37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Vendéglátó negyed - összes hozzászólása (4832 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 152 ... 160 161 [162] Le
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2022. április 18. 13:56 Ugrás a poszthoz

Brightmore

Anélkül hallgatja végig a férfit, hogy közbe szólnak, avagy összeszarná magát. Fejlődött ám, vagy legalábbis igyekszik azt a felét mutatni, amely összeszedett és nem tojik a gatyába néhány összevont szemöldöktől. Ettől függetlenül tudja jól, hogy Denis szavai mennyire komolyak, s talán némelyiket még sértőnek is venné fel, ha nem lenne teljesen jogos. Az, hogy Anniet elhagyta, ahogy elhagyta undorító lépést volt. De mégis azt látta jobbnak, minthogy egy boldogtalan életet adjon egy olyan nőnek, mint amilyen a szembeülő férfi húga.
- A húgod itt létéről egészen eddig a pillanatig tudomásom se volt, s valószínűleg nem is lett volna, mivel nem vagyok annyira ostoba, hogy felétek vegyem az irányt - majdnem elhiszi még ő is, hogy így van. De azért lássuk be, most, hogy tudja, hogy Annie itt van, biztosan menni fog arra, amikor végre lesz elég bátorsága a nő elé állni és a már ezerszer papírra vetett, el nem küldött bocsánatkérést a szemébe mondani.
- Az, hogy ki hol áll a ranglétrán nem különösebben érdekel, sem akkor, ha valakivel jóban vagyok, sem akkor ha éppen a pokolba kíván az illető, így már most biztosíthatlak róla, hogy az Előkészítő ajtaját átlépve, hátrahagyom azt, hogy van-e ellenszenv közöttünk vagy nincs, így örülnék neki, ha ezt te is megtennéd - hogy a Shanes falain kívül mi történik az már más tészta. Nyilván nem akar leülni és sörözgetni a másikkal, soha, semmilyen körülmények között sem.
Bár nyelvén van, hogy ő nem szokott senkit sem kiszolgálni, inkább lenyeli, s elkészíti a kávét a férfinak, amit képes a lehető legkomolyabb arccal elé tolni, miközben azért még tart attól, hogy a másik egyszer csak idegrohamot kap és grabancát megragadva átrántja a pulton.
- Tessék, a vendégem vagy. Segíthetek még valamiben? - legbelül pedig könyörög, hogy legyen ennyi, mert már nem sokáig képes úgy tenni, mintha nem lenne totál beszarva ettől az embertől. Hiába korosabb, mint ő. Denis azért csak veszélyesebb forma nála. Tulajdonképpen a Brightmore fiú megtestesíti azokat a p*csöket, akikkel iskolai évei alatt nem szívesen futott össze a folyosókon.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 1599
Írta: 2022. április 21. 14:20 Ugrás a poszthoz

Vattai Júlia

As Magdalena Flaviu


- Meglátjuk, sikerrel jár-e. - Finom biccentéssel köszöni meg Júlia altruista megnyilvánulását, bár szinte biztos benne a lányra tekintve, hogy volt valamilyen haszna ebből. Emberi rossz szokás sztereotipizálni valamilyen szintig, néha még akkor is, ha alapvetően elfogulatlanok vagyunk. Szükséges részét képezik az első közeledéseknek, hogy amíg a másikat valóban meg nem ismertük, egy bizonyos címke szerint mégis tudjuk kezelni. Magda is bekategorizálta egyelőre Júliát a törtető, életrevaló, okos rekeszbe. Ez utóbbi már most beigazolódni látszik, mert Júlia alapos megfontolás után dönt úgy, hogy elfogadja az egyezséget. Magda ajkán elégedett mosoly tűnik fel, miközben elfogadja a gesztust, és határozott, de elegáns mozdulattal megrázza Júlia kezét.
- Nekem ez bőségesen elég egyelőre. A mentorodat még a napokban felkeresem és megbeszélem vele a részleteket. Te csak tartsd a szemed rajtuk. Üzenek, ha minden a helyére került és kezdheted a különórákat. - Mondhatni egy sikeres délelőttöt zárnak maguk mögött: Júlia biztosan, elvégre az egyik legrátermettebb aurort szemelte ki a lány mellé, ő pedig nyert egy extra figyelő szempárt a páratlan párosa megfigyeléséhez, méghozzá talán a legjobb embert, aki jelenleg elég közel áll a fortyogó üsthöz, hogy még sérülés nélkül kavargathasson rajta.
Nemsokára elválnak az útjaik, de abban az elégedett tudatban indul vissza Budapestre, a minisztériumba, hogy legalább egy teendővel kevesebb van hátra a mai napi listáján.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rónaky Erik
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 421
Összes hsz: 422
Írta: 2022. május 24. 12:08 Ugrás a poszthoz

Barnabás

Nem éppen szokványos a helyzet, de nem sikerült odaérnem a szülőértekezletre. Mármint a szülőértekezlet. Eddig egy alkalommal sem sikerült odaérnem időben, vagy a jó napon, vagy úgy általában a jó hónapban. De most már illendő volna megismerkednem az osztályfőnökkel, akiről Tala áradozik. Nem szép dolog, de a másik munkahelyén keresem fel, amíg a gyereket üdítővel az egyik asztal mellé ültetem.
- Elnézést, ha jól vettem ki, ön a hely tulajdonosa. Én Atala gyámja vagyok, a kislányé, aki nem tud beszélni.
Rendben, ehhez a bemutatkozáshoz még mindig nem szoktam hozzá, és a nagy magabiztosságom sincs hirtelen sehol.
- Elkéstem az elmúlt három szülőértekezletről, de esetleg tudnánk néhány szót váltani?
Tudom, hogy nem a legjobbkor zavarom, de muszáj, egyszerűen muszáj most zavarnom.
- Nem vagyok jó még ebben a szülő szerepben, és kéne egy kis segítség, hogy hogyan csináljam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2022. május 24. 12:18 Ugrás a poszthoz

Erik

Fáradt. Kezdi belátni, hogy egyszerre sok mindent vállalt magára, s bár a célja pont az volt, hogy ne igazán legyen szabadideje, azért néha mégis jót tenne neki egy-egy nap, amikor nem történik valami váratlan. A pulton támaszkodik, testben jelen van, na de fejben nem igazán, ezért először fel sem fogja, hogy Erik hozzá beszél.
- Bocsánat, mi? – nyilván nem a legjobb bemutatkozás egy szülőnek, s tekintélyét hamar el tudja ásni, de ha azt állítjuk, hogy Barnabás a szájával néz mostanában, nem hazudunk nagyot.
- Elnézést, Bánki Barnabás – nyújtja a kezét, majd az említett kislány felé fordul és küld számára egy mosolyt.
- Ne szabadkozzon, mikor hozzám került az unokahúgom, akkor elég sok minden új volt és sok minden kimaradt – tulajdonképpen az első félévből semmire sem emlékszik. Karola feladta számára a leckét és arra volt a legjobb, hogy ne akarjon sajátot.
- Miben segíthetek?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rónaky Erik
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 421
Összes hsz: 422
Írta: 2022. május 24. 13:01 Ugrás a poszthoz

Barnabás

Én is látom rajta, hogy fáradt, de ki vagyok én, hogy felrójam ezt, amikor Atala előtt az egész életem abból állt, hogy dolgozzak. Ne agyaljak a múlton, se a jelenen, se a jövőn, csak csináljam a dolgom.
- Tudom, hogy a helyzete speciális, így, hogy jelnyelvvel kommunikál, és speciális a helyzete is. Én azt látom rajta, hogy egészen jól van, szokott mesélni az osztálytársakról, Önről, a kolléganőjéről, de nem tudom, hogy tényleg minden rendben van-e vele.
Tudom, hogy látszik rajtam, hogy zavarban vagyok, érzem, ahogy meg kell köszörülnöm a torkom, és zavartan a pultra pillantanom, majd vissza.
- Akkor megérti. Én próbálom a legjobbat kihozni. Valójában unokatestvérek vagyunk, de a szülei, hát ezt inkább hagyjuk is. Nem tudom, hogy lemaradtam-e valamiről, ami elhangzott, még nem ismerem jól a szülőket. Nézze, én varázsbankokat vezetek, de ehhez nagyon nem értek. Nem tudom, hogy hogyan fejlődik egészségesen egy gyerek, hogy mi kell neki, olvasom ezeket a könyveket, de teljesen el vagyok veszve, és szívesen venném a segítségét.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2022. május 24. 13:12 Ugrás a poszthoz

Erik

- Én nem láttam jelét annak, hogy bármi probléma lenne. Nyilván az osztálytársainak is új helyzet ez, de szerintem koruk ellenére szépen idomulnak Atalához - hihetnénk, hogy a sok tennivaló ellenére nem tartja szemmel őket, de nem így van. Barnabás maximalista, ha gyerekekről van szó.
- Tudja nekem annak idején azt mondták, hogyha kételkedem magamban az az első jele annak, hogy jól csinálom - mondjuk ezt Zorka mondta, akinek gyerek nevelés téren aligha hinne bárki. Aztán mikor Barnabás lelépett, csak átvette tőle a lányt és sokkal jobb munkát végzett, mint a férfi.
- Tudja nem biztos, hogy tőlem kellene ilyet kérnie, mert én bevallom, teljes szerencsétlen vagyok, de ha gondolja kereshetünk valakit, aki segíthet önnek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rónaky Erik
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 421
Összes hsz: 422
Írta: 2022. május 24. 14:10 Ugrás a poszthoz

Barnabás

- Akkor valószínűleg én apának születtem.
A kis szarkazmussal átitatott mondatomhoz azért egy vérszegény mosolyt is csatolok, mert nem akarok én lenni a legkétségbeesettebb a környéken. Nagy emberekkel tárgyalok nap, mint nap, sőt, én is nagy ember vagyok, és valahogy mégsem megy most az, hogy olyan nagyon profi legyek. Ilyen érzés kétségbeesettnek lenni.
- Diszkréten? Nem szeretném Talát sem megijeszteni azzal, hogy behozunk egy nőt az életébe. Szerintem elég sokk neki, hogy velem van, hogy ide költöztünk.
Lehet amúgy, hogy nem is nőre gondolt, de nekem valamiért rögtön egy pótanya jutott eszembe. Lehet ilyet? Kikölcsönözni egy anyukát? Mikre nem gondolok!
- Bármilyen tanács jól jönne. És, még azt akartam megkérdezni, hogy osztálypénzt mennyit kellene küldenem vagy adnom, vagy osztálykirándulás lesz-e? Semmilyen SZMK-ra nem vagyok alkalmas, de pénzt tudok adni.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2022. május 24. 21:06 Ugrás a poszthoz

Erik

- Elnézést, félreértett - nevet fel kissé zavartan, s tarkóját is megvakarja.
- Arra gondoltam, hogy Önnek segítene. Tudja, ha van kérdése, akkor neki felteszi és mint hozzáértő, segít. Nem arra gondoltam, hogy költöztessen be valakit magukhoz - teljesen félreértik itt egymást. Barnabás nem túrkál mások életében, így azt sem tanácsolja egy kvázi idegennek, hogy szerezzen nőt maguk mellé. Csupán arra gondolt, hogy egy nála kompetensebb személy kell segítőnek.
- Sajnálom, de gyerek nevelési tanácsokkal én aligha szolgálhatok, hiszen itthagytam másfél évre, akit rám bíztak - és erre nem lehet büszke. Vezekelt érte, Karola meg is bocsátott, de már nem ugyanolyan a kapcsolatuk, mint előtte.
- Szerencsések vagyunk, ugyanis az előző osztályfőnök kissé fukar volt, így még bőven van pénze az osztálynak. Ha majd kell ilyesmi, akkor úgyis értesítem önöket, szülőket - válaszol mosolyogva.
- Nézze, ne legyen ennyire befeszülve. Higgye el nekem, hogy attól csak rosszabb lesz. Atala egy okos lány, aki jól beilleszkedett. Ha gond lenne tudna róla, hiszen én vallom, hogy a szülőket egyből be kell vonni.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2022. május 25. 09:24
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2022. május 24. 21:13 Ugrás a poszthoz

PolaMola - Randizunk!
Kinézetem


Ma kivételesen szép szeretnék lenni, és, nos lányos lány. Eddig elég vegyes volt a dolog, és inkább fiús lány voltam, aztán megtörtént az a bizonyos eset az elmúlt szünetben. Cicim lett. Eddig is volt, de nem olyan nagy, hogy az feltűnő legyen, de akkor hirtelen akkora lett, hogy nem tudtam mást tenni, mint Autumn Rue-hoz szaladni, hogy segítsen. Ha lenne nővérem, ha megválaszthatnám, azt kívánnám, hogy ő legyen az. A testvérei olyan nagyon szerencsések, hogy van nekik, és remélem, hogy nagyon értékelik.
Na de, most az a lényeg, hogy igazi lány szeretnék lenni. Éppen ezért egy féltve őrzött ruhát veszek elő, ami sosem volt rajtam, de mindig nagyon szerettem anyán. Azt mondta, ha egy nap majd valaki udvarolni kezd nekem, kölcsönadja. Végül másként alakult a történetünk, de elhoztam, és csodával határos módon, jó rám. Sokáig azt hittem, hogy Boldi lesz majd az, akinek felhúzom, de nem hívott el sosem, persze, nem is utalt rá, de én nagyon vágytam rá, aztán, valahogy a nagy várakozásban egyszercsak ott volt Polly és olyan természetes volt az igen. Mondtam én, hogy vannak érzéseim a lányokkal kapcsolatban is, mármint vágyaim, ez a jó szó, szóval simán lehet, hogy ők is opciók nálam. Van ilyen, nem? Én egyáltalán nem estem kétségbe.
A hajam szépen begöndörítettem, és minden képességemet bevetve használtam a szemceruzát meg a szempillaspirált, a végén olyan zöldek lettek a szemeim, amilyenek még sosem, és ott álltam, szinte felnőttként. Lassan felnőtt leszek, és még nem is éltem igazán. Nem tettem semmi tinis klisét, amit illik. Most azonban, egy új szakasz indul el, amit nagyon kíváncsian és izgulósan várok. Így hát boldogan lépek ki, és indulok el a cukrászdába, ami elé vagy negyed órával korábban érkezem, de ez sem zavar, mert most minden olyan szép, olyan nagyon madaratfogósan tökéletes, és amikor felbukkan, széles mosollyal intek felé, boldogan. KEZDŐDIK!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rónaky Erik
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 421
Összes hsz: 422
Írta: 2022. május 24. 21:29 Ugrás a poszthoz

Barnabás

- Egy kicsit előreszaladtam.
Egy kicsit? Jó, hogy nem adtam fel már most hirdetést arra a személyre, aki el kívánja látni az anyai, feleségi, szeretői és lehetőség szerint takarítónői feladatokat. Nem. Mármint takarítónő van nálunk, de ő egy bagolyköves, és eléggé törvénytelen lenne elvenni, azt hiszem.
- A volt feleségénél?
Mentségemre szóljon, én még nagyon új vagyok itt, az, akit rendszeresen bekóstolnak a nénik mindennel, és próbálnak fogást találni. Szeretném megjegyezni, hogy találnak is. Főleg, mivel anno benne voltunk a hírekben, igen sokat.
- Ez szerencsés, nem a gyerekek szempontjából, de jelenleg. Amikor bent jártam, még nem ön volt a helyettes, hanem Farkasházy úr. Beszéltem akkor az igazgatósággal, hogy a húgomnak vannak játékai, babák, könyvek, olyan dolgok, amikhez már Tala is nagy, és szeretném odaajándékozni az előkészítőnek.
Ezeket a mondatokat tudom, hogy kicsit nehezebben mondom ki, mint az előzőeket, még mindig nehéz beszélnem róla. Nem engedtem el, még mindig él, már ha életnek lehet nevezni azt, hogy bűbájokkal tartják életbe olyan régóta.
- Akkor megígérték, hogy adnak valakit, aki eljön és átnézi. Csak aztán jött a váltás, mi is költöztünk, és nem is tudom, ha tudna valakit, elvinném a házhoz, és segítenék elhozni a dolgokat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. május 24. 21:56 Ugrás a poszthoz

Gracie
#kislány

Nagyon sok koncepciót nem értek ebben az egész világban, ami itt folyik a modern Nyugaton. Mitől Nyugat is ez egész pontosan? Vagy... vagy azt nem is erre mondják? Mindegy, lényegtelen, a fontos az, hogy én bizony elhívtam valakit randira. Én! Akkor nem is gondoltam túl a dolgot, de aztán azt mondták az évfolyamtársaim, hogy ez nagy ügy, meg illik hozzá kiöltözni, szóval el kellett mennem vásárolni is, ami megint csak nem egyszerű. Miért kerülnek a ruhák pénzbe? Mármint, Theo elmagyarázta nagyjából, mi ketten meg már ketten nagyjából érünk egy felet. Ezért is cibáltam el magammal, hogy segítsen kiválasztani mit vegyek fel. Magamtól nem igazodtam volna ki leginkább semmin. Örülök, hogy vele jól kijövünk.
Azt hallottam, hogy amúgy ajándékot is illik vinni annak, aki az egészet kezdeményezte, szóval még egy virágboltba is elmentem, hogy vegyek neki valami szépet. Anyukám azt mondta mindig, hogy neki apám anno szedett virágot. Itt nem láttam olyat, ami annyira érdemes lett volna, maximum kertben. Végül nagy izgalommal jelentem meg a cukrászda előtt, széles mosollyal, a hátam mögött tartva a virágot.
- Szia - köszöntem szikrázó mosollyal, majd ölelésre tártam a karom, így fel is fedve a csokrot.  - Neked hoztam, úgy tudom, így illik.
Utoljára módosította:Polaris Jomana, 2022. május 24. 21:57
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2022. május 24. 22:10 Ugrás a poszthoz

PolaMola


Azt mondják, hogy ha az ember sok inger éri, akkor egyszerűen lefagy az agya, és nem képes gondolkozni, vagy cselekedni. Engem sok inger ér, ő, a ruhája, a csokor, az ölelés, és láss csodát, mégsem fagyok le. Tök természetesen ölelek vissza, mert ennek ez a tökéletes indítása, és még egy nagy puszit is nyomok az arcára. Tudja, hogy teljesen kezdő vagyok, se csók, se semmi más. Vannak lányok, akik bőven tettek ilyeneket az én nevemben is, tudjátok, az olyan lányok, akiknek erkölcsük semmi.
- Nagyon csinos vagy, és van rajtad piros is, ami annyira jól áll. Nagyon szeretem a bőröd tónusát.
Mindig szerettem a különleges bőrszíneket. Angliában sokkal találkoztam, természetes volt, aztán idejöttem, és itt nem nagyon voltak különlegesek, aztán rájöttem, hogy itt az ázsiai vonal az erősebb, majd feltűnt Zayday, most pedig Polaris. Nagyon szép lány, és nagyon szeretem a személyiségét. És ma este az enyém, igazán az enyém.
- Annyira gyönyörű! Leszárítom majd, hogy örökre megmaradjon. Én egy karkötőt csináltam neked. Vagyis, még nem vagyok készen vele, mert még nem sikerült minden követ beszereznem hozzá, de egy karkötőt fogok adni. Olyat, ami segít, hogy szerencsés legyél és sikeres, de nem adhatok hozzá bármilyen követ, olyan kell, ami segít neked.
Eléggé szeretem a gemmológiát, szeretnék olyan munkát, ahol foglalkozhatok a kövekkel. Most ez az, ami a legjobban érdekel. Átvéve a virágokat, mályen beleszívok, és magamhoz ölelem óvatosan a virágokat.
- Gyönyörű. Egy boxot foglaltam le délután, ami elszeparált és nagyon szépen az asztaldísz rajta. Mehetünk?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. május 24. 23:13 Ugrás a poszthoz

Gracie

Izgulok, de ez nem az a fajta izgalom ez, mint a vizsgák elotti görcsös rémálom. Persze, először az is meglepő volt, nem tudtam, hogy valamitől, ami nem harap meg, ennyire lehet félni. De ez most egy jó izgalom volt, az, amitől úgy érzed, mintha pillangók repdesnének a gyomrodban. A puszi után fülig érő vigyorral, kissé elpirulva pillantottam rá.
- Nagyon csinos vagy, csodaszép rajtad ez a ruha - bókoltam, de kicsit le is sunytam a fejem, mikor azt mondta, szép vagyok. - Köszönöm, reméltem, hogy tetszeni fog.
Nyilván, különben nem fordítottam volna ennyi időt a dolgokra. A mamám mindig azt mondta, hogy a legértékesebb dolog, amit valakinek adhatsz, az időd, mert abból soha nem kapsz másikat. Ebben van valami nagyon szép, még ha elsőre nem is igazán értettem, mire gondol.
-Nagyon édes vagy, de igazán nem kellett volna. Nem azért csináltam ezt az egészet, mert várok valamit cserébe - vontam meg a vállam, majd átnyújtottam neki a csokrot. Nagyon jól esett, hogy ennyire tetszik neki, szerettem volna örömet okozni neki vele és úgy tűnt, hogy sikerült is.
- Jól hangzik. Csak utánad - nyitottam szélesre az ajtót előtte, előre engedve, mert úgy tudom, azt is illik, még ha alapban nem is az én dolgom lett volna. Hanem a fiúké. De azt senki nem mondta el, mit csinálj, ha nincs fiú a kapcsolatban. - Tudod már, hogy mit fogsz kérni?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2022. május 25. 15:35 Ugrás a poszthoz

Erik

- Feleségem? Mármint Zorka, mint a feleségem? - néz értetlenkedve Erikre. Tény, hogy nem vér szerinti rokonok, de manapság egyre többen hiszik azt, hogy más van közöttük. Jó lesz, ha végre Payne feleségül veszi.. Végül értetlenségéből halk nevetés lesz.
- Nem, a húgomra hagytam. Szegény gyermek Bánkiról Bánkira száll, úgy tűnik. De remélhetőleg most már megtalálta a helyét - már ő is újra itt van, így mindenben segít hurrikán királynőnek és a kisebbik kiadásnak, aki egyre jobban hasonlít Zorkára. Mi vár még a világra, te jó ég.
- Ez nagyon nemes ajánlat öntől, bár eddig tényleg nem tudtam róla. Beszélek erről Keserűvel és mindenképpen találunk valakit, aki elmegy majd önökhöz - fel is írja magának egy papírra, hogy el ne felejtse, mert nem szereti megszegni az ígéreteit.
- Melyik napon lenne a legmegfelelőbb? Sietős vagy nem annyira?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 09:49 Ugrás a poszthoz

Rebeka


A gyerek rácsimpaszkodva a lábamra, teljes testsúlyával lóg, húsos, az erőlködéstől mostanra elsárgult ujjakkal kapaszkodik a nadrágom feszülő anyagába, és Merlinnek hála, még mindig képes az állát egyből úgy belevájnia a combomba, hogy azonnal zsibbadni kezdjek. Minden zavar nélkül, a dolgot megszokva lépek egyet előre a süteményes pult előtt kialakuló sorban.
- Nézd csak, Kornél - pillantok le rá, és ujjammal a karamellás kakaduk felé mutatok. - Van a kedvencedből.
Szemöldököm kérdőn ível felfelé, még hümmentek is egyet mellé, hátha válaszra méltat vagy legalább megmozdítja a fejét, de semmi. Pirospozsgás arccal, fogacskáit felfedő vigyorral bámul rám.
- Aaaapa? - hívja magára a figyelmem. - Anya mondta, hoooogy - leng ide-oda a lábam körül - hooooogy, hoooooogy nem szabad butának lenni, mint te szoktál.
Nahát, remek.
- Mert, mit csináltál? - kérdezem, és egy újabb lépést teszek a pult mellett. Pillantásom találkozik a minket néző eladóéval. - Egy hosszú kávét, és két kakadut szeretnék, köszönöm.
- Háááát - beszél közben a gyerek - megcsíptem Annát - és tessék, eddig bírta, egyszerre teli pofával kezd röhögni. - ...a szoknyája alatt.
Ő gurgulázva rötyög, nekem meg minden arcizmom megdermed. Érzem, ahogy elönt a víz és vörösödik a bőröm. Hangtalan pislogok, és míg a tálcánkért nyúlok, gyorsan körbesandítok, csak úgy ellenőrzés gyanánt, van-e a közelben ismerős.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 10:14 Ugrás a poszthoz

Noel

Előtte egy csodaszép habos latte, egy még szebb és még habosabb sütemény, és egy vaskos kötet az animágia rejtelmeiről. Kicsit elhanyagolta ezt a témát mostanában, és lassan bele kell vetnie magát a dolgok sűrűjébe, így időszerű, hogy fejlessze tudását a témában. Komoly koncentrációt igényelne a feladat, és úgy öt egész percig sikerül is tartania, míg csapongó figyelme el nem terelődik a pultnál sorakozó Noelékre.
Az anyukaösztönei rögtön bekapcsolnak, ahogy meglátja a tündérien vigyorgó gyereket, innentől tudvalevő, hogy neki vége. Kornél egész egyszerűen túl aranyos, hogy ne rá figyeljen az unalmas átváltoztatástan anyagok helyett. Ahhoz sajnos elég sokan vannak és elég távol is ül, hogy a beszélgetést ne hallja, így fejben gyárt aranyosabbnál aranyosabb párbeszédeket. Elég pontos elképzelése van arról, hogy az ilyen korú kölykök miről szeretnek fecsegni az apjuknak, az anyjuknak, vagy igazából bárkinek, aki hajlandó velük szóba állni. Kicsit hiányoznak is azok az idők, amikor még vigyázott a törpékre. Meg hiányzik az életéből végre egy saját gyerek is. Egyre erősebb benne a vágy és a kétségbeesés, hogy sosem fogja megtalálni azt, akivel ezt megvalósíthatja. Tisztára olyan hormoningadozásai vannak, mint amilyenek utoljára kamaszkorában.
Mikor Noel ismerősök után kutatva körbe pillant, kedves mosolyt küld feléjük, mint ahogy mindenki más felé is szokott, aki véletlenül ránéz. Annyira ösztönös és szívből jövő dolog ez, hogy nem tudja és nem is akarja visszafogni.




Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 10:40 Ugrás a poszthoz

Rebeka


Keresem-kutatom, és akkor - érzéseim szerint az utolsó pillanatban - megtalálom a kínjaim alól felmentést nyújtható tekintetet. Egyik kezemben a tálca, a másikkal meg irányba állítom a gyerek fejét, és megpaskolva a vállát, a kis vörös felé mutatok.
- Ezt még megbeszéljük, de most célozzuk meg Rebekát - mondom neki, és a süteményre éhes falu népe között, a tálcát magasra, lehetőleg mindenki feje fölé tartva, ügyesen átszlalomozzuk magunkat.
- Szia, Ribi néni - kiált vidáman Kornél, hogy a biztonság kedvéért még négy asztallal arrébb is mindenki hallja, mire én egy hosszú pillanatra lehunyom a szemem, és veszek egy mély levegőt. Nem mondom, megy ez a beszéd dolog, de van még hova fejlődni. - Mesét olvasol?
Kérdez, és már helyet is foglal a nő mellett. Lábai hevesen járnak, előre-hátra rúgkapál, kis kezei a könyv lapjai után nyúlnak.
- Anyának soooookkkaaaaal jobb könyvei vannak! - jelenti ki fújtatva, aztán felém fordul. - Apájé-á-i  - szemöldökeit összehúzva elgondolkodik, aztán megrántja a vállait és folytatja (jó, majd egyszer megtanul ragozni is) - csúnyák, nincsen bennük egyetlen rajz sem.
Végül én is leülök, és hátamat a támlának döntve jelentőségteljesen Rebekára nézek.
- Szóval jöttünk, nehogy unatkozni kezdj - mosolyodom el féloldalasan, szőkés hajamat kisöpörve a szememből.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 11:03 Ugrás a poszthoz

Noel

Üzenet átment, megindulnak felé, szóval gyors mozdulatokkal összébb pakol, hogy elférjen a tálca is, meg a széket se foglalja el a táskája. Kistáskával nyilván nem járhat sehova, kell az a bőrönd méretű a rengeteg cuccának.
Sok mindent hallott már a nevével kapcsolatban, de így mondjuk még sosem szólították. Az első meghökkenés után kitör belőle a nevetés, mert annyira nonszensz és szórakoztató, hogy nem tudná megállni. - Csak semmi néni, hányszor mondtam már. Nem vagyok ám olyan öreg -  ingatja a fejét. Persze már megszokta, tizenhat éves kora óta rendszerint nénizik, de hát azért mégis csak egy fájdalmas pont, akárhányszor emlékeztetik arra, hogy már nem gyerek.
- Ez is egy olyan csúnya könyv tudod, rajzok nélkül, mert én az ilyen meséket szeretem. - Meg az összes többi félét. Igazából tökre nem válogat, ami olykor vezet botlásokhoz, de hát enélkül tutira nem alakulna ki éles kritikai érzéke és sajátos stílusa.
- Pedig már épp fenyegetett annak veszélye, hogy szörnyethalok unalmamban. - És egyébként igen. Mármint ez aztán minden, csak nem szórakoztató igazából, szóval jobban örül a társaságnak. - Mi újság? - kérdése első sorban Noelhez irányul, de van egy olyan egészen erős megérzése, hogy Kornél éppúgy magára fogja venni, és elmeséli meg a legújabb pletykáit.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 12:07 Ugrás a poszthoz

Rebeka


Kedves, hogy Rebeka a Ribi-fricska messzemenő értelmezgetése helyett inkább a néni jelzőn akad le, mire én elmosolyodom, a gyerek meg türelmetlen bólogatni kezd. Aztán felkönyököl az asztalra, és mohón a sütemény egyikéért nyúl. Se villa, se tányér - ha nem tudnám biztosan, hogy az én fiam, akár még azt is gondolhatnám, hogy Jason-höz tartozik.
- Akkor te ízléstelen vagy? - Kornél komoly, egészen szánó pillantással illeti Rebekát, majd ráncolt homlokkal felém fordul. Az előző kiegészítéseképpen még azért hozzáfűzi: - Ízléstelen sárvérű.
A kávéscsésze a kezemmel együtt áll meg a levegőben, miközben villanó zöldekkel közelebb hajolok, és szigorú vonású, mosolytalan arccal a gyereket kezdem fixírozni.
- Ha még egyszer ilyet hallok, Kornél, se lego, se Mina nem lesz, de még Pitypangot is elveszem - mondom neki fenyegetően, majd a fejemet csalódott dühvel megcsóválva, szégyenteljesen Rebekára nézek. - Sokat van Nelli nénjével, aki...
...ha kell, ha nem, édességgel és - csupán nevelési szándékkal természetesen - hibátlan aranyvérű nézeteivel tömi a fejét.
- NEM! - harsogja karamellás szájjal, mérgesvörösben játszó, nagyra fújt orcákkal. - Megmondizlak anyának és úgy kikapsz, hogy csak na!
Tudom, hogy egy pillanat és sírni fog, de nem törődöm vele. Mintha csak az időjárásról beszélgettünk volna az imént, a kávémmal együtt visszadőlök a szék támlájához, és (nem épp) felhőtlen mosollyal Rebekához fordulok. Remélem, nem akar még gyereket szegény, mert ha igen, most bizonyosan számot vet az életével. Bocsánat.
- Hagyjuk, ez a nem-korszak kikészít - sóhajtok észrevétlen, aztán a könyve felé intek az állam hegyével. - Animágia? Mégis miért? Ismerkedj inkább, pasizz, járj el szórakozni a barátnőiddel.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 13:46 Ugrás a poszthoz

Noel

Nem bírja, kész, tudja hogy nem kéne, de túl jól szórakozik ezeken a beszólásokon. Persze, ha a sajátja lenne ő is nyilván megdorgálná érte, szóval igyekszik úgy megfulladni a visszafojtott nevetéstől, hogy legalább Kornél ne lássa, és ne vegye ezt biztatásnak. Tudja, hogy működnek a gyerekek, és hogy ilyenkor még véletlenül sem szabad nekik megerősítő jeleket küldeni.
- Anya ilyen szigorú, hogy ha megmondizod apát, akkor kikap? - Talán így a sírásra görbülő ajkak hátha ellenkező irányba görbülnek egy lehetséges szövetséges megtalálásával. Ez általában egész jó taktika szokott lenni. Nadrágzsebéből azért előkotor egy zsebkendőt, hogyha beütne a baj is hamar megoldják.
- Ha szerencséd van lesz egy jó tíz éved, mielőtt megint rákezd, mikor kamaszodik. - A második dackorszak talán még az elsőnél is rosszabb, mert akkor már elég nagyok és okosak ahhoz, hogy rendes vitákat kerekítsenek és teljes hülyeségeket csináljanak.
- Már elkezdtem, nincs visszaút. A barátaimra van időm, a férfiakat meg... hagyjuk inkább. - Időszerűnek érzi, hogy megkóstolja végre sütijét, hogy elüldözze a mindenféle hímek által okozott rossz szájízt. - Vagy ha van valami kihagyhatatlan ajánlatod szólj. - Végülis, sosem lehet tudni, mikor és hol talál rá az igazi. Nem, ez abszolút nonszensz módon hangzik, de az esélyt megadja magának.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 14:19 Ugrás a poszthoz

Rebeka


A kérdésre, hogy Nadine szigorú-e annyira, hogy megbüntessen, ó, egek!, majdnem visszaengedem a kávét a csészébe, de aztán még éppen idejében vagyok képes a torkom felé terelgetni az éltető feketét. A szám sarka ugyan mosolyra kanyarodik, de még véletlenül sem szólalok meg. Észrevétlen, csupán a háttérből figyelem, vajon mit mond erre a könnyes szemű kiscsibészem.
- Sarokba szokott állítani - vallja be duzzogós-szipogva, és még a sütit is leteszi, hogy hihetőbb legyen, mily sanyarú sorsot szánt neki a jóélet. Hát most mit mondjak? Ért hozzá.
Leteszem a csészét, és kontroll alatt tartott vonásaim felett, komolyan bólintok párat.
- Mert megérdemled, drágám - felelem kedvesen. Egy nap majd elmesélem neki, miként bánt velem az én apám, hogy sarokbaállítás helyett ő mivel büntetett. Addig viszont higgye csak: nincs az üres, néma falnál rosszabb. Tekintetem átpártol a nőhöz, szavaira halkan kuncogni kezdek. - Áhh. Ez a gazfickó épp most árulta el, hogy kislányok szoknyája alá nyúlkál hobbiból... nincs nekem tíz évem.
Erre a könnyes szemű kiskrapek rötyögni kezd, és fejével szégyenlősen Rebekához bújik.
- Kihagyhatatlan ajánlat? - gondolkodást mímelve kérdezek vissza. - Hát, néhány évvel ezelőtt még annak számítottam, de hogy most ki van porondon, jó kérdés. Az egyik Payne vagy valamelyik Radetzky esetleg?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. május 27. 14:21
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rónaky Erik
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 421
Összes hsz: 422
Írta: 2022. május 27. 16:01 Ugrás a poszthoz

Barnabás

- Ó, ne haragudjon. Nem hasonlítanak. Ön olyan megfontoltnak tűnik, a kisasszony pedig... bohókás.
Nehezemre esik megfelelő szót találni, ami még nem bántó, de tökéletesen jellemzi a kisasszonyt. Azt tudom, hogy Tala nagyon szereti, legalábbis van az arcában valami roppant bájos plusz, amikor róla mesél, mintha olyasmi nőt szeretne anyukának, mint amilyen a szőke hölgy, bohókásat, igen, ez a legjobb szó rá.
- Köszönöm. Olyan lenne jó, aki jól ismeri ezt a korosztályt, mert nem szeretném, ha feleslegesen cipekednének. Természetesen tudok adni embereket, akik cipelik a holmikat. Vannak bútorok is, illetve ruhák esetleg rászorulóknak.
El kell engednem a húgomat, mindenki ezt a nyomást gyakorolja rám. Ha nem vele, hanem a bútoraival kezdem, a ruháival, akkor talán egy nap azt fogom tudni mondani, hogy ez legyen a vége. Nem is tudom, mintha Tala jelenléte is segítene ebben. Csak még nem tartunk ott.
- Már átköltöztünk Bogolyfalvára, de a házat nem adom el, így nem sürgető. A munkaidőm igazán rugalmas, amikor Önöknek alkalmas.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 16:49 Ugrás a poszthoz

Noel

- Hát ez igazán szörnyű! - Meg kell élni ezeket a tragédiákat, hogy aztán az ember felnőtt kroában rájöjjön, mennyivel jobb volt hosszú percekig bámulni a falat, mint az az élethelyzet, amiből szeretne kimászni. Rebit mondjuk sosem állították sarokba, az anyukája nem hitt az ilyen régimódi nevelési elvekben - tegyük hozzá annyira azért nem is volt rossz gyerek, hogy komoly büntetéseket érdemeljen.
- Apukád nem tanította meg, hogy nem nyúlkálunk a lányok szoknyája alá? - Még rosszalóan ingatja is egy kicsit a fejét, mielőtt megsimogatná a hozzábújó buksit. Nem lehet haragudni erre a gyerekre.
- Még most is elég jó parti vagy. - És ezt most minden hátsószándék nélkül, mint egy tényt jelenti ki. Jóképű, jó családból, jó állással, szép gyerekkel, nem igazán látja a hibát, ami miatt értékét vesztette volna. - Tőlem aztán az egyik Payne vagy Radetzky is lehet. Bár nem gondolnám, hogy egy súlycsoport vagyunk, tudod, nincs tisztára sikált gazdag aranyvérű család mögöttem. - Bár elvileg ha kategorizálni kell, aranyvérűként szerepel a nyilvántartásban, de nem az a fajta, akikről meg van a véleménye. Már nem konkrétan bizonyos emberekről, hanem ezekről a családnak nevezett pénzintézetekről. - Na és te most... vagy ti most? - Egy időben igyekezett számon tartani, hogy akkor együtt vagy külön, vagy kivel vagy mi történik, de mostanában feladta. Elég baja van a saját életével, nem hogy még a legfrissebb pletykákkal is naprakész legyen.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 19:27 Ugrás a poszthoz

Rebeka


Csak figyelem őket onnan, az arcom elé tartott kávéscsésze mögül; a túl sokszor büntetésben lévő, vígasztalhatatlan kisfiút és az ő nyelvén olyan jól értő fiatal nőt, és halványan mosolygok. Egészen különös érzés, mikor valaki komoly úriemberként kezeli a fiam, amikor kedves hozzá és szereti őt. Kornél piciny mutatóujjával rajzolni kezd Rebeka combján, s ritmikátlan hüppög mellé - mind tudjuk: a megértést is meg kell siratni.
- Ajajj, biztos vagy te ebben? Apa meg a szoknyák? Jobb, ha vigyázol, mert ezzel veszélyes terepre merészkedsz - figyelmeztetem kiszélesedő ajkakkal, fejemet apró mozdulatokkal megingatva közben. Kornél hangosan nevetgél, úgy tűnik, kezd valamiféle halovány fogalma lenni a nemekről és a köztük kialakuló kapcsolatokról - persze, csak úgy, mint bármely háromévesnek.
- Mina nem hord szoknyát - vág közbe a gyermek, testével egészen nekidőlve a számára most mentsvárként jelenlevő Rebekának. - És annyi soksoksok állata van, mindet nagyon szeretem. Hercegnő a legszebb. Ő Mina cicája, és apa mindig csúnyákat mond róla, ha Mina nem hallja. És Ribi néni, képzeld el, jó? Elképzelted? Szólj, ha elképzelted! Mina anyukája cicológus, és bár már nagyon öreg, mint a Mikulás felesége, tudod, Télanyu, mégis van egy kislánya. Phu, és ő olyan idegesí...
- Kornél? - szakítom félbe, míg az arcomról le nem ég teljesen a bőr. - Talán engedjük meg Rebekának, hogy ő is meséljen kicsit. Egyed a kakadudat, mert tudod, egy idő után elzöldül benne a karamella, és citromízű lesz.
Nem akarom tudni, Nadine előtt miket mond ez a gyerek rólam meg Mináról, vagy rólam és bárki másról, akivel együtt lát vagy csak valahol hall róla, és ha már itt tartunk, az sem érdekel, a szemében mennyire számítok idősnek. Bocsánatkérően pillantok át az asztal túloldalára, majd futólag a homlokomhoz nyúlok. Izzadok?
- Ó - bukik ki belőlem a megdöbbenés. Alulról, majdhogynem értetlenül nézem a vöröst; jó parti, én? Látszik, hogy nem ismer túl közelről. Hitetlenül és ezzel kapcsolatban nagyon mást gondolva nevetek fel, és a fejemet csóválva folytatom. - Szerintem Mina mást mondana. Vagy Nadine. Vagy Fanni. Vagy Annelie. Vagy...
Inkább nem folytatom. Túl hosszúra nyúlik a lista, és attól tartok, már nem is emlékszem minden pontjára.
- Az egyik Radetzky gyerek nemrég jött vissza Magyarországra. Szoktam látni a faluban, szerintem nincs senkije. Elég bunkó képe van, sántít is, meg szürcsög, és olyan idétlenül szívogatja az orrát, nem tudom - tanácstalanul megvakarom a halántékomat. - Őszintén szólva, nem a legszebb látvány, de hát, ízlések és pofonok - vakarózva megvonom a vállam. - Én köszönöm, azt hiszem, ennyi év után, megannyi kerülőúttal és félresiklott beszélgetéssel, de végül teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy révbe értem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 20:05 Ugrás a poszthoz

Noel

Veszélyes terep? Egyre jobb, egyre jobb, ezek a kedvencei. Így hát hagyja, hogy Kornél kiadja magából ami apa és a szoknyák kapcsolatáról eszébe jut. Valószínű ki kellene javítania, hogy szokjon át inkább a Rebi nénire, de nem akarja megzavarni ezt az igen fontos mondandót. - Elképzeltem, elképzeltem! - Na de még hogy elképzelte! Azt ugyan nem egészen tudja, hogy mit, de azt nagyon. Aztán ahogy el is képzeli, úgy egyre szórakoztatóbb lesz, a Télapó cicológus feleségével. Nagyon küzd, és sikert arat, így nem neveti el magát. A bocsánatkérő pillantásra csak megrázza a fejét, hogy neki ez egyáltalán nem problémás. Ezt szereti többek között nagyon a gyerekekben, hogy egyrészről ennyire őszinték, másrészről ennyire kreatívak és élénk a fantáziájuk.
Nem érti ezt az értetlen pillantást, de nem is kell mindent értenie. Int, hogy hagyja csak a felsorolást, nem kíváncsi ám tételesen minden nőre, akihez köze volt. Bár kétségkívül voltak idők, mikor kapva kapott volna az alkalmon, hogy minden elhibázott romantikus lépésről beszámoltassa, de úgy tűnik, végre elkezd felnőni.
- Szóval valójában minden, csak nem egy kihagyhatatlan lehetőség? - Elneveti magát, ahogy visszagondol, mi minden hangzott el. Komolyan, egyetlen pozitív gondolat vagy szép szó sem került elő. - De lehet egy esélyt megérdemelne. - A férfiak amúgy is mindig annyira furcsán látják egymást.
- Na ennek örülök! - Olyan őszintén boldog mosoly költözik ajkaira, mintha legalább valaki kiskutyás videókat mutogatna neki. Mások boldogságától ő is boldog lesz, legalábbis ha kedveli azt az embert. Bár kevés olyan ember van, akit nem kedvel igazán.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 21:13 Ugrás a poszthoz

Rebeka


- Hát... - kezdem bűnbánóan - mondhatjuk így is - összegzem aztán félhangosan a Radetzky-ügyet, és a fejem kissé megdöntve én is nevetni kezdek. Számomra mindaz, amit ezek a férfiak képviselnek (izzadtságot-taknyot-nyálat egybefolyva, koszos-lyukas öltözetet, erőfitoktatást, farokméretegést és a másikat semmibe vevő, becsmérlő stílust - gondolom én, ugyebár -), elfogadhatatlannak tűnik, habár való igaz, sokszor a másik véglettel, Jason medencés habparty életfelfogásával sem tudok mit kezdeni.
- Nem kérem már - szólal meg közben Kornél, és a széttrancsírozott süti utolsó két falatkáját előredőlve átnyújtja nekem az asztal fölött. Azután csokis kezével Rebeka arcához ér, ragyogó tekintettel megsimogatja őt, miközben lóbálni kezdi a lábát.
- Köszi, drágám - veszem át tőle a kakadu maradványait, és kérdés nélkül benyomom a számba. A karamella már rég citromízű, de nem érdekes. - Viszont mielőtt még meggondolatlanul esélyt adnál egy őstuloknak, muszáj rákérdeznem, hogy mi van a... - hogy is hívták? - valakiddel. Mármint, volt valakid, vagy nem?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 27. 21:34 Ugrás a poszthoz

Noel

Arra nem volt felkészülve, hogy édes kis ujjacskák fogják csokicsíkosra festeni az arcát, pedig sok mindenre fel van ám készülve. Legalább emlékezteti arra, hogy időszerű lenne, ha a sütije és a kávéja is fogyna, mert olyan kedélyesen elcsevegnek itt, hogy a latte már jéghideg, a süteményen meg lassan összeesik a hab. Szóval nagyon lelkesen a szájába lapátol két villával a krémes finomságból, ami után utána küld némi kávét, amiben majdnem sikerül megfulladnia a kérdés hallatán. Erre nem volt felkészülve. Elegánsan köhécsel néhányat, mielőtt tökéletesen magához térne.  - Nem tudom kire gondolsz. - Na jó, igazából de, túl sok mindenkire nem lehet gondolni. - Vagyis ha Edmundra célzol... igazából nem voltunk együtt. Aztán lecserélt. Ennyi. - Még tettetett lazasággal a vállait is megvonja, elvégre ez semmi, tökre felnőtt, megérti ő hogy nem őt választják. Ennek mondjuk lehetett volna egy másik formáját is választani, de ez van. Most már legalább beszélnek egymással. Ez is jobb, mint a kezdeti időszak, mikor Rebeka annyira dühös volt, hogy legszívesebben agyonverte volna. - Na de azt mondd meg nekem, ki a besúgód? - Azért nem tudtak annyira sokan erről az egészről, még az Edictum sem hozta le, hála Merlinnek.

 

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 28. 11:18 Ugrás a poszthoz

Rebeka


Nem szeretném megsérteni annak kimondásával, hogy ha ő nem tudja, nekem mégis honnan kellene, de aztán még éppen időben legördül ajkairól egy név, amiről feldereng előttem egy megfakult, szürke emlék. Áh, tényleg, Edmund. A mázlistát hasonlóan szerencsés névvel áldotta meg az élet, mint minket, Ombozikat. Bólintok, hogy az lesz az, szerintem én is rá gondoltam, majd a már rég kihűlt kávé utolsó két kortyát is eltüntetve értetlenül felhümmentek.
- Megcsalt? - kérdezem. Ujjaimmal végigsimítok szőrös államon, tekintetem az asztal másik végén ülő vonásait bújja. Hiába tesz úgy, mintha ez nem fájna neki, látom rajta. Eszembe jut Fanni, aki már a feleségem volt, mikor az íreknél belebotlottam Minába. És a feleségem volt akkor is, amikor a karácsonyi vásárban megpillantottam Nádját. A zajos-szagos emlékek gyors egymásutánban pörögnek le lelki szemeim előtt, és csak mikor a kávéscsésze alja halkan az asztalhoz ér, szólalok meg. - Sajnálom. Ezt megélni nem lehet egyszerű.
Megtenni annál könnyebb. Pillantásom Kornélra esik; mindennél jobban akartam őt. Felrémlik az erdei túra, Nadine tekintete, a benne megcsillanó kérés-kérdés, az enyémben pedig tudom, ott ragyogott a válasz. Mindennek ellenére, ahogy az életünk alakult, akiket megbántottam, akiket elhagytam..., semmit sem csinálnék másként, és azt hiszem, ennél a világon nincs jobb érzés. Elmosolyodom, ahogy nézem a gyerekemet. Ő Rebekával van elfoglalva, ragacsos ujjaival már a vörös tincsek között túr, és ki tudja, min nevetgél. Boldognak látszik és hiánytalannak.
- Te magad mondtad - jegyzem meg felemelkedő szemöldökkel, aztán elvigyorodom. - Még hogy a nők mindenre emlékeznek, igen, igen, persze. Kint ültünk a tetőn, lyukasagyúkám, és rozéfröccsöt ittál.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2022. május 28. 12:04 Ugrás a poszthoz

Noel

- Technikailag nem. Mármint érted, nem volt kapcsolat, semmi elköteleződés. - Így nem is jogos, hogy számon kérje rajta. Elvégre az, hogy saját sértettségét nehezen nyeli le egy dolog, de Edmund végülis nem hibázott. Már ha Rebeka bizalmának elvesztését nem tekintjük hibának. - Nincs ezen mit sajnálni. Megesik. Mindketten felnőttek vagyunk, túlélhető. - Túlélni, igen, az a legmegfelelőbb szó. Az apja már mondaná, hogy "Ami nem öl meg, az megerősít. Kivéve a medve." és valahol biztosan igaza is van, de még nem érzi, hogy érzelmileg sokkal erősebb lenne, vagy ilyesmi.
A kis kezek tovább vándorolnak arcáról hajába, kihasználja az alkalmat, hogy egy szalvétával legalább az arcáról eltüntesse a nyomokat. Úgyis tervezett hajat mosni, egy kis csoki mit árthat még? Olyan boldognak és gondtalannak tűnik a kisfiú, mint amilyen Rebeka is szeretne lenni, mikor elfogja a gyermekkora iránt érzett nosztalgia. Azok voltak a szép idők.
- Ezek szerint erről elfelejtettél beszámolni, mikor megkérdeztem, mi történt a negyedik fröccs után - húzza össze szemöldökét vádlón, bár még így sem valami fenyegető látvány. Azon az estén kicsit túltolta a bevitt alkohol mennyiségét, egyébként is végtelenül kimerült volt mind testileg, mind lelkileg. Nem csoda, hogy időugrást hajtott végre, és hogy utána be kellett számoltatnia a férfit mi mindent mondott, vagy tett. - Van még valami, amit akkor véletlenül kihagytál a beszámolódból? - Ha igen, akkor jobb később mint soha, itt az ideje megtudni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 141
Összes hsz: 216
Írta: 2022. május 31. 21:45 Ugrás a poszthoz


gyere, egyél egy jót | ma is kinézek


Teddy és Ramóna a két véglet. Míg egyikük nyitott és könnyen kezeli a világot, a másikuk nehezen nyílik meg és tart tőle. Ebben a felállásban, hivatalosan neki semmi keresnivalója nem lenne Ramóna életében, semmilyen formában sem, mégis ott van. Itt van, pontosan mellette haladva, ráérősen, a lány tempóját felvéve. Akármennyire is zakkant, annyi leesett neki, hogy valami - az eddigieken kívül - nyomja a másik lelkét, mintha még jobban bezárkózott volna. Hallotta, hogy van valami seggfej, aki cseszteti a diákokat, mert ennyi esze van és azt sem jóra használja, na de csak nem őt is belevette? Vagy a tanulnivaló, egy morcos tanár, nehéz kérdések, korai vizsgapara. Ezen szeretne változtatni, ha kiadja magából, az is jó, ha egy kis időre elfelejti, az is. Csak legyen könnyebb. Így dobta be az ötletet, hogy péntek tanítás után menjenek el enni - akkor biztos nem aggódik a tanulnivaló miatt, illetve, előtte nap amúgy is esett, franc se akar elázni. Mert ugye, hiába nyomja magára a bűbájt, az nem az igazi.
- Szóóóóval... mi a helykó? - böki felé, amikor lecsüccsennek az asztalhoz. A menüt veszi ujjai közé és még ugyan nem foglalkozik vele, tudja, hogy kólát fog inni. Napok óta azt akar, de az ebédhez mindig gyümölcslevet adnak és azt már rohadtul unja, a víz pedig olyan snassz. Persze, kell még neki a cukor, hogy is ne, de ezzel most senki ne foglalkozzon. Teddy sem teszi, csak él a világba, mint mindig. A legegyszerűbb, de tudja, nem mindenki képes erre, így nem kényszeríti akaratát. Ma szép lassú és - magához képest - nyugodt, mint a lány. Vagyis reméli, hogy nyugodt.
- Ma hagyd el a fogyókúrádat, bármit is ehetsz és elvárom, mert különben megsértődök - nevetgél, hogy ez persze nem igaz, de na, hátha feldobja.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vendéglátó negyed - összes hozzászólása (4832 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 152 ... 160 161 [162] Fel