Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Szóval odáig volt érte. A tizenhat éves anyáért, aki kényszerből megszülte őt, később pedig soha többet nem jött vissza hozzá.
- Mhm... Tudom. - A feleslegesség érzése kísérte végig szinte egész eddigi életét. Az állandó harc a saját testvérével, hogy figyelmet kapjon a szüleitől, megfelelő mennyiségűt, és a folyamatos teperés, hogy a nagyszülei, főleg a nagyanyja jobban szeressék a többi unokatestvérnél, Dominiknál... Nagyon is ismerős érzés. Szélmalomharcot vívni egy eleve elvesztett csatában - mostanában kezd ráébredni, hogy ezt tette. Mégsem tudja elengedni a gondolatot, hogy egy nap talán tényleg szeretni fogják a számára fontos emberek, ha egyáltalán vannak még ilyenek. Valójában erre alig van esély.
- Sajnálom. - Inkább beletemetkezik a pohár vizébe. Sajnálja, de mit sajnál? Tényleg sajnál? Nem az anya elvesztését, inkább önmagát látja ebben is. Az űrt, ami betöltetlen marad, pedig valaki be kellene töltse, aki szeret, megvéd. Aki nem ad el azért, hogy később tovább vidd a vérvonalat, mint egy tenyészállat. Sajnálja a biztonság hiányát mindkettejüknél. Sajnálja a mostani kényszerességet. Sajnálja önmagát.
- És az apád? - Ugyan nem ő jön, de már rég nem figyel a játékukra, inkább csak hagyja feltörni magából a kérdéseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Keveset tud a lány gyerekkoráról, épp annyit, amennyit a Machay család láttatni engedte. Érzi az Adél és az ő felmenői közötti disszonanciát, különösen Magda viselkedését nem tudja értelmezni, aki odaadó és védelmező anyaként mégsem tűnik úgy, hogy kiállna a lánya biztonsága mellett. Látja a pillantásokat és a rezzenéseket, bár nem érzi át, de megérti, milyen lehet, hogy egy darab húsként eladták neki. Ami egy házasságban van, az a házasságban is marad, vallják az aranyvérűek és tudja azt is, hogy az esküvő után akár véresre is verhetné Adélt, a társadalom és a családja akkor is csak szemérmesen félrepillantana. Ahogy az a nagynénjével is megtörtént.
Lassan rágja a falatot, a kérdésre vérszegényen elmosolyodik. A bor után nyúl.
   -  Apa mocskosul akaratgyenge volt. Csak tűrt, mint egy birka. Aztán belehalt.
Az hangja épp, hogy érezhetően válik szárazabbá, mintha egy ellenszenves emléket idézne fel. Azonban, épp ellenkezőleg: William rajongásig imádta az apját és a kapcsolatuk jóval szorosabb volt, mint az anyjával. Ám emiatt fájóbb beszélnie róla. Különösen az utóbbi időben, ahogy egyre több hasonlóságot fedez fel Martin és saját maga között és valójában pánikba ejti a gondolat.
   -  Hiányzik a tanárod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Milyen furcsán más családjuk van és volt. Willhez képest az övé inkább egy sakktáblára hasonlít, egy véget nem érő, döntő mérkőzésre, ahol minden lépésnek valamilyen súlya van. Az is, ha nemet mond az apjának, és az is, ha az anyja mondjuk mellette teszi le a voksát. Sosem tudni előre, hogy alakul majd a meccs.
- És a testvéreid? - Velük mi a helyzet? Miért utálod őket? Kérdezhetné, de nem fogja. Érdekli, mi jön ki először velük kapcsolatban Will száján. Ugyanaz, vagy valami többlet információ az utálaton felül?
Jean-Paul... Látszik az arcán, hogy megráng egy pillanatra, de hogy a fájdalomtól vagy a dühtől, azt nehéz megmondani.
- Igen. Szerettem volna szeretni őt, és azt hittem, ő is szeret engem. Hát... mint kiderült, túl jó voltam hozzá, és ilyeneket feltételeztem a semmiért. - Most már határozottan dühösen kanalazza a levesét, de nyilvánvalóan nem Will felé irányul ez a düh, hanem Jean-Paul iránt érez egyre többször kontrollálatlan haragot.
- Elképzeltem vele egy életet. - Kedvetlenül kavargatja a félig már kihűlt levest. - Újraterveztem. Nem kellenek olyan emberek, akik gyávák, mint ő. - Az állkapcsa büszkeségtől és haragtól feszül meg, de a vállai összeesnek a magányosságtól. Megmondta nemrég Jeremynek is, mielőtt összefeküdt vele: nem érdekli, ha magára marad, akkor is felveszi a kesztyűt mások ellen. A gyávák nem kellenek egyébként sem az életébe, és Jean-Paul fülét-farkát behúzva szabadult a helyzetből, amint lehetett. Féreg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

   -  Róluk nem fogok beszélni.
A pohár ismét koppan az asztalon, ő elpillantva hárítja a kérdést. Nathaniel és Esther nem fog a gondolataiba tolakodni ma, sem pedig máskor. Tudja, hogy jelen lesznek az esküvőn és az első sorból fogják végignézni az eseményt - és ésszel azt is tudja, hogy semmi oka sincs rá, hogy nehezteljen bárkire pusztán amiatt, hogy megszületett. William azonban közel sem tökéletes ember és nem is hitegeti magát ezzel. Felőle mindkét kis patkány beledögölhet a saját fájdalmába, egy könnycseppet sem fog ejteni értük.
Hallgatja a lány szavait, az arcát figyeli, amiből többet tanul mint bármiből, ami elhagyja a száját. És nem hiszi el egyetlen mondatát sem. Persze, minden kicsi lány állítja, hogy már túl van a szívfájdalmon, Adél is ezt teszi. Ismeri ezt az erőltetett dühöt, amivel a sérelmét leplezi, hiszen ő is ugyanezzel a stratégiával védte a saját lelkét egész életében, így nem eszi meg a dacos választ. Mégis, csak egy kurta bólintással eszik tovább.
   -  És bosszút akarsz állni rajta?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

És ő nem firtatja. Ez is több a semminél, a félreeső tekintet, a bezárkózás mind csak megerősítik abban, hogy Will is képes lenne végignézni a testvérei hanyatlását egyetlen zokszó nélkül. Kedveli ezt a közös pontot.
A kérdés visszarántja a valóságba egy pillanat alatt. Bizonytalanná válik az arckifejezése. Szeretne? Nem, nem szeretne az igazat megvallva. Még mindig szereti.
- Nem. - Böki ki végül, talán lágyabban, fájdalmasabban, mint szerette volna. Hiányzik neki, hogy hozzábújjon, átölelje, belemásszon az ölébe és beleszuszoghasson a nálánál jóval idősebb férfi nyakába. Hogy beszívja a pergamen ráragadt illatát, végigkorcsolyázzanak az ujjai az őszülésnek indult tincsekben. Egy negyvenöt körüli tanár és egy tizenhét éves diáklány... Óriási botrány lett volna, ha kitudódik.
- Oké, én jövök. Tudsz táncolni? - Nyilvánvalóan terelni akar, de olyan témára, ami számukra is releváns legalább. Ugyanis a közös táncukhoz kell némi tudás. Az egy dolog, hogy ő viszonylag sokáig balettozott, de Will képességeivel ilyen szempontból nincs tisztában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem tudná szavakba ejteni, mennyire hálás amiatt, hogy a lány lerázza a testvérei témáját. Egyszer tudja, hogy beszélni fog neki róluk, ha három évig egymás közelében lesznek, ez elkerülhetetlen. De nem most. Majd egy esős, vasárnapi délutánon esetleg, amikor mér eltompította a rum annyira, hogy felvértezze magát a fájdalom ellen és képes legyen felszaggatni azokat a sebeket, amiket majd' húsz éve óvatosan lefedve tart. Valójában ő sem tudja, mit talál majd, ha egyszer megbolygatja ezeket az emlékeket.
A válasz meglepi. A jobb szemöldöke kissé megemelkedik, egy kutya érdeklődésével fürkészi a mozdulatokat, de nem tudna rátapintani, hogy Adél hazudik-e. Ha igen, lehet, önmagának is. Ostoba és életellenes dolgokat tesz az emberrel az a kurva szerelem.
   -  Táncolni? Kibaszottul határozottan nem. - felhorkant, na még csak az hiányozna, táncolni. Soha, semmilyen módon nem próbálta, azokat a klubokat és koncerteket is kerülte mindig, ahol az izzadtságtól ragadó testek a zenére egymáshoz érnek. Az ő fejében pedig az esküvővel kapcsolatban sem merült fel ennek a lehetősége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mióta megismertem a hölgyeményt, sokat tanakodtam egy nagyon fontos kérdésen. Nem azon, hogy mikor van a szülinapja, vagy van-e háziállata, hanem hogy milyen színű a haja? Szőkének gondolnám, de már-már fehérnek tetszik, vagy is tejföl színűnek. Bolondok napjakor meg is tréfálhatom, leöntöm egy nagy vödrös tejföllel az arcába nevetve. Szóval, olyan színű amilyen, de még is a legszebb benne, amit a legjobban szeretek rajta az a haja. Látszik, hogy rendszeresen ápolja, megkockáztatom hogy naponta szokta mosni. Ennyit a külső vonásairól, a belsejében bírok mindent. A humorát, a cukiságát, azt amikor zavarba jön. Bólintással válaszolok neki, amikor megköszöni a virágot. Mivel nem tudom hogy tetszem-e neki, egyenlőre nem is próbálkozom be nála, csak puhatolózok. Nem keserednék el, ha nemleges választ kapnék, mert ugyanolyan barátok is lehetünk mint eddig. Ha a válasz nem, belevetem magam az életbe, és mint a rosszéletűek fűvel-fával, fiúval-lánnyal, kastélyban-szabadban minden jöhet. Egy köhintés zökkent ki a jövőbeli terveim szövögetéséből.
- Jah, bocsánat elmerengtem. Egy krémest kérek, egy pohár jéghideg kólával, és rakjon bele esernyőt. Tudja, nem igazit hanem.. Aha, köszi – kacsintok a nőre, hiszen tudja mire gondoltam. Csak nem rak bele egy nagy esernyőt a kis pohárba. Ő sem lehet akkora hülye. A tekintetem megint a cicafiúkra akad, és arra gondolok mi mindent tehetnénk meg mi hárman, a csalódásom után. Nem vagyok én beszari, csak nem akarok egy jó barátságot tönkre cseszni és letámadni. Lassan és adagolva kell a tudtára adni, hogy bizony bejön nekem mint nő.
- Crup? De durva, azért örülhetsz hogy nem harapta le a csini kis fejecskédet. Igyunk erre! Nekem lassan telt el, meg unalmas is volt mert a haverom Dominik beteg a héten, a többiek meg túl lükék hogy felfogják a tréfákat – mesélem neki, az órákra visszagondolva amiután már egy kanállal is szíven szúrtam volna magamat. Ágoston profi nyomta a legtöbb dumát a sellőkről. Kit érdekel hogyan lázadtak fel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

A fájdalmasba átváltó arckifejezése és a lemondó sóhaja egyaránt a tánctudás hiányának tudható be. Így, röviddel az esküvő előtt igen csak elszámította magát.
- De azt tudtad, hogy lesz egy közös táncunk, ugye? Úgy értem, még nálatok is van esküvői tánc tudtommal. Amikor a menyasszony és a vőlegény egy koreográfia szerint táncolnak... mondjuk keringőznek. Talán az a legegyszerűbb. Keringőzni sem tudsz? - Kezd az arca kétségbeesett színt ölteni. Hogy fog egy ekkora akadályt áthidalni néhány nap alatt, még nem tudja, de pont erre van a tarsolyában egy tökéletesen alkalmas ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Fölpillant. Abbahagyja a rágást. Keringőzni, jó vicc, hogyne... mi van, ha nem viccel?
   -  Nem. Nem. Határozottan és kategorikusan nem.
Táncolni? Ő? Emberek előtt? Esetleg ha inna, talán el tudná képzelni, hogy bátorságot szerezzen ehhez, azonban abban az esetben tudja, hogy a koordinációja már nem engedné a mozgást. A szavai minden egyes nemmel épp kicsit válnak kétségbeesettebbé, végezetül őszinte elveszettséggel néz a menyasszonyára.
   -  Adél, kérlek, ne...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Érzi, ahogy egy világ omlik össze benne másodpercről másodpercre, nemről nemre. És a végén az a segélykérő hanglejtés... Egy pillanatra kénytelen a kézfejeit a szemeihez nyomni és úgy támaszkodni az asztalon, lehajtott fejjel, mintha sírna. Szerencsére semmi nem utal arra, hogy tényleg sír.
Mikor újból felpillant, mély elszántság tükröződik az arcán, mint aki az életéért készül harcba szállni.
- Sajnos nem fogjuk megúszni, ezt előre mondom. DE! Vannak rá módszerek, hogy átlendítselek ezen a kálvárián és úgy, hogy fel se merüljön a beégés gondolata. Holnap délelőttös vagy délutános vagy? - Mert, ha délelőttös, rohadt gyorsan át fogják kérni délutánra. Ma este, de lehet, éjjel is dolguk lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Amikor a lány a kezébe temeti az arcát, ő leteszi a villáját. Ha most sírni kezd, ő biztos, hogy fel fog állni ettől az asztaltól, függetlenül attól, hogy megígérte magának: bármennyire viselkedjen neurotikusan Adél az este folyamán, kerülni fogja vele a konfrontációt. A vállizmai így megfeszülnek, várva a fejleményeket, ahogy azonban a lány felpillant és a tekintetük találkozik, ő csak jobban összezavarodik.
   -  Engem nem érdekel a beégés, egyszerűen csak nem táncolok. Soha. Senkivel. Teljesen kizárt. Adél, könyörgöm, ne kényszeríts erre...
A vége egészen esdeklő, hol a lányra, hol a távolabb rendezkedő pincérre néz, várva a feloldozást. Egyszerre kicsordul az agyából minden más, amiről eddig beszéltek: Júlia, Jean-Paul, a főzet, csak ő maradt és az a kurva tánc, amire eddig egyáltalán nem gondolt.
   -  Holnap nem dolgozok sehogy. Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Majdnem megesik a szíve a jövendőbeli férjén. Majdnem- ezen van a hangsúly. Tudja jól, hogy a családja sosem viselné el, ha a hagyományos esküvő formátumát felrúgnák és ülnének az egész ünnepség alatt, mint valami királyi pár a trónusukon. Az sem járható út, hogy csak ő táncol mindenki mással - azt megteheti a menyasszony- és a menyecsketáncon is, sőt meg is kell tennie majd. Ez itt egy súlyosabb probléma most.
- Nem kényszerítenélek, ha nem tudnám, hogy levágják a fejünket, ha ezen átsiklunk. A nagyanyád és az anyám is úgy tudják, hogy minden, de minden rendben lesz. Beleértve a táncot is. - Mélyet sóhajt, miközben szomorúan tekint le a félbemaradt levesre. Elment az étvágya az idegességtől.
- Mert ma este megtanulsz néhány alapmozdulatot. Velem. Nem érdekel, ha letaposol, ha felbukunk, ha bármi. Az alapokat megmutatom, a többit pedig bízd rám. Nem csak kirakati feleségnek vagyok jó, de a tűzoltásban is megállom a helyem. - Részéről sajnos tényleg ennyi volt a vacsora, így csakis Willre vár most már, hogy fejezze be az étkezést vagy csinálja, amit jónak lát, de itt ma este kényszermunka lesz. Most először tényleg sajnálja őt- Willt mindentől megkímélte, amitől csak lehetett a szervezés során, persze puszta élvezetből, mert mindenről ő dönthetett egyedüliként. Na de most... Ez közös siker vagy bukás lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hüledezve veszi vissza a villáját a kezébe, anélkül, hogy lepillantana. Annak ellenére, hogy a jelenlétével végigasszisztálta a szervezést, valójában csak keveset tud a ceremónia részleteiről. Látta a ruhát, a díszeket, elolvasta az eskü szövegét, de hogy ebben neki aktívan milyen szerepe lesz, azt nem igazán érti. Ha valódi esküvője lenne, akkor tisztában lenne az elvárásokkal. Az Adéllal való sajátos helyzetük azonban egyfajta jogi és tradicionális szürke zónába terelte őket. Nem várják el tőle ugyanis, hogy érzelmeket tettessen. A nászéjszaka szintén nem kötelező, sőt, valószínűleg azt egyedül és az alkoholtól élet-halál közt fogja tölteni, de ezek szerint a tánc mégis az.
Szakadozottan kifújja a levegőt. A nagyanyja ki fogja taposni a belét, ha látványosan húzza a száját a közép-európai aranyvér krémje előtt. Égi csoda, hogy eddig nem neszelte meg Adél terhességének hírét, de tudja, bármelyik szemforgatása vagy vállrándítása elültetheti benne a gyanút.
   -  Fine - felhúzza, majd leejti a vállait, morózusan túr bele ismét a vacsorájába - Van még bármi, amiről tudnom kell? Most mondd még, hogy legyen időm felkészülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Sajnos mindkettejüket széttépik, ha elrontják a nem is róluk szóló nagy napot. Ugyanis nem azt fogja ünnepelni ez a kékvérű meghívott gárda, hogy ők ketten egybekelnek, hanem a Krise és Machay családok egyesülését, érdekeik szoros egybefonódását, a hatalom közös mederbe terelését bizonyos területeken. Ők csak a tökéletes dekorációt fogják mindehhez szolgáltatni, hogy Madlen és Galina dicsőségesen nyújthassanak egymásnak kezet és elkezdődhessen a gyümölcsöző, új kapcsolatuk.
Kivételesen Adél előnyt élvez a cukormáz iránti szeretete miatt, és minden apró részletet már az agyába vésett. Ideje Willt is felrángatnia a padlóról, ahol elfetrengene még egy ideig a jelek szerint, ha senki nem figyel oda. Azért a végén elégedetten vigyorodik el, még az állát is feltámasztja a két kézfejére, könyökeit az asztalon pihentetve.
- Csak egyvalami: mondták már, hogy rohadtul szexi vagy mérgesen és kétségbeesetten? - Ez a lány maga az ördög.
A vacsora további része csendben telik, végül fizetés után együtt távoznak, de nem külön utakon. Hosszú éjszaka vár rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A libresszó karácsony előtti forgalma után a két ünnep között sem lett sokkal nyugalmasabb. Az éppen ráérők, szüneten lévő fiatalok betértek a kávézóba és szinte mindenkit csalogatni kezdett a vele keveredő könyvillat a helyiség másik végébe. Maradtam, segítettem anyának, most is ahogy mindig, rendben hagytam a dolgokat magam mögött mielőtt visszatértem volna Bagolyfalvára. Kicsit több időm akadt, mert dr. Laines a húgával elutazott, és a legminimálisabb feladataim maradtak - amiket jóformán én adtam magamnak, karácsonyra, szeretettel. És ha már ajándék…
 A vonatállomásról a kastély felé haladva vettem észre a magas alakot, szőke göndör tincsekkel, akit már bárhol felismernék. A pizzériába tartott. Mivel Móriccal mostanában elkerültük egymást az ünnepi forgatag miatt, a hiányt megelégelve pakoltam le a hálókörletben. Lekötöttem magam, hogy ne a csúcsidőbe zavarjam meg, addig a karácsonyra Hunortól kapott könyvemet olvastam. Mégis csak az járt a fejemben, hogy ismét eltelt volna egy szünet anélkül, hogy találkozunk. Ezt nem megengedve veszek fel egy pulcsit, ajkaimra vörös rúzst kenek, aztán törlöm is le, hogy csak egy leheletnyi sminkkel húzzam fel a szövetkabátomat.
Az étterem ablakán nézek be először, szemeimmel keresem a barátomat. Hajamat kiküszködöm a sál alól, próbálok nem kócosan festeni mielőtt belépek és lassan behúzni magam mögött az ajtót, kizárva a téli hideget, ami kicsípte arcomat. Megpróbálom elkapni a pillantását, majd intek, ami közben a táska bénázva esik le a vállamról és kapok a pánt után sikeresen. Remek indulás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az egész nap egy hatalmas szívás volt. Minden porcikám sajog, és állva képes lennék elaludni, ha kapnék harminc másodpercet rá. Napközben nem kaptam, mert valahogy az emberek - meglepő -, de a két ünnep között még jobban szeretik a pizzát. Ma nem volt szabad asztalunk egyetlen pillanatra sem, a vendégek váltották egymást, én meg lehúztam több, mint tizenkét órát. Oké, ezt így nem szabadna egyébként, de kikönyörögtem Barnabástól, hogy legyen már szíves, mert kell a pénz bebaszni szilveszterkor a Balára. Megszánt, szóval ma és még holnap is nyomom neki teljes műszakban, még a zárást is magamra vállaltam.
Így nem csoda, hogy kissé fújtatva jövök ki hátulról, amikor hallom, hogy csukódik az ajtó. Ha valaki éjszakai nasinak szeretne pizzát, akkor megszívta, mert a szakács már elment. Kezemet a konyharuhába törölve lépek ki az ajtón és találom szemben magam Kiscsibével. Megszeppenve mérem végig, sután intek neki vissza, majd lépek az utolsó párocskához, akik nagyon nem akaródznak elmenni. Mosolyogva fogadom a bókokat az ételről, majd a kérnek-e még valamit kérdésre, a nemleges válasz után csapom ki nekik a számlát. Igazán elhúzhatnának már a picsába. Hatalmas vigyorral és hévvel köszönöm meg a borravalót, majd nézek utánuk, hogy amint eltűnnek a látóteremből rogyjak le egy székre. Fejemet hátravetem a támlára, kissé lejjebb csúszok.
- Haldoklom - biccentem előre fejemet, majd akadok meg megint Kiscsibén. - Mi a pálya? A szakács már elment, nem tudok adni pizzát - vonom meg vállaimat, majd állok fel. A konyharuhát dobom a vállamra, ahogy elindulok hátrafelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem is tudom mióta dolgozik a Félszemű Kukorica pincéreként, de olyan ritkán járok erre, hogy nem is láttam korábban munka közben. Most is csak a végét csípem el, ahogyan azt terveztem. Ajkam széle rezzen mosolyra, amikor int. Szemmel láthatóan elfáradt, de remekül palástolja, amikor az asztalhoz lép a vendégekhez. Halvány mosollyal zizeg rajta tekintetem kicsit, majd fordulok oldalasan. Háttérzajként érzékelem a csevelyt, a táskával ügyeskedve bújok ki a szövetkabátból és hajtom azt karomra, a sállal együtt. Arrébb lépek, elengedem a kifelé haladó társaságot, majd billentem fejemet Móric irányába.
- Szia - köszönök neki, míg ő beigazolja: tényleg borzalmasan elfáradt.
Válaszra nyitom ajkaimat, azonban nem szakítom félbe így szemöldökömet ráncolva pillogok immáron csak utána. - Még szerencse, hogy miattad jöttem - egész pontosan hozzá, de mindegy. Közelebb sétálok, egy asztalra teszem le a holmimat mielőtt alkaromat a pultra támasztom és összekulcsolt ujjakkal nehezedek kicsit rá, ahogy előrébb dőlök. - Láttalak korábban átszelni a teret, amikor visszaérkeztem. Gondoltam eléd jövök - mondom, amíg kezem a szalvétatartóért nyúl és ujjaim közt kezdem el forgatni a fémtárgyat. - Hogy telt a karácsony, Móric? Anyukád biztosan finomakat főzött - elég csak elképzelni, ahogy még türelmetlenül csen magának a még meleg süteményből. Talán még Móricnak is, ha éppen jobb napja van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Komolyan hihetetlennek tartom, hogy az emberek nem tudják mit jelent a “zárunk” kifejezés. Lehet beszélek Bánkival, írjuk már ki az ajtóra a fogalmát, mert az rendben van, hogy ők elcseverésznek itt a jövőjükről, de az én jövőm a Balatonon lenne pár napon belül, megszámlálhatatlan feles társaságában - csakhogy nem adják meg rá a lehetőséget, mert nem zárhatok. És még csak nem is tudják mennyi dolgom van még a zárás után. A visító gondolataim - bocs, ha a közelben van legilimentor - lehet telepatikusan célba értek, mert végre felkelnek és eltakarodnak. Azzal a lendülettel vetem is le magam a székre, ami nem bizonyul jó ötletnek, mert elalszok, szóval kelek is fel, magam mögött hagyva Kiscsibét, akinek mondata elszáll az éterben. Immár a pult mögül emelkedik meg szemöldököm kérdőn.
- Aha. Hát ez kedves tőled. Kösz - lépek a kasszához, hogy elkezdjem számolni a pénzt, aztán megállok a mozdulatsorban. Hát hülye vagyok? Pálcámat előkapva suhintok, és mormolom el a bűbájt, oldja meg ő, majd pillantok előre. Elém jönni? Mintha valami tinilány lennék, akit kísérgetni kell A-ból B-be. Nem mondom, hogy bassza a férfias önérzetemet, de azért bassza a férfias önérzetemet. Ráadásul… vissza kell kísérnem a kastélyhoz, majd utána mehetek csak az állomásra. Remek. Két ujjal dörzsölöm meg szemeimet.
- Fasza volt. Nagyon sokat ettem. Többször is leégettem a nyelvemet, mint indokolt lett volna - libbenek be hátra, hogy elmormolva még egy bűbájt kezdjek el rendet csapni hátul. Az ajtón hátrálok ki, majd fordulok meg tengelyem körül. - És neked? Azt hittem a szünetet is Hollósival fogod tölteni, vagy… - vigyorodom el szélesen. - Miatta jöttél vissza előbb? Romi - könyökölök fel a pultra szemtelenül csillanó kékekkel, ugyanilyen mosollyal. Gondolom egyértelmű: rohadtul nem felejtettem el, hogy egy Hollósi miatt lettem lekoptatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Miután semmi reakciót nem kapok és felém sem pillant, jobb szeretném ezt annak betudni, hogy tényleg kimerítő műszakon van túl. Lepakolok inkább, jelezvén, hogy maradok, amíg elkészül, majd helyezkedem el vele szemben. Tekintetem esik oda, amerre matat, majd arcára. Semmi piszkálódás? Vagy zseniális humorral fűszerezett megjegyzés? Kösz? Sőt… kedves tőlem? Ahogy megdörzsöli a szemeit döntöm el, hogy segítek neki, mielőtt még a végén nem lát a kimerültségtől.
Amíg válaszol összeszedem azt a néhány még asztalon hagyott poharat, ami a közelembe esik és fogok rá erősebben, amikor halkan nevetek a végén. A pulthoz visszalépve teszem le őket egy helyre, és helyezkedem vissza, hogy megkérdezzem segítsek e valamit. Fogalmam sincs nála mi a menet, de ő hamarabb kérdez. - Hiá… - kezdenék azonnal a válaszba, de megakadok, úgy is maradnak ajkaim. Értetlen ráncolom a szemöldököm, aztán még inkább úgy nézek rá, mint aki megzakkant. Egy árva szót sem értek. A csillanás a szemében, a mosolya… mellkasom ismerősen szorul össze, amíg pillanatokig csak nézek rá. Végül hajamat simítom vállam mögé, ahogy két kezemmel a pult szélébe kapaszkodva tartom a pillantását. - Tökfej vagy - közlöm egyszerűen. - Miért mondasz ilyeneket? - kérdő pillantásommal billen oldalra a fejem, majd sandítok tincseire, ahogy összeáll a kép. Megbántottam. Tudtam jól a reakciójából már akkor, de azt nem, hogy ennyire. Érzem a késztetést, hogy aprót hátrébb lépjek, így csak egyik lábam mozdul, végül maradok ott, ahol vagyok. Nem akartam, hogy így alakuljon. - Ha már felhoztad Zalánt, amúgy is akartam veled erről az egészről beszélni, arról is miért mondtam nemet, de talán nem most kellene, mivel mindjárt állva elalszol - tűröm fel a pulóverem ujját. - Mondd, mit szoktál ilyenkor? Pár suvickolj az asztalokra? - veszem elő a pálcámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megszeppenve nézem a pultra letett poharakat, amik még az asztalon vártak. Pálcámat ismét előkapva lebegtetem őket hátra, hogy a többi mosatlan edény közé csapódjanak. Aprót biccentek, néma kösznek szánom, mert ha most leállok beszélgetni, akkor soha nem fogok végezni. Bár elnézve őt, aki simán levetkőzött, hogy poharakat szedjen össze, lehet tényleg nem fogok innen elmenni soha. Miért is maradt? Nem kell sokat gondolkodnom azon, hogy derítsem ki, szóval a jól megszokott ami a szívemen a számon dolgot követve vigyorgok rá. Szemöldököm rebben meg a válaszon. Ennyi? És ilyen nyugodtan? Miért is nincs rám kiakadva?
- Mert elég elképzelhető lenne - pillantok a plafon felé, mint aki elgondolkodik. - Bár nem gondoltam volna, hogy a fiatalabbakra gerjedsz - szemtelenül csillannak meg kékjeim, ahogy fejem oldalra billen, követve az ő mozdulatát, arcom még jobban felnyomódik, végül nevetek fel.
- Aha, beszélni róla - ingatom meg fejemet lassan felegyenesedve. - Nem szeretném hallani mennyire fasza volt a bál kettesben, vagy ami utána jött - emelgetem meg szemöldökömet. - Hagyd az asztalokat, majd megcsinálom nyitáskor a maradékot. A nagy része kész úgyis - libbenek hátra szó nélkül. Pár perc múlva kerülöm meg a pultot, kabátomat csak magamra húztam, sálam libeg a nyakamba, ahogy Amélia kabátjáért nyúlok és tartom neki, hogy belebújhasson.
- Visszakísérlek - ez tényként van közölve, szóval nemigen van esélye tiltakozni ellene. Felőlem ő mehet három méterrel előttem is, de akkor is vissza fogom kísérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nincs is tisztában vele a szőkeség, hogy mennyire felkeltette a figyelmemet. Mivel a férfi nemet erősítem, és nem vonzódom a saját nememhez, azaz heteroszexuális vagyok teljes mértékben biztos lehet benne, hogy tetszik nekem. Válogatós vagyok a hölgyek terén, kevés dolog az ami megfog egy hölgyben, és az is első találkozáskor válik el. Itt minden rendben, hiszen most találkoztunk először és már is szinte jó baráti kapcsolatba keveredtünk. Mi az ami megfogott benne? Szem a lélek tükre, így természetes hogy a szemei ejtettek rabul annyira amennyire lehet így húsz perc után. Nagyon jól áll neki a mosolygás annyi szent, remélem sosem fogja bánat érni őt az életében, és meg fogja találni a maga boldogságát, az útját. Örülnék neki ha a jövőben többet találkoznánk, kialakulna egy barátság és az még milyen jó lenne ha vele lennék. Simon, Simon most ismerted meg egy kicsit állj már meg! Első találkozáskor nem illik randira hívni egy nőt. Vagy lehet? Teljesen zavarban vagyok, köhécseléssel próbálom leplezni.
- Pont ahogyan mondod – nevetem el magam a fordulatos kis szóviccén, hiszen tényleg megragadta a lényeget ebben a rövid megfogalmazásban.
- Ugyan, megnevettettél. Köszönöm – fordulok felé és mondom.
- De, filozofálj csak nyugodtan mert szívesen hallgatom. Szerintem nagyon jó társaság vagy, sosem lehet hátrány ha valaki bőbeszédű. Tartsd meg ezt a jó szokásod kérlek – osztom meg vele a gondolatomat. A folyadék segített, már alig lehet valamit érezni az imént történt kis bakiból. Volt már rosszabb is, mikor kiskoromban csibész voltam, és felszívtam a sót az orromba. Nagy baj nem lett, nem akkor amikor pezsgőtablettát dugtam fel az orrlyukamba. Volt ám sírás-rívás aznap, visszagondolni is rossz.
- Az előbb is erre gondoltam. Nos, azért mert már van egy bestiakutató a családban és sokkal jobban elvoltam akkoriban a könyvek társaságában – magyarázom a lánynak, hiszen így is van. Nem is bántam meg a döntésemet, mivel rajongok a tárgyamért és még jobban a definíciókért. Okostojásnak jó lenni, ezzel is le lehet nyűgözni a gyengébbik nemet.
- Ezek jól hangzanak, bár én nem tudok úszni. Melyikre válaszoljak előbb? Összefoglalom. Bejártam már majdnem egész országot, a történelmi jellegű könyveket kedvelem és zöldségeket termelek. Kielégítő volt a válaszadás?  - kérdezem a hölgyeményre kacsintva.
- És milyen ott lakni? Ez jó, mert szeretem a lusta cicákat – nevetek fel, merte lég viccesen hangzanak az imént kiejtett szavak. Már semmin nem lepődök meg a beszélgetésben, annyira felszabadultnak érzem magam a jelenlétében hogy hihetetlen. Kikérem a teát, és visszajövök hozzá. Amint helyet foglalok a konyhalány ki is hozza a rendelést, így Alíz felé fordulok és a csészére mutatok, jelezve hogy övé a terep.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bírtam Simonban, hogy értette a poént, ugyanis mások sokszor piszkálódásnak vették az úgymond vicces beszólásaimat. Persze szerettem az emberek agyát húzni, de kifejezetten díjaztam, amikor valaki különbséget tudott tenni az ugratás és az ártatlan viccelődés között. Az utóbbi időben kissé visszavettem magamból, mert rájöttem, sokszor jobb, ha kevesebbet mutatok magamból mások felé, ugyanis a legtöbb embernek nem tetszett a határozott, és olykor spontán stílusom. Illetve azt is kitapasztalam az évek során, hogy a legtöbb férfi nem kedveli a céltudatos, karakán nőket, akik képesek magukért kiállni, és nem szorulnak a védelmükre, ezen kívül van saját véleményük, nem csupán bólogatnak. Nos, mivel nem tartoztam ebbe a férfiak által preferált kategóriába, valamint rendelkeztem egy bizonyos képzettséggel is, így igazán tartós kapcsolatot sosem tudtam kialakítani senkivel sem. Vagy el voltam átkozva, vagy egyszerűen nem találtam még meg a megfelelő személyt, aki elfogadott volna olyannak, amilyen valójában vagyok. Simon reakciói viszont megleptek, hiszen még mindig nem lépett le mellőlem, és úgy tűnt, hogy valóban kíváncsi rám. Vagy csupán kivárja, míg jósolok neki, aztán érdektelenné válok számára? Próbáltam nem agyalni ezen, mert egyrészt előbb vagy utóbb ez úgyis kiderül, másrészt nem tűnt olyan embernek, aki kihasznál másokat. Ahhoz túl kedves és segítőkész volt, na meg őszinte.
- Igenis tanár úr, ígérem, megtartom ezt a jó szokásom! - kacsintottam felé vigyorogva, majd zavaromat leplezve elkezdtem játékosan dobolni az ujjaimmal az asztalon. Magam sem értettem, miért voltam zavarban a társaságában, valószínűleg azért, mert elnyerte a tetszésemet már elsőre, és nem akartam elijeszteni magam mellől. Ráadásul remekül éreztem magam a társaságában, és reméltem, hogy lesz majd időnk jobban megismerni egymást, hogy jobban betekintést nyerhessen az életembe, de egyelőre ez csupán egy vágyálom maradt számomra.
- Egyszer majd elmesélhetnéd a kedvenc könyvbéli sztoridat Persze, ha van ilyen... ami a legjobban magával ragadott - mosolyogtam Simonra. Kíváncsi voltam, hogy melyik volt a legkedvesebb könyve, melyik mű ragadta igazán meg.
- Örülök, hogy szereted a cicákat. Kloé ugyanis sokat jelent nekem. A nevelőkanyám adta nekem, mikor megkezdtem itt a tanulmányaimat - feleltem a férfinak, majd gyorsan el is csendesedtem, mivel egy újabb dolog szaladt ki magamról a számon, amiről a másik fél még nem tudott, azaz a múltamról. Őt elnézve valószínűleg szerető családban nőtt fel, hisz mesélt is róla egy picit, én pedig teljesen eltérő háttérrel rendelkeztem ezen a téren.
- Nagyon is az. Lenne még ezekkel kapcsolatban is bőven kérdésem, de nem akarlak lefárasztani - kacsintottam vissza egy huncut mosollyal az arcomon.
- Szóval egész jó lakásban lakni. Legalábbis az én otthonom tágas, van bőven tér benne. A szomszédok rendesek és elég csendesek, nincs okom panaszra. Persze időnként, ha hangosabbak, áthallatszik ez-az, de nem zavaróan. A berendezés a saját stílusomat tükrözi, szeretem az eleganciát a modern stílussal ötvözni, na meg a rendet is - meséltem a férfinak nagy beleéléssel. Persze mindez nem valósulhatott volna meg anyám nélkül vagy csak jóval később valamiféle szerencse során. Ezt az információt azonban egyelőre megtartottam magamnak. Közben meghozták Simon teáját, így sima ügy volt a jóslás. Ki is ittam a teát a csészéből, miután átvettem tőle azt néhány perc várakozás után, hogy hűljön valamennyit. Ezután kavartam a kiskanállal hármat a teafüvön. Ráfordítottam a csészét a csészealjra egy gyors mozdulattal, és vártam egy percet. Ezután visszafordítottam a csészét.
- A teafű alakzataból azt látom, hogy valaki nagyon fel fogja fordítani az életedet. Annyit tudok még ehhez hozzáfűzni, hogy ez pozitív hatással lesz rád, és ezáltal te is fejlődni fogsz valamiféle irányba - emeltem zöldjeimet a férfira. Azta, de izgi, vajon ki lesz rá ekkorra hatással? Mindenesetre már most irigyeltem az illetőt.
- Azt viszont tudnod kell, hogy az álmaimmal sokkal pontosabb jövőképet tudok adni bármiről. Viszont az nem kívánságműsor, hanem magától jön, amikor épp akar, ha egyáltalán jön. Ez elég lutri, ugyanis teljesen véletlenszerűen, váratlanul jönnek ezek az álmok - közöltem vele, hogy tudja mi a helyzet ezen a téren.
- Nos, remélem sikerült kielégítő választ adnom a kérdésedre, legalábbis ideiglenesen. Segítesz kiválogatni a képeket? - kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel. Hiszen az elején megígérte, hogy segít majd benne. Reméltem, hogy nem ez volt az első és utolsó találkozásunk. Ez persze már nem csupán rajtam múlott, kivártam, milyen reakciókra számíthatok a férfi részéről. Persze volt még időnk bőven, de úgy voltam vele, hogy egyelőre teljes mértékben rá hagyom a döntést, hogyan alakuljon a találkozásunk elkövetkezendő része.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elvétve akaratlan is hallottam a folyosókon, majd tanteremről, tanteremre járva, hogy kik tervezik elhívni. Népszerű, felfogtam, de mi… szóval úgy éreztem okkal várok. És valóban, mert elhívott. Tényleg elhívott, és én hitetlen álltam előtte addigra Zalán partnereként. Képtelen voltam annál többet mondani, hogy másnak már elígérkeztem. Velem is előfordul, hogy a szavak adieu-t intenek, és cseppet sem kedvelem, amikor ez megtörténik. Számított volna, ha többet tudok mondani? Itt állva már oly mindegy.
Számára elképzelhető. Hallgatom azt is, ahogy befejezi és kikerekedő szemekkel meredek rá nevetése közben. Én speciel cseppet sem szórakozom, ahogy zavartan elkapom a tekintetem, pechemre a kabátomra. Egy pillanatig időzök el, majd bal szemöldököm rezzen és kapom felé vissza fejemet. - Tessék? - a kérdés élesen hagyja el ajkaimat. Szusszanva, választ nem várva szólalok meg újra, ha már felhozta a levitás fiút.
- Igen - bólintok egyet. Beszélni. Tekintetemmel követem, ahogy kihúzza magát. - Kettesben és egy pár tucat diákkal. - helyesbítek automatikusan. Utána? Volt utána valami buli? - Utána pedig Marinával voltam - teszem még hozzá. De nem megyek bele jobban, mert fogalmam sincs mennyit tud Móric Ádámról.
Mire tudatosul mire utalgatott, ő már eltűnik a fal mögött én meg nem mozdulok. Kezd felmenni a pumpa. Kiengedem a levegőt, ami felsőtestembe ragadva szúrt. Nem célozgatna ezekre komolyan, amikor ismer. Vagy pont ezért…
Észre sem veszem először, hogy visszaér, csak amikor a ruhákkal matat. Komoly arccal fürkészem onnan ahol állok, odalépek, lassú mozdulatokkal belebújok a kabátba, amíg átgondolom az utóbbi pár percet. Határozottan rántok a textilen. Gerjedni? Kettesben? Ami utána jött? Megfordulok, és rácsapok a vállára.
- Jaj, Móric! Akkora idióta tudsz lenni, ha valami nem tetszik! Pontosan tudod, hogy nem kezdenék ki egy tizenöt éves, másodikos fiúval, akit ráadásul korrepetálok! És ez még viccnek is rossz - nagyon sok szempontból. A táskáért nyúlok ki oldalra. - Sajnálom, hogy nemet mondtam, de ha arra hajtasz, hogy megsérts, amiért megsértettelek, akkor az irány remek - tárom szét karomat. Mert bunkó. És akkor még azt mondja, hogy neki elég elképzelhető lenne. Tényleg azért, mert másnak hamarabb elígérkeztem? Megpördülök és elindulok kifele, hogy ott is hagyjam. Nagyjában addig jutok, hogy kitárom az ajtót, majd értetlen visszapördülök vele szembe. Nem mehetek, hát magát sem érti! Féltékeny lenne? Természetesen, mint barát - ahogy arra már akadt precedens. Barátok vagyunk és ez itt a lényeg. Magam előtt szorosan összefont karokkal állok, az ajtó persze vissza, azzal nekem csapódik. Nagyot sóhajtok, aztán a kilincsben kapaszkodom meg. - Hogyha elkísérsz, beszélünk. Ezt az egészet nem fogom ennyiben hagyni - jóval visszafogottabban mondom, de még nem az igazi. Azért előre figyelmeztetem, hogy nincs olyan szerencséje, hogy némán kullogjak majd - már nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Itt nem azzal van a probléma, hogy mással ment. A bajom az, hogy elméletileg jobban ismer, mint bárki más - a dudi ide nem számolandó -, mégis képes volt elígérkezni. Mindketten tudjuk, hogy az utolsó pillanatban is képes lettem volna elhívni, de ő inkább még azelőtt elvette tőlem az esélyt, mielőtt megpróbálhattam volna. Van elképzelésed arról, hogy kamaszfiúként mekkora bátorság kell ahhoz, hogy elhívj valakit magaddal egy bálba? Jó, nekem sem, mert általában a lányok kapnak el minket, de van elképzelésem róla. Bár ezek után mindegy a bátorság, ha soha nem fog megtörténni többet. Figyelmen kívül hagyom a kérdést, csak szemeimet forgatom meg kicsit válaszként.
- Óóó, többen csináltátok? Szép! Erről maradtunk le? Bakkerka, meg kell írnom majd a dudinak - tettetek meglepettséget. - Hát ki gondolta volna? - röhögök fel hangosan, míg hátrafelé sétálok. Bár egyik szavam sem komoly, nyilvánvalóan nem - soha nem gondolnék ilyet Améliáról -, de jól esik kicsit látni, ahogy idegesebb lesz. Kivéve, amikor megáll bennem az ütő. Marina? - Mi volt Rinnel? - kapkodom kékjeimet ide-oda arcán. - Amélia, mi volt Rinnel? - leszek hangosabb, és türelmetlenebb, de a válaszra talán hiába várok, ezért viharzok el inkább a kabátomért. Beszélnem kell Rinnel. Nem. Beszélnem kellene Rinnel, de nem fogom megtenni.
Visszaérve türelmesen tartom neki a kabátot, aprót dobok a textilen, hogy a vállára simuljon, majd fogom meg a sálat, hogy a nyakára dobhassam, de ő megfordul és csapkod. - Ijj, baszki - kapok felkaromhoz. Ez csak a dráma, nyugi, nem is fájt, csapkodjon csak. Elkezdi kiadni magából, én meg hallgatom és hallgatom a sáljával a kezemben, míg meg nem fordul és ott nem hagy. Váó, ezt egész olcsón megúsztam. Kérdés nélkül megyek utána, mert egy: nálam van a sálja, kettő: megígértem, hogy visszakísérem, és ne sétálgasson egyedül a sötétben. De megáll az ajtóban, én lábujjhegyre állva torpanok meg mögötte, az ajtóba kapaszkodva, így legalább nem csapódik neki, kissé kikerekedett kékekkel. Csoda, hogy nem ütközik nekem baszki! Megszeppenve nézek le rá, aprót lépek hátrébb.
- Elkísérlek. Nem mész egyedül - jelentem ki megint határozottan, ahogy a nyakába rakom a sálat. Az ajtót ismét kitárom, majd Amélia után lépek ki rajta. Pálcámat előkapom, bezárom a helyet, majd indulok el. Csendben. Ez fontos. Nekem egyáltalán nincs kedvem erről beszélni, és nem is ezért kísérem el. Ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A szemforgatást követő szavak mindegyike csak jobban összezavar. Először. Aztán pusztán olaj a tűzre. Mert nem érdekel, ha nem gondolja komolyan. Ismét be kell lássam mennyire sértődékeny vagyok és nem könnyű elengednem a fülem mellett, amiket mond és nem is kell megtennem. Komoly és mérges ábrázatom torzul el meglepődésemben, szempilláim rebbennek mikor ismét, nagyobb elánnal rákérdez arra mégis mi történt a bálon Marinaval. Talán ő is szemtanúja volt, hogy veszekedett Ádámmal? Aggódik érte. Tincsemet simítom fülem mögé, ahogy zavartan elnyílnak ajkaim, hogy válaszoljak, de közben mégsem szeretném kiadni a másik problémáit. Mégis, mit kellene mondanom? Nem sokáig gondolkodnom, gyorsan futnak át elmémen a szavak, de mire egyet is kiragadnék, Móric elsétál hátra.
Mielőtt azt hinné ellágyulok, ez nem következik be. Olyannyira nem, hogy még az sem zökkent ki, amikor hajszál híján neki ütközöm. A sálamat igazítom már a nyakamban. - Tudok magamra vigyázni - hátrálok, megfordulok és lépek ki a hideg levegőre, ahogy jobban összehúzom magamon az anyagot. Ezerszer megtettem már ezt az utat, mégsem mozdulok, hanem várok. Jobbommal piszkálva, a befagyott pocsolyát repesztem meg, majd akaratlan töröm is be a tetejét.
Volt egy elképzelésem arról mit mondok neki. Hogy hogyan hozzam helyre. Hogy nem beszélhet így rólam. Ami kitart addig, amíg a hideg levegőn belém nem fagy a drámázhatnék. Mielőtt Móric elindul, már teszek egy két lépést, hogy előre haladva, magam elé nézve gondoljam át újra. Aztán újra, meg újra. De nem jön semmi, a gondolataim cserben hagynak, a fejem üresen kong, amit szimplán nem értek. Az út felénél járunk, tudom, mert éppen csak rálátok a kastélyra. - Nagyon haragszol rám? - szólalok meg, ebben a csendben akár kiabálásnak is mondhatnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A sál eltűnik a kezeim közül, mire észbe kapnék, már a nyakában igazgatja. Pislogok kicsit magára a tényre, amíg az agyam képes feldolgozni ezt a nagyon nehéz információ halmazt, majd pillantok arcára. Védekezőn emelem fel mindkét kezem, hátrébb lépek még egyet, ahogy kijelenti, tud magára vigyázni. Persze, én ezzel tisztában vagyok, csak pontosan annyira érdekel, mint amennyire el tudod képzelni. Bezony. Semmennyire. Ha már eljött idáig, a minimum, hogy visszakísérem, még ha több vér is van a pucájában, mint a legtöbb gyökérnek az évfolyamomon. Ha sérti is a hatalmas büszkeségét - legalább ebben hasonlítunk -, akkor mögötte sétálva kísérem el. Nekem aztán rohadt mindegy.
Szóval nézek utána, ahogy kilép a pizzériából, majd lépek utána. Pálcámat előkapva zárom be az üzletet, majd fordulok felé, ő meg azonnal el is indul. Táskámon rántok egyet, miközben halkan nevetek fel a viselkedésén. Fasza, hogy megint odalyukadtunk ki, hogy mindketten meg vagyunk sértődve a másikra. Fel kellene nőni. A gondolatra harapok alsó ajkamba, ahogy kullogok Amélia mögött. Róma látképe beúszik lelki szemeim elé, és szívem dobban hatalmasat. Fel kéne nőni, mégsem tudja senki, hogy a VAV után elmegyek egy évre. Hogy a dudi születésnapján már nem leszek itt. A következő évet nem együtt kezdjük mesteren. Az egyetemmel is csúszok… ha egyáltalán hazajövök valaha.
Fejemet kapom fel a kérdésre, ami ki is szakít a gondolatokból. Halványan mosolyodom el, egy hangos “eh” hang mellett vonom meg vállaimat.
- Nemtom - felelem végül. - Szíved joga volt azzal menni arra a szarra, akivel akarsz - ismét megvonom vállaimat. Most erre mi a tökömet mondjak? Nem mondhatom ki hangosan, hogy valószínűleg az utolsó esély volt arra, hogy elmenjünk együtt egy ilyen eseményre. Ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A percek csigalassúsággal telnek. Onnantól, hogy a nevetését grimaszolva elengedem a fülem mellett, még csendben is. A többiek, akik már visszajöttek - vagy el sem utaztak a szünetre - már biztosan a klubhelyiség melegében beszélgetnek, sőt benne van a pakliban, hogy már alváshoz készülődnek. Én meg mit csinálok? Itt baktatok Móric mellett a végtelennek tűnő csendkirályban. Vajon a legtöbb tizenhét éves lány tudna ezzel mit kezdeni? Mert én hirtelen képtelen vagyok eltalálni mivel törjem meg a csendet. Szóval csak egyszerűen megteszem, mielőtt megőrülök tőle.
Az első reakció után csak a távolba meresztem a szemem. A fenébe, hogy ilyen bőbeszédű! Alany, állítmány, tárgy, nem olyan nehéz ez. Sőt, egy igen vagy nem is bőven megtenné. Megtenné, mi? Mintha bolha csípne meg, hirtelen fordulok Móric felé és torpanok meg, mellém ér, én pedig észbe kapva tartom vele újra a lépést. Elég ebből a szerencsétlenkedésből. - Igen. Az én döntésem volt - az ajkaim közt kifújt levegő gomolyog el mellettem. Zalán kedves srác, aki épp annyira tart dolgoktól, amennyire kíváncsi rájuk. Nem bánom, hogy vele mentem, mert túlságosan a másodikos énemre emlékeztet és tudom, hogy ezzel szereztem neki egy jó emléket. Ráadásul jól telt, és azt kaptam tőle, amit vártam: nem csak a korrepetáltam, de a barátom is lett.
- Veled szerettem volna menni - pedig már megtanulhattam volna, hogy az  iskolai bulik egyike sem nekem való. Csak a fejem fáj tőlük. Szabad kezem igazít a sálamon, a másik lassan csúszik a zsebembe. Az ott lapuló boríték azonnal a két ujjam közé simul. - Végül máshogy alakult - felnézek rá, majd újra magam elé.
- Ma éppen nem emiatt jöttem hozzád, mármint nem egészen emiatt - hátra söprök egy tincset. Egyáltalán miért nem maradok csak egyszerűen csendben? Azok után, amiket a fejemhez vágott inkább mérgesnek és sértettnek kellene lennem, mintsem szomorúnak. Komolyan, én leszek a legboldogabb, ha végre véget ér a kamaszkor és racionális, érett felnőtt leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Vattai Júlia
- a W&J veszekedés másnapján -

A délutáni teázásra az esküvő szervezése alatt szokott rá igazán. Madlen és az angolos berögzülései hoztak némi kellemes frissességet a mindennapjaiba a megannyi apró döccenő mellé. A teaház egyik kellemes, süppedős foteljében foglal helyet, előtte kávé, és egy, még üres, szintén kényelmesnek látszó másik fotel. Meghívta Vattai Júliát egy kellemes kis beszélgetésre ugyanis.
Végignézve zaklatott vején tegnap, idejét látta ismét változtatni egy csöppet a dolgok menetén. Épp csak egy picikét, annyira, hogy William a jó vágányon maradjon, és továbbra is csak annyira legyen kiegyensúlyozatlan, amennyit még kezelni lehet. Ennek a kényes egyensúlynak pedig ez a tehetséges kislány kulcsfontosságú szereplője, akárhogy is nézi. Ideje összeismerkedniük.
Míg vár a lány érkezésére, rendel egy szelet hamis dobostortát is, kivételesen szabályt szegve az édesség kerülésére vonatkozóan. Alapvetően nem túl édesszájú, de a dobos az dobos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Magda
Jucika|
______________________________________________________

Nem túl rózsás a hangulatom a tegnapiak után. Még este átugrottam Adélhoz, ennél többet viszont a nőért nem tehetek. Remélem Will nem fogja bántani, ha pedig igen, Adél használja majd a pálcát és elintézi.
A levél ami ma reggel jött csak még inkább rátett a napom borzalmas minősítésére. Adél anyja találkozni akar velem. Először azt hittem viccel. Aztán ahogy közeledett az idő, kezdtem azon agyalni, hogy mégis miről tudna velem csevegni. Semmi más nem jutott eszembe, minthogy az, hogy takarodjak ki William életéből és hagyjam kibontakozni Adélt. Mi mást tudna mondani egy anya, a veje szeretőjének?
Szóval habár eleinte nem akartam, most mégis itt állok a cukrászda ajtajában. Konkrétan a pofon elé jöttem.
Nagy levegőt veszek, aztán előveszem bűbájos mosolyomat, sőt hajam hosszát is megtolom, hogy még édesebb és göndörebb legyen. Így masírozok oda az asztalhoz állok meg szembe a nővel.
- Magdalena, ha nem tévedek, ugye? - csivitelő hangon szólalok meg és kinyújtom felé a kezemet. Gyerünk te boszorkány, teríts ki minden lapodat, akkor se fogsz tudni megszabadulni tőlem amíg meg nem unom Williamet. De ha sokáig baszogatsz, lehet Adélt is megszerzem.