Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A másik olyannyira lekötötte a figyelmemet, hogy kezdett a háttérbe szorulni a tökéletes képek kiválasztásának dilemmája. Ez nekem csak jót tett, mert mostanság túlságosan a munkára koncentráltam, és egyszerűen képtelen voltam kikapcsolni, folyton csak az elvégzendő teendőkön járt az agyam. Simonban volt valamiféle titokzatosság, emellett rendkívül pozitív személyiség volt, ez pedig nagyon elnyerte a tetszésemet. Úgy éreztem, hogy végre sikerül kibújni abból a bizonyos csigaházból, ahová egy jó ideje bezárkóztam. Megnyerő volt a mosolya, a viselkedése, és a külleme is, de azért próbáltam óvatos lenni vele, hiszen jól tudtam, hogy egy ismerkedés elején mindenki a szebbik felét mutatja. Egyáltalán volt neki bármiféle árnyoldala? Ismerkedni akart vagy csupán túlgondoltam a dolgot? Lehet, volt már valakije, ugyan Alíz, térj már észhez, ekkorra szerencse nem érhet, hogy valaki olyan érdeklődik irántad, aki rövid idő alatt ennyire lenyűgöz... Fentről lehet nagyot pofára esni, ezt már jól megtanultam.
- Elemi mágia. Ne kérdezd, miért, valahogy az ugrott be rólad - vágtam rá gyorsan. Magam sem értettem, hogy miért pont ez a tantárgy csúszott ki rögtön a számon, de talán azért, mert még abban a témakörben tudtam volna őt igazán elképzelni. Miután elmeséltem neki, hogy mi is a helyzet velem, a legnagyobb meglepetésemre nem menekült el mindent hátrahagyva, hanem pont ugyanaz a kifejezés hagyta el a száját, amit annó én is a képességem kapcsán emlegettem.
- Szóval nem rohansz el azok után, amiket hallottál rólam? Tudod, most nagyon megleptél ezzel, mert általában a férfiak, az emberek ezt szokták csinálni - néztem a szemébe őszinte csodálkozással.
- Csupa meglepetés vagy... Amint az imént mondtál, én is ugyanezen az állásponton voltam, illetve vagyok. Ez a képesség egyben áldás és átok is. Nem vagyok egy egyszerű eset. Alaptermészetileg sem, na meg már csak emiatt sem - mosolyogtam rá szemeimet lesütve. Bizony, kemény fába vágta a fejszét, amikor idejött hozzám, csak erről ő még mit sem sejt.
- Egyáltalán nem zavarsz, sőt... Örülök a társaságodnak - tekintettem rá egy nagy mosoly kíséretében. Jaj, már megint miket hordok itt össze... Nem viselkedhetek tud, mint egy tinédzser, abból már rég kinőttem.
- Vagyis szuperül jön a segítség! - javítottam ki magam a torkomat köszörülve. Azért mégse lássa már a nyilvánvalót bár már lehet, elkéstem vele. Általában egy határozott, karakán nő voltam, magam sem értettem, mi történt most velem.
- Na, és mivel töltöd szívesen a szabadidődet azon kívül, hogy másoknak segítesz, amikor a padlóról szedegetik össze a képeiket? - kérdeztem tőle vidoran, miközben a szőke hajzuhatagomat babráltam.
- Szívesen jósolok, ha szeretnéd. Ráérek kiválasztani a képeket. A kajával viszont vigyázz, nem mindig találják el az ízeket. Van, amikor otthon jobbat alkotok. De azért igyekeznek... Viszont a teáik nagyon finomak. Szóval, ha hozol teát, szívesen állok a rendelkezésedre - feleltem neki egy biztató mosollyal újból a szemébe nézve. Vajon fogunk még valaha találkozni vagy ez a kora délutáni találka csak egyszeri alkalom, és ha jósoltam neki megy mindenki tovább a dolgára? Mindenesetre a férfi felkeltette az érdeklődésem, úgy éreztem, szeretném jobban megismerni, de tudtam, hogy az élet nem habos torta, illetve kívánságműsor, így arra az eshetőségre is próbáltam magam felkészíteni lélekben, hogy esetleg nem érdeklem annyira, és hamarosan örökre tovább áll. Ilyen az élet, lutri az egész, mindenki játssza a maga szerepét benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A következő pillanatban csörömpölést hallok, majd miután magam mögé nézek észreveszem hogy a konyhalány eltört egy porcelánt. Biztosan levonják a fizetéséből, bár egy ilyen apróság miatt biztos nem haragudhat meg a főnőke. Az étkezdékben gyakorta előfordul, és erről sajnos eszembe jut hogyha egy étterembe sokan járnak, akkor inkább a mennyiségre figyelnek oda jobban mint a minőségre. Mivel ebben az időben nem vagyunk zsúfoltan a helyiségben, gondolom nem kell megszakadni a szakácsnak a főzés közben, van ideje mindenre nem kell kapkodnia. Halványka de bíztató mosolyt küldök szegény lány felé, aki miután összeszedi a törmeléket, elviharzik a konyhába sopánkodva. Szemeimet újra a fiatal nő képeire szegezem, az egészről egy történet kerekedik ki előttem. Szinte a fejemben filmezek, annyira nosztalgikus érzéseket kelt bennem a papírra nyomtatott tinta, ami megenged egy kis bepillantást a fotós látóterébe. Hiszem, hogy vannak akik fotósnak születnek, és vannak akik beletanulnak. A szomszédos asztalról lelopok egy csomag cukrot, amit nyilván a kávékhoz tettek ki, hiszen még az ételem forró. Kibontom a vékony tasakot, és tartalma egy részét a számba töltöm, amikor már ugorhatok is vissza szalvétához, mivel sót öntöttem a számba. Beleköptem a sós nyálamat, majd a sarokban lévő kukához sétálok hogy beledobjam. Visszatérve hideg vizet iszok, és grimaszolva várom hogy kitűnjön a számból a sónak az íze.
- Na ez nem volt kellemes. Igen? Elemi mágia? Hüm-hüm. Értem, bár én nem igazán tudnám magam elképzelni magamat elemi mágia tanárként, mert nem érzem közel hozzá magamat. Képzeld, ha nem Mágiatörténet tanár lettem volna, akkor Bestiakutató – osztom meg vele a régi gondolatimat. Ezekről már nagyon régen gondolkodtam, ötödévben amikor a pályaválasztás állt előttem. Vacilláltam néhány napig a kettő között, de úgy voltam vele ha már van egy bestiakutató a családban, legyen egy Mágiatörténész is.
- Elrohanni? Eszemben sincs, ebédelni jöttem és nagy örömömre szolgál hogy van társaságom. Nem értem miért kellene elmennem? – kérdőn tekintek rá, bár értem hogy mire gondolt. lehet sok elutasítást kapott amikor barátkozni próbált. Velem ilyen baj nem lesz, mivel nekem nem jelent problémát, sőt örülök neki hogy van egy barátom aki különleges képeségekkel rendelkezik. Megmosolygom amikor meglepetésnek nevez, bár nem tagadom hogy jól esik. Miközben hallgatom, észreveszem hogy a társaságomban mintha megnyílna. Ennél boldogabb nem is lehetek.
- Na akkor szívesen segítek neked! Én is örülök a te társaságodnak. Hogy mivel töltöm az időmet? Dolgozatok, szorgalmi feladatok javításával, olvasással, kertgondozással, főzéssel és leginkább pihenéssel, ha van időm. És te? – mondom tréfálkozva, bár éppen eleget ülhetek a tanári asztalnál tanítás közben így nem panaszkodhatok.
- Megjegyzem, vigyázok. Akkor egy pillanat, már is hozom – kacsintok a szemébe, majd elsietek a pincérhölgy irányába a pulthoz

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -
Who's fat? Not me!

Kitűnő hangulatban érkezett, majd' kicsattan! Még a ruházatát is nagy gonddal válogatta ki, hogy megfelelően laza, de egyben kellően elegáns is legyen az alkalomhoz, pedig csak egy vacsorát készülnek elkölteni együtt. Mégis, végre csinálnak valamit közösen is, nem csak fúrják egymást ugyanolyan intenzitással. De persze a jó hangulata nem ennek köszönhető, inkább a ténynek, hogy borzasztóan élvezi az esküvői szervezkedést. Elhozott mindent a válltáskájába sűrítve (éljen a tértágítás), hogy átbeszélhessék az utolsó részleteket is Willel. Azt mondják, a feleséget ilyen piti dolgokkal teljesen jól le lehet foglalni, és milyen igaz. Még mindig nagy gonddal szervez, pedig már csak néhány röpke napjuk van az esküvőig. Sosem lehet valami elég tökéletes, mindig talál javítanivalót. Főleg a menüsorral vacakolt sokat, de végül elégedetten hagyta békén a séfek megtépkedett idegszálait.
- Üljünk középre, látni szeretném az ablakokat! - Vidám, csevegős, még az ujjait is belefűzi Willébe, ahogy légies mozdulattal elkezd lavírozni a középen levő két-négyszemélyes asztalok között, és kiválasztja a legközpontibbat. Nyilván.
- Elhoztam a teljes listát, a mintás füzetet, és a teendőink listáját is. Mindent megnézhetsz, ha akarod. - Lehet, hogy Adélnak tényleg csak ennyi kell, hogy kedves legyen: adj neki szerveznivalót és belelovallja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Lepillant az összekulcsolt ujjaikra, míg követi a nőt a karcos januári hideg után kényelmetlenül melegnek tűnő teremben. A kabátját már belépés után kicipzározta, mivel azt melegítő bűbájokkal látták el gondoskodó kezek, alatta csak egy feketébe hajló, mélyzöld inget és farmert visel.
Őszintén azt hitte, jobban fogja gyűlölni a szervezést. Amikor elkezdődött, az életében maradt kevés férfitől együttérző pillantásokat és poszt-traumás szájhúzást kapott, ami nyomban pánikba ejtette őt. Adél azonban minden elvárás ellenére hősként vállalta magára a feladatokat, konspirált az anyjával, a szervezővel, a vendégekkel, de az ő családjával is. Neki semmi más dolga nem maradt, mint bólintani. És igen, ő bólintott - mindenre. Az üzenet érkeztekor arra is, hogy a délelőttös munkája végeztével találkozzanak, hogy megbeszéljék azokat a részleteket, amik kimaradtak. Valójában kevésbé nem is érdekelné, milyen szalvétagyűrűkről vagy ülésrendről kíván beszélni vele a lány.
Csak látni szerette volna őt.
   -  Na mutasd - felel könnyedén, a kabátját a szék háttámlájára teríti, aztán ül le az elvarázsolt ablakoknak háttal. Határozottan feszült és ingerült volt, amíg a nőre várakozott a Boglyas téren, hogy aztán együtt sétáljanak ide, Adél csicserő hangulata azonban amellett, hogy őszintén meglepte, hamar rá is átragadt. Nem foglalkozik vele, hogy mi az oka annak, hogy a lány arca nem sistereg a gőg és cinizmus alatt, de be kell vallania, határozottan helyesebb így.
   -  Mert, mit kell még csinálni? Azt hittem innentől kezdve csak várni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Elég Willnek csak annyi érdeklődést mutatnia, amit egy tökéletesen, ehhez a témához némileg analfabéta férjjelölttől elvárhatunk (Na mutasd), és máris felcsillannak a szemei. Kellemes a környezet (egy koszos faluhoz mérten), és a vőlegénye arca nem mogorva, nem akarnak veszekedni, hanem az esküvői szervezés maradék lépéseit veszik át.
Elő is kapja először a meghívottak listáját a táskából, rögtön Will felé nyújtva, s ha megszabadították tőle, előtúrja a jegyzeteit és az emlegetett, mintákkal teli füzetet is.
- Dehogy, Will! Nem ilyen egyszerű ez. Van egy rendes, tételes listám, amiben te is érintett vagy, ezt hagytam a végére mint nem annyira fontos dolgokat. A nagyobb kérdésekkel már nem kell foglalkoznod, ezek inkább preferenciabeliek. - Még egy toll is napvilágot lát, aminek a végét oda sem figyelve rágcsálgatja, miközben a listáját futja át. Az emlegetett tételek tényleg nem alkotnak hosszú sort.
- Rendben, első kérdés! Milyen virággal díszítsünk? Nem tudtam, mi a kedvenced, és valahogy össze kellene egyeztetnünk az igényeinket. - Teljesen átmegy professzionálisba, feszült figyelemmel ajándékozza meg a vele szemben ülőt, miközben már rég rendelhetnének is, ha képes lenne arra is koncentrálni. Valószínűleg ez a férfias feladat a vőlegényére hárul, hogy intézze a pincért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

   -  Öhhh...
Apró, szenvedő nyögéssel veszi át a jegyzeteket a poharak és tányérok fölött, hogy az asztalra könyökölve maga elé emelje azt. A szeme felületesen fut végig a javarészt ismeretlen nevek és melléjük kanyarított megjegyzések listáján: ismeretségek, titulusok, partnerek, akik közelébe nem ültethetők. Ezen a beszélgetésen rövid ideig volt csak jelen, mielőtt teljesen összezavarodva nem menekült volna el a könyvtárszobából. Tudta persze, hogy az aranyvérűek hálózata népes és szövevényes, azonban addig, amíg érdektelen kívülállóként szemlélte, sokkal könnyebb volt megemészteni a viszonyokat.
   -  Aaha... aha...
Láthatóan már most nem figyel arra, amit a lány beszél. Preferenciák és tételes listák, vagy valami ilyesmi. Felpillantva int a távolabb álldogáló pincér felé: amikor a listát visszaejti a tányérjára, már tudja, hogy az elhatározása ellenére valamennyit mégis innia kell ehhez.
   - A kedvenc... én nem tudom, én... - átveszi az étlapot (a lány felé is nyújtanak egyet közben), addig erőszakolja vissza a koncentrációját az asztalhoz. Virágok, persze. Látszólagos érdektelensége ellenére azonban a gyors válasza meglepő lehet: Lilaakác. Orgona. De nem hiszem, hogy az hozzád passzolna. Te nem vagy olyan... akácos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A csörömpölésre gyorsan felkaptam a fejem, megpillantottam, amint a konyhalány eltört egy porcelánt. Sajnáltam szegényt így ismeretlenül is, mivel minden bizonnyal fáradt volt már vagy dekoncertrált. Emiatt remélhetőleg nem fog bajba kerülni, már ha elég empatikus a főnöke. Mikor legutóbb találkoztam Dana-val, és elkezdett dolgozni részmunkaidőben a kávézóban, vele is megesett, hogy elejtett egy-két csészét, de a felettese rendes volt, és elnézte neki. Csak annyi volt a kérése, hogy ha lehet,ez ne ismétlődjön meg túl gyakran, illetve figyeljen oda jobban, mit csinál.
- Édes a száj, sós az élet? - nevettem el magam, miután végignéztem, ahogyan a két ételízesítőt véletlenül összekeverte.
- Bocs, ezt nem hagyhattam ki... amúgy könnyű összekeverni a kettőt, mert nagyon hasonló a csomagolásuk - tettem hozzá immár abbahagyva a nevetgélést.
- Azt meghiszem. Szerintem igazából reakció szempontjából nem is a rossz íz áll az elsődleges helyen, hanem az, hogy nem azt kaptad, amire számítottál. Ha sós ételre készülsz, és édeset kapsz helyette ugyanabban a csomagolásban, akkor is a reakció számít igazán... bár akkor az undort a meglepettség érzése váltja fel. Na jó, nem filozofálok tovább ilyen jelentéktelen dolgokról - zártam rövidre a témát ez esetben. Időnként képes voltam elmerengeni különböző érdektelen témákon is...
- A bestiakutató is izgalmasan hangzik. Végül hogy döntötted el, hogy mágiatörténet tanár leszel? Talán, ha nincs ez a képesség, na meg a fotózás iránti szenvedély, akkor lehet, hogy most kollégák lennénk, és LLG-t tanítanék - tekintettem elmerengve a férfira. Kiskoromban nem tudtam,mi szeretnék lenni, nem volt semmilyen hőn áhított szakma előttem, mint a legtöbb embernek. Akkoriban amire vágytam, a csend, békesség, és nyugalom volt. Na, meg persze egy szerető család... bár legbelül mindig abban reménykedtem, hogy eljönnek értem a szüleim az árvaházba, hogy véglegesen magukhoz vegyenek,de ez sosem történt meg.
- Nos, az az igazság, hogy sok embert megrémít a képességem, vagy egyszerűen kettyósnak hisznek, emiatt, inkább gyorsan lelépnek, meg sem akarnak ismerni. Megbélyegezni könnyű az embert és ismeretlenül ítélkezni felette... - válaszoltam meg Simon kérdését kissé keserű szájízzel, mivel felszínre törtek a régi emlékek, tapasztalatok.
- Akkor ebben hasonlítunk - tűnt fel egy vidám mosoly a szám gödröcskéjéből.
- Az én időtöltésem főként a fotózás, természetjárás, olvasás, úszás, futás, versírás, főzöcsézés, és egyéb őrült dolgok. Milyen helyeken jártál már? Milyen jellegű könyveket szeretsz? Miket termelsz a kertedben? - tettem fel pár kérdést kíváncsian.
- Én lakásban lakom, ahol sajnos nincs kert. Van egy cicám, imádom, jó fej, de iszonyatosan lusta - osztottam meg ezt a kis információt az új barátommal. Ezt a gyönyörű lakóhelyet még jóanyámnak köszönhettem, aki képtelen volt felelősségteljes szülő lenni. Amikor rám talált, elmesélt mindent, ígért fűt-fát, végül eltűnt, és lelkiismeret furdalás gyanánt egy nagyobb összeget hagyott rám.  Az elején visszaküldtem volna neki a fizetőeszközt, de mivel fogalmam sem volt róla, hova tűnt, így éltem a lehetőséggel, és egy idő után vettem magamnak egy saját lakást a faluban.
- Rendben, várok addig - szóltam oda a férfinak, miközben vártam, hogy idehozza a teát, hogy aztán jósolhassak neki. Azt már megfigyeltem, hogy az emberek nagyon szeretnék tudni előre a jövőjüket. Ezekkel a módszerekkel is remekül meg lehetett jósolni azt, de csupán képlékenyen, nagy vonalakban körvonalazva azt. Viszont az a képességemel konkrétumokat voltam képes megálmodni. Pontosan láttam előre, kivel mi fog megtörténni. Ha nem ismertem az adott személyt, akkor ha megláttam valahol, máris beazonosíthatóvá vált számomra. Igaz, ennél a képességnél véletlenszerű volt az, hogy épp ki volt a középpontban, hiszen nem én irányítottam az álmaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Machay Adélt gyerekkora óta arra is nevelték, hogy olvassa az általános hangulatot, legyen társasági, tudjon navigálni bármilyen szociális helyzetben. Így aztán Will tanácstalansága sem kerülheti el a figyelmét. Lassú mozdulatokkal hajtja össze a jegyzetfüzetét, rakja rá a mintafüzetre, majd az egészet elsüllyeszti vissza a táskájába egy szusszanással. A mosolya szelídebbé változik, csökken valamennyit, de nem sokat.
- Milyen vagyok szerinted? Mi illene hozzám? - Azt nem árulja el, hogy a csokra már készen van ettől függetlenül, de hallani szeretné, mivel azonosítaná őt Will? Ez is olyasmi, amin még nem gondolkodott, mert valahogy nem adta magát a kérdés a sok súrlódás mellett.
- Ha azt ott visszaadod... - A fejével a vendéglista felé bök, miközben egy köszönöm kíséretében elveszi az étlapot a pincértől, gyorsan átfutja, - ... elteszem és csinálhatunk valami mást. - és végül csak rábök a napi menü leves elemére, mert többet aligha bír meg most a gyomra még bájitallal együtt is. Napjai vannak hátra hajadonként, gyakorlatilag egyre nő a stressz benne is. Ma úgy indult el ide, hogy kivételesen nem fognak egymásnak esni, és ha ehhez az kell, hogy most félretegye a szervezést fél órára, akkor hajlandó rá. Szüksége van rá, hogy Will a lehető legjobban álljon az egészhez néhány nap múlva, elvégre ez fogja megalapozni legalább a következő három évüket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kinyitja az étlapot és maga előtt leteszi az előkészített tányérra, afölött azonban a listát böngészi tovább. Megfordítja a papírt, közben pillant fel a lányra és nézi végig felvont szemöldökkel, ahogy a füzet ismét eltűnik a kézitáska mélyén. A listát leereszti a kezében.
   -  Ne. Ezért vagyunk itt. Kérlek.
Valójában szívesebben emelné fel a keze ügyében heverő villát, hogy az orrán keresztül lobotomizálja magát vele, mint hogy a szervezéssel foglalkozzon. Nem azért, mert nehezére esne, de minden egyes kiválasztott asztali futóval, minden egyes rábólintott tortadísszel és ajándéklistával közelebb kerülnek huszonnegyedike reggeléhez. És tudja, hogy ő fel fog ébredni aznap, felöltözik, lesétál a hévízi birtok kertjébe és zokszó nélkül feleségül veszi a lányt. És azt is tudja, hogy a világ sem lesz jobb vagy rosszabb emiatt, egyiküket sem éri majd isteni megvilágosodás az oltár előtt, de mégis. Amennyire könnyen feldolgozta az eljegyzést hetekkel ezelőtt, az iszonyat annál alattomosabban ütötte fel a fejét benne.
Azonban nem fogja elrontani a lány törékeny örömét. Nem ma. Nem most.
   -  Nem tudom - billenti félre a fejét, a papír szélét az ujjai közt morzsolgatja - Talán... nem is tudom, tényleg. Ahhoz jobban meg kellene ismerjelek. Mindenkihez illik egy virág. A tiéd szerintem valami - a feje a másik irányba billen - fehér.
Leander - ez ötlik az eszébe, félreértett és irritál, ha a bőrödre kerül. A száját rágcsálja, a fejét ismét a listára biccenti le, a keze a poharába kitöltött víz felé nyúl... majd megáll, ahogy épp az ujjai vége érinti a karcsú üveget.
   -  What the hell...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Kicsit tovább időz a tekintete Will kézfején, majd az arcán, a szemei alatti egy tónussal sötétebb bőrön, ami talán nem lenne ott, ha egy nyugodt, beütemezett, birkaszerű életet élne. Talán. Vagy, ha kevesebbet inna, többet pihenne... Na és? Ettől még pazarul néz ki. És egyre jobban ott mozog visszatérő, viszkető érzésként a bőre alatt, hogy szeretné maga alá gyűrni ezt a sokszor lobbanékony, hirtelen haragú fafejet.
- Rendben, de akkor majd a végén. - Most már nem szedi újból elő. Az sokkal jobban érdekli, mi jár a leendő férje agyában róla. Kicsit macska-egér játék ez most már közöttük, hogy anélkül próbálnak véleményt formálni egymásról, hogy igaziból beszélnének magukról a másiknak. De úgy tűnik, Willnek ez egész jól megy, ugyanis a fehérre szinte felragyog az arca. Fehér, igen, az ártatlanság, a bemocskolhatóság... Rengeteg jelentése lehet, ahogy ő is több arccal rendelkezik, mint egy.
- Szerencsére a csokrom is fe- - Hér, mondaná, de nem jut el odáig. Összezavarodva vonja össze a szemöldökét és azonnal lepillant a listára, bár fejjel lefelé szinte lehetetlen kiolvasnia az apróba szedett betűket.
- Mi a baj? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ha nem a legutolsó helyen, utólag és tollal került volna a listára, esélytelen lett volna, hogy a szeme megakadjon a néven. Neveken - ki a másik? Jeremy? Ki az a Jeremy? Miért kötötték össze őket kapoccsal?
Értetlenül fordít a lapon ismét egyet, mintha a hátuljától vérná a megoldást, azonban csak pedánsan felsorakoztatott neveket lát. A tekintete visszahull a névre. Majd anélkül, hogy a fejét megmozdítaná, föl a menyasszonya arcára.
   -  Te hívtad meg...? - kérdi csöndesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Nem telik bele sok időbe, hogy rájöjjön, min akadt meg Will szeme. Hosszan nézi a fejjel lefelé fordított, írott neveket. Az egyik mindkettejük számára ismert, a másik ezek szerint nem, hiszen Will csak arra az egyre kérdez rá. Lassan bólint.
- Úgy gondoltam, ott a helye. Ha... nem bírnád a feszültséget. Én nem ismerlek úgy, mint ő. Egy támaszt te is megérdemelsz. - Bár tisztában van azzal is, milyen éktelenül kegyetlen is lehet ez Willre nézve, ha tényleg szereti a lányt. Noha elhangzott párszor mindkettejüktől a cáfolat, ezt elég nehéz elhinni most is, látva Will reakcióját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hüledezve dől hátra a székén, elengedi a listát, hogy az visszahulljon a tényárján hagyott étlapra. Egy pillanatra düh lobban fel benne; azonban ezt szinte nyomban felülírja a zavarodottsága.
Már egy ideje semmit sem ért Adél viselkedését illetően. Érzi, hogy a lány legjobb eseteben is semleges, de inkább ellenséges vele, egész addig, amíg váratlanul meg nem próbálja becserkészni, csak, hogy percekkel később ismét hűvössé váljon. Ez pedig nem segít azon, hogy elhelyezze, hányadán állnak egymással. Adél csak szövetséget vár az esküvőtől, ezt támasztanák alá a szavai és az, hogy meghívta Júliát. Akkor azonban miért hozakodott elő a közös gyerek tervével és miért dörgölőzik hozzá, aminek annyira nehéz ellenállnia?
   -  És miből gondoltad, hogy én azt akarom, hogy ott legyen? - kérdez vissza élesen, ám a hangja nem nyíltan ellenséges. A pincér felé csak kurtán megrázza a fejét, jöjjön vissza később - Mert nem akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Egy pillanatra sem fordítja el a tekintetét Willről. Ellenkezés helyett hagyja, hogy kijöjjenek belőle a szavak - kezdi kapizsgálni, hogy ha szeretné bármilyen szinten is megpuhítani Willt, rengeteg türelemre lesz szüksége, és okos sakklépésekre a képzeletbeli táblájukon.
Másfelől lehet, tényleg érez egy pici türelmet iránta, egy hangyányi beleélést Will helyzetébe, hiszen ő maga majdnem ugyanebben a csónakban evez, plusz a baba. Egy nagyon picit hajlandó megérteni, hogy a vőlegénye nyakán ugyanúgy csattant a családi póráz, mint az övén.
Az arckifejezéséről ugyan eltűnik a mosoly, helyette viszont nem a semleges, vagy a gőgös tér vissza, inkább az elgondolkodó.
- Mert én rohadt magányos leszek aznap, azt hiszem. - Hazudik. Ezért hívta el Jeremy-t. Nem hazudik: lelkileg nem lesz ott vele senki. - És nem feltétlen kívánom neked ugyanezt. Nem vagy az ellenségem, mindezek után semmiképpen sem. - Szusszant egyet, végül a listára csúszik át a tekintete. - Talán szeretnék végre egy barátot... még ha nem éppen a legjobban is indult... Nem, semmi sem indult jól közöttünk. - Ismét felnéz Willre.
- Ha nem szeretnéd őt ott látni, megkeresem és megmondom, hogy mégsem áll az ajánlat... Megpróbálom tiszteletben tartani a döntésed. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Honnan fogom tudni, hogy melyik véla?
Ne aggódj: tudni fogod.
Összefonja a karjait maga előtt, rövid ideig viszonozza csak a lány pillantását, mielőtt kényszerűen elpillantana a válla mellett. Petre idejekorán figyelmeztette rá, hogy a Machay család vére illékony és robbanékony, akár a benzin. Akkor nem értette, mire céloz ezzel, csak ingerülten elhessegette a megjegyzést, hiszen találkozott már kiszámíthatatlan emberekkel, miért a lány lenne az, akit képtelen kezelni? Ajtócsapkodásra és fizikai agresszióra, kieresztett karmokra és fogakra számított, ami különben nem megrémítette, inkább izgatta a fantáziáját. Helyette azonban a női lélek egy olyan hurrikánjával találta szemben magát, amihez ő, úgy tűnik, kevés.
A nyílt erőszakban otthon van. Nem szoríthatja sarokba vele. A logikátlan viselkedés azonban olyasmi, ami kognitíve a padlóra küldi őt.
Másodpercekig csak a szemközti falat fürkészi, az ajkát rágcsálja, az ujjai megfeszülnek a saját karján. Végül ő is visszapillant a lányra.
   -  Én is szívesebben vennék el egy barátomat jövő héten, mint egy idegent. Szóval - előrébb dőlve felemeli a listát az étlapról, hogy a lány felé nyújtsa  - Truth or dare?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Szinte felragyog az arca. Finom, vékonyka mosolyba rendeződik a szája, körülötte két gödröcske rajzolódik ki éppenhogy. Sokkal többet kap, mint amit remélt. Azt hitte, újból visszadobják majd a gesztusát és kezdheti elölről az egyezkedést ezzel a rém makacs emberrel, de nem. Kezdi új színben látni ezt a vacsorát, nem csak egy esküvő előtti megbeszélésnek, hanem egy külön sikerélmény potenciális folyamatának.
- Truth shall be then. - Hallatszik némi francia akcentus az angoljában egyébként. Legalább nem hunglisht tol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Truth. Remélte. Az ő arcára is félmosoly rendeződik, ahogy az asztalra könyököl, épp csak egy pillanatra emeli meg a kezét a korábban elküldött pincér felé. Amíg az odaér, ő felületesen átfutja az étlapot. Nem kell gondolkodnia a kérdésén: a ködös képeken átszűrve az egyedüli élénk emlékkép a Júliával töltött első estéjéről a kérdés, amit a csónakban feltett neki. Anélkül, hogy felpillanatana, a sorokat böngészve visszhangozza azt vissza:
   -  Mi a legrosszabb dolog, amit valaha tettél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

- Hmmm... - Nehéz kérdés, látszik az arckifejezésén is, ahogy összeráncolja a szemöldökét, oldalra billenti a fejét. Őszintén szólva nincs olyan dolog eddig, amit megbánt volna őszintén, vagy nem jut eszébe, mert az agya gondosan védi tőle. Olyan van, amire mások mondták, hogy kegyetlen, rossz tett volt. Míg a pincérük Will rendelését is felveszi, van ideje gondolkodni, de végül ő is távozik. Ajkát beharapva kormányozza vissza rá a tekintetét.
- Talán... Amikor hétévesen majdnem vízbe fojtottam a bátyám. Akkor jött elő a varázserőm, és Dominik nem tudott úszni. Véletlenül kitaszítottam a csónakból, aztán... visszahúztam az evezőt, hogy ne tudjon belekapaszkodni. - Kissé megvonja a vállait. Van valami hátborzongató abban, milyen nyugodtan mesél erről, de voltaképp már többször említette, mennyire gyűlöli a bátyját. De felemlegethette volna Elizát is, elvégre neki az ollót vágta a kézfejébe, és valószínűleg kivájta volna a szemeit, ha a szülei nem lépnek közbe. A féltékenység...
- Te jössz. Felelsz vagy mersz? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ahogy a pincér mellé lép, ő különösebb gondolkodás nélkül bök a Noé Bárkája felé, a tekintete akkor már az itallapot böngészi úgyis, így bőven ad időt a lánynak töprengésre. William analitikus ember és passzív megfigyelésből tanulja a legtöbbet a körülötte élőkről. Nem mondaná, hogy empatikusabb, mint az átlag, de kétségkívül érzéke van hozzá, hogy felismerje a szavak mögött lapuló valódi igazságot. Így valójában az nem is számít, mit felel a lány; ellenben az, hogyan.
Leadja a rendelését, a pincér az étlapokkal együtt távozik, ő pedig az asztal terítőjén támaszkodva néz vissza a lányra.
Apró vállrántás. Változatlan arc.
   -  Akkor valódi szent vagy, hogy hétéves korod óta nem tettél semmi igazán súlyosat. Felelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

- Jean-Paul megfelelő rövid pórázon tartása rossznak számít? - Nincs értelme szépítenie, főleg hogy mindkettőjüknek megvannak a kisebb-nagyobb múltbeli foltjai. - Bár tény, bizonyítható súlyos dolgok nincsenek a lajstromomon. - Ő csak egy csendes szarkavaró a háttérben, semmi több. Igazán kispályás egy elszúrt kísérlethez képest. De, ha már faggatnak...
- Mit becsülsz egy emberben legjobban? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bájos. Mintha csak a szívére vette volna a megjegyzést, szúrja oda a kiegészítését a lány, hogy mutassa, mennyire kemény valójában. William az élete során minimum kartávolságra tartotta az alvilágot és az igazán illegális dolgokat, azokat a nagyapja intézte helyette, neki elég volt süketnek és vaknak tettetnie magát. Ennek ellenére sem hiszi, hogy Adél bármi olyasmit tett volna, amit ő ne látott volna korábban. Talán bolti lopás, megcsalás, hasonlók: a hozzá hasonló lányok bűnlajstromán többnyire ezek szerepelnek.
Kérkedőn mozdul meg a szemöldöke, a kérdésre felpillant a plafon felé. Az őszinteséget, mondhatná, ezzel azonban hazudna, ő ugyanis sosem tartotta életrevaló erénynek az igazmondást. Az intelligencia talán közelebb áll a valósághoz, ez azonban nem becsülendő tulajdonság a szemében, legfeljebb csodálandó.
   -  A kíváncsiságot. A lázadást. - felel végül könnyedén - Te jössz. De felelj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Sehol sem áll a vőlegényéhez képest, ami a bűnözést illeti, de egy ilyen búra alatt nevelt kislánytól az volna a meglepő, ha alvilági figurákkal császkált volna és néhány csúnya eset is lappangana a háttérben. Nem, semmi ilyesmi nem történt, csak az agressziója viríthat az önéletrajzában nagy no-no-ként.
Közben van ideje a másik minden rezzenését szemügyre venni, ahogy megmozdul a szemöldöke, megcsillannak a szemei, mindent befogad az utolsó gyűrődésig. Rohadjon meg, hogy milyen jól néz ki.
- Csakis. Kérdezz nyugodtan. - Nem is veszi észre, mikor rakják le eléjük a levest, vagy hogy a mosolya mikor megy át élvezkedő, kicsit mániákus vigyorfélébe. Mint aki várja, hogy pengeélen táncolhasson és bármikor leeshessen onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csak helyreáll az univerzum békéje: a poharába bor kerül az abrosszal betakart üvegből. Ő azonnal utána nyúl, hátra is dől vele, amíg elé is lekerül a vacsorája, fölötte azonban ő is a lányt nézi. Az ő arcán nem ül mosoly, inkább elgondolkodóan semleges. Megbillenti a pohár tartalmát.
   -  Mondd meg nekem, honnan van a főzet valójában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Megbicsaklik a vigyora, várható volt. Most már inkább haragos vigyorrá kezd áttűnni, mert úristen, mindig, de mindig valami kellemetlenhez kell kilyukadjanak. De gyűlöli, mikor Will bírót játszik vele.
- Számít ez egyáltalán? - Muszáj megnyomkodnia most már mindenféle mosoly nélkül a szeme közötti felületet két ujjal, hogy nyugtassa magát. Valójában pörög az agya, mit mondjon. Ha bemártja Jeremyt, utána mi következik? Összerúgják a port Willel, hogy miért adott a haverja abortáló főzetet a menyasszonyának? Nincs türelme asszisztálni egy férfias kakaskodáshoz és előnytelen is ránézve, ha kiderül, hogy Will feltételezett barátjának a farkán pörög szabadidejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem, ő egy pillanatra sem szeretne feszültséget ma este, a hangja és arckifejezése sem vádló, ahogy a gondolatai sem. Eredetileg nem tervezte, hogy szóba hozza a kérdést, amit az ominózus délelőtt óta nagyon, de nagyon kínosan elkerült. Azonban most, hogy a borospohár szája fölött a lányt figyelte, míg az gondolkodott, tudta, hogy ezt az elefántot nem kerülgetheti tovább.
Elsőre gondolkodás nélkül elhitte a lány magyarázatát a szer származását illetőleg, napokba telt, mire a gyanú körvonalazódni kezdett benne. Találkozott párokkal, akik nem akarták a gyereküket; annál is több férfivel vagy nővel, aki a magzat másik szülője ellenkezése ellenére döntött úgy, hogy véget az életüknek. Azonban az, hogy egy férfi elküldjön egy baglyot a főzettel? Miért vállalna bárki ekkora kockázatot, miért nem keverte bele az italába, vagy ellenőrizte le bármilyen módon, hogy tényleg beveszi-e?
Persze lehet, Jean-Paul egész egyszerűen csak ostoba, ő pedig túlkomplikál egy egyszerű szituációt.
   -  Nekem számít - válaszol ismét megbillentve a bort - mert nem akarom, hogy hülyeséget csinálj és belehalj. Adél - leteszi a poharat a tányérja mellé, hogy lehalkítva a hangját közelebb hajolhasson az asztal fölött - én nem fogok ítélkezni amiatt, ha nem akartad megtartani. Ha megkérsz, tudok neked szerezni ilyesmit. De ha olyan helyről szeded össze ezt a szart, ahol nem tudják, mit csinálnak, az megnyomoríthat egy életre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Nagyon hosszan néz a vele szemben ülőre, talán el is vesztette kicsit önmagát a gondolatok tengerében, mire válaszra nyitja a száját. Egyelőre azonban csak ismét becsukja, nem jön ki hang a torkán. Végül nyel egyet.
- Semmi különös nincs benne... azt hiszem. Anya karácsony után nyomta a kezembe. Pár nappal azután, hogy elmentél tőlünk.- Halkan felszusszant, miközben a szalvétával játszik. Játszi könnyedséggel keni az anyjára a felelősséget, hiszen Magda bármikor tényleg szerzett volna neki ilyen italt, csak egy szavába került volna.
- Abban nem hazudtam, hogy ... Jean-Paullal végleg vége. Csak a főzet van anyámtól. - Nem szegi le a fejét, nem hunyászkodik meg. Semleges, szürke hangon közli a száraznak szánt áltényeket. Nem akarná most megbolygatni a szálakat pár lépésre az esküvőtől.
- Nem akarom megölni, de megtartani sem. Pocsék anyja lennék. - Nincs sajnálkozás a hangjában, egyszerűen tudomásul vette a tényt, és nem is próbál tenni ellene.
- Az esküvő utánra van időpontom a gyógyítóhoz. Utána kiderül, mi a helyzet. - Hogy fia vagy lánya lesz-e, egészséges-e a benne fejlődő baba. Tervezi, hogy bevonja Willt a gyógyítói részbe, hogy általa ő is tisztábban megérthesse a fejlődő gyerek szükségleteit, állapotát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A vacsorája bánatosan gőzölög előtte az asztalon, ő azonban nem nyúl a villa után, a tekintetét a lány vonásain tartva hallgatja annak vonakodó szavait. Valahol megbánta, hogy előhozakodott a kérdéssel, látva, hogy Adél zavarba jön tőle, pedig percekkel ezelőtt még annyira lelkesen tervezgette az esküvőjét. Másrészt azonban tudja, hogy ennek a beszélgetésnek meg kell történnie, minél hamarabb, annál jobb. A megérzése ugyanis helyes: a lány további akaratoskodás nélkül bevallja, hogy hazudott a főzet származásáról.
Dühös? Nem, egyáltalán nem. Rövid ideig még figyeli, mielőtt lesütné a szemét, hogy végre a bor után nyúljon úgy, hogy már bele is iszik. Tehát az anyja. További kérdés és akadékoskodás nélkül elhiszi a hazugságot, hiszen az aranyvérű anyák szerepébe vág az ilyesmi.
   -  Mondtam. Senkinek sem kell anyának lennie, aki nem akar. - röviden elfintorodik a bor kesernyés ízétől - És én nem foglak baszogatni emiatt. Felelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Will
- január 20., este -

Az ilyen apró kis gesztusok, elejtett szavak miatt ingott meg egy ideje 'a leendő férjem egy rohadék és eldobható' hitében többek között. Néha lát olyan nüansznyi elemeket belőle, ami egy normális, emberi kapcsolat lehetőségének a mézesmadzagját huzigálja az orra előtt és szeretné ezt megkaparintani. Most sem érti igazán még, miért adnak neki menekülőutat a gyerek kérdés alól legalább egy időre, hiszen tudja, mekkora elvárás ez mindkét család részéről: szülj egy megfelelő gyermeket, aki tovább vigye mindkét család vérvonalát. Will megértése talán megrémiszti egy kissé, mert nem tudja, miből fakad pontosan.
Jobb híján felveszi a kanalat a kezébe és leküld a torkán egy-két kanállal a teljesen átlagos, a hévízi szakácsuk produktumával össze sem hasonlítható levesből.
- Szeretted édesanyád? Úgy értem, amíg veled volt, tudtad szeretni? - Visszatérő motívumként is kezelhetné ezt az anya-gyermek jelenséget. Először Mina esetében érdekelte nagyon, most Willében, de nem bírja nem megkérdezni. Egyre-másra beleütközik a hasonlóságokba, szinte házhoz jönnek, hogy körülvegyék őt, ami egy aranyvérű társadalmi rétegben nem meglepő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kisvártatva Adél a saját kanala után nyúl, így ő is lepillant és a kezébe veszi a villáját. Lehet, hogy a lány percről percre borzalmasabbnak érzi a vacsorát és gyűlöli, hogy az esküvőszervezés könnyed témája helyett ilyesmit piszkálnak most. A szemében azonban az este nem alakulhatna jobban. Tusja, hogy tiltott négyszemközt maradnia a lánnyal: nem a társadalom elvárásai, hanem a saját vérmérséklete miatt, azok az alkalmak eddig ugyanis kivétel nélkül fizikai bántalmazásba torkolltak. Így, a semleges asztal két oldalán, idegenekkel körülvéve azonban végre hűvös fejjel beszélhet vele és most először érzi, hogy  átláthat a lány tanult viselkedésének repedésein és megfigyelheti, milyen valójában. Pocsék anya lennék, talán ez Adél első igazán őszinte mondata felé.
A kés éle akkurátusan merül bele a húsba.
   - Odáig voltam érte.
Hogy tudná ezt szavakba önteni úgy, hogy a vele szemben ülő lány is megértse? Minden gyerek szereti a szüleit, nincs is más választásuk, az ő ragaszkodásuk azonban, akkor úgy érezte, mélyebb ennél. Az anyja belé kapaszkodott, ő viszont; azt pedig tudja, hogy ebben az életében már nem tapasztalhat ehhez fogható kapcsot.
   -  Nyolc voltam, amikor elment - folytatja egy rövid levegővétel után - Borzalmas anya volt. Úgy értem... szörnyen fiatal. Kicsit olyan volt, mint a nagyapám, nagy dolgokat akart tenni, helyette a nyakába kapott engem és az apámat. Ő szeretett engem és én is őt, de tudod... - a kése fölött felpillant a lányra - akármennyire fiatal vagy, érzed, hogy felesleges vagy.
Megrántja a vállát. A villájával étvágytalanul bökdösi meg a szarvasgombás mártást.
   -  Esténként néha magához ölelt a kandalló előtt és mesélt. Nekem és apának. Semmire sem emlékszem azokból, amiket mondott... néha még abban sem vagyok biztos, hogy megtörtént. De olyankor már tudtam, hogy utána napokra el fog menni megint. Inkább lerágta volna a saját lábát, mint hogy otthon maradjon. Mert ő ilyen volt. Aztán egy reggel elment és nem is jött vissza.