégám és a főbérlőm, bármennyire vonzó is, a civilizált beszélgetés a legtöbb, amit ajánlani tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Nem tudom, mit mesélhetnék még. Amadeával már találkoztál Bogolyfalván, a bátyám kissé mogorvának tűnhet, de nagy gyerek, apám szívesen beszél a zárakról, elég neki bólogatni és örül, anyám meg irányít mindent. Ó, igen, Mercedest felejtettem el, ő elvan a kis kedvenceivel - magyarázza még sorra véve a kastély összes lakóját, amennyiben a manókat és szellemeket az ember nem számolja. Közben egyenként ki is nyújtja az ujjait, majd ha már a végére ért a felsorolásnak, leengedi a karját és zsebre dugja a kezét. Az alkalomra díszes sötétkék talárt visel, és Zsannának is ezt javasolta, mert ha valamire, hát erre a családja meglehetősen kényes. Szeretik a régi szokásokat és hagyományokat őrizgetni körmük szakadtáig, azért is jutottak a kihalás szélére. Igaz, ez is egyik oka annak, hogy a hírt, miszerint van egy lánya, akiről az elmúlt 16 évben fogalma sem volt, meglehetősen örömmel fogadták. Azt nem annyira, hogy aranyvérű, de az anyja közölte, hogy ezt is el tudják simítani, ha úgy adódik, csupán a megfelelő embert kell megtalálni hozzá, és máris egy generációval tovább marad a kastély ura a család, mielőtt megörökölne mindent valaki, aki elég meggyőzően tudja eladni, hogy elszármazott távoli rokonuk. A kastély kapuja magától nyílik ki kissé nyikorogva, ha már úgyis bejelentette, hogy mikor is érkeznek pontosan, aztán egy manó bukkan fel az udvaron.
- Nahát, Safran, öreg cimbora. Hogy megy sorod? Ő itt Zsanna, a lányom - mutatja be a manónak máris. Kissé még mindig szoknia kell ezt, talán ezért is mondja ki, ahányszor csak alkalma nyílik rá, mert attól talán minden alkalommal kicsit természetesebben fog jönni az egész. Majd kiderül. A manó szeme felcsillan közben, és egészen vígan osztja meg, hogy jól van, ő felel most a vendégek bevezetéséért, és örül, hogy ismét itt az úrfi. Mintha még mindig tizenhat éves nyegle kamasz lenne. Erre ő is elvigyorodik, majd követi a kis lényt, aki már csentintéssel eltüntet előre minden csomagot, csak aztán indul útnak. Hatalmas fülei mintha önálló életet élnének, ahogy libegnek minden egyes lépésénél, miközben bejutnak az előtérbe, majd megmásszák a lépcsőket, amelyek, mint ahogy mesélte, nem mozognak semerre maguktól. A vacsora hamarosan tálalva lesz, derül ki a manótól, aki aztán a nagy ebédlőbe vezeti őket, amelyben a vendégek számához mérten túlságosan is hosszú asztal található. Groteszk módon a szülei tényleg a két végén vacsoráztak már gyerekkorában is, ez pedig azóta sem változott. Franz már ott görnyed az asztal egyik végén, maga elé bámul görnyedten ülve és az evőeszközt vizslatja. A többiek még nem érkeztek meg.
- Apám - szólítja meg köszönés helyett, de az öreg fel sem néz, nagyon leköti a foglalatoskodása. Safran pedig távozik máris. - Ilyennek képzelted a kastélyt? - fordul inkább Zsannához, és kihúzza neki az egyik széket, amelyhez teríték is tartozik, majd ő is leül a közelében található helyre. Hamarosan a többiek is meg fognak érkezni, ebben biztos. Az anyja már-már kínosan pontos, az óra szerint pedig két perce van még ehhez a kőbe vésett hét óráig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Karl Engelbert, de gyakrabban szólítjuk Engelbertnek, azt jobban szereti valamiért - válaszolja kissé szórakozottan mosolyodva el. Neki ez teljességgel természetes, hogy mindenkinek legalább két neve van, bár ha az ember utánanéz, akad olyan családtag is, akinek több is jutott ennél párral. Szerencsére erről már néhány generációval ezelőtt leszoktak többé-kevésbé. A kis szerkentyűre aztán hosszabb pillantást vet, nem igazán érti, hol is kezdődik és hol végződik pontosan, de már csak ezért is érzi úgy, hogy az apjának viszont tetszeni fog.
- Biztos örülni fog neki - jelenti ki, de mivel kinyílik előttük a kapu és megjelenik Safran, a gondolatai hamar más irányba terelődnek. A manót már gyerekkora óta ismeri, szinte állandó tartozéka a kastélynak néhány társával együtt, és igazán barátságos példány. Mindig is kedvelte.
- Merlin hozta, kisasszonyka - köszönti a manó Zsannát is, még a fejét is lehajtja közben, szinte már szertartásosan. Nyomot hagyott azért az egykori Löwenherz körülményesség, még ha ma nem is olyan fontos már itt senkinek sem mindez, nem ragaszkodnak annyira nagyon már a külsőségekhez, mert belátták, hogy milyen értelmetlen. Igaz, senki nem siette el, ezért is tart ott a család, ahol, nem csak Thor véleménye szerint.
- A manók varázsereje kicsit más, mint a miénk, azt hiszem, ez a magyarázat. De az igazat megvallva, nem biztos, hogy eléggé figyeltem azon az órán, ahol erről volt szó, és már amúgy is húsz éve volt legalább. Az biztos, hogy a hoppanálásgátló bűbájok ellenére is szabadon tudnak hoppanálni például az egész kastélyban - válaszolja Zsanna kérdésére, közben ráérősen sétálva, a manó által meghatározott útvonalat követve be az épületbe, aztán fel a lépcsőn a már ismert ebédlőig, benne a szinte már nevetségesen hosszú asztalig, amelyhez látványosan kicsi már a család. Az apja továbbra se pillant fel arról, ami leköti a figyelmét, csak hümmög valamit az ajándékra. Nehéz eldönteni, hogy magának, vagy nekik-e. Azért megböködi először az ujjával a kis szerkezetet, majd tenyerébe véve nézegeti tovább. Úgy tűnik, ma rossz napja van, olyankor nem igazán beszédes, de végül mégiscsak megnézi alaposabban Zsannát, majd biccent.
- Ő Zsanna - közli végül vele Thor, ha már felnézett, és kissé értetlen pillantására is adna választ, ám ekkor nyílik az ajtó és bevonul az anyja is oldalán Amadeával. Magas, vékony, még inkább szőke, mint ősz, ötvennél nem igazán tűnik öregebbnek. Kék talárja némileg ódivatúnak tűnik a sok csipkével, de hozzá valahogy mégis illik.
- Jó estét - köszön biccentve a lány felé. - Ó, kedvesem, bizonyára te vagy Zsanna. Örvendek. Johanna Gabriella von Pfalz-Zweibrücken, Amadeát már ismered. Engelbert ma a szobájában vacsorázik Mercedesszel, mert zaklatott volt egész délután - közli tömören inkább Thorral az utóbbi tényt, semmint Zsannával. Amadea barátságosan mosolyog rá a köszönést követően, majd leül a neki szánt helyre. - Franz, kérhetem, hogy tegye el, bármit is talált? Ez itt az unokája - szól rá aztán az asszony a férjére is, aki engedelmesen rejti talárja alá máris a kapott szerkezetet. Safran pedig már intézi is a vacsorát egy biccentésére. Ez pedig egyelőre kínosan csendes eseménynek ígérkezik, de erről már ejtettek pár szót korábban, hogy ezért is maradnak hétvégére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Van, Arne - válaszolja, közben pedig már azt kutatja gondolatban, hogy ezt tényleg nem osztotta volna meg? Igaz, ki többnyire sehová sem írja, mert nem érzi úgy, hogy tudnia kellene bárkinek is, hány keresztneve van, illetve hány titulusa, rangja micsodája. A Thortstent használja, azzal be is szokta érni mindenki többnyire.
- Á, nem szokta ezeken - feleli megrázva a fejét. Ismeri már az apját, ezek a szerkentyűk nyugtatják meg. Nagyon le tudja kötni bármi, amit szétszedhet. Az már egy másik probléma, hogy összerakni eddig még egészen keveset sikerült abból a rengeteg zárból és lakatból, amit szétszedett, de gyermeki örömmel szokta élvezni még azt is. Az szokott csak problémát jelenteni, ha közben megzavarják és abba kell hagynia, amire éppen figyelt. Olyankor morcos lesz és a szokottnál csendesebb, de ezt majd Zsanna is kitapasztalhatja. Ő elmesélte, hogy az öreg szeret a záraival babrálni és hihetetlenül le tudják őt kötni. Engelberttel több a nehézség általában, de ez főleg Mercedesre szakadó gond, meg a manóké, akik szükség esetén segítenek neki. Zsanna figyelmét jelenleg pedig már le is köti Safran, a házimanó, aki bevezeti őket. A manó kezet fog vele, majd ha eltüntette a csomagokat, már megy is előre mutatni az utat. Ő meg válaszol a lánya kérdésére a manókat illetően. A megállapításra, hogy öreg lenne, csak a szemét forgatva mosolyodik el. Még messze nem az, de erről kár lenne vitát nyitni.
- Ezt a kastélyt a muglik is látják, nincs elrejtve. Bejöhetnének, ha akarnának, de nem jönnek, mert vagy arról terjed pletyka a környéken, hogy a várúr bolond, vagy az itt élő szellemekről. Tényleg van pár, de azért egyik se gonosz kísértet - magyarázza. Igaz ugyan az is, hogy nem szívesen engednének be ide hívatlan vendégeket, de az ősei sosem akartak elrejteni a várat a muglik elől, inkább elriasztották őket mendemondákkal, ami még ma is beválni látszik. Az étkezőben Zsanna átadja a kis ajándékát Franznak, aki ma inkább ilyen hallgatag kedvében van, érthetetlenül dünnyög kicsit, de abból látni, hogy tetszik neki a kapott kis szerkezet, hogy máris érdeklődéssel piszkálja. Nemsokára pedig a ház úrnője is megérkezik, aki sok éve teljesen határozottan vette át minden irányítását néhai anyósa kezéből, és azóta is egészen hatékonyan intéz mindent, hiába hitték, hogy kis irányítható lányka csupán, aki majd lesi férje minden szavát. Mint a mellékelt jelenet is mutatja, inkább a férje hallgat rá.
- Majd vacsora után foglalkozhat vele - szólal meg az anyja, aztán egy mosollyal biccent a férje felé. - Köszönöm, Franz - közli vele, majd Safrannak int, hogy érkezhet is az ennivaló. Ezt főként némán fogyasztják el, leginkább az evőeszközök és a tányék koccanása hallatszik, mielőtt mindez véget érne, a nagyanyja pedig Zsannára nézne jelentőségteljesen. - Zsanna, kedvesem, sétálnál velem kicsit? Megmutatom, hol van a szobád - közli, és hangsúlyából érezni, hogy a kérésre nem érdemes nemmel válaszolni. Thor biztató pillantást vet rá, menjen csak, beszélgessen vele. - Majd megyek én is nemsokára, menj csak bátran - mondja is, vállára téve a kezét pár másodpercre, közben anyjára meg komoly pillantást vetve. Már megbeszélték, hogy nem téma, hogy nem aranyvérű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Addig mondod, én is elkezdem használni - válaszolja pimasz mosoly kíséretében, még mielőtt belépnének a kapun. Odabent aztán Zsanna figyelmét már le is köti a manó, majd pedig a megemlített szellemek.
- Most éppen az a pletyka terjed, hogy az apámat jobb nem zargatni - feleli a feltett kérdésre kissé megvonva a vállát. Ez nem is áll messze a valóságtól, bár ténylegesen inkább az anyja lábujjára nem érdemes rálépni, ha nem akar az ember bajt magának. Az étkezőbe érve aztán sikerül találkozni a család jelentős részével, majd egy csendben elköltött vacsorát követően Johanna felajánlja, hogy megmutatja Zsanna szobáját, addig is kettesben beszélgethetnek kicsit. Fel is kel az asztaltól, majd behajlított karját nyújtja Zsanna felé, karoljon csak bele. Közel olyan magas, mint Zsanna, talán egy-két centivel lehet csak alacsonyabb. Még mindig szép nő, közelről szinte már törékenynek tűnhet, de mégis tekintélyt parancsoló a tartása, a kiállása, az aurája. Aligha mer neki bárki nemet mondani.
- Valóban - helyesel egy udvarias mosollyal, közben az említett virágok felé pillantva, de érezni rajta, hogy nem fog erről hosszas beszélgetésbe bocsátkozni. Ezzel az egy szóval a maga részéről le is zárta a témát igazából.
- Nem foglak megenni, kedvesem, nem kell félni. Az egyetlen unokám vagy, és úgy tűnik, ez így is marad - szólal meg aztán pár pillanatnyi csendet követően, amíg csak cipője kopogását hallani a padlón.
- Nem tudom, mennyit tudsz a Löwenherz családról, de a lényegre is térnék. Szeretném, ha felvennéd a nevet, ami megillet. Az már biztos, hogy Thorsten lánya vagy, még ha sajnálatos módon házasságon kívül is születtél - foglalja össze tömören, amit mondani szeretne. Ezúttal sem igazán hagy nagyon lehetőséget bármiféle választásra, bár ha Zsanna belekarolt, akkor egész kedvesen simítja most a kezét az övére.
- Mielőtt megijednél, nem ragaszkodom elavult szokásokhoz. Hogy tetszik a kastély? A szobád a nyugati szárnyban lesz, nem messze apád lakrészétől és két manót rendeltem oda, Eiche és Buche mindenben a segíségedre lesznek - közli még, egyelőre nem sok lehetőséget hagyva szegény lánynak a beszédre, de most végre elhallgat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Nem-e? Piszkálod az alvó oroszlánt? - kérdez vissza szemöldökét megemelve. Szája sarka máris mosolyra kunkorodik azért közben. A következő kérdésre aztán már megvonja a vállát, mintha nem tudná eldönteni. Szerinte az apja teljességgel veszélytelen, legfeljebb a saját kis világában veszik el. A bátyjával kicsit már jobban érdemes meggondolni, akarja-e az ember bosszantani, mert nem igazán van a saját ereje tudatában.
- Nem veszélyes, de amíg bárki hisz a pletykáknak, legalább békén hagyják őket - válaszolja. - Mert a családunk nem határolódott el a külvilágtól teljesen. Általában hóbortos arisztokratáknak gondolják őket a legtöbben a környéken. Bizonyára jobb ötlet lett volna egyébként elrejteni a kastélyt, de a Löwenherzek számottevő része ennél jobban élvezte a figyelmet, azt hiszem - folytatja a válasszal a másik kérdésre is. Ez a legtöbb, amivel szolgálni tud, azt már nem is említi, hogy ez a család egyébként is az utolsókat rúgja, most már igazán meg se éri az egész procedúra, arról pedig az anyja gondoskodni szokott, hogy véletlenül se lepleződjenek le. Néha úgy érzi, annak a nőnek semmi nem okoz problémát, még az időjárás is hozzá alkalmazkodik és nem fordítva.
A vacsora már némileg feszült csendben telik, míg Johanna meg nem szólal, hogy aztán elrabolja Zsannát kettesben beszélgetni. Merev tartása, tekintélyt parancsoló aurája bizonyára ijesztő a lánynak, aki most találja szembe magát vele először, még ha a maga módján próbál is ezen tompítani. Hangja legalább kedves, halványan mosolyog is végig. Megpaskolja Zsanna kezét, amikor a lány közli vele, hogy másik oldalon is ő az egyetlen unoka. Tudomásul vette.
- Nem lesz kifogása, kedvesem - jelenti ki már tényként, közben futó pillantást vetve a gyermekre, aki még egyelőre úgy utal az apjára, mintha csak a család gyógyítója lenne. Reméli, ez is változik majd, beszélni fog erről a fiával is.
- Találnunk kell neked egy megfelelő magántanárt - válaszolja, figyelmesen végighallgatva Zsanna mondandóját a hátteréről. - Németül is illene megtanulnod, Thorsten azt mondta, fordítóeszközt használsz, akár ő a magyarhoz. Neki is illene magyarul tanulni, ha már oda költözött - jegyzi meg, miközben arca megrándul kissé. Nem igazán érti, mit is keres a fia éppen Bogolyfalván, amikor Ausztriában is élhetné az életét és gyógyíthatna, ha már ragaszkodott ehhez a szakmához a családalapítás helyett, mindezt azonban megtartja magának.
- Ó, kedvesem... - szólal meg, sóhajtva egyet, amolyan "ha te tudnád" módon, de nem fejti ki, mire is gondol. Nem tudja, mit mesélt Thorsten a testvéreiről, de jobbnak látja inkább nem most hozni szóba a legidősebb fiát. Tudja, hogy nem szép egy anyától, de ha valaki csalódást okozott neki, az mégiscsak Karl. Thorstent sem teljesen érti időnként, Amadea pedig túlságosan is a kedvence, hogy most még a kvibli iránt tanúsított végtelen szerelmét is elnézze egyelőre.
- Néha kissé hűvös tud lenni, főleg éjszaka, de szólj a manóknak, ha így lenne - oszt meg még szerinte fontos információt. - És Thorstent milyennek találod? Jól kijöttök? Azt mondta, majd hozzá költözöl, igaz ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Nagyon helyes - érkezik a méltató válasz végül az elengedhetetlen nyelvtanulás kapcsán, ha már kettesben sétálnak a nagymamával a torony felé, ahol Zsanna számára nem csak egy szobát, de egész lakosztályt készítettek elő a manók. Nem apróztak el semmit az emlékezetes fogadtatás és élménydús tartózkodás érdekében.
- Majd megismered őt is - közli visszafogottan a legidősebb fiát illetően a nagyi, hiszen nem kerülhetik egymást egy életen át, ebben is biztos, végül pedig érdeklődő arckifejezéssel, ajkain egyre elégedettebbnek tűnő mosollyal hallgatja a lány fejtegetését, amíg a lépcsőkön menetelnek felfele, hogy elérjenek a megfelelő ajtóig. Bólint néha a maga komoly és kimért eleganciájával, végül már a résnyire nyitott ajtó előtt ácsorogva, amelyet Zsanna mondandója végén ki is tár, betessékelve őt.
- Nos, kedvesem, csak egy szavadba kerül és bármi lehetsz, ami csak szeretnél - közli még végszóként, mielőtt elköszönne, jó éjszakát kívánva, hogy aztán legfeljebb fél órával később már egy másik ajtón kopogjon be az apja is megérdeklődni, hogy tetszik végülis a hely és a család eddig megismert tagjai, megígérve, hogy a hétvége folyamán Karlt és Mercedest is bemutatja majd. Az ígéretből pedig másfél nappal később lesz valóság a virágokkal teli kertben, ahová Mercedesnek végre sikerült lecsábítani a levegőre a kissé nehezen és lassan közlekedő Karlt. A Zsannával közel megegyező magasságú, vékony, szeplős nő, aki távolról még mindig inkább lánynak tűnik, szinte eltörpül a görnyedten is egész megtermettnek tűnő férfi mellett, aki érdektelenül pislog maga elé, néha egy-egy kavicsot rúgva odébb az ösvényen. Zsanna és Thor felbukkanása sem úgy tűnik, mintha érdekelné. Az elmúlt napokban egyébként sem volt valami jó hangulatban, így Thor tapasztalatai szerint ez már ígéretes. Biccent sógornője és bátyja felé.
- Engelbert... Mercedes, bemutatnám a lányomat, Zsannát - mondja aztán minden további felvezetést mellőzve, azt remélve, hogy a bátyja érdektelensége mit sem változik. Mercedes kissé fáradtan mosolyog, nem túl hangosan osztva meg, hogy örvend a találkozásnak, majd azt is megállapítja, hogy szép az idő és a virágok. Karl egyelőre csupán előre-hátra dülöngél éppen csak észrevehetően, szótlanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Az a lakrész már a tied, szóval ha nem randalíroztok a folyosón, vagy ilyesmi, szerintem bárkit elhozhatsz. Beszélek azért a nagyival, de kétlem, hogy lenne kifogása. Nagyon ad az illemre mondjuk, szóval talán nem fiúkkal kellene kezdeni, ha eszedbe jutott volna már, és aligha repesne egy nagyszabású házibuli gondolatától, viszont egy szofisztikált születésnapi ünneplés még beleférhet például - válaszolja megosztva a gondolatait is hirtelen a témával kapcsolatban, még mielőtt felbukkanna az ösvényen a bátyja is a felesége társaságában. A férfi eléggé érdektelenül pislog maga elé, Thor pedig már érti Mercedes kissé fáradt, beletörődő mosolyából, hogy ma is egy olyan napja van Engelbertnek, amikor ugyan nem hozta ki még semmi a sodrából, de nem is kifejezetten kommunikatív. Mindketten kissé aggódva figyelik azért, hogy vajon hogyan reagál Zsannára, mint ismeretlen emberre. Néha inkább csak visszavonul a maga kis biztonságos zugába, máskor azonban előfordul az is, hogy közlékeny önmagához mérten és már majdhogynem barátságos, érdeklődő. Most nem tudni, merre billen a mérleg. Zsanna pedig elindul felé, még ha csak óvatosan is, mintha valami riadt kutyával ismerkedne. Látja, ahogy Mercedes szinte már riadtan karol a férjébe, bár aligha tudná megállítani. Közelebb lép ő is lassan.
- Engelbert - szólítja meg óvatosan, vállára téve a kezét, mire a bátyja úgy pillant rá, mint aki most ébredt fel egy álomból, csodálkozik kicsit, aztán olyan szorosan öleli meg nagy erővel, hogy szinte alig kap levegőt. Szájából kissé furán hangzik a neve, ahogy elnyeli a felét. Thor megveregeti egy hosszú perc után a hátát eldünnyögve neki, hogy jól van, minden rendben, olyanok így, mintha ő lenne az idősebb, és nem fordítva. Végül csak elengedi. Látni Mercedesen is, hogy megkönnyebbült. Nem erőszakos alapvetően, de gyakran nincs teljes tudatában a saját fizikai erejének, és előfordul, hogy vagy túl lelkes, vagy pedig ijedtében kezd hadonászni, ha úgy alakul.
- Ő itt Zsanna, a lányom. Szeretne megismerni - magyarázza neki, jobb kezét még mindig a vállán nyugtatva, baljával Zsanna felé mutatva. A férfi szeme felcsillan.
- Mint Dea - állapítja meg végül, és most már talán az az ölelés is jöhet, hogy hasonlóságot vélt felfedezni Zsanna és Amadea között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Most soroltál fel egy lányt meg egy fiút - állapítja meg sanda pillantást vetve a szeme sarkából Zsannára, elvégre hallott már az említett két emberről egyébként is, pontosan tudja, hogy nem plüssmackókról van szó, hanem egy rellonos lányról és egy eridonos fiúról. Kíváncsi, mikor bővül majd a lista tovább levitással vagy éppen navinéssel is esetleg.
- Az jó, mert ha nem, akkor a nagyi intézkedni fog, azt pedig senki nem szeretné - közli megvonva a vállát. Az anyja meglehetősen komolyan tud venni dolgokat, nem érdemes vele összeakaszkodni véletlenül sem, de ha Zsanna ezt esetleg nem hinné el, rájön majd úgyis magától. Nem is fejtegeti ezt tovább azonban, már csak azért sem, mert felbukkan a bátyja a felesége oldalán, ő pedig pillanatokon belül Zsannát igyekszik megelőzni, mielőtt még bármi baj történne. Nem hibáztatja, hiszen nem ismeri még a bátyját, és talán nem volt elég elmesélni, hogy meglehetősen könnyen kizökkentik dolgok a mindennapi rutinjából, amivel érdemes vigyázni. Szerencsére Engelbert jól fogadja őt, mégiscsak ismeri jó pár évtizede, hiszen együtt nőttek fel, és hamar felfedezni véli a hasonlóságot Zsanna és Amadea között is, így úgy véli, nincs már miért aggódni különösebben.
Biccent a lánya felé, hogy most már jöhet az az ölelés is, aminek az imént nekiindult, és ha hajlandó rá, kap is egy meglehetősen szorosat, hogy csak jusson közben levegőhöz. Mercedes is láthatóan megkönnyebbül, aztán hamarosan elválnak útjaik, hadd folytassa mindenki a maga sétáját. Igyekszik még gyorsan összefoglalni újra Zsannának, hogy a bátyját eléggé meg tudja zavarni minden újdonság, és erről még beszélgethetnek, ugyanis meglepően sok összetevője van a dolognak. Hamarosan viszont úgyis indulniuk kell haza, majd legközelebb folytathatják az ismerkedést a családtagokkal, mert még biztosan jönnek. Ő mégiscsak hazalátogat legalább két hetente egyszer, és Zsanna is csatlakozhat.