Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amióta összebalhéztunk Ádámmal sokkal nehezebben vettem rá magam, hogy kimozduljak. Majdnem annyi időt töltöttem a szobám rejtekébe bújva, mint a szünetek után. Egyedül, ahol senki nem bánthat. Egyedül dolgozni jártam el ugyanúgy, mert Benedeket nem akartam átbaszni. Meg amúgy is. Kellett a mindenkori adagom. Csak arra nem számítottam, hogy az egyik ilyen estén milyen felfedezést teszek. Esküszöm az a liba hülyébb, mint ahogy gondoltam.
Akárkit kérdeztem merre találom Ádámot, mind valami titkos buliról beszélt. Jah, el tudom képzelni mennyire rejtélyes, ha mindenki tud róla. Szánalmas.
Magamra kaptam egy elviselhető ruhát, mert azért nem a látványommal akartam lelombozni az összes bulizót, viszont a téma nem várhatott tovább. Ahogy sétáltam lefele, távolról már hallottam is felcsendülni kurva hamisan a születésnapi dalt, szóval biztos lehettem benne, hogy jó helyen járok. Bevetettem magam az emberek közé, és csak azt az ismerős arcot kerestem, aki már minimum egy hete került, de lehet több. Közben elhaladtam az italos pult mellett - ahol többek között ott állt maga a születésnapos is, így neki odaböktem egy boldog szülinapot is -, és felhúztam valami erőset. Fogalmam se volt róla, hogy mi az, mert rohadtul nem magyarul volt, de a hatás a lényeg. És mikor a másodikat emeltem ajkaimhoz, végre megpillantottam Ádámot.
- Ádám! - kiabáltam oda neki, és igyekeztem minél gyorsabban átvágni a kisebb tömegen, ami az asztal körül gyűlt fel. - Beszélnünk kell. Kérlek, valami fontosat kell mondanom - jelentettem ki. Igen, tudtam, hogy haragszik. És nem csodáltam. Én is haragudtam magamra. De inkább ez, minthogy... abba belegondolni se akartam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy mit fogok mondani. Egyedül azt sejtettem, hogy ez után Ádám majd még annyira sem akar majd velem beszélni. Én leszek a rossz hír hozója, de az isten szerelmére, muszáj. Inkább most, mielőtt még ugyanaz lesz, mint Sophie-val. Azonban ahogy megpillantottam az italospultnál, a gyomrom egy hatalmas gombócba sűrűsödött össze. Talán láthatta is rajtam, hogy miután neve elhagyta ajkaimat, megszeppentem. De az élből való elutasítás új tüzet szított fel bennem.
- Most nem arról van szó. Igen, barom voltam, amiért lesmároltalak. Nagyon sajnálom, mert én nem tudtam, hogy te... - összeszorítottam a számat. A picsába. Már megint elterelődött a téma. Hiába nem akartam most erről beszélni, egyszerűen elkerülhetetlen volt. Mondhatni a barátságunk tört ezzel a dologgal felébe.
- Azt akarom elmondani, ha végre idefigyelnél rám... - emeltem meg a hangomat, ahogy egyre inkább ment fel bennem a pumpa. Ennyit arról, hogy hűvösen kezelem a helyzetet. - ... hogy múltkor dolgoztam lent a pubban, és láttam ott Borit. Valaki m... - böktem volna ki a lényeget, amikor maga az ártatlanság mintaképe jelent meg Ádám mellett.
- Szia Leila! Nem is tudtam, hogy te is jössz - csiripelte, miközben belekarolt Ádámba. Nekem meg elpukkant az agyam. Abban a percben.
- Én meg azt nem tudtam, hogy ti ketten nyitott kapcsolatba vagytok. Komolyan olyan hülye vagy, hogy pont a pubba szeded fel a csávókat, amelyikben én dolgozom? - kérdeztem karba fonva a kezem, mert csak így tudtam megállni, hogy ne kapjak szinte azonnal a hajába. Lehet, hogy én se voltam jobb, mint ő, de legalább egyik csávónak se hazudtam azt, hogy csak ő létezik számomra. Kurva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Rosszul éreztem magam, hogy én leszek a rossz hír hozója. Utáltam ezt a szerepet, habár tudtam, hogy valakinek meg kell tennie. Alapjáraton se beszéltünk már Ádámmal úgy, mint előtte, szóval rontani nem tudtam a szituáción. A kurva életbe de nehéz volt mégis.
A pofán leszakadt. A képembe hazudik. Az ártatlan kis bárányka olyan gyorsan idomult a helyzethez, hogy elhinni se tudtam, hogy most került ilyen szituba először. Hitetlenkedve nevettem fel egy csepp öröm nélkül.
- Még hogy nem tudod, te rohadt kis szuka - fröcsögtem a szavakat, és közelebb lépve a lányhoz ragadtam meg a vállait, és löktem meg. Egyszer kicsit, mire karja legördült Ádámról, majd még egyszer jobban, hogy elesett, és a Földön kötött ki. Talán rá is ugrottam volna, ha Ádám hangja nem ránt ki. Pedig itt volt az ideje, hogy végre megkapja a magáét.
- Csak veled jár mi? Te elhiszed ezt a baromságot? A két szememmel láttam, ne legyél már ennyire naiv! - pördültem barátom felé, magamból kikelve. - Elvette az eszedet ez a hülye liba, elég volt, hogy szétvetette neked a lábait, és már el is hiszed minden szavát - pörgött a nyelvem tovább, mintha nem lenne már semmi gát, ami bennem maradt. Nem is volt. Felcseszett a helyzet. Bori. Ádám. Talán le se kellett volna mennem a szülinapra. Talán hagynom kellett volna szenvedni. - Esküszöm Ádám, hogy nem hazudok. Most nem - jelentettem ki, mert nem lett volna igaz, hogy sose tettem. De nem lehetett olyan együgyű, hogy elhiggye, hogy az a sok szar a moziteremben igaz volt.
Pillantásom szikrákat lőtt ki, és a lányra kaptam őket. - Ha jót akarsz magadnak, elmondod most az igazat - fenyegettem. Nem érdekelt már, hogy kedvesen kellett volna, az sose volt igazán az asztalom. A durvaság azonban mindig.