Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy érzem, hogy elérkezett a pillanat, amikor vagy baromi gyorsan ellököm egymástól a két mögöttem álló alakot és elfutok... vagy pedig hihetetlen lélekjelenlétről kell tanúbizonyságot tennem és elfogadni, ami rám vár. Márpedig akármennyire lehetek én jó erőben alapvetően, az elmúlt időszak igencsak rányomta a bélyegét a fizikai erőlétemre. S az sem utolsó, hogy egy nem győzhet ennyi ellen puszta testi erővel. Mindenestre mellkasom elé emelem kezemet, és amikor az első „gyomros” ér fájdalmasan horkanva görnyedek össze. Persze ők élvezik ezt. Undorító keselyű, sőt hiéna mind. Ezért a legszebb mosolyomat veszem elő, amikor a következő „jobbos” arcomat éri. Megérzem a régen tapasztalt fémes ízt, és amikor szólnék – a jól irányzott ütésnek köszönhetően – kicsordul a vér ajkaim közül. Fejemet csóválva tekintek az egyre távolabbinak tűnő, szőke alak felé, miközben még több ütés ér. Én csupán védekezni próbálok. Sem erőm nincsen, sem hitem magamban, hogy ily’ kimerültem helyt tudnék állni. Az utolsó előtti ütés viszont felszabadítja bennem a tesztoszteronnal párosuló adrenalint. Egy jól irányzott fejeléssel ajándékozom az előttem lévőt. Győzelemittasan, barbármód nevetek, majd egy újabb ütés ér… és minden elsötétül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nagyom meleg van. Komolyan mondom, az elmúlt napok, sőt hetek hullámzását azt hittem, hogy nem lehet semmivel sem überelni, erre tessék, máris itt van a következő, a kegyetlen forróság. Lehet, hogy ez csak egy átmenti állapot, de azért nem bíztam semmit a véletlenre, kicsit rásoliztam a színemre, hogy napcsókoltabb hatást keltsek, és csak ezek után kaptam el a tavaszi-nyári kollekcióm egyik szeretett darabját.
Nem terveztem nagyon kiöltözni, farmerkabival tompítottam a hatást, és hozzá futkosós cipőt vettem, szóval az elegáns-sportos lány kombinációmmal operáltam. Nem lehet eltéveszteni, ez egy örök divat most már, különösen, ha minőségi darabokból állítódik össze, és hát mit mondhatnék? Vajda vagyok. Ezzel a nyugodt, és meglepően elégedett hozzáállással, meg egy nagy málnás-vaníliás fagyival ülök a szalamantoni hivatal előtt, időpontra jöttem, pontosabban a másik fél azt ígérte, hogy időben kijön ez épületből. Na persze. Az illendőségi női késés öt perc, pasitól már ez is bunkóság, és akkor tessék, harminchárom perce és huszonöt másodperce várok rá extrán. Nem, nem ment el, ezt pontosan tudom, és amikor meglátom őt végre felbukkanni, ajkaim boldog mosolyra húzódnak, szívem nagy boldogan dobban egyet, de, mire kellő közelségbe ér, rendezem is a vonásaimat, és a fejem tetejére csúsztatott napszemüveg alatt, ragyogó kékjeimmel rá pillantok.
- Ha így megvárakoztatod az embereket, nem csodálom, hogy a feleséged olyan morcos mostanában. Nyalsz?
Nyújtom felé a fagyit mosolyogva, éppen csak most kezdtem bele, és udvariasan csak az egyik felén jelent meg látványosabban a nyelvnyomom, vagyis, a felé eső fele olyan, mint ami majdnem érintetlen. Teljesen nem lehet, hiszen a fagylalt olvasni szokott, és ettől az extra, csokis szélő édestölcsér se ment meg.
- Úgy nézel ki, mint, mint Richárd apu, még a végén kiderül, hogy rokonok vagytok, de amúgy tényleg, nagyon sokat öregedtél, riasztóan komolyan nézel ki, én meg abban reménykedtem, hogy csinálunk valami vadulást.
Vagyis, enged vezetni, és gyorsulhatunk kicsit. Ehhez képest olyan, mintha tényleg a nagybátyámmal készülnék eltölteni néhány órát. Nem annyira szimpatikus a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Diszkréten az órámra pillantok, majd, miután tudomásul veszem, hogy lassan tíz perce Olíviával kellene lennem, ám még mindig az irodában vagyok, és az íróasztalom szélén üldögélve, egymásba fűzött karjaim fölött fürkészem Tamaskovits kisasszonyt, a Balatoni Javító- és Nevelőintézet igazgatóhelyettes asszonyát, jobbnak látom elengedni a problémát, és bízva az engem váró lány találékonyságában, ismét teljes figyelmemmel Emíliára fókuszálni. Erélyes nő néz vissza rám a párnázott székről, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy a másik fél önkéntelenül is tekintéllyel adózzon neki.
- A környező falvak polgármestereivel a nulladik percben felvettem a kapcsolatot, tudnak a szökésben lévő fiatalokról - ismétlem el újra türelmesen, bár fáradtságtól vöröslő szemekkel. Hiába próbálom, nem tudom megnyugtatni, pedig amit lehetett, megtettük. Tekintetem az övében; egy ideig csendben farkasszemet nézünk. Már az első találkozásunkkor éreztem, hogy ez a nő kivételes, és most, hogy ismét itt van, csak erősödik bennem a vágy: a bizalmára szomjazom. Azt akarom, hogy higgyen bennem és a döntéseimben. -  Levélben értesítettem a Bagolykő igazgatóját is, ha esetleg a két fiatal visszatérne az iskolába, azonnal cselekedni tudjon. Nem kétséges, bármi tudomásomra jut, haladéktalanul szólni fogok, most viszont...
Emília mosolytalan arccal, de talán némi elégedettséggel lép ki az irodából, néhány perccel később azután én is követem a példáját. A Nap ereje még hunyorgásra készteti a szemem, ahogy magam mögött hagyom a polgármesteri hivatal festői épületét, és elindulok fagylaltozó unokahúgom felé.
- Minden nap - pofátlan szemöldökvonogatással vigyorgok le rá, és kérdés nélkül beleharapok a fagyijába. Úgy, tele szájjal kérdezem: - Honnan veszed, hogy morcos?
A szemeibe nézve akaratlan is Eszti jut eszembe; Olcsi ahogy nő és nőiesedik, úgy válik egyre inkább olyanná, mint a legidősebb Vajda lány. Szép. És pimasz. Minden Vajda-vonást magában hordoz. Jobb hüvelykujjammal sebtében megtörlöm a számat, aztán kényelembe helyezkedem mellette a padon.
- Kösz’. Még jó, hogy bírsz. Mi lenne, ha utálnál? - horkantok fel, és a pad támláján végignyújtott karjaim között fejemet is egészen hátradöntöm. Szemeimet lehunyva élvezem a már lemenőfélben lévő, de magából még mindig meleget ontó Napot. - Amúgy... - fordítom felé arcomat. - Én is egyre többször látom őt a tükörben. Jó érzés.
Büszke vagyok arra, hogy épp apám az apám, és hogy én napról-napra jobban hasonlítok rá. Ő a példaképem. A férfi, a családfő. Akivel az utóbbi időben megint többet beszélgetünk; a legtöbb szalamantoni ügyben kikérem a véleményét, és tanácsainak jelentős részét meg is fogadom.
- Mi a helyzet Pom Pommal? - érdeklődök számszegletébe kúszó, gonoszkás félmosollyal, tekintetem az övét keresi. Soha nem tagadtam, és a helyzet az, hogy a véleményem a mai napig változatlanul kitart: a kapcsolatuk számomra végzetesen hasonlatossá vált ahhoz a bizonyos meséhez, melyben Pom Pom egyfeszt Picúr fején ül, ami miatt szerencsétlen lány mozdulni sem tud a szőrös és ronda izéje nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden olyan nyugodtnak tűnik, amikor az ELME falain belül van. Nincs egy lélek, aki zargassa. A néha fel-felüvöltő alakokhoz már hozzászokott és anélkül reagálja le őket, hogy az irányukba nézne. A fejében a szürke gondolatok is már kevésbé kavarognak ilyenkor. Pedig általában olyan, mint a felkavart esővíz, amibe minden belehullott már: sűrű és szennyezett.
Mégis volt egy dolog ami mindig zavarta az épületen belül. Az órák hiánya. Most is egyre fokozódó rosszkedvét leginkább ennek hiánya okozza. Egy perce ül abban a székben? Vagy talán már egy egész napja? Csak a fények állásából és a műszakok cseréjéből tudott bármire is következtetni, ahogy abban a másfél évben is tette amíg az intézet kezeltje volt. Szóval hogy most mivel vezesse a felgyülemlett feszültséget? Rajz.
- Sajnálom haver, nem akartalak megijeszteni. Csak egy lapot szeretnék - szabadkozott Zsombor azonnal. Sose tudhatta az épületen belül kinek mi a gondja. Sőt. Ha volt hely, ahol még jobban kellett figyelnie mindenre és mindenkire, akkor ez az a hely volt.
- Persze, miért is ne - bólintott beleegyezően a másik javaslatára, bár fogalma sem volt róla, hogy hogyan valósítsák ezt meg. - Mi legyen, te lerajzolsz engem én meg téged? - kérdezte, és testével kicsit a srác felé fordult.
- Amúgy Zsombor vagyok - jelentette ki, ahogy elkezdték az alkotást. - És... neked mi a diagnózisod? - kérdezett rá félvállról. Nem volt kötelessége válaszolni a másiknak, szimplán csak el akarta valamivel ütni az időt. Mi lenne természetesebb kérdés egy ilyen közegben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ti férfiak, miért harapjátok a fagylaltot?
Kérdezek vissza egy teljesen más témakörben, álszomorúan konstatálva, hogy szegény fagylaltom igencsak meg lett becstelenítve, és a tett nyomán egy tekintélyes és minden szempontból pontos és tökéletes Vajda fogsor maradt a vérengzés után. Szörnyű! Botrányos!
- Tudnátok ti ezt szépen és érzékien is csinálni, na nem mintha rád gerjednék, ez már nem az az évszázad, ahol jó szemmel nézik a vérfertőzést. Mondanám, hogy milyen kár, de nem. Hasonlítunk egymásra, mi mindannyian, bár Eszter és én barna hajjal lettünk megáldva, míg a többi Vajda szőke. De a szemünk a bizonyíték arra, hogy ebbe a családba tartozunk, meg a kiválóan részletgazdag negatív pofavágásaink.
- Mert morog, mint, aki nem kapja meg a napi Vajda adagját. De ez csak külső szemlélői észrevétel. Lehet, hogy én látom rosszul és csak sok a dolga. Amikor eljöttem tőle, éppen azon bosszankodott, hogy valaki megcserélte egy könyvsorozat két részét a polcon. Meg se mertem neki mondani, hogy én voltam, és véletlenül történt.
Túl szép a fejem ahhoz, hogy anélkül éljek, márpedig ott és akkor biztos voltam benne, hogy Lili leharapná, és valahogy nem vonzott, hogy engem tiszteljen meg a vérengzés utáni vágyával. Nagyon szeretem, de a magam testi épsége számomra fontosabb, mint az ő lelki nyugalma. Vagy bárkié, kivételt képez ez alól a kviddics, ahol nincs barátság, nincs szerelem. Ott egy teljesen más játszma játszódik. Olyan, melyre, ha csak rágondolok is, bizsergek. Imádom.
- Büszke rád. A legutóbbi együtt töltött hétvégénken látszott rajta, hogy örül annak, ahol most tartasz. Ki tudja, hogy az én apám valaha néz-e majd így rám.
Vérszegény mosollyal húzom közelebb a fagylaltot, hogy inkább abba fojtsam arcom változását. Az igazság az, hogy nem hiszem, hogy ez bekövetkezik, és nem csak azért, mert lány vagyok. Nem vagyok olyan ambíciózus, mint Eszter például, aki egy őt ért támadást követően új álmok irányába indulva, felvértezte magát és aurorrá vált, vagy Ricsi, akit mindig, mindenki a politikai életben képzelt el, és lám, megvalósult ez is. Szusszanva, de félmosollyal az arcomon pillantok rá.
- Lucas, köszöni szépen, jól van. Arra gondoltam, hogy esetleg megengedhetnétek nekem, hogy a kisházban lakjak, nem tudom megszokni, hogy mások is szuszognak ott, ahol én vagyok. Megkérdeztem, hogy nem lenne-e kedve velem lakni, tudom, előbb veletek kellett volna megbeszélnem, de nyugi, a gondolattól szerintem lábon kihordott egy kisebb szívrohamot, szóval, csak én költöznék. Amúgy is, mintha a második szakítás és a szalamantoni úgy szakasz között, jelentősen megcsappant volna az örökségem.
Pillantok rá ártatlan érdeklődéssel, hogy esetlen nem tudja-e, mi történhetett, pedig mind a ketten tudjuk, hogy mi. Az ő pénze elfogyott, az enyém meg kéznél volt. Nem vagyok irigy, ha kér, mindenképpen adok, de tudom, hogy túl büszke ehhez, és tudom, hogy én magam mindent megtennék a családomért. Nem más ez, mint egy jó tárgyalási alap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy tűnik egy viszonylag sikeres beszélgetésen vagyok túl a gyerekkel. Meg is értem én, hogy miért rohant utánam, de csak úgy akkor sem mehettem vissza Daryahoz. Azt akarom, hogy ülepedjen kicsit bennem is meg benne is a dolog, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a kórház büféjébe venni néhány fánkot. Ha szerencsém van mire visszaérek már alszik, vagy legalábbis a fájdalomcsillapítók kiütik úgy, hogy ne tudjon újból rám támadni, ha csak szavakkal is.
Szerencsémre volt nálam még egy fordító eszköz, egy másik nyaklánc amit vésztartalékba szoktam magammal vinni. Az a helyzet, hogy egyszer sikeresen elhagytam az egyiket és miután három napig activityt kellett játszanom mindenkivel, úgy döntöttem, hogy ha végre szerezni tudok, akkor mindjárt kettőt is veszek. Úgy tűnik ez -mint általában a tartalékok -egy jó befektetés volt.
A következő probléma a büfénél ér. Vannak fánkok. Több ízben is. Pénzem is van rá. Minden klappol mindaddig, míg rá nem jövök, hogy csak Odett kedvenc ízét tudom. Ha egyedül abból veszek és Darya is tudja a lány kedvenc ízét kiakad. Talán semleges ízt kéne választanom. De mi van ha azt meg senki nem szereti. Azon se tudok kiindulni anno mit szeretett a lány. Gyerek volt, az nem számított mi, csak édes legyen aztán már tömték is magukba.
Végül a lehető legjobbnak ígérkező döntést hoztam meg. Mindegyikből vettem egyet. Így hát tizenkét darabbal caflattam felfele és egy halk kopogtatás után léptem be a szobába.
- Jó napot - köszönök az orvosnak is. Nem tudom mi van itt épp, sőt azt sem, hogy mi a mugli protokoll az ilyen helyzetekre. Pláne rendkívüli időkben. - Hoztam fánkot - jelentem ki. Talán segít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szó nem hagyja el a számat, pedig ellenkezni szeretnék, végül hátrapillantok, de látva Darya-t, úgy döntök, hogy nem ellenkezek. Ki kell szabadulnom innen, egy kicsit, csak egy kicsit. Kint rápillantok a szőkére, és szándékosan az ellentétes irányba indulok, mert nem akarom még csak a lehetőségét sem megadni annak, hogy akár csak egy mobiltelefon másik végén, de beszélnem kelljen Willel. Ennek két oka van, az egyik az, hogy életem legpocsékabb gyakorlati vizsgáját csináltam végig záróvizsga gyanánt, másrészt meg, mert a többi vizsgámra el se mentem, pedig ő helyet kínált a rendelőben, úgy, hogy támogatta az egyetemi felvételimet. Óóó bassza meg, még az is!
A másik irányba indulva tudom, hogy a folyosó végén van egy számkódos ajtó, aminek a kódját az éjszakás nővér megadta. Nekem pedig ki kell jutnom, friss levegőt kell szívnom, gondolkoznom kell. Megbuktam, ez biztos, vagyis az utolsó évemet a Bagolykőben meg kell ismételnem, de már úgy, hogy közben az elsőt megkezdem az egyetemen. Ez, amennyiben ez a tanév nem az egymás hergeléséről, utálkozásról és sértődésről szólt volna, rendben is lenne, de nem hiszem, hogy az évközi teljesítményem megfelelő lenne arra, hogy nulla tanulással az egészet újra megcsináljam, mindenféle tanulás és készülés nélkül.
Gyorsan beütöm a kódot, az ajtó berren, zöld jelzés villan fel, és egy pillanattal később már meg is csap a hűvös szellő, mely vékony pulóverben pillanat alatt rezzent össze. Egyszerre ébresztő, és álmosító, de, ahogy a zsebemben kitapogatom a cigisdobozt, hirtelen megszűnik a világ. Rendben leszünk. Mármint ebben a pár percben, nem az elkövetkezendő időben. Will nem olyan, aki szereti a bocsánatkéréseket, szóval tökösnek kell lennem, ami vagy beválik, vagy nem. Dolgoznom kell, mert Darya...
Fejem a falnak vetem, a szemeimet lehunyom, és mélyet szívok a szálból. Tíz perc, de nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán látni akar. Olyan simán lökte el a kezem, nem marasztalt, de előtte meg, azt mondta, hogy szeret. De mondhatta azt is, hogy ettől még nem akar engem. Igazából, továbbra se tudom, hogy mi van most, és nem tudom, hogy ezen segít-e az, hogy ennyien itt vagyunk. Ráadásul egész nap azt vártam, hogy az apja megérkezzen, erre, amikor itt van, kiderül, hogy ezzel is hibáztam. Legyen inkább tizenöt a tíz perc, hátha addigra kiderül, hogy mit szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szeretnék okosakat mondani Rinnek. Megválaszolni a feltett kérdéseit, amit nem ért, de az az igazság, hogy én sem feltétlen értem őket. Megbeszéltük, hogy meleg, mert megakarta, majd meg is csókolta Borókát, de a bál hónapokkal ezelőtt volt, most mégis bevallotta nekem valamiért, hogy akarta azt a csókot. Részletkérdés, hogy a por hatása-e, hogy elmondta, de elmondta, én pedig úgy ragadom meg az alkalmat, hogy meg is beszéljük, mint annak a rendje. Próbálom legalább annyira összekapni a gondolataimat, hogy a jelen pillanatban érkező kérdésekre tudjak válaszolni, de a padló felett három méterrel ez sokkal nehezebb ám, ráadásul megvan az inger, hogy vigyorogjak állandóan. Akaratlan nyúlok ajkaimhoz, hogy megnézzem, tényleg vigyorgok-e, vagy csak beképzelem, de szerencsémre az utóbbi áll fenn. Lehunyt szemekkel szusszanok egyet, majd pillantok Rinre.
- Nem tudom, Rin - csóválom meg fejemet. - Lehet biszex vagy - vonom meg vállamat nemtörődöm stílusban, majd tör fel belőlem a röhögés. Nem arra, hogy esetleg biszex, az tökre nem poén alap, hanem arra, hogy mennyire nemtörődöm volt a vállvonás. Előre dőlve nevetek, majd pár huhogás után kapom össze magam és figyelek ismét komoly ábrázattal Rinre, ahogy mutogat ránk. Kékjeim kicsit megcsúszva követik ujjainak mozgását.
- Éreztem - fordulok előre felé ismét, majd mosolyodom el a folytatásra. - Aha. Valószínűleg a pezsgőben volt valami - nyúlok tarkómhoz, hogy kicsit elhúzott szájjal dörzsöljem meg lassan a bőrt. Oldalvást sandítok barátnőmre. - Legyen így - miért érzem úgy, hogy mégsem beszéltük meg azt, amit kellett volna? Még így is túl sok kérdőjel van bennem, de ahogy elnézem, Rinben is, és így nem jutunk előrébb. Sóhajtva csúszok le az ágyról és ülök a padlóra, hogy fejemet a matracnak vessem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki

Biszexualitás. Furcsa, ismerősen csengő szó, ami jelenleg semmit nem takart a lánynak. Mármint hogy így nagyjából tisztában volt vele, hogy akkor lány is meg fiú is, de hogy az pontosan mi? De ahogy meglátta Loki vigyorát, úgy kezdett el ő is nevetni. A nagy semmit. Vagyis Lokin, de ő inkább csak az ingert okozta, aztán meg maradt csak úgy az a felhőtlen jókedv, ami nagy tudatlanságában rátelepedett. Hát de Marina, szedd össze magad, komoly téma van.
Megköszörülte a torkát, és kimondta azokat a csalfa főneveket meg igéket, amiket nem is akart. Vagy mégis. De nem. A feje teljesen kusza volt, jobban mind szokott és az egy szint. Mert habár benne voltak azok az érzelmek, túl sok "ha" vette körül. És természetesen ő tette újra először friendzoneba barátját, mégse tetszett neki, hogy a másik beleegyezett. Na ezen menjen el bárki.
Felült, és átfordult négykézlábas pozícióba, hogy a feje habár fejjel lefele, de Lokié felett legyen. Arcán angyali, vagy inkább ördögi mosoly húzódott, talán épp a tündérpor miatt volt olyan víg és belevaló.
- Nem vagyok biszexuális - szögezte le egyszeriben. Nem szerette ezt a szót. Olyan nem jól hangzott, ahogy kiejtette. Se nem magyaros, se nem dán. Túl brit. - De azt el kell ismernem, hogy baromi jól csókolsz - tört ki a lányból a nevetés. - Esküszöm az összes leszbikus porcikám megérezte - mondta tovább. Általában letörni szokta barátja szarvát a túl nagy egója miatt, de ezt úgy érezte meg kell vele osztania.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Én őszintén vártam, hogy megnézzük azt a muglis palotát, ami ugye az enyém végül is, hiszen Palotás Panna vagyok, az meg a Csodák Palotája. Hihi, minden palota az enyém Polkával, szerintem nagyon élveznénk bennük rohangálni. Már, ha nincs ott anyu, vagy apu, mert állandóan rám szólnak, ha felfedezőútra indulnék. Most meg itt vannak a tanárok, hogy megtegyék helyettük, szörnyen unalmas ez az egész így. Pedig van pár izé, ami érdekes, az a gömb, amiben ilyen villámot fogtak be és összevissza cikázik benne, az tök menő. Remélem kifelé az ajándékboltban lehet majd kapni ilyeneket. Mellettem egy fitalabb csajszi sétál magába roskadva, legalábbis figyelme legalább annyira éles, mint az enyém. Na, akkor mégsem én vagyok az egyetlen, aki majd lefárad ettől a fantasztikumtól. Ráadásul a fagyi is csak délután lesz, szóval azon kívül, hogy az egyik lábammal a másikra állok, hogy ne unjam magam annyira, mást nem nagyon csinálok. Aztán kipécézem a szőke előtt lévő csaj lábát, és amikor lép... összeakasztom, hihihi. Szegény akkorát  burnyákol, hogy öröm nézni. A körülötte lévők hangos röhögésbe törnek ki, a csaj pedig idegesen rám pillant és nekem akar ugrani.
- Te szemét kis hülye! - sírja, hát szánalomland az egész.
- Viktor volt te nyomi! Igaz? - pillantok a szőkére magam mellett, hátha ezzel legalább kihúzom a mélydeoresszióból. - Amúgy ha még egyszer lkehülyézel, felrúglak Viktorka helyett. Biztos tetszel neki - intek a fejemmel hhátra, ahjol Viktor zavartan nevetgél. Szerencsére neki is tetszett az előadás és ha most már tagadja is, nem lesz könnyű kimagyaráznia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Sok pletyka keringett, sőt kering is rólunk. Mármint Rinről meg rólam. Titokban együtt vagyunk, csak szexelni járunk össze, mert fiú és lány között nincs barátság, de elmondanám mindenkinek, hogy a mai esetet leszámítva, mióta ismerjük egymást, még egy csók sem csattant el köztünk. Ja, tudom, tiszta durva, senki nem is akarja elhinni, és őszintén szólva meg is értem őket. Mert a maiak után, én sem hinném már el. Bevallotta, bevallottam, mégis friendzone-ba lettünk pakolva, mindössze azért, mert gyerekes módon hypeolja Borókát. Végül is… valamilyen szinten ezt jelenti tininek lenni, nem? De ha ezt jelenti, akkor velem miért nem történik meg ez? Ez az első látásra szerelem dolog tiszta viccinek tűnik, én meg ülök a földön, oldalvást sandítok barátnőmre, és próbálom megérteni, mégis mi jár a fejében.
- Pedig, ha a fiúkat és lányokat is tudsz kedvelni, akkor biszexuális vagy - vonom meg vállamat ismét, ahogy fejemet csak még jobban az ágymatracra feszítem. Nincs ezen mit átgondolni vagy fejtegetni rajta, ezek tények. Ha Boróka is érdekli, miközben én is, akkor biszexuális. Mondjuk nem csoda. Olyan pasi mellett, mint én, ki ne lenne az? Na ugye! Mondandójára, majd nevetésére emelkedik meg szemöldököm.
- Nos… meglepetés! - tárom szét karjaimat vigyorogva. - Sokan mondták már, elég kelendő vagyok, bármennyire hihetetlennek hangzik. Ezeknek a szőke fürtöknek… - mutatok rájuk vidáman, majd túrok is beléjük, hogy összeborzolhassam őket. - Senki nem tud ellenállni - nevetgélek tovább halkan, majd lemondóan sóhajtok. Könyökömet támasztom felhúzott térdemre, miközben magam elé bámulok. Ja, rohadtul nem beszéltünk meg semmit, főleg nem az okokat, de hát… fordítom itt fejemet bugyután vigyorgó barátnőmre: szerintem nem is most fog megtörténni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki

Az agya egyik hátsó része már kezdte elfogadni vagy legalábbis felfogni azt, amit Loki magyarázott neki, de az összes többi rész hevesen tagadta. Ugyanis ha igaz amit szőke barátja mondott neki, akkor az nem csak azt jelenti, hogy már megint a másiknak kellett felvilágosítania a nemi irányultságáról, de hogy ezek szerint bejön neki a legjobb barátja. Ami egy nagy nem. Tiltott zóna. Tiltottabb mint az összes többi amit csak érintett eddig Marina. Mégsem volt képes újra ellent mondani. Amiatt a kis hang miatt.
Fel akarta vidítani a másikat. Elterelni a gondolatokat erről az egészről, és élvezni a tündérpor adta gondtalanságot. Azt a jókedvet, amit még lefele a lépcsőn is élveztek, de látta barátján, hogy hiába is vigyorgott mint a tejbe tök, szemében valami megfejthetetlen csillogott. És el is fordult tőle. Tökéletesen ismerte ezeket a jeleket. Nem most tapasztalta életében először, és biztos volt benne, hogy nem is utoljára látja majd őket.
Sóhajtva csuklott hátra az ágyon, és felhúzta a lábait, amitől olyan lett mint egy kis gombóc.
- Félek bármit is érezni - mondta ki a szavakat nagyon halkan. Nem is nézett Lokira, épp elég volt a saját nyughatatlan gondolatait hallani. Olyan gyorsan esett le a mosolyfaktorról, mintha minimum lökték volna. Csak hogy most egyszeriben az érzelmi skála másik végén találja magát. - Félek, mert akkor elveszíthetlek - folytatta lassan, és egészen mellkasához húzott combjait nézte. Barna haja úgy terült el körülötte, mintha csak valami védelmi hálót akarna vonni köré. El akart tűnni. Lehetőleg minél gyorsabban. Mégis rossz ötlet volt az a szer, ha most mindent megváltoztat majd köztük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy hirtelen egyedül maradtam a doktorral, volt időm felfogni az előbb történteket. Természetesen ő is tett fel nekem különböző kérdéseket és kéréseket, de az agyam egészen máshol volt. A szavakon gondolkodtam, amiket kimondtam, és azokon amiket még nem tudtam. Ha mindkettőjükkel egyenként tudtam volna elbeszélgetni se lettem volna képes elmondani azt a sok mindent ami az agyamban volt jelenleg. De leginkább meg akartam nekik köszönni, hogy még ennyi idő után is itt vannak nekem. Mert ahogy lassan tovább agyaltam a történéseken, leesett, hogy a kiakadásom után Misha nem tért vissza. Újra feladott, ahogy már annyiszor megtette, és hiába mondtam neki én, hogy menjen el, ez volt az, amit legkevésbé akartam. Másra sem vágytam, csak hogy újra magához öleljen, mint mikor még kicsi voltam. Hogy a szemembe hazudja, hogy nem lesz baj, és én annak ellenére, hogy tudom nem mond igazat, mégis elhiggyem neki.
Újabb alak tűnt fel, és azt hittem, hogy barátaim egyike tért vissza valami hírrel, de helyette Misha borzos képe sejlett fel. Olyan megkönnyebbülés futott végig rajtam, ami talán még soha. De természetesen még mindig nem mutattam ki. Hiszen ő sértett meg engem. Neki kell nyitnia felém.
- Jó napot. Ön az apa? - kérdezte a nő, és közelebb lépett a férfihez, hogy bizalmasan tudjanak beszélgetni. A hátával kitakarta, ahogy a kézfejére mutogat, és még szájról olvasással se tudtam volna leolvasni a kérdést. - Tudott róla, hogy a lányának bulimiára utáló jelei vannak? - kérdezte gyengéden. - Nem olyan régen alakulhatott ki, mert a kezén lévő sebek még elég kezdetlegesek - magyarázta tovább, hangszínét még mindig lent tartva.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy elfordul a folyosón és a másik irányba indul el, kinyújtom a nyelvem, mert azért nehogy azt higgye, hogy akkor majd innentől BFF-ek vagyunk. Mert nem. Nagyon nem. Megígérek mindent is a telefonba, és amikor látom, hogy Kazanov apuka visszafelé sétál, bármennyire is tetszik az, ami a kezében van, és tudom, hogy mi van ott, mégsem indulok utána. Darya nem eszik olyan gyorsan, hogy nekem ne jusson, a másik meg éppen drámai elvonuláson van, szóval megengedek magamnak még pár percet, és inkább felhívom az uramat, elmondom neki, hogy micsoda kalandban volt részünk ma, ő pedig, hogy micsoda kalandokat hagytunk ki, és, hogy biztos jövőre is nagyon jól fog állni a bagolyköves egyenruha. Biztos, hogy igen. Vigyorral az arcomon lépek vissza, és most a doktornő sem zavar.
- Elintéztem a szobát, várják Darya-t, amikor már szállítható.
Bár azt hiszem, hogy mindannyian jobban járunk, ha nem hoppanál, hanem inkább kocsival tesszük meg az utat. Hosszabb, de talán az ő esetében biztonságosabb is. Rápillantok a fekvőre, majd a félrevonulókra, és csak legvégül a dobozra, amitől meg is indul a nyáltermelődésem, így bájosan odaszökkenek, és finoman kioperálom a férfi kezéből.
- Csodálatosnak tetszik lenni.
Még egy nagy cuppanós puszit is nyomok az arcára, máris mennyivel kedvesebb vagyok, tudom. Széles vigyorral az arcomon suhanok az ágyhoz, és elkezdem a hátsómat befészkelni az ágyba.
- Csusszanj arrébb.
Kérem szépen, és gond nélkül bújok be a takarója alá is, elhelyezkedve felnyitom a dobozt, és szinte szerelemmel nézek a tartalmára. A nő jobb, ha nem is szül semmit, csak dumikázzon apukával, mi most szépen enni fogunk. Nagyot harapok egy áfonyásnak tippelt cukormázból, és sóhajtva fogadom a cukor áramlását. A tökéletes banános, pattogós cukrosat félretettem, az Istennőt csak a végén fogyaszthatjuk el. Egy nagyobbat lekanyarítok az áfonyásból Daryának is, és a szája felé irányítom, közben vidám repülőt utánzós hangokat adok ki, mint a gyerekeknek szokás.
- Casanova éppen friss levegőt szív, de a férfiak mindig sokat esznek, szóval nekünk kell a gyorsabbaknak lennünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szemöldökét várakozón felvonva figyeli, hogy a férfi valóban teljesíti-e az ígéretét és beleiszik a pohárba. A muglik ellen gyakorlatilag biztos volt a saját legyőzhetetlenségében. Persze, ha h átulról megtámadják, lelövik vagy felrobbantják, azzal szemben valóban sebezhető, azonban egy szemből jövő támadás esetén nem lát ellenfelet a varázstalan testvéreikben. A modortalan férfi inkább zavaró volt számára, mint sem ijesztő. Hihetetlen, hogy nem értik meg, hogy nem.
A soknyelvű idegen társasága sokkal inkább érdekes számára. Egyszerre titokzatos és izgalmas vele beszélgetni. Mármint mi a valószínűsége annak, hogy itt Parisban összefut még egy illúziómágussal, aki tud magyarul. Őrület!
Megelégedéssel tölti el, hogy a férfi beleiszik a pohárba, mint ahogy az is, hogy semmi baj nem éri ennek következtében. Tudja, hogy vannak olyan srácok is, akik nem bántanak nőket, de jobb vigyázni. Főleg ennyire nyílt terepen, mint Paris muglilakta övezete.  Azonban keze továbbra sem mozdul a pohár irányába. Játszadozna? Talán egy kicsit. Nőből van, változékony, hogy éppen mit szeretne. Például a szép virágok mindig tetszenek neki, még ha nem is volt különösebben bonyolult illúzió létrehozni, de ettől függetlenül látványosan fest.
- Itt dolgozom, ott tanulom és lakom. – Helyesel végig ommal beszélve. Nem mindig találja el, hogy melyik igét hogyan kell ragozni. Egyszer rászólt a nagymamája, hogy az eszem, nem eszek, azóta többször használja az m-es végződést, mert ezt az ikes-nem ikes, ikres-nem ikres ige dolgot biztosan nem jegyzi meg. – Nem egyszerű. – Rázza meg a fejét helyeslésként. Ő is szívesen utazna, azonban egyelőre bőven elég neki a kétlaki élet, a munka meg a suli, sőt leginkább sok. – Sokfelé jársz? A Montmartenak nem a legjobb helyén vagyunk éppen. – Hiába népszerű a turisták körében ez a környék is, azonban ez már kiesik a tipikus Eiffel-torony-Notre Dame-Diadalív-Louvre körből, amit az emberek szinte vallásszerűen követnek.
Ezért is lehet, hogy megtűrnek itt efféle vadállatokat. Egy elitebb helyen, ahol külföldiek is vannak, nem igen lenne már helye, hiába fizetős vendég. – Van temperamentüm…. tum. – Javítja ki kissé csiccsentett beszédét. Hajlamosabb franciásan ejteni dolgokat, ha már nem teljesen józan. Sosem tudna idáig süllyedni, mint ez a férfi. – Nem, titkolták előttük az illúziót. Vettek mindenféle hangfalakat meg füstölő gépet, hogy hihető legyen. – Forgatja a szemét unottan. Ő még egészen kicsi volt ezeken az előadásokon, talán épp csak egy-két néma szerep jutott neki, azonban a mugliknak rendezett darabokra sosem mehetett be, nehogy véletlenül galiba legyen belőle. – De így is féltek, ’ogy lebuknak. Úgy’ogy finite. -  Vonja meg a vállát egykedvűen. Ha nem hát nem, neki nem különösebben hiányoznak a népek innen. Persze nincs baja a varázstalanokkal, de nem gondolja, hogy nekik kellene kiszolgálni a szórakozásukat. – Vannak elégen így is több országból. – A nemzetközi siker kellett a színháznak ahhoz, hogy kizárják a mugli előadásokat a repertoárból, ahol mindenre kínosan ügyelniük kellett, hogy ne tűnjön varázslatnak, ami igazából az volt. Veszélyes játékot űztek, nem nézték odafent sem jó szemmel.
Bólogatva válaszol a férfinek, segít ő, hát hogyne. Szétnézve, hogy figyelik-e őket éppen benyúl a válltáskájába, ahonnan egy kis műsorfüzetet húz elő. A hátlapját leszedi, mert arra jól láthatóan valamit feljegyzetelt magának. Igazából csak arra kellett, mert nem volt a keze ügyében semmilyen más papír. – Bocsi, ez kell nekem. Itt a műsorfüzet, rajta van a cím. Kicsit messzire van innen, a Bievrenál. Tudod, a folyó? – Kérdi magától értetődően pislogva. Hát persze, hogy a folyó, mindenki tudja. – Ott van nem messzire a külvárosban. Le van írva, ’ogyan engednek be. Mugliknak nem látható. – Nyútja át az apró sötét füzetet, melyben angol és francia szöveg is található a két átellenes oldalon. Még a kezében van kinyitja az egyik darabnál, melynél a kép egy véres kísértetet ábrázol, aki épp leszúrni készül valakit egy varázspálcával. – Itt vetítek. – Húzza ki magát büszkén, célozva, hogy erre a darabra várja szívesen. Sajnos, amiben szöveges szerepe van, az nem elérhető angolul.
Az angolnál sokkal jobban megy neki az illúziómágia nyelve, azon sokkal könnyebben adja tudatára a másiknak, amit érez. Ennek most épp az illető az áldozata, akit fegyvertelennek tart magával szemben. Hogy büszke magára? Eléggé. Helyes-e, amit tesz? Megkérdőjelezhető.
- Leszokik erről. – Utal az alkoholra, amint a vérnek látszó folyadék visszaváltozik borrá. Nem ítéli el az alkoholt, azt azonban igen, hogy valaki ilyen agresszívvá igya magát. Valószínűleg ő sem lenne ilyen jó kedvű, ha nem ivott volna. Mivel kiürült a pohara, ezért a kapott ital után nyúl és abba is finoman belekortyol. Valóban kellemes.
Megöli a nagyanyja.
- Köszönöm… - Mosolyodik el halványan, azonban kékjei érdeklődve merednek ki a jajszó hallatán. Hirtelen nem is tudta mire vélni, azonban hamar választ kap. Az ittas úriember hányásban tör ki, mégpedig véresben. Szofi arca egyszerre húzódik undorodó grimaszra – pontosan tudja, hogy nem ilyen szép, ami kijön belőle-, és elégedett vigyorra. – Ez kész elvonóterápia neki. Mindjárt ambulance-t hívnak neki. – Mondja elégedetten hátra dőlve a székében. Ha kis szerencséjük van, még mugli detoxot is kap, ami híresen rossz. – Nálunk is jól tudnád kamatoztatni ezeket. – Jegyzi meg halkan, hosszú ujjával finoman megsimítva saját állát. A jó illúzionista mindig kincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Próbálok semleges hangot megütni a témával kapcsolatban, mondjuk nem is nagyon lenne okom idegeskedni. Ha Rin biszex, akkor is ugyanúgy szeretem, mint eddig tettem, ahogy akkor is, mikor rájöttünk arra, hogy meleg. Csak aztán most lehet kiderül, hogy nem meleg, hanem mindkét nemhez vonzódik. Biztos vagyok abban, hogyha így is van, akkor is sikerül dűlőre jutnia vele, mert itt vagyok mellette és segítek neki. Ő az egyik legjobb barátom, soha nem lennék képes bántani vagy elhagyni azért, amilyen. Éppen azért szeretem ennyire, mert olyan, amilyen. Ez a legfőbb oka annak, hogy általánosságban fogalmazom meg mondandómat neki, hiszen biztos volt már olyan, hogy smárpartit vívott mással és ugyanilyen érzelmeket váltott ki belőle.
Már éppen hangot is adnék a levezetésemnek, amikor hallom, hogy mozdul. Fejemet fordítom felé, halvány mosollyal ajkaimon nézem, így pislogok felfelé rá, azonban a mosoly nem tart valami sokáig, mert megszólal. Lábamat nyújtom ki, kezem esik ölembe, ahogy hallgatom, szemöldököm rebben meg kérdőn, ajkaim nyílnak el hitetlenségemben. Hogy elveszít? De hiszen az elképzelhetetlen. Sóhajtva támaszkodom az ágyra és fekszem le Rinnel szemben. Kezeim közé fogom kezeit, mert ha már deepbe mentünk elég rendesen, akkor csináljuk rendesen.
- Rin… - mosolyodom el kedvesen, neve lágyan hagyja el ajkaimat, és még így sem várom el, hogy rám nézzen. - Kedvelsz engem? - túlságosan halkan szólalok meg, mert a kezdeti határozottság úgy foszlik szerte, mintha nem is létezett volna soha. - Mármint… úgy, érted. Mint lány a fiút, vagy fordítva - ráncolom szemöldököm, ahogy megmagyarázom, mintha fogyatékos lennék. Nem tudom, hogy magam miatt pontosítottam-e a kérdést, vagy Rin miatt, de valószínűleg nem is volt fontos, mert így is értette a kérdést. Óvatosan szorítok rá kezére, hogy valahogy jelezzem: végül is még itt vagyok. Fura is lenne, ha elmennék, mivel itt lakok. Anyáék örülnének neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki

Vajon milyen érzés lehet félelem nélkül szeretni?
Marina Darik olyannyira nem tanulta meg gyerekként milyen is szeretve lenni, hogy el se tudta képzelni, hogy ezt valaki határok nélkül képes irányába mutatni. Loki soha nem mutatta, hogy elfordulna tőle, hogy magára hagyná, mégis folyamatosan benne volt az érzés. Hiszen az emberek elhagyják egymást. A barátságok idővel megszakadnak. Az emberek szíve több ezerbe hasad. És most mégis, ahogy azon a nagy ágyon kuporgott, ki akarta mondani a vészterhes szavakat. Csak Lokinak.
Engedte, hogy az ismerős kezek hozzásimuljanak ujjaihoz, de felépített belső gátjait sokkal nehezebb volt ennél lebontani. Kék íriszeit félve bár, de Lokira emelte, mint egy félős kiscica. Félt a kérdéstől, amely nem sokkal később el is hagyta a srác ajkait. Mert nem tudta a választ.
- Nem tudom képes vagyok-e egyáltalán úgy kedvelni valakit, mint ahogy egy lány kedvel egy fiút - válaszolta suttogva, és érezte, ahogy szemei csillogni kezdenek a feltörekvő könnycseppek tükrében. - Azt se tudom, hogy tudok-e úgy szeretni, ahogy egy lánynak kéne egy lányt - árulta el legnagyobb kétségeit végül. Mélyen gyűrőzött benne ez a kérdés, hiszen arra tanították, hogy ne is érezzen semmit. Mindig határozottnak és elérhetetlennek kell lenni. Egyetlen egyszer próbált nyitni valaki felé, és ő is kinevette érte. Hát mégis hogy tudná akkor most kimondani mit is érez.
- Az egyetlen amit tudok, hogy amit éreztem a bálon, az most is bennem volt - vallotta be egy apró félszeg mosolyt követően, és egy könnycsepp le is szaladt az arcán. Tényleg ilyen nehéz lenne arról beszélni, ami a szív dolga? Sokkal egyszerűbb anélkül létezni.
- Neked nem olyan volt? - kérdezte meg a barna félve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ugyanolyan bizonytalan vagyok, mint Rin. Csak amíg én nem mutatom, nehogy még jobban bepánikoljon, addig elkapva tekintetét, abból egyértelműen lejön, hogy fogalma sincs mit érez. Nem tudom mit reagálok majd, ha a válasz igenleges lesz. Megkönnyebbülök majd? Bepánikolok? Utóbbira nem látok sok esélyt, hiszen volt már arra példa, hogy megálltak előttem és közölték, hogy tetszem nekik, csapassunk egy randit. Vállat vonva mentem bele, mert végül is mit veszthetek? Egyikből sem lett semmi komolyabb, ráadásul a legutóbbi igen csúnya szakítással ért véget, még pofont is kaptam, és kellett pár perc mire leesett miért, de addigra már mindegy volt. A legrosszabb, hogy akkor sem az kötött le, hogy visszaszerezzem az eridonost, hanem hogy testvéremnek végül igent mondott-e a lány. Menthetetlen vagyok.
- Azért, mert a szüleid… - el-elpillantva Rin arcáról harapom el a mondatot. Egyértelműen azért, nincs értelme folytatni. Megszeppenve szorítok rá ujjaira, ahogy tekintete kezd el sokkal jobban csillogni, mint az egészséges lenne. Elnyílt ajkaimat csukom össze, az alsóba harapok, majd engedem el kezét. Nyaka alá csúsztatom egyiket, majd simítom lapockájára, míg másikkal nyúlok hátához. - Képes vagy szeretni, ebben biztos vagyok. Túl makacs vagy ahhoz, hogy a szüleid kiirthassák belőled ezt. Képes vagy rá, Rin, csak több idő kell, amíg rájössz, hogy az-e avagy sem - közelebb araszolok hozzá, majd ölelem magamhoz, miután az első könnycsepp lehullik.
Lehunyom szememet a folytatásra, kérdésére nem is válaszolok rögtön. Nem tudom milyen volt. Kellemesen furcsa, most is ezzel tudnám jellemezni, de attól félek, hogy csak még jobban összezavarnám barátnőmet. Halkat szusszanok, majd távolodok el tőle minimálisan, hogy mellkasomhoz húzott fejének búbjára tudjak legalább nézni, ha nem néz fel rám. - Itt leszek, amíg rájössz, és utána is - mosolyodom el szélesen. - Nem tudom milyen volt. Furcsa elsődlegesen, más, mint az eddigiek, de… - ráncolom szemöldököm elgondolkodva. - Nemtom. Jó volt - vonom meg végül vállamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Elmeséltem a harmadik mesét is, elénekeltem a Panda dalt, sőt eltáncoltam a Maci táncot is, most már alszik – esik be az ajtón. Hihetetlen tény számára, hogy Zsombor nála van. Pedig mind az össze kilométerével ott ül a szobájában és türelmesen várja, hogy elaltassa a kisöccsét. Normál esetben kivételesen biztos meghagyná Sára az anyjának ezt a feladatot, így, hogy vendége van – mert egyébként ha itthon van, mindig nagyon szívesen tesz eleget nővéri kötelességeinek – de valami nagy estélyre mentek vagy mit magyarázott, a lényeg, hogy elpárologtak otthonról és csak másnap délelőtt érkeznek, mert valahol az isten háta mögött voltak. Őszintén nem bánja, hogy nem kell attól tartania, hogy valaki beront hozzájuk, még Lillát is sikerült leszerelnie valahova. Nem kérdezte hova megy, nem is érdekli. Szóval csak hárman vannak otthon: Sára, az öccse és persze a díszvendég. – Nem tudom miért ment ilyen nehezen, máskor egy rövid mese után úgy alszik, hogy ágyúval se lehet kirobbantani. De most már egészen a tiéd vagyok – pislog kissé bűnbánóan a göndörre. Ha előre tudta volna, hogy a nyakukba szakad majd Stefan felkészíti Zsombort, de a szülei az indulás előtt egy órával szóltak neki, mikor már itt volt nála a fiú. Így hát eddig nem nagyon tudtak kettesben lenni, pedig Sárának nagy tervei vannak. Szeretne végre túlesni bizonyos dolgokon, amikkel talán már tartozik nem csak a fiúnak, hanem magának is. Épp itt az ideje, hogy ilyen szempontból is képes legyen lezárni a múltat.
Kihasználva pyromágáját egy mozdulattal gyújtja meg a bekészített gyertyákat – mert persze a színes-szagos mécsesek nála hozzátartoznak a romantikus idillhez, nélkülük el sem tudná képzelni. Lekapcsolja a lámpát, így az egész szoba kissé sejtelmes, ám igen barátságos félhomályba burkolózik. Vett pezsgőt is, bár az a hűtőben pihen, mert elfelejtette kivenni. Nem mintha részegre akarta volna magát inni, de számított rá, hogy lehet hogy ráférne egy-két korty alkohol szíverősítőként, a pezsgőn kívül meg nem nagyon van szeszesital amit meginna. Tagadhatatlanul finnyás.
Körültekint, hogy minden olyan-e, mint ahogy megálmodta és csak ezek után battyog oda kedveséhez. Nem tudja, mi lesz itt ma este, de talán nem is akarja. Lesz ami lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hosszú estéjük volt, talán túlságosan is. Mikor a szülők elhagyták a kúriát Rara öccse egyszerűen megbolondult. Mindent is akart csinálni, lehetőleg egyszerre, és úgy, hogy mindegyikbe benne legyen Zsombor is. S habár a göndör nagyon is furcsán érezte magát az idő legnagyobb részében, úgy érezte igen is jól teljesítette a feladatot. Végül amikor Stefannak aludnia kellett, még a srác is kapott egy ölelést. És ezzel sikerült is huszonöt százalékát megnyernie magát a családból. Remek.
- Biztos túlságosan is sokkolta az élmény, hogy egy olyan emberrel találkozhat, mint én - mosolygott a fiú őszintén a lány pihe-puha ágyáról. Rara mellett nem kellett megjátszania a szerényet, hiszen szerelme pontosan tudta, hogy nem egoizmusból mond ilyeneket. Szeretett tréfálkozni, ahogy a másik is. Azért alkottak ők ketten bombasztikus duót.
Zsombornak be kellett vallania, hogy akárhányszor elképzelte ezt a pillanatot, mindig határozott volt és magabiztos. Most viszont valami ismeretlen eredetű idegesség lett úrrá rajta, ahogy lekapcsolódtak a lámpák. Ahogy a lány közelebb sétált hozzá, megfogta a kezeit, és mélyen a szemeibe nézett.
- Ígérd meg nekem, hogy ha bármilyen kétséged adódik közben, szólsz - kérte a göndör. Mind a ketten tudták miért teszi, és hogy miért beszél. Mert azt is tudták mi fog következni. Nem kis ideje tervezgették, mégis Zsombor idegenként kezelte a helyzetet. Az is volt neki.
Kezei lecsúsztak Rara kezeiről, és a derekánál fogva húzta magához közelebb a testét, hogy előbb gyenge csókokkal oszlassa el mind a kettőjükben a remegő kétségeket. Tökéletesen akarta csinálni, pedig fogalma sem volt róla mégis hogy kéne az ilyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halkan elneveti magát, elvégre öccse nem az a fajta alkat, akit úgy sokkolnak az ilyen élmények. Két ilyen nővér mellett Zsombor már-már normálisnak számít. – Azt hiszem egy kicsit ő is szerelmes lett beléd – közli vigyorogva. Olyan szívmelengető volt látni, hogy kedvese mindenbe belement az öccse kedvéért, csak hogy boldoggá tegye Sárát. Nem kérte, nem kötelezte rá, de mégis meghozta ezt az áldozatot és ezért rendkívül hálás neki.
Ezek a felesleges körök, mint a lámpa leoltása és a gyertyák meggyújtása inkább csak időhúzásként szolgálnak. Addig is van ideje lenyugtatni hevesen dobogó szívét. Ennyire ideges Zsombor mellett még sosem volt, ugyanakkor azt veszi észre magán hogy nem is ideges, sokkal inkább izgatott. Persze van benne némi félsz, hogy mi lesz ha jön a jól ismert pánik, vagy ha nem lesz elég jó és csalódást okoz, de sokkal inkább egyfajta kellemes kíváncsiság és vágyakozás tölti el. Eddig jó, eddig jó.
- Ne aggódj, azt biztosan észreveszed ha nem szólok is. – hüvelykujja szórakozottan cirógatja kedves kézfejét, mielőtt a hosszú ujjak derekára fonódnak. Ahogy közelebb került a fiúhoz és ajkaik összeérnek lehunyt szemhéja mögött megjelennek azok a képek, amikre nem akar gondolni. Elias arca, azon az éjszakán. Az az éjszaka, mikor két rendőr vitte el a hídról, a pszichiátrián eltöltött napok. Mikor pánikrohamot kapott a bálon egyetlen apró érintéstől. Nagyot sóhajt és elhessegeti az emlékeket. Felidézi inkább azokat, amik ahhoz vezettek, hogy idáig jutottak. Mikor táncoltak a vonaton, mikor a Rellon alagsorában megvallották egymásnak mit éreznek, az az éjszaka, mikor Zsombor betört érte az Eridon tornyába… ezekre koncentrál. Jobbja a fiú mellkasára kúszik, míg balja eltűnik az úgy szeretett göndör tincsek közt.
Készen áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Miután megtudtam, hogy nem is él messze, sőt, igencsak közel, mégis olyannak éreztem, mintha lehetetlen lenne egyeztetni. Persze, nekem is megvoltak a magam útjai, a családi nyaralás, a rokonlátogatás, akik még kint élnek, illetve, biztosan neki is a saját programjai. Miután hazaértem végül és nem volt tudomásom újabb, külföldi vagy belföldi útról, telefonáltam neki, szokjuk ezt is. Ügyes, ebben biztos vagyok és tudatom is vele, bátorítani mindig jó valakit. Találkozót kértem, nevezzük randinak, bárminek, már nem is leplezem, hogy látni szeretném és vele tölteni egy vagy több napot. Szívesen mutatom meg neki azt, hol élek, az anyukám, de ettől azért még nagyon izgulok. Nem említem a telefonban, majd szóban. Igen. Legyen úgy.
Köztes helyet, a Deák teret bemondva, de semmi konkrét ötletet el nem árulva várom őt. Meg akarom lepni, vagy épp random lenni, engedni, hogy ő is vezessen, ne csak én rángassam ide-oda, mert az sem egészséges. Nem szabad ilyet, így aztán, minden lehetőség nyitott és szabad, majd megvitatjuk. Jó idő van, esőre sem áll semmi, így akár maradhatunk egy kicsit idekint is, bár rajtam látni, hogy többet tettem, itt-ott látszanak még a leégés nyomai, a vállam a póló alatt hámlik, ahogy a hátam is, a nyaralás alatt túl jól elszórakoztam és pancsoltam ki magam, és tessék, most vedlek. De semmit nem látni belőle, így remek.
Bal kezemben egy ajándékszatyor lóg, hoztam neki is szuvenírt bőven. Belga csokit, annál jobb nincsen, bögrét, mert abból finom a kakaó, egy macskás plüsst, és meg pár apróságot, amelyet gyors összeszedtem. Csak adni szeretnék és tudatni vele, hogy gondoltam rá. Leülök, megbontom a vizet és nagyokat kortyolok. Egyelőre sehol sem látom, korai is vagyok, de ráérünk, szóval nem aggódom. Üzenne, ha valami közbe jönne, addig is, a telefonom nyomkodva játszom valamit. Itt legalább velem is van és teljesen működik rajta minden. Nem mondom, hogy nem hiányzott, de azt veszem észre, egyre jobban megvagyok abban a világban is, amelytől annyira tartottam. Igaz, nem sikerült jól szakot választanom, de anya ennek is örült, no meg, hogy jól sikerült a vizsgám. Mégsem akarom teljesen elengedni az ilyen eszközöket, nem is tudnám. Jó nekem a kettő között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Igen, Mikhail Sergejevics Kazanov vagyok - nyújtom kezem az orvos felé. Nem számítottam arra, hogy még itt találom, azt hittem a kölyök lerendezte már és én csak a meghitt hármasba sétálok majd bele. Ehhez képest se Odettet se Rómeó-t nem látom sehol sem.
A kérdése lesokkol. Bulémia? Úgy érzem mindjárt kicsúszik alólam a föld ha nem ülök le. A lányomnak mentális betegségei vannak én pedig a fejéhez vágtam, hogy megölte az anyját. Nem, hogy semmi támogatást nem kapott tőlem, de még csak fel sem tűnt, hogy baja lenne. Talán akkor a tanáriba is ezért jött be, hogy elmondja. Segíthettem volna és akkor nem lennénk itt. Egyszerre akarok üvölteni, megfojtani azt a rohadékot aki a folyosón még bizonygatta, hogy szereti, de nekem nem mondta el, hogy beteg, és sírni, amiért képtelen voltam látni a bajt. Csak állok az orvossal szemben, fejemben cikázó gondolataim nem ülnek ki arcomra. Nem engedem. Egy kicsi illúziómágiával rásegítek, hogy hiteles legyen. Hogy vicsorgásom, amit ki tudok erőltetni magamból egy halvány, zavart mosoly legyen csupán. Tekintetem belefúrom az övéibe, hogy ott tartsam őket. Nem engedhetem, hogy másfelé pillantson, mert az öklöm már kifehéredett a szorítástól.
- Igen, tudok róla - hazudom. Nem tehetem meg, hogy emiatt pszichiátriára küldjék, legalábbis nem most, nem itt egy mugli kórházba.
- Igaz én sem olyan régóta, de elkezdtük a gyógyulás felé vezető lépéseket - biztosítom, s ekkor tekintek rá Daryara aggódó mosollyal. Őrá nem haragszom, csak mindenki másra.
Ahogy Odett hangját meghallom odakapom tekintetem, legalább jó hírrel érkezett. Nem csalódtam benne, mikor a dobozért nyúlt. Ekkor vettem csak észre, hogy bal kezem még mindig ökölbe van szorulva, jobban pedig jól behorpasztottam a dobozt.
- A jobb alsó a tiéd, de a többiből próbálj néhány falatot adni Daryanak is, biztos nem evett ma még semmit sem.ó - teszem hozzá, miközben útjára engedem a dobozzal együtt. Édesek így ketten együtt, mintha Dashenka kapott volna maga mellé egy testvért. Csak akkor kerekedik el a szemem mikor be is mászik mellé az ágyba. A doktornőre sandítok. Nem túl boldog, de szólni nem tud, én gyorsabb vagyok.
- Odett olyan mintha a lányom lenne és nagyon jó hatással tud lenni Daryara. Néha el is feledkezem róla, hogy ők nem is testvérek. Szavak nélkül is erős kötelék jött köztük létere - halkan beszéltem, nem tudom Odett mennyire hallotta meg, sőt azt se egészen tudom, hogy minek örülnék jobban, ha hallja vagy ha nem. Talán ezek után örök életemre apucizni fog csak, hogy cukkoljon vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A válaszára elvigyorodtam. Remélem is, hogy nem kell csalódnom.
Az italokat is kikértük, a whisky rendelésére elmosolyodom aztán felpillantok rá.
- Burzsuj- ugratom, kiöltve nyelvem hegyét. Tisztában vagyok fele, hogy veszélyesebb vizekre evezek, mert ha esetleg betaláltam és tényleg apuci pici gazdag fia, akkor akár magára is veheti. Na de akkor ha nincs veszve minden maximum kiengesztelem majd valahogyan.
Az italomba belekortyolok, de már állok is fel, nem tudok megmaradni a fenekemen. Ő még egy kicsit elkortyolgat az övéből, így úgy döntök, hogy akkor már lehúzom az egészet, ha elhagyom úgysem ihatnék bele többet. Ez nálam amolyan aranyszabály ilyen helyeken. Sosem lehet tudni, mikor akarják akasztani a hóhért.
Amint a férfi is feláll, felkiáltok vidáman és engedem, hogy vezessen, pörgetéseit pedig kacajokkal nyugtázom. Nincs rajtam ami pörögjön, a vörös ruhám a combjaimhoz simul, mégis úgy érzem magam néhány pillanatra mint valami angol kisasszony a bálon. És másnapra biztos letagadnám, de élveztem ezt a gondolatot. Azután magához húz, hiába a sok izzadt pali körülöttem, érzem az illatát. Aztán kicsit elhúzódom tőle, de csak, hogy a következő táncmozdulatommal újból közel kerülhessek hozzá. A ritmust követve játszadozunk egymással, nem is kell gondolkodni a következő lépésen, a testem automatikusan mozdul. Semmi szemérmesség nincs bennem jelenleg, még az sem érdekel, hogy a ruhám néhány centit feljebb húzódott, majd megigazgatja ő, ha akarja.
Aztán magához von, olyan közel, hogy a fülemhez hajolva érthessem szavait. Beleborzongok hangja búgásába. Sexy, mély férfihang.
Oldalra fordítom arcom, hogy a füléhez tudjak hajolni. Hallhatja ahogy elválnak ajkaim, aztán egy lágy harapást kap a nyakára.
- Szerinted félek? - kérdeztem ezután melegen búgva fülébe.