Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Érzem ahogy átkarol, s ez bizsergetően hat rám. Nem is emlékszem, hogy mikor ért utoljára ilyen gyengéden hozzám egy férfi. Már években lehet számolni… Érdekes mód egészen mostanáig eszembe se jutott a férfiak hiánya, de most, hogy de költöztünk ketten Danival, hát fenekestül fordul fel az életem egy karikacsapásra. A pillanat töredékéig még a szemeimet is lehunyom, de ekkor érzem, ahogy kezei óvatosan csúsznak majd távolodnak el. Valamiért egy furcsa érzés kerít hatalmába, melyet már nagyon régen nem éreztem, s nem gondoltam, hogy valaha még fogom. Nem, nem kell eszeveszett pillangóhadra gondolni a gyomromban. Ahhoz ennél sokkal több kell, de a hozzá bújás, az érintése… egy alig észrevehető kis valami, nevezzük költői túlzással pillangónak, mégis megmozdult. Az arcára adott puszi már akarva akaratlanul történt meg. Őszintén szólva egy pillanattal ezelőtt még nem gondoltam, hogy puszi lesz a dolog vége, de valamiért megtörtént és biztos okkal. A reakcióját látva egy halvány mosoly suhan át arcomon. Nem tudom beazonosítani, hogy ez most a személyisége vagy pedig a kulturális hovatartozása és a neveltetése miatt lepte meg ennyire. Ilyenkor annyira szeretném tudni, hogy mi is járhat a fejében a másiknak.
A törött pohár fölött guggolva szedem össze a szilánkokat, mikor érzem, hogy ő is leguggol mellém. Rá pillantok, s talán kicsit tovább időzök el őt figyelve. Mi történt? Mit van ebben a fiúban? Miért most kavarodott fel bennem az állóvíz? Annyi kérdés cikázik a fejemben, de nem tudom rájuk a választ. Megrázom kissé fejem, hogy újra visszatérjek a valóságba, s tovább szedem a szilánkokat. Mikor már az összes megvan, felveszem azt, amit Noa gyűjtögetett. Figyelem a mozdulatsort, ahogy helyet foglal ott, ahol eddig én ültem. Hallom, hogy mit kér, de csak elmosolyodom első körben. Odalépek, majd ismét leguggolok.
- Legjobb lesz ha én most megyek… - egy erőtlen és talán keserű mosoly jelenik meg arcomon. - Nagyon örülök, hogy találkozunk Noa. Remélem, hogy ez még máskor is meg fog ismétlődni. Minden jót! - elköszönés közben gyengéden kézfejére helyezem kezem. Búcsú után egy kisebb kerülővel indulok hazafelé, úgy érzem ez után az esemény után szükségem van egy kis fejszellőztetésre. Át kell gondolnom, hogy most mi is történt…velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Válaszára csak egy szemforgatással válaszolok első körben, de ez olyan igazi jól megjátszott, feltűnő és színpadias lett.
- Tubicám, már csak azt mond meg nekem, hogy ez honnan tudod? Megpróbáltátok már? Ha a válaszod nem, akkor ne tegyél olyan kijelentést, melyet nem tudsz alátámasztani. - ha lenne szemüveg rajtam, akkor azt most az orrom hegyéről – ahova tuti lecsúszott volna magyarázás közben – visszatolnám a helyére, majd színpadiasan dobnám hátra hajam. Egy kicseszett színész veszett el bennem… tuti pályát tévesztettem. Hunor ugatására Zsófi is hátra pillant, a pis foltos pedig rá pénz nagy sötét szemeivel. Ő tipikusan az a kutya, akinek a tekintetéből sugárzik, hogy még a légynek sem tudna ártani. Nem éppen házőrző típus, sőt szerintem előbb menekülne el, ha betörnének a házba, mint mi… De én így imádom a kis hülye fejét. Mikor a stég deszkáira csapok látom, hogy Zsófiba még az ütő is megáll egy pillanatra. Ezt mondhatnám csúnyábban is, de kérem szépen én egy úrinő vagyok vagy mi. Szóval összerezzen és látom rajta, hogy basszammeg. Egy szélesnél is szélesebb mosoly jelenik meg arcomon a reakcióját látva és a válaszát hallva. Felnevetek.
- Most nem arról van szó, hogy én mikor feküdtem le valakivel – egyébként nagggyon régen-, hanem arról, hogy te, igen teeeee, összefeküdtél Benővel. Ne tagadd! Tudod a hülyék a szomszédban laknak nem nálunk! Mindnet, hangsúlyozom MINDENT  el kell mesélned! Mi lesz akkor ezután, mert téged nézve nem zárult túl jól a dolog?!   – kíváncsi tekintettel nézek rá, majd beleszívok egy utolsót a cigibe és elnyomom a cipőm talpán. Az üveg piát visszanyújtom Zsófinak, majd mutatom neki, hogy húzza meg, mert ehhez a beszélgetéshez neki szüksége lesz az alkoholra. Míg én gond nélkül beszélek meg bárkivel bármit, addig ő sokkal inkább…jókislány. Nem nevezném prűdnek, de ahogy a jelen példa is mutatja, nem szívesen társalog a szexről, már ha neki is köze van hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Ismerem magunkat, kettőnk dinamikáját, és eltaposnám őt, meggyűlölne.
Lehet, hogy ti ezt nem így látjátok, de én tudom, és Benő is tudja, na nem mintha ő belegondolt volna, olyan opcióba, hogy ő meg én, mert élből elutasította a lehetőséget is. Igaz, barátom? Élből nemet mondtál rám, és ez nem csak egy flegma nem volt, ami amúgy igen, hanem egy olyan nem, ami nem. A szemed, a szád, az arcod és a tested is ellenem volt, minden. Megkaptál és nem kellek. Bárcsak sosem történt volna meg, bárcsak sosem mondtam volna azt, bárcsak inkább megütöttél volna. Azt túlélem, ebbe belehalok.
- Veszekedtünk. Mert végre azt csináltam, amit évek óta mond, hogy csináljak. Amikor nem kaptam meg az állást vonatra ültem, és eljöttem Richárdhoz. Először hozzá mentem, mert ő a ... a .... rokonom.
Igen, engem is idegesít, hogy nem megy, hogy még most sem tudlak annak hívni, ami vagy. Nem tudom rád azt mondani, hogy "apa". Nem kellettem, a neved sem adtad nekem, hiába csináltál meg, nem volt bennünk semmi közös, és hogy miért nem? Mert belül ugyanolyanok vagyunk mi ketten. Kívülről az én gyönyörű édesanyám köszön vissza, semmi sem árulkodik arról, hogy Vasváry vagyok, se az arcom, se a nevem, de még csak a hangom sem, de belül. Bennem magadra ismerhetsz és benned magamra ismerek. Pedig nem is éltünk együtt, sőt, talán összesen két napnyi időt sem töltöttünk együtt a huszonhárom év alatt, amit a földön éltem. Ajkaim a fintor és a mosoly között állnak meg, ahogy az a veszekedés újra felrémlik előttem.
- Szóval besértődött, hogy nem kértem tőle engedélyt. Hisztériázott, én közöltem vele, hogy bassza meg, és eljöttem tőle. Amikor bocsánatot kértem tőle, mert igen, képes voltam erre is, akkor meg kioktatott, szóval közöltem vele, hogy még mindig megbaszhatja... és hát... technikailag megtette.
A hajamba markolva hajtom be az arcom az ölembe, úgy, hogy a homlokom a térdemre döntöm. Cseszd meg Benő, de nagyon, mert így beszélve is róla, szörnyen zavarba jövök a testem reakcióitól.
- Megkérdezte, hogy hogyan tovább, én azt feleltem, hogy barátság extrával, ő pedig, hogy nem, és nem, nem azért, mert nem csak barátságot akarna, neki az extra nem kell, én voltam a hülye, mert nekem kellett volna azt mondani, hogy semmit sem jelentett.
De nem mondtam, mert ott és akkor a minden volt. Úgy is, hogy elszégyelltem magam azon, ahogy rám néztél, hogy hirtelen váltál el tőlem, hogy hirtelen lett hideg, nélküled. Azt kellett volna mondanom, hogy nem hatottál meg, de akkor hazudtam volna, és én nem hazudok.
- Kiábrándító. Ámbár, lesz egy házibuli a faluban, elmehetnénk. Tankönyvek kizárva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Meglepődve hallgatom, hogy Vasváry a rokona. Eddig sose mondta, igazából a családjáról sose beszélt annyira sokat. Ez a lány egy örök rejtély az egyszer tuti. Kikerekedett szemmel hallgatom amit mesél, sőt még kissé az ajkaim is elnyílnak egymástól. Zsófitól nem megszokott eseménysort hallgatok végig és mivel vizuális típus vagyok, így minden lepörög a lelki szemeim előtt, mintha egy filmet néznék. Mikor a pikáns részletekig jutunk, akkor megrázom fejem, ugyanis ezt semmiképp nem szeretném vizualizálni. Nem, nem és nem! Nem válaszolok semmit, csak hagyom, hogy mondja ami kijönne belőle. Mikor előre hajol és arcát az ölébe temeti én gyengéden simogatom meg hátát. Sose estem még át ilyesmin, mármint ilyen pofára esésen, mert igen, ez eléggé az. Nem tudom megérteni és azonosulni a problémájával, de igyekszem ennek ellenére támaszt és vigaszt nyújtani neki. A kezdeti deszkacsapkodós lelkesedésem gyorsan alább is hagy, helyét némi keserűség veszi át. Szentül meg voltam róla győződve, hogy ők ketten egyszer egy pár lesznek, mert annyira jók együtt. Erre most kiderül, hogy tévedtem. Bár az is lehet, hogy Benő csak bokán fosta magát attól, hogy kötődjön Zsófihoz. Mert valljuk be nem könnyű dolog eldönteni, hogy mi a fontosabb, az évek óta tartó barátság vagy pedig egy kapcsolat. Mikor meghallom Zsófi szájából a barátság extrákkal dolgot felszisszenek.
- Jaj Zsófi, ezt nem szabad! Miért dobod oda magad neki, mint egy darab húst? - kérdem, s mikor kimondom, akkor esik le, hogy ezzel nem fogok túlzottan segíteni neki. - Jaj drágám nagyon sajnálom, hogy így alakult, nem is értem igazából. Ez a Benő egy gyökér, nem ér annyit, hogy így leamortizáld magad miatta. – vigasztalásba és léleköntésben sose voltam csillagos ötös, de igyekszem. Zsófi szerencsére tudja, hogy mire számíthat tőlem, így talán ezt is értékelni fogja…
- De legalább a szex jó volt vele? Mondjuk a dühből kialakuló szex az mindig olyan awh… - egy óvatos mosolyt küldök felé.
- Odettel beszéltük, hogy megyünk a buliba, szóval ha szeretnél gyere te is! - egy lelkesítő mosoly jelenik meg arcomon, azonban szemeimből némi sajnálat tükröződik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem odadobtam. Ez egy logikus megoldás lett volna.
De persze csak szerintem, mert szerinted, Benő az ki van zárva, hogy működjön. Életünk legjobb élménye után azt mondani, hogy a-a, ez nem fog működni, elég gáz, és tudod mi van? Pontosan azért kerüllek, mert ismerem magam, ha egy helyen lennénk, addig hergelnélek, amíg újra megtennéd, akaratod ellenére, és gyűlölném magam, gyűlölnél. És ezt nem akarom. Nem jó a mostani megoldás, tudom, de jobb, mintha semmik sem lennénk. Jobb, mintha gyűlölnénk egymást. Még akkor is, ha tudom, el fog jönni a pillanat, amikor látnunk kell egymást, amikor úgy kell csinálnom, mintha nekem menne csak a barátodnak lenni. Simán csak cseszd meg, Benő.
- Nem az, ő teljesen korrekt volt velem mindig. Én voltam szemét vele. Logikus, hogy sosem voltam opció nála.
Azt nem tudom mondani, hogy te sem voltál opció nálam, mert hazudnék, de mindig számított, hogy barátok vagyunk, Benő, esküszöm neked, hogy mindig ez volt a fontosabb, de amióta szexeltünk, minden olyan szörnyen bonyolult lett. Minden annyira rossz, annyira élhetetlen. Tudom, hogy félre kell tennem magam, ha azt akarom, hogy legyen még közünk egymáshoz, és nagyon szeretném, hogy legyen, hogy még opciók legyünk egymás életében, mint barátok. Nem élhetek a legjobb barátom nélkül, és ez az érv lesz a döntő.
- Sosem gondoltam volna, hogy ennyire jó vele. Nem kellett a végén sem megjátszanom magam.
Mondjuk a vége, az még mindig fáj, az a pillanat, ahogy rám néztél, amikor felfogtad, hogy mi történik. Még mindig összehúzódom, ha eszembe jut, hogy mennyire borzalmasan felzaklatott az, ami akkor történt. Meg kéne makacsolnom magam, és bekopogni hozzád, olyan egyszerű volna.
- Ahh, együtt inni a maró bunkóság istennőjével? Pont erre van szükségem!
Vigyorodom el, mert mind a ketten ismerjük Odettet, ami a szívén az a száján és nem kedvesen, nem barátságosan, hanem úgy, ahogy nagyon is gondolja, pont úgy. Nekem pont ő kell, Norina, ez egy kiváló ötlet, mert Odett helyrepofoz majd. Az arcom felderül, és határozottan bólintok egyet.
- Ott leszek. Segítek kicsit Richárdnak, mert megígértem neki, hogy csinálunk valami közöset, aztán megyek.
A közösnél elhúzom a számat, mert nem tudom még mindig elképzelni, hogy mi ketten működjünk, de rendben van, egy esélyt adhatok a dolognak, elvégre nála lakom, a pénzéből vásárolok, illik esélyt adni neki.
- Na, mit tanultál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Erre a kijelentésre elmosolyodik, azonban a görbe nem egy vidám, vagy kedves fajta, de nem is szánakozó. Inkább csak szomorkás, hiszen egy embert azért kicsinálni, mert nem hajlandó bemocskolni a kezét, pláne akkor, ha ez az ember egy amúgy remek auror... A legrosszabb döntés, ami meghozható. Ez az apró gesztus inkább szól a Minisztérium hozzáállásának, mint a férfi attitűdjének vagy személyének, bár ez nyilván nincs arcára írva. Csak mondandója végén emeli tekintetét Sándorra, így még van lehetősége elkapni, ahogy ajkát nézi. Különös érzés keríti hatalmába, de nem foglalkozik vele, mondván nem jelent semmit. De vajon valóban így van, vagy csak azt szeretné, ha így lenne? Egyáltalán minek örülne jobban? E gondolatból a kérdés rázza fel.
- Könyvelőirodát üzemeltetünk, amely bér- és TB ügyintézéssel is foglalkozik. Nem vagyunk igazán nagy vállalkozás, kevés alkalmazottunk, de sokszor annyi cégünk van, talán már hallottál is az Ainsley&Co.-ról - megvonja vállát, elvégre akár szépíti, akár nem, Magyarország egyik piacvezető pénzügyi tevékenységet folytató családi cége ez. Sok apró hal úszkál, főleg manapság, de egyik nevet sem tudná az ember kiemelni, az övék mégis ismerősen cseng. Persze azok számára elsősorban, akik ilyen körökben forognak, a gyári munkások valószínűleg akkor sem tudnák beazonosítani, ha kivégzéssel fenyegetnék őket.
- Oh, és milyen tárgyban jártas a tanár úr? - incselkedve húzódik feljebb szája szeglete, miközben enyhén oldalra fordul, íriszeiben pedig pimaszság csillan. Egyértelmű, hogy a mai este legnagyobb hibája, hogy felfedte valódi hivatását, ugyanis innentől Jules ezzel fogja szívni a vérét. Muszáj kimozdítania a komfortzónájából. - Nem szeretnél oktatni? Biztos lesz még lehetőség pályázni a Bagolykőbe, elvégre minden tanév elején hirdetnek állást - ő már csak tudja, neki kell megoldania, hogy mindenkinek megfelelő bérezés jusson végzettsége és tantárgyainak, azon belül az oktatott évfolyamok számának arányában. Az iskola, bár nyilván nem ettől lesz milliomos az ember, idén már korántsem fizet olyan rosszul, ezért lehetséges, hogy olyanok vezetik a kviddicset, mint Volkov vagy épp régi diákok is tanárként térnek vissza, lásd Várnai.
Azonban az immáron fesztelen légkörben hirtelen megáll a levegő, ahogy a férfi felé fordulva megkérdezi azt. Önkéntelenül nedvesíti meg ajkait, miközben azon töpreng, mi lenne a helyes válasz? Egyáltalán milyen jellegű vacsora ez? Elfogadhatja? - Szívesen vacsorázom veled, de van egy feltételem - úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagy minden apró kis vészjelzőt, kizárólag arra koncentrál, mihez van jelen időben kedve. Az pedig tagadhatatlan tény, hogy Sándorhoz van. - Utána csinálunk valami őrültséget. Feltett szándékom kimozdítani téged a komfortzónádból, szórakozni fogunk - hamiskás mosollyal tartja a szemkontaktust, miközben pulzusa lassan, fokozatosan emelkedik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Természetesen látom szemem sarkából a nő keserű mosolyát, amire én is hasonlót engedek meg magamnak, egyenesen a lemenő Nap közepébe bámulva. Eddig nem gondolkodtam, nem moralizáltam, azonban az utóbbi héten sok minden fordult meg a fejemben. Főképpen azóta, hogy ezt a felettébb önpusztító életmódot folytatom. Minden nap éjszakákig dolgozok, közben elfogy egy-két-három… négy sör vagy akár egy fél üveg whisky, vagy annyit próbálok edzeni, hogy annyira elfáradjak, ne akarjak gondolkodni. A mosolyom immáron keserűbb, mint percekkel ezelőtt volt, ezért mélyet sóhajtok, és úgy fordulok ismét Jules felé. Ainsley&Co. Hát, persze.
– A tavalyi évetek után igazán megérdemelnétek egy Év vállalkozása címet – mondom elismerően bólogatva. Noha nem tudom, hogy volt-e már erre precedens, az elnyert díjakat ritkán követem, azonban a pénzügyi dolgok annál inkább érdekelnek.
Szeretek tudni a piac állásáról, cikkekbe bújni vagy éppen azzal a kevéske pénzemmel játszani a megérzések és tapasztalatok alapján. Volt ugyan egyszer egy nagyobb bukásom, még évekkel ezelőtt. Persze azóta sokkal óvatosabban fektetek be.
Egyre sötétedik, kezd élénkülni az esti élet. Nyugtató a tücsökciripelés és a víz csobogása, ahogyan meg-megfújja az éjszakai szellő és a partnak csapódik.
Mosolyomat próbálom elrejteni, miközben ajkamba harapok, mert érzékelem én, hogy Julesnak felkeltette az érdeklődését a tanári végzettségem. Valójában nem is maga a téma, hanem az, hogy bizonyára nem nézte ki belőlem, sőt ez mindig egy olyan terület, amivel lehet a másik vérét szívni. Játékos rosszallással csóválom meg fejemet, és a némiképp felém forduló nő felé kanyarodik az én felsőtestem is. Szólásra nyitom szájamat, de ő folytatja az incselkedést, amire beszívom alsó ajkam és ránézek.
– Ha ennyire tudni szeretné, Miss Ainsley – váltok vissza megjátszott hivatalosságba. – A rúnák és a számmisztika a szakterületem – felelem, majd ismét mosolyra kényszerít a helyzet. Zavartan meredek a közöttünk lévő tíz néhány centire a pad felpattogzott festékrétegén, majd felkapom a fejem Jules javaslatára.
– Nem tudom, hogy van-e szabad pozíció erre a két tárgyra, de… - apám milyen büszke lenne. – Mindenképpen utána nézek – mondom bólogatva.
Aztán felteszem a kérdést. Érzem a levegőben, hogy sok mindenre számított partnerem, csak erre nem. Bevallom férfiasan, hogy többször is eljátszottam a gondolattal, de mindig a szakmai profizmust tartottam a szemem előtt. Ezért a kérdés megváratta magát. S milyen jól tettem, tette ezt. Most már tudom, hogy valóban szeretném.
„Szívesen”, hallom a válasz kezdetét, amire megkönnyebbülten hullik az alattunk elterülő homokos talajra az a bizonyos kő a szívemről. Végül a magasba reppen vastag, kissé bozontos bal szemöldököm. Ismét el kell nevetnem magam. – Őrültséget? – kérdezek vissza hitetlen hanglejtéssel. Ennyi idő alatt már Jules is rájöhetett, hogy nem kifejezetten vagyok az nyitott típus. Bizonyára ezért is kíváncsi. Kölyök koromban is ez a megmagyarázhatatlan merev viselkedés jellemzett, miközben azt próbáltam mutatni a világnak, hogy én vagyok a komolyság mintapéldánya. – Legyen.
Ha ő van olyan őrült, hogy eljön a Minisztérium által kinevezett tanfelügyelővel egy vacsorára, akkor én miért ne próbálhatnék meg felszabadulni egy kicsit?
– Lassan visszakísérlek – mondom a naplemente maradék fényjátékába bámulva, majd visszaemelem tekintetemet a nőre. – Pénteken pedig érted megyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Csak egy szemforgatással reagálok arra, miszerint ő nem dobott oda neki semmit. Én tökre elhiszem, hogy vannak esetek, mikor nem tud az ember lánya se uralkodni magán és megteszi, amit megkövetel a haza. De bakker, ők ketten már ezer éve barátok, aztán egyszer csak puff és megtörténik a baj. Igen jelen esetben baj! Baj, mert Zsófi szenved és a fejemet merném rá tenni, hogy Benő is. Ha úgy alakult volna, hogy Benő is rájön, hogy mennyire jó lenne Zsófival, akkor éppen boldogságunkban innánk fényes nappal a stégen ücsörögve. A mellettem ülő következő mondatát hallva legszívesebben nyakon verném. A kezem meg is emelkedik, de végül nem kólintom buksin, hanem megtámaszkodom vele.
- Zsófi… néha rohadt hülye és ezáltal bosszantó tudsz lenni. Fa**nak ostorozod magad, meg keresed magadban a hibát. Ezt közösen ba**tátok el… szó szerint. Nem könyörögtél neki, hogy ez legyen gondolom, hanem valami oknál fogva megtörtént.  Biztos vagyok benne, hogy okkal történt és idővel látni fogod az okot. De könyörögve kérlek, ezt a hisztit fejezd be!- valóban felhúztam magam a hallottakon, mivel sose tudtam az ilyen, nevezzük hisztinek, szóval azokat tolerálni. Az utolsó kérdésemre adott válaszát hallva egy halvány mosoly jelenik meg arcomon, de pillanatok alatt illan el, mivel dühös vagyok rá. A bulis felvetésre adott válaszomra mintha újra élet kerülne ebbe a nőszemélybe. Elmosolyodik és látom, hogy felcsillan a szeme. Egy nagyon sóhajtok, s próbálok lehiggadni. Még forrongok bent, de kifelé ebből már semmi nem látszik.
- Remek, akkor majd érkezel, amikor készen vagy. Mondjuk lehet előbb leszel ott, mint mi, Odettből kiindulva. De okozhat még meglepetéseket... –elmosolyodom, de egy kis gondolat nem hagy nyugodni…
- Egyébként, hogy is rokon neked ez a Richárd? Jó ideje ismerlek, de még sose meséltél róla úgy mélyebbre hatóan. - oldalra biccentem fejem, s kérdő vagyis inkább érdeklődő tekintettel fürkészem Zsófi arcát. A tanulós kérdést hallva elmosolyodom.
– A tytogriffekről leginkább, fogságban tartásuk, szelídítésük, eredetük. Egy hosszabb beadandót kellett írni róluk, én pedig a szabadon élő egyedek párzási szokásainak változásáról írtam. El se tudod képzelni, hogy mennyire befolyásolja őket is az, ami a világban zajlik, hogy mennyi mindenen változtattak, igazodtak sajnos. Nagyon érdekes… - szemeimből izgatottság sugárzik, ugyanis imádom amit tanulok és imádok róla bárkivel hosszasan beszélgetni. Hunorra pillantok, aki kényelembe heves vakarózásba kezd mellettem, miközben cuki nyöszörgő hangokat ad ki magából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hm.
Mondanám, hogy de könyörögtem neki, mert egyből felrémlik előttem, ahogy elszakítva egymástól ajkainkat, könyörögve kértem, hogy csinálja, hogy csináld, Benő, hogy legyőztél, hogy neked volt igazad, és azt hiszem, attól a pillanattól fogva, hogy megéreztelek magamban, elromlottam. Totálisan tönkrementem, és nem tudom helyrehozni magam. Még Richárdnak is feltűnt a változás, ám ezt nem tudom megmagyarázni, neked se Norina, aki nyílván éppen most kapsz frászt tőlem a tény miatt, hogy elmosolyodok. Mert eszembe jut az érzés, az élmény, amit kaptam, és abban a pillanatban elmondhatatlanul boldog voltam, pedig, mint tudjuk, nekem az valahogy nem szokásom.
- Nagyon érdekel ez az ok.
Felelem végül teljes nyugalommal neked, mert valljuk be, igen, minden okkal történik, de mondjuk könnyebben meg tudok magyarázni egy őrült kísérletező halálát okozó felrobbant bájitalt, mint ezt. Nem értem, hogy az univerzumnak, a világnak, bármely istenségnek vagy bárkinek miért volt jó az, hogy mi ketten szintet lépjünk, hiszen ez a szint egyelőre csak lefelé húz. Tudom, mit mondanál, beszélnem kellene Benővel, de mégis, hogyan megy oda az ember a legjobb barátjához, főleg azok után, hogy én azt mondtam, csináljuk még, ő pedig azt, hogy egészen kizárt ez így.
- A millió dolláros kérdés.
Most már mosolygokk, és közelebb húzva magamhoz az italt, meg is húzom, mert bármilyen furcsa a dolog, soha senki nem tette fel nekünk ezt a kérdést, úgyhogy igazán megtisztelő, drága Norina, hogy te vagy az első, aki szeretné ezt a helyzetet letisztázni.
- Richárd, ő az a férfi, aki felcsinálta anyámat.
Az égre pillantok, mert hidd el nekem, hogy pont ennyit tudok róla elmondani, viszont, tudod, mert mindenki tudja, hogy egyke vagyok, nincs testvérem, sosem kellett osztoznom semmin és senkit. Ezért is volt nehéz, amikor anya, mint egyetlen cinkosom, távozott a világből. Az én gyönyörű édesanyám, biztos most szomorúan nézel le rám, hogy még mindig nem vagyok képes annak hívni, ami, de nekem még Richárd. Még nem megy.
- Szóval lényegében igazoltad az elméletet, hogy aki nem csinálja, beszél róla.
Mert hát ez szex, valljuk be, Norina, hogy te szexuális szokásokról írtál varázslényeknél. Az arcomon játszó mosoly vidám, de tudom, hogy neked mennyire fontos a tanulás, olyan vagy, mint én, és ezért nem tudok olyan hosszan rosszalkodni.
- Sajnálom a varázslényeket, nagyon elszúrjuk mi, emberek a világukat, és ők mégis alkalmazkodnak ahelyett, hogy kinyírnának minket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Habár nem volt az a shoppingolós lányka, Lili nagyon is szeretett a barátnőivel lejárni a faluba. És bár valóban boltokat látogattak ilyenkor, a szőke csak kíséret volt, esetleg rácsodálkozott, meg lelkendezett egy-két dolognak, de nem vásárolta össze a fél falut magának, és inkább a cukrászdára tartogatta szerény kis vagyonát, és elsősorban a társaság vonzotta az efféle körútra.
Egy-két ruhadarabra ugyan rádumálták, és még egy új fülbevalója is volt, de azt ajándékba megkapta, így maradt pénze egy minyonra is, mielőtt visszaindult volna a kastélyba. Egyedül ment, mert a többiek még betértek a csárdába is, ahová Lili annyira nem vágyott, és különben is, jutott eszébe, még volt némi házija és várt rá némi pálcagyakorlat is. Utóbbit tudta volna odalent is csinálni, csak jó szokásához híven valahová letette készülődés közepette a varázseszközt és ott felejtette.
Éppen megpillantotta a tavat, mikor harmadjára is felmordult az ég. Az első kettőt még nem vette annyira komolyan, de mostanra már elkezdte megszaporázni a lépteit, mert úgy sejtette, percek kérdése, hogy esni kezdjen az eső. Azonban kicsit elszámította magát, mert ahogy sietősre fogta, az első cseppek pettyezni kezdték arcát. Melléhez szorította a vászontáskát, amiben szerzeményei voltak, és futásnak eredt, de hiába, a nyári zápor nem olyan volt, ami jó előre figyelmeztetett volna, és hagyta volna menekülni az embereket, hanem nyomban lezúdult, és pillanatok múlva már sűrűn zuhogva áztatta a levitást, akinek még a széllel is meggyűlt a baja, mert az meg még az arcába is fújta a zivatart.
Megcsúszott a nedves füvön, és majdnem el is esett, de csak, hogy aztán még két lépés-botlást követően belehuppanjon egy tócsába. Gyorsan kikecmergett belőle, és felpillantva meglátott egy házikófélét a tó mellett.
Csak amíg eláll az eső, gondolta, és már rohant is az épülethez, amit legnagyobb örömére nyitva talált. Épp csak üres volt, legalábbis nem volt otthon senki.
Igaz, otthonnak elég kicsi is lett volna, nem hogy hálószoba, de konyha, fürdőszoba se volt benne, sőt, eszmélt rá, ez csupán valamiféle pihenő lehetett, talán épp az olyan kis szerencsétlenül jártaknak, mint amilyen most ő maga volt. Egyetlen, szegényesen bútorozott szoba fogadta mindössze, és semmi melegség.
Az egyik székbe huppant, csurom vizesen, dideregve, lábait álla alá felhúzva, és remélve, hogy amilyen gyorsan jött, olyan hamar tovább is áll az eső odakint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Feltétlenül fedett helyet kellett találnia. Nem csak azért, mert nem akarta, hogy megázzon a frissen mosott haja, sokkal inkább azért, mert már az első morranásnál kétszer olyan gyorsan vert a szíve, mint egészséges lett volna. Nem is volt igazi dörgés még, de már előrevetítette a közelgő vihart. Persze mikor elindult a faluba még hétágra sütött a Nap, nem sejtette, hogy rövidesen ennyire rosszra fordul majd az idő.
Egyetlen szerencséje volt, hogy meglátott egy nagyon ismerős szőke buksit a falu határában. Lilkót bárhol bármilyen szögben megismerte volna, abban a pillanatban ő jelentette számára a reménysugarat. Hiszen olyan céltudatosnak látszott, hogy Sári gond nélkül elhitte, hogy barátnője pontosan jól tudja, hová is tart. Leszakadt az ég, Lili elcsúszott, de Sári nem volt elég közel ahhoz, hogy segíteni tudjon neki. Ehelyett megpróbált okulni a szőke hibájából és nem sietett annyira, inkább lassan, de biztosan lépkedve próbált bejutni az aprócska házba, minek következményeként alaposan megázott. Haja, a frissen mosott és féltő aggódással óvott haja összetapadt, minden ruhadarabjából facsarni lehetett a vizet. De legalább egyben, sárfoltok és sérülések nélkül sikerült elérnie a kis házikót. Úgy lökte be az ajtót, mintha az élete múlott volna rajta, majd ugyanilyen sebességgel be is csapta maga mögött.
- Szép időnk van - vigyorgott rá a szőkére, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy felbukkant itt a semmiből. Remélte, hogy barátnője nem ijed meg tőle, bár egészen hatásosra sikerült a belépője, mi tagadás. A kopogó eső hangja nem zavarta annyira, nem dörgött, nem villámlott, csak szakadt, mintha dézsából öntenék. Letelepedett a másik székre és kíváncsian körbenézett a szegényesen berendezett szobácskában. - Hol is vagyunk egyébként? - érdeklődte meg, hátha Lili egy fokkal tájékozottabbnak bizonyul nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Kényelmes, bő rövidnadág, ujjatlan top és egy kigombolt kockás ing jelentették öltözékét, melyek most vizesen tapadtak libabőrös testére. A nadrágja még saras is volt, amit világos színének köszönhetően nem is nagyon lehetett nem észrevenni rajta. Egyelőre képtelen volt átgondolni, vajon jobban fázna-e, ha legalább az ingtől megszabadulna, vagy kevésbé, mert túlzottan lekötötte a didergés. Majd pedig az, hogy kiugorjon ijedtében a bőréből, ami persze csak képletesen sikerült, valójában csak a székből pottyant majdnem ki.
És amint meglátta, hogy nem a házikó tulajdonosa érkezett, hogy kipenderítse a betolakodót, hanem Sári, méghozzá az a Sári, egy pillanatra még a didergése is alábbhagyott. Melegséget érzett, de persze csak belülről, és hosszútávon nem segített ázott-fázó mivoltán.
Másodszor is rájött a frász, ahogy az ajtó becsapódott az eridonos mögött, pedig erre már számított is. Ahogy annak sem kellett volna meglepnie, hogy a másik lány is épp úgy csurom víz volt, mint ő maga.
- Ahaa - felelte végül jól meggondoltan válaszát, miután Sári már el is helyezkedett mellette.
Nem tudott gondolkodni, pedig nagyon igyekezett felfogni, hogy Sári ott van mellette, és kérdezett is valamit, amire válaszolnia kéne. Megrázta magát, kitörölt a szeméből némi vizet, és a haját, amiből odafolyt, és megpróbált felelni anélkül, hogy fogai túl sokszor összekoccantak volna közben.
- Azt hiszem, hogy.. a bácsi, aki kiadja a.. izé, a csónakokat. Na, ott.
Végül is sikerült erőt vennie magán, és kibújt először egyik, majd a másik kezével is az ingből, és hagyta, hogy cuppanva a padlóra essen. Vagy egy liter víz lehetett benne.
- Hűűha, ezzel fel is moshatok itt akár - állapította meg, és bár jelen állapotában a ruhadarab valóban úgy nézett ki, mint egy rongy, azért nem tervezte ilyesmire használni.
Sárira sandított, és az ajkába harapott. Vajon követte őt ide? Nem sokkal utána érkezett, kizárt, hogy ne látta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A dicséretre megvonja a vállát, mert nem tudja, mi mást tehetne. A Morphe-val való üzleti kapcsolatuk a legjövedelmezőbb, ahogyan a magyarországi Modern Boszorkány is igen kiemelt ügyfélnek számít náluk. Ha kérdezik, általában őket sorolják fel, de alkalomadtán olyan írókkal is összeköttetésbe keverednek, mint Thomas Everett, illetve felkérték őket, hogy Bogolyfalva költségvetésében működjenek közre és a Minisztérium hatáskörén kívül ellenőrizzenek mindent. Újabban a Paint Brush Tattoo is érdeklődik szolgáltatásaik iránt, őket pedig már régóta be akarják fűzni, szóval nem, nem panaszkodhatnak. - Az idei évet nagyobb dobásnak tervezzük - sokat sejtetően mosolyodik el, de nem néz Sándorra, csak a távolba réved. Természetesen nem fogja elárulni nagyra törő terveiket, hadd okozzanak meglepetést.
- Óóó, érdekfeszítő Szigethy Úr, és melyiket szereti jobban? - felvonva fél szemöldökét azonnal belemegy a játékba, s hasonlóképp hivatalos hangnemet üt meg, mint a férfi. Hiába, ha incselkedésről van szó, Jules-nak nem kell a szomszédba mennie huncutságért. - Jelenleg a rúnatan foglalt, de a számmisztika évek óta szabadon rabolható - megelőzvén a hatalmas utánaérdeklődést, vagy épp ellenkezőleg, annak elsumákolását, már válaszol is a felmerülő kérdésre. Ejnye Sanyi, csak nem hitted, hogy ilyen könnyen szabadulsz majd?
Eközben megérkezik az a kérdés is, amire a nő "nem számít". Hazudna, ha azt mondaná, hogy teljesen váratlanul éri, azonban az is tény, hogy nem gondolta volna, a férfi tényleg elhívja valahová. Akárhová. Éppen ezért látható is rajta némi tétovázás, mely inkább meglepettségének, mintsem ellenkezésének tudható be. - Őrültséget bizony. Majd, ahogy a helyzet adja - lazán vonja meg vállát, hisz mindig is a spontaneitás híve volt. Nem fogja előre megtervezni a szabályszegést, az nem túl... Hát szóval az nem ugyanaz. Jelenleg úgysincs még ötlete, s ha lenne is, nem rémítené halálra vele Sándort, aki talán meg se várná a randevút, hanem már most nyolc irányba szaladna.
- Rendben - hamiskás mosollyal arcán tápászkodik fel és kicsit megropogtatja csontjait. - Aki utoljára ér a kastélyba, lenyom húsz fekvőt. Hajrá - meg sem várva a reakciót nekiiramodik, s csak egy pillanatra néz még hátra, hogy meggyőződjön róla, a férfi sem maradt le teljesen. Hisz nem kérdés, kié lesz ez a megtisztelő feladat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Figyelem őt. Nem titokban, hanem leplezetlen fürkészem a finom arcot, amit meg-megvilág a lemenő Nap fénye. Mondatát követő sejtelmes mosolyára újfent akaratlanul az ajkaira tekintek. Azonban ez csak a szépen szelíd ívnek szól, ami az én arckifejezésemet is barátságosabbá varázsolja. Pupillám összeszűkül, ahogyan szemeim is hasonlóan záródnak, amíg néhány másodpercig Juleson tartom zöldjeimet. Fene sem gondolta volna, hogy egy kedves barátra lelek a kastély falai között. Fapofámat is mosolyogva gúnyolja olykor, aztán végül az én ajkaim is felfelé ívelnek néhány perc beszélgetés után. Érdekes. De egyáltalán nem bánom. Idejét sem tudom, hogy mikor nevezhettem valakit a barátomnak.
A tanári végzettségemmel kapcsolatos gyermeteg, mégis bájos piszkálásra fészkelődni kezdek a padon. Jobb könyökömet leveszem a támláról, s annak ujjait a még mindig a támlán támasztott bal kezem ujjaiba fonom. Fejemet hátra hajtom, s egy rejteni kívánt mosoly miatt próbálom rendezni ábrázatomat, miközben megnyalom ajkaimat. Az esti szellő megcirógatja csupasz, kissé nedves nyakamat, amire látványosan kiráz a hideg, majd előre hajtom végre fejemet, és Julesra tekintek. Azonban mintha meg sem akarná várni a választ egészíti ki azzal az információval, hogy a rúnatan már foglalt.
– Igazából – kezdem egy apró vállrándítással. – Mindkét tárgy ugyanannyira kedves – felelem visszafogottan, amolyan tőlem már megszokott módon. Mindig is menekültem a tanári pálya elől; szüleimnek köszönhetően. Ám most, miközben a lehetséges tanerői pozíciómról beszélgetünk, már nem tűnik annyira rémesnek. Teljesen mindegy, hogy azt hallom-e apámtól, hogy „miért nem vagy büszke a családi hagyatékra?” vagy azt, hogy „tudtam, hogy nem fog menni neked ez az aurorosdi, fiam”. Teljesen lényegtelen, ezért… mi veszteni valóm van? Ugyan. Semmi.
– Kíváncsian várom – mondom fejemet oldalra döntve, szokatlanul mélyen fúrva szemeimet Jules kékjeibe. Nem bátorság kellett ehhez, hanem egy megfelelő pillanat, a megfelelő érzéssel. Az a fajta férfi vagyok, aki meggondoltam tesz mindent, nincsen köze ahhoz a bizonyos spontaneitáshoz, mint ami Julesban is megvan. Gyakorlatias, merev és fapofa tudok lenni. Hihetetlenül kínos udvariassággal és kimértséggel. Azonban a vacsorán megpróbálok emberin viselkedni. Ígérem.
A következő percekben viszont felpattan a semmiből, én pedig hatalmasat pislogva nézek utána, hiszen úgy neki iramodott, mintha puskából lőtték volna ki. Ajkamba harapott mosollyal csóválok fejet, majd felpattanok, felkapom sötét sapkámat a padról, s azt szorongatva ujjaim közt kezdek futni Jules után. A félhomály már leszállt a kastélyt körülvevő vidékre, ahogyan a falura is ráhúzta éjszakai leplét. Élednek az éjjeli állatok, mindenféle zajt hallani innen-onnan. Mi pedig lassan elérjük a kastélyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Összekoccant a foga a benti hőmérséklettől. Irtózatosan hideg volt és ezen nem segített, hogy meg is ázott. Azonnal fel kellett volna valahogy melegednie, de nem látott sem radiátort, sem kandallót, sem semmit, amit melegítésre használhattak volna. Egészen picire húzta össze magát, miközben a mintás selyem ing úgy tapadt rá, mintha eleve ilyen szűkre tervezték volna. Pálca természetesen nem volt nála, így nem tudott fűtőbűbájt alkalmazni magán és barátnőjén.
- Mindketten úgy nézünk ki, mint egy-egy felmosórongy - állapította meg halvány mosollyal. Bent nem lehetett több tizenöt foknál, de se takaró, se száraz ruha nem állt a rendelkezésükre. - Van nálad pálca? - érdeklődött vacogva, mert akkor hirtelen minden problémájuk megoldódott volna. Persze, az fel sem merült benne, hogy ő bizony magától is képes lenne tüzet gyújtani, de ha ilyen gondolatai támadtak volna se alkalmazhatta volna képességét, mert nem talált volna semmit, amiről nem gyulladt volna fel az egész ház. A padló és a bútorzat fából készült, az a néhány textil és régi újság ami bent volt meg nem tartott volna elég sokáig a kezében, hogy megszáradjanak. Mert persze akkora tüzet nem tudott a tenyerén létrehozni, ami megszárította volna mindkettejüket és még az egész szobácskát is befűtötte volna.
- Ha nem áll el az eső hamarosan itt fogunk megfagyni... - morogta bosszúsan, mintha ezzel megállíthatná a felhőszakadást. Ezzel szemben az eső csak zuhogott és zuhogott, mintha dézsából öntenék és a nagy sötét felhőkből nem úgy tűnt, hogy hamar továbbáll a vihar. Pedig őt tényleg fenyegette a kihűlés, de legalább egy jó kis tüdőgyulladást mindenképp megkapott, ebben már ott biztos volt. Hirtelen elkapta a sírhatnék reménytelen helyzetükre való tekintettel, de nem hagyott utat a sós cseppeknek. Így is túl sokat sírt már az elmúlt napokban egy bizonyos navinés göndör miatt, nem akart megint könnyeket pazarolni a semmire. Különben is, csak még vizesebb lett volna, mint eddig volt, szóval nagyon igyekezett visszafogni magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megtervezni az akciót sokkal gördülékenyebb volt, mint túllendülni a megvalósítás legnehezebb fázisán: felkelni hajnalok hajnalán. Nagyot szippant a párás, hűvös levegőbe mintegy sóhajtva, és kezeit mélyen dzsekije zsebébe süllyeszti, ahogy álmosan hunyorogva körülnéz. Sehol egy árva lélek, csak a madarak fáradhatatlan csiripelése hallatszik; a kastély lakóinak többsége bőségesen átalussza majd az időt, amit Edittel gyakorlással töltenek. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért szükséges ilyen embertelenül korán foglalkozniuk elemeikkel, hisz alapvetően napközben is nekieshetnének ugyebár, de úgy gondolták, a reggeli nyirkos, ködös állapot talán elősegítheti a sikert. Talán valamennyit balanszolhat Csongor abszolút tapasztalatlanságán, ha van mivel dolgoznia és nem nulláról kell megteremteni a megfelelő körülményeket. Ugyanis esőt fognak gerjeszteni. Felhőből. Bizony.
Ujjait ökölbe szorítva húzza össze magán még jobban a szövetet, majd ráeszmél, hogy pakolt egy kis termoszban kávét, szóval fél válláról lelöki táskáját, hogy előkutassa, még mielőtt leeshetne neki, hogy… hőtartó edény lévén nem melegedett át. Ajka morcosan biggyed le; akkor már belekortyol.
 - Mm? – nyújtja háztársa felé a hordozható bögrét, ajánlata inkább csak a gesztusból egyértelmű. Még nem tért magához eléggé ahhoz, hogy jól megszokott önmagaként csacsogjon. Persze ez jelenhetné azt, hogy legalább értelmes szavakat formál hümmögés helyett, de ha másik anyanyelvén szólal meg, nincsenek előrébb.
 - Ah! – arca felderül némiképp a látképre és szaporázza is valamelyest lépteit, hogy a tavacska fölé belógó kis mólón törökülésbe vágja magát. – Oké, hogyan – összedörgöli tenyereit, közben konstatálja a csuklóját körülölelő ékszert, ami félbeszakítja kérdését. Hogyan kezdjük? Mondjuk azzal, hogy leveszed a képességblokkolót. Egy szusszanással kicsatolja és zsebre vágja az eszközt. – Szóval, hogy álljunk neki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Csongor

Berci még aludt, amikor kimásztam az ágyból, de igyekeztem olyan csendben felöltözni ahogy csak tudtam, had aludjon még. Egyébként sem ritka, hogy hajnalok hajnalán megébredek, és matatni kezdek valamivel, vagy kimegyek a kertbe, de most még szóltam is neki, hogy ne lepődjön meg - eltűnök még épp csak pirkadatkor, ugyanis Csongorral van egy elméletünk, amit ki szeretnénk próbálni a gyakorlatban is. Ha ügyesen csináljuk vajon tudjuk mozgatni a felhőket együtt? Én a vizet, ő a levegőt, hát akkor valaminek csak kéne így működgetnie nem? Na majd mindjárt kiderül. Ruganyos léptekkel közelítem meg a tavacskát, sportcipőm orrán érzem átszivárogni a fűszálakról ledörzsölődő harmatcseppeket. Hosszú nadrágom aljának is mélyül a színe ahogy levágok egy kanyart az ösvény helyett, de nem bánom, pillanatok alatt megszárad majd. Sárga pulcsimban, mint valami napocska találkozom össze a koránkelést szemmel láthatólag annyira nem jól viselő Csongorral, akinek álma még ott csücsül szeme sarkában. Itt lehetne megjegyezni csendesen az ilyen "várj, nincs is szeme" féleségeket. Egy perces néma csend babaero szemeinek. Vagyis azok helyének. Oké, abbahagytam.
- Jó reggelt - igazítom lépteimet az övéihez, hogy immár együtt bandukoljunk tovább a stég felé. Nem erőltetem a beszédet, inkább nézelődök én is, Iridist figyelem aki mellettünk az aljnövényzetben zörög a pinduri kis lábacskáin. Ki fog fulladni mire odaérünk, de a kis makacs még mindig nem szereti ha cipelem, úgyhogy így járt.
A tett helyszínén a fiú már rögtön a kávéja után nyúl, kínálására csak megrázom a fejem, nem vagyok különösebben fáradt. Leguggolva piszkálgatom ruháimat, szép lassan pergetve ki a vízcseppeket az anyagból.
- Hát csináljunk előbb felhőőt? Valahogy? - pislogok bizonytalanul. Azért, hogy nagyjából értse is miről beszélek, kinyújtott jobb tenyerem fölött lassan megpróbálok úgy vízgömböt alkotni, hogy az.. ne legyen vízgömb. - Ne legyen víz, hanem sok pici kis cucc - szűröm a fogam között, miközben ihletért átpillantok a tó felszínére - valami olyasmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hát, a valahogyra vonatkozott leginkább a kérdésem, igen – pontosít halkan kuncogva. Egy picit megnyugtatja a tény, hogy láthatóan Edit sem maximálisan biztos a dolgában, így máris kevésbé érzi magát teljesen haszontalannak. Sóhajt egy nagyot, ahogy igyekszik fókuszálni, összehangolódni elemével – ami hülyén hangzik, mert tulajdonképpen ők egyek, de többnyire képességblokkolót használ. Amíg nem bízik magában eléggé, hogy kontroll alatt tudja tartani, addig mindenképpen.
Az, hogy a mellette guggoló lány verbálisan próbálja meg koordinálni a helyzetet, egy újabb jókedvű nevetést eredményez, aztán megköszörüli torkát. Több komolyságot, Csongor! Fészkelődik kicsit, térdelő pozícióra vált és sarkaira ül, közben rákészül a feladatra. Izgul. Mint a legtöbb alkalommal, amikor kísérletezget a képességével.
 - Elméletileg nincs más dolgom, mint megfelelő hőmérsékletet előidézni, hogy a vízgőz kicsapódhasson, ugye? – Utánajárt valamelyest a felhőképződés általános fizikai alapjainak, de hát, ott szó sincs mágiáról és lehet, hogy máris túlbonyolítja, és egyébként csettintésre sikerülne. Végtére is, annyira sok elemi mágus sem rohangál a világon, és mivel még nem igazán van tisztában erejével, simán meglehetne, hogy amúgy a legalapvetőbb feladatot gondolja máris túl. Hisz az aeromágusok vihart is tudnak idézni, nem? – Vagy a sűrűséggel kéne játszani? – Már épp emeli kezeit, hogy akkor uccu, amikor elbizonytalanítja saját magát. Kis frusztrált szusszanás. – Ez így kimondva végül is abszolút nem hangzik nehéznek. – Ironizál. Nem baj, megoldják.
Nem véletlenül választották az időpontot, ugyebár, szóval még mielőtt bármin változtatni próbálna, lehunyja szemeit és már-már meditálva néhány pillanatig, tenyereit a térdein felfelé fordítva igyekszik a körülöttük lévő, nyirkos tóparti levegő állapotát felmérni, elemezni. Ha ténylegesen felfogja, minden porcikájával érzékeli, miből indulnak ki, talán megérti, mit is kellene pontosan csinálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Csongor

Bár eredetileg csak szárítkozási céllal ereszkedek lejjebb, úgy érzem, mintha itt nagyobb lenne a páratartalom valamivel, így hát nem egyenesedek fel. A kezem felett összegyűlő és szétváló gömböket figyelem, próbálom úgy rendezgetni őket, hogy egymással ne igazán érintkezzenek, mégis sok apró vízcsepp legyen minél kisebb helyen. Egy apró ránc jelenik meg két szemem között a koncentrációtól, és anélkül, hogy odanéznék tudom, hogy Iridis érdeklődve figyel valahonnan a hátam mögül. Szerintem ő sem érti még mit is akarunk csinálni. Akarom mondani ő nem érti, merthogy mi tudjuk, ugye Csongi?
- Ööö - pillantok fel a fiúra, majd rögtön vissza a cseppekre, egyszerre koncentrálva és idézve fel mit olvastunk amikor utánanéztünk a dolognak. - Ööööö - zavarodok össze picit jobban a sűrűség említésére, majd végül fejemet megrázva inkább engedem, hogy a cseppek pikk, összetapadjanak. Furcsa mennyire dolgozik bennem az, hogy össze akarjam érinteni, gyúrni őket, mennyire egymás mellé szeretnének rendeződni az apró gömbök. Nehezebb szétválasztva tartani őket, mint hittem. Mély levegőt veszek, fejben végiggondolom újra mit is kéne tennünk, egy pillanatra én is csak figyelem a tenyerem felett lebegő elememet, valahogy úgy mint a szemben térdelő fiú is teszi a sajátjával.
- Najó. Szóval azt mondtuk, hogy akkor képződik a felhő, ha a levegő lehül a vízcseppek körül és kicsapódhatnak a kis cuccok a kis levegő cuccaira. Por. Az. Szóval én megpróbálom szétoszlatni őket, valamivel ügyesebben mint azt most tettem, és te elkezded lehűteni körülötte a levegőt? - hangom még saját magam számára is bizonytalanul cseng, így megvárom válaszát, mielőtt a cseppeket újra megpróbálnám szétszakítani egymástól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A lényeg, hogy tudják, mit csinálnak. Mondjuk egyikük sem számított arra, hogy minden azonnal az elgondolás szerint működni is fog, sőt, mivel csak elméletben biztosak abban, hogy ez a kis trükk megvalósítható, lehet, hogy felhőcske nélkül maradnak a végén. Bár, ha Csongoron múlik, akkor addig próbálkoznak, míg ki nem merítik energiakészletüket. Nem szereti feladni a küzdelmet.
A frusztrált szusszanás rövidke kuncogásba fullad; az egymással karöltve bizonytalankodásban már nagyon profik. Pedig milyen határozottan álltak neki! Bólogatni kezd, ahogy Edit ismételten vázolja a tervet.
 - Jó. Igen, az menni fog – ad hangot meggyőződésének, és amíg háztársa a vízcseppek eloszlatásával foglalatoskodik, a fiú lehunyt szemmel összpontosít. Igyekszik nem az érzékeire hagyatkozni, csak a finom légmozgásra, ahogy eleme körülöleli és minden lélegzetvételnél beáramlik. Ösztönösen visszafogja, lassít a kilégzésen, mintha nem akarná a szükségesnél jobban felkavarni a levegőt, és a hidegre kezd koncentrálni, amit elő akar idézni. Amikor megbizonyosodik arról, hogy nem csak elméje játéka a vágyott lehűlés, szinte maguktól mozdulnak ujjai, hogy ezt a hideget majd a megfelelő helyre tudja irányítani. Csak az aprócska vízszemcsék a célzott terület, de nem kizárt, hogy elsőre az egész közvetlen környezetük, és ezáltal legfőképp Edit is megsínyli a dolgot, mert bár nyilvánvalóan Csongort is ugyanúgy éri, és tökéletesen érzékeli is a hideget, nem fázik. Ez is egyike az elemével járó szokatlan kettősségeknek, amikkel azóta próbál dűlőre jutni, amióta megjelent – ha már a magyarázat általában annyi, hogy mert így van, kész pont. A megszökés nem opció, úgyhogy szokj hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Csongor

Jó, végülis a magabiztosság nem rossz dolog. Én nem merném kijelenteni, hogy menni fog, most még talán a kettes szórzótáblára sem (meg úgy általában az elememmel kapcsolatban a dolgok szinte sosem úgy sülnek el, ahogy eredetileg tervezem), de fő a magabiztosság. Csongi, helyettem is légyszi. Célunkra koncentrálok, a felhőre - mármint nem a Rellon kőkosára -, egy igazi felhőre, itt, a kezeink között. Szeretném megérinteni is, de legfőképp tudni, hogy létrehoztunk egyet saját magunk.
Nem óriási, nem ijesztő, nem furcsa. Csak egy átlagos, lebegő vízgömböc, nem nagyobb egy narancsnál. Első gondolatom az, hogy a szélrózsa minden irányába egyszerre szórom szét cseppekre, de nem vagyok biztos benne, hogy tudnám kontrollálni mi hova száll, és nos, nem szeretném eláztatni magunkat. Előbb a felhő, aztán az eső. Tovább töprengek, a víz lassan kavarog, én pedig inkább először csak kettéválasztom. Aztán a jobboldali gömböcöt ketté, és a baloldalit is. Darabról darabra haladok, egyre apróbbakra bontva fel az eredetit, igyekezve nem elengedni közben a többi csepp irányítását. Érzem, ahogy kezd sok lenni, meg is állok szusszanni, a vízcseppek a helyükön maradnak, pillantásomat inkább Csongorra függesztem. Lassan jut el a tudatomig, hogy a lehűlés nem azt jelenti, hogy kezdek kimerülni, a hideg felőle árad - de nem bánom. Jobban bírom a hideget sokaknál, még valahol jól is esik a változás. Ha meleget csinálna így? Na az már más lenne. Mindenesetre nem fázom, rezzenéstelenül tartom a cseppeket, ahogy fokozatosan csökken a hőmérséklet. - Szerinted osszam még tovább? - szólalok meg halkan, reménykedve abban, hogy sem őt nem zavarom meg a koncentrációban, sem igent nem mond... nem tudom mennyivel többet lennék még képes irányítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

El sem tudta képzelni, nyár elején hogy lehet ilyen hűvös egy ilyen kis ház, de talán a mostani, állandóan esőzéses időben nem tudott tartósan átmelegedni. Esténként pedig egészen hideg is tudott lenni. Persze, ha nem lett volna Lili bőrig ázva, nem fázott volna, és ugyanez igaz lehetett Sárira is. Úgy vacogtak ott, mint két kis jégkocka. De a felmosórongy is találó hasonlat volt.
- M-mindjárt be is fog minket valaki ta-tavaszi nagytakarításra - nevetgélt nem túl nagy beleéléssel a szőke, majd megrázta a fejét. - Fent hagytam a Levitában. Elvégre ott pont tök nagy hasznát veszem.
Nem gúnyosan, csak tovább viccelődve mondta ezt, fogalma sem volt, miért. Talán, mert szórakoztatni akarta ösztönösen a másikat. De ahogy ismét rápillantott, és azt látta, hogy Sári ha lehet, még őnála is jobban didereg, elfogta némi aggodalom, és valami más is.
- Te tényleg nagyon fázol - jelentette ki a nyilvánvalót, ahogy pillantását immár le sem véve a lányról letette lábait a földre, és a szék karfájára támaszkodva közelebb hajolt hozzá. Még mindig egész testét végigpettyezte a libabőr, de fogai már nem kocogtak veszettül. Jobban lekötötte a Sári miatt aggódás, minthogy arra tudott volna koncentrálni, hogy épp fázik. Mintha átkapcsoltak volna egy kallantyút a fejében, és az kizárta volna tudatából, hogy épp megfagyni készült, és a blokk, ami az agyán ült, fellazult, épkézláb ötleteknek helyet adva.
Váratlanul eszébe jutott, hogy van nála pár százaz ruha. Vagy legalábbis biztosan szárazabbak, mint amik rajtuk voltak. Felpattant, és a földre dobott vászontáskáért nyúlt, amiből gyorsan elő is kapott egy, az egyik oldalán színes bogarakkal telihímzett farmert, és egy rövidujjú, cicamintás, kék pólót. A farmer egy kicsit nedves lett, de csak egy részen, és ott se nagyon, a póló viszont teljesen száraz maradt.
Sári mellé guggult, és az orra alá dugta szerzeményeit. Most már nagyon örült, hogy rádumálták ezekre a ruhaneműkre, már inkább azt sajnálta, hogy többre nem sikerült. Most nagyon szeretett volna egy új pulcsinak is a boldog tulajdonosa lenni.
- Tessék, vedd fel ezeket!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Legalább nem áztak meg ennél is jobban. Ha a kisház csak egy valamire is jó volt, akkor határozott előnye volt, hogy nem ázott be. Ezzel szemben olyan hideg volt odabent, mintha nem is június, sokkal inkább december lett volna. Nem erre volt felkészülve, egy kellemesen meleg nyári napra számított. Úgy tűnt, az eső kissé csendesedett, de még mindig túl sötét volt az ég ahhoz, hogy ki mert volna merészkedni.
- Legalább tisztaság lesz – vonta meg vállait. Ha már Lili próbálta némi humorral enyhíteni a helyzetet akkor ő is igyekezett partner lenni ebben. Nem is beszélve arról, hogy lassan átfagy. Átkozta vékonyságát, mennyivel jobb lett volna némi jótékony zsírréteggel ücsörögni ott, mint így. Ennél jobban talán sosem akart a telt lányok csapatába tartozni. Mondjuk akkor nem vehette volna fel ezt a csodás szettet, amit amúgy viselt, de  igazából azt is elcserélte volna egy jó meleg pulóverre. Fehér felsője mindent láttatni engedett, épp bele illett volna a legutóbbi találkozásukkor szóba került vizespóló verseny élmezőnyébe.
- Ez amolyan szakmai ártalom – motyogta a lány egyértelmű kijelentésére. Hát persze, hogy nagyon fázott, ő a melegben érezte jól magát. A leégésen kívül semmi problémája nem volt a nyáron tomboló hőséggel, ő kiválóan érezte magát ilyenkor is a legtöbb emberrel ellentétben. Viszont tizenöt fokban már hajlamos volt megfagyásra panaszkodni, ha nem volt rajta kellő mennyiségű ruha, amit meg a többiek nem értettek meg. Néha elgondolkodott, hogy biztosan nem Közép-Afrikából fogadták-e örökbe, de aztán később minden értelmet nyert számára is.
- Vedd csak fel őket te. Én jól vagyok. – Nem tűnt valami meggyőzőnek a visszautasítása, de nem akarta tönkre tenni a lány jól láthatólag frissen vásárolt ruháit. A ruhák számára majdnemhogy a szent és sérthetetlen kategóriába tartoztak, így mindegy volt hogy a sajátjairól vagy máséról volt szó nagyon vigyázott rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

No, és most ahelyett, hogy szép lassan a fiú körül néhány méteres rádiuszban minden az amúgy is hűvös kora reggeli hőmérséklet alá hűlne, egy adott területre kellene ezt koncentrálni. És bár elméletben ez rendkívül alapvetőnek és egyszerűnek tűnik, nem birtokolja olyan régóta a képességet, hogy olyan gördülékenyen sikerüljön átültetni a gyakorlatba. Szemöldökei enyhén összeszaladnak, ajkait is egymásnak préseli a nagy összpontosítás közepette, ám amikor ez tudatosul benne, mélyen belélegez és lassan ki, ahogy igyekszik ellazulni és nem túlságosan görcsösen próbálkozni. Az elemével való békés kapcsolat eddig szerencsésebb együttműködést eredményezett, mint a fogcsikorgatós erőlködés. Szélesebben helyezi el tenyereit, és szeretné mintegy megragadni a hideg részecskéket, vagy legalábbis kezei felé fókuszálni azokat, hogy ne egész testéből áramoljon a mágia, hisz a következő lépés az lenne, hogy a vízcseppek köré sűríti, és jobb esetben nem saját magukat fagyasztja jégkockává.
Annyira a maga dolgával van elfoglalva, hogy egy picit zavarodottan néz a kérdés tárgyára, a köztük lévő apró szemcsékre, és kell két pislogásnyi idő, mire értelmezni tudja a szituációt, végül azonban megcsóválja a fejét.
 - M-mm – nemleges hümmögés támogatja meg a gesztust. – Nem hiszem, hogy szükséges, innentől rajtam múlik – szerintem. Erre izgatottan liftezik is egy minimálisat gyomra, mintha legalábbis világot váltani igyekeznének és annak sikere függne tőle, nem csak egy ártatlan elemis kísérletről lenne szó. Nagy levegő! Annyira rákoncentrált már a dologra, nem most kellene hagyni elkószálni a figyelmét; a kezeit lassan közelebb emeli a szétterített vízcseppekhez, és igyekszik tovább hűteni köztük a levegőt. Bár amikor azok elkezdenek megfagyni, gyanússá válik, hogy tényleg kezdeni kéne valamit a sűrűséggel is – hisz a magasban, ahol alapvetően a felhők volnának, teljesen más a légnyomás. Ugyanakkor ott mágia sincs… Hm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A matinális edzés iránti nemtetszésére csak horkantok, mint egy ló, s nézek rá csúful. A nyolc az nem korán. Próbáljon meg két totyogóval élni együtt, hamar rájönne, hogy reggel nyolcig az ember nagyon sokat eltud végezni - ha hagyják persze. Én csak adok egy kis ízelítőt a való életből. Vagyis... én olyan vagyok neki, mint egy két éves energiabomba? Remek.
- Jól van, tarthatod majd a bemelegítőt, ha nem alszol el két lábemelés közben. - Igazából abban sem vagyok biztos, hogy most nem fog elaludni s szépen beborulni az első bokorba. Ami azt illeti, én sem utasítanék el egy csésze finom kávét. Kell az energiapótlás fáradt testemnek.

Ahogy beindul az ötletelés, Belián sem rest, beszáll a maga gondolataival, én meg hümmögve rágom az ajkamat s bólogatok itt-ott.
- A póló azért valami jó minőségű futó cucc lenne, nem az a béna pizsama-felső - kicsit úgy érzem, meg kell védenem az ötletemet, de azért gondolkodok további ajándékokon s nyereményeken. - Nyeremények! Azok is kelleni fognak.
Hirtelen fogalmam sincs, mi lenne a nyeremény, ami nem kerülne sokba, de azért nem egy pár zokni. Bár egy minőségi zoknit nem szabad megvetni. - Vacsora két főre valahol? Egy ingyen, all inclusive éjszaka a kísértetházban? - Vakargatom a könyököm s töröm a fejem, de most csak ilyen mamlaszságok jönnek elő az agyamból.
- Lenne rövid táv is, persze, gondolni kell a nyolckor még alvó lustákra, meg a kicsikre, meg mindenkire, aki legfeljebb akkor szaladt, amikor eszébe jutott, hogy a maradék fagyi véletlenül kint maradt a pulton.
A gúnyos stílusom ellenére igazán nincs semmi bajom azokkal, akik nem élnek aktív életet bármilyen okból kifolyólag. A lustaság is egy elfogadható ok, mert az ő bajuk. Van, akinek nem kenyere. Lehet, hogy futni nem szokott, de másképp aktív. Ármin sem az a rohangálós típus, most sincs itt velem láthatóan, de azért megoldja ő az edzést.
- Igen-igen, a falutanács biztos okos lesz, majd őket megkérdezzük. - Most hirtelen ebbe kapaszkodok, saját brillírozás híján, de lehet, minden másképp alakul majd, ha túlvagyunk legalább egy kávén. Apropó. - Beszereznék valahol egy kis erős feketét elvitelre, mit szólsz? - Mondanám, hogy üljünk be, jobb nyugodtan meginni, de nem akarom elvenni senki étvágyát. Majd egy kinti pad is megteszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Elég meglepő dolgokról fantáziálsz azért - félmosollyal közöltem a véleményem, miközben számomra elég felfoghatatlan volt az, hogy élhet valaki ennyire álomvilágban. Szép dolog az, hogy sellőkről, meg egyéb meseszerű lényekről fantáziálunk, de a való élet inkább szörnyekkel van teli, hús vér emberi szörnyekkel. Ezt azért nem kötöttem az orrára, valószínűleg ő egy teljesen más világban nőtt fel, mint amilyenben én, talán ez a varázsvilág megvédte őt minden szarságtól, és volt ideje manókon agyalni, míg nekem minden nap azon kellett aggódnom, hogy vajon majd melyik szippantás lesz az utolsó anyám életében.
A csaj kedvét viszont nem akartam elvenni, higgye azt, hogy sellő vagyok, addig is talán megnyugszik a sokktól, mert hát gondolom, azért csak megilletődött attól, hogy beesett a tóba, és majdnem belefulladt. Nekem kellett néhány perc a víz alatt, de végül csak sikerrel jártam, és miután sikerült őt kipakolnom a stégre, magam is kifújhattam a levegőt. A ruha a víz miatt teljesen rám tapadt, szerintem még a fülemből és az orromból is víz csöpögött, nem beszélve az arcomról, amit a tenyereimmel dörgöltem meg, majd egy szusszanásnyi szünet után hozzá is láttam a további munkálatokhoz. A csajra úgy rágabalyodott a madzag, hogy ennél jobban már nem is lehetett volna. Nálam meg pech, de nem volt se olló, se bicska, és még pálca sem.
- Bírd ki, mindjárt kész vagyok - két csomózás közben feltűnt, hogy mennyire didereg a lány, elhiszem hogy nem volt kellemes, magam is éreztem, hogy kezd lefagyni szó szerint mindenem, ezért is igyekeztem még gyorsabb lenni, hogy minél előbb mozgásképessé tegyem őt. Szavaira azért csak felkaptam a fejem, és el is nevettem magam. - Akkor most szemtanúja lehettem annak, hogyan kell extrém papírsárkányeregetésre gyakorolni? Várj, nem te vagy a tavalyi bajnok? - viccelődve szúrtam oda a kérdést, majd újra a rágubancolódott madzagra koncentráltam, amiből végül sikerült teljes egészében kicsomagolnom őt. - Na meg is vagy, most már mehetsz arra a versenyre - mondtam nevetve és még a fejem is megcsóváltam, mert nem igen tudtam elképzelni, hogy ő ezt most komolyan gondolta.
- Szívesen! Lucas - kezemet nyújtottam egy kézrázás erejéig, ha viszonozta, nem szorítottam rá túl erősen, csak annyira, amennyire illik.  
- Viszont mára szerintem hagyd abba a gyakorlást, mert ebből tüdőgyulladás lesz a végén. Mondanám, hogy profi sellő vagyok, és van nálam hősugárzó, pléd meg miegymás, de nincs, szóval vissza kéne menni a kastélyba. Vagy hát, nem tudom, te hol laksz? - ki tudja, lehet hogy ő nem is volt diák, és talán tényleg itt táborozott a közelben ez az extrém sárkányeregető csapat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Csongor

Ahogy megszólalok már meg is bánom, rájövök, megzavartam a koncentrálásban. Némán bólintok tehát válaszára, és innentől lakatot teszek a számra, igyekszem hagyni gondolkodni, érezni a körülöttünk lassan áramló levegőt. Kizökkenek a koncentrálásból a gondolatok hatására én is, tudatosan érzékelve, jóval hűvösebb lett, és innentől nem is tudok elvonatkoztatni ettől az érzéstől. Mégis a fázástól még odébb vagyunk - mondjuk ha hűvös is lenne sem állnék meg panaszkodni, egy kis hideg nem árt meg, a felhőért pedig bizony megéri próbálkozni. A cseppek megremegnek, ahogy elkalandozva gyengül koncentrációm, így ösztönösen lépek vissza "egy szinttel", ujjaim tenyérrel lefelé nézve emelkednek fel, hogy testem előtt megállítva próbáljam segítségükkel megtartani a pettyeket. Tudom, hogy nem lenne szükséges megmozdulnom ahhoz, hogy az elemem az akaratomnak megfelelően mozduljon, mégis egyszerűbb így összpontosítani. Fejben összekötöm megfeszített kezem mozdulatlanságát a cseppekével, némán mutatok nekik példát, hogy na, nézzétek, így várjatok még egy kicsit.
Mélyeket lélegzek, igyekszem nem elkalandozni, nincs helye most fejemben semmi másnak. Iridis jelenik meg látóterem szélén, félrebiccentett feje egészen olyan, mintha kíváncsian kérdezné: "mit műveltek ti?", enyhén eltátott szája kifejezetten pedig Pikachussá teszi. Apropó, mi lenne, ha most melegítenék az apró cseppeken? Az ötlet hirtelen jön, és bizonytalanul ugyan, de elkezdem forgatni magamban, mérlegelve, működhet-e, vagy sem. Elvégre forralásnál is felszabadul a vízgőz... Bár ebbe az irányba nem befolyásolom olyan könnyedén az elemet mint fordítva, óvatosan megpróbálom növelni a víz hőmérsékletét. Nem tudom, hogy ebből Csongi mennyit érzékel, ahogyan azt sem, hogy ez használ-e, vagy épp ellenkezőleg, pont hogy ront a helyzeten, de hát most úgyis azért vagyunk itt, hogy kísérletezzünk. Maximum újrakezdjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Pálcátlanul vacogtak, de Lili úgy tippelte, hogy ha nála is lenne a varázseszköz, sok haszna nem származna belőle, mert túl sok épkézláb gondolata közepette egy varázslat se jutott eszébe, amivel javíthatott volna átfagyott helyzetükön. De aztán a agyblokk megszűnt, viszont ekkor már nem varázslatokon pörgött, hanem minden gondolata Sári körül forgott.
Lilkó az ajkába harapott, ahogy végignézett a lányon, és az aggodalommal vegyes érzés, ami eltöltötte, teljesen feledtette vele, hogy ő is fázik. Persze, a bőre libabőrös maradt, és ajkai is remegtek kissé, de szíve olyan hevesen vert, hogy úgy érezte, felköltözött a torkába. Nyelnie kellett, és ujjai egész elfehéredtek, annyira szorongatta kezében a bevásárlásból szerzett ruhadarabokat.
Hitetlenkedve pislogott párat, majd nagy nehezen előbukott belőle a válasz:
- Ugye csak viccelsz? Látom rajtad, hogy majd' megfagysz!
Felpattant, és odaállt Sári elé. Olyan határozottságot sugárzott, ami nem volt jellemző rá, és mikor ismét megszólalt, saját magát is meglepte ellentmondást nem tűrő hangja.
- Vedd le azokat a vizes göncöket gyorsan, vagy én fogom!
Persze nem volt szavai mögött semmi szándékos mögöttes tartalom, ahogy elhagyták száját, ráébredt, hogy nagyon is furcsán hangozhatott. Hirtelen el is illant belőle a határozottság, és még rá is harapott a nyelvére, ahogy magyarázkodni kezdett:
- Mármint izé, nem konkrétan lerángatom rólad, vagy ilyesmi, csak érted, na.
A füléig vörösödött, és bár ez önmagában kínosan érintette, legalább kicsit melengette őt a szégyenérzet. Egyéb esetben örült volna a tapasztalatnak, elvégre egészen érdekes volt egy olyan érzés, ami egyszerre jó és rossz, de most jobb szeretett volna láthatatlanná válni. Miért pont Sári előtt csinál magából bolondot?!
- Kérlek - nyújotta felé a száraz ruhákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Te sem vagy jobb állapotban - nézett rá csúnyán. Az hiányzott még, hogy mindketten a gyengélkedőre kerüljenek. Akkor már inkább Lili ússza meg a betegség balhét, nem volt annyira önző, hogy magának akarja a jót. Sokkal jobban szerette annál a barátait és bizony Lilit már igazán jó barátjának tekintette. Közel engedte magához, a szívébe fogadta és ezek után igazán nem hagyhatta, hogy a saját ruháit neki adja, csak hogy ne fagyjon halálra.
- Jól van, akkor csináljuk úgy, hogy ezt leveszem - mutatott a selyem felsőjére és a székre terítette. Az alatta viselt viszonylag mélyen dekoltált atléta nem ázott el vészesen, a víz nagy részét felfogta a kardigánja. - És akkor felveszem a nadrágod, de meg a pólót. Jó? - Ha beleegyezett, ha sem, Sári már eldöntötte, hogy ez így lesz és kész. Elvette a száraz farmert, hogy ne legyen vizes jobb híján a földre tette, míg kibújt a cipőjéből és zoknijából. A rátapadt farmertől is olyan könnyed zavartalansággal szabadult meg, mintha Lili ott sem lenne. Egészen pici korától kezdve hozzá volt szokva, hogy több másik lány, sőt olykor fiú társaságában kell átöltöznie egy-egy előadás előtt, alatt vagy után. Aztán bekerült a Herzbergbe, ahol szintén együtt kellett élnie néhány másik lánnyal, meg most is így járt, szóval semmiféle szégyenérzetet nem érzett. Persze ismert olyanokat is, akik inkább a mosdóban öltöztek, csak hogy a szobatársaik se láthassák meg őket.
Sári lábait már maga Merlin sem tudta volna helyrehozni, régi sérülések, törések utáni hegek, kék-zöld foltok és zúzódások mindenhol a gyakorlás közben esés-kelés hatására. Megbarátkozott a ténnyel és ennek ellenére sem félt rövidnadrágot húzni nyaranta. Belebújt a bogarakkal díszített nadrágba majd jó messzire a vizes cuccoktól helyet foglalt a padlón.