Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Komolyan nem tudta, mi ütött belé, ami ugyan nem volt teljesen szokatlan, mert általában nem értette saját maga sem, hogy miért örül vagy lelkendezik bizonyos dolgok iránt, vagy csak úgy egész egyszerűen miért van minden ok nélkül jó kedve, de amit Sári mellett tapasztalt, az nem hasonlított egyetlen korábbi megérthetetlenkedéseihez sem. Felpezsdült, de nem vigyorgott, nem boldogság tajtékzott benne, de mégis valamiféle jó érzés. Csak olyan, ami a küszöbön egyensúlyozik, és még nem döntötte el, hogy bemegy a jókedv birodalmába, vagy elsüllyed odakint a mocsárban.
Bár most odakint tényleg esélyes volt némi mocsár, legalábbis az esőzés nem akart alábbhagyni.
- De én már nem fázom, és.. - kezdte volna a magyarázkodást, de aztán Sári úgy döntött kompromisszumot ajánl, és megvált a selyem felsőjétől.
Lilin mintha bekapcsolták volna a "mute" funkciót, szája még kicsit tátva is maradt, mintha a nyelvén egyensúlyozna a kimondatlan szó, és csak nézte, amint a másik lerúgta cipőjét, és zokniját, és egy pillanat múlva már zavartalan könnyedséggel húzta le nadrágját is. Ezen a ponton jutott eszébe Lilinek, hogy el illene fordulnia, de a hirtelen jött felismerés miatt ezt kimondottan látványosan csinálta, kis híján el is csúszott az időközben ruhájából a földre csepegett esővízben, mely szép kis körben kezdett gyülekezni körülötte.
Aztán meg úgy állt ott, mintha sóbálványátkot szórtak volna rá, és olyan élénken látta maga előtt az előbbi jelenetet, mintha még mindig Sárit nézte volna. Még a szemét is behunyta, pedig addigra az eridonos már kicsit távolabb, a földön ücsörgött.
Ismét vacogni kezdett, és ez emlékeztette, hogy bizony nagyon jól fog esni egy száraz póló most, szóval kissé görnyedve kibújtatta fejét a csurom vizes felsőjéből. Alatta nem viselt mást, elvégre nem volt ő egy dúskeblű hölgyemény, az alkatát és felmenőit elnézve ráadásul nagyjából el is érte a maximumot, de azért ez még nem jelentette azt, hogy fiú módjára félpucérkodhatna, ezért gyorsan bele is bújt a száraz pólóba, amit eddig a térdei közé szorított. Nadrágja nem csak vizes, de ugyebár sáros is volt, így attól is meg kellett válnia, de mivel a póló majdnem a combja közepéig leért, ebből nem csinált ügyet.
- S-sikerült! - emelte meg diadalittasan kissé egyik öklét, és szokatlanul félszegen odamasírozott barátnőjéhez.
Leült a közelébe, de aztán szinte ösztönösen közelebb húzódott hozzá, és válla a másikéhoz ért, akárcsak térde, ami a féltöröküléséből lógott ki oldalra.
- Köszi, hogy meghagytad a felsőt - mondta, mintha épp nem az övé lett volna, és megsimogatta rajta a cica mintát.
Akart volna még mondani valamit, sőt, egész armadányi dolog eszébe jutott, de végül is csak ránézett a másikra, és elmosolyodott. Kezdett egészségesebb színt ölteni az ajka. Bár a kék is biztos egészséges, ha mondjuk eskimó az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Szóval nincs több kviddics. Oké, jogos, hogy egy iskolai bajnokságon talán ne tanárok és egyéb iskolai alkalmazottak vetekedjenek egymással, csúnyán kiütve testvérpárokat a mérkőzés alatt, de ez akkor sem fair. Főleg azért, mert jelenleg a tény, hogy Henrikkel kviddicsezhetek volt az egyetlen olyan dolog, ami igazán fel tudott spannolni. Erre készültem már hetek óta, és lebeszéltem mindenkivel, hogy ha extrán odafigyelek, akkor rendben van. Szóval készültem az extra odafigyelésre, meg persze Henrikre és az ő felsőtestére, aztán egyszer csak derült égből jött a villámcsapás, hogy itt nem lesz semmi felsőtest vizit az öltözőben, mert nincs helyünk a kviddicsesek között. Szóval jogos, de mégis nagyon rosszkor jövő tény volt ez.
Mondhatjuk, hogy ha annyira akarom a dolgot, akkor miért nem megyek vissza mestertanoncnak, de valljuk be, Henrik akkor sem lenne ott, és a gurkóparámat még mindig csak ő tudja leküzdeni, még akkor is, ha csak a kispadon van. Másrészt pedig, láttam én Olívián az elszántságot, szóval saját magam vittem el a felszerelésemet és adtam át a lánynak, ami egyfajta békeajándék is volt. Nem mintha neki haragudnia kellene rám, de jobb a tiszta karma, ugyebár. Szóval vége.
- Furcsa lesz azért, nem együtt edzeni.
Pillantok át a másikra, ahogy a meleg vízbe csúsztatom a lábaimat. Maga a barlang hűvös, a benne található víz viszont kellemesen meleg, így télen is, nyáron is jó választás. Hogy nekünk milyen, az majd elválik, de nem akartam uncsi helyre menni vele, ha már egyszer rá tudtam venni, hogy tartsunk egy kétszemélyes búcsúbulit. Jó, hát nem mondhatjuk, hogy nem alaptalanul kétszemélyes, mert azért amióta rájöttem, hogy férfiból van, és láttam azokat az izmokat, elég sokszor felrémlik előttem a jelenet. Ketten az öltözőben. Óóó, ha én akkor szingli lettem volna! De most az vagyok, szóval kellőképp odatettem magam, hogy teljesen hétköznapinak tűnjek, de azért a kis női praktikákat bevetve vonzónak. És mivel jó kislány módjára a saját házibulimat józanul vészeltem át, így most úgy vélem, ha kicsit becsiccsentek, abban sincsen semmi.
- Talán el kellene kezdenünk köpkövezni. Nem nagyon hiszem, hogy lenne ellenfelünk. Vagy robbanó snapszli bajnokokká válni. A helyi nyuggerklub lealázása után pedig vár minket az országos döntő.
A hangomban enyhe lelkesedéssel beszélek, mert látom magam előtt, ahogy még Joli néninek is a nyála folyik attól a ténytől, hogy Henrik ott ül az asztalnál. Tuti sikerünk lenne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Kissé vonakodva mondott igent a kviddicses búcsúbulira kettesben. Az öltözői beszélgetésük óta ott motoszkált agyának egy eldugott részében, hogy amennyiben az élet úgy hozza, Lilivel úgy tesznek, mintha járnának. De vajon milyen lehet vele lenni, akár csak pletyka szintjén is? Henrik mindig is óvta a magánéletét, amennyire csak lehetséges volt, így a sajtó csak hosszú hónapokkal az eljegyzés felbontása után értesült a "szomorú fejleményekről". Nyilván rémesen váratlan volt, miután élni sem hagyták őket.
Pillantása elkíséri a nőt, míg belecsúsztatja lábait a vízbe, majd ő is hasonlóképp tesz, bár ő ledobja nadrágját és pólóját is, hogy mindössze egy fürdőalsóban foglaljon helyet mellette.
- Vagy inkább furcsa lesz nem edzeni. Megszoktam már, hogy vegyülök a diákokkal - ami azt illeti, tanárként így is jóval több időt fog velük tölteni, mint amúgy sokszor akarna, de ez egészen más volt. Amikor csapatban kell dolgoznotok, egymásra vagytok utalva, akkor egészen más viszony jön létre, ott már nincs olyan, hogy tanár és diák. Ott társak vannak, akikkel együtt mentek a győzelemért. Biztos benne, hogy ettől függetlenül edzősködni, de legalábbis szurkolni visszatér majd, csak még azt nem tudja, milyen felállás várható az idényben.
- Igazán kecsegtetően hangzik, de a minap összefutottam Jolika nénivel és félek, hogy nem élném túl az összecsapást. Megölne a rajongásával - nevetve idézi fel, ahogy az idős hölgy - aki egyébként nem csupán a falu réme, de a nyugdíjas maffia méltán elismert vezére is - leszólította a boltban és a fiatal éveiről beszélt, majd egyáltalán nem burkoltan flörtölni kívánt. Ha fiatalabb lenne, Henrik biztos nem lenne most facér! Na hát attól mentse meg őt Merlin, hogy Jolikával összeszűrje a levet. - De esetleg kitúrhatjuk a kommentátorokat és szórakoztathatjuk frappáns dialógusainkkal a nagyérdeműt - nem kételkedik benne, hogy ahogyan a pályán, úgy a közvetítői székben is remek párost alkotnának. Meg talán máshol is. Félre ne értse senki, Henrik egy csodálatos ember és amióta nincs párja, vagy úgy szólván szerelme, azóta nem igen töltött... Szemérmetlenül időt női társaságban. És mondjon bárki bármit a barátságról, meg a csukott szemű, udvarias férfiakról, két év bizony két év. És Lili kimondottan gyönyörű teremtés, most pedig már szabad is. Szóval, ha esetleg úgy adódna, hogy kéne neki egy álbarát, talán már nem tiltakozna annyira, mint először.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Próbálok, esküszöm, hogy én tényleg nagyon próbálok a vízre koncentrálni, és nem nyáladzva nézni Henriket, aki úgy nekivetkőzött, hogy mellette szinte szűzlánynak érzem magam, pedig aztán én se mondhatom, hogy hú de nagyon fel lennék öltözve. Viszont, ha hirtelen itt most nekiállnék nagyon vetkőzni, akkor lehet, hogy nagyon rosszul alakulna a dolog. De valljuk be, egy privát buli, ahol lekerül a ruházatod jó része egy pasival, akinek a felsőtestét látva kérted a segítségét egy kamujárásban, eléggé árulkodó. Nem, nem fogom leteperni - még, ugye Lili -, hanem csak élvezem a látványt, mert azért el-elelmélkedek azokon a kockákon és izmokon, miközben valahogy, teljesen véletlenül elkezdem kibontogatni a felsőmet.
~ Részeg voltam, hogy ennyire szorosra kötöttem? Basszus, de elszoktam a pasizástól! ~
Mióta is? Öt hónapja, de lassan hat vagyok egyedül, és valljuk be az utolsó hetekben tehettem bármit, fel se tűnt, szóval na, béna vagyok, és valljuk be, akaratlanul is feltör belőlem egy hálás sóhaj, amikor végre enged az anyag a szorításon. Na, akkor legyünk megint szexik. Szóval koncentrálva az arcára, mert hát szerencsére ott is van mit nézni, kuncogok egyet a gondolatra, hogy pont belefutott Jolikába.
- Őszinte részvétem. Emlékszem, Ricsit is próbálta felszedni, meg az apáimat. Azért képzelheted, hogy mennyire kellemetlen volt, amikor ott sétálok a két apámmal, akik nem melegek, de csak, hogy Jolika leszálljon róluk, egymás farzsebébe dugott kézzel álldogálnak.
Azt már nem teszem hozzá, amikor még egy gyors szájrapuszit is láttam, mert abba én se szeretnék belegondolni. Szeretem az apukáimat, és édesek voltak együtt, de valahogy sosem tudtam elképzelni, hogy baráton kívül ők ketten mások is lehetnek.
- Szóval Ambrózy Henrik, szívesen dolgoznál velem a jövőben?
Még egy kacér kis kacsintást is megengedek, mielőtt kuncogva döntöm hátra a fejem. Jó, hát picit azért már hat ebben a melegben az a kis pezsgő, amit elkortyoltam, amíg Henrik vetkőzött. Pedig egy jó kis sztriptíz! Ne igyatok, nem éri meg. Lemaradtok életetek legszebb pillanatairól.
- Tetszene a gondolat, de ha ez nem is, akkor legalább a meccsekre kimehetnénk. Van bejárásom a kastélyba a színjátszók miatt. Bár vicces lenne, ha a tanárom lennél, és magáznom kellene téged.
Elképzelhetetlennek tartom, viszont jó átkötés arra, hogy kiemelve a lábaimat, felkeljek, és kigombolva a nadrágom lecsússzon a lábamon.
- Mit gondol, professzor úr, bár nem vagyok a diákja, de vegyülne velem a vízben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Elég volt a lányra pillantania, tekintetében ott volt az a határozottság, amivel egyértelműen azt üzente, hogy nem tűr ellentmondást. Rossz tulajdonsága volt a már-már akaratosságba átcsapó makacssága. Nem mintha ahhoz lett volna szokva, hogy mindig az van amit ő akar, ezt inkább az elmúlt évek alatt vette fel nagyon rossz szokásként. De úgy tűnt bevált a terv, hiszen Lili nem állt le vitatkozni.
Majdnem elnevette magát a lány zavarán, igazán édesnek gondolta, hogy ennyi idősen két év bentlakásos iskola után még így zavarba tudott jönni egy vetkőző lány látványától. Ugyanakkor megértette, hogy nem mindenki viseli egyformán jól az ilyen helyzeteket. Míg a lány öltözködött addig alaposan megvizsgálta a padló repedéseit jobb dolga nem lévén. Jobb lábával ütemesen dobolt a deszkákon, mintha egy cseppet ideges lett volna, holott igazából csak nem tudott mit kezdeni magával. Nem volt nála semmi ami szórakoztatná, barátnője meg ugye mással volt elfoglalva.
- Ügyes vagy - dicsérte meg vigyorogva, mintha tényleg valami nagy dolgot vitt volna véghez a szőke.  - De minden oké? Valami baj van? - kérdezte aztán összevont szemöldökkel, mert valahogy furcsának tűnt. Hiányzott belőle az életkedv, a vidámság és az energia, ami Lilit igazán Lilivé tette. Persze mindezt betudhatta volna a hidegnek is, sőt talán még el is hitte volna, ha a lány ezzel a kifogással áll elő. Ő sem volt éppen olyan jó állapotban, mint szokott, nem várhatta el a levitástól sem.
- Én köszönöm, hogy felajánlottad. - Leghálásabb mosolya ragyogott fel a szavak kíséreteként, tényleg sokkal jobban érezte magát így, hogy legalább félig száraz volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem volt szégyenlős, és mást sem azért nem bámult meg, mikor kevesebb ruha volt rajta, mert belénevelték volna az alapvető illemet. Persze próbálták, és volt is róla némi elképzelése, elvégre most is megtette a szükséges mozdulatot (amiben majdnem el is esett), hogy ennek megfeleljen, de általában egyszerűen azért fordult el, vagy foglalatoskodott valami egész mással, mert nem volt érdekes számára más testét megvizsgálnia. Nemtől függetlenül nem tartotta érdekesnek, ki milyen idomokkal rendelkezik, vagy épp nem, és épp ezért az, hogy ezúttal ledermedt, teljesen felkészületlenül érte.
Annyira elmerült kavargó gondolataiban, hogy aztán a következő pillanatban már azon kapta magát, hogy ott ül Sári mellett, egész közel, mintha csak egymást akarnák felmelegíteni testük hőjével. Amiben volt is ráció, mert nyomban kevésbé fázott így, de ha ez is volt a célja Lilinek, csak az ösztönei révén jutott idáig, nem szándékos, átgondolt elképzelés volt, amit aztán fel is vezethetett volna Sárinak, hogy az értse, miért is ült hozzá ennyire közel.
- N-nem, semmi baj - rázta meg kicsit a fejét a szőke. Elég nehéz volt kinyögnie ezt a három szót, úgy érezte, le kellett hozzá nyelnie a szívét előtte, mely a torkában dobogott.
A túlélési ösztönön felül más is odavonzotta őt az eridonoshoz, és mikor az hálásan rámosolygott, és Lili a szemébe nézett, egyszerre megértette, mi, és olyan melegség öntötte el az arcát, hogy biztosra vette, hogy egyébként sápádt bőrén nyilvánvalóan látszódik a pír.
Nem tudott elfordulni, hirtelen úgy tűnt, ez a mozdulat felérne a lehetetlennel, vagy legalábbis olyan fizikai fájdalommal járna, amibe minimum belehalna. Hogy mennyire túlzóak voltak a gondolatai, más nem is bizonyíthatná jobban, minthogy ő maga is kezdte furcsának találni azokat, pedig alapesetben minden hülyeség, amit kitalált, akkor, abban a pillanatban a világ legjobb ötletének tűnt számára.
És a dolog ezen része a mostani helyzetre is érvényes volt, mert anélkül, hogy elrágódott volna még rajta, hogy kimondja-e vagy sem, kiszaladt a száján:
- Olyan nagyon szép vagy!
Elázott felmosórongyokként ültek a padlón, minden sötét és borús volt körülöttük, a falakat távoli mennydörgés rezegtette, de Lili ebből most csak annyit fogott fel, hogy a centikre tőle ülő lány a legszebb és legizgalmasabb lény a világon, és még egy cóju kedvéért se fordulna el, ha az véletlenül épp az orruk előtt bukkanna elő a semmiből. Pedig ő aztán nagyon szerette a cójukat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ahogy leült mellé a szőkeség buksiját a vállára hajtotta. Olyan természetes baráti gesztus volt ez, fel sem merült benne, hogy Liliben esetleg lehet, ez mást vált ki. így legalább kevésbé fáztak, kettejük együttes testhője és a száraz ruha elég volt ahhoz, hogy a didergés legalább alább maradjon.
- Biztos? Olyan fura vagy. - Kicsit aggódott a lányért, de azért nem akarta nagyon zaklatni. Mert lehet, hogy valami olyan magánéleti probléma állt a háttérben, amit a levitás nem szívesen osztott volna meg mással, ezért sem akarta nagyon szekálni ezzel. Csak éreztetni akarta vele, hogyha beszélni szeretne róla, akkor ő szívesen meghallgatja majd. Jó hallgatóságnak tartotta magát, a barátai szívesen fordultak hozzá a problémájukkal.
Egy pillanatra meghökkent, majd hangos nevetésben tört ki a lány mondatától. Na nem azért, mert nevetségesnek tartotta volna vagy ilyesmi, csak abban a helyzetben ott a földön ülve megázva, fázva ez igazán mókásan hatott. Minden eszébe jutott volna magáról, de az nem, hogy szép lenne így.
- Csak úgy mint te - válaszolt somolyogva és finoman oldalba böködte barátnőjét. Vigyorogva megcsóválta a fejét, nem el sem tudta képzelni, hogy ez most honnan jutott Lilkó eszébe. Lehet, csak a hangulatot akarta feldobni, ha tényleg ez volt a cél, akkor sikerült. - Jaaaj te, mondtam már, hogy úúúúúgy szeretlek? - kérdezte nevetve a barátnőjét, majd megölelgette, hogy fizikálisan is érezhesse, amit szavakban már kifejezett. Természetesen ő csak jó baráti szeretetre gondolt és semmi egyébre. De tényleg, nagyon szerette a szőkét és úgy érezte, épp itt az ideje, hogy ezt meg is ossza a másikkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Még a jobb napokon is megterhelő számára az iskolai környezet. Nem kell rossz élmény érje ahhoz, hogy a világgá menetel mellett határozza el magát. Persze ez nem mindig olyan nagyszabású, mint a vonatos kis incidense, amikor ténylegesen elhagyta a környéket, van, hogy elég közelebb is megszöknie. Ez sokszor az iskola udvarát, esetleg valamelyik eldugott kis folyosóját takarja, de van olyan, hogy egy távolabbi menedékre van szüksége a gondolatai rendezéséhez, ilyenkor pedig a falu irányába viszi a lába. Vinné az erdőhöz is, de ahhoz még nagyon gyáva, mert nagyon sok rosszat hallott az ott élő bestiákról és egyéb rémséges rémekről, akiktől óvakodnia kell egy magafajta elsős lánykának.
A mai napon nagyon sok emberrel volt kapcsolata, viszonylag jól elbeszélgetett többekkel is az órák közötti szünetben, viszont rengeteg éles hang zaklatta fel a lelki világát, amit akkor valamelyest tudott kezelni, ennek ellenére úgy érzi, hogy szüksége van arra, hogy kiengedhesse a gőzt. Az utolsó órája után felsietett a hálójukba átöltözés céljából, mert hát ugye szereti az ember meghódítani a világot, de csakis kényelmesben. Kissé borongós idő köszöntött a kastélyra, amit ő nem feltétlen bán, hiszen így fel tudta venni a kedvenc kapucnis melegítőjét, hozzá a kedvenc leggingsét és vízhatlanító bűbájjal ellátott tornacipőjét. A kenguruzsebébe csapta a fülvédőjét tokjával, a legújabb, csillámzselés extrapuha pink stresszlabdáját, a fejére csapta a kapucniját, s már útrakészen is állt a csöppméretű lány. A lépcsőket különösen gyorsan szedte, egyszer majdnem fel is bukott az egyik mestertanoncban, de őt ez nem zavarta, csak menni és menni akart.
A falu tömegét sem különösebben szerette sosem, viszont az ilyen jellegű kényelmetlenségekre jobban fel volt készülve, ugyanis városban élt egész életében, míg a bentlakásos iskola intézménye teljesen új élmény a számára. Úgy döntött, hogy a Boglyas térről most másfelé kanyarodik, hátha egy békésebb részére lyukad ki a falunak.
Maga sem tudja, hogy milyen útvonalon, de egy tónál lyukadt ki, ahol viszonylag kevesen voltak, nagyon nagy örömére. Bizonyosan félnek, hogy bármikor rájuk szakadhat az ég. Sajnos a stégen még mindig lát embereket, így lekanyarodik a tópartra, s egy távolabb eső részére siet, ahol nem tartózkodik senki a közelében. Fejét a borongós ég felé fordítja, tüdejét megtölti a víz friss illata. A nagy szabadságban, lehet, hogy egy kicsit közelebb áll a part széléhez, mint az biztonságos, de ez őt most egyáltalán nem zavarja. Mondták, hogy ő már nagylány, jöjjön a Bagolykőbe. Ő már nagylány, vigyázni fog magára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Új nap, új lehetőség, hogy ma is felfedezzek valamit. Elmaradhatatlan füzetemet magamnál tartva, talpig zöldben indulok el a mai túrára egy olyan ruhában, amit Katalin hercegné is viselt. Mondanám, hogy egy vagyon volt, de nem. Sok ruhám van, azonban a többségét az egyik barátnőm varrja, én csak a képeket küldöm neki, jó, hogy az embernek vannak kreatív barátai, akik úgy is elfogadják, hogy a saját családja fekete báránya. Nálunk mindenki tehetséges a szép és finom dolgokkal való bánásmódban, a szép szavak használatában, én pedig a bájitalokban. Édesanyám már egész korán frászt kapott, ráadásul a nővéreim sem repestek értem. Jadviga szerint figyelemzavaros, Nana szerint figyelemhiányos, Pamína szerint depressziós voltam, holott mind nagyon messze állt a valóságtól, mivel nekem tényleg sokszor túlpörgött, majd elfáradt az agyam. Fejben számolok, emlékszem olyan versekre, melyek létezéséről se tudnak, a legtöbb bájitalt rutinból csinálom, és nem kell hosszasan gondolkoznom, mert tudom a válaszokat. Lehetnék tökéletes, de sajnos így vagyok a legtökéletlenebb.
Azt persze, hogy stikkes vagyok, ahogy apa fogalmazott az egyik közös vacsoránk alkalmával - a mi családunkban a vacsoraidő szent - nem nagyon hozták fel, amikor a kiházasításomat előkészítették, és megkérték, hogy ezt én se közöljem a jövendőbelimmel, majd csak már akkor, amikor nem lehet visszacsinálni. Nem akarok férjhez mennyi egy fényképhez, de nem is ellenkezek, mivel szeretném megőrizni a szabadságom, és úgy vélem, hogy egy sokat dolgozó, jó háttérrel rendelkező, ambiciózus férfi mellett megőrizhetem azt, aki vagyok. Csak gondolja ő is így.
A sarkaim mélyen a fűbe vájnak, még úgy is, hogy próbálok inkább a talpam első felére terhelni, de azért haladok, tudom rajzolni a térképemet. Most például csak páran vannak kint, kutyát vagy crupot sétáltatnak, vagy éppen babakocsiban kisgyerekeket. Utóbbiakat kicsit hosszabban szemlélem, és talán felébred benne valami. Vajon akar majd a férjem gyermeket? Engem azért házasítanak ki, mert lassan értéktelenné válok, de vajon neki kell ez az érték? Nem látom magam anyaként, de a kéri, azzá válok. Most azonban még van egy kis elintéznivalóm. Előbb meg akarom ismerni ezt a helyet.
- Szia, ne haragudj, zavarhatlak egy kicsit?
Nem is tudom, hogy elfoglalt-e, vár-e valakit, de ő az egyetlen, aki jelenleg egyedül van, és talán néhány perc erejéig feltarthatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A vízzel kapcsolatos dolgok valahogy egészen kicsi korától kezdve megnyugtatóan hatott rá. Mindig is szeretett nagyokat fürdeni, sokáig ázni a meleg, habos kádban – bár a kiázott ujjacskák látványa a mai napig viszolygással tölti el, mert hát borzasztóan néznek ki, ez mindenkinek belátható tény -. nagyot strandolni a felnőttek medencéjében a fánk alakú kis úszógumijában meg a fodros kis halászkalapjában. Sosem szerette a gyerekmedencéket a strandon, mert más gyerekek is voltak benne, akik nagyokat sikítva ugráltak be a vízbe, pocsoltak és általában úgy viselkedtek, mint egy átlagos gyerek, ami Pollit viszolygással töltötte el.
Ez a tó csendes és békés, a víztükör a közelgő eső szelének hála lágyan ringatózik. Legszívesebben belemenne, de egészen biztosan nagyon mély a víz, ő pedig egyáltalán nem egy profi úszó, annak ellenére, hogy szereti a vizet. Fejét finoman oldalra biccentve mereng el gondolataiban erről a helyről, az iskoláról, az otthonáról. Tudja, hogy eddig egészen más élete volt, emiatt lehetett számítani beilleszkedési nehézségekre, de akkor is nehéz, még a jobb napokon is, mint a mai. Legalább jön a hétvége, nemde? Ilyenkor kötetlenebb a hely és az idő, ahol lennie kell, úgyhogy ez csak hoz majd némi felüdülést. Csak intéznének már neki zongorát, attól egészen biztosan jobban érezné magát. Tudja ő, hogy nem megy könnyen meg gyorsan, főleg úgy, hogy az sem 100% még, hogy marad. Néha úgy érzi, hogy elég jól elvan itt, meg különben is ez az élet rendje, máskor meg majd’ megfojtja a vágy, hogy minden újra olyan legyen, mint régen. Mi szüksége van neki arra, hogy nőjön emberileg? Hogy érjen? Nem eper ő.
Félszegen hátralép egyet, mert annyira nem fenegyerek, hogy a part pereméről hajoljon le a víz felszínéhez, hogy megnézze annak hőmérsékletét. Mielőtt előre dőlhetett volna egy nő hangja húzza ki a saját sajnálatából. Kissé megriad, egy pillanat alatt vigyázzállásba vágja magát, kezeit egyből bedugja a kenguruzseb rejtekébe, úgy fordul meg.
Egy csinosan öltözött, sötét hajú fiatal nővel találja magát szemben, akit még sosem látott. Furcsa, hogy pont ő hozzá jött, lehetséges, hogy a szüleit keresi. Ez sajna gyakrabban előfordul, mint szeretné.
- Szia… öhm… csókolom… öööhm…. – Motyogja tágra nyílt szemekkel a nő homlokának. Hirtelen azt sem tudja, hogy hogyan köszönthetné, diáknak nem elég fiatal, de a nénizéshez meg igen. – Nem zavar, tudok segíteni valamiben? – Préseli ki végül magából a választ. Közben a zseb mélyén szorgos kis kezek gyúrják a labdát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Már nem fázott. Vagy legalábbis fejben nem. A teste még kicsit libabőrös volt, combjai úgy lógtak elő a hosszú felsője alól mint kopasz csirkelábak, de mellkasából már melegség áradt, és a mellette ülő lányból is, aki még a fejét is a vállára hajtotta, így még arca is olyan közel volt Liliéhez, hogy szabályosan hősugárzónak hatott.
A szőke pedig csak ült ott, mint ék a deszkák közt, és gondolatai szokatlan ösvényekre vezérelték. Olyasmit érzett, amit eddig nemigen, pláne nem egy barátnője társaságában. Pedig nem egyszerűen a másik közelsége váltotta ki ezt belőle, hiszen nem volt ő különösebben visszahúzódó, emberkerülő típus, sőt. Talán éppen emiatt esett olyan nehezére rájönnie, hogy mi is ütött belé, mert még nem tapasztalta ezt, és nem is számított rá. Legalábbis nem így.
Nem volt ő annyira kicsi meg annyira talán éretlen se (bár jobbára erre rácáfolt), hogy ne tudja, hogy a legtöbb emberben az érzelmi és testi vágyódás előbb-utóbb kialakul, és többé nem úgy fog a csókolózásra, vagy egyszerűen csak a másik megszeretgetésére asszociálni, hogy "fúj", sőt, része akar majd lenni mindennek. Kicsit későn érő típus volt, az igaz, de már kezdte érzékelni, hogy csinos, helyes, kedves, izgalmas emberek veszik körül, és alkalomadtán még tetszett is neki egyik-másikban ez-az.
De ami most megtalálta, vagyis ami már egy ideje jelen volt, csak végre be is mutatkozott Lilinek, az ennél sokkal több volt, és szabályosan letaglózta. Az érzelmek olyan skáláját élte meg egyszerre, amivel nem tudott mit kezdeni. Boldog legyen, vagy kíváncsi? Riadt? Esetleg aggódó?
Sári pedig nyilvánvalóan észrevette, hogy valami nincs rendben Lilkóval, vagy legalábbis a szokottól merőben eltérően viselkedik, és Lili biztos volt benne, hogy a szavakkal, amik kiszaladtak a száján, végképp elérte, hogy a másik lány bolondnak nézze őt.
De Sári csak nevetett egy nagyot, gyönyörű mosolya egy pillanatra elfeledtette Lilivel, hogyan is volt az a levegővétel nevű dolog, és mikor végül válaszolt, a szőke csak megrázta a fejét. Nem, nem ezt akarta mondani. Tudta, hogy mennyire bénán néznek ki épp mindketten, de ő nem arra gondolt, hogy milyen jól áll az ázott haja, vagy milyen szépen elmosta az eső a sminkjét Sárinak.
Mindenesetre mielőtt bármit mondhatott volna még Lili, Sári megölelgette, és azt mondta, szereti, amitől Lilin ismét áthajtott egy érzelemvasút. Boldogan belevigyorgott Sári nedves fürtjeibe, és úgy bújt a nyakába, mintha el akarna ott bújni. És kedve lett volna még néhány percig így összeborulva lenni vele, és nem csak azért, mert olyan jól esett testének melege, mely így még sokkal jobban átmelengette őt.
Ha rajta múlott volna csak, nem is engedi még el jó darabig.
- Azt hiszem, belédszerettem.
Csak suttogta, de nem annyira halkan, hogy ne lehetett volna hallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A lecsókolomozásra kicsit megállok a mozdulataimban, nem feltűnően, csak ez olyan dolog, ami emlékeztet a koromra. Ennyi idősen én is csókolomoztam még, aztán, ahogy bekerültem a tanodába, átváltottam a Jó napotra. Persze az elején motyogósan, aztán édesapa szúrós tekintete miatt hangosabban. De a csókolom, már értem, hogy miért fájt annyira nagyon a felnőtteknek. Viszont velük ellentétben én nem jegyzem meg sem felháborodottan, sem riasztó hangmagasságban, hogy ne csókolomozzon, elvégre gyerek, aki tisztelettudó, és a korral nincs semmi baj, legalább tud köszönni, manapság ezt is értékelni kell. Vajon a mi gyerekeink milyenek lesznek? Biztosan tisztelettudók, nem motyogósak. Lesznek? Nyilván, hiszen azért akarnak ilyen nagyon kiházasítani. Hamarosan találkozom a jövendőbelimmel, aztán házasodom, és utána, feltételezem, utódokat kell nemzenünk azért, hogy a frigyünk elégedettséggel töltsön el mindenkit.
- Azt hiszem igen.
Legalábbis nagyon remélem, mert szeretném egy kicsit jobban felfedezni a környéket, de csak úgy nem mennék bele a vakvilágba, mert még könnyen eltévedhetek itt. Közelebb lépve hozzá, felé fordítom a füzetemet, benne a térképpel, amit magam rajzoltam.
- A művelődési házban csak olyan prospektust tudtak adni, ami a régi állapotot mutatja, amikor Bogolyfalva még falu volt és nem város. Mi most nagyjából itt állunk, de a helyszín eléggé megváltozott ahhoz képest, ami ezekben a papírokban van. Egy kicsit tudnál mesélni a környékről, hogy ne tévedjek el?
Holnaputánra már meglesznek a friss szóróanyagok, jövök is vissza, de ha már eljöttem idáig, akkor szívesen nekiálltam a feltérképezésnek, és hátha a lány tud benne egy kicsit segíteni, hogy tényleg ne vesszek el az erdőben. Az nem lenne valami szerencsés.
- Elég nagyjából is, mert szeretek felfedezni, csak nem szeretnék körbe-körbe járni, meg eltévedni, mert még nem lakok itt és az utolsó vonattal szeretnék hazamenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amint megtudja, hogy ennek a tónak hol van sekély része, amiben még az ő lába is leér (vagyis ahonnan a feje is kilóg legalább állig), az biztos, hogy akkor és azon a helyen bele fogja vetni magát. Gyerekkorában nagyon sokszor kirándultak már hármasban is tavak környékére, ahol órákon keresztül tudta volna csodálni a víz fodrozódását, a kacsák és hattyúk kecses úszását. Nagyon sokáig szeretett volna kacsákat tartani otthon, mert teljesen megbabonázta az anya kacsa után úszó csöpp kacsa babák látványa, de sajnos ez a vágya sosem teljesülhetett, pedig szívesen ásott volna a két kezével egy tavat az udvaruk végébe, de ezt is lefújták a szülei, amikor nekifogtak Pannával. Néha olyanok, mint akik soha nincsenek benne semmi jóban sem.
Kicsit bátrabban pislog az idegen hölgy irányába, amikor észreveszi, hogy ő is hasonlóan határozatlan, mint ő. Meglepi, hogy nem a szüleit keresi, az őt megszólító embereknek nagyon sokszor az a mániája, hogy egy ilyen kislány miért mászkál egyedül kint az utcán a mai világban.
- Óóó – Csodálkozik rá a térképre. Egy ilyen neki is nagyon jól jönne, mert sokszor el szokott veszni a falu zegzugos utcái között. Most is így talált erre a helyre, de ha őszinte szeretne lenni magához, akkor fogalma sincs, hogy hogyan talál haza. Valamivel odébb magasodik néhány torony az ég irányába, az az egyetlen támpontja, ami az iskolához köthető. – Ez már város? – Lepődik meg zavartan vigyorogva a nő jobb füle irányába. Amilyen sok útvesztő van itt, simán lehet városnak nevezni. Akkor vajon lesz átkeresztelő ünnepsége és Bogolyvárosnak fogják hívni? – Bocsánat, csak én ott lakom. – Mutat a nem túl távolban ég felé nyújtózkodó tornyok irányába. – Két hete érkeztem, nem sok mindent és mindenkit ismerek itt… - Sóhajtja, ahogy kihúzza a csillogó labdácskáját a zsebéből és a kezében gyurmázza tovább. Lopva oda-odapillant a zselében úszó csillámok táncára, majd tekintete visszasiklik a csinos hölgy irányába. Olyan kis egyszerűnek érzi a saját viseletét emellett az elegáns kisasszony mellett. – Én is szívesen kalandozom, de sajnos nem tudom garantálni, hogy nem veszünk el. Kettő biztos – Határozottan mutat ismét a tornyok irányába - Az a Bagolykő, ééés… - Alsó ajkába harapva néz körbe, hogy megmutassa, merre rémült meg a múltkor a részegen kiabáló férfiaktól, emlékszik, hogy valamelyik magas fogadóból tántorogtak ki, így késő délután, amikor elhaladt mellette. – Az, azaz! Ott ijesztő emberek is szoktak lenni, oda nem mennék. – Összegzi bólogatva, amit tud. Sajna nem a legnagyobb segítség, rá is ráférne egy új térkép. – Azt beszélik itt van valahol egy kísértetház a közelben. Én nem tudom, igaz-e. – Tárja szét a karját. Sok mindent meséltek neki az Eridonban, de még nem volt lehetősége megvizsgálni a dolgok valóságalapját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ott ültek boldog vigyorral ölelkezve, mint két igazi jó barát. Sári már épp szavakban is kifejezte volna, hogy mennyire hálás ezért Lilinek, de a szőke megelőzte. Elakadt a lélegzete és egyetlen mozdulattal eltolta magától a lányt, hogy lássa az arcát. Biztos volt benne, hogy ez csak egy vicc. Egy rossz vicc. Egy percig döbbenten bámult a lány barnáiba, várta, hogy nevessék ki, hogy mekkora szamár, hogy bedőlt ennek.
- Ugye csak viccelsz? - Karjai maga mellé hanyatlottak, ahogy véglegesen feldolgozta amit hallott. Lili belészeretett. Úgy, olyan szerelemmel szeretett belé. Nem azzal volt baja, hogy levitás barátnője egy lányba zúgott bele, hanem hogy történetesen az a lány ő volt. Tudta, hogy a barátságuk épp itt ért véget, mert ha egy barátság egyik tagja csak egy kicsit is többet kezd érezni szimpla baráti viszonynál, akkor annak a kapcsolatnak a sorsa megpecsételődött. Ráadásul itt voltak összezárva egy aprócska házban, a zuhogó esőben, így esélye sem volt menekülőre fogni, hogy meg tudja emészteni a dolgokat és kitalálja, innentől hogy tovább. Nem akarta megbántani, ahhoz túlzottan szerette. De nem mondhatta azt, hogy én is beléd kedves, hiszen ez szöges ellentéte volt a valóságnak. Az ő szíve már másé volt, ráadásul alapjában véve is a fiúkra bukott és nem a lányokra. Bár volt már dolga egyszer-kétszer lányokkal is, de akkor túl részeg volt ahhoz, hogy gondolkodni tudjon.
- Én öhm... - Próbált egy értelmes mondatot kisajtolni magából, de sajnos mindösszesen eddig jutott. Pedig annyi mindent mondott volna, hogy nem bánja és ne haragudjon rá, meg hogy nem akarja megbántani és hogy ez most necces helyzet lesz. Ehelyett csak nézett rá kissé kétségbeesetten, Lilitől várva a tanácsot, hogy most mégis mi legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Érezte már egy ideje, hogy Sári valami olyasmit vált ki belőle, amit nem igazán érzett még, nem tudott hovatenni, és most, hogy végre ráébredt, mi is az, egyszerre nem értette, miért tarthatott ilyen sokáig valóban megértenie, hogy nem egyszerűen szereti őt, hanem szerelmes belé.
Vagyis hát jobban belegondolva nem volt olyan felfoghatatlan a dolog. Hiszen ha valami mostanáig kimaradt az ember életéből, azt nem régi ismerősként köszönti. Főleg nem úgy, ha olyasvalaki felől érkezik, akire nem számít. Mert hát tudta ő, hogy a legtöbb szerelmespárt egy nő és egy férfi alkotja, neki is volt anyja, apja, a barátainak is ugyancsak, és bár tudott róla, hogy lehet ezt másként is, neki eszébe se jutott volna, hogy lányként egy lány lesz az, aki úgy fogja megdobogtatni a szívét, hogy a lelke is belerezonál. Azért se volt értelme a dolognak, mert eddig több fiú mellett is érezte, hogy milyen helyes srác, még ha nem is akart tőle úgy igazán semmit. De a figyelmüket élvezte, jól esett neki, és akkor most mégis miért Sári az, akinek a fülébe suttogja, hogy szereti? És nem is akárhogyan. Talán megbolondult? Valaki szerelmi bájitalt itatott vele viccből?
De nem, ez túl régóta tartó, érlelődő érzés volt, és már azt is tudta, hogy abban a percben fakadt, mikor először meglátta a lányt a színpadon. Nem gondolta, hogy a lányok iránt vonzódna. Sári iránt vonzódott.
És ez olyan erős érzés volt, amit nem bírt elviselni magában, ki kellet mondja, ki kellett fejezze, mert ha nem teszi, talán kipukkad tőle, vagy valami még borzalmasabb. Fogalma sem volt, de mivel kimondta, nem is fog kiderülni már. Kimondta.
És ekkor mintha valaki pofán vágta volna, úgy csattant fülében Sári válasza rá. A lány eltolta őt magától, és olyan hitetlenkedve bámult rá, mintha csak azt közölte volna vele, hogy az igazgató engedélyezte a hétvégi kiruccanást a Marsra.
Lili pedig kinyitotta a száját, hogy szóljon, de csak nyelt egyet, torkában dobogó szíve azonban nem csúszott lejjebb. Nem, dehogy viccelt! Miért viccelne? Mármint persze, tök mókás csaj ő, biztos, de nem kacarászott közben, pedig Sári látszólag pontosan ennek jelét kereste arcán. Hogy csak ugratja. Biztos április elseje van, csak a naptár téved, vagy ilyesmi.
Annyira elképedve, és tehetetlenül nézett vissza rá az eridonos lány, hogy a szőke csak nyitogatni tudta száját néhány pillanatig, mint a hal, mintha próbálna kinyögni valamit, csak nincs hozzá elegendő oxigénje. És aztán Sári is próbált valamit mondani, de próbálkozása láthatóan neki is kudarcba fulladt.
És ekkor Lili anélkül, hogy felfogta volna, mit csinál, vagy egyáltalán bármi fogalma lett volna róla, hogyan is kellene csinálnia amit csinál, előredőlt, és szemét behunyva ajkait Sáriéhoz nyomta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Sári épp ugyanolyan értetlenül pislogott rá és kezdett volna valami beszéd szerűbe, mint szőke barátnője. Mindkettejükben hasonló érzések tomboltak. Az egyetlen aprócska probléma mindösszesen annyi volt, hogy a romantikába beférkőzött egy harmadik személy. Olyan igazi szappanoperás szerelmi háromszögnek ígérkezett a dolog, pont úgy is kezdte érezni magát, mintha épp egy mexikói vagy török sorozat forgatásán lenne.
Váratlanul érte, hogy Lili hirtelen túl közel került hozzá. Nem számított arra, hogy ezek után megcsókolja. Talán ezért viszonozta a gesztust, talán azért, mert nem akarta megbántani, talán nem is volt rá különösebb indoka. Nem tartott néhány másodpercnél tovább, mégis érezhető volt, hogy a csók bizony válaszra talált. Nem először csinált ilyesmit életében, de nem akarta hagyni, hogy Lili beleélje magát és azt higgye, lehet esélye. Ekkor még Sárit nem kötötte senki és semmi, egyedülálló volt, mint az ember kisujja, így nem érzett semmiféle bűntudatot vagy szégyenérzetet ezután. Talán inkább csak azért, mert hiú ábrándokat ébreszthetett a levitásban. Nem akarta szánt szándékkal megbántani, csak jött a reakció és nem is gondolkodott józan ésszel, hogy ezzel esetleg több kárt csinálhat, mint hasznot.
- Ne haragudj, de ez nem fog menni - mondta csendesen miközben barnái a lány tekintetét kereste. Amit nem tudott elmondani, azt pillantásával igyekezett éreztetni. Hogy nem lesz semmi baj, hogy ő mellette áll és nem ítélkezik emiatt. Még a kezét is felé nyújtotta, hogy ujjaikat összefűzve bátorítóan megszorítsa. Már ha Lilcsó nem haragudott meg rá annyira, ha nem tört ki könnyekben és nem kezdett el üvöltözni vele. Ez esetben csendben végighallgatta az indulatos szavakat vagy ha hagyta magát megölelte barátnőjét és felé nyújtott egy zsebkendőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szinte pislogás nélkül mered a cseppekre, mintha csak attól tartana, hogy bármelyik pillanatban megtörhet a varázs, ahogy kézfejeit tovább emeli, tenyerei befelé fordítva, mintha közrefogni szándékozna őket. Enyhe fáziskéséssel ugyan, de érzékeli a saját mágiáját tulajdonképp lassan semlegesítő melegítést, és tudattalanul bólint egy aprót elégedettsége kifejezéseképp a kialakult összhangra. A hűtés mellett megpróbálja a nyomást is növelni, remélve, hogy nem haladnak teljes tévúton és most már bármelyik mozzanat beindíthatja a megfelelő kölcsönhatásokat. Nem szükségesek a látványos kézmozdulatok, amiknek köszönhetően legalábbis úgy festhetnek kívülről, mintha valami rendkívül komoly rituálét végeznének a legendás tavi szörny feltámasztására, holott csupán home-made felhőt szeretnének, az esőfakasztás már abszolút hab lenne azon a bizonyos tortán! Mindenesetre kifejezetten sokat segít a fizikai asszisztálás a kívánt hatás elérésében. És egyébként tök menőn néz ki, na.
Valószínűleg jócskán megnehezíti a dolgát a fókuszálásban, hogy elég sokat tartja blokk alatt képességét, hisz nyilván nehezebben hangolódik rá és lassabban is fog összeszokni vele, de ha amúgy engednék is tapasztalatlan elemistaként szabadon kóricálni, sem tenné. Sokszor erős érzelmeket kíván meg a tánc, az ilyesfajta ingadozás eredményét az elemet érintőlegesen pedig… senkinek sem kell bemutatni.
Nem tudná behatárolni, melyik folyamat indítja be a láncreakciót, de úgy fest, működik a terv, egészen felhőszerű képződmény kezd kialakulni köztük, mire még kislábujját is befeszíti a sikerélménytől támadt eksztázisban. Vigyora hamar elhalványul, ahogy a nagy lelkendezésben láthatóan bizonytalanabbá válik a szitu, úgyhogy beharapja ajkát és koncentrál, még mielőtt kezdhetik nulláról az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

M I N C S Idouble darkness || nézz rám

- Zsibbadsz már rendesen? - pillantok át rá a vászon fölött, amit felhúzott lábaimon támasztottam meg úgy húsz perccel ezelőtt, mikor az elemi mágusom pózba vágta magát a csónak túlfelén. Számszegletében kirajzolódik egy halvány, alig-alig észrevehető mosoly, míg pillantásom végigsiklik a nő vonalain. Tekintetemmel együtt ecsetet tartó kezem is mozdul; a színek lassan ivódnak a papírba, direkt, mágiával lassítom a folyamatot, hogy ha hibázok, még kapkodás nélkül javíthassam magam. Habár ritkán festek, a Durmstrangban hetente kétszer jártam Mr. Nielsen tehetséggondozó szakkörébe, és ha úgy adódna, a következő tanévben szívesen csatlakoznék valami hasonló csoportba a Bagolykőben is. - Ha most feldühítenélek - szólalok meg kisvártatva, de a hangom egészen halkan cseng. Mostanra tetőtől-talpig átadtam magam a festésnek, és a nagy összpontosításban úgy ellazultam, hogy már-már buddhikus nyugalomban ülök a csónak szélesebbik végében. - Akkor képes lennél megmozdítani alattunk a tó egész medrét?
Nem szeretném azzal áltatni, hogy mindig is érdekelt, mire képes egy elemi mágus, mert amúgy magasról teszek rájuk, most viszont, hogy itt ülünk a tó közepén, az ő közegében, felébredt bennem a kisördög, és izgalmas dolgokat sutyorog a fülembe. Kíváncsi vagyok, mekkora erő lakozik ebben a törékeny testben, amit más esetben a félkaromban tartva nyomhatnék a falhoz. Érdeklődve pillantok ki a munkából, ujjaim között megtorpan az ecset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem hittem volna, hogy egyszer valaki éppen engem tart alkalmasnak arra, hogy lefessen. Mármint, őszintén, ott van az anyám, aki a vélavér miatt még most is úgy néz ki, mintha a nővérem lenne, és akire előbb mondják azt, hogy dögös, mint, hogy én feltűnnék bárkinek is. Igen, ez a "dögös" szó mély tüske a lelkemben, és furcsa, hogy tíz év távlatából is milyen rosszul tud esni. Viszont üdítő a változatosság, hogy valaki, sőt nem is valaki, hanem éppen egy festőművész tart érdemesnek arra, hogy a vásznán szerepeljek. Kicsit azért önbizalomnövelő tréning is ez nekem, mert bár sokszor nem látszik, de ha valamim, akkor önbizalmam az nincs. Elvégre, ha lenne, akkor nem adnám ki magam másnak. Nem mondanám, hogy Laura vagyok, vagy Annika, akkor csak simán lennék Mina.
- Gyerekkoromban sokat kellett egy helyben lennem, észrevétlenül, mert ha kiderül, hogy a másik szobában vagyok, miközben ő terápiákat tart, akkor megüthette volna a bokáját elég rendesen.
A válasz lehetett volna egy egyszerű nem is, de így azért legalább beszélgetünk valamiről és én sem tűnök annyira mufurcnak. Mostanában észrevettem magamon, hogy megint kezdek túl sokat elvonulni, hogy vannak hetek, amikor csak a munkának élek, és amikor annak vége, nem mozdulok ki, nem keresek társaságot, csak otthon vagyok. Tudom, hogy a halmozottan introvertált lényemnek sok időre van szüksége, amíg feltöltődik, de néha megijedek magamtól.
- Gyerekként sokszor ábrándoztam arról, hogy kiderül sellő vagyok, és egy gonosz trónbitorló elől rejtettek el, de egy nap majd eljönnek értem, és hazavisznek, hogy nem kell az emberek között élnem. Órákon át feküdtem a vízen, vártam, hogy megjelenjen az uszonyom, de valahogy nem akart eljönni ez a pillanat.
Nem is tudom, hogy miért mesélem el ezt, de szeretném, ha megértené, hogy mennyire különleges kapcsolatom van a vízzel. Sokszor töltöm azóta is lebegve az időmet. Lehunyt szemmel, a végtelen víz ölelésében szoktam elmélkedni az életről, Noelről, a családomról, önmagamról. Mintha tényleg válaszokat adna a mélység. Viszont jó csak a közelében lenni, a csónakban mozdulatlan ülni, érezni, ahogy a nap átmelengeti a bőröm. Mivel szeretnék szépen barnulni, így még indulás előtt megszabadultam a pántoktól is, és bohókás kontyba fogott hajjal indultam neki a mai eseménynek. Ha kell, úgyis szól, és akkor leengedem a hajam. Fodrászhoz is kéne menni, mert már a hátam közepét verdesik a fürtök.
- Képes lennék rá, bár még sosem próbáltam, senki se tudott annyira felidegesíteni. De ha szeretnél nevetni, elárulok egy titkot, de nem oszthatod meg senkivel, meg kell esküdnöd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

M I N C S Idouble darkness || nézz rám

Nem nézek rá, míg beszél. Úgy érzem, jobb, ha a háttérbe húzódva csupán a hallgatásommal figyelek, és a vászonon megelevenedő alakkal foglalkozom inkább, ha hagyom őt egymagában lenni, mintha valójában csak egy fejében létező hang volnék, és nem valaki, egy idegen, aki rávette arra, hogy falatnyi bikiniben üljön modellt a kastély melletti tó kellős közepén. Megtudná magát védeni, nem erről van szó, de ne felejtsük el: egy nő mindig nő - leginkább férfitársaságban.
- Ő? - kérdezek vissza halkan, most először pillantva fel a munkából. Vannak tippjeim, de nem akarok az életét megfejtő nagyokos lenni, aki messzire vezető következtetéseket von le az egyke kislányról, akit a pszichológus anyja vagy apja egyedül nevelt fel, és úgy érzi, még mindig a tökéletesnek hitt szülő árnyékában kénytelen élni. Játszik persze idősödő nagy- és nem kívánatos nevelőszülő is, de ha az érzékeim nem csalnak, itt anyuka vagy apuka cseszte el a dolgokat. Vagy kettecskén, közös erővel. Romantikus.
- Shut! A kicsinyes családdrámád után már épp át akartam térni valami kevésbé lohasztóra - sóhajtok fel lemondóan, majd ciccegve megingatom a fejem és egy széles mosollyal átpillantok a csónak túlfelébe. - Témázhattunk volna világrengető problémákról is, mint mondjuk a DC-MARVEL kérdés meg ha már így szóbahoztad, akkor Aquaman, erre... - még a számat is oldalra húzom, lássa csak, milyen mérhetetlenül szíven ütött a dolog, aztán lebiggyesztett ajkakkal és rendesen elhaló hangon hozzáfűzöm: - Te kis poéngyilkos.
Izgi, mert ezt általában rám mondják mások, dehát van ez így, én meg egyébként sem vagyok irigy fajta. Az ecsetet belemártom az előre kikészített vizes ibrikbe, majd festékért nyúlok, és hosszúkás, elnagyolt vonalakkal elkezdem átrajzolni a vászonlány testét.
- Kisujjeskü meg amit akarsz, de ha megmozdulsz, sikítok - mondom rekedten, és gyorsan előredőlve olyan komoly tekintettel dugom ki a fejem a vászon baloldalán, hogy valószínűleg sokkal inkább nevetséges látványt nyújtok, mintsem tekintélyesen szigorút. Olyan atyait, vagy mittudomén. Olyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Már egyre magabiztosabban mozog a környéken, bár neki sem ártana egy olyan térkép, mint annak a hölgynek is volt, akivel a múltkor a tónál találkozott. Még nem járt bent a művelődési házban elkérni egyet, mert állítólag használhatatlanná vált a falu – vagyis város átépítését követően, eltévedni meg egy téves térkép nélkül is tud, ezért már csak nem tér be egy ilyen helyre. Sokkal inkább azért gyűjti a bátorságát, hogy megkérdezze őket arról, hogy zongorájuk van-e, és ha igen, akkor használhatja-e. Ilyenkor picit bánja, hogy nem lép fel többet meg nem használja ki a lehetőségeit, mert talán, ha híresség volna, akkor jobban megengednék neki a hangszer használatát. De ő nem szereti sem a tömeget, sem azt az élethelyzetet, ráadásul nagy fájdalma az, hogy Lisztet nem tud teljes pompájában játszani az ujjai miatt. Ilyenkor úgy irigyli a dementorokat, azok simán lefognak egy oktávot egy kézzel, talán még másfelet is. Ráadásul még az sem zavarja őket, ha mások arcához közel kell kerülnie az övéknek.
A következő Halloweenkor feltétlenül zongorázó dementornak kell öltözzön.
De az még odébb van, jelenleg elég egy kényelmes nyári viselet neki, meg egy adag vér a nem létező pucájába bele. Piac, emberek, hangok, szagok. Jó, nem egy diszkó, mert akkor még villogó fények is lennének, de ettől függetlenül egyáltalán nem ideális hely a számára. Szüksége van némi friss citromra és mézre ahhoz, hogy vasárnap is (meg utána is) a kedvenc teáját tudja élvezni, és ne aszalódjon össze a kiszáradás miatt, mint egy ókori mazsola. Ha már ott járt, vett magának néhány rúd főtt kukoricát, mert az azon kevés ételek egyike, amit szívesen megeszik egy kevés sóval.
Dolga végeztével úgy dönt, nincs még ideje visszatérni a kastélyba, szívesebben tekereg még egyszer el a tóhoz, ahol a múltkor járt. A víz közelsége mindig jobb kedvre deríti, arra pedig szüksége van a piac okozta stressz után.
A szerencse úgy hozta, hogy a múltkori tömeg egy része valószínűleg a piacot választotta ebben az időpontban, mert most majdnem üresen várja a stég, amit a múltkor vágyakozva nézett a tó partjáról. Lépteit megszaporázva csörtet a legtágasabb szabad részre, gyenge hátát már egy ideje amúgy is húzta a mézes üveg, így attól szabadul meg elsőként. Miután meggyőződik róla, hogy a víz éppen kellemes hőmérsékletű, ezt követi a cipője és a zoknija, s keze után a tappancsait is belelógatja a kellemesen hűs vízbe. A víz finoman csiklandozva fodrozódik, nem túl messzire kacsák és hattyúk róják köreiket. Úgy dönt, hogy itt az ideje a még langyos kukorica elfogyasztásának, amiből talán túl sokat is vett a saját étvágyához mérten, így miután előveszi az első csövet néhány szemet lefejtve az állatok irányába is dob, hogy felhívja magára a figyelmüket. Szerencsére leleményes jószágok, gyakorlatilag egyből rá is rabolnak, hogy aztán a bio kajaautomatájuk irányába sprinteljenek. Az Eridonos lassan, nyammogósan eszik, így bőven van ideje újabbakat szedegetni és a vízbe hajítani, amit a kacsákok és hattyúkok nagy hévvel el is fogyasztanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egy pillanatra nem értem, hogy kire gondol, de gyorsan leesik a tantusz, hogy nem határoztam meg, ki az a bizonyos, aki a bokáját üthette volna meg. Most szívem szerint a homlokomra csapnék, hogy nem tud rólam mindenki minden, vannak olyanok, akik csak engem látnak, és nem hozza lázba őket sehogy a "Warren" név.
- Anyám. Pszichológus, az apám auror, de tizenkét éves koromig nem ismertem. De ha már valami szépben reménykedtél, akkor elárulom, hogy a szüleim házasok és van két kistestvérem. Néha nem rossz a felmelegített káposzta.
Bár nekem még mindig furcsa, mert én inkább érzem magam peremvidékre szorultnak, vagy inkább egy kedves nagynéninek, mint testvérnek, de idővel minden vágyam teljesült velük kapcsolatban. A szüleim összeházasodtak és lettek testvéreim, csak én nőttem fel észrevétlen.
- Aquaman szexi, de Amber Heard-től kiráz a hideg, szóval nem a kedvenc filmem, de nem is lehet, elkötelezett Marvel fan vagyok.
Néha persze vannak olyan filmek, ami miatt enyhülnöm kell, de nekem a Marvel sokkal nagyobb szerelem, szóval mindenképpen onnan választanék képzelt pasit magamnak, ha tizenkét éves lennék.
- Remélem nem most fog kiderülni, hogy te meg DC-s vagy és borítasz bele a tóba.
Mondjuk vicces lenne, de sajnálnám, ha tönkremenne a kép. Izgulok, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ő milyennek lát, mi volt az, ami megfogta bennem, ami miatt vászonra akart vinni. Nő vagyok, egyre inkább érzem, de ez egy olyan erős megerősítés, amire szavak sincsenek. Imádom és nagyon büszke vagyok, amiért egy ilyen élményben lehet részem, és tudom, hogy ha el is bizonytalanodok, akkor ez majd erőt ad.
- Szeretnélek hallani egyszer sikítani.
Pillantok rá és a látvány okán megengedek magamnak egy szélesebb mosolyt, egy kis kuncogást. Több komolyságot, Miss Warren, kérem. Próbálom kontrollálni az arcom, de tudom, hogy arra, amit mondani fogok, az arca leírhatatlan lesz. Pedig igaz, esküszöm.
- Ha jó a...szex...
Azért a kis hatásszünet kell, mert nem nagyon mondtam ezt még ki másnak, és azért furcsa most ilyen titkot kiadni, de legyen, ha már belekezdtem. Le se veszem róla a tekintetem, miközben megszólalok.
- A lábujjaimból is kis víz buggyan ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Talán egy kicsit maximalista vagyok azzal, hogy szeretnék már az ideköltözésem előtt megismerkedni a hellyel. Miért is nem érek rá utána? Hiszen nem leszek több, mint egy feleség, és a máguscsaládok - nem a felhígult, hanem a hagyományos értelemben vettek - leánygyermekei arra születtek, hogy a férjük igényeit maximálisan és engedelmesen kiszolgálják. A jövendőbeli férjem pedig sokat dolgozik, hallottam róla, hogy nem egy ízben késő este hagyja csak el a hivatal épületét, és csak jóval a vacsoraidő után tér haza, vagyis sok magányos órám lesz, melyek valójában alkalmasak lennének arra, hogy akkor ismerjem meg a települést. Én azonban nem szeretnék tudatlan lenni, így is egy bevándorló leszek, hiszen nem itt születtem, nem itt nőttem fel, és talán rossz szemmel nézik majd a helyiek, hogy a város első embere nem innen választ magának párt. Ezért is szeretnék a kedvükre való lenni még az előtt, hogy kiderül, a polgármester menyasszonya vagyok.
- Igen. Nem régóta, ha jól tudom, március végén lett hivatalos, hogy minden követelménynek megfelel ahhoz, hogy városi rangot kapjon.
Nagyon örülök, hogy ilyen sikerek történtek itt, mert egy várossá nyilvánítás nagy dolog. Habár több a követelmény, de több a lehetőség is. Még több embernek tudnak helyben munkalehetőséget biztosítani, új üzletek érkeztek Bogolyfalvára, emellett a jelenlegieknek is volt lehetőségük a bővülésre. Igazán kedvelem a vendéglátónegyed illatos-hangulatos környezetét, az utcák változatosságát. Szeretném, hogy mikor ideköltözök, már legyenek kedvenc helyeim, hiszen ha nem a kiválasztásukkal foglalkozom, akkor több időm marad bennük lenni. Természetesen semmit sem szeretnék elhanyagolni, hiszen a férjem olyan feleséget érdemel, aki mindenkit ismer és nem válogat. Erre a jövőben is törekedni fogok.
- Óóó a Bagolykő! Régen én is Bagolyköves voltam, az Eridonba jártam, még jó sok évvel ezelőtt.
Sokan már akkor is a Levitába gondoltak az eszem miatt, de úgy tűnik bátrabb vagyok, mint amilyennek én gondolom magam. Még nem jött el az a bizonyos idő, amikor kiderül, hogy miért is lettem az Eridon ház tagja, de biztos vagyok benne, hogy a Földön leélt éveim alatt ki fog derülni. Szerettem a házat, mindig vidám volt, és ha kívülálló is voltam, mégsem lógtam ki teljesen.
- Oda? A kocsmába?
Tudom, hogy nem lehet minden makulátlan. Én sem örülök neki, hogy van ilyen hely itt, de tudom ugyanakkor azt, hogy elvenni nem lehet, mert akkor nagyon rossz benyomást fognak kialakítani Konrádról. Okkal van ott, és én megbízok a jövendőbelim döntésében.
- Nem is kell, én sem járok ilyen helyekre, viszont a kísértetház izgalmasan hangzik, régebben is beszélték, hogy van egy elhagyatott ház, ahova néha bemennek a gyerekek, és akik túl rosszak, sosem kerülnek elő, de lehet, hogy ezt csak azért mondták, hogy ne akarjunk rosszak lenni.
Logikusabb lenne, nem hinném, hogy sokan a közelébe engedték volna a gyereküket, mondjuk ez ellen a történet ellen soha senki sem tiltakozott.
- Akár maradhatunk itt is, kellemes hely. Még van egy pár órám a vonatom indulásáig. Van kedved maradni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

ruha × cókmók
Azt mondtam, hogy elmegyek futni egyet, de hát ez nyilvánvalóan nem volt igaz, elég volt csak rámnézni ahhoz, hogy egyértelműsödjön. Nem is hitték el, cserébe nem zavar, mert én sem gondoltam komolyan, hogy el fogják. Mégis, egyszerűbb, mint elmagyarázni, hogy még nem tudom, valahova csendes helyre, talán vízhez, kicsit hűsölni, vagy fák közé, szúnyog- és kullancseleségnek tettetni magam. Egyékbként hé, ez mióta kérdés, naná, hogy a vízhez! Élvezem, ahogy a nap forrón égeti a bőrömet, hiába tudom, hogy talán picit megkap majd a meleg, nem zavar az sem. Nem izzadok, kényelmes tempóban vágok át a magukat legyezgető emberek között, haladtamban elmélázva pillantok egy-egy kalap, kendő után, mégsem érzek késztetést rá, hogy valami hasonlóval takarjam le búbomat. Valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akik még a napégést is jobban szeretik mint a havat, szeretem este is érezni a bőrömön a sugarakat, ellenben telente csak hatmillió réteg ruha alatt vagyok hajlandó elhagyni az ágyamat. Na olyankor tudom nagyon szeretni azokat a bájitaltanokat, amikor rendesen, de tényleg, úgy igazán alágyújthatunk az üstöknek.
A stég halkan döng lépteim alatt, kicsit el is mosolyodok, tetszik a hang amit kiad. Erőteljesebben rugaszkodom el, bár nem dobbantok így sem, s a hang valamivel erőteljesebbé válik. Igen, szeretem, tetszik. Nincsenek sokan a tó körül, a stég is szinte üres, így pár lépésre a szőke kislánytól megállok, majd némi töprengés után leülök mellé. - Jó étvágyat, szia - köszönök mosolyogva ha felém pillant, biztosan hallhatta már, hogy érkezem, elvégre nem mondhatni, hogy settenkedtem. Törökülésben elrendezgetem szépen a szoknyám, hogy takarjon ahol kell neki, majd karjaimon hátul megtámaszkodva figyelem a lányka köré sereglett tollasokat.
- Ahhw, de édes - nevetek fel, amikor nagy siettségében az egyik kisháp a víz alá bukik, és a darabka kukorica ami után fáradhatatlanul kapálódzott apró lábacskáival, egy testvéréé lesz. Napozok, nem áll szándékomban a másik lányhoz hasonlóan vízbe meríteni a lábam, már csak azért sem, nehogy halványsárgára festett körmeim össze találódjanak keverődni egy-egy szem kukoricával. Az meglehetősen kínos lenne. - Azért lakjál jól te is, ne osztogasd el mindet - intem Pollit, akit csak látásból ismerek, nevében nem is vagyok biztos, s a nap felé fordítom az arcom. Ahh, nyár, sose érj véget!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Több varázslóvárosban meg faluban is járt már, ezek általában egészen máshogy festenek meg más a hangulatuk, mint Tatának, ahol végül is letelepedtek. Ehhez abszolút sok köze van annak, hogy kik lakják az adott települést. Meggyőződése, hogy a varázslótelepüléseken a lakókban lakó mágiának van valamiféle tere, amitől egy jellegzetes érzést sugároz. Valahogy ő mást érzett mindegyik helyen, de nem a látvány meg a helyi illat miatt, ezt nem tudja szavakba önteni, de így van. Szerinte ez a helyiek saját varázserejének összeállása, hogy milyen varázslatokból használnak sokat, például egy gyár miatt, vagy egy bájitalfőzde miatt.
- Azta, ez igen. – Ismeri el bólintva. Be kell látnia, nagyon sok minden van ebben a kicsiny faluban, és egészen biztos benne, hogy nagyon sok klassz dolgot még nem is látott. – Mi kell ahhoz, hogy egy faluból város legyen? – Gondolkodik hangosan, tekintetével elmerengve a távolba. A tömeg már egészen biztosan megvan, a Boglyas téren egyáltalán nem érzi jól magát, sem pedig a Fő utczán. Biztos kell nekik gazdaságilag is teljesíteni valamit, amihez ő egyáltalán nem ért, hogy hogyan tudják megoldani, biztos adókból meg ilyenekből.
Reméli, hogy nem túl sokára már magabiztosan fog tudni navigálni a környéken, egyelőre a kastélyban is elvesz – bár a lába viszi folyamatosan, a külső, szabad részeket már egészen jól ismeri. A város pályaudvarához is bármikor oda tudna találni, úgyhogy nem teljesen elveszett már ő itt, de legalábbis bármikor tudja, hogy merre kell tudatosan elveszejteni magát.
- Komolyan?! Én is odajárok! Az Eridonba. – Csapja össze tenyerét lelkesen. Nem is gondolta volna a hölgyről, hogy Eridonos volt, valahogy a többiek annyira nem ilyenek körülötte. Még annyira nincs itt régen, hogy meg tudja állapítani, hogy milyennek kell lennie egy Eridonos diáknak. Azt tudja, hogy ő valószínűleg nem olyan, vagy ha mégis, akkor kis részben. Az órákról még nem sikerült rájönnie, hogy melyik ház diákjai a legcsendesebbek, mert pontosan az a ház való neki. – Hogy kell oda beilleni? Nekem nem sikerül. És még 5 év, ha maradok… - Maga sem tudja, hogy ez miért futott ki a száján, talán annak tudható be, hogy végre nem egy iskolai dolgozóval tud beszélgetni erről. Szerinte addig fogják csavarni a dolgot, hogy maradnia kelljen, az csak a kampány volt, amikor egy hónapocskáról volt szó. Mert hogy az érdeke. – Eridontalan vagyok… eridonatlan… na. – Kissé grimaszol, mert maga sem tudja, hogy melyik a helyes kifejezés. Valami ilyesmi.
- Kocsma, igen. Oda ne menjünk. – Pillant nagy szemekkel a hölgy füle irányába. Kivéve, ha hölgy pálcával szétcsap a részeg férfiak között, azt kellő távolságból szívesen megnézné. Ő maga még nem tudna odasózni a pálcájával, valószínűleg még ittasan is ügyesebbek nála. – Soha? – Kap a szájához rémülten. Ezt neki még nem is mesélték a nagyok. – De hová tudnak tűnni? Az ottani kísértetek nem tudják? – Lehet ezután egy hétig nem fog aludni. Miféle hely közelébe küldték őt? A kísértetektől nem fél, ha nem érnek hozzá, a kopogószellemektől veri ki a frász. – Ez nem igaz, ugye? – Kérdi lebiggyesztett szájjal. A legendáknak sokszor nincs alapja, de nagyon sokszor bebizonyosodott már, hogy csak nagyobb disznóságokat rejtenek el vele. Csak lebontanák, ha emberevő ház lenne, nem?
- Nekem tetszik itt. Erre nem szoktak eltűnni az emberek, igaz? – Sóhajtja szétnézve a csodaszép tájon. Túl szép ez a hely ahhoz, hogy szörnyek nyúljanak ki a vízből és merítsenek embereket alá. A közelben lágyan fodrozódik a víz, néhány réce pedig némi eleség reményében a közelükbe úszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az ilyen nagy meleget, mint amivel váltakozik az égszakadás legszívesebben víz közelében viseli el, igaz a vizeket gyakorlatilag minden mennyiségben és minőségben szereti. A klóros uszodai víz egy kicsit kivétel, de nem válogat, abba is szívesen belemegy, ha nincs jobb – és főleg, ha nem úszik gyanús sárga folt a tetején. Az nagy nem-nem, a sárga víz és a sárga hó tabu.
A természetes vizek eléggé zavarosok ahhoz, hogy ne tűnjön fel a fürdőző emberek körül gyanús folt, úgyhogy a tavaknál ez a fajta biztonságérzete nincs meg, de talán bele sem gondolt abba, hogy az algák rejtekében undorító dolgok is úszkálhatnak. Most csak a kacsákra koncentrál, a víz kellemes, ha az emberek beszélgetését nem számolja, akkor természet hangjai is kifejezetten megnyugtatólag hatnak a kis lelkére. Már nem is volt olyan ideges a piac nyüzsgése után mire ideért, de akkor is jól esik most ez a kis környezetváltozás. Most nagyon nagyban tolja, a szokásos virágméz mellé vett fenyőmézből is egy kis üveggel, amiről fogalma nincs, hogy milyen, de reméli, hogy nem ragad úgy a szájához, mint a gyanta a kezéhez.
Reccs… ripp-ropp… Pricc-pracc-prucc.
Prüttyenet a széléről szemenként csócsálgja a csutkáról le a finom sárga szemeket, amikor közelgő faropogást vél felfedezni. Két-három szemet beszór még, majd lassan felpillant, hogy ki érkezett. Valószínűleg akkor is magasabb lenne, mint ő, ha éppen nem földszintbe vágta, de így pláne. A naptól elvakulva hunyorog felfelé, ahonnan a hang jön. Kezével eltakarva a fényeket egy fiatal lány alakja körvonalazódik, ezt pedig a hangja is egészen biztossá teszi.
- Szia, köszönöm! – Köszön biccentve, még mindig elvakulva, így tekintetét inkább a víztükör felé irányítja. Kicsit még úszik előtte a lány szellemképes alakja, amitől erős pislogással próbál megszabadulni. – Igeen, az előbb majdnem összeverekedtek! – Legszívesebben beugrott volna, hogy szétszedje az apró jószágokat, bár akkor lehet, hogy a kacsamama szedte volna őt szét, ha ezzel próbálkozik. – Ő ott -Mutat egy nem túl távol úszkáló felnőtt vadkacsára – meg háromszor egymás után körbefordult, amikor bebukott. – Meséli nevetve. Már megijedt, hogy bele fog fulladni a vízbe, ha sokat lesz a feje a víz alatt. Nem tudta eldönteni, hogy ilyen ügyetlenke szegény, vagy csak játszott. Ő meg a húga is szoktak viccből a forgós székkel körbe-körbe forogni, hogy aztán elszédüljenek. – Van még, nézd! – Saját csövét a szájába veszi, hogy felszabaduljanak a kis kezei. Kinyitja a táskáját, hogy megmutassa, bizony két csővel még tud gazdálkodni. – Kérsz? Ehetnénk együtt… sokan. – Neki sok ennyi kukorica, csak ráromlana, másnaposan meg már undi az állaga, valószínű úgyis csak kidobná.
Legszívesebben a lábával pocsolna a vízben, de nem szeretné elrontani az egészen bizalmas viszonyt a kacsák és őközte, így finoman húzza feljebb a lábait, játékosan megmozgatja az ujjait, hogy aztán újra eltüntesse a vízben. – Hallod, ugye itt nincsenek piócák? – Hasít bele a gondolat a buksijába, egy nagyobb harapás közben. Megy fel a vércukor, jönnek az okos gondolok. Közben néhány kacsa türelmetlenül közelebb úszik a stéghez, mivel az elmúlt pár másodpercben akadozást tapasztaltak a szolgáltatónál, aki többet beszélt, mint dolgozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem kerüli el figyelmét, hogy is kerülhetné, hogy Lili milyen gyönyörű. Formás idomok mindenütt, ahol csak kell, mindeközben viszont tökéletes alak, hosszú haj - amit egyébként kimondottan szeret -, kifinomult stílusérzék. Ahogy figyeli az ujjakat babrálni a felsővel, tőle teljesen szokatlan módon eszébe jut, hogy szívesen segítene megszabadulni tőle. Talán nem kellene. Viszont ez a látvány kellően inspiráló ahhoz, hogy azon nyomban a pezsgőért nyúljon és ahelyett, hogy egyéb pótcselekvésbe kezdene, kortyoljon inkább belőle.
- Jolika a tuti party-kra utazik. Nem is értem, hogy eshetett rám a választása, gondolj bele. Borzalmas hírnév, gyilkosság és fekete mágia... Talán a rossz fiúkat szereti? - töprengőn dörzsöli meg enyhén borostás állát, majd nemes egyszerűséggel felnevet. Végül is Ricsi sem épp a jó szamaritánus alkat, több kontra van a számláján, mint pro, de állítólag evolúciós probléma, hogy a nők inkább kétes egyéneket, semmint a rendes fickókat választják. Lehet, hogy Henriknek örülnie kéne. Főleg azért, mert ha rossz fiúnak számít, akkor lehet nyíltabban kéne megbámulnia azokat a telt kebleket, amik finoman pihennek mellette, csak hát ő nem olyan srác. Tudjátok. - Természetesen. Jó munkaerőnek tartalak - hamiskásan elmosolyodik, mert szavai finoman szólva is kétértelműek. Mire is gondol egészen pontosan? Olyan előfeltételezéseket tesz, amik talán nem igazak, vagy éppenséggel az eddigi tapasztalatokra épít? Hmm.
- Ki van zárva. Felmentelek a tanár-diák kapcsolat alól, ezennel hivatalosan is. Különben sem vagyok olyan öreg, hogy csókolommal köszönj - legyint egyet, majd figyelme az épp felálló Lilire összpontosul, aki úgy tolja le a nadrágját, mintha muszáj volna. A kecses lábak és az oldalról is remekül szemügyre vehető fenék pedig csak tovább ráncigálják orra előtt a mézes madzagot. Muszáj megnedvesítenie ajkait, mielőtt szóra nyithatná őket, elvégre megérne egy misét a mai nap.
- A vízben is - ő maga nem emelkedik ki újra, csak egy laza mozdulattal belecsúszik és várja, hogy a nő utána jöjjön. Az a helyzet, hogy némi alkohol hatása alatt nem tudja garantálni, hogy nem tesz valami meggondolatlanságot. Nyilván Lili engedélyével, de vajon Lili is akarná? Megvárja, hogy megmártózzon, majd hátat fordítva a medence szélének kikönyököl rá. Addig is, míg támaszkodik, nincs kedve kalandozni. - És mi a terved most, hogy vége a kviddics karrierünknek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Amíg vázolja a hátterét annak, hogy milyen ember is ő, végre sikerül kioldanom a csomót, vagyis ezzel együtt jár az is, hogy nem nézek ki úgy, mint egy idióta, hanem szépen lassan visszatérhetek szexibe, kiváló. Azt hiszem a pezsgő és a magány kettőse kezd egy kicsit a fejembe szállni.
- A rossz fiúk izgalmasabbak, mit kezdene veled az ember, ha uncsi aktakukac lennél?
És nem, nincsenek szexi aktakukacok, nekem ne mondja senki. Az aktakukacok, aktakukacok és pont. Henrik azonban, oh anyám, ez a felsőtest azóta kísért, hogy először láttam, és akkor még egy hónapig kapcsolatban voltam, szóval, Henrik felsőtestéhez pont egy ilyen hírnév illeszkedik.
- Képzeld csak el, Joli néni felpattanna mögéd a motorra cuppanós bőrszerkóban, karján egy Henrik csaja tetkóval, és együtt száguldoznátok el a naplementébe, míg egy magányos szénaboglya átgördül az úton.
Mondjuk nem tudom, hogy egy ilyen férfinek miért nincs barátnője. Ki az a hülye, aki szabad és nem mozdul rá, hát könyörgöm! Túl azon, hogy a teste egy félistené, Henrik jártas a művészetekben, kultúrában, tanult, intellektuális partner, emellett sportos, és olyan tanok tudója, amit kevesen tudhatnak magukénak. Emellett kedves, előzékeny, nyílt és jó meglátásokkal rendelkező, jó korban lévő férfi. Gyakorlatilag egy genetikai főnyeremény, leszámítva ugyebár a szülőgyilkosságot, de hát én is ütöttem már el embert jogosítvány nélkül Vajda Ricsi kocsijával idegbetegen, amikor azt hittem, hogy terhes vagyok, ő meg éppen megcsal, szóval senki sem tökéletes. De ott is csak egy kar tört, itt sem menthetetlen a helyzet.
- MUNKAERŐNEK!
Hamisan felháborodva nevetem el magam a szóra. Még hogy munkaerőnek, hát felháborító. Hát mindjárt faképnél hagyom! Jó, azt nem, nyilván nem azért állok fel, de hát most komolyan.
- Én egyenlő partnerséget gondoltam felajánlani, erre... erre szavak sincsenek Ambrózy Henrik!
Még durcásan fel is húzom az orrom, de csak azért, hogy egy pillanattal később már mosolyogva csusszanjon le rólam a nadrág, felfedve ezzel Henrik előtt mindent, amit össze bírtam kaparni az évek során. Elégedetten nézve, ahogy megnyalja az ajkait, pillantok le rá.
- Na de tanár úr, a végén csak megköveteli azt, hogy csókoljak! Mit fog ehhez szólni Jolika!
Még ciccegek is egy kicsit, mintha elégedetlenkednék, de eszem ágában sincs, mert akarom. Nem, nem szeretném, akarom, hosszú volt ez a fél év, és tagadhatnánk, hogy nincs közöttünk semmi kémia, de a helyzet az, hogy nem, hogy semmi, hanem, hogy igazán erős, vibráló. Egyikünk se csinált hülyeséget, de most szabadok vagyunk, és így már megváltoztak a játékszabályok.
- Nos...
Egy kis hezitálásnyi idő alatt finoman beleereszkedem a vízbe, egész közel hozzá, háttal a medencének, megkapaszkodva, nem félek, csakhogy van itt egy apróság, amit eddig nem mondtam.
- ... tudom, hogy szörnyen klisés és nagyon vicces lesz egyszerre, de azt hiszem először megtanulok úszni, és csak utána veszek rá férfiakat arra, hogy medencézzenek velem.
Felpillantva rá láthatja rajtam, hogy komolyan mondtam, mert tényleg, valahogy sosem jutottam el odáig, hogy megtanuljak, de nem ártana, nem? Most már azért ennyi idősen. Lábaimat a falhoz támasztom, és amikor úgy érzem, hogy nem aggódom, finoman felfekszem a vízre. Túl azon, hogy nem tudok úszni, szeretem a veszélyt, így ha beljebb sodródom, talán valakinek meg kell mentenie.
- Kezdhetnénk kettőnkkel valamit.
Vetem fel az ötletet, mintha éppen csak arról esne szó, hogy szeretem az epres teát, de a folytatás jogát meghagyom Henriknek. Nem akarom ráerőszakolni magam, ha ő nem így látja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hűvös szél fújja a fák lombjait, a tücskök kitartóan ciripelnek bele az éjszakába. Gondolom arra számítanak, hogy ezzel sikerül elűzniük, és értékelendő a kitartásuk, bár aligha ér bármit is. Csillogó tekintetem szuggerálja az elém táruló vizet, ami a mai esti nyugodalmat jelenti. Orromat csiklandozza meg egy kósza hajszál, jobb kezemmel söpröm félre, és pillantok vissza rögtön az enyhén hullámzó vízre. Az is sötét. Körülöttem minden az, csak a cigaretta parázsló vége árulhatja el, hogy valaki bizony tartózkodik jelenleg itt. De... mégis ki előtt bukhatnék le? Nehezen sikerült, de kijutottam, húsz perccel múlt el a takarodó ideje, ilyenkor pedig nem hiszem, hogy bárki is kijönne. Biztos vannak még ilyenek, de most reménykedem abban valamiért, hogy lehet csak én, a csend, az éjszaka és a tücskök.
Bent tartom a füstöt pár másodpercig, közben lehunyom szemeimet, és fejemet emelem az ég felé, amin a felhők úszkálnak. Vajon a vihar még csak most közeledik vagy már elment? Az én viharom mikor csillapodik? - fogalmazódik meg bennem a kérdés azzal egy időben, ahogy tüdőmből szakad ki a füstfelhő. Kinyitom szememet, az eget figyelem, a felhőket, amik komótosan siklanak az égen, mintha halaszthatatlan dolguk lenne. Halaszthatatlan. A mai világban minden halaszthatatlannak érződik, ezért nem juthatunk egyről a kettőre, észre sem vesszük, és saját magunkat hátráltatjuk.
Szabad kezemmel simítom meg a medált. A mozdulat annyira ösztönös, hogy észre sem veszem, inkább ismét ajkaimhoz emelem a cigarettát, ami fokozhatja a nyugodalmamat. Helyes út ez? Nem érzem annak, mégis muszáj csinálnom, hogy ne lássam lehetetlen időpontokban az arcát visszatükröződni valahonnan. Mintha a lelke valóban nem lenne még átvezetve egyik oldalra sem, mintha stagnálna a két út között és várna valamire. Kire lenne képes eddig várni? Rám?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ezen az estén nem tudtam elviselni a szobatársak hangos röhögését, meg azt a sok dumát, ami ömlött a szájukból. Többnyire amúgy nyugis csapat, nem szokott velük bajom lenni, de ma valamiért zsongott a fejem, és nyugalomra vágytam. Hiába múlt el a takarodó, ők még mindig nem voltak képesek csöndben maradni, így jobbnak láttam, ha inkább szívok egy kis friss levegőt. Ez persze nem volt olyan könnyen kivitelezhető, hisz a prefektusok miatt nem volt könnyű kijutni a kastélyból csak úgy. Éppen ezért lopakodó üzemmódra kapcsoltam, s miután magam mögött hagytam a navinét, ügyesen surrantam ki, egyik faltól a másikig lapulva, míg sikerült kiszöknöm a hűvös éjszakába.
Az ég meglehetősen felhős volt, a Holdat is takarta, s csak nagy ritkán hagyta előbukkanni annak sapkáját. De a csend, s a természet halk neszei mindennél jobban csábítottak. Konkrét célom persze nem volt, leginkább csak sétálni akartam, így megindultam egyenesen, előre, s csak léptek közben változtattam irányt, éppen arra, amerre kedvem szottyant.
A stéghez közeledve először békák kuruttyolására, s tücskök ciripelésére lettem figyelmes, aztán ugyan távolról, de kiszúrtam egy narancsos, izzó apró pöttyöt. Ez több, mint gyanús volt, ilyen bogár létezéséről nem tudtam, így tovább folytattam lépteimet, s ekkor a szellő már felém sodorta a füst jellegzetes szagát. Valaki ott ücsörgött a stégen, de így a sötétben nem tudtam megítélni, hogy ki lehet az. Megtehettem volna azt, hogy sarkon fordulok, és inkább hagyom, csináljon, amit akar, de kíváncsi lettem, hogy ki lehet az. Emiatt tovább folytattam utamat, a stégre lépre megnyikordult alattam a deszka, s ekkor valószínűleg már az ismeretlen is felfigyelt rám.
- Jó az idő a füstöléshez, mi? Hali - köszöntem rá, majd még közelebb léptem.
- Szabad? - megvártam, míg engedélyt ad, s csak ekkor telepedtem le mellé, ám így közelebbről máris megismertem a vonásokat, s a lányt.
- Baszki, téged ismerlek a parkból. Te vagy a füves lány, Maggie vagy Mar...gareth? - nem volt túl jó a névmemóriám, így csak reméltem azt, hogy telibe találtam, s nem valami őrült nagy baromságot mondtam.