37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Vendéglátó negyed - Vattai Júlia összes hozzászólása (19 darab)

Oldalak: [1] Le
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. szeptember 25. 01:13 Ugrás a poszthoz

Angel|
Sütizés|

______________________________________________________


Igyekeztem minél többet megtudni az animágiáról. A javasolt könyveket átnyálaztam, a tananyagokat átböngésztem, sőt, néhány diákot is felkerestem, akik sikeresen lettek animágusok. Mert sohasem tudja lefedni a száraz iromány az emberi tapasztalatokat. Mindenkinek kicsit eltérő, kicsit más, igaz a keret, nagyjából megegyezik. Akartam tudni, hogy mire kell számítani. Minden eshetőségre fel akartam készülni.
Angelica tök jó fej volt, annak ellenére, hogy mestertanonc, bevállalt egy kis harmadikost. Sőt, még a szünetben, hazautazás előtt hajlandó volt időt szánni rám. Pedig elég koránra tettem az elutazást. Anyám állapota romlott. Jót fog neki tenni, ha kicsit körülötte leszek, nyaggatom, hátha több kedve lesz élni. Tizenhét leszek nemsokára. Utána már csak egy évet kell kibírnia. Legyen ez az ajándéka születésnapomra.
Az, hogy étterembe beszéltük meg a találkozót, annyira nem tetszett. Az volt a probléma, hogy ennek a szarnak retek rossz íze volt. Így minden ételt is borzalmassá varázsolt. Néha azon kaptam magam, hogy a mosdókagyló felé indultam el, hogy kiköpjem. Nem jó na. Nem véletlenül nem fűszernövény.
Beérve intettem, s a nagy tálca süteményen kicsit meglepődtem. Jól nézett ki, csak nem biztos, hogy illett hozzá a mandragóra.
- Szia! - köszöntem édes mosolyt villantva. Egyet illendőségből meg kéne ennem, állapítottam meg. Ezért ki is választottam a hozzám legközelebb állót és hámozni kezdtem.
- Komolyan? - kerekedett ki szemem, s a kis lassú mozdulatokat felváltotta a rángatás, hogy minél előbb bele tudjak harapni. Az íz tényleg enyhült, ha elmúlni nem is múlt.
- Wow, ez így csak kicsit rossz - hüledeztem. A falatot még megrágtam aztán tekintetemet rá emeltem.
- Lényegében leginkább az állati alak érdekel. Te sejtetted mi leszel? Vagy benne volt a tippjeid között? - kérdeztem rá, újabb harapást ejtve a sütin. Nem rossz, egészen ehető.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. október 3. 21:24 Ugrás a poszthoz

Angel|
Sütizés|1

______________________________________________________


- Igen, az elég kellemetlen lenne - húztam el a számat, aztán benyomtam egy fél sütit. Különben elég fasza volt, végre nem csak egy ízt éreztem ami ráadásul pocsék is volt, hanem valami finomra emlékeztetőt is. Nem kellett már sokáig kibírnom, a végénél jártam, de ilyenkor volt a legnehezebb, mert az ember kezdett besokallni.
Különben elég para lenne a vízi állat, hiszen első átalakulás egy villámokkal tarkított szárazföldi részen lesz. Tudom is én, hol, de semmiképpen sem bokáig pocsolyákban, ezért ha bálnává változnék elég kellemetlen volna a szituáció. Szinte hal áli.
Az önismeretire csak bólintottam. Én fel se vettem. Ismertem önmagamat, meg amúgy se akartam túlságosan töltelékórákra járni. Akkor már inkább elütöttem az időt mással. Egy elhagyatott folyosón. Illuminált állapotban. Mármint mi?
- Hm hát van pár - tettetem gondolkodást. Szinte biztos voltam benne, hogy ragadozó állat lesz. Akármi, de éles fogú, hosszú karmú vagy kemény csőrű.
- A legnagyobb tippem a nyuszi, vagy valami hasonló apró, békés állat. Esetleg valami vicces, mint egy kócos kutyus, pocok, vagy kerek fülű kisegér - a faszt, de ezt Angelnek nem kellett tudnia. Mindenkinek a nyulat mondtam. Mert az illett legjobban ahhoz a Júliához akit előadtam.
- És mond, mennyire fájdalmas az első alkalom? Eléggé ijesztőek a körülmények, a  sok villám meg minden - kicsit elvörösödtem, mint aki adja a nagyon bátor csajt, hiába retteg. Igazából a villámlás nem volt túl szimpatikus dolog. Nem féltem vagy ilyesmi, csak épeszű ember nem sétál ki vihar közepén a villámok közé, hogy heló jöttem állattá lenni. Vagy nem tudom, úgy tűnik de.
Utoljára módosította:Vattai Júlia, 2021. október 3. 21:24
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. október 10. 21:55 Ugrás a poszthoz

Angel|
Sütizés|

______________________________________________________


Tömtem a fejemet, ha már valaminek volt íze is, ki kellett használni. A kijelentésére megvontam a vállam.
- Igazából inkább csak spekuláció az egész - vallottam be, hiszen tényleg az egész lutri volt. Egyedül abban voltam szinte teljesen biztos, hogy nem leszek nyuszi. Sőt, valószínűleg nem leszek növényevő ellát. Azok mindig csak a préda szerepet töltötték be.
Az átváltozásra csak elgondolkodva biccentettem. Mint egy örvény. Elméláztam azon, az vajon milyen érzés lenne. Nem tűnt ijesztőnek, maximum gyomorforgatónak a körkörös mozgás miatt, de talán ez is meg fogja állni a helyét. Vasgyomrom volt, kitaccsolni pia után is csak ritkán tudtam, bíztam benne, hogy átalakulás előtt se fogok rókázni.
- Hm milyen igaz, majd odafigylek - ígértem meg, ugyan nekem ez teljesen felesleges volt. A metamorf mágiám miatt a legtöbb ruhám tud igazodni a testemhez, legyen az akármilyen kicsi vagy nagy, sőt még olyan is van, ami úgy vált alakot, hogy a fazon, szabás sőt, bármi meg tud változni rajta. Ilyen téren totál fel voltam készülve.
- Te felejtetted el a ruhát? Volt valami vicces sztori? - kérdeztem rá, csak, mert az tuti mókás lett volna ha véletlen visszaváltozik az ember a ruha meg ki tudja merre.
- Anno miért döntöttél úgy, hogy belevágsz? - ezek már nem voltak annyira fontos kérdések, de kicsit meg szerettem volna ismerni a gondolkodásmódot ami a többi animágus mögött rejlett, hogy aztán elő tudjam adni a kamu jókislány dumámnál.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. október 29. 20:10 Ugrás a poszthoz

Angel|
Sütizés|

______________________________________________________


Bizonyára maradandó látványt nyújtott a diák a tanárának. Edmund bá sem néz ki rosszul de olyan prűdnek néz ki aki. Biztos nagyon vicces fejet vágna egy meztelen Júlira. Lehet "véletlen " mégis kifelejtem majd azt a kis bűbájt.
- Jaj szegény kölyök - bólogattam csak, hogy kifelé is legyen reakcióm.
A következő kérdésem úgy tűnik kicsit elgondolkodtattam, így kihasználtam az időt, hogy az utolsó muffint is betömjem. Most egy darabig ide fogok járni és mire kivehetem a nyelvem alól a gazocskát már csak gurulok mint a hordó.
- Értem, a példaképek mindig nagy hatással vannak az emberre - bólogattam. Milyen unalmas indok volt. De kedvesen mosolyogtam a lányra és tettem a szépet. Ugyan mostanában már egyre kevésbé játszom meg magam, azért néhány ember még mindig jobb, ha elhiszi, hogy jó vagyok.
- Hm, azt hiszem mindig is bírtam mikor a boszorkányok állati alakot vettek fel. Régen is ismertem párat - a feketepiacról - és über menőnek találtam. Tökre bennem volt, hogy ha nagy leszek...most pedig az vagyok, ennél nagyobbra se igazán fogok nőni szóval - megvontam a vállamat és kihúztam magam, aztán még kicsit beszélgettünk az animágiáról, mielőtt elbúcsúztunk volna. Sok hasznos infót zsebeltem be, illetve néhány sütit is kértem elvitelre, így fülig érő vigyorral cammogtam vissza  a kastélyba, nem is volt olyan szar este ez a mai.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. december 11. 22:57 Ugrás a poszthoz

Will
______________________________________________________


Lustán becsúszok az ablak mellé szabad kezemmel egy istenes ásítást nyomva el. Úgy érzem, mintha legalábbis reggel hat volna vagy még annál is sokkal korábban. Az idő meg csak kontráz erre a verőfényes napsütéssel. Ritkán ennyire derült az ég. Talán csak azért bújt elő a nap bár órára, hogy minket gúnyoljon ki.
Velem szemben Will épp a kukoricaizével perel, ez halovány mosolyt csal arcomra. Édes. Mint egy ötéves.
A kijelentésére felnevetek. Teljesen megértem, az én fejem is totál tompa. A nevetésbe bele is sajdul így hát inkább abbahagyom. Valószínűleg épp ugyanolyan pocsékul néznék ki mint a férfi. Pár óra alvástól ott volnának a karikák a szemem alatt, a fáradt ráncok, az elszíneződött bőr itt-ott, de ehelyett úgy nézek ki, mint egy rendes ember normális alvási idővel a háta mögött. Mégiscsak emberek között vagyunk, nem lehetek trash.
- Megígértem, hogy többé nem ütlek meg - vonom meg a vállamat, aztán szélesedő vigyorral még hozzáteszem - de rúgásról még tárgyalhatunk - Iszok egy kortyot a narancslevemből, közben hátrébb dőlök, neki tehénkedve a háttámlának, az arcmimikám ma használhatatlan úgy tűnik, mert minden rándulásnál azonnal nyilall is a kobakom, mintha rendes muszáj volna neki. Talán jobban jártunk volna ha Willhez rendeljük a pizzát és az ágyban esszük meg. Legalább ez az ocsmány sárga színt nem kéne bámulnom a szemem sarkából.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. december 11. 23:40 Ugrás a poszthoz

Will
______________________________________________________


- Ezer örömmel, de haraphatok is. Olyan isteneset, az is igazán fel tudja ébreszteni az embert - somolygok és néhány pillanatra lehunyom szemeimet. Így picit jobb, de leginkább sehogy sem jó. Furcsa érzés, általában nem jutunk el eddig a pontig. Will sem, pedig ő gyakran részeg, mégis a tegnapi egészen más volt. Nagyon akart látni, aztán nagyon akart dugni, aztán nagyon akart inni.
A kérdésre kinyitom pilláim. Néhány pillanatig őt tanulmányozom, hogy tényleg komolyan érdekli-e a dolog, aztán halvány mosollyal felelek.
- Nekem nincs családom - nyilván nem ez volt a kérdés. Mégis úgy éreztem, hogy mindenek előtt ezt le szeretném szögezni, mert nem lenne fair velem szemben, hogy néhány faszfejről azt higgye Will, hogy a családom. A nagy büdös francokat. Én a saját családom vagyok, egyedül és ami azt illeti a tizenhét évem alatt így vagyok a legboldogabb és érzem magam a legnagyobb biztonságban.
- De amúgy nem vagyok benne biztos. Ez sose volt téma anno. Apám vagy kvibli volt vagy mugli, anyám varázsló lehetett mert rémlik, hogy eltörte a fater a pálcáját, rajta -  tényként közlöm őket, nem csuklik el a hangom és nem is vágok szomorú arcot. Ugyanúgy ejtem ki ezeket a szavakat is mint azt, hogy süt a nap vagy épp dörög az ég. Apám tagadásban kívánt élni, erre kényszerített minket is. Aztán jöttem én meg a metamorf mágiám. Hát enyhén szólva sem örült neki. Nem tud már meghatni. Az embernek egy hihetetlenül jó tulajdonsága, hogy könnyen alkalmazkodik, mindenféle szituációba. Sok időm volt megszokni a magamét.
- Feltételezem kékvérűéknél se valami boldog szó a család - pillantok rá, hiszen eddig sose találkoztam még kedves családdal aki aranyvérű is volt.  Valami baszogatás mindig volt, meg általában erőszak is. Nem lepnék meg ha Will felé is, azért ő is eléggé elbaszott szegény.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. december 12. 00:48 Ugrás a poszthoz

Will
______________________________________________________


A gesztusra elnevetem magam, aztán lassan mosolygás és fintor elegyévé csökken a fejfájás miatt. Baszki ez már kezd nagyon idegesítő lenni.
- Édes vagy, de ezer éve elnyelte a föld - legyintek, mert tényleg fingom sincs hol van, ha mákom van talán nem is él. Az volna a legjobb, akkor nem tudna egyszer csak visszatérni. Amitől minduntalan rettegek. Elnyomom magamban, de azt hiszem ez az egyik legnagyobb félelmem. Undorítóan kedves vigyorral beállít egy nap, kitárt karjaival ölelést kér és mézédes hangon fülembe súgja, hogy hazaértem. Mint egy horrorfilm kezdete.
Újra azt a feszültség érzem rajta mint tegnap este. Egyre biztosabb, hogy valami nem oké vele. Nem akarok nyíltan rákérdezni, semmi közöm hozzá. Aztán nem is kell, kinyögi maga is. Leolvad ajkamról a mosoly. Meg fog házasodni? Akkor ezek a kis kalandok véget érnek? Zavar, hogy zavarna ha véget érne, mégis enyhe csalódást érzek. Megfogom poharam és nagyot kortyolok belőle. A narancs savanyú utóíze jól jönne, csak elnyomja a taknyosan édes szirup amit belepumpáltak.
- Tudod már kit? - pillantok rá. Hangom most egészen más, együttérző? Maybe. Mármint az aranyvérűek közötti beltenyészes házasságnak tökre van értelme. Sőt ez ad értelmet az egész házasság dolognak, mert a szerelem az egy nagy lószar. Így Willnek lesz hatalma. Nagyobb mint eddig. Lesz egy nője akit akkor dughat meg amikor akar és valamennyivel több szava is a családon belül. Ő ezzel csakis nyerhet ha félreteszi az érzéseit. Mégsem tűnik annyira feldobottnak.

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. december 12. 01:39 Ugrás a poszthoz

Will
______________________________________________________


Az a dög elkezd fütyülné. Ha Will nem előzne meg és kaparintaná markai közé valószínűleg pár pillanaton belül a tenyerem lapítaná palacsinta vékonyra ezt a nyomorultat. Elindul a pizzáért én pedig magamban maradok a gondolataimmal.  
Will el fog venni valakit. Furcsa. Még akkor is ha nem beszélnek érzelmekről az elején általában valami előbb vagy utóbb ki fog alakulni. Talán végre boldog lehet. De én szeretek dugni vele. Ahj már, nem lehetne boldog pár év múlva?
Ahogy megjön a pizza az illata eszembe juttatja mennyire rohadtul éhes vagyok és a nagy drámai beszélgetés mellett is képes vagyok szinte azonnal odakapni, hogy aztán sziszegve rázzam meg megégetett ujjaim. Hamar ajkaim közé teszem, aztán felpillantok rá.
Ha a helyébe lennék keresnék magamnak egy manipulálható nőcskét akivel könnyű bábozni, az se számítana ha randa, sőt még jobb, önbecsülése se lenne, hátulról baszva meg úgyse nézi az ember. Abban az esetben viszont, ha a család választ meg lehet szívni.
- Oh akkor nem a legjobb alkalom arra, hogy közöljem a pár héttel ezelőtti feketególyát másnaposan kihánytam és most terhes vagyok ugye? - húzom el a számat, aztán mintha mi sem történt volna a végre emberi fogyasztásra hűlt pizzát a számba kanyarítom. A faszt még mindig süt, de ki nem köpöm, előbb fulladok meg, a gyomromnak kaja kell vagy önmagát emészti meg.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. december 12. 02:07 Ugrás a poszthoz

Will
______________________________________________________


Olyan furcsa az egész reakció. Azt hittem felfogja, hogy tréfa, hiszen annyira adta magát a szituáció, ebből kiindulva pedig csak egy halk, mély nevetést vártam volna tőle mielőtt leint, hogy ne hülyéskedjek.
Azonban a valóság meg se közelíti ezt az elképzelést. Sőt, mi több inkább az ellenkezője. A tekintete...visszarepít a sikátorba. Most nem csak a narancssárga fény világítja meg, hanem minden apró részlet jól kivehető. Hangja rideg. Annyira, hogy kiráz a hideg. Ha most nem ülnék lehet hátrálnék egy lépést vagy átvenném fejben hol is van a pálcám egész pontosan.
Épp teli pofával bámulok rá, így míg megrágom és lenyelem van időm gondolkodni. Nyelvemen van, hogy rávágjam, hát persze, hogy szórakozom, ne nézz már bolondnak. Ha kihánytam volna azt a szart akkor iszok egy másikat.
Viszont ott bujkál bennem a kíváncsiság. Mi lenne, ha tovább játszanék? Meddig lehetne ezt elvinni? Mit tudnék kikényszeríteni Williamből? Megmutatná a foga fehérjét amit megvillantott a sikátorba. Izgatottság fut végig gerincem mentén, már ezerszer éberebb vagyok mint néhány perce.
Lenyelem a falatot aztán, mint aki nem érzékeli, hogy amonnan elég ijesztő atmoszféra áramlik épp a sonkás-gombás pizzájába megvonom a vállam.
- Jobb időpontot kellett volna keresnem erre - megrázom fejemet, miközben a második szeletért nyúlok, közben fel-felsandítok rá. Vajon fog gőz szállingózni a füleiből? És sípolni közben?
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. december 12. 02:38 Ugrás a poszthoz

Will
______________________________________________________


Egy józan ember itt talán megállna. Zavartan elmakogná, hogy nyilván viccelt én viszont nem igazán vagyok józan. Talán kicsit, mert a másnaposság mégsem nevezhető annak. Apropó másnaposság, széjjel ittam magam tegnap azzal a szar koktéllal, hogy nem esik le neki még innen sem?
Állom tekintetét, nem nézek félre. Mosolygok is közbe, mint egy idillikus képben. Amikor arrébb löki a pizzás tálat meglepetten pillantok le.
- Én ettem volna még - morgom felháborodottan. Azért a ló padlizsánjának is van vége. Étellel nem viccelünk. Fölém emelkedik, én pedig akaratlanul néhány pillanatra döbbentek tekintek rá.
Valami azt suttogja az agyam hátuljába, hogy valljam be. A parancsoló felszólítás a férfitől vad kalapálásra buzdítja szívemet. De nem, legutóbb megfutamodtam. Most nem fogok.
- Nem szeretem ha parancsolgatsz- felelek egyszerűen és a tányér után nyúlok, hogy visszahúzzam magam elé -Attól olyan csúnyán összeráncolódik az orrod felett - mutatok oda a saját orromon.
Egyszerre örülök és zavar, hogy szem előtt vagyunk. Egyrészről védve vagyok valamilyen szinten, másrészt faszért kell jelenetet rendezni mint egy drámakirálynőnek.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. december 12. 03:09 Ugrás a poszthoz

Will
______________________________________________________


Hát ennyi, a vulkán végül csak nem robban. Enyhe csalódás fut végig agyamon ahogy visszahanyatlik, majd az asztalra dől.
Szavaira megforgatom szemeim. Legszívesebben megrúgnám figyelmeztetésképp, hogy ne legyen már ilyen nyomi de végül nem teszem. Helyette most én emelkedek fel félig. Benyúlok álla alá óvatosan és felemelem, hogy szemeim elérhessék az övéit és belemélyedjenek.
- Mit csinálok veled Will? Hát nem ez lenne a legfantasztikusabb dolog, ami történhetne veled? Ha az apám tényleg kvibli, az azt jelenti, hogy aranyvérű sarj vagyok, így pedig elvehetnél feleségül. Megajándékoználak egy szőke, göndör hajú kisfiúval, te pedig végre gyűrűt húzhatnál az ujjamra és birtokolhatnál örökre. Nem erre vágysz? - kis hatásszünet után elengedem és egy nagyobb szelet pizza után nyúlok.
- De persze nem vagyok terhes, apám meg nem aranyvérű - vonom meg a vállamat kilépve a boxból. - Kössz a pizzát, legközelebb kiengesztellek ezért az aprócska tréfáért ígérem - intek neki mielőtt hátat fordítva neki kilépnék a pizzéria ajtaján magamba tömve azt a nagy szelet pizzát. Csak egy rohadt nagyot akarok aludni baszki. Semmi mást.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. március 7. 00:09 Ugrás a poszthoz

Magda
Jucika|
______________________________________________________


Nem túl rózsás a hangulatom a tegnapiak után. Még este átugrottam Adélhoz, ennél többet viszont a nőért nem tehetek. Remélem Will nem fogja bántani, ha pedig igen, Adél használja majd a pálcát és elintézi.
A levél ami ma reggel jött csak még inkább rátett a napom borzalmas minősítésére. Adél anyja találkozni akar velem. Először azt hittem viccel. Aztán ahogy közeledett az idő, kezdtem azon agyalni, hogy mégis miről tudna velem csevegni. Semmi más nem jutott eszembe, minthogy az, hogy takarodjak ki William életéből és hagyjam kibontakozni Adélt. Mi mást tudna mondani egy anya, a veje szeretőjének?
Szóval habár eleinte nem akartam, most mégis itt állok a cukrászda ajtajában. Konkrétan a pofon elé jöttem.
Nagy levegőt veszek, aztán előveszem bűbájos mosolyomat, sőt hajam hosszát is megtolom, hogy még édesebb és göndörebb legyen. Így masírozok oda az asztalhoz állok meg szembe a nővel.
- Magdalena, ha nem tévedek, ugye? - csivitelő hangon szólalok meg és kinyújtom felé a kezemet. Gyerünk te boszorkány, teríts ki minden lapodat, akkor se fogsz tudni megszabadulni tőlem amíg meg nem unom Williamet. De ha sokáig baszogatsz, lehet Adélt is megszerzem.
Utoljára módosította:Vattai Júlia, 2022. március 7. 00:11
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. március 7. 00:45 Ugrás a poszthoz

Magda
Jucika| 1
______________________________________________________



Valami hasonló fogadtatásra számítottam. Amikor a pincér odaér leadok egy rendelést egy sós karamellás sziruppal ízesített cappuccinora mellé pedig egy erdei gyümölcsös mousset is kikértem. Ha már ő állja akkor nyilván nem fogom visszautasítani az ilyesmit.
Közben végig báj mosolygok. A kérdésre pedig még halkan el is kuncogom magamat.
- Ugyan dehogy, a vizsgaidőszak ebből a szempontból igen kellemes, hiszen az időmet is teljes mértékben én oszthatom be - ami igaz is, csak retek sürgősen tanulnom kéne, mert el fogok hasalni a picsába.
A pincér hamarosan érkezik a kávéval és a süteménnyel. Egyelőre az utóbbit az asztalon hagyom, viszont az italt magamhoz vége kényelmesen hátradőlök a fotelben. - Szinte biztos vagyok benne, hogy tudod de szeretnék rávilágítani arra, hogy nem vagyok aranyvérű, csak egy apró félvér. Így feleslegesek a teátrális kerülőutak. Mennyit galleont szeretnél felajánlani, hogy leszálljak Williamről? - belekortyolok a kávéba. Így remélem élét veszem a fenyegetéseknek, hiszen elsőre úgy tűnhet,hogy hajlok a lefizetésre. Bár őszintén, pusztán kíváncsi vagyok mennyit ér meg neki Will és Adél közös boldogsága.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. március 7. 01:39 Ugrás a poszthoz

Magda
Jucika|
______________________________________________________


Biccentek megköszönve a szurkolást. Azonban sokáig nem áll szándékomban ezt a mézes-mázas bájcsevegést folytathatni. Csinálja az akinek két anyja van vagy legalábbis egy időnyerője.
Mosolyom nem csitul, csak szavaim utalnak arra, hogy paraszt mód kukába vágom ezt a sok felesleges kört. A nő arca megváltozik, talán még szimpatikusabb lesz, mint eddig volt. De a külső nem minden és az ilyen mamáktól tudom, hogy jobb mindig a legrosszabbat várni. Ezért is lepődök enyhén meg, amikor azt mondja nem akar fizetni. Arcomra halvány meglepetés szökik, aztán hamar vissza a mosoly.
-Milyen kár - újabb korty, míg ingatom a fejemet. Hát nézzenek oda nem kapok Kriséért cserébe pénzt. Igaz tegnap végül kibékültünk azt hiszem, vagy valami hasonló, de a a nem leszek a barátod, fuck off szöveg maradt volna, most legalább kaptam volna pénzt is mellé, mert lekopok róla. Így viszont még mindig nem kapok semmit pedig tele vagyok aranyvérűekkel. Rémes. Egyenesen rémes.
Míg hallgatom a tényleges célt addig enyhén ráncolt homlokkal iszogatom a kávémat, csak, hogy elfoglaljam valamivel magamat. Beszélni a hármasunkról.
- Ez kedves. Sajnos nem hiszem, hogy nagyon tudnék beszélni a hármasról. Bár Adél roppant édes teremtés, lecsapták a kezemről, ha jól tudom épp valaki más karjai között keresi a boldogságot - előre dőlök, hogy a villáért nyúljak és egy kis szeletet kihasítsak a süteményből. Nem hiszem, hogy ne tudna Eliasról. Engem tud, akkor őt is tudja. Mind a ketten ott voltunk az esküvőn és azóta is a kiválasztott pár körül kolbászolunk. Legalábbis azt hiszem Elli is azt teszi.
Utoljára módosította:Vattai Júlia, 2022. március 7. 01:48
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. március 7. 23:19 Ugrás a poszthoz

Magda
Jucika| 3
______________________________________________________


Nem nehéz Adéllal jóban lenni. Egyszerűen csak emberszámba kell venni és néha megcirógatni a bőrét. De persze nem árulok el szakmai titkokat. Az esküvős megjegyzésre is csak szélesebben mosolygok. Mi történt Willel? Nos, azon az estén meglepően sok emberrel tovább jutottam, mint Willel, amiről szinte biztos vagyok, hogy a nő tud is. Bár tény, hogy leátkozni valakit egy viszonylag nehéz átokkal és a jelek szerint ennyire kurva hatásosan, hogy hetek keljenek, hogy visszatérjen minden foszlány, hát na. Fasza vagyok.
- Meglepő, hogy eddig kitartott a blokk - jegyzem meg. Néhány órát akartam, sőt az sem segített, hogy nagyon hirtelen kellett elvégezni a varázslatot, ugyan lehet ez a hirtelen erőltetett koncentráció billentette ki a másik irányba az átkomat.
A kérés mindezek ellenére is furcsa. Maradjak szerető, mondja a feleség anyja. Az aranyvérűek néha tényleg elég durva dolgokat tudnak tenni egyes célok érdekében. Persze fattyú az nem kellene nekik.
- Ne aggódj emiatt, semmiképpen sem akarom ilyen élősködőkkel elrontani a testemet - még csak az kellene. William bájitala ebből a szempontból a lehető legjobb dolog a világon. Más nők virágot kapnak attól a bizonyos férfitól én feketególya receptet. Mondanom sem kell, hogy ki járt jobban.
Nem lesz ingyen. Még szép, hogy nem. Egy falat süteményt betolok a számba, utána hátradőlök. Mert így menőbb, a pózban amit vágok.Kihúzott háttal, keresztbe tett lábbal, a karfán pihentetett kézzel.
- Ha William megtudná a mi kis...egyességünket, oda volna az egész idáig felépített kapcsolatom vele - jelentem ki - Eddig csak kedvemre mászkáltam közöttük, így viszont már felelősséggel tartoznék értük és belefolynék egy aranyvérű játékba. Mond, miért érné meg ez nekem? - oldalra billentem a fejemet.
- Mit tudnál ajánlani, ami megér egy ennyire kedves játszópajtás akár örök elvesztését is? Mert, hogy elég labilis hozzá, hogy egy ilyen húzásomra drasztikusan reagáljon - beleiszok a kávémba ezzel jelezve, hogy a labda nála van. Nem fog tudni megvenni annyira könnyen, mert az túl olcsó volna, amit mondtam az pedig kibaszottul igaz.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. március 10. 19:42 Ugrás a poszthoz

Magda
Jucika| 1
______________________________________________________


Figyelem ahogy hátradől. A labilitás kedves gyermekké teszi. Félig igaz, de másrészről.
- Ne felejtsük el, hogy ez a kedves kisgyermek bebizonyította már, hogy képes ölni- világítok rá. Igaz, akkor önvédelemből tette, de nagyon sok embernek nem olyan erős az ösztöne, hogy képes legyen ölni akkor sem, ha épp szembe néz a halállal. Will képes volt. Ez teszi a labilis kisgyereket fokozottan veszélyessé.
A kávémat iszogatom hátradőlve amikor beközli a karrieres dolog. Felpillantok rá. Kevesen múlt, hogy ne köpjem ki az előbbi kortyot. Karrier. Ha arra gondol, amire utána kezdett célozgatni, akkor hülyét kapok. Miért van az, hogy mostanában mindenki tudja ezt? Ki van írva az ajtómra csak én nem látom, vagy mi a fasz van?
- A karrieremet? - vonom fel a szemöldökömet, bár talán kicsit ingerültebbre sikeredett a hangnem, mint eredetileg terveztem. De bár, ha segítene eltüntetni azt a szart, tényleg nem volna rossz, csak, az már szívesség, ami után ugye nekem is kell tennem valamit. Ez esetben Willel és Adéllal, de fenyegetésalapnak is ideális a későbbiekben, ha nem bizonyultam elég jó gyertyatartónak.
Meghökkent mennyire tárgyilagosan beszél a kapcsolatokról, és a miénkről Willel. Kicsit zavar is, mintha nem venné komolyan. Miért is kéne? Én is tudom, hogy az egész időleges és azt is, hogy nem beszélhetünk szerelemről sem. Csak játék az egész.
- Nem értelek, akárhogy is kevered a lapjaidat, sohasem tudsz feljebb emelni a nemesekhez, maximum egy jólképzett palotapincsi lennék aki parancsra tud az udvaroncokkal, ilyesmire pedig nem hiszem, hogy én lennék a legmegfelelőbb ember, akármennyire is látsz potenciált bennem, vagy a külsőmben - előre dőlök és megfogom a villát, hogy lekanyarítsak egy szeletkét a süteményből. Akármilyen aranyvérű is akar pártfogásába venni, az olyan, mintha álcázva azt suttogná, hogy szolgálj.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2022. március 19. 22:21 Ugrás a poszthoz

Magda
Jucika|
______________________________________________________


Képtelen vagyok nem elengedni a Életrevalóbb mint Adél. Nyilván, ha nem lenne így, csak azért nem kattantam volna be, mert már rég éhen haltam volna. Pláne ha anyámon múlt volna. Kösz mamci.
- Adtam pár tippet Willel kapcsolatban neki még a lakásban. Ha azokat megfogadja könnyedén meg fogja tudni ülni Willt - rajtam aztán ne múljon. Sőt ha kell továbbképzést is kap majd, míg fel nem fogja milyen szavak közül lehet válogatni ha a férfival beszél.
Bár először úgy érzem kezd nagyon rossz mederbe haladni a beszélgetés végül a nő korrigál. Aurori karrier. Már majdnem el is felejtettem a mostani felforgásokban, hogy merre is akarok továbbhaladni.
Mentor, nekem. Elém tenné aranytálcán a legjobbat. Ez aggasztóan jó ajánlat. Ugyan hiszem, hogy magamtól is képes lennék elérni ilyen téren eredményeket. Le tudok venni bárkit a lábáról ha akarok, de ez eléggé lerövidítené az időt, hogy a csúcsra kerüljek. Hát ilyen ha az ember alá pakolják a dolgokat?
Azonban nem hagy nyugodni valami, amit kerek perec el is mondok neki. Egy nyomi félvér mit sem ér egy aranyvérű társadalomban. Esetleg lábtörlő lehet, vagy ha szép, akkor szerető, mint régen az énekes és színésznők. Mindenki őket akarta, virágokkal halmozták el, de hányat vettek el? S hányan nem csúsztak a süllyesztőbe, amint megöregedett testük? Én nem leszek ilyen rongybaba.
- Egy félvért nem hiszem, hogy túl sok aranyvérű család elfogadna, s ha van olyan alja család aki mégis, hát csak mindenki más rajtam élezné a körmét. A vér minden de nem semmi. Úgy emlegetnének mint az a kis félvér. És pláne, ha a te családod is vékony jégen játszik, hát akkor még kevésbé hiszem, hogy rá kéne lépnem arra a jégre - rázom a fejemet. Az utolsó szelet süteményt kapom be és pillantok rá.
- Viszont a mentort butaság lenne visszautasítanom. Ha elintézed felügyelem Willéket és megpróbálom kordában tartani a párost meg nagyjából együtt is. Többet nem ígérhetek és ha kiderül én mindent letagadok - teszem hozzá és kinyújtom a kezemet.
- Áll az alku?
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2023. január 20. 00:50 Ugrás a poszthoz

Adél |
Szomjan csak nem lehet halni | OOTD
______________________________________________________


Nemrég még havazott, most meg tűz a nap. Ez a néhány hónap valahogy úgy siklott el mellettem, hogy nemigen vettem észre, mégis mintha felkapott volna és fényévekkel arrébb rángatott volna attól a Júliától aki azelőtt voltam. Attól, aki nem kelt ki az ágyból, csak zokogott és szívott. Talán ez történik ha az ember meg tud gyászolni valakit. A napok ugyanúgy teltek Leila nélkül is. Először borzasztóan dühített és lesokkolt, de a nap épp úgy kelt és nyugodott mint előtte. Leila elment, de én itt maradtam, a játék pedig nem áll meg, amíg az utolsó játékos is ki nem esik. Már nincs fekete ruha, a vizsgáimon ugyan meghasaltam de a pótokon remek eredményeket értem el, Dw mellett fasza munkát végzek, és most már csak ritkán beszélek Leilához. Ugye Leila?
Amikor a telefonom megcsörrent épp aludni készültem. Nyuszis pizsamaalsóban csoszogtam végig a felgyűrődött szőnyegen keresztül, hogy elérjem azt a szart. Aztán húsz perc se kellett, és Adél ott volt a vállamon, miközben ajkaim közé a második Jägert öntöm épp be. Az érzéseim eléggé kettősek, Willt szándékosan száműztem a fejem egy sötét sarkába, Adélt pedig valahova a homályba helyezni, ahol csak épphogy érinti a fény. Nem haragszom rá, nincs vele bajom, de a felesége. Jó ötlet volt eljönni ma? Szinte azonnal öltözni kezdtem akkor a hívás után, venni a cipőt, adni puszit Puha Golyónak és kihasználva  a hétvégét lelépni a kastélyból, mégis minden cselekedet közben azon gondolkodtam, okos dolog-e menni. Viszont szomjan halni mégsem lehet senkit se engedni nemde?
- Úgy, úgy, nincstelen gyászhuszár, iszik még mint a motolla? - bólogatok előre tekintve, lebaszva magam elé az üres shotos üveget.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2023. január 21. 00:20 Ugrás a poszthoz

Adél |
Szomjan csak nem lehet halni | OOTD
______________________________________________________


Az üveg a félhomályban egészen csillogó. Az a pár csepp az alján pedig még dob is rajta, ami ha az ujjammal lökdösöm a pohár falát ide-oda folydogál. Együtt isznak, édes, csak műmosollyal bólintok, meg sem próbálom elhitetni vele, hogy igazi. Úgyse veszi észre. Tehát Will egyszerűen lecserélt Adélra és most már együtt isszák a rumot a kanapén. Bájos.
Érzem, hogy nem vagyok elég részeg, ez a két rövid kurvára semmit sem ért még. Nem tudok mit kezdeni a beszélgetéssel sem igazán Adéllal, aztán ahogy a sok csicsergés közepette egy kusza mondat eljut hozzám megdermed ujjam. A pohár felborul, csendesen koccanva az asztallapon. Nem nézek rá. A megállt ujjamon kívül semmi más sem jelzi, hogy fennakadtam valamin. Mégis mintha a fültépő zenén túl hallanám a szívverésem.
- Szerintem igen - laza mozdulattal vonom meg a vállamat, benyúlok alá, hogy le tudjam szedni magamról legalább annyira, hogy ránézzek - tudom is hogy. Van egy titkos rumkészlete a házba. Megmutatom hol van és megisszuk mind - egy kócos tincset füle mögé tűrök. Már sehol sincs az a lány, akit anno a vásáron láttam. Mélyet sóhajtok. Ez a világ sok mindenkit tönkretesz.
- Gyere siessünk, Will már kidőlt, most kell lépni - fel is állok, jelezve, hogy tényleg indulni kell. Nagyon remélem, hogy belelkesedik és nem kell hatvan kilót végig ráncigálnom a kis burzsujpalotáig.
Vendéglátó negyed - Vattai Júlia összes hozzászólása (19 darab)

Oldalak: [1] Fel