Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szokatlanul morózus hangulatban mászik be az egyik ablak melletti box műbőr ülésére, egyik kezében a magas pohárba töltött áfonyalevet egyensúlyozva. Az ital az asztalra fröccsen, ahogy leteszi maga elé. Közvetlenül a párás üveg mellé, ül, az ablakra ragasztott karácsonyi matricák árnyékot vetnek rajta a bántóan éles decemberi napfényben.
   -  Ha megint lelépsz, kitépkedem a kis lábaidat.
A kukoricalényt figyelmezteti színtelen-rekedt hangon, akit időközben a kabátja zsebéből szintén az asztalra rakott; a mutatóujját is felmutatja felé figyelmeztetőn. Az motyorog valamit, csöpp puffanással ül le a szalvétatartó szélére, majd kezd karácsonyi dúdolgatásba.
   -  Ha még egyszer azt mondom, hogy a long island péntek jó ötlet, kérlek, üss meg. Sose éreztem magam ennyire betegnek.
Ezt már a lánynak intézi, arckifejezése pedig aláfestéséül szolgál halk szavainak. Sápadtabb, mint általában, a szeme alatt kialvatlan sötétség. A háttámla helyett az ablaknak dől, hogy kiszorítsa a rajta gúnyolódó szombat délelőtti fényt. A feje minden bizonytalan szívdobbanásával sajdul egyet, a szeme pár percenként könnyekkel gyűlik meg, gyakran vesz mély levegőt, hogy leküzdje hullámzó hányingerét.
Szénhidrát kell. Amikor ébredés után javaslatot tett a lánynak, minden annyival könnyebbnek tűnt. Hiszen soha semmi sem volt még jobb, mint a társadalom tevékeny tagjai közé merészkedni úgy, hogy látványosan fos másnapos. A legtöbb erejét össze kell szednie hozzá, hogy emberként viselkedjen. Behunyja a szemét, a halántékát dörzsölgeti.
Soha többé nem iszom semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

   -  Ja... jogos. Akkor csak rúgj meg, hogy megjöjjön az eszem.
A közelebb lévő könyökével az asztalra támaszkodik, a tarkóját az üvegnek dönti, fájó koppanással. Behunyja a szemét.
Borzalmas kedve van - ez eleve nem lenne meglepő, de már tegnap is olyan gondterhelt fejjel nyitott ajtót a lány előtt, mintha a behajtókat várná. Általában az estét valamiféle hétköznapi és semleges tevékenységgel kezdi, mintha csak barátok lennének, a hálószobába csak később csábítja át a lányt. Az előző nap azonban érezhetően más volt, a mozdulatai szétszórtak és sürgetők, a szokásosnál is türelmetlenebb. Most nem érdekelte a beszélgetés, feszült volt, a testét akarta, el is vette, ami neki jár. Nyomottsága azonban ettől sem csillapodott, így nyúlt a koktélkeveréshez, amiből először szétcsúszás, egy újabb szédelgős, bizonytalan együttlét, majd nyugtalan alvás született.
Most pedig itt ülnek. Szereti a kis visszavágásait, a cinkos vigyorát, amit lát, amikor felé hunyorít. Pontosabban: más napokon szereti. Most inkább tovább rontanak feszült hangulatán.
William, eljött ház az ideje, hogy törleszd a családod, közöttük pedig az én személyes és fáradhatatlan támogatásomat, amit az elmúlt években kifogásolható viselkedésed ellenére is biztosítottunk a számodra. A család rangidős tagjaival egyetértésben tehát a következő döntést hoztuk...
   -  Sose kérdeztem, milyen a családod. Anyád-apád is mágusok, vagy...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azóta, hogy tíz-tizenkét évesen kiemelték a Krise-közegből, nem foglalkozott vérminőséggel és származással. Tényszerűen látta a mikroszkóp alatt, hogy a gubancos családfa semmit sem jelent, mindenki vére épp egyformán vörös, a könnyeik pedig ugyanúgy sóvá száradnak a bőrükön, ha veszteség sújtja őket. Aztán visszakerült ide. Keselyűk. A vagyon és hírnév fölötti vita, rangidősek és vak oldalról elnyomott családtagok, ő, a fattyú.
Hazudna, ha azt mondaná, nem hajlamos rá, hogy elnyelje a téma. A lelke mélyén igenis akarja, hogy megkapja, ami születési jogon neki jár. Pénzt, akár hatalmat is - nem azért, mert kiérdemelte, hanem mert jó helyen és megfelelően csengő vezetéknévvel született. Amikor erre gondol, elfelejti, milyen sajátos árnyoldalai vannak a helyzetének.
Hadd emlékeztessünk rá, hogy a segítségnyújtás a családon belül sincs ingyen. Megértjük, hogy szeretett nagyapád - az Isten nyugosztalja a lelkét - nem vette kellő komolysággal a szabályokat. Most azonban...
Tapintatos odafigyeléssel hallgatja a lány szavait, a fejét felé döntve az üvegen. Sejtette, de nem lehetett egészen biztos benne. Ahhoz túlságosan magabiztos a világukban, hogy mugli születésű legyen - bennük évek múltán is felismerhetőegyfajta riadt viszolygás -, azonban dámákat megszégyenítő viselkedése látszik, hogy nem a véréből fakad. Talán abból, hogy egy túlélő ő is.
   -  Ha visszakapom a pálcámat, szívesen eltöröm az apádon különben.
A szája széle fájdalmas mosolyra rándul, az ő hangsúlya sem drámai, tényszerűen közli vele. Tudja már egy ideje, hogy a lányt bántalmazták gyerekként, ennek mértékére azonban nem kérdezett és nem is fog rákérdezni soha. Vallja, hogy bizonyos részleteire a múltnak jobb, ha az ember jótékonyan ráhajtja az ajtót és nem is nyitja fel többé.
   -  Nem. A kékvérűeknél sem egyszerű - az ujjait összekulcsolja maga előtt, azokra pillant le. Beszélni akar róla. De mégis hogyan? Júlia nem ebben a közegben nevelkedett, talán fogalma sincs az életét keretbe foglaló szabályokról. Végül aztán csak levegőt vesz, csöppet benn tartja, majd - Azt hiszem, hogy a családom hozzám akar adni valakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tegnap este óta folyamatosan a fejében jár - percekre, ha képes volt elfelejteni, de végül mindig visszakanyarodott a terjedelmes levélhez, ami késő délután érkezett egy elegáns fülesbagoly kopogtatásával, a nagyanyja pecsétjével lezárva. Időbe telt, amíg értelmezte a fennhéjazó angolsággal és körülményesen fogalmazott sorokat és rájött, hogy azok valójában mit jelentenek. természetesen azt nem várhatja el, hogy Madlen Krise egyenesen megfogalmazza neki az akaratát.
Válaszra nyitja a száját - a kukoricalény azonban ekkor, dudorászását abbahagyva pattan fel, hogy hangosan fügyülni kezdjen. Egész testében megrázkódik a hangra, a kis dögöt a tenyerével kapja le az asztalról. Csak int Júlia felé, maradjon a helyén, fáradtan és mogorván kecmereg fel, sétál a pultig, hogy aztán két pizzával térjen vissza. A sajátját - félszemű kukorica - az korábbi helye mellé löki, úgy ül le ismét.
   -  Nem, fogalmam sincs, ki az.
Nem nyúl a reggelije után rögtön, étvágytalanul és némi undorral nézi a felszálló gőzt, egész hátradől ültében. A tekintete innen fordul át a lányra. Nem a barátnője - bár komolyan eljátszott a gondolattal, hogy felveti a lehetőségét, azonban az elképzelés is helytelennek tűnt. Valójában senkije sem Júlia; neki pedig nincs benne tapasztalata, az illem mit diktál ilyenkor. Ha együtt lennének, záros határidőn belül kénytelen lenne szakítani vele, na de kapcsolat híján?
Esze ágában sincs elengedni.
   -  Egy egy procedúra. Ha szerencsém van, több év még, amíg bármi kiderül - mintha csak semmiség lenne, vonja meg a vállát -, de minimum hónapok. Még az is lehet, hogy tévedek, a nagyanyám szereti a drámát, lehet, hogy csak rám akar ijeszteni. De jelezte, hogy ha én nem találok valakit, aki "hozzám illik" - itt az ujjait is a levegőbe emeli - akkor ő fog. Mert valakinek tovább kell vinni ezt az elbaszott vérvonalat. A legjobb lenne, ha az egész velem halna, ha engem kérdezel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A feje fáj, furcsa mód pedig mintha a fogaiba sugározna ki; a nyaka, a válla, általánosságban véve az egész ember egy fájdalomgóc, ami szeretne elnyúlni a műbőr ülésen most és összegömbölyödve szenvedni. Tegnap az első gondolata ez volt, egyedül lenni és dagonyázni az önsajnálatban, azonban hiányozni kezdett neki ő. Vagy még inkább a társasága, az a kis könnyed illúzió, mintha csak az övé lenne. És persze a teste.
Ő is a saját pizzája után nyúl, bár étvágya egyáltalán nincs, tapasztalatból tudja, hogy a zsíros tészta segíteni fog kavargó gyomrán. A kintről beömlő napfény az arcába süt, fél szemét is behunyja - és akkor Júlia a beszélgetés asztalára ráborítja a maga atombombáját.
A szeme anélkül fordul rá, hogy ő maga megmozdulna, az arca bizarr gyorsasággal vesz fel egy olyan kifejezést, amivel Júlia még nemigen találkozott. Valamennyivel élénkebb, mint a pub mögött, talán épp ridegebb annál, mint amikor elküldte a lakásából.
   - Mondd, hogy most szórakozol velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Benne nincs igazán gátlás azzal kapcsolatban, mivel viccelődik - nyomorúság, halál, beteg csecsemők, egyre megy. Azonban Júlia vékonyka kezei olyan kerületre tévedtek, amit a szemében nem hiba, hanem megbocsáthatatlan bűn piszkálgatni.
Szemei bizalmatlanul kutatják Júlia vonásait, az egész teste mozdulatlan, csak a pupillája szűkül össze a fényben.
Lehet, hogy viccel, igen, valószínűleg ennek kellene a legelső gondolatának lennie. Számára a helyzet azonban hátborzongatóan ismerős és olyasmi, ami ösztönös, dühbe forduló pánikot ébreszt benne. Vannak témák, amit képtelen félvállról venni.
Ez az egyik.
Júlia újabb szelet után nyúl, az ő keze gyorsabb nála, arrébblöki a tányért az asztalon. Félig felemelkedve hajol közelebb.
   -  Júlia, most rám nézel és megmondod, hogy szórakozol vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Higgadj le.
Nem ingerült - legalább is nem úgy, mint általában. A dühe aktív érzés, ami cselekvésre ösztönzi, általában erőszakra. Arra, hogy ragadja meg a torkánál fogva és rázza addig, amíg ki nem köhögi a válaszát. Ez azonban hideg és passzív, nem kényszeríti sem arra, hogy bántsa a lányt, vagy más drámai módon nyilvánuljon meg felé.
Nem hiszi, hogy igazat mond. Ő is emlékszik az előző estére, ahogy az összes többire - na nem mintha ezt jelenleg összekapcsolná fejben -, azt is tudja, hogy Júlia eddig akadékoskodás nélkül megivott mindent, amit árnyújtott, legyen az alkohol vagy főzet. Mégis. Az az aprócska, minimális esély. A hibalehetőség.
Hosszú másodpercekig csak farkasszemet néznek az asztal fölött. Most azonban ő az első, aki feladja ezt. Pislogni kezd, arckifejezése elsimul, egy mélyről jövő szusszanással ereszkedik vissza az ülésre. Először arrébblöki a tányért maga mellől, az asztalra könyökölve megadóan temeti arcát a tenyerébe.
Fáradt. Elege van.
   -  Hogy mit érdemeltem, hogy ezt csinálod velem... - dünnyögi leginkább csak magának, ujjai a hajába túrnak. A feje fáj, másnapos, nem elég, hogy összeadják valami fogatlan aranyvérű kurvával, hát még ez is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ő különben csak pizzát akart enni és egy kicsit elmélyülni a bugyborékoló önsajnálatban. Tegnap túlságosan friss és zavaros volt az élmény, hogy megossza a lánnyal, remélte, hogy fájó fejjel, másnaposan és megfelelően lemozgatva a lány befogadó lesz arra, hogy csak meghallgassa, netalán bólogasson, de semmiképp se nyissa ki a száját. Nincs szüksége véleményre, csak sajnálatra, netalán egy ócska vállveregetésre. Nem érezné jobban magát tőle, de mégis jól esne. De hát...
Az ajtó fölöti csengő még leng Júlia nyomában, ő még mindig azt emészti, mi történt vele az imént. A kis dög. Egy szusszanó morgással dől hátra, kezeivel tehetetlen türelmetlenségében maga mellett a műbőrre csap, legyűri az ingerét, hogy feltépje az ajtót, utána menjen és úgy istenigazából hátulról tarkón üsse a lányt. Még csak nem is dühös, pedig annak kellene lennie, helyette inkább azzal a lemondó szórakozottsággal nyúl a pizzája után, amivel az ember egy halálos kór diagnózisát fogadja. Ez a nap is egyre csak jobb és jobb lesz.
Egy szőke villanás vele szemben: ő megütközve pillant föl. A szája válaszra nyílna - el lehet takarodni a bús picsába innen -, a lány csacsogása azonban beléfojtja a szót. Csak meglepetten nézi, hogy az a túlméretezett poharával leül oda, ahol Júlia helye szinte még ki sem hűlt.
   -  Mindenekelőtt - a pizzaszeletet visszaejti a tányérra - Ő nem a barátnőm, hanem csak a...
Csak micsoda. Eddig felemelt mutatóujja csöppet meginog, a hirtelen ellenséges arckifejezését, amivel reflexből kiosztotta volna a lányt, a kétely egy apró homálya vetül.
   -  Miért, szerinted azt akarta mondani, hogy látni se akar?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

William különben nem egy magának való ember - aki elég időt tölt a hűvösön, az hamar éhezni kezdi a társaságot, akkor is. Minden más napon azonban valószínűleg ő is úgy reagálna, ahogy más: felhívná a lány figyelmét, hogy egyáltalán nincs kedve beszélgetni és nyomatékosan megkérné rá, hogy hagyja magára a reggelijével.
Júlia azonban kognitív kernelpánikkal kényszerítette térdre a gondolkodását. Az arculcsapást követően egyelőre nem volt ideje magához térni, ebbe a szürreális helyzetbe pedig éppenséggel belefér az orbitális epershake és a csacsogó lány.
Tompán sajgó fejéből hosszú pillanatokig egész elveszetten hallgatja a másik hangját, késve rázza meg magát, szedd össze magad, a rohadt picsába is. A gyomra lustán kavarog, ez emlékezteti az előtte heverő pizzára, ismét azután nyúl, kihasználva a tevékenységet arra, hogy a szemét elfordíthassa a lányról.
   -  Bocsáss meg, Fruzsina, ha nem reagáltam megfelelően romantikusan arra, hogy valaki gyomorszájon vágott így vasárnap reggel. Legközelebb megígérem, jobban fogok igyekezni.
Meg sem próbálja palástolni borús hangulatát, nem figyel a hangszínére, sem pedig arra, hogy milyen türelmetlen mozdulattal tép le egy darabot a pizzája sarkából és tömi a szájába. Az ujjai még mindig reszketnek, ezt talán a lány is láthatja, ő csak érzi, hogy a mozdulatai zsibbadtak és ügyetlenek.
   -  Különben is ő az - lendülettel mutat a szomorkás szelet pizzával az ablak felé - aki ennyire mocskosul független, nem én. Nézd meg, most is lelép, hát komolyan meg is tépem egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Türelem. Nyugalom. Erőszakkal zabolázza meg arckifejezését és mozdulatának hevességét, amivel végre beleharap az életmentő reggelibe; az egyetlen dologba, ami jelenleg elválassza attól, hogy azt a pár korty áfonyalevet az asztalra hányja. Étvágytalanul rág, miközben a lány csicsergőn magyaráz vele szemben, furcsamód jelenleg még élvezi is ezt a könnyed, ostoba háttérzajt.
Mindig szerette az ostoba picsákat - csak okádják magukból a szót, neki figyelnie sem kell, de kitöltik a teret és elterelik a gondolatait. Jelenleg, kriminálisan másnaposan, pontosan erre van szüksége, hallgatni a csiripelést és hagyni, hogy az ingerültsége alábbhagyjon.
   -  Én... nem, kösz. Elvagyok - az állával az alig megkezdett áfonyaleve felé bök. A shake gondolatától is végigborzong, a gyomra pedig újabb fájó bukfencet vet. Így sem biztos benne, hogy a hazafelé útja során nem eteti meg az útszéli szilvafákat a pizzájával, azonban egy habos, gejl ital biztos, hogy négykézlábra küldené.
   -  Mert szerinted utána kellene mennem? - őszintén kérdez vissza, a csodálkozás és egyfajta nyomott, elemi pánik keverékével. Nem, William nem fog Júlia után rohanni... vagy mégis? Rágása bizonytalanul lassul. Ő nem nő, sosem értette őket, egy alattomos és kiszámíthatatlan állatfaj számára, amivel mégsem tud betelni. Minél hisztérikusabbak és alattomosabbak, annál jobban felkeltik az érdeklődését. Különben nem is ülne itt, tekintetét ismét a párás üveg felé fordítva.
   -  Tudja, hogy megőrjít ezzel. Azért csinálja ez a kurva. Az agyamra akar menni. - szusszan egyet. Imádom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csak hallgatja és őszintén élvezi ezt a gondolkodás nélküli fecsegést, ami a lányból árad és aláfestése az eddig pocsékul folyó reggelijének. A mélyre ható bölcsességre csak biccent egy aprót, a szívószállal beleiszik a gyümölcslevébe, most, hogy a feje tisztulni kezd, először végigméri az előtte ülőt.
   -  Gondolkodtál már rajta, hogy könyvet adsz ki ezekből?
Fájdalmasan vigyorog, a pulóvere ujjába törli a másnapos fájdalomtól ismét könnybe lábadt bal szemét. Gyorshajtó thesztrálhintó, láthatóan nem egy filozófus a lány, de talán pontosan erre van szüksége most. Egyáltalán hány éves lehet? Bizonyára elmúlt tizennyolc, fizikailag legalább is, különben is...
   -  Majd... majd kiengesztelem valahogy - szusszan egyet, a szemét végül elfordítja a lány arcáról, hol hosszabban időzött, mint ami megengedhető lett volna - Nem az első alkalom lenne, hogy rohanok utána, nem is az utolsó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ahogy a lány az asztalra könyököl, ő ösztönösen utánozza le ezt, a fejét az öklére hajtja. Szabad tenyerével elnyom egy ásítást, érzi, hogy az állkapcsa megroppan az erőfeszítéstől, a szeme pedig ismét könnyel telik meg. Automatikusan nyúl az üdítő utána párát a mutatóujjával törli le egy csíkban róla, miközben hallgatja, hogy a lány folytatja a beszédét, újabb olyan információkkal gazdagítva az univerzumot, amire senkinek semmi szüksége nem volt. Gondolatai láthatóan elkalandoznak, ő hagyja, hadd tegyék. Mint a legtöbb hozzá hasonló korú, úgy-ahogy egyedülálló férfi, abban a pillanatban, ahogy eldönti, semmit sem akar az előtte ülőtől, a szavait háttérzajnak minősíti.
A tekintete ismét az ablakra vándorol. Mélyen szusszan, akár egy öreg, fáradt labrador. Nehéz lenne eldönteni, hogy a látható másnaposság, vagy pedig a gondolatai súlya nyomasszák, vagy egész egyszerűen az álmossága, ami minden lenyelt falat után komótosabbá teszi a mozdulatait. Az adrenalin, amit Júlia színjátéka és elviharzása okozott, már felszívódott benne sajnos.
   -  Hmmmhmmm - a középső ujjával eltolja a poharát maga elől - Miért én vagyok az, aki állandóan bocsánatot kér? - nem vár választ, megerősítést sem, a hangja elkeseredetten panaszkodó csak - Tudod mit? - fölpillant a lányra - Most legyen ő az, aki behódol. Vagy vigye el a rohadt kurva isten, vagy aki akarja, engem nem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Lepillant az összekulcsolt ujjaikra, míg követi a nőt a karcos januári hideg után kényelmetlenül melegnek tűnő teremben. A kabátját már belépés után kicipzározta, mivel azt melegítő bűbájokkal látták el gondoskodó kezek, alatta csak egy feketébe hajló, mélyzöld inget és farmert visel.
Őszintén azt hitte, jobban fogja gyűlölni a szervezést. Amikor elkezdődött, az életében maradt kevés férfitől együttérző pillantásokat és poszt-traumás szájhúzást kapott, ami nyomban pánikba ejtette őt. Adél azonban minden elvárás ellenére hősként vállalta magára a feladatokat, konspirált az anyjával, a szervezővel, a vendégekkel, de az ő családjával is. Neki semmi más dolga nem maradt, mint bólintani. És igen, ő bólintott - mindenre. Az üzenet érkeztekor arra is, hogy a délelőttös munkája végeztével találkozzanak, hogy megbeszéljék azokat a részleteket, amik kimaradtak. Valójában kevésbé nem is érdekelné, milyen szalvétagyűrűkről vagy ülésrendről kíván beszélni vele a lány.
Csak látni szerette volna őt.
   -  Na mutasd - felel könnyedén, a kabátját a szék háttámlájára teríti, aztán ül le az elvarázsolt ablakoknak háttal. Határozottan feszült és ingerült volt, amíg a nőre várakozott a Boglyas téren, hogy aztán együtt sétáljanak ide, Adél csicserő hangulata azonban amellett, hogy őszintén meglepte, hamar rá is átragadt. Nem foglalkozik vele, hogy mi az oka annak, hogy a lány arca nem sistereg a gőg és cinizmus alatt, de be kell vallania, határozottan helyesebb így.
   -  Mert, mit kell még csinálni? Azt hittem innentől kezdve csak várni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

   -  Öhhh...
Apró, szenvedő nyögéssel veszi át a jegyzeteket a poharak és tányérok fölött, hogy az asztalra könyökölve maga elé emelje azt. A szeme felületesen fut végig a javarészt ismeretlen nevek és melléjük kanyarított megjegyzések listáján: ismeretségek, titulusok, partnerek, akik közelébe nem ültethetők. Ezen a beszélgetésen rövid ideig volt csak jelen, mielőtt teljesen összezavarodva nem menekült volna el a könyvtárszobából. Tudta persze, hogy az aranyvérűek hálózata népes és szövevényes, azonban addig, amíg érdektelen kívülállóként szemlélte, sokkal könnyebb volt megemészteni a viszonyokat.
   -  Aaha... aha...
Láthatóan már most nem figyel arra, amit a lány beszél. Preferenciák és tételes listák, vagy valami ilyesmi. Felpillantva int a távolabb álldogáló pincér felé: amikor a listát visszaejti a tányérjára, már tudja, hogy az elhatározása ellenére valamennyit mégis innia kell ehhez.
   - A kedvenc... én nem tudom, én... - átveszi az étlapot (a lány felé is nyújtanak egyet közben), addig erőszakolja vissza a koncentrációját az asztalhoz. Virágok, persze. Látszólagos érdektelensége ellenére azonban a gyors válasza meglepő lehet: Lilaakác. Orgona. De nem hiszem, hogy az hozzád passzolna. Te nem vagy olyan... akácos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kinyitja az étlapot és maga előtt leteszi az előkészített tányérra, afölött azonban a listát böngészi tovább. Megfordítja a papírt, közben pillant fel a lányra és nézi végig felvont szemöldökkel, ahogy a füzet ismét eltűnik a kézitáska mélyén. A listát leereszti a kezében.
   -  Ne. Ezért vagyunk itt. Kérlek.
Valójában szívesebben emelné fel a keze ügyében heverő villát, hogy az orrán keresztül lobotomizálja magát vele, mint hogy a szervezéssel foglalkozzon. Nem azért, mert nehezére esne, de minden egyes kiválasztott asztali futóval, minden egyes rábólintott tortadísszel és ajándéklistával közelebb kerülnek huszonnegyedike reggeléhez. És tudja, hogy ő fel fog ébredni aznap, felöltözik, lesétál a hévízi birtok kertjébe és zokszó nélkül feleségül veszi a lányt. És azt is tudja, hogy a világ sem lesz jobb vagy rosszabb emiatt, egyiküket sem éri majd isteni megvilágosodás az oltár előtt, de mégis. Amennyire könnyen feldolgozta az eljegyzést hetekkel ezelőtt, az iszonyat annál alattomosabban ütötte fel a fejét benne.
Azonban nem fogja elrontani a lány törékeny örömét. Nem ma. Nem most.
   -  Nem tudom - billenti félre a fejét, a papír szélét az ujjai közt morzsolgatja - Talán... nem is tudom, tényleg. Ahhoz jobban meg kellene ismerjelek. Mindenkihez illik egy virág. A tiéd szerintem valami - a feje a másik irányba billen - fehér.
Leander - ez ötlik az eszébe, félreértett és irritál, ha a bőrödre kerül. A száját rágcsálja, a fejét ismét a listára biccenti le, a keze a poharába kitöltött víz felé nyúl... majd megáll, ahogy épp az ujjai vége érinti a karcsú üveget.
   -  What the hell...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ha nem a legutolsó helyen, utólag és tollal került volna a listára, esélytelen lett volna, hogy a szeme megakadjon a néven. Neveken - ki a másik? Jeremy? Ki az a Jeremy? Miért kötötték össze őket kapoccsal?
Értetlenül fordít a lapon ismét egyet, mintha a hátuljától vérná a megoldást, azonban csak pedánsan felsorakoztatott neveket lát. A tekintete visszahull a névre. Majd anélkül, hogy a fejét megmozdítaná, föl a menyasszonya arcára.
   -  Te hívtad meg...? - kérdi csöndesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hüledezve dől hátra a székén, elengedi a listát, hogy az visszahulljon a tényárján hagyott étlapra. Egy pillanatra düh lobban fel benne; azonban ezt szinte nyomban felülírja a zavarodottsága.
Már egy ideje semmit sem ért Adél viselkedését illetően. Érzi, hogy a lány legjobb eseteben is semleges, de inkább ellenséges vele, egész addig, amíg váratlanul meg nem próbálja becserkészni, csak, hogy percekkel később ismét hűvössé váljon. Ez pedig nem segít azon, hogy elhelyezze, hányadán állnak egymással. Adél csak szövetséget vár az esküvőtől, ezt támasztanák alá a szavai és az, hogy meghívta Júliát. Akkor azonban miért hozakodott elő a közös gyerek tervével és miért dörgölőzik hozzá, aminek annyira nehéz ellenállnia?
   -  És miből gondoltad, hogy én azt akarom, hogy ott legyen? - kérdez vissza élesen, ám a hangja nem nyíltan ellenséges. A pincér felé csak kurtán megrázza a fejét, jöjjön vissza később - Mert nem akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Honnan fogom tudni, hogy melyik véla?
Ne aggódj: tudni fogod.
Összefonja a karjait maga előtt, rövid ideig viszonozza csak a lány pillantását, mielőtt kényszerűen elpillantana a válla mellett. Petre idejekorán figyelmeztette rá, hogy a Machay család vére illékony és robbanékony, akár a benzin. Akkor nem értette, mire céloz ezzel, csak ingerülten elhessegette a megjegyzést, hiszen találkozott már kiszámíthatatlan emberekkel, miért a lány lenne az, akit képtelen kezelni? Ajtócsapkodásra és fizikai agresszióra, kieresztett karmokra és fogakra számított, ami különben nem megrémítette, inkább izgatta a fantáziáját. Helyette azonban a női lélek egy olyan hurrikánjával találta szemben magát, amihez ő, úgy tűnik, kevés.
A nyílt erőszakban otthon van. Nem szoríthatja sarokba vele. A logikátlan viselkedés azonban olyasmi, ami kognitíve a padlóra küldi őt.
Másodpercekig csak a szemközti falat fürkészi, az ajkát rágcsálja, az ujjai megfeszülnek a saját karján. Végül ő is visszapillant a lányra.
   -  Én is szívesebben vennék el egy barátomat jövő héten, mint egy idegent. Szóval - előrébb dőlve felemeli a listát az étlapról, hogy a lány felé nyújtsa  - Truth or dare?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Truth. Remélte. Az ő arcára is félmosoly rendeződik, ahogy az asztalra könyököl, épp csak egy pillanatra emeli meg a kezét a korábban elküldött pincér felé. Amíg az odaér, ő felületesen átfutja az étlapot. Nem kell gondolkodnia a kérdésén: a ködös képeken átszűrve az egyedüli élénk emlékkép a Júliával töltött első estéjéről a kérdés, amit a csónakban feltett neki. Anélkül, hogy felpillanatana, a sorokat böngészve visszhangozza azt vissza:
   -  Mi a legrosszabb dolog, amit valaha tettél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ahogy a pincér mellé lép, ő különösebb gondolkodás nélkül bök a Noé Bárkája felé, a tekintete akkor már az itallapot böngészi úgyis, így bőven ad időt a lánynak töprengésre. William analitikus ember és passzív megfigyelésből tanulja a legtöbbet a körülötte élőkről. Nem mondaná, hogy empatikusabb, mint az átlag, de kétségkívül érzéke van hozzá, hogy felismerje a szavak mögött lapuló valódi igazságot. Így valójában az nem is számít, mit felel a lány; ellenben az, hogyan.
Leadja a rendelését, a pincér az étlapokkal együtt távozik, ő pedig az asztal terítőjén támaszkodva néz vissza a lányra.
Apró vállrántás. Változatlan arc.
   -  Akkor valódi szent vagy, hogy hétéves korod óta nem tettél semmi igazán súlyosat. Felelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bájos. Mintha csak a szívére vette volna a megjegyzést, szúrja oda a kiegészítését a lány, hogy mutassa, mennyire kemény valójában. William az élete során minimum kartávolságra tartotta az alvilágot és az igazán illegális dolgokat, azokat a nagyapja intézte helyette, neki elég volt süketnek és vaknak tettetnie magát. Ennek ellenére sem hiszi, hogy Adél bármi olyasmit tett volna, amit ő ne látott volna korábban. Talán bolti lopás, megcsalás, hasonlók: a hozzá hasonló lányok bűnlajstromán többnyire ezek szerepelnek.
Kérkedőn mozdul meg a szemöldöke, a kérdésre felpillant a plafon felé. Az őszinteséget, mondhatná, ezzel azonban hazudna, ő ugyanis sosem tartotta életrevaló erénynek az igazmondást. Az intelligencia talán közelebb áll a valósághoz, ez azonban nem becsülendő tulajdonság a szemében, legfeljebb csodálandó.
   -  A kíváncsiságot. A lázadást. - felel végül könnyedén - Te jössz. De felelj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csak helyreáll az univerzum békéje: a poharába bor kerül az abrosszal betakart üvegből. Ő azonnal utána nyúl, hátra is dől vele, amíg elé is lekerül a vacsorája, fölötte azonban ő is a lányt nézi. Az ő arcán nem ül mosoly, inkább elgondolkodóan semleges. Megbillenti a pohár tartalmát.
   -  Mondd meg nekem, honnan van a főzet valójában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem, ő egy pillanatra sem szeretne feszültséget ma este, a hangja és arckifejezése sem vádló, ahogy a gondolatai sem. Eredetileg nem tervezte, hogy szóba hozza a kérdést, amit az ominózus délelőtt óta nagyon, de nagyon kínosan elkerült. Azonban most, hogy a borospohár szája fölött a lányt figyelte, míg az gondolkodott, tudta, hogy ezt az elefántot nem kerülgetheti tovább.
Elsőre gondolkodás nélkül elhitte a lány magyarázatát a szer származását illetőleg, napokba telt, mire a gyanú körvonalazódni kezdett benne. Találkozott párokkal, akik nem akarták a gyereküket; annál is több férfivel vagy nővel, aki a magzat másik szülője ellenkezése ellenére döntött úgy, hogy véget az életüknek. Azonban az, hogy egy férfi elküldjön egy baglyot a főzettel? Miért vállalna bárki ekkora kockázatot, miért nem keverte bele az italába, vagy ellenőrizte le bármilyen módon, hogy tényleg beveszi-e?
Persze lehet, Jean-Paul egész egyszerűen csak ostoba, ő pedig túlkomplikál egy egyszerű szituációt.
   -  Nekem számít - válaszol ismét megbillentve a bort - mert nem akarom, hogy hülyeséget csinálj és belehalj. Adél - leteszi a poharat a tányérja mellé, hogy lehalkítva a hangját közelebb hajolhasson az asztal fölött - én nem fogok ítélkezni amiatt, ha nem akartad megtartani. Ha megkérsz, tudok neked szerezni ilyesmit. De ha olyan helyről szeded össze ezt a szart, ahol nem tudják, mit csinálnak, az megnyomoríthat egy életre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A vacsorája bánatosan gőzölög előtte az asztalon, ő azonban nem nyúl a villa után, a tekintetét a lány vonásain tartva hallgatja annak vonakodó szavait. Valahol megbánta, hogy előhozakodott a kérdéssel, látva, hogy Adél zavarba jön tőle, pedig percekkel ezelőtt még annyira lelkesen tervezgette az esküvőjét. Másrészt azonban tudja, hogy ennek a beszélgetésnek meg kell történnie, minél hamarabb, annál jobb. A megérzése ugyanis helyes: a lány további akaratoskodás nélkül bevallja, hogy hazudott a főzet származásáról.
Dühös? Nem, egyáltalán nem. Rövid ideig még figyeli, mielőtt lesütné a szemét, hogy végre a bor után nyúljon úgy, hogy már bele is iszik. Tehát az anyja. További kérdés és akadékoskodás nélkül elhiszi a hazugságot, hiszen az aranyvérű anyák szerepébe vág az ilyesmi.
   -  Mondtam. Senkinek sem kell anyának lennie, aki nem akar. - röviden elfintorodik a bor kesernyés ízétől - És én nem foglak baszogatni emiatt. Felelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kisvártatva Adél a saját kanala után nyúl, így ő is lepillant és a kezébe veszi a villáját. Lehet, hogy a lány percről percre borzalmasabbnak érzi a vacsorát és gyűlöli, hogy az esküvőszervezés könnyed témája helyett ilyesmit piszkálnak most. A szemében azonban az este nem alakulhatna jobban. Tusja, hogy tiltott négyszemközt maradnia a lánnyal: nem a társadalom elvárásai, hanem a saját vérmérséklete miatt, azok az alkalmak eddig ugyanis kivétel nélkül fizikai bántalmazásba torkolltak. Így, a semleges asztal két oldalán, idegenekkel körülvéve azonban végre hűvös fejjel beszélhet vele és most először érzi, hogy  átláthat a lány tanult viselkedésének repedésein és megfigyelheti, milyen valójában. Pocsék anya lennék, talán ez Adél első igazán őszinte mondata felé.
A kés éle akkurátusan merül bele a húsba.
   - Odáig voltam érte.
Hogy tudná ezt szavakba önteni úgy, hogy a vele szemben ülő lány is megértse? Minden gyerek szereti a szüleit, nincs is más választásuk, az ő ragaszkodásuk azonban, akkor úgy érezte, mélyebb ennél. Az anyja belé kapaszkodott, ő viszont; azt pedig tudja, hogy ebben az életében már nem tapasztalhat ehhez fogható kapcsot.
   -  Nyolc voltam, amikor elment - folytatja egy rövid levegővétel után - Borzalmas anya volt. Úgy értem... szörnyen fiatal. Kicsit olyan volt, mint a nagyapám, nagy dolgokat akart tenni, helyette a nyakába kapott engem és az apámat. Ő szeretett engem és én is őt, de tudod... - a kése fölött felpillant a lányra - akármennyire fiatal vagy, érzed, hogy felesleges vagy.
Megrántja a vállát. A villájával étvágytalanul bökdösi meg a szarvasgombás mártást.
   -  Esténként néha magához ölelt a kandalló előtt és mesélt. Nekem és apának. Semmire sem emlékszem azokból, amiket mondott... néha még abban sem vagyok biztos, hogy megtörtént. De olyankor már tudtam, hogy utána napokra el fog menni megint. Inkább lerágta volna a saját lábát, mint hogy otthon maradjon. Mert ő ilyen volt. Aztán egy reggel elment és nem is jött vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Keveset tud a lány gyerekkoráról, épp annyit, amennyit a Machay család láttatni engedte. Érzi az Adél és az ő felmenői közötti disszonanciát, különösen Magda viselkedését nem tudja értelmezni, aki odaadó és védelmező anyaként mégsem tűnik úgy, hogy kiállna a lánya biztonsága mellett. Látja a pillantásokat és a rezzenéseket, bár nem érzi át, de megérti, milyen lehet, hogy egy darab húsként eladták neki. Ami egy házasságban van, az a házasságban is marad, vallják az aranyvérűek és tudja azt is, hogy az esküvő után akár véresre is verhetné Adélt, a társadalom és a családja akkor is csak szemérmesen félrepillantana. Ahogy az a nagynénjével is megtörtént.
Lassan rágja a falatot, a kérdésre vérszegényen elmosolyodik. A bor után nyúl.
   -  Apa mocskosul akaratgyenge volt. Csak tűrt, mint egy birka. Aztán belehalt.
Az hangja épp, hogy érezhetően válik szárazabbá, mintha egy ellenszenves emléket idézne fel. Azonban, épp ellenkezőleg: William rajongásig imádta az apját és a kapcsolatuk jóval szorosabb volt, mint az anyjával. Ám emiatt fájóbb beszélnie róla. Különösen az utóbbi időben, ahogy egyre több hasonlóságot fedez fel Martin és saját maga között és valójában pánikba ejti a gondolat.
   -  Hiányzik a tanárod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

   -  Róluk nem fogok beszélni.
A pohár ismét koppan az asztalon, ő elpillantva hárítja a kérdést. Nathaniel és Esther nem fog a gondolataiba tolakodni ma, sem pedig máskor. Tudja, hogy jelen lesznek az esküvőn és az első sorból fogják végignézni az eseményt - és ésszel azt is tudja, hogy semmi oka sincs rá, hogy nehezteljen bárkire pusztán amiatt, hogy megszületett. William azonban közel sem tökéletes ember és nem is hitegeti magát ezzel. Felőle mindkét kis patkány beledögölhet a saját fájdalmába, egy könnycseppet sem fog ejteni értük.
Hallgatja a lány szavait, az arcát figyeli, amiből többet tanul mint bármiből, ami elhagyja a száját. És nem hiszi el egyetlen mondatát sem. Persze, minden kicsi lány állítja, hogy már túl van a szívfájdalmon, Adél is ezt teszi. Ismeri ezt az erőltetett dühöt, amivel a sérelmét leplezi, hiszen ő is ugyanezzel a stratégiával védte a saját lelkét egész életében, így nem eszi meg a dacos választ. Mégis, csak egy kurta bólintással eszik tovább.
   -  És bosszút akarsz állni rajta?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem tudná szavakba ejteni, mennyire hálás amiatt, hogy a lány lerázza a testvérei témáját. Egyszer tudja, hogy beszélni fog neki róluk, ha három évig egymás közelében lesznek, ez elkerülhetetlen. De nem most. Majd egy esős, vasárnapi délutánon esetleg, amikor mér eltompította a rum annyira, hogy felvértezze magát a fájdalom ellen és képes legyen felszaggatni azokat a sebeket, amiket majd' húsz éve óvatosan lefedve tart. Valójában ő sem tudja, mit talál majd, ha egyszer megbolygatja ezeket az emlékeket.
A válasz meglepi. A jobb szemöldöke kissé megemelkedik, egy kutya érdeklődésével fürkészi a mozdulatokat, de nem tudna rátapintani, hogy Adél hazudik-e. Ha igen, lehet, önmagának is. Ostoba és életellenes dolgokat tesz az emberrel az a kurva szerelem.
   -  Táncolni? Kibaszottul határozottan nem. - felhorkant, na még csak az hiányozna, táncolni. Soha, semmilyen módon nem próbálta, azokat a klubokat és koncerteket is kerülte mindig, ahol az izzadtságtól ragadó testek a zenére egymáshoz érnek. Az ő fejében pedig az esküvővel kapcsolatban sem merült fel ennek a lehetősége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Fölpillant. Abbahagyja a rágást. Keringőzni, jó vicc, hogyne... mi van, ha nem viccel?
   -  Nem. Nem. Határozottan és kategorikusan nem.
Táncolni? Ő? Emberek előtt? Esetleg ha inna, talán el tudná képzelni, hogy bátorságot szerezzen ehhez, azonban abban az esetben tudja, hogy a koordinációja már nem engedné a mozgást. A szavai minden egyes nemmel épp kicsit válnak kétségbeesettebbé, végezetül őszinte elveszettséggel néz a menyasszonyára.
   -  Adél, kérlek, ne...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Amikor a lány a kezébe temeti az arcát, ő leteszi a villáját. Ha most sírni kezd, ő biztos, hogy fel fog állni ettől az asztaltól, függetlenül attól, hogy megígérte magának: bármennyire viselkedjen neurotikusan Adél az este folyamán, kerülni fogja vele a konfrontációt. A vállizmai így megfeszülnek, várva a fejleményeket, ahogy azonban a lány felpillant és a tekintetük találkozik, ő csak jobban összezavarodik.
   -  Engem nem érdekel a beégés, egyszerűen csak nem táncolok. Soha. Senkivel. Teljesen kizárt. Adél, könyörgöm, ne kényszeríts erre...
A vége egészen esdeklő, hol a lányra, hol a távolabb rendezkedő pincérre néz, várva a feloldozást. Egyszerre kicsordul az agyából minden más, amiről eddig beszéltek: Júlia, Jean-Paul, a főzet, csak ő maradt és az a kurva tánc, amire eddig egyáltalán nem gondolt.
   -  Holnap nem dolgozok sehogy. Miért?