Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Egész…nagy ez a szoba - jegyeztem meg, mert legutóbbi emlékeim szerint a csárdában meglehetősen zord, kicsi és sötét szobák voltak, nem beszélve a nyikorgó, rossz bútorokról. Ez ahhoz képest azért egy fokkal jobban nézett ki, amolyan legénylakásos stílust öltött a szoba, amiben volt minden, ami egy férfinek kell, ellenben még mindig nem gondoltam azt, hogy ez a hely gyermekbarát, már csak azért sem, mert odalent rengeteg idegen ember jött és ment, s valószínűleg jó pár korsó sör is felütötte a fejét, amit meg aztán hangzavar kísért.
Kicsit megköszörültem a torkomat, mintha nem lett volna hangom, de végül aztán kitisztult, sikerült is elmondanom első körben, amire gondoltam, mert tényleg bántott a bűntudat, s az, hogy láttam, Natalie mennyire szomorú Zétény hiánya miatt. Ezért is gondoltam azt, hogy jó lenne, ha mondjuk együtt töltenének jó pár órát, akkor talán a kicsilány megint vidám lenne, meg aztán, azt sem akartam, hogy Zé úgy érezze, nincs rá szükség. Tulajdonképp egy jó adag bűntudat is mardosott a történtek végett, össze is fűztem karjaimat a mellkasom előtt, mintha ez védene bármitől is, ami még csak meg sem történt.
-  Nem köszi, vagyis…egy pohár vizet, köszönöm - bólintottam, s míg mozdult, tétován néztem az ülőalkalmatosságra, aztán vissza Zétényre.
- Nem köszi, a suliban úgyis sokat ülök - végül állva maradtam, tettem pár kósza lépést, miközben még jobban szemrevételeztem a lakását. Fülemet közben megütötték az ironikus szavak, éreztem is belőle, hogy Zétény még neheztel rám, de nem sértődtem meg, végül is, volt benne némi igazság, így jogosan kaptam.
- Nem kell elvinned, úgy gondoltam, hogy átjönnél, játszanátok, és ott vacsorázhatnál - kiejtve az utolsó szót, ráemeltem a pillantásom, nem tudtam, hogy ehhez mit szól majd, közben ha kaptam, elvettem a vizet, de nem ittam belőle, csak tartottam a poharat, s tovább fürkésztem Zétény pillantását.
- Nézd - halk sóhajjal inkább le is raktam a poharat, s egy kicsit közelebb léptem hozzá. - Sajnálom a múltkorit, és nem úgy értettem, hogy többé ne gyere. Ez…ez csak…- most kellett volna valahogy elmondanom, hogy mi is játszódott le bennem, de inamba szállt a bátorságom. Nem ment. - …na de, a lényeg az, hogy Natinak nagyon fontos vagy és hiányzol neki, az apja vagy és mióta megjelentél az életében, azóta ő a legboldogabb kislány. Soha nem láttam őt még ilyennek, és ez jó dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Aha - bólintok, miközben a szobával van elfoglalva. Amúgy érdekes, hogy még nem járt itt, eszembe sem jutott áthívni, mondjuk érthető. Az ő házuk azért ehhez képest meglehetősen máshogy fest, meg minek is hívtam volna át, ha állandóan ott lebzselek. Jól van, oké, nem hozom fel a témát. Beengedtem hát és hoztam neki vizet. Kinyitottam egy üvegpalack kristályvizet, ami import áru, és még én is szívesebben iszom, mint az itteni vizeket. Lecsavartam a kupakot és kitöltöttem egy fél pohár vizet. Nem azért, mert drága - bár ez is tény -, hanem mert tudom, hogy ez nála ugyanolyan pótcselekvés, mint a múltkori pakolászás. A helykínálást már nem fogadja el, nem baj, csak így talán kínos lesz az egész, amit mondani szeretne. Hát persze, hogy arról beszél, miközben átadom neki a poharat, hogy legyek megint Natival. Szuper! De ha ki vagyok tiltva, hol, mikor és meddig a lényeges kérdések. A válasz meglep, sőt, nagyon meglep. Valószínűleg ő is rájött, hogy kissé túlzásba esett a múltkor.
- Oké - mondom kurtán, mert nem tudom hova tenni ezt a meghívást. Most meg azt érzem, hogy a gyerek az ürügy, és ki akar engesztelni. De akkor meg miért? Ahh, mindegy. Közben azért várom, hogy mit akar még, mert tudom, hogy nem ennyi az egész. Végül kiderül, hogy sajnálja, ez is ő. Bár hirtelen haragú, meg heves vérmérsékletű, de mégis tudja, hogy megbánthatott. Meg ugye Natali is biztos elmondta már neki egy párszor, ihihi.
- Jól van, meg van bocsájtva. De mivel nem vagyok mindig pofátlan, jó lenne tudni, hogy mit szeretnél. Heti kétszer menjek csak maximum? Nekem nem gond, nem akarok zavarni, ha úgy érezted, hogy elnyomlak Natinál, vagy mondjuk engem jobban szeret. Tuti, hogy nem feszt arról fecseg, hogy majd megmutatja neked, meg anyu így, anyu úgy, szóval nem kell félned - tény, hogy a kiscsaj tényleg szereti őt, nem is csodálom. Az meg, hogy mostanában én vagyok a favorit is érthető, sokáig nem volt neki apja, most meg van és mókás dolgokat csinál vele. Meg nyilván hallgat is rám, nincsenek konfliktusok még. Persze, ha majd lesznek, akkor kapom majd én is, nem félek én ettől, hogy minden nyugodt marad.
- Örülök, ha így gondolod, nekem is fontos ő - mosolyodom el, de én leülök a "konyhában" lévő egyik székre. Biztos van még it valami, csak ki kell várni, hogy kész legyen, mint a jó süteményt.
- Na és mi van azzal az Ákossal? Meg a rendőrségi ügyeddel. Azon azért jót röhögtem! Főleg tegnap, mikor összekapcsoltam a kinevezéseddel. "Egy prostituált irányítja a híres mágusiskolát!" - olvasom fel a nemlétező szalagcímet, mintha egy újság lenne a kezemben. Na, hova jutott a mágusvilág, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Miközben beszéltem Zétényhez, egy kicsit izgultam, volt bennem némi stressz, nem tudtam, hogyan reagál majd, hisz sikerült megbántanom. Tényleg túlreagáltam a múltkori helyzetet, valóban nem volt szép, hogy hozzá vágtam azt a plüssállatot, s az sem, amiket hozzávágtam a fejéhez. Szóval volt is bennem félsz, hogy sikerült mindent elrontanom, s hogy elmartam a lányom apját, aki most majd megint tovább áll, újra lelép, én pedig örökre hallgathatom majd azt a lányomtól, hogy anya, ez is a te hibád! Azt pedig nagyon nem akartam, hogy a lányom apa nélkül éljen tovább most, hogy végre rátalált.
Úgy tűnt, Zétény egész jól fogadta, legalábbis a szavaiból ez jött le, még sem esett le rólam a kő, még mindig nehéznek éreztem a mellkasomat. Ráadásul  még most is éreztem benne némi távolságtartást. Úgy beszélt velem, mint egy diplomata, aki időpontot egyeztet. Tehát nem bocsájtott meg.
Felpillantva rá, hallgattam amiket és ahogyan kérdez, közben a gondolataim közé kúszott néhány múltbéli emlék is, mint amikor először futott össze Natival ott a boltban, vagy amikor én futottam vele össze újra a kastélyban.
- Nem, nem éreztem úgy - feleltem szűkszavúan, kikerülve a korábbi kérdést, s most kaptam a pohár után, hogy a kitöltött víz egy jó részét megigyam. Míg ittam, legalább addig sem kellett felelnem, meg amúgy is, olyan volt, mintha teljesen kiszáradt volna a torkom.
- Persze, hogy így gondolom - ezt már azután mondtam, hogy lenyeltem azt a pár korty vizet, s mivel ő közben a konyhának kijelölt helyhez sétált, így kénytelen voltam követni, mert nem volt kedvem a szoba másik feléről folytatni a diskurzust.- Ákossal?Mi…honnan tudsz te arról a rendőrségi ügyről? - meglepetten pillantottam Zétényre, hogy ennyire képben volt, pedig ilyesmikről nem is nagyon beszélgettünk. Ő persze viccelődni próbált, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy jó mókának tartotta azokat a pletykákat, én viszont most nem igen tudtam vele együtt nevetni, mert egy fokkal feszültebb voltam a Farkasnál.
- Ákos…ő egy kedves barátom, mostanában sokat utazik - mondtam röviden, hisz mit is kellett volna mesélnem? Hogy tavaly együtt töltöttem vele egy éjszakát, vagy hogy nagyon kedveltem? - Az egy félreértés volt, néhány öregasszony fújta fel a dolgot és bolhából csináltak elefántot. Megjegyzem, mai napig zokon veszem azt, hogy egy szimpla feljelentés elég volt ahhoz, hogy meggyanúsítsanak - meséltem némi felháborodással a történteket, de meg is torpantam közben. - Nehogy mondj most valami jópofát, mert úgyis tudom, hogy eszedbe jutott valami. Igen, emlékszem, hogy azon a bulin prostinak öltöztem a javaslatodra, de nem , még mindig nem vagyok prostituált - húztam számat egy negédes mosolyra, de azért bekúszott egy őszinte mosoly is, ahogy eszembe jutott az a kis buli. Rég volt, akkoriban ismerkedtünk meg, s kapható voltam az ilyen apróságokra. Közben mégis csak letelepedtem mellé a székre, a blézeremből pedig kibújtam, mert kezdett melegem lenni ebben a szobában. - Nehéz, hogy itt vagy, tudod? - törtem meg végül a csöndet, s míg egyik kezem a pultra fektettem, addig másik kezemmel az összehajtott blézerem a combomon fektettem el.- Mikor ott vagy nálunk, látom, ahogy játszol Natival a nappaliban, ahogy fotózod őt, vagy mikor épp szendvicset készítesz neki. Olyankor mindig olyan érzésem támad, mintha…egy család lennénk, és…ez olyan jó érzés. De aztán meg kimész azon az ajtón, és nem jössz napokig.  Aztán meg megint ott vagy. Kedves vagy velem, az illatod az orromba kúszik és legszívesebben megérintenélek, de aztán bevillan az, hogy nem tehetem, mert a lányod miatt vagy ott, és nem miattam. És most biztos komplett idiótának tűnök, egy szeszélyes libának - mosolyodtam el keserűen, miközben egy kecses mozdulattal próbáltam kitörölni szemem sarkából a könnyet úgy, hogy ne kenjem szét a sminket. Felpillantva rá meg csak megvontam a vállaimat egy mosollyal az arcomon, mert hát, csak én lehetek ennyire hülye, egy kamu prostituált, aki “iskolát igazgat”.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem - vágtam rá szinte azonnal, de ki hallgat rám? Ja igen, a barátom valahogy soha. Összevont szemöldökkel néztem a mókolását a filccel, és csak csóváltam a fejemet. - Még mindig nem. És remélem azt is tudod, hogy így még csak megcsókolni se foglak - fordult vissza a pizzám felé. Minek nekem párkapcsolat, ha ott van az a zseniális étel egy adag csípős paprikával a tetején? Jobb barátom lenne, mint ez a félnótás. Még csak vissza se szólna nekem.
- Pontosan. Az sose fair, ha csak az egyikünk mond le valami nagy dologról. Sok ilyen dolog rámehetne a kapcsolatunkra később. Nem kockáztatok - mosolyogtam a férfira. Tudhatta jól, hogy neki ennyi volt a szabad élet. Kifogtam magamnak, és nem engedtem többé. Mert szerettem. A szívem őt választotta, az övé pedig engem. Talán eleinte is csak rosszul kezeltük a másik iránti vonzalmunkat, és azért veszekedtünk olyan sokat. Na persze nem mintha most minden rózsás lenne, de lassan összecsiszolódtunk újra.
- Sajnálom, de a bajusszal a szád felett nem tudom komolyan venni a kérdésedet - nevettem el magamat, ahogy rápillantottam. - Olyan mintha valami állat oda mászott volna - mosolyogtam továbbra is. Kezemből még a pizza is kiesett. Egy pillanatra olyan normális volt minden. Mintha sose lett volna kórház, se szakítás, se nyomorúságos, önsanyargató hónapok. Ketten voltunk a világ ellen, és hirtelen már legyőzhetetlenekké is váltunk. Legalábbis ha mást nem is, legalább a csípős pizzát sikerült legyűrnöm. És ez, az első lépés volt a jövőnk felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Még mindig nem tudom, hogy hányadán álljak Nadiaval. A múltkor elküld, és most ide jön bocsánatot kérni? Mert nyilvánvalóan ez a szándék, mivel, amikor elkapja a gépszíj, ő sem enged. Nem mintha rám jellemző lenne a saját vélt igazam elengedése, meg ha úgy van és belémlép, akkor nem igazán fogom vissza magam és még mindig tudok bunkó lenni. Mit csináljak, ilyen vagyok, de úgy gondolom, hogy ezen a téren már rengeteget fejlődtem, köszönhetően az üldöztetésnek. Muszáj volt, ha nincs semmi ilyen, akkor valószínűleg nem ilyen ember lennék. Még az is lehet, hogy boldogabb, bár Nati igazán kiteljesít. Valószínűleg, amikor már nagyobb lesz, előhúzza majd azt, hogy nem neveltem eléggé, meg ott hagytam őket, és még lesz is benne igaza. Más kérdés, hogy majd akkor semmi köze nem lesz a tárgyhoz, meg Nadiatól eddig jó nevelést kapott, szóval hiába is fog vádaskodni. De ez még egyelőre igen messze van.
- Csak felfigyeltem rá, egy ismerősöm mondta, de mindegy is, tudom, hogy kamu volt, csak jót nevettem, mikor kiderült, hogy téged tartanak prostinak. Tény, hogy  tudsz szexin öltözni, de azért vannak határok - kacsintok rá mosolyogva, remélem nem érti félre az egészet, csak szórakozok vele. Én is megiszom a magam vizének a felét, miközben az Ákos nevű "kedves barátjáról" és az öregasszonyok pletykáiról hallgatom. Tényleg kemény itt az élet, öcsém!
- Na igen, az a buli jó volt. Nem tudnám illendően mondani, hogy jól néztél ki kurvának, szóval inkább nem mondok semmit - vonok vállat, hiszen így sikerült elvenni az egész élét. Én pap voltam, de nem éreztem magam jól abban a gúnyában, túl szoros volt, Nadiaé sokkal egyszerűbb és jobb volt. Sokat mutató, de végül is ez volt a beugró. Ezek a muglik milyen dolgokat tudnak már kitalálni!
- Nehéz? - ráncolom össze a homlokom, mert még nem tudom, hogy pontosan mire akar kilyukadni. Mi benne a nehéz? Ráadásul én eddig is itt voltam, de ezzel az olcsó poénnal most nem akarom megszakítani a gondolatmenetét. Látszik, hogy nehezebben vette rá most erre magát, mint gondoltam. De aztán végül megértem, hogy mire gondol... a család. Nos, nem tudom, ettől még lehetünk család, ha a mama elköltözik, ehehehe.
- Annak, de ezt már megszoktam - mosolyodom el, és észrevettem ám a mondatai mögötti másik értelmet is. Azért jól esik, hogy még mindig tetszem neki, attól függetlenül is, hogy a múltkor rám akart mászni. Akaraom mondani, rám mászott. Annyi baj legyen, akkor rá lehetett fogni arra, hogy ivott, meg szomorú volt, de most ez őszinte volt.
- Amíg nincs senkink, nyugodtan megérinthetsz szerintem. Persze nem tudom, hogy pontosan mire gondoltál az érintésen... - emelgetem meg egyszerre a szemöldökeim, majd komolyabb képpel folytatom. - Fogalmam sincs, hogy jó ötlet lenne-e újra randiznunk, mert nekem sem vagy éppen semleges. Tök jó rátok nézni, és mindig is ilyesmi családra vágytam, de... - kicsit megállok, magam sem tudom miért, pedig pontosan tudom, hogy miért. - ...a múltunk nem tudom mit okozhat. Ráadásul az anyósjelölt eléggé egyértelmű állásponton van, nem szeretném, ha miattam bántana, főleg nem azért, mert szeretlek. Mert szeretlek, még ha nem is úgy, mint régen - révedek el egy pillanatra. - Szerintem tudnálak úgy is, de egyelőre várjunk még, hogy biztosabbak legyünk a dologba. Addig pedig szívesen leszek a családod része, és ha mégsem minket akar egymásnak a sors, úgy is. Natit nem adnám oda senkinek - nem mintha bármilyen jogon követelhetnék dolgokat, de úgy érzem, ha ő őszinte velem, akkor legyek én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minden olyan mesébe illően alakult egész nap, de tényleg. Jót sétált a szép időben. Aztán találkoztak Bertalannal. Aztán bejöttek és ő finom süteményeket tömhetett magába. Beszélgethetett azzal az emberrel üldögélve, ebben a menő cukrászdában, akire felnéz. Ráadásul még picit bele is pistult menet közben. Erre most leforrázta. Nagyszerű. - Igen...igen, jól vagyok. Semmi bajom, csak kicsit zsibbad a kezem - pislog fülig vörösödve és visszahúzza kezét, amit lehet nem fog egy ideig megmosni, mert akkor lejönne róla az auror lenyomata. Olyan aranyos tőle, hogy még ő aggódik. Réka szélesen elvigyorodik erre a gondolatra. Aztán eszébe jut valami. - Elmondod mit éreztél közben? Mert magamon nem tudom kipróbálni, de nagyon érdekel, hogy milyen, amikor csinálom - csacsog, hogy valahogy elfedje a zavart, amit a bénázása meg Bertalan miatt érez, de a természete felülvezérli. Kezébe ragadja a férfiét, és amennyiben az nem húzza el, úgy nézegetni kezdi. Olyan közelről hogy kicsit kancsalít is és orrában érzi a másik fél illatát, vagy legalább az öblítőét, amit használ. Széles béka mosolya büszkén uralja el bájos hörcsögarcát. - Ügyes vagyok! Szebb lettél, mint új korodban. Mondjuk az voltál eddig is, de tényleg nem látszik semmi - vizsgálgatja a kezet, majd mikor rájön, hogy épp fogja a kezét egy komoly aurornak, vagyis annak pont, akit elvileg ő fog majd tanítani, gyorsan de puhán leteszi a kezét az asztallapra. Felmosolyog és eligazgatja ujjait, ha nem húzta el a kezét a férfi. Aztán inkább egy villányi süteménnyel fojtja magába a hülyeségeket, amiket mondana. Nehezére esik nem beszélni, de most talán jobb, ha megvárja Bertalan reakcióját és addig is magában nagyon gyorsam és vég nélkül kezd elmormolni minden általa ismert imát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A velem szemben elhelyezkedő magas gyereket élvezetes bámulni evés közben. Mindig is fürkészni az embereket, magamban szeretem is véleményezni is őket. A lányokat és fiúkat is ugyanúgy. Ha rákérdeznek én elmondom mit gondolok, ha közelebbről is megismerkedünk egymással arról a dologról is szívesen beszélgetek, és ha kell pontozom a teljesítményt is, vagy hogy ki mennyire odaadó. Az evés témájához nem gondolom hogy illik az éppen elgondolt téma, így el is hessegetem. Az egy másik alkalommal majd. Kicsit zavaró, hogy tőlem is magasabb már-már szinte felém magasodik, fentről az égi bírák mellett tekint le rám zöld szemeivel. Azt mondják hogy ezek az emberek a legveszélyesebbek, de lehet csak közhiedelem. Ördög tudja. Elég nagy szelet pizzákat sütnek ki, ránézve a megkezdett szeletre olyan mint amikor egy egészen parányi egér, megkezd egy kilós sajtot. Amíg van mivel leöblítenem addig nincsen semmi probléma. Most egy újabb falat után úgy érzem hogy elférne rá egy kis só. Én nyilván olyan hülye voltam hogy eldobtam, viszont nem fogom megsózni mert akkor biztos hogy nagyon sós lesz, így hozzágondolom a sót. Szokásom hogy elsózom a kajákat.
- Szeretnéd? – kérdezem a köpésre utalva, majd pár korty vizet töltök a számba, és mutogatok hogy most akkor köpjek vagy ne. Úgy döntök hogy nem, ezért lefolyik a torkomon. Lehet hogy jót beszélgetek ma, vagy talán tudok egy kis zűrzavart csinálni az ő fejében is? Hát, nem lenne tanácsos mert lehet rám borítja az asztalt vagy letömi egyben a pizzát a torkomon. Őt megkíméljük. Ha tudná milyen nagy szó hogy valakivel nem szórakozok, szó szerint meghajolna előttem. Bár, nyilván azt hinné hogy ő kivételezett személy.
- Köszöntem. Nem tudod elég pikáns? – kérdezem, hátha már volt szerencséje a Félszemű kecsapjához. Eszembe jut, hogy még sosem próbáltam mustárral a pizzát, legközelebb biztos megcsinálom. Lehet hasmenés lesz a vége, ezért Dominikkal próbálom ki. Valami kisebb tolás éri a lábam, azt hiszem hogy a tulaj macskája szaladt el az asztal alatt.
- Nem gáz, ezért felesleges bocsánatot kérni – mondom neki, és szószt nyomok a szeletre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Hűvös késő délután a mai, kezdem úgy érezni nem ezt az időpontot kellett volna választani erre az alkalomra. A kastélyban is vannak finom sütik, meg minden de mivel még nem próbáltam ki a falusi cukrászdát, úgy gondoltam ez az alkalom megfelelő lesz rá. Tegnap a folyosón összefutottam egy nagyon régi barátnőmmel, akivel úgy negyedik év elején megszakadt a napi kapcsolat. Persze azóta is köszönünk egymásnak, de már nagyon régen csináltunk már valamit közösen. A szőkeséggel egymás mellé csapott minket a folyosó tömege, amelyből egy kellemes délután kerekedett ki. Rengeteget beszélgettünk, és a vacsoránál miután elváltunk megbeszéltünk egy találkozót, mármint elhívtam egy finom pillekönnyű krémesre a Czukorvarázsba. Sok haver ajánlgatta már, mindig oda vitték el a csajaikat, de nálunk annyi a különbség hogy még semmi nem alakult köztünk, barátok vagyunk. Nem látok a jövőbe, ezért nem tudom hogy mi lesz ebből az egészből, de én már eleve meg vagyok elégedve egy ilyen baráttal. Olyan jól megérti a heppjeimet, és nem is sértődős fajta, a tipikus hisztérika ellenkezője. A kigombolt szövetkabátom alatt szinte didergek, majd begombolom a gombokat és egy kicsit sokkal jobb lesz a helyzet. A cukihoz érve nem látom Médit, akkor biztos még van valami dolga a faluban. Az épület széléhez sétálok, és megállok a szélénél, majd nekidőlök a falnak. Nem igen szeretek várakozni, de nélküle nem akarok bemenni, rögtön felfalnám a sütemény készletet mint utoljára otthon a városban. Szegény cukis néni azt sem tudta hova kapja a fejét örömében, apámék meg sírhattak a fogyasztásom miatt, de örülhetnek hogy nem egy egész havi fizetésüket cukiztam el. Mi is tehetne boldogabbá, mint hogy idegesítsem őket? Valami jó kis témát kell felhoznom hogy megnevetessem a csajszit, imádok bohóckodni. Egy szerelmespár elsétál mellettem. A csaj és a pasi is elég jó bőr, de a csávó bevallom jobban tetszik külsőre. Rá is kacsintok, mellyel csak annyit eredményezek hogy elpirul majd szinte futva tér be a cukiba a lánnyal. Nyugodj meg gyerek, ott van a barátnőd az oldaladon, kapcsolatokat nem akarok tönkretenni, meg nem is gondolom komolyan szokás szerint. Mostanság úgy érzem hogy én is kétpályás vagyok, de van amikor nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem csókolnál meg? Ms. Kazanov, még a végén aggódnom kell, hogy esetleg egy bizonyos elvárt kinézettel kell szolgálnom? Már látom is magam előtt a házassági szerződésünket, te meghízhatsz, de nekem mindig úgy kell majd kinéznem mint egy latin lover.
Ezt a kifejezést az egyik ezer éves újságban láttam, ami érthetetlen módon, de lent van a tárolónkban. Mivel lassan, de biztosan haladunk afelé, hogy nekünk közös életünk és közös otthonunk legyen, ezért az egyik hétvégén, amikor hazamentem, lenéztem a tárolóba, hogy mit lehet ott találni, és akkor bukkantam rá a kincsekre, vagyis a múlt legfélelmetesebb emlékeire. Vannak meglepő dolgok, mit ne mondjak.
- Nem is akarok kockáztatni. Szerintem ez teljesen működőképes. Nem egyszer te, egyszer én. Csak arra kell majd figyelnünk, hogy egyforma nagyságú dolgok legyenek.
Mondjuk ezt kimondani is kár, eddig nagyon egyformán gondolkoztunk, nagyon ésszerű döntéseket hoztunk, még, ha ez nem is tűnhet úgy a mi esetünkben. De könnyű, igazából nem bánok semmit, mert érzem, hogy ahogy rá pillantok, a tökéletes társamat látom, a nőt, aki erős, aki küzd, aki okos, eszes, bosszantóan tudálékos, szörnyen magas, idegesítő, az, aki mellett nem tudok nyugalmat erőltetni magamra, és akiért ölni is képes lennék. Néha megfojtanám egy kiskanál vízben, máskor a széltől is óvom. Nekem teremtették, igazán nekem. És egy ilyen kincset, egy ilyen találkozást sosem szabad félvállról venni.
- Mondjuk jobb, hogy állat, mintha más, de amúgy, hogyan fogom én ezt leszedni?
Mert persze kell a csókja, és hát én, egyszerű lélek azt hittem, hogy ez dörzsöléssel lejön, de nem. Csak piros lesz a felülete a bőrömnek, ahogy dörzsölöm, de még csak el sem mosódik, úgy tűnik, így maradok egy ideig, de ez sem zavar, most minden jó, és titkon csak repes a szívem azért, mert eszik, de ennek semmi jelét nem adom, hiszen ez teljesen természetes. Ez itt a tökéletes este, a tökéletes élet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ha az embernek van egy húga, aki történetesen hiperaktív, azt gondolja magáról, hogy hatalmas szerelemguru és Zorkának hívják.. Nos, az biztos lehet abban, hogy rövid időn belül kerül fel olyan oldalakra a képe és bemutatkozása, mint a boszitárskereső vagy kerül telefonjára a witchder applikáció. Barnabásnak fogalma sem volt egy ideig arról, hogy ugyan már miért csipog annyit azon a bosszantó hangján a készülök és írogatja ki, hogy egyezés, illetve miért kap baglyokat, melyekben ők képei és bemutatkozásai vannak. Aztán egy csodálatos őszi napon, mikor szőke testvére berobbant az ajtón azt kiabálva, hogy RANDID LESZ! minden értelmet nyert. Az a mocs..mocskosul szerethető nőszemély addig-addig levelezgetett, üzengetett, küldött füstjeleket egy másik nővel, míg randevút beszélt le vele Barnabás háta mögött. A férfi általában minden helyzetben képes úriember maradni, de abban a pillanatban, mikor ezen szavak eljutottak tudatáig.. mosolya nem volt a legőszintébb, s a száját elhagyó szavak nem voltak olyanok, melyeket az ember szívesen vetne papírra.
Vonakodott. Ó, de még mennyire húzta a fülét, száját és khm a farkát is, mert ez egyáltalán nem az ő asztala, de az sem kenyere, hogyha már a nevében meg van valami beszélve, azt csak úgy elfelejtse. Ezért van itt. Bárgyú vigyorral, sportzakóban, frissen fésülve, borostás pofával és nézegeti a hölgyeket. Képet nem kapott, de nem ám. A szőkeség volt annyira pofátlan, hogy csak paraméterekkel látta el, így esik meg az, hogy Barnabás odalép az első nőhöz, kire a leírás illik és lássanak csodát ki az?
- Hát ez kicseszett jó - semmi köszönés, semmi tiszteletteljes bemutatkozás, csak egy hatalmas röhögés tör ki belőle, ahogy tekintetét végigjártatja a nőn. - Mindig is tudtam, hogy a húgom nem normális és klinikai eset, de hogy volt képes bejátszani, hogy megkért téged erre... - és még mindig nevet, mintha csak egy komédiát nézne kívülről. - Fizetett neked azért, hogy elgyere és a bolondját jártasd velem? Mennyit adott? Meddig kell elmenned? Csak egy vacsora és ennyi vagy esetleg több héten, hónapon át húzódó valamire kért meg, hogy aztán adegy ti jót röhögjetek, adkettő a férjednek legyen még egy oka arra, hogy kicsináljon? - vezeti végül érdeklőd tekintetét Mrs Brightmorera immár egészen komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hogy is fogalmazzam meg finoman? Ha most egy pohár cukros limonádét innék, attól is úgy beállnék, mint Kati néni a dianáscukortól, de tényleg. Hát komolyan mondom, hogy szétzsibbadt az agyam, és bármennyire is mondtam, hogy én ezt egyedül nem vagyok hajlandó végigcsinálni, a végén mégis egyedül mentem, ami azt jelenti, hogy Denis-t annyira, de annyira meg fogom verni, hogy... igen, én ütöm, ő meg nevet, csodás felállás lesz. De a lényeg, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, fáradt vagyok, és amúgy is, mindenki elmehet a... oda.
Ahhoz azonban, hogy egyek is, ne csak igyak, ételnek kellene lennie a hűtőben, ami nincs, mert Jason valahol a fellegek felett van, meg amúgy is férfi, én meg hát ugye a nő, aki vezeti a háztartást, gyereket nevel, próbálja a nem létező, de annál problémásabb szerelmi életét egyben tartani, és még dolgozik is. Hát mikor volt nekem időm bevásárolni? Semmikor. Így hát a problémát elengedve, az apámtól szabadulva, de még mindig úgy, mintha nem lenne agyam se semennyire se, haladok előre, és szánt szándékomban áll, hogy a Benzsay vegyes kínálatát nézzem meg, de aztán egy hatalmas korulás és vége...
~ SÜTI. Sütisütisüti... KÉREK.~
Aham, nos, terhes nem vagyok, de hát a hasam azt fogadja csak el, amihez kedve van, én nem tudok nem azt enni, amit vágyok, és bár csinálhatnék én is, de mi lenne, ha most inkább másét enném? Meg ihatnék egy teát, azt a finom epreset. Úúú igen, az tökéletes lenne. Megpróbálom kihúzni magam, és emberivé változni, hogy aztán amikor úgy érzem, rendben vagyok, belépjek, megjött a díva, ilyen ez. Vidám mosoly, pedig ez ebben az állapotban külön művészet, és már libbenek is tovább, hogy aztán teljesen kipattanjon a szemem, mert olyan szinten rám ripakodik Barnabás, hogy csak pislogni tudok, és azt sem értem, hogy most mi van.
- Héhéhéhé! Egy, Zorka teljesen rendben van, ha a bátyámmal szétmennek, az én asszonyom lesz. Kettő, mi a fene bajod van neked?! Komoly erőfeszítéseimnek hála, még életben vagy. Sőt, Annie még nálam is jobban védett, szóval gyakorlatilag érinthetetlen vagy. És három, mivan? Mit adott és mit kell csinálnom?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem vagyok híve semmiféle elméleteknek, miszerint minden is elromolhat és el is romlik. Ez egyszerűen már csak ilyen. Ki nem öntötte le már magát kávéval, vagy bármi más forró, ragacsos akármivel? Mindenki. Elég egy fáradt pillanat, egy hétfő, vagy akármi más, aztán kész is. Ha másnak okozzuk, akkor pedig halmozódik minden és sokkalta kellemetlenebb az érzés. Megértem én azt, hogy zavarba jön ettől, hogy kissé kapkod és nem érzi biztosnak a mozdulatait, így a haragnak egy apró jele sincs bennem, rajtam. Ellenben azért az aggodalom annál inkább, mert míg más a nedves szalvétát nyomná a kezemre, ő egészen más módszerrel csitítja az égő felületet, igencsak hamar és véglegesen. Igen ám, de tudom, hogy ennek ára is van. Sóhajtok egyet.
- Akkor jó. Annyi még bőven bele is fér. Máskor meg nyugodtan hagyd, ne strapáld magad ilyen apróság miatt – bár mosolyom azért elárulja, hogy most sem haragszom és nem leteremteni akarom. Felnőtt nő, hiába tanul még, a döntései önállóak, ahogy az is, mit cselekszik és mit kockáztat. Bár tény és való, ha nagyobb gond lenne és ezen múlna minden, nyilván hálás lennék, de attól még ott lenne, hogy ő közben rosszul lehet. Nem tudom. Egyszerre ad és elvesz ez a képesség, nehéz így megítélni.
- Hú, hát nagyon időm nem volt felfogni – pislogok párat a kérdésére, hogy mégis mit éreztem. Meglepettséget és értetlenséget, leginkább, de tudom, hogy nem ezekre kíváncsi. Lepillantok a kezemre, átmozgatom az ujjaimat is kissé, mielőtt megfogja a kezem. Hagyom neki, immáron mozdulatlan pihen, ahogy felméri, hogy a bőrömön maradt-e valami vörös folt. Ha maradt is, az maximum attól, hogy odanyúltam és megdörzsöltem, hogy tényleg jól látom, érzem-e, hogy nincs már semmi baja. De érzésre is eltűnt az égés bármely formája. - Kellemes? Kissé meleg, úgy belülről kifelé, kellemes bizsergés. Valahol így tudok rá emlékezni, hogy milyen volt. De nagyon gyorsan történt, nem tudtam nagyon felfogni – szabadkozom, hogy jobb válasszal én sem tudok szolgálni, mint amit lehet, hogy eddig szimplán már tud és ismer. Mondhatnám, hogy máskor majd figyelek, de az kockázatos lenne, szerencsére nem is vagyok olyan, aki olyan sokszor lesérül és ellátásra szorul.
- Jaj, ugyan – nevetek fel arra, hogy eddig is szép voltam. Persze, bizonyára arra mondja, ami épp a kezem bőrét érinti, nem mást. Elvégre, ott történt a „varázslat”. - De azért köszönöm az ellátást. Máskor nyugodtan borogatás is elég lesz, egy-két kék és zöld folt meg elfér. Főleg, ha edzünk és kapok tőled párat – nevetek fel, majd magam is falatozok párat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

– Várjá’ már – emeli fel jobbját, hogy ezzel is érzékeltesse Cath most tényleg ne folytassa. – A TE BÁTYÁDDAL VAN EGYÜTT? – talán a kelleténél kissé hangosabban teszi fel a kérdést, mert hát elég sok szempár szegeződik rá. Tudta ő, hogy van valaki, de a szőke nem volt hajlandó elárulni ki az. Most viszont már sok minden kezd világossá válni a számára. – Jézusom, hát ezért hiszi magáról azt, hogy mekkora isten király a szerelemben és kerítésben. Beszarok – pedig aztán Barnabás mindig igyekszik úriember módjára kifejezni magát, de ez az a helyzet, amikor esélye nincs rá.
– Annie? – repíti vissza a cudar valóságba ez az egyetlen egy név, s szinte érzi, hogy mennyire veri a víz, még paranoiásan körbe is néz, hogy rajta kívül hallotta-e még valaki, mert ha igen, akkor bizonyos, hogy rövid időn belül máglyára kerül. – Azért, ha nem gond, nem kopognék be a jó öreg Dennishez egy üveg whiskeyvel, hogy legyünk már spanok – hogy is ne, bolond lenne, ennyi erővel a saját porhüvelyét is megkereshetné, mert ezer százalékig biztos abba, hogy nem a női nem szavainak hatása miatt él még, hanem inkább azért, mert eddig elkerülték egymást. De már várja azt a pillanatot, mikor az idősebb Brightmore berobbantja a pizzázó ajtaját és az egész kócerájt rádönti élettelen testére. Komolyan. Erre készül.
– Hát tudod.. – veszi vissza most már lendületét kissé, hogy beszélgetésük már ne jusson el máshoz. – Tökéletesen illik rád a leírás, mondjuk ez a rózsaszín elég sokk a szemeimnek, de hát ilyen vagy.. Mit lehet ezzel tenni? – s ezzel nem leszólni kívánja, csupán beletörődik abba, hogy mindenkinek más és más az ízlése. – Szóval mit mondott Zorka, mit kellene csinálnod? Elhitetni, hogy mennyire jófej vagyok, meg magadba bolondítani? Vagy csak iszogatni, enni kicsit? Tudod eléggé nehezen vettem rá magam, hogy egy általa szervezett randin részt vegyek és most, hogy leesett valószínűleg csak poén az egész, még inkább megy el tőle a kedvem… – pedig már az idefele úton egészen beleélte magát abba, hogy lesz egy jó estéje. Nem mintha Cathtel bármiféle baj lenne, sőt.. De azért mégiscsak Brightmore.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Olyan nagyon meglep a mozdulat, hogy tényleg befogom és csak nagy szemekkel pislogok rá, mint aki nem érti, hogy most mégis mi a fene történik. Megjegyzem, hogy tényleg nem értem, azonban jegyzőkönyvbe szeretném vetetni, hogy én nem ritkán hallgatok el, szóval nevezzük ezt most ünnepi pillanatnak, de azért ne lovalja bele magát senki, mert Catherine Hope Brightmore, született Payne majd akkor hallgat, amikor ő akarja.
- Igen?
Nem tudtam, hogy ez ennyire titkos, vagy, hogy egyáltalán titkos, mert hát miért is lenne az, elvégre, ez egy teljesen természetes, és véleményem szerint várható dolog volt. Jó, nem várható, de, amikor megértettem a nagy összefüggéseket, akkor azért egyből kiverte nálam a cukiságmérőt, és hát a bátyám eleve kiszokta, szóval ez az egész helyzet csak tovább doppingolt. De most nem tetszik Barnabás reakciója, szóval összehúzva a szemeimet, csípőre vágott kezekkel nézek rá.
- Hé, a bátyám teljesen rendben van, egy nagy mackó, hatalmas szívvel. Az az egész ember szőrből meg szívből áll, szóval igenis jó tanácsadó az, aki őt választja. Különben is, ő egy Payne, nem Brightmore.
Na nem mintha nekem olyan nagy bajom lenne a Brightmore névvel, de mondjuk nekem nem is kell attól tartanom, hogy Denis elkattan, és… ja nem ide. Jobb családban is megesik, hogy hirtelen él a halottnak hitt testvér, és te egészen véletlenül tudtad, de nem mondtad el, majd pár hónap, igen HÓNAP után úgy gondoltad, hogy előrukkolsz ezzel az aprócska, tényleg, szinte lényegtelen információval. Vajon miért nem prankelem meg azzal, hogy terhes vagyok? Eléggé szeretem az életem, maradjunk ennyiben.
- Azt ne mondd, hogy tőle is tartasz… nyugi, nincs itt, Indiában keresi önmagát, vagy mi.
Legutóbb legalábbis ott volt, és azt mondta, hogy nem is nagyon hiszi, hogy ez a helyzet változna. Talán karácsonyra hazajön, de szereti a fűszereket meg a légkört. Én nem szólhatok egy szót se, mert én is elmentem megtalálni önmagam, és ez eléggé jól sikerült. Éppen mondanék neki valami kedveset, de akkor meg a rózsaszínre szól be, és megint megemelkedik a szemöldököm. Szerda van, szerdán pedig kell valami rózsaszínt viselni. Jó, hát lehet, hogy kicsit sok rózsaszín, de attól még szép.
- Ééés kifúj.
Amikor a mondat végére ér, nyugodtan szólalok meg, és ujjaimat összeérintve jelzem neki, hogy ennyi elég is volt, és most akkor én jövök, ha már úgy elég sok mindent feltételez rólam.
- Szerinted a testvéred egy akkora állat, hogy miután tudja, hogy nehézségeid vannak, még beléd is rúg egyet? Ugyan, és, szerintem, ha Payne lesz, erre a szintre akkor se süllyed le, mi inkább összetartóak vagyunk. Én süteményt és teát kívántam, szóval bejöttem ide, ahol ezeket árulják. Manapság egy cseppet bonyolult magánélettel rendelkezem, nem hiszem, hogy még meg kéne koronázni a férjem húgának volt vőlegényével a dolgot. Nem mintha nem illenél be a sorba, de lehet, hogy most egy kicsit rendeznem kellene a soraimat mielőtt kamikaze akciókba kezdek. Szóval, újra a piacon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mostanában egyre többet beszélgetek Bettivel. Biztosan köze lehet hozzá, hogy Hunorral hogyan alakult a barátságom és talán az övé is. Valahogy bízom ebben a franciaországi utazásban és a lehetőségekben, amiket kaphatok tőle. Akár ottani barátságokat, és annál is több tudást, csak azt bánom, hogy lesznek akiket itt kell hagynom. Pedig csak néhány hónapról van szó. Most mosolyogva figyelem és várom, hogy kikérje magának is a süteményt, így végre átadhatom az ajándékomat. Bettinek nem is kell mondania semmit, a mosolya tökéletesen elég és mindent elárul: örül neki. Mosolyom lesz őszintébb, mégis halványabb a meghatottságtól, ahogyan fürkészem a másikat. Egyedül az zavar meg, hogy a sütemény megérkezik és mindkettőnk elé odacsúsztatják. Aprót biccentek, majd szemezek a finom falatokkal, mielőtt tekintetem Bettire vezetem. - Nagyon szívesen. Bíztam benne, hogy tetszeni fog - mosolyodom el újra és forgatok a tányéron, hogy a süteményem másik oldalát is meglessem. - Annyira jól néz ki! És a tied is - össze is szalad a számban a nyál, majd egy apró darabot szúrok a villámra. - Örülök, hogy kicsit találkozunk a kastélyon kívül is. A vizs… - kezdeném, majd eszembe jut miben is egyeztünk meg. - Szóval biztosan a családoddal is megünneplitek majd a születésnapodat és Elijahval is - egyszer-kétszer láttam Betti barátját, de még nem beszélgettünk. Ami nem meglepő. Igazság szerint lehet, hogy így is jobban nyitok az emberek felé, de fiúkkal beszélgetni még mindig egy kihívás. Még jó, hogy most csak ketten vagyunk itt és a szénhidráttal teli édességek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szerényen mosolyog, a maga szélesszájú módján, ami rá azért annyira nem jellemző. De most egyrészt úgy érzi, hogy bizony picit elkapkodta a dolgokat, már ami a képesség bemutatót és az azt követő faggatózást illeti. Másrészt, lehet az sem volt szerencsés húzás, hogy azt mondta közben, hogy a mellette ülő szép. Na de, ha ez a helyzet! De tényleg! Akkor mit mondjon? Leginkább semmit se kellene. Szóval kivételesen csendben maradva hallgatja az aurort. Néhol bólogat. Főleg annál a résznél, ami az életerő átadás leírására vonatkozik. Azt mondta a Gyógyítónő, hogy mindenkinél más és más a reakció. Így a Réka arcára időközben kiült érdeklődő kíváncsiság teljesen valós. Kiszélesedik mosolya, amikor a kellemes és a melegség szavakat hallja. Ezt jó jelnek veszi. Ugyanis úgy tudja, hogy megesik olyan is, hogy egy szervezet nem fogadja be az energiát. Szerencsére nem így történt. Sőt, a férfi szervezete szinte azonnal magáévá tette a tőle kapott erőt. - Szerintem én fogok majd ellátásra szorulni, mert két vállra fektetsz pár edzés után - mondja vigyorogva és félig tele szájjal. Aztán belekortyol a kellemesen melegre hűlt innivalójába, amit ismételten megkapott. Nagyon finom. - De nem bánom. Egy képzett aurortól kikapni dicsőség nekem. Szóval..Mikor kezdjük? - kérdezi és olyan fejet vág mint egy cuki quokka. Vannak a femme fatale típusú nők, a bájosan és naivan elbűvölő nők, meg Réka a quokka. Nem véletlenül nem jár senkivel. Kevesen vonzódnak az ő típusához. De ettől ő még nem akart soha megváltozni. Jól érzi magát úgy, ahogy van. Hebrencsen, vigyori széltolóként. Olyan lányként, akinek mindig van pár napsugár az egén, amitől még a legborúsabb napon is remek kedve tud kerekedni. Most is tele van a lelke örömmel. Már a tudattól is, hogy Bertalan mellett lehet és isteni sütit ehet. Könnyű őt boldoggá tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Viszont látni egy régi ismerőst gyakrabban megesett Ezrával, mint az ember gondolná. Ezen helyzeteket a sok utazás hozta magával, hiszen teltek el úgy hónapok, hogy senki nem tudta Közép-Európa melyik részén bukkan fel a férfi és mikor belefutottak már meg sem kérdezték meddig tervez maradni. Többek között ezzel is járt a kalandor lét. Most mégis úgy érezte, mintha Henrikkel tegnap találkozott volna utoljára. Pedig nagyon nem így volt.
Halk nevetése kapott erőre és szabad keze akaratlan dörzsölt egyet szakállán. - Próbállak utolérni, hogy kiegyenlítsek - mondta a fiatalabb. Henrik mellett hajlamos volt a határozottságából visszavenni. Néha ez szórakoztató sztorikhoz vezetett, néha pedig fergetegeshez.
- Téged is, barátom - mosolya éppen úgy húzódott ívre, mint annak a kamasznak, aki alig várta a következő ötletet, aminek az eredményét megúszósra vehetik. Elengedte Henriket és közelebb húzta a pultra tett korsót. Addig nem bántotta amíg a pultos pedig intézte a másik világos sört.
- Ne is mondd! Mintha a kastély falai fáradtan sóhajtottak volna - reflektált érdesebb, ugyanakkor nevetős hangon. Nem véletlen írta meg mihamarabb azt a baglyot. Azért jött ide, hogy oktasson, mint érett, felelősségteljes és céltudatos felnőtt, akivé vált. Aha. Rögtön képes lett volna a cimborájával előkészítőssé avanzsálódni. Még csak azt sem mondhatta, hogy "mint a régi szép időkben", amikor néhány éve a levelezéseik is hasonló hangulatot árasztottak magukból. Két komoly kutató - de ha Ezra egyetlen Henriknek szánt levelet egy megbízójának címzett volna meg, valószínűleg kaotikus véget ért volna a történet.
– Várj csak... - egy pillanatra el kellett gondolkodnia, hogy meddig kell visszanyúlnia a múltba. - Bejegyzett lettem a Durmstrangban... - megbillegtette tenyerét, hátha jól lőtte be, majd folytatja. - Aztán egy időre hazajöttem. Dolgoztam Pilismogyorón és Kisispotálytölgyesen, amíg elvégeztem a levelező tanárit az Uagadou-n. Kimentem a lengyel, majd a német rezervátumokhoz részt venni projektekben. Ott voltak az első tanítványaim - tette hozzá, hogy a legjobb barátja is tisztában legye vele merre is kezdték el lebácsizni a diákok. - Legutóbb a kirendeltség Dániába küldött egy kiküldetésre, onnan érkeztem ide - fejezte be és akkor még visszafogta magát. Pedig ezer évig képes lett volna a germánok és a szlávok közti megtapasztalt különbségeket fejtegetni. Helyette visszakérdezett Henriknél. - És neked? Bejött az oktatás a Bagolykőben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szokatlanul morózus hangulatban mászik be az egyik ablak melletti box műbőr ülésére, egyik kezében a magas pohárba töltött áfonyalevet egyensúlyozva. Az ital az asztalra fröccsen, ahogy leteszi maga elé. Közvetlenül a párás üveg mellé, ül, az ablakra ragasztott karácsonyi matricák árnyékot vetnek rajta a bántóan éles decemberi napfényben.
   -  Ha megint lelépsz, kitépkedem a kis lábaidat.
A kukoricalényt figyelmezteti színtelen-rekedt hangon, akit időközben a kabátja zsebéből szintén az asztalra rakott; a mutatóujját is felmutatja felé figyelmeztetőn. Az motyorog valamit, csöpp puffanással ül le a szalvétatartó szélére, majd kezd karácsonyi dúdolgatásba.
   -  Ha még egyszer azt mondom, hogy a long island péntek jó ötlet, kérlek, üss meg. Sose éreztem magam ennyire betegnek.
Ezt már a lánynak intézi, arckifejezése pedig aláfestéséül szolgál halk szavainak. Sápadtabb, mint általában, a szeme alatt kialvatlan sötétség. A háttámla helyett az ablaknak dől, hogy kiszorítsa a rajta gúnyolódó szombat délelőtti fényt. A feje minden bizonytalan szívdobbanásával sajdul egyet, a szeme pár percenként könnyekkel gyűlik meg, gyakran vesz mély levegőt, hogy leküzdje hullámzó hányingerét.
Szénhidrát kell. Amikor ébredés után javaslatot tett a lánynak, minden annyival könnyebbnek tűnt. Hiszen soha semmi sem volt még jobb, mint a társadalom tevékeny tagjai közé merészkedni úgy, hogy látványosan fos másnapos. A legtöbb erejét össze kell szednie hozzá, hogy emberként viselkedjen. Behunyja a szemét, a halántékát dörzsölgeti.
Soha többé nem iszom semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Lustán becsúszok az ablak mellé szabad kezemmel egy istenes ásítást nyomva el. Úgy érzem, mintha legalábbis reggel hat volna vagy még annál is sokkal korábban. Az idő meg csak kontráz erre a verőfényes napsütéssel. Ritkán ennyire derült az ég. Talán csak azért bújt elő a nap bár órára, hogy minket gúnyoljon ki.
Velem szemben Will épp a kukoricaizével perel, ez halovány mosolyt csal arcomra. Édes. Mint egy ötéves.
A kijelentésére felnevetek. Teljesen megértem, az én fejem is totál tompa. A nevetésbe bele is sajdul így hát inkább abbahagyom. Valószínűleg épp ugyanolyan pocsékul néznék ki mint a férfi. Pár óra alvástól ott volnának a karikák a szemem alatt, a fáradt ráncok, az elszíneződött bőr itt-ott, de ehelyett úgy nézek ki, mint egy rendes ember normális alvási idővel a háta mögött. Mégiscsak emberek között vagyunk, nem lehetek trash.
- Megígértem, hogy többé nem ütlek meg - vonom meg a vállamat, aztán szélesedő vigyorral még hozzáteszem - de rúgásról még tárgyalhatunk - Iszok egy kortyot a narancslevemből, közben hátrébb dőlök, neki tehénkedve a háttámlának, az arcmimikám ma használhatatlan úgy tűnik, mert minden rándulásnál azonnal nyilall is a kobakom, mintha rendes muszáj volna neki. Talán jobban jártunk volna ha Willhez rendeljük a pizzát és az ágyban esszük meg. Legalább ez az ocsmány sárga színt nem kéne bámulnom a szemem sarkából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

   -  Ja... jogos. Akkor csak rúgj meg, hogy megjöjjön az eszem.
A közelebb lévő könyökével az asztalra támaszkodik, a tarkóját az üvegnek dönti, fájó koppanással. Behunyja a szemét.
Borzalmas kedve van - ez eleve nem lenne meglepő, de már tegnap is olyan gondterhelt fejjel nyitott ajtót a lány előtt, mintha a behajtókat várná. Általában az estét valamiféle hétköznapi és semleges tevékenységgel kezdi, mintha csak barátok lennének, a hálószobába csak később csábítja át a lányt. Az előző nap azonban érezhetően más volt, a mozdulatai szétszórtak és sürgetők, a szokásosnál is türelmetlenebb. Most nem érdekelte a beszélgetés, feszült volt, a testét akarta, el is vette, ami neki jár. Nyomottsága azonban ettől sem csillapodott, így nyúlt a koktélkeveréshez, amiből először szétcsúszás, egy újabb szédelgős, bizonytalan együttlét, majd nyugtalan alvás született.
Most pedig itt ülnek. Szereti a kis visszavágásait, a cinkos vigyorát, amit lát, amikor felé hunyorít. Pontosabban: más napokon szereti. Most inkább tovább rontanak feszült hangulatán.
William, eljött ház az ideje, hogy törleszd a családod, közöttük pedig az én személyes és fáradhatatlan támogatásomat, amit az elmúlt években kifogásolható viselkedésed ellenére is biztosítottunk a számodra. A család rangidős tagjaival egyetértésben tehát a következő döntést hoztuk...
   -  Sose kérdeztem, milyen a családod. Anyád-apád is mágusok, vagy...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

- Ezer örömmel, de haraphatok is. Olyan isteneset, az is igazán fel tudja ébreszteni az embert - somolygok és néhány pillanatra lehunyom szemeimet. Így picit jobb, de leginkább sehogy sem jó. Furcsa érzés, általában nem jutunk el eddig a pontig. Will sem, pedig ő gyakran részeg, mégis a tegnapi egészen más volt. Nagyon akart látni, aztán nagyon akart dugni, aztán nagyon akart inni.
A kérdésre kinyitom pilláim. Néhány pillanatig őt tanulmányozom, hogy tényleg komolyan érdekli-e a dolog, aztán halvány mosollyal felelek.
- Nekem nincs családom - nyilván nem ez volt a kérdés. Mégis úgy éreztem, hogy mindenek előtt ezt le szeretném szögezni, mert nem lenne fair velem szemben, hogy néhány faszfejről azt higgye Will, hogy a családom. A nagy büdös francokat. Én a saját családom vagyok, egyedül és ami azt illeti a tizenhét évem alatt így vagyok a legboldogabb és érzem magam a legnagyobb biztonságban.
- De amúgy nem vagyok benne biztos. Ez sose volt téma anno. Apám vagy kvibli volt vagy mugli, anyám varázsló lehetett mert rémlik, hogy eltörte a fater a pálcáját, rajta -  tényként közlöm őket, nem csuklik el a hangom és nem is vágok szomorú arcot. Ugyanúgy ejtem ki ezeket a szavakat is mint azt, hogy süt a nap vagy épp dörög az ég. Apám tagadásban kívánt élni, erre kényszerített minket is. Aztán jöttem én meg a metamorf mágiám. Hát enyhén szólva sem örült neki. Nem tud már meghatni. Az embernek egy hihetetlenül jó tulajdonsága, hogy könnyen alkalmazkodik, mindenféle szituációba. Sok időm volt megszokni a magamét.
- Feltételezem kékvérűéknél se valami boldog szó a család - pillantok rá, hiszen eddig sose találkoztam még kedves családdal aki aranyvérű is volt.  Valami baszogatás mindig volt, meg általában erőszak is. Nem lepnék meg ha Will felé is, azért ő is eléggé elbaszott szegény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azóta, hogy tíz-tizenkét évesen kiemelték a Krise-közegből, nem foglalkozott vérminőséggel és származással. Tényszerűen látta a mikroszkóp alatt, hogy a gubancos családfa semmit sem jelent, mindenki vére épp egyformán vörös, a könnyeik pedig ugyanúgy sóvá száradnak a bőrükön, ha veszteség sújtja őket. Aztán visszakerült ide. Keselyűk. A vagyon és hírnév fölötti vita, rangidősek és vak oldalról elnyomott családtagok, ő, a fattyú.
Hazudna, ha azt mondaná, nem hajlamos rá, hogy elnyelje a téma. A lelke mélyén igenis akarja, hogy megkapja, ami születési jogon neki jár. Pénzt, akár hatalmat is - nem azért, mert kiérdemelte, hanem mert jó helyen és megfelelően csengő vezetéknévvel született. Amikor erre gondol, elfelejti, milyen sajátos árnyoldalai vannak a helyzetének.
Hadd emlékeztessünk rá, hogy a segítségnyújtás a családon belül sincs ingyen. Megértjük, hogy szeretett nagyapád - az Isten nyugosztalja a lelkét - nem vette kellő komolysággal a szabályokat. Most azonban...
Tapintatos odafigyeléssel hallgatja a lány szavait, a fejét felé döntve az üvegen. Sejtette, de nem lehetett egészen biztos benne. Ahhoz túlságosan magabiztos a világukban, hogy mugli születésű legyen - bennük évek múltán is felismerhetőegyfajta riadt viszolygás -, azonban dámákat megszégyenítő viselkedése látszik, hogy nem a véréből fakad. Talán abból, hogy egy túlélő ő is.
   -  Ha visszakapom a pálcámat, szívesen eltöröm az apádon különben.
A szája széle fájdalmas mosolyra rándul, az ő hangsúlya sem drámai, tényszerűen közli vele. Tudja már egy ideje, hogy a lányt bántalmazták gyerekként, ennek mértékére azonban nem kérdezett és nem is fog rákérdezni soha. Vallja, hogy bizonyos részleteire a múltnak jobb, ha az ember jótékonyan ráhajtja az ajtót és nem is nyitja fel többé.
   -  Nem. A kékvérűeknél sem egyszerű - az ujjait összekulcsolja maga előtt, azokra pillant le. Beszélni akar róla. De mégis hogyan? Júlia nem ebben a közegben nevelkedett, talán fogalma sincs az életét keretbe foglaló szabályokról. Végül aztán csak levegőt vesz, csöppet benn tartja, majd - Azt hiszem, hogy a családom hozzám akar adni valakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

A gesztusra elnevetem magam, aztán lassan mosolygás és fintor elegyévé csökken a fejfájás miatt. Baszki ez már kezd nagyon idegesítő lenni.
- Édes vagy, de ezer éve elnyelte a föld - legyintek, mert tényleg fingom sincs hol van, ha mákom van talán nem is él. Az volna a legjobb, akkor nem tudna egyszer csak visszatérni. Amitől minduntalan rettegek. Elnyomom magamban, de azt hiszem ez az egyik legnagyobb félelmem. Undorítóan kedves vigyorral beállít egy nap, kitárt karjaival ölelést kér és mézédes hangon fülembe súgja, hogy hazaértem. Mint egy horrorfilm kezdete.
Újra azt a feszültség érzem rajta mint tegnap este. Egyre biztosabb, hogy valami nem oké vele. Nem akarok nyíltan rákérdezni, semmi közöm hozzá. Aztán nem is kell, kinyögi maga is. Leolvad ajkamról a mosoly. Meg fog házasodni? Akkor ezek a kis kalandok véget érnek? Zavar, hogy zavarna ha véget érne, mégis enyhe csalódást érzek. Megfogom poharam és nagyot kortyolok belőle. A narancs savanyú utóíze jól jönne, csak elnyomja a taknyosan édes szirup amit belepumpáltak.
- Tudod már kit? - pillantok rá. Hangom most egészen más, együttérző? Maybe. Mármint az aranyvérűek közötti beltenyészes házasságnak tökre van értelme. Sőt ez ad értelmet az egész házasság dolognak, mert a szerelem az egy nagy lószar. Így Willnek lesz hatalma. Nagyobb mint eddig. Lesz egy nője akit akkor dughat meg amikor akar és valamennyivel több szava is a családon belül. Ő ezzel csakis nyerhet ha félreteszi az érzéseit. Mégsem tűnik annyira feldobottnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tegnap este óta folyamatosan a fejében jár - percekre, ha képes volt elfelejteni, de végül mindig visszakanyarodott a terjedelmes levélhez, ami késő délután érkezett egy elegáns fülesbagoly kopogtatásával, a nagyanyja pecsétjével lezárva. Időbe telt, amíg értelmezte a fennhéjazó angolsággal és körülményesen fogalmazott sorokat és rájött, hogy azok valójában mit jelentenek. természetesen azt nem várhatja el, hogy Madlen Krise egyenesen megfogalmazza neki az akaratát.
Válaszra nyitja a száját - a kukoricalény azonban ekkor, dudorászását abbahagyva pattan fel, hogy hangosan fügyülni kezdjen. Egész testében megrázkódik a hangra, a kis dögöt a tenyerével kapja le az asztalról. Csak int Júlia felé, maradjon a helyén, fáradtan és mogorván kecmereg fel, sétál a pultig, hogy aztán két pizzával térjen vissza. A sajátját - félszemű kukorica - az korábbi helye mellé löki, úgy ül le ismét.
   -  Nem, fogalmam sincs, ki az.
Nem nyúl a reggelije után rögtön, étvágytalanul és némi undorral nézi a felszálló gőzt, egész hátradől ültében. A tekintete innen fordul át a lányra. Nem a barátnője - bár komolyan eljátszott a gondolattal, hogy felveti a lehetőségét, azonban az elképzelés is helytelennek tűnt. Valójában senkije sem Júlia; neki pedig nincs benne tapasztalata, az illem mit diktál ilyenkor. Ha együtt lennének, záros határidőn belül kénytelen lenne szakítani vele, na de kapcsolat híján?
Esze ágában sincs elengedni.
   -  Egy egy procedúra. Ha szerencsém van, több év még, amíg bármi kiderül - mintha csak semmiség lenne, vonja meg a vállát -, de minimum hónapok. Még az is lehet, hogy tévedek, a nagyanyám szereti a drámát, lehet, hogy csak rám akar ijeszteni. De jelezte, hogy ha én nem találok valakit, aki "hozzám illik" - itt az ujjait is a levegőbe emeli - akkor ő fog. Mert valakinek tovább kell vinni ezt az elbaszott vérvonalat. A legjobb lenne, ha az egész velem halna, ha engem kérdezel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A feje fáj, furcsa mód pedig mintha a fogaiba sugározna ki; a nyaka, a válla, általánosságban véve az egész ember egy fájdalomgóc, ami szeretne elnyúlni a műbőr ülésen most és összegömbölyödve szenvedni. Tegnap az első gondolata ez volt, egyedül lenni és dagonyázni az önsajnálatban, azonban hiányozni kezdett neki ő. Vagy még inkább a társasága, az a kis könnyed illúzió, mintha csak az övé lenne. És persze a teste.
Ő is a saját pizzája után nyúl, bár étvágya egyáltalán nincs, tapasztalatból tudja, hogy a zsíros tészta segíteni fog kavargó gyomrán. A kintről beömlő napfény az arcába süt, fél szemét is behunyja - és akkor Júlia a beszélgetés asztalára ráborítja a maga atombombáját.
A szeme anélkül fordul rá, hogy ő maga megmozdulna, az arca bizarr gyorsasággal vesz fel egy olyan kifejezést, amivel Júlia még nemigen találkozott. Valamennyivel élénkebb, mint a pub mögött, talán épp ridegebb annál, mint amikor elküldte a lakásából.
   - Mondd, hogy most szórakozol velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Olyan furcsa az egész reakció. Azt hittem felfogja, hogy tréfa, hiszen annyira adta magát a szituáció, ebből kiindulva pedig csak egy halk, mély nevetést vártam volna tőle mielőtt leint, hogy ne hülyéskedjek.
Azonban a valóság meg se közelíti ezt az elképzelést. Sőt, mi több inkább az ellenkezője. A tekintete...visszarepít a sikátorba. Most nem csak a narancssárga fény világítja meg, hanem minden apró részlet jól kivehető. Hangja rideg. Annyira, hogy kiráz a hideg. Ha most nem ülnék lehet hátrálnék egy lépést vagy átvenném fejben hol is van a pálcám egész pontosan.
Épp teli pofával bámulok rá, így míg megrágom és lenyelem van időm gondolkodni. Nyelvemen van, hogy rávágjam, hát persze, hogy szórakozom, ne nézz már bolondnak. Ha kihánytam volna azt a szart akkor iszok egy másikat.
Viszont ott bujkál bennem a kíváncsiság. Mi lenne, ha tovább játszanék? Meddig lehetne ezt elvinni? Mit tudnék kikényszeríteni Williamből? Megmutatná a foga fehérjét amit megvillantott a sikátorba. Izgatottság fut végig gerincem mentén, már ezerszer éberebb vagyok mint néhány perce.
Lenyelem a falatot aztán, mint aki nem érzékeli, hogy amonnan elég ijesztő atmoszféra áramlik épp a sonkás-gombás pizzájába megvonom a vállam.
- Jobb időpontot kellett volna keresnem erre - megrázom fejemet, miközben a második szeletért nyúlok, közben fel-felsandítok rá. Vajon fog gőz szállingózni a füleiből? És sípolni közben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Benne nincs igazán gátlás azzal kapcsolatban, mivel viccelődik - nyomorúság, halál, beteg csecsemők, egyre megy. Azonban Júlia vékonyka kezei olyan kerületre tévedtek, amit a szemében nem hiba, hanem megbocsáthatatlan bűn piszkálgatni.
Szemei bizalmatlanul kutatják Júlia vonásait, az egész teste mozdulatlan, csak a pupillája szűkül össze a fényben.
Lehet, hogy viccel, igen, valószínűleg ennek kellene a legelső gondolatának lennie. Számára a helyzet azonban hátborzongatóan ismerős és olyasmi, ami ösztönös, dühbe forduló pánikot ébreszt benne. Vannak témák, amit képtelen félvállról venni.
Ez az egyik.
Júlia újabb szelet után nyúl, az ő keze gyorsabb nála, arrébblöki a tányért az asztalon. Félig felemelkedve hajol közelebb.
   -  Júlia, most rám nézel és megmondod, hogy szórakozol vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Egy józan ember itt talán megállna. Zavartan elmakogná, hogy nyilván viccelt én viszont nem igazán vagyok józan. Talán kicsit, mert a másnaposság mégsem nevezhető annak. Apropó másnaposság, széjjel ittam magam tegnap azzal a szar koktéllal, hogy nem esik le neki még innen sem?
Állom tekintetét, nem nézek félre. Mosolygok is közbe, mint egy idillikus képben. Amikor arrébb löki a pizzás tálat meglepetten pillantok le.
- Én ettem volna még - morgom felháborodottan. Azért a ló padlizsánjának is van vége. Étellel nem viccelünk. Fölém emelkedik, én pedig akaratlanul néhány pillanatra döbbentek tekintek rá.
Valami azt suttogja az agyam hátuljába, hogy valljam be. A parancsoló felszólítás a férfitől vad kalapálásra buzdítja szívemet. De nem, legutóbb megfutamodtam. Most nem fogok.
- Nem szeretem ha parancsolgatsz- felelek egyszerűen és a tányér után nyúlok, hogy visszahúzzam magam elé -Attól olyan csúnyán összeráncolódik az orrod felett - mutatok oda a saját orromon.
Egyszerre örülök és zavar, hogy szem előtt vagyunk. Egyrészről védve vagyok valamilyen szinten, másrészt faszért kell jelenetet rendezni mint egy drámakirálynőnek.