36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. december 12. 02:07 | Link

Will
______________________________________________________


Olyan furcsa az egész reakció. Azt hittem felfogja, hogy tréfa, hiszen annyira adta magát a szituáció, ebből kiindulva pedig csak egy halk, mély nevetést vártam volna tőle mielőtt leint, hogy ne hülyéskedjek.
Azonban a valóság meg se közelíti ezt az elképzelést. Sőt, mi több inkább az ellenkezője. A tekintete...visszarepít a sikátorba. Most nem csak a narancssárga fény világítja meg, hanem minden apró részlet jól kivehető. Hangja rideg. Annyira, hogy kiráz a hideg. Ha most nem ülnék lehet hátrálnék egy lépést vagy átvenném fejben hol is van a pálcám egész pontosan.
Épp teli pofával bámulok rá, így míg megrágom és lenyelem van időm gondolkodni. Nyelvemen van, hogy rávágjam, hát persze, hogy szórakozom, ne nézz már bolondnak. Ha kihánytam volna azt a szart akkor iszok egy másikat.
Viszont ott bujkál bennem a kíváncsiság. Mi lenne, ha tovább játszanék? Meddig lehetne ezt elvinni? Mit tudnék kikényszeríteni Williamből? Megmutatná a foga fehérjét amit megvillantott a sikátorba. Izgatottság fut végig gerincem mentén, már ezerszer éberebb vagyok mint néhány perce.
Lenyelem a falatot aztán, mint aki nem érzékeli, hogy amonnan elég ijesztő atmoszféra áramlik épp a sonkás-gombás pizzájába megvonom a vállam.
- Jobb időpontot kellett volna keresnem erre - megrázom fejemet, miközben a második szeletért nyúlok, közben fel-felsandítok rá. Vajon fog gőz szállingózni a füleiből? És sípolni közben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 12. 02:23 | Link


Benne nincs igazán gátlás azzal kapcsolatban, mivel viccelődik - nyomorúság, halál, beteg csecsemők, egyre megy. Azonban Júlia vékonyka kezei olyan kerületre tévedtek, amit a szemében nem hiba, hanem megbocsáthatatlan bűn piszkálgatni.
Szemei bizalmatlanul kutatják Júlia vonásait, az egész teste mozdulatlan, csak a pupillája szűkül össze a fényben.
Lehet, hogy viccel, igen, valószínűleg ennek kellene a legelső gondolatának lennie. Számára a helyzet azonban hátborzongatóan ismerős és olyasmi, ami ösztönös, dühbe forduló pánikot ébreszt benne. Vannak témák, amit képtelen félvállról venni.
Ez az egyik.
Júlia újabb szelet után nyúl, az ő keze gyorsabb nála, arrébblöki a tányért az asztalon. Félig felemelkedve hajol közelebb.
   -  Júlia, most rám nézel és megmondod, hogy szórakozol vagy sem.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. december 12. 02:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. december 12. 02:38 | Link

Will
______________________________________________________


Egy józan ember itt talán megállna. Zavartan elmakogná, hogy nyilván viccelt én viszont nem igazán vagyok józan. Talán kicsit, mert a másnaposság mégsem nevezhető annak. Apropó másnaposság, széjjel ittam magam tegnap azzal a szar koktéllal, hogy nem esik le neki még innen sem?
Állom tekintetét, nem nézek félre. Mosolygok is közbe, mint egy idillikus képben. Amikor arrébb löki a pizzás tálat meglepetten pillantok le.
- Én ettem volna még - morgom felháborodottan. Azért a ló padlizsánjának is van vége. Étellel nem viccelünk. Fölém emelkedik, én pedig akaratlanul néhány pillanatra döbbentek tekintek rá.
Valami azt suttogja az agyam hátuljába, hogy valljam be. A parancsoló felszólítás a férfitől vad kalapálásra buzdítja szívemet. De nem, legutóbb megfutamodtam. Most nem fogok.
- Nem szeretem ha parancsolgatsz- felelek egyszerűen és a tányér után nyúlok, hogy visszahúzzam magam elé -Attól olyan csúnyán összeráncolódik az orrod felett - mutatok oda a saját orromon.
Egyszerre örülök és zavar, hogy szem előtt vagyunk. Egyrészről védve vagyok valamilyen szinten, másrészt faszért kell jelenetet rendezni mint egy drámakirálynőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 12. 02:53 | Link


Higgadj le.
Nem ingerült - legalább is nem úgy, mint általában. A dühe aktív érzés, ami cselekvésre ösztönzi, általában erőszakra. Arra, hogy ragadja meg a torkánál fogva és rázza addig, amíg ki nem köhögi a válaszát. Ez azonban hideg és passzív, nem kényszeríti sem arra, hogy bántsa a lányt, vagy más drámai módon nyilvánuljon meg felé.
Nem hiszi, hogy igazat mond. Ő is emlékszik az előző estére, ahogy az összes többire - na nem mintha ezt jelenleg összekapcsolná fejben -, azt is tudja, hogy Júlia eddig akadékoskodás nélkül megivott mindent, amit árnyújtott, legyen az alkohol vagy főzet. Mégis. Az az aprócska, minimális esély. A hibalehetőség.
Hosszú másodpercekig csak farkasszemet néznek az asztal fölött. Most azonban ő az első, aki feladja ezt. Pislogni kezd, arckifejezése elsimul, egy mélyről jövő szusszanással ereszkedik vissza az ülésre. Először arrébblöki a tányért maga mellől, az asztalra könyökölve megadóan temeti arcát a tenyerébe.
Fáradt. Elege van.
   -  Hogy mit érdemeltem, hogy ezt csinálod velem... - dünnyögi leginkább csak magának, ujjai a hajába túrnak. A feje fáj, másnapos, nem elég, hogy összeadják valami fogatlan aranyvérű kurvával, hát még ez is.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. december 12. 03:09 | Link

Will
______________________________________________________


Hát ennyi, a vulkán végül csak nem robban. Enyhe csalódás fut végig agyamon ahogy visszahanyatlik, majd az asztalra dől.
Szavaira megforgatom szemeim. Legszívesebben megrúgnám figyelmeztetésképp, hogy ne legyen már ilyen nyomi de végül nem teszem. Helyette most én emelkedek fel félig. Benyúlok álla alá óvatosan és felemelem, hogy szemeim elérhessék az övéit és belemélyedjenek.
- Mit csinálok veled Will? Hát nem ez lenne a legfantasztikusabb dolog, ami történhetne veled? Ha az apám tényleg kvibli, az azt jelenti, hogy aranyvérű sarj vagyok, így pedig elvehetnél feleségül. Megajándékoználak egy szőke, göndör hajú kisfiúval, te pedig végre gyűrűt húzhatnál az ujjamra és birtokolhatnál örökre. Nem erre vágysz? - kis hatásszünet után elengedem és egy nagyobb szelet pizza után nyúlok.
- De persze nem vagyok terhes, apám meg nem aranyvérű - vonom meg a vállamat kilépve a boxból. - Kössz a pizzát, legközelebb kiengesztellek ezért az aprócska tréfáért ígérem - intek neki mielőtt hátat fordítva neki kilépnék a pizzéria ajtaján magamba tömve azt a nagy szelet pizzát. Csak egy rohadt nagyot akarok aludni baszki. Semmi mást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 12. 20:24 | Link

William Martin Krise
-as Császár Fruzsina-


A szomszédos boxban ücsörgött és lényegében végighallgatta az előző beszélgetést az ismeretlen lány és William között. Gondolta, hogy felméri egy kicsit a terepet, mielőtt rászállnának Rubennel a férfira. Egy dolog, hogy kaptak background infót, más dolog, hogy az ifrit szeret a másodkézből érkező tudáson kívül saját tapasztalatból építkezni.
Nagyon lendületben volt azzal kapcsolatban, hogy érje el a férfinél azt az abszolút mélypontot, amelyből aztán felkanalazhatja - de kezd olyan érzése lenni, hogy a közbenjárásuk nélkül is adottak lennének a körülmények.
Na mindegy. Az ötlete továbbra is annyira tetszik saját magának, hogy nem akar lemondani róla. Igazából most jönne az, hogy felkel a helyéről és hazamegy, de nincs kedve, kíváncsiságát pedig nem is próbálja megzabolázni. Fogja ay XXL-es epershake-jét és felkelve a helyéről átsétál a másik boxna, ahol immáron egy lógó orrú William kuporog egyedül.

Kinézetre egy 20 év körüli fruska, göndör szőke haj, kedves, lágy vonások, boszorkányosan ívelő szemöldök, pisze orr.
- Hali. Fruzsina vagyok, a szomszéd boxból. - Fejével eddigi ülőhelye felé biccent és már be is csúszik a Willel szemben lévő ülésre.
- Bocsi, tökre lehetett hallani, hogy miről van szó, nem akartam hallgatózni vagy ilyesmi. - A fenéket nem, alapvetően csakis ezért, ebből a célból van itt, de ezt a másiknak nem kell tudnia. Ez a vallomás viszont lehet hitelesebbé teszi Will szemében, elvégre ritkán vallják be az emberek a hasonlót.
- Lehet tévedek, de amúgy ez eléggé úgy hangzott, mint egy majdnem-szakítás, gondoltam, meghívlak egy szarazélet-shake-re. - Megemeli a saját italát, aztán a szájához emeli a szívószálat és beleiszik. - Engem is ma dobott ki a pasim, szóval tisztára megértelek.
Egyszerre pofátlanság, hogy csak így ideült, ráadásul az ál-együttérzésével leginkább csak sót dörzsöl a sebbe. Még ha a lány valójában nem is szakított Willel, mert nem ez történt, a férfi elég rosszul érzi magát ahhoz, hogy "Fruzsina" szavai nyomán már most borúsabb színben lássa az előbbi beszélgetést Júliával. Akárhogy is, ez a betoppanás elég hirtelen inger lesz számára, hogy Yeznek érdekes legyen a reakciója.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 12. 20:53 | Link


Ő különben csak pizzát akart enni és egy kicsit elmélyülni a bugyborékoló önsajnálatban. Tegnap túlságosan friss és zavaros volt az élmény, hogy megossza a lánnyal, remélte, hogy fájó fejjel, másnaposan és megfelelően lemozgatva a lány befogadó lesz arra, hogy csak meghallgassa, netalán bólogasson, de semmiképp se nyissa ki a száját. Nincs szüksége véleményre, csak sajnálatra, netalán egy ócska vállveregetésre. Nem érezné jobban magát tőle, de mégis jól esne. De hát...
Az ajtó fölöti csengő még leng Júlia nyomában, ő még mindig azt emészti, mi történt vele az imént. A kis dög. Egy szusszanó morgással dől hátra, kezeivel tehetetlen türelmetlenségében maga mellett a műbőrre csap, legyűri az ingerét, hogy feltépje az ajtót, utána menjen és úgy istenigazából hátulról tarkón üsse a lányt. Még csak nem is dühös, pedig annak kellene lennie, helyette inkább azzal a lemondó szórakozottsággal nyúl a pizzája után, amivel az ember egy halálos kór diagnózisát fogadja. Ez a nap is egyre csak jobb és jobb lesz.
Egy szőke villanás vele szemben: ő megütközve pillant föl. A szája válaszra nyílna - el lehet takarodni a bús picsába innen -, a lány csacsogása azonban beléfojtja a szót. Csak meglepetten nézi, hogy az a túlméretezett poharával leül oda, ahol Júlia helye szinte még ki sem hűlt.
   -  Mindenekelőtt - a pizzaszeletet visszaejti a tányérra - Ő nem a barátnőm, hanem csak a...
Csak micsoda. Eddig felemelt mutatóujja csöppet meginog, a hirtelen ellenséges arckifejezését, amivel reflexből kiosztotta volna a lányt, a kétely egy apró homálya vetül.
   -  Miért, szerinted azt akarta mondani, hogy látni se akar?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 12. 21:25 | Link

William Martin Krise
-as Császár Fruzsina-


Hát ezt hihetetlenül bájosnak tartja, mármint azt a megilletődöttséget, ami 'beletörődésben' kulminál. Lerí a férfiról, hogy hirtelenségében annyira nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy inkább nem is próbálkozik.
- Igen? Pedig úgy tűnt, sorry akkor a félreértésért. De azért tetszik neked.. - Mármint, hogy ez nem kérdés, nem viszi fel a hangsúlyt a mondat végén, határozottan ponttal zárja kérdőjel helyett.
- Hát figyu. Mint női comrade, ha én így hagyok ott valamit egy ilyen beszélgetés után, nincs jó kedvem. - Újabb korty a szívószállal. Nagy bambi szemekkel pislog át az asztal fölött. Tényleg csak egy szemtelen fruskának tűnik, akit jobbára elzavarnak, amiért beleüti a pisze orrát mindenfélébe.
- Eléggé befeszültél a terhességre, mármint ne érts félre, ha seggarcnak tartanálak, nem akartalak volna meghívni egy shake-re, de elég hervasztó, ha mondjuk egy srác tetszik neked és az úgy reagál az esetleges közös gyerekre, mintha a Katrina-hurrikán elvitte volna a házát.
Olyan szinten nem ismeri Júliát, hogy abszolút csak rizsázik az egészről. Mi lehet a legrosszabb? Később megbeszélik a problémát Willel, Júlia megmondja a srácnak, hogy hát ez az ismeretlen kiscsaj teljes baromságokat mondott.. na bumm. A világtörténelemben még sosem fordultak elő félreértések.
- Mi lányok azért szeretnénk, ha a másik fél el tudná képzelni magát mellettünk kicsit tovább, mint pár hét meg néhány dugás. - Olyan kis ártatlan, szomorkás hangon mondja, elmélyülve a shake pasztellrózsaszín színében, nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy össze lehessen rakni, a "pasijával való szakítás" is valami hasonlóról szólhatott. Legalábbis ezt a benyomást akarja kelteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 12. 22:01 | Link


William különben nem egy magának való ember - aki elég időt tölt a hűvösön, az hamar éhezni kezdi a társaságot, akkor is. Minden más napon azonban valószínűleg ő is úgy reagálna, ahogy más: felhívná a lány figyelmét, hogy egyáltalán nincs kedve beszélgetni és nyomatékosan megkérné rá, hogy hagyja magára a reggelijével.
Júlia azonban kognitív kernelpánikkal kényszerítette térdre a gondolkodását. Az arculcsapást követően egyelőre nem volt ideje magához térni, ebbe a szürreális helyzetbe pedig éppenséggel belefér az orbitális epershake és a csacsogó lány.
Tompán sajgó fejéből hosszú pillanatokig egész elveszetten hallgatja a másik hangját, késve rázza meg magát, szedd össze magad, a rohadt picsába is. A gyomra lustán kavarog, ez emlékezteti az előtte heverő pizzára, ismét azután nyúl, kihasználva a tevékenységet arra, hogy a szemét elfordíthassa a lányról.
   -  Bocsáss meg, Fruzsina, ha nem reagáltam megfelelően romantikusan arra, hogy valaki gyomorszájon vágott így vasárnap reggel. Legközelebb megígérem, jobban fogok igyekezni.
Meg sem próbálja palástolni borús hangulatát, nem figyel a hangszínére, sem pedig arra, hogy milyen türelmetlen mozdulattal tép le egy darabot a pizzája sarkából és tömi a szájába. Az ujjai még mindig reszketnek, ezt talán a lány is láthatja, ő csak érzi, hogy a mozdulatai zsibbadtak és ügyetlenek.
   -  Különben is ő az - lendülettel mutat a szomorkás szelet pizzával az ablak felé - aki ennyire mocskosul független, nem én. Nézd meg, most is lelép, hát komolyan meg is tépem egyszer.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 12. 22:44 | Link

William Martin Krise
-as Császár Fruzsina-


Ugyanmár, a fiatal, gondtalan huszonévesek nem érdekli, hogy a másiknak van-e kedve éppen beszélgetni. Fiatalok, szépek, övék a világ és mindent megúsznak. Pontosabban Fruzsina alteregója pont ezt a következmények nélküli nyíltságot hivatott hirdetni. Több-kevesebb sikerrel. Néha azért szájontörlik, nem lehet mindenki olyan aranyosan kiszolgáltatott napsütéséses szenvtelenségének, mint Will. Felteszi a két kezét, megadóan, mintha fegyvert tartanának rá, ő meg mutatná, hogy semmi sincs a kezeiben.
- Ugyanmár, én nem haragszom. Nem azért mondtam, hogy ítélkezzek. Egy csomóan vagyunk, akik nem tudnak mindig minden helyzetben jó válaszokat adni. Úgy a világ 99 egész 99 százaléka, ha engem kérdezel. De tényleg, ne rendeljek egy shake-et? Milyen ízt szeretsz? A vendégem vagy.
Érdeklődően hallgatja William szavait, ezt most még eljátszania sem kell, valóban csak úgy szívja magába az ingereget, mégis milyen ember a célpontja pontosan.
- És hogyhogy nem mentél utána? Csak érdekel, én nem vágom a helyzetet, szóval.. - megvonja vékony kis vállait.
- Én, mikor nagy dirrel-durral vonulok ki valahonnan, egy kicsit azért mindig vissza-visszanézek, hátha utánamjön, utánamszól. Tudom, hogy gyerekes meg minden, de... - elbiggyed.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 13. 16:31 | Link


Türelem. Nyugalom. Erőszakkal zabolázza meg arckifejezését és mozdulatának hevességét, amivel végre beleharap az életmentő reggelibe; az egyetlen dologba, ami jelenleg elválassza attól, hogy azt a pár korty áfonyalevet az asztalra hányja. Étvágytalanul rág, miközben a lány csicsergőn magyaráz vele szemben, furcsamód jelenleg még élvezi is ezt a könnyed, ostoba háttérzajt.
Mindig szerette az ostoba picsákat - csak okádják magukból a szót, neki figyelnie sem kell, de kitöltik a teret és elterelik a gondolatait. Jelenleg, kriminálisan másnaposan, pontosan erre van szüksége, hallgatni a csiripelést és hagyni, hogy az ingerültsége alábbhagyjon.
   -  Én... nem, kösz. Elvagyok - az állával az alig megkezdett áfonyaleve felé bök. A shake gondolatától is végigborzong, a gyomra pedig újabb fájó bukfencet vet. Így sem biztos benne, hogy a hazafelé útja során nem eteti meg az útszéli szilvafákat a pizzájával, azonban egy habos, gejl ital biztos, hogy négykézlábra küldené.
   -  Mert szerinted utána kellene mennem? - őszintén kérdez vissza, a csodálkozás és egyfajta nyomott, elemi pánik keverékével. Nem, William nem fog Júlia után rohanni... vagy mégis? Rágása bizonytalanul lassul. Ő nem nő, sosem értette őket, egy alattomos és kiszámíthatatlan állatfaj számára, amivel mégsem tud betelni. Minél hisztérikusabbak és alattomosabbak, annál jobban felkeltik az érdeklődését. Különben nem is ülne itt, tekintetét ismét a párás üveg felé fordítva.
   -  Tudja, hogy megőrjít ezzel. Azért csinálja ez a kurva. Az agyamra akar menni. - szusszan egyet. Imádom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 14. 22:25 | Link

William Martin Krise

A világ legostobább kiscsibéje lesz, ha arra van szükség. Ha nincs szükség rá, de van hozzá kedve - akkor is. Egyébként is meg van róla győződve, hogy az intelligencia erősen túlértékelt erény.
- Hát, te tudod. - Vállat von az elutasításra, ő felajánlotta a shake-et. Ivott ennél már sokkal jobbat, mármint a helynek nyilvánvalóan nem épp ez a fő terméke, szóval eléggé átlagos.
- Ezen a világon semmit sem kell csinálni. Mittudomén, ha fegyvert tartanak a fejedhez, akkor sem muszáj megcsinálni. Dönthetsz úgy, hogy szarsz bele. Mondjuk lehet, hogy akkor kiloccsantják az agyad, de hé! Ennyi erővel egy gyorshajtó thesztrálhintó is elgázolhat. Még csak nem is látnád a lovakat! Crazy.
Hát amiatt tényleg nem kell aggódnia Willnek, hogy nem fogják szóval tartani - és azon kellene gondolkodnia, mit is kéne mondani. A kiscsaj nyilvánvalóan szereti hallani a saját hangját, gondtalanul cseverészik, csicsereg.
- De független attól, hogy kell-e, tuti jólesett volna neki. Neked meg tetszik, szóval ha neki jólesik valami, akkor neked is jó, nem?
Távol álljon tőle, hogy komolyan rá akarja venni Williamet a kapcsolatai rendezésére. Nem is jönne neki rosszabbul az, minthogy a férfi hirtelen harmonikus életet kezdjen élni, azt a fajta békét nem lehet kihasználni, csak ha összetöri előtte. Viszont kíváncsi William reakcióira, meg hogy pontosan mennyire is komoly a szőkeséggel kapcsolatban. Használhatja-e a "Júlia" témát a későbbi beszélgetésekben a maga javára vagy sem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 17. 19:12 | Link



Csak hallgatja és őszintén élvezi ezt a gondolkodás nélküli fecsegést, ami a lányból árad és aláfestése az eddig pocsékul folyó reggelijének. A mélyre ható bölcsességre csak biccent egy aprót, a szívószállal beleiszik a gyümölcslevébe, most, hogy a feje tisztulni kezd, először végigméri az előtte ülőt.
   -  Gondolkodtál már rajta, hogy könyvet adsz ki ezekből?
Fájdalmasan vigyorog, a pulóvere ujjába törli a másnapos fájdalomtól ismét könnybe lábadt bal szemét. Gyorshajtó thesztrálhintó, láthatóan nem egy filozófus a lány, de talán pontosan erre van szüksége most. Egyáltalán hány éves lehet? Bizonyára elmúlt tizennyolc, fizikailag legalább is, különben is...
   -  Majd... majd kiengesztelem valahogy - szusszan egyet, a szemét végül elfordítja a lány arcáról, hol hosszabban időzött, mint ami megengedhető lett volna - Nem az első alkalom lenne, hogy rohanok utána, nem is az utolsó.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 18. 12:55 | Link

William Martin Krise
-as Császár Fruzsina-


Visszavigyorog, érzi ő az enyhe vagy nem is olyan enyhe iróniát - illetve azt, hogy talán, de csak talán tapintatlan volt azzal, hogy ide telepedett.
- Nem. Miért, azt mondod, elolvasnád? - Egyik kezével felkönyököl az asztalon, ezzel felvéve a legkazsuálabb csevegő pózt, ami létezik e föld kerekén.
- "A csajok természetrajza", ez lehetne a címe és határozottan elkülöníteném a Csajok és Nők csoportját. Mint ahogy vannak Pasik és Férfiak. A pasik átlagéletkora az alacsonyabb, mert ők csinálnak olyat, minthogy egy bérelt kajakban leszánkóznak a síugrópályán részegen.
Szájával megkeresi a szívószálat és csak ivás közben hümmög Will szavaira.
- És olyan rossz rohanni utána? Nem szokta megérni? Én általában tökre elgyengülök tőle, ha látom, hogy próbálkozik és még a legnagyobb hülyeséget is megbocsátom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 18. 22:19 | Link


Ahogy a lány az asztalra könyököl, ő ösztönösen utánozza le ezt, a fejét az öklére hajtja. Szabad tenyerével elnyom egy ásítást, érzi, hogy az állkapcsa megroppan az erőfeszítéstől, a szeme pedig ismét könnyel telik meg. Automatikusan nyúl az üdítő utána párát a mutatóujjával törli le egy csíkban róla, miközben hallgatja, hogy a lány folytatja a beszédét, újabb olyan információkkal gazdagítva az univerzumot, amire senkinek semmi szüksége nem volt. Gondolatai láthatóan elkalandoznak, ő hagyja, hadd tegyék. Mint a legtöbb hozzá hasonló korú, úgy-ahogy egyedülálló férfi, abban a pillanatban, ahogy eldönti, semmit sem akar az előtte ülőtől, a szavait háttérzajnak minősíti.
A tekintete ismét az ablakra vándorol. Mélyen szusszan, akár egy öreg, fáradt labrador. Nehéz lenne eldönteni, hogy a látható másnaposság, vagy pedig a gondolatai súlya nyomasszák, vagy egész egyszerűen az álmossága, ami minden lenyelt falat után komótosabbá teszi a mozdulatait. Az adrenalin, amit Júlia színjátéka és elviharzása okozott, már felszívódott benne sajnos.
   -  Hmmmhmmm - a középső ujjával eltolja a poharát maga elől - Miért én vagyok az, aki állandóan bocsánatot kér? - nem vár választ, megerősítést sem, a hangja elkeseredetten panaszkodó csak - Tudod mit? - fölpillant a lányra - Most legyen ő az, aki behódol. Vagy vigye el a rohadt kurva isten, vagy aki akarja, engem nem érdekel.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 19. 12:22 | Link

William Martin Krise
-as Császár Fruzsina-


Átpillant az asztallap felett a másikra. Ha egy lány ennyire könnyen ki tudja billenteni a lelki békéjéből, akkor ez még szórakoztatóbb is lehet a jövőben, mint ahogy eredetileg gondolta.
- Nem tudom, anyám mindig azt mondja, hogy ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye. Az is lehet, hogy azért kell mindig neked bocsánatot kérni, mert te voltál a faszfej.
Már-már provokatív sértésnek tűnhetne, de szélesen vigyorog mellé, amivel lekerekíti a sértés élét.. bár a szavak jelentése attól még ugyanaz marad. Az üres műanyag pohár a kezében tompa koppanással érkezik az asztalra.
- Najó, hagylak szövögetni hódító terveidet, hajrá a gaz női nem térdrekényszerítésében.
Jókedvűen kacsint egyet, majd felkel a helyéről - poharát otthagyja Williammel szemben, és még egy utolsó intéssel búcsúszva kioldalog a Pizzériából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. január 23. 22:25 | Link

Mi lesz?
[Tökfej / bárcsak érteném / két ünnep között]

A libresszó karácsony előtti forgalma után a két ünnep között sem lett sokkal nyugalmasabb. Az éppen ráérők, szüneten lévő fiatalok betértek a kávézóba és szinte mindenkit csalogatni kezdett a vele keveredő könyvillat a helyiség másik végébe. Maradtam, segítettem anyának, most is ahogy mindig, rendben hagytam a dolgokat magam mögött mielőtt visszatértem volna Bagolyfalvára. Kicsit több időm akadt, mert dr. Laines a húgával elutazott, és a legminimálisabb feladataim maradtak - amiket jóformán én adtam magamnak, karácsonyra, szeretettel. És ha már ajándék…
 A vonatállomásról a kastély felé haladva vettem észre a magas alakot, szőke göndör tincsekkel, akit már bárhol felismernék. A pizzériába tartott. Mivel Móriccal mostanában elkerültük egymást az ünnepi forgatag miatt, a hiányt megelégelve pakoltam le a hálókörletben. Lekötöttem magam, hogy ne a csúcsidőbe zavarjam meg, addig a karácsonyra Hunortól kapott könyvemet olvastam. Mégis csak az járt a fejemben, hogy ismét eltelt volna egy szünet anélkül, hogy találkozunk. Ezt nem megengedve veszek fel egy pulcsit, ajkaimra vörös rúzst kenek, aztán törlöm is le, hogy csak egy leheletnyi sminkkel húzzam fel a szövetkabátomat.
Az étterem ablakán nézek be először, szemeimmel keresem a barátomat. Hajamat kiküszködöm a sál alól, próbálok nem kócosan festeni mielőtt belépek és lassan behúzni magam mögött az ajtót, kizárva a téli hideget, ami kicsípte arcomat. Megpróbálom elkapni a pillantását, majd intek, ami közben a táska bénázva esik le a vállamról és kapok a pánt után sikeresen. Remek indulás.

Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2022. január 23. 22:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. január 24. 20:31 | Link

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

Az egész nap egy hatalmas szívás volt. Minden porcikám sajog, és állva képes lennék elaludni, ha kapnék harminc másodpercet rá. Napközben nem kaptam, mert valahogy az emberek - meglepő -, de a két ünnep között még jobban szeretik a pizzát. Ma nem volt szabad asztalunk egyetlen pillanatra sem, a vendégek váltották egymást, én meg lehúztam több, mint tizenkét órát. Oké, ezt így nem szabadna egyébként, de kikönyörögtem Barnabástól, hogy legyen már szíves, mert kell a pénz bebaszni szilveszterkor a Balára. Megszánt, szóval ma és még holnap is nyomom neki teljes műszakban, még a zárást is magamra vállaltam.
Így nem csoda, hogy kissé fújtatva jövök ki hátulról, amikor hallom, hogy csukódik az ajtó. Ha valaki éjszakai nasinak szeretne pizzát, akkor megszívta, mert a szakács már elment. Kezemet a konyharuhába törölve lépek ki az ajtón és találom szemben magam Kiscsibével. Megszeppenve mérem végig, sután intek neki vissza, majd lépek az utolsó párocskához, akik nagyon nem akaródznak elmenni. Mosolyogva fogadom a bókokat az ételről, majd a kérnek-e még valamit kérdésre, a nemleges válasz után csapom ki nekik a számlát. Igazán elhúzhatnának már a picsába. Hatalmas vigyorral és hévvel köszönöm meg a borravalót, majd nézek utánuk, hogy amint eltűnnek a látóteremből rogyjak le egy székre. Fejemet hátravetem a támlára, kissé lejjebb csúszok.
- Haldoklom - biccentem előre fejemet, majd akadok meg megint Kiscsibén. - Mi a pálya? A szakács már elment, nem tudok adni pizzát - vonom meg vállaimat, majd állok fel. A konyharuhát dobom a vállamra, ahogy elindulok hátrafelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. január 24. 21:21 | Link

Mi lesz?
[Tökfej / bárcsak érteném / két ünnep között]

Nem is tudom mióta dolgozik a Félszemű Kukorica pincéreként, de olyan ritkán járok erre, hogy nem is láttam korábban munka közben. Most is csak a végét csípem el, ahogyan azt terveztem. Ajkam széle rezzen mosolyra, amikor int. Szemmel láthatóan elfáradt, de remekül palástolja, amikor az asztalhoz lép a vendégekhez. Halvány mosollyal zizeg rajta tekintetem kicsit, majd fordulok oldalasan. Háttérzajként érzékelem a csevelyt, a táskával ügyeskedve bújok ki a szövetkabátból és hajtom azt karomra, a sállal együtt. Arrébb lépek, elengedem a kifelé haladó társaságot, majd billentem fejemet Móric irányába.
- Szia - köszönök neki, míg ő beigazolja: tényleg borzalmasan elfáradt.
Válaszra nyitom ajkaimat, azonban nem szakítom félbe így szemöldökömet ráncolva pillogok immáron csak utána. - Még szerencse, hogy miattad jöttem - egész pontosan hozzá, de mindegy. Közelebb sétálok, egy asztalra teszem le a holmimat mielőtt alkaromat a pultra támasztom és összekulcsolt ujjakkal nehezedek kicsit rá, ahogy előrébb dőlök. - Láttalak korábban átszelni a teret, amikor visszaérkeztem. Gondoltam eléd jövök - mondom, amíg kezem a szalvétatartóért nyúl és ujjaim közt kezdem el forgatni a fémtárgyat. - Hogy telt a karácsony, Móric? Anyukád biztosan finomakat főzött - elég csak elképzelni, ahogy még türelmetlenül csen magának a még meleg süteményből. Talán még Móricnak is, ha éppen jobb napja van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. január 24. 21:43 | Link

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

Komolyan hihetetlennek tartom, hogy az emberek nem tudják mit jelent a “zárunk” kifejezés. Lehet beszélek Bánkival, írjuk már ki az ajtóra a fogalmát, mert az rendben van, hogy ők elcseverésznek itt a jövőjükről, de az én jövőm a Balatonon lenne pár napon belül, megszámlálhatatlan feles társaságában - csakhogy nem adják meg rá a lehetőséget, mert nem zárhatok. És még csak nem is tudják mennyi dolgom van még a zárás után. A visító gondolataim - bocs, ha a közelben van legilimentor - lehet telepatikusan célba értek, mert végre felkelnek és eltakarodnak. Azzal a lendülettel vetem is le magam a székre, ami nem bizonyul jó ötletnek, mert elalszok, szóval kelek is fel, magam mögött hagyva Kiscsibét, akinek mondata elszáll az éterben. Immár a pult mögül emelkedik meg szemöldököm kérdőn.
- Aha. Hát ez kedves tőled. Kösz - lépek a kasszához, hogy elkezdjem számolni a pénzt, aztán megállok a mozdulatsorban. Hát hülye vagyok? Pálcámat előkapva suhintok, és mormolom el a bűbájt, oldja meg ő, majd pillantok előre. Elém jönni? Mintha valami tinilány lennék, akit kísérgetni kell A-ból B-be. Nem mondom, hogy bassza a férfias önérzetemet, de azért bassza a férfias önérzetemet. Ráadásul… vissza kell kísérnem a kastélyhoz, majd utána mehetek csak az állomásra. Remek. Két ujjal dörzsölöm meg szemeimet.
- Fasza volt. Nagyon sokat ettem. Többször is leégettem a nyelvemet, mint indokolt lett volna - libbenek be hátra, hogy elmormolva még egy bűbájt kezdjek el rendet csapni hátul. Az ajtón hátrálok ki, majd fordulok meg tengelyem körül. - És neked? Azt hittem a szünetet is Hollósival fogod tölteni, vagy… - vigyorodom el szélesen. - Miatta jöttél vissza előbb? Romi - könyökölök fel a pultra szemtelenül csillanó kékekkel, ugyanilyen mosollyal. Gondolom egyértelmű: rohadtul nem felejtettem el, hogy egy Hollósi miatt lettem lekoptatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. január 25. 18:37 | Link

Mi lesz?
[Tökfej / bárcsak érteném / két ünnep között]

Miután semmi reakciót nem kapok és felém sem pillant, jobb szeretném ezt annak betudni, hogy tényleg kimerítő műszakon van túl. Lepakolok inkább, jelezvén, hogy maradok, amíg elkészül, majd helyezkedem el vele szemben. Tekintetem esik oda, amerre matat, majd arcára. Semmi piszkálódás? Vagy zseniális humorral fűszerezett megjegyzés? Kösz? Sőt… kedves tőlem? Ahogy megdörzsöli a szemeit döntöm el, hogy segítek neki, mielőtt még a végén nem lát a kimerültségtől.
Amíg válaszol összeszedem azt a néhány még asztalon hagyott poharat, ami a közelembe esik és fogok rá erősebben, amikor halkan nevetek a végén. A pulthoz visszalépve teszem le őket egy helyre, és helyezkedem vissza, hogy megkérdezzem segítsek e valamit. Fogalmam sincs nála mi a menet, de ő hamarabb kérdez. - Hiá… - kezdenék azonnal a válaszba, de megakadok, úgy is maradnak ajkaim. Értetlen ráncolom a szemöldököm, aztán még inkább úgy nézek rá, mint aki megzakkant. Egy árva szót sem értek. A csillanás a szemében, a mosolya… mellkasom ismerősen szorul össze, amíg pillanatokig csak nézek rá. Végül hajamat simítom vállam mögé, ahogy két kezemmel a pult szélébe kapaszkodva tartom a pillantását. - Tökfej vagy - közlöm egyszerűen. - Miért mondasz ilyeneket? - kérdő pillantásommal billen oldalra a fejem, majd sandítok tincseire, ahogy összeáll a kép. Megbántottam. Tudtam jól a reakciójából már akkor, de azt nem, hogy ennyire. Érzem a késztetést, hogy aprót hátrébb lépjek, így csak egyik lábam mozdul, végül maradok ott, ahol vagyok. Nem akartam, hogy így alakuljon. - Ha már felhoztad Zalánt, amúgy is akartam veled erről az egészről beszélni, arról is miért mondtam nemet, de talán nem most kellene, mivel mindjárt állva elalszol - tűröm fel a pulóverem ujját. - Mondd, mit szoktál ilyenkor? Pár suvickolj az asztalokra? - veszem elő a pálcámat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. január 25. 18:49 | Link

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

Megszeppenve nézem a pultra letett poharakat, amik még az asztalon vártak. Pálcámat ismét előkapva lebegtetem őket hátra, hogy a többi mosatlan edény közé csapódjanak. Aprót biccentek, néma kösznek szánom, mert ha most leállok beszélgetni, akkor soha nem fogok végezni. Bár elnézve őt, aki simán levetkőzött, hogy poharakat szedjen össze, lehet tényleg nem fogok innen elmenni soha. Miért is maradt? Nem kell sokat gondolkodnom azon, hogy derítsem ki, szóval a jól megszokott ami a szívemen a számon dolgot követve vigyorgok rá. Szemöldököm rebben meg a válaszon. Ennyi? És ilyen nyugodtan? Miért is nincs rám kiakadva?
- Mert elég elképzelhető lenne - pillantok a plafon felé, mint aki elgondolkodik. - Bár nem gondoltam volna, hogy a fiatalabbakra gerjedsz - szemtelenül csillannak meg kékjeim, ahogy fejem oldalra billen, követve az ő mozdulatát, arcom még jobban felnyomódik, végül nevetek fel.
- Aha, beszélni róla - ingatom meg fejemet lassan felegyenesedve. - Nem szeretném hallani mennyire fasza volt a bál kettesben, vagy ami utána jött - emelgetem meg szemöldökömet. - Hagyd az asztalokat, majd megcsinálom nyitáskor a maradékot. A nagy része kész úgyis - libbenek hátra szó nélkül. Pár perc múlva kerülöm meg a pultot, kabátomat csak magamra húztam, sálam libeg a nyakamba, ahogy Amélia kabátjáért nyúlok és tartom neki, hogy belebújhasson.
- Visszakísérlek - ez tényként van közölve, szóval nemigen van esélye tiltakozni ellene. Felőlem ő mehet három méterrel előttem is, de akkor is vissza fogom kísérni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. február 3. 20:02 | Link

Mi lesz?
[Tökfej / bárcsak érteném / két ünnep között]

Elvétve akaratlan is hallottam a folyosókon, majd tanteremről, tanteremre járva, hogy kik tervezik elhívni. Népszerű, felfogtam, de mi… szóval úgy éreztem okkal várok. És valóban, mert elhívott. Tényleg elhívott, és én hitetlen álltam előtte addigra Zalán partnereként. Képtelen voltam annál többet mondani, hogy másnak már elígérkeztem. Velem is előfordul, hogy a szavak adieu-t intenek, és cseppet sem kedvelem, amikor ez megtörténik. Számított volna, ha többet tudok mondani? Itt állva már oly mindegy.
Számára elképzelhető. Hallgatom azt is, ahogy befejezi és kikerekedő szemekkel meredek rá nevetése közben. Én speciel cseppet sem szórakozom, ahogy zavartan elkapom a tekintetem, pechemre a kabátomra. Egy pillanatig időzök el, majd bal szemöldököm rezzen és kapom felé vissza fejemet. - Tessék? - a kérdés élesen hagyja el ajkaimat. Szusszanva, választ nem várva szólalok meg újra, ha már felhozta a levitás fiút.
- Igen - bólintok egyet. Beszélni. Tekintetemmel követem, ahogy kihúzza magát. - Kettesben és egy pár tucat diákkal. - helyesbítek automatikusan. Utána? Volt utána valami buli? - Utána pedig Marinával voltam - teszem még hozzá. De nem megyek bele jobban, mert fogalmam sincs mennyit tud Móric Ádámról.
Mire tudatosul mire utalgatott, ő már eltűnik a fal mögött én meg nem mozdulok. Kezd felmenni a pumpa. Kiengedem a levegőt, ami felsőtestembe ragadva szúrt. Nem célozgatna ezekre komolyan, amikor ismer. Vagy pont ezért…
Észre sem veszem először, hogy visszaér, csak amikor a ruhákkal matat. Komoly arccal fürkészem onnan ahol állok, odalépek, lassú mozdulatokkal belebújok a kabátba, amíg átgondolom az utóbbi pár percet. Határozottan rántok a textilen. Gerjedni? Kettesben? Ami utána jött? Megfordulok, és rácsapok a vállára.
- Jaj, Móric! Akkora idióta tudsz lenni, ha valami nem tetszik! Pontosan tudod, hogy nem kezdenék ki egy tizenöt éves, másodikos fiúval, akit ráadásul korrepetálok! És ez még viccnek is rossz - nagyon sok szempontból. A táskáért nyúlok ki oldalra. - Sajnálom, hogy nemet mondtam, de ha arra hajtasz, hogy megsérts, amiért megsértettelek, akkor az irány remek - tárom szét karomat. Mert bunkó. És akkor még azt mondja, hogy neki elég elképzelhető lenne. Tényleg azért, mert másnak hamarabb elígérkeztem? Megpördülök és elindulok kifele, hogy ott is hagyjam. Nagyjában addig jutok, hogy kitárom az ajtót, majd értetlen visszapördülök vele szembe. Nem mehetek, hát magát sem érti! Féltékeny lenne? Természetesen, mint barát - ahogy arra már akadt precedens. Barátok vagyunk és ez itt a lényeg. Magam előtt szorosan összefont karokkal állok, az ajtó persze vissza, azzal nekem csapódik. Nagyot sóhajtok, aztán a kilincsben kapaszkodom meg. - Hogyha elkísérsz, beszélünk. Ezt az egészet nem fogom ennyiben hagyni - jóval visszafogottabban mondom, de még nem az igazi. Azért előre figyelmeztetem, hogy nincs olyan szerencséje, hogy némán kullogjak majd - már nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. február 3. 22:21 | Link

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

Itt nem azzal van a probléma, hogy mással ment. A bajom az, hogy elméletileg jobban ismer, mint bárki más - a dudi ide nem számolandó -, mégis képes volt elígérkezni. Mindketten tudjuk, hogy az utolsó pillanatban is képes lettem volna elhívni, de ő inkább még azelőtt elvette tőlem az esélyt, mielőtt megpróbálhattam volna. Van elképzelésed arról, hogy kamaszfiúként mekkora bátorság kell ahhoz, hogy elhívj valakit magaddal egy bálba? Jó, nekem sem, mert általában a lányok kapnak el minket, de van elképzelésem róla. Bár ezek után mindegy a bátorság, ha soha nem fog megtörténni többet. Figyelmen kívül hagyom a kérdést, csak szemeimet forgatom meg kicsit válaszként.
- Óóó, többen csináltátok? Szép! Erről maradtunk le? Bakkerka, meg kell írnom majd a dudinak - tettetek meglepettséget. - Hát ki gondolta volna? - röhögök fel hangosan, míg hátrafelé sétálok. Bár egyik szavam sem komoly, nyilvánvalóan nem - soha nem gondolnék ilyet Améliáról -, de jól esik kicsit látni, ahogy idegesebb lesz. Kivéve, amikor megáll bennem az ütő. Marina? - Mi volt Rinnel? - kapkodom kékjeimet ide-oda arcán. - Amélia, mi volt Rinnel? - leszek hangosabb, és türelmetlenebb, de a válaszra talán hiába várok, ezért viharzok el inkább a kabátomért. Beszélnem kell Rinnel. Nem. Beszélnem kellene Rinnel, de nem fogom megtenni.
Visszaérve türelmesen tartom neki a kabátot, aprót dobok a textilen, hogy a vállára simuljon, majd fogom meg a sálat, hogy a nyakára dobhassam, de ő megfordul és csapkod. - Ijj, baszki - kapok felkaromhoz. Ez csak a dráma, nyugi, nem is fájt, csapkodjon csak. Elkezdi kiadni magából, én meg hallgatom és hallgatom a sáljával a kezemben, míg meg nem fordul és ott nem hagy. Váó, ezt egész olcsón megúsztam. Kérdés nélkül megyek utána, mert egy: nálam van a sálja, kettő: megígértem, hogy visszakísérem, és ne sétálgasson egyedül a sötétben. De megáll az ajtóban, én lábujjhegyre állva torpanok meg mögötte, az ajtóba kapaszkodva, így legalább nem csapódik neki, kissé kikerekedett kékekkel. Csoda, hogy nem ütközik nekem baszki! Megszeppenve nézek le rá, aprót lépek hátrébb.
- Elkísérlek. Nem mész egyedül - jelentem ki megint határozottan, ahogy a nyakába rakom a sálat. Az ajtót ismét kitárom, majd Amélia után lépek ki rajta. Pálcámat előkapom, bezárom a helyet, majd indulok el. Csendben. Ez fontos. Nekem egyáltalán nincs kedvem erről beszélni, és nem is ezért kísérem el. Ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. február 13. 22:24 | Link

Mi lesz?
[Tökfej / bárcsak érteném / két ünnep között]

A szemforgatást követő szavak mindegyike csak jobban összezavar. Először. Aztán pusztán olaj a tűzre. Mert nem érdekel, ha nem gondolja komolyan. Ismét be kell lássam mennyire sértődékeny vagyok és nem könnyű elengednem a fülem mellett, amiket mond és nem is kell megtennem. Komoly és mérges ábrázatom torzul el meglepődésemben, szempilláim rebbennek mikor ismét, nagyobb elánnal rákérdez arra mégis mi történt a bálon Marinaval. Talán ő is szemtanúja volt, hogy veszekedett Ádámmal? Aggódik érte. Tincsemet simítom fülem mögé, ahogy zavartan elnyílnak ajkaim, hogy válaszoljak, de közben mégsem szeretném kiadni a másik problémáit. Mégis, mit kellene mondanom? Nem sokáig gondolkodnom, gyorsan futnak át elmémen a szavak, de mire egyet is kiragadnék, Móric elsétál hátra.
Mielőtt azt hinné ellágyulok, ez nem következik be. Olyannyira nem, hogy még az sem zökkent ki, amikor hajszál híján neki ütközöm. A sálamat igazítom már a nyakamban. - Tudok magamra vigyázni - hátrálok, megfordulok és lépek ki a hideg levegőre, ahogy jobban összehúzom magamon az anyagot. Ezerszer megtettem már ezt az utat, mégsem mozdulok, hanem várok. Jobbommal piszkálva, a befagyott pocsolyát repesztem meg, majd akaratlan töröm is be a tetejét.
Volt egy elképzelésem arról mit mondok neki. Hogy hogyan hozzam helyre. Hogy nem beszélhet így rólam. Ami kitart addig, amíg a hideg levegőn belém nem fagy a drámázhatnék. Mielőtt Móric elindul, már teszek egy két lépést, hogy előre haladva, magam elé nézve gondoljam át újra. Aztán újra, meg újra. De nem jön semmi, a gondolataim cserben hagynak, a fejem üresen kong, amit szimplán nem értek. Az út felénél járunk, tudom, mert éppen csak rálátok a kastélyra. - Nagyon haragszol rám? - szólalok meg, ebben a csendben akár kiabálásnak is mondhatnám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2022. február 16. 22:12 | Link

A M É L I A
omg | mood | kukkantás

A sál eltűnik a kezeim közül, mire észbe kapnék, már a nyakában igazgatja. Pislogok kicsit magára a tényre, amíg az agyam képes feldolgozni ezt a nagyon nehéz információ halmazt, majd pillantok arcára. Védekezőn emelem fel mindkét kezem, hátrébb lépek még egyet, ahogy kijelenti, tud magára vigyázni. Persze, én ezzel tisztában vagyok, csak pontosan annyira érdekel, mint amennyire el tudod képzelni. Bezony. Semmennyire. Ha már eljött idáig, a minimum, hogy visszakísérem, még ha több vér is van a pucájában, mint a legtöbb gyökérnek az évfolyamomon. Ha sérti is a hatalmas büszkeségét - legalább ebben hasonlítunk -, akkor mögötte sétálva kísérem el. Nekem aztán rohadt mindegy.
Szóval nézek utána, ahogy kilép a pizzériából, majd lépek utána. Pálcámat előkapva zárom be az üzletet, majd fordulok felé, ő meg azonnal el is indul. Táskámon rántok egyet, miközben halkan nevetek fel a viselkedésén. Fasza, hogy megint odalyukadtunk ki, hogy mindketten meg vagyunk sértődve a másikra. Fel kellene nőni. A gondolatra harapok alsó ajkamba, ahogy kullogok Amélia mögött. Róma látképe beúszik lelki szemeim elé, és szívem dobban hatalmasat. Fel kéne nőni, mégsem tudja senki, hogy a VAV után elmegyek egy évre. Hogy a dudi születésnapján már nem leszek itt. A következő évet nem együtt kezdjük mesteren. Az egyetemmel is csúszok… ha egyáltalán hazajövök valaha.
Fejemet kapom fel a kérdésre, ami ki is szakít a gondolatokból. Halványan mosolyodom el, egy hangos “eh” hang mellett vonom meg vállaimat.
- Nemtom - felelem végül. - Szíved joga volt azzal menni arra a szarra, akivel akarsz - ismét megvonom vállaimat. Most erre mi a tökömet mondjak? Nem mondhatom ki hangosan, hogy valószínűleg az utolsó esély volt arra, hogy elmenjünk együtt egy ilyen eseményre. Ez van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2022. február 16. 23:31 | Link

Mi lesz?
[Tökfej / bárcsak érteném / két ünnep között]

A percek csigalassúsággal telnek. Onnantól, hogy a nevetését grimaszolva elengedem a fülem mellett, még csendben is. A többiek, akik már visszajöttek - vagy el sem utaztak a szünetre - már biztosan a klubhelyiség melegében beszélgetnek, sőt benne van a pakliban, hogy már alváshoz készülődnek. Én meg mit csinálok? Itt baktatok Móric mellett a végtelennek tűnő csendkirályban. Vajon a legtöbb tizenhét éves lány tudna ezzel mit kezdeni? Mert én hirtelen képtelen vagyok eltalálni mivel törjem meg a csendet. Szóval csak egyszerűen megteszem, mielőtt megőrülök tőle.
Az első reakció után csak a távolba meresztem a szemem. A fenébe, hogy ilyen bőbeszédű! Alany, állítmány, tárgy, nem olyan nehéz ez. Sőt, egy igen vagy nem is bőven megtenné. Megtenné, mi? Mintha bolha csípne meg, hirtelen fordulok Móric felé és torpanok meg, mellém ér, én pedig észbe kapva tartom vele újra a lépést. Elég ebből a szerencsétlenkedésből. - Igen. Az én döntésem volt - az ajkaim közt kifújt levegő gomolyog el mellettem. Zalán kedves srác, aki épp annyira tart dolgoktól, amennyire kíváncsi rájuk. Nem bánom, hogy vele mentem, mert túlságosan a másodikos énemre emlékeztet és tudom, hogy ezzel szereztem neki egy jó emléket. Ráadásul jól telt, és azt kaptam tőle, amit vártam: nem csak a korrepetáltam, de a barátom is lett.
- Veled szerettem volna menni - pedig már megtanulhattam volna, hogy az  iskolai bulik egyike sem nekem való. Csak a fejem fáj tőlük. Szabad kezem igazít a sálamon, a másik lassan csúszik a zsebembe. Az ott lapuló boríték azonnal a két ujjam közé simul. - Végül máshogy alakult - felnézek rá, majd újra magam elé.
- Ma éppen nem emiatt jöttem hozzád, mármint nem egészen emiatt - hátra söprök egy tincset. Egyáltalán miért nem maradok csak egyszerűen csendben? Azok után, amiket a fejemhez vágott inkább mérgesnek és sértettnek kellene lennem, mintsem szomorúnak. Komolyan, én leszek a legboldogabb, ha végre véget ér a kamaszkor és racionális, érett felnőtt leszek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2022. április 4. 18:52 | Link

Bánki

Nagyon sokáig türelmes voltam, aztán ez elfogyott, amikor kiderült az előkészítő új igazgatóhelyettesének a személye. A szemeim úgy kikerekedtek, ahogy a kezem szorul ökölbe. Még szerencse, hogy Payne visszarántott, mert nagy valószínűséggel ott és akkor verem be a képét. De moderáltam ma... akarom mondani, moderált más. Egészen eddig.
Payne és Lorin is valami hiperszupermega fontos női fiszfaszon vannak - vásárolnak gondolom, fogalmam sincs, nem figyeltem -, szóval teljes nyugalommal nyitok be a pizzériába, hogy azonnal Bánkit kezdjem el keresni. Arcomon semmilyen érzelem nincs, és addig járunk a legjobban, amíg ez így is marad. Öles léptekkel termek a pultnál, ujjaim dobolnak azon: megvárom, amíg valahonnan felbukkan. Előbb vagy utóbb megteszi, én pedig jelenleg nem vagyok rest megvárni, hogy meg is tegye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 423
Összes hsz: 852
Írta: 2022. április 5. 11:50 | Link

Brightmore

Barnabás olykor végtelenül ostoba ember tud lenni, s ezzel ő tökéletesen tisztában van. Vannak azonban olyan helyzetek, mikor önmagát, s bizony környezetét is meglepve, képes arra, hogy nem fut nyitott szájjal abba a bizonyos nemiszerverdőbe.
Brightmorék elkerülése éppen ez a szituáció.
Bujkálni nem kezdett el, mert annál nevetségesebb dolog aligha lenne ebben a komédiában, de azért arra sem vetemedett, hogy nagyságos uraság elé álljon egy jókora tockosért. Ám tisztában volt vele hogy ez a nap elkerülhetetlen. Mikor a pizzázót jeges fuvallat és vészjósló sötétség lengi körbe, már zsigeri szinten érzi, hogy ma jött el érte a kaszás. A raktár ajtót résnyire nyitja, hogy megnézze vajon sejtése beigazolódik-e, s akár vállon is veregethetné magát, mikor meglátja Denist.
A filmekben ilyenkor jönne a Rózsaszín Párduc zenéje, s hősünk próbálna kisurranni, mindenféle álcát öltve, ám Barnabásunk már felnőtt férfi(???), aki képes a konfliktusait jól kezelni. Megrázza magát, hogy ne remegjen úgy, mint a kocsonya, s képes úgy megtenni a pultig a lépéseket, mintha tényleg elhinné magáról, hogy Ő a Jani.
– Miben segíthetek? – teszi fel a kérdést köszönés és bájolgás nélkül. Tudja jól, hogy a férfi nem piros pacsizni és inni jött, bár a terep választása igencsak meglepő. De hát nincs is jobb egy nyilvános megaláztatásnál, főleg mikor az ember végre kezdi összekaparni maga után a szart. Hajrá Brightmore.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2022. április 5. 12:05 | Link

Bánki

Lorin nagyon sokszor letisztázta, hogy nem szükséges beleavatkoznom a magánéletébe, mert mint felnőtt nő, majd azt ő kezeli. Igen, ez valóban így van. Lesz. Csak azt felejti el, hogy ő elsősorban nekem nem felnőtt nő, hanem a kishúgom, akiért mindent képes vagyok megtenni. Payne is óva intett ettől, de kifordulna a világ önmagából, ha hallgatnék bárkire is. Főleg rájuk.
Felé sem pillantva várom meg, hogy elém érjen. Már szemem sarkából látom, ahogy felbukkan, és meglepően magabiztosnak tűnik. Ujjaim mozgása áll meg a pulton, amint meg is áll előttem.
- Beszélgessünk - villan rá tekintetem, ajkam szeglete rezzen meg. - Például arról, hogy óva intelek minden olyan megmozdulástól, aminek köze van Lorinhoz, most hogy szerencsére mindenki egy kupacon van az előkészítőnek hála - lassan könyökölök fel a pultra, fejem biccen félre, ahogy arcát fürkészem. - Nem érdekel, Barnabás, hogy lényegében felettem állsz ott. Békejobbot nehezen nyújtok, mivel... - mivel miattad vesztettem el évekre a húgomat. - Nem akarok. De kompromisszumképes vagyok egy békés, egymás mellett való elvegetálásra, ha távol tartod magad tőle - egyenesedem fel. - És egy hosszú kávét, feketén, kérlek - bólintok egyet mondandóm végén. Van egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed