37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: « 1 2 ... 32 ... 40 41 [42] 43 44 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2020. december 5. 21:18 | Link


Bólintok egy aprót, elvégre nagyon kedvesnek nézett ki a néni, akiről még mindig szentül hiszem, hogy a polgármesterhez tartozik. Valahogy így képzelek el egy polgármester anyukát. Mindenki tiszteli, mindenki kedves vele. Nem azért, mert a fia a polgármester, vagyis, nem csak azért, hanem mert a néni jóságos, kedves arcú. Azt hallottam, hogy a polgármester inkább marcona férfi, biztos az apukájára ütött. Én is inkább apára hasonlítok, legalábbis szeretném ezt hinni, de a bennem élő lény mindig anyához fog kapcsolni. Megkérdezném, hogy ki a néni, de inkább nem teszem, mert ha meg nem ő az, akkor tudom, hogy nagyon rosszul fogom érezni magam, mert félreértelmeztem a néni megjelenéséből a titulusát, szóval majd egy nap úgyis kiderül, hogy kinek tetszik lenni valójában, és akkor már fel leszek rá készülve, azt hiszem.
- Azt láttam, hogy a Fő utczán nagyon sokan sétálnak és sok az üzlet. A Boglyas téren csak átjöttem eddig, amikor a keresztanyám kijött elém, akkor. De besötétedett addigra már. A keresztapám barátnője szerint majd akkor lesz a tér igazán hangulatos, amikor felkerülnek a díszek a hónap közepén.
Valamennyire azért már beszéltek a helyről, de az elmúlt pár napban csak órán voltam, enni mentem a nagyterembe és egy nagy fürdés után aludni tértem. Teljesen leamortizál az, hogy korán kell kelni, hogy nem én döntöm el, mihez van kedvem, hanem tanrend mondja meg, és ott van az, hogy ha felkelek valakinek a szuszogására, akkor már nem tudok visszaaludni. Szóval olyanokkal se nagyon tudtam beszélni, akiket ismerek, és még se Ambrózy tanár úrral se találkoztam, se a saját kis kutatásomban nem haladtam. Nem lesz egy így jó, az állandó fáradékonysággal.
- Akkor azt hiszem, a falu határa a nekem való. Szeretek elvonulni.
Nem, ez így nem pontos, inkább nem szoktam még meg, hogy ennyi ember vesz körül. Az ünnepélyek alkalmával sokszor sokkal többen is vannak, de az csak néhány óra, nem állandó. Előtte és utána tudok a szobámban pihenni, itt azonban állandóan van valaki az aurámban.
- Igen, pár napja. Eddig magántanuló voltam, most a keresztszüleim felelnek értem. A keresztapám eljött volna velem, de éppen nála voltak a prefektusok, úgyhogy nem akartam, hogy miattam félretegye a munkát, szóval csak pénzt adott.
A zsebembe nyúlva előhúztam a galleonokat, az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy mennyi pénz van nálam, nem ismerem az értéküket, sosem költöttem még pénzt, de próbálok határozottnak tűnni, mint akit nem lehet átverni, pedig dehogynem.
- Ön régóta lakik itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
Írta: 2020. december 6. 12:59 | Link

Nem várok sokat, szerencsére. Ilyenkor minden egyes kinn töltött perc magában hordozza kissé a meghűlés esélyét, vagy csak én lettem ennyire elővigyázatos? Anyám túlzó gondoskodása, ami a legkisebb gyereknek jutott, természetesen kiütközik ilyenkor, de pont hogy kezdem végre elhagyni a jó vastag öltözeteimet, mert szerintem a vékonyabb kabátjaimban sokkal jobban meglátszik a formám, hiába vannak még mindig pálcikalábaim. Szóval, bár korábban örültem a pufi felsőknek, mert nem volt kivehető, hogy mennyire vékony vagyok, azért az utóbbi időkben arra is ügyelek, hogy a felsőbb évesek divatját kövessem. Valami változik, be kell vallani, és ez egy nagyon kicsit már a lázadás szaga, mert ha az otthoniak tudnák, lenne hozzám egy-két szavuk.
Dörmögve én is üdvözlöm őt. A két puszitól kissé elpirulok, de már megszoktam Karolától, hogy nálam sokkal jobban ki tudja magát fejezni, ha az érzések kimutatásáról van szó. A puszik hidegek, majdnem össze is rezzenek, de ez egy újabb ok arra, hogy végre betérjek a cukrászdába és kikérjem magamnak a forró csokimat.
Biztosan akartam ezt? Máris úgy érzem, mintha egy hatalmas reflektorfénnyel világítanának rám. Beérve automatikusan egy félreeső asztalt célzok meg, hogy még véletlenül se hallják mások is a beszédemet, de ezen felül is muszáj lesz halkan szólnom a diszkréció miatt.
- Hát... nem tudom, hogy mit is mesélhetnék - szabadkozom zavaromban, mint akinek borzasztóan kellemetlen magáról beszélnie. Lehuppanok a székre, aztán kihúzott háttal megpróbálom összeszedni a gondolataimat. - Megint azt érzem, mintha senki nem akarna észrevenni. Nem vagyok érdekes. De nem baj, nem akartam sohasem a menők közé tartozni. És végül is te itt vagy nekem - sóhajtok kínosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 747
Összes hsz: 1110
Írta: 2020. december 6. 18:33 | Link
Andrássy Borbála


Figyelemmel hallgatja a lánykát, ahogy elmeséli a hősnőnk által említett helyekkel kapcsolatos információit és tapasztalatait. Szavaiból kikövetkezteti, hogy keresztszülei nem alkotnak egy párt és, hogy valószínűleg nem a közeli települések egyikéről érkezett. Ha így volna akkor jobban ismerné a várost. - Így igaz, a tér olyankor egyszerűen gyönyörű - emlékszik vissza az elmúlt évekre, amikor még ugyan szüleinél laktak, de mindig ellátogattak a szóban forgó helyszínre - Van egy klassz korcsolyapálya, minden csodás fényárban úszik és ragyog. Fűszeres forralt bor illata keveredik a frissen, parázs felett sült kürtőskalácséval - ajka elbűvölt mosolyra húzódik a maga elé idézett aromákra és képekre. Kedvenc időszaka a karácsonyt megelőző néhány hét, s ezt az ünnepet szereti a legjobban, amióta csak az eszét tudja. Imolával és szüleivel együtt készülnek, díszítenek és sütnek-főznek ilyenkor. Idén pedig Marcell is velük fogja majd tölteni - reményei szerint - azt a néhány meghitt és békés napot. Már épp elkalandozna a figyelme, amikor Borcsa ismét megszólal, ezzel húzva vissza Elektrát ábrándjaiból. - Néha tényleg kell is egy kis csend és nyugalom az embernek - ért egyet bólogatva és mosolyogva veszi tudomásul, hogy előtte a pár már épp fizet. Azután eszébe jut, hogy az ő utolsó elvonulását Manson, vagyis valódi nevén Tikki, a metál barát, fehér kakadu törte derékba, de ez most mellékes. A falu határa tényleg békés vidék. A fák most kopárok, a szél suttogva bujkál ágaik között és minden olyan várakozással teli. Ott van a levegőben a közelgő havazások ígérete. A talaj fagyos, az állatokat is alig lehet már megneszelni. Ezek a gondolatok keringenek hősnőnk fejében mindaddig, míg ismét meg nem hallja a lány hangját, ahogy épp megválaszolja imént feltett kérdését. - Melyik ház tagja lettél? - kérdezi, mert az eddig megtudott információk mellé, azt is megtudta Borcsától, hogy keresztapja az egyik háznak vagy a vezetője, vagy a vezetőhelyettese. Marci nem említette, hogy volna keresztgyermeke, bár nem igazán jött ilyesmi szóba köztük mostanában. Persze az sem garancia semmire, ha megtudja a lányka melyik tagja a négy közül, de támpontnak már elegendő lehet. Közben sorra kerül. Nem válogat soká. Kikéri a pillecukor szeleteket, majd magának egy triplacsokis tortaszeletet, hozzá pedig egy narancsos forrócsoki, sok habbal, majd míg vár a rendelésére hátrafordul. Ekkor látja meg a tini tétova pénzszámolását. - Azt hiszem abból, ami a kezedben van egy kört állhatnál itt mindenkinek - jegyzi meg futólag rápillantva a jókora összegre. Nem sajnált a lánytól semmit a keresztapja, ez biztos, ahogy az is, hogy nem Marci az illető. Mivel neki a háza alapján aligha van komoly vagyona, ilyen nagy likvid összege meg pláne nincs. Legalábbis hősnőnk tudomása szerint. - Szívesen segítek a fizetésnél. Aztán, ha gondolod ülj le mellém, és akkor el is magyarázom, mi mennyit ér, hogy legközelebb ne kerülj kellemetlen helyzetbe - mosolyog Borcsára hősnőnk, majd kicsit arrébb húzza megkapott pakkját, hogy a hűtőpult elé engedje a lánykát, aki így már minden süteményt jól megmustrálhat, mielőtt választana. A pultos kedves mosollyal figyeli őket és türelmesen várja a fejleményeket. - Lassan egy éve költöztem vissza. Előtte a fővárosban laktam, viszont a környéken nőttem fel és én is a Bagolykőben jártam, mielőtt újságíró lett volna belőlem - meséli el élettörténetének durván zanzásított verzióját, nem titkolva foglalkozását. Azzal már egyszer megjárta, nem is olyan régen, elég csúnyán. Így most már inkább minden új ismeretség megkötésekor hamar elárulja, hogy elkerülje az esetleges összes félreértést. Mondjuk kétli, hogy ez a lány megbotránkozna rajta, hogy egy firkásszal került kapcsolatba, ám sosem árt megelőzni a bajokat, ha az az ember módjában áll. Míg vár ujja hegyével levesz egy kis habot forrócsokija tetejéről. Szereti, hogy itt valódi tejszínből készítik, aminek selymes és telt íze lágyan terül el nyelve hegyén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. december 6. 20:11 | Link
Beni

Miközben örömmel közeledtem Beni felé, észrevettem, hogy valamelyest megváltozott az öltözködési stílusa, ami egyébként szerintem passzolt amúgy hozzá, egy kicsit meg is lepődtem. Talán kezdett kisfiúból felnőtté válni, ezt persze nem akartam szóba hozni, mert ki tudja, hogyan reagálna. Így maradt a kedves üdvözlés, bár szokásához híven ő most sem csattant ki úgy az örömtől, ahogy én, na de tudom ám, hogy a lelke mélyén azért szeret. - Szuper rajtad ez a kabát, sokkal szélesebbek benne a vállaid, de nem fázol benne? - egy kedves megjegyzést csak hozzáfűztem, aztán ha nem tolt el, a karjába karoltam, hogy addig úgy sétáljunk a cukrászda felé. Szegénykém elég szótlannak tűnt, így odafelé menet inkább én meséltem pár dolgot a sulival kapcsolatosan, majd ha sikerült letelepednünk bent, akkor végre rákérdeztem, hogy mi is a helyzet.
- Na szép, ezt most úgy mondtad, mintha ez neked tök ciki lenne, hogy “csak” én vagyok - ezen meg is sértődhettem volna, ehelyett inkább csak mosolyogtam, mert ahogy egyre jobban megismertem őt az évek alatt, úgy rájöttem, hogy ha érzelmekről van szó, akkor nem igen tudja kifejezni magát. Ráadásul most is meglehetősen szótlan volt, de nem akartam faggatni arról, hogy mi a helyzet a családjával, megoldódtak-e a problémák, mert ha szeretné, úgyis el fogja mesélni. - Egyébként meg ez nincs így, csak egy kicsit össze kéne kapnod magad, hogy ne legyél ennyire önbizalomhiányos - mondtam ezt én, mintha nekem ez idáig olyan sok lett volna. - Amúgy is…azt csiripelték nekem a madarak, hogy van egy lány, akinek nagyon tetszel. Szerintem randira kéne hívnod - kezdtem bele, részben ezért is akartam vele dumcsizni, mert szerettem volna, ha végre megfeledkezik a Theonnal történtekről, és újra életre kap. Közben odasétált hozzánk az egyik kiszolgáló, kedvesen érdeklődött, hogy mit kérünk. - Nekem egy forró csoki lesz, és egy szelet francia krémes - ezer éve nem ettem már, ezért is rendeltem ezt, majd megvártam, míg Beni is kér. - Szóval? Kíváncsi vagy, hogy ki az a csaj? - fel-le vonogattam a szemöldököm egy mosollyal, szerettem volna egy picit jobb kedvre deríteni őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2020. december 7. 12:50 | Link


- Elképzelve is nagyon szép.
Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz, amikor már tényleg minden fényárban úszik, amikor az illatok a telet idézik, a karácsony közeledtét. Szeretnék otthon lenni karácsonykor, de tudva, hogy milyen közel van, nem látok rá reális esélyt. Az anyukám nagyon haragtartó, emlékszem, amikor a nővéremről kiderült, hogy nagykorúsítatta magát és férjhez ment, úgy beszélt vele, mint egy idegennel, és amikor nem jöttek el a vacsorára, mert Balázs kórházba került, egész végig negatívan nyilatkozott Koriról és még azért is megsértődött, mert Balázs meg mert halni, éppen akkor, amikor inkább hálásan kellett volna ajándékokat nyitnia. Anyukám szívéből nagyon könnyen ki lehet esni, és szinte lehetetlen oda visszakerülni. Szerintem sem Kori, sem Andris nem volt képes ezt megugrani, csakhogy velem ellentétben, ők nem is akartak visszakerülni, mert nekik volt addigra szerelmük és munkájuk, barátaik. Én csak azt tudom, hogy jelenleg nagyon szeretnék hazamenni, mert félek a világtól és félek saját magamtól is, félek a kígyótól, hiába tanultam meg együtt élni vele, és dominánsan viselkedni emberi alakban.
- Rellon. Nem igazán azért, mert odaillek, hanem Nora és Damyan miatt, szem előtt vagyok, és ha már úgyis ők vigyáznak rám, így mint házvezetők, nekik mondják el, ha nem teljesítek jól vagy éppen valami gond van velem.
Mondjuk nem hiszem, hogy éppen úgy néznék ki, mint egy huligán, akinek hátra kéne kötni a sarkait, mert nem tud viselkedni. Az órákon kiszemeltem üres helyeket középen, hogy ne legyek feltűnő. Hátra a javíthatatlanok, a renitensek és a szerelmes párok ülnek, előre az eminensek és azok, akik valamelyik tanárba vannak beleesve. A középen ülők láthatatlanak, és nekem pont arra van most szükségem, hogy ne vegyenek észre.
- Oh, akkor jó sok pénzt adott. Lehet azt hiszi, hogy sokat eszem.
Bár nem pont úgy nézek ki, mint aki olyan sokat enne, meg aztán kielégítő az étkezés a kastélyban is. Hálásan pillantok fel a hölgyre, aki segít nekem fizetni és még le is ülhetek hozzá, így azért könnyebb, mint egyedül. Látod keresztapu, megy ez nekem. Legalábbis valami olyasmi, alakul, na. Választok egy narancsos étcsokis tortaszeletet és hozzá keserű forrócsokit, meg egy pohár vizet, mert szeretem kiöblíteni a számat pár korttyal, nem szeretem, ha a csokitól olyan ragadós marad. A fizetésnél figyelem, hogy az aranypénzért cserébe kapok ezüstöket és bronzokat, ezeket a zsebembe rejtem, amíg helyet nem foglalunk.
- Én is a fővárosban laktam, vagyis Budanekeresden, a villanegyedben. A szüleim most is ott laknak, mert az anyukám házasságszerző, és a fővárosba könnyebb eljutni vidékről, mint vidékről vidékre. Én eddig csak koszorúslány voltam, de az nem igazi hivatás, csak szeretem csinálni.
Nem minden menyasszonyt vagy vőlegényt ismertem személyesen, de jó volt velük megismerkedni. Nem titkoltan, így lettem bevezetve én is az aranyvérű társadalomba, mielőtt prezentáltak volna, mint a piac legújabb darabját. Csakhogy, a prezentálás elmaradt, és jelen állás szerint nem is hiszem, hogy lesz. Talán nem is olyan nagy baj ez, hiszen a testvéreim pont ennek hiányában lettek boldogok.
- Én még nem tudom, hogy mi szeretnék lenni, ha felnőtt leszek, nem tudom, hogy van-e tehetségem bármihez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 747
Összes hsz: 1110
Írta: 2020. december 8. 09:45 | Link
Andrássy Borbála


Egyetértenek a tél és az adventi csodavárás szeretetében. Ennek nagyon örül, de csak mosolyogva bólint a lány szavaira. Hősnőnk szereti megosztani rajongását - pesze midig csak a helyzethez mért mennyiségben - másokkal, akik esetleg még oszthatják is véleményét. Ezután kiderül, mert Borcsa igen közlékeny, hogy a keresztszülei ugyanazt a házat irányítják, amit a tini erősíti. A Rellont. - Annak idején én is közétek tartoztam - jegyzi meg Elektra érezhető büszkeséggel hangjában. Zöld-ezüstnek lenni akkoriban nem volt egyszerű, a sok előítélet miatt, melyek jó része - sajnos - nem minden alapot nélkülöző. Mégis örül, hogy oda osztotta be egykor a süveg. Tökéletes példa rá, hogy onnan is kikerülhetnek az igazságért és a nagyobb jóért tenni kész emberek. - Nem furcsa, hogy négy szemmel vannak rajtad éjjel nappal? - kérdezi, mivel anno neki biztosan az agyára ment volna, ha ilyen módon figyelik. Megvolt az ő szüleinek arra a maguk módszere. Apja, bölcsessége és kedvessége mellett igen következetes és egyenes ember, őt sohasem tudta átverni. Míg anyja, mondhatni katonás elvekkel felvértezve nevelte, amit saját apjától tanult. Elektra nagypapája - aki boszorkány neje korai elvesztése után, lányait egyedül nevelte - ugyanis ezredesi rangban szolgált a seregben. Nem csoda hát, hogy az őszinteség, az igazmondás, egymás tisztelete és a nyílt kommunikáció mind a mai napig jellemzi a Rothstein családot. Természetesen a mély, kölcsönös és megkérdőjelezhetetlen erejű szeretet és összetartás mellett. Férje és kisfia halála után Róbert és Iza tartották életben. Nekik köszönheti, hogy most itt állhat. Átsegítették őt a legsötétebb órákon, s most is mellette állnak. Bármikor számíthatnak rájuk ő és Imola. - Mond, hogy te nem vagy az a "csak egy gyümölcssalátát kérek" fajta lány! - reagál a lány étkezéssel kapcsokatos mondatára, a rá jellemző kendőzetlenséggel. Velük sincs baja, mindenki azt eszik amit szeret, csak mindig is jobban megtalálta a közös hangot, a hozzá hasonlóan süteménypárti emberekkel. Egy fánk mindfelett! Ez az egyik titkos jelmondata. A másik meg az, hogy Életemet és véremet egy jó kávért! Hála az égnek Borcsa az ő embere, hiszen választása nem könnyű semmiségekre esik. - Azért csak csínján a csokor elkapkodással! Mert aki sokszor koszorúslány, az a végén nem lesz menyasszony - reflektál vidáman mosolyogva, immár egy csendesnek mondható asztalka mellé elhelyezkedve. A huszonhét idegen igenben is csak a véletlenen, meg a forgatókönyv írókon múlt, hogy a huszonyolcadik "igen" már élesben ment a főszereplőnek. Belekortyol forrócsokijába. Nagyon jó állaga van, de talán kicsit túl geil. Az Espressoban a kedvenc - továbbra is udvarolgató - pincére már eleve keserű alappal készíti el számára. - Mindenki tehetséges valamiben. Érdemes abból kiindulni, hogy megtaláld, te miben, amiket szeretsz - javasolja meggyőződéssel. Saját tapasztalata, hiszen amikor aurornak készült, akkoriban mások védelme érdekelte. Frissen megszeretett mugli szuperhőse vezette erre az útra. Aztán rájött a szavak és az igazság nyilvánosságra hozásának módján méginkább a nyomdokaiba léphet. Így lett belőle riporter. Borcsa előtt is bizonyára számos út nyílik majd meg, ha jobban megnézi mi vonza, mit szeret csinálni, vagy épp jön rá, hogy mihez nincs egy csipetnyi affinitása sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. december 10. 20:16 | Link
Nagybátori-Szabó Márton

Helyeselve hümmög. Valóban azt kéne tennie, többször elment mára a férfi irodája előtt, de még nem mert bekopogni. Ez pont olyan, mint a pszichológus, akihez megígérte, hogy járni fog, de mégsem ment a közelébe. Nem hallott semmi rémisztőt a férfiról, sőt... jó, igazából csak azt mondták, hogy kedves, de neki valahogy mégis nehezére esik elszánnia magát. - Még szerencse, hogy van időm. - Nyugtatja halkan magát. Ha mestertanonc lenne, már sokkal problémásabb volna a helyzet. Persze tudja, hogy lassan legalább egy területet illene választania, ami valószínűleg így is-úgy is a zene lesz, hiszen az az egyetlen, amiben igazán ki tud teljesedni, mint Palotás Polli. - Majd lejátszom Neked. Kár, hogy nem tudod hallani, ami a fejemben van.... - Az sokkal egyszerűbb lenne, akkor nem kéne kottáznia, sőt még zongorát sem kerítenie ahhoz, hogy megmutassa Marcinak mire gondol. Nem egy nagyzenekari  ember a leányzó, hiszen frászt kap a hatalmas hangerőtől, de több darabját vonós kísérettel képzelte el. A dobot utálja, de egy-egy drámaibb részt gyönyörűen ki tudnak emelni, még ha odabent ettől ő egy picit  meg is hal. - Zongorára írok főleg. De néha szeretek mást is. Egy kis fűszert, ahogy apu mondaná. - Neveti a fejét csóválva. Mindig azt mondja rá, hogy több fűszer kéne neki, mert mindenből csak az egyszerű meg a megszokott dolgokat szereti. - Szívesen játszanék majd egyszer másik hangszeren is.- Évekig elzárkózott a többi hangszertől, kisebb korában, egyszerűen csak odacsapta, hogy mert nem. A vonósokról tudta, hogy bántották az ujját és ettől sírnia kellett. Azóta már nagyobb és keményebb, de a kedve nem túlzottan jött meg hozzájuk. Talán valamilyen fúvóshoz kéne nyúlnia. - Jó neked, hogy szeretsz emberek előtt zenélni. - Jegyzi meg halkan szétnézve a tömegen. Néhány éve nem tudott volna ilyen nyugodtan ülni, nagyon rosszul érezte volna magát az emberek karattyolásától meg a mellettük elhaladó tálcáktól, de ma már sokkal könnyebb. A világ nem változott, ő tanulta meg jobban kezelni. Nem jó érzés, de elfogadja. Mosolyogva bólogatva megköszöni a felajánlást. Remélhetőleg valahogyan túléli a nehezebb részeket. Nagyon szerencsés, hogy ilyen sokan segítik, amióta idejött. - Komolyan? Azt hittem, hogy csak mi veszünk ilyeneket. Te is a teásat szereted legjobban? - Kérdi reménykedve. Csakis a teás lehet a jó, semelyik másik. - A PEZ cukor finom még, jobb, mint a legtöbb varázslós. Nem undi, nem csinál semmit... csak cukor. - Ha már mugli édesség, akkor fontos megemlítenie ezt. Nem olyan sokat szeret közülük, de ezt nagyon. A varázslók finomságaiban a váratlan trauma élmény nagyon zavarja, ennek a hiányát nagyon élvezi a mugli édességekben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2020. december 11. 11:28 | Link


- Tényleg? Ennek nagyon örülök, jó háztársakkal találkozni, akik tudnak mesélni a régebbi időkről.
A mostot ugye én magam is átélem, de szívesen ismerkedem a múlttal, mindazzal, ami oda vezetett, hogy a ház a mai formáját öltse. Igazán örülök, amikor valaki azt mondja, hogy ő is Rellonos volt, arcomon boldog mosoly terül szét ilyenkor.
- Eddig is mindig figyelve voltam, én örülök is neki, hogy tudják, merre járok, meg mi a helyzet velem.
Tudom, tudom, rossz válasz, de jelen állapotomban, tudva, hogy bármennyire is odafigyelek, bármennyire is összhangban vagyok a kígyóval, akadhat olyan eset, hogy nem vagyok képes uralkodni magamon, vagyis inkább rajta. Még mindig nem tudom a bennem lakozó vadállatot egynek kezelni velem, még mindig érzem, hogy a gondolataimban van egy vékony réteg, ami azt sugalmazza, hogy nem akarok egy lenni vele. Talán mert félek a végtől, félek attól, hogy nem élhetek eleget emberként, mielőtt elragad a szörnyű vég, és örökké a nyálkás testben ragadok. Nem akarok én lenni a kígyó, de gondolataimmal próbálok nem utalni neki rá, mert lehet, hogy azzal siettetném az átváltozást.
- De amúgy nagyon lazák és jófejek. Damyan nagyon sokat tanított nekem arról, hogy a világ elfogad engem, hogy nem baj, ha nem olyan vagyok, mint a nagy átlag, mert az ő barátnője is különleges, mégis szeretik, ő is, más is, ráadásul nagyon régóta, majdnem egy évtizede, ez sokat segít nekem is. Nora pedig nagyon vagány nő, egy amazon, gyönyörű és erős, a példaképem, olyan ember, amilyenné én is nagyon szeretnék válni. Az, hogy nem csak párszor látom őket évente, hanem most velük vagyok, nagyon jót tesz szerintem a személyiségemnek.
Mondjuk én magamat úgy jellemezném, hogy a mindig van hova fejlődni típusú lány, aki valahol nagyon a kezdetleges szinten van, és minden és mindenki formálja őt. Hatással van rám minden apróság, és most bármennyire is vagyok zavart, tudom, hogy ez az új élethelyzet segít majd helyrebillenteni.
- Nem, normális adagokat szoktam enni.
Emelem fel a kezem védekezőn. Általában, de van olyan, hogy valamit a kígyó megkíván, húst leginkább, és akkor nincs az az opció, hogy nem eszek addig, amíg ő jól nem lakik. Olyankor képes vagyok több ember helyett is enni. De tényleg, leginkább a hússal van így, arra szoktam vágyni a normálisnál is jobban. Nálam szóba se jöhet az, hogy mondjuk vegetáriánus legyek. Tény az is, hogy ilyenre soha nem is gondoltam. Mélyet szippantok a levegőből, olyan jó érzés és boldogsággal tölt el ez a sok finom illat. Most egészen biztos, hogy csak én vagyok jelen, csak én vágyom arra, hogy a saját rendelésemet fogyasszam.
- Áh, nem nagyon érdekelnek a fiúk.
Vonom meg a vállam mosolyogva, és inkább egy szeletet kanyarítok a választott süteményből. Jó választás határozottan. Elgondolkozom az előző mondatomon, eszembe jut az az éjszaka, meg az üvegezés, amikor a fiúkkal csókolóztam, meg a lányokkal, amikor lányt pörgettem, és tényleg, csak arra tudok gondolni, hogy nem volt egyik srácnál sem az a nagy élmény, aminek lennie kellett volna. De lehet csak azért, mert egyik sem jelentett semmit.
- Akkor citerázni fogok egész életemben. Hogyan találja meg az ember azt, amit csinálni szeretne?
Pillantok fel rá a süteményemből, mert mondhatjuk úgy is, hogy azért még híján vagyok az életvezetési tanácsoknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 747
Összes hsz: 1110
Írta: 2020. december 13. 09:09 | Link
Andrássy Borbála


Nosztalgikus érzések melengetik meg a szívét és ülnek ki ugyanezek vonásaira. Ma már kellemesen édes szájízzel gondol vissza azokra az időkre, amikor a padokat koptatta. - A mágiatörténet terem középső padsorának ötödikén, ha azóta el nem tűntették, van egy R.E. monogram meg egy hertagram bevésve - kúszik széles mosoly ajkára, majd belekanalaz a forrócsokijába - Az én voltam, meg a világ legunalmasabb dulplaórája, valaha - meséli és elhatározza, ha legközelebb, munka ügyben arra jár, megnézi majd. Szeret visszamenni. Felnőttként nagyon más a Bagolykő, mint egykor diákként. Közben Borcsa elmeséli, hogy kedveli a rá háruló figyelmet, főleg, mert a két nevezett szemmel tartója laza és nem mellesleg a rokona. Mindkettejükről kap még pár, ifjontian elfogult háttérinformációt, melyeket ugyan megjegyez, de a lány jobban érdekli. Talán saját lánya kamasz mását látja meg benne egy pillanatra. Érdeklődése, ennek fényében iránta, hátsó szándéktól mentes - A maga nemében mindenki különleges - jegyzi meg, majd villájára tűzi az első falatot abból a bizonyos triplacsokis szeletből - Te miben érzed magad másnak az átlagtól és miért gondolod, hogy a világnak el kell fogadnia? - kérdezi két falat között és bár a sütemény íze utólérhetetlen, a gondolatait nem tudja egészen lekötni. Figyelmesen hallgatja a tinilányt, aki hála az égnek emberi léptékű étkezés kompatibilisnek vallja magát. Helyeslő mosollyal bólint hősnőnk erre a tényre. - Azzal sincs semmi baj. Majd fognak. Vagy nem. Minden eljön időben - reflektál a fiú témára. A szerelem csak felborítja az ember életét. Kibillenti a lelkét annak egyensúlyából, amit megtalálni utána nagyon nehéz. Szóval addig jó, míg ez nála érdeklődés hiányában elmarad. Amilyen szép és bájos, ha kész lesz rá, udvarlója hamar akad. Nem is egy srác lesz, aki a lábai elé veti majd magát. Ebben szinte egészen biztos. Viszont bölcsen hallgat inkább. Nem szokása a szembe dicséret. Főleg mert idegentől egy ilyen még félreérthető is lehet. A lány közben egy érdekes kérdést tesz fel, mely most Elektrát készteti elgondolkozásra. Ha előáll azzal, hogy egy mugli sorozat palástos repülő pasija miatt lett az aki most...Borcsa garantáltan körberöhögi. Hiteltelenné válni egy kamasz szemében, instant így lehet. Ezt nem szeretné, ezért elhatározza, hogy alakít kicsit rajta - a tényeket megtartva - mondhatni materializálja a történetet. Apjától örökölte a helyzethez illő szálszövés képességét. - Nekem az segített, hogy találtam egy olyan példát, amit követendőnek éreztem. Az pedig arra ösztönzött, hogy előbb aurornak készüljek, aztán végül riporter legyek - mosolyodik el halvány büszkeséggel. Megjárta ő is a hadak útját. Az álmai változtak, de végül elérte őket. Azt csinálhatja, amit szeret és még fizetnek is érte. Mi ez ha nem elégedettségre okot adó tény? Mindenkinek ezt kívánja szíve szerint. Mert jó minden reggel céllal ébredni és tudni, hogy tehet érte, hogy elérje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. december 13. 17:25 | Link
Polka
egy dal neked


- Ha máskor nem is majd a szünetben gondolom úgyis átjöttök, és akkor meg tudod mutatni. – A kastélyban elég bajos zongorát találni, nem is igazán tudom, hogy van-e valahol egyáltalán. Ja, az Akváriumban igen, de ott víz alatt nem a legjobb. Esetleg a kívánságok termébe lehetne kívánni egyet. Hogy ez miért nem jutott még eszembe… De amúgy igaza van, sokkal egyszerűbb lenne, ha csak úgy hallanám mi van a fejében. Nem csak zenei téren, hanem úgy amúgy is. Néha örülnék, ha tudnám, hogy mire gondolhat.
- Helyes! Így legalább magadat is egy kis kihívás elé állítod. – Nem is jó az, ha az ember csak egy hangszerre tervez. Én mondjuk általában gitár-ének párosra írom a dalaimat, de vannak kicsit nagyobb, kibővültebb zenekari elképzeléseim. Na már még mindig popzenei vonalon mozogva, mert hiába hogy jól hegedülök, sőt jobban a  jónál, de valahogy nem tudok klasszikus zenei műveket komponálni. Egyszerűen túl messze áll tőlem. Szívesen játszom, szívesen hallgatom, de komponálni… Na az nem megy.
- Szívesen megtanítalak gitározni vagy hegedülni, ha gondolod – vetem fel, mikor azt mondja szeretne más hangszeren játszani. Szerintem mindkettő nagyon jól állna neki, de nem tudom hogy vélekedik az ötletről. – Sokáig tartott, mire megszerettem. – Sosem voltam szégyenlős, de hogy valóban szeressem is az úgy két-három éve alakul ki azt hiszem. előtt inkább csak nyűg volt és stressz, mind az, ami manapság inkább kellemes izgalommal tölt el. Egy utolsó harapással végérvényesen elpusztítom az eddig majszolgatott süteményem, hogy aztán elégedetten hátradőlhessek. Ez kifejezetten jó volt.
- Dehogy! Tudod, hogy apa mennyire rajong mindenért ami mugli. Egyébként szerintem nincs kedvencem, de a teás tényleg nagyon finom. – A legtöbb ízesítést valóban szeretem, és a teás tényleg tök jó. Meg a narancsos. Azt is tökre szeretem. – Abból viszont egyértelműen a málnás a kedvencem. Te melyiket szereted a legjobban? – Kifejezetten hasznos információ, hiszen mind a szülinapján mind karácsonykor jó lehet, ha meg akarom lepni valami aprósággal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
Írta: 2020. december 14. 14:07 | Link

- Nem szeretnél csatlakozni az Edictum szerkesztőihez? - vágok közbe egy bravúros kérdéssel, mielőtt bármit is reagálnék a kabátomra tett dicséretére. Egyre erősödik bennem az az érzés, hogy nagyítóval figyel, elemez, méghozzá folyamatosan. Karolából egyszer tökéletes újságíró lesz, még a főszerkesztői posztot is kinézem, aztán továbbléphet a Havi Igéző, vagy valamelyik másik neves lap tagjai közé. De az biztos, hogy nagyon jó megfigyelő, mind külsőleg, mind pedig belsőleg könnyen kiszúr dolgokat, de persze az is lehet, hogy a velem való közeli kapcsolata erősíti fel benne ezeket az érzékeket. Munka szempontjából biztosan hasznos, de engem néha valamiért idegesít, mert úgy érzem, hogy egyszerűen átlát rajtam, és mindent ki tud szedni belőlem. Emiatt pedig, hogy nem tudok nemet mondani, igenis lúzernek érzem magam.
- Köszönöm amúgy, de... Én mindig fázom - vonok vállat anélkül, hogy beismerném az igazát. Mert egyébként valóban kicsit fázós típus vagyok, rossz a keringésem, az ujjaim gyakran hidegek még nyáron is.
Hagyom, hogy belém karoljon, úgy hallgatom a mondandóját. Próbálok nagyon rá koncentrálni, de egyelőre csak nyomasztani kezd, hogy a suli a téma, és nem tudok kikapcsolódni. Aztán az asztalnál ülve még durvább fordulatot vesz a beszélgetés, pedig alig telt el néhány perc.
- Miiii?! Ja neem, nem ciki. Akkor félreérthetően fogalmaztam, ne haragudj rám! - kerekednek ki a szemeim, és még a fejemet is fogom. Pont az hiányozna, hogy a legjobb barátommal is összevesszek, hogy őt is eltoljam magamtól. Ezt meg kell akadályoznom, ennyire nem szúrhatok el mindent.
- Nem olyan egyszerű leküzdeni az önbizalomhiányt, mint gondolnád - puffogok összefont karokkal, majd jól hallhatóan krákogok párat. - Honnan veszed? Tuti? Sok mindent hall az ember, nekem elegem van a pletykákból... Volt belőle részem bőven - izgatott leszek ettől, de nem biztos, hogy tudni akarom. Rendelek én is egy forró csokit, hozzá egy epres tortaszeletet, aztán türelmetlenül szemezek Karolával. - Nem is tudom, talán te? - vigyorodom el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. december 15. 23:12 | Link
Nagybátori-Szabó Márton

- Vagy ti hozzánk. - Bólogat helyeselve. Nem olyan nagyon szeret utazni meg vendégeskedni, de Marciékkal szívesen összefut, egészen kicsi korától járnak össze. - Remélem nem fejlődtem nagyon vissza, borzasztó nehéz itt egy zongorát találni. A művelődési házban van a legközelebbi, ami nem a vizes. - Oda aztán biztos, hogy nem fog bemenni. Mondták, hogy nem veszélyes meg tök jó hangja van, de neki továbbra sem tetszik, borzasztó elképzelni is, hogy ekkora víztömeg alatt legyen, pedig nagyon szeret egyébként pancsolni. Nem lehet azt mondani, hogy nem próbált meg másik zongorát keresni, még a Levitába is bekérte magát, mert kapott egy fülest, hogy ott lehet, hogy van - sajnos nem volt. A Rellonba azért nem szökne be, az egy határ még akkor is, ha zongoráról van szó. - Azt hiszem, hogy a Bagolykőbe sikerült beilleszkednem picit bátrabb lettem. - Ismeri be halványan Marcira mosolyogva. Hüvelykujjával gyengén dobol a villája végén. Igen, úgy érzi, hogy sokkal bátrabban merne nekivágni dolgoknak, amiktől korábban viszolygott, mert annyira mások. Most sem rohanna fejjel a falnak, de ha eljátszik a gondolattal, akkor nem taszítja vagy tölti el rémülttel. Valamiért nagyon szeret régi, megszokott dolgaihoz ragaszkodni, legyen szó ételről, vagy hangszerről. - De az nem vágja be nagyon az ujjad? - Kérdi aggódva felemelve praclijait, hogy megmutassa a fiúnak,hogy neki milyen finom kis úri kislányos ujjacskái vannak. Több vonós hangszerrel játszott már el gondolati szinten, azonban a félelem, hogy fájdalmat okoznak, vagy hogy kemény lesz az ujjbegye valahogy mindig erősebb volt. - A klarinéten gondolkodtam még. - A fúvós hangszerekből nem szívleli a túl magas hangúakat, mint a pikoló, de a túl mélyeket sem valamiért. De a klarinét hangterjedelme pont kellemes a fülének. - Én azt  hittem, hogy Neked egyből jött...  Szerintem nem kéne kényszeríteni magam. A karácsonyi koncert előtt is mindig úgy kiborulok. - Sóhajtja a fejét csóválva. Közben is végig feszült, de sikerült meggyőznie magát, hogy mivel ezek az adományok olyan helyre mennek, ahol nagy szükség van rá, ezért egy évben egyszer ki kell állnia a színpadra. Kicsi korától kezdve azt hallgatja, hogy vétek megtartani a tehetségét magának. Akkor karácsony előtt a legjobb feloldozás ez... vagy mi.
Zavartan pislog le a maradékára, már nincs sok, úgyhogy újból nekiáll, hogy két-három villával ő is befejezze, miközben hallgatja a fiút. Hát igen, őket nem védik annyira a mugli dolgoktól, mint a Palotás lányokat. Pedig jó is lenne néha többet látni belőlük. - Hmmmm.... - Tűnődik el az utolsó falat sütivel a szájában. - Az epres. - Feleli teli szájjal. Az eper ízt szereti, csak a sok kis magot nem, ami az igazi gyümölccsel jár. Persze azért néha megeszi, mert jó. - Kezdenek egyre többen lenni, nem? - Pislog ki oldalra kissé feszengve. Lehet, hogy közben végeztek az emberek a munkában, amíg ő nyammogott egy sütin?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2020. december 19. 09:12 | Link


Elmosolyodom arra, amit mond, mert akkor ezek szerint egy lázadóval van dolgom, egy olyan emberrel, aki korábban oda járt, ahova most én, ráadásul abba a házba, ahol most én hajtom álomtalan álomra a fejem. Nem mondom, hogy nem kell még a bájital, hogy ki tudjam aludni magam, de tudom, hogy nem szabad túlzásba sem esnem vele. Csak furcsa még minden. Eddig egyedül aludtam, a saját szobámban, a saját ágyamban, a saját holmijaim között, most pedig mások szuszogását hallgatva, az iskola tulajdonában álló ágyban, mások holmijai között. Nekem ez nagyon furcsa és életidegen, nem tudom megszokni, hogy hallom a szuszogásukat, meg azt, amikor valaki elhalad a folyosón. Azt tudom, hogy a lányok és a fiúk nem nagyon tudnak összejárni, mert van egy kőkos, aki ezt megakadályozza. Na nem mintha engem érintene, de örülök neki, hogy a szobatársaimhoz se tudnak csak úgy fiúk feljönni.
- Mindenképpen megnézem majd, hogy megvan-e még.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a vésést megőrizték-e az utókornak. Biztos van olyan, aki elindult a folyosókon, hogy megkeresse a tablókon, kihez is tartozik az R.E. monogram, és ha ezt meg lehetett csinálni, akkor biztos, hogy megtalálta a nő ifjú kori mását és jót mosolygott rajta, hogy ő az, hogy ő tudja a titkot, hogy anno belevésett a padba.
- A mágiatörténet tényleg nem túl érdekes, de a mítoszok és legendák nagyon jó. Sarah Sawyer tanítja, fiatal és nagyon lelkes tanárnő, szeretek az órájára járni.
Szeretem hallgatni, mert szinte olyan a nő, mintha ő maga is átélt volna számos dolgot, de hát az ugye képtelenség, hiszen itt, ahogy elnéztem, egy állandóan nyugvó világban vagyunk. Itt nem történik semmi olyan, amit ő elmesél. Itt én magam vagyok talán a legnagyobb látványosság, de én viszont titkolom, hogy látványosságnak kellene lennem. Mintha semmi közöm ne volna ahhoz, ami valójában én vagyok. Mintha a kígyó nem lenne jelen, holott minden pillanatban átjárja egész lényem.
- Umm... hát... Nem is tudom. Talán abban vagyok különleges, hogy van egy nem egészen emberi lényem, mintha véla volnék, mondjuk, vagy, inkább vérfarkas. Valami olyan, ami miatt elítélnének az emberek, pedig nem tehetek róla, hogy van, mert ez az örökségem. Félek, hogy ha ez kiderül, akkor elkezdenek félni tőlem, mert más vagyok, mint mások. Szeretnék átlagos lenni, hogy ne kelljen semmit senkinek elfogadni.
Ugyan Abi mindig azt mondja, hogy a különlegesség nem rossz, hogy ő sosem akar átlagos lenni, de ő eleve énekesnő, színpadon és kamerák kereszttüzében élő ember, aki ha a saját tehetsége hiányában is ott lenne, hiszen a keresztapám ismert. Az ő kapcsolatukat végigkísérik a paparazzik, időről-időre pedig belekerülnek a médiába is. Néha felröppen pár álhír, eljegyzésről, terhességről, de mi, akik közel állunk hozzájuk, tudjuk, hogy egyik sem igaz. Nekik jól megy ez, és Abi tudom, hogy úgy nőtt fel, hogy nem tud mit tenni a fotósokkal és újságírókkal, de én nem tudok és nem is akarok ilyen szinte eljutni. Én nem akarok más lenni, csak egy lány, aki rátalál arra, hogy ki is ő, és talán egy nap rendben lesz önmagával. A fiú témára azonban csak elhúzom a számat, mert nem hiszem, hogy nagyon szeretném, hogy érdekeljenek.
- Az anyukám azt szeretné, hogy egy nap jól házasodjak. A nővérem eléggé öntörvényű volt, kijászotta a szüleimet, és ahhoz ment hozzá, akit ő akart, mind a kétszer, a bátyám pedig szintén maga választott férjet. Szóval bennem van az Andrássy család minden reménysége.
Engem pedig mostanra mutattak volna be a nagy családoknak, mint vihető példányát az úrikisasszonynak. Csakhogy én elszöktem egy buliba, az anyukám pedig nagyon megharagudott rám, így se bemutatás, se saját szoba nem várt már rám, most itt vagyok, és ki tudja, hogy valaha megbocsát-e nekem. Nem vétettem olyan nagyot, szerintem, de tudom, hogy az akarata ellen cselekedtem, és ennek megvan a maga ára. A maga drasztikus ára. Azt hiszem, ezzel akar nevelni, hogy szedjem össze magam, mert tudom, hogy aggódik, hiszen a két idősebb gyereke eléggé áthúzta a számításait, és egyetlen rossz pillanattal én is megtehetem. De az ujjamon még mindig ott van a fogadalomgyűrűm, még mindig hirdeti, hogy érintetlen vagyok, hiszen ez csak akkor porlad semmivé, ha már nem vagyok szűz. Nagyon figyelek erre, nem akarok értéktelenné válni, mert akkor anya nem bocsátana meg nekem, így még van egy kis esélyem.
- Eléggé különböző területek. Szóval, ha elsőre nem is az leszek, aki lenni szeretnék, akkor érdemes még egy próbát tennem, mert akár a második vagy a harmadik lehet az igaz. Ez megnyugtató, mert jelenleg elképzelni sem tudom, hogy miben lennék jó.
Emelem megnyugodva a bögrét az ajkaimhoz. Eddig nem volt ilyen problémám, és nagyon reméltem, hogy nekem nem is kell ilyenben gondolkoznom. Talán, egy nap majd engem is megszólít egy hivatás, és nem tudok majd neki nemet mondani.
- Tényleg nagyon finom itt minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 747
Összes hsz: 1110
Írta: 2020. december 19. 21:36 | Link
Andrássy Borbála


Anyai kedvesség mosolyával néz a lányra. Neki is van egy aprósága, aki hamarosan - mert az idő rohan, ha az embernek gyermeke van - eléri majd ezt a kort. Hősnőnk úgy gondol most erre a véletlen találkozásra, mint egy kis ízelítőre. Alkalma nyílik megtapasztalni egy keveset a kamaszokkal való szóértés mikéntjéből. Imola még kicsike ugyan, de már most látszódik, hogy Elektrának nem árt felnőnie a feladathoz, mely az idő előrehaladtával rá vár lányával kapcsolatban. Az aprónépnek alig négy évesen erős egyénisége van, ami elbűvölő kedvességgel párosul. Ez veszélyes kombináció lehet, ezért jönnek jól az ilyen gyakorlatok. - Ha legközelebb benn járok, szerintem én is ránézek - bólint szélesen mosolyogva és levesz egy kortyot innivalójából. Különleges élmény volna szembesülnie egykori, rebellis énje lenyomatával, és khm...lehet kicsit mélyítene is a véseten. Csak azért persze, hogy az utókor számára tényleg maradandó nyomot hagyjon. Nem az a rongálós típus, de ez inkább tekinthető restaurálásnak, nem igaz? - Látod, máris van egy dolog, amit szeretsz - világít rá vidám hangsúllyal a tényre - Lesz ott még, ahonnan ez jött - hangzik a biztatás. Szinte biztos abban, hogy a vele szemben ülő sok dolgot kedvel, csak még nem kellett azokat okkal néven neveznie. Ezután Borcsa olyasmit mond, amitől Elektra szemöldöke összehúzódik egy pillanatra, miközben próbál a sorok közt olvasni. - Tudod, mindenkinek megvan a maga csomagja, amit egész életén át cipelnie kell - kezdi picit elgondolkozva, de semmiképp sem terjengősen - Valójában senki sem átlagos. Mi hisszük csak azt, hogy rajtunk kívül a legtöbben szürkén élnek, láthatatlanul, elveszve a tömegben. Mert nem ismerjük a minket körülvevő emberek sorsát - mondja megrebbenő tekintettel, mert eszébe jut, hogy alig néhányan tudják, hogy miken ment keresztül az elmúlt öt évben - A félelem és az elfogadás pedig olyan dolgok, amik szerintem nem választhatóak - jelenti ki apró bólintással megerősítve szavait. Világéletében rettegett a lovaktól, pedig szép és okos teremtményeknek tartja őket. Ennek ellenére inkább megy közel egy vérfarkasoz, mint egy lóhoz. Ez persze egy igen triviális példa, de valahol hasonlóan viselkednek a legtöbben. - Nem szerethet bennünket mindenki, de aki megteszi az egyúttal el is fogad, félelem nélkül - mondja színtiszta meggyőződéssel. Bármi is legyen az a "nem egészen emberi lény", amiről Borcsa beszél - mert hősnőnk nem fog faggatózni róla - abban biztos, hogy lesz majd olyan személy, aki azzal együtt is szívébe fogja zárni a lányt. Elektra maga is szimpatikusnak találja. Talán mert tényleg valahol a jövőbeli lányát látja benne. Imola sem épp könnyű sors terhét hordja, azonban eljön majd az idő, amikor megéli a hátrányokat, amikkel indul. Nincs apja, varázserejének egyelőre semmi nyoma és valójában - bármit mondtak is a gyógyítók - talán mégsem lesz elegendő az az egy kezelés, mellyel helyrehozták a szívét. Még bármi megtörténhet. Az éj sötétje olykor kifürkészhetetlen, ahogy Elektra ősei egykor mondták. Közben ismét terelődik a téma és a házasság jön szóba. Erről is határozott nézeteket vall hősnőnk, melyeket a rá jellemző kendőzetlen őszinteséggel, de a lány lelkivilágát óvva meg is oszt vele. - Úgy hiszem, hogy nem a családod reményeinek, hanem a sajátjaidnak kell megfelelned, ha oltár elé állsz valaha is valakivel - suhan át ajkán egy nosztalgikus mosoly, ahogy eszébe jut saját esküvője. Hideg tél volt, nagy hó, kis hely, sok szeretet és szó szerint sírig tartó szerelem. Valójában még azon túl is, hiszen a Marcellal való kapcsolata is valahogyan összeköti elhunyt férjével és kisfiával. - Ez már nem a középkor, ahol egy árucikk vagy, ha nőnek születtél - teszi még hozzá és Elizabetre gondol. Lehet egy elrendezett házasság is sikeres. Nem tagadja, de ahhoz legalább az egyik félnek annyira nyílt szívűnek kell lennie, hogy elhiggye, minden kétséget kizáróan, hogy a szerelem, majd idővel kialakul. Neki nem menne. Kamaszként is biztosan fellázadt volna, ha portékaként vitték volna a húspiacra. Szerelemből ment férjhez egykor, s most ismét szerelmes. Neki ez volt abban a bizonyos csomagban. Ismét kanyarodik a beszélgetés fonala és a hivatás szálára fűződnek szógyöngyeik. - Most épp elég megszoknod, hogy kiszakadtál a megszokott környezetedből. Adj időt magadnak, azután úgyis rá fogsz találni arra, amiben kiteljesedhetsz. Higgy nekem, így lesz - biztatja a lányt, majd pár villányi édességet elmajszol. Arra pedig csak bólogat mosolyra húzva majdnem hörcsögmód telelévő száját, hogy itt a dolgok tényleg nagyon finomak. Mert azok. Ez tagadhatatlan. Ilyenkor örül hősnőnk, hogy nem a szomszédban lakik, mert akkor már minden valószínűség szerint gurulna. Mondjuk az sem épp előny, hogy minden munkanapján elmegy a cukrászda előtt és olyankor egyszerűen muszáj bejönnie, hogy vigyen egy kis unszolást - természetesen saját részre - műsora végig viteléhez a kedvenc kávéja mellél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2020. december 20. 22:07 | Link
Polka
egy dal neked


Bólintok néhányat, hiszen egyelőre nem egyértelmű, hogy ki utazik kivel és hova, minden évben máshogy alakul a program, attól függően, hogy a szüleink hogy döntenek. A helyszín és az időpont változó, de a hagyomány örök. Én nem értem hogy voltak képesek még kisebb korunkban kilenc gyereket elviselni. Ez azért szerintem az a szint, ami még négy felnőttre is sok. Vagy csak szerintem? Bár imádom a gyerekeket, de én biztos kiakadnék ettől.
- Biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan ügyes vagy, mint mikor legutóbb hallottalak. A művházba beszoktak engedni gyakorolni? – kíváncsiskodom. Mert azzal nem sokra megyünk, ha van zongora, de minket nem engednek be oda. Az igazából olyan, mintha nem is lenne. Bár én szerencsés vagyok, mert hétvégente a művészetiben tudok gyakorolni, ha úgy van, és nem szorulok rá, hogy víz alatt meg itt-ott játsszak. Bár az is igaz, hogy nem nagyon szoktam zongorázni, mert bár tudok valamelyest, de annyira nem áll közel hozzám. Az inkább csak azért kell, mert zenei irányban akarok továbbtanulni, és minden valamire való zenész tud a saját hangszere mellett zongorázni. Ez nagyjából olyan, mint a szolmizálás. Ha nem megy, akkor inkább engedd el ezt a pályát.
- Ezt én is így látom. – Olyan, mint egy aprócska virág, ami lassanként nyílt ki, és most a teljes pompájában virágzik. Születése óta ismerem, így persze könnyű meglátnom rajta a változást. Aki nem ismeri ennyire régen és behatóan, annak talán fel sem tűnt, hogy mennyi mindenben fejlődött hatalmasat. Nagyon büszke vagyok rá, amit a szüleinek néha meg is szoktam írni.
- Ha odafigyelsz arra, hogy megfelelően rendben tarts a kezed és jól csinálod amit kell… akkor nem – mutatom felé én is az övénél jóval nagyobb kezem. Ujjaim vége tényleg olyan, mint bármelyik másik emberé. Persze, ez közvetlenül gyakorlás után nem mondható el rólam, olyankor megesik, hogy mély árkok képződnek a barázdákból, és előjön néhány bőrkeményedés is. De oda kell figyelni a megfelelő bőrápolásra és akkor nem lesz semmi probléma. – A klarinét is csodás hangszer – erősítem meg, hogyha esetleg egy utolsó lökés hiányozna akkor most megadjam. Bár nehezen tudom elképzelni vele, mert ő olyan pici, és vele ellentétben egy klarinét azért nem az. De végül is bátraké a szerencse, a végén lehet, hogy tök jól fog elsülni.
- Sajnos nem. Dolgoznom kellett rajta, de látod sikerült. Egyébként ha úgy éred, hogy nem szeretnél színpadra állni bármikor mondhatsz nemet. Bár én kifejezetten szeretem hallgatni ahogy játszol, hiszen tök ügyes vagy, de ez a te döntésed kell hogy legyen. – Nem tartom jónak, ha a szülei ráerőltetik, mert bár oké, hogy jótákonysági koncert meg jótékony célok meg minden, de azért nem kell mindenáron elérni a célt. Ha nem szeretne fellépni hát ne tegye.
- Mit szólnál, ha elindulnánk visszafelé? Úgyis befejeztük már mindketten, szóval szerintem mehetünk, ha gondolod. – Ismerem ezt a tekintetet, tudom, hogy nem tetszik neki, hogy egyre többen vagyunk idebent és meg akarom kímélni ettől. Így amennyiben elfogadja ajánlatomat komótosan visszasétálunk a kastélyba, ahol aztán visszakísérem az Eridonhoz, ahonnan utam egyenesen a szobámba vezet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. december 28. 19:37 | Link
Beni

- Nagyon vicces vagy drága barátom! - böktem nevetve vállon, mert értettem ám a célzást, csíptem is Beni humorérzékét. - Egyébként már elgondolkodtam rajta, valamilyen szinten érdekel az újságírás, főleg a pletykarovat - tettem hozzá egy mosollyal, s csak ezt követően karoltam belé, hogy így folytassuk utunkat az imádott cukrászda felé. Séta közben feltűnt, hogy Beni már megint magasabb lett, s mintha még izmosabb is lenne, bár a fene tudja, hogy gyúr-e, vagy sem, mindenesetre a nyár azért csak megtette a hatását. Most már nem biztos, hogy belé mertem volna kötni, mert a végén még nyakon csap. - Na akkor majd én felmelegítelek, meg egy jó kis forrócsoki - mondtam nevetve, minden hátsó szándék nélkül, s nyilvánosan meg is ölelgettem őt, mit sem törődve a pletykásokkal, hisz aki ismert minket, az pontosan tudta azt, hogy milyen jó barátok vagyunk Benivel.
Útközben azért még éreztem rajta a feszültséget, de ezt betudtam a témának, így inkább hanyagoltam is a sulis dolgokat, mert ezektől a kérdésektől amúgy én is nagyon falra másztam, csak hát na, mégis tudni szerettem volna, hogyan is mennek Beni dolgai. Az viszont nem tetszett, hogy még mindig ennyire maga alatt volt, szerencsére nem sértődtem meg a szavain, tudtam ám, hogy nem gondolt ő rosszat. - Ne aggódj, nem haragszom, nyugi, lazulj kicsit - nyugtatva vállon veregettem, közben beálltunk a sorba, hogy rendeljünk magunknak valami finomságot. Az előttünk álló srác valahogy nagyon bénázott, nem igen találta a galleonjait, a kasszás is forgatta már a szemeit, a barátnője meg még mindig azon vacillált, hogy dobos vagy puncstortát kérjen. Micsoda gondok...
- Én ezt pontosan tudom, mert még ha nem is látod rajtam, de nekem is akad némi önbizalomhiányom. Neked viszont jócskán, pedig hidd el, nagyon klassz srác vagy - biztattam őt, mert tényleg tök cuki volt, aranyos, és még helyes is. Hogy jobb kedvre derítsem, szóba is hoztam azt, amit legutóbb hallottam, s kiszélesedett a mosolyom látva, hogy sikerült őt zavarba hoznom. - Tuti, akitől hallottam, az nem szokott hazudni - kezdtem bele, viszont ekkor kerültünk sorra, így megvártam, míg rendel Beni, majd én is rendeltem egy szelet tiramisut, és egy forrócsokit. - Hogy éééén? - ezzel igen csak meglepett, pedig eddig nagyon vigyorogtam, most viszont kicsit meglepetten pillantottam rá, mert nem tudtam, hogy ilyenkor mit kéne válaszolni a legjobb barátomnak. Lehet, hogy azt szeretné hallani, hogy nekem tetszik? Vagy csak vissza akar szúrni picit, és így akar cukkolni? Merlinre!
- Jajj Te dinka, nem én, Elizának hívják. Szerintem randiznotok kéne - mondtam lelkesen, közben tekintetemmel már egy üres asztalt kerestem, s látva egyet, meg is indultam, letelepedve fürkésztem Benit. - Miért kérdezted, hogy én? Tetszem neked? - kérdeztem nevetve, kicsit komolytalanul, mert hát ezt el sem tudtam képzelni. Mióta találkoztunk elsőben, azóta volt az egyik legjobb barátom, ilyesmi meg fel sem merült bennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. január 8. 18:35 | Link


- Bejöhet az iskolába?
Azt hittem, hogy az iskola szupervédett és oda a tanárokon kívül senki más nem jön be. Én legalábbis még nem találkoztam olyan felnőttel, aki se nem volt tanár, se nem volt diák, se nem volt iskolai dolgozó. Még csak nemrég kerültem be, de mivel már eddig is sok arcot és nevet kellett megjegyeznem, így könnyen ment a tanulás. Ismerem a tanárokat és a dolgozókat, jó pár diákot. Utóbbiak nagyon sokan vannak, szóval azokkal kezdtem a tanulást, akik központi szerepet játszanak az iskolai életben. Színjátszósok, DÖK tagok, azok, akik ismertek az Edictum írói közül. Aztán jöttek a hangadók, akikkel jobb jóba lenni és akiket jobb elkerülni. Édesanyám módszereinek hála nagyon könnyen képes vagyok alkalmazkodni, jó helyen, jó témákat felhozni. Ha meg valami balul süt ki, akkor szaladok Norához, hogy segítsen nekem. De erre egyelőre még nem volt példa.
- Reméljük.
Bár egyelőre még fogalmam sincs róla, hogy az a bizonyos többi honnan fog jönni. Nem tudom, hogy milyen hosszan tervezhetem az életem, hogy mi lesz, ha egyszer gyerekeim születnek. Nem szeretném, azt hiszem, mert nem szeretném, hogy lányom legyen, akinek cipelnie kell a sorsát. Ugyanakkor viszont rajtam a világ szeme, mert ha nálam nem születik utód, akkor velem egy ősi máguscsalád hal ki. Tudom, hogy egyszer mindennek vége szakad, de éppen én legyek az, aki véget vet? Ebbe bele se szeretnék gondolni, mert félek anyától, attól, hogy a túlvilágon várna rám, és képtelen lennék a szeme elé kerülni. Helyette bólogatok párat, mert ezzel a csomaggal igaza van, valóban olyan dolog, amit cipelnünk kell, akár egész életünkön át, anélkül, hogy akárcsak egy kicsit is letehetnénk, hogy egy kicsit nélküle éljünk, majd újra visszavegyük. Igaz, amit mond, de nem tudom, hogy akkor is ezt mondaná-e, ha a bennem élő kígyónak beszélne. Rágondolni se szeretnék, az esélyt se szeretném megadni neki, hogy előbukkanjon.
- Azt hiszem, ha ismerné az édesanyámat, másabb nézeteket vallana.
Hiszem, sőt tudom, hogy anya szeret engem, de, hogy el is fogad? Kétlem. Talán egy nap, ha jól házasodom, fiút szülök, ha az Andrássy név nem veszik feledésbe, talán akkor egy nap elfogadott volna, de én kiszöktem egy buliba, ahol alkoholt ittam, ahol csókolóztam fiúkkal és lányokkal is, és azt hiszem, ezt sosem fogja nekem megbocsátani, sosem leszek az a jó lány, akinek lennem kellene. Talán, ha fiúnak születek, akkor biztos, hogy kevesebb gond lenne velem.
- Vannak családok, ahol ez sosem múlik el, az ősi családoknál. Ha lánynak születik az ember, az a fontos, hogy jó családból származó férjet válasszon, olyat, akinek a múltja lehetőleg hibátlan. A szülők sokszor naphosszat a családfákat kutatják, a családok krónikáit, őrültek és elmeháborodottak után kutatva, figyelve a rokonsági fokokat egy esetleges házasság révén. Idővel a házasságszerző elé járulnak, aki már gyerekkoruk óta figyeli a aranyvérű sarjakat, abban a reményben, hogy kiváló házasságokat köttet. A középkor van, ahol sosem múlik el.
Én nem hiszek abban, hogy szerelemből fogok házasodni, én abban hiszek, hogy házasságkötésem során olyan férjet kapok magam mellé, mint az apám, aki türelmes és tiszteli anyát. Olyat, aki nem követel, nem erőszakos. Egy megfelelő társat életem hátralevő felére. Mert nálunk a válás nem létezik, nem megoldás, sőt, nem is opció. De azt mondják, hogy boldog és biztonságos így megesküdni, hiszen a házasságszerző kívülről lát minket, és látja a megfelelő férjeket is, tudja majd, hogy ki lesz a legjobb.
- Remélem, hogy így lesz. Nem tartom fel? Igazából nagyon sok kérdést fel tudnék még tenni, de nem szeretném, ha elkésne valahonnan.
Tudom, hogy nagyon nem illendő módon viselkedem, hiszen tényleg nem illik ennyi mindent megkérdezni, de én magam annyira tapasztalatlan vagyok még ebben a világban, hogy nem tudok nem kérdezni. Viszont a világért se szeretném, ha valahonnan elkésne miattam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
Írta: 2021. január 11. 13:05 | Link

- Majdnem elhittem... - tartok hatásszünetet, és még a mutatóujjamat is a levegőbe emelem, hogy nyomatékosítsam levitás diáklétemből fakadó pallérozott elmémet, amit persze a korábban megszerzett, majd szemtelenül elengedett címeim is igazolnak - ... de gondolom, ez megint valami irónia akart lenni - mosolygok elégedetten. Én, meg a humor, valami olyasmi, amit ritkán emlegetnek egy mondatban. Nem hiszem, hogy Karola valóban viccesnek tartana, másnak is feltűnt volna már a kastélyban, ha így lenne. Ha van is valami érzékem a viccekhez, akkor bizony el kell gondolkodnia a másiknak, ha valóban érteni akarja, hogy mire célzok. Nem mintha ez a mulattató megjegyzéseken túli közlésekre ne vonatkozna ugyanúgy.
- Szerintem tényleg lenne hozzá tehetséged, úgyhogy jelentkezz csak. De hozzád valami igényesebb rovat illene azért - bókolok őszintén, mert számomra a pletyka tűnik olyannak, amiről bárki, bármikor, írói véna nélkül tudna produkálni valamit.
Megvárom, amíg a gőzölgő forró csokit a kezem közt szorongathatom végre, és a süteménybe is beletúrok kicsit a villámmal, kóstoló gyanánt. Ma főleg gyors a kiszolgálás. Karola kijelentése igencsak meglep, először azt hiszem, hogy csak azért mondja, hogy egy kis lelket öntsön belém. Jobb, ha utánajárok, hogy mi az igazság.
- Ugyan... Oka van annak, hogy ott vagyok, ahol. Szinte senki sem ismer, aki meg igen, az inkább ne ismerne. A Levita még határeset. Persze sokkal jobb nekem itt, mint az előző sulijaimban. Na de amúgy, neked miben is van gond az önbizalmaddal? Nagyon határozottnak tűnsz pedig. Áruld el a titkod - hajolok kissé közelebb kérlelően, mert valóban jól jönne néhány tanács és praktika, amit ő is alkalmaz. - Eliza? Hm... Ismerősen cseng. Miért gondolod, hogy randiznunk kéne? Ez nem így működik - rázom a fejem tiltakozóan, még a homlokom is összeráncolom hozzá. Aztán hamar kisimulok, és háborgok azon, amit felvet. - Te aztán tudsz kérdezni. Sok mindent kinézek belőled, azért... Hát, nem tudom - tárom szét a karomat, de csak azért, mert kivételesen rejtélyes és vicces próbálok lenni, hátha zavarba tudom ezzel hozni Karolát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 747
Összes hsz: 1110
Írta: 2021. január 11. 13:56 | Link
Andrássy Borbála


A lány kérdése jogos. Valóban, a kastélynál nincs védettebb és biztonságosabb hely a környéken. Elméletileg. Megeshet, hogy ezt azért kötik annyira a diákok lelkére, hogy elejét vegyék a renitenskedésnek. Ennek ellenére hőnőnk Linneával is éjnek évadján a tanoda falain kívül futott össze, nem sokkal érkezése után. Tehát azért, ahogy minden védművet úgy az iskoláét is meg lehet kerülni. - Igen, mivel az Edictumba is írok cikkeket, így van rá jogosultságom - feleli olyan választ adva mely igaz és mentes mindennemű rellonos firnyáktól. Tényleg csak azért járhat be elvben, hogy leadja az arra a hónapra szánt műveit. Bár egy ideje már inkább bagollyal küldi őket. Emellett mostanság máshová is ad el néhányat, mert van, ami nem egy iskolaújság hasábjaira való. A pénzt pedig gyűjtögeti, hogy ismét legyen némi tartalékuk. A lány szavaira, melyeket az anyjáról mond, Elektra összevonja szemöldökét. - Ha ismerném sem gondolkodnék másként - reflektál halványan mosolyogva, jelezve ezzel, hogy az ő véleményét mások nem formálják. Saját szobrásza ő azoknak és alakítja őket ízlése szerint sok éve már. Az elmondottakra, a házasság avitt hagyományával kapcsolatban csak ingatja előbb fejét, majd tiltakozásának ad hangot a maga nyílt módján, de persze a kamasz miatt kissé finomabban fogalmazva. - Nem kell ennek így lennie. Ki lehet törni minden rabigából, a középkort is felváltotta az új majd a jelenkor. Régi beidegződések alatt gyötrődni az oktalanok terhe. Az okosok le tudják őket vetni - beszél egy pionír lelkületével. Soha nem tudná elképzelni, hogy ne ő válassza meg saját társát. Azt sem, hogy Imola olyanhoz menjen majd annak idején, akit más szemelt ki neki. Főleg nem egy idegen, aki lehet, hogy mindet lát, de lehet valójában semmit sem tud azokról, akiket összeboronál. Anyjaként neki kell figyelnie a választottját, de míg a lánya boldog, addig nem lesz oka közbeavatkozni. Az ő szülei sem tették. Tanácsokat adtak, de a döntést rá bízták és ez így van jól. Elveihez hű volt és az is marad. Nincs semmi, ami eltántoríthatná. - Nem tartasz fel, mert jó veled beszélgetni. Azonban sajnos tényleg mennem kell. Viszont legközelebb gyere el hozzám, ha kedved van. A Holdfény utca 33-ban lakom. El sem tudod majd téveszteni. Lila falú ház, türkiz bejárati ajtóval. Egy forrócsoki mellett arra válaszolok neked, amire csak kíváncsi vagy. Rendben? - tesz ajánlatot a lánynak, akivel valóban jól esett elcsevegnie és szívesen látná viszont máskor is őt otthonában. Valószínűleg saját csemetéjének is szimpatikus lenne Borcsa, mert kedves lány. Elektra meg amúgy is szereti ha vannak vendégei. Elég sokan megfordultak már főhadiszállásán. Sosem baj, ha élet van a Rothstein bázison. A lázadók, ellenállók, kívülállók és rebellisek nála mindig nyitva találják a kapukat. Természetesen csak átvitt értelemben. Minden esetre, ahol egy volt minisztériumi ellenőr és egy hontalan is járt már, ott jutni fog egy ifjú rellonos reménységnek is hely, biztosan. Ennek fényében búcsúzik el a kamasztól és indul haza, hogy szeretteit meglepje a vásárolt finomságokkal, s út közben arra gondol, vajon Imola milyen lesz tizenévesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. január 21. 21:54 | Link
Beni

- Nem, komolyan gondoltam. Vagy akkor az is lehet, hogy én értettelek félre - egy pillanatra el is gondolkodtam, mert nem hittem azt, hogy Beni tényleg jó újságírónak tartana, emiatt is hittem azt, hogy viccel. De akkor lehet, hogy tetszett neki az a pár próbacikk, amit egyszer megmutattam? Ezen morfondíroztam magamban néhány másodpercig, miközben fürkésztem a mosolyát. Végül rá sem kellett kérdeznem, őszintének tűnő szavai megerősítették bennem azt, hogy nem viccelődött, hanem komolyan is gondolta a véleményét. - Ebben mondjuk igazad van, ha már írnék, akkor valami érdekességről. Mondjuk történelemről, műkincsekről , kalandozásokról vagy utazásokról - utóbbihoz mondjuk nem ártana az sem, ha néha napján utaznék, ám egyelőre erre nem volt lehetőség a suli mellett. - Nagyon jól néz ki az a süti - jegyeztem meg közben, mert nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen finomságot is túr a villájával. Nekem is rendelnem kellett volna ebből, meg is fordult a fejemben, hogy én is kérek majd egy ilyet. Addig is, kezembe vettem a bögrémet, és kortyoltam a forró csokiból, közben Beni lelkét próbáltam helyre tenni, mert szegénykémből nagyon sokszor szólalt fel az önbizalomhiány. - De ezen tudnál változtatni, ha akarnál. Nagyon sok programot szerveznek egész évben, múltkor is volt egy jó kis kirándulás, kár hogy nem jöttél. Ha kimozdulnál többször, akkor szerintem nem lennének ilyen problémáid. Csak próbáld legyűrni magadban ezt az érzést valahogy - mondtam nagy bölcsen, mintha ez nekem olyan nagyon könnyen menne. Lehet, hogy nem látszott rajtam, vagy sokan nem gondolták, de azért nekem sem volt túl nagy önbizalmam. - Határozott is vagyok bizonyos helyzetekben, de nem mindig. Tudod levitás vagyok, nagyon sokat is tanulok, mégis úgy érzem, hogy a többiek tudása mellett az enyém eltörpül. Odahaza meg elvárják, hogy a legjobbak közt legyek, de eddig még soha nem voltam évfolyamelső - panaszoltam el őszintén Beninek azt, amit nem sokakkal osztottam meg. - Ne nézz így, nem tudom, hogy csinálom, hogy nem látszik. Sokat sportolok - vontam meg a vállam, tényleg nem tudtam neki praktikákkal szolgálni.
- Mert láttam őt, és cuki lány, szerintem illene hozzád - jegyeztem meg egy mosollyal, máris jobb kedvem lett, ha arra gondoltam, hogy talán Benit összehozhatom egy kedves lánnyal. - Miért is ne működne így, tudod hány pár jön össze ilyen módon? Lehet csak az hiányzik, hogy valaki bemutasson titeket egymásnak - próbáltam észérvekkel meggyőzni, mert jót akartam neki. Tudtam azt, hogy Theon mit művelt vele, s hogy emiatt milyen rosszkedvű volt sokáig. Éppen ezért szerettem volna látni végre azt, hogy boldog. - Mit nem tudsz? Azt akarod mondani, hogy nem tetszem? Mindjárt nyakon suhintalak! - mondtam színpadias felháborodással, majd elnevettem magam, mert nem gondoltam komolyan a szavaimat, eszem ágában sem volt, hogy ilyesmi miatt rásózzak. A válasza mondjuk egy kicsit meglepett, bár még mindig jobb, hogy bizonytalannak tűnt, mintha azt mondta volna, hogy igen, mert akkor biztosan döbbenten pislogtam volna rá. - Na jó, most nem is ez a lényeg. Meg akarod ismerni őt? Mert akkor összehozok nektek ám egy randit! - már-már a tenyeremet dörzsöltem izgatottságomban, de persze erőltetni sem lehetett a dolgot, így megvártam, hogyan is dönt. - Amúgy..azt mind megeszed?- rendelni továbbra sem rendeltem, de még mindig a sütijével szemeztem, bevallom, nagyon kívántam egy falatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. február 17. 14:54 | Link
Kállay úr
Ruházatom


Semmiképpen sem direkt, mert ha direkt találkozunk, annak nincs meg a varázsa. Direkt az ember akkor megy, ha kötelezettségei vannak, de egy sütemény és egy kis beszélgetés semmiképpen sem kötelezettség, hanem öröm, boldogság. Persze, nekem ezek a szavak jutnak eszembe akkor is, amikor dolgozom, hiszen a világ legcsodálatosabb szakmája az enyém: óvónéni vagyok.
Most is, mikor munkából jövet, magamban dúdolom az Anastáziából a Vár a múlt című számot, úgy érzem, hogy menten táncolni támad kedvem, de olyan sok mindenki van az utcán, hogy félek, valakivel összeütköznék, és nem szeretném, hogy megsérüljön bárki is. Délelőtt elmeséltem a mesét, úgy, hogy elénekeltem az összes dalt belőle, és énekeltem volna többet is, ha még lett volna, de megegyeztünk, hogy napi egy mesét mesélek csak, és utána arról a meséről és arról a világról beszélgetünk. Minden mese mögött van valóság, mesélek a helyszínekről például, noha én magam sosem jártam még Amerikán kívül, csak, mikor ide érkeztem. De mindennek alaposan utána olvasok, és olyan aranyosak, hogy utána otthon is el szokták mesélni a szüleiknek, nagyszüleiknek, hogy mit hallottak aznap.
Kesztyűs kezeimet a zsebeimbe mélyesztve, kuncogva, amikor Bart egy kicsit a mellkasomnál lévő zsebemben fészkelődve csikiz, nagy sálamat magam köré tekerve haladok. Szeretnék gyorsan hazaérni, és egy meleg teát inni, de akkor, ahogy elhaladok a cukrászda mellett, megpillantom őt. Váratlan, de tökéletes pillanat. Ez az a pillanat, amire várni kellett, és mivel egyedül van, úgy érzem, tökéletes. Táskámba nyúlva, gyorsan előkeresem az erszényem, megszámolom a benne lévő összeget, és úgy határozok, hogy megengedhetek magamnak egy teát és süteményt itt. Vagyis, akár egy forrócsokit is. Ennek a boldog tudatában lépek be az üzletbe, és mosolyogva lépek oda a pulthoz, hogy kérjek egy vaníliás, fehér forrócsokit és egy meglepetés lávasüteményt, amikkel egyensúlyozva, vidám mosollyal a pofimon, engedélykérés nélkül, beöltözve csusszanok be a boxba vele szembe.
- A tökéletes pillanat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
Írta: 2021. február 17. 18:48 | Link

Hát jó, akkor gondolja komolyan. Ezzel csak még jobban összezavar. Néhány szemöldökfelhúzás, és nagy nehezen végleg elengedem a dolgot, megnyugszom, és a fejemben más dolgokra koncentrálok inkább. Aztán csak-csak visszaugrik a bók a fejemben, hogy valaki végre újból pozitív jelzőt aggatott rám. Ismételten csak azt tudom mondani, hogy ha másoknak nem, legalább a barátaimnak vicces vagyok. Talán ezért is a barátaim. Az a szűk kör, aki érti a humoromat.
Érdeklődve hallgatom, hogy miről írna legszívesebben. Egyetértően bólogatok rá. Tudtam én, hogy Karolába több tehetség szorult annál, minthogy a céltalan pletykarovatokat szerkessze, amik csak az indulatokat keltik másokban, de hasznos tudást nem adnak.
Komótosan eszegetek a süteményből, és kortyolok az italomból, kihasználva, hogy végre nem sietek sehova. Egyedül Karola kíváncsisága, stílusa üldözhet el az asztaltól, ha a továbbiakban olyan témákat kezd el vesézni, vagy boncolni, amiktől lefárasztana. De eddig becsülettel tűröm a bevetést.
- Jaj, ugyan! - nevetek fel egy pillanatra. - Gondolj csak a DÖK kirándulásra. Nem emlékszel, mi ment ott is? Önmagában nem segít rajtam, ha megjelenek mindenhol. Vagy említsem tavalyról a karácsonyi bált? Abból is csak a baj lett, hogy megjelentem. Jelenleg legalább nem talál meg semmilyen rosszakaróm - forgatom meg a szemeimet feszülten. Túl sokat kockázatok az ismertséggel. Jó ugyanúgy megtalálhat, mint rossz ember. És nehéz őket megkülönböztetnem.
- Oh, hát... neked legalább szigorúak a szüleid. Nálam is sok elvárás volt a környezetemnek, de ezt tudod jól, aztán apának holt mindegy, mit csinálok. Lesz belőled még évfolyamelső, csak talán téged is megviselt néhány időszak - próbálom én is bátorítani, de nem hiszem, hogy túl meggyőző vagyok. - Hékás! Szóval mondd csak el szépen, hogy szerinted milyen lányok illenek hozzám! - akadok ki látványosan, eltátott szájjal.
Sértődötten kavargatni kezdem az italomat, de a fejemben egyre csak Eliza jár a fejemben, próbálva őt a lehető legjobban felidézni. Nem nagyon ismerem... De ő vajon mit tudhat rólam? Lehet, hogy minden lépésemet lesi? Ez nagyon ijesztő.
- Egy... randit? Ajj, ne már, Karola, hát ezt ne randinak nevezd. Ha akar valamit, keressen meg, de mégis mit kérdezzek tőle csak úgy? Ha meg vele is beülnék valahova, tök erőltetett lenne. Tudod, hogy nem szeretem az ilyet. És hogy milyen kínosan tudok viselkedni - suttogok feszélyezetten, ezért arra kérem, találjunk más megoldást. - Igen, mind megeszem - tömöm be az összes maradékot a számba, hogy nyelni is nehezemre esik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. február 21. 21:46 | Link

Munka utáni édes pihenés
A beígért tökéletes pillanat


Egy nehezebb nap után jár a jutalom, legyen az bármi; egy könyv olvasása, vásárlása, bármi vásárlás, séta, akármi, csak annak fogjam fel, hogy ezzel magamnak adok pluszt, amiért ezt is bírtam. Megígértem Ákosnak, hogy nem fogom magam túlhajszolni, nem leszek olyan „stréber”, mint az iskolában, amikor még ott volt ő is és az istennek se tudott kicsalni a könyveim mellől még ő sem, csak nagyon ritkán, de akkor is mormoltam magamban a sorokat. Nehéz ez, mert megszoktam, talán az, hogy előrébb jutok, ennek az eredménye, mert míg azok, akik nehezen vagy sehol nem haladnak, a hátam mögött mondanak mindent, hogy miket csinálok, kinek akarok épp benyalni. De ez a pörgés, ha nevezhetem így, a saját magam üteme. Ma mégis, az lesz a jutalmam, hogy leül és írok pár sort, oldalt, teljesen újat, folytatva az előző történetszálat. Nem, még nem kaptam visszajelzést arról, amit leadtam, csak, hogy feldolgozás alatt áll, de nem is lehetek türelmetlen, nagyjából sejtem, mennyi civil lehet, aki egy-egy jó vagy épp rossz történetét próbálja kiadatni. Ez nem olyan egyszerű folyamat és nekem türelmesnek kell lennem, hiába hiszem azt minden bagolyra, hogy azért jön – bár kiemelten kértem, hogy a munkahelyemre biztos ne szállítsák, így otthon fog várni, valamikor. De nem ma, talán holnap.
A jutalom előtt, azonban kezdjük valami kisebbel. Betérve ide, egy kávét kértem ki, és egy képviselőfánkot, mert imádom, hogy a kicsit sósabb tészta keveredik a töltelékkel, egyszerre. Én szeretem a sültkrumplit a fagyiba mártani, a csokival bevont ropikat – nem tudom hirtelen, milyen név van rá hivatalosan -, az édes-savanyú mártást, a gyümölccsel megspékelt, kezelt sajtokat. Másoknak ez néha inkább kiakasztó, de az jobban, hogy a húst nem veszem magamhoz, így hamar elillannak afölött, hogy a krumplimat a ketchup helyett hova mártogatom. Megszokták. Épp a kávémat keverem közben, a kulináris gondolataim között és tekintetem egy kisebb papírhalmon pihen. A legújabb kiadványok, átiratok, rendeleteket tartalmazza, amiket jó ha tudunk, még ha nem is a mi köreinkbe tartozik és rendszeresen tolja félre mindenki, én legalább egyszer átolvasom, veszteni semmit nem vesztek vele. Egy új sort kezdenék, de csak az elejéig jutok, ahogy felcsendül egy kellemes hang, amely azonnal ismerőssé is válik. Elsőre értetlen pillantásom hamar mosolyba megy át, amint a bájos arcot pillantom meg, azét, akinek eltévedt hógolyóm csattant a közelmúltban.
- És valóban – egyenesedem ki, ujjaim közül kiengedve a kanalat. – De örülök is, hogy látlak. Sikerült azóta megnyerned egy hógolyó-csatát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 414
Írta: 2021. február 22. 12:20 | Link
Dami | pofi

Ahogy a legtöbb korabeli, Médi is nagy változásokon ment keresztül az elmúlt bő fél évben. Már nem az a kislány, aki nemrég volt, kezdi megtalálni a nőiességét, és határozott elképzelései vannak az életről. Első és legfőbb hosszútávú terve megszabadulni a nagyapja általi nyomástól, azaz elérni, hogy ne kelljen hozzámennie valakihez, aki nem a szíve választottja. Nincs baja a fiúval, igazság szerint egész jól kijönnek, de egyikük sem kívánja még a háta közepére sem ezt a kényszerházasságot.
A mai randi így Valentin napon némileg furcsa, de ő örömmel készül rá, hisz ez a születésnapja is egyben, és Médi szereti a társaságot, az eseményeket. Lányos izgalommal és pánikkal próbálgatja a ruhákat - mintha tényleg fontos lenne, hogy néz ki -, és a mostanság szőkén viselt haját finom hullámokba igazítja. Minimálisan sminkel, és csizmát húz, azért mégiscsak tél van.
Ami azt illeti, elégedetten néz végig magán a tükörben, össze sem hasonlítható ez a kinézet azzal, aki volt tavaly ilyenkor.
- Éhen halok! - jegyzi meg Daminak még indulás előtt. Azért van, ami nem változik. Médi be tudna falni egy ültő helyében egy egész tepsi süteményt, és még nem is tudja, milyen finomság vár rá.
- Boldog Valentin napot - mosolyogva nyújt át egy csomagolópapírba csomagolt kis ajándékot. Tudja, hogy az ablakból figyelik őket minden egyes alkalommal, amíg el nem indulnak, ezért még egy puszit is ad a fiú arcára. Nem készült nagy ajándékkal, a csomagolás alatt csak egy képkeret van, amiben az első közös képükről mosolyognak le. Nos...mindkettejük arcán felfedezhető a feszültség...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 323
Írta: 2021. február 26. 22:56 | Link
Médi
"kicsípve"

Damien el-eltünedezett egy ideje - valószínűleg senki se figyelt fel rá, de néha napokra nyoma veszett az iskolából, sőt, a faluból is. Ha pedig véletlenül mégis szerepelt az órai névsorban vagy ott hevert cipője az előszobában, többnyire jelenlétének nyomait látták csak, őt magát nem.
Médi képezte a kényszerszülte kivételt, elvégre mindkettejük családja kínosan hangsúlyt fektetett az eljegyzésükre, a közös ebédekre, ünnepségekre és jelenésekre, amitől Damien kétoldali, nyolc napon túl gyógyuló agyf'szt kapott. Meglehetős rutinjának köszönhetően azonban - eddig - megúszták problémák nélkül, s valamiféle véd- és dacszövetség formálódott köztük.
Ami a megjelenését illeti, hiába a Radetzky-ház ajtaja előtt szobrozik, tökéletesen hétköznapi és hűen tükrözi a tizenévesek jellegzetes ragaszkodását a sötét színekhez. Kényelmes, szürke farmer, laza fekete póló és tessék-lássék zakó van rajta, megszokott ékszereivel és csapzottságával megfejelve.
- G-g-gondoltam,-*forgatja a szemét, rosszindulat nélkül; megszokta és számolt is vele, zsebéből egy szívecske formájú töltött csokibonbont rángatva elő. Na ja, nem erre találták ki igazán ezt az öltözéket. Az ajándék láttán gondosan ügyel, nehogy felpillantson az ablakra (az kéne még, hogy találkozzon a tekintete a leendő apóséval) míg átveszi és letépi róla a papírt.*
- Mmmmmagnifique. Mmmehetünk?-*öleli meg a lányt, mert az elég látványos, s aztán a karját nyújtja, hogy mihamarabb megpattanhassanak.
Látótávon kívül aztán újra megszólal egy mély sóhajt követően, s vállaiból eltűnik a feszültség.*
- Üüülve v-vagy sétálva ennél iiinkább?
Utoljára módosította:Damien Sebastian Felagund, 2021. február 26. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. március 6. 16:53 | Link
Benett

Na igen, azok az események, amiket Beni felemlegetett, valóban emlékezetesek voltak, több szempontból is, s ebben egyet kellett vele értenem. Bólogattam is, eszembe jutott, hogy milyen kellemetlen szituációk történtek, így nem volt nehéz megérteni a fiú aggályait. - Oké, ez így jogos. Mondjuk akkor egy másik városba kéne menned - jegyeztem meg nevetve, bár nem biztos, hogy ez jó vicc volt, ezért el is csöndesedtem. A téma is a sulira terelődött, nekem voltak kétségeim a saját képességeimet illetően, Benett egy fokkal többet nézett ki belőlem, amiért azért hálás voltam, főleg annak, hogy a szavaiból úgy éreztem, támogatni próbál. - Lehet...vagyis igen, ebben igazad vad, sok minden történt - bólintottam, majd csöndben végig hallgattam, amint az apjáról mesélt. Nem mondtam, de azért sajnáltam őt, hogy ilyen az apja, akit egyáltalán nem érdeklik a fia sikerei. Pedig Benett ügyes volt, szerintem az egyik legtehetségesebb a levitában, és biztos voltam benne, hogy egy napon még sokra fogja vinni. Csak egy kicsit több önbizalom kéne neki, meg mondjuk egy barátnő. Eszembe is jutott az a lány, gyorsan meg is említettem neki, s hamar kikötöttünk a témánál, hogy vajon kik is illenek az én drága jó barátomhoz. - Az okoskák, igen, akik kellően szolidak ahhoz, hogy ne érezd magad kellemetlenül mellettük, de azért bármikor lefojtathattok egy vitát egy komolyabb témában - meséltem mosolyogva, bár azt nem tudtam, hogy vajon ez az Eliza megfelel-e ezeknek a kritériumoknak.
- Cöhh..azt várod, hogy a csajok fussanak utánad? - jobban felszökött a szemöldököm a kelleténél, azt hiszem, hogy ráfért Benire egy kis útbaigazítás. - Nem tudom, legyél spontán, velem is tudsz dumálni bármiről, szerintem vele is menne. És akkor ne nevezd randinak, csak "véletlenül" fuss vele össze valahol, aztán kezdj vele beszélgetni. Igen, tudom, hogy mennyire kínosan tudsz viselkedni, mint mondjuk most...ha ez most egy randi lenne, és megkérdeztem, hogy mind megeszed-e a sütit, akkor meg kellett volna kínálnod belőle, de látom, nagyon zsugori vagy - mondtam nevetve, aztán legyintettem egyet, és kortyoltam a forró csokimból. - A lényeg az, hogy ne azt várd, hogy a csaj jöjjön utánad, mert ha tetszel is neki, biztos fél kezdeményezni, és tutira jól esne neki, ha te tennéd meg az első lépést. És ez még nem jelenti azt, hogy feleségül kell venned. Na de...ha nem is Eliza, van valaki, aki tetszik? - kíváncsi mosollyal puhatolóztam, mert ki tudja, talán már Beninek is megakadt a szeme valakin.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 414
Írta: 2021. március 17. 20:36 | Link
Dami | pofi

Valahol szépen elrejtve azon vannak, hogy ez a kapcsolat, ami kettejük között van, az is maradjon, ami. Baráti. A miniszterrel azonban szembe menni elég...nehézkes, de ha tényleg nem lesz szabadulás, Médi talán belenyugszik, mert legalább olyasvalakivel kell leélnie az életét, akivel képesek két mondatnál többet beszélni egymással. A választása azért továbbra is a tiltakozás.
- Menjünk - bólint mosolyogva a kötelező köröket lefutva. Zsebre vágja a kapott bonbont, majd belekarol a fiúba. Nem számított rá, hogy élete első randijai így fognak zajlani, de megelégszik ezzel is. Több, mint a semmi. Más egyébként sem meri randira hívni Radetzky Andor unokáját...
- Leülnék, tudod meddig tart leennem magam...kábé bármivel - von vállat gyorsan. - De gyorsan eszek, és ha van kedved, csinálhatnánk mást utána. Nagyapáék nem várnak korán haza.
Nagy a nyomás a család fiatalabb generációinak tagjain. Bercit már megházasították, Médit kötelezően randikra küldik - de legalábbis erősen javasolják, hogy sűrűn találkozzanak Damival -, aztán ki tudja, meddig várnak vele, hogy bejelentsék a dátumot.
- Készülsz a vizsgákra? Ha szeretnéd, segítek a kikérdezéssel - Médi talán valamivel lelkesebben áll a barátságukhoz, és ő az, akinek akkor is jár a szája, amikor nem kellene. Így viszont nem állnak e kínos csendek, és pillanatok alatt elfoglalnak egy szimpatikus asztalt, ahol a Valentin napi palacsintájukat majd elfogyasztják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 323
Írta: 2021. március 17. 22:27 | Link
Médi

Valóban leginkább baráti a kapcsolatuk, ha nem is annak indult - sok réteg rákérgesedett akármi alól kellett kibányászni azt a pár apróságot, ami megmaradt gyerekkorukból. Damiból kiveszett a játékosság, ami darabossá, nehézkessé teszi gesztusaiban, ám nem menthetetlen.
- Simán. Nnnézzük mmmeg, van-e Mmilkywayes p-palacsintájuk,-*terelgeti a lányt a cukrászda felé, lépését Médiéhez igazítva, hogy ne papírsárkányként húzza maga után a küszöbig. Így is leginkább a húga méregdrága porcelánbabáihoz hasonlít, a sok szőke loknival és ruhácskával.
Nyitja és megtartja az ajtót, a rendelést viszont a lányra bízza annak dacára, hogy egész kedvtelve nézegeti a süteményeket a pultban. Ő csak a végén lejt oda, fizet, majd az egyik kötelezően szívecskés-rózsaszín-gyertyás díszítékkel felszerelt asztalhoz kíséri a locsogót.*
- Mmmédi...én nnem buktam, e-engem b-buktattak. A p-papa nnnehezen viselte, hogy ny-nnyugdíjaztattam,-*sóhajt, miközben kihúzza neki a széket, mert nem, esze ágában sincs tanulni arra, amit egyszer már megcsinált. Persze, a pátriárka sosem ismerné be mindezt, a család pedig úgy kerüli a témát, mint a pestist; ugyan ki más szórakozna pompásan Damin kívül azon, hogy vénFela tombol?*
- D-de ha akarsz, gy-gyere át b-bármikor. Mmég úgyse láttad Sz-sz-szergejt,-*veti fel, miközben nyeglén ledobja magát a szemben lévő székre - nem nyög, de mozdulata kelletlen. Mostanában gyakran sajognak az ízületei, mindene túl hosszú, mintha nem lett volna épp elég hibás alkatrésze. Az egyik zsebéből apró, alig tenyérnyi borítékot vesz elő.*
- Egyik ssem k-k-kötelező,-*tolja finoman Médi elé, különösebb magyarázat nélkül. A boríték tartalma egy kulcs, mely a Felagund-ház ajtaját nyitja, és egy gyűrű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 414
Írta: 2021. március 18. 22:05 | Link
Dami | pofi

Egy pár pillanatig úgy néz Damira, mint aki most pillantja meg élete szerelmét először. Talán így is van, erre a pár másodpercre legalábbis biztosan beleesik, mint nyuszi az odúba. Nem nagy dolog, de neki igenis sokat jelent, hogy tudja, melyik a kedvenc csokija. Igaz, nem tartja titokban, de sokszor még a családtagjai is rosszat emelnek le a polcról.
- Ó! Fela bá... - megforgatja a szemeit. Szerencsére Médinek nem nagyon kellett tőle tanulnia, így esélye sem volt megbuktatni, de hallott egyet s mást, amiből arra következtet, hogy jobb is így.
Kabátját idő közben a szék támlájára helyezi, és leül a vőlegényével szemben. alán kettejük közül számára kevésbé kellemetlen ez a találka.
- Szergej? Ki az? Bemutathatsz neki - szalad fel a szemöldöke, és kíváncsiskodva hajol valamivel előrébb. Közben magához veszi az étlapot is, mert egyébként egészen megéhezett itt a sétában. Belefeledkezik igencsak hamar, ezért a következő, amire felemeli a fejét, az orra elé tolt kis csomag. Vonakodva ugyan, de becsukja az étlapot, és a boríték után nyúl. Először csak elgondolkodva, mereven nézi a két kis tárgyat, aztán felsóhajt.
- Ha ez nem az lenne, ami, imádnám - mosolyog ujjai között forgatva a gyűrűt. Aztán felhúzza az ujjára, eszébe sem jutna erre megkérni a fiút. A helyzet az, hogy a gyűrűért oda meg vissza van, Dami pont eltalálta az ízlését.
- Kulcstartót nem kapok? - vigyorogva pillant fel a másik sötét szemeibe. Amolyan köszönömféle ez tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 323
Írta: 2021. március 18. 22:50 | Link
Médi

A tág cicaszemek persze a Milkywaynek szólnak - tény, hogy keveseket tüntet ki a figyelmével, ennyire azért nem sokkoló, hogy megjegyezte a dolgot. Mármint, jókora adag tinédzser önzés van benne...Nah, tényleg taplógomba többnyire. Sosem kellett igazán azzal fáradnia, hogy behízelegjen vagy magához édesgessen bárkit.
- Szerzs elvileg mmmacska. Szerintem zsebszörny,-*túr a telefonja után, mert sokkal egyszerűbb megmutatni, mint körbeírni. Feloldja, aztán Médi mancsába nyomja, hogy túrja ki magának, úgysincs túl sok fotó rajta. MacsQuasimodo lenne még talán a legérzékletesebb arra a torz pofára, ami az elmosódott képekről visszanéz - Dami evidensen nem kezeli valami jól a kütyüt, a vakut hírből se ismeri.
A testtartása egyébként nem Médinek vagy a helyzetnek szól, a helyezkedéséből sejthető diszkomfort most tényleg csak az ízületei rovására írható. Az egyetlen vigasza, hogy egyre-másra hagyja le a család férfitagjait és nehezebb fölényeskedniük vele. Jó, önként nem jött volna ide, hogy turbékoló párocskák közt lavírozva palacsintázzanak, de nem zavarja különösebben a helyzet. A vihorászást leszámítva.*
- Mmondom, nnem kötelező. V-veheted születésnapi ajándéknak,-*ránt egyet részvéttelenül a vállán, vagyis...van ebben valami kedvetlenség, mert a gyűrű felkutatásába azért fektetett energiát. Átveti egyik lábát a másikon és székének támlájára könyököl, másik kezével ölébe húzva az étlapot.*
- Mmmeg t-toronyórát, aranyláncon,-*kaffant, kávéjára várva. Mármint reméli, hogy megkapja áhított feketéjét, mert meg se igazán nézte, miért is csengeti ki a pénzt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 32 ... 40 41 [42] 43 44 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed