36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 108 ... 116 117 [118] 119 120 ... 128 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. március 21. 13:41 | Link

Chem bol'she, tem luchshe | ¤


A nő sóhajtott egyet, ahogy kénytelen volt újra Odettre figyelni ahelyett, hogy a pácienst vizsgálta volna, vagyis engem. De mielőtt megszólalhatott volna Somogyi újra megjelent. A nő erre az égre meresztette a szemét, én pedig beleborzongtam Somogyi minden érintésébe.
- Szóval, ahogy a szőke hölgynek is elkezdtem volna mondani, mi sem tudunk annál többet, minthogy Darya egy cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. Az egyik szemtanú hívta a mentőket, a rendőrök nyomoznak az ügyben. De a legfontosabb nem az, hogy hogyan történt jelenleg, hanem hogy ő jobban legyen - oktatta ki a két delikvenst, én meg kukán hallgattam a magyarázatot. Természetesen tökéletesen tudtam, hogy a szavak mit jelentenek, és azt is, hogy ahhoz képest mennyire jó állapotban voltam. Mármint azt orvos nélkül is felismertem, hogy agyrázkódásom volt, de hogy semmim nem tört, pláne az utóbbi hónapok után, az kész csoda volt.
- És hol van a kishölgy apja? Ha igazolni tudja az összetartozást, elhagyhatja a klinikát a lány, amíg nem, addig megkérem, hogy mindannyian fáradjanak ki, mert nem csak hogy szabályokat szegnek ezzel, de hátráltatják a vizsgálatot is - magyarázta a doktor egyre türelmetlenül a férfihez, merthogy közben Odett is elhagyta a termet.
- Kérlek. Láttad, hogy jól van. Tíz perc múlva visszajöhetsz - nyújtotta karját a nő, és az ajtó fele intett. Így persze háttal fordult nekem, ami a lehető legjobbkor jött. Minden infót megtudtam ami kellett, már csak arra volt szükségem, hogy ne buktassak le mindenki. Gyors mozdulattal nyúltam a lánchoz, és - a láncok újabb roncsolásának eredményeként - újra lerántottam a tárgyat, majd a kezembe süllyesztettem.
- Spasibo - fordultam az ápoló felé, és aprót mosolyogtam, hogy kicsit enyhítsek haragján. Lehet, hogy a barátaim kicsit tényleg túl sokak tudnak lenni.
Utoljára módosította:Darya Mikhaila Kazanova, 2021. március 28. 18:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lantos Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 11
Írta: 2021. március 21. 22:03 | Link

ELME
Újra itt

A fülén a fejhallgatoja feszül. Jótékonyan zár ki minden zajt és zavaró elemet, amihez épp nincs kedve. Miutan az unokanővére magához vette, az ELME fennhatósága alá került. Gyógyszereket már nem szed csak nagy ritkán nyugtatót ami segít az alvásban. Mocskos jószág az az inszomnia! A terápiák viszont nem hogy hasznosak errefelé de még úgy is néznek ki mint amik működnek. Főleg a rajzos témák. Lantos épp egy gitárszólót dobol az ujjaival a bőrfotelben egészen elmélyülten anikor valaki megböki. Kívülről csak annyi látszik belőle hogy össze rezzen és odébb húzódik reflexszerűen. De aztán letolja a fejhallgatóját és kérdőn a másikra néz. - Bocs, mit mondtál? - ha Zsombor megismétli, zokszó nélkül biccent egyet és oda ad pár üres lapot neki gondosan úgy hogy véletlenül se érjen össze még a kezük se. Szipog egyet, hogy elűzze a tüsszentés ingerét. Megköszörüli a torkát. - Hé figyi, ömm van kedved valamit közösen rajzolni? Csak úgy.. firkálni? - veti fel totális lelki nyugalommal és némi egykedvűséggel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. március 21. 22:29 | Link

romkodzsma


- Egy. Kettő. Egykettő. Próbaaaaa. - puff, puff, reccs - Próbaaaaa! Egy, kettő, egy, egy, kismacskaféceeesz... - puff, puff, még nagyobb reccs - Elnézést Uram, ez egy szar! - nézek rá visszakézből, bambán pislogva a Media Marktos csávóra, és azzal a lendülettel kibsznak mint a macskát takarmányt termelni. De tehetek én róla hogy nem működött a hangfelvevő azon az ócska ájfónon?! Vagymin. Túlértékelt trágya.
Na de hol is vagyok, hol is vagyok, merre zajlik épp a létezésem, aszongya hogy... Széll Kálmán tér. Ó hát az nagyon jó, pont ide beszéltük meg a találkát a Manóval. Igaz húsz perccel korábbra mint a jelenlegi idő. Azzal a Manóval amúgy, aki együtt ült velem a gyogyóban, nem a rajzfilmessel, szóval ne kalandozzál el. Van itt egy olyan hely, hogy Nemdebár, ahová az ilyen szürreál paraziták járnak, és olcsó az abszint, ami több mint tökéletes vasárnap este tizenhétéveskedni.
Azt halkan megjegyezném, hogy tegnap volt a Down szindróma világnapja, amikor is felemás zokniban illendő jelezni a szolidaritást - amit egyébként én az év minden napján úgy hordok, ezért a cipőm lett felemás. Az egyik praclimon csillogós pink mamusz, olyan retrós csatos tudod, a másikon Elzás görkori. A közlekedésemet nagyjából úgy lehet jellemezni, mint vizuális terror, egy sánta flamingóval a főszerepben. A Mammutból kifelé jövet pedig meg kell tapasztalnom, hogy lejtőn felfelé, és lépcsőn lefelé ez egy problematikus koncepció, így néha átváltok a papucsos lábamra, és csikarva szántva a betont ugyan, de azon ugrálok fel a kocsmáig, ahol már rokkant balerinaként gurulok a pulthoz, és kérek egy korsó Sopronit négyszázért.

Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. március 21. 22:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lantos Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 11
Írta: 2021. március 21. 23:07 | Link

romkodó rock'kadékok


Az időben megérkezés egyikünknek sem erőssége. De hát miután rossz irányba sprinteltem el, azt követen hogy egy Csepeli benzinkúton ablaktörlésért aprót tarháltam ez talán annyita nem is meglepő. Egy másikon meg hasznossá tettem a csinos számat. Na persze azt már nem apróért. Az ilyesmihez meg hát idő kell ugyebár. A Csepel Plazában a slozin eszközöltem egy gyors fogmosást, meg egyebet. Aztán át csattogtam ahhoz a rottyos de szeretett H7-hez. Elfeküdtem az egyik szövetülésén fejjel az ablak irányába és néztem ahogy egyik oszlop kergeti a másikat. Az égen csak hevenyészett bárányfelhők tömörültek meg ilyen költői baromságok.
Közben akit lehetett úton út félen az átszállások között lehúztam azzal a szívhez szóló kiskutyaszemeimmel és őszinte szöveggel, hogy piára gyűjtök.
Nyuszi hamarabb érkezik mint én de épp csak annyival, hogy mire a pultnál kikéri a piáját, én is oda lépjek hozzá és kiegészítsem a rendelést - Kettőt kérünk! - ő nagykorú én meg olyasminek nézek ki. Sok jóindulattal. Rá vigyorgok. - Hol hagytad a másik felét ennek a csodának? - kultúrálatlan vagyok és nem tudok rola hogy milyen nap van vagy volt tegnap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. március 22. 12:42 | Link

Zorka
a megnyitó × outfitGIF of the day

Napokig ízlelgettem ezt a kissé ismerős érzetet a szájamban. Azt hittem, hogy már soha nem lesz ilyen. Már soha nem maradok egyedül. Mégis valamiért így történt. Ezért is állok fancsali képet vágva a kirakat előtt, mielőtt még arra adnám összezavart fejemet, hogy belépjek a megnyitóra. Mozdulnom kellett a négy fal közül; nem könnyezhetek át minden éjszakát. Betöltöttem a negyvenedik életévemet, s ugyan sok mindent nem tudok felmutatni – legalábbis semmi esetre sem tudnék olyat, ami társadalmilag elfogadott lenne –, mégis úgy éreztem, hogy most érkezett el az idő. Vámpírszerű fakóság telepedett rám a műhelyben és házban töltött napok alatt, ezért még napszemüvegem alatt is hunyorogva figyelem a tükörképemet. Száraz ajkaim biggyedni látszanak, így gyorsan mosolyt varázsolok képemre, majd nyelvemmel nedvesítve szájamat túrok szinte feketeszín tincseim közé, miközben belépek az aprócska, ám annál kedvesebb galériába. Akkurátusan emelem fel kezem, miközben a közeghez egyáltalán nem passzoló rágógumi-rágcsálással párhuzamosan leveszem fekete szemeimről a napszemüveget, amit sötétkék ingem felsőzsebébe rejtek.
Mérhetetlen a késztetés, hogy zsebre vágjam kezeimet, de azért ezt még én is érzem, hogy baromi nagy tahóság lenne – mert ugye a félig nyitott szájjal rágózás teljesen belefér… Halkan csámcsogok a gumin, majd egy idős házaspár mellett találom meg méltó helyemet. Kacér félmosoly száguld végig újfent megterhelt vonásaim között, ahogyan nekem is arra a félpucér női alakra kúszik tekintetem, mint az előttem állókénak. Oldalra döntött fejjel vándorol szempárom az idős házaspárra, akik a szemüveg-cserélgetős akciójára ellágyul a szívem, és ajkamat összeszorítva mosolyodok el. Vajon milyen lehet valaki mellett megöregedni?
Hogy? – rezzenek össze kirángatott gondolataimból, és a mellettem álló szőke hölgyre tekintek. Cseppnyi értetlenséggel cikáznak fekete lélektükreim a női szempár között, majd megjelenik jellegzetes mosolyom, és hetykén vállat vonok. – Úúúgy általánosságban vagy a kép mivolta miatt? – villantom meg fogsorom, miközben a képre, majd vissza a nőre tekintek, mit sem tudva, hogy kivel is állok szemben. – Szerintem tízes a kép. Én nem bujkálnék a helyében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. március 22. 14:41 | Link



Fejét kissé megdöntve néz a képre, melynek készültéére jól emlékszik. Nehéz napjai voltak, gyakorlatilag alig aludt, mindenkivel morgott és nem akart mást, csak szabad lenni. Ugyanakkor folyamatosan kattogott a fejében minden elvárás, minden ígéret, minden tartozás, ami nem hagyta, hogy fogja magát és elmenjen. A kép lehet, hogy csak egy félig felöltözött alak, mégis számára több minden van benne. Mire gondolt a művész, mikor készítette a művét? kérdéskör egyből felsejlik benne, s arcára odacsücsül egy aprócska, félszeg mosoly, mert egyből eszébe jut egy oktatója, kinek egy szemeszternyi válasza volt ezekre a kérdésekre. A kurzus neve pedig csak annyi volt „Gondoltam fenét!”
– Általánosságban, a kép mivolta egyáltalán nem zavar – félszeg mosolya csak kiszélesedik, s fejét immár végleg a másik felé fordítja. – Vannak ennél sokkal merészebbek is hátrább – nem miatta kerültek a félhomályba azon képek, melyek a nőiességet még jobban kitárva ábrázolják és tolják az idelátogatók szemébe. Azt mondták, hogy a közérdeke, ő pedig szó nélkül belement inkább.
– Nem mintha könnyedén lehetne itt elbújni – fordul immár a testével is a másik felé, s bár az illem nem így diktálja, de ő mindig is fittyet hányt rá, így kezét nyújtja. – Bánki Zorka, a legszívesebben megpattannék innen művész – halkan neveti el magát, mert valahogy fejben sokkal jobban hangzott ez, mint így ténylegesen visszahallva.
– Véletlenül tévedtél ide be, vagy célirányosan jöttél? –teszi fel érdeklődve a kérdést, melyre természetesen csak akkor vár választ, ha a férfi nem érzi túl tolakodónak. Szívesen cseveg mindenkivel pár kört, amíg önszántából teheti. Soha nem volt jó abban, hogy másik irányítását kövesse, ezért ha valaki elől bujkálna ma, az csupán az ürge lenne, aki mindenáron be akarja mutatni néhány alaknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2021. március 24. 18:08 | Link

Anna
megjelenés

Nem vár csodát, tudja, hogy amit Annával tett, az nem megbocsátható néhány hét alatt. Kitartóan udvarol neki azóta, hogy először újra látták egymást, és minden egyes együtt töltött pillanattal jobban és jobban beleszeret feleségébe.
Maga sem érti, a nő miért nem adta be a válókeresetet, de igazából örül, hogy az ő családnevét használja, hisz ez reményt ad neki. Reményt arra, hogy kitartása értelmét nyeri hamarosan, és Anna nem csak a nevét, de a gyűrűjét is viselni fogja.
- Kérek - bólint az ajánlatra.
Kérdés nélkül lép beljebb, és teszi le hátsóját az egyik székre. Elkényelmesedve hátradől, különösebben nem izgatja a kávé, sokkal inkább a nő, akinek végig figyeli mozdulatait. Megjegyezné, hogy ma is csinos, mint mindig, de inkább hallgat.
- Két kocsmám van. Megoldom, ha erősebbet szeretnék - néz félmosollyal a vörösre.
Mostanság kevesebbet iszik, inkább csak hétvégente, amikor lazít, vagy alkalmakkor. Ez is egy alkalom, ami azt illeti...de inkább komoly témákról lesz szó, úgy érzi.
- Nem akarom húzni az időd, miről szerettél volna beszélni? - kíváncsian tér a lényegre, ami miatt jött.
Persze Niko sosem azért megy Annához, hogy megtudja, mi az a fontos dolog, egyszerűen csak azért, hogy lássa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. március 26. 12:37 | Link

ELME
Újra itt vagyunk


Minden olyan nyugodtnak tűnik, amikor az ELME falain belül van. Nincs egy lélek, aki zargassa. A néha fel-felüvöltő alakokhoz már hozzászokott és anélkül reagálja le őket, hogy az irányukba nézne. A fejében a szürke gondolatok is már kevésbé kavarognak ilyenkor. Pedig általában olyan, mint a felkavart esővíz, amibe minden belehullott már: sűrű és szennyezett.
Mégis volt egy dolog ami mindig zavarta az épületen belül. Az órák hiánya. Most is egyre fokozódó rosszkedvét leginkább ennek hiánya okozza. Egy perce ül abban a székben? Vagy talán már egy egész napja? Csak a fények állásából és a műszakok cseréjéből tudott bármire is következtetni, ahogy abban a másfél évben is tette amíg az intézet kezeltje volt. Szóval hogy most mivel vezesse a felgyülemlett feszültséget? Rajz.
- Sajnálom haver, nem akartalak megijeszteni. Csak egy lapot szeretnék
- szabadkozott Zsombor azonnal. Sose tudhatta az épületen belül kinek mi a gondja. Sőt. Ha volt hely, ahol még jobban kellett figyelnie mindenre és mindenkire, akkor ez az a hely volt.
- Persze, miért is ne - bólintott beleegyezően a másik javaslatára, bár fogalma sem volt róla, hogy hogyan valósítsák ezt meg. - Mi legyen, te lerajzolsz engem én meg téged? - kérdezte, és testével kicsit a srác felé fordult.
- Amúgy Zsombor vagyok - jelentette ki, ahogy elkezdték az alkotást. - És... neked mi a diagnózisod? - kérdezett rá félvállról. Nem volt kötelessége válaszolni a másiknak, szimplán csak el akarta valamivel ütni az időt. Mi lenne természetesebb kérdés egy ilyen közegben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2021. március 27. 20:53 | Link

нет свадьбы!!!!!!



Úgy tűnik egy viszonylag sikeres beszélgetésen vagyok túl a gyerekkel. Meg is értem én, hogy miért rohant utánam, de csak úgy akkor sem mehettem vissza Daryahoz. Azt akarom, hogy ülepedjen kicsit bennem is meg benne is a dolog, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a kórház büféjébe venni néhány fánkot. Ha szerencsém van mire visszaérek már alszik, vagy legalábbis a fájdalomcsillapítók kiütik úgy, hogy ne tudjon újból rám támadni, ha csak szavakkal is.
Szerencsémre volt nálam még egy fordító eszköz, egy másik nyaklánc amit vésztartalékba szoktam magammal vinni. Az a helyzet, hogy egyszer sikeresen elhagytam az egyiket és miután három napig activityt kellett játszanom mindenkivel, úgy döntöttem, hogy ha végre szerezni tudok, akkor mindjárt kettőt is veszek. Úgy tűnik ez -mint általában a tartalékok -egy jó befektetés volt.
A következő probléma a büfénél ér. Vannak fánkok. Több ízben is. Pénzem is van rá. Minden klappol mindaddig, míg rá nem jövök, hogy csak Odett kedvenc ízét tudom. Ha egyedül abból veszek és Darya is tudja a lány kedvenc ízét kiakad. Talán semleges ízt kéne választanom. De mi van ha azt meg senki nem szereti. Azon se tudok kiindulni anno mit szeretett a lány. Gyerek volt, az nem számított mi, csak édes legyen aztán már tömték is magukba.
Végül a lehető legjobbnak ígérkező döntést hoztam meg. Mindegyikből vettem egyet. Így hát tizenkét darabbal caflattam felfele és egy halk kopogtatás után léptem be a szobába.
- Jó napot - köszönök az orvosnak is. Nem tudom mi van itt épp, sőt azt sem, hogy mi a mugli protokoll az ilyen helyzetekre. Pláne rendkívüli időkben. - Hoztam fánkot - jelentem ki. Talán segít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. március 27. 21:59 | Link

Helló mindenki... senki!


Szó nem hagyja el a számat, pedig ellenkezni szeretnék, végül hátrapillantok, de látva Darya-t, úgy döntök, hogy nem ellenkezek. Ki kell szabadulnom innen, egy kicsit, csak egy kicsit. Kint rápillantok a szőkére, és szándékosan az ellentétes irányba indulok, mert nem akarom még csak a lehetőségét sem megadni annak, hogy akár csak egy mobiltelefon másik végén, de beszélnem kelljen Willel. Ennek két oka van, az egyik az, hogy életem legpocsékabb gyakorlati vizsgáját csináltam végig záróvizsga gyanánt, másrészt meg, mert a többi vizsgámra el se mentem, pedig ő helyet kínált a rendelőben, úgy, hogy támogatta az egyetemi felvételimet. Óóó bassza meg, még az is!
A másik irányba indulva tudom, hogy a folyosó végén van egy számkódos ajtó, aminek a kódját az éjszakás nővér megadta. Nekem pedig ki kell jutnom, friss levegőt kell szívnom, gondolkoznom kell. Megbuktam, ez biztos, vagyis az utolsó évemet a Bagolykőben meg kell ismételnem, de már úgy, hogy közben az elsőt megkezdem az egyetemen. Ez, amennyiben ez a tanév nem az egymás hergeléséről, utálkozásról és sértődésről szólt volna, rendben is lenne, de nem hiszem, hogy az évközi teljesítményem megfelelő lenne arra, hogy nulla tanulással az egészet újra megcsináljam, mindenféle tanulás és készülés nélkül.
Gyorsan beütöm a kódot, az ajtó berren, zöld jelzés villan fel, és egy pillanattal később már meg is csap a hűvös szellő, mely vékony pulóverben pillanat alatt rezzent össze. Egyszerre ébresztő, és álmosító, de, ahogy a zsebemben kitapogatom a cigisdobozt, hirtelen megszűnik a világ. Rendben leszünk. Mármint ebben a pár percben, nem az elkövetkezendő időben. Will nem olyan, aki szereti a bocsánatkéréseket, szóval tökösnek kell lennem, ami vagy beválik, vagy nem. Dolgoznom kell, mert Darya...
Fejem a falnak vetem, a szemeimet lehunyom, és mélyet szívok a szálból. Tíz perc, de nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán látni akar. Olyan simán lökte el a kezem, nem marasztalt, de előtte meg, azt mondta, hogy szeret. De mondhatta azt is, hogy ettől még nem akar engem. Igazából, továbbra se tudom, hogy mi van most, és nem tudom, hogy ezen segít-e az, hogy ennyien itt vagyunk. Ráadásul egész nap azt vártam, hogy az apja megérkezzen, erre, amikor itt van, kiderül, hogy ezzel is hibáztam. Legyen inkább tizenöt a tíz perc, hátha addigra kiderül, hogy mit szeretne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Panna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 29
Írta: 2021. március 28. 12:52 | Link

Erika
lakáslátogatás - #maiszett


Én őszintén vártam, hogy megnézzük azt a muglis palotát, ami ugye az enyém végül is, hiszen Palotás Panna vagyok, az meg a Csodák Palotája. Hihi, minden palota az enyém Polkával, szerintem nagyon élveznénk bennük rohangálni. Már, ha nincs ott anyu, vagy apu, mert állandóan rám szólnak, ha felfedezőútra indulnék. Most meg itt vannak a tanárok, hogy megtegyék helyettük, szörnyen unalmas ez az egész így. Pedig van pár izé, ami érdekes, az a gömb, amiben ilyen villámot fogtak be és összevissza cikázik benne, az tök menő. Remélem kifelé az ajándékboltban lehet majd kapni ilyeneket. Mellettem egy fitalabb csajszi sétál magába roskadva, legalábbis figyelme legalább annyira éles, mint az enyém. Na, akkor mégsem én vagyok az egyetlen, aki majd lefárad ettől a fantasztikumtól. Ráadásul a fagyi is csak délután lesz, szóval azon kívül, hogy az egyik lábammal a másikra állok, hogy ne unjam magam annyira, mást nem nagyon csinálok. Aztán kipécézem a szőke előtt lévő csaj lábát, és amikor lép... összeakasztom, hihihi. Szegény akkorát  burnyákol, hogy öröm nézni. A körülötte lévők hangos röhögésbe törnek ki, a csaj pedig idegesen rám pillant és nekem akar ugrani.
- Te szemét kis hülye! - sírja, hát szánalomland az egész.
- Viktor volt te nyomi! Igaz? - pillantok a szőkére magam mellett, hátha ezzel legalább kihúzom a mélydeoresszióból. - Amúgy ha még egyszer lkehülyézel, felrúglak Viktorka helyett. Biztos tetszel neki - intek a fejemmel hhátra, ahjol Viktor zavartan nevetgél. Szerencsére neki is tetszett az előadás és ha most már tagadja is, nem lesz könnyű kimagyaráznia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. március 28. 19:09 | Link

Chem bol'she, tem luchshe | ¤


Ahogy hirtelen egyedül maradtam a doktorral, volt időm felfogni az előbb történteket. Természetesen ő is tett fel nekem különböző kérdéseket és kéréseket, de az agyam egészen máshol volt. A szavakon gondolkodtam, amiket kimondtam, és azokon amiket még nem tudtam. Ha mindkettőjükkel egyenként tudtam volna elbeszélgetni se lettem volna képes elmondani azt a sok mindent ami az agyamban volt jelenleg. De leginkább meg akartam nekik köszönni, hogy még ennyi idő után is itt vannak nekem. Mert ahogy lassan tovább agyaltam a történéseken, leesett, hogy a kiakadásom után Misha nem tért vissza. Újra feladott, ahogy már annyiszor megtette, és hiába mondtam neki én, hogy menjen el, ez volt az, amit legkevésbé akartam. Másra sem vágytam, csak hogy újra magához öleljen, mint mikor még kicsi voltam. Hogy a szemembe hazudja, hogy nem lesz baj, és én annak ellenére, hogy tudom nem mond igazat, mégis elhiggyem neki.
Újabb alak tűnt fel, és azt hittem, hogy barátaim egyike tért vissza valami hírrel, de helyette Misha borzos képe sejlett fel. Olyan megkönnyebbülés futott végig rajtam, ami talán még soha. De természetesen még mindig nem mutattam ki. Hiszen ő sértett meg engem. Neki kell nyitnia felém.
- Jó napot. Ön az apa? - kérdezte a nő, és közelebb lépett a férfihez, hogy bizalmasan tudjanak beszélgetni. A hátával kitakarta, ahogy a kézfejére mutogat, és még szájról olvasással se tudtam volna leolvasni a kérdést. - Tudott róla, hogy a lányának bulimiára utáló jelei vannak? - kérdezte gyengéden. - Nem olyan régen alakulhatott ki, mert a kezén lévő sebek még elég kezdetlegesek - magyarázta tovább, hangszínét még mindig lent tartva.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. március 28. 19:40 | Link

Családi banzáj a Szent Margitban


Ahogy elfordul a folyosón és a másik irányba indul el, kinyújtom a nyelvem, mert azért nehogy azt higgye, hogy akkor majd innentől BFF-ek vagyunk. Mert nem. Nagyon nem. Megígérek mindent is a telefonba, és amikor látom, hogy Kazanov apuka visszafelé sétál, bármennyire is tetszik az, ami a kezében van, és tudom, hogy mi van ott, mégsem indulok utána. Darya nem eszik olyan gyorsan, hogy nekem ne jusson, a másik meg éppen drámai elvonuláson van, szóval megengedek magamnak még pár percet, és inkább felhívom az uramat, elmondom neki, hogy micsoda kalandban volt részünk ma, ő pedig, hogy micsoda kalandokat hagytunk ki, és, hogy biztos jövőre is nagyon jól fog állni a bagolyköves egyenruha. Biztos, hogy igen. Vigyorral az arcomon lépek vissza, és most a doktornő sem zavar.
- Elintéztem a szobát, várják Darya-t, amikor már szállítható.
Bár azt hiszem, hogy mindannyian jobban járunk, ha nem hoppanál, hanem inkább kocsival tesszük meg az utat. Hosszabb, de talán az ő esetében biztonságosabb is. Rápillantok a fekvőre, majd a félrevonulókra, és csak legvégül a dobozra, amitől meg is indul a nyáltermelődésem, így bájosan odaszökkenek, és finoman kioperálom a férfi kezéből.
- Csodálatosnak tetszik lenni.
Még egy nagy cuppanós puszit is nyomok az arcára, máris mennyivel kedvesebb vagyok, tudom. Széles vigyorral az arcomon suhanok az ágyhoz, és elkezdem a hátsómat befészkelni az ágyba.
- Csusszanj arrébb.
Kérem szépen, és gond nélkül bújok be a takarója alá is, elhelyezkedve felnyitom a dobozt, és szinte szerelemmel nézek a tartalmára. A nő jobb, ha nem is szül semmit, csak dumikázzon apukával, mi most szépen enni fogunk. Nagyot harapok egy áfonyásnak tippelt cukormázból, és sóhajtva fogadom a cukor áramlását. A tökéletes banános, pattogós cukrosat félretettem, az Istennőt csak a végén fogyaszthatjuk el. Egy nagyobbat lekanyarítok az áfonyásból Daryának is, és a szája felé irányítom, közben vidám repülőt utánzós hangokat adok ki, mint a gyerekeknek szokás.
- Casanova éppen friss levegőt szív, de a férfiak mindig sokat esznek, szóval nekünk kell a gyorsabbaknak lennünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. március 31. 23:23 | Link

Betti
a szünet vége felé, Pesten andalogva



Miután megtudtam, hogy nem is él messze, sőt, igencsak közel, mégis olyannak éreztem, mintha lehetetlen lenne egyeztetni. Persze, nekem is megvoltak a magam útjai, a családi nyaralás, a rokonlátogatás, akik még kint élnek, illetve, biztosan neki is a saját programjai. Miután hazaértem végül és nem volt tudomásom újabb, külföldi vagy belföldi útról, telefonáltam neki, szokjuk ezt is. Ügyes, ebben biztos vagyok és tudatom is vele, bátorítani mindig jó valakit. Találkozót kértem, nevezzük randinak, bárminek, már nem is leplezem, hogy látni szeretném és vele tölteni egy vagy több napot. Szívesen mutatom meg neki azt, hol élek, az anyukám, de ettől azért még nagyon izgulok. Nem említem a telefonban, majd szóban. Igen. Legyen úgy.
Köztes helyet, a Deák teret bemondva, de semmi konkrét ötletet el nem árulva várom őt. Meg akarom lepni, vagy épp random lenni, engedni, hogy ő is vezessen, ne csak én rángassam ide-oda, mert az sem egészséges. Nem szabad ilyet, így aztán, minden lehetőség nyitott és szabad, majd megvitatjuk. Jó idő van, esőre sem áll semmi, így akár maradhatunk egy kicsit idekint is, bár rajtam látni, hogy többet tettem, itt-ott látszanak még a leégés nyomai, a vállam a póló alatt hámlik, ahogy a hátam is, a nyaralás alatt túl jól elszórakoztam és pancsoltam ki magam, és tessék, most vedlek. De semmit nem látni belőle, így remek.
Bal kezemben egy ajándékszatyor lóg, hoztam neki is szuvenírt bőven. Belga csokit, annál jobb nincsen, bögrét, mert abból finom a kakaó, egy macskás plüsst, és meg pár apróságot, amelyet gyors összeszedtem. Csak adni szeretnék és tudatni vele, hogy gondoltam rá. Leülök, megbontom a vizet és nagyokat kortyolok. Egyelőre sehol sem látom, korai is vagyok, de ráérünk, szóval nem aggódom. Üzenne, ha valami közbe jönne, addig is, a telefonom nyomkodva játszom valamit. Itt legalább velem is van és teljesen működik rajta minden. Nem mondom, hogy nem hiányzott, de azt veszem észre, egyre jobban megvagyok abban a világban is, amelytől annyira tartottam. Igaz, nem sikerült jól szakot választanom, de anya ennek is örült, no meg, hogy jól sikerült a vizsgám. Mégsem akarom teljesen elengedni az ilyen eszközöket, nem is tudnám. Jó nekem a kettő között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2021. április 1. 22:25 | Link

нет свадьбы!!!!!!


- Igen, Mikhail Sergejevics Kazanov vagyok - nyújtom kezem az orvos felé. Nem számítottam arra, hogy még itt találom, azt hittem a kölyök lerendezte már és én csak a meghitt hármasba sétálok majd bele. Ehhez képest se Odettet se Rómeó-t nem látom sehol sem.
A kérdése lesokkol. Bulémia? Úgy érzem mindjárt kicsúszik alólam a föld ha nem ülök le. A lányomnak mentális betegségei vannak én pedig a fejéhez vágtam, hogy megölte az anyját. Nem, hogy semmi támogatást nem kapott tőlem, de még csak fel sem tűnt, hogy baja lenne. Talán akkor a tanáriba is ezért jött be, hogy elmondja. Segíthettem volna és akkor nem lennénk itt. Egyszerre akarok üvölteni, megfojtani azt a rohadékot aki a folyosón még bizonygatta, hogy szereti, de nekem nem mondta el, hogy beteg, és sírni, amiért képtelen voltam látni a bajt. Csak állok az orvossal szemben, fejemben cikázó gondolataim nem ülnek ki arcomra. Nem engedem. Egy kicsi illúziómágiával rásegítek, hogy hiteles legyen. Hogy vicsorgásom, amit ki tudok erőltetni magamból egy halvány, zavart mosoly legyen csupán. Tekintetem belefúrom az övéibe, hogy ott tartsam őket. Nem engedhetem, hogy másfelé pillantson, mert az öklöm már kifehéredett a szorítástól.
- Igen, tudok róla - hazudom. Nem tehetem meg, hogy emiatt pszichiátriára küldjék, legalábbis nem most, nem itt egy mugli kórházba.
- Igaz én sem olyan régóta, de elkezdtük a gyógyulás felé vezető lépéseket - biztosítom, s ekkor tekintek rá Daryara aggódó mosollyal. Őrá nem haragszom, csak mindenki másra.
Ahogy Odett hangját meghallom odakapom tekintetem, legalább jó hírrel érkezett. Nem csalódtam benne, mikor a dobozért nyúlt. Ekkor vettem csak észre, hogy bal kezem még mindig ökölbe van szorulva, jobban pedig jól behorpasztottam a dobozt.
- A jobb alsó a tiéd, de a többiből próbálj néhány falatot adni Daryanak is, biztos nem evett ma még semmit sem.ó - teszem hozzá, miközben útjára engedem a dobozzal együtt. Édesek így ketten együtt, mintha Dashenka kapott volna maga mellé egy testvért. Csak akkor kerekedik el a szemem mikor be is mászik mellé az ágyba. A doktornőre sandítok. Nem túl boldog, de szólni nem tud, én gyorsabb vagyok.
- Odett olyan mintha a lányom lenne és nagyon jó hatással tud lenni Daryara. Néha el is feledkezem róla, hogy ők nem is testvérek. Szavak nélkül is erős kötelék jött köztük létere - halkan beszéltem, nem tudom Odett mennyire hallotta meg, sőt azt se egészen tudom, hogy minek örülnék jobban, ha hallja vagy ha nem. Talán ezek után örök életemre apucizni fog csak, hogy cukkoljon vele.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2021. április 1. 22:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. április 1. 23:41 | Link

Helló Mindenki!


Negyed óra, egy perccel se több, ennyit hagytam meg neki, nekem és a komédia minden résztvevőjének arra, hogy a világ visszaálljon a normális kerékvágásába. Hogy miért? Hogy aztán újra felborítsam. Óóó igen. Béke? Kérlek. Az felénk nem dívik. Ahogy a tizennegyedik percben vagyok, utolsót szívok a cigimből, és eldobva a csikket, visszalépek a kellemes melegbe. Fáradt vagyok, és most, ahogy megcsap a benti kellemes hőmérséklet, érzem, hogy ha leülnék, elnyomna az álom. Nem, ezt most meg kell tennem, itt és most, nem később. Méghogy nekem bajom lenne azzal, ami Darya… meg a faszt.
- Oppardon!
Határozottan lépek be a kórterembe, vagyis lépnék, amikor a doktornő, kifelé indulna, gondolom, mindent megbeszéltek, bár sem az arca nem boldog, se a jelenet, ami fogad, nem normális. Rápillantok az ágyban hesszelőre, majd Kazanovra, persze csak az után, hogy kiengedtem a nőt, majd a kezeimet védekezőn felemelve jelzem, hogy fegyvertelen vagyok, és ha meg kívánna verni, akkor várnia kell egy kicsit, mert előbb még okot kívánok szolgáltatni rá. Mondjuk jobb lett volna, ha csak Darya van itt, amikor beszélünk erről, olyan mindegy, mert az apja megtudja, Odett meg olyan, mint egy poloska.
- Mondani szeretnék valamit. Értesz engem?
A kérdés Daryanak szól, és csak akkor folytatom, ha már tudja, hogy miről beszélek, mert nem csak hallania, hanem értenie is kell, amit mondok. Introvertáltként nem könnyű ez most nekem, nem szoktam ilyet tenni, de kell, tudom, hogy kell, le kell tisztáznom mindent, ami az elmúlt egy évben körbe vett minket.
- Nem feltétlenül biztos, hogy én vagyok a legjobb választás, sem akkor, ha egy apa a lányát nézni, sem akkor, ha egy barátnő az egyik legjobb barátnőjére néz, sem akkor, ha valaki a tükörbe néz, és elképzeli a közös életet velem. De tisztességes vagyok, a kötelességtudat megelőz nálam mindent, és családcentrikus vagyok. Nem bújok ki a felelősség alól, elismerem, ha valamit tettem. A múlt tanév elején tiszteletlen voltam Daryával, miután minden előjel és magyarázat nélkül szakított velem, sem a hangnem, sem a csuklója megszorítása nem volt illendő. Nem kértem meg a kezét, de tagadhatatlan, hogy szeretem őt, hogy szerelmes vagyok belé, hogy tökéletesnek gondolom. Olyan kilencvenöt százalékban.
A tekintetem a három jelenlévő között jár, és persze azért figyelem a mozdulatokat is, mert ha valaki nekem készül támadni, akkor legalább felkészülök rá. Fogalmam sincs, hogy meddig beszélhetek, ezért beszélek addig, amíg megtehetem.
- Elképzelhető, hogy eljön az a nap, amikor úgy vélem, minden alkalmas arra, hogy megházasodjak, hogy meglesz az érzelmi és anyagi hátterem ahhoz, hogy egy nő a feleségem legyen, hogy legyenek gyerekeink. Egy nap. Nem holnap, és nem is hiszem, hogy egy év múlva. Három dolgot szeretnék jelenleg. Az első, hogy felejtsd el azt az átkozott balettot, tönkretesz, tönkreteszed magad, és egy nap ott fogsz állni, kiégve, roncsolódott testtel, boldogtalanul. Nem fog boldoggá tenni. Most sem tesz boldoggá. Én is lemondok cserébe bármiről, amiről azt akarod, hogy lemondjak. A második, hogy szeretném, ha megpróbálnánk, újra, együtt, hivatalosan. Nyertünk egy évet, mivel nem jelentünk meg a záróvizsgákon. Azonban én elkezdem az egyetemet mellette, kevés időm lesz, és, ez a harmadik. Éljünk együtt. Bogolyfalván. Muszáj találnunk egy olyan közeget, ahol senki sem szólhat bele az életünkbe, ahol ketten vagyunk. Ennyit szeretnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. április 2. 22:39 | Link

Nikolai

 Ismerte a férfit. Olykor szerette azt hinni, talán jobban is, mint ahogy ő ismerte saját magát. Abban azonban biztos volt, hogy attól nem kell tartania, hogy kényelmetlenül érezné magát. Így a helykínálás helyett, csak arra fókuszált, hogy még egy röpke pillanatig másra tudjon koncentrálni. Még egy röpke pillanatig tudja húzni az időt, amíg felé nem kell fordulnia, és az arcáról le nem olvasná, mennyire mondvacsinált indokkal hívta el őt, csak azért, hogy lássa.
 - Persze, de ha mégis szükséged lenne egy kis rumra a kávéba, Erzsinél mindig van egy flaska... - a bögrét a férfi elé rakta az íróasztalra, és egy tétova mozdulat erejéig majdnem leült mellé a sajátjával, de aztán józan esze időben utasította a testét, és ült le vele szemben az asztal másik oldalára.
 - Beszéltem az egyik forrásommal a parancsnokságról... - Adta meg az egyenest választ. Úgy csinált, mintha fontos információról lenne szó. Talán tényleg fontos volt ez a férfi számára, de valamiért úgy gondolta, a másik tökéletesen tisztában van azzal, amit mondani szeretne. - Leállították a nyomozást veled kapcsolatban.
 Átnyújtott egy paksamétát, amit a táskája egyik rejtett zugából vett elő. Talán ez mind az ő műve volt. Talán lefizetett pár aurort, talán emellé még az utcára küldte az embereit, hogy eltereljék a figyelmet. Akárhogyan is, ha mindezen sötét üzletekre gondolt, összeszorult a szíve. Gyűlölte, egyre jobban gyűlölte, hisz ez volt az oka mindennek.
 - Valami tündérporra fókuszálnak most. Egy új drog, ami elég gyorsan terjed... - Hozzá akarta tenni, hogy reméli, neki ehhez nincs köze. Talán a tekintetéből ezt is ki tudta olvasni, de nem szólalt meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. április 4. 21:13 | Link

Vivien
Budanekeresd


Ő nem az a fajta nő, aki cáfolni tudná azt, miszerint a gyengébb nemhez tartozóknak, túlságosan sok holmijuk van. Ezt a költözés alatt tapasztalta meg igazán. S mindig mikor azt hiszi, hogy most már végleg megvan minden, ráébred arra, hogy valamit csak otthagyott még Budanekeresden. Most éppen két állólámpáért és egy ezeréves ékszeres dobozért érkezik meg az egy szobás lakásba, s végre nem egyedül.
Az előkészítő forgatagában futott bele Vivienbe, akivel szerencsésen találtak normálisnak nevezhető összhangot az elmúlt hetek alatt. Zorka áldja az eget, leginkább azért, mert nem hallgatott első megérzésére, s mikor első napján azt se tudta, hogy egyáltalán jó épületben jár-e, odaslattyogott a nőhöz, hogy útba igazítást kérjen. Azóta már többször ettek sütit, ittak kávét, röhögtek a cikisnek nevezhető helyzeteken. Ezért is nem gondolkozott sokat, mikor a folyosón szembejött vele a nő, kissé hangosabbra véve nagyjából egy ’nekem innom kell, de nem a faluban és te is jössz!’ felkiáltással invitálta magával.
– Ne lepődj meg, nem raboltak ki, csak a legtöbb holmit áttelepítettem – figyelmezteti előre a másikat, majd kinyitja az ajtót, mely mögött valóban egy lecsupaszított lakás rejtőzik. Itt hagyta a már sokat látott kanapét, egy kotyogós kávéfőzőt, egy hűtőt és némi félig lejárt rágcsát. Ezeken kívül a hálóban van egy kihúzható ágy, néhány itthoni, félig festékes ruha és még a konyhában kettő szék, meg egy dohányzóasztal.
- Még jó, hogy összeszedtem az Előkészítőben két műanyag poharat, mert esküszöm, még azt se találnánk – neveti el magát halkan, majd holmijait ledobja a kanapéra.
– Képzeld, az Edictum olyan szerelmi életet hozott össze nekem, hogy szívem szerint fognám ismét a cuccaimat, s eltűnnék újabb egy évre – bár azt lehetne hinni, hogy jól viseli az ilyesmit. De amikor valaki elhatározza, hogy köszöni több ilyet nem kér.. hát nem akarja a nevét pár héten belül a helyi pletykarovatban találni, főleg nem két férfival egy cikkben..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vivien Poulain
INAKTÍV


Szellemekkel sutyorgó
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2021. április 5. 14:50 | Link

l a d i e s   n i g h t   i n   B u d a n e k e r e s d      
Zorka

Nem arról van szó, hogy Vivien imádott inni. Nem is arról, hogy minden adandó alkalmat megragadott, hogy poharat ragadhasson. Még csak arról sem, hogy ne lett volna kedves mindenkivel. Mert ez mind-mind igaz volt, de most nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy szükség volt rá, és ezt egyből látta a felé tartó kolléganőjén. Az már csak külön pozitívum volt, hogy éppenséggel nem tervezte őt szomjan hagyni mialatt elugranak a nő budanekeresdi lakására elhozni onnan pár holmit.
Szó se róla, némileg ösztönzőleg hatott rá, hogy Zorka azzal kezdte, hogy innia kell, de enélkül is vele tartott volna. A kis lakás, amibe érkeztek, már olyan volt, melyről nem lehetett eldönteni, hogy épp beköltözik valaki, vagy el onnan. De ettől még nem volt lakhatatlan, arra pedig, hogy mielőtt visszaindulnak, megigyanak egy-két pohárkával, bőven megfelelő is.
Miután követte a másikat a lakásba, Vivi a már eddig is csak karján tartott kabátját ledobta egy üres székre, majd körülnézett.
- Nincs ebben semmi meglepő - rázta meg fejét mosolyogva. - Ha nekünk kéne most valahová beköltözni Olivérrel, nem lenne ennél több holmink.
Már tervezték egy ideje, külön állást is emiatt kellett vállalnia, de megérte, ha rövidesen saját kis házukban főzhetik le a reggeli kávét. Csak sajnos így sok időt töltöttek külön, és a sok munkától kicsit kezdett is besokallni Vivi. Ezért is volt szüksége egy kis ehhez hasonló kikapcsolódásra.
- Csak lehet, még poharat se találnánk.
Kíváncsian beljebb lépkedett, mert hát aki a küszöbén állt annak, hogy saját lakást vagy házat vegyen, előszeretettel méregette mások lakrészét, mintha csak ihletet nyerhetnének belőle, vagy esetleg elkönyvelhetnék magukban, hogy mit nézzenek meg saját leendő otthonukban, ami itt van, vagy épp nincs. Közben pedig hallgatta Zorka panasznak is beillő szavait az Edictumos szereplését illetően.
- Nem kell velük foglalkozni. Többnyire az ellentettje sem igaz annak, amit lehoznak, és ezt mindenki tudja - próbálta őt megnyugtatni. Bár róla semmilyen kompromittáló dolgot nem írtak még, legalábbis amiről tudott volna, így aztán nem is igazán tudhatta, milyen címlapra kerülni valami ostobasággal.
- És egyébként is. Itt ne hagyj, mert utánad megyek! - fenyegette meg vicceskedve.
Utoljára módosította:Vivien Poulain, 2021. április 6. 16:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. április 5. 15:06 | Link

Vivien
Budanekeresd


– Hát, ha nem a faluban szeretnétek, akkor ez a lakás szívesen fogad titeket – teljesen komolyan gondolja. Ő nem tervezi ide visszajönni, kiadni meg még inkább nem szeretné, főleg nem ismeretleneknek. Valahogy úgy képzeli el, hogy ez olyasfajta menedék lesz, ahova mindig vissza lehet húzódni egy éjszakára. De, ha Vivien kapna az ajánlaton, azt sem bánná. Legalább lenne értelme a lakásnak.
– Jó, hogy mindig több pohár van egy-egy rendezvényre – neveti el magát, majd az asztalra teszi az unikornisos, szivárványos, csillámlós papírpoharakat, meg mellé a két üveg alkoholos italt, melyeket még az ide úton szerzett.
– Mondjuk nálam az ellentettjével inkább célt találtak volna – neveti el magát, miközben kibontja az első üveget, s kérdezés nélkül tölti s ki mindkettőjüknek. – Szerintem fél éven belül fogok eljutni a macskás nőci státuszba, mondjuk a macskákra allergiás vagyok, szóval valami más állattal – nevet továbbra is, majd átnyújtja az egyik italt a vendégnek.
– Múltkor valamelyik kislány ügyeskedett, csak azért, hogy az apukáját be kelljen hívni és beszélgessünk. Komolyan mondom, már a kölykök is kétségbeesést éreznek rajtam, pedig aztán egyáltalán nem vagyok az – és tényleg nem. Nem érzi azt, hogy kellene valaki mellé, aki a nap huszonnégy órájában ott van. Ő tökéletesen beérné a hétvégi barátnő szereppel is, persze bizonyos szabályok mellett. De hát manapság erre kinek van ideje, energiája? Azoknak biztosan nincs, akikkel az elmúlt hetekben találkozott.
– Na mindegy, veletek minden oké? Régen láttam a Olivért – nem akar az a barátnő lenni, aki csak tolja és tolja  szöveget magáról, közben pedig nem hallja vagy kérdezi a másikat. Ő szeret nyílt lenni, magától is fecseg összevissza. De tudja jól, hogy vannak emberek, akiket kérdezni kell. Így hát érdeklődve figyel a másikra, ha már volt pofája iderángatni.
Utoljára módosította:Bánki Zorka, 2021. április 5. 15:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vivien Poulain
INAKTÍV


Szellemekkel sutyorgó
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2021. április 6. 17:10 | Link

l a d i e s   n i g h t   i n   B u d a n e k e r e s d      
Zorka

Hálásan rámosolygott kolléganőjére, de természetesen nem fogadhatta el ajánlatát. Átmeneti szállásként a kastélybeli szobáik is tökéletesen megfeleltek a célnak, mert lakást bérelni nem szerettek volna a nyüzsgő városban. Ha nem is Bogolyfalván, de valami más, kis településben készültek letelepedni, valami apró kis házba. Nem voltak nagy igényeik, de közéjük tartozott az önfenntartás megléte.
Zorka szavaira az asztal felé fordult, és csilingelő hangon felkacagott, mikor meglátta a csillámokkal tarkított poharakat.
- Istenkém! Mintha csak két zugivó lennénk, akik így csempésznek a szörp helyére bort maguknak - nevetett. Már csak az hiányzott, hogy közben valóban gyerekek ugráljanak körülöttük. De úgy aztán Vivi egész biztos úgy kapaszkodna végig abba a pohárba, mintha az élete múlna rajta.
Az asztalhoz lépett, de még nem ült le, úgy illett, hogy előbb hellyel kínálják, legalábbis Vivien így volt nevelve, de a kitöltött italt egyből, kérdés nélkül magához vette, és beleszagolt.
- Javaslom a furkászt - mondta, még mindig az orra alatt italával. - Nincs túl sok szőre, de vigyáz az ékszereidre, még azokra is, amik nem a tieid.
Megmosolyogtatta a történet a kerítőnővé avanzsált előkészítős diákról és az apukájáról, és meg is csóválta a fejét, amolyan vidám-hitetlenkedve.
- És nem mentél el vele randizni? Hát így hogy támogatod a szegény kislányban rejlő potenciált? - Persze csak cukkolta őt, mert nem gondolta, hogy rossz néven venné. Hiszen épp most mondta, hogy nincs kétségbeesve.
És Vivi nem is vonta kétségbe szavait, noha fogalma sem volt már róla, milyen az, ha nincs együtt valakivel. Olivérrel mintha összenőttek volna, már persze amennyire ennyi munka mellett lehetséges volt, de legalábbis biztosan tudta, hogy ott van neki. Akkor is, ha egész nap nem látja öt percet. Ez azért némileg nehéz volt.
- Megvagyunk, persze - bólintott a kérdésre. - Tanítunk ezerrel, dupla állásban, aztán este már csak keresztbe fekszünk egymáson, de majd beérik ez - nevetett, és már alig várta, hogy ott tartsanak.
- Na jó. Mit is iszunk? És mire koccintunk? - tért rá a lényeges kérdésekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. április 6. 17:21 | Link

Ruben
ott, ahol lennünk kell ennyi év után >> vigyázz

Bírom a váratlan találkozásokat, főleg olyan emberekkel, akiket még bírtam is anno. Leginkább az olyanokkal történő találkozásokat preferálom én is, mint a legtöbb ember. Egy kis nosztalgia soha nem árt, már csak azért sem, mert Ruben ugyanolyan elvetemült volt - ha nem elvetemültebb -, mint én. Van miről beszélnünk, van mit felemlegetnünk, amik igenis a kellemes témákba sorolhatóak, még, ha valaki nem is szívesen hallgatná őket. Vagy nem szívesen mesélném el neki. A húgom az utóbbiba tartozik. Nem kell tudnia, hogy a bátyja mikre nem adta a fejét, amikor egyetemre járt.
- Jó, figyelj, ha szeretnéd, akkor eljátszom neked a komoly és humortalan ügyvédet. Napi szinten kell szerepet játszanom, most is menne - sajnos vagy nem sajnos, de erről is szól az ügyvéd lét. Meginoghatatlannak kell tűnnöd minden alkalommal, határozottságot kell sugallnod, bizonyos esetekben, még ha azt a szíveden is viseled, érdektelennek kell lenned, mert megkövetelik tőled. Nincs helye érzelmeknek, ha azt az ügyfél nem kívánja úgy, márpedig az én ügyfélkörömben kevés olyan van, aki megköveteli tőlem az érzelgősséget.
- Őszintén szólva, valamikor hiányzik a londoni pörgés. Vagy a new yorki, szóval megértelek - merengek el mosolyogva pár pillanatig. Semmi nem fogható ahhoz, amikor mindegy melyik órában mész ki nappal vagy éjszaka, de az élet zajlik, mintha az idő nem is számítana senkinek. Ez a pörgés tartott életben, amiről önként mondtam le, hogy Reinának jó legyen. Biztos vagyok abban, hogy megérte. - A gyönyörű jellemednek, annak! - nevetek fel jóízűen. - Bár meg kell hagyni, valóban komolyodtál, és tudod hova dugd fel az öregséged - nevetek tovább, majd állok neki ecsetelni a nagyon izgalmas történetet arról, hogy hogyan kerültem ide. Kicsi ez a világ. Talán túlságosan is kicsi, de éppen most nem bánom annyira. Legalább egy ismerőst már sikerült összeszednem, ami nem is rossz arány.
- Van híre az iskolának is - ingatom meg fejemet. - Reina el akarta hagyni az országot is, miután a szüleinket meggyilkolták. Tudod… nincs több elvárás az aranyvérű lány felé, így a lehető legmesszebb akart jönni - vonom meg vállamat. Arcom érzelemmentes, nem véletlen. Nincsenek bennem különösebb érzelmek immár aziránt, hogy a szüleinket elvesztettük. Anyám halálát nehezen ugyan, de végül sikerült elfogadnom, míg Maximilian sorsa sosem hagyott még ennyire hidegen. - Aha, akkor ezek szerint a para nézésedet nem engedted el. Az már régebben is ment, tovább fejlesztetted? Lehet nekem is ezt kéne bevetnem, ha az elbűvölő mosolyom bevonzz mindenkit - vigyorodom el szélesen, majd töltöm újra immár az üvegből poharamat, amit pillanatok alatt hoztak az asztalunkhoz, és iszok egy apró kortyot.
- Csak örülni fog, hogy leittam magam a picsába, mert legalább kimozdultam otthonról - nyammogok kicsit. - Nem viccelek, csoda, hogy a lakásból nem rugdosott már ki, mielőtt indultam volna - rázom meg fejemet hitetlenül, miközben halkan eresztem ki a nevetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. április 6. 21:05 | Link

Chem bol'she, tem luchshe | ¤


Amint a doktor arrébb hívta az apámat, én előhúztam rejtekéből a nyakláncot, és megpróbáltam a lehető leggyorsabban visszatenni a nyakamba. Csakhogy a kétszeri - vagy már többszöri - leszakítás nem kímélte a láncszemeket, és már Odett is megjelent, mire nekem sikerült összekapcsolnom a műszert. Lassan mozdultam arrébb, mert azért minden is fájt jelenleg, de természetesen nem tudtam nemet mondani barátnőmnek. A beszélgetés nagy részéről már úgy is lemaradtam.
- Nem vagyok éhes, köszönöm - válaszoltam gyengén, ahogy Odett etetni próbált. Bár ez nem feltétlenül volt igaz. A gyomrom tényleg kavargott a történések tükrében, és egy jókora gombóc is a torkomban volt már egy ideje. De mégis a legjobban zavart, hogy ránéztem a fánkokra, és csak arra tudtam gondolni, hogy attól mennyivel több leszek csípőben. Nézzenek oda. Játéknak indult, és valóság lett az egész.
Nagyot sóhajtottam, ahogy Viktor visszaért, mert bármennyire is örültem neki, hogy ott van, láttam az arcán, hogy valamit megint be fog alakítani. Az én idegeim pedig már alig bírták ezt a nyüzsgést.
- Igen, mond - válaszoltam, talán kissé nyersen is, pedig csak a fáradtság szólt ki belőlem. Az első mondatánál már összeszaladt a szemöldököm. Halvány fogalmam sem volt róla, hogy hova fog kifutni egy a szál, és talán jobban is járok, ha nem tudom meg. Mert ott aztán volt minden. Kezdve a veszekedésekkel, a szakítással, teletűzdelve jövőképekkel házasságról és gyerekekről, én pedig már tényleg úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok. Talán Odett meg is érezte, ahogy minden idegszálammal megfeszülök mellette, ahogy hallgattam, és ahogy elkezdtem félni attól, hogy Misha erre mit fog reagálni. Gyorsabbnak kellett lennem.
- Viktor... én még nem fogok összeköltözni veled - jelentettem ki. Ez az Darya, kezdjük is a fekete levessel. - Folyton veszekedünk, alig jártunk ténylegesen. Nekem az még nem fog menni - ingattam a fejemet is tehetetlenül. Nem ugorhattam bele valamibe csak így. Nem most, nem ebben az állapotban. - De újrakezdem veled - küldtem egy félszeg mosolyt felé. Én is azt akartam, hogy ne legyen több külön töltött idő. Semmi sértegetés, se egy rossz szó. Csupán mi ketten, a magunk valójában.
- És ha én lemondok a balettről, te lemondasz a derbyről - jelentettem ki határozottan, és félve pillantottam csak Odettre, hogy vajon neki most mi a reakciója. Talán még a fánk is úgy maradt az ő szájában is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. április 7. 22:15 | Link

Hunor
Irány a múzeum!
Ruha

- Köszönöm - mosolygok rá Hunorra, bár ő ezt nem láthatja, míg el nem engedjük egymást.
Gyors búcsú nagynénémtől, és már indulunk is, le az aluljáróba. Mindig féltem a földalatti átjáróktól, hiszen itt a legkönnyebb eltévedni. Hunor azonban magabiztosan megy előre, így én csak követem őt. Ő az, aki a helyet javasolta, láthatóan tudja is, hova megyünk, így félelmem azonnal tova is száll, és csak az izgatottság és boldogság marad a helyébe.
- Igen, nagyon fura - értek egyet barátommal. - De örülök, hogy össze tudtuk hozni - fordulok felé egy pillanatra.
A tavalyi nyáron - amellett, hogy még nem voltunk annyira közeli kapcsolatban mint most - nehezebben váltunk el. Persze nem volt köztünk harag, se távolság, mégis kellett nekünk az a pár hét, hogy feldolgozzuk a Lélek szobában esett beszélgetésünket. Szerintem mindkettőnknek kellett az az idő, amíg nem láttuk egymást. Ellenben a tanév kezdetével a barátságunk is megerősödött, én pedig nagyon hálás vagyok neki, hogy akkor, ott a Lélek szobában elmondta a titkát. Közben pedig annyi minden másról is tudunk beszélni! Míg ő Júliáról nekem, én Elijah-ról beszéltem neki, bátorítottuk egymást és amennyire tudtunk, tanácsot is adtunk.
- Wow! - Ennyi a reakcióm, ahogy belépünk a múzeum ajtaján.
Egyedül a selfie dolog az, amit még nem értek teljesen, de azt hiszem a mai kirándulásunk után tisztázódni fog az is. Így ebben reménykedve fizetem ki a jegyemet, abból a pénzből amit Eliana adott, mielőtt elváltunk. - Persze. Nézzünk előbb körül - bólintok. Közben szememmel követem Hunor tekintetét, egyenesen a falon függő mágneses tábláig.
Kérdés nélkül ugrom oda, hogy alulról egy H betűt, kicsit lentebbről pedig egy U-t szedjek össze, és rakjam egymás mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2021. április 9. 21:55 | Link

Anna
megjelenés

- Észben tartom - bólint.
Nem, esze ágában sincs megkeresni Erzsit, vagy akárki mást, és ezt Anna is tudja. A jelenlegi szokásait nem, ellenben szavainak kiejtését, hangsúlyát, arcának rezdüléseit mindenkinél jobban ismeri.
A kávé nem ugyanolyan, mint amilyet Anna régen odahaza készített neki, de iható. A koffein pedig sosem árt egy férfi szervezetének, tehát kortyolgatja, miközben a lényegre tér és végig hallgatja, mi volt az a nagy dolog, ami miatt a nő ide hívta.
- Ez jó hír - vonja össze szemöldökét.
Átveszi a dokumentumokat, de annyira sem érdekli, hogy legalább belelapozzon, maximum annyit ér az egész, hogy rátegye a kávés bögréjét, amiből rejtélyes módon már el is tűnt a fekete ital.
Lazán veti át a szék támláján karját, s ujjait összekulcsolja. Ahogy Anna megemlíti a drogot, Niko úgy mosolyodik el és ingatja meg a fejét.
- Az nem az én bizniszem, megnyugtatlak.
Ismeri a feleségét annyira, hogy ez lett volna a feltételezése, és a következő kérdése. A jövőben nem akar előtte titkolózni, már ha lesz jövő.
- Gondolom te intézted így. Mivel tartozom? - szavai kicsit ridegebben hangoznak most, egészen komoly, ha üzletről van szó.
Márpedig ez üzlet, hisz semmi sincs ingyen ebben a világban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. április 10. 09:44 | Link

Vivien
Budanekeresd



– Húú, nem is rossz ötlet. Legalább mindig lenne új csecsebecsém – és mintha tényleg meggondolná. Bár nyilvánvaló, hogy az ötlet eléggé rossz, de egyetlen egy pillanatig tényleg az tükröződik a szemében, hogy ez egy világmegváltó ötlet.
– Dehogy mentem – szólal meg nevetve. – Még, ha nem a diákom apja lenne, meggondolnám… De nem, nem akkor sem – mintha hideg is kirázná a gondolattól, úgy rázkódik meg a teste. - Annak a kislányak és az édesapjának is az a legjobb, ha csak az iskola falain belül látnak. Meg szerintem úgy mindenkinek is – amilyen katasztrófa tud körülötte lenni, minden emberilénynek csak azt tudja tanácsolni, hogy maradjon távol tőle, amennyire lehet.
– Fúúú, nektek se egyszerű akkor – húzza el egy kicsinykét szája szélét. Ő egyszerre csinálta az egyetemet, dolgozott és a művészetin próbált megfelelni. Most, hogy az egyetem kiesett, kitölti majd egy szakkör a kastélyban. Zorka teher alatt teljesít jól, ezt már sokszor bebizonyította, s mivel idejét nem kell másra áldoznia, így mindig k eres valamit, melybe elég sok energiát lehet fektetni. Esténként gyakorlatilag csoda, hogy eljut az ágyig.
– Csak úgy – vonja meg a vállait. – Nincs alkalom, csak úgy éreztem, hogy ez most nagyon kell és nem otthon – mosolyodik el szélesen. Nincs semmi, ami elől menekülne, avagy amit ünnepelne. Mindenkinek van az életében olyan, mikor azt érzi, hogy na most aztán lőre kellene. Nála most jött el a pillanat, pedig még csak tanév eleje van. Mi lesz vele a későbbiekben?
– De ha neked van valami jó indokod, amit ráfoghatunk, nekem az is megfelel – neveti el magát. Vannak, akiknek kell, ha Vivien ilyen, ő aztán nem bánja. Legalább holnap ugyanaz lesz a sztorijuk, mikor megkérdezik tőlük, hogy ugyan mire ittak és hol.
– Van még itt két lámpa, amit át szeretnék vinni. Hansági által készített bútorokhoz éppen mennek – csak azt nem tudja, hogy hova is tette őket. Ezen a ponton abban sem biztos, hogy egyáltalán itt vannak. – Végre nem úgy nézek a házra, hogy a bátyámé, hanem úgy, hogy az enyém. Majd egyszer át kell jönnötök vacsorázni egyet. Karola is biztos örülne nektek, meg legalább valaki rendeltetésszerűen használná a konyhai eszközöket – mert azokkal még mindig hadilábon áll, de az egy évvel ezelőtti énjéhez képest már nem csak a tojásrántottának áll neki. Lassacskán, de annál biztosabban halad ezen az úton, így huszonnyolc évesen már ideje lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vivien Poulain
INAKTÍV


Szellemekkel sutyorgó
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2021. április 11. 09:51 | Link

l a d i e s   n i g h t   i n   B u d a n e k e r e s d      
Zorka

Nem igazán tetszett Viviennek az a negativitás, ami Zorkából előjött most. Azzal persze semmi gond nem volt, hogy nem akart egy diákja apjával randevúzni, sőt, ez inkább becsülendő volt, és fordított esetben, vagy ha szabad, neki se jutott volna eszébe ilyen meggondolatlanságot csinálni. De az, amit még hozzáfűzött, arról árulkodott, hogy nincs túl jó véleménnyel önmagáról.
Így aztán Mademoiselle Poulain kissé felvonta a szemöldökét.
- Áldja majd a hatalmas jószerencséjét az a férfi, aki melletted ébredhet minden reggel! Te csak ne becsüld alá magad!
Komolyan gondolta, és biztos is volt benne, hogy így lesz. Persze nem lehetett mindenki olyan mázlista, mint ő, hogy már diákévei alatt megtalálta azt, akivel meg akar öregedni, és ez az elhatározása még évekkel később, felnőtt fejjel is az egyik legbiztosabb pont volt életében, de nem hitte, hogy Zorka, aki intelligens és gyönyörű volt, macskás néni sorsra lenne csak érdemes.
- A csak úgy a legtökéletesebb alkalom - bólintott aztán Vivi, és ha nem is ez volt a teljes igazság, a legkevésbé sem gondolta kétségbe vonni, elvégre nem akart az útjában állni egy kis italozásnak azzal, hogy az indítékokat firtatja. Az alkohol majd úgyis megoldja a nyelvüket, ha arra van szükség.
- De ihatunk a nehézségekre, hogy túlvészeljük mindet. - Elvégre azokból mindig akadt, még akkor is, ha az ember lánya vagy fia kőgazdagnak született, és látszólag semmit se kellett sose csináljon az életében, mert mindent elétettek. Ez ugyan nem Vivi volt, de el tudta képzelni, hogy még az ilyen embereknek is fáj a feje néha valami miatt. Mondjuk, hogy melyik cipőjüket vegyék fel a hatszáz párból.
Közben kollégáját hallgatva Vivi körbenézett, mintha azt remélné, hogy kiszúrja az emlegetett lámpákat. Nem is értette, hogy tudnak eltűnni egy ekkora lakásban.
- Hansági csinált bútorokat neked? - kérdezte, hangjában némi irigységgel. El se tudta elképzelni, hogy új bútorokra is telne, ha már meglesz az áhított otthon Olivérrel.
A vacsorameghívást hálás mosollyal köszönte meg, és fel is emelte poharát koccintásra. Még mindig nem tudta, mi van benne, de rövidesen úgyis kiderül.
- Akkor hát.. à votre santé*!
*Egészségedre!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. április 11. 20:54 | Link

Eli
Szüneti kalandok
Ruha

Többször beszéltünk a nyáron. Sőt, talán többször, mint tavaly. Megtanultam használni a mobiltelefont, s mikor Eliana otthon volt, az ő telefonját használva néha egy óráig is csevegtünk Elijah-val. A sok beszélgetés ellenére nagyon vártam már, hogy láthassam. Az időpontot, azonban sehogy sem sikerült megbeszélnünk. Mire ő hazajött a rokonoktól, mi éppen elindultunk a Balatonhoz. Mikor én értem haza, neki volt más programja. Így csak a szünidő végére sikerült megbeszélnünk egy olyan időpontot, ami mindkettőnknek megfelelt.
Elijah volt az, aki felvetette a találkozás ötletét, ám hazudnék, ha azt mondanám, én nem akarom látni a szünetben is. Izgatottabb nem is lehetnék, ahogy a zajos autók mellett, egészen gyors lépésekkel közeledem a Deák tér felé. Nem is volt nagyon hosszú az út, és könnyedén ide is találtam, így megkönnyebbülve közelítem meg a göndör fiút. Meglátva Elijah-t elfog az a már ismerősnek mondható érzés, az arcomra pedig széles mosoly ül. Nem árulta el, mit tervez, de télen is nagyon jól éreztük magunkat, korcsolyázás közeben. Nem félek tőle tehát, hogy valami olyat talált ki, ami nem fog tetszeni.
Izgulni csak magam miatt izgulok. Nem egyszer öltöztem át, mielőtt megelégedtem volna a bordó ruhával. S bár Darya kicsit megnyugtatott a múltkor, még mindig motoszkálnak bennem kételyek és a félelem. Meggyorsítom a lépteimet, és próbálom elengedni a fejembe kúszó gondolatokat, amik arra sarkallnának, hogy forduljak vissza. Mert tudom, hogy amint odaérek, sokkal könnyebb lesz. Minden alkalommal sokkal könnyebb, mikor végre találkozunk. A szavak maguktól jönnek, és nem is bánom meg, hogy kimondtam őket. Közben pedig tudom, hogy ő is izgul, és így sokkal könnyebb.
- Sziaa! - állok meg végül mellett. Arcomon hatalmas mosoly terül szét, karjaim pedig lendülnének, hogy megöleljem, ám megállok a mozdulatban, s vacillálok egy kicsit. Végül az igen mellett döntök, így kicsit lábújhegyre emelkedve ölelem meg gyorsan. - Milyen volt Belgium? - Ismét előtte állva mosolygok rá. S bár mesélt az utazásról valamennyit, a kimaradt részletek érdekelnek még. - Mennyi ideig is voltál kint?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. április 12. 13:21 | Link

Családi banzáj a Szent Margitban


Ha lenne időm, akkor biztos, hogy tisztelegtem is volna neki egyet, már ami az ételmegosztást illeti, de mivel már olyan nagyon gyorsan az ágyban is teremtem, ezért csak képzeljük el, hogy ez megtörtént, úgy is jó, nem? De. Arra, hogy nem éhes, csak kuncogok egy kicsit, de nem kedvesen, hanem úgy, mint ahogy a gonosz királynő kuncogna a Hófehérkében. Viccen kívül, ha valaki el tudná hitelesen játszani azt a szerepet, az én lennék, mert az én arcmimikám legerősebb darabjai a flegmatikus picsa és az őszinte magyar arc, ami valahol egy kielégítetlen feleség és egy kiégett tanár között van félúton. A királynő is valami ilyesmi, ehhez meg hozzájön a félelmetes kuncogásom is.
- Nem azt kérdeztem, hogy van-e kedved enni, hanem azt, hogy megeszed-e magadtól, vagy megtömjelek, mint a vágásérett libát?
A mondatot komolyan gondolom, még akkor is, ha műpilláimmal olyan gyorsan verdesek pislogás közben, mintha el akarnék szállni. És igen, ilyenkor van az kifejtve, hogy én jó hatással vagyok Daryára. Nos, ha eszik, akkor jó hatással vagyok, nem?
- Visszatért a tékozló fiú.
Helyezem kényelembe magam, a jobb felső fánk kíséretében. Igen, igen, tudom, a bal alsó az enyém, de chö, annak, aki végigeszi egy ültő helyében a pizzéria teljes kínálatát, nehogy csak egy fánkot gondoljanak egy ilyen stresszes nap után. Igen, a bal alsó is az enyém. Így helyes a mondat. Meg aztán most dráma van, és popcorn híján mi máshoz is nyúlhatnék, mint ehhez. A tekintetem a három jelenlévő között jár, és be kell vallanom, ha ők annyira nem is, de én nagyon jól szórakozom. Kicsit a saját fiatalságomra emlékeztetnek, amikor tizenhat évesen közöltem, hogy innentől a harminckét éves Damyan Volkovval kívánok mindenféle kapcsolatba is bonyolódni. Az is mekkora egy műsor volt, nem hittem volna, hogy valami übereli, aztán tessék, itt vannak most ők hárman, és én rendesen az idei tanév legjobb pillanatát élem át éppen. Ez valami zseniális. A balettnél Daryára pillantok, aztán a visszaválaszolásra felszisszenek.
- Erős.
Csúszik ki a számon, ahogy a derby kap viszonzást, de mondjuk nem hülyeség, ha egyik sem nyírja ki magát a másik kedvéért. Betömöm a fánk végét, és mielőtt valakinek feltűnne, hogy nem a nekem kijelöltet ettem meg, kiveszem a babánmázas - csokitöltelékeset is, mielőtt még valaki meg akarná enni, ami viszont ténylegesen az enyém. Érdeklődve pillantok fel a gyermeklány édesapjára azon elmélkedve, hogy most öli-e meg a fiút, vagy megvárja, hogy Darya jobban legyen. Mondjuk a kórterem nem eléggé csempézett, fizetni kéne az újrafestést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. április 13. 08:51 | Link

Vivien


Az biztos, hogy áldás lesz majd szerencsétlen férfinak. Csak nem mindegy, hogy jó vagy rossz értelemben. Zorka tisztában van magával, nem kell azt hinni, hogy nincsen így. Csupán csak ilyen megjegyzésekkel igyekszik leplezni azt, hogy néha túlságosan is vágyna valakire, aki ott van mellette. A tagadást választotta, s neki ez így tökéletes. Ha valaki ezen hozzáállása ellenére mégis úgy határoz majd egyszer, hogy ő az a nőstényördög, aki megkeserítheti az életét, hát nem fog elfutni előle. Addig meg jól van így, köszöni szépen.
Bólint egyet, habár érzékeli, hogy a másiknak szavai mögött rejtőzik valami. Zorkának nem kell alkalom, ő bármikor kapható egy koccintásra, egy csajoskodásra, arra, hogy a kádban ülve sírjanak. Bármire, amire másnak szüksége van, s ha éppen neki van ilyesmire igénye, hát csak remélni tudja, hogy valakit rá tud venni. Mint most Vivient.
– Nehézségek? – szökken fel bal szemöldöke. – Van valami még, a költözésen és a fáradtságon felül? – érdeklődve pislog a másikra. Hallgatóságnak tökéletes tud lenni, így minden figyelme a másikra szegeződik, ha véletlen nyomná még a lelkét valami.
– Igen, még a legelső fésülködő asztalom is onnan volt – s ezt nem büszkélkedésből mondja, hanem mert annyira szerette azt az asztalt, hogy kidobatni sem engedte. Még mindig a szülei házában van. Szerencsés, hogy ilyesmiket is megengedhettek, megengedhetnek maguknak.
– Maaajd, ha végre saját házatok lesz, akkor kinézünk neked oda valamit tőle – néz a másikra nagy szemekkel. – Ne is kezdd el, hogy nem engedheted meg, blablabla. Nem kérdés volt, hanem kijelentés – nevezhetjük őt erőszakosnak az ilyenekkel, de nem bánja. Minden nőnek megérdemli, hogy legyen legalább egy olyan bútora, ruhája, kiegészítője, amit csak és kizárólag neki terveztek. Vivi sem képez kivételt ez alól.
– Saluti – koccintja poharát a másikénak, majd szájához emeli a poharat, hogy egy kisebbet kortyoljon a rosé borból. – Nem tudtam, hogy mit innál, így vakon böktem két polcra - vallja be az igazat. Gondolkozott ő töményen, de ahhoz kellett volna valami üdítő is. Eszébe jutott a jó magyar pálinka is, de annak élvezeti értéke most kevés lenne, talán majd egy kertis sütögetés alkalmával előveszi a nagypapa által gondosan készített lőrét. Nőkhöz illik a borozgatás és közben az életmegvitatása, így hát ez a vak választás most még szerencsés is volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 108 ... 116 117 [118] 119 120 ... 128 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek