Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Olyan régen ettem már pizzát. Utoljára otthon, éppen aznap amikor megvettem mindent a sulihoz. Úgy döntök, délután ellátogatok Bogolyfalvára, de először jó lenne ha pizsamából átvedlenék ruhába. Felveszek egy sötétkék farmert, egy fehér inget, és egy menő fekete masnit. Nem olyan kislányosat, igazi menő motoros masnit. Lemegyek megreggelizek, utána átlibbenek a Könyvtárba úgy is régen voltam már. Kis fecsegés után két könyvvel felszaladok a körletbe, leteszem a szekrényemre a könyveket, felöltözök és útnak indulok. Egész út alatt fütyürészek, integetek annak akit ismerek. A faluban megtetszik egy kirakatban pár ruha, ezért úgy döntök visszajövök még. Elérem a Pizzaházat. Én így hívom, pizzaház. Belépek, kellemes lágy zene szól, és elég szép emberek vannak bent. Szép ember alatt, kedvesnek tűnő vidám arcokat értek. Elég gyorsan sorra kerülök, kettő kukoricás sonkás pizza, és egy limonádé kíséretében leülök egy ablak melletti helyre. Olyan jó itt a melegben ülni, és nézni kint a nagykabátosokat ahogy járkálnak balra-jobbra. Ezen tűnődve beleharapok a pizzába, mármint az egyik ujjamba, kicsit felszisszenek, majd egy kicsit lerázom hogy ne bizseregjen. A pizza irtó finom, nem hiába dicsérik ennyien. Jártam már itt párszor, és szeretnék minél előbb törzsvendég lenni. Éppen szűrcsölöm a az italamot, amikor meghallok egy kellemes basszusú hangot. A nevére nem emlékszem, de ismerem valahonnan. Persze! Háztársak vagyunk.
-    Szia! Csak nyugodtan, foglalj helyet! – mosolygok rá, majd mutatok a székekre, hogy válasszon magának, hogy hova szeretne ülni.
-    Ha jól emlékszem, akkor te mestertanonc vagy. Jól mondom? ÖÖ… bocsánat a nevedre nem emlékszem. – szégyenkezős mosolyt villantok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szeretnék egy szót kinyögni. Nem megy, mert elkezd kaparni a torkom. Nem tudom, utóhatás érzésem van. Egy hónapja körülbelül elkapott egy szaftos influenza járvány, persze már pár hét óta túl vagyok rajta. Iszonytató volt, köhögés, torokfájás. Kaparás. Remélem ez valóban egy kicsi utórengés, és nem kerülök bele megint valami betegségbe. Szólás helyet kortyintok egy tekintélyeset, majd csukott szemmel lenyelem. Egy kicsit mintha kezdene múlni, mert már annyira nem szabdalja ezer kés a torkom. Köhögök egyet, és szinte felszabadultan sóhajtok. Bizony jól esett, mert majdnem teljes elmúlt, de azért még lehet érezni. Harapok egy falat pizzát, lenyelem majd szóhoz jutok:
-    Na akkor egy pont nekem. Zayday vagyok, így személyesen örvendek! – villantom a fiúra a legszebb mosolyom, majd folytatom az evést.
A pizza az egy igen jó dolog, amit nagyon későn fedeztem fel. Nem tudom, 12 lehettem amikor mindez történt. Kiskoromban szerettem egészségesebben táplálkozni, mint például gyümölcsök illetve tejtermékek, bevallom féltem az effajta ételektől. Azután egy barátom születésnapi partiján megkínáltak, én pedig hogyan is utasíthattam volna el. Az első falatot nem éreztem, mert annyira magával ragadott az izgalom. Pár másodperc múlva már el is fogyott a tányéromról, így szaladtam repetázni. Persze jó ha egészségesen élünk, de én sosem tudok nemet mondani egy jó hamburgerre, pizzára vagy bármilyen hizlaló húsos kajára.
-    Na, mesélj valamit Alex. Nagy unalmamon, egy jó sztori segítene. Milyen volt a napod? – kérdezem.
Bekapom a pizza maradékát, megtörlöm a számat a szalvétával, kortyintok egy újabb limonádét, majd figyelmesen várom a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Még jó hogy hoztam magammal egy kis szopogatós cukorkát a tatyómban. Mármint még jó hogy nem felejtettem hozni a táskát, mert körülbelül két hete két marékkal dobáltam bele őket. Ez a fajta a kedvencem, mert elég pár másodpercig a számban lennie hogy áttörést hozzon, mesterien elmulasztja a torokfájást. Hiába, a mugli világban is vannak csodaszerek, amik megkönnyítették a gyerekkoromat. Mikor régebben fájt a torkom hűvös novemberi napokon, cukrot olvasztottam, majd tejjel öntöttem fel. El is készült a karamellás tej. Vagy ha egy hosszú túra után hazaérve begyulladt a szemem, kimentem a hátsó kertbe és kamillát szedtem. Felforraltam vízben, majd egy tiszta kendővel borogattam a szemem. Bizony már 7 éves koromban önállóan meg tudtam csinálni ezeket, igazi kis füveslányka voltam. Két értelmű a szó, úgyhogy kijelenthetem hogy a jó értelemben gondoltam el, a csinos kis kobakomban. Iszok rá egy kortyot a táskámból előkotort vízből, mert a limonádé elfogyott. A pizza is a végéhez közeledik, ezért bekapom gyorsan, és elrágcsálom. A nyelés után újabb korty vizet erőltetek magamba, majd végül minden figyelmemet Alexnek próbálom szentelni, és ezt jelezvén megtörlöm a számat, felhúzom komótosan a lábamat és felé fordulok.
-    Kettő? Jé, köszi! Az páros szám. – örömködöm, és figyelem a fiút miközben eszik.
Úgy gondolom minden találkozásnak megvan a célja. Nem tudom Alexnek milyen célt adott a jövőre nézve, vagy hogy egyáltalán fogunk még találkozni, beszélni megint de örülök minden egyes találkozásnak, így bővíthetem az ismeretségi körömet.
-    Jól mondod. Az ihlet az bizony jó dolog, csak néha nagyon erőlködnünk kell érte. – osztom meg a bölcsességemet, és megigazgatom a fejemen elhelyezkedő masnit.
-    Elég jó volt a napom, és nagyon jók a szemeid. Engem láttál. Hogy is mondjam, érdeklődik irántuk de annyira nem nagyon hogy minden napomat nekik szenteljem. Szeretek én is festeni, néha napján táncolni, na meg persze énekelni is. De az csak takarítás közben megy. Téged mi fogott meg a művészetekben, és melyik a kedvenc irányzatod? – kérdezősködöm kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem hiszem, hogy én most itt akarok lenni. Egy velem egyidős, de a Rellon házba járó srác ma reggelinél odajött hozzám. Fogalmam sem volt róla, hogy vajon mit szeretne tőlem, mert eléggé elkerülnek azok akik nem ismernek. A háztársaimmal is megpróbálom minél jobban tartani a kapcsolatot, de elég nehéz főleg idén a végzős évben. Az már jó, hogy még senki nem hajtott el ha leültem mellé. Mindenkivel kellemesen elszoktunk beszélgetni, olykor néhányukkal tartunk közös programokat, amik ki szoktak kapcsolni. Szükségem is van rá, mert az idő múlása még fájóbbá teszi apám emlékét. Még mindig érzem az ingjében az illatát, egészen Atlantából cipeltem magammal ide a kastélyba. Mikor egyedül vagyok, akkor néha beszélgetek és apámmal. Tudom, hogy ő már nem létezik és soha többé nem hallom a vidám mosolyát, de jó vele beszélgetni. Mindig tudom miről mi lenne a véleménye, vagy mit is tanácsolna. Szóval, a srác elég magabiztosan elhívott a cukrászdába, ami a faluban van. Igent mondtam, mert jó érzés lenne egy új emberrel ismerkedni. Talán, komolyabb is alakulhat majd köztünk. A kávém felett már türelmetlenül kezdem az órát nézni, még a sütit nem is kértem ki. Nyílik az üzlet ajtaja, és odajön hozzám egy lány. Azt mondja hogy a fiúnak valami baja lett és a gyengélkedőn fekszik. Más nem is hiányzott, és ma már meg sem tudom látogatni mert nemsokára vacsora van. Holnap reggel sort kerítek rá, meg köszönöm a lánynak hogy szólt aki már fut is ki a pasijához. Na, ennek a délutánnak is lőttek megint magamban maradtam. Közeledő léptek zaját hallom, talán a lány jött vissza?