Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Negyed óra, egy perccel se több, ennyit hagytam meg neki, nekem és a komédia minden résztvevőjének arra, hogy a világ visszaálljon a normális kerékvágásába. Hogy miért? Hogy aztán újra felborítsam. Óóó igen. Béke? Kérlek. Az felénk nem dívik. Ahogy a tizennegyedik percben vagyok, utolsót szívok a cigimből, és eldobva a csikket, visszalépek a kellemes melegbe. Fáradt vagyok, és most, ahogy megcsap a benti kellemes hőmérséklet, érzem, hogy ha leülnék, elnyomna az álom. Nem, ezt most meg kell tennem, itt és most, nem később. Méghogy nekem bajom lenne azzal, ami Darya… meg a faszt.
- Oppardon!
Határozottan lépek be a kórterembe, vagyis lépnék, amikor a doktornő, kifelé indulna, gondolom, mindent megbeszéltek, bár sem az arca nem boldog, se a jelenet, ami fogad, nem normális. Rápillantok az ágyban hesszelőre, majd Kazanovra, persze csak az után, hogy kiengedtem a nőt, majd a kezeimet védekezőn felemelve jelzem, hogy fegyvertelen vagyok, és ha meg kívánna verni, akkor várnia kell egy kicsit, mert előbb még okot kívánok szolgáltatni rá. Mondjuk jobb lett volna, ha csak Darya van itt, amikor beszélünk erről, olyan mindegy, mert az apja megtudja, Odett meg olyan, mint egy poloska.
- Mondani szeretnék valamit. Értesz engem?
A kérdés Daryanak szól, és csak akkor folytatom, ha már tudja, hogy miről beszélek, mert nem csak hallania, hanem értenie is kell, amit mondok. Introvertáltként nem könnyű ez most nekem, nem szoktam ilyet tenni, de kell, tudom, hogy kell, le kell tisztáznom mindent, ami az elmúlt egy évben körbe vett minket.
- Nem feltétlenül biztos, hogy én vagyok a legjobb választás, sem akkor, ha egy apa a lányát nézni, sem akkor, ha egy barátnő az egyik legjobb barátnőjére néz, sem akkor, ha valaki a tükörbe néz, és elképzeli a közös életet velem. De tisztességes vagyok, a kötelességtudat megelőz nálam mindent, és családcentrikus vagyok. Nem bújok ki a felelősség alól, elismerem, ha valamit tettem. A múlt tanév elején tiszteletlen voltam Daryával, miután minden előjel és magyarázat nélkül szakított velem, sem a hangnem, sem a csuklója megszorítása nem volt illendő. Nem kértem meg a kezét, de tagadhatatlan, hogy szeretem őt, hogy szerelmes vagyok belé, hogy tökéletesnek gondolom. Olyan kilencvenöt százalékban.
A tekintetem a három jelenlévő között jár, és persze azért figyelem a mozdulatokat is, mert ha valaki nekem készül támadni, akkor legalább felkészülök rá. Fogalmam sincs, hogy meddig beszélhetek, ezért beszélek addig, amíg megtehetem.
- Elképzelhető, hogy eljön az a nap, amikor úgy vélem, minden alkalmas arra, hogy megházasodjak, hogy meglesz az érzelmi és anyagi hátterem ahhoz, hogy egy nő a feleségem legyen, hogy legyenek gyerekeink. Egy nap. Nem holnap, és nem is hiszem, hogy egy év múlva. Három dolgot szeretnék jelenleg. Az első, hogy felejtsd el azt az átkozott balettot, tönkretesz, tönkreteszed magad, és egy nap ott fogsz állni, kiégve, roncsolódott testtel, boldogtalanul. Nem fog boldoggá tenni. Most sem tesz boldoggá. Én is lemondok cserébe bármiről, amiről azt akarod, hogy lemondjak. A második, hogy szeretném, ha megpróbálnánk, újra, együtt, hivatalosan. Nyertünk egy évet, mivel nem jelentünk meg a záróvizsgákon. Azonban én elkezdem az egyetemet mellette, kevés időm lesz, és, ez a harmadik. Éljünk együtt. Bogolyfalván. Muszáj találnunk egy olyan közeget, ahol senki sem szólhat bele az életünkbe, ahol ketten vagyunk. Ennyit szeretnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki

Nem kellett befejezni. Kettejük között lebegett a mondat vége, mint valami testetlen lélek, és Marina érezte, hogy akaratlanul is összébb húzta magát. Nem szokott és nem is szeretett az otthoni dolgokról mesélni. Nem csak azért, mert annyival másabb volt, mint a Mórocz szülőkkel, hanem mert hozzájuk tartozott a lány egyetlen titka, amit nem osztott meg Lokival. A nagy családi titok amit még a nagymamájától tudott, és ami nélkül nem került volna Magyarországra.
A szőke olyan természetes nyugtató hatással van Maere, hogy még a szemébe is képes azonnal belenézni. Látja benne, hogy a fiú nem csak a levegőbe beszél, de minden szót hittel ejt ki. Érintése kellemes, nem olyan mint egy fél órával azelőtt. Amikor ahhoz ért, hogy milyen makacs is, a barna elnevette magát.
Térdei védőgátját azonnal leengedte, amint érezte, hogy Loki mozdult felé, hogy teljesen a fiú karjaiba vethesse magát. Össze volt zavarodva, és az egyetlen ember akire vágyott jelenleg pont ott volt mellette, ahogy mindig. Ahogy ígérte is neki. Buksiját a fiú mellkasába fújta, ismerős illatát mélyen beszívta.
- Szeretlek, Loki. Ha nem így, akkor úgy, de szeretlek - dünnyögte a mellkasnak. Talán életében először mondta ki a srácnak a szavakat, mert habár nagyon sokszor éreztették már egymással, talán csak ha viccből hangzott el eddig köztük.
Kíváncsi volt rá, hogy a szőke mit gondol a szituációról, de aznap este is háttérbe szorította a saját érzelmeit barátja. Faggathatta volna tovább, de felesleges lett volna. Esetleg egy másik alkalommal, amikor majd az ő szemeiben nem fognak fényt törni a könnycseppek.
Egy percig is hallgattak talán, csak élvezte a másik közelségét, erőt gyűjtött belőle, ahogy mindig. - Tudod mi a mi szerencsénk? - kérdezte halkan, aztán komoly arccal Loki felé fordította buksiját. - Hogy felhoztuk a tejszínhabot - húzta el féloldalas mosolyra a száját. Nem volt olyan gond, amire ne nyújtott volna megoldást a mérhetetlen mennyiségű cukor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

 Ismerte a férfit. Olykor szerette azt hinni, talán jobban is, mint ahogy ő ismerte saját magát. Abban azonban biztos volt, hogy attól nem kell tartania, hogy kényelmetlenül érezné magát. Így a helykínálás helyett, csak arra fókuszált, hogy még egy röpke pillanatig másra tudjon koncentrálni. Még egy röpke pillanatig tudja húzni az időt, amíg felé nem kell fordulnia, és az arcáról le nem olvasná, mennyire mondvacsinált indokkal hívta el őt, csak azért, hogy lássa.
 - Persze, de ha mégis szükséged lenne egy kis rumra a kávéba, Erzsinél mindig van egy flaska... - a bögrét a férfi elé rakta az íróasztalra, és egy tétova mozdulat erejéig majdnem leült mellé a sajátjával, de aztán józan esze időben utasította a testét, és ült le vele szemben az asztal másik oldalára.
 - Beszéltem az egyik forrásommal a parancsnokságról... - Adta meg az egyenest választ. Úgy csinált, mintha fontos információról lenne szó. Talán tényleg fontos volt ez a férfi számára, de valamiért úgy gondolta, a másik tökéletesen tisztában van azzal, amit mondani szeretne. - Leállították a nyomozást veled kapcsolatban.
 Átnyújtott egy paksamétát, amit a táskája egyik rejtett zugából vett elő. Talán ez mind az ő műve volt. Talán lefizetett pár aurort, talán emellé még az utcára küldte az embereit, hogy eltereljék a figyelmet. Akárhogyan is, ha mindezen sötét üzletekre gondolt, összeszorult a szíve. Gyűlölte, egyre jobban gyűlölte, hisz ez volt az oka mindennek.
 - Valami tündérporra fókuszálnak most. Egy új drog, ami elég gyorsan terjed... - Hozzá akarta tenni, hogy reméli, neki ehhez nincs köze. Talán a tekintetéből ezt is ki tudta olvasni, de nem szólalt meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az életem kevés ahhoz, hogy valaki másért szenteljem. Senkitől nem várhatom el ugyanezt, ahogy magamnak sem tudom teljesen megadni azt, amire vágyom. Nem szorult belém túl sok empátia, de néha próbálok segíteni. Olykor-olykor... Mert azért akadnak számomra fontos emberek, még ha nem is én akartam, hogy azokká váljanak. Épp elég meghatározóak voltak számomra a szüleim, és örülök, hogy hosszú harcok árán függetlenedni tudtam tőlük, új életet kezdve Magyarországon, felépítve azt az egzisztenciát és megbecsülést, ami lehetővé teszi többek között a terepmunkát, és amire elmondhatatlanul büszke vagyok. Mert ezen kívül nem is tudnék mást felmutatni. Nincs családom. Nincsenek a szó szerint vett szeretteim. Csak valami maszlag, aminek Tobias is a részévé vált. Nem voltam ott mindig mellette, mert magamnak én vagyok az első. De a helyzetét is rosszul mértem fel. Aztán sokadjára is világossá vált, hogy rajta nem tudok úgy segíteni, ahogyan akarok. Ott álltam mellette, mégis elfordult tőlem, saját gondolataiba merülve. Lett volna-e értelme vitatkoznunk? Biztosan értette volna, hogy miről beszélek. De mégsem változott volna semmi, úgy hiszem.
Nem bűntudatot kelteni akartam benne a kérdésemmel, csupán tudatosítani, hogy nincs egyedül, ha hagyná. Túl sokat valóban nem tudnék tenni érte. De magamhoz képest nagyon is. Egy kicsit szerettem volna, ha értékeli ezt tőlem, de megszoktam már a stílusát.
- Akkor főleg azokra a részletekre koncentrálj, amik tekintettel vannak a lelki nyugalmadra, és szakmailag relevánsak - csavartam egy utolsót a párbeszéden, noha mindketten sejthettük, hogy mire gondolunk. Mintha abban bíztam volna, hogy valami újat mondok, valami oly módon, ahogyan meghallgatásra talál benne, mintha újból és újból megpróbálnám elszórni a magokat, amik egyszer majd jó talajba hullva kihajthatnak Tobias lelkében. Lehet, hogy ezúttal valamit elindítottam benne, erőt vesz magán, és megváltozik. Talán. De mióta lettem ilyen könnyelmű?
Lépteim megszaporáztam volna, de helyette beleragadtam egy kies, kegyetlen térbe, ahol a kísérleti és fogvatartási eszközök hevertek, precízen elrendezve az asztalokon, míg másokról lerítt, hogy sebtében hagyták ott őket. Kényszerítenem kellett magamat, hogy rájuk pillantsak. Csak én és ő voltunk ott, ez valamelyest levette rólam a lámpalázat. Elővettem a pálcám, végeztem egy sor előírt bűbájt, az eredményről mindig beszámolva neki.
- Az ott ártalmatlan. Csak egy mugli kütyü - böktem az egyikre, némi habozást és ellenőrzést követően. - De ennek itt... elég sötét a kisugárzása - szóltam vészjóslóan, ahogy az érintett eszköz fölé álltam. - Mit is tudunk róluk eddig? - fordultam felé kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vivien
Budanekeresd

Ő nem az a fajta nő, aki cáfolni tudná azt, miszerint a gyengébb nemhez tartozóknak, túlságosan sok holmijuk van. Ezt a költözés alatt tapasztalta meg igazán. S mindig mikor azt hiszi, hogy most már végleg megvan minden, ráébred arra, hogy valamit csak otthagyott még Budanekeresden. Most éppen két állólámpáért és egy ezeréves ékszeres dobozért érkezik meg az egy szobás lakásba, s végre nem egyedül.
Az előkészítő forgatagában futott bele Vivienbe, akivel szerencsésen találtak normálisnak nevezhető összhangot az elmúlt hetek alatt. Zorka áldja az eget, leginkább azért, mert nem hallgatott első megérzésére, s mikor első napján azt se tudta, hogy egyáltalán jó épületben jár-e, odaslattyogott a nőhöz, hogy útba igazítást kérjen. Azóta már többször ettek sütit, ittak kávét, röhögtek a cikisnek nevezhető helyzeteken. Ezért is nem gondolkozott sokat, mikor a folyosón szembejött vele a nő, kissé hangosabbra véve nagyjából egy ’nekem innom kell, de nem a faluban és te is jössz!’ felkiáltással invitálta magával.
– Ne lepődj meg, nem raboltak ki, csak a legtöbb holmit áttelepítettem – figyelmezteti előre a másikat, majd kinyitja az ajtót, mely mögött valóban egy lecsupaszított lakás rejtőzik. Itt hagyta a már sokat látott kanapét, egy kotyogós kávéfőzőt, egy hűtőt és némi félig lejárt rágcsát. Ezeken kívül a hálóban van egy kihúzható ágy, néhány itthoni, félig festékes ruha és még a konyhában kettő szék, meg egy dohányzóasztal.
- Még jó, hogy összeszedtem az Előkészítőben két műanyag poharat, mert esküszöm, még azt se találnánk – neveti el magát halkan, majd holmijait ledobja a kanapéra.
– Képzeld, az Edictum olyan szerelmi életet hozott össze nekem, hogy szívem szerint fognám ismét a cuccaimat, s eltűnnék újabb egy évre – bár azt lehetne hinni, hogy jól viseli az ilyesmit. De amikor valaki elhatározza, hogy köszöni több ilyet nem kér.. hát nem akarja a nevét pár héten belül a helyi pletykarovatban találni, főleg nem két férfival egy cikkben..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem arról van szó, hogy Vivien imádott inni. Nem is arról, hogy minden adandó alkalmat megragadott, hogy poharat ragadhasson. Még csak arról sem, hogy ne lett volna kedves mindenkivel. Mert ez mind-mind igaz volt, de most nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy szükség volt rá, és ezt egyből látta a felé tartó kolléganőjén. Az már csak külön pozitívum volt, hogy éppenséggel nem tervezte őt szomjan hagyni mialatt elugranak a nő budanekeresdi lakására elhozni onnan pár holmit.
Szó se róla, némileg ösztönzőleg hatott rá, hogy Zorka azzal kezdte, hogy innia kell, de enélkül is vele tartott volna. A kis lakás, amibe érkeztek, már olyan volt, melyről nem lehetett eldönteni, hogy épp beköltözik valaki, vagy el onnan. De ettől még nem volt lakhatatlan, arra pedig, hogy mielőtt visszaindulnak, megigyanak egy-két pohárkával, bőven megfelelő is.
Miután követte a másikat a lakásba, Vivi a már eddig is csak karján tartott kabátját ledobta egy üres székre, majd körülnézett.
- Nincs ebben semmi meglepő - rázta meg fejét mosolyogva. - Ha nekünk kéne most valahová beköltözni Olivérrel, nem lenne ennél több holmink.
Már tervezték egy ideje, külön állást is emiatt kellett vállalnia, de megérte, ha rövidesen saját kis házukban főzhetik le a reggeli kávét. Csak sajnos így sok időt töltöttek külön, és a sok munkától kicsit kezdett is besokallni Vivi. Ezért is volt szüksége egy kis ehhez hasonló kikapcsolódásra.
- Csak lehet, még poharat se találnánk.
Kíváncsian beljebb lépkedett, mert hát aki a küszöbén állt annak, hogy saját lakást vagy házat vegyen, előszeretettel méregette mások lakrészét, mintha csak ihletet nyerhetnének belőle, vagy esetleg elkönyvelhetnék magukban, hogy mit nézzenek meg saját leendő otthonukban, ami itt van, vagy épp nincs. Közben pedig hallgatta Zorka panasznak is beillő szavait az Edictumos szereplését illetően.
- Nem kell velük foglalkozni. Többnyire az ellentettje sem igaz annak, amit lehoznak, és ezt mindenki tudja - próbálta őt megnyugtatni. Bár róla semmilyen kompromittáló dolgot nem írtak még, legalábbis amiről tudott volna, így aztán nem is igazán tudhatta, milyen címlapra kerülni valami ostobasággal.
- És egyébként is. Itt ne hagyj, mert utánad megyek! - fenyegette meg vicceskedve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vivien
Budanekeresd

– Hát, ha nem a faluban szeretnétek, akkor ez a lakás szívesen fogad titeket – teljesen komolyan gondolja. Ő nem tervezi ide visszajönni, kiadni meg még inkább nem szeretné, főleg nem ismeretleneknek. Valahogy úgy képzeli el, hogy ez olyasfajta menedék lesz, ahova mindig vissza lehet húzódni egy éjszakára. De, ha Vivien kapna az ajánlaton, azt sem bánná. Legalább lenne értelme a lakásnak.
– Jó, hogy mindig több pohár van egy-egy rendezvényre – neveti el magát, majd az asztalra teszi az unikornisos, szivárványos, csillámlós papírpoharakat, meg mellé a két üveg alkoholos italt, melyeket még az ide úton szerzett.
– Mondjuk nálam az ellentettjével inkább célt találtak volna – neveti el magát, miközben kibontja az első üveget, s kérdezés nélkül tölti s ki mindkettőjüknek. – Szerintem fél éven belül fogok eljutni a macskás nőci státuszba, mondjuk a macskákra allergiás vagyok, szóval valami más állattal – nevet továbbra is, majd átnyújtja az egyik italt a vendégnek.
– Múltkor valamelyik kislány ügyeskedett, csak azért, hogy az apukáját be kelljen hívni és beszélgessünk. Komolyan mondom, már a kölykök is kétségbeesést éreznek rajtam, pedig aztán egyáltalán nem vagyok az – és tényleg nem. Nem érzi azt, hogy kellene valaki mellé, aki a nap huszonnégy órájában ott van. Ő tökéletesen beérné a hétvégi barátnő szereppel is, persze bizonyos szabályok mellett. De hát manapság erre kinek van ideje, energiája? Azoknak biztosan nincs, akikkel az elmúlt hetekben találkozott.
– Na mindegy, veletek minden oké? Régen láttam a Olivért – nem akar az a barátnő lenni, aki csak tolja és tolja  szöveget magáról, közben pedig nem hallja vagy kérdezi a másikat. Ő szeret nyílt lenni, magától is fecseg összevissza. De tudja jól, hogy vannak emberek, akiket kérdezni kell. Így hát érdeklődve figyel a másikra, ha már volt pofája iderángatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Őszintén megmondva nem gondoltam, hogy Reece komolyan fogja venni a vacsorás dolgot. Személy szerint poénnak szántam félig meddig, úgy illett a szituációba. De igen, volt egy olyan része is a dolognak, hogy szerettem volna még találkozni vele. Semmi hátsó szándékom nincs, nem szeretnék vele se összejönni, se megfektettetni magam. Egyszerűen csak jól szórakoztunk abba a buliba, s örülnék, ha ebből egy haverság vagy ne adj Isten barátság alakulna ki. Ezek szerint az érzés vagy kölcsönös volt, vagy túlságosan is jól nevelt, de most éppen egy Pécs egyik utcáján sétálok egy étterem felé. Az az egy kikötésem volt, hogy ne a faluba találkozzunk, ami már város, hanem távol tőle. Ennek egy egyszerű oka van: nem akarom, hogy apa megtudja, hogy kivel töltöm a mai estét. Félreértések elkerülése végett, nem Reecevel van a gond, szimplán frusztrál a gondolat.  Majd ha valaki komoly lesz és megérdemli, hogy bemutassam, majd akkor arra is sor fog kerülni, de ez szerintem majd sok-sok év múlva lesz. Kicsit szolidabban, mint a buliban, de azért nem szakadt farmerban és kinyúlt pólóban sétálok a megbeszélt helyszín felé. Kicsit izgulok, bár lövésem sincs, hogy miért. Azért ez egy teljesen más szituáció, mint az egyetemi buli. Az ablakon bekukkantok, de nem látom sehol, így arra jutok, hogy megvárom idekinn. Nincs is annál cikibb, mint mikor egy nő egyedül ül az asztalnál és rágcsálja a kenyér csücskét miközben vár. Aztán a pasi nem jön el. A nő legurít egy üveg bort, megeszi a kenyeret, majd távozik. Sőt, ha sóher, akkor csak csapvizet kér. Jesszus, lehet túl sok romantikus filmet néztem az elmúlt időben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hálásan rámosolygott kolléganőjére, de természetesen nem fogadhatta el ajánlatát. Átmeneti szállásként a kastélybeli szobáik is tökéletesen megfeleltek a célnak, mert lakást bérelni nem szerettek volna a nyüzsgő városban. Ha nem is Bogolyfalván, de valami más, kis településben készültek letelepedni, valami apró kis házba. Nem voltak nagy igényeik, de közéjük tartozott az önfenntartás megléte.
Zorka szavaira az asztal felé fordult, és csilingelő hangon felkacagott, mikor meglátta a csillámokkal tarkított poharakat.
- Istenkém! Mintha csak két zugivó lennénk, akik így csempésznek a szörp helyére bort maguknak - nevetett. Már csak az hiányzott, hogy közben valóban gyerekek ugráljanak körülöttük. De úgy aztán Vivi egész biztos úgy kapaszkodna végig abba a pohárba, mintha az élete múlna rajta.
Az asztalhoz lépett, de még nem ült le, úgy illett, hogy előbb hellyel kínálják, legalábbis Vivien így volt nevelve, de a kitöltött italt egyből, kérdés nélkül magához vette, és beleszagolt.
- Javaslom a furkászt - mondta, még mindig az orra alatt italával. - Nincs túl sok szőre, de vigyáz az ékszereidre, még azokra is, amik nem a tieid.
Megmosolyogtatta a történet a kerítőnővé avanzsált előkészítős diákról és az apukájáról, és meg is csóválta a fejét, amolyan vidám-hitetlenkedve.
- És nem mentél el vele randizni? Hát így hogy támogatod a szegény kislányban rejlő potenciált? - Persze csak cukkolta őt, mert nem gondolta, hogy rossz néven venné. Hiszen épp most mondta, hogy nincs kétségbeesve.
És Vivi nem is vonta kétségbe szavait, noha fogalma sem volt már róla, milyen az, ha nincs együtt valakivel. Olivérrel mintha összenőttek volna, már persze amennyire ennyi munka mellett lehetséges volt, de legalábbis biztosan tudta, hogy ott van neki. Akkor is, ha egész nap nem látja öt percet. Ez azért némileg nehéz volt.
- Megvagyunk, persze - bólintott a kérdésre. - Tanítunk ezerrel, dupla állásban, aztán este már csak keresztbe fekszünk egymáson, de majd beérik ez - nevetett, és már alig várta, hogy ott tartsanak.
- Na jó. Mit is iszunk? És mire koccintunk? - tért rá a lényeges kérdésekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Franc sem tudja, hogy komolyan gondolta-e egyébként akkor és itt az egészet, azonban ez engem egyáltalán nem tántorított el attól, hogy megkeressem, megbeszéljem vele a részleteket, majd közöljem Reinával, hogy randi cuccot kell keresnünk. Ennyi volt. A lány úgy rontott be a gardróbba, mint annak a rendje, ki sem robbantottam onnan addig, amíg meg nem találta a tökéletes szerelést, amiben - szerinte - megjelenhetek egy randevún. Nem mondtam el kivel és miért, semmit nem mondtam neki, hiszen még én sem tudom, hogy mégis hogyan kellene hozzáállnom ehhez az egészhez.
Egyetlen kikötést kaptam tőle: ne a városban. Vállat vonva tettem eleget a kérésének, és nem is kellett sokáig gondolkodnom azon, hogy hol találkozzunk. Logikusnak tűnt, ha már Pécsen futottunk össze először, és egyetemre is oda jár, akkor a legegyszerűbb a városban. A Bagolyvár tökéletes döntésnek bizonyul, talán még túlzásnak is hathat majd a lánynak, mint első randi, de Reina kikötötte: adjam meg a módját. Mosolyogva intézem az asztalfoglalást, és amíg a nő intézi a többit, barnáim vándorolnak karórámra. Már biztosan megérkezett, így miután biztosítottam a nőt, hogy megfelel az asztal a teraszon - hiszen gyönyörű a kilátás onnan a városra - futólépésben mászom meg a lépcsőket, hogy kitárjam az ajtót.
- Esetleg, ha a partnere nem érkezett meg időben, szívesen helyettesíteném - mosolyodom el szemtelenül Norina felé. Amint rám pillant szólalok meg újra. - Szia, remélem nem várattalak meg nagyon. Elintéztem az asztalunkat - lépek kijjebb, hogy közelebb léphessek hozzá, majd mérjem végig. - Egész jól nézel ki - mosolyomból lesz vigyor, majd nevetek fel halkan, hogy az ajtót kitárva engedjem magam elé. Ideje lenne elkezdeni rendesen ezt a randit is. Amint Norina belép előttem követem, majd óvatosan hátára teszem kezemet, hogy a terasz felé irányítsam, miközben ellépek mögüle, hogy széles mosollyal fogjak kezet egy ismerőssel, intsek egy másiknak, mosolyogjak a harmadikra. Lehet mégsem volt jó ötlet, de a teraszon sokkalta nyugodtabb minden, ahol az asztalunk vár teljes pompájában. Mosolyogva mutatok végig rajta, majd húzom ki neki a széket, hogy végül én is helyet foglaljak. - Kielégítettem az igényeidet? Legalább minimálisan? - bár nem tűnik sekélyesnek a nő, de soha nem árt, ha húzhatom kicsit az agyát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bírom a váratlan találkozásokat, főleg olyan emberekkel, akiket még bírtam is anno. Leginkább az olyanokkal történő találkozásokat preferálom én is, mint a legtöbb ember. Egy kis nosztalgia soha nem árt, már csak azért sem, mert Ruben ugyanolyan elvetemült volt - ha nem elvetemültebb -, mint én. Van miről beszélnünk, van mit felemlegetnünk, amik igenis a kellemes témákba sorolhatóak, még, ha valaki nem is szívesen hallgatná őket. Vagy nem szívesen mesélném el neki. A húgom az utóbbiba tartozik. Nem kell tudnia, hogy a bátyja mikre nem adta a fejét, amikor egyetemre járt.
- Jó, figyelj, ha szeretnéd, akkor eljátszom neked a komoly és humortalan ügyvédet. Napi szinten kell szerepet játszanom, most is menne - sajnos vagy nem sajnos, de erről is szól az ügyvéd lét. Meginoghatatlannak kell tűnnöd minden alkalommal, határozottságot kell sugallnod, bizonyos esetekben, még ha azt a szíveden is viseled, érdektelennek kell lenned, mert megkövetelik tőled. Nincs helye érzelmeknek, ha azt az ügyfél nem kívánja úgy, márpedig az én ügyfélkörömben kevés olyan van, aki megköveteli tőlem az érzelgősséget.
- Őszintén szólva, valamikor hiányzik a londoni pörgés. Vagy a new yorki, szóval megértelek - merengek el mosolyogva pár pillanatig. Semmi nem fogható ahhoz, amikor mindegy melyik órában mész ki nappal vagy éjszaka, de az élet zajlik, mintha az idő nem is számítana senkinek. Ez a pörgés tartott életben, amiről önként mondtam le, hogy Reinának jó legyen. Biztos vagyok abban, hogy megérte. - A gyönyörű jellemednek, annak! - nevetek fel jóízűen. - Bár meg kell hagyni, valóban komolyodtál, és tudod hova dugd fel az öregséged - nevetek tovább, majd állok neki ecsetelni a nagyon izgalmas történetet arról, hogy hogyan kerültem ide. Kicsi ez a világ. Talán túlságosan is kicsi, de éppen most nem bánom annyira. Legalább egy ismerőst már sikerült összeszednem, ami nem is rossz arány.
- Van híre az iskolának is - ingatom meg fejemet. - Reina el akarta hagyni az országot is, miután a szüleinket meggyilkolták. Tudod… nincs több elvárás az aranyvérű lány felé, így a lehető legmesszebb akart jönni - vonom meg vállamat. Arcom érzelemmentes, nem véletlen. Nincsenek bennem különösebb érzelmek immár aziránt, hogy a szüleinket elvesztettük. Anyám halálát nehezen ugyan, de végül sikerült elfogadnom, míg Maximilian sorsa sosem hagyott még ennyire hidegen. - Aha, akkor ezek szerint a para nézésedet nem engedted el. Az már régebben is ment, tovább fejlesztetted? Lehet nekem is ezt kéne bevetnem, ha az elbűvölő mosolyom bevonzz mindenkit - vigyorodom el szélesen, majd töltöm újra immár az üvegből poharamat, amit pillanatok alatt hoztak az asztalunkhoz, és iszok egy apró kortyot.
- Csak örülni fog, hogy leittam magam a picsába, mert legalább kimozdultam otthonról - nyammogok kicsit. - Nem viccelek, csoda, hogy a lakásból nem rugdosott már ki, mielőtt indultam volna - rázom meg fejemet hitetlenül, miközben halkan eresztem ki a nevetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az életben számtalan olyan dolog történik, amire az ember lánya nem tud felkészülni. Pontosan ilyen volt az is, amikor megismerkedtem egy sráccal egy egyetemi buliban. Mondjuk ebben csak az a meglepő, hogy a pasi nem volt részeg, lehetett vele két értelmes szót váltani, ráadásul nem szerepelt a tervei között a szex – legalábbis nem tudok róla. Számtalan fiú barátom van, akiket imádok és imádom, hogy mekkorákat lehet velük hülyéskedni, hogy minden marhaságban benne vannak és nem félnek attól, hogy tönkremegy a manikűrjük. Talán részben a fiú haverok iránti pozitív dolgok miatt dobtam fel neki a labdát, hogy vacsizzunk együtt. Őszintén megmondva nem tartom magam egy buta kis fruskának, melyet eddigi teljesítményeim és eredményeim is mutatnak. Szükségét érzem annak, hogy olyan emberekkel is építsek kapcsolatot, akikkel komolyabb témákról is lehet kommunikálni. Ő ilyennek tűnik. Azonban mellette vicces és szerencsére érti is poént. Jesszus!
Megcsípem magam, hogy térjek már vissza a Földre. Marhára nem lenne vicces, ha most olyan szintekig magasztalnám, hogy belezúgjak. Bár az is eléggé imponáló, hogy hova hozott vacsorázni, mivel egy igen nívós és híres helyet választott. Korábban még sosem jártam itt, így izgatottan toporogtam az étterem bejárata előtt. Fejemet forgatom, hol befelé, hol abba az irányba ahonnan érkezhet. Egyszer csak nyílik az ajtó, s meghallom a hangját.
- Sajnos felültetett életem párja, szóóóval… -  széles mosollyal fordulok felé, majd annyi csúszik ki a számon mikor meglátom, hogy „nabasszus”. Végig mérem Reecet, majd lepillantok magamra. Nem vagyok szakadt, de nem is kisestélyit húztam, pedig ő öltönyben feszít előttem. Rémült tekintettel pillantok fel rá, de végül lenyelem a kellemetlen érzést és mosolyogva folytatom. - Te sem nézel ki pocsékul! - hát most csak nem fogom hülyére dicsérni, még akkor sem, ha az első gondolatom a hű volt. - Szuper, akkor menjünk beljebb. - válaszolok neki, majd beljebb lépek az ajtón. Érzem, ahogy kezét a hátamra teszi, s ettől akarva akaratlanul kissé végigfut rajtam egy kellemes bizsergés. A pillanat nem tart sokáig, mivel hamar el is enged, mivel akad itt néhány ismerőse. Mosolyogva és biccentve üdvözlöm a számomra idegen illetőket, de jó nevelést kaptam, így tudom, mit illik. Hamarosan az étterem teraszán találom magam, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elém, fél pillanatra el is veszek benne, de ekkor hallom, hogy Reece kihúzza a széket, így helyet foglalok.
- Hát most erre mit is mondjak? Bizonyos szempontból igen, bizonyos szempontból még teljesítened kell, egy harmadik szempontból pedig… - nem fejezem be a mondatot, helyette inkább egy huncut mosoly fut végig arcomon. A fantáziájára bízom a befejezést. Kissé feszengek, nincs bennem pár koktél és feles, így a buliban megismert lazaságom most valahol jó mélyen elnyomva található. Leveszem a kabátom és a szék háttámlájára helyezem, s közben a pincér is megérkezik a borlappal és az étlappal. Elveszem, megköszönöm, majd mikor távozik Reecere pillantok.
- Egyébként megleptél. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy komolyan vettél, így mikor megkerestél leestem az ágyamról. Ne kérdezd, hogy... - kissé felkuncogok, s lesütöm szemeimet fél pillanatra. - Mondjuk az nem derült ki, hogy ezt minek köszönhetem. Kötelességből vagy…? - nem fogom a szájába adni a szavakat, szenvedjen kicsit ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Szerintem bűn.
Állapítom meg a mellettem kényelmes, mégis úrias testtartással ülő bátyámnak ama ostoba cselekedetét, hogy egy igen drága és jó minőségű whiskeybe jegyet tett, hármat is. Ki az, aki elpancsol egy ilyen gyönyörű értéket? Hát persze, ő. Amióta házas ember lett, úgy vélem, igen sok mindent elpocsékol, véleménye szerint pedig, ha majd én is megteszem, akkor megértem, hogy ez igazából miért nem pocsékolás. Nana ismét állapotos, vagy a negyedik gyerekük születik már, és a gondolat, hogy a házasság és a gyerekvállalás arra késztet majd, hogy jeget tegyek a világ legszebb színű alkoholába, kiráz. Én sosem. Akkor inkább ne legyen feleségem.
A gondolatra viszont, hogy ne legyen, valahogy ösztönösen a táncolók irányába terelem a tekintetem. A csermelymenedéki virágzó bál az egyik legnépszerűbb esemény, állítólag évről évre a legromantikusabb, legtöbb jegyességet hozó alkalom. Úriemberek válogathatnak kedvükre ifjú hajadonok között, míg a szülők hadban állnak azért, hogy egy-egy esélyes és vagyonilag, szerepileg kiemelkedő frigy megköttessék még mielőtt más kerül képbe, vagy, mielőtt a fiatalok meggondolhatnák magukat. Micsoda romantika. Tekintetem anyánkra csúszik, aki úgy pásztázza a táncoló és petrezselymet áruló lányokat, mintha a fejük fölé lenne írva, hogy mit kínálhatnak, és keresné azt, aki nekem jó. Ha így, hát én is így játszom.
- Ki idén a legbotrányosabbnak mondott?
Emelkedek meg érdeklőn, és Bálint bár nem válaszol, ujja mégis elmutat egy irányba, megszabadítva ideiglenesen a pohár hűvösségétől. Kiváló. Felkelve megigazítom a nyakkendőmet, biccentek a bátyámnak, és ahogy véget ér a zene, határozottan lépek be a nő elé, aki irányába többen is elindultak. Ó nem. Ez a tánc most az enyém. Mélyen a szemébe nézek, és határozottan közelebb lépek.
- Táncoljunk. Kérem a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amint a doktor arrébb hívta az apámat, én előhúztam rejtekéből a nyakláncot, és megpróbáltam a lehető leggyorsabban visszatenni a nyakamba. Csakhogy a kétszeri - vagy már többszöri - leszakítás nem kímélte a láncszemeket, és már Odett is megjelent, mire nekem sikerült összekapcsolnom a műszert. Lassan mozdultam arrébb, mert azért minden is fájt jelenleg, de természetesen nem tudtam nemet mondani barátnőmnek. A beszélgetés nagy részéről már úgy is lemaradtam.
- Nem vagyok éhes, köszönöm - válaszoltam gyengén, ahogy Odett etetni próbált. Bár ez nem feltétlenül volt igaz. A gyomrom tényleg kavargott a történések tükrében, és egy jókora gombóc is a torkomban volt már egy ideje. De mégis a legjobban zavart, hogy ránéztem a fánkokra, és csak arra tudtam gondolni, hogy attól mennyivel több leszek csípőben. Nézzenek oda. Játéknak indult, és valóság lett az egész.
Nagyot sóhajtottam, ahogy Viktor visszaért, mert bármennyire is örültem neki, hogy ott van, láttam az arcán, hogy valamit megint be fog alakítani. Az én idegeim pedig már alig bírták ezt a nyüzsgést.
- Igen, mond - válaszoltam, talán kissé nyersen is, pedig csak a fáradtság szólt ki belőlem. Az első mondatánál már összeszaladt a szemöldököm. Halvány fogalmam sem volt róla, hogy hova fog kifutni egy a szál, és talán jobban is járok, ha nem tudom meg. Mert ott aztán volt minden. Kezdve a veszekedésekkel, a szakítással, teletűzdelve jövőképekkel házasságról és gyerekekről, én pedig már tényleg úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok. Talán Odett meg is érezte, ahogy minden idegszálammal megfeszülök mellette, ahogy hallgattam, és ahogy elkezdtem félni attól, hogy Misha erre mit fog reagálni. Gyorsabbnak kellett lennem.
- Viktor... én még nem fogok összeköltözni veled - jelentettem ki. Ez az Darya, kezdjük is a fekete levessel. - Folyton veszekedünk, alig jártunk ténylegesen. Nekem az még nem fog menni - ingattam a fejemet is tehetetlenül. Nem ugorhattam bele valamibe csak így. Nem most, nem ebben az állapotban. - De újrakezdem veled - küldtem egy félszeg mosolyt felé. Én is azt akartam, hogy ne legyen több külön töltött idő. Semmi sértegetés, se egy rossz szó. Csupán mi ketten, a magunk valójában.
- És ha én lemondok a balettről, te lemondasz a derbyről - jelentettem ki határozottan, és félve pillantottam csak Odettre, hogy vajon neki most mi a reakciója. Talán még a fánk is úgy maradt az ő szájában is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A földig érő zöld anyag suhogva libben minden lépésénél, s ha nem kellően elővigyázatos, hamvas bőre elővillan a gyémántszín szövet takarásából. Szőke haja laza kontyban díszíti fejét, ám néhány rakoncátlan tincs óhatatlanul megszökött, hogy kegyetlen játékot játsszon a férfiak szívével. Széles, elbűvölő mosolya még aranyló hajánál is fényesebben tölti meg a termet, kellemesen feltűnő, ám cseppet sem harsány nevetése vonzza a kéretlen, kíváncsi szempárokat. Ám ki volna ő, ez az ártatlan, szelíd hajadon, ki férfiak gyűrűjében tetszeleg, s bájos bókokkal övezve ad felelőtlen ígéreteket, ujja köré csavarva a korosztályban igencsak vegyes agglegényeket? Nem más, mint Wass Abigél, a Wass birtok kemény kezű asszonya, aki tüneményként libben a terembe. Hát a táncrendjét odaígérte-e már? S kinek az asztalánál foglal majd helyet? Túl sok férfi, túl sok név, túlontúl sok kérő, így ahelyett, hogy választania kéne, inkább körbeállják.
Senki sem sejti, hogy e fiatal arc egy özvegyasszony szívét rejti, azt még kevésbé, hogy levetvén az álgyászt sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia, mint komolytalan férjjelöltek házassági ajánlatai. Makacs szíve egyik selyemfiún sem akad meg, csupán akkor dobban hatalmasat, mikor a terem másik végében pillája Benjáminra rebben. Sajnos mosolya lelankadni látszik, ahogy Bogi üdén, szerelmesen karol belé, baljával végigsimítva egyre növekvő hasán.
- Drága Abigél, a desszertje - felhőtlen jókedve egyetlen pillanat alatt reppen tova, ám az udvariasság azt diktálja, hogy ne viselkedjék illetlenül.  Apró, őszintétlen, mégis bájos mosollyal tolja el a süteményt nyújtó kezet. - Sajnálom, de elment az étvágyam - könnyeden áll fel, s a férfiak gyűrűje megnyílik, amint távozni tervez a közeli italos pult felé, ám ekkor tekintete megakad egy férfin. Magas, szikár alkata könnyen észrevehetővé teszi, kedves barnái pedig veszélyes természetet rejtenek. Ismeri, ha máshonnan nem, hát szóbeszédekből. Acélkék íriszei csupán a pillanat töredékére állnak meg rajta, hogy elraktározza magának az emléket, majd suhanó, légies lépteivel a pult mögött állótól kikéri konyakját. Ez az este sokkal hosszabbnak ígérkezik a tervezettnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A tánc, kellemes, monoton. Méghogy veszélyes, hah! Nem volt ez más, csak Bálint ízetlen tréfája. Ez a kisasszony egyáltalán nem olyan, mint amilyennek én kívánnám, hanem... tökéletes. Tökéletes arra, hogy feleség legyen. Nyugodt, jellemtelen, bájos. Éppen olyan, amilyet én magam is kívánnék, hiszen a lényeg pont az: Sose legyek szerelmes.
A szerelem ostoba, őrült, felesleges vágy, és nekem megvan a magam élvezeti köre. A szerelem hűségesség tesz egyetlen asszonyhoz, kedves szokásaidtól tántorít el, és egy nap azon kapod magad, hogy se a ménesed, se az unikornisaid nincsenek meg. Nem kell nekem olyan, akitől a falra másznék, ha ott van, és hiánya ölne meg, ha távol. Nem kell olyan... mint ő. Egy pillantra még a lépést is elrontom, villanásnyi ideig látjuk ugyan egymást, aztán már tova is illan, mintha ott se lett volna, de az a pillanat, az mindent megváltoztat. Ő az, a veszélyes nő.
Ahogy tekintetemmel követem, látom a szemem sarkából anyám leolvadó mosolyát, hiszen abban reménykedett, hogy megtérek, és elköteleződöm egy éppen ideális jelölt mellett. Drága anyám, bár boldoggá tehetnélek, de sajnos az apámmal való egyet nem értésem okán most azt kell tennem, amit a szívem diktál, élnem kell, szabadon, élnem, ahogy Bálint is tette. A zöld anyag, melyet visel, ezer közül is kitűnik, szőke tincsei szinte vakítanak, még ha más is rendelkezik hasonló hajszínnel. Érzem, ahogy az ösztöneim felé irányítanak, szinte kínosan lassan jön el az a bizonyos végső akkord, amikortól is szabadnak mondhatom magam, és elbúcsúzhatok a partneremtől.
Határozottan indulok el utána, a pulthoz én is, ám képtelen lennék olyan ostoba rajongásra, mint azok a férfiak, hiszen akkor mitől lennék más. Rá se pillantok, mint akit nem érdekel, úgy kérem ki a whiskey-met. Elképesztően zavarni szeretném azzal, hogy nem érdekel, hogy nem akarok csaholni utána, mint egy ostoba öleb, aki talán aranyos, de az ember idejekorán veszti el iránta az érdeklődését. Így ház az ital átvételét követően igen magas borravalót hagyva magam után, kilépek a széles erkélyre, a nehéz, virágillatú, hűvös éjszakába, felpillantva a csillagokra. Vajon bosszantja, hogy nem érdekel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Akárha lábát szegezték volna a fénylő padlóhoz, nem mozdul, csupán annyira hajlandó, hogy kelletlen forduljon a tömeg felé. A kisasszonyok úgy várnak a rájuk reppenő kérőkre, mintha életük csakis a házasság oltalma alatt teljesedhetnék ki, s irigy pillantásokat vetnek Abigél felé, aki egy cseppnyi erőfeszítés nélkül szerezhetné meg magának mindazt, melyet a makulátlan úri hölgyek csupán áhítanak. Természetesen látszatra ő sem különbözik, csupán tekintete, s a benne forrongó vitalitás az, amely kiemeli a szürke tömeg semmisségéből és jelentéktelenségéből.
A szikár alak közelebb ér, egész közel, ám szeme sem rebben, ahogy whisky-jét kéri, a nő pedig nem mond vagy tesz semmit. Tudja, hogy találkozott a tekintetük, s tudja, hogy az előkelő kisasszonyka, akivel az imént táncolt, közel sem kelti fel annyira érdeklődését, mint ő maga. Nem kerüli el figyelmét a nagylelkű borravaló sem, ám igazán nagyot téved az úr, amennyiben arról sző álmokat, majd az igen nagy népszerűségnek örvendő Wass lány fog utána szaladni. Ha ezer évig várna rá sem tenne ilyet sohasem. A konyak kellemesen égeti nyelőcsövét, ám ahelyett, hogy kiélvezné, kompániájának egyik semmirekellő tagja közeledik felé, hogy társaságával felragyogtassa ezt a rendkívül lohasztó estét. Sok mindenre vágyik e pillanatba, csak arra az unalmas bájcsevejre nem, melyre számíthat politikáról, egészségügyről, gazdaságról és persze a házasságról.
- Egy ilyen gyönyörű teremtésnek, mint Ön drága Abigél, igazán nem szabadna egyedül múlatnia az idejét - negédes, sármosnak hitt mosolya arcára ragad, s félő, le sem kerül onnan soha. A nő kacaja hamis, annak tükrében pedig, hogy válaszra nem méltatja sem a dicséretet, sem a felajánlást, némiképp modortalan visszautasításnak lehetnek szem- és fültanúi a közelben lévők. A pletykára éhes fülek szinte isszák a beszélgetés minden apró foszlányát. - Mondja drága Abigél, tudna Ön szeretni engem? Ha szeretne, ha igazán szeretne, nőül venném.
- Szeretni? Oh, kérem, szeretni bárkit lehet, de házasodni...! Badarság - könnyeden söpri ki aranyló tincsét arcából, hogy meggondolatlanul az erkély felé vegye az irányt. Éppenséggel csak a másik ajtót választja, így nem veszi észre, hogy a hűvös éjszakába érve nem is oly távol ugyanaz a szikár alak ácsorog, kezében whisky-vel. Csupán saját bosszankodására, gyermeki tombolására tud koncentrálni, melyről kifelé csak acélos, kérlelhetetlen tekintete tesz tanúbizonyságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Igazán kár érte, hiszen, olyan szépen kérte magát. Ha igazán szeretne, nőül venném. Kevés bátor vagy éppen botor férfi vetekedne ilyesmire egy olyan nővel szemben, mint maga.
Eddig elvoltam a csillagokkal, de szinte vibráló aurája arra késztet, hogy megforduljak és szembenézzek vele. A végzet? Ugyan kérem. Nincs sem az a mennybéli, se pokolbéli hatalmasság, aki lenne annyira szívszorítóan kegyetlen, hogy minket egymásnak teremtett. Ez csupán móka. Móka. Nem több. Szórakoztató nézni a sok bugrist, ahogy azon versengenek, ki tudja édes szóval magához láncolni a nőt. Valljuk be, nem is alaptalan a vágy, hiszen kitűnik a többiek közül, de kérem uraim, legyen valóságlátásunk, egy ilyen nő nem tisztességes férfi mellé való, hiszen még a legmegátalkodottabb gazembernek is képes könnyű szerrel porrá zúzni a szívét. Játék ez számára is, ám úgy vélem, lassan eljön a pont, amikor már zavarja őt a sok őgyelgő.
Fogadni mernék, ha most férje volna, ugyanúgy kacérkodna, mint az előbb tette, hogy a férfit bosszantsa, habár, mint, már az előbb kifejtettem, vélhetően alaptermészete sem éppen "férfibarát" konstrukció, nem is beszélve arról, hogy mit vált ki a nőkből. Irigylik, csodálják, és valljuk be: gyűlölik. Ó, de még mennyire, hogy gyűlölik.
~ Milyen gyermeki. ~
Igazán kedvemre való, ahogy bosszankodik, ahogy arcáról süt a bosszúság. Nehéz lehet, egy ilyen nőnek ennyire esélytelennek lenni a boldogságra. Közelebb lépek, egész közel, annyira közel, hogy már zavaró, de semmiképpen sem illetlen legyen. A poharat felé nyújtom.
- Magának adom, ha megígéri, hogy kiélvezi, és nem kapkodva fogyasztja, mint valami szadista. Én magam pedig addig megkeresem a férfit, aki szóba jöhet a maga szívének szerelmére.
Ha elfogadja az érintetlen italt, neki adom, de tekintetem máris leköti a bent tartózkodó megannyi úriember, akiknek a felét számításba se veszem. Érdekes játék, és kíváncsi vagyok, mikor rezdül elárulva magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A mély bariton hallatán alig észrevehetően megrezzen, akár a vad, melyet megzavar a ragadozó. Határozott, szinte már parancsoló tekintete az idegenre vetül, s meglepettsége szinte azonnali válaszra sarkallja, mely kéretlenül, s kissé modortalanul szalad ki telt ajkain.
- Ezer ördög és pokol, a frászt hozta rám - felháborodottan emeli meg kissé fejét, hogy kényelmesen tudjon szembenézni azzal, aki már korábban is megragadta el-elkalandozó figyelmét. - Nem tudja, hogy hallgatózni nem illő dolog? Nem úriemberhez méltó - gyermeki bájjal húzza feljebb orrocskáját, s szavai azt sugallják, csupán a hallgatózás tényét kifogásolja, hogy az így szerzett információ megvitatásra kerül, már korántsem jelent akkora problémát. Nem is csoda hát, hogy bosszúsága elillan, amint Benedek közelebb lép. Noha mellkasa nem emelkedik és süllyed gyorsabban, a megkapó, végre valóban sármos férfi látványa kimondottan figyelmet keltő.
A whisky-re pillant, majd megemeli a baljában tartott konyakot. Nem itta meg, ó dehogy, épp csak lehetősége volt belekóstolni, mielőtt a maró ital keserűvé vált volna szájában, kellemetlen utóízt hagyva maga után.
- Úgy véli, akad itt olyan férfi, aki megfelel ennek a kritériumnak? - kihívón emelkedik meg szemöldöke, s nem fél maga is hátat fordítani a csendes, lágy fényekben úszó tájnak, s inkább a zsúfoltságig telt teremben járatni íriszeit. Mindegyik férfit ismeri, egytől egyig komolytalan flótás, akik olyan asszonyt remélnek társuknak, kik fejet hajtanak, betörhetőek, s engedelmesen szolgálják urukat kívánalmaik szerint. Ezzel szemben itt áll ez a nő, aki öntörvényűségével képes volna a világot is porig égetni függetlenségének és szabadságának megőrzéséért. Jaj annak a férfinak, aki egyszer igazán Abigélbe szeret!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Elpillantok balra, majd jobbra, kicsit úgy, hogy a hátam mögötti tájat is megszemléljem, mint, aki láthatna ott valamit, pontosabban valakit. Aztán elégedett nyugalommal fordulok vissza felé, arcomon könnyed, már-már elégedett mosollyal.
- Úgy vélem, akkor megnyugodhatunk, hiszen ezen a helyen roppant mód híján vagyunk az úriembereknek. És ami azt illeti, az úrikisasszonyoknak is.
Bökök finoman mutatóujjammal rakoncátlan szája felé, amin az előbb olyan káromkodás jött ki, hogy a érzékenyebb férfiember - márpedig, ha valakinek közeli rokonok a szülei, könnyen megeshet -, teljesen padlót fogna. A teremben száz százalékos lenne a felháborodás, olyan negyven százalék jogos, harmincöt százalék botrányéhes és huszonöt menne a többi után, mint a birkák, mert, ha mindenki felháborodott, akkor én miért ne lehetnék felháborodva? Szóval igen, mi ketten már most olyan botrányosan viselkedünk, hogy... apropó, ami azt illeti, már az, hogy így itt vagyunk, együtt, a sötétben, maga a botrány. Még a végén rosszéletűnek gondolnak. Milyen...kár. A gondolatra a poharamat megemelve mondok tósztot.
- Hát akkor, igyunk magára.
Mert jobb nem jut eszembe, különben is, ha vele látnak, úgy vélem, az egy újabb ok arra, hogy alapos fejmosást kapjak, és mi sem kedvesebb mostanában számomra, mint, hogy a szüleim újra és újra elismétlik, hogy semmirekellő vagyok. Mondjuk még egyszer sem jutottak el odáig, hogy akkor elengedjenek, feloldozzanak a kötelezettségeim alól, de ami késik, nem múlik.
- Óóó, biztos vagyok benne. Ahogy abban is, hogy a férfi speciális eset. Semmiképpen sem hajadon, önnel megegyező korosztályú férfi. Viszont férfi, ebben biztos vagyok. Minimum eljegyzéssel. Vagy többel?
Az arcát figyelem, kíváncsi vagyok, hogy rezdül-e valamire, és ha igen, akkor az által szűkítem a kört. Meg akarom találni. Tudni akarom, hogy miféle ember a neki megfelelő. Ne okozzon nekem csalódást, kérem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A válasz hallatán ajkai enyhén elnyílnak, szemeiben ingerültség villan, s lám, csupán ennyi kellett ahhoz, hogy Wass kisasszony rögvest antipátiáját fejezze ki az eddig rokonszenvesnek hitt férfi iránt.
- Hogy merészeli? Maga arcátlan alak, nem is értem, miért álltam szóba magával - tettetett megbotránkozása, szemének szikrája végül egyetlen csapásra múlik el, ahogy konyakot tartó ujjai mozdulnak, s egy apró, finom korty lecsúszik torkán. Mint aki tudomást sem kíván venni újdonsült társaságáról, szinte már látványosan duzzogva állapítja meg, hogy az ő Benjáminja sohasem tett volna ilyen megjegyzést, mi több, el sem jutottak volna idáig, hisz nem is hallgatná ki Abigél egyetlen beszélgetését sem. Végül a tószt hallatán kénytelen elmosolyodni, a jól megszokott, férfiak elcsábítására használt görbe ível arcára.
- Na jó, nem bánom - ezzel újabb, leheletnyi, cseppekben számolható alkohol kerül nyelvének hegyére. Tagadhatatlan tény, otthonának csendes magányában korántsem ilyen szemérmesen fogyasztja ezt a nedűt, ám társaságban, még ha az megkérdőjelezhető is, nem keltheti saját rossz hírét. Még csak az kéne, hogy szárnyra kapjon egy aljas szóbeszéd, mely szeszes ital fogyasztását boncolgatja, tán megírnák a lapok is.
Az újabb találgatásra szeme sem rebben, íriszei mégis elárulják. Ahogy megállapodik Benjáminon, le sem tagadhatja érzéseit, ahogyan soha nem is tagadhatta. Nem sóhajt fel lányosan, nem remegnek meg térdei, kavargó kékjei mégis beszédesebbek ezer szónál. Egy avatatlan szem persze nem ismerné fel azt az alig észrevehető, mégis kitüntetett figyelmet, melyet a Ráday család legújabb feje tudhat magáénak, oldalán várandós feleségével. A kesernyés íz ezúttal sem maradhat el. Bár képes volna szeretni Boglárkát, de egyszerűen lehetetlen! - A szerelem nem olyasmi, amit könnyű volna elnyerni. Egyébiránt biztosíthatom, hogy az itt megjelent roppant előkelő társaság egyetlen tagja sem keltette fel kellőképp az érdeklődésem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Mert én vagyok itt az egyetlen érdemes társaság. Megnyugtathatom, ez fordítva is így van.
Mielőtt még azt gondolná, hogy nem értékelem, értékelem, és igazán illendő szavakkal fejezem ki ezt. Azt meg, hogy hogy merészelek őszinte és valós dolgokat mondani, inkább ne is firtassuk, mert még a végén az úr lesz a tanúnk, hogy egyikünk puszta kézzel fojtja meg a másikat.
- Rám felesleges úgy mosolyognia, mit a bárgyú udvartartására, nincs hatással rám.
Játszi könnyedséggel ejtem ki a korántsem teljesen igaz szavakat. Mert hatással van, de ezt a hatást egyelőre nem tudom és nem is akarom beazonosítani. Ez a nő több, másabb, és veszélyesebb, sőt, mondhatni a legveszélyesebb példány, akivel eddig dolgom volt, pedig minden volnék én, csak szent nem. Ami azt illeti, most is lenne jobb programom, de lássanak csodát, eljöttem, hogy ne kelljen botrányos életem minden szeletét szememre vető reggelivel indítanom a napot. Jól esne holnap reggel kicsit kevesebb szenny felhánytorgatása között megvajazni a pirítóst. Anyám szent asszony, szeretem, de amennyire szent, annyira túlaggódó is, mely bosszúsággal és állandó távolságtartással ruház fel.
- Biztos vagyok benne, hogy egyszerre mond igazat és hazudik. Az itt megjelentek között van a rejtélyes férfi, ám biztos vagyok benne, hogy nem ma feltette fel az érdeklődését.
Egy kicsit az én tekintetem is megállapodik a várandós asszonyon, de pusztán csak érdeklődés szintjén, mostanában azzal szórakoztatom magam az unalmas összejöveteleken, hogy megtippelem, a sógornőm előtt vagy után fog-e szülni az illető hölgy. Ő azonban, kifogott rajtam. Talán, igen, talán közel egy időben.
- Véleményem szerint a szerelmet az ember csak akkor élheti meg, amikor már elveszítette. Akkor ismerheti fel, hogy mi is maga az érzés. Addig csak vaktában tapogatózó bolondok vagyunk mind.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Úgy gondolja, alkalmas lehet egy ifjú hölgy szórakoztatására? - kacér kérdése legalább oly felháborító és botrányos, mint az imént elhangzott meggondolatlan kijelentés és vallomás. Való igaz, hogy a társaság krémje itt jószerével az Úr nagyságáról és kegyéről, semmint a valóság ridegségéről, s az emberi gyarlóságból fakadó őszinte véleményformálásából állítja össze a napi társalgás menetét, így jószerével valóban egymásra vannak utalva. A gavallérok és nemes lelkű asszonyok ideje leáldozott, mikor kéjhölgyek és családjukat fenntartani képtelen urak vették át a politika irányítását. Az, hogy ők benne ragadtak egy olyan világban, mely a múlt kellemesen kötött szellemét és játékos könnyedségét idézik, csupán a szerencsének köszönhető. Egy napon ez az idill is szertefoszlik, s sokan ragadnak majd egy olyan valóságban, mely nem enged számukra helyet a világban.
A feddő szavakra lehervad arcáról az a mosoly, mellyel mindenki mást megajándékozna. Ezek szerint akad olyan férfi, akinek kevés pusztán látszatában megszereznie szívét, őszinteséget és valóságot kíván meg, ám Abigél szíve csupán egyetlen úriemberért képes mélyebben, erősebben dobbanni. Ez pedig semmiképp sem Ballay Benedek.
- Miért érdekli ennyire az én szívügyem? Tán csak nem Ön is birokra kel a rengeteg ficsúrral? - huncut flört játszik hangjában, miközben a szellő csintalanul kap bele elszabadult fürtjeibe. Íriszei már-már kihívóan mélyednek a rejtélyes barnákba, melyből kiolvasni vajmi kevés dolgot enged újdonsült társasága. Egyszerre üdítő és bosszantó egy alak, ám közel s távol az egyetlen értékelhető, akire érdemes pazarolnia egyébként drága idejéből. - Ó, tehát Ön a szív tudója. Kérem, meséljen még a szerelemről, ami annyi embert taszít romlásba és pusztulásba, elvégre nem szól róluk elég lányregény - némiképp drámai előadása egyértelmű fricskája eme felmagasztalt érzés leírásának, noha rejtőzik mögötte igazság is. - Szerelem... Badarság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nem is tudja elképzelni, hányféle módon. De ha csak sorolni kezdeném, félek, megnyílna alattunk a föld, és elnyelne minket a pokol. Kevés ennél mazochistább lépést tudok jelen pillanatban elképzelni.
Tévedés. Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy minél tovább van itt kint, van velem, annál tovább érzem jól magam. Bent untatnak, de egy nő, aki illetlenül beszél, és már-már elragadóan próbálkozik azzal, hogy levegyen a lábamról, és átformáljon csaholó ebbé, igazán kellemes és üdítő. Szórakoztat, száztíz százalékig biztos vagyok benne, hogy szórakoztat. Főleg, amikor a mosolya lehervad, ó igen, az a pillanat még az én tekintetemet is megcsillogtatja kissé.
- Nincs rá szükségem. Sosem alázok meg nálamnál gyengébbeket, és ez a felhozatal, igencsak gyérre sikeredett. Kellemetlen. Ha ilyen lesz az idei év, biztos nem lel férjre.
Végigpásztázom a tömeget, mintha semmit sem jelentenének, de valójában nagyon is sokat. Tudni akarom, hogy melyik az. Hogy egy ilyen nőnek milyen férfi a gyengéje. Annyira nem találom azt a kitüntetett egyet, hogy az már engem bosszant. Nem tudom egyik mellett sem elképzelni, pedig próbálom magam az ő helyébe képzelni. Kizárom a fiatalokat, a véznákat, az illetlenül formátlan és nagydarab példányokat. Furcsa, de azt hiszem, valahol mélyen hasonló kalibert keresek a teremben, mint amilyen én magam is vagyok, de miért is, hiszen nekem nincs hozzá közöm.
- Ha akarnám, elég lenne néhány perc kettesben, és többet nem tudna szabadulni a gondolatomtól.
A mondat kimondása után szusszanva nevetek fel, mert tudom, tudom, én is rájöttem arra a fene nagy turpisságra.
- Máshol kettesben.
Felemelem a mutatóujjamat, hogy jelezzem, mielőtt még felháborodna, már letisztáztuk, hogy ő nem úrihölgy, én pedig nem vagyok úriember. Mégsem állíthatja senki teljes bizonyossággal, hogy a gondolat pamlagon heverne. Ugyan kérem.
- Nagyobb összegben fogadnék magával, hogy eljön az a pillanat az életében, amikor rájön, hogy a szerelem nagyon is valóság. Igaz, hogy akkor meghasad majd a szíve, de biztos vagyok benne, hogy lesz alkalom, amikor nem ön tör, hanem önt törik.
Féloldalas mosollyal pillantok rá, mielőtt a whiskey-ből is innék egy keveset. Igazán jó és drága példány, kénytelen leszek egy egész üveggel vásárolni belőle, mert biztos vagyok benne, hogy ez az íz még nincs a birtokomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Talán az első kviddicsmeccsén keveredtek benne ennyire vegyesen az érzelmek. A kétely, hogy vajon elég jó lesz-e, az izgatottság és maga a félelem. Tudta, hogy Rara nem fogja erőltetni, ha nem érzi jónak a szituációt, mégis muszáj volt megerősíteni ezeket szavakkal is. Félt, hogy a lány szimpla kötelességből akarja ezt, és nem érzésből. Hogy talán a fekete pontok, amelyek elméje eldugottabb részében bújnak meg majd felderítőútra indulnak, miközben Zsombor keze is. Félt tőle, hogy csak még jobban összeroppantja Rarát, pedig erősebbnek tartotta mint a legtöbb embert.
Ahogy csókjuk egyre intenzívebb lett, úgy érezte meg maga is, hogy mennyire vágyott már arra, hogy ilyen közel legyen a lányhoz. Szemfedőjét is leeresztette, ahogy átadta magát a kezdeti élményeknek. Nem akart sietni, mégis hihetetlen sürgetést érzett az ereiben. Kezei a derékról lassan a lány combjára csúsztak, és egyenesen az ölébe vezették a lány vékony testét. Balja a lány hajába túrt, megállapodva a lány füle mögött, míg ajkai lassan elindultak arccsontján, majd lejjebb a nyakának oldalára.
Jobbja visszaindult a combján, és becsusszant Rara pólója alá, hogy már csupasz bőrét érintse. Fél szemmel azért a lány arcát nézte, kereste a jeleket, hogy esetleg meg kéne állnia, hogy kényelmetlenül érzi magát, vagy hogy csak szimplán kétségek merültek fel benne a dolog kapcsán.
Ha ilyet nem vett észre, akkor lassan két kezével először a pulcsit fejtették le a lány karjáról, miközben ajkai továbbra is fogva tartották a másikét, majd túrták egyre feljebb fehér pólóját is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha az ember randira készül, akaratlan lesz izgatott. Fogalmam sincs miért, de egyfajta izgalom bennem is van, még akkor is, ha egyelőre nem tudom hogy álljak ehhez az egészhez. Izgatott vagyok, kicsit fenntartásokkal vagyok az egész felé, erre, amikor meglát annyit mondd, hogy na basszus. Azért erre senki nem számít, amikor a randi kezdetén meglátja a partnerét, de kezdeti megszeppenésem után halkan engedem ki a nevetést. Rendben, felfogom egy bóknak, hogy utána ne is legyek rest bókolni neki, amit végül nem egy na basszussal viszonoz, hanem szavakba is önti. Amint túllépünk a “kötelező” körökön, kedvesen tessékelem beljebb, mert reményeim szerint nem a hely előtt szeretnénk eltölteni az elkövetkezendő pár órát. Féloldalas mosollyal lépkedem Norina mögött, mindössze egyetlen kézfogásnyi időre hagyom magára, amíg egy ügyfelemet kellően köszöntöm. Eleinte túlzásnak éreztem a Reina által kiválasztott szettet, azonban kicsit tovább latolgattam magamban a dolgokat és rájöttem: fontos a megjelenés, ha olyan helyre megyek, ahol napi szinten fordulnak meg ügyfeleim, így olykor én is.
Mosolyogva ülök le Norinával szemben, majd veszem el a pincértől a bor- és étlapot, hogy az előzőt azonnal fel is csapjam. Végül bele sem kukkantok, csak leteszem kinyitva magam elé, felkönyökölök rá, ahogy hallgatom Norinát egyre szélesedő mosollyal ajkaimon. Mit ne mondjak, egyelőre úgy tűnik nem szégyellős. - Meg kell hagyni, elég sok szempontnak kell megfelelni, hogy valaki lenyűgözzön - de nem vagyok rest ahhoz, hogy viszonozzam a sokat sejtető mosolyt. Nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára randin, talán még tinédzser éveimben utoljára, ami meg nem is nevezhető igazán annak, hiszen Maximilian szervezte le az aranyvérű lánnyal. Lényegében azt sem tudom, hogy mit csinálok, mert sosem volt olyan, hogy velem meghívassák magukat, vagy én jussak el odáig, hogy elhívjam őket, mindig megakadtam az egyéjszakásoknál. Nem mondom, hogy ez változni fog, de semminek nem vagyok az elrontója.
- Esetleg nem is gondoltad komolyan? Ez elég sok mindent megváltoztat. Van egy gyorsétterem nem messze innen, gyalog nagyjából huszonöt perc, élvezheted addig a város látványát - vigyorodom el szemtelenül, miközben jobbra libben hüvelykujjam, ahol nagyjából a gyorsétterem helyezkedik el alattunk. - Mit mondhatnék? Tele vagyok meglepetésekkel - igazítom meg felsőbbségesen ingem gallérját, hogy tizedmásodpercekkel később üljek rendesen és mosolyogjak a nőre. - Vagy? - sandítok fel a borlapból Norinára. - Én nem fogom helyetted befejezni a mondatot - vigyorodom el, majd kezdem el fürkészni újra a lehetőségeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eltelt egy nap, kétségek között, hogy itt marad-e vagy távozik, majd még egy, amikor várták az ébredését. Az egy négyre rúgott, és még mindig semmi. Az első napon szükségessé vált erős bájitalokat adni, de a szíve meglepően erősen bírta a kihívást, szerencsére nem kellett műteni. Ami a nőt illeti, vele teljesen más a helyzet. Öt nap után is lebeg valahol élet és halál határmezsgyéjén.
- Jó reggelt.
A hang az, amit Marcell nagy valószínűség szerint utoljára hallott, az ablak mellől lép el, hogy a nő alakja kibontakozzon. Most másabbul néz ki, magabiztosabbnak, feltűnőbbnek. Egyenruhát visel, a helyi aurorparancsnokság jelvényét, egyértelműen magasbeosztású személy. Könnyedén lépked közelebb, és foglal helyet az ágy melletti székben, ahova az emberek rokonait szokás ültetni.
- Megannyi kérdést megelőzendő, szeretném tájékoztatni, hogy életben van. Azonban most lehetősége van úgy is dönteni, hogy nem kíván tovább életben lenni. A nemrég lejátszódott események után dönthet úgy, hogy a halálhíre nem kerül cáfolásra, és ön a világ bármely pontján új személyazonossággal, új életet kezdhet. Amennyiben mégiscsak önmaga kíván lenni, úgy értesítenünk kéne valakit, aki eljöhet önért, hiszen már egy hét is eltelt az eltűnése és, nos a sajnálatos öngyilkossága óta.