Perge Vanessza Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Mint minden nap, ma is óraműszerűen felébredtem négykor. Hajat mostam, reggeliztem és hat óra magasságában elindultam a piacra. A csárdában megszállni nagyon kényelmes választás volt, de a kifinomult ízlésemnek sokszor nem felel meg az ottani kínálat. Talán a tulaj nem örül, hogy magamnak készítem el a vegán ételeimet, de még nem tette szóvá. Amúgy sem maradok már sokáig, talán már a szünetben felköltözhetek a kastélyba. A piacon megint Bandi bácsi standjánál kezdtem. Zöldségekért jöttem, de olyan gyönyörű gyümölcsei szoktak lenni, hogy nem tudok nem bevásárolni. Egy körtét rágcsálva álltam tovább most már tényleg zöldségre vadászva. A snidlingeket nézve guggoltam le az egyik láda előtt, de nem voltam túlságosan lenyűgözve. Oldalra sandítottam, ahol egy manót véltem felfedezni. Csak nem fogja leharapni a fejem, ha kérdezek tőle. De hát puding próbája az evés ugyebár. - Szerinted ezek mennyire lehetnek frissek? - kérdeztem suttogva, hogy azért az árus ne halljon meg.
|
|
|
|
Perge Vanessza Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Megvan az az érzés, amikor hiába vagy antiszociális és introvertált egyben, de még így is túl sok lesz a négy fal? Ritkán szoktam ilyet tapasztalni, mert még a hotelszobákat is különlegessé tudom varászolni az illúziómágiának hála, de megírtam három új bejegyzést a blogomra, az insta sztorimat is percenként frissítettem, ennek már két hete. Főzőcskéztem, vásárolgattam, de egyébként a pécsi napot leszámítva eszméletlenül unatkozom. Tényleg pici ez a falu. A Fő utczán ültem le egy padra, és tovább nyomkodtam a telefont, hátha találok estére valamilyen programot magamnak mondjuk Pesten. Bárhol, ami nem itt van. Beszereztem egy jegyet a színházba, amikor meguntam a kijelző bámulását. Terveimben az szerepelt, hogy beugrok egy shake-ért a cukrászdába, amikor megláttam Daniellát. Mármint persze csak hátulról fgyelhettem meg a vörös hajzuhatagot, mert tőlem pont az ellenkező irányba sétált, de a régi ismerősöket mindig üdvözölni illik, én meg ugyebár épp halálra unom magam. Utána szaladtam, a vállára tettem a kezem, hogy ne ijesszem meg annyira. - Halihó Dancsi, már fel sem ismersz? - kérdeztem vidáman.
|
|
|
|
Perge Vanessza Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
A nő nagyon nem Dancsi. Elég volt egy pillantás az arcára, de azért a riadalma is alátámasztotta ezt. Az a Dancsi, akit én ismertem, nem szokott ugrálni. Pár pillanatig csak meredten bámulom, mintha a tekintetemmel mégiscsak az ismerősömmé tudnám változtatni, hogy meg nem történtté tegyem ezt a kis incidenst. Helló újabb idegen, megint örülhet a terapeutám. - Elnézést kérek - vontam össze a szemöldököm, próbáltam egész bűnbánó arckifejezést felvenni. - Csak tényleg hasonlít az egyik ismerősömre, de azt hiszem, ez evidens - engedtem meg egy enyhébb mosolyt. A tekintete nagyon ismerős, ahogy a kényszeresnek ható viselkedése is. Nem, most már tényleg nem keverem össze mással, egyszerűen saját magamat látom benne. Vagyis pár évvel korábbi viselkedésemet, mostanra már sokat segítettek a szakik. Nem lépek hozzá közelebb, mert nem akarom még ennél is jobban megijeszteni. - Tudok esetleg valamiben segíteni? Csak pár hete költöztem a faluba, de szerintem már csukott szemmel is eltalálok bárhová - ajánlottam fel a segítségemet.
|
|
|
|
Perge Vanessza Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Csücsörítve tettem vissza a snidlinget, nem voltam éppenséggel boldog. Persze ilyenkor mindig szerencsés, hogy több árus is van, valahol csak találok frisset! - Hát azt azért egy picit sokallanám - ismertem be azért. Fonnyadt volt, de talán csak egy hete lehetett itt kint. Nem is csoda, hogy eddig még nem vettem semmit ennél a standnál. - De ezek a répák tényleg elég jól néznek ki - mutattam a sárga zöldségekre, amit a manó kapott. Beismerem, hogy azt hittem, hogy itt vége is lesz a gyors találkozásnak, így én is a répák felé fordultam. Nagyon régen nem csináltam már répatortát, talán most itt az ideje. Leporoltam a lábaimat, majd felálltam kis recsegés-ropogás közepette. Komolyan, a térdeim biztos be fogják adni a kulcsot még azelőtt, hogy a szívem leállna. Picit elpirulva fordultam a manó felé, amikor magára vonta a figyelmem. Elkerekedett szemekkel néztem végig, kellett pár pillanat, míg kapcsoltam. A csizmámból előhúztam a pálcámat, és a megfelelő mozdulat után a répák a levegőbe emelkedtek. - Persze, hogy segítek, ne viccelj. Viszont akkor már én is veszek egy keveset, azt még meg tudod várni? - kérlelve néztem rá, hátha belefér még neki ez az öt perc.
|
|
|
|
Perge Vanessza Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Egy egész egyszerű, de szívből jövő mosoly ült ki az arcomra. Nem szokásom összetéveszteni embereket, sem hibázni, és amikor megtörténik, sosem találom a helyem. Ha gyerek lennék, simán megtenném, hogy szó nélkül sarkon fordulok és elrohanok. De a nő nem kezel idiótaként, szóval azt hiszem nincs okom a pánikra. - Kiadó lakások vannak, érdemes megkérdezni a városházán. Ha nem sikerülne ma beköltözni, akkor meg ott van a Mátra csárda, én is ott szállok meg jelenleg. Vegánoknak nem a legtökéletesebb, de jobb, mint a semmi. Kényelmes ágyaik vannak - vontam meg a vállaim. A végére azért igyekeztem felhozni, mert amúgy tényleg klassz hely. Ha fent lenne a google-ön akkor négy csillagot kapna tőlem, az biztos. - A munka pedig... - egy pillanatra elakadtam. Én tanárnak érkeztem ide, így a többi hirdetést nem figyeltem. - Az is biztos van. Nemrég nyílt a kaszinó, oda szerintem mindig keresnek embert - javasoltam, ahogy eszembe jutott. Nem olyan régen még a blogomra is írtam róla, miután körbejártam. Egyelőre még nem éreztem szükségességét, hogy megkérdezzem, miért. Talán csak nem akartam még jobban ráhozni a frászt. Elvégre ez a nő nem egy egyetemista, mint akivel a múltkor is találkoztam.
|
|
|
|
Perge Vanessza Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Csak mosolyogva biccentettem a manónak egyet, hogy aztán az árushoz fordulva elvegyek jó pár darabot. Ha már itt járunk egy jó húsleves sose rossz, de mivel a húst nem eszem meg, több zöldség kell. Érdekes fordulat, nemde? - Csak ennyit szeretnék - nyújtottam oda a pénzt a néninek, aki nem nézett rám túl jó szemmel. Talán mégis hallotta a snidlingről a megjegyzésem? Ez van mamó, friss árut kellene tartani. És most az egyszer azt kívántam, bárcsak hallaná a gondolataim, hogy ne kelljen hangosan is kimondanom. Miután végeztem, a sajátjaimat is a többihez fogtam, úgy indultam meg a kastély felé. - Hát a diákok nem tudom, mennyire örülhetnek majd a sok répának - nevettem el magam. - Beismerem, hogy gyerekként én sem kedveltem annyira. De másra nincs is szükséged, ugye? - torpantam meg egy pillanatra. Ha jól tudom, ugyanúgy szállítmányokat kapnak az iskolában is, mint a kórházakban, így ha a répa elfogyott, talán másra is lehet igény. Manóval még nem beszélgettem ennyit, és biztos vagyok benne, hogy le is fogom majd jegyezni a blogomon, hogy az olvasóim is bátran kezdjenek bele. Nagyon aranyos kis házimanó ez a Lily is. - Hát ami biztos, hogy tortát fogok belőle sütni. Kóstoltál már répatortát? - kérdeztem vissza. - Ha nektek kell elkészíteni az ételeket, attól még megkóstolhatjátok és ehettek belőle, ugye? - halványan összevontam a szemöldököm, mert érdekelt. Nem voltam nagy manójogi aktivista, de hát vegán se voltam mindig. Mindent el lehet kezdeni egyszer.
|
|
|
|
Perge Vanessza Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Egy bólintással nyugtázom, hogy minden más megvan a suliban. Igazából nagyon jó tudni, hogy ilyen helyen fogok tanítani és lakni is; ha bármi elfogy, akkor azt a piacon szerzik be. Persze itt sem tökéletes minden, de szeretném azt hinni, hogy a manók eléggé tapasztaltak már ahhoz, hogy a legjobb alapanyagokat szedjék össze. - Ha van esetleg szabadnapod, vagy szabad tíz perced, majd nyugodtan ugorj le hozzám a csárdába. A hatos szobában vagyok, és ha tortát készítek, mindig túl sok marad - forgattam meg a szemeim. - Néha nem túl jó ennyire egyedül lenni - teszem hozzá egy fokkal csendesebben. A terapeutámnak fél évig kellett küzdenie, hogy ehhez hasonlóakat kicsaljon belőlem, ennek a kis manónak pedig percek alatt sikerült. Talán az őszinteség kölcsönös megnyilvánulást eredményez, nem tudom. De tény, hogy kicsit rosszul érzem magam, amiért csak így elszóltam. - Pont a szendvicseket nem lehet? - kérdeztem vissza, szinte kapva-kaptam az új téma miatt. - Na majd ezen változtatunk. A levita házvezetője leszek, és nagyon szívesen vendégül látunk bármikor. Egyébként róluk tudsz már valamit? Ismered őket? - kérdezgettem tovább. Egy manó szerintem nagyon sok mindent lát és hall, valamennyire biztos ismeri a kék ház tagjait. Nekem pedig minden kis információmorzsa jól jön. Mosolyogva tekintek le Lilyre, én is legalább olyan jól érzem magam, mint ő. - Idővel biztos engednek majd - erősítettem meg. Talán ott is van ilyen hierarchia, vagy nem is tudom. - És igen, nagyon szeretek főzni. Korábban annyira nem, de mióta vegán lettem, különösen imádom elkészíteni az ételeimet. Te szoktál húst enni? - érdeklődöm tovább, ahogy a kastély felé haladunk.
|
|
|
|