Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A sárkányeregetés jó móka volt, még így, lassan tizenhat éves fejjel is, főleg úgy, ha a játék nem is úgy festett, mint a hagyományos, mugli fajta, amihez igen komoly képzelőerő is kellett, hogy sárkánynak lehessen nézni, hanem valóban, kissé durván faragott vonalakkal, de megközelítőleg hasonló külsővel rendelkezett, mint az említett bestia. Volt hosszú nyaka, egy kissé aránytalanul nagy fejjel és ehhez képest kicsi sárnyak és rövid farok állt ki a tömzsi testéből. És persze lapos is volt eléggé, de az lenről nem annyira látszott.
A móka hátulütője az volt, hogy kicsit kevesebbet nézett Lili az orra elé, még annál is, mint ahányszor egyébként szokott, így gyakran megbotlott, vagy nekiment valaminek, de egyetlen egyszer sem annyira, hogy fontolóra vegye, hogy talán másként kéne ezt csinálnia. Már így is csak sietve lépkedett, nem futott vele, mint tette kiskorában, szóval épp eléggé visszafogott volt saját megítélése szerint.
Tekintete azért időnként előre, meg oldalra is fordult, kereste barátját, akiről úgy tudta, itt lesz, elvégre alapvetően neki akarta megmutatni a papírból formált eszközt, nem maga ötlötte ki, hogy repülés helyett reptetni is lehetne. Előbbit azért cseppet jobban élvezte.
Viszont elkalandozott annyira, méghozzá nem csak fejben, hanem ténylegesen is, hogy a falu határában lévő tó is tó mellé ért. Mivel kiért a fák takarásából, itt a szél is jobban fújt, és Lili alig győzte visszatartani a szörnyet.
- Hát jó, látom arra akarsz menni - nevetett fel a sárkányt nézve, ami felhúzta őt a stégre.
Itt azonban megvetette lábát, mielőtt még besétált volna a vízbe, ám a természet erői másként gondolták. Mielőtt feleszmélt volna, a szél megfordult, majd ismét, és olyan erővel fújt, hogy még Lilit is meglökte előbb jobbra, majd balra. Nem volt egy súlyos egyéniség, így egy erősebb szélroham simán kibillentette az egyensúlyából, ez pedig még az irányát is változtatta rövid időn belül, Lilkó pedig azon kapta magát, hogy a sárkány zsinórjába gabalyodott. Igazából nem lett kötözött sonka jellege, egyáltalán nem okozott volna gondot kikevickélni belőle, de a szél ismét gondolt egyet és olyat taszajtott a lányon, hogy hátra kellett lépnie.
Lába megakadt egy magasabban álló deszkában, és már sikkantott is fel, ahogy egy zsák krumplit megszégyenítő módon eldölt, bele a még nem túl meleg tóba. Ha jó idő lett volna, illetve fürdőruhában van, valószínűleg direkt örült is volna a balesetnek, de így, felöltözve, farmerben, kötött pulcsiban, zokniban és cipőben azért még számára is súrolta a kellemetlenség határait a helyzet. Ráadásul úgy tűnt, vízben már nem is annyira egyszerű kigabalyodni a sárkány "karmaiból".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ha ezt az esetet (illetve esést) később bárkinek elmeséli, hát Lili biztos volt benne, hogy nem is fogják elhinni. Azt mondják majd gúnyosan, hogy persze, a szél lökte be a tóba, nem ám saját magától gondolt egyet, és ugrott fejest. Utóbbit, hogy ruhástól vízbe vetné magát, még inkább el tudták képzelni róla, szóval így képzelte el a beszélgetéseket el nagyjából, és azt is elkezdte fontolgatni, kinek is mondja el, ha egyáltalán bárkinek is érdemes megtudnia.
Elvégre fontos volt, mondhatni majdnem meghalt. Illetve hát meg is halhatott volna, ha nagyon akar. Mármint nem direkt, hanem mert volt rá némi esélye. És sosem fog kiderülni, hogy mennyi is. Hogy vajon saját erőből ki tudta-e volna bogozni magát a zsinórból, miközben a vízben merül. Vagy nem-e görcsölt volna be a lába, ami ugyan nem szokott, de hát sose lehet tudni. Szóval volt itt számos tényező, amit figyelembe vehetett, de végül mégsem kellett, mert gyakorlatilag meglepődni is alig maradt ideje a vízbe csobbanást követően, valaki bevetette magát utána, hogy kihúzza.
Persze, gondolta, ezt se hinné el neki senki se. Hogy egy bátor, jó kiállású férfiú kimenekítette őt a gyilkos hullámok fogságból, mint valami hős lovag. Pláne, ha lovag lett volna, még előbb meg kellene szabadulnia a páncéljaitól, hogy azok ne húzzák őt is le a mélybe shakespeare-i drámává alakítva a hőseposzt. Addigra pedig Lili kétszer is vízbe fulladt volna.
Ám ahogy kibukkant feje a tóból, máris levegőért kapott, és döbbenten pislogott körbe. Még kicsit vergődött is, attól tartva, hátha visszamerül.
- Baszkullancs! - nyögte, és mikor észrevette az őt tartó srácot, hirtelen elernyedt, abbahagyta a tekergőzést, és engedte, hogy arcára kiüljön a teljes értetlenkedés.
- Minden, aha... Azt hiszem, beleestem a tóba - állapította meg okosan, és körbenézett, mintha azt keresné, hol a part, vagy honnan is jött a segítség.
- Te nem sellő vagy, ugye?
Közben a papírsárkány is odaért melléjük a vízfelszínen úszva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kész szerencse, hogy Lilinek nem volt különösebb büszkesége, amit sértett volna, hogy úgy pakolásszák, mint egy zsák krumplit. Igaz, alapvetően újszerű, és emiatt egyelőre felfoghatatlan volt, ami éppen történt vele, sosem kellett még sehonnan így kimenekíteni, és azt is tényleg komolyan gondolta, hogy a srác csakis úgy érhetett olyan hamar oda hozzá, ha eleve a vízben volt. Vagyis miért olyan furcsa gondolat, hogy sellő lenne? Sellőfi. Hímsellő.
- Az a fantázia-dolog lehet az, a fejem asszem rendben van - állapította meg, míg az ismeretlen srác, aki nem sellő volt, mert valóban nem volt kopoltyúja, és az uszonyt meg-nem-létét is hajlandó volt neki elhinni Lili, a lány testére tekeredett zsineggel foglalatoskodott. Le is merült a víz alá, és míg lent volt, a szőke megilletődötten pislogott párat.
Aztán megmentője közölte vele a tényállást, és mire Lilkó reagálhatott volna, már úszott is vele a stéghez, és pakolta ki a száraz deszkákra. És még a sárkányát is kimentette a vízből, aminek Lili igazán örült is volna, ha épp nem lett volna csurom víz miatta.
A még kissé hűvös levegőn azonnal dideregni kezdett.
- De-de hát az extrém pa-papírsárkányereget-getés bajnokságra cs-csak i-ilyen veszélye-es kö-körülmények közt le-het készülni - mondta szomorúan, és kissé túljátszva szerepét még a fejét is látványosan megcsóválta. Mását amúgy se tudta épp nagyon mozgatni, szóval kénytelen volt így kifejezni magát.
A szabadnapos vízimentő is kikerült végre a tóból és nyomban neki is látott a lány kiszabadításának a gonos sárkány fogságából.
Mikor végre újból mozgásképes lett, nyomban össze is húzta magát ültében, átölelve felhúzott lábait, és térdei közé fújva a levegőt.
- Kö-kö-köszön-öm - mosolygott rá a srácra hálásan. - Li-lili vagyok a-amúgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Habár nem volt az a shoppingolós lányka, Lili nagyon is szeretett a barátnőivel lejárni a faluba. És bár valóban boltokat látogattak ilyenkor, a szőke csak kíséret volt, esetleg rácsodálkozott, meg lelkendezett egy-két dolognak, de nem vásárolta össze a fél falut magának, és inkább a cukrászdára tartogatta szerény kis vagyonát, és elsősorban a társaság vonzotta az efféle körútra.
Egy-két ruhadarabra ugyan rádumálták, és még egy új fülbevalója is volt, de azt ajándékba megkapta, így maradt pénze egy minyonra is, mielőtt visszaindult volna a kastélyba. Egyedül ment, mert a többiek még betértek a csárdába is, ahová Lili annyira nem vágyott, és különben is, jutott eszébe, még volt némi házija és várt rá némi pálcagyakorlat is. Utóbbit tudta volna odalent is csinálni, csak jó szokásához híven valahová letette készülődés közepette a varázseszközt és ott felejtette.
Éppen megpillantotta a tavat, mikor harmadjára is felmordult az ég. Az első kettőt még nem vette annyira komolyan, de mostanra már elkezdte megszaporázni a lépteit, mert úgy sejtette, percek kérdése, hogy esni kezdjen az eső. Azonban kicsit elszámította magát, mert ahogy sietősre fogta, az első cseppek pettyezni kezdték arcát. Melléhez szorította a vászontáskát, amiben szerzeményei voltak, és futásnak eredt, de hiába, a nyári zápor nem olyan volt, ami jó előre figyelmeztetett volna, és hagyta volna menekülni az embereket, hanem nyomban lezúdult, és pillanatok múlva már sűrűn zuhogva áztatta a levitást, akinek még a széllel is meggyűlt a baja, mert az meg még az arcába is fújta a zivatart.
Megcsúszott a nedves füvön, és majdnem el is esett, de csak, hogy aztán még két lépés-botlást követően belehuppanjon egy tócsába. Gyorsan kikecmergett belőle, és felpillantva meglátott egy házikófélét a tó mellett.
Csak amíg eláll az eső, gondolta, és már rohant is az épülethez, amit legnagyobb örömére nyitva talált. Épp csak üres volt, legalábbis nem volt otthon senki.
Igaz, otthonnak elég kicsi is lett volna, nem hogy hálószoba, de konyha, fürdőszoba se volt benne, sőt, eszmélt rá, ez csupán valamiféle pihenő lehetett, talán épp az olyan kis szerencsétlenül jártaknak, mint amilyen most ő maga volt. Egyetlen, szegényesen bútorozott szoba fogadta mindössze, és semmi melegség.
Az egyik székbe huppant, csurom vizesen, dideregve, lábait álla alá felhúzva, és remélve, hogy amilyen gyorsan jött, olyan hamar tovább is áll az eső odakint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Kényelmes, bő rövidnadág, ujjatlan top és egy kigombolt kockás ing jelentették öltözékét, melyek most vizesen tapadtak libabőrös testére. A nadrágja még saras is volt, amit világos színének köszönhetően nem is nagyon lehetett nem észrevenni rajta. Egyelőre képtelen volt átgondolni, vajon jobban fázna-e, ha legalább az ingtől megszabadulna, vagy kevésbé, mert túlzottan lekötötte a didergés. Majd pedig az, hogy kiugorjon ijedtében a bőréből, ami persze csak képletesen sikerült, valójában csak a székből pottyant majdnem ki.
És amint meglátta, hogy nem a házikó tulajdonosa érkezett, hogy kipenderítse a betolakodót, hanem Sári, méghozzá az a Sári, egy pillanatra még a didergése is alábbhagyott. Melegséget érzett, de persze csak belülről, és hosszútávon nem segített ázott-fázó mivoltán.
Másodszor is rájött a frász, ahogy az ajtó becsapódott az eridonos mögött, pedig erre már számított is. Ahogy annak sem kellett volna meglepnie, hogy a másik lány is épp úgy csurom víz volt, mint ő maga.
- Ahaa - felelte végül jól meggondoltan válaszát, miután Sári már el is helyezkedett mellette.
Nem tudott gondolkodni, pedig nagyon igyekezett felfogni, hogy Sári ott van mellette, és kérdezett is valamit, amire válaszolnia kéne. Megrázta magát, kitörölt a szeméből némi vizet, és a haját, amiből odafolyt, és megpróbált felelni anélkül, hogy fogai túl sokszor összekoccantak volna közben.
- Azt hiszem, hogy.. a bácsi, aki kiadja a.. izé, a csónakokat. Na, ott.
Végül is sikerült erőt vennie magán, és kibújt először egyik, majd a másik kezével is az ingből, és hagyta, hogy cuppanva a padlóra essen. Vagy egy liter víz lehetett benne.
- Hűűha, ezzel fel is moshatok itt akár - állapította meg, és bár jelen állapotában a ruhadarab valóban úgy nézett ki, mint egy rongy, azért nem tervezte ilyesmire használni.
Sárira sandított, és az ajkába harapott. Vajon követte őt ide? Nem sokkal utána érkezett, kizárt, hogy ne látta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

El sem tudta képzelni, nyár elején hogy lehet ilyen hűvös egy ilyen kis ház, de talán a mostani, állandóan esőzéses időben nem tudott tartósan átmelegedni. Esténként pedig egészen hideg is tudott lenni. Persze, ha nem lett volna Lili bőrig ázva, nem fázott volna, és ugyanez igaz lehetett Sárira is. Úgy vacogtak ott, mint két kis jégkocka. De a felmosórongy is találó hasonlat volt.
- M-mindjárt be is fog minket valaki ta-tavaszi nagytakarításra - nevetgélt nem túl nagy beleéléssel a szőke, majd megrázta a fejét. - Fent hagytam a Levitában. Elvégre ott pont tök nagy hasznát veszem.
Nem gúnyosan, csak tovább viccelődve mondta ezt, fogalma sem volt, miért. Talán, mert szórakoztatni akarta ösztönösen a másikat. De ahogy ismét rápillantott, és azt látta, hogy Sári ha lehet, még őnála is jobban didereg, elfogta némi aggodalom, és valami más is.
- Te tényleg nagyon fázol - jelentette ki a nyilvánvalót, ahogy pillantását immár le sem véve a lányról letette lábait a földre, és a szék karfájára támaszkodva közelebb hajolt hozzá. Még mindig egész testét végigpettyezte a libabőr, de fogai már nem kocogtak veszettül. Jobban lekötötte a Sári miatt aggódás, minthogy arra tudott volna koncentrálni, hogy épp fázik. Mintha átkapcsoltak volna egy kallantyút a fejében, és az kizárta volna tudatából, hogy épp megfagyni készült, és a blokk, ami az agyán ült, fellazult, épkézláb ötleteknek helyet adva.
Váratlanul eszébe jutott, hogy van nála pár százaz ruha. Vagy legalábbis biztosan szárazabbak, mint amik rajtuk voltak. Felpattant, és a földre dobott vászontáskáért nyúlt, amiből gyorsan elő is kapott egy, az egyik oldalán színes bogarakkal telihímzett farmert, és egy rövidujjú, cicamintás, kék pólót. A farmer egy kicsit nedves lett, de csak egy részen, és ott se nagyon, a póló viszont teljesen száraz maradt.
Sári mellé guggult, és az orra alá dugta szerzeményeit. Most már nagyon örült, hogy rádumálták ezekre a ruhaneműkre, már inkább azt sajnálta, hogy többre nem sikerült. Most nagyon szeretett volna egy új pulcsinak is a boldog tulajdonosa lenni.
- Tessék, vedd fel ezeket!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Pálcátlanul vacogtak, de Lili úgy tippelte, hogy ha nála is lenne a varázseszköz, sok haszna nem származna belőle, mert túl sok épkézláb gondolata közepette egy varázslat se jutott eszébe, amivel javíthatott volna átfagyott helyzetükön. De aztán a agyblokk megszűnt, viszont ekkor már nem varázslatokon pörgött, hanem minden gondolata Sári körül forgott.
Lilkó az ajkába harapott, ahogy végignézett a lányon, és az aggodalommal vegyes érzés, ami eltöltötte, teljesen feledtette vele, hogy ő is fázik. Persze, a bőre libabőrös maradt, és ajkai is remegtek kissé, de szíve olyan hevesen vert, hogy úgy érezte, felköltözött a torkába. Nyelnie kellett, és ujjai egész elfehéredtek, annyira szorongatta kezében a bevásárlásból szerzett ruhadarabokat.
Hitetlenkedve pislogott párat, majd nagy nehezen előbukott belőle a válasz:
- Ugye csak viccelsz? Látom rajtad, hogy majd' megfagysz!
Felpattant, és odaállt Sári elé. Olyan határozottságot sugárzott, ami nem volt jellemző rá, és mikor ismét megszólalt, saját magát is meglepte ellentmondást nem tűrő hangja.
- Vedd le azokat a vizes göncöket gyorsan, vagy én fogom!
Persze nem volt szavai mögött semmi szándékos mögöttes tartalom, ahogy elhagyták száját, ráébredt, hogy nagyon is furcsán hangozhatott. Hirtelen el is illant belőle a határozottság, és még rá is harapott a nyelvére, ahogy magyarázkodni kezdett:
- Mármint izé, nem konkrétan lerángatom rólad, vagy ilyesmi, csak érted, na.
A füléig vörösödött, és bár ez önmagában kínosan érintette, legalább kicsit melengette őt a szégyenérzet. Egyéb esetben örült volna a tapasztalatnak, elvégre egészen érdekes volt egy olyan érzés, ami egyszerre jó és rossz, de most jobb szeretett volna láthatatlanná válni. Miért pont Sári előtt csinál magából bolondot?!
- Kérlek - nyújotta felé a száraz ruhákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Komolyan nem tudta, mi ütött belé, ami ugyan nem volt teljesen szokatlan, mert általában nem értette saját maga sem, hogy miért örül vagy lelkendezik bizonyos dolgok iránt, vagy csak úgy egész egyszerűen miért van minden ok nélkül jó kedve, de amit Sári mellett tapasztalt, az nem hasonlított egyetlen korábbi megérthetetlenkedéseihez sem. Felpezsdült, de nem vigyorgott, nem boldogság tajtékzott benne, de mégis valamiféle jó érzés. Csak olyan, ami a küszöbön egyensúlyozik, és még nem döntötte el, hogy bemegy a jókedv birodalmába, vagy elsüllyed odakint a mocsárban.
Bár most odakint tényleg esélyes volt némi mocsár, legalábbis az esőzés nem akart alábbhagyni.
- De én már nem fázom, és.. - kezdte volna a magyarázkodást, de aztán Sári úgy döntött kompromisszumot ajánl, és megvált a selyem felsőjétől.
Lilin mintha bekapcsolták volna a "mute" funkciót, szája még kicsit tátva is maradt, mintha a nyelvén egyensúlyozna a kimondatlan szó, és csak nézte, amint a másik lerúgta cipőjét, és zokniját, és egy pillanat múlva már zavartalan könnyedséggel húzta le nadrágját is. Ezen a ponton jutott eszébe Lilinek, hogy el illene fordulnia, de a hirtelen jött felismerés miatt ezt kimondottan látványosan csinálta, kis híján el is csúszott az időközben ruhájából a földre csepegett esővízben, mely szép kis körben kezdett gyülekezni körülötte.
Aztán meg úgy állt ott, mintha sóbálványátkot szórtak volna rá, és olyan élénken látta maga előtt az előbbi jelenetet, mintha még mindig Sárit nézte volna. Még a szemét is behunyta, pedig addigra az eridonos már kicsit távolabb, a földön ücsörgött.
Ismét vacogni kezdett, és ez emlékeztette, hogy bizony nagyon jól fog esni egy száraz póló most, szóval kissé görnyedve kibújtatta fejét a csurom vizes felsőjéből. Alatta nem viselt mást, elvégre nem volt ő egy dúskeblű hölgyemény, az alkatát és felmenőit elnézve ráadásul nagyjából el is érte a maximumot, de azért ez még nem jelentette azt, hogy fiú módjára félpucérkodhatna, ezért gyorsan bele is bújt a száraz pólóba, amit eddig a térdei közé szorított. Nadrágja nem csak vizes, de ugyebár sáros is volt, így attól is meg kellett válnia, de mivel a póló majdnem a combja közepéig leért, ebből nem csinált ügyet.
- S-sikerült! - emelte meg diadalittasan kissé egyik öklét, és szokatlanul félszegen odamasírozott barátnőjéhez.
Leült a közelébe, de aztán szinte ösztönösen közelebb húzódott hozzá, és válla a másikéhoz ért, akárcsak térde, ami a féltöröküléséből lógott ki oldalra.
- Köszi, hogy meghagytad a felsőt - mondta, mintha épp nem az övé lett volna, és megsimogatta rajta a cica mintát.
Akart volna még mondani valamit, sőt, egész armadányi dolog eszébe jutott, de végül is csak ránézett a másikra, és elmosolyodott. Kezdett egészségesebb színt ölteni az ajka. Bár a kék is biztos egészséges, ha mondjuk eskimó az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem volt szégyenlős, és mást sem azért nem bámult meg, mikor kevesebb ruha volt rajta, mert belénevelték volna az alapvető illemet. Persze próbálták, és volt is róla némi elképzelése, elvégre most is megtette a szükséges mozdulatot (amiben majdnem el is esett), hogy ennek megfeleljen, de általában egyszerűen azért fordult el, vagy foglalatoskodott valami egész mással, mert nem volt érdekes számára más testét megvizsgálnia. Nemtől függetlenül nem tartotta érdekesnek, ki milyen idomokkal rendelkezik, vagy épp nem, és épp ezért az, hogy ezúttal ledermedt, teljesen felkészületlenül érte.
Annyira elmerült kavargó gondolataiban, hogy aztán a következő pillanatban már azon kapta magát, hogy ott ül Sári mellett, egész közel, mintha csak egymást akarnák felmelegíteni testük hőjével. Amiben volt is ráció, mert nyomban kevésbé fázott így, de ha ez is volt a célja Lilinek, csak az ösztönei révén jutott idáig, nem szándékos, átgondolt elképzelés volt, amit aztán fel is vezethetett volna Sárinak, hogy az értse, miért is ült hozzá ennyire közel.
- N-nem, semmi baj - rázta meg kicsit a fejét a szőke. Elég nehéz volt kinyögnie ezt a három szót, úgy érezte, le kellett hozzá nyelnie a szívét előtte, mely a torkában dobogott.
A túlélési ösztönön felül más is odavonzotta őt az eridonoshoz, és mikor az hálásan rámosolygott, és Lili a szemébe nézett, egyszerre megértette, mi, és olyan melegség öntötte el az arcát, hogy biztosra vette, hogy egyébként sápádt bőrén nyilvánvalóan látszódik a pír.
Nem tudott elfordulni, hirtelen úgy tűnt, ez a mozdulat felérne a lehetetlennel, vagy legalábbis olyan fizikai fájdalommal járna, amibe minimum belehalna. Hogy mennyire túlzóak voltak a gondolatai, más nem is bizonyíthatná jobban, minthogy ő maga is kezdte furcsának találni azokat, pedig alapesetben minden hülyeség, amit kitalált, akkor, abban a pillanatban a világ legjobb ötletének tűnt számára.
És a dolog ezen része a mostani helyzetre is érvényes volt, mert anélkül, hogy elrágódott volna még rajta, hogy kimondja-e vagy sem, kiszaladt a száján:
- Olyan nagyon szép vagy!
Elázott felmosórongyokként ültek a padlón, minden sötét és borús volt körülöttük, a falakat távoli mennydörgés rezegtette, de Lili ebből most csak annyit fogott fel, hogy a centikre tőle ülő lány a legszebb és legizgalmasabb lény a világon, és még egy cóju kedvéért se fordulna el, ha az véletlenül épp az orruk előtt bukkanna elő a semmiből. Pedig ő aztán nagyon szerette a cójukat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Már nem fázott. Vagy legalábbis fejben nem. A teste még kicsit libabőrös volt, combjai úgy lógtak elő a hosszú felsője alól mint kopasz csirkelábak, de mellkasából már melegség áradt, és a mellette ülő lányból is, aki még a fejét is a vállára hajtotta, így még arca is olyan közel volt Liliéhez, hogy szabályosan hősugárzónak hatott.
A szőke pedig csak ült ott, mint ék a deszkák közt, és gondolatai szokatlan ösvényekre vezérelték. Olyasmit érzett, amit eddig nemigen, pláne nem egy barátnője társaságában. Pedig nem egyszerűen a másik közelsége váltotta ki ezt belőle, hiszen nem volt ő különösebben visszahúzódó, emberkerülő típus, sőt. Talán éppen emiatt esett olyan nehezére rájönnie, hogy mi is ütött belé, mert még nem tapasztalta ezt, és nem is számított rá. Legalábbis nem így.
Nem volt ő annyira kicsi meg annyira talán éretlen se (bár jobbára erre rácáfolt), hogy ne tudja, hogy a legtöbb emberben az érzelmi és testi vágyódás előbb-utóbb kialakul, és többé nem úgy fog a csókolózásra, vagy egyszerűen csak a másik megszeretgetésére asszociálni, hogy "fúj", sőt, része akar majd lenni mindennek. Kicsit későn érő típus volt, az igaz, de már kezdte érzékelni, hogy csinos, helyes, kedves, izgalmas emberek veszik körül, és alkalomadtán még tetszett is neki egyik-másikban ez-az.
De ami most megtalálta, vagyis ami már egy ideje jelen volt, csak végre be is mutatkozott Lilinek, az ennél sokkal több volt, és szabályosan letaglózta. Az érzelmek olyan skáláját élte meg egyszerre, amivel nem tudott mit kezdeni. Boldog legyen, vagy kíváncsi? Riadt? Esetleg aggódó?
Sári pedig nyilvánvalóan észrevette, hogy valami nincs rendben Lilkóval, vagy legalábbis a szokottól merőben eltérően viselkedik, és Lili biztos volt benne, hogy a szavakkal, amik kiszaladtak a száján, végképp elérte, hogy a másik lány bolondnak nézze őt.
De Sári csak nevetett egy nagyot, gyönyörű mosolya egy pillanatra elfeledtette Lilivel, hogyan is volt az a levegővétel nevű dolog, és mikor végül válaszolt, a szőke csak megrázta a fejét. Nem, nem ezt akarta mondani. Tudta, hogy mennyire bénán néznek ki épp mindketten, de ő nem arra gondolt, hogy milyen jól áll az ázott haja, vagy milyen szépen elmosta az eső a sminkjét Sárinak.
Mindenesetre mielőtt bármit mondhatott volna még Lili, Sári megölelgette, és azt mondta, szereti, amitől Lilin ismét áthajtott egy érzelemvasút. Boldogan belevigyorgott Sári nedves fürtjeibe, és úgy bújt a nyakába, mintha el akarna ott bújni. És kedve lett volna még néhány percig így összeborulva lenni vele, és nem csak azért, mert olyan jól esett testének melege, mely így még sokkal jobban átmelengette őt.
Ha rajta múlott volna csak, nem is engedi még el jó darabig.
- Azt hiszem, belédszerettem.
Csak suttogta, de nem annyira halkan, hogy ne lehetett volna hallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Érezte már egy ideje, hogy Sári valami olyasmit vált ki belőle, amit nem igazán érzett még, nem tudott hovatenni, és most, hogy végre ráébredt, mi is az, egyszerre nem értette, miért tarthatott ilyen sokáig valóban megértenie, hogy nem egyszerűen szereti őt, hanem szerelmes belé.
Vagyis hát jobban belegondolva nem volt olyan felfoghatatlan a dolog. Hiszen ha valami mostanáig kimaradt az ember életéből, azt nem régi ismerősként köszönti. Főleg nem úgy, ha olyasvalaki felől érkezik, akire nem számít. Mert hát tudta ő, hogy a legtöbb szerelmespárt egy nő és egy férfi alkotja, neki is volt anyja, apja, a barátainak is ugyancsak, és bár tudott róla, hogy lehet ezt másként is, neki eszébe se jutott volna, hogy lányként egy lány lesz az, aki úgy fogja megdobogtatni a szívét, hogy a lelke is belerezonál. Azért se volt értelme a dolognak, mert eddig több fiú mellett is érezte, hogy milyen helyes srác, még ha nem is akart tőle úgy igazán semmit. De a figyelmüket élvezte, jól esett neki, és akkor most mégis miért Sári az, akinek a fülébe suttogja, hogy szereti? És nem is akárhogyan. Talán megbolondult? Valaki szerelmi bájitalt itatott vele viccből?
De nem, ez túl régóta tartó, érlelődő érzés volt, és már azt is tudta, hogy abban a percben fakadt, mikor először meglátta a lányt a színpadon. Nem gondolta, hogy a lányok iránt vonzódna. Sári iránt vonzódott.
És ez olyan erős érzés volt, amit nem bírt elviselni magában, ki kellet mondja, ki kellett fejezze, mert ha nem teszi, talán kipukkad tőle, vagy valami még borzalmasabb. Fogalma sem volt, de mivel kimondta, nem is fog kiderülni már. Kimondta.
És ekkor mintha valaki pofán vágta volna, úgy csattant fülében Sári válasza rá. A lány eltolta őt magától, és olyan hitetlenkedve bámult rá, mintha csak azt közölte volna vele, hogy az igazgató engedélyezte a hétvégi kiruccanást a Marsra.
Lili pedig kinyitotta a száját, hogy szóljon, de csak nyelt egyet, torkában dobogó szíve azonban nem csúszott lejjebb. Nem, dehogy viccelt! Miért viccelne? Mármint persze, tök mókás csaj ő, biztos, de nem kacarászott közben, pedig Sári látszólag pontosan ennek jelét kereste arcán. Hogy csak ugratja. Biztos április elseje van, csak a naptár téved, vagy ilyesmi.
Annyira elképedve, és tehetetlenül nézett vissza rá az eridonos lány, hogy a szőke csak nyitogatni tudta száját néhány pillanatig, mint a hal, mintha próbálna kinyögni valamit, csak nincs hozzá elegendő oxigénje. És aztán Sári is próbált valamit mondani, de próbálkozása láthatóan neki is kudarcba fulladt.
És ekkor Lili anélkül, hogy felfogta volna, mit csinál, vagy egyáltalán bármi fogalma lett volna róla, hogyan is kellene csinálnia amit csinál, előredőlt, és szemét behunyva ajkait Sáriéhoz nyomta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem mintha Lili az a fajta lány lett volna, aki naphosszat ábrándozik arról, hogy majd milyen romantikus lesz az első csókja, vagy hogy milyen tökéletes lesz az első alkalom.. bármiből is, ami egy párkapcsolatot, vagy annak kezdetét övezné, de azért erre egyáltalán nem számított. Nem tervezte el, nem voltak idilli elképzelései sem, de valahogy nem gondolta volna, hogy bőrig ázva, egy csónakház padlóján kuporogva fog először csókolózni valakivel. Az sem érte kevésbé váratlanul, hogy egy lánnyal. Pedig ő kezdeményezte az egészet!
De amennyire ideje maradt felfogni, mit is csinál, úgy érezte, ezt kell tennie. A szíve súgta, és ő gondolkodás nélkül, egy pillanatnyi kétség, vagy ellenérzés nélkül megtette. Ajkaik összeértek, és hiába először próbálta, kicsit esetlenül ugyan, de ösztönösen csókolta meg Sárit, aki.. visszacsókolt!
Nem húzódott el tőle, ajkaik néhány másodpercen át ismerkedtek egymással, és Lili lelke mintha szárnyra kapva triplaszaltót vetett volna. Azt kívánta, bár még nagyon sokáig tartana ez a pillanat, és mikor végetért, szinte olyan érzése támadt, mintha a levegőtől fosztották volna meg. Kinyitotta szemét, és kicsit, mint aki azt se tudja hol van, értetlenül nézett Sárira vissza. Nem értette meg azonnal, miért lát szomorúságot a lány arcán.
- De.. de hát miért? Szerintem nagyon is jól megy - felelte kissé reszelős hangon. Kiszáradt a szája.
- Te biztos nem először csináltad. Én igen. - Szokatlanul szégyenlősen lesütve szemét mosolyogta meg a padlót, és mikor meglátta Sári kezét kereső ujjait, ő is nyúlt felé, összekulcsolva mancsaikat. Felpillantott a lányra, és valami rettenetes érzés kezdett el benne szép lassan felszínre bugyogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Sok mindent imádott csinálni Lili, és azonnal tudta, hogy a csókolózás is egy lesz a kedvenc társas elfoglaltságai közt, amit boldogan űz, de valahogy nyomban érezte Sári szavain, hogy most ennek nem lesz folytatása. Pedig az első szavai megdobogtatták kis szívét. Azt mondta, ügyes volt.
De nem maradt túl sok ideje ebben az átmeneti, bizonytalan de mégis boldog, értetlen, de egy bizonyos dolgot mégis biztosan tudva levőként kezelt helyzetben. Az eridonos következő szavai ugyanis szabályosan gyomorszájon rúgták, és úgy érezte, ismét elázott, csak ezúttal a szégyen és a szomorúság esőjében.
Egy név, ami gyakorlatilag tudata falába préselődött, annak ellenére, hogy fogalma sem volt róla, kihez tartozik, és a tény, hogy Sári már őt választotta. Ennyi, semmi több nem kellett, hogy Lili arca megremegjen, és mintha csak egy csapot nyitottak volna meg, szeme könnybe lábadt, és sós patakok csordultak végig arca mindkét felén.
Néhány pillanattal korábban még madarat lehetett volna fogatni vele, ha épp nem zuhogott volna odakint, most pedig megsemmisülten ült Sári kezét szorongatva, és Lilinek fogalma sem volt róla, mit kellene mondania. Tudta jól, hogy nem ő a családban a legokosabb, sőt, még mindig jó eséllyel indult a legkevésbé okos Süveges díjáért, de ilyen hihetetlenül ostobának még sohasem érezte magát.
- B-bocsi - mondta végül remegő hangon. - Olyan hülye vagyok! Hát persze, hogy van valakid.. nem tudom, mit gondoltam! Sose.. én nem is..
Kirántotta kezét a másik lányéból, és úgy pattant fel, hogy meg is szédült egy pillanatra.
Az ajtó felé lépkedett, majd kinyitotta azt. Még mindig esett, bár már nem annyira, mint mikor berontottak ide. Nem érdekelte, hogy újra el fog ázni, muszáj volt elrohannia, mert néhány pillanat választotta el attól, hogy bőgni kezdjen, és nem szerette volna azt Sári szeme láttára csinálni.
Vissza szeretett volna nézni, de nem tette. Mielőtt az eridonos mondhatott, vagy tehetett volna bármit, Lili kiszaladt a zivatarba, mely jótékonyan elmosta záporozó könnyeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nagyon megörült a szülinapi meghívónak Lili, mikor kézhez kapta. Ugyan fogalma sem volt arról, hogy ki küldte, de ez abszolúte semmit nem számított, sőt, talán még akkor sem zavartatta volna magát, ha az ünnepelt neve se mond neki semmit. Azonban utóbbit, ha nem is túl régóta, de egész közelről ismerte már, és nagyon meg is kedvelte, ami azt illeti. Persze ő könnyen, és nagyon meg tudott szeretni bárkit, de voltak, akik némi előnnyel indultak, és ez az illető sem volt kivétel. Ezért is érezte Lilkó, hogy bár könnyen lehet, hogy több olyan arc lesz, akit maximum futtában látott, mintsem beszélt volna hozzájuk, neki bizony ott a helye.
Már messziről ki is szúrta a gyülekező tömeget, és ebben sokat segített a tény, hogy épp a levegőben volt. Seprűn, merthogy magától nem tudott repülni, és madárrá sem tudott változni, mint egyesek. Hogy ő mennyire irigyelte azokat, akik tudnak ilyet! Na de nem volt ő elégedetlen azzal sem, hogy egy háztartási takarító eszköz felrepíti húsz méter magasba, és így könnyedén a jól megrakodott asztalok és a körülöttük gyülekező emberek fölé reppenhetett. Mikor aztán kiszúrt párat, akik közt felismerte az ünnepeltet is, gyorsan ereszkedni kezdett, és le is huppant, éppen mögöttük. Egyelőre nem törődött azzal, hogy levegye a seprű végére szigetelőszalagozott cipősdobozt, amiben némi cukorka és csoki volt a készletéből elcsenve, na meg a settében becsomagolt ajándék, hanem rögtön megrohamozta Marinát. Hátulról, mert hát ha már szülinapja van, legyen kimaxolva rendesen a meglepetés-faktor. Jól rácsimpaszkodva megölelgette, és közben a fülébe sivított:
- Boldog Karácsooonyt! - Néha összekeverte a dolgokat, mivel neki Szentestére esett a nagy nap, de többnyire szándékosnak vélték az emberek a nyelvbotlást, elvégre Lilitől nem állt távol, hogy hülyeségeket beszéljen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mindenféle tekintetben jól jött Lilinek, amit az elmúlt hetekben csinált. Miután kerülte egy ideig, végre úgy-ahogy megbeszélték Lucas-szal, hogy ők barátok, és ennek megfelelően úgy is viselkednek egymás társaságában. Legalábbis a szőke úgy gondolta, hogy ezt sikeresen tisztázták, és ő így is állt a kérdéshez. Ez végre felszabadította kissé, megengedte neki, hogy bűntudat nélkül a srác közelében legyen, és arra fókuszáljon, amire amúgy is akart: hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól van.
Még mindig rettenetesen felzaklatta az eset a kviddicspályánál, és nem akarta, hogy a navinés újra olyan reményvesztett, elkeseredett állapotba kerüljön. Nem hagyhatta, hogy elengedje magát, ki kellett hevernie Olívia elvesztését, mert nem nagyon volt más lehetősége. Vagy az, vagy a hülyére részegedés, amit Lili kicsit sem preferált.
Így hát, bár Lucas próbált melankóliába süppedni, elzárkózni és csak szomorkodni a szobájában, Lili a nyakára járt, és a legkülönfélébb módokon lekötötte őt. Vagy hát, azért nem a legkülönfélébbeken. De egyike volt ezeknek a edzés. Futás, meg tornagyakorlatok. És ez volt az, ami Lilkónak is jól jött, mert bár ő ritkán lustálkodott, többnyire mindenhova minimum szökellve érkezett, annyira jó kondiban mégsem volt, hiába a kissé rendszertelen akrobatikázás. Így jobban felkészíthette magát a seprűgyakorlatokra is, szóval mindenképp csak profitált a jelenlegi helyzetből.
Aztán a tó közelébe érve a srác bedobta a törölközőt (na nem a tóba, és nem is egy igazit, csak képletesen), így Lili is kénytelen volt lefékezni, és térdére támaszkodva kifújni magát.
- Ne.. ne mondd már..! - nézett a földön heverőre.
Csípőre tette kezeit, és kihúzta magát, majd nyújtott egyet hátra, és egyet-egyet oldalra. Egy olyan szett volt rajta, amit a seprűn állva is viselni szokott: sötétkék leggings, ujjatlan, fehér toppal, ami fölött volt egy vékony tréning dzseki is, amin sok kis unikornis tekergett egymás felé.
- Hogy-hogy mire? Hát a kockahasra! Vaaagy a kockahátra. Esetleg kockafej lennél? - vigyorgott Lilkó a srácra lelkesen. Azt mégse mondhatta, hogy arra, hogy ne legyen ideje önmagát sajnáltatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szó sem lehetett arról, hogy feladja, ezt Lili úgy engedte el füle mellett, mintha csak valami őt megrendszabályozó kísérlet lett volna, vagy javaslat a nővérétől, hogy figyeljen jobban oda az órákon, és készüljön fel rendesen a tesztekre. De egy szusszanásnyi pihenő belefért, úgyhogy hagyha, hogy Lucas elterüljön és kifújja magát. Ő addig is nyújtott, mert saját sportja révén megtanulta, hogy milyen fontos részét képzni ez a testedzésnek.
Egy kicsit ciki volt a navinésre nézve, hogy Lili mennyivel jobban bírja a kiképzést, de persze a lánynak nem jutott eszébe ezzel cukkolni őt, és csak egy sanda pillantást vetett a mutogatott hasfalra, amivel valóban nem volt igazából semmi baj, de az is tény volt, hogy lehetett volna még ott pumpálni az izmokon bőven. Felmerült benne, hogy odalép hozzá, hogy lecsekkolja, mennyire kemény, de aztán mielőtt még ezt jobban eltervezhette volna, a srác a karjáért nyúlt, és lerántotta maga mellé. Lili ugyan terpeszben állt, és úgy-ahogy stabilan, Lucas többet nyomott nála, és a teljes súlyával képes volt őt húzni, így nem sok esélye volt elkerülni, hogy a füvön kössön ki.
- Héé..! - adott hangot ellenvetésének, de hiába, addigra a hátán feküdt, és fölötte ott figyelt Lucas, lefogva mindkét csuklóját. - Nem ér, nem vagyunk egy súlycsoportban!
Más valószínűleg beletérdelt volna ott, ahol a legjobban fáj egy fiúnak, Lili azonban nem akarta bántani.. nagyon. Ezért csak egyik lábát rákulcsolta a másik derekára, és azzal a lendülettel lökte is meg, remélhetőleg oldalra, le magáról. Ha nem sikerült még eléggé stabil pozíciót felvennie a navinésnek, a gyors reakció talán elérte, amit a szőke szeretett volna vele. Ha nem, akkor pedig felhúzza lábát maga és Lucas közé, és úgy próbálja meg eltaszítani magától. Ha pedig egyik se jön be, marad a tehetetlen nyöszörgés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szemtelenkedett ez a Lucas, de ez nem volt újdonság Lili számára, gyakorlottan öltött nyelvet felé, aminek pedig már ő szokhatta meg a látványát, ám szerencsére úgy tűnt, hogy a mozdulattal, amivel kibillentette, sikerült meglepnie.
Nem akart ő bírkózni, azt se tudta, hogy kell azt, csak ösztönösen csavarta meg fordította lábait úgy, hogy legyűrje a fölé tornyosulót, és épp úgy meglepődött sikerén, mint a srác. Persze magában biztosan azzal simogatta meg egóját, hogy hagyta magát, de ezt Lili nem hallotta ki, csak győzelme elismerését.
- Tudom - vigyorgott büszkén, és már pattant is volna fel, de aztán megérezte magán a másik pillantását, és kíváncsian felé pislantott.
Egy pillanatig csak emésztette a hallottakat, aztán ismét elvigyorodott, bár ez már inkább volt szégyenlős, hálás mosoly, és örömének jól érzékelhető megjelenése, amiért Lucas nem csak valami hajcsárt látott benne, hanem tudatában volt annak, hogy a lány csak jót akar neki.
- Nekem is kellett a testmozgás, szóval szívesen - felelte könnyedén. - De a pizza nem a hátra megy? Tudod, van a sörhas, meg a pizzahát - tűnődött el, mert bizony nem tudta, hogy ez csak egy szójáték és poén.
Ugyan csak a hasát sikerült csekkolnia, a seggét még nem, de így fekve nem is tűnt kivitelezhetőnek a művelet, pedig komolyan eltervezte, hogy megnézi, hajcsárkodása arról is gondoskodott-e, vagy még guggoltatnia kell párat Lucast. Azonban erről kicsit meg is feledkezett, ahogy megérezte, hogy egy fűszállal piszkálja orrát a másik.
- Mi? Most? - kérdezett vissza nevetve. - Nincs is rajtam smink, a hajam is csak praktikus így, nem szép - bökött fejére, melyre szőke fürtjei befonva, és tarkóján összefogva simultak. Így nem lógott folyton az arcába, és utána egész szép göndör is volt egy darabig, ha kibontotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Érezte magán Lucas tekintetét végigfutni, egy kicsit meg is borzongott, mintha pillantása nyomán egy jégkrémet is végighúzott volna szabad bőrfelületein, de aztán csak megforgatta szemeit.
- Kellett, hogy ne ragadjanak le az izmaim, vagy mi. Ha seprűre szállok, nem jó, ha egy mozdulat közben becsípődik valami, vagy meghúzódik egy másik valami - magyarázta, jól kihallható hozzá nem értéssel. Tudta, hogy jó, ha megmozgatja magát, mert a sport, amit űz, még ha csak hobbi szinten is, veszélyes lehet, ha felkészületlenül próbálkozik. Így hát ő is hálás volt Lucasnak, hogy okot szolgáltatott, hogy ne sunnyogja el mindezt.
- Mii? Komolyan? De miért épp Pizza Hát? Miért nem Pizza Fej? Vagy Pizza Váll? Bár a leglogikusabb a Pizza Has lenne, az is há betűs, és oda megy a kaja is, szóval miért nem az? - morfondírozott.
Azt se teljesen értette, hogy jött most Lucasnak, hogy ilyet mondjon neki, de itt legalább nem hallott félre semmit, és még azt is tudta, miről van szó, és csak a srác értetlenkedett.
- Azért, hogy ne zavarjon futás, meg nyújtás közben - magyarázta, és pillantása a navinés kezére tévedt. - Neked nincs sok hajad, szóval nem értheted, de tud ám zavarni.
Bólogatott is nagy okosan, aztán meg csak meresztette barnáit a felkecmergőre, hogy mire is készülhet. A felsőjét már ledobta, mire pisloghatott volna Lili.
- Dehogy megyek! - rázta meg fejét, és amint a srác beugrott a vízbe, ő is felállt, és kisétált a stégre, megnézni, hol bukkan fel ez a nagyon nem normális.
- Nem hideeeg? - kiabálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Csengétől lestem el - felelte a kérdésre, gondosan túllendülve azon a tényen, hogy a srác valamikor megleste őt gyakorlás közben, úgy, hogy nem is szólt. - Még elsőben megmutatta a seprűjét, és annyira tetszett, hogy muszáj volt kipróbálnom a sportot is, amit űzni kell vele.
Teljesen logikus volt, és ennek köszönhette a Laylával is való ismerettségét, barátságát is. Emiatt is hálás volt szőke szobatársának. Sok mindenért lehetett, és ennek megfelelően nagyon is szerette őt. Persze nem csak emiatt, amúgy is imádnivaló volt.
De nem különben Lucas, csak ne lett volna közben ekkora hülye majom néha. viszont most jót nevetett Lili poénján, aki nem is igazán poénnak szánta elmélkedését, de a végére már ő is együtt nevetett a másikkal.
- Én csak kókuszolajat szoktam találni a konyhában - rántotta meg vállát. - Meg napolajat, ha nyáron strandolunk. Elég könnyen le tudok égni.
Lucas azonban nem félt ettől, vetkőzött és csobbant, Lili meg csak vigyorogva nézte őt kintről. Igazából nagyon is volt kedve hozzá, a vizet mindig és mindenkor imádta, csak nem volt alkalomhoz öltözve, és megfázni sem szeretett volna. Az sokat ront az orra nedvességtartalmán, és már úgy megszokta, hogy nem kell mindenhova százas zsepivel mennie. De ha Lucas nem hazudott, talán nem volt olyan vészes.
- Megnövesztheted, ha akarod - felelte még az előbbi kérdésére a másiknak, és fejét oldalra döntve próbálta elképzelni egy térdig érő frizurával őt. - Én meg majd befonom neked, mert tutira eleged lesz belőle folyton.
Ezen aztán jót kuncogott, és miközben levette a tréning felsőt, és félretette, leült a stég szélére, és belógatta lábait a vízbe. A cipőit, meg zokniját már a deszkákon sétálva lerúgta magáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Valóban sok barátja volt. Könnyen barátkozott, és még könnyebben kedvelt meg másokat, főleg, ha azok olyan tündérek/kedvesek/lazák/menők/izgalmasak voltak, mint akikért Lili úgy odavolt. Úgyhogy nevetve bólogatott válaszként, hogy aztán még jobbat kacarásszon Lucas következő kérdésén.
- Neem, azt nem ott tartjuk, ott csak a kókuszolaj van - rázta a fejét, és nagyon mulatságosnak találta, hogy a srác így félreértette őt. Persze hülyén fogalmazott, kicsit összemosta a gondolatait, ami megesett, de az se volt kizárt, hogy a másik direkt csinált úgy, mintha azt gondolná, hogy a napolaj is a konyhai felszerelés része.
Diskurzusukat már úgy folytatták, hogy a navinés a vízből bukkant elő, míg Lili a stégre ült le figyelni elázott fejét, és azon elmélkedni, hogy festene most, ha hosszabb lenne a haja. Lehet kénytelen lenne kicsavarni, vagy ilyen sellős eleganciával hátradobni.
- Olyan ünneprontó vagy - vágott durcás arcot az elutasításra. Pedig ő tök szívesen befonná neki.
Viszont nem sok ideje maradt azon szomorkodni, hogy Lucas nem engedné befonni a haját neki, ugyanis a srác odaúszott hozzá, és meg sem várva a választ kérdésére, hogy nem akarna-e Lili csatlakozni hozzá a vízben, megragadta a lány lábát, és megrántotta.
Hiába nem lehet a vízből túl nagy erőt kifejteni, a szőke nem volt épp nehézsúlyú, és nem is számított ilyenféle támadásra (a kis naív), de Lucas sem igazán gondolhatta át, mit is csinál, mert bár sikerült magára rántania a lányt, az reflexből képen is rúgta őt, és mivel alsó fele érkezett először a vízbe, a többi még nem távolodott el eléggé a stégtől, és feje koppant is egy nagyot a fán, mielőtt a habok elnyelték volna szerencsétlent a következő pillanatban.
Felbukott a felszínre, köhécselve, és egyik kezét a tarkójára szorítva, míg a másikkal a vizet kezdte pacsálni Lucasra.
- Te. Nagyon. Hülye. Majom! - minden szót egy újabb fröcskölés követett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Valóban imádta a vizet, na nem meginni, hanem úszni, pacsálni, vagy egyszerűen csak benne lenni. Megölelni a hullámokat, lemerülni a mélybe, feltörni, mint valami delfin, vagy akár csak belelógatni a lábát, mint most.
Nem mintha az tartotta volna vissza a csobbanástól, hogy majd vizes lesz a ruhája, de még azért annyira nagyon jó idő nem volt, és a faházas eset óta nem jutott eszébe, hogy utána nézzen, hogyan is kell megszárítani varázslattal, ami elázott. Valahogy minden eszébe jutott arról a napról, csak az nem, hogy azzal indult az egész, hogy balga módon nem hogy megszárította, de még jobban eláztatta Lucast, aki így saaajnos vetkőzni kényszerült. Ami azután történt, már történelem.
De ettől függetlenül nem az zavarta, hogy vizes lett, hanem az, hogy akkorát koppant a kobakja a stég szélén, hogy még a nyaka is megreccsent. Rettentően sajgott, és ha nem lett volna mindene is csurom víz, talán még látszott is volna, hogy könnyek szöknek a szemébe, miközben a rajta nevető srácot fröcsköli. Láthatóan nem tűnt fel neki, hogy miért is van már megint hülye majomnak titulálva, ami könnyen lehet, hogy azért lehetett, mert az akcióját ő sem úszta meg fájdalom nélkül. Az orrát szorongatva araszolt közelebb a szőkéhez, aki abbahagyva a pacsálást már inkább arra használta szabad kezét, hogy a fenntartsa magát a vízfelszínen.
A kérdést hallva aztán szúrós pillantást küldött a navinés felé, és ismét kidugta nyelvét.
- A vizet imádom, de ezt a puklit a fejemen nem annyira - mondta, és kitapintotta a fájó duzzanatot haja alatt. Felszisszent, és inkább nem piszkálta tovább. Azt inkább a srácnak tartogatta.
- Remélem tudod, hogy most már nem csak, hogy befonom majd a hajad, de ki is sminkellek mellé. Gyakorolnom kell úgyis, mert még nem vagyok túl ügyes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem volt rossz a vízben, az elázott ruhái ellenére sem, csak ne fájt volna a feje annyira. Most már Lucasnak is feltűnt végre, hogy Lili nem csak mókázik, és közel úszva hozzá, megvizsgálta őt. Nem mintha a szőke úgy tudta volna, hogy a srác egy fel nem fedezett gyógyító zseni, azért készséggel előrehajtotta fejét, egyik kezével megkapszkodva a stégben, hogy ne merüljön el.
Felszisszent kissé az érintésre, de valahol egyúttal örült is neki. Jól esett az odafigyelés, még ha ugyanaz a személy okozta is a bajt fél perccel korábban.
- Persze, hogy fáj! Úgy érzem, nőtt egy másik fejem a fejemen - panaszkodott a lány, és kicsit azért el is nevette magát a képtelen ötleten.
Elfogta a dejavu érzés, ahogy ott taposta a vizet Lucas társaságában. Voltak már éppen ebben a tóban, csak akkor Lilire rátekeredett a papírsárkányának kötele, és épp azon volt, hogy megfulladjon. Szerencsére megmentette őt akkor Lucas, és azóta érzett iránta valamit. És ez az érzés most is ott motoszkált benne, csak több másik mellett, amik azóta adódtak hozzá. Némelyik jó volt, némelyik kimondottan jó, míg voltak rosszabbak is.
Nem jutott eszébe semmilyen puklilohasztó varázslat, ilyen specifikus gyógyítói trükkök nem bújtak meg tarsolyában, és a kérdést hallva a srác sem volt járatosabb a témában, de azért hagyta, hogy kitámogassa őt a stégre. Visszakapszkodott rá, és fordulva egyet felült rá, úgy, ahogy azelőtt volt, mielőtt a másik berántotta volna.
Megpaskolta maga mellett a fát, ezzel invitálva Lucast, hogy odaüljön.
- El fog ez múlni magától is - mondta közben, még egyszer kitapogatva a helyet, ahol fejével ellenőrizte a stég keménységét. - Azt hiszem, hozzá van már szokva a fejem amúgy is az ütődésekhez. Meg úgy mindenem is - nevetgélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A fájdalom ellenére jót kuncogott Lucas szavain a szőke, és el is képzelte, hogy tarkójából kiáll egy másik, apró Lili-fej, és bőg, mint egy mandragóra. Volt szerencséje kifeküdni egy olyantól még elsőben, úgyhogy úgy képzelte, az ő mini-verziója is hasonlóan lehengerlő lenne. De szerencsére Lucas elmondása alapján nem adott ki magából hangot.
Kikecmergett a vízből, és bár utólag rájött, hogy nem jó ötlet, megrázta fejét.
- Nem, nincs - fintorgott. - Csak le kell kicsit üljek, és jól leszek.
Aranyos volt, hogy így odafigyelt rá, meg aggódott érte, ezért is kínálta fel neki a helyet maga mellett. Igaz, hogy ő okozta első körben magát a sérülést is, de mint tudjuk, a szöszinek nem volt erőssége a haragtartás.
- Persze, te se lehetsz magatól ennyire ütődött - bólogatott vigyorogva. Ezt megint megbánta, már a bólogatást, de a cukkolást cseppet sem. Megérdemelte Lucas is a "törődést".
Felült mellé a stégre, és így már együtt lógatták a lábukat a vízbe. Így, kint belőle, a csurom víz, testére tapadó ruháiban már kicsit kezdett is fázni Lilkó, pálcája viszont a félredobott, cippzárós felsőben volt. El is kezdte tekintetével megkeresni, de közben Lucas tovább magyarázott, és Lilinek megint nevetnie kellett.
- Kösz szépen! Úgy könnyű megmentőnek lenni, ha előtte te magad sodorsz bajba! - lökte meg finoman vállával a másikat.
Aztán ahogy a srác az arcát fürkészte, valahogy Lili tekintete is a navinésen ragadt, figyelte őt, kis rezdüléseit, és próbálta eldönteni, vajon mi baja lehet a hajfonataival. Láthatóan nagyon szerette volna őket kibontva látni, és persze abban is volt némi igazság, amit felhozott.
- Jó, ez igaz. Gondolom most már úgyse fogunk tovább edzeni - rántotta meg vállait, majd elkezdte kibontani az egyik fonatot, ám aztán észlelte, hogy Lucasnak valami más is eszébe jutott.
Mielőtt bármit reagálhatott volna, ajkaik összeértek, és ő gondolkodás nélkül csókolt vissza, egy pillanatra megfeledkezve mindenről. De csak egy pillanatra.
- Mit művelsz? - kérdezte halkan, néhány centire elhúzódva, barnáit Lucas tekintetébe fúrva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Lilit aztán nem kellett győzködni, készséggel elhitte Lucasnak, hogy magától ennyire ütődött, de bizonyára nem segített az sem, ha hébe-hóba beverte a fejét. Szerencsére a kviddicspályánál Lili megmentette egy komolyabb csattanástól, de a többiért nem vállalt felelősséget.
Ám úgy tűnt, mintha a srác Lili baleseteiért kész lett volna erre, de persze csak poénkodott, legalábbis a lánynak úgy tűnt. Meg aztán csak nem ő tekerte rá valami varázslattal azt a papírsárkányt sem.
- Ha ez igaz, lehet mégse kéne a hősömnek tekintselek - játszotta el a töprengőt, valahogy visszafojtva egy újabb vigyort. - Mindjárt kiderül, hogy az életemre próbálsz törni.
Az előbbi próbálkozása legalábbis ennek is beillett volna, de persze az aggodalma jóval valódibbnak tűnt, mint amit most játszott el, szóval Lili nem félt ettől igazándiból.
Annál inkább különösebb volt a folytatás, bár igazából annak se kellett volna meglepnie. Már nem először keveredtek egymáshoz igencsak közel, és nagyon úgy tűnt, hogy Lucas meg se próbálja magát távol tartani tőle. Pedig elvileg megbeszélték, hogy csak barátok, és az elmúlt időszakban, amíg Lili rendszeresen a nyakára járt, úgy tűnt, tudják is tartani magukat ehhez. De lehet, túlságosan is közel kerültek a másikhoz. Megint.
De Lili még mindig úgy érezte, hogy Lucas nem ugyanazért csókolja meg, amiért ő viszonozta azt.
- Nem ez a lényeg - mondta, és a nagyképűsködő válasz elég volt, hogy elfordítsa arcát a másikétól. - Minek csináltad? Az ajkaidat azzal is tudod edzeni, ha sokat beszélsz. Vagy rágsz. Ehetünk valamit, vagy elmehetünk fagyizni. Mondjuk az a nyelvet edzi.
Nem tudta, minek beszél össze-vissza, de alighanem azért, hogy oldja a helyzetet. Kezeivel megdörzsölte csupasz, libabőrös karjait, hogy melengesse őket kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ő tényleg igazán megpróbálta. Csak barátoknak lenni. De Lucas egyáltalán nem könnyítette ezt meg neki, pedig már eleve nem volt egyszerű. Mert hiába is nyomta el a vágyait, az érzései iránta ott maradtak, és pontosan ezek miatt törődött vele annyit mostanában. Nem akarta olyan állapotban látni újra, mint mikor a navinés eltökélte, hogy szétveri terelő ütővel az egyik póznát, hátha azzal az egész sportágat lezúzza és tönkreteszi. Persze erre semmi esélye nem volt, ahogy a karikákat az égbe emelő oszlopokban sem tudott látható károkat okozni. Csak magában sikerült majdnem.
De ezen úgy tűnt, sikerült túllendülnie, és újra jókedvű volt, Lili pedig már lehet csak azért nyüstölte továbbra is, mert így vele lóghatott. És a srác is élvezte láthatóan a társaságát, szóval elvileg nem volt abban semmi rossz, ha csókolóznak. Kivéve persze, hogy abban maradtak, hogy nem teszik. Nem mintha minden fogadott szót kötelező érvényűen be kellene tartani, de a lánynak jó oka volt nem hagyni a dolgokat eszkalálódni. És az csak az egyik volt, hogy továbbra is túl sok érzés kavargott benne, nem is egy emberrel kapcsolatban, de ott volt az is, hogy nemrég Lucas szíve még egyértelműen másért dobogott, és nem tudott róla Lili, hogy ez változott volna azóta.
Zavarában csacsogni kezdett, amit normális állapotában is gyakran művelt, csak most még jobban hadart, mint olyankor.
- Miért vagyok lelombozó? Nem ártanék én a fáknak, majd jön az ősz, és maguktól lelombozódnak. Én csak.. nem értelek, jó? Szóval de, magyarázd meg!
Felállt ő is, és továbbra is magába kapaszkodva, dörzsölgetve karjait lépdelt Lucas után. Most komolyan megsértődött? Miért? Mert fagyizni akar? Jó, persze előbb meg kéne szárítkozni, mert így is kinéz neki egy megfázás, de aztán ő tényleg benne lett volna bármi más programban is.
- Legalább téged hagy értselek már meg. Azt hittem, megbeszéltük ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem volt szándékában felbosszantani Lucast, de valahogy úgy tűnt, mégis sikerült. Lili pedig aztán tökre megértette őt, sokkal egyszerűbb lett volna mindenről megfeledkezve elheveredni a füvön, de akármennyire is szeretett ő is a pillanatnak élni, épp ezzel a sráccal itt előtte már megtapasztalta, hogy vannak itt közvetkezmény nevezetű dolgok is, amikkel számolni kell. Márpedig nem tudott nem gondolni arra, hogy a srác csak összetöri a szívét, mert amint Olívia megmozdítja a kisujját, már szalad is hozzá vissza. Még nem volt rajta túl, és amíg ez így van, mit is művelnek ők?
Mondjuk sértegetik egymást. Legalábbis a srác, miközben a pálcája után matatott, holdkórosnak titulálta a szőkét, aki csak pislogott rá. Tudta, hogy ezt rossz néven kell vegye, csak hát fogalma sem volt, mit jelent a kifejezés. Így aztán nem sikerült eléggé hitelesre a durcás pofija.
- Nem, nem tudtam. Nappal van, látod? - bökött az égre, és jól bele is bámult a fényes égitestbe, és talán ettől, talán attól, hogy még mindig csurom víz volt, tüsszentett is egyet.
Lucas közben felegyenesedett és közelebb lépve hozzá folytatta kifakadását, egészen belehevülve abba, és teljesen beléfojtva a szót Lilibe, aki hiába akart regálni, csak tátogott, mint a hal, és tekintetét vadul járatta az érzelmeitől túrcsorduló srác arcán.
Pedig simán felvetette volna, hogy nem akar ő magolni, a gyöngyfűzéshez is béna, de tudta, hogy nem ez itt a lényeg. Lucas is tudta, de hogy biztosan egyértelművé tegye Lili számára is, hogy mire gondol, engedve ösztöneinek csókolta újból meg.
A lány pedig el akart húzódni, de nem tette. Ki akart bontakozni belőle, de nem tette. Nem akart visszacsókolni, de mégis megtette. És ahogy a srác magához vonta, ő úgy kapaszkodott belé, és még nyelvét is hagyta kissé megvadulni.
- De.. a barátok nem csinálnak ilyet.. ugye? - kérdezte, mikor egy pillanatra levegőhöz jutott. Biztosra kellett tudnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egészen meglepő gyorsasággal változott át az indulat, és harag, ami Lucas irányából érkezett, valami egészen mássá: szenvedéllyé. Csókjuk talán épp ezen változástól, az érzések és vágyak ütköztetésétől lett olyan, amilyen. És a józan észt ismét mellékvágányra helyező pillanatoknak Lili épp úgy képtelen volt ellenállni, mint korábban. Pedig ott motoszkált még benne valahol a gondolat, hogy miért is kéne visszafognia magát, és egyúttal erre bíztatnia a navinést is, de mindhiába.
Lucas vágyott rá, és ha szavai ezt nem is bizonyíotték eléggé, tettei igen, és Lili hajlott rá, hogy higgyen neki. Mert hinni akart.
- És akkor én most.. a barátod vagyok extrával, vagy.. nem is vagyok az? - Kicsit összezavarodott ezen (is), de már nem is elmélkedett tovább a kérdésen, mert csakhamar vízszintesben találta magát. Lucas a fűre fektette, és fölé kerekedett, a szőke pedig izgatottan kapkodott levegő után. Hogy ne kiabáljon? Miért, mégis mire készült?
Csak pislogott, majd sóhajtott, ahogy a srác következő csókjai már nyakát illették. A vágyak egészen felperzselték belülről, már nem is fázott, és talán ezért, talán mert fel sem fogta igazán, mi történik, hagyta, hogy Lucas lehámozza róla az elázott ruháit. Nem bánta, a fű kellemesen csiklandozta csupasz bőrét, de figyelme amúgy nem is erre öszpontosult, hanem arra, amit Lucas csinált. Vándorútra indult lefelé, és mikor célhoz ért, a szőke már csak hátravetette fejét, és próbált nem gondolni arra, hogy bármikor erre járhat akárki is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Percekig csak pillegett, örülve a megélt pillanatoknak, és egyelőre nem gondolva a továbbiakra. Még szeretett volna így maradni egy kicsit, belefeledkezni a testét melengető ölelésbe, és bár szokatlan volt tőle, de nem szólni egy szót sem.
Csak viszonozta a csókot, majd fejét visszahajtotta Lucas mellkasára. Egyelőre csak ezt az érzést akarta végtelenítettben magáénak, és nem akarta elemezni, értékelni újból azt, ami köztük van. Mert Lucas még ki is mondta, hogy nem egy lehetséges párkapcsolatként tekint rá, csupán "extraként". És bár nagyon élvezte, amit kapott tőle, szóval akár meg is elégedhetett volna mindezzel, valahogy nem tudott.
És már késő is volt, gondolatai útnak indultak, és kezdték elűzni a boldogságot lelkéből, hiába kapaszkodott még mindig belé, és egyúttal a srácba is, aki pedig nem állta meg, hogy ne szövegeljen továbbra is. Ráadásul belekérdezett abba, ami a leginkább nyomasztotta a lányt.
Hogy bánta-e? Mit mondhatna erre? Ha azt mondja nem, Lucas úgy veszi majd, hogy nem bánja, hogy alkalmi partner csupán, ha viszont elismeri, hogy bánja, hogy engedett neki, azzal hazudik.
Kuncognia kellett, de csak mert a fűszál csikizte.
- Nem tudom.. de inkább nem mondom el neki, mert még rám is haragudni fog - felelte, és aprót sóhajtott. - De most komolyan, Lucas. Mit csinálunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Válaszával Lucas nem nagyon segített, Lili kicsit el is húzta száját. Pedig amúgy nem is jutott volna most eszébe azon tűnődni, barátnője mit szólna hozzá, hogy miket művel, de a srác nem csupán felhozta, még meg sem próbálta megnyugtatni afelől, hogy nincs miért aggódnia. Mintha ő maga is elismerné, hogy hülyeséget csináltak, és még büszke is lenne rá.
Az elültetett rossz érzés ellenére azonban nem akart még kibontakozni a srác öleléséből. Akármilyen hülye majom is volt, nagyon kedvelte, és szeretett vele lenni. Épp ezért szerette volna tudni, hogy mit is csinálnak, hogy mit is érez illetve gondol Lucas ezzel az egésszel kapcsolatban. Mert nem szólhat ennyiről a kapcsolatuk, Lilkónak ez nem volt jó, nem volt kielégítő. Érzelmi oldalról legalábbis semmiképp sem.
Szóval rákérdezett, és látta a navinésen, hogy ezzel megint arra a terepre tévedt vele, amire mintha nem akaródzott volna menni. Nem tudott másra gondolni a lány, hogy azért, mert nem érez iránta semmit, még mindig Olíviát szereti, és őt csak kihasználja.
- Lóghatunk ám felöltözve is, barátokként. De neked az mintha nem menne - mondta, és tekintetét el sem vonva a másikéről figyelt.
De Lucas folytatta, és miközben felült, hogy valamit magára kapjon, mondott valamit, amivel Lili nem teljesen tudta, mit kéne kezdjen.
- És meg is tetted. Láttuk, mi lett belőle - bólintott aprót felkönyökölve. Mit akart ezzel mondani? Nem értette.