Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Csodálatos napunk van, ha azt az apró tényt nem vesszük, hogy már itt az ősz. Nekem nincs bajom az évszakkal, kifejezetten felüdítő tud lenni egy lenge szellő a hatalmas kánikulák után. Olyankor nagyon sok energiát emészt fel még az is, hogy az ember stílusos legyen, mert plusz bűbáj a hűtésre, meg hasonlók, nem nagyon éri meg a dolog.
De most remekül érzem magam, felöltözök, aztán felteszem Cocora az egyik elegáns nyakörvét, mire egy nagyon felsőbbrendű bundarázással felel nekem. Nem is értem, egy kutya hogy lehet ilyen sznob.
Minden a legnagyobb rendben is alakul, nagyon jókedvűen sétálgatunk, mikor egyszer csak valami ismeretlen illat csaphatja meg a kislány orrát. Először csak megtorpan, majd nagy szimatolásba is kezd, mielőtt nekilendülne, kitépve az ujjaim közül a pórázt. És csak szalad és szalad és szalad, ahogy az egy agárhoz illik, én meg ledermedve bámulok egy pillanatig, mielőtt utána szaladnék.
- Coco! Coco ide gyere! - szirénázom elég kétségbeesetten, de a nagy fehér még csak hátra se néz rám, csak üget tovább. - Fannika!
Semmi. Kész csőd vagyok, a kutya még csak meg sem rezzen a szólongatásomra, én meg csak sietek utána. Hát ilyen nincs!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bogi nem rég kezdte újra a tanulmányait a Bagolykőn, de már hónapok óta nyüstöl, hogy lakást szeretne a faluban. Én pedig, nagy sokára ugyan, de belementem. Ugyanakkor ragaszkodtam hozzá, hogy én keresek neki, és nem akárhol. Na meg azt is hozzátettem, hogy munkát kell keresnie stb, hogy fenn tudja tartani az említett lakást. Nekem szerencsére most kicsit lazább a beosztásom, így a faluba hoppanáltam és úgy döntöttem szét nézek, vannak-e kiadó lakások a falu "jobbik" részében.
Az idő kellemes és bár már őszül, még süt a nap, így hiába lengedez egy kissé hűvös szél, mégsem fázom. Egyik utcából a másikba sétálok, a házakat vizslatom, elemezve melyik férne bele egy diák fizetésébe. Meg-megállok egy ház, társasház előtt, jegyzetet készítek magamnak. Éppen egy érdekesnek tűnő lakás címét írom fel, amikor egy fehérség szalad el mellettem és kis híján feldönt. Alig egy másodperccel később pedig már a kétségbeesett gazdi hangját is hallani vélem.
A kutya az előttem lévő ház kapujánál áll meg, és az is hamar egyértelművé válik, mi miatt szaladt. Egy hatalmas macska ül a kerítésen, elsőre maine coonnak tűnik, de az is lehet, hogy valami kneazle keverék. Mindenesetre a macs nem zavartatja magát, feláll, a hátát fordítja az ebnek és tovább indul a kerítésen egyensúlyozva.
Látva a futó gazdit, az ebhez sietek és bár nem ismerem, megragadom a nyakörvét.
- Nyugi, pajtás. Ez csak egy macska. Van belőlük millió - mondom miközben az állat mellé térdelek és a kezem az orra elé tartom, majd ha hagyja meg is simogatom. Aztán felpillantok és egy ismerős arcot vélek felismerni a felénk siető hölgyeményben.
- Nem tudtam, hogy kutyát tartasz - mondom, még mindig határozottan tartva Cocót, vagy Fannikát, mert nem teljesen értem, hogy mi a neve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az arc-váltása nem ment olyan jól, mint tervezte, pontosabban jobban ment, feltűnőbb volt a folyamat és a végeredmény emiatt kifejezetten felkavaró lehet. Mintha valakiben kattant volna egy kapcsoló, s egy másik személyiség lépett elő. Ezen még dolgoznia kell. Most igyekszik természetesen viselkedni, ami elég nehéz, mivel nagyon természetellenes ez az egész helyzet számára, ő meg nem a legjobb színész a világon. Ujjaival beleszánt a bozontjába, hátrafésülgeti a folyton homlokába bomló tincseket. Pótcselekvés, ami a lány figyelmét talán elvonja, az övét viszont egyáltalán. Figyeli a másik reakcióját, mint eddig, s így nem marad kétség sem benne, hogy igazat beszél. A lány habozása mögött gondolkodás és nem hazugság áll, válasza bizonytalan, de realisztikus. Ezt mondta az eladó is, bár ő kevésbé biztosan, amikor néhány órával ezelőtt kikérdezte őt is. Sok vásárló fordul meg nála. A levitás lányra is csak azért emlékszik, mert ügyetlen és szemmel szokta tartani, mielőtt a fél üzletet romba döntené. Arra sajnos nem tudott választ adni, hogy vásárolt-e akkor vagy sem, volt-e nála táska vagy sem. De azt határozottan állította, hogy a diák soha nem keveredne olyan körökbe. Jó emberismerő - hangzott az enyhén öntelt, de valószínűleg megalapozott kijelentés. Tanúnak azonban édeskevés ennyivel.
Felmerül benne újra az igazságszérum gondolata, mint annyiszor szokott, de tudja, hogy azzal törvényt is sértene, meg ki is rugatná magát. Semmi értelme nem lenne. Az egyetlen alkalmazható igazságszérum az empátiája.
- Hiszek neked - közli hirtelen, néhány pillanatnyi csend után. Nem most lett meggyőzve, csak épp eszébe jutott közölni ezt a lánnyal is. Ideje is volt. - De a véleményemet nem osztja mindenki.
Megdörzsöli a homlokát, ezúttal nem szándékos figyelemelterelés. Végighúzza a tenyerét fáradt arcán, aztán leengedi az asztalra.
- Jelenleg szállítónak hisznek, egy köztes embernek, fogaskeréknek egy sokkal nagyobb gépezetben.
Ha ő őszinte, talán a lány is jobban feloldódik, s ha feloldódik, talán valami használhatót is talál benne. Kell valami fogás ezen, hogy átfordíthassa az ügyet, elterelje a nyomozási vonalat a lányról a tényleges elkövetők irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szóval adott vagyok én, aki végre boldog, hogy nem kell izzadnia, meg Coco, ez a kis aljas, aki úgy dönt, ne igyál előre a medve bőrére. Eszeveszett rohanásba kezd, hogy minél távolabb kerüljön tőlem, én meg csak sietek utána, de lássuk be... nem vagyok egy agár alkat, bármennyire is szeretném.
Szóval csak futok utána, ő meg végül lecövekel egy ház előtt, közvetlenül valaki mellett, aki éppen nagyon nézelődik. Majd kiköpöm a tüdőmet, a magassarkúban hosszútávfutás első helyét megérdemelném, de mivel nem volt itt bizottság hogy szemügyre vegye, maradok én, meg Fannika.
- Kh... Kh... Köszönöm szépen - zihálom, miközben egy diadalmas mozdulattal eltörlöm az arcomról a patakokban ömlő izzadtságot. Szemrehányó pillantást vetek a fehérre, aki csak vissza néz rám, a maga flegmaságával, majd csóvál párat a farkán.
- Nem is tartottam. Szia... - mosolyodom el szélesen az ismerős arc láttán, majd felnyalábolom a földről Coco viharvert pórázát. Még szerencse, hogy nem akadt fenn semmiben, az már mindennek a teteje lett volna. Újabb mély levegő veszek, ismét megtörölve a homlokom. - Ez elég kínos... de megmentettél, hálás vagyok érte. Mit csinálsz te itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A kutya egészen megnyugszik, a macska meg eltűnik, mintha sosem járt volna arra. Az ebnek a fejét simogatom, miközben várom a futó gazdit. Amikor végre megérkezik, mosolyogva nézek fel rá, - Igazán nincs mit - s az első mondat után, ahogy a póráz után nyúl én is felállok, még egyszer megvakarászva a kutya buksiját.
- Oh, szóval új családtag? - pillantok rá a kutyára, és rá is kacsintok, bár nem tudom mennyit ért ebből az eb. - Szia! Szép nagyon. Mi a neve? - köszönök utólag is, és a kutya felől érdeklődöm. Persze én is kapok kérdést így arra is próbálok választ adni.
- Lakást keresek a faluban a húgomnak. Meg talán magamnak is... - fűzöm hozzá elgondolkodóan, de aztán megrázom a fejem. - Boginak. Azt mondja a kastély nem elég jó neki - megvonom a vállam. Persze értem én. Önállósodni akar, és szeretném támogatni, hiszem hogy jót tenne neki. - A környéket mérem fel. Felírtam a címeket, amiket hirdettek. - A jegyzetfüzetemre bökök, de aztán a farzsebembe dugom azt is.
- Segíthetek megsétáltatni? - kérdezek újra én, a kutyára pillantva. Most ugyan nyugodtnak látszik, de sosem lehet tudni, mikor támad újra kedve szaladgálni, s akkor talán jobb, ha én fogom a pórázt. Közben pedig beszélgethetünk is.
- Amúgy mi újság? Régen láttalak - toldok hozzá még egy kérdést, s ha beleegyezett a közös sétáltatásba, akkor átveszem a pórázt és elindulok arra, amerről jöttek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ugyan azt mondja, hogy nincs mit, meg még mosolyog is, de azért én kínosan érzem magam, Coco helyett is, aki látványosan jól érzi magát. Úgy csinál, mintha ez az egész meg sem történt volna. Jellemző. Nők.
- Így is mondhatjuk, igen - bólintok párat, mert bár én egyetértek az állítással, szerintem Tina most és azonnal szögezné le, hogy _ez csak egy kutya._ Nem feltétlenül ilyen szép szavakkal, attól függ, mennyire van éppen rossz passzában. - Coco. Mint Chanel, a divattervező.
Olivér múltkori, samponos megjegyzése után tisztább körnek tartom, ha most előre leszögezem, honnan is kapta a nagylány a nevét. Ő kicsit fel is pillant rám, megnyalja az orrát, majd tovább fürkészi a környéket.
- Nocsak, ideköltözöl? Azt hittem, hogy nem vonz annyira a falu - jegyzem meg, bár ez nem feltétlenül igaz. Mármint, nem mentünk végletekbe a beszélgetés során, hogy neki mik a jövőre való tervei, meg hol szeretne élni, de az emberek nagy része elvágyik innét, nem ide vissza.
- Persze, ha nincs semmi nagyon fontos dolgod... Ha van még címed, akár arra is sétálhatunk, nem indultunk konkrét helyre - bökök a kutyus felé, akin viszont látszik, hogy már menne. Nem tudom, hogy mi ütött belé, máskor fele ennyire sem szokott aktív lenni... Furcsa egy nő.
A kérdésére egy pillanatra elmélázok. Nem nagyon szoktam kiadni, hogy miért jöttem ide, ez marad is így, miközben átnyújtom neki a pórázt.
- Nem olyan rég költöztem ide, lett egy boltom, egy kutyám. Szalad az idő. A menyasszonyod? Ő nem jött? Ne haragudj, nem... vagyok túl jó a nevekkel. - Főleg mikor nem érdekelnek. A lánnyal nem igen találtuk meg anno a közös hangot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Büszkén kihúzom magam a tényre. Tudom, hogy a lányka csinos, ismerem én már a fajtáját, első a szépség, minden más csak részletkérdés. De cserébe tényleg nagyon szép lány, ha ember lenne, tuti befutott modellként meresztené a seggét Ibizán. Jóvilág.
- Meg tudom érteni. Bár elég békés itt - pillantok körbe, mert ha minden mást el is lehet ettől a helytől vitatni, azt, hogy nyugis, szinte már már ijesztően semminemtörténik hely lenne, azt nem. Jól választottam, legalábbis, szinte biztos vagyok benne, hogy Csenger nem keresne itt. Túlságosan is... falu.
- Fogalmam sincs hová lett mindenki, tényleg elég sok a kiadó hely. Gondolom elköltöztek valami melegebb vagy élettel telibb helyre - a messzeséget kémlelem pár pillanatig, de aztán csak elmosolyodva vonok egyet a vállamon. Nekem ez csak jó, olcsón találtam egy mesés szállást, ezt ki ne szeretné? Ettől még kicsit tényleg furcsa nekem Bálintot itt látni.
- Azt hiszem, nem okozok nagy meglepetést. Ruha - húzom el a szám, mielőtt elnevetném magam, majd kisimítok egy ráncot a felsőmön. Ha valamire tényleg mindig adtam, az a kinézetem, szerintem nem volt még olyan, hogy kitettem volna a lábamat a lakásból mondjuk köntösben.
- Oh, mondjuk akkor érthető. Nem mintha hiányolnám, de azt hiszem, hogy ezt illett megkérdezni - közlöm szórakozottan, majd tovább sétálok, egyik kezemet lazán zsebre vágva. - Jó rég nem láttalak, nem gondoltam volna, hogy majd pont ma futunk össze. Egyetemre jársz, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Merkov Szkilla
Délutáni órákban ✦ NesszaFit

Egy egész egyszerű, de szívből jövő mosoly ült ki az arcomra. Nem szokásom összetéveszteni embereket, sem hibázni, és amikor megtörténik, sosem találom a helyem. Ha gyerek lennék, simán megtenném, hogy szó nélkül sarkon fordulok és elrohanok. De a nő nem kezel idiótaként, szóval azt hiszem nincs okom a pánikra.
- Kiadó lakások vannak, érdemes megkérdezni a városházán. Ha nem sikerülne ma beköltözni, akkor meg ott van a Mátra csárda, én is ott szállok meg jelenleg. Vegánoknak nem a legtökéletesebb, de jobb, mint a semmi. Kényelmes ágyaik vannak - vontam meg a vállaim. A végére azért igyekeztem felhozni, mert amúgy tényleg klassz hely. Ha fent lenne a google-ön akkor négy csillagot kapna tőlem, az biztos.
- A munka pedig... - egy pillanatra elakadtam. Én tanárnak érkeztem ide, így a többi hirdetést nem figyeltem. - Az is biztos van. Nemrég nyílt a kaszinó, oda szerintem mindig keresnek embert - javasoltam, ahogy eszembe jutott. Nem olyan régen még a blogomra is írtam róla, miután körbejártam.
Egyelőre még nem éreztem szükségességét, hogy megkérdezzem, miért. Talán csak nem akartam még jobban ráhozni a frászt. Elvégre ez a nő nem egy egyetemista, mint akivel a múltkor is találkoztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Valóban ismeri Bogolyfalvát ez a fiatal nő itt velem szemben. A már szinte várost, ami mellesleg hatalmas fejlődésen ment keresztül azóta, hogy végzős mestertanoncként utoljára itt jártam. Figyelmesen végighallgatom az információkat, amikkel ellát. Van köztük pár nagyon és néhány kevéssé hasznos, de mindet igyekszem elmém homlokterében tartani és fel is használni, ha úgy adódik. - Köszönöm a segítséget - fejezem ki hálámat szűkszavúan, majd kezdem úgy érezni, hogy éhes vagyok és jól jönne a mai első kávémat meginni, hogy folytatni tudjam a napot. Erről egy vicces szöveg jut eszembe: - Mond, meghalnál kávé nélkül? - Én nem, de te lehet! Szóval ideje lesz bejuttatnom a koffein adagomat, mert a testem már dervis kerengőt jár az elvonási tünetektől meg a kialvatlanságtól. Ezért kezdek toporogni. Tudom, hogy nem vagyok valami udvarias, de a sok évnyi bujkálás nem kedvez a szociális interakcióknak. Ráadásul az alaptermészetem sem egy barátkozós fajta. Volt, hogy iskolásként inkább mentem le a konyhába nézni a sürgölődő manókat mint, hogy a háztársaimmal legyek a Rellonban és velük bandázzak. Ez a helyzet később kicsit megváltozott. Egész pontosan akkor, amikor beléptem a házak közti zenekarba. Az a figyelem és elismerés, amit ott kaptam megnyitott. Jók voltak a dalaink és szerettek bennünket. Saját és feldolgozott számokat egyaránt játszottunk és főleg metálban utaztunk, de volt klasszikus rock és pár pop meg komolyzenei crossover számunk is a repertoárban. Nem szabadna ennyire elkalandoznod! Feddem meg magam, majd a fiatal nőre pillantok. Halvány mosoly árnyéka suhan át ajkamon - Viszlát! - búcsúzom el megint csak nem bőbeszédűen, majd a nosztalgia, a koffein elvonás és az alváshiány triumvirátusával karöltve elindulok megalapozni sokadik, ám remélem utolsó, álca életemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

"Köszönöm, majd értesítjük."
Olyan hatszor mondtam már ezt, majd fogtam finoman kezet egy-egy nővel és egy férfival - jó, vele rendesen fogtam kezet -, mielőtt Richárd kikísérte. A Vajda fiú, ha úgy tetszik, az új kedvenc játékszerem, bár ez nagyon rosszul hangzik, de Karcsi a művházból így ítélte meg a piszokszőke srác funkcióját, így hát az ő kifejezésének engedtem. Persze csak magamban, néha, amikor nem hallja. Mint most is, amikor nincs itt. Valami családi ügyet kell intéznie. Legalább nem a hivatal előtt ülve bagózik és beszélget a Brightmore gyerekkel, ezt értékelem.
Szóval egyedül vagyok, de ettől még nem állhat meg az élet, főleg, hogy szükségünk van valakire, aki egyben tartja a hivatali életünket, tudja a találkozóinkat, megfogalmazza a leveleinket. Kell valaki, akinek köszönhetően életünk női vacsorával várnak otthon és ölelő karokkal, nem pedig serpenyővel és eltorzult arccal. Egy pillanatig sem tartom fairnek egyik nővel szemben sem, hogy hetek óta nem találnak otthon minket tíz, de sokszor éjfél előtt sem. Kiszólok, hogy szabad, és amikor a nő belép, előtte termek, gyors, rövid kézfogással.
- Üdvözlöm, Wittner Erik vagyok, kérem, foglaljon helyet.
Mutatok a kanapéra, én pedig újra helyet foglalok a fotelben, a sötétkék öltönyöm alsó gombját kigombolva. Ujjaimat összefonom magam előtt, és végigmérem a nőt. Ideális titkárnő alkat, feltűnő, bájos mosollyal, kellemes megjelenéssel. Egész jól kezdünk.
- Kérem mondjon pár szót magáról Merkov kisasszony.
A neve érdekes. Szkilla. Nem gyakran neveznek el így embert, a vezetéknevével gyorsan kimondva pedig nem tudok elvonatkoztatni a "Merkovszky" névtől, bár ezt egyelőre csak a saját elmémben tartom roppant érdekesnek. Az egy szomorú történet, ha jól sejtem, a nő nem is tudja miért. Inkább csak koncentrálok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Az biztos - nevetem el magam a békésen. Ami persze gyakran előny, mert most is szinte nincs egy lélek sem rajtunk kívül a környéken, de ha az ember egy kis nyüzsgésre vágyik, akkor messzire kell mennie. Én pedig szeretem a társaságot, még ha nem is mindig egyértelmű ez.
- Melegebbre nem vágyom. Nyáron így is túlzásba esik mindig a hőmérséklet. De az élettel telibb az jó... Nem tudom. Mindenesre nekem jó, mert így biztos találok majd valamit, ami megfelel. - Ezzel pedig szeretném is lezárni a témát, mert amúgy baromira unalmas lehet, főleg neki, hogy ő már túl van a procedúrán. Legalábbis abból, hogy itt van, itt van boltja ezt a következtetést vonnám le, de persze sosem lehet tudni.
- Oh, hát... nem. Valóban nem - Ruha bolt. Gondolhattam volna. Egy divatot kedvelő nőtől, aki a kutyáját Coco Chanel után nevezi el, milyen más boltot nyithatna. Ennek ellenére érdekel a dolog. Nekem ugyanis fontos a külsőm, és bár nem ítélek el senkit sem a külseje alapján, azért igenis számít, mit visel a másik.
Cinna most is stílusos, mint mindig, amikor korábban láttam, és valószínűleg akkor is így néz ki, ha csak tejért ugrik le a közeli közértbe. Én mondjuk hajlamos vagyok kócosan és "pizsiben" ajtót nyitni, de azért, ha tényleg elmegyek otthonról, akkor én is felöltözöm, többnyire rendesen.
- Nyugodtan kerüld az illemet a jövőben ezt a témát illetően - felelem, talán könnyedebben mint kellene. De na, ahogy a dolgok jelenleg állnak, nem hiszem, hogy sokáig leszünk még együtt. Vagyis, csak be kéne mondanom, hogy, de nem bírom rávenni magam, valamiért arra várok, hogy Szira szakítson. Nagyon gyerekes. De ráfogom, hogy sosem volt korábban komoly kapcsolatom.
- Én sem gondoltam volna, de tudod... kicsi a világ. - mosolygok rá ahogy tovább beszélgetünk és immár a kutyus pórázával a kezemben, megindulunk az utcán. - Igen. Pécsett. De már nem sokáig. Csak a medimágusi disszertációmat kell megírni, kell egy utolsó gyakorlat és diplomás is gyógyító leszek. De ezzel sem akarlak untatni! Inkább mesélj a boltodról, vagy valamiről, ami érdekesebb - a végét kissé zavartan elnevetem. Én szeretem a szakmámat, és tudnék órákig mesélni róla, de a tapasztalatom az, hogy aki nem ezt tanulja, vagy űzi már egy ideje, az nem találja annyira lehengerlőnek, mint én. Untatni pedig senkit nem akarok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ebben nem kételkedem, ha az ember elég erősen keres, akkor bizony talál - bólintok rá széles mosollyal. Nekem is csak jobban körbe kellett nézni és már meg is volt a boltom. Pedig elég szkeptikusan álltam hozzá a dologhoz, hogy itt majd biztos sok nyűg, meg macera lesz. De mivel sok helyen megfordultam, sok ismerősre tettem szert, azok meg csak behoznak egy-két szívességet. Szeretem az ilyet. Hamarabb és olcsóbban meglett a bolt, mint azt gondoltam volna.
- Mondtam! Nem vagyok egy túl nagy rejtély, vagy izgalom, aki erre vágyik, az rossz ajtón kopogtat - nevettem el magamat kicsit kínosan, el is tűrve a hajamat. Voltak, akik azt mondták, felszínes vagyok, amit nem tartok igaznak, sőt, sért is, de értem, hogy miből gondolják. Azoknak, akit nem érdekel a divat, nagyon unalmas lehet, ha mondjuk, teszem azt, egy kollekcióról beszélek húsz percet.
- Vettem, értettem - még tisztelgek is játékosan, majd ismét zsebre vágom a kezemet, szórakozottan bandukolva. Már, amennyire ez nekem megy, nem vagyok benne egy nagy zseni.
- Hú, hát akkor egy kalappal hozzá, biztos sok idő meg energia volt ide is eljutni - bólogatok a dologhoz, mint azok a fura kutyák a mugli autókban. Igazából érdekel, szeretem, mikor az emberek mesélnek magukról, nem igazán szoktak a beszélgetések tovább haladni a ruháknál. Kicsit talán tényleg sekélyes vagyok. - Hát, nem nagyon tudok mit mesélni. Mármint persze, a boltom az egy csoda. Imádom minden apró szegletét. Egy része a készletnek egy idős hölgy hagyatékából van. Eredeti, tervezői darabok a hatvanas, hetvenes évekből, pár még annál is korábbról. Sosem hordta őket, afféle gyűjtő volt. Potom pénzért sikerült megvennem, a család szabadulni akart tőlük. Egy csomó jópofa bűbáj is van rajta. Már hogy a bolton... Egyszerűen csak imádom.
Talán kicsit többet is lelkendezem, mint eredetileg terveztem. Kínos. Bocsánatkérő mosollyal össze is préselem az ajkaim. Tudom, sok vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Remélem - mondom, de a hangomban sejlő magabiztosság inkább azt mondja, pontosan így van. De amiket eddig láttam, azok között már volt kettő is, ami elsőre érdekesnek tűnt, ha a maradék három között is van egy, akkor valószínűleg nem lesz gond.
- Biztos vagyok benne, hogy van rejtélyesebb oldalad is - felelem vidám mosollyal, mert oké a ruhákat kikövetkeztethettem volna, de a kutyát például nem mondtam volna meg, ha nem szalad olyan kétségbeesetten felénk. Szóval nem minden van a homlokára írva, ahogy azt ő beállítja.
Szirával kapcsolatban elvicceli a dolgot, és ettől furcsa mód megkönnyebbülök. Az, hogy nem kell játszanom a vidám-szerelmes férfit, nagyon sokat dob a hangulatomon. Meg is lep, hogy ez ennyire felszabadító érzés. De azért próbálom rejtegetni még. Csak az arcomon lévő mosoly árulkodhat, de az eddig is ott volt, így még ez sem biztos.
- Nem vészes. Csak tíz év. A mugli orvosin még hátra van három év... Ott majd endokrinológiára specializálódom. - A hangom könnyed, bár tény és való, tíz év tanulás egy szakmáért nem kevés. Főleg hogy mellette a mugli orvosit is végzem. De kell, mert a mugli orvoslás - bocsi mágus világ - valamilyen szinten előrébb van. De nem untatom, inkább a boltja felől érdeklődöm ő pedig lelkesen mesél is. Hallani a hangján, és a mozdulataiból is egyértelmű, hogy tényleg élvezi, fontos neki és szenvedéllyel csinálja. Ettől pedig engem is jobban érdekel a téma.
- Oh, akkor vintage ruhákban utazol? - kérdezem, mert hallottam róla, hogy van most ilyen divat, hogy régebbi korok ruháiba öltöznek. Az én stílusomtól ez elég messze áll, én szeretem a modern darabokat, de másokon a régebbiek is jól mutatnak. Szeretem a régi fényképeket is, szóval biztos érdekes lehet.
- És csak női ruhák, vagy gyerek meg férfi is van? - érdeklődöm, mert ez nem egyértelmű az elbeszéléséből, aztán egy másik kérdést is felteszek - Milyen bűbájok?
Nem vagyok otthon az üzleti dolgokban. Eddig azt gondoltam csak betörést nehezítő, riasztó bűbájokat tesznek boltokra. De azokat én nem sorolom a "jópofába" inkább a szükségesbe. Ez tehát megint csak olyasmi, ami érdekesen hangzik.
A kutya pont ekkor dönt úgy hogy megtorpan. Megállok én is, és várakozva nézek előbb Cocora aztán Cinnára, hogy szerinte most mi van, és mit kéne tennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Olyan rég járt Bogolyfalván, hogy már meg sem ismeri a helyet. Persze az iskolában töltött évei nem múltak el nyomtalanul, csak akkoriban a falu állt egy fő és két kis utcából, mostanra meg már társaslakások és -házak vannak, megannyi üzlet, már szinte városkának mondható. Éppen ezért úgy dönt, nem lesz rest feltérképezni a megváltozott viszonyokat, úgyhogy egyszerűen felcsapja fejére a fejhallgatóját és csatlakoztatja telefonjához. Szerencsére, bár a készülék új, megbűvöltette, így a spotify hasít rajta, mintha muszáj volna. Irdatlan hangerőn üvölt fülében az Alvin és a mókusok Rendet a fejekben című száma, ő pedig ritmusosan lépked és rázza rá a fejét. Milyen rég is volt, hogy ennyire szabadon közlekedett! Kezeit bőrdzsekijének zsebébe mélyeszti és kedélyes hangulatban rója az utcákat, néhány bolt előtt meg-megáll, sőt egy helyre még be is megy.
Ahogy halad előre, végül a Boglyas téren köt ki, ahol, bár hallani nem hallja, egy barna hajú srác hegedül. Ismerősnek tűnik, mintha már látta volna a kastélyba érkezése óta... Kicsit lassít léptein és a dal végére ér oda, fejéről könnyedén húzza le a fejhallgatót, ami így most nyakában pihen. A zene persze tovább üvölt, de ezúttal a The Grenma Nincsen minden rendben-je. Hiába, igazi punk rocker a csaj. Tisztes távolságból figyeli, ahogy az összegyűltek oszlani kezdenek, majd Theon kissé meggyötörten huppan le a szökőkút szélére. Valamit tehetne érte.
Végül lazán odasétál és nem sokkal előtte megáll, zsebéből kiszed pár galleont és ügyelve, hogy hangosan koppanjon a kalapban a többi érmén, beledobja őket. Ha eddig nem, ezzel talán sikerül magára vonnia háztársának figyelmét. - Azért annyira nem volt rossz, hogy magadba roskadj - elmosolyodik, de egyelőre nem nagyon tesz semmit. Az látható, hogy az előadás nem aratott osztatlan sikert, már a kalapban nyugvó összeg alapján, sőt, igazából méltatlanul keveset kapott. Úgy tűnik, a válság ide is elért, vagy az emberek csak fukarabbak, mint voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A lehető legrövidebben fogom meg a férfi felém nyújtott jobbját. A testi kontaktusokat ahogy csak tudom kerülöm, mert rossz emlékeket ébresztenek bennem. Valahol a tudatalattimban még mindig él Károly ütéseinek emléke ennyi év után is, és nem igazán tudom kezelni a helyzetet. Zavartan húzom vissza a kezemet, majd leülök oda, ahová mutatja. A kanapé kellemes, a polgármester tekintete már kevésbé. Végigmér, szinte vesébe látóan. Vajon felismert valahogyan? Ilyen hamar eljutott volna ideáig a hírem? Ennyi besúgója és kapcsolata lenne? Nem! Az nem lehet! Csak pánikolok! Meg kell nyugodnom! Szükségem van erre az állásra. Alig észrevehetően felsóhajtok. Ekkor teszi fel az első szokásos rutinkérdést. A bujkálással töltött évek alatt megtanultam, hogy a magamról mesélt hazugságoknak a valóságon kell alapulnia, különben nehezen azonosulok velük. Emellett annak, aki - hiába csak kényszerből, de - hazudik annak jó memóriára van szüksége. - A nevem Merkov Szkilla, huszonnyolc éves vagyok. Nemrég érkeztem a városba. Végzettségemet tekintve F.B.O oklevéllel rendelkezem, amit vendéglátás-kommunikáció szakirányon szereztem meg. Ez előtt dolgoztam már hasonló pozícióban és úgy gondolom képes lennék itt is ellátni egy titkárnő feladatkörét. - fejezem be bemutatkozásomat, aminek jó része valós információkon alapszik, de épp csak annyin, amitől hiteles maradok. Izgalmam még mindig bukfencezésre készteti a gyomrom, de igyekszem higgadtnak és magabiztosnak látszani. Szkilla vagyok, aki ilyen. Nem fél, nem aggódik, csak teszi amit helyesnek érez. Ujjaimat egymásba fonva nyugtatom kezeimet ölemben. Mellettem a táskám, benne egy kézzel írt önéletrajzzal és azokkal a néhány napos iratokkal, amiket beszereztem, hogy bizonyíthassam létezésemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annyira bájos. Hirtelen ez a szó ugrik be róla, hogy olyan kedvesen ártatlan és édes, hogy bátran kijelenthetem, ilyen női egyeddel itt időtlen idők óta nem volt dolgom. Már éppen azon kezdtem gondolkozni, hogy ezek a lányok elvesztek, vagy éppenséggel ki vannak tiltva Bogolyfalváról, amikor hirtelen megjelenik ő. Vajon csak rendszerhiba, és nem vették észre, hogy ő egy kedves és őszintén ártatlan hölgy, vagy éppen körözés alatt áll? Talán szólnom kellene neki, hogy bújjon el, nehogy átformálják, és tapadós döggé váljon. Nem hiszem, hogy csak álca lenne, amit mutat, ennyire nem lehet ez természetes valami, ami nem igaz.
- Nem foglak bántani, ne félj tőlem.
Hogy is lennék képes bántani? Nem mintha alapból szándékomba állna bárkit is bántani, szó sincs erről, de abban egészen biztos vagyok, hogy ő lenne az utolsók egyike a földön, akit mégis bántanék, ha úgy alakul. Hogy érezze, tényleg ártatlan vagyok, a levegőt segítégül hívva simítom meg az orcáját csak egy pillanatig, nem akarok illetlennek tűnni.
- Jól állnak a színei.
Teszem még hozzá kedvesen, mielőtt ellépnék mellette, hogy megkönnyebbüljön, tényleg nem vagyok valami furcsa szatír, de egy pillanattal később vissza is fordulok hozzá. Ismerős, mintha láttam volna már valahol. Nem élőben, inkább nyomtatásban. Nem is ő, hanem ami belőle fakad, az őt körülvevő nyugodt és mégis borzongató aura az, ami olyannyira ismerős. Talán csak bolond vagyok.
- Neked adom az összeset.
Jelentem ki határozottan, vissza lépve, felé nyújtva a csokrot. Ő az első, aki úgy illetődik meg, hogy az bennem is nyomot hagy, így ha elfogadja, csak boldoggá tesz, viszont azt hiszem jobb lenne, ha ezek után inkább mennék, mert semmi kedvem megdönteni az előbbi elméletet, mely szerint én egy rendes fiú vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kedvesség sohasem kifizetődő, ezt már meg kellett volna tanulnia. A köszönetnyilvánítás annyira nem hatja meg, de a következő mondattól a hideg végigfut a hátán. Szépségem. Pfuj. Mielőtt azonban elfintorodna, természetesen végigjátssza magában a miérteket. Nyilván le akarják venni a lábáról, úgyis van pénze, dobhatna még a kalapba. Igen, ez mondjuk a tér túl felén ácsorgó, szőke, kék szemű, kicsit butácska leányzónál tök működőképes. Ha Gerdának is annyi agysejtje lenne, minden bizonnyal nem lenne gondja ezzel a verzióval, csak sajnos neki több jutott. Megint rá kell jönnie, hogy rossz sorban ácsorgott az osztogatásnál.
- Nyűgözz le - felvonja fél szemöldökét és lazán ácsorog, várva, mi fog következni ezután. Elő a hegedű, már épp várná, hogy rittyent valami klasszikust a srác, mikor látja, hogy egy pillanatra lefagy. Pár pillanatig értetlenül pislog, majd leesik, hogy a fejhallgatójából továbbra is maximum hangerőn üvölt a zene. Hoppá. Ezek után már egyáltalán nincs kedve lehalkítani. Annyira megszokta, hogy szól valami, egyszerűen észre sem vette, hogy nem kapcsolta ki. Természetes hangok füleinek.
- Mint a kád széle - bólint és elmosolyodik, a kérdésre pedig rögtön nyitná a száját, ekkor viszont Theon óriási hibát követ el. A szépségem még elment, tegyük fel, hogy egyik fülén be, másikon ki. De az, hogy a személyes terébe tolakodik, szinte egyből kiveri Gerdánál a biztosítékot. Bevillan egy kép, ahogy Boldizsár lendíti a kezét, hogy megüsse őt. Ugyan csak pillanat töredéke az egész, a nő szemei kitágulnak és automatikusan lép el olyan gyorsasággal, ami már szinte ijesztő. - Nem - olyan határozottan csendül hangja, mely már szinte fenyegetőbe csap át. Valószínűleg háztársa könnyedén leveheti, hogy a tiltakozás mire vonatkozott, elvégre a rellonos reakciója egyértelműen válasz Theon közeledésére. - Játszhatsz, de a helyedről - szemeivel a szökőkút felé pillant, jelezve, hogy a helye ott van. Legalábbis Gerda idealista világában a srácnak semmi keresnivalója nincs a magánszférájában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bántani? Félni tőle? Mégis... szemeim kikerekednek, ahogy eljut a tudatomig a probléma forrása, és csak meredten nézek az előttem állóra. Én nem félek tőle, elképzelni sem tudnám, hogy bántani szeretne, amikor rózsát osztogat a nőknek a tér közepén. Mégis a viselkedésem vezetett minket idáig, így valahogy illene korrigálnom ezt. Igen, illene, ám hogyan? Ilyen helyzetben örülök, ha levegőt nem felejtek el venni, nem hogy még neki álljak magyarázni, nem félek tőled, csak ilyen vagyok, és zavarba hoztál, és nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
- Én... én nem félek - harapom be alsó ajkamat mondatom végére, hogy pilláim ismét a macskakőnek a különleges mintázatát fürkésszék. Semmi extra amúgy, egyszerű, fekete, csúszós macskakő. Olyan, amin télen kitöröd a nyakadat. - Csak, öm... nem szoktam hozzá ehhez - mélyet lélegzem, majd pár másodperc múlva rezzenek össze, ahogy megérzem egy lágy szellő érintését arcomon. Reflexszerűen nyúlok oda, meglepődött és zavart tekintetemet a férfira emelem. Ezt mégis hogyan? Hiszen meg sem mozdult, nem csinált semmit, nem mormolt semmilyen bűbájt, de én biztos, hogy éreztem valamit az arcomon, amit ő idézett elő.
- Köszönöm - ajkaim kissé elnyílva maradnak a szó végére, mert még most sem tudom mi történt az előbb. Valami vagy valaki hozzám ért, de a férfi nem moccant, és én totálisan nem értem, hogy most mégis mi történik. Oké, mit szoktam érteni, ami ilyen vagy ehhez hasonló szituáció, de értitek, nem? Elmegy mellettem, illata megcsapja az orromat, és ahogy meglátom arcának profilját egy furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha láttam volna már őt valahol. Valamikor. Ez elég tág, de mégis, olyan ismerős... hirtelen fordul vissza én pedig gyorsan lesütöm pillantásomat, nehogy azt higgye, hogy bámultam. Ez történt, de akkor sem kell hinni, nemhogy még tudnia!
- Ó - szorítok rá az egy szál rózsára kezemben. - Ez igazán kedves tőled, de nem szükséges ám - mosolyodom el lágyan. - Biztos van valaki, akinek szívesebben adnád - fejemet oldalra biccentve mosolygok tovább, mert bár a gesztus komolyan nagyon kedves, de nem hiszem, hogy ezt a rengeteg rózsát rám kellene pazarolni. Szinte biztos vagyok abban, hogy van valaki az életében, mert amikor... hm. Mikor is? Szemeim összeszűkülnek, alsó ajkamat beharapom, majd egy mély lélegzetvétel után szólalok csak meg.
- Ne haragudj - lépek hozzá közelebb egy lépéssel. - De nem találkoztunk mi már valahol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mi a manó?
Én

Tök jóban vagyok az eladóval. Ez igazából még kicsit meglepő is, ha azt nézzük hány árújukat tettem már tönkre - becsületemre legyen mondva mindet megjavítottam vagy kifizettem. Odáig viszont még nem jutottunk el, hogy meghitelezze nekem az apróságokat, így nem is próbálkoztam ezzel amikor rájöttem, hogy a pénzem a táskámban maradt. Cseverészni is szoktunk, orrfújós időszakjaimban mindig megbeszélgetjük, hogy "hát igen, ez a hideg" meg hogy "hű de rossz bizony". Már-már olyan mint egy szomszédnéni.

Egy mosoly rebben az arcomra, és egy reszketeg sóhaj is elhagyja számat. Bár nem tudom mit követtem el, vagy mi az amiért hisz nekem, de a helyzet egy teljesített vizsgához hasonlít, így egyértelműen megkönnyebbülök. A zavartság nem tűnik el az arcomról, de már nem érzem annyira feszélyezve magam. Ez egészen addig marad így amig nem folytatja gondolatmenetét, szóval nem igazán van időm kiélvezni a helyzetet, mit ne mondjak. Hirtelen azt sem tudom mit mondjak, de nemis vár tőlem semmit, végre részleteket is tár elém. Ez most jó jel lenne akkor? Hiszen azt mondta hisz nekem, most meg megosztja velem a részleteket... Most jön az a rész, ahol mehetek a magam dolgára?
- Köszönöm? - motyogom bizonytalanul, kicsit megkésve válaszom. Én örülök neki, tényleg, hogy nem gondolja, hogy bármit tettem volna, de egyáltalán miért merült fel a nevem?
 
Ha Anya nem lenne mugli még annyira se érteném mit mond mint jelenleg. Így ismerem a fogaskereket, meg minden ilyesmit, és igyekszem a metaforáikra koncentrálni. Mit hisznek mibe keveredtem én bele? Döbbenetem arcomra is kiül, ami nem is csoda tekintve, hogy én erről most tudok először. Groteszk módon beugrik, hogy talán azoknaka bizonyos embereknek illett volna szólniuk, hogy tudjam, hogy beszerveztek, de ez hamar el is hal, valahogy nincs kedvem most poénkodni.
- Hát - nézek a másikra - most erre én akkor is csak annyit tudok mondani, hogy fogalmam sincs miről van szó.
Vállat vonok kicsit, de nem flegmán, inkább tényleg tanácstalanul. Tudom, hogy mindig mindenki annyit mond a filmekben, hogy "de nem én voltam!", és legszívesebben nekem is ez csúszna ki a számon. - Mi lesz most? - kérdezek azért rá, kicsit bátrabb hangon, ami bárhogy is hangzik, azért messze van még a magabiztostól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nagyon szeretem a gyerekeket.
Ezért is lettem azt hiszem, tanár. És a tény se változtat sokat a helyzeten, hogy lehettem volna apa én is, ha a dolgok máshogy alakulnak. Tudom, hogy őrültség lett volna, de szerettem volna, ha apa leszek, és szerintem jól is csináltam volna, függetlenül attól, hogy hány éves voltam akkor. Most már az előkészítőbe sétálnánk reggelente, és közösen járnánk focizni, lenne kedvenc kviddics csapatunk, és ha lány lett volna, akkor rengeteg színben pompázott volna már a körmöm és az összes Barbie-s mese dalát tudnám kívülről.
- Furcsa is, ha valami elsőre összejön.
Az esküvőre nem reagálok, mert bár érintett voltam benne, hogy én is férjjé váljak a Payne családban, mégsem érintett annyira rosszul talán, mint másokat. A dolog pedig megoldódott, és csak egy házasság született, az is jövő ilyenkorra már semmissé lesz nyilvánítva olyan rég, hogy azt is elfelejtjük, egyáltalán megtörtént. Kivéve persze a benne élők, mert ők ketten ezt nem fogják csak úgy elfelejteni, azonban ennek főleg érzelmi okai vannak. Semmi olyan, amiről Maxwell vagy akár csak Abigail tehetnek. Denis és Cath saját maguknak alakították így az életet.
- Bátor vagy, hogy megtartottad, de szerintem ennék jobb döntést, aligha lehetett volna hozni.
Persze nem könnyű egyedülálló szülőnek lenni, minden elismerésem azoké, akik ezt végig tudják csinálni, hiszen minden áldozatot, ami máshol két emberre hárul, itt egy embernek kell meghoznia, és ez nagyon sokat kivesz, legyen bármilyen bátor is a másik. Szerencsére azonban a háttere biztosított, hiszen mindenki, aki körülötte van, segíteni szeretné őt. A Payne család összetartó, és ismerem őket, szerintem nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt elképzeli. A kicsik nyitottak, a fiúk normálisak, talán a legnagyobb akadályt mind közül Ariana jelenti, de őt is csak el kell engedni, és egy idő után már kevesebbet fújtat. Szépen lassan rendeződik a család, csak tényleg, nem kell görcsösen ragaszkodni.
- Merrefelé tervezel venni? Én is gondolkoztam rajta már párszor, de egyszer sem vettem még rá magam, hogy elinduljak és átbogarásszam az eladó házakat. Megnézhetnénk őket akár együtt.
A törzsvásárlói kártyánál elnevetem magam, és ha azt hiszi, megfogott, akkor nagyon téved, mivel a kicsivel való sétálgatás közben magamhoz röptetek eg kártyát, köszönjük aero mágia, és mikor átnyújtom neki, ő pedig megérinti, a neve rákerül a kártyára. Egyszerű, de nagyszerű varázslat.
- Bármilyet kérsz, megcsinálják neked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

VII. Helvey Belián Balázs

Tudjátok, hogy mi az igazán érdekes? Elmondom. Varázstudó családban nőttem fel; édesapám és édesanyám szintén. Ők varázsló és boszorkány. Mivel varázslatban nőttem fel, és nem volt kérdés, hogy Talároson varázstalan embertársak nem élnek. Erre – és most figyelj – eljöttem egy mágustanodába, ahol több varázstalannal találkozok, mint eddig tizennégy évem alatt. Ez a nem semmi. Mondaná már egy rellonos, hogy „mennyire felhígult ez a szakma is”, de én inkább csak ámulok és bámulok. Nekem olyan érdekes egy mugli gyerek, mint nekik én varázslóivadékként. Sok az átfedés manapság a két világ között, ez tény. De én mégis egy régimódi családból származok, ahol anyukám megtanította; tartsuk meg az egészséges távolságot. De tudjátok, hogy milyen a gyerekek nagyrésze? Csináljuk azt, amit anyu megtilt. És annyira csinálni akartam, de nem tudok neki hazudni, így vagy lebuktam, vagy én köptem be saját magam. Például, átszöktem Püspökladányra egy hétvégi rendezvénysorozatra. Voltak elektromos kisautók, amikkel ütközéseket lehetett szimulálni, sőt még egy körbe-körbe forgó hintaszerűre is felülhettél. Én egy viccesen ábrázolt varázsló hátára pattantam, miközben vattacukrot majszoltam. Igaz, hogy a földön talált forintokból vettem, mert mugli pénzem ugyan honnan lett volna. Aztán anyum elkapott, és megkaptam a magamét otthon. Soha többet nem merészkedtem muglik közé. Alkalmam sem volt igazán. Erre tessék – visszakanyarodva eredeti gondolatmenetemhez – egy mágustanodában találkozom ennyi varázstalan fiatallal. Szenzációs.
- Tizennégy éves vagyok – adok hangot tagoltan felháborodásomnak. De persze, tény és való, hogy nekem már csak a Justin Bieberekhez van közöm, illetve a tizenhárom éves agyonfestett kislányokhoz. Nem tudom, hogyha a Biebereket és az emósokat egy két tálcás mérlegre tennénk, merre süllyedne jobban. Mindkettő eléggé súlyos, mondjuk. Aztán csak hallgatom, hogy milyenek lehettek az emósok. – Ja, ők ilyen darkosok, mi? – kérdezek vissza, teljesen megfeledkezve arról, hogy az imént még duzzogtam. S ezután kerekednek ki a szemeim; egy full mugli srác áll előttem. De… mégis hogyan került így ide?
- Biztosan baromi tehetséges vagy, ha ilyen „hátránnyal” a tanodába kerültél. Wow! – most már az állam is leesik. Okos, jóképű és még rejtett tehetsége is van. A franc akar Vajda Ricsi lenni. Legalábbis ebben a pillanatban. Később úgyis őt fogom utánozni a tükör előtt a szobámban. Amíg Elijah meg nem érkezik. Oh, man! Az naggggyon fura lenne. – És akkor… akkor… akkor – kezdek bele izgatottságtól dadogva. – A szüleid mit dolgoznak? Milyen iskolába jártál? – teszek fel néhány alapvető kérdést. – Ó, ó, ó… mit csinálnak a mug… varázstalan gyerekek azon a… a… testnevetés órán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

szombat este | |o

Finoman megrázom a fejemet, amivel nem kifejezetten az ajánlatot szeretném elutasítani. Sokkal inkább azt jelzem csak, hogy megfontolom a dolgot. Végül is, egy szintetizátor már nem olyan nehéz, mint a zongora. El tudom cipelni magammal ha úgy van, nem fogok belerokkanni, de azért nem árt tudni az ilyet, hogy mégis mire számítsak. Kezdem úgy érezni, hogy jó lesz nekem ez a megoldás, mert bár ugye nem zongora, de elég közel áll hozzá. És igazából megfelel minden kritériumnak.
Hosszan és megkönnyebülten fújom ki a levegőt a néma jelzés után, hogy nem gázoltam bele a férfi lelki világába. Én húztam volna a rövidebbet ha mégis, ez tiszta sor. És amúgy sem vagyok oda a konfliktusokért, szóval alap, hogy bocsánatot kérek.
Nincs időm úgy különösebben megszemlélni az imént felfedezett rádiót, mert már szólal is meg a csengő az ajtó felett. Összeráncolom a homlokomat és úgy fordulok vissza. Ez … gyors volt. Nagyon gyors. Mondanám azt, hogy csak kiment, meggondolta magát és visszajött, de nyilvánvalóan nem ez a helyzet. Márpedig kétlem, hogy csak úgy az utcán lett volna a hangszer. Hoppanált volna?  Biztos hoppanált, másképp lehetetlen, hogy megjárta volna az oda-vissza utat. Ellentmond minden fizikai törvénynek. Hoppanált. Tekintetem lesiklik a szintetizátorhoz és mintha valamiféle mágnes vonzana, úgy követem őt a pulthoz. Hát az biztos, hogy ez nem a legolcsóbb darab, ami kapható a piacon. De komolyan, egy ilyet én sose engedhetnék meg magamnak. Az első hangnál elismerően bólintok egyet, majd teljesen kiürül a fejem. Enyhén eltátott szájjal nézem a hosszú ujjak mozgását és hallgatom a tökéletes hangzást. A hideg is kiráz tőle, ahogy minden egyes hang a helyén van, a ritmus, a szünetek, egyszerűen hibátlan az előadás. Teljesen megbabonázottan állok hát és némi fáziskéséssel fogom csak fel, hogy vége, abbahagyta a játékot. Ne már, egész éjjel tudtam volna hallgatni meg nézni!
- Ez gyönyörű volt! – nyögöm ki nagy nehezen, ahogy fokozatosan felocsudok. Ekkor veszem észre azt is, hogy tulajdonképpen közvetlenül a fura figura mellett állok, valószínűleg azért közelítettem meg ennyire, hogy jobban lássam a játékát. Nem növelem a távolságot, ugyanis jelenleg épp viaskodom saját magammal. Oké az nem jó ötlet, hogy megkérdezzem nem folytatná-e a zongorázást. Nem ezért jöttem ide, kétlem hogy szívesen tartana itt koncert estet nekem. Van annál jobb dolga is. Szóval ezt elég hamar elvetem, ám a másik … azt  a vágyat már sokkal nehezebb elfojtani.
- Esetleg … szabad? – szólalok meg tétován, enyhén remegő kézzel mutatva a hangszer felé. Reménykedően pislogok a vámpírra – akiről persze nem tudom, hogy az - , felkészülve arra, hogy elutasítja kérésemet. Hallhattam, hogy mit tud egy ilyen. Mégis szeretnék hozzáérni, játszani rajta. Tuti nemet mond. Tuti. Áh, hagyjuk inkább.
Nyelek egy aprót és lassan leengedem a kezem. Most kellene arról beszélnem, hogy jónak találom-e a zongorát vagy sem, megfelel-e vagy sem.
- Jó, meggyőzött. De ha lehet, akkor valami olyanba maradjunk, amiért nem kell eladnom az összes belső szervemet és a lelkemet sem kell az ördögnek ígérnem – szalad ki a számon, ami az eszembe jut anélkül, hogy felfognám szavaimat. De tényleg, ez iszonyat drága lehet. És ezer százalék, hogy ilyet sima egyszerű földi halandók – vagyis azok, akik nem milliomosok vagy ilyesmi – nem engedhetnek meg maguknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ahogy Theon láthatóan felfogja a kapott jeleket és hátrébb lép, hirtelen Gerda is megkönnyebbül. Bár automatikus védekezése alább hagy, vállai még mindig merevek és tekintete továbbra is gyanakvó. Akár egy űzött vad, úgy viselkedik, de látva, hogy a vadász visszahúzódik, ő is bátrabb lesz, ismét. Ugyan nem mondja ki, valahol mélyen azt gondolja: köszönöm. Bár az igazán jó kérdés, hogy mit, elvégre a srác olyan könnyen hatolt be a személyes szférájába, hogy rossz volt nézni. Ilyet egy idegennel jó esetben nem tesz az ember, elég nagy udvariatlanság.
- Halljuk - kíváncsian vonja fel fél szemöldökét, ahogy a rellonos ismét hegedűt ragad és a húrok közé csap. Kell neki egy kis idő, míg felismeri a számot, mert nagyon rég hallgatott már Green Dayt, de ahogy megérkezik a felismerés, elmosolyodik. Megvárja, hogy a refrénig érjen, utána pedig automatikusan, igazodva Theonhoz csatlakozik be. - Sometimes I give myself the creeps, sometimes my mind plays tricks on me, it all keeps adding up, I think I'm cracking up, am I just paranoid? Or am I just stoned? - bár nem énekelt be, hangja így is tisztán cseng. Nem az a vékony, angyali, de nem is egy ősmetálos screamer hangja ez. Kissé karcos, kellően erős, sok lehetőséget rejtő. Ha lenne nála zongora, komplett feldolgozást is tudnának csinálni, mert szinte érzi, ahogy ujjai a zene ritmusára és dallamára mozognak. Önkéntelenül történik mindez, észre sem veszi. Ahogy pedig a fiú hegedül tovább, ő pedig énekel, néhányan ismét köréjük gyűlnek. Ezen felbuzdulva kicsit arrébb lép, hogy egymás mellé kerüljenek, de még pár lépés távolságban, az emberek pedig könnyen bele tudják dobni aprójukat a kalapba. Egyesek mosolyogva tovább mennek, mások meg-megállnak, és vannak, akik le is cövekelnek. Amikor befejezik, akkor a kis tömeg egy gyér tapssal jutalmazza őket. Vannak, akik tovább is állnak, de akad olyan is, aki a folytatásra vár.
- Nos? - kérdőn pillant Theon felé, mert ha a srác benne van, részéről mehet tovább. Úgy tűnik, ha milliomosok nem is lesznek, annyi pénzt biztos összegyűjtenek majd, hogy a rellonos ne lógó orral térjen vissza oda, ahonnan jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lily
Reggeli piac ✦ NesszaFit

Csak mosolyogva biccentettem a manónak egyet, hogy aztán az árushoz fordulva elvegyek jó pár darabot. Ha már itt járunk egy jó húsleves sose rossz, de mivel a húst nem eszem meg, több zöldség kell. Érdekes fordulat, nemde?
- Csak ennyit szeretnék - nyújtottam oda a pénzt a néninek, aki nem nézett rám túl jó szemmel. Talán mégis hallotta a snidlingről a megjegyzésem? Ez van mamó, friss árut kellene tartani. És most az egyszer azt kívántam, bárcsak hallaná a gondolataim, hogy ne kelljen hangosan is kimondanom.
Miután végeztem, a sajátjaimat is a többihez fogtam, úgy indultam meg a kastély felé.
- Hát a diákok nem tudom, mennyire örülhetnek majd a sok répának - nevettem el magam. - Beismerem, hogy gyerekként én sem kedveltem annyira. De másra nincs is szükséged, ugye? - torpantam meg egy pillanatra. Ha jól tudom, ugyanúgy szállítmányokat kapnak az iskolában is, mint a kórházakban, így ha a répa elfogyott, talán másra is lehet igény.
Manóval még nem beszélgettem ennyit, és biztos vagyok benne, hogy le is fogom majd jegyezni a blogomon, hogy az olvasóim is bátran kezdjenek bele. Nagyon aranyos kis házimanó ez a Lily is.
- Hát ami biztos, hogy tortát fogok belőle sütni. Kóstoltál már répatortát? - kérdeztem vissza. - Ha nektek kell elkészíteni az ételeket, attól még megkóstolhatjátok és ehettek belőle, ugye? - halványan összevontam a szemöldököm, mert érdekelt. Nem voltam nagy manójogi aktivista, de hát vegán se voltam mindig. Mindent el lehet kezdeni egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Akkor mit csináltok a tésztával? Mi van tészta helyett? - Tökre nem értem mit akar ebből Lia kihozni, pedig mi aztán tényleg legjobb barinők vagyunk, meg nagyon értjük egymást. De hogy lehet tészta nélkül enni?! Best. Ever.
Már épp válaszolnék a cocás dologra, de végül nem teszem, mert el kell rántanom Liát egy nagy falatnyi krumpli elől. Nem is volt ma krumpli! Honnan szedték?!
Én is mászok utána nagy lelkesedéssel, a szagok azok nagyon rosszak, vissza is tartom a levegőt, ahogy kúszok tovább, meg is bánom az életem is. Anyának igaza van, olyan munkát kell keresnem, ahol az emberek nem izzadnak.
- Biztos, igazi művész vagy - bólogatok. Én kevésbé vagyok az, inkább a műszaki dolgok érdekelnek, apa elég büszke is rá. Kb mindenre. Aztán Ezrára terelem a szót, nagyon érdekel, hogy ők most micsodák is. Lia megérdemelne egy nagyon rendes, kedves apukát, mint az enyém is. Persze, őt nem adom senkinek, ő a sajátunk.
- Akkor biztos az. Mi is apának hívtuk Kevut, akkor is, mikor még nem mondták, hogy ő az. Anya mindig nagyon csúnyán nézett - nevetek fel kicsit, majd felkelek és a kezeim zsebre vágva nézek körbe. - Szóval merre megyünk? Lia! Ez egy veszélyes zóna. Mindenhol őrök és csapdák.