Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem várok sokat, szerencsére. Ilyenkor minden egyes kinn töltött perc magában hordozza kissé a meghűlés esélyét, vagy csak én lettem ennyire elővigyázatos? Anyám túlzó gondoskodása, ami a legkisebb gyereknek jutott, természetesen kiütközik ilyenkor, de pont hogy kezdem végre elhagyni a jó vastag öltözeteimet, mert szerintem a vékonyabb kabátjaimban sokkal jobban meglátszik a formám, hiába vannak még mindig pálcikalábaim. Szóval, bár korábban örültem a pufi felsőknek, mert nem volt kivehető, hogy mennyire vékony vagyok, azért az utóbbi időkben arra is ügyelek, hogy a felsőbb évesek divatját kövessem. Valami változik, be kell vallani, és ez egy nagyon kicsit már a lázadás szaga, mert ha az otthoniak tudnák, lenne hozzám egy-két szavuk.
Dörmögve én is üdvözlöm őt. A két puszitól kissé elpirulok, de már megszoktam Karolától, hogy nálam sokkal jobban ki tudja magát fejezni, ha az érzések kimutatásáról van szó. A puszik hidegek, majdnem össze is rezzenek, de ez egy újabb ok arra, hogy végre betérjek a cukrászdába és kikérjem magamnak a forró csokimat.
Biztosan akartam ezt? Máris úgy érzem, mintha egy hatalmas reflektorfénnyel világítanának rám. Beérve automatikusan egy félreeső asztalt célzok meg, hogy még véletlenül se hallják mások is a beszédemet, de ezen felül is muszáj lesz halkan szólnom a diszkréció miatt.
- Hát... nem tudom, hogy mit is mesélhetnék - szabadkozom zavaromban, mint akinek borzasztóan kellemetlen magáról beszélnie. Lehuppanok a székre, aztán kihúzott háttal megpróbálom összeszedni a gondolataimat. - Megint azt érzem, mintha senki nem akarna észrevenni. Nem vagyok érdekes. De nem baj, nem akartam sohasem a menők közé tartozni. És végül is te itt vagy nekem - sóhajtok kínosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Figyelemmel hallgatja a lánykát, ahogy elmeséli a hősnőnk által említett helyekkel kapcsolatos információit és tapasztalatait. Szavaiból kikövetkezteti, hogy keresztszülei nem alkotnak egy párt és, hogy valószínűleg nem a közeli települések egyikéről érkezett. Ha így volna akkor jobban ismerné a várost. - Így igaz, a tér olyankor egyszerűen gyönyörű - emlékszik vissza az elmúlt évekre, amikor még ugyan szüleinél laktak, de mindig ellátogattak a szóban forgó helyszínre - Van egy klassz korcsolyapálya, minden csodás fényárban úszik és ragyog. Fűszeres forralt bor illata keveredik a frissen, parázs felett sült kürtőskalácséval - ajka elbűvölt mosolyra húzódik a maga elé idézett aromákra és képekre. Kedvenc időszaka a karácsonyt megelőző néhány hét, s ezt az ünnepet szereti a legjobban, amióta csak az eszét tudja. Imolával és szüleivel együtt készülnek, díszítenek és sütnek-főznek ilyenkor. Idén pedig Marcell is velük fogja majd tölteni - reményei szerint - azt a néhány meghitt és békés napot. Már épp elkalandozna a figyelme, amikor Borcsa ismét megszólal, ezzel húzva vissza Elektrát ábrándjaiból. - Néha tényleg kell is egy kis csend és nyugalom az embernek - ért egyet bólogatva és mosolyogva veszi tudomásul, hogy előtte a pár már épp fizet. Azután eszébe jut, hogy az ő utolsó elvonulását Manson, vagyis valódi nevén Tikki, a metál barát, fehér kakadu törte derékba, de ez most mellékes. A falu határa tényleg békés vidék. A fák most kopárok, a szél suttogva bujkál ágaik között és minden olyan várakozással teli. Ott van a levegőben a közelgő havazások ígérete. A talaj fagyos, az állatokat is alig lehet már megneszelni. Ezek a gondolatok keringenek hősnőnk fejében mindaddig, míg ismét meg nem hallja a lány hangját, ahogy épp megválaszolja imént feltett kérdését. - Melyik ház tagja lettél? - kérdezi, mert az eddig megtudott információk mellé, azt is megtudta Borcsától, hogy keresztapja az egyik háznak vagy a vezetője, vagy a vezetőhelyettese. Marci nem említette, hogy volna keresztgyermeke, bár nem igazán jött ilyesmi szóba köztük mostanában. Persze az sem garancia semmire, ha megtudja a lányka melyik tagja a négy közül, de támpontnak már elegendő lehet. Közben sorra kerül. Nem válogat soká. Kikéri a pillecukor szeleteket, majd magának egy triplacsokis tortaszeletet, hozzá pedig egy narancsos forrócsoki, sok habbal, majd míg vár a rendelésére hátrafordul. Ekkor látja meg a tini tétova pénzszámolását. - Azt hiszem abból, ami a kezedben van egy kört állhatnál itt mindenkinek - jegyzi meg futólag rápillantva a jókora összegre. Nem sajnált a lánytól semmit a keresztapja, ez biztos, ahogy az is, hogy nem Marci az illető. Mivel neki a háza alapján aligha van komoly vagyona, ilyen nagy likvid összege meg pláne nincs. Legalábbis hősnőnk tudomása szerint. - Szívesen segítek a fizetésnél. Aztán, ha gondolod ülj le mellém, és akkor el is magyarázom, mi mennyit ér, hogy legközelebb ne kerülj kellemetlen helyzetbe - mosolyog Borcsára hősnőnk, majd kicsit arrébb húzza megkapott pakkját, hogy a hűtőpult elé engedje a lánykát, aki így már minden süteményt jól megmustrálhat, mielőtt választana. A pultos kedves mosollyal figyeli őket és türelmesen várja a fejleményeket. - Lassan egy éve költöztem vissza. Előtte a fővárosban laktam, viszont a környéken nőttem fel és én is a Bagolykőben jártam, mielőtt újságíró lett volna belőlem - meséli el élettörténetének durván zanzásított verzióját, nem titkolva foglalkozását. Azzal már egyszer megjárta, nem is olyan régen, elég csúnyán. Így most már inkább minden új ismeretség megkötésekor hamar elárulja, hogy elkerülje az esetleges összes félreértést. Mondjuk kétli, hogy ez a lány megbotránkozna rajta, hogy egy firkásszal került kapcsolatba, ám sosem árt megelőzni a bajokat, ha az az ember módjában áll. Míg vár ujja hegyével levesz egy kis habot forrócsokija tetejéről. Szereti, hogy itt valódi tejszínből készítik, aminek selymes és telt íze lágyan terül el nyelve hegyén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Miközben örömmel közeledtem Beni felé, észrevettem, hogy valamelyest megváltozott az öltözködési stílusa, ami egyébként szerintem passzolt amúgy hozzá, egy kicsit meg is lepődtem. Talán kezdett kisfiúból felnőtté válni, ezt persze nem akartam szóba hozni, mert ki tudja, hogyan reagálna. Így maradt a kedves üdvözlés, bár szokásához híven ő most sem csattant ki úgy az örömtől, ahogy én, na de tudom ám, hogy a lelke mélyén azért szeret. - Szuper rajtad ez a kabát, sokkal szélesebbek benne a vállaid, de nem fázol benne? - egy kedves megjegyzést csak hozzáfűztem, aztán ha nem tolt el, a karjába karoltam, hogy addig úgy sétáljunk a cukrászda felé. Szegénykém elég szótlannak tűnt, így odafelé menet inkább én meséltem pár dolgot a sulival kapcsolatosan, majd ha sikerült letelepednünk bent, akkor végre rákérdeztem, hogy mi is a helyzet.
- Na szép, ezt most úgy mondtad, mintha ez neked tök ciki lenne, hogy “csak” én vagyok - ezen meg is sértődhettem volna, ehelyett inkább csak mosolyogtam, mert ahogy egyre jobban megismertem őt az évek alatt, úgy rájöttem, hogy ha érzelmekről van szó, akkor nem igen tudja kifejezni magát. Ráadásul most is meglehetősen szótlan volt, de nem akartam faggatni arról, hogy mi a helyzet a családjával, megoldódtak-e a problémák, mert ha szeretné, úgyis el fogja mesélni. - Egyébként meg ez nincs így, csak egy kicsit össze kéne kapnod magad, hogy ne legyél ennyire önbizalomhiányos - mondtam ezt én, mintha nekem ez idáig olyan sok lett volna. - Amúgy is…azt csiripelték nekem a madarak, hogy van egy lány, akinek nagyon tetszel. Szerintem randira kéne hívnod - kezdtem bele, részben ezért is akartam vele dumcsizni, mert szerettem volna, ha végre megfeledkezik a Theonnal történtekről, és újra életre kap. Közben odasétált hozzánk az egyik kiszolgáló, kedvesen érdeklődött, hogy mit kérünk. - Nekem egy forró csoki lesz, és egy szelet francia krémes - ezer éve nem ettem már, ezért is rendeltem ezt, majd megvártam, míg Beni is kér. - Szóval? Kíváncsi vagy, hogy ki az a csaj? - fel-le vonogattam a szemöldököm egy mosollyal, szerettem volna egy picit jobb kedvre deríteni őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Elképzelve is nagyon szép.
Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz, amikor már tényleg minden fényárban úszik, amikor az illatok a telet idézik, a karácsony közeledtét. Szeretnék otthon lenni karácsonykor, de tudva, hogy milyen közel van, nem látok rá reális esélyt. Az anyukám nagyon haragtartó, emlékszem, amikor a nővéremről kiderült, hogy nagykorúsítatta magát és férjhez ment, úgy beszélt vele, mint egy idegennel, és amikor nem jöttek el a vacsorára, mert Balázs kórházba került, egész végig negatívan nyilatkozott Koriról és még azért is megsértődött, mert Balázs meg mert halni, éppen akkor, amikor inkább hálásan kellett volna ajándékokat nyitnia. Anyukám szívéből nagyon könnyen ki lehet esni, és szinte lehetetlen oda visszakerülni. Szerintem sem Kori, sem Andris nem volt képes ezt megugrani, csakhogy velem ellentétben, ők nem is akartak visszakerülni, mert nekik volt addigra szerelmük és munkájuk, barátaik. Én csak azt tudom, hogy jelenleg nagyon szeretnék hazamenni, mert félek a világtól és félek saját magamtól is, félek a kígyótól, hiába tanultam meg együtt élni vele, és dominánsan viselkedni emberi alakban.
- Rellon. Nem igazán azért, mert odaillek, hanem Nora és Damyan miatt, szem előtt vagyok, és ha már úgyis ők vigyáznak rám, így mint házvezetők, nekik mondják el, ha nem teljesítek jól vagy éppen valami gond van velem.
Mondjuk nem hiszem, hogy éppen úgy néznék ki, mint egy huligán, akinek hátra kéne kötni a sarkait, mert nem tud viselkedni. Az órákon kiszemeltem üres helyeket középen, hogy ne legyek feltűnő. Hátra a javíthatatlanok, a renitensek és a szerelmes párok ülnek, előre az eminensek és azok, akik valamelyik tanárba vannak beleesve. A középen ülők láthatatlanak, és nekem pont arra van most szükségem, hogy ne vegyenek észre.
- Oh, akkor jó sok pénzt adott. Lehet azt hiszi, hogy sokat eszem.
Bár nem pont úgy nézek ki, mint aki olyan sokat enne, meg aztán kielégítő az étkezés a kastélyban is. Hálásan pillantok fel a hölgyre, aki segít nekem fizetni és még le is ülhetek hozzá, így azért könnyebb, mint egyedül. Látod keresztapu, megy ez nekem. Legalábbis valami olyasmi, alakul, na. Választok egy narancsos étcsokis tortaszeletet és hozzá keserű forrócsokit, meg egy pohár vizet, mert szeretem kiöblíteni a számat pár korttyal, nem szeretem, ha a csokitól olyan ragadós marad. A fizetésnél figyelem, hogy az aranypénzért cserébe kapok ezüstöket és bronzokat, ezeket a zsebembe rejtem, amíg helyet nem foglalunk.
- Én is a fővárosban laktam, vagyis Budanekeresden, a villanegyedben. A szüleim most is ott laknak, mert az anyukám házasságszerző, és a fővárosba könnyebb eljutni vidékről, mint vidékről vidékre. Én eddig csak koszorúslány voltam, de az nem igazi hivatás, csak szeretem csinálni.
Nem minden menyasszonyt vagy vőlegényt ismertem személyesen, de jó volt velük megismerkedni. Nem titkoltan, így lettem bevezetve én is az aranyvérű társadalomba, mielőtt prezentáltak volna, mint a piac legújabb darabját. Csakhogy, a prezentálás elmaradt, és jelen állás szerint nem is hiszem, hogy lesz. Talán nem is olyan nagy baj ez, hiszen a testvéreim pont ennek hiányában lettek boldogok.
- Én még nem tudom, hogy mi szeretnék lenni, ha felnőtt leszek, nem tudom, hogy van-e tehetségem bármihez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egyetértenek a tél és az adventi csodavárás szeretetében. Ennek nagyon örül, de csak mosolyogva bólint a lány szavaira. Hősnőnk szereti megosztani rajongását - pesze midig csak a helyzethez mért mennyiségben - másokkal, akik esetleg még oszthatják is véleményét. Ezután kiderül, mert Borcsa igen közlékeny, hogy a keresztszülei ugyanazt a házat irányítják, amit a tini erősíti. A Rellont. - Annak idején én is közétek tartoztam - jegyzi meg Elektra érezhető büszkeséggel hangjában. Zöld-ezüstnek lenni akkoriban nem volt egyszerű, a sok előítélet miatt, melyek jó része - sajnos - nem minden alapot nélkülöző. Mégis örül, hogy oda osztotta be egykor a süveg. Tökéletes példa rá, hogy onnan is kikerülhetnek az igazságért és a nagyobb jóért tenni kész emberek. - Nem furcsa, hogy négy szemmel vannak rajtad éjjel nappal? - kérdezi, mivel anno neki biztosan az agyára ment volna, ha ilyen módon figyelik. Megvolt az ő szüleinek arra a maguk módszere. Apja, bölcsessége és kedvessége mellett igen következetes és egyenes ember, őt sohasem tudta átverni. Míg anyja, mondhatni katonás elvekkel felvértezve nevelte, amit saját apjától tanult. Elektra nagypapája - aki boszorkány neje korai elvesztése után, lányait egyedül nevelte - ugyanis ezredesi rangban szolgált a seregben. Nem csoda hát, hogy az őszinteség, az igazmondás, egymás tisztelete és a nyílt kommunikáció mind a mai napig jellemzi a Rothstein családot. Természetesen a mély, kölcsönös és megkérdőjelezhetetlen erejű szeretet és összetartás mellett. Férje és kisfia halála után Róbert és Iza tartották életben. Nekik köszönheti, hogy most itt állhat. Átsegítették őt a legsötétebb órákon, s most is mellette állnak. Bármikor számíthatnak rájuk ő és Imola. - Mond, hogy te nem vagy az a "csak egy gyümölcssalátát kérek" fajta lány! - reagál a lány étkezéssel kapcsokatos mondatára, a rá jellemző kendőzetlenséggel. Velük sincs baja, mindenki azt eszik amit szeret, csak mindig is jobban megtalálta a közös hangot, a hozzá hasonlóan süteménypárti emberekkel. Egy fánk mindfelett! Ez az egyik titkos jelmondata. A másik meg az, hogy Életemet és véremet egy jó kávért! Hála az égnek Borcsa az ő embere, hiszen választása nem könnyű semmiségekre esik. - Azért csak csínján a csokor elkapkodással! Mert aki sokszor koszorúslány, az a végén nem lesz menyasszony - reflektál vidáman mosolyogva, immár egy csendesnek mondható asztalka mellé elhelyezkedve. A huszonhét idegen igenben is csak a véletlenen, meg a forgatókönyv írókon múlt, hogy a huszonyolcadik "igen" már élesben ment a főszereplőnek. Belekortyol forrócsokijába. Nagyon jó állaga van, de talán kicsit túl geil. Az Espressoban a kedvenc - továbbra is udvarolgató - pincére már eleve keserű alappal készíti el számára. - Mindenki tehetséges valamiben. Érdemes abból kiindulni, hogy megtaláld, te miben, amiket szeretsz - javasolja meggyőződéssel. Saját tapasztalata, hiszen amikor aurornak készült, akkoriban mások védelme érdekelte. Frissen megszeretett mugli szuperhőse vezette erre az útra. Aztán rájött a szavak és az igazság nyilvánosságra hozásának módján méginkább a nyomdokaiba léphet. Így lett belőle riporter. Borcsa előtt is bizonyára számos út nyílik majd meg, ha jobban megnézi mi vonza, mit szeret csinálni, vagy épp jön rá, hogy mihez nincs egy csipetnyi affinitása sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Helyeselve hümmög. Valóban azt kéne tennie, többször elment mára a férfi irodája előtt, de még nem mert bekopogni. Ez pont olyan, mint a pszichológus, akihez megígérte, hogy járni fog, de mégsem ment a közelébe. Nem hallott semmi rémisztőt a férfiról, sőt... jó, igazából csak azt mondták, hogy kedves, de neki valahogy mégis nehezére esik elszánnia magát. - Még szerencse, hogy van időm. - Nyugtatja halkan magát. Ha mestertanonc lenne, már sokkal problémásabb volna a helyzet. Persze tudja, hogy lassan legalább egy területet illene választania, ami valószínűleg így is-úgy is a zene lesz, hiszen az az egyetlen, amiben igazán ki tud teljesedni, mint Palotás Polli. - Majd lejátszom Neked. Kár, hogy nem tudod hallani, ami a fejemben van.... - Az sokkal egyszerűbb lenne, akkor nem kéne kottáznia, sőt még zongorát sem kerítenie ahhoz, hogy megmutassa Marcinak mire gondol. Nem egy nagyzenekari  ember a leányzó, hiszen frászt kap a hatalmas hangerőtől, de több darabját vonós kísérettel képzelte el. A dobot utálja, de egy-egy drámaibb részt gyönyörűen ki tudnak emelni, még ha odabent ettől ő egy picit  meg is hal. - Zongorára írok főleg. De néha szeretek mást is. Egy kis fűszert, ahogy apu mondaná. - Neveti a fejét csóválva. Mindig azt mondja rá, hogy több fűszer kéne neki, mert mindenből csak az egyszerű meg a megszokott dolgokat szereti. - Szívesen játszanék majd egyszer másik hangszeren is.- Évekig elzárkózott a többi hangszertől, kisebb korában, egyszerűen csak odacsapta, hogy mert nem. A vonósokról tudta, hogy bántották az ujját és ettől sírnia kellett. Azóta már nagyobb és keményebb, de a kedve nem túlzottan jött meg hozzájuk. Talán valamilyen fúvóshoz kéne nyúlnia. - Jó neked, hogy szeretsz emberek előtt zenélni. - Jegyzi meg halkan szétnézve a tömegen. Néhány éve nem tudott volna ilyen nyugodtan ülni, nagyon rosszul érezte volna magát az emberek karattyolásától meg a mellettük elhaladó tálcáktól, de ma már sokkal könnyebb. A világ nem változott, ő tanulta meg jobban kezelni. Nem jó érzés, de elfogadja. Mosolyogva bólogatva megköszöni a felajánlást. Remélhetőleg valahogyan túléli a nehezebb részeket. Nagyon szerencsés, hogy ilyen sokan segítik, amióta idejött. - Komolyan? Azt hittem, hogy csak mi veszünk ilyeneket. Te is a teásat szereted legjobban? - Kérdi reménykedve. Csakis a teás lehet a jó, semelyik másik. - A PEZ cukor finom még, jobb, mint a legtöbb varázslós. Nem undi, nem csinál semmit... csak cukor. - Ha már mugli édesség, akkor fontos megemlítenie ezt. Nem olyan sokat szeret közülük, de ezt nagyon. A varázslók finomságaiban a váratlan trauma élmény nagyon zavarja, ennek a hiányát nagyon élvezi a mugli édességekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tényleg? Ennek nagyon örülök, jó háztársakkal találkozni, akik tudnak mesélni a régebbi időkről.
A mostot ugye én magam is átélem, de szívesen ismerkedem a múlttal, mindazzal, ami oda vezetett, hogy a ház a mai formáját öltse. Igazán örülök, amikor valaki azt mondja, hogy ő is Rellonos volt, arcomon boldog mosoly terül szét ilyenkor.
- Eddig is mindig figyelve voltam, én örülök is neki, hogy tudják, merre járok, meg mi a helyzet velem.
Tudom, tudom, rossz válasz, de jelen állapotomban, tudva, hogy bármennyire is odafigyelek, bármennyire is összhangban vagyok a kígyóval, akadhat olyan eset, hogy nem vagyok képes uralkodni magamon, vagyis inkább rajta. Még mindig nem tudom a bennem lakozó vadállatot egynek kezelni velem, még mindig érzem, hogy a gondolataimban van egy vékony réteg, ami azt sugalmazza, hogy nem akarok egy lenni vele. Talán mert félek a végtől, félek attól, hogy nem élhetek eleget emberként, mielőtt elragad a szörnyű vég, és örökké a nyálkás testben ragadok. Nem akarok én lenni a kígyó, de gondolataimmal próbálok nem utalni neki rá, mert lehet, hogy azzal siettetném az átváltozást.
- De amúgy nagyon lazák és jófejek. Damyan nagyon sokat tanított nekem arról, hogy a világ elfogad engem, hogy nem baj, ha nem olyan vagyok, mint a nagy átlag, mert az ő barátnője is különleges, mégis szeretik, ő is, más is, ráadásul nagyon régóta, majdnem egy évtizede, ez sokat segít nekem is. Nora pedig nagyon vagány nő, egy amazon, gyönyörű és erős, a példaképem, olyan ember, amilyenné én is nagyon szeretnék válni. Az, hogy nem csak párszor látom őket évente, hanem most velük vagyok, nagyon jót tesz szerintem a személyiségemnek.
Mondjuk én magamat úgy jellemezném, hogy a mindig van hova fejlődni típusú lány, aki valahol nagyon a kezdetleges szinten van, és minden és mindenki formálja őt. Hatással van rám minden apróság, és most bármennyire is vagyok zavart, tudom, hogy ez az új élethelyzet segít majd helyrebillenteni.
- Nem, normális adagokat szoktam enni.
Emelem fel a kezem védekezőn. Általában, de van olyan, hogy valamit a kígyó megkíván, húst leginkább, és akkor nincs az az opció, hogy nem eszek addig, amíg ő jól nem lakik. Olyankor képes vagyok több ember helyett is enni. De tényleg, leginkább a hússal van így, arra szoktam vágyni a normálisnál is jobban. Nálam szóba se jöhet az, hogy mondjuk vegetáriánus legyek. Tény az is, hogy ilyenre soha nem is gondoltam. Mélyet szippantok a levegőből, olyan jó érzés és boldogsággal tölt el ez a sok finom illat. Most egészen biztos, hogy csak én vagyok jelen, csak én vágyom arra, hogy a saját rendelésemet fogyasszam.
- Áh, nem nagyon érdekelnek a fiúk.
Vonom meg a vállam mosolyogva, és inkább egy szeletet kanyarítok a választott süteményből. Jó választás határozottan. Elgondolkozom az előző mondatomon, eszembe jut az az éjszaka, meg az üvegezés, amikor a fiúkkal csókolóztam, meg a lányokkal, amikor lányt pörgettem, és tényleg, csak arra tudok gondolni, hogy nem volt egyik srácnál sem az a nagy élmény, aminek lennie kellett volna. De lehet csak azért, mert egyik sem jelentett semmit.
- Akkor citerázni fogok egész életemben. Hogyan találja meg az ember azt, amit csinálni szeretne?
Pillantok fel rá a süteményemből, mert mondhatjuk úgy is, hogy azért még híján vagyok az életvezetési tanácsoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Gyors léptekkel haladtam a köveken. Hozzá vagyok már szokva a magas sarkakhoz, noha nem számít mindennapi viseletnek nálam. Megérkezve lelassítottam lépteimet. Minden izgalmamat magamba gyűrve, bájos mosollyal léptem be az étterem ajtaján. Kihúztam magam, úgy sétáltam körbe, majd mikor nem találtam irodát, megálltam a pulttól nem messze, hátha valaki a segítségemre siet. Nem kellett sokáig ott toporognom. Az egyik pincérlány készséggel oda is lépett hozzám.
- Miben segíthetek? - kérdezte kissé cincogó hangján.
- Az étterem vezetőt keresem - válaszoltam hatalmas mosollyal, holott izgalmamban inkább ráüvöltöttem volna a húszas éveiben járó csajra.
A lány elsietett, és egy-két perc sem telt el, míg visszatért, oldalán a főnökével.
- Jó napot! Bernáthy Zsófia vagyok - próbáltam felölteni a legudvariasabb modoromat, és jó benyomást tenni esetleges jövendőbeli főnökömre. Gyengén megráztam a kezét, majd visszaejtettem a jobbomat a másik mellé, ráfogva a táskámra.- Bagolyban értesített róla, hogy a mai napon tud fogani. Az állás miatt. Jókor jöttem? - bájos mosolyt villantok az úrra, és várom a reakcióját. Az izgalmamat sokkal könnyebben kontrolláltam, így, hogy már emberek közt voltam. Azon kevés emberek közé tartozom, akiknek elmúlik a lámpaláza, ha színpadra lép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nosztalgikus érzések melengetik meg a szívét és ülnek ki ugyanezek vonásaira. Ma már kellemesen édes szájízzel gondol vissza azokra az időkre, amikor a padokat koptatta. - A mágiatörténet terem középső padsorának ötödikén, ha azóta el nem tűntették, van egy R.E. monogram meg egy hertagram bevésve - kúszik széles mosoly ajkára, majd belekanalaz a forrócsokijába - Az én voltam, meg a világ legunalmasabb dulplaórája, valaha - meséli és elhatározza, ha legközelebb, munka ügyben arra jár, megnézi majd. Szeret visszamenni. Felnőttként nagyon más a Bagolykő, mint egykor diákként. Közben Borcsa elmeséli, hogy kedveli a rá háruló figyelmet, főleg, mert a két nevezett szemmel tartója laza és nem mellesleg a rokona. Mindkettejükről kap még pár, ifjontian elfogult háttérinformációt, melyeket ugyan megjegyez, de a lány jobban érdekli. Talán saját lánya kamasz mását látja meg benne egy pillanatra. Érdeklődése, ennek fényében iránta, hátsó szándéktól mentes - A maga nemében mindenki különleges - jegyzi meg, majd villájára tűzi az első falatot abból a bizonyos triplacsokis szeletből - Te miben érzed magad másnak az átlagtól és miért gondolod, hogy a világnak el kell fogadnia? - kérdezi két falat között és bár a sütemény íze utólérhetetlen, a gondolatait nem tudja egészen lekötni. Figyelmesen hallgatja a tinilányt, aki hála az égnek emberi léptékű étkezés kompatibilisnek vallja magát. Helyeslő mosollyal bólint hősnőnk erre a tényre. - Azzal sincs semmi baj. Majd fognak. Vagy nem. Minden eljön időben - reflektál a fiú témára. A szerelem csak felborítja az ember életét. Kibillenti a lelkét annak egyensúlyából, amit megtalálni utána nagyon nehéz. Szóval addig jó, míg ez nála érdeklődés hiányában elmarad. Amilyen szép és bájos, ha kész lesz rá, udvarlója hamar akad. Nem is egy srác lesz, aki a lábai elé veti majd magát. Ebben szinte egészen biztos. Viszont bölcsen hallgat inkább. Nem szokása a szembe dicséret. Főleg mert idegentől egy ilyen még félreérthető is lehet. A lány közben egy érdekes kérdést tesz fel, mely most Elektrát készteti elgondolkozásra. Ha előáll azzal, hogy egy mugli sorozat palástos repülő pasija miatt lett az aki most...Borcsa garantáltan körberöhögi. Hiteltelenné válni egy kamasz szemében, instant így lehet. Ezt nem szeretné, ezért elhatározza, hogy alakít kicsit rajta - a tényeket megtartva - mondhatni materializálja a történetet. Apjától örökölte a helyzethez illő szálszövés képességét. - Nekem az segített, hogy találtam egy olyan példát, amit követendőnek éreztem. Az pedig arra ösztönzött, hogy előbb aurornak készüljek, aztán végül riporter legyek - mosolyodik el halvány büszkeséggel. Megjárta ő is a hadak útját. Az álmai változtak, de végül elérte őket. Azt csinálhatja, amit szeret és még fizetnek is érte. Mi ez ha nem elégedettségre okot adó tény? Mindenkinek ezt kívánja szíve szerint. Mert jó minden reggel céllal ébredni és tudni, hogy tehet érte, hogy elérje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Két választásom volt a mai napra, miután valahogy elszaladt az idő, és megint sikerült belecsúsznom a túlórába. Van egy csúnya földrendezési ügy, amire az előző években mindenki csak legyintett, most viszont kibukott a dolog, és a jelenlegi tulajok egymásnak mentek. Igen, az egyikőjük Jolika, és akárhogy is nézem a múltbéli ügyeket, amiknek az aktáit megtaláltam, nagyon úgy néz ki, hogy a nőnek van igaza, szemben a szomszédjával, csakhogy a most ide költözött fiatal férfi szülei éppen arra bővítették a házat, amerre a néni területe van. Nyilván, arról hallani sem akar, hogy mai telekáron kiszámoljuk a veszteséget, amit kifizetnek neki. Pedig a fejlődéssel együtt, most már sokkal drágább az a bizonyos négyzetméterenkénti ár.
Szóval mivel egyedül vagyok otthon, és senki nem várja, hogy ételt tegyek az asztalra, úgy döntök, hogy kirúgok a hámból, és fáradt agyam, valamint korgó gyomrom olyan étellel kényeztetem, amihez nincs közöm. Pizzára fáj a fogam, így egyértelműen a félszeműbe megyek, ahol kérek egy lángnyelv pizzát, amit gyerekkel már nem nagyon kéne majd fogyasztanom, mogyoróvajas sütit és mentás limonádét. Nem, amúgy tökre nem vagyok terhes, mert hát a Szentléleknek mostanában nem erre volt dolga, hogy csak úgy megáldjon. Egészen másról van itt szó.
De ha már szó van róla, akkor miért is ne nézném át megint az egész ügymenetet ahhoz, hogy lássam, nincs már semmi, amit el kellene intézni, és ha minden jól megy, akkor még ebben az évben, apám legnagyobb örömére, unokával lepem meg. Biztos oda meg vissza lesz tőle, amikor a drága bőr és famunka találkozik a zsírkréta csodálatosságával, vagy, amikor a finoman megmunkált fapadló nyomokban gyurmát és más technika órán használt eszközöket tartalmaz majd. Izgalmas időszak lesz... talán nem ártana az eladó házakat is megnéznem a környéken, hogy szegény Richárd ne omoljon össze idő előtt. Előveszem a prospektusokat, és amíg várakozom, elkezdek végigmenni a lépéseken, amiket az elmúlt hónapokban csináltam, remélve, hogy tényleg nem maradt ki semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ha máskor nem is majd a szünetben gondolom úgyis átjöttök, és akkor meg tudod mutatni. – A kastélyban elég bajos zongorát találni, nem is igazán tudom, hogy van-e valahol egyáltalán. Ja, az Akváriumban igen, de ott víz alatt nem a legjobb. Esetleg a kívánságok termébe lehetne kívánni egyet. Hogy ez miért nem jutott még eszembe… De amúgy igaza van, sokkal egyszerűbb lenne, ha csak úgy hallanám mi van a fejében. Nem csak zenei téren, hanem úgy amúgy is. Néha örülnék, ha tudnám, hogy mire gondolhat.
- Helyes! Így legalább magadat is egy kis kihívás elé állítod. – Nem is jó az, ha az ember csak egy hangszerre tervez. Én mondjuk általában gitár-ének párosra írom a dalaimat, de vannak kicsit nagyobb, kibővültebb zenekari elképzeléseim. Na már még mindig popzenei vonalon mozogva, mert hiába hogy jól hegedülök, sőt jobban a  jónál, de valahogy nem tudok klasszikus zenei műveket komponálni. Egyszerűen túl messze áll tőlem. Szívesen játszom, szívesen hallgatom, de komponálni… Na az nem megy.
- Szívesen megtanítalak gitározni vagy hegedülni, ha gondolod – vetem fel, mikor azt mondja szeretne más hangszeren játszani. Szerintem mindkettő nagyon jól állna neki, de nem tudom hogy vélekedik az ötletről. – Sokáig tartott, mire megszerettem. – Sosem voltam szégyenlős, de hogy valóban szeressem is az úgy két-három éve alakul ki azt hiszem. előtt inkább csak nyűg volt és stressz, mind az, ami manapság inkább kellemes izgalommal tölt el. Egy utolsó harapással végérvényesen elpusztítom az eddig majszolgatott süteményem, hogy aztán elégedetten hátradőlhessek. Ez kifejezetten jó volt.
- Dehogy! Tudod, hogy apa mennyire rajong mindenért ami mugli. Egyébként szerintem nincs kedvencem, de a teás tényleg nagyon finom. – A legtöbb ízesítést valóban szeretem, és a teás tényleg tök jó. Meg a narancsos. Azt is tökre szeretem. – Abból viszont egyértelműen a málnás a kedvencem. Te melyiket szereted a legjobban? – Kifejezetten hasznos információ, hiszen mind a szülinapján mind karácsonykor jó lehet, ha meg akarom lepni valami aprósággal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem szeretnél csatlakozni az Edictum szerkesztőihez? - vágok közbe egy bravúros kérdéssel, mielőtt bármit is reagálnék a kabátomra tett dicséretére. Egyre erősödik bennem az az érzés, hogy nagyítóval figyel, elemez, méghozzá folyamatosan. Karolából egyszer tökéletes újságíró lesz, még a főszerkesztői posztot is kinézem, aztán továbbléphet a Havi Igéző, vagy valamelyik másik neves lap tagjai közé. De az biztos, hogy nagyon jó megfigyelő, mind külsőleg, mind pedig belsőleg könnyen kiszúr dolgokat, de persze az is lehet, hogy a velem való közeli kapcsolata erősíti fel benne ezeket az érzékeket. Munka szempontjából biztosan hasznos, de engem néha valamiért idegesít, mert úgy érzem, hogy egyszerűen átlát rajtam, és mindent ki tud szedni belőlem. Emiatt pedig, hogy nem tudok nemet mondani, igenis lúzernek érzem magam.
- Köszönöm amúgy, de... Én mindig fázom - vonok vállat anélkül, hogy beismerném az igazát. Mert egyébként valóban kicsit fázós típus vagyok, rossz a keringésem, az ujjaim gyakran hidegek még nyáron is.
Hagyom, hogy belém karoljon, úgy hallgatom a mondandóját. Próbálok nagyon rá koncentrálni, de egyelőre csak nyomasztani kezd, hogy a suli a téma, és nem tudok kikapcsolódni. Aztán az asztalnál ülve még durvább fordulatot vesz a beszélgetés, pedig alig telt el néhány perc.
- Miiii?! Ja neem, nem ciki. Akkor félreérthetően fogalmaztam, ne haragudj rám! - kerekednek ki a szemeim, és még a fejemet is fogom. Pont az hiányozna, hogy a legjobb barátommal is összevesszek, hogy őt is eltoljam magamtól. Ezt meg kell akadályoznom, ennyire nem szúrhatok el mindent.
- Nem olyan egyszerű leküzdeni az önbizalomhiányt, mint gondolnád - puffogok összefont karokkal, majd jól hallhatóan krákogok párat. - Honnan veszed? Tuti? Sok mindent hall az ember, nekem elegem van a pletykákból... Volt belőle részem bőven - izgatott leszek ettől, de nem biztos, hogy tudni akarom. Rendelek én is egy forró csokit, hozzá egy epres tortaszeletet, aztán türelmetlenül szemezek Karolával. - Nem is tudom, talán te? - vigyorodom el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Vagy ti hozzánk. - Bólogat helyeselve. Nem olyan nagyon szeret utazni meg vendégeskedni, de Marciékkal szívesen összefut, egészen kicsi korától járnak össze. - Remélem nem fejlődtem nagyon vissza, borzasztó nehéz itt egy zongorát találni. A művelődési házban van a legközelebbi, ami nem a vizes. - Oda aztán biztos, hogy nem fog bemenni. Mondták, hogy nem veszélyes meg tök jó hangja van, de neki továbbra sem tetszik, borzasztó elképzelni is, hogy ekkora víztömeg alatt legyen, pedig nagyon szeret egyébként pancsolni. Nem lehet azt mondani, hogy nem próbált meg másik zongorát keresni, még a Levitába is bekérte magát, mert kapott egy fülest, hogy ott lehet, hogy van - sajnos nem volt. A Rellonba azért nem szökne be, az egy határ még akkor is, ha zongoráról van szó. - Azt hiszem, hogy a Bagolykőbe sikerült beilleszkednem picit bátrabb lettem. - Ismeri be halványan Marcira mosolyogva. Hüvelykujjával gyengén dobol a villája végén. Igen, úgy érzi, hogy sokkal bátrabban merne nekivágni dolgoknak, amiktől korábban viszolygott, mert annyira mások. Most sem rohanna fejjel a falnak, de ha eljátszik a gondolattal, akkor nem taszítja vagy tölti el rémülttel. Valamiért nagyon szeret régi, megszokott dolgaihoz ragaszkodni, legyen szó ételről, vagy hangszerről. - De az nem vágja be nagyon az ujjad? - Kérdi aggódva felemelve praclijait, hogy megmutassa a fiúnak,hogy neki milyen finom kis úri kislányos ujjacskái vannak. Több vonós hangszerrel játszott már el gondolati szinten, azonban a félelem, hogy fájdalmat okoznak, vagy hogy kemény lesz az ujjbegye valahogy mindig erősebb volt. - A klarinéten gondolkodtam még. - A fúvós hangszerekből nem szívleli a túl magas hangúakat, mint a pikoló, de a túl mélyeket sem valamiért. De a klarinét hangterjedelme pont kellemes a fülének. - Én azt  hittem, hogy Neked egyből jött...  Szerintem nem kéne kényszeríteni magam. A karácsonyi koncert előtt is mindig úgy kiborulok. - Sóhajtja a fejét csóválva. Közben is végig feszült, de sikerült meggyőznie magát, hogy mivel ezek az adományok olyan helyre mennek, ahol nagy szükség van rá, ezért egy évben egyszer ki kell állnia a színpadra. Kicsi korától kezdve azt hallgatja, hogy vétek megtartani a tehetségét magának. Akkor karácsony előtt a legjobb feloldozás ez... vagy mi.
Zavartan pislog le a maradékára, már nincs sok, úgyhogy újból nekiáll, hogy két-három villával ő is befejezze, miközben hallgatja a fiút. Hát igen, őket nem védik annyira a mugli dolgoktól, mint a Palotás lányokat. Pedig jó is lenne néha többet látni belőlük. - Hmmmm.... - Tűnődik el az utolsó falat sütivel a szájában. - Az epres. - Feleli teli szájjal. Az eper ízt szereti, csak a sok kis magot nem, ami az igazi gyümölccsel jár. Persze azért néha megeszi, mert jó. - Kezdenek egyre többen lenni, nem? - Pislog ki oldalra kissé feszengve. Lehet, hogy közben végeztek az emberek a munkában, amíg ő nyammogott egy sütin?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Mióta megláttam azt a maszkot, s összeállt a fejemben a kép, azóta uralta elmémet és testemet az idegesség. Nem tudtam lenyugodni, feszült voltam már a közelségétől is, és rosszul reagáltam minden egyes szavára. Nem tudtam leplezni a bennem keletkezett zűrt, talán ő is észrevette, s lehet, hogy emiatt váltam vele szemben olyan gorombává, hogy haza akarjam küldeni. Nem volt ez szép tőlem, de úgy éreztem, hogy a bálon történtek után az lenne a legjobb, ha távozna, ha nem lenne a közelemben, ha nem adna okot parázna gondolatokra. Próbáltam megtalálni a megfelelő okot, ráfogtam az italra, ám ekkor szembesített azzal, hogy ő ugyan nem ivott. Pedig pontosan emlékeztem arra, amikor velem is megkóstoltatta azt az italt, s azt követően megcsókolt. Bevillant elmémbe a maszk mögött rejlő arc, a csábos ajkak, de nem…ezt ki kellett vernem a fejemből, s valahogy Ráhelt is távol kellett tartanom magamtól, hogy kitörölhessem az est történéseit az elmémből. - Szörnyű mi? - próbáltam megjátszani előtte, hogy nem értem miről beszél, pedig pontosan tudtam azt, hogy mire is gondol. Emlékeimben még mindig ott élt az a lány, aki szerelmet vallott, s Ráhel most újra előhozta a témát. - Ne beszélj már butaságokat Ráhel! Hogy is lehetnének érzelmeid irántam? Soha nem történt köztünk semmi! Ez badarság! - vágtam rá kissé idegesen, ám ezzel is szembesített. De mit is mondhattam volna? Hogy mégis történt valami? Hogy épp ma este csókolt meg? - Ráhel…mond, miért csinálod ezt velem? Miért mondasz nekem ilyeneket? - fel nem tudtam fogni azt, hogy miért műveli ezt Ráhel, sokszor csak tréfálkozott, így azt sem tudtam, hogy komolyan beszél-e, vagy csak viccelődik. Mindenesetre kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam a témától, s ettől a szituációtól, mert soha nem néztem rá úgy, egészen mostanáig. Ma este azonban valami megváltozott, s ha ránéztem, azt láttam, akit a maszk mögött.  - Jó…rendben, tudod mit? Felőlem maradhatsz, feküdj oda nyugodtan Léda mellé, itt alhatsz, mert nem akarom, hogy ilyen későn odakint kóborolj. De erről a témáról nem szeretnék többet hallani, mert ez soha nem történhet meg, és ezt a badarságot el kell felejtened - láthatta rajtam, hogy haragszom, érezhette a hangomból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elmosolyodom arra, amit mond, mert akkor ezek szerint egy lázadóval van dolgom, egy olyan emberrel, aki korábban oda járt, ahova most én, ráadásul abba a házba, ahol most én hajtom álomtalan álomra a fejem. Nem mondom, hogy nem kell még a bájital, hogy ki tudjam aludni magam, de tudom, hogy nem szabad túlzásba sem esnem vele. Csak furcsa még minden. Eddig egyedül aludtam, a saját szobámban, a saját ágyamban, a saját holmijaim között, most pedig mások szuszogását hallgatva, az iskola tulajdonában álló ágyban, mások holmijai között. Nekem ez nagyon furcsa és életidegen, nem tudom megszokni, hogy hallom a szuszogásukat, meg azt, amikor valaki elhalad a folyosón. Azt tudom, hogy a lányok és a fiúk nem nagyon tudnak összejárni, mert van egy kőkos, aki ezt megakadályozza. Na nem mintha engem érintene, de örülök neki, hogy a szobatársaimhoz se tudnak csak úgy fiúk feljönni.
- Mindenképpen megnézem majd, hogy megvan-e még.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a vésést megőrizték-e az utókornak. Biztos van olyan, aki elindult a folyosókon, hogy megkeresse a tablókon, kihez is tartozik az R.E. monogram, és ha ezt meg lehetett csinálni, akkor biztos, hogy megtalálta a nő ifjú kori mását és jót mosolygott rajta, hogy ő az, hogy ő tudja a titkot, hogy anno belevésett a padba.
- A mágiatörténet tényleg nem túl érdekes, de a mítoszok és legendák nagyon jó. Sarah Sawyer tanítja, fiatal és nagyon lelkes tanárnő, szeretek az órájára járni.
Szeretem hallgatni, mert szinte olyan a nő, mintha ő maga is átélt volna számos dolgot, de hát az ugye képtelenség, hiszen itt, ahogy elnéztem, egy állandóan nyugvó világban vagyunk. Itt nem történik semmi olyan, amit ő elmesél. Itt én magam vagyok talán a legnagyobb látványosság, de én viszont titkolom, hogy látványosságnak kellene lennem. Mintha semmi közöm ne volna ahhoz, ami valójában én vagyok. Mintha a kígyó nem lenne jelen, holott minden pillanatban átjárja egész lényem.
- Umm... hát... Nem is tudom. Talán abban vagyok különleges, hogy van egy nem egészen emberi lényem, mintha véla volnék, mondjuk, vagy, inkább vérfarkas. Valami olyan, ami miatt elítélnének az emberek, pedig nem tehetek róla, hogy van, mert ez az örökségem. Félek, hogy ha ez kiderül, akkor elkezdenek félni tőlem, mert más vagyok, mint mások. Szeretnék átlagos lenni, hogy ne kelljen semmit senkinek elfogadni.
Ugyan Abi mindig azt mondja, hogy a különlegesség nem rossz, hogy ő sosem akar átlagos lenni, de ő eleve énekesnő, színpadon és kamerák kereszttüzében élő ember, aki ha a saját tehetsége hiányában is ott lenne, hiszen a keresztapám ismert. Az ő kapcsolatukat végigkísérik a paparazzik, időről-időre pedig belekerülnek a médiába is. Néha felröppen pár álhír, eljegyzésről, terhességről, de mi, akik közel állunk hozzájuk, tudjuk, hogy egyik sem igaz. Nekik jól megy ez, és Abi tudom, hogy úgy nőtt fel, hogy nem tud mit tenni a fotósokkal és újságírókkal, de én nem tudok és nem is akarok ilyen szinte eljutni. Én nem akarok más lenni, csak egy lány, aki rátalál arra, hogy ki is ő, és talán egy nap rendben lesz önmagával. A fiú témára azonban csak elhúzom a számat, mert nem hiszem, hogy nagyon szeretném, hogy érdekeljenek.
- Az anyukám azt szeretné, hogy egy nap jól házasodjak. A nővérem eléggé öntörvényű volt, kijászotta a szüleimet, és ahhoz ment hozzá, akit ő akart, mind a kétszer, a bátyám pedig szintén maga választott férjet. Szóval bennem van az Andrássy család minden reménysége.
Engem pedig mostanra mutattak volna be a nagy családoknak, mint vihető példányát az úrikisasszonynak. Csakhogy én elszöktem egy buliba, az anyukám pedig nagyon megharagudott rám, így se bemutatás, se saját szoba nem várt már rám, most itt vagyok, és ki tudja, hogy valaha megbocsát-e nekem. Nem vétettem olyan nagyot, szerintem, de tudom, hogy az akarata ellen cselekedtem, és ennek megvan a maga ára. A maga drasztikus ára. Azt hiszem, ezzel akar nevelni, hogy szedjem össze magam, mert tudom, hogy aggódik, hiszen a két idősebb gyereke eléggé áthúzta a számításait, és egyetlen rossz pillanattal én is megtehetem. De az ujjamon még mindig ott van a fogadalomgyűrűm, még mindig hirdeti, hogy érintetlen vagyok, hiszen ez csak akkor porlad semmivé, ha már nem vagyok szűz. Nagyon figyelek erre, nem akarok értéktelenné válni, mert akkor anya nem bocsátana meg nekem, így még van egy kis esélyem.
- Eléggé különböző területek. Szóval, ha elsőre nem is az leszek, aki lenni szeretnék, akkor érdemes még egy próbát tennem, mert akár a második vagy a harmadik lehet az igaz. Ez megnyugtató, mert jelenleg elképzelni sem tudom, hogy miben lennék jó.
Emelem megnyugodva a bögrét az ajkaimhoz. Eddig nem volt ilyen problémám, és nagyon reméltem, hogy nekem nem is kell ilyenben gondolkoznom. Talán, egy nap majd engem is megszólít egy hivatás, és nem tudok majd neki nemet mondani.
- Tényleg nagyon finom itt minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Anyai kedvesség mosolyával néz a lányra. Neki is van egy aprósága, aki hamarosan - mert az idő rohan, ha az embernek gyermeke van - eléri majd ezt a kort. Hősnőnk úgy gondol most erre a véletlen találkozásra, mint egy kis ízelítőre. Alkalma nyílik megtapasztalni egy keveset a kamaszokkal való szóértés mikéntjéből. Imola még kicsike ugyan, de már most látszódik, hogy Elektrának nem árt felnőnie a feladathoz, mely az idő előrehaladtával rá vár lányával kapcsolatban. Az aprónépnek alig négy évesen erős egyénisége van, ami elbűvölő kedvességgel párosul. Ez veszélyes kombináció lehet, ezért jönnek jól az ilyen gyakorlatok. - Ha legközelebb benn járok, szerintem én is ránézek - bólint szélesen mosolyogva és levesz egy kortyot innivalójából. Különleges élmény volna szembesülnie egykori, rebellis énje lenyomatával, és khm...lehet kicsit mélyítene is a véseten. Csak azért persze, hogy az utókor számára tényleg maradandó nyomot hagyjon. Nem az a rongálós típus, de ez inkább tekinthető restaurálásnak, nem igaz? - Látod, máris van egy dolog, amit szeretsz - világít rá vidám hangsúllyal a tényre - Lesz ott még, ahonnan ez jött - hangzik a biztatás. Szinte biztos abban, hogy a vele szemben ülő sok dolgot kedvel, csak még nem kellett azokat okkal néven neveznie. Ezután Borcsa olyasmit mond, amitől Elektra szemöldöke összehúzódik egy pillanatra, miközben próbál a sorok közt olvasni. - Tudod, mindenkinek megvan a maga csomagja, amit egész életén át cipelnie kell - kezdi picit elgondolkozva, de semmiképp sem terjengősen - Valójában senki sem átlagos. Mi hisszük csak azt, hogy rajtunk kívül a legtöbben szürkén élnek, láthatatlanul, elveszve a tömegben. Mert nem ismerjük a minket körülvevő emberek sorsát - mondja megrebbenő tekintettel, mert eszébe jut, hogy alig néhányan tudják, hogy miken ment keresztül az elmúlt öt évben - A félelem és az elfogadás pedig olyan dolgok, amik szerintem nem választhatóak - jelenti ki apró bólintással megerősítve szavait. Világéletében rettegett a lovaktól, pedig szép és okos teremtményeknek tartja őket. Ennek ellenére inkább megy közel egy vérfarkasoz, mint egy lóhoz. Ez persze egy igen triviális példa, de valahol hasonlóan viselkednek a legtöbben. - Nem szerethet bennünket mindenki, de aki megteszi az egyúttal el is fogad, félelem nélkül - mondja színtiszta meggyőződéssel. Bármi is legyen az a "nem egészen emberi lény", amiről Borcsa beszél - mert hősnőnk nem fog faggatózni róla - abban biztos, hogy lesz majd olyan személy, aki azzal együtt is szívébe fogja zárni a lányt. Elektra maga is szimpatikusnak találja. Talán mert tényleg valahol a jövőbeli lányát látja benne. Imola sem épp könnyű sors terhét hordja, azonban eljön majd az idő, amikor megéli a hátrányokat, amikkel indul. Nincs apja, varázserejének egyelőre semmi nyoma és valójában - bármit mondtak is a gyógyítók - talán mégsem lesz elegendő az az egy kezelés, mellyel helyrehozták a szívét. Még bármi megtörténhet. Az éj sötétje olykor kifürkészhetetlen, ahogy Elektra ősei egykor mondták. Közben ismét terelődik a téma és a házasság jön szóba. Erről is határozott nézeteket vall hősnőnk, melyeket a rá jellemző kendőzetlen őszinteséggel, de a lány lelkivilágát óvva meg is oszt vele. - Úgy hiszem, hogy nem a családod reményeinek, hanem a sajátjaidnak kell megfelelned, ha oltár elé állsz valaha is valakivel - suhan át ajkán egy nosztalgikus mosoly, ahogy eszébe jut saját esküvője. Hideg tél volt, nagy hó, kis hely, sok szeretet és szó szerint sírig tartó szerelem. Valójában még azon túl is, hiszen a Marcellal való kapcsolata is valahogyan összeköti elhunyt férjével és kisfiával. - Ez már nem a középkor, ahol egy árucikk vagy, ha nőnek születtél - teszi még hozzá és Elizabetre gondol. Lehet egy elrendezett házasság is sikeres. Nem tagadja, de ahhoz legalább az egyik félnek annyira nyílt szívűnek kell lennie, hogy elhiggye, minden kétséget kizáróan, hogy a szerelem, majd idővel kialakul. Neki nem menne. Kamaszként is biztosan fellázadt volna, ha portékaként vitték volna a húspiacra. Szerelemből ment férjhez egykor, s most ismét szerelmes. Neki ez volt abban a bizonyos csomagban. Ismét kanyarodik a beszélgetés fonala és a hivatás szálára fűződnek szógyöngyeik. - Most épp elég megszoknod, hogy kiszakadtál a megszokott környezetedből. Adj időt magadnak, azután úgyis rá fogsz találni arra, amiben kiteljesedhetsz. Higgy nekem, így lesz - biztatja a lányt, majd pár villányi édességet elmajszol. Arra pedig csak bólogat mosolyra húzva majdnem hörcsögmód telelévő száját, hogy itt a dolgok tényleg nagyon finomak. Mert azok. Ez tagadhatatlan. Ilyenkor örül hősnőnk, hogy nem a szomszédban lakik, mert akkor már minden valószínűség szerint gurulna. Mondjuk az sem épp előny, hogy minden munkanapján elmegy a cukrászda előtt és olyankor egyszerűen muszáj bejönnie, hogy vigyen egy kis unszolást - természetesen saját részre - műsora végig viteléhez a kedvenc kávéja mellél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bólintok néhányat, hiszen egyelőre nem egyértelmű, hogy ki utazik kivel és hova, minden évben máshogy alakul a program, attól függően, hogy a szüleink hogy döntenek. A helyszín és az időpont változó, de a hagyomány örök. Én nem értem hogy voltak képesek még kisebb korunkban kilenc gyereket elviselni. Ez azért szerintem az a szint, ami még négy felnőttre is sok. Vagy csak szerintem? Bár imádom a gyerekeket, de én biztos kiakadnék ettől.
- Biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan ügyes vagy, mint mikor legutóbb hallottalak. A művházba beszoktak engedni gyakorolni? – kíváncsiskodom. Mert azzal nem sokra megyünk, ha van zongora, de minket nem engednek be oda. Az igazából olyan, mintha nem is lenne. Bár én szerencsés vagyok, mert hétvégente a művészetiben tudok gyakorolni, ha úgy van, és nem szorulok rá, hogy víz alatt meg itt-ott játsszak. Bár az is igaz, hogy nem nagyon szoktam zongorázni, mert bár tudok valamelyest, de annyira nem áll közel hozzám. Az inkább csak azért kell, mert zenei irányban akarok továbbtanulni, és minden valamire való zenész tud a saját hangszere mellett zongorázni. Ez nagyjából olyan, mint a szolmizálás. Ha nem megy, akkor inkább engedd el ezt a pályát.
- Ezt én is így látom. – Olyan, mint egy aprócska virág, ami lassanként nyílt ki, és most a teljes pompájában virágzik. Születése óta ismerem, így persze könnyű meglátnom rajta a változást. Aki nem ismeri ennyire régen és behatóan, annak talán fel sem tűnt, hogy mennyi mindenben fejlődött hatalmasat. Nagyon büszke vagyok rá, amit a szüleinek néha meg is szoktam írni.
- Ha odafigyelsz arra, hogy megfelelően rendben tarts a kezed és jól csinálod amit kell… akkor nem – mutatom felé én is az övénél jóval nagyobb kezem. Ujjaim vége tényleg olyan, mint bármelyik másik emberé. Persze, ez közvetlenül gyakorlás után nem mondható el rólam, olyankor megesik, hogy mély árkok képződnek a barázdákból, és előjön néhány bőrkeményedés is. De oda kell figyelni a megfelelő bőrápolásra és akkor nem lesz semmi probléma. – A klarinét is csodás hangszer – erősítem meg, hogyha esetleg egy utolsó lökés hiányozna akkor most megadjam. Bár nehezen tudom elképzelni vele, mert ő olyan pici, és vele ellentétben egy klarinét azért nem az. De végül is bátraké a szerencse, a végén lehet, hogy tök jól fog elsülni.
- Sajnos nem. Dolgoznom kellett rajta, de látod sikerült. Egyébként ha úgy éred, hogy nem szeretnél színpadra állni bármikor mondhatsz nemet. Bár én kifejezetten szeretem hallgatni ahogy játszol, hiszen tök ügyes vagy, de ez a te döntésed kell hogy legyen. – Nem tartom jónak, ha a szülei ráerőltetik, mert bár oké, hogy jótákonysági koncert meg jótékony célok meg minden, de azért nem kell mindenáron elérni a célt. Ha nem szeretne fellépni hát ne tegye.
- Mit szólnál, ha elindulnánk visszafelé? Úgyis befejeztük már mindketten, szóval szerintem mehetünk, ha gondolod. – Ismerem ezt a tekintetet, tudom, hogy nem tetszik neki, hogy egyre többen vagyunk idebent és meg akarom kímélni ettől. Így amennyiben elfogadja ajánlatomat komótosan visszasétálunk a kastélyba, ahol aztán visszakísérem az Eridonhoz, ahonnan utam egyenesen a szobámba vezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Oh, persze, Zsófia! Már vártam, a legjobbkor érkezett - kedves mosolyt villantottam a fiatal hölgy felé, tényleg örültem az érkezésének, már csak azért is, mert igen csak el voltam havazva, s az étteremben bizony nagyon jól jött volna már némi munkaerő. Egyelőre még egyetlen pozíció sem telt meg, első ránézésre és a kezdeti szimpátia alapján viszont úgy éreztem, hogy ez hamarosan majd megváltozik. - Nemes Balázs szolgálatára - kezet is ráztam vele, majd hellyel kínáltam az egyik széken. - Elnézést a felfordulásért, még rengeteg a teendő, mindenütt dobozok vannak. Tessék, foglaljon csak helyet - azzal felmarkoltam a székről a dobozt , így már valóban helyet foglalhatott. Megkerülve az asztalt, magam is letelepedtem a székre, majd a hölgyre pillantottam. - Elnézést, nem emlékszem már, hogy a négy vagy a nyolc órás műszakra jelentkezett, az elmúlt napokban befutott pár jelentkezés. Egyébként átnéztem a levelét, amit bagolyban küldött, az alapján úgy gondolom, hogy megfelel a pozíciókra, mert igazából több is akadna. Lehet pincér, dolgozhat a konyhán is a szakács mellett kisegítőként, és a pultban is lehet. Melyik érdekelné igazán? Oh, bocsánat, a legfontosabbról megfeledkeztem. Mennyi idős is? Már csak amiatt is kérdezem, mert ha 18 év alatti, akkor csak délelőtti vagy délutáni műszakot vállalhatna és csak részmunkaidőben. - Ezt azért jobb volt tisztázni, mert nem volt ráírva, hogy mégis mennyi lehet, de ha tippelnem kellett volna, akkor úgy nagyjából a húgommal egyidősnek tűnt, plusz-mínusz egy-két év.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Áh, értem - egy pillanat erejéig talán feltűnt arcomon a csalódottság, mert bevallom, már nagyon vártam, hogy jelentkezzenek az álláshirdetésre, de nem volt mit tenni, várakozni kellett tovább. Az viszont rögvest jobb kedvre derített, hogy a fiatalember az étterem iránt érdeklődött. - Ha minden jól megy, akkor hétvégén nyitunk, de nézz körül nyugodtan. Kívülről egy bárkát próbáltam megformázni, nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, mit gondolsz? - kíváncsi voltam a fiatal srác véleményére, végül is, több szem többet lát, s ha valami észrevétele lenne, azon talán még változtatnék is. Közben feladtam a hálószerelési kísérletet, egy kicsit már fájt a karom, s bántam is, hogy nem a jól bevált pálcát vettem segítségül. Nehéz volt megszokni, hogy nem a muglik közt élek már, hanem olyan helyen, ahol nyugodtan varázsolhatok.
- Micsoda? Naná, a Navinébe! Nekem is van egy ilyen sálam, de már egy kicsit megkopott. Hmmhmm, ismerősen cseng a nevük, de szerintem máshonnét ismerem őket - jegyeztem meg, miközben földet értem, majd jó szokásból leporoltam a tenyereimet. - Meg van még az a jó kis suliújság? Régen írtam bele néhány cikket, jó kis lap volt - az emlékek jó érzéssel töltöttek el, nem is értem, hogy a húgommal miért is nem fecserésztem efféle dolgokról, mindenesetre jó volt összefutni egy navinéssel, aki még ha egy pillanat erejéig is, de a régi önmagamra emlékeztetett. - Én is örvendek Thomas - ráztam meg végül a kezét. - Tudod mivel papként elköteleztem magam a hivatásomnak, úgy gondoltam, megpróbálok bibliai történetekből meríteni ötletet az étteremhez, hogy ezzel is felkeltsem egy picit mások érdeklődését a Biblia iránt. Tudom, hogy ez nem túl népszerű dolog itt, de azért mindig akadnak érdeklődők. Több ötlet is felmerült, de aztán végül emellett döntöttem. Odabent egyébként több festmény is van, amely különböző jeleneteket ábrázol. Ha érdekel, nyugodtan menj csak be , és nézz körül, csak vigyázz, mert még nincs minden a helyén, és kupi van - sosem rejtettem el semmit a kíváncsiskodók elől, büszke is voltam erre a helyre, ezért ha kedve volt, hagytam, hogy nyugodtan benézzen. Ha így döntött, magam is követtem. - Gyere, adok egy menükártyát, ha van kedved, gyere el hétvégén a megnyitóra a barátaiddal - a megbűvölt lapot a kezébe nyújtottam, melyen érintést követően jelent meg az étlap, s a nyitáshoz szánt menülista.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Én is örvendek! Jajj, elnézést a tiszteletlenségemért, máris magamra kapok valamit - nem számítottam ma már arra, hogy még valaki befut az állás kapcsán, pláne nem egy fiatal hölgy, de így már nem akartam atlétában flangálni előtte, mert ez mégis csak illetlen dolognak számított, nekem meg aztán nem hiányzott az, hogy bármiféle pletyka is keringjen, aminek egyébként nem volt semmilyen alapja. Sietve ugrottam az ingem után, amibe gyorsan belebújtam a bemutatkozást követően, majd igyekvően próbáltam visszabújtatni a gombokat a helyükre, közben felpillantottam a kisasszonyra és egy elnézést kérő mosolyt is megengedtem felé. - Egy kávé, máris. Egyébként hogy találtál az állásra, a hirdetés útján, vagy hallottál róla? - kíváncsiskodtam, miközben sietve töltöttem neki egy csésze feketét a frissen főzött kávéból. A tálcára tettem még tejszínt, cukrot és édesítőt, azzal sétáltam vissza az asztalhoz, s el is helyeztem előtte az italt. - Az nem akadály, lesz egy szakácsunk, és én is ott leszek a konyhában, a konyhai kisegítő inkább az alapanyagok elkészítésében és feldolgozásában ténykedik, de ha ez nem tetszik, az sem probléma. A pultos feladata az elsősorban, hogy  kiállítsa a számlákat, és kezelje az italos-süteményes pultot, illetve a kávészekciót. A pincérek feladata az ételrendelések felvétele és a felszolgálás - röviden összefoglaltam, hogy milyen lehetőségei is vannak, kedves lánynak tűnt, bármelyiket is választaná, el tudtam képzelni azt, hogy vele együtt dolgozzak. - Oh, nagyon szépen köszönöm, remélem, hogy másoknak is tetszeni fog a hely, na meg persze az ételek - egy kis büszke mosoly is felütötte a fejét ajkaimon, hisz mégis jó érzéssel töltött el a dicséret, s öröm volt hallani ezeket a kedves szavakat. - Van egyébként valamilyen tapasztalatod a felszolgálásban, számlázásban, raktározásban? - kíváncsian pillantottam rá ismét, jó lett volna tudnom, hogy vajon mivel is bízzam meg őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nagyon vicces vagy drága barátom! - böktem nevetve vállon, mert értettem ám a célzást, csíptem is Beni humorérzékét. - Egyébként már elgondolkodtam rajta, valamilyen szinten érdekel az újságírás, főleg a pletykarovat - tettem hozzá egy mosollyal, s csak ezt követően karoltam belé, hogy így folytassuk utunkat az imádott cukrászda felé. Séta közben feltűnt, hogy Beni már megint magasabb lett, s mintha még izmosabb is lenne, bár a fene tudja, hogy gyúr-e, vagy sem, mindenesetre a nyár azért csak megtette a hatását. Most már nem biztos, hogy belé mertem volna kötni, mert a végén még nyakon csap. - Na akkor majd én felmelegítelek, meg egy jó kis forrócsoki - mondtam nevetve, minden hátsó szándék nélkül, s nyilvánosan meg is ölelgettem őt, mit sem törődve a pletykásokkal, hisz aki ismert minket, az pontosan tudta azt, hogy milyen jó barátok vagyunk Benivel.
Útközben azért még éreztem rajta a feszültséget, de ezt betudtam a témának, így inkább hanyagoltam is a sulis dolgokat, mert ezektől a kérdésektől amúgy én is nagyon falra másztam, csak hát na, mégis tudni szerettem volna, hogyan is mennek Beni dolgai. Az viszont nem tetszett, hogy még mindig ennyire maga alatt volt, szerencsére nem sértődtem meg a szavain, tudtam ám, hogy nem gondolt ő rosszat. - Ne aggódj, nem haragszom, nyugi, lazulj kicsit - nyugtatva vállon veregettem, közben beálltunk a sorba, hogy rendeljünk magunknak valami finomságot. Az előttünk álló srác valahogy nagyon bénázott, nem igen találta a galleonjait, a kasszás is forgatta már a szemeit, a barátnője meg még mindig azon vacillált, hogy dobos vagy puncstortát kérjen. Micsoda gondok...
- Én ezt pontosan tudom, mert még ha nem is látod rajtam, de nekem is akad némi önbizalomhiányom. Neked viszont jócskán, pedig hidd el, nagyon klassz srác vagy - biztattam őt, mert tényleg tök cuki volt, aranyos, és még helyes is. Hogy jobb kedvre derítsem, szóba is hoztam azt, amit legutóbb hallottam, s kiszélesedett a mosolyom látva, hogy sikerült őt zavarba hoznom. - Tuti, akitől hallottam, az nem szokott hazudni - kezdtem bele, viszont ekkor kerültünk sorra, így megvártam, míg rendel Beni, majd én is rendeltem egy szelet tiramisut, és egy forrócsokit. - Hogy éééén? - ezzel igen csak meglepett, pedig eddig nagyon vigyorogtam, most viszont kicsit meglepetten pillantottam rá, mert nem tudtam, hogy ilyenkor mit kéne válaszolni a legjobb barátomnak. Lehet, hogy azt szeretné hallani, hogy nekem tetszik? Vagy csak vissza akar szúrni picit, és így akar cukkolni? Merlinre!
- Jajj Te dinka, nem én, Elizának hívják. Szerintem randiznotok kéne - mondtam lelkesen, közben tekintetemmel már egy üres asztalt kerestem, s látva egyet, meg is indultam, letelepedve fürkésztem Benit. - Miért kérdezted, hogy én? Tetszem neked? - kérdeztem nevetve, kicsit komolytalanul, mert hát ezt el sem tudtam képzelni. Mióta találkoztunk elsőben, azóta volt az egyik legjobb barátom, ilyesmi meg fel sem merült bennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

állásinterjú

---

Pislogok pár nagyot, hogy mégis mire gondol most a költő alapon, mi a tiszteletlenség. Mert én nem látok semmi ilyesmit.
- De hát, nem is tiszteletlen – továbbra sem értem igazán, aztán, amikor az ingért nyúl, leesik. Ó, hogy alulöltözöttnek érezte magát! Nem hazudok magamnak, engem nem zavart, sőt, inkább jobb a szemnek, de bizonyára, ő ezt teljesen máshogy éli meg, mert, mert. Nem mindenki egyforma, a srácok nyáron ilyenben vannak az utcán is, nem kell ezen meglepődni, van, aki pedig nem szeret még ujjatlant sem felvenni. Az már más, hogy a vallás mit enged meg mit nem, abba bele sem megyek.
- Az egy kicsit félre lett gombolva – mutatok az alsók felé, hogy eggyel feljebb kezdte így kicsit felemás, vagy valahol kihagyta, semmi rossz szándék nincs bennem, figyeltem őt, még nem is annyira női szemmel, hanem a potenciális „ő lesz a főnököm” tekintettel és pont elkaptam.
- Olvastam a hirdetést, mikor odakint sétáltam, aztán öhm, visszamentem a kastélyba lepakolni és aközben eldöntöttem, hogy akkor megpróbálom – követem a tekintetemmel, majd a kávéra siklik az, ahogy beízesítem, ahogy szeretem és kevergetni kezdem. Nem hallottam sehonnan nagyon még, hogy új a hely, de, ez bizonyára annak tudható be, hogy annyira friss, hogy az egész helynek új illata van. Ujjaim között tartom a kanalat és tovább kevergetem a kávét, figyelmem azonban az övé, ahogy aprókat bólogatva fogom fel, mik is várhatnak itt rám, mik közül lehet választani. Lehet, volt már hasonló helye és tudja, hogyan kell olyan helyen nyitni, ahol sok a diák és kevés a tapasztalat.
- Áhh, jobb, ha nem kerülök kés meg forró dolgok közelébe. Az a biztos – mosolyodom el, mert nem vagyok ügyes a konyhában, bár bűbájjal minden megoldható, de akkor is benne van a pakliban, hogy véletlen magamra rántok valamit, vagy elkap egy apró roham és akkor nem tudom, hogy mi az, amit elfelejtettem. – Igen, igen, a többi tiszta – fújom meg közben a kávémat, fejben pedig vacillálok, a kettő közül melyik az, amelyik biztos. Kávét főzni oké, számlák, italok, már annyira más terep. Lehet, hogy meghagyom előbb másnak, aztán ha mégis tetszik, biztosan lehet vele beszélni.
- A pincér volt az első gondolatom és azt mondják, mindig az az igazi – vagy a legnagyobb hülyeség, de nem ezt előre nem tudhatom. – Van már étlap, hogy mire lehet számítani? – kicsit kíváncsiskodni sosem árt, nem? Abból baj sosem lesz. – A kávé isteni – állapítom meg, a második korty után bőven, majd aprót rázok a fejemen.
- Nem, nemigen. Eddig csak tanultam, ezért is szeretnék felszolgálni. Időm lenne figyelni a számlás dolgot, aztán ha az jobban kezemre áll… Sajnos nincs tapasztalatom – de könnyen tanulok? Vagy valami olyasmi. Barátságos mosolyt küldök felé, az viszont biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bájos mosollyal ráztam meg a tulaj kezét, bemutatkozására pedig aprót bólintottam, mint a tisztelet jeléül.
- Örvendek! - mondtam őszintén.
Követtem az egyik asztalig. Kikerülgettem a földön álló dobozokat, majd türelmesen megvártam, hogy helyet csináljon nekem.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, és helyet foglaltam a felszabadított széken. - Nagyon szépen felújították a helyet - dicsértem, és nem csak azért, hogy hízelegjek Nemesnek.
Türelmesen végig hallgattam a monológját. Közben néhányszor bólintottam jelezve, hogy figyelek. Miután befejezte, vártam pár pillanatot. Úgy éreztem, kijár egy kis gondolkodási idő ezután. Majd úgy döntöttem, visszafele haladok a kérdéseinek megválaszolásával:
- 19 leszek, decemberben - bólintok. - Viszont, ahogy a levélben is írtam, az idei évben még az alapképzést végzem, és a kastélyban élek, így elsősorban ahhoz kötött az időm - tartottam egy kis szünetet, hogy levegőhöz jussak, majd felhagytam a renddel, és arra a kérdésre válaszoltam, ami témába vágott. - Ennek fényében az idei tanév alatt csak délutáni műszakot tudok vállalni a hétköznapokon. Hétvégén tudok délelőttit is - egy bólintással nyomatékosítottam a mondandómat, és a papra nézve vártam a reakcióját. Nagy részben azért álltam meg, mert még magam sem tudtam, melyik pozíció érdekelne. A konyhai munkát mindenképp kizártam, az egyáltalán nem az én világom. Ám mind a pincérkedés, mind a pultos szerepe vonzó volt számomra. Mindkettő magában foglalja azt, hogy több emberrel találkozom. Az emberekkel való kapcsolat egy fontos része volt az életemnek mindig. Ezért fontolgatom a turisztikai irányt a jövőévtől.
- Akár pincérként, akár a pultban is szívesen elhelyezkednék - válaszolok végül.
Az izgalmam idő közben tejesen eltűnt, pláne miután kijelentette, hogy alkalmasnak tart az állásra. Mind az engedelmes tekintet, mind a kedves és udvarias hangnem könnyen jött, szinte már a részemmé vált, holott nem jelemző rám a nagy visszafogottság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A kávézók nagyon népszerű helyekké váltak a tanuláshoz, főleg így, hogy közeledik a vizsgaidőszak, ráadásul az időjárás is hidegre áll. Ráadásul most, hogy nem olyan régen adták ki az új, téli ízeket különösen zsúfolttá vált a hely, így nem tud beülni a kedvenc kávézójába. Persze nincs sok hely a környéken, de egészen megkedvelte a szóvicces nevével együtt. Felmerült benne a teaház is, azonban az épület előtt elhaladva szomorúan kellett tapasztalnia, hogy hely ugyan még maradt neki egy-kettő, azonban tele van nyüzsgő, beszélő diákokkal. Előfordult már, hogy illúziómágiával csinált magának nyugodt légkört, viszont ha tanulni szeretne, akkor nem tud egyszerre a saját kis atmoszférájára és a tananyagra is koncentrálni. Az utcán tovább haladva megpillantja a Noé bárkája éttermet. Azt mondják, hogy ennek egy pap lett a tulajdonosa. Talán kaphat egy kis áldás a beadandójára, amit ír és akkor nem fogják visszalökni. Vagy imádkoznak felette. Mindenesetre a kirakaton át bepillantva elviselhető mennyiségű embermennyiséggel találja szemben magát. A zene különösebben nem zavarja, legyen az bármilyen is, amikor az előadásokat tartják, olyankor is folyamatosan szól és neki koncentrálnia kell a vetítésre, már egészen megszokta más élethelyzetekben is.
Az étlapról amerikai palacsintát, házi barackszörpöt és vajsört választ. Nem azért, mert annyira szomjas, hanem mert ezek érdekesnek hangzanak. Kíváncsi, hogy milyeneket készít Balázs atya.
Mikor a rendelését kedvesen mosolyogva megköszöni azt, majd mielőtt nekilát a tanulásnak még egy kicsit húzza az időt. Komótosan kipakolja tankönyveit az asztalra, előveszi az órai jegyzeteit, azokat, amiket a tanárok adtak neki pótlásra, sőt még a könyvtárból kivett olvasmányt is. Vannak nála színes tinták is, hogy látványosabb legyen a jegyzet. Ambrózy nem értékelte a múltkor, amikor nagyon színessel írta a címeket, mert nem illik a témához. A meleg vajsörbe kortyolva végigfuttatja tekintetét az étterem vendégein. Szeme megakad Odetten. Nem túl sokat beszéltek eddig, de nagyon szereti a zenéit. Nagyon éhesnek tűnik, nem akarja zavarni. Vajsörös bajusszal az ajka fölött vág egy darab palacsintát, hogy még mindig húzza az időt a tanulás elől.
Megbuksz, Sophie. Megint megbuksz.
Lesz szereped, ha megbuksz?
Drámaian sóhajtva felírja végül az anyag címét, amiből jegyzetelni fog. Miért is akarta ő mélyíteni a tudását?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Igen sűrű, és egyben unalmas napot hagytam magam mögött. A tanárok annyi anyagot borítottak ránk, mint az előző két hétben összesen. Nem is volt sok óránk, viszont ami volt, azok a lehető legunalmasabbak voltak. Kezdve a mágiatörivel, amit félálomban hallgattam végig. A prof szerencsére nem vett észre, nem is kérdezett semmit. Az egyik túlbuzgó levitás válaszolta meg szinte az összes kérdést. Miután sikerült kicsit felébrednem, szenvedtem még egy sort átváltoztatás tanon. És ekkor még korántsem voltam a nap felénél. Kikapcsolódásképpen viszont meg kellett nézhettem egy-két lakást a faluban, amihez viszont fel kellett hurcolnom magam, hogy külön engedélyt kérjek.
A lakásnézés végül egészen jól ment, annak ellenére, hogy nem tudom még, melyiket engedhetem meg magamnak. A fáradságom viszont nem múlt el, és a pizzéria felé indultam, hogy legalább valami élvezet is legyen a napomban.
A hely viszonylag üres volt, tekintve, hogy a diákok most nem lepték el teljesen. Kedvemre válogathattam az üres asztalok között.
Először azonban rendelnem kellett valamit, mert a gyomrom már hangosan korgott. A kínálaton végig futva hosszas tanakodás után kiválasztottam az étlapon szereplő első nevet, meg egy narancsos limonádét. Az italt szinte rögtön meg is kaptam, így a pultra támaszkodva vártam a pizzámat is. Csak egy valaki várakozott mellettem, valami papírokat vizsgálgatva. Talán ő ihletett meg, de én is előhalásztam a hátizsákomból az albérletek listáját, és elkezdtem kihúzogatni azokat, amik biztosan túl drágák lesznek nekem. Egy nagyobb mozdulatomnál azonban túlcsúszott a kezem, és egyenesen beleütöttem a teli poharamba. A limonádé persze kiömlött, egyenesen a mellettem várakozó csaj papírjaira, teljesen beborítva azokat, nem csak vízzel, de narancs- és citrom darabkákkal is. Egy pillanatig csak lefagyva bámulok az elázott lapokra, majd pálcámat előkapva próbálom menteni a menthetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elkezdem kihúzogatni a már kész dolgokat arról a listáról, amit az egész pakk mellé kaptam, de ugyebár mindannyian tudjuk, hogy mindent nem fogok tudni, ami bosszantani fog, és ami odáig fog vezetni, hogy az örökségemet, amit anya hagyott rám, elköltöm majd egy házra. Milyen felnőttesek lettünk itt kérem szépen, már nem csak a munka meg a munka van, hanem elkezdtem valós célokért élni. Egyért: Ririért. Egy igen nagy cél, hogy egy család legyünk, és legalább annyira izgalmas is. Teljesen elmerülök a papírokba, de ismernek már itt, pontosan tudják, hogy amikor aktuális lesz, hogy oda figyeljek, akkor jelezni fognak nekem, így nem is nagyon figyelek, egészen addig, amíg a Limonádé el nem áztatja a papírhalmot. Riadtan lépek egyet hátra, a listát felvéve, mert az szent és sérthetetlen, meg persze pótolhatatlan, és csak utána emelem a tekintetem az elkövetőre.
- Ha nem szereted a limonádét, azt máshogy is kifejezheted, Zsófi.
Mert ismerjük egymást, hiszen valamilyen szinten mind a ketten a "piacon" vagyunk, csak amíg ő teljesen elismert aranyvérű lányka, addig az én hátterem nem makulátlan. Nem érek annyit, mint amennyit a vérem akkor érne, ha papíron is tökéletes Hollóvölgyi-Vasváry családfaegyesítést jelentenék. Mivel a szüleim nem voltak házasok akkor, apám nem tett apai elismerőt rám, annak ellenére se, hogy lefuttatták a kötelező köröket, és fekete-fehéren leírta a dns vizsgálat is, hogy ő az apám. Mindenki tudja, hogy ő az, de nem kerültem hivatalosan felvezetésre, így ha valaki ezekből a körökből velem kötne házasságot, akkor megkockáztatná a vérvonal beszennyezését, és valljuk be, ilyet nem nagyon szeretnek csinálni. Szóval persze, engem is elvittek ezekre az összejövetelekre, suttogtak is a hátam mögött, hiszen megtűrtként szerepeltem mindig is. Mostanában már nem kötelez rá senki, nem is járok, az utóbbi évem teljesen aranyvér mentes volt, talán egy alkalmat leszámítva, amikor Richárdot kísértem el. Most pedig, hogy gyerekem lesz, még annyira se leszek értékes, mint eddig. Nem mintha azok közé tartoznék, akikért megveszve kapkodnak. Szeretem a nyugodt életemet. A pálcámat elővéve lépek vissza hozzá, és ajkaimon bujkáló mosollyal segítek felitatni a vizet.
- Ne aggódj, van belőlük másolatom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Bejöhet az iskolába?
Azt hittem, hogy az iskola szupervédett és oda a tanárokon kívül senki más nem jön be. Én legalábbis még nem találkoztam olyan felnőttel, aki se nem volt tanár, se nem volt diák, se nem volt iskolai dolgozó. Még csak nemrég kerültem be, de mivel már eddig is sok arcot és nevet kellett megjegyeznem, így könnyen ment a tanulás. Ismerem a tanárokat és a dolgozókat, jó pár diákot. Utóbbiak nagyon sokan vannak, szóval azokkal kezdtem a tanulást, akik központi szerepet játszanak az iskolai életben. Színjátszósok, DÖK tagok, azok, akik ismertek az Edictum írói közül. Aztán jöttek a hangadók, akikkel jobb jóba lenni és akiket jobb elkerülni. Édesanyám módszereinek hála nagyon könnyen képes vagyok alkalmazkodni, jó helyen, jó témákat felhozni. Ha meg valami balul süt ki, akkor szaladok Norához, hogy segítsen nekem. De erre egyelőre még nem volt példa.
- Reméljük.
Bár egyelőre még fogalmam sincs róla, hogy az a bizonyos többi honnan fog jönni. Nem tudom, hogy milyen hosszan tervezhetem az életem, hogy mi lesz, ha egyszer gyerekeim születnek. Nem szeretném, azt hiszem, mert nem szeretném, hogy lányom legyen, akinek cipelnie kell a sorsát. Ugyanakkor viszont rajtam a világ szeme, mert ha nálam nem születik utód, akkor velem egy ősi máguscsalád hal ki. Tudom, hogy egyszer mindennek vége szakad, de éppen én legyek az, aki véget vet? Ebbe bele se szeretnék gondolni, mert félek anyától, attól, hogy a túlvilágon várna rám, és képtelen lennék a szeme elé kerülni. Helyette bólogatok párat, mert ezzel a csomaggal igaza van, valóban olyan dolog, amit cipelnünk kell, akár egész életünkön át, anélkül, hogy akárcsak egy kicsit is letehetnénk, hogy egy kicsit nélküle éljünk, majd újra visszavegyük. Igaz, amit mond, de nem tudom, hogy akkor is ezt mondaná-e, ha a bennem élő kígyónak beszélne. Rágondolni se szeretnék, az esélyt se szeretném megadni neki, hogy előbukkanjon.
- Azt hiszem, ha ismerné az édesanyámat, másabb nézeteket vallana.
Hiszem, sőt tudom, hogy anya szeret engem, de, hogy el is fogad? Kétlem. Talán egy nap, ha jól házasodom, fiút szülök, ha az Andrássy név nem veszik feledésbe, talán akkor egy nap elfogadott volna, de én kiszöktem egy buliba, ahol alkoholt ittam, ahol csókolóztam fiúkkal és lányokkal is, és azt hiszem, ezt sosem fogja nekem megbocsátani, sosem leszek az a jó lány, akinek lennem kellene. Talán, ha fiúnak születek, akkor biztos, hogy kevesebb gond lenne velem.
- Vannak családok, ahol ez sosem múlik el, az ősi családoknál. Ha lánynak születik az ember, az a fontos, hogy jó családból származó férjet válasszon, olyat, akinek a múltja lehetőleg hibátlan. A szülők sokszor naphosszat a családfákat kutatják, a családok krónikáit, őrültek és elmeháborodottak után kutatva, figyelve a rokonsági fokokat egy esetleges házasság révén. Idővel a házasságszerző elé járulnak, aki már gyerekkoruk óta figyeli a aranyvérű sarjakat, abban a reményben, hogy kiváló házasságokat köttet. A középkor van, ahol sosem múlik el.
Én nem hiszek abban, hogy szerelemből fogok házasodni, én abban hiszek, hogy házasságkötésem során olyan férjet kapok magam mellé, mint az apám, aki türelmes és tiszteli anyát. Olyat, aki nem követel, nem erőszakos. Egy megfelelő társat életem hátralevő felére. Mert nálunk a válás nem létezik, nem megoldás, sőt, nem is opció. De azt mondják, hogy boldog és biztonságos így megesküdni, hiszen a házasságszerző kívülről lát minket, és látja a megfelelő férjeket is, tudja majd, hogy ki lesz a legjobb.
- Remélem, hogy így lesz. Nem tartom fel? Igazából nagyon sok kérdést fel tudnék még tenni, de nem szeretném, ha elkésne valahonnan.
Tudom, hogy nagyon nem illendő módon viselkedem, hiszen tényleg nem illik ennyi mindent megkérdezni, de én magam annyira tapasztalatlan vagyok még ebben a világban, hogy nem tudok nem kérdezni. Viszont a világért se szeretném, ha valahonnan elkésne miattam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Majdnem elhittem... - tartok hatásszünetet, és még a mutatóujjamat is a levegőbe emelem, hogy nyomatékosítsam levitás diáklétemből fakadó pallérozott elmémet, amit persze a korábban megszerzett, majd szemtelenül elengedett címeim is igazolnak - ... de gondolom, ez megint valami irónia akart lenni - mosolygok elégedetten. Én, meg a humor, valami olyasmi, amit ritkán emlegetnek egy mondatban. Nem hiszem, hogy Karola valóban viccesnek tartana, másnak is feltűnt volna már a kastélyban, ha így lenne. Ha van is valami érzékem a viccekhez, akkor bizony el kell gondolkodnia a másiknak, ha valóban érteni akarja, hogy mire célzok. Nem mintha ez a mulattató megjegyzéseken túli közlésekre ne vonatkozna ugyanúgy.
- Szerintem tényleg lenne hozzá tehetséged, úgyhogy jelentkezz csak. De hozzád valami igényesebb rovat illene azért - bókolok őszintén, mert számomra a pletyka tűnik olyannak, amiről bárki, bármikor, írói véna nélkül tudna produkálni valamit.
Megvárom, amíg a gőzölgő forró csokit a kezem közt szorongathatom végre, és a süteménybe is beletúrok kicsit a villámmal, kóstoló gyanánt. Ma főleg gyors a kiszolgálás. Karola kijelentése igencsak meglep, először azt hiszem, hogy csak azért mondja, hogy egy kis lelket öntsön belém. Jobb, ha utánajárok, hogy mi az igazság.
- Ugyan... Oka van annak, hogy ott vagyok, ahol. Szinte senki sem ismer, aki meg igen, az inkább ne ismerne. A Levita még határeset. Persze sokkal jobb nekem itt, mint az előző sulijaimban. Na de amúgy, neked miben is van gond az önbizalmaddal? Nagyon határozottnak tűnsz pedig. Áruld el a titkod - hajolok kissé közelebb kérlelően, mert valóban jól jönne néhány tanács és praktika, amit ő is alkalmaz. - Eliza? Hm... Ismerősen cseng. Miért gondolod, hogy randiznunk kéne? Ez nem így működik - rázom a fejem tiltakozóan, még a homlokom is összeráncolom hozzá. Aztán hamar kisimulok, és háborgok azon, amit felvet. - Te aztán tudsz kérdezni. Sok mindent kinézek belőled, azért... Hát, nem tudom - tárom szét a karomat, de csak azért, mert kivételesen rejtélyes és vicces próbálok lenni, hátha zavarba tudom ezzel hozni Karolát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A lány kérdése jogos. Valóban, a kastélynál nincs védettebb és biztonságosabb hely a környéken. Elméletileg. Megeshet, hogy ezt azért kötik annyira a diákok lelkére, hogy elejét vegyék a renitenskedésnek. Ennek ellenére hőnőnk Linneával is éjnek évadján a tanoda falain kívül futott össze, nem sokkal érkezése után. Tehát azért, ahogy minden védművet úgy az iskoláét is meg lehet kerülni. - Igen, mivel az Edictumba is írok cikkeket, így van rá jogosultságom - feleli olyan választ adva mely igaz és mentes mindennemű rellonos firnyáktól. Tényleg csak azért járhat be elvben, hogy leadja az arra a hónapra szánt műveit. Bár egy ideje már inkább bagollyal küldi őket. Emellett mostanság máshová is ad el néhányat, mert van, ami nem egy iskolaújság hasábjaira való. A pénzt pedig gyűjtögeti, hogy ismét legyen némi tartalékuk. A lány szavaira, melyeket az anyjáról mond, Elektra összevonja szemöldökét. - Ha ismerném sem gondolkodnék másként - reflektál halványan mosolyogva, jelezve ezzel, hogy az ő véleményét mások nem formálják. Saját szobrásza ő azoknak és alakítja őket ízlése szerint sok éve már. Az elmondottakra, a házasság avitt hagyományával kapcsolatban csak ingatja előbb fejét, majd tiltakozásának ad hangot a maga nyílt módján, de persze a kamasz miatt kissé finomabban fogalmazva. - Nem kell ennek így lennie. Ki lehet törni minden rabigából, a középkort is felváltotta az új majd a jelenkor. Régi beidegződések alatt gyötrődni az oktalanok terhe. Az okosok le tudják őket vetni - beszél egy pionír lelkületével. Soha nem tudná elképzelni, hogy ne ő válassza meg saját társát. Azt sem, hogy Imola olyanhoz menjen majd annak idején, akit más szemelt ki neki. Főleg nem egy idegen, aki lehet, hogy mindet lát, de lehet valójában semmit sem tud azokról, akiket összeboronál. Anyjaként neki kell figyelnie a választottját, de míg a lánya boldog, addig nem lesz oka közbeavatkozni. Az ő szülei sem tették. Tanácsokat adtak, de a döntést rá bízták és ez így van jól. Elveihez hű volt és az is marad. Nincs semmi, ami eltántoríthatná. - Nem tartasz fel, mert jó veled beszélgetni. Azonban sajnos tényleg mennem kell. Viszont legközelebb gyere el hozzám, ha kedved van. A Holdfény utca 33-ban lakom. El sem tudod majd téveszteni. Lila falú ház, türkiz bejárati ajtóval. Egy forrócsoki mellett arra válaszolok neked, amire csak kíváncsi vagy. Rendben? - tesz ajánlatot a lánynak, akivel valóban jól esett elcsevegnie és szívesen látná viszont máskor is őt otthonában. Valószínűleg saját csemetéjének is szimpatikus lenne Borcsa, mert kedves lány. Elektra meg amúgy is szereti ha vannak vendégei. Elég sokan megfordultak már főhadiszállásán. Sosem baj, ha élet van a Rothstein bázison. A lázadók, ellenállók, kívülállók és rebellisek nála mindig nyitva találják a kapukat. Természetesen csak átvitt értelemben. Minden esetre, ahol egy volt minisztériumi ellenőr és egy hontalan is járt már, ott jutni fog egy ifjú rellonos reménységnek is hely, biztosan. Ennek fényében búcsúzik el a kamasztól és indul haza, hogy szeretteit meglepje a vásárolt finomságokkal, s út közben arra gondol, vajon Imola milyen lesz tizenévesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Balázs

Halvány mosollyal kívánok szép estét az épp távozó férfinak, aki szó nélkül engedi, hogy belépjek az egyébként már bezárt étterembe. Jól esik a bent fogadó meleg, és ahogy beljebb lépdelek az épületben, hamarosan társaságom is akad. Ismerősen csendülő, kedves hangjára azonnal elmosolyodom, majd megfordulva összefont ujjaim szétválasztva lépek közelebb a tulajdonoshoz, hogy a karjai közé vehessen.
- Szia Balázs! – az ölelést elnyújtom egy kicsit, jó végre olyan családtaggal találkozni, akivel jó kapcsolatot tudtam megőrizni. Elhúzódva tőle felkarjaira fonom ujjaim, hogy ne szökhessen el előlem, amíg végigmérem az alkatát, a ruházatát, a testtartását. Lefogyott volna? Mosolyom elhalványul, ahogy kiejti a következő pár szót a száján, és egy kedves simítással engedem el a karjait. - Hogy vagy? – halkan teszem fel a kérdésem, a körülöttünk lévő csendben mégis mintha üvöltésnek hangzana. Engedelmesen hagyom, hogy kedve szerint terelgessen az étteremben, és a kabátom is sikerül közben lehámozni rólam, amit pedig a hozzám közelebb lévő támlára dobok. - Nem, köszönöm, nem kérek semmit. Túl sokáig nem maradhatok, de már nagyon szerettem volna meglátogatni Téged – magyarázkodás közben helyet foglalok azért, és remélhetőleg ő is így tesz. Csillogó zöldjeim az arcát fürkészik, bármiféle arra utaló jel után kutatva, hogy ha esetleg nem lenne vele minden rendben.
- Nagyon szép egyébként az étterem. Tetszik, amit csináltál vele, viszont a növényeidre ráfért egy kis felújítás – a vállam mögött mutatok az említett zöldekre, amik a terromágiámnak köszönhetően látszólag is sokkal jobb állapotban pompáznak, mint érkezésem előtt. Bár már jó pár év eltelt az elemem megjelenése óta, még mindig csak kevés embernek meséltem róla - azt nem tudom mennyit pletykáltak -, Balázs viszont beletartozik abba a kis csoportba. Már, ha azóta nem felejtette el, amit egyébként teljesen meg is értenék, a történtek után. - Sajnálom, hogy előbb nem tudtam jönni. Nem akarok szabadkozni, most már úgy érzem felesleges, hiszen most itt vagyok – arcomra visszakerül halvány mosolyom, és ahogy alkarjaim az asztalon egymásra fektetve előredőlök, tekintetem elszakítva az arcáról végigpillantok megint az épület belsején. - Hogy tetszik egyébként itt Bogolyfalván?