Kállay Bertalan
INAKTÍV
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
|
 Munka utáni édes pihenés
A beígért tökéletes pillanat
Egy nehezebb nap után jár a jutalom, legyen az bármi; egy könyv olvasása, vásárlása, bármi vásárlás, séta, akármi, csak annak fogjam fel, hogy ezzel magamnak adok pluszt, amiért ezt is bírtam. Megígértem Ákosnak, hogy nem fogom magam túlhajszolni, nem leszek olyan „stréber”, mint az iskolában, amikor még ott volt ő is és az istennek se tudott kicsalni a könyveim mellől még ő sem, csak nagyon ritkán, de akkor is mormoltam magamban a sorokat. Nehéz ez, mert megszoktam, talán az, hogy előrébb jutok, ennek az eredménye, mert míg azok, akik nehezen vagy sehol nem haladnak, a hátam mögött mondanak mindent, hogy miket csinálok, kinek akarok épp benyalni. De ez a pörgés, ha nevezhetem így, a saját magam üteme. Ma mégis, az lesz a jutalmam, hogy leül és írok pár sort, oldalt, teljesen újat, folytatva az előző történetszálat. Nem, még nem kaptam visszajelzést arról, amit leadtam, csak, hogy feldolgozás alatt áll, de nem is lehetek türelmetlen, nagyjából sejtem, mennyi civil lehet, aki egy-egy jó vagy épp rossz történetét próbálja kiadatni. Ez nem olyan egyszerű folyamat és nekem türelmesnek kell lennem, hiába hiszem azt minden bagolyra, hogy azért jön – bár kiemelten kértem, hogy a munkahelyemre biztos ne szállítsák, így otthon fog várni, valamikor. De nem ma, talán holnap.
A jutalom előtt, azonban kezdjük valami kisebbel. Betérve ide, egy kávét kértem ki, és egy képviselőfánkot, mert imádom, hogy a kicsit sósabb tészta keveredik a töltelékkel, egyszerre. Én szeretem a sültkrumplit a fagyiba mártani, a csokival bevont ropikat – nem tudom hirtelen, milyen név van rá hivatalosan -, az édes-savanyú mártást, a gyümölccsel megspékelt, kezelt sajtokat. Másoknak ez néha inkább kiakasztó, de az jobban, hogy a húst nem veszem magamhoz, így hamar elillannak afölött, hogy a krumplimat a ketchup helyett hova mártogatom. Megszokták. Épp a kávémat keverem közben, a kulináris gondolataim között és tekintetem egy kisebb papírhalmon pihen. A legújabb kiadványok, átiratok, rendeleteket tartalmazza, amiket jó ha tudunk, még ha nem is a mi köreinkbe tartozik és rendszeresen tolja félre mindenki, én legalább egyszer átolvasom, veszteni semmit nem vesztek vele. Egy új sort kezdenék, de csak az elejéig jutok, ahogy felcsendül egy kellemes hang, amely azonnal ismerőssé is válik. Elsőre értetlen pillantásom hamar mosolyba megy át, amint a bájos arcot pillantom meg, azét, akinek eltévedt hógolyóm csattant a közelmúltban.
- És valóban – egyenesedem ki, ujjaim közül kiengedve a kanalat. – De örülök is, hogy látlak. Sikerült azóta megnyerned egy hógolyó-csatát?
|
|
|
|
|
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák
hercegnő
RPG hsz: 193
Összes hsz: 420
|
Dami | pofiAhogy a legtöbb korabeli, Médi is nagy változásokon ment keresztül az elmúlt bő fél évben. Már nem az a kislány, aki nemrég volt, kezdi megtalálni a nőiességét, és határozott elképzelései vannak az életről. Első és legfőbb hosszútávú terve megszabadulni a nagyapja általi nyomástól, azaz elérni, hogy ne kelljen hozzámennie valakihez, aki nem a szíve választottja. Nincs baja a fiúval, igazság szerint egész jól kijönnek, de egyikük sem kívánja még a háta közepére sem ezt a kényszerházasságot. A mai randi így Valentin napon némileg furcsa, de ő örömmel készül rá, hisz ez a születésnapja is egyben, és Médi szereti a társaságot, az eseményeket. Lányos izgalommal és pánikkal próbálgatja a ruhákat - mintha tényleg fontos lenne, hogy néz ki -, és a mostanság szőkén viselt haját finom hullámokba igazítja. Minimálisan sminkel, és csizmát húz, azért mégiscsak tél van. Ami azt illeti, elégedetten néz végig magán a tükörben, össze sem hasonlítható ez a kinézet azzal, aki volt tavaly ilyenkor. - Éhen halok! - jegyzi meg Daminak még indulás előtt. Azért van, ami nem változik. Médi be tudna falni egy ültő helyében egy egész tepsi süteményt, és még nem is tudja, milyen finomság vár rá. - Boldog Valentin napot - mosolyogva nyújt át egy csomagolópapírba csomagolt kis ajándékot. Tudja, hogy az ablakból figyelik őket minden egyes alkalommal, amíg el nem indulnak, ezért még egy puszit is ad a fiú arcára. Nem készült nagy ajándékkal, a csomagolás alatt csak egy képkeret van, amiben az első közös képükről mosolyognak le. Nos...mindkettejük arcán felfedezhető a feszültség...
|
|
|
|
|
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák
RPG hsz: 217
Összes hsz: 323
|
Médi"kicsípve" Damien el-eltünedezett egy ideje - valószínűleg senki se figyelt fel rá, de néha napokra nyoma veszett az iskolából, sőt, a faluból is. Ha pedig véletlenül mégis szerepelt az órai névsorban vagy ott hevert cipője az előszobában, többnyire jelenlétének nyomait látták csak, őt magát nem.
Médi képezte a kényszerszülte kivételt, elvégre mindkettejük családja kínosan hangsúlyt fektetett az eljegyzésükre, a közös ebédekre, ünnepségekre és jelenésekre, amitől Damien kétoldali, nyolc napon túl gyógyuló agyf'szt kapott. Meglehetős rutinjának köszönhetően azonban - eddig - megúszták problémák nélkül, s valamiféle véd- és dacszövetség formálódott köztük.
Ami a megjelenését illeti, hiába a Radetzky-ház ajtaja előtt szobrozik, tökéletesen hétköznapi és hűen tükrözi a tizenévesek jellegzetes ragaszkodását a sötét színekhez. Kényelmes, szürke farmer, laza fekete póló és tessék-lássék zakó van rajta, megszokott ékszereivel és csapzottságával megfejelve.
- G-g-gondoltam,-*forgatja a szemét, rosszindulat nélkül; megszokta és számolt is vele, zsebéből egy szívecske formájú töltött csokibonbont rángatva elő. Na ja, nem erre találták ki igazán ezt az öltözéket. Az ajándék láttán gondosan ügyel, nehogy felpillantson az ablakra (az kéne még, hogy találkozzon a tekintete a leendő apóséval) míg átveszi és letépi róla a papírt.*
- Mmmmmagnifique. Mmmehetünk?-*öleli meg a lányt, mert az elég látványos, s aztán a karját nyújtja, hogy mihamarabb megpattanhassanak.
Látótávon kívül aztán újra megszólal egy mély sóhajt követően, s vállaiból eltűnik a feszültség.*
- Üüülve v-vagy sétálva ennél iiinkább?
|
|
|
|
|
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos
Balázs atya
RPG hsz: 111
Összes hsz: 116
|
ZsófiaNagyon örültem annak, hogy ez a lány jelentkezett az állásra, s hogy ilyen lelkesen állt hozzá a feladatokhoz. Nekem éppen ilyen emberekre volt szükségem, így nem is volt kérdés az, hogy felvegyem. Inkább csak rajta múlt az, hogy majd mikor fogja tudni megkezdeni a munkát, s hogy ezt az iskola mellett hogyan is tudná beépíteni a napirendjébe.
- Igazán nincs mit, ezt inkább magadnak köszönd - feleltem bátorító mosollyal, miután átbeszéltük a feladatokat. - Rendben Zsófi, akkor kérlek, mielőtt aláírod, olvasd át a szerződést - nem akartam becsapni, ennek ellenére úgy gondoltam, hogy jobb, ha elolvassa, mielőtt csak úgy vaktában odavésné a nevét. - Hm lássuk csak, végül is igen, legyen akkor két sarló óránként, ha borravalót kapsz, azt megtarthatod, egy pillanat - gyorsan kalkuláltam papíron, aztán fejben, végül egy tollal még rávéstem az összeget a szerződésre, s visszafordítottam Zsófi felé. - Na most már írhatod, közben elmondom azt, hogy egységes munkaruházatotok lesz itt, majd add meg légy szíves a méreted, és akkor kapsz ruhát. A zárásnál mindig jövök, emiatt nem kell aggódni azon, hogy ki vigye haza a kulcsot. Valószínűleg lesz egy üzletvezető is, ha nem érnék rá, nála lesz a másik kulcs - foglaltam össze röviden a lánynak. - Eddig? Te vagy az első - meséltem mosolyogva. - Ma és a holnapi napon végig interjúztatok, így reményeim szerint összejön péntekre az áhított csapat, és akkor hétvégén meg is nyithatunk- Ahogy kimondtam, máris intett Emília, hogy megérkezett a következő jelölt, így bár szívesen társalogtam volna még Zsófival, hogy jobban megismerjem, szólított a feladat.
- Nos Zsófi, örvendtem és üdv a csapatban! Kifelé menet kérlek akkor add meg a méreted Emíliának, ő pedig odaadja a munkaruhát. A kezdés az szombat reggel lesz, de valószínűleg péntek este összehívom a csapatot, hogy megismerjétek egymást. Emiatt majd küldök egy baglyot - közben felálltam és mosolyogva nyújtottam a kezem a lány felé. - Tényleg örvendek, és hajrá! - mondtam egy barátságos mosollyal, miközben megráztam a kezét, majd elköszöntem, s már fogadtam is az új érkezőt, aki szintén az egyik állásra jelentkezett. (köszönöm a játékot  )
|
|
|
|
|
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos
Balázs atya
RPG hsz: 111
Összes hsz: 116
|
EmmaA röpke öltözködés és udvariassági körök lefutását követően rá is tértem a lényegre, hisz a kisasszony interjúra érkezett, nekem pedig szükségem volt a munkaerőre, hogy minden napra legyen valaki, aki felszolgálja a finomabbnál finomabb ételeket, aki fogadja a vendégeket, vagy épp süteményt és kávét kínál fel egy nehéz reggelen. Emma pedig bájos volt ránézésre, akár csak Zsófi, szerintem nagyjából egykorúak is lehettek, s valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ez a két lány majd jól ki fog jönni egymással, nem lesz gond, és nyugodtan rájuk bízhatom az éttermet adott esetben. - Örülök annak, hogy ilyen a hozzáállásod, kérdezni sosem bűn, sőt, mindig hasznos! Szerintem egyébként nem lesz probléma - mondtam egy bátorító mosollyal, aztán vázoltam röviden, hogy majd felváltva fogják betölteni a pozíciókat, hisz talán úgy tényleg nem lesz senkinek sem unalmas. Abból én is meglátom majd, hogy kinek mi megy jobban, s köztük is eldől majd, hogy ki melyik vonalat viszi szívesebben.
- Elvitelre? Nos, ez nagyon jó kérdés Emma és azt hiszem, hogy ezen a későbbiekben mindenképp el fogok gondolkodni. Tudod, még új a hely, ezért egyelőre azt szeretném, ha az emberek megismernék, megbarátkoznának azzal, hogy itt ez az új hely, ahol választékosan étkezhetnek. De amennyiben nem húzzuk le a rolót már az első hét után, úgy fokozatosan bevezetésre kerül ez a házhozszállítás - amihez majd megint csak vehetem fel a seprűfutárokat, de miért is ne? Ki tudja, talán majd Emma lesz az egyik jobb kezem, s vele együtt fogom kidolgozni ezt a részt. Egyelőre azonban még túl sok feladat volt hátra ahhoz, hogy erre a területre összpontosítsak. - Örülök, hogy tetszik az étlap - jegyeztem meg nevetve - Nos, sajnálom, de még nem tudlak megkínálni semmivel...vagyis, várj csak! - eszembe jutott, hogy lapul valami a fiókom mélyén, így ki is húztam azt, s némi kutakodás után előkaptam egy mugli nápolyit, lila papírba csomagolva, Milka felirattal. - Ez ugyan nem a ház specialitása, csak nápolyi, de ha éhes vagy, talán ez is kisegít - kedvesen elé csúsztattam a csokit, majd tőle is megkérdeztem, hogy ő mégis milyen összeget ítélne meg magának. Mivel azonban semmit sem mondott, úgy döntöttem, hogy ugyanannyit fog kapni, amit Zsófi. - Rendben van, mit szólsz óránként két sarlóhoz? - ennek függvényében osztottam-szoroztam, aztán előhúzva egy szerződés példányt, rávéstem tollal az összeget, majd elé csúsztattam a papírt. - Kérlek, olvasd el akkor, és ha megfelel, írd alá, mert bizony, felvennélek.
|
|
|
|
|
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
|
 állásinterjú
- Remélem, hogy nem – kicsit itt érzem, hogy valami biztos lesz, sőt, szinte elkönyvelem, aztán egy sóhajjal rátérek a lényegre, mert akkor, tisztázzunk le mindent alapon, elmondom a sötétebb oldalt. – Nekem volt egy balesetem, kviddics, fejsérülés – pillantok felé, remélem, nem ez lesz majd a kizáró ok. – Felépültem, de maradt is belőle valami. A fejfájásaim igencsak erősek, de van rá bájitalom, így hamar le is tudom. Illetve, néha a memóriám nem a régi. De természetesen, most is mindent felírok, itt is lenne noteszem, szóval, senkinek a rendelését nem felejteném el – meg annyira nem is vészes, van, amikor igen, de nem álladó. Csak a bátyám hiszi azt, hogy minden elillan és bár sokszor van igaza, mégsem, mert maradnak ott dolgok bőven, nem is értem, viszont azt igen, hogy mivel ő a bátyám, neki kötelező mindenért aggódnia. Ha már, még itt vagyok és ezek után sem hajít ki, akkor szerencsém lesz. Rögtön ezzel kellett volna kezdenem, de a látvány, a külseje kicsit kizökkentett abból a szövegből, amit úgymond, fejben, begyakoroltam, mit mi követ egymás után. Na, most már mindegy, legalább azt tudja majd értékelni, hogy nem titkoltam el.
- Hmm, értem. Először jöjjenek ide többet, aztán lehet otthonra is. Vagyis nem elvitel, házhoz szállítás, de a kettő hasonló, csak a másikhoz futár kell. Deee ez tényleg nem az én dolgom, csak akkor így értem, mi hogyan lesz – első körben sok vendégre kell számítani, akik le fognak ülni és itt fognak enni. – Első hét után lehúzni? Ugyan! Asztalfoglalás listát kell majd vezetni, annyian akarnak majd jönni – most én bíztatom őt, mint friss tulajt, hogy ne aggódjon, az emberek szeretnek enni, máshol enni főleg, amit nem nekik kell csinálni, így aztán, nem lesz gond azzal, ha egy új étterem próbál meg megélni. Laknak itt már elegen, hogy ne legyen sok, plusz ott az iskola, hétvégente jó programok lesznek ezek.
- Ó, nem azért mondtam, csak olyan jól hangzanak – pislogok, mert nem akartam plusz munkát, utat, így meglepve nézek utána, majd vissza, amint előszedett valami lila csomagot. Jobban megnézve jövök rá, mi ez és felnevetek.
- Ez jó könnyű desszertnek – bólogatok, hogy de, most ez a ház specialitása és ha már van, veszek is belőle, és miközben ő számolt fejben, vagy gondolkodott rajta, elnyammogtam. Finom. Ilyet szereznem kell.
- Nekem teljesen rendben van – törlöm meg a kezem, aztán a papírra pillantok. Ez gyorsan ment, kicsit meg is vagyok illetődve, de azt megtanultam már, hogy mindent el kell olvasni, ami elém kerül. Átfutom a sorokat, aztán boldog, széles mosollyal pillantok felé.
- Kérek szépen egy tollat és máris – nyújtom ki a kezem, aztán, amint megkapom, már rajta is virít a nevem a lapon. – Jaj, annyira köszönöm! – az első fizetésem már elvertem fejben, noha korábban és nem is gondoltam helyre, hogy hol dolgoznék, de hé. Megvan az első munkám!
|
|
|
|
|
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV
bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
|
* * *
Nehezére esett elengedni magát, mert ahhoz bíznia kellett volna a környezetében, jelen esetben pedig kiváltképp Alexanderben. És a bizalom nehezen jött, és apró adagokban Lillától, és amilyen nehezen adta meg, olyan könnyedén vehette is vissza úgy, hogy aztán soha többé egy fikarcnyit se kapjon tőle az illető újra.
De kénytelen volt belátni, hogy a navinés egyelőre semmi kifogásolhatót nem tett, és ő az, aki túlreagálja a helyzetet.
- Kultúrális sajátosság, mi? - kérdezett vissza, miután végighallgatta a másik magyarázatát túlzott udvariasságáról, ami igazság szerint csupán az angol norma volt. Bár persze ott se mindenhol, és bizonyára nem volt feltétel, hogy ahhoz, hogy valaki kiváltképp modoros legyen, angolnak is kellene lennie.
- Rendben, próbálok nem kiakadni minden második mondatodon, vagy tetteden - hagyta végül annyiban megnyugtatásként, immár az étlapot böngészve. Az árakra pillantva aztán eszébe ötlött még valami.
- És már most szólok, meg ne próbáld mindkettőnk fogyasztását magad állni! - jelentette ki, igyekezve a legkevésbé fenyegetőzően hangozni. Csak szerette volna előre tisztázni, hogy ilyesmi nem történhet. Mert azzal csúnyán kisiklanának a nem-randi fogalomköréből.
Apró kis mosolyt villantott Alex szavaira, miszerint a hippogriff alighanem hiányzik az étlapról, de természetesen egyébként sem lett volna szándékában azt kérni. Mágikus lényeket nem fogyasztottak, talán még törvénybe is ütközött. El is határozta, hogy ennek fog legközelebbi szabad kutatási órájában utána járni.
- Egy egész csirke is sok lenne. Még egy fél is. Van gyerek adag vajon? - morfondírozott, de mindegy is, ha nincs, hát majd most lesz, elintézi ő, ha kell. Nem ehet sokat. Muszáj visszafognia magát, itt sokan vannak.
Szerencsére kapóra jött a tématerelés, hálásan sóhajtott fel, és tette le az étlapot maga elé, tekintetét is elszakítva róla. Lehet csak egy salátát kér. Vagy egy szem almát.
- Izgatottan várom - felelte teljesen komolyan, és talán először volt nem olyan a hangja, mint aki szívesebben lenne valahol egész máshol. - Sokat készültem, még átváltoztatástanra is, pedig arra nem is építek. Vagyis nem igazán.
Politikai pályát nézett ki magának, és egyelőre semmi sem terelte másfelé, arról pedig, hogy mellesleg nagyon is járatos a transzformációs bűbájokban, elvégre képes saját magát egy jóval kisebb termetű madárrá alakítani, többnyire mélyen hallgatott. Nem volt titok, a bejegyzett animágusok listájához könnyen hozzá lehetett férni, de nem verte nagy dobra, és nem is hencegett vele sosem. Alighanem még tulajdon húga sem tudott róla, hogy milyen képesség birtokában van.
Megjelent a pincér, és udvariasan érdeklődött italok felől, illetve, hogy sikerült-e választaniuk. Lilla legszívesebben rábökött volna az aktuális oldalra, hogy ezt kéri, de belevájta saját kezébe körmeit, és kért egy pohár vizet. Aztán, ha Alexander is elmondta, mit inna, utána találomra kiválasztott egy szimpatikus fogást - kacsasültet -, és vissza is szolgáltatta az étlapot, mielőtt még valamit választana róla.
- Továbbra sem világos egyébként, hogy mi késztet bárkit arra, hogy olyasvalakivel barátkozzon, akinek erre láthatóan nincs igénye - nézett aztán egyenesen Alex szemeibe, és még kicsit közelebb is hajolt, letámasztva könyökét, és összekulcsolt ujjaira helyezve állát. - Remélem nem megsajnáltál. Mert tökéletesen jól szoktam érezni magam egyedül is.
Ez persze nem volt mindig igaz. Főleg, hogy egyre távolabb érezte magát Sáritól, akiért a világot felforgatta volna.
|
|
|
|
|
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos
Balázs atya
RPG hsz: 111
Összes hsz: 116
|
EmmaNagyon örültem annak, hogy ráleltem a második emberemre Emma személyében, aki szerintem abszolút tökéletes volt a feladatra, nem csak a külsejéből fakadóan, hanem személyiségre is úgy ítéltem meg, hogy olyan típus, aki beillik a vendéglátós világba. Mosolygós, ez pedig csakis ösztönzően hathat majd a betérő vendégekre. Nem is feltételeztem így, hogy bármi gond lehetne, ám a lány mesélni kezdett, amivel egy kicsit meg is lepett. Természetesen végig hallgattam, el is húztam a szám, amint ecsetelte, hogy mi hogy is történt, szegénynek biztosan fájdalmas volt az incidens, s ahogy elmondta, úgy még a mai napig is emiatt kellett bájitalokat fogyasztania. - Emma, igazán sajnálom, hogy ez történt veled, azt pedig köszönöm, hogy ezt megosztottad, mert ez fontos dolog. Jó tudni azt, hogy vannak ilyen problémáid, hisz ha itt fogsz dolgozni, akkor ezekről is tudnunk kell. De ne aggódj, nem lesz probléma - kedves mosollyal jeleztem felé, hogy mindezek ellenére is szükségünk van rá, s természetesen nincs akadálya annak, hogy itt dolgozzon. Ráadásul okosnak és kreatívnak tűnt, így máris kialakult a fejemben egy gondolat, hogy talán a későbbiekben még a segítségemre is lehetne, egyelőre azonban ezt még nem hoztam szóba. - Így van, ilyesmi, de még átgondolom....de kedves, hogy ennyi reményt fűzöl ehhez a helyhez. Én is bízom benne, hogy beindul, emiatt próbáltam ilyen sokféle ételt kreálni az étlapra, hogy bárki is jön, mindenki megtalálja a kedvencét - valóban sok munka volt a menü kreálásával, sok költségbe is kerül mindezek megvalósítása, ennek ellenére én is pozitívan álltam hozzá, akár csak Emma. Közben végeztem a szerződéssel, ami már csak a lányra várt. Kerestem is neki egy tollat gyorsan, amit átnyújtottam, s hagytam időt, hogy átolvassa és értelmezze a sorokat. Aztán végre meglett az aláírás, Emma úgy tűnt, hogy nagyon örül, s mi tagadás, én is boldog voltam, amiért a csapatomban tudhattam Emmát. - Nagyszerű! Kedves Emma, örülök, hogy te is csatlakoztál, pénteken valószínűleg a nyitás előtt tartok majd egy kis összejövetelt, hogy megismerjétek egymást a kollégákkal. A másik pincérnő Bernáth Zsófia, még az is lehet, hogy ismered őt, ő is Bagolykőn tanul - meséltem el röviden, miközben felálltam, s a kezemet nyújtottam egy kézfogásra, ezzel megpecsételve jövendő munkánkat. - Ó, és majd elfelejtettem, odakint van Emília, ő csak ideiglenese segítőm, neki kérlek add meg a méreted, ő pedig ad munkaruházatot, köpenyt és egy felsőt. És köszönöm, hogy eljöttél. Nekem most sajnos mennem kell, mert épp háznézőben vagyok, muszáj lenne találnom egy lakást. De te ha gondolod, maradj, Emília szívesen megmutatja neked a helyet - a szerződést elvéve még egy kedves mosolyt küldtem a lány felé, aztán elköszöntem, s bevetettem magam az irodába, hogy összekapjam a holmimat, s elindulhassak megnézni azt a kiadó lakást.
(köszönöm a játékot )
|
|
|
|
|
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alex
Szeretnék egy szót kinyögni. Nem megy, mert elkezd kaparni a torkom. Nem tudom, utóhatás érzésem van. Egy hónapja körülbelül elkapott egy szaftos influenza járvány, persze már pár hét óta túl vagyok rajta. Iszonytató volt, köhögés, torokfájás. Kaparás. Remélem ez valóban egy kicsi utórengés, és nem kerülök bele megint valami betegségbe. Szólás helyet kortyintok egy tekintélyeset, majd csukott szemmel lenyelem. Egy kicsit mintha kezdene múlni, mert már annyira nem szabdalja ezer kés a torkom. Köhögök egyet, és szinte felszabadultan sóhajtok. Bizony jól esett, mert majdnem teljes elmúlt, de azért még lehet érezni. Harapok egy falat pizzát, lenyelem majd szóhoz jutok:
- Na akkor egy pont nekem. Zayday vagyok, így személyesen örvendek! – villantom a fiúra a legszebb mosolyom, majd folytatom az evést.
A pizza az egy igen jó dolog, amit nagyon későn fedeztem fel. Nem tudom, 12 lehettem amikor mindez történt. Kiskoromban szerettem egészségesebben táplálkozni, mint például gyümölcsök illetve tejtermékek, bevallom féltem az effajta ételektől. Azután egy barátom születésnapi partiján megkínáltak, én pedig hogyan is utasíthattam volna el. Az első falatot nem éreztem, mert annyira magával ragadott az izgalom. Pár másodperc múlva már el is fogyott a tányéromról, így szaladtam repetázni. Persze jó ha egészségesen élünk, de én sosem tudok nemet mondani egy jó hamburgerre, pizzára vagy bármilyen hizlaló húsos kajára.
- Na, mesélj valamit Alex. Nagy unalmamon, egy jó sztori segítene. Milyen volt a napod? – kérdezem.
Bekapom a pizza maradékát, megtörlöm a számat a szalvétával, kortyintok egy újabb limonádét, majd figyelmesen várom a választ.
|
|
|
|
|
Bossányi Karola
INAKTÍV
Boska | Karcsi
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
|
BenettNa igen, azok az események, amiket Beni felemlegetett, valóban emlékezetesek voltak, több szempontból is, s ebben egyet kellett vele értenem. Bólogattam is, eszembe jutott, hogy milyen kellemetlen szituációk történtek, így nem volt nehéz megérteni a fiú aggályait. - Oké, ez így jogos. Mondjuk akkor egy másik városba kéne menned - jegyeztem meg nevetve, bár nem biztos, hogy ez jó vicc volt, ezért el is csöndesedtem. A téma is a sulira terelődött, nekem voltak kétségeim a saját képességeimet illetően, Benett egy fokkal többet nézett ki belőlem, amiért azért hálás voltam, főleg annak, hogy a szavaiból úgy éreztem, támogatni próbál. - Lehet...vagyis igen, ebben igazad vad, sok minden történt - bólintottam, majd csöndben végig hallgattam, amint az apjáról mesélt. Nem mondtam, de azért sajnáltam őt, hogy ilyen az apja, akit egyáltalán nem érdeklik a fia sikerei. Pedig Benett ügyes volt, szerintem az egyik legtehetségesebb a levitában, és biztos voltam benne, hogy egy napon még sokra fogja vinni. Csak egy kicsit több önbizalom kéne neki, meg mondjuk egy barátnő. Eszembe is jutott az a lány, gyorsan meg is említettem neki, s hamar kikötöttünk a témánál, hogy vajon kik is illenek az én drága jó barátomhoz. - Az okoskák, igen, akik kellően szolidak ahhoz, hogy ne érezd magad kellemetlenül mellettük, de azért bármikor lefojtathattok egy vitát egy komolyabb témában - meséltem mosolyogva, bár azt nem tudtam, hogy vajon ez az Eliza megfelel-e ezeknek a kritériumoknak.
- Cöhh..azt várod, hogy a csajok fussanak utánad? - jobban felszökött a szemöldököm a kelleténél, azt hiszem, hogy ráfért Benire egy kis útbaigazítás. - Nem tudom, legyél spontán, velem is tudsz dumálni bármiről, szerintem vele is menne. És akkor ne nevezd randinak, csak "véletlenül" fuss vele össze valahol, aztán kezdj vele beszélgetni. Igen, tudom, hogy mennyire kínosan tudsz viselkedni, mint mondjuk most...ha ez most egy randi lenne, és megkérdeztem, hogy mind megeszed-e a sütit, akkor meg kellett volna kínálnod belőle, de látom, nagyon zsugori vagy - mondtam nevetve, aztán legyintettem egyet, és kortyoltam a forró csokimból. - A lényeg az, hogy ne azt várd, hogy a csaj jöjjön utánad, mert ha tetszel is neki, biztos fél kezdeményezni, és tutira jól esne neki, ha te tennéd meg az első lépést. És ez még nem jelenti azt, hogy feleségül kell venned. Na de...ha nem is Eliza, van valaki, aki tetszik? - kíváncsi mosollyal puhatolóztam, mert ki tudja, talán már Beninek is megakadt a szeme valakin.
|
|
|
|
|
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV
azért is
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
|
ZsófiaHupsz! | Outfit Én is felnevettem, bár inkább kínosan, s nem olyan könnyeden, mint Zsófia. Közben folytattam a kiömlött üdítő feltörlését is.
- Köszönöm - pillantottam a nőre hálásan. Bár ki tudtam volna fizetni az újabb pohár limonádét, nem ellenkeztem a meghívásra sem, ha már ilyen kedves.
A szüleim elém raktak mindent, amire csak szükségem volt, már születésem óta. Akkor sem tagadták meg tőlem a pénzt, amikor nem úgy cselekedtem, ahogy azt elvárták volna tőlem. Mindig volt tehát nálam elegendő pénz. Egyelőre. Mert ha más nem, az elköltözésem gondolata biztosan kiborítja majd a Bernáthy szülőket. Nekem is nehéz lesz, mindenképpen. Hiszen bármennyire is ellene vagyok a családomnak, a pénzhez hozzá vagyok szokva. Nehéz lesz minimális fizetésből élni, ahhoz képest, ami eddig volt körülöttem. Talán arra rá tudom venni őket, hogy az iskolához szükséges költségeket állják, hiszen az oktatás mindennél fontosabb nekik. Akkor pedig ki tudom fizetni a lakást.
- Hát igen - nevettem fel. Hangomba kis keserűség vegyült.
Igen, ilyesmi indokkal tudom csak kihúzni magam az összejövetelek alól. Amíg Lídia szívesen megy, a szüleimnek van kit bemutatni. Van, aki fenntartsa a Bernáthy család jó hírnevét. Van, aki bebizonyítsa, milyen jó házasság az, ami a Kalóz és Bernáthy családok közt köttetett. Szerencsére viszont nem én vagyok az az ember.
Ismét csak keserűen felnevettem, másképp nem tudok reagálni. Sem a bájmosolygás, sem az úri fiúk gondolata nem idegen tőlem.
- Nem, szerencsére még nem álltak elő senkivel. Ellenben Lídia nagyon szemez az egyik Vittman fiúval. A szüleim pedig kiugranának a bőrükből, ha házasság lenne a dolog vége. - Közben belekortyoltam a limonádémba, amit a felszolgáló elém elém rakott. - Én a világ végéig rohannék, ha hozzá akarnának adni valakihez. - Ha nem is vagyunk közeli barátok, Zsófi ismerhet már annyira, hogy tudja, nem szívesen hódolok be a szüleim akaratának.
|
|
|
|
|
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos
Pötty :)
RPG hsz: 335
Összes hsz: 391
|
Zsófi A köszönetre elmosolyodtam, és aprót biccentettem, amolyan semmiség szinten. Az esetben mind a kettőnket hibásnak és ártatlannak is tekintettem, a vita pedig igazán felesleges volt. Tudom, hogy sokan vannak pattanásig feszült idegekkel, ők valószínűleg már réges-rég ordítanának, én azonban messze nem ilyen vagyok. Nekem is sok minden van a vállamon, sok teher és néha idegőrlő nap, de sosem fekszem le mérgesen, és sosem kelek bosszúsan, így aztán olyan jól tudok aludni, mint a medve, mikor téli álomra vonul. Sokkal, de sokkal kipihentebb vagyok, mint az itt élők jó része, és ez nagyon sokat segít abban is, hogy ne kapjak instant agyérgörcsöt egy kis kiömlésért.
- Mondjuk az a jobbik eset, ha ő szemez, nem? Kevés család hagyja, hogy a lány önállóan gondolkozzon.
Ha például megnézzük a polgármesteri párt - hozzám jelen pillanatban ők állnak a legközelebb, mivel nekik dolgozom -, ott Konrádnak volt lehetősége nemet mondani, viszont, ha igent mond, ahogy tette is, akkor Elizabet nem mondhat nemet, ahogy nem is tette. Ilyenkor a nő egyáltalán nem dönthet a saját sorsáról, és azok, akik görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a vér tiszta maradjon, a nagy korkülönbségektől se riadnak vissza. Hány tizenhét éves ment már hozzá negyvenes férfihoz a vér és az utódlás miatt? Naugye.
- Szerintem, ha nagyon akarnák, akkor ott is megtalálnának. Viszont, ha Lidi nézhet magának férjet, akkor lehet, hogy neked is ezt kellene, nem? A következő alkalommal jó alaposan körbe nézni a potenciális lehetőségek között, és megtalálni a legkisebb rosszat. Ha Richárd ilyesmin törné a fejét, én biztos ezt csinálnám.
Örülök neki, hogy nem gondolkozik ilyenben, mert nem igazán élvezném a helyzetet. Persze voltak próbálkozásai régebben, úgy egy éve, de szerintem ő is belátta, hogy mivel a társaság peremvidékén egyensúlyozok, nem biztos, hogy előnyök házasságra tehetek szert. Aztán, amikor szóba került Erika, megbeszéltük, hogy valószínűleg egyedül maradok majd, de nem bánom, mert lesz egy kislány az életemben, aki tökéletes.
- Azt nem javaslom, hogy gyorsan házasodj meg, mert kitagadnának, és annál szerintem bármi jobb.
|
|
|
|
|
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV
Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
|
Belibubú#sokat_káromkodok
Vigyázz!
Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Kíváncsi vagyok, hogy mi jön majd akkor, amikor az alkohol kimegy a divatból, mint búfelejtő. Talán a könyvek, vagy a gondolkodás.
Tényleg nem tudok jó tanácsadó lenni, én elégedett vagyok az életemmel, az első ember, aki megérintette a szívemet, mellettem van, harmonikus életet élünk, és minket megnyugtat a nyitott kapcsolat ténye. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ahány van neki, annyi nekem is, vagy, hogy fűvel-fával, de érdekes mód, nincs is kedvem magyarázni. Annyi sztereotípiával találkoztunk már az elmúlt években, hogy az valami hihetetlen, és sokáig magyaráztam, hogy mit is jelent ez, de mostanra valahogy már kedvem sincs. Aki ismer minket, tudja, hogy miért jó, aki nem, ő pedig úgyis kiváló véleménnyel rendelkezik, amit én magam nem is akarok megváltoztatni. Viszont, ezt semmiért sem cserélném el, azért sem, ha cserébe én adhatnám a világ legjobb tanácsait. Szeretem elmondani a véleményemet, megpróbálok hatásos és megfelelő segítséget nyújtani, de nem, nekem a mostani életem tökéletes, és közel tíz éve minden a helyén van. Bevonzani a rosszat meg nyilván nem akarom.
- Amúgy, és tök őszintén, mert tényleg érdekel, van ennek valami értelme? Segít a helyzeten? Megtalálod a megoldást? És nem vagyok szentfazék, egyrészt szoktam alkoholt inni, másrészt szoktam részeg is lenni, de egy ilyen helyzetben segít, vagy a búvalbaszottság mellett még szarul is vagy, és akkor duplán lehet szenvedni?
Tényleg érdekel, mivel Darya is iszik, meg kínozza magát Somogyi miatt, holott az is csak egy férfi, és ha neki több, akkor meg azt kéne mondania, hogy helló, kellesz. Nem hiszem, hogy Beliánék helyzete megoldható, vagy, hogy meg kellene oldódnia, mert nem, simán találnia kellene valakit, aki illik hozzá, és befejezni ezt a bohóckodást. De például Darya meg Viktor ugyanazt akarják, aztán úgy szenvednek, mint a kivert kutya, de ha meg ezt megemlíted, akkor te vagy a köcsög.
- A mondat első feléig, vagy kétharmadáig kedveltelek, de a végével kezded elvenni az étvágyamat, és most szólok Helvey, hogy az egy nagyon súlyos szint. Nem kellene senkivel kezdened? Mert? Esetleg Mihail a távozásakor a farkadat is levágta és éppen menstruálsz? Mert akkor megértem, hogy világvége gondolataid vannak, amúgy meg miért ne szexelnél vagy esnél szerelembe? Ez a dolog nem olyan végletes, kérlek. Ha meghalnék, és Damyan cölibátusba vonulna, akkor kikelnék a síromból és megverném, aztán közölném vele, hogy egy gyenge és szánalmas alak, akit valószínűleg a rózsaszín köd miatt nem láttam. Aztán befizetném egy rámenős prostihoz, aki kielégítené, és rájönne, hogy egy barom. Az a gyökér szétcseszett, majd ha alkalmam lesz rá, gratulálok neki, de ember, mit akarsz, bizonyítani, hogy igaza van? Hogy nem vagy elég? Mert akkor szenvedj, ellenkező esetben meg mutasd meg neki, hogy már akkor sem kellene, ha térden állva csúszna utánad.
Ez a baj az emberekkel, ez a túlzott szenvedés, belebetegedés. Nem maradtatok együtt? Akkor nem ő a hozzád való. Egyedül maradsz életed végéig, akkor próbálj meg úgy boldog lenni. Ez a senkivel se kezdés, ez a legrosszabb, amit az ember mondhat, és komolyan mondom, annyira fel tud bosszantani, hogy szívem szerint felkelnék, és megverném. Még jó is, hogy nincs itt Zina, mert vissza kellene fognom a véleménykinyilvánítást, hogy a szerencsétlen kölyök ne kapjon frászt tőlünk.
- Szerintem az, aki nem tartja tiszteletben a lelkedet, az nem a társad. Te ráfüggtél, ő mindegy mit csinál, csak legyen. Ez nem így működik. Ha nem vagytok képesek egymást tisztelve kommunikálni, megérteni a másik problémáit, és elfogadni azokat, segíteni és ha kell, idomulni, akkor nem vagytok egymáshoz illők. Akkor örülhetsz, hogy itt van a végem nem tíz év múlva, amikor már teljesen tönkre tettétek a másikat.
Mert ez kétélű, mindig kétélű, csak sok esetben az ember nem tudja, hogy mi az, amit elkövetett. A kapcsolat halála a nem megfelelő, vagy hiányzó kommunikáció. Ha csak szexre kellesz, az nem kapcsolat, az szabadidő kellemes eltöltése. A saját kapcsolatomon tudom, hogy beszélgetni kell, meghallgatni a másikat, és nyíltnak, őszintének lenni. Mi nagyon sokat beszélgetünk, láttuk egymást a legjobb és a legrosszabb helyzetben is, tudtunk segítséget kérni, és el tudtuk azt fogadni. Nagyon sok mindent tanultunk egymástól, és nem csak én tőle, hanem fordítva is.
- Egy, ha továbbra is nyammogsz az ételen, megátkozlak, kettő, ha kihányod, meg is verlek. Tőlem úgy kínzod magad, ahogy akarod, de ne akkor, amikor jó az étvágyam.
Mondjuk, ha ezen múlna, akkor sosem szenvedne, mert nekem mindig jó az étvágyam. Kár, hogy nem ehhez van köze, a világ máris jobb hellyé válna. Ujjaimmal ráerősítek a szorítására, és tekintetemmel a tekintetét keresem.
- Egy pöccsel kevesebb, próbálkozz most inkább a nőknél, hátha normálisabb a felhozatal.
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess
RPG hsz: 997
Összes hsz: 4919
|
üresen telnek a pillanatok
az én szám is mocskos
- Ebben a hozzászólásban korhatáros dolgok történnek, vagy csak éppen vulgáris nyelvezete miatt megtekintése saját felelősség, 18 év alatt nem ajánlott, azonban, aki eddig nem zárta be az ablakot, az továbbra is kíváncsi, szóval kattintson ide. -
- Attól nem félek, hogy ki fog menni a divatból – ejt meg egy szórakozott mosolyt, volt rá példa, hogy tiltották, annál jobban keresték, mindig is szüksége lesz rá a világnak, nem vitás, nem is kevés forgalmat generál, arról nem is beszélve, amit okoz. Ha részeg is volt, nem nyújtotta napokig, most sincs benne szesz, túl józan, minden más meg az ő dolga, nem lehet mindenki egyforma és egyformán kezelt eset sincsen. Nem is kell.
- Pillanatnyi javulás? Nem tudom, ugyan az a berögzült valami, mint ahogy felkelek és kicsattogok rágyújtani reggelente. Az ember úgy van, hogy aki bánatos, az iszik, majd ha saját maga az, az is azt teszi. A részeg ember viszont őszinte, olyat is mond, amit józanul nem tenne. Lehet ezekre a gondolatokra vártam – von vállat, hogy maga sem tudja, csak tette. – Segít, mert olyankor mindig van türelmem egy jó vastag zaftos pörköltet vagy húslevest csinálni és akkor azért már megéri – miközben szenved és rosszul van, ugye. De más így, vagy épp akkor szarul lenni, ha az éjjel a mulatásról szólt. Ez van, ez van most és lesz egy darabig, nem tudja előre. Kell idő, ha megkapja másoktól, ha nem, kelleni fog. Számol azzal, hogy talán nem mindenki bírja, marad mellette, meg is értené, most ő sem szívesen mutatkozik saját magával. Odett szavaira azonban nem sírni kezd, egy apró kacajjal veti hátra a fejét, majd dől a támlának és onnan néz rá, szeretettel, ahogy az ember néz arra, aki mélyen a szívében van, még ha az össze is van törve, de akármit mond, legyen az jó, kedves vagy épp kemény és undok, akkor sem tud haragot táplálni utána.
- A helyén van, megnyugtatlak – pillant le, majd vissza. Azzal nincs is gond, nem lenne, csak az akarattal. Egyelőre. – Most azért nem, mert úgy nem is akarok. Rendezni akarom magamban ezt az egészet, a bizalmat, amit odaadtam és ami… ennyit ért – mert ennyit és nem többet. Ha nem volt elég, hogy maradjon, akkor minek dédelgesse a bizalmat és próbálja másnak adni. Felesleges köröket érez abban, hogy tovább lépve keresse azt, aki rábízhatja. Nem akarja, de nem mondja, nem húzza tovább a másik idegeit vele. – Semmit se akarok bizonyítani, senkinek. Egyelőre nem tudnék neki ilyet mutatni, mert szeretem és ha megtenné, engednék neki, csak tudom, hogy nem történne meg. Várom és tudom, hogy nem fog jönni, így csak azt várom, mikor ülepedik le ez bennem, mikor lesz vége. Akkor talán, ha nem is prostin, de elgondolkodok valakin, nem mondtam, hogy cölibátus kell, csak, hogy most nem – hogy meddig és mikor lesz jobb, majd elválik. Addig tartja magát a felszínen, épp elég az is, mások, máshogy éli meg. Mert az első és igazi nagy törés, ő pedig sokat és még többet adott bele. Nem akar szenvedni sem, csak éppen most nem ért máshoz, csak ehhez és a meneküléshez. Szétcseszte, ez egy jó kifejezés.
- Hát de úgy tűnt, az. A társam. Csak aztán jött ez, várok hónapokig és az első, amikor hazajön, hogy vége. Mert addig olyan rohadt jó volt, utána találkozunk, ha nem nyekergek ki nemet, akkor talán ott a falnak nyomva dugott volna meg, erre még én legyek erős. A picsába is, erős voltam, mindent kész voltam és meg is tettem, elfogadtam, komolyan mondom, mindent, de… de nem, nem, nem számít, hogy mi van, mi lesz velem, csak legyek én az erős. Hát kurvára nem megy – csap az asztalra. A szavak, ha eddig a könnyeket, most mást hoztak elő, indulatot. Keze ökölbe szorulva remeg az asztalon, nem érdekli, ki néz épp feléjük. – Nem örülök, nem akarok örülni, mert nincs minek. Kemény öt percig örültem annak, hogy belépett hónapok után az ajtómon – és ennyi, ennyi jutott neki. Nem szól többet, csak mered maga elé, nagyot sóhajtva enged ki levegőt. Üvölteni akar, de le kell nyelnie. – Eszek – azzal mint a durcás gyerek, úgy harap egy hatalmasat az egyik rántott szeletbe és rágódik rajta. Az ő étvágya nem jó, de nem is tragikus. Egyszerűen nincs.
- Egyre jobban tetszik az utazás gondolata, hogy senki se ismer, nem tudja ki vagyok, mi vagyok. Vagy az lesz, vagy egyedül járok be valami vidéket, de el kell kotródnom innen – hogy végleg, vagy örökre, az a jövő zenéje. – Nekem kell normálisabbnak lennem. Csak… szét vagyok cseszve. Kurvára elegem van már ebből.
|
|
|
|
|
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák
hercegnő
RPG hsz: 193
Összes hsz: 420
|
Dami | pofiValahol szépen elrejtve azon vannak, hogy ez a kapcsolat, ami kettejük között van, az is maradjon, ami. Baráti. A miniszterrel azonban szembe menni elég...nehézkes, de ha tényleg nem lesz szabadulás, Médi talán belenyugszik, mert legalább olyasvalakivel kell leélnie az életét, akivel képesek két mondatnál többet beszélni egymással. A választása azért továbbra is a tiltakozás. - Menjünk - bólint mosolyogva a kötelező köröket lefutva. Zsebre vágja a kapott bonbont, majd belekarol a fiúba. Nem számított rá, hogy élete első randijai így fognak zajlani, de megelégszik ezzel is. Több, mint a semmi. Más egyébként sem meri randira hívni Radetzky Andor unokáját... - Leülnék, tudod meddig tart leennem magam...kábé bármivel - von vállat gyorsan. - De gyorsan eszek, és ha van kedved, csinálhatnánk mást utána. Nagyapáék nem várnak korán haza.Nagy a nyomás a család fiatalabb generációinak tagjain. Bercit már megházasították, Médit kötelezően randikra küldik - de legalábbis erősen javasolják, hogy sűrűn találkozzanak Damival -, aztán ki tudja, meddig várnak vele, hogy bejelentsék a dátumot. - Készülsz a vizsgákra? Ha szeretnéd, segítek a kikérdezéssel - Médi talán valamivel lelkesebben áll a barátságukhoz, és ő az, akinek akkor is jár a szája, amikor nem kellene. Így viszont nem állnak e kínos csendek, és pillanatok alatt elfoglalnak egy szimpatikus asztalt, ahol a Valentin napi palacsintájukat majd elfogyasztják.
|
|
|
|
|
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák
RPG hsz: 217
Összes hsz: 323
|
MédiValóban leginkább baráti a kapcsolatuk, ha nem is annak indult - sok réteg rákérgesedett akármi alól kellett kibányászni azt a pár apróságot, ami megmaradt gyerekkorukból. Damiból kiveszett a játékosság, ami darabossá, nehézkessé teszi gesztusaiban, ám nem menthetetlen. - Simán. Nnnézzük mmmeg, van-e Mmilkywayes p-palacsintájuk,-*terelgeti a lányt a cukrászda felé, lépését Médiéhez igazítva, hogy ne papírsárkányként húzza maga után a küszöbig. Így is leginkább a húga méregdrága porcelánbabáihoz hasonlít, a sok szőke loknival és ruhácskával. Nyitja és megtartja az ajtót, a rendelést viszont a lányra bízza annak dacára, hogy egész kedvtelve nézegeti a süteményeket a pultban. Ő csak a végén lejt oda, fizet, majd az egyik kötelezően szívecskés-rózsaszín-gyertyás díszítékkel felszerelt asztalhoz kíséri a locsogót.* - Mmmédi...én nnem buktam, e-engem b-buktattak. A p-papa nnnehezen viselte, hogy ny-nnyugdíjaztattam,-*sóhajt, miközben kihúzza neki a széket, mert nem, esze ágában sincs tanulni arra, amit egyszer már megcsinált. Persze, a pátriárka sosem ismerné be mindezt, a család pedig úgy kerüli a témát, mint a pestist; ugyan ki más szórakozna pompásan Damin kívül azon, hogy vénFela tombol?* - D-de ha akarsz, gy-gyere át b-bármikor. Mmég úgyse láttad Sz-sz-szergejt,-*veti fel, miközben nyeglén ledobja magát a szemben lévő székre - nem nyög, de mozdulata kelletlen. Mostanában gyakran sajognak az ízületei, mindene túl hosszú, mintha nem lett volna épp elég hibás alkatrésze. Az egyik zsebéből apró, alig tenyérnyi borítékot vesz elő.* - Egyik ssem k-k-kötelező,-*tolja finoman Médi elé, különösebb magyarázat nélkül. A boríték tartalma egy kulcs, mely a Felagund-ház ajtaját nyitja, és egy gyűrű.
|
|
|
|
|
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák
hercegnő
RPG hsz: 193
Összes hsz: 420
|
Dami | pofiEgy pár pillanatig úgy néz Damira, mint aki most pillantja meg élete szerelmét először. Talán így is van, erre a pár másodpercre legalábbis biztosan beleesik, mint nyuszi az odúba. Nem nagy dolog, de neki igenis sokat jelent, hogy tudja, melyik a kedvenc csokija. Igaz, nem tartja titokban, de sokszor még a családtagjai is rosszat emelnek le a polcról. - Ó! Fela bá... - megforgatja a szemeit. Szerencsére Médinek nem nagyon kellett tőle tanulnia, így esélye sem volt megbuktatni, de hallott egyet s mást, amiből arra következtet, hogy jobb is így. Kabátját idő közben a szék támlájára helyezi, és leül a vőlegényével szemben. alán kettejük közül számára kevésbé kellemetlen ez a találka. - Szergej? Ki az? Bemutathatsz neki - szalad fel a szemöldöke, és kíváncsiskodva hajol valamivel előrébb. Közben magához veszi az étlapot is, mert egyébként egészen megéhezett itt a sétában. Belefeledkezik igencsak hamar, ezért a következő, amire felemeli a fejét, az orra elé tolt kis csomag. Vonakodva ugyan, de becsukja az étlapot, és a boríték után nyúl. Először csak elgondolkodva, mereven nézi a két kis tárgyat, aztán felsóhajt. - Ha ez nem az lenne, ami, imádnám - mosolyog ujjai között forgatva a gyűrűt. Aztán felhúzza az ujjára, eszébe sem jutna erre megkérni a fiút. A helyzet az, hogy a gyűrűért oda meg vissza van, Dami pont eltalálta az ízlését. - Kulcstartót nem kapok? - vigyorogva pillant fel a másik sötét szemeibe. Amolyan köszönömféle ez tőle.
|
|
|
|
|
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák
RPG hsz: 217
Összes hsz: 323
|
MédiA tág cicaszemek persze a Milkywaynek szólnak - tény, hogy keveseket tüntet ki a figyelmével, ennyire azért nem sokkoló, hogy megjegyezte a dolgot. Mármint, jókora adag tinédzser önzés van benne...Nah, tényleg taplógomba többnyire. Sosem kellett igazán azzal fáradnia, hogy behízelegjen vagy magához édesgessen bárkit. - Szerzs elvileg mmmacska. Szerintem zsebszörny,-*túr a telefonja után, mert sokkal egyszerűbb megmutatni, mint körbeírni. Feloldja, aztán Médi mancsába nyomja, hogy túrja ki magának, úgysincs túl sok fotó rajta. MacsQuasimodo lenne még talán a legérzékletesebb arra a torz pofára, ami az elmosódott képekről visszanéz - Dami evidensen nem kezeli valami jól a kütyüt, a vakut hírből se ismeri. A testtartása egyébként nem Médinek vagy a helyzetnek szól, a helyezkedéséből sejthető diszkomfort most tényleg csak az ízületei rovására írható. Az egyetlen vigasza, hogy egyre-másra hagyja le a család férfitagjait és nehezebb fölényeskedniük vele. Jó, önként nem jött volna ide, hogy turbékoló párocskák közt lavírozva palacsintázzanak, de nem zavarja különösebben a helyzet. A vihorászást leszámítva.* - Mmondom, nnem kötelező. V-veheted születésnapi ajándéknak,-*ránt egyet részvéttelenül a vállán, vagyis...van ebben valami kedvetlenség, mert a gyűrű felkutatásába azért fektetett energiát. Átveti egyik lábát a másikon és székének támlájára könyököl, másik kezével ölébe húzva az étlapot.* - Mmmeg t-toronyórát, aranyláncon,-*kaffant, kávéjára várva. Mármint reméli, hogy megkapja áhított feketéjét, mert meg se igazán nézte, miért is csengeti ki a pénzt.
|
|
|
|
|
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák
hercegnő
RPG hsz: 193
Összes hsz: 420
|
Dami | pofiFurcsa, de kettejükben több közös van, mint azt az ember elsőre gondolná. Ilyen például a rajongásuk az állatok iránt. Amint Damien kimondja a macska szót, Médi szeme felcsillan, és lelkesen kezdi el keresgélni a zsebszörny képeit a telefon galériájában. - Mutatok majd pár trükköt a kütyüdhöz - jegyzi meg apróságként, mert láthatóan szoknia kell még a mugli mágiát az aranyvérű fiúnak. Médi egy igazi lányos, zavaró hangot ad ki, amivel jelzi olvadáspontját. Ennél csúnyább macskát talán még sosem látott, de legszívesebben már most megdögönyözné. - De tetszik. Ez pedig...imádom - emeli fel a kulcsot, amit visszadobva a borítékba a táskájába csúsztat. Korábban eljátszottak már a gondolattal, hogy azért nem is olyan rossz dolog ez a kettejük között szövődő dolog, mert mint például ezzel, lehetőségek tárháza tárul fel előttük. Kicsit türelmetlenül toporog az asztal alatt, most már nagyon szeretné, ha megérkezne a palacsintájuk. Amíg várakoznak, felveszi az asztalon hagyott telefont, és Dami nagy örömére készít magáról pár mosolygós szelfit, természetesen a gyűrűjével együtt. Ha túlzásba akarná vinné, háttérnek is kirakná az arcát. - Pala után megnézzük Szergit? Vagy mást szeretnél? - kíváncsiskodik. Figyelmét nem kerüli el egyébként, hogy amíg nem találkoztak, a fiú mintha magasabb lenne, de nem akar bunkó lenni, hogy ezt meg is jegyezze.
|
|
|
|
|
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák
RPG hsz: 217
Összes hsz: 323
|
MédiAz állatok iránti rajongás jóformán minden kisgyerekre jellemző - a lány emlékei nem csalnak, arról azonban nem tud, hogy Damienben, sok más mellett, ez is kihúnyt. Maga sem emlékszik, mikor vagy hogyan, de a családi légkör megfojtott majdnem minden lelkesedést.
- T-tőlem. Legalább jó lesz v-valamire,-zongorázik egy rövidet ujjaival az asztalon, jobb híján. A ketyerét elővigyázatosságból több bűbájjal felszerelték, tekintve, hogy különösebb teketória nélkül vágja hozzá a plafonhoz, hogy a padlásszörnyet elhallgattassa. Az étlapból felpillantva figyeli, amint Médi pózol a kamerának, ránézésre remekül szórakozva. Huh.
- Nnnem a t-te szülinapod van?-*billen oldalra feje, mert ha valamit megutált az évek alatt, az a mások által előre eltervezett program. Viszonylag kevés alternatívát kínálhat fel, varázslat híján vonatozni túl macerás, hogy nagy világlátó körútra induljanak; szóval a kastély és a falu környéke a választék.*- Mmmármint, ha mmacskáznál, benézhetünk a mmenhelyre is,-*vakarja meg az állát.
Közben - végre valahára - feltűnik a kiszolgálás és lerakják eléjük a palacsintákat, a kávéval és Médi limonádéjával megtoldva. Míg a pincér tesz-vesz, Dami észrevétlen előpiszkál a mellényzsebéből egy vékonyka, olcsó kis gyertyát. Olyan cingár, hogy amikor a pasi távozik és ő beledöfi az összehajtott palacsintába, megáll. Nincs is más dolga, mint a megszokásból magával hurcolt zippoval meggyújtani.*
- Kívánhatsz!-*jelenti ki nevetve, majd az előző zsebet kifordítva a tenyerére szór még pár szem - de konkrétan pár darab - konfettit, amit aztán Médi hajába tapsol.
|
|
|
|
|
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV
azért is
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
|
ZsófiaHupsz! | OutfitMás családokban nem néznék jó szemmel, ha a lány kutat udvarló után. A szüleim viszont bíznak a nővéremben. Tudják, hogy azzal a tűzzel, ami benne ég, bárkit megszerez magának. Nekem nem hagynák, hogy magamtól válasszak. Bennem nem bíznak, nem hiszik, hogy jó családból való férjet szerzek magamnak. Lídia tökéletes magatartása, kiváló eredményei feljebb tudják emelni őt a ranglétrán, mint ahogy a szüleink elindultak. Az én viselkedésem ellenben csak "szégyenbe hozza a családot". Tehát míg Lidi könnyedén talál magának férjet, tőlem sokkal jobban fognak tartózkodni a családok. Jelenleg azonban nem zavar a dolog. Ha rajtam múlik, nem szeretnék benne ragadni a társaságban. Nem szeretném az egész életemet a "felsőbbrendűek" körében tölteni.
- Igen, ez a jobbik eset. A szüleim tudják, hogy a nővérem eléri, amit akar, Meg azt is tudják, hogy azt akarja amit ők. Egy jó családba beházasodni. - Talán abban is szerencsések vagyunk, hogy nem házasítottak ki minket amint nagykorúak lettünk. Igaz, anyám majdnem 30 éves volt, mire férjhez ment. Nagy port is kavart, amikor visszatért Magyarországra, és kiderült, hogy még nincs férjnél. Nagy szerencsének, és a nagymamám rámenősségének köszönhető, hogy apám végül elvette.
- Azt sem tudom, akarok-e egyáltalán férjhez menni - vontam vállat. - Legrosszabb esetben is van még három évem, mielőtt férjhez adnak. A tudás a szüleim számára kincs, sosem vennének ki az iskolából, csak, hogy gyerekeket szüljek. A nevemet úgysem örökölnék a gyerekeim, a családi örökséget az unokatesómnak kell tovább vinnie, szóval... - nem fejeztem be a mondatot, csak beleittam a limonádémba. Nem is tudom, pontosan mivel is fejeztem volna be. - Na és te hogy állsz ehhez a házasság témához? Szülői nyomás akkor rajtad nincsen? - Zsófi sem úgy néz ki, mint aki a közeljövőben tervez férjhez menni. De minél idősebb, annál kevesebb esélye van aranyvérű körökben házasodni. Persze az ő esélyei eleve alacsonyabbak. Aztán lehet, hogy nem is számít neki annyit a vér. Ahogy nekem sem. Igazából egész házasság dolog a háttérbe szorul nálam.
Persze tudom, hogy a szüleim úgysem hagynák, hogy férj nélkül maragyjak. De amíg Lidi jövője van a középpontban, én kitalálhatom, hogy mihez kezdjek az egész témával. Bár az biztos, hogy a múltkor Emmával is a házasság témánál lyukadtunk ki. Talán ez azt mutatja, közelebb van ez a dolog, mint hiszem. Nagykorúnak minden értelemben mondható vagyok, így ez nem tudja megakadályozni a szüleimet. A mindennapjaimban azonban nem jut eszembe a házasság, így soha bele sem gondoltam, mennyire a nyakamon van az egész. Abba sem, hogy ha a szüleim végül hozzá adnak valakihez, az tönkreteszi minden jövőbeli tervemet.- Merlinre, dehogy! - hevesebben nem is reagálhattam volna a felvetésre. - Sok tervem van a következő éveimre, de a házasság egyáltalán nem szerepel köztük! - elég érthető voltam? Azt hiszem igen. - Talán majd egyszer - tettem hozzá.
|
|
|
|
|
Mesélő
Mesélő
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
Erika
Szász-Molnár AnnaPizzaPéntek, a Martai-Hollóvölógyi páros hagyománnyá vált szokása. Az emberek szörnyen kiszámíthatóak, de nincs is ennél nagyobb öröm, hiszen minden olyan könnyen megy, elképesztően könnyen. Az embernek csak annyi a dolga, hogy vár, és ölébe hullik a csoda, ha máshogy nem, hát túl sok jegestea fogyasztása által. Ekkor, az ember lánya integetni kezd, és hát ismerik már egymást, hiszen Anna, a postáslány mindig olyan kedvesen mosolyog rá, miközben élénk türkiz és citromsárga biciklijén suhan. Sőt, most már csillog is, Erika javaslatára ugyanis beszerezte azokat a színes rojtokat, és imádja őket!
- Szia! Ezek szerint péntek van.
Odalép hozzá, és amíg Zsófi távol van, helyet foglal a kislánnyal szemben, és mint mindig, amikor bizalmaskodnak, rákacsint, és az asztalon, tenyerével kicsit takarva, egy zacskót csúsztat át.
- A két nyalókát és a darabosan csomagolt csokikat Erzsi néni küldi, a savanyú gumicukrot én vettem neked. Rejtsd el, mert anyukádnak megígértem, hogy nem adok többet. Ne fald fel egyszerre!
Még egy intő figyelmeztetés, összekacsintás, és mielőtt a kislányhoz visszatérne az anyukája, Anna is úgy oson vissza a saját asztalához, hogy megegye a vajsörös pizzáját. Csak semmi csípős, attól felfordul a gyomra.
|
|
|
|
|
Martai Erika
INAKTÍV
nem étkezés; életérzés
RPG hsz: 36
Összes hsz: 53
|
a cukorkadealerem- Aaaanya anya anya anyaanyaanyaanyaaa kaphatok még egy jeges teáááát? - vált nyafogósra a hangja rögtön az első falat pizza után. Szépen pislog, olyan elveszett kiskutyásan, szája széle lebiggyed, (egyébként tiszta maszat) tenyerei állának nyomódva tolják feljebb picit pofijait, hogy azok még kerekebbnek - és így cukibbnak tűnjenek. Ezáltal a kislány maga is, természetesen. Nem is csoda, hogy Zsófi nem tudja sokáig állni ezt az anyai ösztönök ellen vezényelt ostromot, a küldetést hamarosan sikeresnek könyvelheti el a minizsarnok, ahogy a vörös hajtincsek ellibegnek a pult felé. Meeeg a mosdóba. De az nem igazán a kislány győzelme, úgyhogy annyira számára nem is fontos. Erika lábai győzelmi táncot járnak, csak úgy szelik a levegőt a szék alatt, míg ujjai megtalálják a szalvétát, s izgalmukban galacsinná gyűrik azt, ahogy Anna lehuppan az asztalhoz. - Szia! - figyeli csillogó szemekkel a fiatal nőt, s bólogat a felvetésre. Szája néma "ú"-ra húzódik, és reflexből nyúl is a kis zacskóért, hogy átvegye. Látni lehet, ahogy rájön mi lapul a tasakban, ugyanis akkorát nyel, hogy innen Moszkvában is összerezdülnek tőle, miközben heves bólogatás közepette jóól megtapogatja, majd lába mellé ejtett iskolatáskájába ejti. Persze a másik verzió az, hogy a részletes leírás segíti hozzá az információhoz, de abban nem látszik annyira a gyerek zsenialitása, úgyhogy tutifixi macskanadrág, hogy azt letagadná. Nem, ő már tapintásra meg tudja mondani milyen édességet kapott, mert ő erre is képes. Mindenkinek kell valami tehetség nem? - Nem fogom! - ígéri meg hevesen... Ölében x-re keresztezett ujjakkal. Kit akarunk átverni? Zsófi egy pillanatra leveszi róla otthon a szemét, és már el is tűnik minden abban a bizonyos feneketlen harmadik gyomorban. - Köszönöm - tátogja még neki, majd leplezetlen lelkesedéssel fogadja az érkező italát (a második italát), és folytatja a sztorit a rajzterem ablakának dobott temperakészletről, amit pár perccel korábban elkezdett.
|
|
|
|
|
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák
hercegnő
RPG hsz: 193
Összes hsz: 420
|
Dami | pofi- Nekem az is megfelel - bólogat párszor, és mosolyog. Médinek tényleg mindegy, hogy Dami új szerzeményét nézik-e meg, vagy benéznek a menhelyre, ahol legalább olyan cicák is kaphatnak tőlük némi szeretetet, akiknek kevés az esélyük rá. Ha lehetne, Tekergő mellé még egy egész állatkertet fogadna be, de mindig, mikor eljut arra a pontra, hogy hazavigyen és meg is tartson egy négylábút, akkor édesanyja lebeszéli róla. Ismeri annyira a lányát, hogy habár a jóindulat és szeretet vezérli, hosszútávon nem biztos, hogy megbirkózna a feladattal. Még nem, amíg ennyit szeret csavarogni, és mindig aktívan dolgozik valamin. Kedvesen mosolyog fel a pincérre, aki megérkezik az óriáspalacsintájával, és mire visszapillant az ételre, egy gyertya is kikandikál belőle. Felnevet, a fejét ingatja. - Nehéz, nehéz... - gondolkodóan mutatóujját ajka elé tartja, majd egy fél perc szemezés után a gyertyával behunyja a szemét és miután magában elmondta a kívánságát, elfújja azt. - Köszönöm.A jó kedve kiül az arcára is, legszívesebben jól megölelgetné a fiút, akinek a konfettijeit egyesével szedi ki a hajából, és rakja zsebre. Szereti gyűjteni az emlékeket, és ki tudja, ha nem feledkezik el róla, még talán be is ragasztja a naplójába. Vagy évek múlva előveszi a kabátot, amiben ott lesznek a konfettik, és eszébe jut ez a nap.
|
|
|
|
|
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
|
állásinterjú
Lehet, hogy hülyeség volt erről az egész dologról, sérülésről beszélnem, mert mindig olyan vegyes érzéseim vannak. Mármint, leginkább az, hogy sokaknak ez inkább ijesztő, mint mondjuk egy tény, amivel számolni kell. Most legjobban attól tartok, hogy gondolkodásra kér időt, hogy inkább átrágja még egyszer, így megfelelek-e. Remélem nem és a későbbiekben, az élet más terén nem fogom érezni ezt az apró szorongást, mielőtt elmondom és utána, amikor várom a reakciót. Aprót sóhajtok csupán, kiengedem a feszültséget kicsit. A végére még mosoly is kerül, mert az őszinteséget a férfi értékeli, sokan teszik ezt, de általában nem kellemes mindig. Ez olyan, is-is. Mást nem bánt, engem annál inkább, de nem állandóan. - Igyekszem, hogy ne legyen. Mindenképp, ha nem tudok dolgozni, valahogy jelzek egy cserére, általában nem olyan sűrű az, hogy totálisan ne legyek képes semmire – mert a fájdalom egy ideig kezelhető, van is rá bájitalom, így aztán valóban nem kell aggódnia, leginkább neki nem, a többi pedig, elválik az idővel. Megnyugtató, hogy nem hátrány, toll mindig van a pincéreknél, papírral együtt, így aztán még nem leszek feltűnő, hogy lejegyzek mindent. - Hát, miért ne fűznék? Az, ami mindig biztos, az ivás mellett az evés. Mindig kell és lesz keletje – mert na, a kocsmák is befutnak, mennek és működnek, míg egy kávézó lehet népszerűtlenebb. Az éttermek pedig mindig is látogatottak lesznek, kivéve, ha nagyon ócska minőségben főznek, azonban sokan nem szeretnek és nem tudnak, így igényük lesz egy tányér meleg ételre. – Majd az ünnepi menük! – mert sok így is, változatos, viszont akkor mutatkozik meg igazán, ha valami készülődik. Egy tál húsvétra, farsangra, karácsonyi, a libanapok, ezer és egy alkalom, amikor lehet készülni. Ezt csak azért tudom, mert sokszor jött már otthonra is szórólap bagolypostában, nem magamtól és hirtelen támadt étteremvezetői kreativitásom támadt fel. Aztán ki tudja, mik jutnak majd az eszembe. - Ó, akkor nem szervezek semmit péntekre – bólogatok, miután aláírtam életem első szerződését. Kicsit remegett a kezem, így a vége nem olyan szép, mint szokott lenni, de papírra lett vetve és ez a lényeg. – Zsófit ismerem, szóval majd közösen mulatunk egy jót, az is biztos – mosolyodom el, mert nem idegen lesz akkor a munkatársam és ez máris jó. Majd szerintem most, ahogy visszaindulok, meg is keresem, elújságolni neki, hogy még egy hely akad, ahol összefuthatunk. Nem mintha tudnám róla, hogy ő ennek nem örül. Lassan szedelődzködni is kezdek, a kabátom veszem kézbe, miután felállok. - Emília és ruhaméretek. Máris intézem akkor – bólintok, hogy innen akkor előbb oda. Sima ügy. – Ahogy sikerül. Sok szerencsét a lakáshoz! És köszönök, mindent. Szép napot! – integetek is, majd elindulok, megkeresem ezt az Emíliát. Hamar lediktálom miből mekkora kell, elfogadom a kis idegenvezetést is, majd tőle is elköszönve, vidáman indulok vissza a kastélyba. Lett munkám! És csupa öröm. // 
|
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 587
|
 - Igen? Melyiket ajánlod akkor? Vagy csak száműzni akarsz? - mosolyodom el halványan, de annál nagyobb felszabadultsággal az arcomon. Nem érzem túlzottan viccnek, de bántónak sem, amolyan karolai szurkálódásnak, amit nem szabad magamra vennem. Épp elég, hogy elismeri a mondandóm jogosságát, amivel viszont felerősíti bennem, hogy igazam van ezzel kapcsolatban. A zárkózottságom szempontjából biztosan nem kerültem közelebb a változáshoz. Ezúttal.
Felkönyökölök az asztalra, majd jobb tenyeremmel megtámasztom a fejem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Karola mit fog mondani a kérdésemre. Valamennyi külvilági visszajelzésre érzékeny vagyok, de a közeli barátaimtól úgy gondolom, hogy egész jól elviselem a kritikát. Ami persze nem igaz, mert az ő szavai mennek a legmélyebbre. Nagyon óvatosan kell felelniük, ha nem akarják, hogy seb legyen a lelkemen. A legjobb barátnőmet azonban a jó szándék vezérli, a bizalmat megelőlegezem, maximum fintorgok majd egyet a válaszán.
- Okoskák? - vágok vissza rögtön, amint befejezi. Már előtte is akartam, de inkább megvártam, amíg megmagyarázza a szó jelentését, ami nem teljesen sikerült. Mert olyan sértőnek gondolom ezt a jelzőt ebben a formában. Minimum félreérthetőnek. Elvárom, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba, vagy mellre tudom szívni. - Ezek szerint maradjak a kékeknél, ha párkeresésről van szó... Hol máshol lehetnek elég intelligensek hozzám a lányok - nevetek fel halkan, ahogy kortyolok egy újabbat. - És mondd csak, ez az Eliza is a Levitába jár? - persze a hangsúlyomból érződik, hogy igencsak kétkedem, mert hát nem vagyok egy társasági forma, de a saját körletemben mozgó személyeket még többnyire fel szoktam ismerni. A szomorú igazság pedig az, hogy még nem találkoztam vele kimondottan, úgyhogy lassan készülhetek azt is kimondani, hogy Karola saját magának mond ellent. De korai még az öröm.
- Hát, figyelj, fontos az ész, nem csak a külső - zárom le eme bölcsességgel. - Miii? A vak is látja, hogy éhenkórász vagy, nem pedig én zsugori, ez már rég nem a lovagi kor, a kölcsönösség híve vagyok, azt hiszem. De oké, le tudom csekkolni az illetőt, ha erre célzol. És az még tényleg nem randi lesz - majdhogynem kilöttyintem az itókát, akkora lendülettel kapom ki a karomat magam alól, hogy duzzogóan jól összefonhassam őket magam előtt. Mégis micsoda kínos viselkedésről zagyvál ez itt össze? Azon kívül, hogy sokszor meg se mukkanok, igencsak illemtudó vagyok. Esetleg a dúsgazdag aranyvérű sarj nem veszi észre, hogy egy koldus félvérrel társalog. - Megpróbálhatok nyitott lenni, de senki nem fog meg túlságosan. Az egy dolog, hogy szépnek látok-e valakit. De te feldolgoztad már a történteket? És most kivel kavarsz? - kerülöm ki a kérdését, majd terelem rá a reflektorfényt.
|
|
|
|
|
Alexander Burton
INAKTÍV
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
|
csak úgy; kellemes ételek társaságában;illusztrációDarabokban ugyan, de megvan, amit most szeretnék. Az illatok töktik be az orromat, mintha az aromák már a számban lennének, hirtelen többet és még tudnék enni és rendelni, viszont tudom, hogy csak a „szemem kívánná”, nem tudnám valóban meg is tenni. Egyszer ettem annyit, hogy rosszul is lettem, annyira, hogy napokig csak egy kanyarra járt bennem minden, még a víz is szinte, azt hittem, sosem élvezhetem többé az ételek ízét és azt, hogy valamit kellemes érzéssel ehetek meg. Leülve, elhelyezkedve törlöm meg ujjaim megszokásból, mintha a port akarnám róla letörölni, majd felvéve a szeletet, harapok belőle egyet. Ráérősen rágom meg, még kicsit meleg, türelmesnek kell lennem, itt minden friss. Ez meglepő, megszoktam a hideg, hűvös pizzaszeleteket.
- Kettő pontot is adok – bólintok, mosolyt húzva ajkaimra, hogy az öröm kölcsönös, én is örvendek. Minden apró ismeretség fontos, ki tudja, hogy mivel fogom majd egyszer megkeresni őt, vagy fordítva, én kíváncsi vagyok mindig arra, mit hozhat a jövő, mi az, amit hozhat a sors, akárkiről is van szó. Meglátjuk, mi lesz az.
- Az unalom luxus dolga, mindenben van valami lehetőség, valamire – nagy bölcselet, de én inkább tényleg jobban szeretek mindent feltölteni valamivel, más nem azzal, hogy sétálok és látok világot. Még ha pici világot is.
- De a napom csendes volt. Vettem pár dolgot, gondolkodom hogyan fejezzem be az egyik régebbi festményem, vagy mi legyen az új. Ihletet gyűjtök, úgymond, az pedig néha jön, néha pedig… elkerül. Most még gondolkodom rajta, hogy melyik van velem – szórakozottan és bő választ adok neki, majd eszek magam is, ismét egy falat, finomabb, mint hittem. Elismerésem szól a hely felé, mert a pizzát annyi módon lehet elkészíteni, ahány módon el is rontani.
- És neked? Azt hiszem, láttalak téged a művészboltban, de lehet mégsem. Érdeklődsz iránta?
|
|
|
|
|
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos
Balázs atya
RPG hsz: 111
Összes hsz: 116
|
Thomas- Már ez is jó hír, hogy hajónak tűnik, az már félsiker - jegyeztem meg egy mosollyal a srácnak, jók voltak az ilyen visszajelzések, mert egy dolog volt az, hogy én mit gondoltam valamiről, s hogy más mit látott bele. Végre lemászhattam a létráról, bár lett volna még teendőm, de a karom jelzett, hogy mára ennyi volt, ilyenkor pedig jobb volt nem erőltetni a dolgokat.
A fiatalemberről közben kiderült, hogy régi házam tagja, öröm volt valakivel találkozni a navinéből, így volt miről beszélgetünk, s közben fel is törtek bennem a régi szép emlékek. - Komolyan? Nagyon jó! Szerettem azt az újságot, akkoriban még egy lány vezette, nagyon tehetséges volt - meséltem egy mosollyal. - Volt egy mágikus lényekről szóló rovat, mindig oda írogattam, meg akadt egy történelmi rész is, oda is szívesen írtam, de végül is, kiderült, hogy ez a szakma nem nekem való. Mindig sok hibát vétettem - tettem hozzá nevetve. S ha már szóba jött, elárultam, hogy pap vagyok. Úgy tűnt, ezzel sikerült meglepnem az ifjút. - Így gondolod? Nos, meglep, tudod erre sokan nem tudják, hogy ez mit jelent pontosan - sokaknak fura szerzet voltam itt a faluban, mióta ideköltöztem, s talán ez volt az első pozitív és őszinte reakció. Végül csak kiderült, hogy ennek mi az oka, hisz a fiatalember maga is keresztény volt. - Nahát, én is - újra elmosolyodtam, nem hittem volna, hogy még egy katolikus él rajtam kívül a faluban, ennek nagyon megörültem.
- Gyere csak, és ha már szóba jött a vallás, és említetted, hogy katolikus vagy. Hetente kétszer tartok igeolvasást a művelődési házban, ha szeretnél, csatlakozz! - lehetőségként dobtam fel a témát, nem volt ez kötelező, a faluban ez még amúgy sem volt elterjedt szokás, egyszerűen csak próbáltam megismertetni a fiatalokkal a Bibliát. Közben, mivel úgy tűnt, hogy tetszik neki a hely, előhúztam egy menükártyát, s oda is adtam neki meghívóként a megnyitóra. - Igazán nincs mit Thomas! Na gyere, megmutatom - előre engedtem, megmutattam neki a pultot. - Itt a háttér olyan, mintha az óceánra látnál rá a hajóról, ez egy illúzió. Ott pedig a falon bibliai történetek láthatók képekben, nézd csak meg. Egy nagyon ügyes művész festette őket - engedtem, hogy alaposabban is szemügyre vegye a képeket. - Na és Thomas, neked milyen céljaid vannak a jövőre nézve, minek tanulsz majd tovább? - kíváncsiskodtam, hisz nagyjából ennyi idős lehettem, amikor már el kellett dönteni azt, hogy ki merre tanul tovább.
|
|
|
|
|
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alex
(zárás)Még jó hogy hoztam magammal egy kis szopogatós cukorkát a tatyómban. Mármint még jó hogy nem felejtettem hozni a táskát, mert körülbelül két hete két marékkal dobáltam bele őket. Ez a fajta a kedvencem, mert elég pár másodpercig a számban lennie hogy áttörést hozzon, mesterien elmulasztja a torokfájást. Hiába, a mugli világban is vannak csodaszerek, amik megkönnyítették a gyerekkoromat. Mikor régebben fájt a torkom hűvös novemberi napokon, cukrot olvasztottam, majd tejjel öntöttem fel. El is készült a karamellás tej. Vagy ha egy hosszú túra után hazaérve begyulladt a szemem, kimentem a hátsó kertbe és kamillát szedtem. Felforraltam vízben, majd egy tiszta kendővel borogattam a szemem. Bizony már 7 éves koromban önállóan meg tudtam csinálni ezeket, igazi kis füveslányka voltam. Két értelmű a szó, úgyhogy kijelenthetem hogy a jó értelemben gondoltam el, a csinos kis kobakomban. Iszok rá egy kortyot a táskámból előkotort vízből, mert a limonádé elfogyott. A pizza is a végéhez közeledik, ezért bekapom gyorsan, és elrágcsálom. A nyelés után újabb korty vizet erőltetek magamba, majd végül minden figyelmemet Alexnek próbálom szentelni, és ezt jelezvén megtörlöm a számat, felhúzom komótosan a lábamat és felé fordulok.
- Kettő? Jé, köszi! Az páros szám. – örömködöm, és figyelem a fiút miközben eszik.
Úgy gondolom minden találkozásnak megvan a célja. Nem tudom Alexnek milyen célt adott a jövőre nézve, vagy hogy egyáltalán fogunk még találkozni, beszélni megint de örülök minden egyes találkozásnak, így bővíthetem az ismeretségi körömet.
- Jól mondod. Az ihlet az bizony jó dolog, csak néha nagyon erőlködnünk kell érte. – osztom meg a bölcsességemet, és megigazgatom a fejemen elhelyezkedő masnit.
- Elég jó volt a napom, és nagyon jók a szemeid. Engem láttál. Hogy is mondjam, érdeklődik irántuk de annyira nem nagyon hogy minden napomat nekik szenteljem. Szeretek én is festeni, néha napján táncolni, na meg persze énekelni is. De az csak takarítás közben megy. Téged mi fogott meg a művészetekben, és melyik a kedvenc irányzatod? – kérdezősködöm kíváncsian.
|
|
|
|
|
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos
Pötty :)
RPG hsz: 335
Összes hsz: 391
|
Zsófi - Azt hallottam, hogy egyre nagyobb divat már aranyvérű szinten is kötőjelesen továbbvinni a családnevet. Például ott van Andrássy Borbála, ő is Andrássy-Szász papíron, megkapta az anyja nevét is. Szóval simán lehet, hogy a te gyereked is mondjuk nem is tudom Vasváry-Bernáthy lesz. Mondjuk, ne akarj hozzámenni az apámhoz, de érted.
Megértem, hogy nem akar férjhez menni, nem is értem a kényszerítést, de mondjuk azt sem, hogy valakinek tényleg az az életcélja, hogy jó házasságot kössön. Azokat a lányokat, akiket aranyvérűként nevelnek, arra tanítják, hogyan szolgálják jól a férjüket. Hogyan legyenek jó feleségek, hogyan találjanak jó házastársat. A főnökeim között nem hiszem, hogy szerelmi házasság köttetett, pontosabban tudom, hogy nem az, de, ahogy az lenni szokott, a női érzelemvilág sokszínűségének és intenzitásának köszönhetően, mára már elmondhatom, hogy az egyik oldalról egy szerelmi házasságot látok. Ami a polgármestert illeti, úgy vélem, nem elégedetlen, szépen bánik a feleségével, és vannak pillanatok, amikor úgy néz rá, hogy én is zavarba jövök tőle. Az ilyenek szoktak a sírig tartani, de nem minden "jó üzlet" jó valóban. Ehhez kellett egy nagy adag szerencse.
Én magam képtelen lennék feltenni az életemet egy ennyire lutri dologra. Ha egy nap férjhez mennék valami csoda folytán, én a legjobb barátomhoz szeretnék hozzámenni. Olyan emberhez, akit szeretek, akibe tudok szerelmes lenni, és akivel képes vagyok átbeszélgetni egy életet. Tudom, hogy nagy elvárásaim vannak, és ennek okán talán sosem megyek majd férjhez, de szeretném hinni, hogy egy nap lesz valaki, akivel mégis meglépjük ezt. Egyáltalán nem vagyok a dolog ellen, sőt, a sok racionalitás alatt rengeteg romantika is megbújik, csak nem szeretem felfedni annyira az érzéseimet.
- Azonban, ha a nővéred meglépi, és férjhez megy, akkor neked vagy állati nagy szerencséd lesz, mert nem kell neked beteljesíteni ezt, vagy óriási peched, mert azt akarják majd, hogy kövesd az úton. De rendesek a szüleid, szóval nem hiszem, hogy félteni kéne a jövődet.
- Nincs. Egyszer-egyszer az apám felhozta a témát, hogy szeretné, ha biztosítva lenne a jövőm, de amikor észrevételeztem neki, hogy ez úgy is működött volna, hogy ha aranyvérűként nem fattyúnak bélyegezve növök fel, akkor nem pedzegette tovább. Nem hiszek az elrendezett házasságokban, de tekintve, hogy huszonöt évesen még sosem voltam kapcsolatban, nos, valószínűleg a magamfajták miatt találták ki ezt az egész elrendezettséget.
Kínos tudom, de én tudok nevetni a saját hátrányaimon. Tényleg nem volt még olyan kitartó férfi az életemben, aki három randin túl is akart volna, vagy, akit én akartam volna, de ilyennek is kell lennie, ezért is döntöttem úgy, hogy mindent elérek az életben, amit szeretnék. Megcsináltam a jogot, és az Erikához vezető út is egyre simábbnak látszik, kivéve, amikor limonádé ömlik rá, de hát nekem mindig van egy plusz megoldásom.
- Imádom a terveket! Miket tervezel?
|
|
|
|
|
