Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Klinikán...? - ismétli meg halkan a nő szavait értetlenül összevont szemöldökkel, amint Magda kimondja. Nem érti, mit keres Adél bármilyen klinikán? A tegnapi nézeteltérésük valójában meg sem közelítette azt, amit akár egy átlagos hétköznap csinálnak egymással, a felesége pedig messze szívósabb annál, mint hogy egy szerencsétlen és meggondolatlan ütés kárt tegyen benne.
Ha feltételezte volna, hogy megsérült, nyilván nem hagyja magára tegnap éjjel.
Részben, mert a jelek ellenére tényleg szereti őt. Részben pedig - és ez utóbbi egyelőre alig észrevehetően, de jeges vízzel kezdi el feltölteni a vénáit - tisztában van vele, hogy a szabadlábra helyezésének nem meglepő feltétele, hogy nem folyamodhat erőszakhoz. Ha most Adélnál végképp elszakadt a cérna és orvoshoz ment, ki tudja, talán azért, hogy igazolják az állítását...
Nem, nem, nem.
Adél sosem tenne ilyet.
... igaz?
A tekintete elidőzik a szőnyegen. Az arca nem igazán változik, a jelenlétének kisugárzása azonban igen. Szaporán pislogva rázza meg magát. Magda egy ismeretlen megvetésével néz vissza rá, azzal a pillantással, amit eddig nem látott tőle.
Tudja.
De ugyan már! Magdát az sem érdekelte, amikor a szeme láttára taszította be a lányát a rózsák közé, miért ez a nevetséges baleset verné ki a biztosítékot nála? Abszurd, nevetséges... ugye?
   -  Beszélek Adéllal, elsimítom az egészet, jó?
A hangja cseppet mélyebbé, egyben kimértebbé válik. Martin beszél, nem ő - Martin tudná, hogy rágja ki magát abból a gödörből, amit magának ásott.
   -  Nem történt semmi, tényleg semmi. Baleset volt, ezt ő is tudja, igen, az én hibám, de sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
- mainly as Magda Flaviu -

Undorítóan kiszélesedik a mosolya, nagyon elégedett Will látható vergődésével, mert elege volt a fölösleges drámából, amit ez a kettő leművelt. Ideje helyrerakni őket, mindkettőt a legeffektívebb módszerekkel.
Ahelyett, hogy konkrétan a bizonygatásra válaszolna, megjelenik mellette kézügyben a levegőben egy ív papír, hivatalos dokumentum, amit Will felé nyújt. Türelmesen megvárja, hogy átvegye a veje, csak azután paskolja meg a vállát anyai melegséggel.
- Az már az ő döntése, hogy akar-e beszélni veled. Mindenesetre végre tettél valami hasznosat is, és ha minden jól megy, tisztán, felesleges komplikációk nélkül elválhattok, kedvesem. Az a hirtelen természeted csak jó volt valamire. - Ezzel ellép Will mellett, és hagyja, hogy amaz átfussa a laboreredményeket pár héttel ez előttről. Hadd ülepedjen az az egyre erősödő, szörnyű gyanú, hogy valójában milyen következményekkel járhat az a tegnap esti gyomorszájon ütés. Vitathatatlanul számára ez egy hasznos fordulat.
- Jó utat vissza, William! - Azzal magára hagyja a mostanra esélyesen megdöbbent vejét az újonnan a nyakába szakasztott hírrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem fog visszamenni a börtönbe. Adél tényleg képes lenne rá, hogy bemártsa őt egy nevetséges kis összetűzés miatt, amit különben is ő provokált ki? De ha így van, miért ment orvoshoz, hogy megmutassa a - szerinte különben sem létező - sérüléseit? Ez egésznek semmi értelme... ennyitől Adél máskor legfeljebb megsértődne rá, de nem rohanna az anyjához, nem fenyegetőzne válással és nem játszaná a hattyú kibaszott halálát. Vagy félreismerte a feleségét, vagy... és ahogy értetlen engedelmességgel átveszi az iratokat a nőtől, most először megfordul a fejében, talán tényleg akaratlanul kárt tett benne. Mennyire abszurd elképzelés.
Magda magyarázatával egyszerre pillant le a kezében tartott papírra. Először a fejlécre vet egy pillantást, majd, miközben rosszalló-értetlenül oldalra billenti a fejét, siklik a tekintete lejjebb. Nehezére esik egyszerre átfutni a sorokat és az anyósa duruzsolására figyelni, így talán szerencsés, hogy a konklúzióhoz nem kell részletekbe menően böngésznie a papírt, elég az, hogy a szeme megakadjon az első sorok egyikén.
A homloka ráncba szalad. Hogy...? Először megfordítja, majd visszafordítja a papírt, a szeme fölszalad a dátumra, majd vissza a számokra.
Az a hazug ribanc.
Úgy érzi, mintha a padló megbillenne alatta. Fölkapja a tekintetét, a szája válaszra és kérdésre nyílik, Magda ajtóban meglibbenő haja azonban magára hagyja a szobában. Rövid ideig bizonytalanul néz hol a papírra, hol pedig az ajtóra, majd nem sokkal később szótlanul távozik ő is, amerről jött, a kandallón át.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Minisztériumi látogatás | Animágus Nyilvántartó Iroda -

Kifejezetten örül neki, hogy olyan tanoncai vannak, akik lelkesen kérdeznek és érdeklődnek mindenféléről addig is, amíg az első nagy átváltozásra készülnek, így amikor egyikük megkérdezte, hogy hol is kell majd bejelenteniük, ha sikerült az átváltozás vagy éppen mi ennek a pontos menete, felajánlotta, hogy látogassanak el ide. Megmutatja. Azzal a lendülettel le is szervezte a dolgot. Még másnap beszélt Győzővel, hogy akad még néhány tanonca, akiknek megmutatná ezt az egyébként nem feltétlen érdekfeszítő helyet, és amint megkapta a rábólintás mellé az írásos engedélyt is, értesített mindenkit, hogy ezen a péntek délelőttön tanulmányi kirándulás címszóval az óráikat is kihagyhatják. Átváltoztatástanból még plusz pontot is kaphatnak, ha írnak egy beszámolót a látogatásról. A Bagolykő bejárati csarnokában gyűjtötte össze a tanoncait, aztán a birtoktól már könnyedén lehetett a Minisztérium épülete elé hoppanálni.
- Hát akkor itt is volnánk. Odabent mindjárt kap mindenki ideiglenes belépőkártyát, mint látogató, és majd a második szintre fogunk felmenni, ahol ez a híres neves Animágus Nyilvántartó Iroda található. Járt már egyébként bárki a Minisztérium épületében? - kérdezi meg a kis bevezetőt követően, és már indul is, hogy mutassa az utat a kitáruló ajtón át. Odabent hűvösebb van, mint az épület előtt. Pillanatok alatt megszerzi a már előkészített kártyákat a recepcióstól, majd a tanoncai felé nyújtja.
- Tessék. Ezt nyugodtan csíptessék a talárjukra. Az Auror Parancsnokság mellett fogunk elhaladni, na meg a Mágiai Vizsgahivatal is útba fog esni, de mivel az iskola diákjaiként vesznek részt az animágia elsajátításában, ezért Önök majd ott vizsgázhatnak, nem kell ide eljönniük. Nem túl gyakran, de előfordul, hogy itt kerül sor az első átalakulásra, amennyiben valaki már nem diákként óhajt animágussá válni. Többnyire úgy öt emberből egy, ha jól számolom - magyarázza, majd elhallgat, hogy ha valakinek kérdése lenne, nyugodtan feltehesse.
- Kövessenek, kérem - folytatja aztán, intve, hogy menjenek csak utána a lifthez, amellyel majd feljutnak a másodikra, ahol megkereshetik az említett irodát is hamarosan. Az esetleges kérdésekre útközben is tud válaszolni úgyis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Megadom neked a lehetőséged, hogy elmond, mi történt, a te szemszögedből.
Bármennyire is erős kezű asszony, bármennyire is képes végletekig elmenni a gyermekeiért, unokáiért, nem engedheti meg magának azt, hogy csupán csak az egyik oldalt hallgassa meg. Kíváncsi arra is, amit Will tapasztalt, amit tett, amit érzett. A múlt miatt fontos, hogy ismerje azt, ami a fiúban van, a jelen miatt pedig fontos, hogy tényleg mindent megismerjen, hiszen a Flaviuk eléggé határozottak, és a nehézség ebben, hogy egy gyermeke, és négy unokája is már ezt a nevet viseli, ez nem csak William helyzetét befolyásolja, de a saját családjáét is, hiszen Alexandra, ha megkérdezik, képes teljesen Flaviunak vallani magát, a gyermekei pedig olyan szinten apásak, egyet leszámítva, aki anyás, hogy nem is kérdés, mind hova húznak majd, és ez nem egy elhanyagolható tény. A család pozícióját a társadalomban az is befolyásolja, hogy milyen viszonyban van azokkal a családokkal, akikhez gyermeket adott, így ez a mostani, nem első eset, igen sok részen rengetné meg az egész családot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amikor az ember azt hinné, már nem lehet rosszabb...
Az ujjait ropogtatva nézi az alacsony asztalkán álló, teával gőzölgő bögrét. Előre görnyed ültében, a térdein könyököl, már hosszú, néma percek óta. Az ablakon túli az eső szomorkásan pattog a tágas verandán, a mindig kimérten hűvös kúria nappalijának sarkában egykedvűen ropog a kandalló tüze.
Hányingere van. Szeretne lefeküdni és a fejére húzni a takarót, de tudja, hogy a nagyanyja előtt viselkednie kell. Az sem volt kérdés, hogy jönnie kell, ha hívják - a Krise família már csak így működik. Madlen szól, a többiek ugranak.
   -  Adél anyjának is megmondtam, hogy nem történt semmi.
Halkan és kimérten válaszol. Csak egy pillanatra sandít fel, a szemén azonban szinte nyomban visszakapja az érintetlen bögrére.
   -  Összevesztünk... valamin. Ő provokálta ki. Elviselhetetlen volt mostanában.
Egy pillanatra elhallgat. Ha Madlen fülébe jutott, hogy Adél ismét válni akar, akkor talán...? Nem, a nagyanyja nem kertelne ilyesmivel. Hacsak nem akarja végképp megkínozni őt.
   -  Szóval szó szót követett, én pedig... de nem lett semmi baja, csak túlreagálja az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hja megspórolnak egy csomó időt és pénzt az ilyenek. Láttad, hogy mennyiért adtak egy ilyet odakinn? Rablás fényes nappal.
Zalán melankóliáját egész tudatosan igyekszik élénk beszédességgel oldani. Amúgy sem az a csendes néző, de ezúttal kifejezetten próbálja a meccset frappáns kommentekkel feldobni. Minden Magpies gólnál látványosan szenved.. annyira, hogy egy alkalommal kalimpálás közben a második gólnál leesik a kezéről a saját habszivacsa és csak az előttük ülő tarkója állítja meg.
- Bocs, bocs, bocs, tényleg. - Zavart vigyorral tarkított bocsánatkérések közepette húzza vissza a kezére a habszivacsot - és folytatja a szurkolást. A végére már egész elégedetten és vidáman veszi tudomásul, hogy a meccs hangulata kezdi ismét eluralni Zalán gondolatait. Nem feszegeti, miért frusztrálja ennyire a téma, miért törte le ennyire. Nem az ő dolga. Az ismerősei magánélete az ő magánéletük, minden ami Armandra tartozik pusztán annyi, hogy jól érzik-e magukat a társaságában.
- Úgy látszik fogópárbajt akartak az elejétől kialakítani, tudván, hogy a kvaffszerzésben a Magpiesnak nagyobb gyakorlata és jobb hajtósora van. Ez amúgy 200 IQ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Barátságos meccseken nem szokta meg, hogy annyit vesződnének a terelők a gurkókkal. Maximum a saját csapattársaikról szokták lehámozni a veszett vasgolyókat, de ez... Voltak azért Zalánnak tippjei, miért történt. Egyrészt attól ez még egy verseny, amit minden résztvevő meg akar nyerni. Másrészt a feketék fényévekkel előrébb jártak a magyaroknál, ha a képességeket tekintjük. Ha ez felkészülten éri őket, nem lett volna akkora kihívás. Talán még örülnek is neki, hogy kicsit nehezítik a dolgukat. Harmadrészt: a alapvető rajongáson túl is sikerült felcsigázni a közönséget, hiszen valamennyien izgatottan figyelték, mi lesz ebből.
 Armand szavaira Zalán egyetértően bólogatott. Ő is kissé előrehajolt, mintha ettől élesebben látná a magasban cikázó fogót, aki immár nem a cikesz miatt suhant fejvesztve, hanem hogy megtalálja a saját terelőit, hogy leszedjék róla a két labdát.
 Amikor ez megtörtént, elégedett vigyor terült szét arcán és nyugodtabban dőlt hátra a padon. Kihívóan nézett a rellonosra, úgy kérdezte:
 - Mennyi pontkülönbséggel fognak nyerni szerinted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Két könyökét az asztalra támasztja, hosszú, csontos ujjait lassan és kimérten igazítja össze, miközben a fiút hallgatja.
- A hazugság hazugság marad, attól még, hogy nem nekem mondtad, hanem az anyósodnak.
Márpedig nyilvánvalóan valaki mondott annak a nőnek valamit, a heves és túlzott gesztikulációjából ez jött le. Madlen nem szereti a heves gesztikulációt, sokkal inkább szereti lassú, kimért mozdulatokkal, érzelemmentes reakciókkal kínozni azt, aki nem úgy cselekszik, ahogy ő szeretné. Legutóbb Esther megtöréséhez is egészen közel került, ám a lánynak fene nagy pajzsa lett, és önálló gondolatai. Most meg még Victoriát is odaédesgette abba az elátkozott faluba... bosszantóan nem tudott áthatolni, éppen ezért szeretné ha William esetében sikere lenne.
- Tételezzük fel, hogy mégis baja lett. Ha biztosan tudjuk, hogy hogyan végződött a történet, egy sérüléssel, felháborodott rokonokkal, akkor hogyan szólna a történet, William?
Még most is cseng a füle Adél anyjának sipításától, és az a legbosszantóbb az egészben, hogy valamit ő is elhallgat. Madlennek vannak ötletei, de közelebb kell kerülnie, hogy kiválassza a legbiztosabbat, vagy, találjon egy teljesen újat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A hazugság hazugság marad. Hátradől és mélyen belesüpped a kanapéba - pontosan úgy, mint négyévesen, nyolcévesen, tizenhat évesen, ahányszor Madlen magához rendelte őt. A nagyanyja sosem bántotta őt fizikailag, ha megráncigálásra volt szükség, a nő is valószínűleg tudta, hogy Belphengardtól megkapja majd. Mégis, a nagyapjától sosem félt annyira, mint Madlentől.
Ő ugyanis emlékszik arra hogy milyen arcot vágott a nő, amikor egyszer rajtakapta az ikrekkel a padláson, vagy amikor a tárgyalásán kimondták az ítéletét. Ugyanilyet, mint most - teljesen semlegeset.
És ez ezerszer rosszabb, mintha ordibálna vele.
Lesütött szemmel tovább ropogtatja az ujjait maga előtt. Tudja. Madlen tudja. Adél anyja elmondta neki, most pedig csak a bomba robbanására várnak... ha az bekövetkezik egyáltalán. Futólag emlékezteti magát, hogy a Krise család nem ugrott a nagynénje segítségére akkor sem, amikor Petre bácsi kezet emelt a nőre. Ez a gondolat ad erőt neki ahhoz, hogy lehajtott fejjel fölsandítson a nagyanyjára.
   -  Hát ha baja lett volna, akkor... - az önbizalmát elvesztve, a mondata vége motyogássá korcsosul. Majd új lendületet véve mély levegőt vesz és határozottságot erőltetve a hangjában folytatja: - De én nem tudtam, hogy terhes! Nem szólt, csak akadékoskodott és ő ütött meg először. Ha tudom, akkor nyilván nem vágom hasba, ez nem az én hibám, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vannak azok a pillanatok, amikor még a legtökéletesebb színész is hibázik, és legyünk őszinték, minden, amit Madlen tesz, puszta színjáték, csakhogy egyetlen ember előtt képes csak érzelmileg nyílt lenni, és az a férje. Nem a gyerekei, nem az unokái. Mindet arra tanította, hogy az érzelmeink kitárulkozása fegyverként szolgál a másik kezében. Amikor egyedül vannak, lehetnek önmaguk, vagy akkor, ha olyan bizalmast találnak, aki egy életen át a társuk lehet. Ez egy védelem, nem érti, hogy miért nem élnek vele. A gyermekeinek...mindnek az érzelmek lettek a vesztei. Ha egy nap Johnatan megörököl mindent ott a felesége fog irányítani, az, aki a törvénytelen lánya óta térdre kényszerítette a fiát, aki nem volt elég erős. Abból is mi lett. Féltestvérek fattya. Aki éppen a kertben játszik, és egyelőre még nem mutatkozott meg erősen rajta az őrület, de csak idő kérdése. Samantha jó házasságot kötött, jó kapcsolattal, de mostanra elveszített mindent, ami ehhez a családhoz tartozóvá tette őt, és helyette teljesen Radetzky lett, Alexandra hibát hibára halmozott onnantól, hogy szerelmet kezdett érezni és közvetíteni, pedig milyen idilli volt az a kapcsolat is az elején, és Martin...legkedvesebb gyermeke éppen az érzelmei súlya miatt hagyta el ezt a világot. Nem, Madlen Cadington-Krise sosem lesz képes beismerni azt, hogy a fia betegsége időzített bomba volt, ahogy azt sem, hogy hajlamos megfeletkezni legkisebb gyermekéről, Isabelle-ről, aki szintén szerelemből házasodott, és a férjének adományozta a nevét. Nem érti, hogy hol rontotta el, és bár azt hitte, hogy az unokáit jobban fogja majd, rendre kudarcot vall. Hogy bosszantja-e? Mérhetetlenül.
Ezért is van egy szemvillanásnyi pillanat, amikor az érzelmein ő maga sem képes uralkodni, szemei ellágyulnak a gyermek hallatára, majd vonásai túlontúl megfeszülnek. De ott van a pillanat, a remény pillanata, mely olyan kedvesen lopakodott a szívébe. És melyet Will a következő pillanatban olyan szinten fojt meg, hogy szinte érezni lehet a kettejük közé puffanó hulla súlyát.
- Semmilyen körülmények között sem ütünk meg egy nőt, William. És nem azért, mert nő, mert a gyengébbik nem, semmi ilyen évszázados baromság miatt. Azért nem ütünk meg nőt, mert a nő provokálja, hogy bántsd, azért, hogy aztán kénye-kedve szerint szaladjon és válást kiáltson. Eleve nem szerencsések ezek a válások, ha valaki özveggyé válik, az ideális, idővel új férje vagy felesége lehet, olyan, aki jobban funkcionál, akivel jobb egyetértésre léphet, tanulva a múlt hibáiból, de egy válás, az megbélyegez. Az túl sok rizikóval jár. Az a lány egy elkényeztetett picsa, határok és fegyelem nélkül, egy olyan anyával, akire szintén ez igaz. Valaki, aki nem képes előnyt kovácsolni a helyzetéből, és aki nem képes keretek között tartani a férjét.
Nem valószínű, hogy Madlen Cadington-Krise életében bármikor ennyire nyíltan és őszintén beszélt volna az unokájával, ennyi szenvedéllyel és érzelemmel, de most mégis, úgy érzi, hogy itt az ideje, hogy lássák a szigorú páncél mögött azt, akit rejteget, az aggódó nagymamát. A gyerekeinél elbukott, az unokái felénél szintén. Már akkor is volt némi "olvadás", amikor Esther olyan keservesen sírt, és úgy érzi, hogy itt az idő, hogy engedjen, hogy őszinte legyen ezzel a gyerekkel. Egy erős örökös fontos lenne, egy fiú, aki végre a Krise nevet vinné tovább. Hátha most kivételesen neki kedvez a szerencse, mert eddig csak egy törvénytelent tud felmutatni. Victoria esetében őszintén reménykedik, hogy özvegységre jut, és új esélyt ad magának, egy új férj oldalán, Esthernél, hogy a bolydulása idővel csillapodik, bár, ha jól is megy férjhez a neve elveszik, és Nathaniel... kimondottan ő az, akiben a leginkább reménykedik, hogy továbbvisz mindent, de a múltból építkezve, már nem kockáztathat.
- Mindkettőtök hibája, mert nem szabtatok határokat. Az a lány hatással van rád, mert képes arra, hogy felbosszantson, és onnantól nem tudsz uralkodni magadon. Ez a probléma, William.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem számít rá, hogy Madlennél bármit elér a rimánkodásával. Gyerekkorában sem segített, később sem. Madlen mindig megértő, de könyörtelenül igazságos volt vele, akit nem lehetett megingatni könnyekkel, vagy agresszióval cselekvésre bírni. A megtörhetetlen, türelmes szigor az anyjára emlékezteti, aki szintén nem emelte fel a hangját sem Martinnal, sem vele szemben.
Összekulcsolja a kihűlt ujjait maga előtt és az ölébe ejti azokat. Épp hogy elkapja a meglágyuló arckifejezés közönybe fordulását, ezzel együtt pedig alig láthatóan, de mélyebbre süpped a kanapén.
Mentálisan már felkészült rá, hogy kicsekkoljon a beszélgetésből és elengedje a nő szidalmait a füle mellett, miközben azt képzeli, valahol egészen máshol jár. Az első néhány mondatnál így mogorván félre is pillant a kandalló felé, meghunyászkodón de passzívan, azonban a figyelme szinte azonnal visszaugrik a nagyanyjára.
Az arca először csodálkozva simul ki, majd ahogy a nő tovább beszél, tőle szokatlan hevességgel, ő is ismét előre hajol, hogy rosszat sejtve ismét a térdére könyököljön.
  -  Szóval szerinted meg akarja tartani magának?
Leszűri az egyetlen információt, ami érdekli: a nagyanyja szerint Adél a korábbi bizonygatása ellenére tényleg válni akar. Ha pedig válik, akkor...
   -  Le akar lépni és viszi magával igaz? Nem nem nem nem... azt nem teheti meg, ugye? Azt meg tudod akadályozni, nem? Te, vagy az ügyvéd, vagy bárki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen.
Nem igazán van értelme annak, hogy olyan gondolatot ültessen el, ami nem valós, ami talán megnyugtató lenne, de aztán csak nehezítené a helyzetüket. A tényekre és a tapasztalatokra kell hagyatkozni. Mindenre, ami a múltban történt.
- Te mit tennél a helyében? Veszteség, sikertelenség, depresszió és kilátástalanság között őrlődve egyszercsak ott a vágyott fény. Hagynád, hogy oda legyen, vagy foggal-körömmel küzdenél? Ha Adél, aki jól ismer téged, akarná, hogy a gyermek életében szerepet játssz, akkor hozzám jött volna, velem beszélt volna, és tőlem kért volna segítséget, szövetséges kellett volna neki, de ő az anyjához ment, háborút szított. Az anyja fékezhetetlen.
Talán a kislány nem gondolta, hogy ekkora problémát okoz majd, hogy ennyire elszánt lesz az anyja. Ha annakidején, mikor a másik eset volt, győztesen jöhettek volna ki a csatából, egyetlen pillanatig sem habozott volna azon, hogy a lányát védje. Azonban Madlen anno felmérte a lehetőségeket, és a tényt, hogy Alexandra hozzá, és nem a férjéhez fordult. Hiba volt, mely jól jött ki akkor. Ha James-hez fut, nem biztos, hogy Petre életben lenne még, az viszont bizonyos, hogy nem nyúlhatott volna többé a lányukhoz, és az igen sajnálatos eset volna.
- Nem kell lelépnie, elég, ha nem jön ki Hévízről. A család megvédi. Mivel egy terhes nőt ütöttél meg, a tény, hogy nem tudtál a terhességéről, teljesen jelentéktelen lesz. A te szavad az övé ellen. A gyámoltalan nő, akit az anyja kinevelt, és akinek az emlékezetét felfrissíti, szemben az agresszív féllel, a börtönviseltel.
Ugyan ezt a szót nem szokták használni, és Madlen habozik is előtte, mégis tudja, hogy ki kell mondania, hogy William megértse, mennyire rossz a helyzete. De nem akarja teljesen elkeseríteni. Mélyen beszívja a levegőt, majd lassan ki, és közben számba veszi a lehetőségeket.
- Nos hát, itt az ideje, hogy megtudjuk, mit is szeretne Adél, mint a ház úrnője. Milyen férjet kíván, milyen apát. Mit vár el tőled, őszintén. Ha ismered a vágyait, ha egyre többet és többet fed fel belőle, megismered a kiskapukat is, a gyenge pontokat, melyek jó kihasználásával, láthatatlanul felülkerekedhetsz. De neked is őszintének kell lenned vele, a kezébe kell adnod ezt a lehetőséget, hogy azt érezze, bízhat benned. Hiszen, elviselhetetlen lenne számodra, ha elveszítenéd a feleséged, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudom megmondani, hogy pontosan mióta is vagyok ott, besüllyedve a falba, lélegzetvisszafojtva hallgatva mindazt, amiről odabent szó van. Nem állt szándékomban így tenni, nem akartam hallgatózni, csak a nagypapa szobájáig szerettem volna eljutni. Az évnek ebben a szakában mindig elmegyünk mooncalfokat lesni, a különös állatok a közös szenvedélyünk voltak mindig is, ha a nagypapi úgy érezte, nagyon elfáradtam, elvitt egy-egy kirándulásra, olyan közegbe, ahol önmagam lehettem. A múltkor, mikor itthon jártam, azt mondta, elfáradtam, de akkor próbálnom kellett, nem mehettem, most viszont, hogy van egy hét szünet az előadásokban, az első dolgom volt hazajönni. Neki is megüzentem, de azt nem sejtettem, hogy Will is itt lesz, és ahogy hallom, ő sem számított arra, hogy itt lesz most. A hátam a felnek vetve, lehunyt szemmel hallgatom a nagyit, az ismerős szavakat, amiket nekem is mondott, hogy özvegynek lenni kiváltság, hiszen vannak lehetőségeid, sokkal jobb, mintha elhagytak volna. Nekem is milyen sokszor elmondta abban az évben, amikor gyászos feketét viseltem.
Nem kellene ezt tovább hallgatom, mégsem tudok mást tenni, mint csak állni ott, és azon gondolkozni, hogy sosem akarom ezt megtapasztalni. Sosem akarok taktikusan gondolkozni a másikkal való kapcsolatomban, sosem akarok harcmezőt az életembe, és ami a legfontosabb, sosem akarok erőszakot. Adélból nem néztem volna ki az agressziót, azt pedig különösképpen nem, hogy képes lenne a bátyámat bántani. Felmérgesít, érzem, ahogy felpofoznám, de közben ott a tény, hogy kisbabát vár, és inkább az aggodalom fog el, hogy nem láthatjuk majd őt. Olyan jó volt Noah is, szerettem babusgatni, és olyan jó lenne egy új kisbaba, békét teremtene egy kicsit. Csak bár ne alakoskodás lenne minden, ami körülvesz minket, bár őszinte lenne az, ahogy egymáshoz állnak az emberek. El kellene mennem innen, vár a nagypapa és a holdborjúk, az éjszakai túra, a nyugalom, de mégsem tudok mozdulni. Nem megy, nem vagyok képes elszakadni attól, amit hallok, tudni akarom, hogy mi történik, pedig tudom, hogy jobb lenne tudatlannak lenni, és nem belefolyni, nem tudni minderről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hiába a sok eltöltött év a mágusok világában, a mai napig elbűvölnek ezek a repülő járgányok. Annyira menő, ahogy a madarakkal együtt szálltunk és nem kellett azon aggódni, hogy mikor kell váltani, vagy a muglik által használt KRESZ szerint helyesen közlekedni. Bruh.
- Tutiiii - csücsörítve koncentráltam a rajzolt magyarországra, majd drámai sóhajjal dobtam is hátra. Nekem ez nem ment!
- Ó Kolos, ha tudnád - színészeket megszégyenítve túrtam bele színes tincseimbe - Az egyenes úton IS eltévedek, eddig csakis miattad jutottunk el! Én csak énekeltem és duruzsoltam neked, hogy szórakoztassalak - bazsalyogtam rá vissza boldogan, így reagálva mosolygós vonásaira. Szaffi bundáján finoman végighúztam a kezemet, majd hagytam, hogy Sparky az ölembe bújhasson, hisz a térkép már nem akadalyozta fizikailag.
- Erre valahol számítottam, de téged úgyis ismernek már, ha ugyanoda megyünk persze, ahol voltál… engem maximum a hajam miatt fognak megbámulni. Sz'al nem félek! - ráztam meg a hajamat neki, ahogy  szavait  hallgatva emésztettem azok jelentését.
- A-a, soha - feleltem röviden, míg vállaimat vonogattam kócosan. Döbbenete láttán elkerekedtek az én szemeim, nem értettem, mi olyan fura ezen.
- Tu-tudod, a Bagolykő előtt anya egyedül nevelt és nem volt pénzünk külföldre utazni, aztán a suli miatt nem jutottam ki, utána jött a két éves elzárás és az utána tartó visszaszokás… Most meg itt vagyok. Szóval, érezzed magadat megtisztelve, KolosKA, hogy elveheted a szüzességemet vagy hogy mondjam… Na, érted te! - olyan fura volt így ezt elmondani. Ugyan meséltem már neki az elmúlt évekről nagyvonalakban, de sok dolgot mégis kihagytam belőle. Ha egyszer megint olyan közel érezhetem magam hozzá, mint amikor temetőt futottunk, lehet elmondom neki. Ennyivel tartozok, de addig nem akarom a hülyeségeimmel fárasztani, van elég baja úgyis.
- Na és te? Afrikán kívül merre voltál még? Milyen volt? Tényleg UFO a legtöbb külföldi? Elvileeeeeg, a lengyelek a bundáskenyeret lekvárral eszik. Mi ez, ha nem UFO dolog?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Madlen nem kertel: igen.
Érzi, hogy a kezeiből kifut a vér. Tehát végig ez volt a terve annak a kis kurvának - ki tudja, lehet, már legutóbb is, csak akkor az ágyhoz láncoltsága nem engedte, hogy elmeneküljön. Ha igazán belegondol, Adél akkor is Hévízre menekült, egyenesen az anyja szárnyai alá, és emlékszik, mennyire fojtogatta a nő állandó, kérlelhetetlen jelenléte. Hogy lehetett ekkora marha, hiszen így, hogy Madlen rávilágított, annyira egyértelmű minden: Adél hirtelen, számára is érthetetlen pálfordulása a gyerekvállalással kapcsolatban, a túlontúl ragaszkodó viselkedése, majd a totális elutasítás, miután megkapta, amit akart. Hát ezért nem mondta el neki az elején, hogy terhes, hát ezért provokálta és ezért ment az após klinikájára annak ellenére, hogy kifejezetten megkérte rá, ne tegye.
Mindannyian benne vannak. A legelejétől fogva.
A térdei közt lógatott kezei egyike lassan ökölbe szorul. Nem merül fel benne, hogy ne higgyen a nagyanyjának és ne hallgassa megrettent rezignáltsággal a szavait. A nő mindent látott előre eddig is és különben is, miért akarna ártani neki?
A börtönviselt szónál pislog először hosszan. A Krise birtokon óvatosan került téma a büntetése, és talán sosem jött szóba nyíltan köztük, mintha az egész incidens nem is létezne a telekhatárok között. Azonban ez a gyöngéd emlékeztetés ismét megerősíti abban, hogy eleve vesztett helyzetből indul. Hiába absztrakt elképzelés az apaság egyelőre, ha pedig teheti, nem gondol bele a kelleténél jobban, azt anélkül is tudja, hogy egy válás esetén esélye sincs bármiféle felügyeleti jogra.
   -  Ha nem írok alá semmit, akkor nem mehet sehová - válaszol halkan és bizonytalanul, a kijelentés azonban inkább kérdésnek hat. - Mit csináljak? Felhívtam, bocsánatot kértem, de nem jött vissza. Azt mondta, hogy gondolkodnia kell, meg felnőnünk a feladathoz, meg csupa ilyen baromság. Hát de mégis azt hogy képzeli, hogy ha bezárkózik Hévízre?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ne légy ostoba, az élet és a nők nem ilyen egyszerűek.
Ez nem más, mint puszta tény. Bárcsak annyi volna, hogy nem ír alá semmit, látszik rajta, hogy jelen pillanatban ennek bebiztosítása érdekében tőből lerágná a saját kezeit is, csak, hogy biztos ne lehessen rá mód, ne játszhassák ki. De nem, ez sajnos nem ennyi, egy aláírás ma már nem kihívás, azonban meg lehet nehezíteni a dolgot. Miközben kívül próbál nyugodt maradni, Madlen fejében nagyon sok fogaskerék pörög, próbálja összerakni a tökéletes tervet.
- Egy ideig a birtok vendégszeretetét kell élvezned, hiszen összetörtél attól, ami történt, és rettegsz attól, hogy ártottál a gyermekednek.
Ez a jelenet nagyon emlékezteti egy múltbélire. Akkor is ugyanígy ült, összekulcsolt kezekkel, és ugyanígy volt egy fiú, mélyen belesüppedve a fotelbe, aki aggódott azon, hogy egy lány, akivel éppen csak együtt volt, elveheti a gyermekét. A fiú mára ködös szemek mögötti emlék lett, mása pedig épp olyan rossz testtartással, mint elődje, kísértetiesen hasonlítva rá, nézi őt. Egy pillanatra Madlen talán látja is legkedvesebb gyermekét, ahogy nála, úgy Willnél is felmerült benne a gondolat, hogy miért nincs egy rendes fodrász a közelükben. A női elme rejtelmei, a gondolatok, melyek nehéz pillanatokban rá-rátörnek az emberre, és melyeknek sem értelmük, sem idejük nincs az adott szituációban, habár...
- Esetleg hanyagolhatnád a borotváltkozást, néhány napig.
A látszatra mindig olyan nagy gonddal adó Magda elé egy szomorú, bántott férfit kell prezentálnia, nem olyat, mint amilyet mások vinnének, nem a visszahódítás lesz az ürügy a találkozásra, hanem egy tárgyalás, mely új alapokat ad a jelen helyzetnek, melyet nem ők, nem a gyerekek, hanem a nagyanyák vívnak majd meg egymással. De, természetesen mindez alatt egy másik háború is kezdetét veszi majd, az, amelyikben Willnek vissza kell hódítania Adélt. Hogy melyik a nehezebb? Azt hiszem, jelen pillanatban vitatkozhatnánk.
- Neked egyetlen feladatod lesz, hogy rám hallgass, és ne a saját fejed után menj. A többit én megoldom. Minimum a gyerekre megyünk, de jelen helyzetben, ha tetszik, ha nem, célszerű lesz a leendő anyát is visszaszerezni. Azt az átokverte Hévízet meg porig kéne rombolni, hogy ne legyenek többé védőfalak a lány körül.
A végét fogait összeszorítva, ironikusan közli, mely hangot ritkán enged meg magának, ahogy a szemforgatást is, amivel tolla után nyúl, hogy hosszú, íves betűivel rövid üzenetet írjon egy fejléces papírra, Magdának címezve. Nem áll rajta sok, csak annyi, hogy William itt van, de nem beszél, majd kis elgondolkozást imitálva hagyja, hogy egy tintacsepp lehulljon, és mint aki sietősen, utólag meggondolva magát, izgatottságában kissé másként kanyarítva a betűket, de amúgy rezignált arccal hozzáteszi: még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ismét csak az ujjait ropogtatja a másik keze öklén, mint mindig, ha ideges és megpróbálja leplezni azt. Amikor megérkezett a birtokra, legfeljebb frusztrált volt amiatt, hogy a nagyanyját is belekeverték a magánügyeibe és biztos volt benne, hogy egyedül is elsimítja ezt a sajnálatos intermezzót. Madlen azonban elültette benne először a kétely, majd a pánik magvait. Mi van, ha Adél tényleg nem jön vissza? Mi lesz, ha ismét egyedül marad abban a házban, most már Júlia nélkül?
A gyomra is felkavarodik a gondolattól. Gyorsan, megrettenve bólint: igen, pontosan azt fogja tenni, amit Madlen mond, betűről betűre. Madlen majd elintézi ezt is, ahogy elintézte azt, amikor tizenöt évesen teherbe ejtette azt a lányt az Ilvermornyban. Nem kellett mást tennie, mint rémülten pislogni a sarokban, a nő megírta a csekket, Belphengard pedig már elintézte a többit. Most ismét tinédzsernek érzi magát.
Némán nézi végig a nő ténykedését. A dohányzóasztalon lassan kihűlő tea után nyúl, az ujjai azonban épp csak érintik a finom porcelánt, amikor megtorpan a mozdulatban.
   -  És mi lesz, ha Adél beszélni fog? Mindenről? Mert én megmondtam, hogy nem megyek vissza a börtönbe - a mondata vége kétségbeesett motyogássá halkul. Ha Adél kitálal arról, amit tett, nem csak most, hanem általában, akkor csakhamar ismét a Zengőben találhatja magát. - Rendben, itt maradok, én nem fogok beszélni vele, de akkor ki fog? Az anyja megmérgezi az agyát. Különben is, jogom van vele lenni, sőt, meg is mondhatnám neki, hogy jöjjön vissza, nem? Legalább legyen már valamire jó, hogy elvettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Drágám, Adél egy szegény, összezavarodott kisleány, aki a hormonjai miatt olyan csúnya képzelgések áldozatává vált, melyekkel félő, hogy veszélyezteti a gyermeke életét. Képtelen históriákat ad elő, mindenféléről. Kérlek, hiszen, hol is a mi drága Adélunk nem is olyan rég? Pihennie kellett egyet, nem igaz?
Nem kimondottan kedveli a vélavérűeket, azonban ez egyszer kapóra jön, hogy Adél is az, hiszen köztudott, hogy a vélák nehezen viselik a stresszt, eltorzult fejjel, idegbajjal küzdenek. Milyen szomorú, roppant mód szomorú. Még sóhajt is egyet, ami stresszlevezetés annak okán, hogy ne akarja azonnal felpofozni a fiút, amikor az újra kinyitja a száját.
- Jogod akkor van, William, ha nem vered a feleséged. Jelenleg egy szakadék szélén egyensúlyozunk, és csak úgy maradhatunk fent, ha a másik partner ebben, ha ő nem kockáztatja az életét. Ha a mélybe veti megát, megnézve, hogy tényleg olyan mély-e, mi is ott pusztulunk. A házasságotok egy vékony fonal, mely összetartja a két családot, és mely egyetlen rossz lépéssel a mélybe ránt.
Ráadásul a Flaviukkal nem először. A korábbi esetnél, valami csoda folytán a levegőben maradtak, míg híd nem épült közöttük, ám Adél és Will a találkozásuk percében lángra lobbantották a masszív építményt, és lett megint a peremen keringőzés a program.
- Én leszek az, aki beszél vele. Személyesen. Hogy az anyjával vagy nélküle, azt majd Adél eldönti, lássa, hogy tárt karokkal és megértéssel fogadom. Hogy mikor és hol találkozom vele, az az én ügyem, de, ha hajlandó vagy a feleséged visszaszerzéséért némi áldozatot hozni, akkor jó eséllyel visszahozom őt neked. Az én célom az örökös. Egy lehetőleg épeszű, nem vérfertőzésből született fiú gyermek. Ehhez pedig Adél kell. Csak bízz benne, hogy a vállalkozásom sikeres lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hajlamos megfeledkezni a róla, hogy Magda és a nagyanyja egész más ligában játszanak, mint ő. Adél vérszegény szárnypróbálhatásaihoz szokott, így összezavarja Madlen hidegen számító válasza. Mégsem ad hangot neki, annyira nem ostoba, így csak végül maga elé húzza a csészéjét és étvágytalanul beleiszik a teába. Az előjogaival kapcsolatban szintén nem vitatkozik, bár...
A nagyanyja kegyetlenül őszinte szóhasználata különös, keserű ízt hagy a szájában. Ő nem érzi magát asszonyverőnek, hiszen az incidensben, akárhogy nézi, Adél aktívan partner volt. A felesége többször esik neki tíz körömmel, mint viszont, arról pedig már nem ő tehet, hogy történetesen erősebb nála, nem?
A vérfertőzés említésére kénytelen egy szórakozott szusszanással reagálni, valószínűleg pedig el is röhögné magát, ha nem lenne szorul ót helyzetben. Mennyire abszurd. Ahogy az is, hogy olyan körökben mozog, ahol ez tényleges probléma.
   -  Rendben. Nem beszélek vele és nem beszélek senki mással sem - egyezik bele engedelmesen. A csésze ismét koppan a dohányzóasztalon, ő pedig feláll a kanapéról.
   -  Végeztünk? Mehetek? Megmutatja valaki, melyik szobát kapom meg?
A szülei halálát közvetlenül leszámítva sosem lakott huzamosabb ideig a házban, így nincs dezignált szobája sem. A vendégszobák egyikét szokta kisajátítani időlegesen a birtokon való tartózkodása alatt, egyszer pedig az apja régi lakrészében aludt, de ez nem tartozik a legkedvesebb emlékei közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nagyszerű. Hidd el, egy nap, remélhetőleg nem is olyan sokára, minden elrendeződik majd, és nyugodt életet élhetsz, előítéletek és negatív események nélkül. Én ezt szeretném, Will, és erre fogok törekedni. Az unokám vagy, nincs olyan, amit ne tennék meg érted.
Fontosnak érzi elmondani, hogy kész harcolni érte, bármi legyen is az ár. Az unokái, különösen Martin gyermekei nagyon fontosak a számára, és szeretné mindegyiket jó helyzetbe tudni, jó körülmények között. Sokszor megharcolt már, különösen Williamért, nem most fog másként cselekedni. Főleg, hogy ebben a pillanatban ennyire hasonlít a szeretett fiúra. Ennyire talán még sosem látta őt azonosnak az apjával. Bárcsak ne lett volna Adél túl jó opció az adott helyzetben. Bárcsak találtak volna nyugodtabb lányt neki. Túl kevés idő volt arra, hogy rendesen megfontolják az opciókat.
- Menj csak. A legutóbbi szobádat készítette elő Clara a számodra, remélem megfelel.
Ezzel pedig részéről el is engedi a fiút. Muszáj gondolkoznia, egyedül lennie, így egy disaudio társaságában teljesen kivonja a hangokat a szobából. Csak a saját gondolatait szabad most hallania. Fel kell építenie egy megfelelő stratégiát Magda ellen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Képtelen vagyok mozdulni, és a nagypapa se jött még értem, hogy megnézze, hol késlekedem, pedig tudom, hogy szóltak neki. Egyszerűen csak hallgatom mindazt, amit ismerek, de sosem éltem még át igazán, az a taktikus, hideg, őszinte nőt, aki felnevelt, aki engem is hideggé tett, és a bátyámat, akit nem is ismerek igazán, pedig minden vágyam, hogy megismerjem, hogy tudjam és értsem őt, meg azt, hogy mi is az, ami vele történik. Ez egy rossz házasság, én is menekülni akarnék belőle és a babámat védeni, nem a közelében maradni, de olyan nehéz elképzelni, hogy Will bárkit is képes lenne bántani.
Éppen ezért, amikor kilép az ajtón, és találkozik a pillantásunk, rögtön a szám elé teszem a mutatóujjam, némán kérve, hogy ne szólaljon meg, és intek neki, hogy kövessen. Jobb ötlet híján a szobámba vezetem, a csupa fehér, tiszta világba, amit annyira megszoktam már, hogy Bogolyfalván is ehhez ragaszkodtam. Az ajtót óvatosan behúzom, de megszokásból nem csukom be, furcsa lenne bárkit a szobámban tudni úgy, hogy zárva van az ajtó. Furcsa az is, hogy bárki van itt.
- Adél tényleg terhes? Miért ütött meg téged?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megenged egy vérszegény, udvarias mosolyt. Abban nem kételkedett, hogy a családja mellé áll majd, mint mindig, azonban a nagyanyja közvetlen, kedves gesztusára képtelen érdemben reagálni. Gyerekkora óta rajong a nőért és egyszerre retteg tőle, a kapcsolatuk pedig sosem volt igazán közvetlen, ami megengedné, hogy most ugyanilyen odaadóan viszonozza a szavait. Így hát csak bólint, pár pillanatot tétovázik, majd egy elmotyogott köszönöm kíséretével kisétál a nappaliból.

Csodálkozva torpan meg, a szája pedig azonnal szólásra nyílik, Esther mozdulata azonban belefojtja a szavakat. Az arca megfeszül. Mindenhol máshol most azonnal számon kérné a lányt: hallgatóztál, te kis szaros? A birtok sajátos varázsa azonban, hogy ez most szinte udvarias bólintásba fordul. Madlen közelében viselkednie kell, viselkedni is szokott.
Némán követi a lányt a futószőnyeggel fedett folyosón, mielőtt pedig belépne a nyomában a szobába, még egyszer hátrapillant a válla fölött. Emlékezete szerint sosem járt erre, a küszöbön egy pillanatra azonban elfogja az ideges hányinger. Végül az évek tapasztalata elnyomja azt.
   -  Igen, tényleg az, és örülök, hogy itt a falnak is füle van - válaszol csöndesen, de az elfojtott hangján érződik a sürgető feszültség. Nagyszerű. Alig telt el huszonnégy óra, de már mindenki és annak az anyja is tudja, mi történt. Alig várja, hogy ezek után találkozzon Nathaniel önelégülten tudálékos képével.
Megemeli, majd flegmán leejti a vállait.
   -  Nem tudom, tőle kérdezd, hátha veled beszél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem csináltál semmit, és mégis bántott?
Döbbenten pillantok rá, mert ez olyan hihetetlen, ahogy az is, hogy valaki titkolja a terhességét. Riasztó dolog a házasság, és én úgy képzeltem el, hogy ha valaha babát fogok várni, azonnal el szeretném majd mondani a férjemnek. A könyvekben, amiket szeretek olvasni is a legtöbb nő szinte azonnal közli, vagy a férfi előbb megsejti, mint, ahogy a nő biztos lenne a dolgában. Nekem az idealizált, tökéletes házasság az, ami a leginkább való, mégis olyan valótlannak gondolom ilyen alkalmakkor. Arra, hogy a falnak is füle van, eleve legyintek, mert most már mindegy, már hallottam, ezt nem lehet visszacsinálni.
- De a nagyi megoldja, ugye? Képes rá? Visszahozza Adélt?
A kisbaba ténye lázba hoz, olyan jó lenne ölelgetni, és azt a finom babaillatot szagolni. Amikor McK volt terhes, alig vártam, hogy megszülessen a baba, és babázhassak vele. Ő itthon szült, és segíthettem neki, akkor döntöttem el, hogy meg akarom tanulni szakszerűen, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, csak az élet és a nagymama közbeszóltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Majd ha megházasodsz, akkor meg fogod érteni.
A tekintete röviden elidőzik a lány arcán, majd továbbvándorol mögötte a szoba többi részére. Annyira fehér. Annyira steril. Hasonlónak képzelte el, Esther pedig most sem tartogatott meglepetéseket. Azzal már jobban, hogy a kelleténél jobban érdekli a téma most.
Ő az, aki tesz két lépést, majd bezárja a résnyire nyitva hagyott ajtót. Így annak hátat fordítva fordul a lány felé.
   -  Adél magától is vissza fog jönni. Tudja, hogy ez a dolga és ezt akarja majd. Csak össze van zavarodva és az a kurva családja mindenfélével telebeszéli a fejét. De miért érdekel ez téged annyira?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem valami vonzó dolog házasnak lenni.
Felelem őszintén, mert lássuk be, eddig nem arról szól az ő házasságuk, amiről hittem, hogy fog. Azt gondoltam, hogy mostantól minden rendben lesz, és olyan családi vacsoráink lesznek, mint a hozzánk hasonló családoknak, akik ünnepekkor összegyűlnek, lassan szükségessé válik a gyerekek asztala, folyamatosan bővül az asztalnál ülők létszáma. Azt hittem, hamarosan Nate is megházasodik, majd én is, és mindannyiunknak gyerekei lesznek majd, és komoly, felnőttes beszélgetéseket folytatunk majd. Ez azonban olyan távolinak tűnik.
- Mert fontos vagy nekem, Will, igazán fontos.
A tekintetem róla az ajtóra siklik, nem igazán érzem jól magam attól, hogy becsukta az ajtót. A torkomban kezd el dobogni a szívem, és ösztönösen menekülési utat keresek. Micsoda ostobaság ez, nem is értem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A keze egy ideig a kilincsen marad. Magában a mozdulatban nem volt igazi szándékosság, csak reflex ebben az istenverte házban, ahol soha, senki és semmit nem tart titokban. Azonban pillanatok alatt rájuk szakad a csönd.
Valami megváltozott. Látja a szemének rebbenésében, az ajka mozgásában. Mint egy őz a reflektorfényben, mintha megrettent volna valamitől, szinte már aranyos. Szinte...
A keze lecsúszik a kilincsről, végül pedig ellép az ajtótól is. A tekintete bútorról bútorra kúszik, majd a lágy függönnyel keretezett ablakra. Végül pedig akkor tér vissza a lányra, amikor elsétált mellette és előzetes kérdés vagy engedélykérés nélkül leült a takarosan bevetett ágy szélére.
   -  Ettől függetlenül kerülsz engem mostanában. És nem tudom az okát - félrepillant, a számtalan krém fehér díszpárna egyikét lepöcköli a szőnyegre maga mellett. - Még mindig azon vagy megsértődve, amit a nagyanyánknak mondtam? Megmondtam neked is, hogy a te érdekedben volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy elhalad mellettem, érzem az illatát, és a pánik még erősebben kezd el dolgozni. Nem jó ez így, nagyon nem jó. Nem lett volna szabad becsukni az ajtót. Darabosan fordulok felé, és lépek közelebb, majd végül letelepedek az ágyra én is, és a kezeimet tördelve pillantok rá.
- Nem erről van szó, van itt valami más is.
Csak hogyan mondod meg neki, hogy tudod, hogy mi történt, hogy mit tett veled, csak éppen nem emlékszel, és úgy véled, hogy az emlékezettörléssel nem csak a tudatod szabadult meg, de sérült is, olyan módon, hogy már nem tudsz rendesen érezni? Hogyan mondod meg, hogy mit tett, amikor igazi bizonyítékod csak a bátyád szava, akinek hiszel, de akinek a másik fél nem fog hinni.
- Csak nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg.
Felelem őszintén, és lehajtott fejjel nézem az ujjaimat, amiket az ölembe ejtve tördelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szemöldöke megemelkedik a kusza haja alatt. Persze, hogy van itt valami más. Hiszen láttam tudta, érezte ő, hogy mennyire máshogy viselkedett a lány ott az étteremben, amikor étvágytalanul turkálta a salátáját, de közben a lelkesen ködös terveiről zagyvált. Lehet, hogy tényleg összeszedett valakit, de még Madlen előtt is titkolja? Nem, az nem lehet, az öregasszony házhoz rendelte és kifaggatta a lányt bő hónapokkal ezelőtt, mivel pedig Esther még mindig ugyanabba az iskolába jár és ugyanúgy felügyelet nélkül, valószínűleg nem találtak semmi terhelőt.
   -  Hmm-hmmm...
Elpillant az ajtó felé. Töprengve az ajkába harap, miközben a kezeire támaszkodik a szépen hímzett ágytakarón.
   -  Lazíts már. Mindig be vagy feszülve. Nem iszol valamit? Tudom, nagyapa hol tartja a borait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem tehetek róla.
Vajon akkor is ezt mondtam? Gyerekként is azt mondtam, hogy nem tehetek róla? Én jó kislány vagyok. Mindig ezt mondtam. Most is ezt szeretném. A nagymama mindig azt kérdezte, hogy "ugye jó kislány vagy, Esther?" és én mindig azt válaszoltam, hogy "igen, én jó kislány vagyok". Ez annyira belém rögzült, belém feszült, hogy a mai napig csak erre vagyok képes gondolni. Én jó vagyok. Mi lehet a baj?
- Nem.
Csak ingatom a fejem, miközben úgy megszorítom az ágytakarót az ujjaim között, hogy azok vége elfehéredik. A bőröm felforrósodik, és érzem, hogy megfulladok. Ki kell nyitni az ajtót. Ki kell nyitni. Fel kellene kelnem, és mégsem mozdulok, gyenge a térdem, érzem, hogy összecsuklanék.
- Nem szabad.