Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF



Dehogy érzem kínosnak! Szeretem, amikor valaki ilyen jóízűen nevet, meg egyáltalán, ha önfeledten létezik. Úgyhogy igazán szükségtelen visszafognia magát. Kellemesen elmosolygok csak rajta.
- Rendben - támogatom az egymást meglepős ötletet bőszen rögvest.
Miután háztársam befejezte a rendelést, folytatom tovább én is az enyémet, hiszen addigra sikeresen kitalálom. Aztán szintén fizetek. Most nekiláthatok agyalni, mit kérjek Annienek. Ám közbeveti ezt a teaház megvevős dolgot, amire csak vidáman pislogok, körbenézve. Felelni viszont nem tudok rá, bár talán nem is várja. Részemről sem vagyok egy hosszú távra tervezős, viszont én egyszerűen azért nem, mert annyira a jelenben élek. Keveset töprengek a jövőmön.
Csak hümmögök teára, amiről mesélni kezd. Vagy akkor most ezt akarja kérni nekem? Nem vagyok biztos. Minden esetre elmondom a pult mögött álló boszorkánynak, hogy be is ülnénk kicsit, ő pedig kéri, akkor mondjuk csak meg, mit szeretnénk és készítik is. Leadom a rendelésem a lány teájára, ő is kikéri az enyémet és megyünk egy jó kis helyet keresni. Javaslom a puffos részt.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk meg leraktuk a cuccainkat, már hozzák is nekünk a meleg inniket. Annie elé egy Erdei séta nevű, gyümölcsös tea kerül a kannába.
- És? Hogy lesz a karácsony nálatok? - érdeklődöm tőle, miközben az italomat ízesítem. Tudom, hogy elég bonyolultak náluk a viszonyok, szóval talán az ünnepi program sem éppen egyszerű. Azon se csodálkoznék, ha még nem tudná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Akkor még nem mondta, hogy lemond. Erik jó pár nappal az előtt adta át a meghívót erre a kiállításra, mielőtt kipakolta volna az irodáját. Az a gyanúm, hogy tervezte egy ideje a távozást, de nem akart megijeszteni vele. Hirtelen jött a dolog. Hideg zuhanyként, vagy mint mikor egy mozdulattal letépik a sebtapaszt. Ennek ellenére most itt vagyok. Eljöttem mert ez végtére is egy ajándék és én nagyon régen kaptam ajándékot bárkitől. Egy múzeumban megrendezett kiállítással egybekötött társasági eseményre lettem hát hivatalos volt főnököm által. Fekete, szűkre szabott de diszkrét ruhámban, hozzá illő magassarkú cipőmben lépek be a karácsonyi fényekben pompázó épületbe. Zöld szövetkabátomat leteszem a ruhatárban, majd felsétálok a rendezvény helyszínére. Mennyi ember! Mind idegen és mind itt nyüzsög körülöttem. Talán mégsem volt olyan jó ötlet eljönnöm. Zúgolódnak gondolataim, miközben egy mellettem elhaladó pincér a tálcájáról egy pohár pezsgőt nyújt át nekem. Biccentéssel megköszönöm, majd gyorsan megiszok belőle egy kortyot. Nem vagyok hozzászokva ekkora tömeghez. Megrémít, hogy ennek a sok egyénnek akármelyike felismerhet. Hiszen vannak itt magas beosztású aurorok, politikusok, hírességek és ki tudja talán az alvilág félvilági besúgói is közéjük keveredhettek. Minden esetre úgy helyezkedem, hogy lássam a kijáratot ha menekülnöm kell. A fal mellé húzódva szemlélődöm, így legalább egy oldalról nem kell tartanom esetleges támadástól. Ennyi év szökéssel a háta mögött az ember már tudat alatt cselekszi meg alapvető önvédelme lépéseit. Így míg bepozicionálom magam azért figyelek és fülelek. Kíváncsian kémlelve a környezetemet. Vörös hajam hátam közepéig leomlik, sminkem épp csak annyi, amennyit ez a nívó még elbír. Mégis úgy érzem egész lényemmel kilógok az itteni társaság javából. Ezért sem vegyültem el közöttük egyelőre. Csak figyelek és várakozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Ő nem vár senkire sem, így nem türelmetlen, elácsorog bármeddig igazából vagyis majd valamikor illene megindulni a dolgára is, de az annyira nincs időhöz kötve még, így nem toporog, ellenben a másiknak fontos lenne, de az időt és a lányt nem tudja megsürgetni, ha bemenne és megkeresné, hogy kitessékelje, az még kellemetlenebb lenne mindenkinek is. Szóval... ez van? Egyelőre eldumálnak, amivel gond sincs, szóval kivételesen nem menekül, újabb mérföldkő meg ilyesmi? Fogalma sincs, még a végén tényleg az lesz, hogy elmondhatja, van egy haverja. Vagy már mondhatja? Hogy megy ez amúgy? Vissza kéne emlékeznie. Lehet már benne van a dologban, csak nem veszi észre, meglehet. Manapság már minden.
- Ahh, ez nagyon kedves gesztus. Köszönöm – bólogat is mellé, meghatott arcot igyekszik vágni, de nevet ő is a végén, hát ha ő lenne az az erő, amely megsürgeti a tanulmányai elvégzésére, igen érdekes lenne, jó móka vagy... akármi. Abbahagyva a rötyögést, nagy levegőt vesz, oldala kicsit szúr, kellemes. Meg is masszírozza, miközben a másik rágyújt, elnéz a kijárat felé, mintha ritkulna tömeg kicsit, vagy csak eloszlott az, amelyik elsőként tört ki és azért látja ennyire gyérnek. Nem figyelt oda, már akkor sem, amikor még a tömeg része volt, ez ilyen. Mert mindig abban megbújni a legkényelmesebb, de a legjobb, ha a tömeg kicsi. Nagyon kicsi. Idekint meg egész kellemes.
- Nem tudom, az átlag életkor a mestertanoncok között nem épp velem egyezik meg, abból gondoltam. Ilyenkor általában jön az, hogy biztos sokat buktam. Ha nő lennék, legalább foghatnám zabigyerekre, de így... ehh – legyint nagyot, eddig még mondjuk nem volt konkrét kérdése arra, hogy miért csak most, akinek pedig volt, annak válaszolt, mert amúgy annak illendő volt elmondani mindent is, amit kellett. Ott nincs is kérdés, még nem hívták vissza, be, az irodába, hogy számoljon be. - Azt mondod senkit? Na majd meglátjuk – szerinte meg pont, hogy lesz, nem hozza azonban fel, nem akar még ennél is jobban paranoiásnak és aggodalmaskodó mocsoknak tűnni. Felőle aztán lehet bármi, nem mindenre kell válaszolnia, ugye? Csak a jó lelke...
- És tényleg jól hangzik, most mondd meg. Hát így már simán akarom. Ha nem is veszel el, a neved add már oda – cukkolja egy sort, egy kicsit, tény, bólogat is mellé, legyen szép neve, ha már élete kevésbé? Valami olyasmi. Vagy annyi sem. Mindegy. Jót mosolyog a dolgon, ez tény. - Na majd észben tartom, mennyire jó – pakolja el a dobozát és akkor csendben pöfékel az ég felé fújt füstfelhővel. Vannak esetek, amiket csak hagyni kell, hogy menjen, amire lehet nem is figyel, miközben történik. Majd később felfogja. Vagy nem. Kicsit még kavarcos, kicsit még zötyögős és olajozatlan. Még úgy érzi, hiába beszél a másikkal könnyedén, feszeng, valami módon nem engedi el és persze ez az ok saját maga. Ahogy kihajított egy egész társaságot annak idején, úgy zárta el a dolgokat magában és most nem tudja, hogy kell megint elővenni. Mennyire látszik vajon.
- A tömeg. Na meg én is. Ez majd elválik – engedi a dolgot, eddig is úgy van vele, hogy engedi és hagyja, hogy valami majd lesz, ha már belecsöppent. Tömeg, nem barátja és sosem akarja. A sok embert sem akarja többé. Keveset? Talán. Meglátja. Közben persze megérkezik, akit várt és így most már biztos, amit az elején próbált mondani; nincs semmi baj, csak lemaradt. Már jó, tényleg nem örült volna, ha más bizonyosodik be. Visszapillant Denis felé aztán, elmosolyodik. Aprót, de mosoly.
- Ugyan, semmiség. Nem az adósságért teszem – tényleg nem, és igazából nem is tudja, miért. De megteszi. Vagyis úgy van, hogy megpróbálja. Ebből lesz, ami lesz. - Huh. Oké, lakat marad a számon, rajtam nem múlik, hogy több rajongód legyen – nem tudja, ez mennyire igaz vagy épp az, hogy csak azt leplezze, hogy a rosszfiús külső ilyesmit takar. Nem az ő joga megítélni, a kinyújtott kezet elfogadva rázza meg azt, majd int utánuk és hagyja, hogy menjenek. Ő is megindul végül aztán, talán kicsit késik is, az órájára lesve realizálja ő is az időt. Hát, évek óta nem késett sehonnan, illik megejteni az elsőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Lábait kényelmesen nyújtja előre, így, hogy nem mozog, már azért kicsit belecsíp a hideg és megborzong. Vagy talán nagyon elbambult, megesik, mintha képes lenne egy pillanatra kiüríteni a fejét teljesen, semmibe simítani és csak létezni. De amúgy nem, csak képzelődik, hogy menten lesz valami plusz, ha már itt van, akkor ragadjon már rá valami olyan is, amelytől különleges lehet. Jó vicc, nem fog azért tárgyakat mozgatni, mert amúgy marha szépen ki tudja ejteni az igét. Varázsige. Annyira abszurd már maga ez a szó, hogy nem volt képes eddig kimondani sem hangosan, használt rá ezer szinonimát már, ha létezik annyi egyáltalán, nem számolta. Abszurd, mert a mesekönyvbe illik, vagy valami fantasyba, amit akkor olvas az ember, ha nem akar valóságot. De nem, ez itt valódi dolog, igazi és történik is valami, ha kimondják. Jobban ijesztő, mint valami mese.
Nyújtózkodva hamuz egyet, nem néz órát, nem emlékszik időre sem, mit beszéltek meg, mármint, hogy mennyi fér bele, estig várjon, vagy csak fél órát? Ráérni ráér, ez a biztos. Olvashatna is akár addig, de annyira nem túlbuzgó, érti ő, hogy ezek fontosak, de sosem volt az élen, az átlag felett, valahogy ha most onnan kell merítenie, amit abbahagyott, ez jön elő. Másik meg a bizonyítási vágy, amely kapar és azt mondja, igenis, előre. Nem tudja, melyik lesz erősebb, most inkább hamuz még egyet, ücsörög, az erdő felé bámulva veszik el kicsit a gondolatokban, érti ő, hogy közel a természet, de a saját bajából kiindulva, kicsit akkor is veszélyesnek tartja. Nem tudja az indokokat, nem olvasta el az iskola történetét sem, de a logikája azt mondaná, ott vannak a vadak és kijöhetnek. Vagy nem? Erre is van valami? Nem tudja. Lépések. Ezt tudja. Persze nincs szuper hallása, így időben fordul meg.
És még az is, akire várt. Kész szerencse. A csikket ledobva tapossa el, mintha lebukott volna vagy valami, a füstöt is ellegyezi, inkább mert nem illik ebbe belemásznia, de ha meg akarja korholni, hát tessék. Tény, ezt a szabályt nagyon, de nagyon szabadon kezeli. Cipője sarkával temeti be a nyomot végül és feltápászkodik a rönkről. Kicsit elgémberedett, lábán nyújt egyet.
- Dehogy késtél, én voltam valószínűleg korai. Fene se tudja. Az király, remélem én is jó cuccokat hoztam el – néz a táska felé, majd a sajátjára, amely már jóval szerényebb méretekkel rendelkezik. Vagy elhagyott valamit, vagy tényleg a másik gondolt jóval szélesebb skálán. Fene viszi, megoldja így is.
- Ahm... értem én, azt hiszem. Szabad föld meg üvegház közötti izé, meg hogy reagál más növényekre. De lehet csak álmodtam – nem alszik órán, de van, amikor csak pislog, mivel neki nincs öt éves, vagy több tapasztalata, amit mások az órákon szereztek meg. Most nyeli befele, jól halad, csak... kicsit nyikorog. - Ja ebben biztos vagyok, hogy megoldjuk. Azt már ne kérdezd mire, csak azt tudom, hogy itt nő a fák tövében, és öhm... Hát lehet én csesztem el. Nem biztos, hogy csapatmunka kell, de mondtam, hogy nem értek pár dolgot, szerintem ezt úgy vette, hogy valaki kísérgessen, mert nem tudom megoldani. Vagy mi. Szóval, bocs ha kolonc leszek. Ovis megoldás, de segíted a mágiátlan szaktársad? - bár talán az pont nem kell hozzá, fene tudja, lehet valóban olyan ökör, hogy így és tök véletlen kért valamit? - Na mindegy. Egyelőre azt lessük meg, mennyire bírják a fagyot ezek a vackok, aztán ha túléli, talán még le is arathatjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szuper! - lelkendezik egy sort, bár tény, talán amúgy sem mászott volna másfele, csak bedugaszolta volna a másik fülét is és akkor lehetne ecsetet meg vödröt dobálni hozzá, hogy ha azt akarják, figyeljen. Mert talán nem is a munka kapcsolja ki, hanem mint sokszor, a muzsika és elbújva egy-egy szövegkörnyezet világába, már egész jól elmulattatja magát. Vagy valami olyasmi. Ez legalább nem a nyomasztóbb lista, nem fog komor arcot vágva megállni és létezni. Reméli. Fogalma sincs. Dolgozni jött ide, hogy aztán dolgozhasson itt, micsoda láncolat, mint valami dominó, hogy aztán végül minden flottul dőlhessen.
- Ugye? Már első pillanatra én akartam lenni a létrás ember – nem tiltakozik, majdnem azt is mondja, ez a férfimunka, de hát akkor meg degradál mindenki mást, aki nem férfi és a jó lelke még mindig nem engedi, szóval lenyeli a szöveget és hátrafordulva kapja ki a muzsikát és figyel az instrukciókra. Ó bakker, és tényleg. Meglátszik, mennyi szobát festett le, csak mímeli itt a szakembert, közben meg aztán ha a nyári konyhát festette utolsónak, lehet nagyot mond. Röhög egy sort saját magán és leereszti az ecsetet, lepakolja a vödör szélére, hogy ne csöpögjön össze mindent.
- Annyi színt pakoltak ki, hogy az teljesen kiment a fejemből. Alapozni is kéne, tudtam, hogy valami hiányzik – tudta a fenéket és csípőre tett kézzel nézi a falat. Na ez szakemberes. Hümmögve fordul a lány felé, majd a falra és mire kettőt kérdezhetne, át is színezi, csak épp más módon. Jó, így könnyű, tény, és elismerően bólogat. Megtette volna ő szívesen, de nem tudja, így hagyatkozik másokra.
- Köszi, így nem kell lekaparnom – hálás pillantás, aztán kérdő, amikor ujját emeli fel. Persze, érthető, kell fehér is, de mordul egyet. Halkan. - Jaj, szólj csak, ne cipekedj ennyit – csóválja a fejét és veszi át az egyik vödör terhét, majd letéve, egyszerűbb megoldást keresve a hengerért nyúl, elvégre, eleve ezzel kellett volna. Belemeríti, a felesleget lehúzva róla pedig már fel és alá fut a falon, immáron a kért színt húzva rá. De figyel, egyelőre a füles csak lóg a nyakában.
- Ihhh. Ez nem hangzik kellemesnek. Még ha azt mondanám, régi a hely és nincs rá figyelve... - néz körbe, fel a plafonra, a potyogás pedig marhára alapos volt, szinte már-már ebben van művészet, nem abban, hogy ezt akármilyen színre mázolják. Visszadönti a fejét és miközben megmeríti a hengert, szemöldöke feljebb csusszan, szkeptikus pillantással hallgatja a lány szavait, mert hát, neki tény, hogy minden érdekes, no de ez? Nem tudja mérlegelni.
- Hmm... - kocogtatja meg a nyelet, amit a kezében fog és közben újra nekiáll folytatni a munkát. - Nem tudom, nem hiszem, hogy Arie keze lenne a dologban, vagy... bárkié. Nem tudom, az épület sem tűnik elátkozottnak meg úgy igazából, csak nem így tiltakozik maga a... pizzázó. Mármint, tök hülyeség. De azt hiszem, azért a véletlent ki lehet zárni, mert az nem létezik – húz még egy csíkot, fel és le, majd elmereng. Aztán ki tudja, errefelé minden más, ha valahol vakolat potyog, rossz az alap. Elengedi egyik kezével a nyelet és tenyerével a még csupasz felületre tapogat.
- Ebben sincs semmi fura. Csak fal – aztán egyelőre ennyit tud hozzátenni. Az biztos, hogy a főnöke feje jobban fáj emiatt, mint neki, így nem fogja hangosan odakurjantani, mi a frászkarika történt mégis, hátha okosabb. Közben nyílik az ajtó, érdekes szavak töltik be a pillanatnyi csendet. Öööö. Ha a nő körbenéz, ez értetlen arcot tuti talán. Az övét.
- Szép napot! Egy kicsit még nem, oda sem neki! - aztán igazából Bánki döntése, hogy kitessékeli, vagy befogja, ő csak köszönt, vissza is tér a falhoz. Lábakat a szájába, ezen röhög egy sort halkan, ha nem hallja, nem is hiszi el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bence
repülőgép amin jár

Csak fejemet csóválva nevetem el magam a képtelen ötletre, mert ugyan hogy lenne hát meleg a hó, hát a hó azért hó mert hideg. Naa, ki hallott még ilyet? Ha nem figyelek eléggé még a végén azt is megdumálja velem, hogy karácsonyi bálon is melegen fog havazni. Pedig ugye, az tökre kizárt, nem igaz?
- Mert nem is - moolygok széttárt karokkal, amolyan "nem mondod" stílusban, de nem sokáig örülhetek magamnak, céloznom kell, és muníciót gyártanom. Öö, praktikusan nem ebben a sorrendben, de igen.
- Ne kritizáld a hógolyóimat - röhögök fel, ujjamat ejnyebejnye módra rázva felé, ahogy a cukros hölgy tette velem a múltkor, amikor megpöcköltem álmában a vásznat. Nem bírom sokáig a fedezékemben, szinte miután legugolok már pattanok is fel, nem bújkálok én előle. Lassan, lábaimmal magam előtt tolva a havat igyekszem Bence után kimelegedve, kitérek a hógolyója elől, majd amikor már éppen örülnék, hogy kijátszottam, hason talál a következő. Ööö, akkor ez már kettő. Neki kettő, nekem egy, de igazából azért hoztam fel a kukoriát mert tudtam, hogy veszteni fogok, szóval...
- Najó, boldog előkarácsonyt - kiáltom felé drámaian, majd győzelemre-vereségre mit sem adva homlokon küldöm magam egy hólabdával, ezzel elvesztve a kihívást. Nem adom fel azonban magát a játékot, rögtön ezután gyúrom is a következő golyót, hogy immár tét nélkül küldjem újra felé az égi áldást, s szedem a lábaimat. Majd ha átfagyunk, behúzódunk valahová, addig meg kihasználjuk, hogy leesett aminek így télen illik. Tantusz. Hó, a hóra gondoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Volt már ismerősöm is, én még nem. Szeretném, ah ez így is maradna - ráztam meg a fejemet rosszallóan, mert nem hiányzott volna, hogy leültessenek a rácsos linzerbe, asszem Damien nem dícsért volna meg. Lehet, hogy ott sitten belül le is rendeztek volna, küld valakinek borítékot.
- Igen, tudom, hogy sok. De azt mondják mind nagyon szép, szóval - vontam egyet a vállamon. A fia nem volt egy nagy színezés buzi. Én sem voltam az, soha leginkább, inkább Legóztam. Ha már egyszer fiú vagyok, így is neveltek a szüleim. Ne nézz a színezőre, jó lesz a katona, meg a lego.
- Akkor csak utánad - mutattam gáláns kézmozdulattal, majd utána is indultam. Nem biztonságos ez a modern világ, ezt senki nem tudja jobban nálam, aki szerintem már mindent látott. A hűtőmágnes készletem a tanú rá, hogy nekem ez így jó. - Nem kell szabadkoznod, ez rendben van szerintem. Én sem akarnék egyedül mászkálni.
Pláne nem ha csak akár a pletykák fele is, de igaz. Az nem lenne a legjobb. Főleg nem ilyen közepesen fiatal fruskáknál. Mert hogy nőnek meglehetősen erős kifejezés lenne hívni, a legnagyobb jóindulattal is maximum csajszi, de a kislány még validabbnak látszik.
- És mi leszel, ha nagy leszel? Gondolom van elképzelésed mit akarsz csinálni felnőttként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A pofám szakadt le... Még ő háborodott fel azon, hogy feltettem egy teljesen logikus kérdést. Persze mit is vártam tőle, egyszerű ügyintézőtől, akit csak a főnöke küldött ide. Valószínűleg nem jól tudta a dolgát, vagy tudom is én, hogy még mindig ott téblábolt nálunk az irodában. Igazán szerencséje volt a lánynak, hogy nem egy fontosabb ügy kellős közepén zavart, máskülönben sokkal szigorúbb lettem volna vele. Illetve talán az is növelte a türelmemet, hogy aznap ha nem is hivatalosan, de valami ünnep féleség volt. Azért azt megfogadtam, hogy szóvá fogom tenni az osztályon, hogy máskor ha átadnak valamilyen jelentést, ne táboroztassák le a munkatársukat a mi részlegünkön. Mert a végén még azt gondolom, hogy naplopó, és azért maradt nálunk, mert innen jobb a kilátás, vagy büdös számára a munka.
- Erről nem tudtam - zárkóztam el az információtól, de hangom némi közömbösséget is sugallt, ahogy magam elé bámultam a meglepettségtől. Úgy tűnt, hogy ez egy ilyen nap, minden szarral történt valami, de a legjobban azt imádom, amikor ezekről nem tájékoztatják a többieket, hanem hagyják, hogy ők is belesétálnak a csapdába. Aki meg amúgy életképtelen aznap, az egészen egyszerűen menjen haza, ezért találták ki a táppénzt.
- Na mindegy... - vontam vállat egykedvűen, mintha a szőnyeg alá söpörhettem volna a problémát azzal, hogy egy ideig nem foglalkozom vele. Nyugalmam azonban - ahogyan az lenni szokott, köszönhetően a sorsomat író átkozott manócskának odafenn - nem tarthatott sokáig. Mikor már sikerült volna távozásra bírnom, szeretett asztalom kékre változott. Ettől leesett az állam, s olyan rezzenéstelenül bamba arccal néztem végig, ahogy porrá omlik előttem, mint még talán soha más jelenséget, amit valaha tapasztaltam. Pedig aztán régész- és ereklyekutatóként láttam már vicces tárgyakat. Az asztalomra kirakott személyes és szakmai tárgyaim hanyagul estek szanaszét a bútor után maradt porkupacon. Lassan emeltem a tekintetemet a mellettem ülőre, és nem voltam elégedett a válaszával.
Fortyogtam a dühtől, ökölbe szorított kézzel remegtem rákvörös fejjel, de nem ordítottam el magam. Aztán felpattant a lány, én a keze után nyúltam, de ő gyorsabb volt nálam. Szökni próbálna? Próbálja csak meg... Felugrottam, hogy magyarázatot követelve utolérhessem.
- Azonnal csináld vissza! - parancsoltam rá indulatosan. - Ezt mégis hogy képzelted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Szerinted sikerülne?
Kérdezem elmélkedve, és, hogy mondandója melyik részére is reflektálok pontosan? Talán mindegyikre. Sőt, valószínűleg mindegyikre.
Hogyan is gondolhatja, hogy képes vagyok kilépni az életéből, hiszen olyan átkozottul sok munka és pénz volt, mire megtaláltam őt, és meg akartam találni, mert hozzám tartozik, az életem része, a lényem része, a lelke a lelkem része. Nem vált volna a feleségemmé, ha nem így volna. Az égiek rendezték úgy a sorsunk, hogy nekünk találkoznunk kell, szerelembe kell esnünk, és egymáshoz kell tartoznunk. Bármennyire is kívül akar tudni az életén ebben a pillanatban, a következőben már nem fog, mert szeret engem, mély szerelememmel, ahogy én szeretem és akarom őt. Ez pedig egy olyan dolog, amit nem lehet megszakítani. A házasság szent, a válás a szentség megsértése, mely rossz ómen és mely csak újabb gondokat szül az életben. Mi ketten sosem leszünk egymástól külön, hiszen mi összetartozunk. Ha nem így volna, sosem bukkantam volna a nyomára, és messzebb menekült volna, mint csak egy aprócska mágusfalu. Nem vállalt volna munkát olyan helyen, ahol előtérben van. Ez az egész nem volt más a részéről, csupán csak macska-egér játék. Felkért egy keringőre, én pedig ifjonti szívvel fogtam bele a játékba, melyet kitalált. Üdítő változatossága házasságunknak a tény, hogy képes még meglepni, képes még más arcot mutatni, mint amit ismerek. De fárad, látom rajta, hogy a játék már nem kecsegteti oly örömmel, mint amilyennel a kezdetén, ezért jöttem hát, hogy szóljak, elég a játékból, most játsszunk hát mást.
Ami a megátkozás részét illeti, halvány félmosoly húzódik ajkaimra, és nézem őt, nézem, ahogy azt hiszi, sikerülhet. Hogyan is sikerülhetne, ha eddig sem sikerült, és nézd, még csak varázserőm sincs. Hatalmam van, és élvezem a hatalmat, ami az enyém. Ő és a képesség arra, hogy az enyém is maradjon. Cigarettám lassan teljesen elég, így hát mielőtt ez megtörténne, még egy utolsót szívok belőle, hogy aztán a pad hátulján elnyomjam, és ahelyett, hogy csak a földre dobnám, három lépést teszek, és a kukába dobom. Nem a pad az én védelmem, a hely teljes területén védve vagyok.
- Beszélgessünk, szerelmem. A házasságunk hátralévő évtizedeiben mit szeretnél? Élhetünk itt is, ha neked ez a hely kedvedre való, jó iskolák, jó éttermek, vidéki báj. Nem tudtam, hogy erre vágysz, de a születendő gyermekeink így valóban a közelünkben lehetnek. A kollégiumi nevelést amúgy sem pártolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Esküszöm, régen jobban ment. De tényleg. Viszonylag egész jó zsebtolvaj voltam.  A kis ártatlan arcommal rengeteg embert be bírtam palizni. Ha rajta is kaptak azon, hogy kicsúsztatom a pénztárcájukat a zsebükből vagy a táskájukból, elég volt egy-két pillarebegtetés, a mese arról, hogy mennyire szegény is vagyok, és hogy éheznek otthon és máris nem kellett rendőrséget hívni. Persze ez már mind a múlté. Elért a pubertás, az egykor angyali tündöklésű arcomat most pattanások tarkítják, hangom meg-megcsúszik beszéd közben és már támogató közeg sincs a hátam mögött.
- Ehehe… valóban – nevetem el magam kínosan, jobb kezemmel a fejem hátulját vakargatva. Mosolyom széles és ártatlan, totálisan olyan képet festhetek le, mint egy valóban ügyetlen, de annál inkább szeretni való házaló fiúka.
- Családi biznisz besegítek apukámnak. Ő is itt van valamerre – persze minden szavam egy szemenszedett hazugság, de hátha a nő nem veszi észre. Oh, kérlek, csak ne vedd észre!
Bekukkantok be a nő mögött a házba, hátha rábukkanok valami árulkodó nyomra, ami elárulhatja, hogy egyedül lakik e avagy sem. Fontos információ ez, hisz ha esetleg most nem sikerülne az akció, a későbbiekben még sokra mehetek vele. Csak reménykedni tudok benne, hogy valóban nincs társasága. Még csak az kellene nekem, hogy valami kétajtós szekrénnyel éljen, aki bármelyik pillanatban úgy roppanthat össze, mint más a ropit.
Próbálom leplezni idegességemet, de még így is sikerül valamennyit kimutatnom nyugtalan természetemből, hisz hol egyik, hol másik lábamra helyezem a súlyom, ezzel furcsa, táncszerű mozdulatokat előidézve.
- Áh... - kapok fejemhez, mintha fájdalmaim lennének, majd ott helyben összegörnyedek. Az előbbi topogásomat veheti ennek előjeléül, mert én bizony annak szántam. - Ne haragudjon, de nemrég műtöttek és nagyon nagy fájdalmaim vannak még mindig - ez részben igaz is, azt viszont nem kell tudnia, hogy ez a műtét milyen jellegű volt. Ha meg is kérdezi, úgysem az igazságot fogom neki mondani.
- Van nálam gyógyszer. Esetleg kaphatnék egy pohár vizet? - Gyerünk, invitálj csak be a házba! Nem örülne annak senki, ha csak úgy magára hagynál vagy rosszabb esetben ignorálnál egy szegény, ártatlan fiút, akinek komoly fájdalmai vannak. A szomszédok beszélni kezdenének, azt pedig senki sem akarná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ő úgy dönt, hogy tisztes távolságból figyeli ezt az egészet. Nem azért, mert ne csodálná ezeket a lényeket, csupán jó látni azt, hogy ez a két nőnemű ilyen szinten elvan egymással. Ha valaki ezt megemlítette volna neki, kiröhögi. Karola nem könnyű eset, tud olyanokat alkotni néha, amivel bizony kínos helyzetbe tudja hozni környezetét, ám Opheliát a legelső pillanatban megkedvelte. Szerencsére. S láthatóan az érzés kölcsönös, ez pedig Bánkinak egyszerre okoz örömöt és fájdalmat.
Karola az üvöltés re megugrik, s talán ha a nő nem fogná kezei között, el is bőgné magát. Ám tartja magát, azért, hogy megmutassa milyen bátor, nem úgy, mint nagybátyja. Csillogó tekintettel nézi a falatozó állatot, s közben issza a nő szavait. Sok mindent nem ért még, mégis ámulva figyel minden egyes pillanatot megél és élvez. Barnabás pedig örül.
Mikor Ophelia leteszi egy darabig még nézi az állatot, majd elindul Barni felé, fut, hogy El újságolta, amit csak megjegyzett. Így persze mond néhány vicces dolgot is, de Barni mindent elhisz neki, hiszen annyira beleéli magát a mesélésbe. Közben Ophelia is megérkezik hozzájuk, amire a férfi kissé feszülten lesz, mint eddig.
Néz a nőre, s szíve szerint azt mondaná, hogy vele semmi sem szörnyű, de mégsem teheti meg. Barnabás elszánt ember és végsőkig képes elmenni valamiért, amiben hisz. De valahogy úgy érzi, hogy ez most nem az az alkalom. Karola öröme sokkal előbbre való ezen a napon, mint az ő kezelhetetlen érzései.
Sóhajt.
Nézi a kisebbiket, aki végre méltóztatik nála is megmaradni egy picit. Határtalan boldogság csillog a szemében és az arcán, látszik rajta, hogy Ophelia nagyon betalált ezzel, s Barnabás ezért örökre hálás lesz. Mert ez a kislány, akit az anyja folyamatosan lepasszol, az apja meg fel se vállalta, annak kijárnak az ilyen pillanatok.
- Köszönjük Ophelia, egy életre szóló élményt szereztél… Mindkettőnknek - - igen Barnabásnak is, még ha most leginkább egy durcás kölyökre hasonlít is, ő nagyon hálás. S már pörögnek az agytekervényei, hogyan és mikor fogja meghálálni ezt, ha egyáltalán kap rá lehetőséget.
- Nézd én komolyan kihagynám ezt az ebéd dolgot, viszont Karola úgysem fog békén hagyni és nincs kedvem végig hallgatni egy kettős hisztit - mosolyodik el zavartan, be kell látni, hogy ezzel a kettőssel szemben esélye nincsen, főleg hogy a két szőke külön külön is mindent elérhet nála, csak a nézésével is. - Szóval akár ehetünk is valamit - mintha annyira nehezére esne ezt kimondani, sóhajt egy hatalmasat. Holott bármennyi percet eltöltene a nővel, ebben senki ne kételkedjen. Csupán feszült, s nem kíván robbanni, azzal pedig rontani az amúgy is szar helyzeten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

"A pályaudvar már egy megszokott állomás" Dúdolom magamban, ahogy sétálok a peronon. Nem utazom ma sehová. A kezelések havi szintűek és már állományban vagyok, de ma szabadnapom van. Csak azért jöttem, mert jóban lettem a pékségben dolgozó nénikével és ideje beszerezni tőle a karácsonyi sütemény adagomat. Annyira finomakat csinál, hogy néha az az érzésem a nagymamám reinkarnálódott benne. Jókat trécselünk és még párszor kapok grátisz egy-egy süteményt. Azt mondja én vagyok az új fajták tesztközönsége. A szent sélért feláldozom magam. Szoktam mondani vigyorogva. Szóval csípem a mamust nincs mit szépíteni ezen. Azért is jöttem még, hogy odaadjam neki azt az aprócska ajándékot amit vettem. Kis semmiség, de szerintem örülni fog, ha meglátja. Dolgom végeztével és két nagy szatyornyi finomsággal ballagok, amikor egyszer csak: Ez az a kisfiú, hogy is hívják? kutatok az emlékeim között. Leo? Ez az Leo! Mi a francot csinálhat itt, ráadásul egy szál egyedül? Na jó. Ezt már csak kiderítem. Gondoltam magamban és elkezdtem figyelni és követni a fiúcskát. Emlékszem, igen bizony emlékszem, hogy egészen jóban lettünk és megígértem, hogy még találkozunk. Legfeljebb, ha úgy látom majd oda fogok menni hozzá és hazakísérem, vagy oda, ahová tart. Nem is értem, hogy hagyhat valaki egy ilyen kicsi gyereket ennyire egyedül. Mi van, ha elkóborol, vagy elrabolják. Hát hol van a szüleiben a felelősségtudat?! Most komolyan?! Szégyen. Szegény kis srác meg azt hiszi fankón ez a természetes. Ilyenkor örülök, hogy ez én szüleim nem ilyenek voltak. Na de most koncentráljunk a feladatra Donovan! Leveszek az egyik szatyor tartalmának tetejéről egy muffint és azt majszolva eredek hát a lurkó nyomába. Álcámat szürke szövetkabátom, zöldeskék sálam és sapkám alkotja. Lassan kerülgetve az embereket követem tehát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A kérdést hallva első körben elcsodálkozom, majd akarva akaratlanul nevetésben török ki.
- Hogy mi? Randi? Nyilván… - megcsóválom a fejem majd megköszörülöm torkom, ezzel visszafojtva a nevetést. - Elmagyaráztam neki, hogy a családom nagyon dühös lett rám, amiért nem török lánnyal kezdtem ki. Választanom kellett, hogy vagy ő vagy a család, én pedig természetesen a család mellett döntöttem. Mivel tudom, hogy rá van kattanva a szappanoperákra és ráadásul még butácska is, így csuklóból benyelte a sztorit, valamint még ő kért bocsánatot. – vázolom neki a sztorit, majd csak ezután ölelem meg. A szoknyapecéren újra harsányan felnevetek.
-Naaaaa…. én meg a szoknyapecér… - egy színpadias sóhaj, majd hátrébb siklok mikor ellöki magát tőlem. Nem tudom egyébként, hogy mit töröm magam ennyire miatta. Nem szeretnék tőle többet, viszont a szex az igen csak frankó vele, amit úgy szeretnék fenntartani. Bár magamat ismerve az addig fog működni, amíg ki nem bukik, hogy mással is összefeküdt, vagy fordítva. Akkor borul az elmélet és a játék is. Ezen kívül az Amerikába költözés is nagy eséllyel romba döntené a dolgot. Szóval összességében ez nyilván nem egy hosszú távú történet, de ennek ellenére most így jó. Most nem szeretnék változtatni rajta.
- Húha, most kifogtál rajtam… Az egyetlen olyan hely a lakásom. – egy ártatlan tekintet és egy mosoly társul még az utolsó mondatomhoz

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Nem alsóéves már, hogy megmondjam neki, mit szabad és mit nem. Évek óta egyébként sem áll másból az életem, minthogy a szabályszegők után leskelődjek. Belefáradtam... Állandóan fegyelmezni se jó senkit, még ha cserébe sokáig kinn maradhatok járőrözni, és kicsit a magam ura vagyok. Lett valamiféle tekintélyem talán, de olykor az az érzésem támad, hogy a hátam mögött mindenki lenéz emiatt. Pedig nem a szigorú pártkatonaként funkcionálok a falak között, és mégis összesúgnak. Biztosan a közös utálat, hogy ha magukat nem, hát engem hibáztatnak a szabályszegésért. Megvan róluk a véleményem, de különösebben nem hat meg. Pár év és végzek, addigra már mindegy, mert én lettem a rangidős, és igyekszem megőrizni a kis pozíciómat. Ami miatt pedig jó a jelvényt viselni, az az ismerkedés. Régiekkel és újakkal egyaránt. Mindig megtalálnak, ha valami nem világos. Értesítenek, ha érkezik valaki a házba. Naprakész információim vannak, mert közvetlenül a vezetőségtől származnak, úgyhogy megbízhatónak is mondhatóak. Nem panaszkodom ilyen szempontból. A fiú viszont már elég idős ahhoz, hogy eldönthesse, mit csinál. Mindössze udvariasságnak fogom fel tőle, hogy a kedvemért elhessegeti a füstfelhőjét, amit eddig visszatartott lélegzettel próbáltam elkerülni. Mégiscsak az ő tüdejéből eregette ki. Azért leendő botanikusként nem szép, hogy teledobálja csikkel a vadőrlak környékét, de nem leszek szemrehányó, hogy teátrálisan felvegyem előtte. Én jobban vigyázok a környezetre, kész.
- Nem-nem, jól emlékszel. Hát, nem tudom mennyire lesz ez számodra érdekes - csóválom a fejem kissé csalódottan, de talán a növények között lesz valami ritka fajta, hogy feldobjam a napját. Mégse hagyhatom, hogy hiába jöjjön velem. Nekem nem nagy szám ezt vizsgálni, hiszen láttam otthon eleget, ilyenkor jön ki rosszul, hogy a tananyagban egy kicsit előbbre járok a kelleténél, de pont ezért kezdtem a veszélyes növények termesztésébe, és vállaltam el egy halom kutatómunkát egyénileg.
- Te jó ég, hogy én mekkora seggfej vagyok! Igen, már rémlik. Na, de azért remélem nem érzed magad hátrányban, vagy lemaradva. Elég tré, ha ezt érezteti veled a tanár. Szerintem a növényekkel könnyű megbarátkozni. Gyere... - veregetem meg a vállát bátorítólag, de a szégyentől vörös fejjel. Azt hiszem, figyelés helyett inkább a füzetembe rajzolgattam, amikor a fiú segítséget kérhetett. Én mindenkinek segítek, mert ilyen vagyok, de nem biztos, hogy követni tudják a stílusomat. Előttem nem kell, hogy magyarázkodjon.
- Melyik rész nem világos pontosan? Bátran kérdezz, ne szégyelld! Inkább most, mint a vizsgán, tudod. Különben is eléggé szeretnek rólad beszélni - kapok a számhoz az utolsó kis elszólásomat követően, majd a zavart köhintésem után megállok a veteményes előtt, és nézegetem, hogy mit is lehetne megvizsgálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- De ez hülyeség, ki találta ezt ki? - horkantam fel, mert nem tudom, hogy ki az az idióta, aki ezt anno megálmodta. Nem hiszem, hogy ez bárkinek jó, én nem akartam várni. Más kérdés, hogy soha, nem csak most. Nem az erényeim nagyjai közé tartozik, szerintem nyolc éven át eleget vártam ahhoz, hogy soha többé ne kötelezhessen rá senki.
Nem szerettem egyedül lenni, de hajlamos voltam rá, hogy megvárjam, tökre jó volt mellette lenni, vele lenni, együtt tölteni időt. Nem is hittem, hogy éjszaka egyedül hagyna az utcán, szóval nem stresszeltem azon, hogy majd nem jön vissza hozzám.
- De ez így nem fair - ráztam meg a fejemet rosszallóan nem hittem, hogy ezt a döntést nekem kéne meghoznom, egyedül. Valahogy nem éreztem helyesnek a dolgot. Persze, ettől még nagy volt rá a sansz, hogy ténylegesen rá marad, mert Dustin makacs. Nem is tiltakoztam inkább, ne menjünk bele inkább ebbe.
- Ez veszélyesen hangzik, tudod? - kérdeztem vissza, mert ő nem szokott olyan végleges dolgokkal előhozakodni, vagy ha igen, akkor tényleg nagyon komolyan gondolja. Letettem a formás kis fenekemet a plédre, kicsit közelebb is csúszva hozzá, miközben kiszedtem egy fánkot és lelkesen elkezdtem csócsálgatni. Nagyon finom is volt, ki is csúszott egy halk nyögés miatta, ami után elpirulva felnevettem.
- És ha éppen aznap valami nem stimmel? Akkor megint húzod a szádat? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, mielőtt még betoltam volna a maradék fánkot. Valahogy éreztem hogy ebben turpisság van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tekintetemből sugárzik a harag, fogaim csikorognak a rájuk mért nyomás alatt, fejem pedig majdhogynem füstölög a benne felgyülemlett gőztől. Még a húgom is csak egyszer látott ilyen állapotban, szóval a fiú most nagyon szerencsés, avagy inkább balszerencsésnek érezheti magát. Nem szeretem, mikor palira vesznek. Nagyon nem. Erős és független léleknek tartom magam, akinek nincs szüksége senkire, ezt a hitet, pedig ha valaki megrengeti bennem, az nagyon nem jár jól.
Kezei szorosan összebilincselve állnak, ahogy karjaimmal körbefonom azokat. Ujjaim egyre nagyobb nyomást mérnek ki a gyenge bőrfelületre, mely’ ennek hála piros foltokat idéz elő. Ha most észnél lenné, talán megbánnám amit teszek, hisz jómagam is éltem már át hasonló megaláztatást. De mindhiába. A józan ész már rég elhagyta testem, ami pedig maradt az a szörnyeteg. Pont ugyanolyan, mint amilyen apám is. Úgy látszik, igaz a mondás; az alma nem esik messze a fájától. Gyűlölöm Raphaelt, mégis most ugyanolyan idegbeteg jeleket mutatok, mint amilyeneket egykor ő is produkált. A sok stressz teheti ami mostanában a műtéttel járt? A tudat, hogy több mint két tantárgyból bukásra állok? Vagy az, hogy a húgomat már egy fél hónapja nem láttam? Nem. Egyszerűen csak ilyen vagyok. Ilyen az igazi lényem. A kis ficsúr, akit mindig látnak mások csak egy álca, hogy elrejtsem azt az erőszakos állatot, aki a szívem mélyén rejtőzik. Aki olyan, mint apám.
- Név, osztály, ház – eleresztem karjait, ám ezt olyan lendülettel teszem, hogy a fiú a földön köt ki. – Nagyon nagy bajba keverted magad, Kis apám – tekintetem üres, kék íriszeimből nem sugárzik semmilyen fény. Lenézek a padlón fetrengő fiúra. Fölé tornyosulok.
- És ne hidd, hogy megmenekülhetsz a büntetőmunka elől – bekeményítettem, ez nem kifogás. Eddig sosem bűntettem meg még senkit, ám ez a srác annyira kiakasztott a viselkedésével, hogy egyszerűen minden porcikám azt üvölti, hogy muszáj neki odaadnom az elsőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bent a faluközpontban, nem messze a pékségtől pillantani meg Leo alakját a szokásos módon kószálni. Nem tűnik kifejezetten elveszettnek, viszont láthatóan nincs is konkrét célja vagy szándéka a falun belül. Megállt egy cicát megsimogatni, meg a kis táskájából elővett némi rágcsát, amit odatartott a macska orra elé. Nem számít, hogy mennyire volt állati fogyasztásra alkalmas, mert a jószág megszaglászta ugyan a falatkát, de aztán felhúzott orral inkább átnézett az utca másik felébe.
Eztán felkerekedett és még elment a cukrászdába, ahonnan egy mindenízű drazséval a kezében lépett ki. Eztán ment egy kört a játszótér környékén, ahol ugyan nem volt nagy forgalom, de három-négy család kint lébecolt, a padokon a szülők beszélgettek - némelyikük lehet nemrég jött munkából és úgy hozta el a gyereket, mert még kicsit elegánsabb vagy munkahelyi varázslóköpenyükben csevegtek -, a csúszdák és mászóka körül pedig néhány nagyjából vele egykorú gyerek játszott. Hozzájuk lelkesen integetve odament beszélgetni, ezzel jó negyed órát eltöltött, mielőtt nagy vigyorral az arcán egy pacsival elbúcsúzott volna..
.. innen viszont már egyenesen a vonatállomásra vezet az útja, ahol is megáll az egyik oszlop mellett, maga mögött hátul összefogja a kezét és előre-hátra kezd várakozóan dülöngélni.
Ez jó lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Már amikor felvetem az ötletet tudom, hogy mit fogok kérni neki, egy Nagyi kedvencét, aminek az alapja kicsit olyan, mint egy jó menzatea, de meg van bolondítva egy kis fűszeres naranccsal, nem az az erős, torokkaparó, inkább olyan finoman átmelengető.
Hogy hova ülünk, az mindegy, csak üljünk, mert azért most már kezdem érezni, hogy elég sokat mentünk, kicsit még a lábaim is átfagytak, amit most, hogy a melegben állunk percek óta, tapasztaltam meg igazán. Szóval lépegetek Thomas után, a puffos részre, gondosan pakolom le az ajándékaimat, és ahogy megérkezik a tea, ki is töltök egy nagy bögrével, sok cukorral, mert nekem kell, hogy pörgessen. Csokit nem nagyon eszek, de a cukrot nagyon igénylem.
- Huh, bonyolultan. Huszonnegyedikén este itt leszek még, akkor Cath-tel feldíszítjük a fát. Aztán hajnalban hazaindulok, elkísér, mert Denis még nem tudja, hogy jön-e, utána én az új évig valószínűleg otthon leszek, Cath meg elmegy az ő családi vacsorájára, aztán azt mondta, hogy alaposan ki akarja takarítani a házat, és olyankor jobb, ha senki sincs ott. Ijesztő, amikor beindul.
A végére megint nevetnem kell, mert egyszer láttam egy ilyen műveletet tőle, és eléggé ijesztő volt, szóval jobb lesz nekem otthon, kicsit anyával meg apával, és talán jön Denis is. Bár, hogy mennyire lesz akkor jó, azt nem tudom, mert mostanában nem találkoztunk, de ha találkozunk, akkor lehet, hogy tényleg megfojtom az elmúlt hetek eseményei miatt.
- Nálatok?
Kérdezek vissza az első korty előbb, majd belekortyolva a teába egyszer, majd még egyszer ízlelgetem, és kicsit hümmögök. Még nem ittam ilyet, tetszik az íze, jól esik, ahogy libabőrös leszek a hirtelen jött melegtől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A tequila egyik legjobb tulajdonsága a teleportáció. Ha szuperhős lennék ezt tutira szeretném, nem ezt a fogyatékos hoppanálást meg a rühes, büdös kandallókba állást. A hánytatós repülős izét el is felejtettem, de az se jó. A másik szuperképességnek meg a tequilagyomrot szeretném. Szét meg össze adnám, ha annyit ihatnék, amennyit nem szégyellek. Bár ez már most is nagy pipa, csak nem teleportál haza az este, amit meg tökre sajnálnék.
- Én  azt hittem vicces segédnek menni, de a fura hajú csávó többet simogatott engem, mint nézett a közönségre. Hamar nem volt tovább önként jelentkezője, eh - grimaszoltam látványosan és inkább az újra megtöltött pohárkámra koncentráltam, jobb volt ez így mindenkinek. Kivéve persze Ginnyt, rajta láttam, hogy semmi nem oké, de nem találtam értelmét. Vannak fóbiáik az embereknek, ha meg gyerekek itt van Gabe is. Szerintem ő se viseli jól a sok dolgot, amit a családosok felé borogatnak a környékünkön, jelenleg mondjuk Bence. Vagy Ward, pedig ő még csak lesz! De nem teszem szóvá, úgy érzem ehhez nincs közöm, vagy nem tudnék vele mit kezdeni leginkább, fura ez, de ha nem veszem észre, nincs, igaz?
- Mi? - néztem rá megakadva. Én is tudom mit jelent az egy meg egy az három, de ez most több olyan infót is hozott, amit viszont nem tudok vagy sikerült elsőre teljesen megérteni. - Mi? Mármint. Igortól lett egy gyereked? - akadtam meg megint, azaz a fogalmazásom szerencsétlen volt tekintve mivel zárta végül a történetet, így javítottam is magam. - Vagyis volt, de... ezt tudja valaki?
A kérdésem kivételesen nem az az erőszakos volt, inkább érdeklődő aztán láttam rajta is, hogy elcsúszik mint parti után a sminkem, így kicsit megemelkedve hajoltam felé, hogy átöleljem. Undi volt ez az egész, és kicsit kétségbeejtő. Fogalmam sincs mit gondolhat vagy érezhet, sosem jártam ilyen cipőben. lehet nem is tudnék, de ezzel egyedül lenni biztos hogy nem jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Látom rajta, hogy nincs valami jól. Csuromvizes a ruhája, gondolom túlságosan a hókupachoz lapult, vagy nem öltözött fel elég vastagon az ütközethez. Átfagyva, kimerülve pislog rám, amitől egycsapásra elmegy a kedvem a hógolyózás folytatásától. Magamat kezdem el hibáztatni a kialakult helyzetért. Szégyellem, hogy kezdtem véresen komolyan venni a játékot, és talán emiatt hozott ő is nagy áldozatokat. Nem nevetem ki az átnedvesedett hátsója miatt, inkább segítek neki minél hamarabb felállni az utcakőről. Nem lenne jó, ha megbámulná őt valaki az iskolából. Egyesek biztosan a fejüket rázva nézik, ahogy szerencsétlenkedünk. Ők előre megmondták, hogy nem jó ötlet az utcán hülyéskedni, de most már késő. Behúzódva egy elhagyatott sikátorfélébe nekilátunk, hogy leporoljuk magunkat.
Tévedés azt gondolni, hogy én megúsztam szárazon. Itt-ott átáztam, de közel sem annyira, mint ő. Nem nyomódtam neki úgy a hónak, de a térdeimmel például sürgősen kezdenem kellene valamit, mert az néz ki a legfeltűnőbben.
- Igazad van - bólogatok a megállapítására. - Meghívlak, amolyan vigaszdíjként. Ne legyél úgy elkeseredve... - motyogom támogatólag, és figyelni kezdem, ahogy nekiáll eltüntetni a vizet a ruházatából. Szemérmesen elpillantok a hátsójától, azt azért mégsem szeretném kukkolni, de elpirulok a helyzettől. A varázsigén kezdek el gondolkodni. Nimród sokkal több bűbájt ismer, mint én, könnyedén feltalálja magát.
- Nem - vallom be neki, egy nagyot sóhajtva. Az sajnos másodikos tananyag. Maximum fel tudnám gyújtani a nadrágját, ha kéri. Látványosan a közelében toporgok, hátha észreveszi, hogy rajtam is akad mit megszárítania. Hálás lennék, ha kisegítene, még mielőtt újra visszanyerjük a hógolyózás előtti formánkat.
- Máskor nem kellene levenned a szemüvegedet. Még jó, hogy nem estél rá - tanácsolom neki, majd indulásra készen nézek szét az utcán. Előtte azonban még tisztázni szeretném, hogy mit gondol.
- Azért remélem jól szórakoztál... Nagyon sajnálom, hogy ez lett a vége - biggyesztem le a szám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Felhorkantok. A gesztus csak úgy fröcsög a megvetéstől. Milyen jól megy valakinek. Szerető család, teázgatások… Biztos egy álom lehet ilyen családban felnőni. Ehhez képest én mit kaptam? Egy null huszonnégyben dolgozó apát és anyát, akik egyáltalán nem foglalkoznak úgy a gyerekeikkel, mint kellene, vagy amikor megteszik, azt sem úgy, ahogy kellene. Bátran kimondhatom, hogy irigylem Nimródot. Jóllehet mára már kibékültem anyámmal, azonban az elvesztegetett évek szakadéka még mindig ott tátong kettőnk között. Én nem tudom, hogyan álljak az újonnan jött törődésre, ahogy ő sem tudja, hogyan is kéne bánni egy kamaszodó tinédzserrel. Mindkettőnk számára peches helyzet. És itt van Nimród, a srác, aki valószínűleg egy csomó testvérrel büszkélkedhet, melyeket ugyanolyan szeretettel neveltek fel, és akik közt sosem tettek megkülönböztetést. Hétvégenként együtt vacsorázott a család és még egy csomó elcsépelt, de valószínűleg rájuk igenis igaz sztereotípia. Mondhatom csodás.
- Kedves tőled – kapom el végre szemem elől a kezemet – de nem kell. Megoldom egyedül – bár jól esik, hogy valaki törődik velem és tényleg segíteni akar rajtam, de nem mutatom ki eléggé a hálámat. Hangom nemtörődöm, mozdulataim lomhák. Lábaimat újonnan fellököm az asztalra, majd úgy nézem tovább, ahogy a fiú kiakad a következő mondatomon. Erre már nekem is megjön a kedvem, elmosolyodom. Végre olyan témára tértünk, amelyben én vagyok otthon. Bár a tanulástól már messze járunk.
- Csak úgy – rántom meg a vállamat egykedvűen. Arról persze már nem mesélek neki, amikor a nő leátkozott magáról, én meg krumpliszsákhoz hasonlóan terültem el a földön. Mert igen, ez történt. Hiába próbálkozom, nem vagyok jó a partnereim kezelésében. Vagy ultrabunkó vagy rettentően rámenős leszek, ami valljuk be, egyik sem a legjobb döntés, amit ilyenkor hozhatsz. Csak nevetek a következő kommentre. Mert igen, ahogy már az előbb kifejtettem, ennek a nőnek a reakciója sem volt a legjobb, de ezt az istenért sem osztanám meg mással. Maradjon csak meg kettőnk között.
- Gondolom van. Mindenkinek annyi joga van, amennyit csak szeretne. Nehogy azt hidd, hogy bárki is betartja a szabályokat – elpillantok a távolba, közben pedig a székkel billegek. A fájdalom már kezd alábbhagyni, így már nem kell kezemmel a fájó szemeimet takargatnom, ezért azokat az asztalon tartom, hogy megtartsam egyensúlyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt mondja nekem fúj! Még sosem volt baj azzal, amit csinálok, egyből össze is szűkültek a szemeim, hogy mégis mi a fenéről beszél itt nekem, ki a herpeszes. Mérges voltam, a vállába is bokszoltam, csúnyákat mondd nekem. Végül elővettem a zsebembe tuszkolt pici tubust.
- Használd, ha undi dolgokhoz nyúlkálsz helyettem - forgattam meg a szemem, ahogy a kis címkétlent a kezébe nyomtam. Valami új meg minta, de nem csak illatos és fertőtlenít, de ízes is kicsit, nem undi. Én szoktam használni már, ez tök jó találmány. Többet kéne Majának terhesnek lennie. Vagy bármelyik lánynak aki ilyeneket talál ki alatta. Én maradok annál ami lehetséges, mint a risza, az legalább jól megy. Isten is rá teremtett. Mármint Rá is, de most a mozdulatra gondoltam. - Pontosan. De mit is? Te mit ennél? Valami édes is lehetne, ennék sütit is, de majd később persze. Mondjuk hoztam is pár dolgot - a pár meg ugye elég tág mértékegység és nem akartam mindezt kifejteni. Fogtam inkább a prospektust, hogy minél előbb felmérjem mi és merre van. - És mi lesz hogy nem vagy ott? Egyik nap sem... - döntöttem oldalra a fejem. Egy helyen laktunk mind, csak eszükbe jut, hogy akkor velem van valahol. Tökre logikus, nem teljesen értem azt mondjuk, mivel lenne a bajuk. Jó, eddig nem volt minek elmenjen, de néha szabira is megy az ember. Bencét se kérdezgeti senki mióta jár ennyiszer ebédelni. Sokat jár, csak mondom, szoktam őt látni mert.... mer tény meg ebédet viszek be, mert tökre cuki vagyok.
Ahogy bejutottunk végre és lepakoltunk, kabát meg cucc nélkül egyszerűbb volt Gabe nagy kezébe is kapaszkodni és tépni magam után, mert MÁR késésben vagyunk. Nyilván nem, de szeretném a legtöbbet a napba tenni, ahhoz jó időben kezdeni.
- Eddig is nekem kellett volna, nem? - haraptam be a szám rá nézve nagyon szépen ahogy megtorpantam, hogy utolérhessen, meg aztán még felé is fordultam egy csóknyira, de a nénik nem díjazták ezt a közlekedőútban tett megmozdulásom. Irigyek. - Nem vérzik el senki, csak a néni fog ha tovább nézi - pillantottam oldalra el.
- A világos babakék angelit, a kicsit tengerkékes kvarc, a sötétebb, olyan mintha koszos-foltos cseppes lenne meg lazúrkő. Vannak amik nem is ásványok, mint a napkő, azt nem értem miért hoztak, de mindegy is. Milyen ásványokkal találkoztál eddig? Az achátokat meg kell nézni meg az ametisztet, azt tuti imádni fogod te is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Halványszürke szövetkabátom összefogva pihen bal alkaromon, ahogy jobbomban egy üveg pezsgőt tartogatva húzódom meg a háttérben. Amerikában határozottan kellemes baráti társasággal rendelkeztünk, akiket, ide, nyilván nem cipelhettünk magunkkal. Ezért egyszerűen csak újakat kell találni, ezt pedig aligha tehetném meg ennél alkalmasabb helyen.
A művészet alapvetően egy olyan luxuscikk, amelynek határozottan szűkös körök áldozhatnak az oltárán - ezért nem is kell feltétlenül egy Michelangelo kiállításon részt venni, ha keresel valakit. Az igazi passzió felfedezésében, felemelésében rejlik, ezért a valódi gyűjtők szeretnek megfordulni fiatalabb, vagy épp ismeretlenebb, kisebb névvel örvendő újoncok kiállításain, megtalálni a tűt a szénakazalban. Vagy épp azt az egyet, akiben a jövő zenéjét látják. Nem válik persze ettől még mindenki szakértővé, a legtöbb itt megforduló csak szeret úgy tenni, mintha meglátná a különböző ecsetvonások között megbújó erőfeszítést és igyekezetet. Ezért kell először keresni, figyelni, úgy a kiállításra mint annak közönségére is.
Én pedig imádom ezt csinálni, embereket be- és észrevétlen magamhoz fűzni, a megfelelő pontossággal és odafigyeléssel elejtett mondatokkal a szívükbe édesgetni a nevem. Mert barátokra mindig szükség van, és azt sem véletlenül szokták hangoztatni, hogy az embert körülvevők alapján illik megítélni valakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Eddig valamennyi bántalmazásomnak volt alapja, amit valamilyen formában a tudtomra is adtak. Vagy a testalkatommal volt bajuk, vagy a tanulmányi jegyeimmel, máskor szimplán csak az zavarta őket, hogy túlságosan félénk és csendes voltam a többséghez képest. Ezúttal egyszerűen nem találom az összefüggést a viselkedése és a cselekvésem között. Nem adok rá okot, hogy bántson. Nem csúfol semmivel. Magának talált meg, mintha mindenáron belém akarna kötni. Cserébe érteni akarom őt. Gondolom azért, mert kíváncsi és empatikus vagyok, és ezért osztottak be a levitába.
Érzem, ahogy elszorítja a tenyeremben a vérkeringést, olyan erősen fogja közre a csuklómat. Ha mozgatni próbálom, csak még inkább rászorít, ezért elernyedek és abban reménykedem, hogy úgy kevésbé fáj. Próbálom nem kimutatni a bennem halmozódó feszültséget. Már egészen kivörösödik a karom, annyira kellemetlen, és mégsem ereszt.
Az eséstől nyögök egyet, a kényszertesthelyzet ugyanis megakadályoz abban, hogy a végtagjaimmal tompítani tudjak. Csúnyán beverem a könyököm, és kis híján az arcomat is. Remegve pillantok fel rá a földről, szemeimmel pedig azt kérdezem tőle, hogy miért csinálja ezt. Senkinek nem fogok könyörögni, mégis csalódottan mélyedek üres tekintetébe, hátha képes vagyok előidézni belőle valamiféle bűntudatot, megbánást. Esetleg szánalmat irántam. Az arcom a fegyverem. Ha elég kiszolgáltatottnak tűnök, talán megkegyelmez.
- Ne gondold magad prefinek - préselem ki a fogaim közül a dühtől, ahogy viharként fölém tornyosulva áll felettem. Árnyékától teljesen sötétségben érzem magam, de hülye leszek válaszolni a kérdéseire. Kénytelen lesz erővel kiszedni belőlem, hogy ki vagyok.
Veszek egy nagy levegőt, majd a mellettem heverő könyvemért nyúlok. Még szerencse, hogy puha kötésű fedele van a tankönyvnek, de még így is nagyot szól, ahogy teljes lendülettel a fiúnak vágom, mint vitéz a pajzsot. Abban bízva, hogy ezzel sikerül meglepnem és időt nyernem, megpróbálok felugrani és gondolkodás nélkül a kijárat felé venni az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Azok számára, akik az újévet a kastélyban szeretnék társaikkal köszönteni, a pincében élő rellonosok készítették elő a terepet. A fénylő lelkek udvara félig bent, félig kint, a szabad ég alatt ad lehetőséget minden diáknak és tanárnak az ünnepléshez.

A benti részen nem egyéb, mint egy hangulatos, még karácsonyi díszbe öltözött vetítőszoba várja azokat, akik a puha párnák és takarók között, chipset rágcsálva várnák meg az éjfélt. Az este folyamán több filmet is lejátszanak majd a manók.
Aki megéhezne, a fal mentén sok-sok édes és sós közül válogathat, de italból sincs hiány.

A kétszárnyú ajtón kilépve, a belső udvaron már a bulizásra és étkezésre van lehetőség. Svédasztalon pizzák, sült burgonya és miniburgerek sorakoznak a szivárvány minden színében pompázó italokkal. Senki ne lepődjön meg azonban, ha valamelyik ital orron harapja, esetleg a pizzán levő kukoricaszemek életvezetési tanácsokat osztogatnak, ez mind a szilveszteri móka része.
Lehetőség van táncolni, hisz a gramofonból egész este zene szól, de a hátsó sátrakban kellemes beszélgetésre is sort lehet keríteni.

Az est legizgalmasabb része a fogadalmak megtétele. Ugyanis annak érdekében, hogy a következő évben ne vágja senki sutba terveit, a szökőkút meg van bűvölve. Az, aki a szomszédos asztalon levő cetlik egyikére írja fogadalmat, aztán bedobja a vízbe, megszeghetetlen eskühöz hasonlót köt saját magával.
/Kérjük, aki fogalmat tesz, az jelezze ezt a hozzászólása végén! Szeretnénk ezt egy kisebb mesével tovább vinni a mulatságot követően./



Végezetül az éjféli tűzijáték sem marad el. A kastély felett és az udvaron táncolva különböző formákat öltenek a fények, ezzel köszöntve az újévet és a januárt. Talán ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy éjféli csókot lopjatok kiszemeltetektől.

Attól pedig, hogy bárki megfázna, nem kell tartani, hisz az egész udvar bűbájokkal van védve. Kellemes szobahőmérséklet érezhető, a mozizókat pedig nem zavarja a kinti zaj, hangszigetelő bűbájokkal vannak elszeparálva.

ui.: dresscode nincs!

//Kellemes szórakozást kívánunk mindenkinek! Bármilyen kérdéssel/kéréssel fordulhattok a Rellon vezetőségéhez.
Az ünnepségen RT játékra is van lehetőség, ITT.
Álmodóilag: dec. 26-tól jan. 12-ig
A játszópartneretekhez szálazzatok!//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Arcomon kedves, ám nyomokban rezignált mosoly jelenik meg, ami egyértelműen azt sugallja, nincs semmi baj, mindenki követhet el egyszer hibákat, ellenben most már szeretném, ha menne. Ami már kevésbé lehet nyilvánvaló, az az, hogy a fiú esélyesen a színlelés és hazugságok koronázatlan királynőjéhez kopogott be. Nem vagyok idióta, tudom, hogy a házalók nem próbálnak meg csak úgy, véletlenül behatolni egy mindenféleképp zárt ajtón, ennek fényében pedig az lenne az ideális, ha elfogadná, hogy lebukott, és nem próbálná meg erőltetni... ezt az egészet.
- Ó, komolyan? - egy pillanatra mintha érdeklődés csillanna tekintetemben? - És hány éves vagy? Biztosan nagyon büszke lehet rád, amiért már ilyen fiatalon kiveszed a részed - szabad kezem ujjait a megmunkált faajtó szélére fonom, ahogy beszélek. Továbbra sem tetszik különösebben a jelenléte, de ha cicázni akar, akkor jó, játszunk.
Szemöldököm megemelkedik, nem igazán tudom eldönteni, hogy ez most színjáték, vagy tartalmaz igazságot is - túlságosan nem is érdekel, ebből kifolyólag pedig bármi lehet. Nem hat meg.
- Talán meg kéne várnunk apukád, mielőtt bejönnél. Egyedül, valaki tudta nélkül belépni egy idegen házba akár veszélyes is lehet, kár lenne, ha bajod esne egy rosszul betanult szokás miatt - szám szél lebiggyed, lábammal továbbra is tartva az ajtót nyúlok ki felé, hogy gondos, gyakorlott mozdulatokkal simítsam tenyerem homlokára, mintha csak a lázát szeretném ellenőrizni. - Viszont műtét után azonnal dolgoztatni a gyereket - gondterhelten sóhajtok fel. - Remélem tudod, hogy ez nem normális és akár még komoly szövődményei is lehetnek, főleg ebben az időben... - sem a hideg, sem pedig ez a semerre nem hajló nedves levegő nem túl hatásos.
Az operációjának.
- Mondd csak, nem szeretnéd inkább, hogy felhívjam a gyerekvédelmiseket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért még mindig azok a partik a legjobbak, amiket nem neki kell szerveznie. Lehet, minőségileg nem mindig (pedig vannak nála még jobbak és tapasztaltabbak a piacon) azt kapja, amit vár, de nézzük a jó oldalát - a szervezéssel járó problémák és felelősség sem az ő vállát nyomja. Mióta ezzel foglalkozik jobban tudja értékelni ezt a gondtalanságot, ami korábban - az egyetem és tanulmányai alatt olyan magától értetődő volt. Igazán fantasztikus nem tudni annak pohár pezsgőnek a márkáját, amit leemel tánc közben a tánctér szélén lassan sétálgató pincérek egyikének tálcájáról. Nem ő rendelte, nem ő szállíttatta le - ő csak elfogyasztja, remélhetőleg nemsokára egy kellemes társaság kíséretében.
Egy budai újépítésű pub tág alagsori helyiség-együttesébe rendezték a bulit, amely valamilyen eseménynek az after partyjaként funkcionál, csak Blair épp azt nem tudja, hogy mégis milyen eseményé. A VIP belépőt ugyanis, amely vékony csuklóján karkötőként elegáns pezsgőszínű selyemszalag formájában pihen, kártyán nyerte két napja. Nos, ez ilyen.
Részegnek még messze nem részeg, de tagadhatatlanul nem ez az első pohárkája, így derűs, felszabadult mosollyal az arcán sodródik vissza a táncoló varázslók és boszorkányok közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mikor már megszólalt, teljesen biztos volt benne, hogy ő az. Nem ismerte, nem beszélgettek, csak néha látta a folyosón, meg persze hallotta amiket beszéltek róla. Meg egy ilyen világos hajú ember kinek ne tűnne fel? Főleg mikor még hosszú is volt a haja.
Mondjuk Cat mindenkit megnézett. Már nem azért, mint más fiúk tennék, ő inkább mintha keresett volna valakit. Persze nem túl feltűnően nézett meg minden szembejövőt, és persze arra sem volt mindig lehetősége, hogy mindenkire vessen pár pillantást, de igyekezett.
Már ment volna tovább, mikor hallotta hogy Theon újra hozzászólt.
- Csak Cat. - még mindig fura volt neki a Paithoon, így igyekezett azt mondani. Igazából jobban is szerette a Cat-et mint a valódi nevét. Hiszen évekig a becenevén hívták, és most így huszonnégy évesen a semmiből hívják máshogyan? Jó, nem szó szerint a semmiből, mert ez a hivatalos neve, de na. - És igen, én vagyok. Miért kérded? - nem mintha parázott volna amiatt, hogy mi miatt kérdezi. Nem gondolt olyanokra, hogy biztosan valahonnan valamilyen pletykát hallott róla, vagy hallotta ahogy kibeszélik. Ha ez is lett volna a helyzet, Cat valószínűleg csak hátradőlt volna a székében vagy gondolatban, és azt mondta volna: "Azta! Van egy fanclubom!".