Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kellően stílusos érkezést választok, egy halk pukkanás jelzi jöttömet a faházhoz. Szeretném kihasználni a hoppanálás előnyeit, amilyen gyakran csak lehet. Szomorú, hogy ilyen gyorsan eltelt a nyár, és hamarosan kezdődik az új tanév. Jó ez az egyetem is, de már kezdem kicsit unni. Tárgyfelvétel, szorgalmi időszak, vizsgaidőszak, beadandók, zárthelyik, egy kicsit kezd monoton lenni. Rövid volt a szünidő, pihentem volna még szívesen. Érzem minden porcikámon, hogy egy újabb nehéz időszak következik. Addig viszont kihasználom az időt, az olyan alkalmakat, mint a mostani. És ezért nagy pacsi jár Médinek.
- Sziasztok! Melyik ágyat foglalhatom be? - mérem végig az egybegyűlteket. Öregdiákként, gyakorlótanárként nem hiszem, hogy bárkinek is be kell mutatkozzak. Az is előfordulhat, hogy egy tanítványomat látom viszont. - Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy magánemberként vagyok jelen, nem pedig tanárként - szögezem le előre, még mielőtt bárki is befeszülne a látványomtól. Adok egy ölelést és puszit Médinek, illetve megköszönöm a meghívást, amint sikerül ledobnom a cuccaimat, és hálózsákostul, na meg mindenestül berendezkednem a részemnél.

A tábortűznél Médi közelében telepszem le, mert ott érzem komfortosnak, de egyébként ha más nem, arcról azért ismerem a csapatot. Limonádét választok, mondván, abban talán nem lesz annyi alkohol, de kérek egy kis vodkát, hogy feldobjam. Mértékkel persze. Kényelmes ruhákat hoztam magammal, egy sötétzöld pulcsi van a derekamra kötve, ha este már hidegebb lesz. Kíváncsian fülelek a magánéletbeli témákra, remélve, hogy az enyémre senki nem kérdez rá, mert hát nem nagyon van miről mesélnem sajnos...
- Én is benne vagyok! - szólalok meg, kissé megkésve, s némi habozás után, de úgy tűnik, nem fogom józanul végezni. Szerencsére tudok másnaposság elleni bájitalt kotyvasztani, hoztam is egy fiolával holnapra a táskámban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ugyan Bercim, sosem hagynék ki egy bulit sem, ahol Te ott vagy! - a levegőben puszit dobtam felé, hogy éreztethessem mennyire is imádtam a legeslegjobb barátomat. Zsolna és Médi is annyira, de annyira irtó cukik voltak, hát beleolvadtam a szandimba.
- Megtisztelsz, Médi! - azért nem sok ember mondhatja el magáról, hogy Radetzky Andor unokájával bulizik. Én elmondhatom, mert megtehetem! - Köszcsiii! Nekem is nagyon tetszik a te szetted, majd cserélnünk kell butikneveket, mert ezt a márkát nem ismerem, de elég dög, csajszi! - rákacsintottam és úgy éreztem, ennyi elég is volt egymás körbeugrálásából. Hagyjunk későbbre is.
- Rosszat azért nem, de már szerettelek volna megismerni rég! Berci bír, így én is! - s amint megkaptam az engedélyt fogtam magam, hogy lepakolhassak, ám újabb alak érkezett. Kérdőn fordultam az ismerős hang irányába és… tanár? Bőröndömet óvatosan az ágyra kipakolt alkohol elé toltam, nehogy meglássa, ám téves riasztás volt, nem felügyelni jött. Halálos nyugalommal léptem oda üdvözölni őt is, hogy aztán visszasasszézhassak átöltözni.

- Hogy ő? -  néztem a bongyorka után - Nem tudom, de jó arcnak tűnik, és ha a többiek szerint rendi, engem nem zavar - vontam meg a vállamat Zsolna kérdésére. Bíborkának el is felejtettem bemutatkozni, de ezt orvosolhatjuk még. Előtte viszont meg kell nyernem ezt a versenyt.
- A fiúm? Na várj! Megmutikázom, szerintem Bercus már a falat fogja kaparni Dorci miatt, de az a pasi - vettem egy mély levegőt - OLTÁRI! - fanatikusan sikítottam fel és Médi felé tartottam a mobilomat, természetesen az én lovagom volt a hátterem, ki más? Ha más is meg szerette volna nézni, oda is mutattam, mindenkinek látnia kellett, ki volt ott a Jani.
- Jankovits Doriánnak hívják. A testvére, Dávid vezeti a Bogoly burgert. Nagyon finom ott a kaja, sajni nem ehetek túl sokat belőle, a végén akaratlanul is meghízhatok - derekamon végigsimítottam, hogy jelezzem, mennyire is vékony vagyok a sok fogyókúrás bájital és különleges étrend miatt.
- Tényleg, Zsolna! Mutasd meg te is, mesélj róla!  - elvettem Méditől a csilládét köszönetképp biccentve egyet - Meg te is Médi! Milyen volt az eljegyzés? Na, és te Berci? Teddy miért nem jött? Ú, és a professzor úrnak van valakije? Talán a tanári karból? Vannak ám ott is fiatal hölgyek! - vigyorogtam Benettre sejtelmesen, bár jóformán semmit sem tudtam róla. Hátha az alkohol megereszti a nyelvét.
- Jaj, édes drága Bercim, ne félj te attól! Nagyon jól tudom, hogy engesztelhetem ki. Csak használom Dorci régi, bevált taktikáját - finoman, de annál komiszabban nyújtottam ki félig nyelvemet, értsék csak a poént.
- Akkor még most csináljuk, amíg nem vagyok nagyon ittas, mert nem szeretném viszontlátni magamat az Edictum lapjain részegen. A végén szégyent hoznék apcira és anycira! - elővéve telefonomat magasra emeltem s lőttem is pár képet Bercivel összebújva, amit villámgyorsan továbbítottam a lovagomnak. De akartam még.
- Az ivászat előtt meg szeretném örökíteni ezt a ma estét! - felpattantam és valamivel távolabb szaladtam, hogy az egész társaság rajta lehessen a képen.
- Mondja mindenki: Kelpi! - szélesen mosolyogtam, hogy amint mindneki a telefonomra néz megnyomhassam rajta a gombot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Médi abszolút nem ismeretlen, nem is feszülök be, ahogy egyébként szoktam. Már Bella jelenléte se kényszerít katapultálásra, noha tudom, azért idő kell amíg én megszokom a pörgését.
Nem is tudom, ismerek-e olyat, aki ennyire energikus, hisz felénk ez nem szokás. Jó, persze Berci, de tőle már az lenne a furcsa, ha nem pörögne. Vinném is az Ispotályba szerintem, mert elromlott.
- Csak tudnám, mi folyik ott, hogy egyikük se ér rám. Mindig sietnek valahová - forgatom meg a szemem, bár azért nem bánt annyira. Kezembe kerül az első ital is, amit majdnem ki is ejtek a kezemből, mikor a hangos puffanást hallom.
Az első sokk utol is ér, mikor látom, az egyik tanerő lep meg minket. Lehet, kicsit furcsán nézek, mert ehhez nem szoktam hozzá. Mármint, hogy a tanárok leereszkednek egy magunkfajta bulihoz, na mindegy.

***

Odakint a tűz mellett, hamar kellemetlen témára terelődik a szó, így sokat nem kell könyörögni. Kikapom én Médi kezéből a rövidet, akármilyen csillám is van benne, le is hajtom, miközben segítségkérőn nézek Bercire. Vannak dolgok, amikről ugye nem beszélünk.
Persze Bella fiúját megnézem, el is könyvelem szépen, hogy illenek egymáshoz, de aztán akarva-akaratlan rám kerül a sor.
Aprót rázok a fejemen, és megvonom a vállam. Nincs olyan senki, akiről mesélhetnék, de aztán valami mégis eszembe jut, így felcsillan a szemem, mégsem leszek annyira égő.
- Két éven keresztül odavoltam Rasztovich Márkért... - azért ki nem húzom magam, mert ez nem olyasmi, amire büszke lehetek, tekintve, hogy a srácot már akkor is annyira lekötötte a kviddics, hogy őszintén remélem, még csak az arcomra sem emlékszik.
- Igazából írtam neki egy levelet, és ismerve a bunkó háztársaim... tuti odaadták neki - húzom el a szám, bár nem gondolnám, hogy akkora patália kerekedne belőle. Szerintem még az enyémen kívül is kapott bőven, hisz akkor ő volt a helyi menő gyerek, na.
Egyre jobban kedvelem Bellát, szépen be is pózolok a képhez, a lehető legjobb formám mutatva, és megvillantom azt a gyönyörű mosolyom is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Olyannyira belefeledkezik abba, hogy most éppen igazán fontos barátnői veszik körül, hogy szinte már majdnem el is felejti, még másokat is meghívott ide Médi. Ezért kissé meg is lepődik, amikor Benett is felbukkan a semmiből gyakorlatilag, habár noha ez mágusok körében nem ritka, és tekintve, hogy a hoppanálás művészetét tanítja a Bagolykőben, nem is kellene meglepőnek lennie sem. Gyorsan vált azért széles mosolyra, mert mi tagadás, meglehetősen kellemes látványt nyújt a tanár úr, akibe mostanában többször botlott bele az egyetemen, mint a Bagolykőben.
- Üdv, tanár úr - köszön neki is, és széles mosolyából és hanglejtéséből kiérezni, hogy azért csak félig mondja komolyan a dolgot. Mennyivel is lehet idősebb vajon nála? Három-négy évvel talán? Majd egy alkalmas pillanatban megkérdezi, dönti el, jövőre úgyis letudja a bagolyköves képzést, és különben sem tanul már nála. Közben figyel azért a lányokra is, már amikor gondolatai nem kavarodnak el kicsit eme váratlan fordulat okán.

***

Nem kell sokáig győzködni, főleg nem a lányoknak. Nehogy azt merje róla bárki is gondolni, hogy gyáva lenne. Nem fog megijedni egy kis vodkától, ugyan. Tartja is a poharát, majd Bella még rátesz minderre, amin már csak nevet. Egyszer egy évben ez is belefér, hogy ne legyen meg a szépítő alvásuk, majd holnap úgyis helyrehoznak mindent jó sok víz meg a megfelelő bájitalok segítségével. Amíg nem rendszeres a dolog, nem lesz baj.
- Gyere közelebb, tanár úr. Nem harap egyikünk sem - javasolja nevetve Benettnek, aki meglehetősen halkan van egyelőre jelen a társaságban, mintha tartana tőle, hogy nem látják szívesen, pedig dehogynem. Ilyen jóképű pasit amúgy is ki ne látna szívesen?
- Teddy nem igazán rajong az ilyen szerinte puccos alkalmakért, pedig képzeljétek el, ha tényleg elvinném egyszer egy jótékonysági cuccra - válaszolja Bellának a szemét forgatva. Belekortyol az italba, amitől jóleső bizsergés fut végig a gerincén, hogy a gyomrában állapodjon meg végül az érzés, miközben ő előbb behúzza a vállait, majd ismét kiegyenesedik hátradobva a haját.
- Huh, ez jó, Médi. Na, tölts mindenkinek. A tanár urat se hagyjuk ki. Oldódjon egy kicsit, ha már bulizunk - veti fel, már azután, hogy a lányok megnézték az ifjabbik Jankovits fotóit. Bár ő már látta a képet is, sőt a fiút is élőben, azért szintén odapillant, és újfent megállapítja magának, hogy ha nem Bellát boldogítaná, már amikor éppen azt teszi ugye és nem valami marhaságot csinál, jobban sajnálná, hogy kicsit sem érdeklődik a saját neme iránt. Bella ötletére már vigyorog is, nem kell kétszer mondani. Szelfi lesz ebből mindjárt, méghozzá csoportos.  
- Kelpiiii - mondja ki, közelebb hajolva kicsit a kép kedvéért, csak utána pillant meglepetten Zsolnára.
- Rasztovich? Levelek? Zsolnaaaa... - hallani a hangján, hogy ez azért új információ, bár tulajdonképpen mivel nem itt végezte az alapképzést, igazság szerint annyira nem is meglepő. Szélesen vigyorog aztán Médire, majd a félig megivott italára pillant, aztán vissza a lányra.
- Lehet én is... olyan könnyűnek érzem magam. Milyen vodkát szereztél te? Ki jön fürdeni? A víztől szerintem majd jobb lesz - dönti el, és felhajtja a maradék italt is, miközben szabad kezével már gombolgatja kifelé az áttetsző ing gombjait. - Versenyt futhatunk egy pohár után is. Na? Ki jön? Lányok? Szépfiú?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azzal a tipikus félmosolyával sandított Fannira. Emlékezetessé? Ohohohóó, de még mennyire! Ilyen utazást biztosan nem fog elfelejteni. Azt persze majd meglátjuk jó vagy rossz értelemben…
- Hé, mi ez a Koloskázás? – Kihúzta magát és így egészen a közel hajoló lány fölé magasodott. Olyan széles vigyort ejtett meg, ami már majdnem ijesztő is lehetett volna, talán egészen Jokeres, ha nem neveti el magát, és kapja vissza a tekintetét a felhőkre. Hiába, meg kellene bűvölni a kormányt, hogy tartsa az irányt, ez így nagyon fárasztó…
A nagy vetélkedésben kissé elkanyarodtak Gyulától, és már csak az oldalsó ablak sarkában látta a város kirajzolódó körvonalait, úgyhogy egy nagy kanyarintással szépen visszakormányozta irányba a járgányt, majd óvatosan elkezdett ereszkedni. Ellenőrízte, hogy a láthatatlansági bűbáj még mindig tart-e, miközben vigyorogva hallgatta, ahogyan Fanni előadja a legújabb tutibefutó biznisz ötletét.
- Ha te is otthagyod a tanítást, hát hogy fognak tudni a kölykök majd eltájékozódni, ha ők akarnak utazni? Na? Bár ha lenne normálisan állásom, és nem csak itt életművészkednék, még talán felvennélek hivatásos rádiósomnak is. Kérném tőled állandóan a parti mixet. – Egészen belejött a fantáziálgatásokba, már komolyan elképzelte, ahogyan ők ketten szépen nyakukba veszik a világot és nekiállnak az ismeretlennek. Csupán ketten, az egész világ ellen, félelem nélkül.
A város szélén egy erdősáv mögé parkolt, ahol a muglikat nem zavarja az ilyen járgány. Sóhajtott egyet és jól kinyújtózkodott, miközben Szaffi is ugyanezt csinálta csak macskásabban.
- Na végre! – fújta ki a levegőt, miközben a titkos kar felé nyúlt. Egy kis húzás és a ház el is kezdte már magát kicsomagolni az ülés alól. A volán rész is kezdett szépen átalakulni nappalivá, és a szobák is kezdték egyre jobban felfújni magukat, amíg ki nem tudtak nyújtózkodni, pont úgy, mint az utasaik.
- Bocs, csak hátra kell ugranom pár galleonért. Ja várj! Mi? Mugliboltba megyünk? – Nem várt fordulat volt ez a kalandjukban. Persze amíg mindenfelé járt a Közel-Keleten, sok mugli-környéken megfordult, pláne az elején, mikor kerülte a mágia minden formáját, de abba sosem gondolt bele, hogy Magyarországon, azon belül is, Gyulán fog bevásárolni egy nem mágikus városrészen. – Akkor még csak nem is hoppanálhatunk a bolthoz? De hát a város messze vaaan! - Olyan elhűlten nézett rá Fannira, mintha azt mondta volna, hogy egészen Etiópiáig kell elgyalogolniuk. Hiába, az elmúlt időben kissé megpihent a kényelmes életben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az elmúlt heteket nem tudom szavakkal leírni, mert nem lehet egyszerre jól megfogalmazni a határtalan örömöt és a mély aggódást. Megkaptam életem legcsodálatosabb ajándékát a legvarázslatosabb embertől, akit csak ismerek, a feleségemtől. A kislányunk tökéletes, egészséges, erős, nagy hangú, és pont úgy ráncolja a homlokát, mint én. A szemei Rózáé, ő néz rám vissza nap, mint nap, legalább így, mert hetek óta az állapota felől csak a bizonytalan kijelentések érkeznek. A fertőzés túl erős volt az ő legyengült szervezetének, de nem veszíthetjük el egymást, most nem, amikor végre együtt vagyunk. A kicsivel ma, amikor végre felhívtak, átrohantam Barnabásékhoz, akik olyan sokat segítettek mostanában, és már szaladtam is tovább, hogy végre lássam őt, ébren, jól, és úgy beszélhessek hozzá, hogy tudjam, tényleg hallja. Mintha a házunktól idáig üldöztek volna, úgy ki vagyok fulladva, az izgatottság a telefon óta dübörög bennem az adrenalinnal, és nem vagyok most semmire se tekintettel, ahogy szinte tokostól viszem be az ajtót.
- Róza!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Erik


Nem így terveztem, mondjuk ez valószínűleg mindenki számára nyilvánvaló, hiszen ki akarna pár nappal azután, hogy életet adott egy gyermeknek, súlyos, életveszélyes állapotba kerülni?
Szörnyű volt az ébredés, fájdalmat nem érezek a gyógyszereknek hála, de mikor azt mondták, hogy már egy hónap is eltelt a szívem kettéhasadt..
- Erik?- fordítom a fejemet a hang irányába, s szemeim megtelnek könnyel. - Ne haragudj rám, kérlek - olyan hirtelen jött minden és az egész figyelmeztetés nélkül zuhant a nyakába. - Hogy, hogy van? - szemeimben aggodalom és bűnbánat egyvelege, mert valószínűleg soha nem fogom megbocsátani  magamnak, hogy ez történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Él. Tényleg él, a tekintete élő, mozog, önállóan vesz levegőt, és van hangja. Egy hónapnyi bizonytalanság után most itt van, és én érzem, ahogy az egész testem megremeg és a könnyeimmel küszködöm.Fáradt vagyok, éjjel-nappal a babával voltam, és közben azért imádkoztam, hogy ő éljen, hogy visszakaphassam, és megtörtént, ami egy csoda, és amit el se hiszek. Közelebb sietve hozzá, óvatosan fogom meg a kezét, és csókolok az ujjaira.
- Eszembe se jutott haragudni, csak azt szerettem volna, ha visszajössz hozzánk, és most itt vagy.
Soha többet nem akarok kórházba jönni. Nem akarom ezeket a dolgokat átélni.
- Nem is olyan hülyeség az otthon szülés.
Bár eddig nagyon ellene voltam, mert nem akartam, hogy bajuk legyen, sokkal jobb lett volna tényleg a gumimedence és a bába a nappali közepén, mint ennek kitenni őt.
- Jól van, nagyon vigyáztam rá, megadtam mindent neki, amit a könyvekben olvastál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Erik

- Azt mondták, hogy egy hónap eltelt.. - húzom el a kezemet tőle és az ágy másik oldala felé nézek. -Egy hónap.. Milyen anya hagyja el a gyerekét az első hónapjára? - nem nézek rá, mert hiába tudja az agyam, hogy nem én vagyok a hibás és nem önszántamból tettem, mégsem tudok felülkerekedni ezen.
- Most hol van? - fordítom végül a fejemet Erik felé. Biztos vagyok abban, hogy ő mindent megadott neki és tökéletesen megoldotta a feladatokat, hiszen Rónaky Erikről beszélünk. De a lányom most nincs itt, hanem valakivel van, akit jobban ismer, mint a saját anyját és ez kegyetlenül fájdalmas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Kit érdekel az az egy hónap, tudva, hogy az összes többin ott leszel? Róza, minden nap hallotta a hangodat, minden felvételt lejátszottam neki, amin beszélsz, és a ruháidat a közelében tartottam, hogy érezze az illatod, az ágyneműt sem cseréltem le a te oldaladon, hogy érezzen téged, és hogy én is érezzelek.
Én legalább itt lehettem vele, megérinthettem, de több, mint tíz éve egy másik kart is megsimogathatok, néjány lépéssel arrébb, egy másik kórteremben, és az nem ugyanaz, mint átölelni és érezni a meleget, ami belőle árad.
- Annánál. Nem engedték, hogy behozzam, de hamarosan hazavihetlek, és akkor együtt leszünk, csak mi hárman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Erik

Sóhajtva húzom el a számat, mert férfiként ő ezt nem érti és soha nem is fogja megérteni.
- Köszönöm - azt nem akarom éreztetni, hogy amiket tett rosszul csinálta, mert egyáltalán nem. Mindent tökéletesen, sőt még annál is jobban oldott meg, de a szívem mégis belesajdul az egészbe.
- Persze, hogy Annanál - rándul meg a szám széle. Tudom, hogy nem lehetne tökéletesebb embernél, mégis most minden és mindenki ellenségnek tűnik, mert nem érzem igazságosnak az életet.
- Menj haza Erik - nem nézek rá, mert sem a lelkem, sem a szívem nem erre vágyik. De legalább egyik szülője legyen a kislányunkkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Az elmúlt hetekben szinte csak szomorú dolgok történtek. Mirella már nincs Márton mellett, rá nem hagyhattam, és most Miksáéknál sem olyan a helyzet, és Anna sokat tanult arról, hogyan kell vigyázni egy gyerekre. Bonnie segít neki, ketten is vigyáznak rá.
Azt, hogy vigyáznak kihangsúlyozom, azért is, hogy tudja, jó kezekben van, és azért is, hogy tudja, mindezek ellenére az anyukája mellett lesz a helye, senki se fogja elvenni tőle.
- Nem, nekem most melletted a helyem. Hamarosan elmondják, hogy mikor vihetlek haza, és addig is minden percet, amit lehet, melletted szeretnék tölteni. Róza, én egy hónapja várom, hogy lássam a szemeidet, halljam a hangod, és most is elfordulsz tőlem. Gyűlölsz engem? Megbántottalak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Erik

Én tudom, hogy jó kezekben és helyen van. Keresve sem lehetne jobbat találni, de ez olyan szívfájdalom a számomra, hogy arra nincsenek szavak. Nekem kellene a lányunkkal lenni, nekem kellene táplálni, ölelni, szeretgetni, de két napot kaptam csak eddig belőle. Utálom magamat ezért.
- Magamat gyűlölöm, hát tényleg nem érted?- csattanok fel úgy, hogy még saját magamat is meglepem. Lassan kifújom a levegőt és még mindig nem fordulok Erik felé. Ő tökéletes, mindig is az volt és számomra az is lesz. De nem akarom, hogy lásson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ne butáskodj, Róza, ezt te sem így tervezted, és mindenki aggódik, senki sem hibáztat téged, neked se kellene.
Nem találkoztam még ezzel a jelenséggel, de hallottam, hogy létezik, sóhajtva simítok rá a kezére, és próbálok nem bántó lenni.
- Ez az egész helyzet, és amúgy is, a szülés maga, ezek depresszióhoz és önutálathoz vezetnek. Talán jó lenne, ha beszélgetnél valakivel, aki tapasztalt ebben, aki segíteni tud újra megszeretni magad.
Biztos vagyok benne, hogy utálni fogja a gondolatot, de én nem hagyhatom lesüllyedni.
- Aztán minden jó lesz megint, jó? Amint a lányunkkal leszel, jobban fogod érezni magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Erik

- Mióta vagy ekkora szakértő?- fordítom a fejemet felé és arcomon láthatja, hogy mennyire meg vagyok keseredve. Nem tudom, hogy ez csak az ébresztés miatt van-e vagy ezentúl ez lesz e az alaphelyzet, de most gyakorlatilag mindent és mindenkit utálok, leginkább magam.
- Csak menj el, jó?- rándul meg az alsó ajkam, de tartom magam, amíg lehet. Nem hiszek én abban, hogy bármi is egy csapásra rendbe jöhet. Az a fajta önutálat, ami bennem dolgozik, úgy érzem jelenleg, hogy kipusztíthatatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Amikor nem értem haza időben, és megölték a családomat, én is mindenért magamat vádoltam. A pszichológus nekem segített, Róza. Segít a mai napig.
Biztos, hogy volt olyan pont, amikor abba kellett volna hagynom, amikor eléggé egyben voltam már ahhoz, hogy megtegyem, de végül nem léptem, és ennek nagyon örülök, mert segít.
- Nem, végre visszakaptalak, nem megyek sehova.
Nem fogom ilyen állapotban magára hagyni, emlékszem rá milyen az, amikor egyedül vagy a belső démonjaiddal, ezt neki nem szabad átélnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Erik

- Egy rakás szerencsétlenség vagyok, nem kell ez a nyakadba. A lányunk mellett a helyed, legalább az egyik szülője legyen ott neki - és ez nem Anna vagy Bonnie ellen szól, hanem a helyzet ellen.. Tudom, hogy nem szabad teljesen alávetni magát az embernek a gyereknek.. De az a kislány semmit sem kapott az anyjából még, hát legalább az apja legyen ott.
- Én nagyon szeretlek, olyan tiszta és mély szerelemmel, aminek a létezéséről sem tudtam. De, ha itt maradsz ez sérülni fog, mert magamat sem vagyok képes elviselni - és eddig bírom, most már szipogok és küzdök a könnyekkel. Ez egy igazságtalan helyzet, mert érzem és tudom, hogy mennyire szükségem van rá, közben meg rosszul vagyok a gondolattól is, hogy itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nem, mind a két szülője ott lesz, te is és én is. Ez egy életre vállalt kötelezettség Róza, és neki szüksége lesz rá, hogy az anyukája és az apukája is jelen legyen. Tudod jól, hogy én bankautomatának kiváló vagyok, de az ilyen érzelmi dolgok nem igazán mennek, és azt mégsem akarhatod, hogy olyan legyen, mint én.
Senkit sem bántanék azzal, hogy rám hasonlítson, főleg nem a lányunkat. Tudom, hogy nem vagyok jó sok mindenben, főleg ezekben az érzelmi dolgokban.
- Akkor sérülök, de nem fogok kisétálni azon az ajtón, amíg nem vihetlek haza magammal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Erik

Sóhajtok, mert tudom, hogy igaza van és azt is, hogy ő a racionális fél kettőnk között, mindig. De én egyelőre nem tudok olyan derűsen látni, mint ő, egyszerűen nem megy.
- Hülye vagy, nem bankautomata - nevetek fel halkan, kissé fájdalmasan. Erik piszok sokat változott természetesen a javára és ezt biztos, hogy rajtam kívül mások is észrevették.
- Rohadt makacs vagy Rónaky - forgatom meg a szemeimet és kicsit odébb csúszok, hogy ha akar akkor nyugodtan odafeküdjön mellém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Elmosolyodom, ahogy elneveti magát, és amikor odébb húzódik, nem várakozom, felkelek, és óvatosan melléfekszem.
- Ez az én nagy szerencsém, különben már régen elvesztettelek volna.
De az nem lehet, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem őt. Így hát küzdök, ha kell, minden órában. Óvatosan az arcára csókolok, és őszinte szerelemmel pillantok rá.
- Mindketten nagyon makacs emberek vagyunk, és szerintem csináltunk a világra egy még makacsabb kisembert, akinek olyan szép szeme van, mint az anyukájának, így nekem végem van. Az összes Rónaky nőszemély legyőz engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Erik

Úgy mozdulok, hogy ne legyek neki háttal és így fejemet a mellkasába tudjam fúrni. Már, amennyire ez lehetséges a kezedben egy infúzióval.
- Nekem mindegy, hogy milyen lesz a természete, csak legyen egészséges és boldog - eddig sem gondoltam, hogy ennél lenne fontosabb, de a jelenlegi helyzetünket nézve, még inkább azt hiszem, hogy mást nem szeretnék neki, csak ezeket biztosítani. Ha ez sok lemondással és küzdelemmel jár, hát legyen. De mindent megteszek érte.
- Tényleg haza kellene menned hozzá. Ne értsd félre, biztos, hogy jó kezekben van.. de legalább valamelyik szülője legyen ott neki - igen, még mindig ragaszkodok ehhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Az lesz, szerencsére te vagy az anyukája.
Én pedig biztos vagyok benne, hogy rengeteg kissé hippis, vidám dolog fog minket körbevenni, az ezen az egészen túljutunk. Nagyon boldog éveink lesznek együtt.
- Eddig ott voltam neki, a nap nagy részében alszik, Anna azt mondta, hogy addig maradhat náluk, ameddig csak szeretnénk, tudja, hogy mennyire vártam, hogy végre itt lehessek veled. És ott leszünk neki, egész életében. Pár év, és nagyon fog minket utálni, nem akarja, hogy ott legyünk. Ez most egy kis rágyakorlás, amire úgyse fog emlékezni. Anna meg kiélvezi azt, hogy babázhat, mindenki nyer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Erik

Lassan fújom ki a levegőt, míg ő beszél. Nem tudok egyetérteni azzal, amit ők megbeszéltek, de érzékelem, hogy nincs esélyem Erik ellen, így inkább elengedem a dolgot. Csak becsukom néhány pillanatra a szememet, hogy magamba szívjam az illatát, meg esetleg egy kis baba illatot. Az biztos, hogy egyedül nem fogom tudni feldolgozni ezt az egészet. Annyit olvastam arról, hogy mennyire fontos az első időszakban az együtt töltött idő. Ráadásul az első hat hetet negyedik trimeszternek is szokták nevezni, mert hogy az a jó, ha anya és baba folyton együtt van. Erre ez teljesen kimarad és én erre totál rá vagyok feszülve és tudom, hogy életem végéig ostorozni fogom magam.
- Szeretlek Rónaky Erik - búgom halkan végül, mert ez a helyzetünk ellenére sem változott. Sőt, talán most még jobban szeretem őt, mint valaha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Feszültnek látszom. Az is vagyok. Attól a pillanattól, hogy felbukkantam, valahogy azt érzem, hogy nem fogadnak be teljesen. Ez érthető, de valahol mégsem. Korban nagyjából egyformák vagyunk. Néhány évvel ezelőtt többekkel együtt koptattam a padokat, csak aztán egyetemre mentem, elkezdtem a gyakorlatot, és odaálltam a katedra mögé, de még egyáltalán nem tartom magam igazi tanárnak. Sok év, tanulás munkája. És közben mindenki azt hiszi, hogy áruló lettem, gyanakszik, feszeng, pedig nem hiszem, hogy én lennék a legszigorúbb. A kollégák bezzeg titkon az az érzésem, taknyosnak, zöldfülűnek vélnek, mert hát még ott van a tojáshéj a seggemen, és bizonyítanom kell, hogy szakmailag egyszer felérjek hozzájuk.
Szóval innom kell ma. Sokat. Jó ez a limonádé itt a tűznél. Amint a lángokba bámulok, még mindig felidézem Berci furcsa hangsúlyát a köszönésénél, vagy a lányok zavarodott pillantását. Remélem, még néhány pohár és elfelejtem. Megrázom a fejem. Berci szavaira szélesen elmosolyodom, meg a fejem is vörös lesz, mintha nagyon azt akarná, hogy oldódjak, vagy le akar mindenki itatni, mert olyan vicces lesz majd egy tanárt látni itt részegen. Hümmögve közelebb húzódom közéjük, és iszok, mint a güzü, hogy hasson a cucc és ne izguljak ennyire.
- Próóóóó fesszor? Ácsi, én csak egy egyszerű gyaktanár vagyok még, majd ha már szakállam lesz, akkor hívhatsz így... - emelkedik magasba a mutatóujjam, hogy kiigazítsam a megnevezéseket Sokáig ízlelgetem ezt a megszólítást, de távolinak érzem, ahhoz le kell tennem az asztalra. Összeráncolom a homlokomat, mint aki nagyon gondolkodik, és felvetek egy merészet. - Na jó, akkor menjünk bele abba, hogy szerintetek ki néz ki jól a tanári karból. Férfi-női szekció vegyesen! - dobom be a talán túl korai témát. Még el se hiszik, hogy nem kémkedni jöttem, és már ilyenekkel bombázom őket... Kissé félve is nézek körül, nem mondtam-e nagyon rosszat. De tényleg kíváncsi vagyok, ha már így kifaggatjuk egymást, rögtön a szaftos magánéletről. Alig győzöm felvenni a fonalat, ki-kivel van, hiába vannak korban közel hozzám az említettek zöme.
- Kelpiiiii - bambulok a kamera felé, nagyon igyekezve azon, hogy mosolyogjak, de azt hiszem úgy festek most, mint akit csak úgy a semmiből idevarázsoltak, hogy jó lesz úgy. Igazából már mintha fel se fognám nagyon, hogy mi történik, az előbb még a pattogó tűznél röhögtek, meséltek, és most meg csoportképezünk, hát hol vagyok amúgy? Valami nem stimmel. - Mindenki jól van? Vagy csak én? - nevetek fel, és az italomra pillantok. Fogalmam sincs, miért érzem azt, hogy már vagy hatot ittam meg, elvégre biztos vagyok benne, hogy ez nem tömény. De ilyet még sosem éreztem korábban. Csak pislogok és pislogok, mint egy őzike.
- Most komolyan vetkőzés lesz? Erre nem voltam felkészülve - mérem végig magam kellemetlenül, és fejem vakargatom, hogy most akkor felálljak-e a többieket követve, vagy még kössem az ebet a karóhoz, és maradjunk a tűznél, vagy mi lesz itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hálás a tippekért, bár ő nem osztozik növérével VZR imádatában. Kért már ötleteket több társától is, és csupán az áruk volt az, amely eltántorította eddig a Nimbus seprűktől. Ugyan eszébe jutott előbb-utóbb, hogy talán szülei megsegítik majd ezen a téren, nem merte még megkérdezni. Zselyke határozott mondatai meggyőzik az ügy felől.
- Tényleg kifizetnék? - Kételkedése nem valódi, inkább hála és meghatottság csendül a hangjában. Bele is kortyol italába, ösztönösen elfedve arcát. - Egy új, jó seprűn sokkal könnyebb lenne játszani, mint a régi iskolai darabokon.
A tanulásra vonatkozó kérdést tudatosan ignorálja. Mindig is utálta, ha nevelői ilyesmi kérdéseket szegeztek neki. Eredményeit tekintve nem is volt soha kiemelkedő diák, pedig van esze. Csupán lusta, és nem fektet energiát olyasmibe, aminek nem látja értelmét. A Bagolykőben így áll például a gyógynövénytanhoz és a mágiatörténethez is.
Ismét kortyol a limonádéból, és a pohár széle felett néz nővérére. Mit kéne mesélnie? Nem sokat beszél magáról, másoknak se. Megszokta már, hogy kevesen kíváncsiak rá. Nem is tudja, mit kéne mesélnie. Azonnal beugrik Sigrid, akiről tudna néhány szót mesélni. De miért is lenne arra kíváncsi Zselyke. Talán ha a tantárgyairól mesélni, az jobban foglalkoztatja a testvérét.
- Nem tom - von csak vállat végül. - Mire vagy kíváncsi?
A zenekar említésére csak elgondolkodva bólint, de nem rémlik neki, hogy valaha is hallott volna róla. Az illúzómágia viszont menő, így megér egy próbát. Főleg, ha Zselykének ennyire fontos, hogy időt töltsenek együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A történet hallatán felszalad az egyik szemöldöke, mert erről bár ő is hallott, de minden alkalommal abszurdnak tűnik - és nem a minisztériumi oldalról, ha őszinte akar lenni.
- Mondanám, hogy jobb a helyzet, de a tavalyi évnyitóból kiindulva lehet, hogy kilátásban van egy újabb vizsgálat. - Egyébiránt csak megvonja a vállát a mellékes témára, mert igazából nem sok van már hátra a mesterképzéséből: csak azt a keveset kell túlélnie végzetes katasztrófa nélkül. Ami miatt eredetileg idejött (Esther) eltűnt a szeme elől, de furcsa módon inkább megkönnyebbülést érez. Sajnálja is, persze, de nem tudja letagadni a tényt, hogy könnyebb a lelke. Túlzottan fókuszált a lányra, a felette érzett bűntudatra. Most, hogy nem érzi személyes felelősségének az ikerhúga meggondolatlan és naiv cselekedeteit (minthogy újra és újra, sokadik figyelmeztetés ellenére is visszament Williamhez), az élet is kissé könnyebbnek tűnik.
- Sokminden függ majd még attól is, hogy sikerül gyakornokként elhelyezkedni. Nem különösebben nyűgözött le a magyar hivatal. - Jobb lenne Nagy-Britanniában. Látta a magyar irodát, mikor interjúztatták és nem tett rá túl jó benyomást a szűk kis lyuk, amit az interjú helyszínének jelöltek ki. Még ha az interjú maga professzionális is volt, legalábbis az azt tartó varázsló kiállásával szimpatizált is, ezek a mikrogesztusok, mint a helyszínválasztás majdhogynem ugyanúgy számítanak Nathaniel szemében. Udvariasan vissza is hátrált a lehetőségtől - és valószínűleg az anyaországban keres majd magának pozíciót.
És megint Will. Egyszerre jó, hogy Adél ennyire készségesen hozza fel és beszél róla, így könnyű információt szerezni, ugyanakkor nem tudja elfojtani magában az irritáltságát. Hogy van az, hogy William, az a féreg, aki mást sem tud, mint ártani és pusztítani maga körül, ennyire mindenki figyelmének a központjában van. Hogy ennyien törődnek vele. Adél, Esther, mindenféle itteni ismerőse, valahogy folyton mindenki meg akarja menteni azt a fuldoklót, akit inkább csak le kéne nyomni a víz alá. Irritáltan megrándul az arca a gondolatra, és ezúttal nem próbálja visszafogni a gesztust, elvégre ezer és egy módon lehet értelmezni azt. Jó az, ha Adél látja, hogy ő sem tökéletes - sokkal elérhetőbbnek tűnik úgy. A nők szeretik a sebezhetőséget, ha kinyújthatják a kezüket segítő szándékkal valaki felé.
Abban az egy tévedésben vannak (ahogyan Adél is), hogy ahhoz, hogy segítő kezet nyújts valaki számára, az illetőnek alattad kell lennie.
És Nathaniel nincs senki alatt.
- Nem tudom, hogy mi történik közöttük, őszintén. Esther és William kapcsolata egy dolog, hogy beszélnek-e, hogy miről.. nem tudok és egy bizonyos ponton nem is szeretnék beletolakodni. Ne legyenek illúzióid, ennek a hármas relációnak én a lehető legszélén helyezkedem el.
A legszebb, hogy ezúttal egyetlen szavával sem hazudik. Éppen csak taktikusan a lehető legjobb pillanatban mondta ki az igazságot leplezetlenül. A háttér ismerete nélkül azonban még ez az igazság is úgy hat inkább, mintha Nathaniel szomorú áldozata lenne annak, hogy a testvérei kizárják valamiből. Tudja, elvégre Adél maga mondta neki, hogy sokszor egyedül érzi magát, így szándékosan törekszik arra, hogy a nő felértékelje a kettejük közötti hasonlóságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kölyök valami iskolai diákbulira hivatalos, szóval annak biztos tudatában jött el, hogy nem esik be hozzá ma este egy unatkozó kamasz. Mostanra egész megszokta, hogy nem csupán magához kell alkalmazkodnia az iskolán kívül is, és ami azt illeti, Zach stramm gyerek - egy-két kihágást meg szélsőségesen hanyag vagy lázadó döntést leszámítva nehéz elhinni, hogy totális diszfunkcionalitásban töltötte az eddigi gyerekkorát. (Részben Rafael hibája is, nehéz lenne mindent a gyerek anyjára kenni.)
Nade nem is az a lényeg, hogy az aurori-apai-tanári kötelezettségei mellett ma végre van alkalma némi levegőt venni és lazítani. Ezt a helyet már korábban is meglátogatta, az italaik jók és a vendégkör is decent.
- A kishölgy küldi az ablaktól - pakol le elé egy korsót a nála nagyjából tíz évvel fiatalabb, szemöldökpiercinges pultos, miközben int Karina felé, Rafael pedig automatikusan követi tekintetével a mozdulatot, félig-meddig oldalra fordulva ültében. Csinos, végül is miért ne? Ha összeakad a tekintetük, már távolról elmosolyodva biccent felé, majd a helyéről felkelve veszi magához a korsót.
- Kösz. - Hagy némi bónusz borravalót a pulton, ha már ilyen kegyesen átadták az üzenetet. Alig telik el fél perc, hogy legyűrje a pult és ablak melletti asztal közötti távolságot, végül megáll Karina asztala mellett.
- Néhány ír madár azt csiripelte, hogy a nagylelkű patrónusom ennél az asztalnál ül. Jó helyen járok? - Nem foglal azonnal helyet, addig nem, míg a nő nem válaszol vagy kínálja fel. Meghívás vagy sem, a túlzó tolakodás akkor sem attraktív, ha éppenséggel a másik a kezdeményező fél - így csak álltában pillant le az asztalnál ülő Karinára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Írországban teljesen normális taktika, hogy akire kíváncsi vagy, nem engeded, hogy szomjazzon, bár az már a másik félen áll, hogy kér-e ezek után a társaságodból. Az enyém úgy látszik, igen, mert nem kell sokat várnom, hogy megálljon mellettem, és oh boy, közelebbről már látom, hogy minimum egy szemorvosi vizsgálatra lesz szükségem. Nem a harmincas évei elején, inkább a vége felé járhat, és sokkal jobban néz ki, mint hittem! Meg se próbálom elrejteni a barátságos-elégedett félmosolyt az arcomról.
- A legjobb helyen. Azt mondják a magyarok, hogy ökör iszik egyedül. Gondoltam, társulhatnánk. - Valószínűleg nincs felesége, vagy ha van is, borzasztó lehet a kapcsolatuk. Másként miért ülne itt szombat este ahelyett, hogy vele van? Egy pillanatra lecsúszik a tekintetem a gyűrűsujjára, biztos, ami biztos alapon.
- Amúgy a nevem Karina, kedves idegen. Egészségedre! - Odahaza hangos koccintással koronáznánk meg a gesztust, itt azért visszafogottabbak az emberek, ahogy észrevettem, vagy inkább társaságtól fog. Most épp nem azt akarom bebizonyítani, hogy mennyire hangosan tudok kocsmázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azt mondom akkor, hogy ne hazudtoljuk meg a magyar hagyományokat. - Ezzel az előbbi megjegyzésével lényegében akkor Karina megoldotta a meghívást, így Rafael helyet foglal vele szemben az asztalnál. Ha Karina valóban felméri a kétfejét, gyűrű után keresve, semmi hasonlót nem talál.
- Fájna, ha 'kedves idegen maradnék', szóval hadd mutatkozzak be én is. Rafael.  - Azzal fel is emeli a korsót egy koccintásra, bár való igaz, hogy a mozdulat nem lendületes, inkább csak egy visszafogott üdvözlő gesztus.
- Tudom, hogy klisé kérdés, de nem véletlenül válik az ilyesmi gyakorivá és sablonossá, de... hogyhogy egyedül? Az ember azt gondolná, hogy szombat este egy csinos fiatal nőnek akkora társasága van, amekkorát csak szeretne.