Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

May
Öltözetem

Ez itt most egy főként muglik által lakott vidék, varázslóknak szánt dolgokat ugyanis Bogolyfalván is tudunk venni. Én most valami egyebet szeretnék, ami nem mágikus, és soha nem is lesz az, úgyhogy végül itt kötöttünk ki. Tetszik ismerni a Nyugati Pályaudvart? Szép nagy építmény, meg régi is, bár ráfér némi felújítás, úgy gondolom. Mögötte viszont van egy egész nagy pláza tele mindenfélével, úgyhogy meg sem állok addig, csak néha pillantok körbe, hogy ugye nem maradtam még egyedül. A bejáratnál felpillantok a vízesésre, aztán irány a boltok világa.
- Én azt se tudom, hol kezdjük. Tudtad, hogy van fent mozi is? Megnézhetjük, mit adnak - mondom ki, amit gondolok, megállva a kirakatokat egymástól elválasztó tér közepén, és körbefordulok, hogy jobban lássam, mi minden is akad itt. Közben meg sikerül valaki útjába is kerülni, aki csúnya nézések közepette mordul rám.
- Bocsiii - kiáltom utána, de már el is trappolt másfele a néni a bevásárlószatyrával, én meg ott maradok, és aztán meglátom azt, amit elsőre észre sem vettem. Hiszen ez egy csokibolt. Egy szempillantásnyi idő kell csak - gyors vagyok én, mint a gyalogkakukk -, és máris a kirakat előtt állok tátott szájjal. Hogy itt mekkora választék van.
- Ide muszáj bemennünk. Tudom, hogy a csoki fel fog pörgetni, de nem eszem meg mind most, aurori becsületszavamra. Nem fogok szélvészként rohangálni összevissza, de csoki a csoki mindig jó. Majdnem annyira, mint a kávé - magyarázom teljes lelkesedéssel, hogy egy ötévesnek is dicséretére válna, aztán be is trappolok. Nem olyan nagy a hely, de én már az első bonbonhalomnál leragadok. Hmm, lehet, hogy kelleni fog némi noszogatás, hogy még záróra előtt eljussunk máshová is. Tudom, én elvileg egy felnőtt nő vagyok, és auror, de hát ez itt temérdek sok csoki akkor is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

May


A csokibolt veszélyes terep. Nem úgy általában értem, hiszen itt jó esetben nem fordulnak elő trollok, átkokat szóró varázslók meg miegymás. Ez velem veszélyes terep, mert az egy dolog, hogy képes vagyok felvásárolni a felét, és innen nem jutunk tovább, de ha még eszek is belőle, olyan leszek a végén, mint egy hiperaktív mókus. May is körülnéz, amíg én válogatok, és sikerül ráakadnom az örök aktivitás elixírjére is, ami kávéval töltött csokoládé. Olyan leszek tőle, mint az a hiperszupergyors srác a tévében. Hogy is hívták? Villám, azt hiszem. Kókuszosat, karamellásat meg még epreset is szerzek, de ezt a bonbont úgy emelem ki és tartom fel, mintha maga a szent grál lenne. Még azt a nagyon sok pátosszal átitatott tádááámm zenét is hozzáképzelem, amit ilyenkor némelyik filmben hozzávágnak hasonló jelenetekhez.
- Ez itt mindent visz. Kávéval van töltve - mutatom, aztán gyorsan bele is pakolok két egész dobozzal is a kis kosárba, amit a bejáratnál kaptam fel, és már most félig tele van a többi szerzeményemmel. - Aaaazt nem szabad - rázom meg a fejem végül, amint elnézek az általa mutatott irányba, majd le a kosaramba, aztán meg rá. Nem, tényleg nem szabad. Igaz, hogy a kis hátizsákom tértágított, és úgy a testsúlyom felét el bírom cipelni egy darabon, de akkor sem. - A végén gurulni fogok. Vajon a mókus alakom is kövér lenne, ha túl sok csokit zabálnék? - teszem fel a költői kérdést, majd legyintek egyet. Úgyis lefutom.
- Te találtál érdekeset? Most már csak fizetek és elgyömöszölöm ezt a táskámba, aztán mehetünk is. A következő boltot választod te? - kérdezem, és közben gyorsan beállok a sorba, mielőtt még bármi megkísért, hogy aztán mindent kifizessek és eltüntessem a táskámban. Azaz majdnem mindent, mert néhányat a zsebembe is tömök belőlük, legyen energiánk a vásárláshoz. - Milyet kérsz? Van kókuszos, sós karamellás, epres és a kávés. Úgy értem, melyik legyen az első?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

May

- Úgy valahogy - válaszolom kissé lesütve a tekintetem. Nagyon is igaz a megállapítása. Már az is elég lenne, hogy végig akarom enni a teljes Paradis Cukorkaboltot, ami már olyan, mint valami nagy kihívás. Más a Szent Grál után nyomoz meg mágikus ereklyéket kajtat, én ki akarok próbálni minden édességet Bogolyfalva legnagyobb édességboltjában. Ugyanaz a fajsúly, nem? El is pakolom inkább a nagyját a beszerzett csokinak, csak kóstolót hagyok elől.
- Jogos. Szoktam amúgy futni az erdőben is rendszeresen, de szerintem a minisztériumban többet szaladgálok még annál is - válaszolom bólogatva. Ez abszolút igaz is, mert mint az újonc, most én vagyok az, akit mindenért elküldenek a világ végére is. Mint valami beavatási rítus. Már jártam szinte minden lehetséges emeleten szerintem, pedig egy hónapja vagyok csak ott, de még a szomszédos utcákban is. Ismerek lassan minden kifőzdét és kávézót a környéken, de már a felettesem gyerekének is vettem ajándékot. Remélem, örült a plüss unikornisnak a kislány.  
- Óh, értem. Hát sajtot is találunk itt szerintem - válaszolom lelkesen. - Itt szerintem tulajdonképpen minden van, ha nagyon keressük, talán még ördögkölyköt is találunk vagy rozsdás szeget - teszem még hozzá nevetve, aztán körbepillantok, mi is van a közelünkben. Sajtot egyelőre sehol nem látok, bár az nem jelenti, hogy nincs is, van viszont mindenféle hajba való bigyó szemben, sok lakberendezési mütyür eggyel odébb, színes meg illatos fürdősók rengetege, fagyi és ruhabolt is. Mindenekelőtt azonban van csokim, amit meg kellene kóstolni. Hagyom, hadd válasszon May, ebből is, boltból is, ha már a csokiboltba én trappoltam be, mint egy nagyranőtt óvodás.
- Oké, legyen a kávés - vágom rá. Jó választás. A többit a zsebembe tömködöm - abszolút vonzó lehetek, de kit érdekel, ha praktikus -, és átnyújtok egy bonbont, az enyémet pedig kicsomagolom és egészében kapom be.
- Mmmm... ez nattyon jóóóó - nyammogok rajta. Igazán csodás, ahogy a kávé kesernyés ízét kiegészíti a csoki édessége. Én meg úgy fel fogok pörögni, mint egy búgócsiga. - Ahhoz mit szólsz? - kérdezem, amint nincs már tele a szám, közben a szemközt átellenben található ruhaboltra mutatva. - Bemehetünk. Majd összeszedek neked mindent is és találunk valamit. Bízd csak rám. Ha a mentorom kávéját ne tudom szerezni a Starbucks-ból egy löttyintésnyi vaníliával, két löttyintésnyi karamellával, másfél kanál cukorral, csakis barnán, mandulatejjel és egy adag tejszínhabbal, akkor ez is menni fog. - Na igen. Erre már fogadnék is, hogy beavatás volt. Azóta se kért ilyet, hogy sikerült beszereznem neki. Közben én már megyek is, szerzünk ma nadrágot, ha a fene fenét eszik is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- ALÍÍÍÍÍZ, HAHÓÓ - próbálom túlkiabálni a hangos zenét, amiről egyelőre fogalmam sincs, honnan dübörög, mert a felállított színpad még üresen áll. Nem is olyan régen ért véget egy előadás, arról viszont még sikeresen lemaradtam, pedig ígéretesnek tűnt. Ha jól láttam, a Mirákulumtól voltak itt előadók, és úgy megnéztem volna. Sajnos a főnök nem értékelte különösebben, hogy ezért szabadnapot gondoltam kivenni, így átöltözni is a minisztérium egyik mosdójában sikerült rohanva. Még a jobb kezemben az aprócska összecsukható tükör, a balban meg a szemceruza, és félig már kész is vagyok. Közben fel-felpillantok, aztán zavartalanul folytatom a hevenyészett sminkelést. Már csak egy vonal, még egy kis szemfesték, direkt csillámosat dobtam be reggel a táskámba ez alkalomra, na meg egy nem túl feltűnő rúzst. Minden tökéltesen illeni fog a méregzöld felsőmhöz, amit a melegre és az alkalomra való tekintettel a rövidnadrágom mellé választottam. Ide mégse jöhettem a formális irodai viseletben meg a talárban. Azok most a tértágított táskámban lapulnak. Mindenesetre két vonal meghúzása között sikerül kiszúrnom Alízt az egyelőre nem túl sűrű tömegen túl, olyan négy méternyire saccperkábé. Átkiabálni viszont ezt is kihívásnak tűnik. Kezemeben a ceruzával a levegőbe lendítem a karom és integetek is neki, de nem úgy tűnik, mintha nagyon hallana. Vagy csak ilyen lassan érne oda a hang? Páran felém néznek, amint elhaladnak mellettem, úgyhogy inkább gyorsan meghúzom azt a még hiányzó vonalat a szempilláim tövénél, aztán összecsattintom a tükröt és a táskámba dobom azt is, meg a ceruzát is, nem vesződve a cipzárral, és még mindig a levegőben kalimpálva bal karommal szaladni kezdek felé.
- Alíííz, sziaszia - igyekszem még mindig hangosabbnak lenni a zenénél, ahogy széles mosoly kíséretében köszönök neki, majd azzal a lendülettel meg is ölelem. - De jó, hogy ideértél. Képzeld, a főnököm teljesen kivolt, hogy én egy nyomorult koncertért jönnék el hamarabb, és nem veszem komolyan a vacsorája beszerzését. Mielőtt kezdenek, nincs kedved velem vattacukrot vadászni? - kérdezem. Közben meg már a hajamat igyekszem egy normálisabban kinéző kontyba bűvölni, mert ha az egész a nyakamba fog lógni egész este, az nem ígér se nekem, se a mellém kerülőknek semmi jót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Semmi gond, a fő, hogy megtaláltuk egymást - válaszolom széles mosollyal, amikor bocsánatot kér. Közben pedig már lendületesen igyekszem kontyba szorítani a rengeteg hajam, ami nagyon szép és nagyon szeretem, csak ilyen meleg nyári napokon egyáltalán nem élmény, ha a nyakamba lóg, arról nem beszélve, hogy időnként pont olyan makacs, mint én. Most is csak kifojni igyekeznek ujjaim közül a tincsek. Tanulnom kellene erre valami jó varázslatot, amitől csiribi-csiribá, pöpec kis kontyom lesz két másodperc alatt. Vagy egy fodrászt, aki ezt megcsinálja helyettem.
- Jaj, ne is mondd. A mosdóban öltöztem át, még itt az egyenruhám a táskában. Pedig van még nő a csapatban, szerintem csak betörni próbálnak, mert én vagyok a legújabb. Na de sebaj, nem panaszkodni jöttem, hanem élvezni az estét veled. Remekül nézel ki, mint mindig - dícsérem meg, hiszen tényleg jól néz ki. Mindig olyan kis tip-top, igényesen öltözödik, semmit nem visz túlzásba, kicsit még irigylem is, mennyivel nőiesebb tud lenni, mint én a pólóimmal meg a kockás ingeimmel, az egyenruháról nem is beszélve. Utóbbi esetében azonban tartok, hogy ha elkezdenék szoknyát hordani, végképp a titkárnőnek gondolnának.
- Ááá, jogos. Már csak ezt akartam... - mondom a táskámra pillantva, menetközben el is felejtettem gyorsan, hogy nem húztam be a cipzárját. Belekotrok - szerintem egy fél univerzum lapulhat benne, mint minden rendes női táskában - és miután először egy villát találok meg, amiről fogalmam sincs, hogy került oda, ezért pont olyan meglepett arcot is vágok, majd egy krimit, harmadjára a rúzs is meglesz. A tükröt már meg se próbálom megtalálni, inkább a telefonom képernyőjét használva oldom meg, hogy szép vörös legyen a szám, enyhén narancs árnyalattal. Hasonló a hajamhoz. Az én színem. Elégedett mosollyal pillantok fel, eltéve a telefont is, a rúzst is, és a cipzárt is behúzom, a táskámat magam elé fordítva.
- Na milyen? Mármint ezt most tényleg csak félig úton hoztam össze, nem mestermű, de elfogadható? - kérem ki a véleményét. Tanulnom kellene még azért tőle, sokkal jobban megy ez neki, mint nekem.
- Hmmm... fogós kérdés. Hátha van kókuszos, de ha nem, akkor jó lesz a málnás nekem is - döntöm el, mit szeretnék, miközben belém karol és elindulunk az árusok felé.
- Semmi túlságosan érdekes igazából, a főnök mogorva vén medve, beadtam az önéletrajzom a tanodába, hátha érdeklem őket, mint túlélési alapismeretek oktató, de még nem hívtak interjúra... csúnyán összevesztem Kristóffal, mert felajánlottam, hogy költözzön be a házba, mert Viktor is ezt akarta volna... jaj és képzeld, nem olyan rég belefutottam a csárdában Patrikba... tudod, aki a Lo Sientoban van, és tizenévesen én is a fanclubja tagja voltam, amikor még Eridonos volt, és emlékszik rám. Kicsit se volt ciki... - mesélem, a végén már nevetve. - És veled mi újság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Jaj, nagyon nagyon köszi - hálálkodom máris, amint felajánlja, hogy kontyba kényszeríti makacs hajtincseimet, és engedelmesen fordulok is. Hogy ez mennyivel gyorsabb, és milyen jó barátnőm van nekem. Mázlista vagyok. Pár pillanat alatt végez is, én meg hosszú percekig kínlódtam.
- Huh, örök hálám. Kincset érsz - mondom neki megtapogatva futólag a bizonyára csinos kis kontyot, amit a kis tükörben aligha tudnék megnézni, így nem is próbálkozom ezzel, csak elképzelni próbálom így, milyen is lehet. Biztos sokkal szebb, mint a madárfészek, amit én hoztam volna össze.
- Majd megmutatom nekik, hogy ott a helyem - válaszolom határozottan. Az elmúlt pár hónapban, amióta ott vagyok, ez megy, már bekapcsolt nálam a csakazértis üzemmód.
- Neked sosincs ilyen nincs egy rongyom se pillanatod, amikor órákig ácsorogsz a szekrény előtt, amiben csak lábbal lehet már bent tartani a kiömleni készülő ruhákat és nem tudod, mit vegyél fel? Komolyan mondom, remek stylist lenne belőled - mondom fülig érő mosollyal. Ugyan olyan sok ruhám nincs, hogy szembeömöljön a szekrényből, de a választás időnként mégis nehéz, ezt a felsőt kiválasztani is fél órába telt, és vagy tizet próbáltam fel, mire döntésre jutottam tegnap este. Rémes, tudom, abszolút fontos női probléma.
- Köszi! Igazából tegnap este összeszedtem mindent, mert volt egy olyan érzésem, hogy a főnök bekavar, így tényleg gyorsan ment - felelem, aztán még megbeszéljük a vattacukor kérdését is. Mosolyogva bólogatok a válaszára, nekem pont fordítva van a kedvencek listája, előbb a kókuszos, aztán a málnás, de ez meg tökéletes leosztás szerintem. Összeveszni biztos nem fogunk rajta. Megvakargatom aztán az arcom a fülem magaslatában kissé zavartan, nem akarom félbeszakítani, de azt hiszem, amúgy is én nem fejeztem ki magam eléggé világosan a munkát illetően.
- Hát... az a helyzet, hogy nem akarok elmenni. Az agyamra megy a főnök, bár lehet azért is ilyen, mert ahogy hallottam, beteg a felesége, de mivel a túlélési alapismeretek csak heti egy alkalommal van a leendő aurortanoncoknak, nem igazán tartom jó ötletnek kizárólag arra váltani. Úgy gondolom egyelőre, hogy nem ütközne annyira a kettő. Viktornak is sikerült összeegyeztetni, de legrosszabb esetben igénylek a Minisztériumtól egy időnyerőt, de majd kibogozom ténylegesen, ha egyáltalán interjúra behívnak - válaszolom. Egyelőre nem tűnik úgy, hogy ezzel esetleg túlvállalnám magam, még a készüléssel sem kell túl sokat foglalkoznom, mert az aurorképzőben is tanultam ilyet, a bátyámtól is, sőt, a bátyám összes tananyaga is megvan, amiből oktatta a tárgyat jó pár éve.
- Igen, ahogy mondod, ez a baj, hogy dédelgeti magában a kis sérelmeit és nem hajlandó megnyílni. Egyelőre még érintetlenül hagytam a neki szánt szobát, de ha sokat makacskodik, kiadom, és lakjon továbbra is albérletben, ha ettől érzi jól magát - mondom kicsit megrántva a vállam, mintha nem érdekelne, pedig érdekel, mert szeretném, ha ez úgy lenne, ahogy Viktor szerette volna. Talán még megpróbálok vele beszélni, most azonban nem akarok ezzel sokat foglalkozni, hiszen szórakozni, kikapcsolódni vagyunk itt, nem panaszkodni jöttem.
- Mert tizenévesen pár eridonossal gyakorlatilag futottunk utána, mert milyen jó pasi meg zenész és uuu, meg awww, és erre is emlékszik, de igazából aztán már nevettünk rajta, kinőttem ebből, de azért tuti nem a csárda lesz a törzshelyem, hogy ezt folyton felidézzük - nevetem el magam most is, miközben fülig vörösödöm. Voltak ciki dolgaim nekem is tiniként, de felejtsük el ezt is, inkább érdeklődve hallgatom, mit mesél Alíz. Tényleg rég találkoztunk, azt hiszem, ezen változtatni kellene, és rendszeresebben összefutni legalább egy teára vagy sütire.
- Ó, mi történt? Nem érdekli már az embereket a jövő? A fotóidból tervezel kiállítást? Vagy már volt is, csak lemaradtam? - kérdezem. Ha lesz, biztos, hogy elmegyek. - Ugyan, dehogy lesz belőled macskás néni, abból már amúgy is van egy Bogolyfalván. A pasinak meg fogalma sincs mit veszített, de az ő baja. Lemaradt arról, hogy egy csinos, okos, tehetséges művésszel és jövendőmondóval lehessen - mondom neki mosolyogva és abszolút őszintén, ahogy azt már tőlem amúgy is mindenki megszokhatta. Talán rendezek egy ismerkedős vacsit egyszer, annyi facér minisztériumi dolgozót ismerek, és még jófejek is, hátha csak ennyi kell a sorsnak, hogy működésbe lendüljön. Az árushoz érve beállunk a sorba. - Biztos csak nem ő volt az igazi, de majd neked is eljön a szőke herceg fehér lovon vagy seprűn vagy ahogy tökéletes lesz, ebben biztos vagyok. Nincs kedved amúgy egyszer a Mirákulum egyik előadására is eljönni valamelyik hétvégén? Vagy a Visegrádi Viperák egyik kviddicsmeccsére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Megmutatom én, milyen fából faragtak! Nyomozó lesz még belőlem, nem a semmiért tanultam a rendvédelmi akadémián - válaszolom lelkesen a csatakiáltásnak is beillő lelkesítésre, bal kezemmel még a levegőbe is bokszolok. Makacs népség vagyunk mi, Návayak amúgy is, nem adom fel csak úgy. Ha meg még ilyen barátaim is vannak, akik bíztassanak, hát ez el van döntve, nagyon is határozottan.
- Nagyon jól megy ez neked - válaszolok bólogatva. Én felkapni valamit csak akkor tudok, ha csak kiugrom a boltig, és nem érdekel, ki mit gondol az elnyűtt pólómról, vagy ha az egyenruhámat kell felkapni, mert az gondolkodás nélkül is megy.
- Csak ilyen beépített női cucc - legyintek nevetve arra, hogy jó volt a megérzés. Sőt, igazából még az se kell, elég csak ismerni Marossy-t, és máris előre látja az ember, hogy mindenre morogni fog az égvilágon. - Köszi, ez jólesik - mondom aztán már komolyabban. Tényleg jólesik, hogy úgy gondoljan, menni fog, hogy elérjem, amit szeretnék. Néha azért nagyon bénának érzem magam, mint akinek a fenekén még ott a tojáshéj, de hátha legalább a próbaidőm végére ez az érzés majd elmúlik. Meglátjuk.
- Majd csak megoldódik. Azért biztos nem lehet könnyű neki se, ha tényleg igazak a pletykák, megértem, ha feszült meg ideges, de lehet tényleg jobb lenne, ha mondjuk elmenne egy szabadságra. Talán majd megpróbálom felvetni neki, csak ki kell találnom, hogy lehet ezt úgy, mintha az ő ötlete lett volna. Mégse akarok annyira a kotnyeles újonc lenni - magyarázom a végére kuncogva, bár való igaz, hogy ezt tényleg elkerülném, mielőtt még azt hiszik, mindenbe beleszólok, akkor is, ha nem az én dolgom. Igyekszem azért megfontoltabban szóra nyitni a szám, mint amennyire ez kedves bátyámtól valaha is telt. Igaz, mindenki azért szerette, amilyen volt, de biztos vagyok benne, hogy mégse venné ki jól magát, ha csak úgy megkérdezném a főnököt, hogy szabira menni nem gondolt még? Már látom is magam előtt a rákvörös fejét, épp csak a fülén nem jön ki a füst.
- Ehh, túl jól ismersz. Tényleg nem hagy nyugodni, és nem tudom elengedni, a végén meg addig fogom kapargatni, amíg csúnya seb nem lesz belőle a végén, mert mindketten túlságosan is makacsok vagyunk. Azért elgondolkodtam rajta, hogy utánanézek, nincs-e valami kiskapu, hogy mégis auror lehessen, mondjuk törlődnek a vétségei x év után vagy esetleg lehetne fejvadász, az már majdnem olyan, néha még izgalmasabb és veszélyesebb is, és hátha Fanni is tud még kicsit rá hatni, bár erre sem tenném a nyakam - gondolkodom hangosan gyakorlatilag, mi is segíthetne ezen. Az biztos, hogy az is rontott a helyzeten, hogy nem vették fel az akadémiára a javítóban töltött idő miatt, pedig mindig is auror akart lenni.
- Az biztos - nevetek ismét, Patrik és a fanklub mégiscsak vicces is, olyan jó sztori igazából már így évek távlatából, amit elmesél az ember, hogy mások is vele nevessenek.
- Tehetséges is vagy, ez biztos. Aki nem így gondolja, az vagy vak, vagy nem ért a fotókhoz. Jaj, annyi mindenről lemaradtam az aurorképző miatt, de most már mindenképp bepótolom. A legközelebbi kiállításon biztos ott leszek, aurorbecsszó - ígérem is, megemelve a kezemet is hozzá, jelezve, hogy tényleg komolyan gondolom. Be kell pótolnom azt a sok kihagyott kiállítást is.
- Mugliknak kellene jósolnod. Nem olyan rég voltam otthon Szegeden, kapcsolgattam a tévét, és képzeld, van egy egész EzoTV nevű csatorna. Nem tudom, hogy tényleges jós van-e közöttük, vagy csak sarlatánok, de a legtöbb jóslat inkább úgy néz ki, mintha barkochbát játszanának a betelefonálókkal. Te lennél hetedhétország leghíresebb jövendőmondója. Sőt, belegondolva lehet, hogy pont ezek az emberek rontják a helyzetet... - mondom elgondolkodva.
- Abban én is biztos vagyok - helyeslek lelkesen bólogatva. Egyszer biztos megtalálja az igazi. Megrázom a fejem aztán a kérdésére válaszul. - Nem igazán. Előbb szeretnék karriert, aztán majd csak alakul valamerre. Meg még amúgy sem olyan rég szakítottam Danival, az utolsó vizsgám előtt pár hónapja. Az akadémián ismertem meg, és egy ideig minden rendben volt, aztán elkezdett féltékenykedni a barátaimra, és folyton vallatott, hogy hol vagyok és meddig, és ez olyan... meeeh - fejezem ki a véleményem egy óvodáshoz méltóan, elhúzva a szám. - Szupiii, akkor majd egyeztessünk, hogy mikor lenne jó - örömködöm, és ha már elfogytak az emberek a sorban, előre tessékelem, kérje csak szépen a málnás vattacukrot, én meg megérdeklődöm, van-e kókuszos. Kérek is, amint kiderül, hogy akad. - Egészségünkre! - emelem felé, amint meg is kaptam a sajátom. - Akarunk első sorban csápolni? Vagy szeretnéd még a hallásodat megőrizni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Nagyon lazán és profin szerzem már be mindenki ebédjét meg kávéját. Az összes környékbeli helyen ismernek már lassan - nevetem el magam. Értem ám, mire gondol, meg hasznos tanácsokat ad mindig is, úgyhogy megjegyzem magamnak. A haladáshoz már csak az kell, hogy más feladatot is kapjak végre, ahol nem csak azt bizonyíthatom, hogy elbírok három szatyorral is, meg nem tévedek el a Minisztérium szintjei között. Na de sebaj, majd csak megérjük ezt is. Főleg, hogy éppen nagyon jó ötletet adott a főnökkel kapcsolatban.
- Na ezzel be is fogok próbálkozni jövő héten, hátha veszi a lapot. Zseni vagy - mondom neki széles mosollyal az arcomon, hálálkodva. Az ilyen célozgatós kommunikáció valahogy sose volt erősségem, csak azt tanultam meg, hogy néha be kell fogni a szám és nem mondhatok ki mindent, de ugye próba cseresznye... vagy éppen kevésbé ideges és fáradt főnök is lehet.
- Á, most nem erőltetem. Gondoltam, megvárom, mire lemászik a magas lóról vagy Fanni megpuhítja legalább egy kicsit, aztán majd jöhetnek a kis lépések, még mielőtt megint összevesznénk - válaszolom bólogatva. Kristóffal túlságosan is hasonlítunk egymáshoz ahhoz, hogy ez nehogy véletlenül is túl egyszerű legyen.  
- Mindenképp - mondom rákacsintva. Most már biztos, hogy ha rajtam múlik, nem fogom kihagyni egy kiállítását sem.
- Nincsmit, és hajrá, majd szurkolok. Szerintem te lennél a legkeresettebb jós, végtére is jóstehetség is vagy, nem csak összevissza beszélsz, hogy vagy bejön, vagy nem - válaszolom lelkes mosollyal, mutató- és középső ujjaimat keresztezve mutatom is, hogy bizony, tényleg szurkolok ám, ha belevágna. Megvonom a vállam az exem említésére aztán.
- Jobb így. Már röhejes volt a végére, amit művelt, ilyen gyerekes drámákhoz meg kinek van kedve? - teszem fel a költői kérdést. Tényleg nem bánom, hogy szakítottam vele, aztán majd ha akad valaki, akad, ha meg nem, hát egymagamban is megvagyok ám. Tudom én élvezni az életet. Tessék, a Mirákulumba is mehetek Alízzal, ha meg esetleg nem lett volna kedve, egyedül is mennék, mint ahogy el is fogok menni a kviddicsmeccsre például. Na meg ma is itt vagyunk, és mindjárt be is állunk az első sorba bulizni. De persze kellemetlen alakok mindenhol vannak, itt is, valaki kedvesen kiveszi barátnőm kezéből az éppen megszerzett vattacukrot.
- Na neee - szalad ki a számon azonnal, hitetlendkedve nézek a kedves úriember után, majd Alíz kezébe nyomom a saját vattacukrom. - Légy oly kedves, fogd ezt meg nekem. Minjárt jövök - mondom, és ha még a munkahelyen hordott ing lenne rajtam, nem egy ujjatlan felső a melegre való tekintettel, még neki is gyűrkőznék, miközben lendületesen a tolvaj után indulok. Szerezhetnénk egy újat is, de ez elvi kérdés. Nem fogok. Elmorgok pár bocsánatkérést, miközben átfurakodom a tömegen, hogy aztán megkocogtassam az illető vállát. - Hé, kérem vissza a vattacukrot - mondom határozottan, miközben már a táskámban turkálok a jelvényem után, hátha attól kezesebb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

Lelkesen bólogatok egy sort, jólesik a biztatása. Túl fogom élni én ezt az egészet, eldöntöttem, és egyszer még nyomozó lesz belőlem. Még a főnököt illetően is remek ötletet ad, hogyan vehetném rá szépen, hogy elmenjen szabadságra, és még azt is higgye, hogy ez egyedül az ő ötlete volt. Ki is próbálom majd első adandó alkalommal. A Kristóf kapcsán felmerült gondolatokra is bólogatok. Bár nem kifejezetten erényem a türelem, de ha most rárontok, akkor lehet, hogy csak még jobban összeveszünk. Hagyom inkább ügyködni Fannit szépen, vagy hátha az is elég, ha idővel lenyugszik a marhára. Mindenesetre mára inkább lerázom a gondolatot is, szórakozni jöttünk, nem akarok ezen rágódni és elrontani az estét.
- Majd én leszek az egyes számú szurkoló, szerezhetek pomponokat is. Ki tudja, az jobban segít közvetíteni a pozitív energiákat az éterben - válaszolom nevetve, aztán még az exemet is kibeszéljük gyorsan, már legalábbis azt, hogy egyikünknek sincs szüksége olyan pasira, aki uralkodni akarnak fölötte. A sor is elfogy közben előttünk, szert teszünk az áhított vattacukorra, és már élveznénk is az életet meg főleg a koncertet, amikor egy láthatóan már kissé illuminált állapotban lévő fószer úgy dönt, éppen Alíz vattacukrára fáj a foga. Na ezt nem hagyom annyiban. Bármi mást sem, mondjuk, mert hiszen ha nem állok a sarkamra, még azt hiszik, hogy ezt csak így következmények nélkül meg lehet tenni. Barátnőm kezébe nyomom a saját vattacukrom, és az illető után sietek átverekedve magam a tömegen. Hamarosan utol is érem, és már kotorászok a táskámban, hátha a jelvényem jobb modorra vagy legalább belátásra bírja. Elsőre most sem azt sikerül megtalálni, hanem a kis összecsukható tükrömet. Csodás. Szusszanok egyet, majd feltartom a mutatóujjam, hogy hallgasson már egy fél pillanatra, de fél kézzel tovább keresgélek és ki is tapintom a jelvényt, és az orra alá tartom.
- Köszönöm, az már rég nem az én műfajom. Viszont kérem vissza a barátnőm vattacukrát, amíg szépen mon... dom - az utolsó szótagot már kisebb szünet után mondom ki, mert amilyen pofátlan, beleharap. Na jó, elég volt.
- Ennyi volt. Most azonnal vesz neki egy másikat, baromarc - morgom nem túl kedvesen, elkapva a fülét, a jelvényemet meg egy gyors mozdulattal a rövidnadrágom zsebébe dugom. Kell a szabad kezem, ha pálcát kellene rántanom, mert akadékoskodik. Egyelőre azonban határozottan húzva, mintha legalább az anyja lennék, ő meg neveletlen beste lelke, húzom magam után a stand felé a fülénél fogva. Márpedig venni fog Alíznak egy másik adag vattacukrot, ha volt képe ezt lenyúlni és még bele is kóstolni. Egészségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Nyugalom, ennyiért nem fogom, de most... jaj már, hát ez mekkora pofátlanság - állapítom meg, amikor még nagyon is pimasz módon beleharap a nemrégiben lenyúlt vattacukorba, hiába igyekszem sértetlenül visszaszerezni azt. A jelvény azért többet használ, mint árt, legalább beijed egy kicsit. Helyes. A következő pillanatban pedig már a fülénél fogva vonszolom a vattacukros standja felé. Ha ezért bevinném a legközelebbi kirendeltségre, lehet, hogy mindenki egy jót nevetne, aztán majd kialussza a sok sört, de ugyan. Megelégszem azzal, ha Alíz kap egy másik vattacukrot, ha már egyszer mi rendesen kifizettük a magunk részét. Esetleg, ha szépen kéri, még akár meg is szántam volna, egyáltalán nem is került sokba, de kellett pofátlankodni. Hát így járt. Közben se nem hallok, se nem látok, amíg el nem érjük az árust, olyan lendülettel igyekszem arrafelé. Az sem tűnik fel, hogy Alíz utánam kiabálna, de hamarosan úgyis megtalál legalább.
- Mindjárt kapsz új vattacukrot az úrtól, miután a tiedet valószínűleg már széthordták a hangyák - jelentem be neki, mire jutottunk a túszommal, akinek végre elengedem a fülét és meglapogatom a vállát majdhogynem barátságosan, mintha az éppen közölt tényállás közös megegyezés eredménye lett volna.
- Ugye? - pillantok azért rá elég határozottan, azt hiszem, erre mondhatják, hogy a veséidbe lát valaki, és remélem, bólogatni kezd azonnal. Aztán Alíz felpofozza. Kicsit még meg is lepődöm hirtelen, mert bár tudtam mindig is, hogy némileg hirtelen természet, eddig egészen visszafogottnak bizonyult ma este. Eddig. A férfi azonban egyre rosszabbul kezd kinézni. Ahogy elnézem, nem a pofon váltotta ki ezt a hatást, hanem feltehetőleg túl sok alkohol. Számat elhúzva ragadom karon, hogy odébb húzzam kicsit, mielőtt még valakit tényleg telibe talál a gyomortartalmával. Fúj. Belegondolni is rossz. Én meg ezzel töltöm az időm a koncert helyett. Ma már sokadjára kezdek keresgélni a táskámban, hogy megint ezer és egy dologba akadjak bele, de nem, ezúttal szerencsém van és elsőre megtalálom a négyszögletűre vágott jegyzetlapokat. Csak egy pálcaintés kell, hogy a leszakított papír apró madárrá hajtogassa magát, aztán huss és pöcc, már itt sincs. Ugyan patrónust is idézhettem volna, de az túl feltűnő lett volna itt szerintem. Egyszerűbb ez így.
- Ha minden jól megy, hamarosan itt is lesz egy medimágus, aztán elviszik az ispotályba. Leghamarabb a detoxban fog kikötni. Neked meg mindjárt szerzünk egy vattacukrot, és visszamehetünk szórakozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Hoppanálni szoktak - válaszolom Alíz megnyugtatására. Van pár ismerősöm az ispotályban, olyan is, aki ilyen random idézésekre reagál, mint a mugli mentősök, és meglehetősen gyorsak tudnak lenni. Csak ugye előbb az üzenetnek is kell egy kis idő, hogy megérkezzen. Szerencsére semmi hihetetlenül sürgető nincs a helyzetben, csak mégsem akarom itt hagyni a férfit, elég ramatyul néz ki, a detoxban jobb helyen lesz.
- Rendben - bólogatok utána pillantva, addig meg elácsorgok kedves társaságom mellett. Az órámra is rápillantok, de sajnos ettől nem telik az idő most sem gyorsabban, mint ahogy máskor sem szokott, hiába próbálom noszogatni. Szerencsére mire Alíz visszaér és elmondja a tervet, már fel is bukkan egy ismerős arc. Nahát. Nem számítottam rá, hogy pont Bella van szolgálatban. Szinte már bíborba hajló vörös hajáról messziről megismerhető.  
- Nna, itt is vannak - állapítom meg arrafelé integetve, amerről a nő közeledik. Néhányszor sikerült már ellátnia a kviddicsezés közben szerzett sérüléseimet. A nyomában egy másik medimágus is felbukkan, a talárból könnyű őket felismerni legalább. Még Alízt is bemutatom, majd gyorsan összefoglalom, hogy kedves barátunknak, akit nem különösebben ismerünk, feltehetőleg náluk lesz a legjobb helye, aztán már ott sincsenek. Mire jó is a képzett medimágus, ugye? Pikk-pakk kezelik is a helyzetet.
- Na hát akkor menjünk is csápolni, még mielőtt lemaradunk az egészről, ez meg elintézve. Köszi, hogy vigyáztál a vattacukromra. Ez is izgalmas kis este lett - dünnyögöm a végét, bár igazából mindig sikerül előbb-utóbb belekeverednem valami ilyesmibe, szóval lehet, hogy én vonzom ezeket az izgalmakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Roland

Tizenegy perccel nyolc előtt fordulok be sarkon, a hátralévő egy perc pont elég, hogy megtegyem a maradék pár métert a szökőkútig. Ezúttal is a sötétkék egyentalárt viselem, a hajamat meg egyszerű copfba fogtam össze. Nincs külön erre vonatkozó előírás, viszont ha kiengedve hordanám, előbb-utóbb valamiben akadályozna a végén, lévén, hogy derékig ér. Az órámra pillantok még, aztán be kell vallanom, meglepődöm, hogy Roland már ott áll. Arra számítottam, hogy ha öt percet nem is késik, de legalább egy-két percet igen.
- Jó reggelt - köszönök vissza, elkönyvelve magamnak csendben, hogy ez egy jó pont. Bólintok. Bizony mehetünk. A tegnapi beszélgetés alapján egyértelműnek tűnik, hogy hoppanált már, így nem érzem szükségét, hogy szóljak, néha meg tudja viselni az ember gyomrát például egy kicsit. Már ismerem az utcákat, rutinból megy, hogy magam elé képzeljem a célt, ami így még annál is egyszerűbb, mint amit tegnap javasoltam. Mivel én napi szinten járok be a Minisztériumba, egyenesen az épület előtti térre érkezünk a Vérhalom és az Apostol utca kereszteződése helyett.
- Na hát akkor... mivel azt mondtad, még nem jártál itt, üdv Budán, na meg a Minisztériumban - mondom egy félmosoly kíséretében, és intek is, hogy kövessen. Az épületbe a főbejáraton át lehet bejutni, semmi igazán extra nincs itt, leszámítva a védővarázslatokat az épület körül.
- Itt a recepció található meg az őrszolgálat - foglalom össze röviden. Messziről integetek a pult mögött ücsörgő Izának, de biztos, ami biztos alapon oda is sietek. - Iza, drága, jó reggelt. Lennél oly kedves és adnál a fiatalembernek egy ideiglenes belépőt? A mentorprogramban vesz részt, a többit majd intézem fent Marossival. Köszi - magyarázom el a helyzetet, mire pillanatokon belül a kezembe is nyomja a megfelelő pergament. - Tündér vagy - köszönöm meg, és tovább is adom Rolandnak. - Az összes részlegünk a másodikon van. Az elsőn a miniszter irodája van, titkárság, satöbbi. A harmadikon a mágikus balesetek és katasztrófák főosztálya, a negyediken a varázslény-felügyelet. Az ötödiken a Nemzetközi Máguskapcsolatok, a hatodik a közlekedésügyé, a hetediken a varázssportok főosztálya van, a nyolcadikon a tárgyalók, kilencen az igazság- és belügy... ó, meg a misztériumügyiek az alagsorban kaptak helyet. Nincs mindenhová bejárásom, de a másodikon sok mindent meg tudok mutatni. Meg a harmadikra, negyedikre éa a hatodikra is be tudlak vinni, illetve az alagsorba, ha akarnál egyet túrázni, de mindenekelőtt egy belépőt kell intézni neked a főnökömnél, amivel ide majd egyedül is bejutsz - mondom, közben pedig már be is szállhatunk a liftbe, hogy hamarosan a másodikon szálljunk ki belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Roland

- Köszönöm - válaszolom. - Nem tudom, ki álmodta meg, de a Kommandónál mindenki ilyet hord - teszem még hozzá. Végtére is miért venném bóknak, hogy jól néz ki az egyentalárom? Sokat nem mutat, ez az egyik nagy előnye. Ugyan ha sötétzöld lenne vagy vörös, sokkal jobban állna, de mi részlegünknek ez jutott. A megfigyelőké már szürke például. Lehet, hogy azzal jobban beolvadnak a környezetbe, de ennek igazság szerint sose jártam utána. Nekem tökéletes ez a kék, amit valamikor valaki megálmodott. Gyorsan elintézem a belépőt, amire kezdetnek szükségünk van, majd amíg a liftre várunk, azt is felsorolom, mi minden található az épületben. Ebből meg sok helyre már ilyen vagy olyan okból bejárásom is van. Legfőképpen azért, mert mindenhová engem küld mindenki, de hát mint mindennek, ennek is megvan a maga előnye ugyebár. A lifttel hamar fel is érünk, és közvetlen a bejárat mellett tábla függ a falon, amin szépen fel van sorolva, mi minden található ezen a szinten. Már sorolnám is, de rákérdez a belső kommunikációra. Már válaszolnék is, de még beszél. Hmm. Majdnem elnevetem magam, mint aki nem hisz a fülének, de aztán a szám szélét beharapva igyekszem megtartani magamnak a reakcióm, szusszanva egyet. Most tényleg kóstolgatni próbál?  
- Figyelj, Roland... ez esetleg egy kocsmában elmegy, ha már évek óta haverok vagyunk, de itt és most a mentorod vagyok, és ha szeretnéd, hogy ez így maradjon, akkor betartod a szabályokat. Az egyes számú az, hogy az ilyen megjegyzéseket megtartod magadnak - közlöm vele határozottan. A többit, ha lesz, majd menet közben kitalálom.
- - Amúgy papírt használunk üzenetküldésre. Terepen patrónust is, de az épületben jól kiépített kommunikációs hálózat van, és papírmadarakat küldünk leggyakrabban - válaszolom. A magam részéről nagyon szeretem azt a praktikus kis varázslatot, amitől az előre gyártott kis négyszögletű papírok az asztalomon papírdaruvá hajtogatják össze magukat, majd elröppennek vagy éppen valaki másé az asztalomon landol és szétbomlik, hogy megmutassa a benne rejlő üzenetet.
- Majd úgyis biztos látni fogod, ha lesz kinek mit üzenni, és nem csak a semmiért zargatnék valakit - mondom. Ígéretnek is veheti akár, annyi üzenet megy itt körbe napi szinten, hogy biztos fog látni néhány ilyet már ma.
- És erre van az Aurorparancsnokság. A bogolyfalvi kirendeltség is ehhez tartozik végső soron - mutatom az első folyosót, ami jobbra tőlünk kezdődik, majd egy kanyar után már nem is látni, merre tart tovább. - Irodák, kihallgatótermek, miegymás. A Kommandót meg erre találni. Ezen a szinten van még az animágus meg a tárgybűvölési nyilvántartó, a mugli tárgyakkal való visszaélésiek, a hamis védővarázsok és önvédelmi eszközök felkutatása és elkobzása ügyosztály, a varázshasználati meg a vizsgahivatal. Nem csak auroroknak van fenntartva, és a vizsgahivatalba például nincs is bejárásom. Kihallgatót tudok mutatni később, meg kell néznem, melyik üres, meg bemutathatlak néhány aurornak különféle beosztásban, de most mindenekelőtt erre, intézzük el a papírokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Te is mindig kimondasz mindent, ami eszedbe jut? - kérdezem, kicsit ingatva a fejem, és kissé teatrálisra sikerül a mellékelt sóhaj. A bátyám is ilyen volt. Ami a szívén, az a száján. - Legalább abban egyezzünk meg, hogy ezeket megtartod az épületen kívülre. És én még jelentkeztem a Bagolykőbe oktatónak, édes Merlin - dünnyögöm a végét már csak magamnak. Ha ilyenek lesznek a diákjaim, még a végén kihull a hajam is vagy beleőszülök éppenséggel. Nagy levegőt veszek. Még amúgy se jeleztek vissza egyelőre, hogy elég meggyőző lettem volna, majd meglátom, merre alakul az az egész. Megdörzsölöm kicsit a homlokom, hátrasimítom a kósza hajtincseimet, és válaszolok inkább a felmerülő kérdéseire.
- Praktikusak is, meg szépek is - állapítom meg bólogatva. Az újabb kérdés kicsit elgondolkodtat, bár töprengtem már én is ezen, lévén van egy apukám, aki mérnök ráadásul alapképzettségét tekintve, sok érdekességet mutatott már.
- Nem tudom a pontos választ, de azt hiszem, azért, mert az elektromágia még viszonylag új terület, de megbűvölt írógépeink már vannak, meg ugye öníró pennák, ilyesmi, szóval azért nem rabszolgamunka az adminisztráció sem, így meg valóban látványosabb, mint egy egyszerű email lenne - válaszolom végül némi gondolkodás után. Aztán felsorolom, mi minden van itt az emeleten. Nem mindent fogok tudni megmutatni, mert bejárásom nincs mindenhová, de majd azért tervezem, hogy ahová be tudok menni és nem hadi titok, azt mégiscsak megmutogatom futólag legalább, lásson világot. Bólintok a papírokat illetően, és el is indulok azzal a lendülettel el is indulok balra az első folyosón, határozottan előre. Már mesélném is, hogy amúgy a támogatószázadhoz tartozom egyelőre, de újabb kérdést tesz fel, amin kicsit megakadok. Kell pár pillanat, hogy összerakjam magamban a választ. Hogy lehet ezt szépen elmondani?
- A családomban generációkra visszamenőleg szokás a rendvédelmi erőknél szolgálni, apa katona, anya auror, de nevetni fogsz, művészeti pályára készültem sokáig. Esküszöm, látványosan megkönnyebbültek a szüleim, amikor közöltem, hogy mégis auror leszek és nem fogok éhen halni a hárfám mellett. Na de amúgy a bátyám miatt választottam végül ezt. Tudod, a mugli és varázsfegyver-szakértő - válaszolom végül széttárva a karomat, mint aki nem tehet róla, hogy ilyen hatással van rá a példaképe. Tudom azt is, hogy tényleg viccesen hangzik a hárfa, keresve se találhattam volna jobb hangszert, de remekül tudok olyan sitcomos aláfestő zenéket játszani a húrokon, hogy mindenki instant agybajt kap. - Ja, meg hát ugye jól áll nekem az egyenruha. Csalódni... hát, nem is tudom a tápláléklánc legalján lenni nem élvezet, de amúgy nem mondanám, hogy csalódtam - mondom vállat vonva. Ha kiderül, hogy tényleg csak a titkárnőnek néznek, az csalódás lenne, de egyelőre úgy tűnik, hogy csak az újoncok beavatásán verekszem éppen át magam, és elkezdtek befogadni. - Te miért szeretnél auror lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Áhá - állapítom meg. Azt hiszem, értem, mire gondol, és inkább nem feszegetem. Szeretem az őszinteséget, de van az a szintje - amire a bátyám is hajlamos volt -, ami már túl sok tud lenni sokaknak. Néha egyébként belőlem is előtörnek a dolgok, mielőtt még végiggondolnám, de azért szerencsére kicsit jobban sikerül magamban tartani sok mindent, mint Viktornak ment ez.
- Az a terv - válaszolom, és azért szusszanok egyet nevetősen a folytatásra. Kemény fából faragtak azért, úgy vélem, csak elbánok néhány hozzá hasonlóan nagy szájú és nagy egóval megáldott kölyökkel.
- Túlélési alapismereteket az aurorképzésre készülőknek - osztom meg vele a tárgy nevét is, a részletekbe meg inkább nem megyek bele, különben sosem mozdulunk el innen. Legyen elég annyi, hogy én teljesen rá vagyok pörögve, ezer és egy ötletem van és tervem, de majd elválik gyakorlatban, mit is lehet megvalósítani a diákokkal.
- Nagy úr a megszokás, na, ezt nem vitathatjuk - mondom teljesen őszintén. - Azért nekem van telefonom meg miegymás, de hát félvér vagyok, válogathatok innen is, onnan is - teszem még hozzá megvonva a vállam, széttárva kicsit a kezem is, mert mégse én tehetek arról, hogy itt ragaszkodnak valamihez, ami ősidők óta megy így. Ám nem én fogok ide változást hozni. Kivéve, ha egyszer belőlem lesz aurorparancsnok, az viszont, ha meg is történik, biztos, hogy nem most lesz.
- Naná, és még jól is ment - vágom rá a választ a kérdésére, amikor félbeszakítja a mondandómat. Szélesen mosolygok is mellé, büszkén kihúzva magam. - Akár még egy zenekarba is bekerülhettem volna, olyan jól ment, de most már csak magamnak gyakorlok. Azért még szeretnék egyszer valahol előadni, szóval még akár. Egy baja van ennek a hangszernek... nem a legegyszerűbb szállítani. Nem is tudom, mit kezdenék vele, ha nem boszorkány lennék - dünnyögöm. Így szerencsére csak egy zsugorító bűbáj, és zsebre is tehetem. Micsoda mázli azért.
- A hízelgés nagyon jól megy, tanítják már az iskolában vagy veleszületett? - kérdezem meg elnevetve magam. Azért én tudom magamról, hogy az egyenruha roppant előnyös, de messze nem tökéletes az alakom. Nem vagyok túl elégedett a tükörképemmel, és nem tudom, hogy a genetika-e, vagy a sport teszi, de széles a vállam, ésatöbbi. Tudnám még sorolni. Ezért is szeretem a laza ruhákat, az ingeimet, na és persze az egyenruhámat.
- Hát... az egyenruha megőrjíti a nők egy részét amúgy is, tuti összeszedhetnél egy egész háremet - válaszolom kuncogva, de aztán azért kicsit komolyabban bólogatok a válaszát végighallgatva. Nem biztos, hogy teljes mértékben értem, de azért hellyel-közzel mondhatni, hogy igen. - Mi mást választanál akkor? - kérdezek vissza, aztán az egyik ajtó előtt megállva be is nyitok. Kicsit népes irodahelyiségbe lépünk, messze még az ebédidő ahhoz, hogy pangjon.
- Na hát... itt dolgozom. Ők meg Botond, Laci, Mariann, Ulrik, Emil, Bálint és a főnököm, Marossy Péter - mutatom be sorban a bent lévő embereket, akik javarészt a dolgukra figyelnek egyébként. - Roland meg a mentorprogram keretében van itt. - közlöm ezt is velük még, mielőtt az asztalomnál - merthogy tessék elképzelni, van már saját asztalom - összeszedném a már amúgy tegnap előkészített papírt. - Na ezt kellene kitölteni, meg itt aláírni és ha a főnök is aláírja, meglesz az egész. Nyugodtan foglalj helyet, addig hozok kávét. Kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Finoman? - kérdezem egy pillanatra szinte már értetlenkedve pillantok rá kérdőn megemelt szemöldökkel, majd elnevetem magam. - Aurortanoncoknak kötelező tárgy, csak úgy mondom - jegyzem meg már komolyabban, bal kezem az arcomig emelve, annak árnyékában osztva meg a tényt kicsit halkabban, kicsit közelebb is hajolva hozzá, mintha valami titok lenne. Már csak egy kacsint, kacsint jelenet kellene a végére és szerintem mindketten itt pukkadnánk meg a nevetéstől, de ezt most mégis lehagyom inkább. Legyek már komoly ugye, ez mégiscsak a munkahelyem.
- Mondták már, hogy igazán szörnyű vagy? - kérdezem a szememet forgatva, de rendben, vészhelyzet esetére legyen, mond valamit. Amíg én vagyok a mentora, nehogy nekem eltévedjen Budapesten vagy ilyesmi. A telefon után nyúlok, ha már nyújtja felém éppen úgyis, és bepötyögöm neki a számot. A telefont azonban még nem kapja vissza, egy pillanatig összeszűkült szemekkel méregetem ugyanis. - De ha azért hívsz fel vészhelyzetnek aposztrofálva, hogy valamit meginnál vagy tudomisén, letiltalak, aurorbecsszó. Szóval csak vészhelyzetre, mert elvesztél az épületben vagy Budapesten vagy... nem tudom, késel innen, amíg tart a program - mondom neki nagyon is komolyan. Ezután persze a telefont is visszakapja, és tényleg remélem, hogy rendeltetésszerűen használja majd a vészhelyzet szót.
- Azt nem mondtam, hogy nem játszom még mindig, a gyakorlást nem hagytam abba. Csak... hát na, a hárfa nem az a hangszer, amivel kiülhetek a sarokra zenélni, szóval remek hobbi maradt - válaszolom nevetősen szusszanva a képen, ami megjelenik előttem. A gitár meg hegedű meg még sok hangszer olyan, ami sokkal keresettebb, én meg egy számomra tetszőt választottam. Anya tényleg látványosan könnyebbült meg, amikor közöltem, hogy inkább az aurorképzőbe mennék végül, mint a nekeresdi művészetibe.
- Edzősködsz? És milyen sport? - kérdezek rá. Nyilván örülnék a kviddicsnek, de mivel nem ezt mondta, nem feltételezem azonnal, hogy mint a varázslók egy jelentős része, ő is a seprűsportok eme népszerű formáját űzné. Sok egyéb opció is akad, amiből válogathatott.
- Áh, értem, szóval te ilyen kis autodidakta vagy és sokoldalú. Menő. Az őszinteség egyébként még tényleg szimpatikus is - válaszolom neki és még a vállát is megveregetem kedélyesen egy mosoly kíséretében. A végén még megkedvelem.
- Hmm... hát az a lánytól is függ, hogy mi válik be. A legalapvetőbb dolog, amit mondani tudok, hogy add önmagad. Az régen rossz, ha utólag derül ki, hogy valamelyik fél teljesen más, mint amit a rózsaszín ködös időszakban látni sikerült belőle. Bár egy kicsit talán visszavehetsz a szexista színezetű kommentekből, de azt úgy randizástól függetlenül is javasolnám. De ebédszünetben még visszatérhetünk erre, ha érdekel a véleményem - zárom le inkább a témát mostanra, különben tényleg sose érünk semminek a végére, az idő pedig csak úgy rohan. A mi kis irodánkban gyorsan bemutatok mindenkit mindenkinek, és bele is vethetjük magunkat a munkába. Azazhogy inkább ő, mert neki kell kitölteni a papírt a saját adataival, én addig kávét főzök. Töltök is mindenkinek, aki kér, körbeszaladva az irodában asztaltól asztalig, majd még Rolandnak is hozok egy csészét a magamé mellé. Töltök, az üres kávés mérőedényt meg már csak varázslattal küldöm vissza a kávéfőzőig, inkább a papírokba nézek bele.
- Szuper lesz. Aláíratom és már itt se vagyunk - válaszolom, és ez tényleg csak két perc, nem több. A legidőigényesebb része, hogy a főnök kezébe vegye a pennát, utána már újra ott is vagyok az asztalnál. - Ezt leadom - közlöm a papírra pöccintve a pálcával, ami magát hajtogatja szép kis madárrá, majd elreppen. - Na gyere. Ha nem sietsz, tarthatok tényleges idegenvezetést is, de ha már unod, mára be is fejezhetjük, és elküldöm bagollyal a kész belépőt. Azt látom, hogy ez a támogatószázad nem a neked való melónak ígérkezik egyelőre, de ha adsz nekem pár napot, akkor összeszedem az ismerőseimet mindenféle területekről. Meg valami akciót, nehogy unatkozz nekem. Ja, egy örökzöld jó tanács... mindig légy jóban a gondnokkal meg a titkárnővel... és a recivel. Ők tudnak mindent elsőként - osztom meg vele a legfontosabb dolgot, amit itt eddig megtanultam. Ezeknek az embereknek a segítségével bármit el lehet intézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Helyes - válaszolom. Legalább nem csak tőlem hallja. Na persze, lehet még azt mondani, hogy ezer légy véleménye ugyebár nem számít, de hát gondolom, hogy rajtam kívül ezt nem csak a legyek zümmögték neki. Elveszem közben a telefont, és miközben bepötyögöm neki a számomat, azt is megosztom, hogy le fogom tiltani a számát, ha csak úgy használja kedvére, ha kell, ha nem.
- Arra van messengerem, de csakis vicces állatokat vagyok hajlandó elfogadni... rossz helyesírású kiscicák, meg ilyesmi - válaszolom, ha már vicces videókat emleget. Azért félvérnek lenni nem egy rossz dolog, apu révén nagyon sok mindenhez van hozzáférésem, amihez máguscsaládban valószínűleg nem lenne. Így viszont láttam már ezt is, azt is, és őszintén szólva hajlamos vagyok mindkettőből válogatni. Azt hiszem, ez jobb nem is lehetne, a magam főnyereményét biztosan megütöttem.
- Egyszer szeretnék valahol fellépni, majd ha összejön, kapsz egy meghívót - válaszolom elmosolyodva, felé tartva a felemelt hüvelykujjam. Azért a hárfával nem szoktam csak úgy mászkálni, hogy mások is halljanak zenélni, de tényleg bakancslistás tétel, hogy egyszer egy rendezvényen zenéljek. Már csak egy rendezvény kell, ahol éppen engem akarnak hallgatni a résztvevők, amint egy hárfa húrjait pengetem.
- Ááá - adok hangot a pillanatnyi megvilágosodásomnak, bólogatással megtoldva aztán. - Mindig kviddicsre gondolok kapásból - jegyzem meg magyarázatként, csak mellékesen igazából, de hát rémes, nem rémes, nekem sajnos a sport gyakorlatilag a kviddics körül forog. Néha még hiányolom is, hogy nem játszom már, most meg csak hébe-hóba akad edzőtársam, egyedül pedig nem az igazi. Meg kell keresnem az itteni hobbi csapatot, nincs-e éppen felvétel.
- Hát... hogy őszinte legyek, ez nem irónia. Tényleg értékelem az őszinteséget - válaszolom, ha már iróniát emleget. Viktor mellett edződtem, inkább azt nem bírom, ha valaki nem egyenes.  
- Biztos van, akinek bejön, szóval ha ilyet keresel, tuti teszt. De nem igazán ismerek olyan lányt, aki arra vágyna, hogy utána füttyögjenek és azt közöljék vele, hogy jó a segge, akkor sem, ha ez így igaz. Lehet ezt szebben is mondani - osztom meg vele. Azért na, vannak ezek a képzeletbeli határok, hogy mi van rendben és mi túlzás, kell néha kicsit alkalmazkodni hozzájuk, ha sikerre vágyik az ember.
- Rendben - válaszolom, és már pörög is az agyam, mi az, amit tényleg meg kellene osztanom vele. Kicsit ott hagyom magában közben, hogy töltögessen papírokat, amíg én elintézem a kávét, majd seperc alatt elküldöm a papírt a megfelelő ügyosztályra, amint az aláírást is megszereztem, és mehetünk is innen. Látszik azért, hogy nem egy ilyen helyen fogja otthon érezni magát. Mondjuk, bevallom, én sem, de valahol el kell kezdeni, aztán nyerni is innen lesz szép.
- Ugyan, én sem itt képzelem el az életemet, de nem lehet parancsnokként kezdeni. Anyukámnak is sok évébe telt addig eljutni - válaszolom büszkén mosolyodva el, hiszen anya már a szegedi kirendeltség parancsnoka. - Tippeket, mi? Milyen a lány? - kérdezem, mert van az a megérzésem, hogy van kiszemeltje, az meg sokat tud segíteni a jó tippek megtalálásában, ha valamit esetleg még el is árul róla.
- Jó, ebédelhetünk, aztán majd szétszedek mindent, és küldök egy ütemtervet, hogy ne legyen túl sok minden egy napba sűrítve. Jogos észrevétel. A reci meg igen, a recepcióra gondoltam. Most még...ööö... le kell mennem a rejtélyügyi főosztályra, meg aláíratni pár papírt... és ami még akad, aztán meg beszerzem mindenki ebédjét... és az meg is lesz délig. A rejtélyügyi az alagsorban van amúgy, erre gyere... - közlöm, intve, hogy kövessen, és mindjárt meg is nézheti a világ legjobb helyét. Egész varázslatos hely szerintem. Aztán, ha már mindent elintéztem fel-le rohangálva, jöhet az a megbeszélt ebéd is, majd pedig legközelebb folytatom az idegenvezetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Na, mi van, nagymenő? Megterhelő az emelkedő? - kérdezem csipkelődve, ha már Kristóf lemarad mögöttem. Meredek hágón kaptatunk felfele a hegyoldalon, hogy elérjünk a sziklás csúcsig, ahol a menedékház található. Majd ott verünk tábort, addig viszont ki kell cipelni a hátizsákot mindkettőnknek. Tudom, tudom, boszorkány vagyok, az egészet összezsugoríthatnám és zsebre vághatnám, hogy fütyörészve sétáljak fel a hegytetőre, de abban mi lenne az edzés? Túrázni úgy szeretek, hogy közben minél kevesebb mágiát használjak, és minél többet abból a tudásból, amit a túlélési alapismeretek óráimon a diákjaimnak átadni igyekszem. Ennek szellemében Viktor katonai hátizsákját cipelem a hátamon, benne hálózsákkal, váltás ruhával és minden szükségessel, amire egy ilyen túrához szükség van. A sziklát is szeretném megmászni, ha már nyaralás címszóval sikerült ide eljutni. Fanni ilyesmire nem vevő, Kristófot viszont sikerült meggyőznöm, hogy mennyire jó lesz ez, hiszen ilyen kirándulásokra mindketten a bátyámmal jártunk régen mindenfele a Mátrától a Kárpátokig. Megállok én is közben, hogy felmérjem a terepet. Kezemet a szemöldökömig emelem, hogy árnyékot tartsak magamnak, ahogy felfele bámulok és azt próbálom betájolni, milyen messze van még a csúcs.
- Még vagy ötszáz méter, saccperkábé - állapítom meg, de nem indulok tovább egyelőre. Helyette csípőre teszem a kezem és visszafordulok felé, hogy lássam, mi történt. Vajon tényleg kifulladt, vagy csak talált valamit, ami leköti a figyelmét, merthogy lássuk be, a táj gyönyörű. Egy fenyőerdő közepén vagyunk gyakorlatilag, egy köves, sziklás földúton, alattunk pedig ott húzódik több falu, sőt még egy egykori bányaváros is a maga sajátosan szürke, de bájos összképével. Előttünk pedig ott a sziklás csúcs, ide már a térkép sem kell, úgyhogy összehajtogatva el is rakom a nadrágom farzsebébe.
- Szerinted is szeretné? - kérdezem meg végül halkabban, a bátyámra gondolva.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

Nem gondoltam volna egyébként, amikor visszaköltöztem, hogy leszünk mi még olyan jóban, hogy együtt vágjunk neki ennek a nyaralásnak szánt túrának például. Az első találkozás a pizzériában csúnya veszekedésbe torkollott, ahogy aztán sorban még a következő néhány alkalom is. Sőt, a beköltözése után se volt még egy ideig súrlódásmentes a kapcsolatunk, inkább mondanám nézeteltérésekkel telinek, de végre már nem akarjuk leharapni egymás fejét napi szinten. Örülök neki, és biztos vagyok benne, hogy Viktor is örülne, ha ezt látná.
- Kavics, naná... jó kifogás - folytatom a csipkelődést, nyelvet öltve rá, ahogy megfordulok, de nem megyek tovább. Úgy tűnik, mégiscsak van kavics, legalábbis a cipőjét rázogatja már, úgyhogy nem is piszkálom ezzel tovább, helyette ő kezd kötekedni máris, amint visszahúzza a cipőjét.
- Csak nem akarom, hogy itt esteledjen ránk - válaszolom megvonva a vállam, habár nincs már nagyon érvem. Azt az ötszáz métert már négykézláb is meg tudjuk tenni vagy ugrálva éppenséggel, szóval azt is lehet, hogy nem rohanok úgy, mint akinek azt mondták, tessék erőltetett menetben letolni az egész hegymászást. Elmosolyodom én is, igaza van. Hülyeséget kérdezek. Viktor biztosan szeretne itt lenni, elvégre velünk is ő szerettette meg a túrázást és imádott minden ilyen helyet, mint ez is.
- Senkivel se bánnak kesztyűs kézzel - felelem neki, aztán ismét elindulok az ösvényen felfelé. - De ha akarsz, csatlakozz hozzám néha az erdőben futni, az is eléggé kondiban tart. Most meg mit szólsz, ha az gyújt tábortüzet, aki másodiknak ér ki? Hogy szórakoztatóbb legyen, varázslat nélkül. Benne vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Héé... héééé, mit művelsz? Viselkedj - közlöm vele összevonva a szemöldökömet,  miközben magam elé emelem a kezem, mintha tényleg engem célozna. Alig bírok nem nevetni. Csak úgy nagy általánosságban az irányomba dobni a kavicsot mégsem olyan veszélyes, és ha már viszonylag remekül megbarátkoztunk egymással, aligha tenne ilyet egyébként is.
- Naná - válaszolom a naplementére, egy hosszú pillanatra el is gyönyörködve benne, majd felvetem a versenyt. Vállat vonok arra, hogy inkább alszik futás helyett, ő tudja. Ami engem illet, inkább szeretek formában maradni. A rajtot követően egyenletes tempóban vágok neki a hátralévő távnak, nem látom értelmét olyan vadul rohanni, mint ő teszi, mert mint a mellékelt ábra mutatja, hamar ki is fullad. Sikerül megelőzni, majd előbb célba érni. Elégedetten húzom ki magam, amint a tetőn megállok és lerakom a telepakolt hátizsákom a fűre. Kezemet csípőre téve nézek körbe. Csodás a kilátás.
- Ez, kérlek, nem szerencse. Ez a gyakorlat - közlöm nyelvet öltve rá, de azt már inkább nem teszem hozzá, hogy el van tunyulva. Már felajánlottam, hogy ha akar, jöhet velem futni az erdőbe, de ha nem, hát nem. Nem veszekedni jöttünk ki ide.
- Lepakolhatunk, aztán tied a tűzgyújtás öröme, mugli módra - válaszolom neki. Fel is emelem a táskám a földről, hogy becipeljem a menedékházba. Egyelőre csak a hálózsákomat szedem le, ha már a csomag tetejére erősítettem fel a zsákjában, aztán meg a kaját.
- Kérsz szendvicset? Szalámis-sajtos. Vagy majd sütünk szalonnát, ha sikerül meggyújtani a tüzet? - kérdezem máris, amint sikerül kipakolni kis toronyba a maradék három szendvicset, ami kissé ugyan összenyomódott, de még azért ehető.  Leülök az ágyra, hogy végre kifújjam magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Szemtelenkedjél. Ha így folytatod, mindjárt mehetsz is a menedékházat takarítani - közlöm nevetve. Azért én nem vagyok az az igazán tanáros tanár, vagy hogy is mondjam. Ha nem aurori egyentalárban mennék órát tartani, biztos azt hinnék, valami eltévedt diák vagyok, aki még nem kapta meg az egyenruháját. Most tanulom még csak egyébként is az egészet. Csak éljem túl, mert már így is úgy érzem, sose lesz vége, és még éppen csak elkezdtem. A versenyt közben sikerül megnyerni, mert bár Kristóf hevesebben lendül neki kezdetben, hamarabb ki is fullad, mint én. Közlöm is vele, hogy ezek szerint az ő tisztje ma a tűzgyújtás. Kíváncsi vagyok amúgy is, hogy boldogul-e vele.
- Mindjárt kiderül, megy-e kiválóra vagy megbuknál. A tűzgyújtás gyakorlatilag beugrónak számít - mondom neki nyelvet öltve, de azért megkérdezem azt is, nem kér-e a maradék szendvicsemből. Legyintek is a kifogására aztán, annyira azért nem sürgős ám a tűzgyújtás szerintem, hogy ne tudnánk megenni előbb a szendvicset, ha már sikerült kimásznunk ide. Én legalábbis meg fogom enni most a magamét, miközben leülök az alsó ágyra és a túrabakancsomat lerúgva magam alá húzom a lábaimat.
- Megvár az még, nincs rá határidő, hogy ha most nem csinálod meg, tíz perc múlva már nem lesz jó - mondom is, és a másik szenvdicset lerakom az ágyra, ha mégis meggondolná magát. A sajátomat kihámozom a szalvétából és neki is látok jóízűen. Ennyi fáradtság után tényleg jól is esik. Csak belelépek aztán újra a bakancsaimba, hogy a lógó fűzőt a szárába tuszkolva kövessem, de még előtte kihorgászom a táskám zsebéből a csomag vízálló gyufát, ami a saját túlélő felszerelésem egyik alapeleme. Zsebre dugom arra az esetre, ha kellene, és lehuppanok a lépcsőre, onnan figyelem tovább lakmározva a szendvicsemen.
- Mmm... tessék, hoztam - szólalok meg, amint sikerül lenyelni is a falatot, hogy ne fulladjak bele a nevetésbe, és felé dobom a dobozkát. - A diákjaimnak meg szoktam tanítani a kova használatát is, de amúgy többe kerül beszerezni manapság, mint ha az ember beruház pár doboznyi vízhatlan gyufába. Az se rossz megoldás, ha viaszba forgatod a rendes gyufát, de ezt jobban szeretem - válaszolom neki megvonva a vállam. Újabbat harapok a szendvicsből, a kolbász meg a kenyér még kicsit várhat úgyis, mire tényleg lesz itt tűz. Hümmögve tudomásul veszem a kérését, de még jólesik itt ücsörögni kicsit. Az a helyzet, hogy azért elfáradtam. Nem kis út volt kimászni ide.
- Mert mi van a másikban? Egy fél hulla? - kérdezem csípkelődve, aztán mégiscsak felkelek. Nehezemre esik megállni, hogy ne tegyek valamit, amiről azt mondták, ne tegyem, de végül csak a kolbászt és a kenyeret bányászom elő, meg a másik szendvicset is hozzácsapom, sőt a szalonnát is, amit én hoztam. Mindezt magamhoz ölelve egyensúlyozom ki, miközben újabbat harapok a szendvicsem maradékából. Kisebb kihívás, de végül sikerül nem elejtenem közben semmit.
- Erre? - kérdezek vissza. - Itt pont nem jártam, csak a Hagymásban, de azt mondta az erdész, hogy ne nagyon császkáljunk be a fák közé, mert vannak medvék. Viszont szerintem szép a kilátás. Szerinted is? Holnap meg megmászhatjuk a sziklafalat. Én legalábbis szeretném. Hallod, nyársnak valót is hoztál? Vagy mindenki szerezzen magának? Hoztam szalonnát, meg valahol a táskám alján pillecukor is van, de azt most nem horgásztam ki, később is ráér, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Miért? Azt hiszed, én is csak tanítom, mert nem tudom? Vagy hogy van az a hülye mondás? - kérdezek vissza nyelvet öltve rá. Igazság szerint azt a visszajelzést kaptam, hogy nem annyira megy jól a tanítás még, hiába tudom, mi az, amit át kellene adnom. Ezért is leszek egyetemista az új tanévtől, meg természetesen azért, mert a diploma elvárás. Ahogy azt meg ráadásul Nadia a tudtomra is adta, csak azért kaptam meg az állást, mert nem akadt nem akadt kvalifikáltabb jelölt, aki akarta volna. Vagy volt, csak visszamondta? Erre annyira nem figyeltem azért, csak az maradt meg, hogy örüljek a szerencsémnek, mert ha nagyobb verseny lett volna ezért a katedráért, biztosan nem én nyerek. Sebaj, behozom ezt is valahogy, levelezőin meglesz az a tanári diploma, aztán ki tudja, meg sem állok az akadémiáig. Persze csakis miután én is megértem, hogy képzett nyomozó legyek, aztán pedig parancsnok legyek valahol, mint anya.
- Oké - hagyom helyben. Ha ennyire túl akar esni rajta, hát csak nyugodtan tegye. Nem piszkálom tovább ezzel, süt róla úgyis, hogy nyugtalan. Követem inkább a szendvicsemmel, a másikat meg ott hagyom egyelőre az ágyon, ha meggondolná magát. A gyufát is szolgáltatom. Szerencsére rendes felszerelés nélkül el se indulok, nem úgy, mint egyesek ugyebár.
- És mit tanítottak? Hogy hagyd otthon a szükséges dolgokat? - kérdezem meg kötekedve, de azért kuncogok is mellé. Nem kell ám túl komolyan venni, nálam szerencsére tényleg minden van, amire csak szükség lehet, még ha ő nem is hozott volna ezt-azt.
- Hát egy fél hulla szerintem sem publikus, ez tény - szólok vissza a vállam fölött hátrapillantva, amikor tovább titokzatoskodik a táskáját illetően. Bármennyire kíváncsi is vagyok, sikerül azért megállni, hogy ne nyissam ki azt a zsebet, pedig biztos tudja, hogy erre nagyon is kíváncsi vagyok, ha már direkt felhívta rá a figyelmet. Majd kihúzom belőle, mi a fenét cipelt el.
- Sejtem már... guminő, mi? - cukkolom inkább tovább találgatva, amint visszatérek a kért kenyérrel meg kolbásszal, a másik szendviccsel és az általam hozott szalonnával. Ebből jó kis vacsora lesz.
- Persze, tökéletes lesz - mondom a bot kapcsán. Az utolsó falat szendvicsen nyammogva az éledező tűzre dobom az összegyűrt szalvétát, majd egymásra tornyozom a dolgokat egy fatuskón, hogy ne a földre tegyem őket és szét is nézek nyárs után. Akad ahhoz elég faág szerteszét. Meg is szemlélek párat közelebbről, mielőtt megtalálnám a tökéleteset. Addig se megyek messzire, tudjuk folytatni a  beszélgetést is.
- Hoztam mindent ahhoz is. Ilyen puhány meg mikor lettél? Izomlázra meg hoztam cukrot és itt csak hideg víz van zuhanyozni, az is segít - közlöm vele ezt is, mint a világ legtermészetesebb dolgát. A két bottal, ami szemre jónak tűnik, letelepszem a tűz mellé végül, és a zsebkésemmel nekilátok kihegyezni. Jó kis elfoglaltság. Régen ezt mindig Viktor csinálta. Nem akarta engedni, hogy én vagdalkozzak a késsel.
- Megy minden. Ha idén is túlélem a nagy gyakorlatokat, teljesen jó leszek. Mindig akad legalább egy diákom, aki terepen teljes katasztrófa. Már most nem alszom jól ettől a gondolattól sem - dünnyögöm, mert ez mindig komoly stresszforrás, hogy egyszerre sok diákra kell figyelni és ők meg nem feltétlen figyelnek magukra.
- A legnagyobb gond azokkal van, akik azt hiszik, mindent is tudnak, de csak túlélem valahogy. Szerencsére gyógyító már biztosan lesz velünk - teszem még hozzá. A nyársat kicsit megforgatom a lángok fölött, majd azokat is a fatuskónak támasztom és eldőlök a füvön. - De kényelmes ez így, ahh. Na és veled mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Jó kifogás - húzom tovább, továbbra is jól szórakozva. Hát milyen kis lobbanékony már, bár ez egy Návay esetében amúgy sem meglepő végeredményben. Talán Fanni az egyetlen kivétel, aki nem átkoz, mielőtt kérdezne, ha éppen úgy adódik, de ő meg éppen ezért okozhat meglepetést egy szép napon.
- Pedig egyik fiókban sincs se fél hulla, se guminő. Még naplóm sincs, hogy elolvashasd, ahogy teleírtam azzal, hogy Kiss Pistáné Návay Regina, szigorúan szivecskékkel az i betűkön - válaszolom nevetve. Ahogy a bátyámnak, nekem sincsenek titkaim. Értem én, hogy a portréra céloz mellékesen, de az sem lett volna meglepetés, ha korábban igazán beszélőviszonyban lettünk volna. Csak hát éppen ő küldött el a fenébe gyakorlatilag, nem is értem, mit várt. Nem hozom szóba azonban a dolgot, mert már úgyis kiveszekedtük magunkat ezen, a portré meg azóta bekerült a szobám falára a nappaliból, így senkit nem zavar, én meg annyit beszélek vele, amennyit csak szeretnék.
- Csak elkényelmesedtél - felelem neki nyelvet öltve rá, majd amint elfogy a szendvicsem utolsó falatja is, nyársnak való faágak keresésére indulok. A szerzeményeimmel visszatérve kihegyezem őket, így már Kristóf is mindjárt belevetheti magát a szalonnasütés meditatív tevékenységébe. Pedig tényleg megehetné a szendvicsem másik felét, de ha nem kell, hát több marad nekem. Visszatelepedve az egyik fatuskóra ki is csomagolom azt a szalvétából, csupán néha pillantva felé.
- Nem... nem tudom. Leginkább csak szeretném, ha senkinek nem esne baja, amíg terepen vagyunk, de van akiben nagyobb a lelkesedés, mint amennyire életképes kint - válaszolom megvonva a vállamat. Szerencsére nem egyedül kell kivinnem a diákjaimat, hanem mindig van gyógyító és néhány vállalkozó szellemű kolléga is, aki besegít. Ezzel együtt viszont még addig fogom idegesíteni magam, amíg csak le nem jár az egész.
- Már volt, aki megpróbált mérgező növényt enni, besétált a csalánba vagy a mérges szömörcébe, ivott pocsolyából tisztítatlan vizet. Szerencsére törés még nem volt, de azt néha egyszerűbb lenne egy gyors forrasztással helyrehozni, mint amiket még összehozni sikerül - osztom meg vele az eddigi kellemetlen tapasztalataim rövid kivonatát, nevektől és egyéb hasonló részletektől mentesen. Beleharapok aztán a már kibontott szendvicsbe, és hagyom őt beszélni addig is, amíg azt a falatot rágom ráérősen.
- Mmm... gondolkodtál már azon, amiről múltkor beszéltünk? Hogy utánajárj, mi mikor évül el, hátha bekerülhetnél az aurorképzőbe végre. Anyu azt mondta, szívesen ír ajánlást, ha az segít. Mégiscsak ő a szegedi kirendeltség parancsnoka, csak nyomna valamit a latban - mondom, majd újabbat harapok a szendvicsembe, addig is hadd gondolkozzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- És ha tényleg nincs mit rejtegetnem? - kérdezem kérdőn emelve meg a szemöldököm. Nem szoktam mindent mindenki orrára kötni, de ha kérdeznek, szoktam válaszolni. Na jó, lehet ezt azért tárgyalni, mert mások titkait nem mondom el, és létezik ugye hivatali titok is, de sajátjaim nincsenek. Legalábbis szeretem azt hinni, hogy ebben is olyan vagyok, mint a bátyám.
- Ó, tényleg, ne is mondd. Kemény öt kilométert jöttünk erőltetett menetben, ez már kész francia idegenlégió - húzom tovább, még mielőtt rátérnénk a túlélés témájára. Azon eleget izgulok egyébként is, mert nem szeretném, ha nálam csinálná ki magát valamelyik diákom.
- Figyelj, ha valaki a saját idejében akar Darwin-díjat szerezni, az mindenkinek a maga problémája. Az óráimon azért nem kellene senkinek kinyíratni magát - válaszolom egy sóhajjal. Az sajnos nekem is komoly következményekkel járna, és ez nem csak papírmunkát jelentene. Kár azonban most ezzel rontani itt a hangulatot, ezért amint lenyelem az éppen rágott falatnyi szendvicset, és még mielőtt újabb falatot harapnék a kenyérből, témát váltok.
- Ez nekem eléggé kifogásnak hangzik - válaszolom, megvonva a vállam. - Tudod, hogy ehhez elég lenne anyu bátyját megkérdezni, aki kétlem, hogy rajtad akarna meggazdagodni. Sőt, ha anyu kérdezi meg, akkor Balázs bácsi csak úgy minden további nélkül is utánajár. Figyelj, apunak ugyan nincs erre befolyása, de ha anyu segítene, én nem haragítanám magadra a helyedben. Te is tudod, milyen... - felelem neki, majd folytatom a vacsorázást. Ő is ismeri a szüleimet, kétlem, hogy ezt tovább kellene magyaráznom. A kérdésre válaszul először is vállat vonok.
- És te? Szerintem még egyikünk se maradt le semmiről amúgy, macskás néni pedig még mindig lehetek, ha bármiről lecsúsznék - közlöm vele. Most egyébként sincs senki olyan a láthatáron, akit kicsit is érdekesnek találnék, tekintve, hogy Arti megint megpályázott valami ösztöndíjat, hogy Kukutyinban tanulmányozzon versenyseprűket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Nocsak, egy költő veszett el benned - piszkálom széles mosollyal az arcomon. Olyan ez, mint kamaszkorunkban, bár úgy rémlik, akkor is én élveztem jobban, ő többnyire csak felfortyant és odavágott valamit mérgében.
- Akkor kapd össze magad, Návaykám, mert holnap azt is meg akarom mászni ott és nem akarok nyafogást hallani, ha csatlakozol - válaszolom neki a magam részéről továbbra is egészen jól szórakozva, miközben az említett csúcs felé mutatok. Hozzávágnék valamit én is csak úgy jelképesen, ha már gyökérnek nevez, de mivel csak a szendvics van a kezem ügyében, inkább hanyagolom némi nézelődést követően a dolgot. Talán egy fűcsomóval jelezhetném a szándékom, de kár kitépni ennyiért. Helyeslően bólogatok a megállapítására, miszerint traumából elég volt már, ezzel ugyanis mélységesen egyetértek. Ha valaki ki akarja csinálni magát, legyen szíves nem az én órámat választani rá. Két falat között sikerül témát is váltani aztán, bár ettől is csak ideges lesz. Mondjuk ez nem ér meglepetésként, annyi mindentől lesz ideges, hogy megpróbálni se érdemes lábujjhegyen járni körülötte ezt elkerülendő. Gyakran az az érzésem, hogy egy fortyogó vulkánnal lakok egy házban, ami bármikor bármitől kitörhet.
- Te mondtad, hogy amíg az apádnak befolyása van, esélyed sincs, de ez hülyeség, és ezt te is tudod - válaszolom megvonva a vállam egyelőre. A jó kedvem azonban gyorsan tovatűnik, amikor megint egy szerintem önsajnálós kismonológba kezd arról, hogy mínuszból indul és kár is ezzel foglalkozni.
- Kapcsolatok nélkül nem mész semmire, akármilyen ügyes és okos is vagy. Nem elég csak az egyik vagy csak a másik, de ha neked ez kell, akkor sajnáld magad tovább. Mozdítottad már a kisujjad is azért, hogy legalább kiderítsd, van-e minimális esélyed is? Jaj, pénzbe kerül, jaj, nem tudnék tükörbe nézni, jaj, utálom az életemet, mert nem lehetek auror. Jaj, jaj, jaj... majd szólj, ha befejezted- fortyanok fel, a szabad kezemmel tátogást utánzó mozdulatokat téve közben, csak hogy szemléltessem, most ennyit látok belőle, hogy siránkozik. Idegesen harapok bele a szendvics maradékába. A hirtelen jött düh meg olyan gyorsan múlik el, mint ahogy jött, már inkább csak morcosan válaszolok a kérdésére.
- Nem én viszem tovább a Návay nevet, az ugye megvan? - kérdezek vissza. Persze, lehet rá mód, hogy mégis úgy alakuljon, hogy ha valaha gyerekem lesz, akkor a Návay nevet kapja, de egyelőre nincs tervben. - És anyu se volt már fiatal, amikor születtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

Fejemet ingatva jelzem neki, hogy a nagyon költői stílus mondhatni határeset volt, de nem érzem fontosnak, hogy erről különösebben mély értekezést is folytassunk. Most úgyis csak heccelni próbálom leginkább, de valahogy nem az igazi az eredmény. Sokkal komolyabban vesz dolgokat, mint gyerekként azt tettük valaha is. Sokat változtunk, azt hiszem.  
- Nyolc is lehet, nem sietünk annyira - válaszolom végül engedékenyen, megvonva a vállamat. Nincs azért kőbe vésett menetrend, amit majd katonás szigorral szeretnék követni. Ez viszont még mindig csupa könnyed téma ahhoz képest, hogy milyen vitába sikerül belecsöppennünk hamarosan egyetlen jól irányzott kérdésnek hála. Pedig nem vitatkozni akartam, csak egy egyszerű kérdésnek indult, aztán meg már mindkettőnknek sikerül felkapni a vizet. Megrántom a vállam arra kissé idegesen, hogy olyasmibe ütöm szerinte az orrom, ami nem az én dolgom, és dacból sem reagálok erre. Inkább kimérten rágom a falatnyi szendvicset, magam elé meredve kicsit. Talán még lehet is, hogy semmi közöm hozzá. Végülis, ha szenvedni akar ezen, az az ő baja, nem.
- Nem ő a kiskakas a szemétdombon, csak azt hiszi. Sokkal kevesebben kedvelik, mint képzeli - válaszolom neki végül az apját illetően. Endrét még az egyébként általában végtelenül türelmesnek mondható apám se kedveli, anyuról nem is beszélve, aki egyenesen utálja. Pár pillanatig meredten bámulok rá aztán, amikor újabb, vélhetően bántónak szánt megjegyzést tesz. Ne gondoljam magam szakértőnek? Ki mondta, hogy az lennék? Nem válaszolok. Szememet forgatva húzom el a szám kicsit, amikor még ennél is tovább megy, de az legalább már olyan téma, amivel eléggé tisztában vagyok magamat illetően. Most egyszerűen nincs ilyesmire igazán kapacitásom, sem időben, sem érzelmileg.
- Milyen filmeket nézel te? Amúgy persze, egyszer szeretnék családot, de nem most. Még nem... - felelem. Néha eszembe jut nekem is, bár szerencsére anyuék nem kérdezgetik folyton, mikor lesz unokájuk. - Na és neked van bárki kilátásban? Már úgy komolyan, nem a péntek esti aktuális hódításokra gondolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Egyet mondj, aki kedveli... - fordítom vissza a kérdését, majd újabbat harapok a szendvicsemből, ezzel már egyetlen utolsó falatot hagyva csak a vacsorámból. Ráérősen rágom addig is, amíg keresgéli a választ, mert úgy érzem, el fog tartani egy ideig az apját ismerve. Legalább már nem érzem úgy, hogy mindjárt egymás torkának is esnénk ettől a beszélgetéstől, ez pedig komoly haladás. A családalapításra tereli aztán a szót, és bár lehet, hogy szúrni akart, nem sikerül ezzel igazán bántónak lennie.
- Hát na... nem mondom, hogy Borlaival mondjuk ne tudtam volna elképzelni valamit. Tudod, a seprűs srác, aki párszor átjött még tavasszal, de hát megint a világ másik végén van, ez meg így azért nem olyan működőképes. Időm sincs rá, szóval így járt, én meg majd találok valaki mást - foglalom össze végül a lényeget. Nem kicsit bántott meg mondjuk, amikor egyik napról a másikra hozta össze ezt is, szó nélkül, de túléltem. Azóta meg már eltelt egy egész év, már egyáltalán nem is hiányzik. Legközelebb, ha megint belefutok, biztos nem ugrom már a nyakába, az azért biztos.
- Hát, ha szeretnéd fenntartani a nevünket, akkor lehet, hogy ideje lenne megtalálni hozzá a megfelelő nőt. Vagy legalábbis elkezdeni keresni kezdetnek - felelem neki pimasz mosollyal, majd megnyomom a mutatóujjammal az orrát. - Hátha ez bekapcsolja a biológiai órádat vagy mi kell erre. Van egyáltalán olyan a pasiknak is? Egyébként meg kaphatok én is szalonnát? Egész ínycsiklandó az illata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

Egyetlen bólintással veszem tudomásul és zárom le a témát. Nem jelentem ki, hogy én megmondtam, ahogy azt sem, hogy na, most már ugye látja. Fölösleges. Ezen most majd elrágódhat egy ideig, aztán úgyis kénytelen lesz belátni, hogy nem is annyira nekem, de anyának igaza van, elvégre mégiscsak az ő véleményét igyekeztem közvetíteni. Rátérünk inkább a kapcsolatok meg a név és a nem olyan tiszta vérvonalunk fenntartásának kérdésére, ami igazság szerint ezen a ponton tulajdonképpen rajta áll, hiszen ténylegesen csakis ő viszi tovább a nevet. Aztán meg ugye, ki tudja, mi vár még ránk is Fannival, mit tartogat nekünk az élet. Egy elég semmirekellő alak mellett még mi is továbbadhatjuk a nevet, bár azért remélem, ilyen szerencsétlenség egyikünket se ér.
- Különbség van aközött, hogy csak tetszik valaki, mert amúgy rohadt jól néz ki, vagy olyan szerelmes vagyok, ki se látok belőle - közlöm vele megvonva a vállam. Nem zúgtam bele menthetetlenül. Néha azt hiszem, már képes se vagyok igazán nagyon mély érzelmekre, de ez egyébként is egy másik lapra tartozik, anyu szerint csak a megfelelő ember kell hozzá. Artúr ezek szerint nem az volt. Nem mondom, hogy nem haragudtam rá eleinte, de azóta elkönyveltem, hogy egyszerűen csak másak a prioritásaink, ennyi.
- Majd kerül valaki más, ha meg nem, akkor ott vannak a barátaim meg a macskák. Berta úgyse fog örökké élni, addig meg gyúrhatok a bogolyfalvi ügyeletes macskás néni szerepére. Életcél, tessék - közlöm nevetve, nem faggatva Bogiról inkább. Nem akarok belemászni még valamibe, amin aztán ismét felhúzza magát pár pillanat alatt esetleg.
- Fúj... nem úgy értettem - közlöm félig nevetve, félig a számat grimaszra torzítva, amitől végülis horkantást sikerül kiadni magamból. Ettől csak még jobban rám jön a nevetés menten, és beletelik pár pillanatba, mire lenyugszom. Inkább a sült szalonnából kérek egy darabot végül, maradjon még holnapra is a sütnivalóból, aztán a vacsorát követően én is inkább rendezkedem kicsit, majd gondoskodom róla, hogy eloltsam a tüzet, mielőtt még ideje lenne aludni, hogy kipihenjük ezt a fárasztó utat és készen álljunk a holnapi hegymászásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leon

Ez, kérem szépen, az éves kötelező randim többek között kedves szüleim megnyugtatására, hogy nem óhajtok magányos macskás néniként élni életem hátralévő részében, amihez a társaságom a bátyámról festett életnagyságú portré lesz. Idén már Kristóf is beszállt a noszogassuk Regit buliba ráadásul, úgyhogy elővettem a Tindert és beszélgetésbe elegyedtem az első jóképű és a profilja alapján normálisnak is tűnő hímnemű egyeddel. Ez történetesen Leon, akiről azóta kiderült, hogy bestiagyógyító Budanekeresden, és egészen szórakoztató is, már az alapján, hogy a beszélgetésben valahogy adták magukat a témák. Aztán már a randi is majdhogynem megszervezte magát, én meg egyáltalán nem ellenkeztem, elvégre a Márton-napi vásár igazán jó programnak ígérkezett. Végszükség esetére pedig akad itt forrócsoki is meg még pár édesség, ha kiderülne, hogy kedves randipartnerem élőben esetleg kevésbé beszédes, mint írásban. Vagy netán kevésbé érdekes. Ki tudja, mindjárt kiderül. Az alkalomra egyébként még Fridától is tanácsot kértem ezúttal az öltözködést illetően, hogy ne a tőlem megszokott farmerban és kockás ingben vagy éppen pulóverben tegyem tiszteletem. Ez bizonyára magyarázattal szolgál mindenkinek, aki amúgy ismer, na meg természetesen Frida ízlését dicséri, hogy én éppenséggel egy szolid fekete ruhát viselek csizmával és kabáttal, na meg kötelező fekete harisnyával. A rúzs az én színem, enyhén narancssárgás, ősziesen meleg piros árnyalat, akárcsak a gyöngysor a nyakamban. A hajamat meg sikerült egy egészen szolid kontyba fogni.
- Szia! - köszönök vissza, csak most véve szemügyre a férfit, aki pár lépésre van tőlem. Igazából annyira reflexből köszöntem, hogy akár mögöttem is köszönhetett volna valakinek, de azért szerencsére már láttam róla képet. El is mosolyodok, bólogatva határozottan a nevem hallatán.
- És akkor te lennél Leon. Vagyis már vagy, nem csak lennél, és nagyon kedves tőled, köszönöm - mondok máris, mintha fizetnének, hogy be ne álljon a szám. Ha így lenne, régen gazdag lennék mondjuk. Sajnálatos, hogy nem így van. - Mondtam már, hogy neked iszonyatosan jól áll ez a szakáll amúgy? A fényképekről nehéz megállapítani, hogy mennyire pontosan adják vissza a valóságot, de... most tutira nem hazudtak. És csak jár a szám, bocsi. Nem vagyok az a nagy randizós, viszont ez a vásár jó választásnak tűnik. Máskor is jártál már itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akkor nagyon örvendek hivatalosan is. Regi - válaszolom neki mosolyogva, egy kissé gyatra pukedlit is bemutatva, közben hosszú szoknya híján a kabátom szélét emelve meg kicsit, majd a már nyújtom is a jobb kezemet, hogy kezet rázzunk. A balban meg szorongatom a forrócsokit, amivel félig már le is vett a lábamról. Csak meg ne bánja, ha pörögni kezdek a cukortól. Már most is nagyon mondhatnékom van, ami részben a helyzet fölött érzett zavaromból fakad, ugyanis ez mégiscsak egy randi. Lehet, hogy inkább úgy kellene gondolnom erre, mintha csak egy sima találkozás lenne egy kedves ismerőssel?
- Aha, komolyan - válaszolok a kérdésére még egy kis bólogatással is alátámasztva, hogy valóban úgy gondolom, mint azt közöltem is. - Jaj, dehogy... nem iiis - közlöm aztán már a fejemet ingatva, mert nem értek egyet azzal a legjobb baráttal e tekintetben, az biztos. Azt is megosztom aztán, hogy nem vagyok az a nagy randizós, és sikerül meglepődnöm rendesen, amikor azt közli, ő sem. Valahogy nem gondoltam volna. Nem is tudom. Pislogok párat, de inkább nem kérdezek rá, helyette azon kezdek kuncogni, hogy állítása szerint ehhez az ő fülét is rágni kell.
- Most úgy érzem, jókor kezdte rágni az én fülemet is a családom, mert képzeld, én is. Szerintem már mindenki agyára mentem a Halloween másnapján előkerülő karácsonyi zenével és díszekkel, bár utóbbit legalább a macskáim élvezik - osztom meg vele még mindig szélesen mosolyogva. Természetesen ettől még ezer és egy oka akadhat az előttünk álló pár órában, amiért nem lesz második randi se, esetleg többé szóba sem állunk, de ezen mégis mosolyognom kell. A legtöbb ismerősöm már csak a boltokban gyakori korai karácsonyi hangulatkeltés miatt is utálni szokta a zenét is, jobb esetben csendben tűrve, rosszabb esetben pedig hangosan zsörtölődve minden egyes alkalommal, miközben én meg a Hull a pelyhest dúdolom.
- Igen... meg gyakorlatilag Bogolyfalván is nőttem fel, jártam már párszor a vásárban. Tényleg csodaszép. A végén meg kiderül, hogy elkerültük már ott egymást párszor - válaszolom még mindig szélesen mosolyogva, majd ismét kuncogni kezdek a korcsolyapálya említésére.
- Hát... figyi, oda engem is csak akkor érdemes, ha azt akarod látni, mekkorákat tudok esni. Egy seprűt bármikor megülök, de hogy a korcsolyán hogy lehet megállni, arra még nem jöttem rá - magyarázom, mit is találok olyan szórakoztatónak. Azt hiszem, ez eddig egyébként tényleg egészen jól alakul. Belekortyolok néha a forrócsokiba is közben azért, közben elnézve azt is, mit kínál itt egyik-másik bódé. Egyelőre nagyon semmi nem keltette fel az érdeklődésem, de még sok van belőlük úgyis. - Mindenesetre talán majd a vásáron is megihatunk még egy pohár forraltbort majd, ha úgy van. Csak pár hét és nyit, én meg ismerek néhány jó helyet ott.