Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hol ide, hol oda nézek, de nagyon nehezen van meg a fonál. Olyan gyorsan történnek az események, alig bírom követni, és nagyjából most vagyok képes átérezni Kendét. A lassú bootolás elég sok hátránnyal jár, vágod? Pfölve röhögök fel haveromon. Elfogytak a szavak, de szerintem már mindegy, elnézve tanárunk vigyorát, amit betol. Együtt érzően veregetem meg vállát, hogy ezt ássa el, majd már bontom is a körünket, majd kérdezek. Mondom én, hogy rossz a sorrend, szóval csak lelegyintem haveromat, hogy akkor így már mindegy.
Éppen reflektálnék Kendére, de magunk mellől hallom meg a köszönést. Megszeppenve fordulok arra, majd vigyorodom el szélesen. - Furcsaj! - közlöm hangosan is mégis ki robbant be a bulira, legnagyobb megdöbbenésemre. Meghúzom sörömet, majd fordulok teljesen a lány felé. - Nem gondoltam volna, hogy eljössz. Lázas vagy? - nyúlok homlokához, hogy rátegyem tenyeremet, mintha tudnám, hogy mégis mikor lázas egy ember. Azt sem tudom legtöbbször hányadikán van elseje, nemhogy még ehhez is értsek. Fárasztó majdnem tökéletesnek lenni amúgy is.
- Iszol valamit? - kérdezem meg mosolyogva, majd hátrálva egy lépést mérem végig, mert eddig fel sem tűnt mégis, hogy ki van rittyentve. Elismerés ül ki arcomra, ahogy megnézem magamnak a lányt. - Jól nézel ki. Kitettél magadért - bólogatok szemtelen vigyorral ajkaimon. - Ja, szóval kérsz valamit? - lépek az asztalhoz könnyedén, majd az alkoholos italokat tolom elfele magamtól, hogy keressek valami ihatót Bettinek. Diadalittasan vigyorodom el, leteszem a sört az asztalra, majd emelem fel vidáman a narancs- és őszibarilevet, hogy lendületesen forduljak Betti felé ismét. Mivel tisztában vagyok azzal, hogy nem szeret kockáztatni, valahogy alapból úgy gondolom, hogy az alkoholos befolyásoltság sem opció nála. - Nari vagy bari? - mozgatom meg felé kezeimet, hogy egyértelmű lehessen a levitásnak, mégis melyik melyik. Hátha nem egyértelmű, hogy amin a narancs van az a nari, és amin az őszibarack, az a bari. Ki tudja? Jobb biztosra menni, én pedig türelmesen várom meg a választ, aztán fogok magamhoz egy poharat és töltök Bettinek, majd nyomom a kezébe. - Hogyhogy eljöttél? - fogom meg a sört, aprót kortyolok is belőle, miközben várom Furcsaj válaszát. Behalok, hogy komolyan eljött. Nem tudom mi van mostanában a levitásokkal, de egyik meglepőbb, mint a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Aha, asszem a barátom vagy extrákkal, vagy valami olyasmi - bólogattam Lili szavaira egy mosollyal, s aztán szenvedélyes csókban forrtunk össze, amit további kényeztetés követett. Először Lili ismerhette meg, milyen az, ha kényelemből fedezheti fel a gyönyör kapuját, aztán Ő vezetett át engem a boldogság mezsgyéjén, s végül, miután külön is megéltük a csodát, egybeolvadva, szenvedéllyel ringattuk magunkat tovább…
***
- Szerintem is szuper volt - mosolyogva hajoltam ajkaihoz, hogy csókot lopjak, míg ölelte nyakamat, majd fáradtan, pőrén feküdtem hanyatt a fűben, s teli vigyorral fürkésztem az ide-oda mászkáló felhőket. Elfáradtam, de ezt a fáradtságot megérte, sokkal jobb volt annál, mint amire számítottam. Még mindig nem akartam elhinni, hogy Lili mindig képes meglepni.- Ezt azért nem gondoltam volna rólad - jegyeztem meg felé fordulva egy játékos vigyorral, s bár nem mondtam ki, de pillantásom mindenről árulkodott. Tetszett ez a délután, s úgy tűnt, hogy Lili is élvezte, ráadásul még mindig jó volt az idő, sütött ránk a nap, s csak néha takarták el a vonuló fellegek.
Kellett egy kis idő, míg szusszantam, de aztán felé fordulva, a jobb karomra támaszkodva fürkésztem, s egy fűszállal cirógattam végig a testét. Nem tudtam, hogy vajon mire gondol most, de valami nem hagyott nyugodni, így végül megtörtem a csendet, s tekintetem a barnáiba fúrtam. - Most nem bántad meg, hogy megtörtént? Mert szerintem a barátnőd még most is utál a múltkori miatt. Vajon mit szólna, ha tudná, hogy most is velem voltál? - kérdeztem játékos mosollyal az arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Percekig csak pillegett, örülve a megélt pillanatoknak, és egyelőre nem gondolva a továbbiakra. Még szeretett volna így maradni egy kicsit, belefeledkezni a testét melengető ölelésbe, és bár szokatlan volt tőle, de nem szólni egy szót sem.
Csak viszonozta a csókot, majd fejét visszahajtotta Lucas mellkasára. Egyelőre csak ezt az érzést akarta végtelenítettben magáénak, és nem akarta elemezni, értékelni újból azt, ami köztük van. Mert Lucas még ki is mondta, hogy nem egy lehetséges párkapcsolatként tekint rá, csupán "extraként". És bár nagyon élvezte, amit kapott tőle, szóval akár meg is elégedhetett volna mindezzel, valahogy nem tudott.
És már késő is volt, gondolatai útnak indultak, és kezdték elűzni a boldogságot lelkéből, hiába kapaszkodott még mindig belé, és egyúttal a srácba is, aki pedig nem állta meg, hogy ne szövegeljen továbbra is. Ráadásul belekérdezett abba, ami a leginkább nyomasztotta a lányt.
Hogy bánta-e? Mit mondhatna erre? Ha azt mondja nem, Lucas úgy veszi majd, hogy nem bánja, hogy alkalmi partner csupán, ha viszont elismeri, hogy bánja, hogy engedett neki, azzal hazudik.
Kuncognia kellett, de csak mert a fűszál csikizte.
- Nem tudom.. de inkább nem mondom el neki, mert még rám is haragudni fog - felelte, és aprót sóhajtott. - De most komolyan, Lucas. Mit csinálunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hehe, tuti hogy haragudna rád, múltkor is morcos volt - jegyeztem meg nevetve, bár akkor abban a pillanatban ez egyáltalán nem volt vicces, a Faházas sztori után joggal utálhatott a barátnője, s azt se csodáltam volna, ha azt a tanácsot adja neki, hogy többé ne találkozzon velem. Pedig nem akartam Lilinek ártani, sem a faháznál, sem pedig most, s tulajdonképp magam sem tudtam, hogy miért viselkedtem vele így.
Egy ideig csak öleltem, kémlelve a felhőket, közben sok mindenen gondolkodva, de aztán már felé fordulva piszkáltam egy fűszállal, mert nem tudtam csak úgy tétlenül heverni, még most is jobban esett, hogy piszkálhattam őt. Azt viszont jó lett volna tudni, hogy mit gondol erről, mert egy kicsit tartottam attól, hogy megbánta. Lili viszont nem adott választ a kérdésemre, nem tudtam megfejteni a gondolatait, inkább csak visszakérdezett, pedig ezt akartam elkerülni, hogy aztán ne kelljen rá szótlanul bámulnom.
Az első néhány másodperc azonban így telt, mert őszintén fogalmam sem volt arról, hogy mit művelünk, csak azt tudtam, hogy jól érzem magam a társaságában, mikor együtt lógunk. Ez lett volna a barátság, vagy valami más?
- Nem tudom Lili, csak azt tudom, hogy jó veled lógni - mondtam őszintén végül, aztán fekvő helyzetemből feltornásztam magam ülő helyzetbe, s az alsóm után nyúlva magamra húztam azt, hogy fedjen valami. Előre révedve fürkésztem egy kicsit a tó felszínének fodrozódását, majd visszafordultam Lilihez.
- Szilveszterkor meg akartalak csókolni - vallottam be neki, s pillantásába fúrtam a tekintetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Válaszával Lucas nem nagyon segített, Lili kicsit el is húzta száját. Pedig amúgy nem is jutott volna most eszébe azon tűnődni, barátnője mit szólna hozzá, hogy miket művel, de a srác nem csupán felhozta, még meg sem próbálta megnyugtatni afelől, hogy nincs miért aggódnia. Mintha ő maga is elismerné, hogy hülyeséget csináltak, és még büszke is lenne rá.
Az elültetett rossz érzés ellenére azonban nem akart még kibontakozni a srác öleléséből. Akármilyen hülye majom is volt, nagyon kedvelte, és szeretett vele lenni. Épp ezért szerette volna tudni, hogy mit is csinálnak, hogy mit is érez illetve gondol Lucas ezzel az egésszel kapcsolatban. Mert nem szólhat ennyiről a kapcsolatuk, Lilkónak ez nem volt jó, nem volt kielégítő. Érzelmi oldalról legalábbis semmiképp sem.
Szóval rákérdezett, és látta a navinésen, hogy ezzel megint arra a terepre tévedt vele, amire mintha nem akaródzott volna menni. Nem tudott másra gondolni a lány, hogy azért, mert nem érez iránta semmit, még mindig Olíviát szereti, és őt csak kihasználja.
- Lóghatunk ám felöltözve is, barátokként. De neked az mintha nem menne - mondta, és tekintetét el sem vonva a másikéről figyelt.
De Lucas folytatta, és miközben felült, hogy valamit magára kapjon, mondott valamit, amivel Lili nem teljesen tudta, mit kéne kezdjen.
- És meg is tetted. Láttuk, mi lett belőle - bólintott aprót felkönyökölve. Mit akart ezzel mondani? Nem értette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- De a barátok nem vonzódnak egymáshoz Lili - fűztem hozzá a szavaihoz, amikkel a barátságra utalt. Persze, egész biztos, hogy jó barátok lettünk volna, ha nincsen köztünk semmiféle vonzalom, így viszont elég nehéz lett volna csak és kizárólag barátként viselkedni, és ha ezt nem is akarta nekem beismerni, valahol ezt még neki is tudnia kellett, s érezni, hisz Ő sem tudott megálljt parancsolni nekem. Éppen ezért ez a barátság már rég megdőlt, még mielőtt elkezdődhetett volna, s bár tudtam, hogy Lili mit szeretne hallani, még sem tudtam azt mondani. Nem ment, mert nem voltam egyszerű helyzetben, hisz nem is oly rég törték ripityára a szívem. Valamit azonban mondanom kellett, ezért is hoztam fel a csókot, hogy talán Lili majd rájön, nem csak egy szokást akartam vele véghez vinni, s a szerencsének fele annyi köze sem volt ahhoz a csókhoz, mint annak, hogy kedveltem. Lili azonban nem értett meg, az ő fejében ezek a dolgok talán nem álltak úgy össze, talán csak feketén és fehéren látott mindent. - Nem érted - mondtam ki immár azt, ami előzőleg a gondolataimban fogalmazódott meg, s inkább csak egy mosolyt húztam az arcomra, mint hogy magyarázkodni kezdjek. A nap kezdett a végére érni, már narancssárga színben tündökölt, s picit kezdett hűlni is az idő, ezért a nadrágom után nyúltam, azt is magamra húztam, majd a pálcámmal megtisztítottam a pólómat, s azt is magamra kaptam. -  Te is öltözz fel, nehogy megfázz - javasoltam, miközben átbújtattam a pólót a nyakamon, aztán ujjaimmal a hajamba túrtam, hogy egy kicsit berendezzem a frizurám, s visszatelepedtem Lili mellé a fűbe, hacsak nem kezdett már maga is öltözködni. - Akarsz velem vacsorázni valamelyik este? - dobtam be a kérdést, majd felkapva egy kavicsot a fűből, egyik kezemből a másikba ejtettem, s ezt ismételtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Azzal nemigen tudott vitába szállni, amit a srác mondott, hiszen volt eléggé sok barátja, de velük nem jutott eszébe odáig elmenni, ahol vele járt. Igazából, minthogy ebbe Lucas vezette be, nem is adódott még lehetősége, de ettől még nem tudta megcáfolni szavait.
Az viszont nem volt igaz, hogy ne tudott volna csak a barátja lenni a navinésnek. Képes volt Sárira is úgy nézni, és eltemetni az iránta táplált, barátságon túlmutató érzéseit. Meg tudta volna tenni ugyanezt most is. Ha Lucas is hajlandó lett volna rá. De ő újra és újra belehajszolta ebbe, egy újabb csókba, majd rövid időn belül a hempergős folytatásba, ahová a szőke legjobb tudomása szerint csak aztán jutott két ember, hogy összejöttek egymással. Sőt, keresztény szokások szerint még az esküvőt is megvárták vele. Erre itt voltak ők, se barátok, se szerelmesek, csak összefekszenek. Akkor ez micsoda? Lili teljesen jogosnak érezte, hogy felvetette a kérdést, és fel nem tudta fogni, Lucas miért ódzkodik annyira attól, hogy megválaszolja.
- Nem - erősítette meg a lány a kijelentést, mert valóban nem értette. Nem volt újdonság, hogy nem tud dolgokat, hogy képzavar lép fel nála, de épp ezért is kérdezett, érdeklődött.
Lucas azonban öltözködni kezdett, ahelyett, hogy kielégítette volna Lili kíváncsiságát, és azt tanácsolta neki is, hogy kövesse a példáját. Most, hogy már nem voltak összebújva, és kimelegedve, tényleg fázni kezdett ő is, szóval nem is kellett kétszer mondani.
Már a cipőjét húzta, de a kérdést hallva hirtelen nem tudta, melyik hurkot dugja melyikbe, magyarán elfelejtette a cipőfűző használatát.
- Csak.. mert éhes leszel, vagy ez olyan randi-féleség lenne? - nézett fel Lucasra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egy pillanat erejéig azért megtorpantam az öltözködésben, s arra gondoltam, hogy lehet hogy jobb lenne, ha kifejteném neki a gondolataimat, ha már felhoztam a témát, de aztán rájöttem, hogy akkor Lili még úgy se értené a dolgokat, ezért sem kezdtem magyarázkodásba. Ehelyett inkább felöltöztem, csak a cipőt hagytam le, de az még ráért, még úgy sem készültem indulni, inkább a kövekkel játszottam, miközben elhívtam Lilit randizni.
Ő persze megint nem vágta, hogy mi a szitu, erre pedig csak mosolyogva ráztam meg a fejem. - Nem is Te lennél, ha nem kérdeznéd ezt meg - vágtam rá nevetve, majd felvontam a szemöldököm, s játékosan fúrtam pillantásom a tekintetébe. - Nem csak olyan féleség, hanem randi, ilyen csinosan kiöltözős. Arra gondoltam, hogy randizhatnánk, meg dumálhatnánk mindenféléről, amikről eddig nem, közben meg kajálnánk egy jót. Még választhatnál is, hogy pizza vagy pizza, mit szólsz?- kérdeztem röhögve, nem sok választási lehetőséget hagytam neki.
- Egyébként meg nem pizzázni vinnélek, hanem a Noé bárkájára, állítólag jó kis hely - magyaráztam, már korábban lecsekkoltam a menüt, csak az asztalfoglalás váratott magára. Közben a cipőm után nyúltam, látva hogy már Lili is hozzáfogott, s magam is belebújtattam egyik, aztán másik lábfejem a cipőbe. - Voltál már randizni? - kíváncsian pillantottam rá, miközben tenyereimre támaszkodva előre nyújtottam a lábaimat, s egyik bokámat kereszteztem a másik felett. Lehet, hogy indulni kellett volna már, a szúnyogok is csíptek, de nekem még semmi kedvem nem volt visszatérni a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem értette, miért nem tud Lucas egyenes választ adni, de ami magyarázat eszébe jutott, az mind rossz volt. Mármint olyan, ami nem tetszett volna neki, ha kimondja őket a másik, és talán ezért sem tette meg. De ez nem volt így rendjén, nem ügyeskedhetett a végtelenségig, nem halogathatta, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, mert annál rosszabb lesz, ha majd kibukik. Eddig a gondolatig azonban már nem jutott el, talán nem is akart.
Próbált a barátja lenni, törődni vele, figyelni, hogy ne csússzon szét újra, és Lucas ezt vagy félreértette, vagy eleve nem is próbálta úgy kezelni, ahogy Lili és csak várta az alkalmat, hogy kettesben maradjanak. Nem mintha a lány ne vágyott volna rá, csak hát.. nem így. Nem ezzel az kellemetlen érzéssel a végén, ami most is utolérte, és amiért újra meg kellett kérdezze: mit is csinálnak ők?
Felmerült benne, hogy újból kerülnie kéne, az is, hogy megmondja, ha nem tud a barátja lenni, akkor inkább ne találkozzanak többé, de aggódott, hogy még nincs kint abból a gödörből, ahová belecsúszott, vagy ha igen, még a peremén táncol, és ezzel visszalökné. De ezt sem akarta. Nem így.
Mielőtt azonban szavakba tudta volna önteni érzéseit, Lucas elhívta randira, és visszakérdezés után megerősítést nyert, hogy igen, olyan randi-randira.
- Nem, még.. nem hiszem, hogy voltam - vallotta meg, és ettől csak még jobban elszégyellte magát. Nem járt még senkivel, még csak randizni se randizott, de azon már túlesett.. kétszer is.
Jól hangzott a pizzázás, a csinosan kiöltözés is, és végre boldognak kellett volna lennie, amiért Lucas normálisan viselkedik, kedves, cuki, és randira hívja, nem egy újabb afférra invitálja, de mégis csak szomorkásan bámulta a cipőjét.
- A vacsi jól hangzik - mondta végül bólogatva párat, és felhúzta lábait, majd felállt, indulásra készen. - A pizzát is szeretem, ha ahhoz lenne kedved.
Várakozóan Lucasra pillantott, hogy ő is feláll-e, hogy elindulhassanak vissza. Ennyi testmozgás mára bőven elegendő volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Miközben beszélgettünk, fürkésztem Lili vonásait, picit furának tűnt, talán lelombozottnak, de ezt annak tudtam be, hogy megint szóba jött a mit csinálunk kérdés, amire hiába próbáltam neki választ adni a magam sajátos módján, úgy tűnt, hogy Ő azt nem igazán érti. Tényleg mindent fekete-fehérben látott a lány, s nem vette észre az apró kis elágazásokat, vagy ezen színek kavarodását. Nekem meg nehezemre esett volna az, hogy érzelmekről diskuráljak, vagy olyasmit mondjak ki, ami az adott pillanatban nem lenne helytálló. Ehelyett inkább randira hívtam, s egy kicsit meg is lepett az, hogy ezt is kétségbe vonta, de mint kiderült, még nem volt randin, így nem tudhatta, hogy valóban arra invitáltam-e. Meg talán ki sem nézte belőlem, hogy miért, azt nem tudom. - Akkor most majd randizunk, hidd el, jó lesz - mondtam mosolyogva, egy kicsit biztató szándékkal, hogy ne parázzon, jó lesz az. Még az ötleteimet is felvázoltam, hogy mire is gondoltam, Lilin viszont nem láttam az öröm jelét, még annak ellenére sem, hogy azt mondta, tetszik neki az ötlet.
- Lili, most mi a baj? - kérdően pillantottam fel rá, aztán gyorsan fel is tápászkodtam a földről, leporoltam a tenyereimet, s elé állva pillantottam a szemeibe. - Azt mondod, hogy jól hangzik, de nem úgy tűnik, mintha örülnél. Meg azt mondod, ha ahhoz van kedvem, mintha Te nem dönthetnél - szerettem volna megérteni, de tényleg nem tudtam hová tenni a hozzáállását. - Nem akarsz randizni velem, ez a baj? - kérdésemet kiegészítettem, s próbáltam megtudni egykedvűségének az okát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mintha valami beépített érzéke lett volna Lucasnak a létező legrosszabb szavak kiválogatására, a lehető legrosszabbkor feltett kérdések formájában. Lili nem sokat gondolkodott, nem fontolta meg, mit miért csinál, és többnyire ezzel nem is volt baj. Vagy mert fel sem fogta, hogy nem a legjobb módon járt el adott szituációban, vagy mert úgy alakult, hogy inkább csak nevetni tudott magán utána. Viszont a navinésnek sikerült konstans arra emlékeztetnie, hogy mekkora hülye, és ezen most egyáltalán nem tudott derülni.
Miután végre valahára randira hívta őt a srác, amit már akkor is a fejéhez vágott, hogy talán megtehetné, mielőtt a bugyijától akarná megszabadítani, mikor felkereste őt a Navinében, egyúttal sikeresen emlékeztette is rá cseppet sem átgondolt kérdésével, hogy bizony olyanban még nem volt része. Mégis mit mond ez el róla?
Nem mintha zavarta volna, mások mit gondolnak róla, sose foglalkoztatta, hogy esetleg hülyének nézik, vagy csak furának. Amíg magával jóban volt, amíg jól érezte magát a bőrében, cseppet sem izgatta, hogy másoknak esetleg nem tetszik, amilyen. De ez most neki nem tetszett. Nem ilyennek akarta látni magát.
Így hát bár örülni akart a randi meghívásnak, inkább csak elszontyolodott, és ezt persze Lucas is észrevette.
- Semmi baj - rázta meg a fejét a kérdésre a szőke, de elfordult, nem nézett közben a navinés szemébe. - De, de, örülök, csak most.. fáradt vagyok, jó?
Béna magyarázat volt, de egyébként nem volt hazugság, tényleg ki volt merülve, épp csak nem emiatt lógatta az orrát. De nem akart ebbe belemenni, csak vissza akart menni a kastélyba, és bebújni az ágyába. Azonban ez a kép szertefoszlott, mert Lucas már megint nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg azt, amit a legkevésbé sem kellett volna.
Lili megdermedt, majd rámeredt a srácra, arcán pedig mintha a düh jellegzetes jelei rajzolódtak volna ki. Már amennyire a lány vonásai képesek voltak ezt felvenni.
- De igen, akarok, te hülye majom! Csak tudod, talán jobb lett volna, ha ezzel kezdjük! - kiabálta.
Még egy pillanatig meredt bele a másik arcába, aztán sarkon fordult, és futólépésben indult vissza a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

“Semmi baj” visszhangzott a fejemben, amit már ezerszer és kismilliószor hallottam lányok társaságában, de tudtam jól, hogy ez a két szó az, ami mindent jelent, csak épp azt nem, amit. Ez pedig kezdett feszélyezni, mert úgy éreztem, hogy egyre kevésbé tudok kiigazodni Lilin, pedig aztán tényleg igyekeztem, még randira is elhívtam, de mégis volt valami baja, feltehetően velem, vagy magával a ténnyel, hogy randira hívtam. Ezt próbáltam is kiszedni belőle, de Ő csak fáradtságra hivatkozott, amit akár el is hihettem volna neki, ha nem látom tekintetében azt a szomorúságot. Elég jól ismertem már, legalábbis azt hiszem, hogy az elmúlt hónapokban alaposabban megfigyeltem, s bizony azért azt meg tudtam ítélni, hogy mikor komoly, mikor vicces, s mikor van épp valami baja. S ahogy a faház után is szótlan volt, úgy most is annak tűnt, ami megint csak nem jelentett túl sok jót. Pedig most nagyon is odafigyeltem rá, s még a biztonságára is.
Nem is hagytam azt, hogy ennyiben maradjon ez a beszélgetés, mert nagyon rosszul érintett, hogy míg próbáltam kedves lenni, addig Ő így reagált rá. Mintha nem is igazán akarta volna, pedig korábban azt hittem, hogy ezt szeretné. Ezért is tettem fel a kérdésem ismét, Lili viszont hirtelen kiabálta le a fejem, amin meg is lepődtem. Köpni-nyelni se tudtam, mert egy perccel korábban még a semmi baj, csak fáradt vagyok résznél tartottunk, most pedig már hülye majom voltam, aki elől menekülni kell.
- Na erre varrjál gombot Deighton - motyogtam magam elé, ahogy figyeltem Lili távolodó alakját, de ezt nem akartam ennyiben hagyni, így miután megvolt minden cuccom, rohanni kezdtem utána, s loholva, lógó nyelvvel sikerült is beérnem őt. - Várj már…de rohadt gyorsan futsz - nyögtem fáradtan, miután sikerült bevágódnom elé, s mielőtt még tovább futrinkázott volna, gyengéden elkaptam a karját, hogy ne mehessen csak úgy tovább. -  Most…most ez a gond? Szememre veted így a dolgot? Úgy csinálsz, mintha egyedül én akartam volna a múltkor is! Most meg, mikor elhívlak, akkor meg itt felfújod magad rajta, mint egy…egy az a sivákoló növény, tudod melyik - magyaráztam, mert növénytanból nem voltam túl jó, de biztosan tudta, hogy melyik gumóra is gondolok. - Szóval most komolyan így akarsz itt hagyni? Mert épp randizni hívtalak el, de úgy hagytál ott, mintha vérig sértettelek volna - értetlenül pillantottam Lilire, legyen ember a talpán, aki ki tudott igazodni ezen a lányon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kimerült, testileg és lelkileg, nem akart tovább a srác közelében lenni most. Túl sok volt neki, túl intenzív, de láthatóan nem fogta fel ezt Lucas. Nem értette őt meg, nem tudta, mikor kell annyiban hagyni a dolgot, vagy épp befogni a száját.
Szerette volna mára letudni ezt a.. valamit, ami köztük volt, és szörnyen bántotta, hogy bár erre vágyott, most mégsem örül annak, hogy a srác elhívta vacsizni. Időre volt szüksége, hogy helyre tegye kusza kis gondolatait fejében, de persze nem is ő lett volna, ha Lucas nem hagyja annyiban, és nem akaratoskodik. Lili pedig azon kapta magát, hogy kiabál vele, aztán meg faképnél hagyja. De még ez sem volt neki elég, és utána futott.
- Engedj el - húzta ki karját a srác kezéből. - Nem is futottam, te nem vagy még mindig jó kondiban - szúrta még oda, nem is igazán értve, miért. Talán mert a mai edzés felét ellógta. Nem mintha ne mozgott volna utána is, csak az más volt.
- Tudom, melyik! - mondta ingerülten, de persze nem jutott eszébe rögtön a neve. Pislogott kettőt, meg ajkával formálgatta a betűket, aztán mikor eszébe jutott, folytatta: - Nem vagyok mandragóra, te hülye majom!
Abban sajnos igaza volt, hogy Lili is akarta. A múltkorit is. De ezt most nem szándékozott beismerni, megerősíteni vele Lucas állításait, mert azt akarta, hogy észrevegye, nem ez a lényeg most.
- Csak.. hagyjál most, jó? - puffogott, és megpróbált elmenni mellette. - Mielőtt még nem hogy randizni, de találkozni sem akarnék veled!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Lili egészen kifordult önmagából, döbbenten tapasztaltam azt, hogy tud ilyen is lenni. Nem is igazán értettem, hogy mi boríthatta ki ennyire, ezért is futottam utána, hogy megbeszéljük, bármi is bántja Őt. Kommunikáció helyett azonban inkább csak sértegetésbe futottam, láthatóan nagyon felhúzta magát, s mivel Ő is ingerülten reagált, akkor már én is ahhoz a gonosz visítozó növényhez hasonlítottam. - Hát pedig pontosan olyan vagy most! - vágtam vissza, nálam is kezdett elpattanni a húr, főleg akkor, ha hirtelen történt ilyen éles váltás a beszélgetésünkben. Pedig semmi rosszat sem tettem, Lili mégis azt éreztette velem, hogy hibás vagyok. Éppen ezért is hoztam fel neki azt, hogy ami történt, az közös akaratunkból történt, hisz úgy tűnt, mintha erről teljesen megfeledkezett volna. - Hagyjalak? Áhh, hihetetlenül viselkedsz, most mi rosszat csináltam? - először értetlenül, majd rosszallóan fúrtam pillantásom a tekintetébe, amint meghallottam utolsó szavait. Lili nagyon durván viselkedett, rosszul is estek a szavai, ahogyan azokat hozzám vágta, s nagyjából tanácstalanul figyeltem, amint ingerülten haladt el mellettem, tovább folytatva útját a kastély felé.
- Jól van, menj csak, menekülj el, nehogy normálisan megbeszéljük! - morogtam utána, majd elhalkulva figyeltem távolodó alakját.Egyszerűen nem tudtam kiigazodni rajta, még ha úgy tűnt, hogy el is siettük a dolgokat, ketten kellettünk hozzá, egyszer sem erőltettem rá, mindig volt lehetősége ellent mondani. Ő még sem tette, most mégis úgy bánt velem, mintha egy szemét alak volnék. Pedig semmi rossz szándék nem volt bennem, sőt ezzel a meghívással próbáltam tudtára adni, hogy nem csak szórakozás, ám úgy tűnt, neki ez sem volt elég. Egyáltalán nem értett meg.
Valamiért az utolsó szavaiból úgy éreztem, hogy ez ennyi volt, mert láthatóan utált, nekem meg már nem volt erőm ahhoz, hogy utána fussak. Talán az volt a gond, hogy nem ismertem, ahogy Ő sem ismert engem.
A kedvem a béka feneke alá zuhant, így tértem vissza a kastélyba, ahol nagy ívben elkerültem a levita házát is, s egyenesen megcéloztam a Navinét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sosem beszéltünk róla mikor van Marina születésnapja. Biztosra veszem, hogy a két nagyon jó barátja nézett el valamit a szervezéskor és bizony az esemény kitudódott. Ha tudtam volna, a naptáram, nem pedig a kastélyon futótűzként végigszaladó susmorgás miatt csomagolnám az ajándékát. Hamar és egyszerűen kitaláltam az ajándékötletet és miután minden feladat kész volt a napra, elégedetten vettem át a felsőmet valami másra. Nem vagyok egy tipikus tinédzser, aki kicsattan, ha partikra járhat. Nem szoktam inni és nem szórakozom fiúkkal, amolyan könyvekkel összegömbölyödős típusú hétvégéket tartok inkább. Tehát, nem több a tervem, mint elnézni egy órára, felköszönteni Marinat és visszaindulni a kastélyba. Iskolatársaim hömpölyögnek a tó felé, a zene egyre hangosodik minden lépéssel és ahogy közelebb értek az optimizmus, amit kezdetben éreztem, meginog. Három srácból álló csoport, akiket felismerek bűbájtanról rohan el mellettem, hogy csatlakozzanak a súlyos testi sértéshez, ami két sörpad között zajlik. Tudod, ha engem kérdezel én máshogy definiálom a táncolást. Nem találok egy nyugodt helyet, ahol megpihenhetne a szemem, úgy tűnik az emberek mindenhol valami olyasmit csinálnak, amire pont nem vagyok kíváncsi. Hiába csípek a kézfejemre, itt állok. Oké, csak jövök és megyek. Jövök, megyek. Kezem azonnal a vállamon lógó kis bőrtáskámhoz nyúl benne az ajándékkal, hogy akkor legyünk is meg vele minél hamarabb. Végül megindulok, tekintetemmel Marinat keresve és amint sikerül megtalálni a születésnapost, csak intek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Azt hittem, hogy mikor legutóbb elbeszélgettem vele, megértette azt, hogy miért nem jó az, ahogyan él, s amiket csinál. S bár nem voltam az apja, a bátyjaként mégis kötelességemnek éreztem azt, hogy odafigyeljek rá és segítsek rajta, még akkor is, ha Ő ebből semmit sem kért. A legutóbbi alkalommal úgy tűnt, hogy elismerte, segítségre van szüksége, egy ideig oda is figyelt a dolgaira, ám úgy tűnt, hogy most mégis visszaesett. Mikor egy közeli ismerősöm arról informált, hogy már napok óta a színét sem látta a terápiákon, aggódni kezdtem, első utam a kastélyhoz vezetett, ott azonban nem sok sikerrel jártam, nem tartózkodott odabent. Azután a faluban kerestem tovább, míg a Pubban rá nem bukkantam az egyik barátnőjére. Tőle próbáltam megtudni, hogy mégis hol lehet a húgom, de nem volt túl segítőkész. Először egy szót sem akart kinyögni, végül aztán csak a kezembe nyomott egy meghívót, s azt mondta, ha eddig nem találtam, valószínűleg akkor ott lesz, a Kis Tavacskánál.
Mivel napok óta semmi hírem nem volt róla, aggódva ültem vissza repülő motoromra, s azzal indultam útnak a falu határán túl elhelyezkedő tóhoz. Leparkolva a járművet, pillantásommal fürkésztem a partot, ahol már elég sok fiatal csoportosult, de innen még mindig nem látszott jól, hogy ott van-e Léna. Oda kellett mennem, bár a meghívó alapján úgy tűnt, hogy valakinek a születésnapja, amit nem szívesen akartam megzavarni, a húgom azonban volt olyan fontos, hogy hívatlanul is beállítsak a rendezvényre.
Meg is indultam a part felé, tekintetemet ide-oda járattam, s az első szemből jövő párost meg is állítottam.
- Ne haragudjatok, nem láttatok egy szőke, kék szemű, kb. ilyen magas lányt? - mutogattam magamhoz képest, aztán mivel nem úgy tűnt, mintha ez alapján be tudnák azonosítani, előkotortam a zsebemből egy fotót, ami még pár évvel korábban készült róla, s azt mutattam meg a fiataloknak. Ők azonban csak a fejüket rázták, s mentek tovább. Nem jártam szerencsével, így beljebb merészkedtem, s közeledtem a nagyobb tömeg felé, utamat épp egy integető leányzó állta el (Amélia), meg is torpantam mellette.
- Bocsi, ne haragudj! Nem láttál erre egy szőke, kék szemű, kb. ilyen magas lányt? Lénának hívják...öhm, így néz ki - neki is megmutattam a fotót, bízva abban, hogy talán előkerül a húgom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Úgy tűnt, senkinek sem szúrt szemet váratlan megjelenése, ami vagy azt jelentette, hogy tényleg nem vették észre, honnét érkezett (és akkor el kell gondolkodjon rajta, hogy ninjaként építsen karriert), vagy már mindenki teljesen hozzá volt szokva az égből ereszkedő boszorkák látványához. De Marina legalább örült neki, visszaölelgette a szőkét, és jót is derült nyelvbotlásán.
- Ó, nem azt mondtam? - csodálkozott el Lilkó, de aztán figyelme átfordult a lányról a mellette álló szőke srácra, aki sebesen szétválasztotta őket.
Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudott, és összezavarodott, mert a fura srác ezt követően nem féltékeny puffogásban, hanem nevetésben tört ki. Lili pedig Marinára nézett, tőle remélvén magyarázatot.
De első körben csak egy üveget kapott kezébe a rellonostól. Olyannyira nem jött még bele ebbe az ivászat nevű dologba, hogy azóta, hogy elment a pubba a dánnal, és kidobta előtte a taccsot, nem is próbálkozott újra vele. Ráadásul a kezében tartott pia még csak nem is olyasmi volt, amit akkor kipróbáltak, ezért aztán gyanakodva méregette.
Míg ő ezzel lekötötte magát, több más ember is érkezett, és beszédbe elegyedtek, illetve láthatóan nagyon hitetlenkedtek a kialakuló buli kapcsán. Lili pedig gyorsan elszaladt a cókmókjáért. A cukorkát jobb híján egy üres pohárba szórta, a csokit pedig egy tányérra halmozta, és szépen elrendezgette az egyik asztalon. Inni nem hozott, de úgy tűnt, abból amúgy sem lesz hiány, szóval elégedetten bólintva fordult vissza Marina felé, hogy átadhassa ajándékát.
Mivel pénze nem sok volt, és el is ment a csokira meg a cukorkára, úgy döntött, hogy sajátkezű, avagy made in Lililand holmit ajándékoz. Épp volt is egy hajgumija, ami olyan piros volt, mint Dánia zászlaja, már csak azzal kellett ügyeskednie, hogy annyira kifakítsa egy részen, hogy az fehér legyen. Ez majdnem sikerült is, de inkább nagy-nagyon halvány rózsaszín lett. Erre az alapra eszkábált rá egy díszt, fából, ami két táncoló alakot ábrázolt. Legalábbis annak szánta a lány, de kissé ormótlanra sikerült, és komoly belemagyarázásra szorult, de legalább szépen ki is festette.
Ugyan még nem látta, hogy bármikor is használt volna hajgumit Marina, de mivel ő eléggé szerette ezeket a holmikat, valamiért ez volt az első gondolata.
- Nem nagy dolog, de remélem tetszeni fog - nyomta Marina kezébe a csomagolópapírba tekert, és két végén megkötött, így szaloncukorra emlékeztető ajándékot, amint sikerült magára vonni a figyelmét. Ezt némi egy helyben szökelléssel igyekezett kivitelezni, valahogy úgy, ahogy egy tízéves csinálta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI

Csak röhögve hallgatta két barátja eszmecseréjét. Nem hiába voltak hárman akkora jó barátok, mind olyan elcseszett volt, mint ahogy annak lennie kell. Azonban ez a mosoly egy pillanat alatt fagyott le a lány arcáról, ahogy Denis felé fordult. Nagyot sóhajtott, kezdett már elege lenni ebből a fajta bánásmódból. Mármint miért mindig ő? Igen, Keserű prof is tudja bizonyítani milyen gyenge okkultizmusból, de ez nem jelenti, hogy ezt ki is kell használni.
- Két whiskeyt, Kende - válaszolta meg ezzel egyszerre a két kérdést, amit neki szegeztek. Ivott volna ő többet is, sőt. Valószínűleg az asztal alá itta volna Denist, ha esélye lett volna rá, de egyenlőre még egészen józanul akarta fogadni a születésnapost. - Tudja tanár úr, ha már együtt iszunk, meg előszeretettel szereti olvasni a gondolataimat, akkor gondoltam előre szólok, hogy később még kaotikusabb lesz az agyam - jelentette ki, és amennyiben megkapták a két feles poharat, úgy Denis szemébe nézve koccintott vele, és húzta fel a tartalmát.
Lili fele fordult, mosolyogva nézte ügyködését, és a kezében tartott kis csomagocskát. Úgy nézett ki mint egy kis csoki, és bármennyire is szerette a lány az édességeket, a whiskey után most valahogy nem vágyott rá. Nyomott inkább egy puszit a lány homlokára. - Köszönöm, majd megkóstolom ígérem, de előbb felköszöntöm a szülinapost - hagyta ott a szőkét, és az asztalhoz lépve felkapott egy six-pack dán sört, és azzal együtt közelítette meg Améliát.
- Boldog születésnapot Csibe - kurjantotta a lány felé, és magabiztosan caplatott felé, nem is nagyon foglalkozva a pappal, mert hát fogalma sem volt róla, hogy amaz meg kicsoda. Meg úgy őszintén, kicsit idősnek is tűnt Améliához, főleg a legutóbbi Lokipara után. De ez már csak részlet kérdés, és amúgy se ő fogja megoldani, neki is épp elég baja van az érzelmeivel. - Sajnos az ajándékod még nem ért ide, ezek a muglik valami rohadt lassúak - adta elő magát a barna csak a szokásos módon. - De, helyette hoztam neked egy nagy adag dán sört, mert tudom, hogy még nem kóstoltad csak azt, amit mi csináltunk. Ami amúgy nem rossz, de ez jobb - jelentette ki egy kacsintás kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Alig néhány perce vagyok itt, de el-el pillantgatok igencsak intimnek mondható testi érintkezésekről. Természetesen logikus, hogy csak akkor találkozhat tekintetem a barnáéval, ha azt járatom körbe a teren, de egyre inkább úgy érzem, hogy leülök az egyik padhoz és egyszer csak majd megjelenik. Amúgy is hajlamos egyik embertől a másikig járni és csacsogni szinte akármiről. Nem tartok tőle, hogy ez ma is megesne, de ahogy a gondolat megfogalmazódik bennem kékjeim Denis A . Brightmore professzorra esnek és torpanok meg ismételten. Fejem biccen félre, egy pillanatig nem hiszek a szemeimnek, amik végül Marinára esnek és intek oda. Na, végre!
A társaságot mérném fel, amikor a mély férfi hang közvetlen mellőlem kizökkent. Kérdőn emelem rá a szemöldökömet és nézek fel a magas férfira, majd a képre, amit az orrom alá tol. Felismerem Lénát, bár sosem beszéltem vele, sokakkal tisztában vagyok a kastélyból leginkább az Edictum miatt, ám az előttem álló alak idegen. Összehúzott szemmel lépek hátrébb és fordulok felé testemmel, magam előtt összefonva karomat. - Tudja, ma nem láttam, de gondolom megérti, ha láttam volna sem biztos, hogy megosztanám egy idegennel, hacsak nem auror. Az volna? – utolsó szavaimmal válik hangsúlyom kérdővé. Nem adhatok ki információt egy ismeretlennek, aki akár egy pedofil szélhámos is lehet. Méregetem, nem e ismerős mégis, de gyanús nekem a férfi, aki egyáltalán nem illik a diáktársaim közé. Még annyira sem, mint a Sárkánytan professzor és bizony ez sokat elárul. - Ha oktató lenne, arról szintén tudnék – erre bárki mérget vehet.
Fejem kapom az ismerősen csengő akcentus felé. Marina Darik ma is eléri, hogy homlokráncolva pislogjak rá. Az én születésnapom? Te jó isten, ez a lány! Csípőre tett kézzel fordulok felé, mellékesen sandítok fel a férfire mellettem, majd vissza a lányra, amíg arról hadovál hogyan főztem sört vele. – Vegyél levegőt – kezdem, majd bólintok és fülem mögé simítom tincsemet. - Először is, még mindig nem alkoholizálok - kétkedve nézem a dán sört kezeiben, majd nézek a szemeibe, mélyen, nehogy elvesszen a figyelme. – Másodszor, köszönöm, az ajándékom pont aktuális lesz, ha két hónap múlva megérkezik, a szülinapomra – félre biccen a fejem, szemem sokat üzen felé. - Marina Darik, azt legalább tudod a te szülinapod mikor van? – kérdezem, ajkam pedig akaratlan rándul egy szórakozott mosolyra. Mellékesen nézek fel a férfire, magam mellett, aki premierként tekintheti végig a diskurzust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI

Marina Darik. Hogyan is lehetne jellemezni ezt a lányt. Bohókás, szenvtelen, szétszórt. Emellett pedig soha nem tudja számon tartani a napokat. Nem egyszer volt már rá példa, hogy reggelinél Loki közölte valami, hogy nem is átváltoztatás lesz, hanem bájitaltan. Aztán mehetett vissza a körletbe, hogy gyorsan kicserélje a cuccait, csak azért, mert nem tudja számon tartani, hogy a hétfőt a kedd követi. Vagyis ez még megvan, csak az nem, hogy ez minden esetben így van. Érted. Szóval amikor Amélia felé fordult, már az első mondata összezavarta.
- Két hónap? De hát Loki azt mondta, hogy ez a te születésnapi bulid - értetlenkedett a barna, és hol az ismeretlen férfire, hol szőke barátnője pillogott. Szinte látszódott, ahogy agyában villogott az error felirat. - Május tizenegy. Miért? - kérdezte meg rögtön reflexből, és közben letette a földre a csomagot, mert már kezdett leszakadni tőből a karja. - Várj. Május van? - kérdezett vissza elképedve Marina, ahogy elkezdett eljutni elméjébe, hogy miért is faggatja a lány. Aztán kezdte összerakni a képet. A furcsa szólásokat Kendétől és Lilitől, hogy miért utolsó pillanatban tudta meg az egész bulit, és hogy Loki is miért viselkedett a megszokottól is furábban. - For soren! - káromkodott anyanyelvén a barna, és hátrapillantott a válla felett a szőke srác irányába, aztán vissza. - Komolyan? - várta a megerősítést barátnőjétől. Aztán lehajolt, és a kezébe fogott kettőt a sörök közül.
- Akkor azért lesz kötelező innod, mert szülinapom van - tuszkolta a lány kezébe az egyik üveget Mae, majd a férfire nézett. - Te fogalmam sincs ki vagy, de ez az én szülinap, szóval iszol - adta oda a másikat neki. - És hogyha most megbocsát, ki kell nyírnom Lokit - beszélt dühből a lány, és közben el is felejtett a magyar nyelvtanra koncentrálni. Azonnal fordult meg, és felkiáltott, miközben Loki fele kezdett lépkedni. - Mórocz Aser Móric! Hvan da pokker - káromkodott egy újabbat széttárt karral. - Mikor akartál szólni, hogy szülinapom van, min elskede? - kérdezett rá hitetlenkedve, de amikor közvetlenül a fiúhoz ért, már csak a nyakába ugrott, és nevetve ölelte át a szöszkét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Közelebb érve a társasághoz, meglepett, hogy ennyi fiatal gyűlt össze ezen a helyen, s látva az asztalokon felsorakozott italmennyiséget, arra gondoltam, hogy vajon csak a húgom miatt vezetett ide, vagy esetleg azért, hogy jobb irányba tereljem ezeket a fiatalokat. Bevallom, némi aggodalom költözött belém, már csak a húgom miatt is, de aztán eszembe jutott az, hogy annak idején még én is voltam fiatal, s bizony én is keveredtem buliba, ahol ittam is. Éppen ezért nem lett volna helyes, ha hívatlanul felszólalok, meg értelme sem lett volna, s talán az volt az élet rendje, hogy megtapasztalják ezt is, s maguktól jöjjenek rá arra, hogy ez nem jó, s nem feltétlenül kellene ennyi üveg ital ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Mindezek fényében inkább hallgattam, amúgy is fontosabb dolgom akadt, méghozzá az, hogy megtaláljam a húgomat, aki korábban még az alkoholnál is veszélyesebb szerek rabjává vált. Miatta aggódtam, Őt keresgéltem, míg bele nem botlottam egy lányba, aki talán ismerhette Lénát, így meg is szólítottam Őt, s még egy fényképet is megmutattam neki a testvéremről. - Auror? Nem, nem vagyok auror - ráztam meg a fejem, s még egy barátságos mosoly is szökött az arcomra, látva azt, hogy mennyire óvatos ez a lány. Meg is tetszett a hozzáállása, így kellett volna minden fiatalnak viselkednie, hisz végül is, teljesen jogos volt feltételeznie azt, hogy egy idegen vagyok, s amúgy is, miért keresgélnék egy nálam jóval fiatalabb lányt. Én rontottam el, hisz nem bemutatkozással indítottam. Ám mielőtt helyesbíthettem volna , hirtelen tűnt fel egy másik fiatal lány, kezében egy hatos sörrel. Tekintetem ide-oda vándorolt a két lány közt, s ha jól értelmeztem, valamelyiküknek születésnapja volt, így már valamelyest lehetett sejteni, hogy miért is van ennyi alkohol a tóparton.
- Öhm…- valami egész mást akartam kérdezni a lányoktól, de mielőtt megszólalhattam volna, egy sör landolt a kezemben attól a barnától, aki előzőleg dánul mondott valamit. Nem igazán értettem, az viszont ekkorra már leesett, hogy neki van a születésnapja. - Boldog Születésnapot! - szóltam utána illemből, de már a hátát láttam, a sörét viszont hátrahagyta nálam. Ezzel a kezemben fordultam a másik lány felé. - Szóval, bocsáss meg, hogy megzavartam az összejövetelek, értékelem, hogy így védelmezed Lénát, de tőlem nem kell tartanod. A bátyja vagyok, Balázs atya..vagyis, csak Balázs - nem tudom, miért így mutatkoztam be, de ezzel sikerült egyúttal választ is adnom korábbi kérdésére. - Jó lenne, ha megtalálnám, mert aggódom érte, úgyhogy kérlek, ha tudsz valamit, azt légy szíves áruld el - komolyság érződhetett ki a hangomból, komolyan is gondoltam minden egyes szavamat, tényleg nagyon féltem attól, hogy talán Léna megint hozzányúl olyan dolgokhoz, melyekhez nem kellene. - Ezzel…ezzel mit csináljak? - először arra gondoltam, hogy felkínálom a lánynak, de aztán eszembe jutott az, hogy azzal hozzájárulnék ahhoz, hogy alkoholt fogyasszon, ami egyáltalán nem lenne helyes döntés a részemről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nagyon hiányzott már egy ilyen este. A pia és a diákok kombinációja, az a kiengedett hangulat, amit ez a kombináció hoz létre, ami ezeket a bulikat uralja és, ami engem mindennél jobban feltöltött. Ha pedig buli van, én ott vagyok. Ott voltam hát a Marina nevű csaj szülinapján is, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, ki ő. A tóhoz érve azonban megbizonyosodtam róla, hogy nem vagyok ezzel a dologgal egyedül. Annak ellenére, hogy a buli elvileg meghívásra szólt, senki sem tudott nekem választ adni arra, ki is Marina Darik. Nem mintha olyan sok embert kérdeztem volna meg. Feladtam hát, hogy megtudjam, tulajdonképpen kinek a szülinapján is vagyok, és inkább arra koncentráltam, hogy jól érezzem magam. Egy rellonos évfolyamtársam örömmel táncolt is velem, s csak akkor hagytam ott, hosszú mulatás után, mikor kiürült mindkettőnk üvege. Nevetve hagytam ott, elvéve tőle a kiürült üveget, hogy neki is vigyek még egyet. Míg magamat valami töményebbel akartam meglepni, a srácnak már a buli elején sok volt a pia, így őneki csak gyümölcslevet szántam. Az italokat tartó asztalhoz lépve narancsot öntöttem volna táncpartnerem poharába, ha valaki el nem halássza az orrom elől a dobozt. Maradt hát a baracklé. Mindkettőért panaszkodott volna, így teljesen mindegy volt. Később úgyis ivott még, végülis az ő dolga. Én csak önmagamat akartam megvédeni a rókától, ami a vállamon landolhatott volna, ha megkínálom még egy üveg sörrel, esetleg egy vodkanaranccsal. Utóbbit végül magamnak csináltam meg.
Két pohárral a kezemben indultam vissza a tömegbe, félúton azonban megtorpantam. Arcomra őszinte meglepettség ült, hiszen szemem elé főnököm került. Egy ilyen buli a legutolsó hely volt, ahol Balázs atyát el tudtam képzelni. Döbbentem álltam meg hát a szőke csaj mellett, akivel Balázs beszélgetett.
- Szép estét! - köszöntem rá végül. Furcsamód kellemetlen érzés fogott el attól, hogy inni lát. Még annak ellenére is, hogy már jócskán nagykorú vagyok, és egy buli közepén álltunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kapóra jön, hogy a haverlányt ilyen tájt szülték anno. Ez a buli mintha csak frankóra időzítve lenne arra, hogy Kende az amúgy is többnyire lusta napjain túl is kieressze a gőzt. Az első üveg sör után kiosztja a whiskeyket Maenek és tovább dumál Móricnak, amíg a bizonytalan barna meg nem találja őket. Mosolyogva biccent. – Hali - A dudira esik a tekintete, majd széles mosollyal markol rá egy üvegre benne valami töménnyel, a másik kézbe pedig pont belefér egy másik sör. Így is van! – És csákány - meglapogatja Móric vállát, ahogy az a csaj felé orientálódik, mint egy true Kanos Kamasz. Komolyan indíthatna valaki rájuk valami ellen ganget. Mint a Tiszta Tinik, vagy ilyesmi. Lenne bandaháborúzás, amíg meg nem rontják őket.
A Szösztalicskához lépne, de a dánból csak a barna lobonc marad hátra, mire oda toppan a szőke lány mellé. – Azt mondta felköszönti a szülinapost? – kérdezi a csajtól, hogy biztos jól hallotta-e? Arra is kapja fejét, homokszőke tincsei esnek homlokába, ahogy kiszúrja a dude kisokosát, meg valami palit. Kende félre biccent fejjel méri végig a csávót, és mire bebootol nem megy semerre, mert innen már biztos, hogy a kisokos, nagyokosba tisztázza a dánnal, hogy neki van a bánatos boldog szülinapja.
 A navinés vállat von, és teljes testével a lányhoz fordul, akit a haverlány lógva hagyott. Most ácsorogjon itt szegény magányosan? Főleg, hogy: – Nem vagyok jó nevekkel, de vannak közös óráink, igaz? – mutatóujját emeli rá, kedvesen mosolyog, majd kortyol bele a töménybe. – Sört? – másik keze nyújtja felé két ujja közt tartva a pohár száját. – Még csak most töltöttem. Érintetlen és dán. Jó az íze – bólogat. Figyel a szőke évfolyamtársára, majd sandít az ST-re, hogy felmérje a szitut, de ő valszeg szétszívja az első éves kócosnak a vérét. Addig se Kendéét. Visszafordul a lányhoz, újabbat kortyol a töményből és biccent oldalasan. – Jössz? – kérdezi a csajt, mert bizony ő odalép Maeékhez. Az egyik karját a barna levitás (Betti) csaj, a másikat a szőke levitás csaj (Lili) vállára teszi, amíg Mae Móricot fojtogatja, vagy öleli, az már részletkérdés. – Most mondjátok meg. Hát nem cukkancsbogarak? - vigyorog. Boldog, hogy van két ilyen barátja és hogy egészen jól alakul a buli. Hol egyik, hogy másik lányra mosolyog, hamar visszahúzza karjait, mert nem molesztál itt senkit, majd húzza meg újra az üveget. Az elemije szereti ezt. Sőt! Maehez fordul. – Éjfélre duplán hoztam poharakat. Tolom veled, Szösztalicska! – ha mondja! Beveri a tizenhét felest, mint a kurva élet. Viszonylag ez a terv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már lassan másfél hét telt el, ha nem több, s azóta azt hiszem, sikerült tisztáznom a gondolataimat Leilával és Borival kapcsolatban. Teljesen fölösleges lett volna az, hogy olyasmin agyaljak, ami úgy sem lehetséges - ezt ő is megmondta - amúgy is tudtam, hogy mindig mással kavar, a barátságunk meg sokkal fontosabb lett volna annál, mint hogy elrontsuk. Ez viszont már megtörtént, csúfosan estünk egymásnak legutóbb, s még mindig nem tudtam túltenni magam a történteken. Annak ellenére, hogy úgy éreztem, Bori a jó döntés, mert vele jól alakulnak a dolgaim, attól még nem tudtam kitörölni emlékezetemből Leila szavait, amik mély sebet ejtettek rajtam. Emiatt pedig nagyon beszélni se akartam vele, mert nem láttam az értelmét, legalábbis egyelőre még nem. Időre volt szükségem, ezért sem kerestem Leilát, ehelyett minden időmet Borival töltöttem, s rá fordítottam az energiámat, már csak azért is, mert napról napra úgy éreztem, hogy egyre jobban szeretem.
Már csak ezért se tudtam neki nemet mondani, amikor meglengetett előttem egy meghívót, mondván, hogy az egyik barátnőjének a barátnőjének lesz a titkos szülinapi bulija, s mint utóbb kiderült, Mae-ről volt szó, arról a dán lányról, akit még meg kellett győznöm a Star Wars szépségeiről. Éppen ezért a születésnapjára egy Star Warsos pólót vettem, meg a három alapfilmet egy dvd csomagban, ezeket kötöttem át egy masnival, s így vágtunk neki Borival a bulinak.
Egy kicsit talán késve értünk oda, már elég sokan mozgolódtak a parton, így kicsit nehéz is volt kiszúrni a lányt, de amint sikerült, Borit kézenfogva céloztam be Marinát.
- Sziasztok…helló szia - köszöntem mindenkinek menet közben, a srácoknak pacsival, a lányoknak egy intéssel, majd odaérve a dán lányhoz, rámosolyogtam.
- Nagyon Boldog Születésnapot! - s már toltam is a kezébe a csomagot. Bori is felköszöntötte Őt, de már ki is szúrta az egyik barátnőjét az ételes pultnál, így elszakadt tőlem, én meg maradtam ott, s megpróbáltam vadászni magamnak egy pohár italt, vagy valami töményet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Őszintén meglepte, hogy meghívták. Ráadásul másodjára. Először Kende, aztán Áron is. Kendének, hogy ne bántsa meg, nem mondott egyértelmű nemet akkor, sőt bizonytalan válaszát inkább pozitív irányba igyekezte kerekíteni, de mégis úgy megfogalmazni, hogy ne legyen nagy csalódás, ha végül nem megy el. De másodjára végül beadta a derekát. Hayden úgy gondolta, hogy a közös munka után útjaik elválnak a rellonossal, nem látják többet egymást és jó is lesz ez így. Mert a vörös elkezdett kötődni. Tudja, hogy nem szabad, hogy ennek semmi értelme nincsen, hiszen nem is ismeri gyakorlatilag, de mégis érez benne valamit, ami megfogja. Megrémiszti maga, és az az, hogy végre normálisnak mondható az, am lejátszódik benne. Nincs ehhez hozzászokva, hogy olyan legyen mint az átlagos kamaszlányok, akik hetente váltogatják rajongásuk tárgyát. Ennek ellenére itt van. Igaz, hogy kellett hozzá Réka erős támogatása. Azt ígérte, hogy ő is ott lesz, és ha Romhányi vagy a többiek társasága kezdene túl sokká válni számára, akkor kimenti majd és beszöknek a konyhára nutellát zabálni. Ezekért a kilátásokért már megéri önmagában is, abba bele sem gondol, hogy esetleg jól is elsülhet ez a buli. Bár az továbbra sem világos, hogy miért akarja mindenki ráerőszakolni egy olyan lány születésnapját, akit szegényt még csak nem is ismer, de senkinek nem lehet egy rossz szava, mert itt van, él és virul. Igaz, egyelőre nem mer közelebb menni, a tömegződés szélén áll, zöldjeivel ismerős arcokat, biztos pontokat keresve, akikhez csapódhatna. Bár neki az is megfelel, ha elácsorog itt egy kicsit, majd hátat fordít, hogy nem neki való ez az egész mégsem, köszöni szépen ennyi bőven elég is volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mivel nem volt kedvem egész nap a kastélyban dekkolni, és barangolni se a réten, meg az erdőben, úgy döntöttem, hogy a napot a tónál töltöm, a víz közelében. Ott nem csak, hogy egy kicsit barnulni lehetett, fürödni a vízben, meg kicsit kiélvezni az időjárást, de horgászni is tudtam, ami egész jó elfoglaltság volt, főleg ha még sikerült is fognom egy szép nagy halat, amit aztán visszavihettem a kastélyba megsütni (a manók legnagyobb örömére).
Csak egy botom volt, hobbihorgászként nem futotta többre, helyem sem lett volna tárolni, de ez az egy épp elég volt arra, hogy jól elszórakozzak a parton, csalit fűzzek a horogra, bevágjam, aztán ha rákap a halacska, akkor meg kirántsam.
Ezt műveltem jó ideig, volt néhány kisebb kapásom is,de aztán nem nagyon mozdultak a halak, így egy kicsit távolabbi részre sétáltam, s a nádas közelében, a fűzfa alatt dobtam be ismét a csalit. Ekkor valamennyire már elnyomott az álom, ezért a botot kitámasztottam, s gondoltam hunyok néhány percet, annyi idő alatt úgy sem fogok majd semmit. Abból a néhány percből viszont egy-két óra lett, s mire felébredtem, a botom leborult az ágakból eszkábált támasztékról, s a fele már a tóban lógott. Egy kicsit morogtam is saját magamra, hisz elég nagy hal ránthatta meg így, de hiába tekertem fel a zsinórt, nem volt rajta fogás, sőt még a csalimat is elvitte az az éhenkórász.
Megnéztem, hogy akadt-e még nálam egy-két pufi, de sajnos már abból is kifogytam, meg úgy tűnt, hogy a nap is lemenőben volt, ráadásul, valami fura hangzavar ütötte meg a fülemet nem is olyan messziről.Ha eddig lett is volna fogás, ez a ricsaj biztos, hogy elijeszthette a halacskákat. Emiatt is döntöttem úgy, hogy összepakolok, s visszaindulok a kastélyba.
Utam a tó partján vezetett visszafelé arról, ahonnét jöttem, de ahogy sétáltam, úgy értem egyre közelebb a ricsajozókhoz, s hirtelen azt vettem észre, hogy egy buli kellős közepébe csöppentem, ráadásul igen sok az ismerős arc.
- Hali, itt meg mi van? - kérdeztem az egyik navinés haveromat, aki rögtön mondta, hogy valamelyik rellonos csajnak van a születésnapja, s hogy maradjak nyugodtan, mert van kaja és pia dögivel. Nem igazán voltam bulira felkészülve, egy kicsit már éhes is voltam, ami azt illeti, de az egyik távolabbi asztalnál néhány finom falatra lettem figyelmes. Közben ahogy körbevezettem a pillantásom, kiszúrtam Hayden-t is, intettem is neki,majd célba vettem a megpakolt asztalt, s lerakva alá a horgászcuccomat, megkóstoltam a szendvicseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Teddy – kicsit lemaradt, azt sem tudja lassan, hogy merre van arccal, de komolyan megpróbálja követni az eseményeket. Valahogy nem fér bele neki, hogy ha buli van, komolyba, úgy élesben és igaziból, arra ki vágyik egy tanárt meghívni? Jó mazoista lehet. Furcsán néz az álomkóros gyerekre. Lehet megártott neki az, hogy TS lett és az agyára ment, olyannyira, hogy most a tanárral lóg sokat és még ide is hívja. Remek. Olyat vigyorog, mint aki a halálba készül.
- Csak nem tart nekünk órát itt is. Akkor sikítok – súgja oda az elégedetlenkedő lánynak, majd nem is kapcsol először, mert üveget kap a kezébe. Felvidul az arca, mintha tökre most neki lenne valami jeles ünnepe és nem másnak. Fogalma sincs, mi az, ha jól nézi a cirill betűket, akkor vodka. Nem biztos, hogy az ő eleve durván heves természetére alkoholt is kell adni, de tesztnek jó lesz, nem? De. Megköszöni hát az üveget, a pogácsát a saját zsebébe tömködi és átölelve magához szorítja az üveget, mint valami macit.
- Dehogy vágyom. Se a halált, se órát tartani. Neeem, ma mulatunk – pillázik a tanár felé, majd odébb szökkelve nézegeti a poharakat. Hát annyi szent, itt majdnem mindenki ismeri egymást, ő meg ismét egy fekete bárány. Nem mintha ehhez nem szokott volna hozzá, sőt, igazából baromira élvezi, vigyorog, minden érkezőnek integet, mint valami fogadóbizottság. Húha, úgy néz ki, itt tömeg lesz.
- Zene is lesz? - mármint ami neki zene, az másnak nem biztos, elcsörög bármire, ha benne van a hangulat. Le is csavarja a kupakot, majd nagyot kortyol, hogy aztán majdnem a felét ki is köpje, mert annyira marja a torkát. Káromkodva rázza meg a fejét, majd mivel ő is egyfajta mazoista, még egyet kortyol. Másodjára már jobb.
Szó szót követ, megjön az elvileges ünnepelt, ekkor mászik hozzájuk közelebb. Egy férfi valami kiscsajt keres, fordul is felé.
- Őt én is szívesen megkeresem, uram! - nem figyel már arra, hogy mi a neve, meg úgy ő ki, nem hozzá jönnek. Kiderül a turpisság és felröhög, így most már képben van, hogy mi a franc is van. Mindenki. Ekkor gondol egyet, köhint párat, miután pár korty ismét került belé és kellemesen marja a torkát. Felpattan az egyik asztalra, ameddig nem inog és állni is bír, majd hangosan köhintget.
- BOLDOG SZÜLINAPOT, MARINA – kajabálja, így biztosan meg fogja hallani. Hogy mit ad neki, azt majd később. - Énekeljünk neki egy daaalt – utal arra, hogy most jöjjön az, hogy megáll az idő és mint az éttermekben szokás a kínos előadás, jöjjön az a boldogszülinap. Ő neki is kezd, elkornyikál, aztán aki akar, csatlakozik. Vagy hozzávágnak valamit és elhallgat. Mindegyik opció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem szándékoztam halálra rémiszteni ma senkit, csak egy macskát sikerült út közben, de értük nem kár, ha kicsit üvegmosó farkúvá válik és messzire szalad. Rebekánál ez kicsit érdekes nézne ki, azt még nem tudjuk, hogy pontosan miféle alakot ölt egyszer és annak lesz-e farkincája, így inkább a meglepetés ereje vagyok, azt hiszem. Vagy inkább ő. Nem nagyon dalolászott nekem, bár talán azt még éppen hogy hallottam, amikor csak dúdolt valamit miközben ténykedett a kis fonalaival meg egyebekkel. Az sem volt rossz, mégsem az, amit az előbb csinált. Persze, egyedül az ember tökre más. Én is észrevettem, hogy ha véletlen rádiót kapcsolok, akkor jár a lábam, kezem, fejem a ritmusra, pedig köztudott, hogy nem nagyon szeretek táncolni és nem is szoktam tenni, ha olyan helyen vagyok. Én vagyok a pasas, aki iszogatni szokott valahol az egész szélén.
- Ha annyi galleont kapnék, ahányszor a magasságom szóba jön… - sóhajtok, mert akkor bizony a lábamat kellene csak lógatni valami szép helyen és semmi több. Persze, csak viccelek. Nem zavar és tudom, mert igaz is. - De máris – huppanok le végül mellé, ahogy odaérek. Nem lógatom a lábam a vízbe, máshogy nyújtom ki és fordulok valamelyest felé. Mennyivel jobb itt kint, mint egy teremben! Ki fogom hozni a másik két leányzót is legközelebb, mert már amúgy is jó az idő, meg eleget punnyadnak azok is a falak között. Ezt fel kéne írnom.
- Az nem buli. Szeretek csahosként érkezni helyekre, ha nem tetszik, akkor könnyebben oldalgok el. Most meg egyszerűen csak nem tudom, prezentáltam egyet – vonok vállat, csak így döntöttem, mintha érmét dobtam volna fel és ez lett az eredmény. Megesik. Néha nehezebb követni a gondolatokat, mint hinném. Inkább veszem elő az elveszett ketyerét, mintha muszáj lett volna pont most és ma magammal hoznom. Nem is értem, de ott pihent a dohányzóasztalon és késztetést éreztem.
- Hát nem tudom, hogy hol máshol jártál és használtad őket, de ezt pont nálam – vonok vállat, ahogy átadom. Lehet valami barátnőjénél is tartottak pár kör hobbit, fene tudja. - Megkerestem én helyetted is. Vagyis igazából ráültem a kanapén és ja. Na mindegy – legyintek, hogy aztán tovább is lépjek a témáról. Nem nagyon járt azóta nálam és félő, talán sok is volt a társaságom. Majd kiderül, nemde?
- Az alapokkal. Kicsit megizzasztalak a végén, szóval essünk is túl rajta, nem? Neked is vannak kész jegyzetek, amiket át tudsz majd nézni, ha hazakísérhetlek, akkor oda is adom, a száraz rizsával nem foglak feleslegesen untatni. Átnézed és majd megbeszéljük utána a lényeget – kezdek is bele, de nem érzem én ma magam oktatónak, ami nem éppen a legjobb. Majd belejövök, nem? - Úgy alapvetően mi az, amit már értesz és amit nem? Ugye az tudott, hogy hiába néz ki annak, nem egyszerű transzformáció. Jóval összetettebb. Mivel már nem tanulsz, gyakoroljuk az Átváltoztatástan erre irányuló részét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amióta összebalhéztunk Ádámmal sokkal nehezebben vettem rá magam, hogy kimozduljak. Majdnem annyi időt töltöttem a szobám rejtekébe bújva, mint a szünetek után. Egyedül, ahol senki nem bánthat. Egyedül dolgozni jártam el ugyanúgy, mert Benedeket nem akartam átbaszni. Meg amúgy is. Kellett a mindenkori adagom. Csak arra nem számítottam, hogy az egyik ilyen estén milyen felfedezést teszek. Esküszöm az a liba hülyébb, mint ahogy gondoltam.
Akárkit kérdeztem merre találom Ádámot, mind valami titkos buliról beszélt. Jah, el tudom képzelni mennyire rejtélyes, ha mindenki tud róla. Szánalmas.
Magamra kaptam egy elviselhető ruhát, mert azért nem a látványommal akartam lelombozni az összes bulizót, viszont a téma nem várhatott tovább. Ahogy sétáltam lefele, távolról már hallottam is felcsendülni kurva hamisan a születésnapi dalt, szóval biztos lehettem benne, hogy jó helyen járok. Bevetettem magam az emberek közé, és csak azt az ismerős arcot kerestem, aki már minimum egy hete került, de lehet több. Közben elhaladtam az italos pult mellett - ahol többek között ott állt maga a születésnapos is, így neki odaböktem egy boldog szülinapot is -, és felhúztam valami erőset. Fogalmam se volt róla, hogy mi az, mert rohadtul nem magyarul volt, de a hatás a lényeg. És mikor a másodikat emeltem ajkaimhoz, végre megpillantottam Ádámot.
- Ádám! - kiabáltam oda neki, és igyekeztem minél gyorsabban átvágni a kisebb tömegen, ami az asztal körül gyűlt fel. - Beszélnünk kell. Kérlek, valami fontosat kell mondanom - jelentettem ki. Igen, tudtam, hogy haragszik. És nem csodáltam. Én is haragudtam magamra. De inkább ez, minthogy... abba belegondolni se akartam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hát kellett neked ilyen nagyra nőni – vonja meg jókedvűen vállait, mintha csak valamelyik porontyával beszélgetne. Nekik szokott ilyeneket mondani, hogy már kész égimeszelők, meg hogy a legutóbbi találkozásuk óta is mennyit nőttek már, és ha így folytatják akkor Rebekának kisszék kell majd ahhoz, hogy puszit adjon nekik. De erre legalább leül mellé Edu, és ettől a hirtelen közelségtől gyomrában felébrednek a hülye pillangók. Utálja őket, mert mindig olyan rosszul jönnek, és arra utalnak, hogy nem tudja kordában tartani az érzelmeit, hogy hiába beszélné le magát a férfiról nem képes parancsolnia szívének. Pedig szeretne, de még mennyire! De hát így maradtak a pillangók és a csendes epekedés és vágyakozás, hogy ugyan végre vegye már tényleg észre.
- Mintha nem láttalak volna már elégszer – sóhajt fejcsóválva. Sosem fogja megérteni a férfiakban ezt a fajta kis magamutogatást, hogy miért akarják elhitetni, hogy ők a legjobbak, hogy mi mindenre képesek. Nem, ezt egyszerűen nem lesz képes megérteni talán sosem. – Jaj a lakásban szoktam elhagyni őket, a létező legfurább helyekről kerülnek elő. – Rendszerint összefogja a szennyesruhával, szóval talál mosás közben, de talált már horgolótűt a hűtőben és a fehérneműi közt is. Bár, ha belegondolunk, hogy milyen Rebeka, ezen igazából meg sem kellene, hogy lepődjünk. – Remélem azért nem törted el. – Nem keresi elő, miután már eltette, de őszintén kicsit kezd aggódni, hogy vajon miféle bajok származhattak ebből a találkozásból. Mármint na, nem azért de lássuk be, hogy Edu tömege meg ez a kis nyiszlett horgolótű nem feltétlen kompatibilisek egymással.
Bólogat, hogy eddig világos, kap majd papírokat, amiket nem ártana elolvasni. Ezzel nem lesz gond, olvasni éppen tud és szeret is, a memóriájával sincsenek gondok, szóval valószínűleg a tartalmára is egészen pontosan fog emlékezni. – Szeretném azt hinni, hogy mindent értek. Mármint na, olvasgattam meg ilyenek, de biztos feltudsz tenni néhány keresztkérdést, amivel bebizonyíthatom, hogy amúgy tök felkészületlen vagyok – neveti el magát. Mert igen, ez szerinte vicces szituáció. Nem kimondottan veszi komolyan ezt az egészet, még most, amíg nincs nagy tétje nem. – Átváltoztatástanból tök jó voltam, de ha gondolod gyakorolhatunk is – vonja meg vállait amolyan minden mindegy alapon. Nem akar ő dönteni, meg akarja ezt hagyni a férfinak.