36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 74 ... 82 83 [84] 85 86 ... 94 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. november 19. 21:35 | Link

My Tequila

- PF! - felelem, még legyintek is, mert nem akarok én senkit áltatni. Nem vagyok rendes nő, nem is leszek soha. Ha egy kicsit is jobb vagyok, akkor most otthon lettem volna Igorral és kisírom a szemem is a vállán.  Helyette itt vagyok és anyámat veszem ki az észből az epizódjaimmal.
- Fogalmam sincs, hol vagyok otthon, Stella. Nem tudok mit kezdjek magammal. Kiakadok - masszírozom meg a halántékomat, mert attól, hogy van egy hely, ahol cuccaim vannak, még nem leszek otthon. Azt hiszem a legnagyobb gondom az, hogy Igor elfoglalt az albummal, nekem pedig bebaszott az élet. Úgy összecsúszott minden. Inkább csak átlököm a gyújtót az asztalon, hagyom, hogy füstöljön. Hivatalosan nem lehetne itt ilyet, de mindenki ezt teszi. Szóval nem is érdekel különösebben.
- Nem igazán tudják elfogadni, ha valaki más, am I right? - nevetek fel keserűen, mert talán ez az egyetlen ok, amiért kívülállónak érzem magam és talán soha nem is leszek teljesjogú része a csapatnak. Nem mintha ez zavarna, megszoktam már, hogy nincs olyan kör, amibe tényleg tartozom.
- Nem hiszem, hogy tudna ebben segíteni, vagy egyáltalán... így is eléggé tudja, hogy egy katasztrófa vagyok... - rázom meg a fejem kiábrándulva, mielőtt tovább kaparnám a pultot a puszta körmeimmel. Épp elég nekem a tény, hogy látott a kórházban, kötésekben, látott kiborulva a tesóm miatt. Nem kell, hogy még ennél is jobban szétesve lásson.  A hajamba markolok, majd ismét lehúzok egy tequilát, csak körítés nélkül. - De neked nincs semmi olyan nyomorod, hogy elkísérsz egy ismerőst játszóházba, ahol végül pánikrohamot kapsz, majd este harminc percig sírsz a fürdőben. Ez nem olyasmi, amit csak úgy rádobsz az emberedre. Jobbat érdemel.
Megtörlöm ismét az arcom, majd szipogok egyet, mielőtt még felhúznám a lábaim magam alá. Inkább rágyújtok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 20. 14:14 | Link

Deniske


- Érthető.
Elvégre hát a testvére, és szeretne minél több időt vele tölteni. Amíg még lehet. Nyilván hasonló esetben engem sem érdekelne az, hogy a karrierem hol ívelhet jobban felfelé, ha a testvérem bármelyik pillanatban itt hagyhat engem. Tudom, hogy ez egy merész kijelentésnek hat tőlem, hiszen össze se hasonlítható az én munkám Denis-ével, mégis az alap gondolatmenet érthető. Ilyenek ezek a testvérek, értük bármire készek vagyunk, és ez a normális is.
Sajnálom őt, meg a kislányt is, látszik rajta, hogy nagyon küzd, és nagyon szereti a testvérét, hogy közöttük az az őszinte, mély szeretet van. Persze, az ember ránézésre nem mondaná meg, hogy beteg, de, amikor már tud róla, máshogy kezdi el nézni őt, és meglátja a jeleket. Onnantól nem tudsz elvonatkoztatni tőle, hogy haldoklik. Egyszerűen ez egy emberi gyengeség, amivel van, aki megtanul együtt élni, míg más nem. Én úgy tűnik a gyengébbik fajtából vagyok, mert mindig mikor meglátom őt, beindul a megmentő-ösztönöm, és féltve őt, intézek mindent. Ne üljenek közel az ajtóhoz, de legyen szellős a hely, megfelelő környezetben legyenek, esély se legyen, hogy meglökjék, és hússzor is képes vagyok megkérdezni, hogy minden rendben van-e, pedig tudom, hogy nagyon idegesítő.
- Olyasmi. Igazából nem lett kimondva a szakítás. Ő sírt, én meg hallottam már a pletykákat egy másik férfiról. Volt szó közös hibákról, meg arról, hogy sajnálj, azt hiszem, de tényleg nagyon sírt, én meg csak álltam ott, és néztem őt.
A poharat nézem, aztán Denis-t, aztán megint a poharat, és végül egy mélyes szívok a cigarettámból. Úgysem ebbe fogok belehalni, már biztos vagyok benne, hogy egy nap engem a nők ölnek meg.
- Ariana jutott róla eszembe. Ő is szeretett, csak nem volt képes őszinte lenni velem. Csak véget ért, és hónapokkal később kiderült, hogy terhes volt, csak elvetette.
Az pedig baj, ha egy szakításban a másik jut az eszedbe, hogy megint egy olyan szituációban vagy, ahol nem érted, hogy mégis mi a bűnöd, de majd nyilván egy nettó három év múlva mellékesen majd odamondja, hogy mégis miért nem én, és miért a másik.
- Meddig szeret, Denis? Amíg jön egy másik, egy izgalmasabb, egy humorosabb, egy szőrösebb? Nem akarok a b verzió lenni, meg a hülye, aki csak mosolyog, és mindig tárt karokkal fogadja vissza, mert neki éppen arra van szüksége.
Szeretem Opheliát, szerelmes is vagyok belé, de nem, már tudok úgy tekinteni rá, mint a páromra. Már nem tudok megbízni benne. Ő csodálatos, de veszélyes, manipulatív, és ezért kell falat húznom közé és közém.
- Mert nem akarom.
Felelem végül nemes egyszerűséggel, és nézek rá őszintén. A fejemben pedig ugyanez van. Ophelia nem lehet az életem része, mert akkor örökké ennyinek érezném magam, valakinek, aki pótléknak jó, de többet akarok hinni magamról, mint csak annyit, hogy pótlék vagyok.
- Mit terveztél ebben a pár napban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. november 24. 11:59 | Link


november 11. ¤ The lovely leaf café, Lisse ¤ #outfitElla


Csak megforgattam a szemeim a tényre, hogy ő most aztán nem a rendes nő a felhozatalban. Ha nem mondta is ez lett volna a kommunikálása rám. Nem értünk eget, de pont ez a szép a világban, nem is kell ahhoz, hogy szeress valakit vagy le tudj ülni és segíteni neki. Mondjuk nem minden egyet nem értés végződik jól, de a másik oldalt most hagyjuk is.
- Én ezt jól ismerem, ha nem is úgy néz ki. Sosem volt hely, amire közöltem, hogy most haza megyek. Rossz emlékek kötöttek anya házához, még otthon volt. Dávidnál vendég voltam, a társasházban is, Eriknél sosem jártam, Ezra meg...Ezra - soroltam fel a régebbi lényeges pontokat, aztán csak megpiszkáltam egy poháralátétet, meg kapargattam kicsit az új karmaimmal mielőtt megint rá néztem. - Nem házban lehetsz csak otthon, nekem az is elég, hogy valahol ott vagyok, ahol Gabe vagy a cicák. Nem nyál, csak biztonság. Szeretem - néztem rá, mert szerintem ha eddig nem tudta vagy nem is akarta, nem olyan, amit ne értene. Nem helyhez ragaszkodunk szerintem, még azok sem, akik állítják.
- Csak nehezen alkalmazkodnak ismeretlenhez, ők annyira hasonlóak. Például itt van Cel meg én, nekem ő a legjobb barátnőm, mégis szerintem jobban hasonlítanak mondjuk Majával. De ez sosem volt baj, nem mindentől boldog, amit én máshogy gondolok, ki is mutatja, de ettől még szeret. Itt mindenki egy kicsit ilyen, persze észre se veszik, ha odaszúrtak - vontam vállat, majd inkább a poharam kezdtem fixírozni. Nem vagyok védőügyvéd, az másra hárul, és feltétlen békemadárka sem, viszont szerintem itt a lányok bután viselkednek, ő meg nagyon magára veheti. Mondjuk azt hiszem másért vagyunk itt.
- Dehogy vagy katasztrófa - ingattam is meg a fejem. Vagy ez esetben én is, erről meg hallani sem akarok. Pedig meredekeket tudok lépni, és még hangos panasz nem volt rám.
- A játszóháztól? Pánikroham? - Ez olyan, mint félni a bohócoktól? Azok elég rondák mondjuk, de a kis, színes labdamedence miért? Nem tud úszni? - Miért vagy itt igazából, Ginny?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. november 25. 01:02 | Link


MiB ♦ I. hétvége, 3. nap ♦ Tomorrowland


A szemeim megforgatva hajoltam a nyakához és egy csók után a borostám szántotta végig az álla vonalát, majd nem annyira finoman meg is haraptam. Méghogy nekem nem megy. Aztán csak elengedett és én is őt még egy fél lépést hátráltam is, mielőtt még összeragadunk. Egyelőre nem ismerem a terveket, de úgy bizonyosan nem lesz belőlük semmi.
- Igen? Én ne akarnám? Azt hittem a szilánkos hátul nyitott köpeny óta nincsenek titkok - néztem rá enyhén rosszallóan, még ha én is humorosnak vélném a helyzetet. Alapvetően nem szoktam szégyellni azt sem, mikor éppen fos volt minden az életemben, de nyilván ciki helyzetekkel ha villogsz, utána elvárod, hogy ne rázzanak le egy ne kérdezz-el. Pláne az a nő, akinek az egyik ékszere súlya éppen a vállad húzza.
- Mit nem kérdeznél ott meg - mosolyodtam el végigsimítva az arcán, mielőtt még kikerültem volna és az ágyra hányt táskám elcipzározva ki nem vettem egy ilyen műanyag dobozos vattacukrot. A kéket, mert rendes faszi vagyok és odafigyelek a részletekre is. A kezébe toltam egy homlokcsók kíséretében, aztán meg csak elnevettem magam. Annyira látványosan szerencsétlenek vagyunk, mikor komolyan kéne a saját szitunkat venni. Ilyenkor kicsit éreztem, vajon mennyire sülök be majd bármivel. De ugye Mitzinger vagyok, ha szarba lehet tenyerelni, mi bele szoktunk. Ahhoz kell a lendület, így mondjuk úgy ideje.
- Visszafelé sorrendben? Valamit elmesélnék - vigyorogtam rá, hogy leülve párszor a combomra üssek jelezve, hogy ledobhatná magát. - Az én koromban már a VIP a biztonság, hogy ne kelljen tolókocsiban fellépnem jövő héttől. Nekem megfelel a program, a függöny meg gyengéknek való.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. november 25. 01:54 | Link


#Frankie | Igoros nap, july| Dreamville, lakosztály


Szeretem Igort, meg minden egyes kis szart is, ami hozzá tartozik, ehhez hozzá jön az is, mikor működik a kémia. Nagyon nehezen vettem le a kezem róla, főleg ilyenkor, mikor még provokál is. Ahogy a borostája hozzám ér, megborzongok, a kezem a mellkasára simul, egészen mély, rekedtes hangon a fülébe is nyögtem. A tenyerem gyorsan csúszik lefelé végig a hasán, majd még a nacijába is ügyeskedem, de csak hogy végigsimítsak a csípőjén, mielőtt ellép.
- Hosszú sztori, elvileg lecsúsztam egy kőről, miután megöleltem egy fókát. Fogalmam sincs, ez hol volt - tartom fel a kezeim megadóan, mert nekem is csak mesélték a sztorit, meg ugye felébredtem a kórházban, tök szédülősen és azt sem tudtam, milyen évet írunk. Ez utóbbi talán kis lódítás.
A keze az arcomhoz ér, kicsit utána is biccentem a fejem, de aztán kikerül.
- Hú, semmit, leginkább. Max azt, hogy hátulról vagy szemből szeretnéd-e. A tusfürdőt, természetesen - finomítom le a mondanivalómat, mert bár Igor nem olyan rosszalló, mint egyesek a fura barátnős gárdámban, azért nem kéne otrombának lennem annyira, lehet.
Felém nyújtja a vödrös vattacukrot, én meg hangos sipítással ki is kapom a kezéből  és a tetejét leszedem. Aztán bele is markolok és betolok egy nagy adagot az arcomba, el is nyammogva rajta látványosan.
- Uh, meseest, apu? - kérdezem kihívó hangon, lassan az ölébe is csúszva, két oldalt térdelve mellette. Egészen közel csúszom hozzá, a kezeim a vállán támasztom meg, majd lenyalom az ujjamról a maradék cukrot. Jó látványosan. Még egy kicsit kiszedek a dobozból, majd felé tartom, kér-e. - Meglátjuk. Én nem vagyok egy nagy VIP fan. Jaj persze, akkor majd a szexet kezdjük az ablaknak dőlve, az úgy elég yolo. Szóval mit akartál mesélni?
Még a vödröt is leteszem, álomnő vagyok. Kíváncsi tekintettel nézek fel az emberemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neffry Ezra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 66
Írta: 2019. november 25. 02:45 | Link

Emma
rawr again | február 2
#messra



- Nem szeretem különösebben az emberi fajt, nagyon barbárok - vontam meg a vállamat, erre nem Emma kellett, hogy rádöbbentsen, de ő sem cáfolt meg abban, amit eddig is tudtam. Hogy az emberek önzők és nem is különösebben törődnek semmivel, míg meg nem érzik a következményeit. A sárkányok is egyre fogyatkoztak és csökkent a területük, ezért agresszívabbá váltak, muszáj volt felfigyelni rájuk.
Persze, én értettem az ő nézőpontját is, nem kellett túlmagyaráznia a dolgokat, gondolom minden indokolt volt itt, mert ők értenek ezekhez a nagyon nagy és veszélyes állatokhoz, akik szelidítésre alkalmatlanok. Nem a látogatók.
- Már, hogy így állnak és fújják rá a lángot? Vagy maguk alá? Azt hogy kell elképzelni? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mert nem nagyon tudtam, hogy kellene ezt elképzelni, pedig én nagyon is vizuális típusú ember vagyok. Inkább kérdezek, mint hogy baromságot képzeljek el magam elé. Követtem is őt a repedezett héjú tojás felé, közben mindent alaposan szemügyre véve. - Honnan tudod az ilyet eldönteni? A színéből?
Mert akárhogy is meredtem rá, nekem csak az látszott, hogy tojás, meg az, hogy NAAAGY. De így kb ennyi, én nem vagyok egy nagy guru ebben, bőven lett volna mit tanulnom. Nyitott is voltam rá, nem szeretek elutasító lenni, főleg nem, mikor ilyen menő helyekre hoznak.
- Aaaaha, így mondjuk van értelme, igen. És az ilyen fajtájú sárkányok is itt maradnak a rezervátumban? Ezekhez honnét tudjátok, hogy kell viszonyulni, vagy milyenek az igényeik? Nem tér el a keltetési idő meg hő fajonként? Hogy mi az ideális? - kezdtem kicsit úgy érezni magam, mint egy gyerek ezzel a sok kérdéssel, így csak elhallgattam és előrehajoltam, jobban szemügyre véve a kissárkány rejtekét. - És ő mikor kel ki? Sacc? Vannak elképzeléseitek?
Utoljára módosította:Neffry Ezra, 2019. november 25. 02:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2019. november 25. 20:18 | Link


- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××


- Maximuuus - nyújtotta el a nő, ahogy nevetett, az egészen, a reakción, a hangon, a fiúcskán maga előtt. Szerette, hogy ilyenek. Hogy még a komoly dolgokból is ez sül ki, de azt is tudta, hogy ez nehéz menet lesz és ha nem érnek célt Liebhartnál, előbb vagy utóbb őt is megkörnyékezik. Nem akarta, ritkán és határozottan tud nemet mondani, viszont itt túlzásnak érezte elsőre egy ebéd miatt. Aztán kibújt a szög a zsákból.
- Szóval keresztapuka leszel, és félsz a... templomtól vagy a gyerektől vagy rosszabb - döntötte oldalra a nő fejét. Nem kellett kimondja, hogy valami nagszülőfélétől, mert az lett volna a vége. De most nem igazán tudta egyedül összerakni melyik az aktuális probléma. Máskor is tűntek el a világ másik felére, így nem is gyanakodott, de most már kicsit alibinek érzi saját magát, amiért nem fogja Maximust megdicsérni. Mindenesetre biztonságosan leparkolt inkább és csak figyelt. A Helyre. Fogalma sem volt, de bizonyosan oka van a férjének, így csak kikapcsolta a fiúcskát, aki elég akaratosnak bizonyult, hogy ő sétál nem ölben jön, így csak megfogta a pici kezet és lassan indultak az apuka után.
- Lassan, lassan, nekünk 4 lépés, ami neked egy - közölte nevetve a mininőci, majd meg is torpant, mikor kibillent a kiskrapek. Meg kellett állni bekötni a cipőfűzőt is, de semmi gond, ahogy megtörtént, mint akit torpedóból lőttek ki és egyenest a megálló Maximus lábának szaladt belekapaszkodva. Rea így kis fáziskéséssel kanyarodott be és látta meg mit mutogatnak és fogta fel.
- ÚR-IS-TEN. Fánk - eddig jutott, mármint másig is jutott volna, ha éppen nem a zsebét taperolja paranoiásan, hogy amúgy hozott-e tárcát. - De. Mi van ha nem jó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. november 28. 14:59 | Link

My Tequila

Stella nem mond hülyeséget azzal, hogy az otthon nem csak egy hely lehet. Nekem sosem volt ilyen, még tán Lisse és a kávézó állt ehhez legközelebb. Mert itt nőttem fel, itt tanított apa zongorázni, hegedülni, itt raktam le a csellót azért, hogy elmehessek egy Green Day koncertre. De egy ideje nem érzem itt sem úgy, hogy ide tartozom, hogy kellek ide, mint nyári napfény a bimbózó virágnak. Csak azt, hogy itt a családom, jó a hangulat, nem kell tartanom tőle, hogy majd kinevetnek, ha hibázom.
Viszont... Bendével valahogy minden más, ő tudom hogy elfogad, támogat, tényleg csak jót akar nekem... Még ha nem is lehet mindig mellettem, elfoglalt, van egy élete, amibe én csak úgy belecsöppentem. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e igent mondanom neki. Ő beleszeretett anno egy lányba, akinek én voltam az arca, talán részben a jelleme is, de... az a lány nem létezik.
- Engem nem zavar, hogy olyanok, amilyenek - közlöm nyugodtan, mert az sem biztos jelen pillanatban, hogy még valaha látom őket. Inkább csak iszom még egy shotot, mielőtt a pultra meredve mesélni kezdenék.
- Oh, dehogynem - nyelek nagyot, hogy letudjam a gombócot a torkomban. Bár lehet, hogy ez már csak az alkohol, ami nagyon szívesen visszajönne jelen pillanatban.
- Aha, gyerekkoromban molesztált egy bohóc a labdamedencében - közlöm halál komolyan, de aztán csak megrázom a fejemet, semmi ilyesmiről nincsen szó, nem is lesz. - Nem is annyira a játszóház, inkább... a gyerekek miatt.
Mivel a kezem elkezd tényleg nagyon fájni, meg már vérzik az ujjbegyem, inkább csak az ölembe tolom a kezeim és nem csinálok semmit, kibámulva az ablakon. Anyám nincs a közelben, ezt még ellenőrzöm, mielőtt megnyalnám a szám. Soha, senki nem tudta.
- Pár évvel ezelőtt... voltam egy fesztiválon az akkori barátnőmmel. Eléggé berúgtunk, én meg felszedtem az egyik zenekari tagot egy estére. Ő ezen tökre kiakadt és szakítottunk, én meg felszedtem egy másik lányt - Hú, milyen segge volt annak a csajnak. Tényleg nagyon csinos volt, meg okos is, én is szakítottam volna magammal akkor. - Vele akkor szakítottunk, mikor kiderült, hogy terhes  vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. november 28. 17:11 | Link

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


- Szerencsére még nem tartunk ott, hogy az egész faj. De az, hogy még a kulcsszó elszomorító - szegtem is le kicsit a fejem, ahogy a keltetőbe tartottunk. Szeretem ezt a helyet, és azt is, hogy oktatás és vendégbarát, ha megfelelően van szervezve és van szakértői kéz. Én Liával a hasamban is jártam rezervátumokba segédkezni, és a mai napig nem bánom. Azt nem mondom, hogy ez akkoriban otthon pozitív volt, és szeretném is elfelejteni, de valóban nem voltam elég felelősségteljes és megérdemeltem. De szerettem ott lenni.
- Olyan ez kicsit, mint a kotlós madaraknál. Ők úgy rajta ülnek, a testhő segíti a fejlődést, nos, a sárkányoknál, lévén nem éppen túl jók a körülmények közelebb állva a kétéltűekhez, mint sem a madarakhoz, de kell valami a kifejlődéshez, máshogy oldják meg - magyaráztam el az alapjait, nem mintha ez lett volna a pontos kérdés. Igazából én sem emlékszem már mikor beszéltem ennyit egyhuzamban. Bárhol. Bármikor. Bárkinek. Zavarban is voltam, de legalábbis furcsán éreztem magam mielőtt rátértem volna a ténylegesre. - Valami ösztön van bennük, amire még nincs pontos magyarázatunk, itt ezt is figyelik. De minden faj a maga meghatározott időközönkénti tempójában a lángjaival borítja be a tojásokat. Vannak, akiknél ez ritka, van faj, amelyiknél sűrűbb. A hibridek pedig tényleg a legnehezebb esetek - lévén ott sok tényező függ össze. És azt sem szabad elfelejteni, hogy lehetséges, hogy egy már hibrid, legalább két faj sajátosságainak vegyülője, és egy ezen kívülálló telivér kerül össze párosodás szempontjából.
- Szín, mintázat, pontos méret és esetenként a környezet, ahonnan kikerült. Vannak sziklás terepre fészket rakó fajok, vannak völgyekben.
Nem igazán mondanám, hogy ez sima szakértelem, mert tanultam és oktatom is, de inkább az évek tapasztalata aggatta rám. Maga az elméleti tudás érdekelt és szinte ittam annak idején, de maga a munka tanított meg ennyi dologra odafigyelni. Mert egy kis hiba is nagy baj lehet ilyen lények esetén.
- A hibrideknél abból dolgozunk, ami már bizonyítottan kiismert. Vannak fajok, akiket sokszor kereszteztek, vagy kereszteződtek a közelség miatt. Ezeknél volt lehetőség kitapasztalni, hogy mi jellemző, hogy kell bánni. Az újabbak mindig kakukktojások, bármilyen vicces is így - mosolyodtam el, mert ahhoz kicsit nagyocskák. - Vannak sárkányok, akikért már bejelentkezik rezervátum, mikor még csak tojások, de van aki marad is. Ez mindig érdeklődés és szakember kérdése, hol van megfelelő.
Aztán csak álltam az üvegnél, néztem a kisebb sárkányokat, akik megfigyelés alatt voltak, majd a kérdésre újra a tojást.
- Hát, még semmi külsérelmi nyom vagy repedés, nem túl esedékes, szerintem még nagyon friss. De ehhez jobban meg kéne vizsgálni. A hibrid keltetési időnél mindig azt számolják, hogy amelyiké hamarabb kelne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2019. november 30. 10:12 | Link


France  | 8 September


Maxi érezte a hangsúlyból, hogy Luca nem veszi komolyan, poénra veszi a helyzetet, hogy ne legyen égés ebből az egészből. Komoly dolgokról kellett volna beszélniük, de Max ezt nem akarta, utálta, mikor valami túl komolyan van véve, az esetek nagy többségében ez így is volt, ő pedig ezt oldani akarta.
- Az egésztől, ahogy van, nekem elég a saját gyerekem, alkalmanként Bojarskiék, meg Mikoláék, nekem nem kell még egy rakás gyerek. Persze, örülök a nőnek, de miért kell ezt rámtestálni? - engedte el a kormányt Maximus, hogy mutogasson nagyon látványosan, ahogy egy láthatatlan kéz a levegőben pakolnak dolgokat. Esetünkben rá, terhet.
- Remélem nem próbálod meg Julesra fogni, neki kettő, ami nekem egy - jegyezte meg Max, talán kicsit túl bátran is, de a német soha sem az életösztönéről volt híres. Ettől még akadtak barátai, csak nem kifejezetten sok. De azok cserébe nagyon hűségesek voltak hozzá, mintha nem lenne más választásuk. Nem is igazán volt.
Max nem volt ostoba, nem véletlen hozta ide Lucát, még ha az alap indoka önző is volt a kis kiruccanásra. Ő nem akart hazamenni, akkor inkább szívesen volt a közeli családjával és nem gondolt minden borzalomra, ami közben jöhetett.
- Bizony! - helyeselt a német, majd elmosolyodott halványan, a feleségét figyelve. Maxinál volt tárca, ő emiatt nem aggódott, csak a sajátját a nő felé nyújtotta. - Odaadjuk egy hajléktalannak, vagy kidobjuk, bánom is én, ez legyen a legkisebb probléma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 4. 00:52 | Link


MiB ♦ I. hétvége, 3. nap ♦ Tomorrowland


- Nyilván nem egy szökőkútban - állapítottam meg egyszerűen. És ezt honnan tudom? Abban nem élnek meg a fókák, és nincsenek balesetveszélyes kövek se. Aminek csúszik a széle, arra eleve már fel se tudsz térdelni anélkül, hogy fejjel bele ne rongyolj. Nem mintha tapasztalatból beszélnék, de ha abból tenném azt is hozzátenném, hogy minimum három öltés és egy doboz fájdalomcsillapító.
- Szeretek mindent az elején kezdeni - nevettem el magam visszanézve rá, de igazság szerint a figyelmem kicsit elterelődött. Elhúzva róla a kezem össze is dörzsöltem a tenyereim kicsit, mint aki nagyon gondolkodik valamin. Így is volt, de inkább mint aki el is felejtette csak a nőre koncentráltam. Még csak meg se rezzentem, mikor megint helyben voltunk. Imádom a nőt, és az ágy túl központi elem. Olykor a pult vagy szőnyeg is, nem diszkriminálok lakrészeket.
- Az túlzás, és semmi könyv fölé nem való a ragacs, úgyhogy előbb azzal kell végezz - böktem a fejemmel már ülve a dobozára, aztán kivártam, hogy akkor elkényelmesedik-e vagy mi lesz. Mert mondandóm van, addig, még meg nem gondolom magam. Ez nem egyszerű, bárhogy is tűnik. - Nem pont így képzeltem, de végülis - nevettem el magam ismét, ezúttal kicsit kínosan csak végigsimítottam a borostámon rá nézve, aztán egy gyors csók után csak elhúztam az egyik kezét a nyakamtól kettőnk közé a tenyerét felfelé fordítva.
- Hunyd le a szemed, hoztam még valamit, de ki kell találd előbb mi az. Megfoghatod, de nem nézheted meg - közöltem vele az eredendő szabályokat, és nem bízva benne, hogy ennyivel előre jutottunk egyelőre nem tettem semmit a tenyerébe csak figyeltem rá.
- Megbeszéljük még ki néz kifelé az ablakon. Nos? Becsuktad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. december 4. 03:25 | Link


#Frankie | Igoros nap, july| Dreamville, lakosztály


- Nyilván. Ugyan, ki menne bele egy szökőkútba? - forgatom meg a szemeim, mert hát, én biztosan nem, milyen ember az, aki részegen belemászik, aztán elalszik benne, mert legalább az hideg, ha már az időjárás nem. Természetesen utána nem beszélgettem sütőtökökkel sem a helyi kisboltban, tökre érthetetlen.
- Igen, ezt már tudom - nevetek fel, talán kicsit el is vörösödve, mert imádom, minden egyes porcikájával. Azt is, mikor részeg és azonnal kell neki a szeretet, vagy mikor csak az este végén összebújunk, ahogy azt illik jobb családokban. De szeretem a nevetését, a hangját is, hogy olyan balfasz módon fogja a cigarettáit.
- Akkor miért adtad oda moat? - kérdezem a végét már a kis cukorfelhőtől teli szájjal, de aztán lerakom a vödröt a közeli asztalkára, meg lenyalom az ujjam is, ha már ő nem kért a vattacukorból. Én élem, finom, édes, kicsit tán émelyítő is. Kissé zavartan is nézek rá, de aztán lemondó sóhajjal ügyeskedem magam valami beszélgetésbarátabb pózba. - Értem én, értem...
A problémáját annyira nem, az oké, hogy nyilvánosan meg mikor nem alkalmas, ne így üljek, de most tökre csak ketten vagyunk. Én meg ő. Még Duplo sincs itt csúnyán nézni, pedig nagyon tud. Buta fejjel tartom a tenyerem kettőnk között, sűrűn pillogva.
- Mi? Ez miért jó? Legutóbb mikor ilyet hallottam... nem, ebbe ne menjünk bele - nevetem el magam, a tenyereimbe temetve az arcom, de aztán csak a vállának döntöm a fejem és a lábaim az ágyról lelógatva nyújtom a tenyerem. - Tök csukott. Sokkal jobban, mint az ablak. Adsza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 4. 19:29 | Link


MiB ♦ I. hétvége, 3. nap ♦ Tomorrowland


Nagyon sokan, és ráfoghatnám a kutya kiszedésére, de nem vagyok hülye vagy hazug. Vannak pillanataim, amik kevésbé tiszták, ettől még hatalmas esetek voltak. Az én unokáim nem fogják elunni magukat a vacsoránál, mert a pókerpartik izgalmai a téma. Hát, mifelénk ez nem így megy. Bár azt nem mondom, hogy Bence bácsi háborús sztorijain nem borulna meg a kezükben az anyatej és aludnának nagyobbat, mint a disneymeséken. De mindenkinek megvan a maga keresztje.
- Akkor azt hiszem ez nem lett volna kérdés - húztam is ki magam, ahogy lassan elléptem az ágyig majd le is ültem a végébe. Ahhoz képest hol van meg mennyire mobilis ez a hely, elég pöpec szállásokat lehet találni. Nekem ezekre sosem volt időm, körül sem néztem igazán, mindig van közeli szálloda, ahol állják a kosztot, nem nagyon van min gondolkodni akkor sem, ha beleveszel a tömegbe. Külföldön ez meg ugyebár gyakori.
- Mert úgysem bírod ki addig - forgattam is meg a szemem, aztán kivártam még megtalálja a helyét véglegesen. Bár nem pont ilyen tervnek álltam az elejében, nagyon imponáló volt. Csak mondjuk csúsztassuk egy tíz percet. Ennyi, semmi több. Tovább már én sem bírnám. Férfi vagyok. - Dehogy érted - nyomtam csókot az arcára, még végre nyugton volt hajlandó maradni.
A kezeit fogva a tenyerébe néztem, még elmondtam mit is szeretnék. Arra amit mondott csak a facepalm mászott rám leginkább és elég szigorúan néztem rá fel. Am I a joke to you? De komolyan, ennyit néz ki belőlem? Azért kinőttem már bizonyos dolgokat, ez is eléggé távol áll tőlem. Ehhez nem lenne szükség rá, hogy becsukja a szemét!
- Még csukottabb legyen, mint a koncentrációs táborok - bólintottam nagyokat összepréselve a szám mielőtt hangosan felnevetnék. Kicsit vártam les-e, aztán mikor ez elmaradt benyúltam a hátsó zsebembe és kihúztam a kis papírtasakot. Nem vagyok a dobozok híve. Egyenesen a tenyerébe borítottam ki a gyűrűt, aztán rácsuktam az ujjaim.
- Na, mi ez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. december 8. 21:34 | Link


november 11. ¤ The lovely leaf café, Lisse ¤ #outfitElla


Nem tudom miért és honnan ömlött belőlem ennyi bölcsesség. Rendesen olyan voltam, mint aki a nagyinál nem csak likőrből, de valami másból is feltankolt. Kicserélték a fejünket még ültünk egymás mellett és arról beszélgettünk... inkább hagyjuk miről. A kedves mamám nagyvilági és szabados, olyan dolgokat is kérdez, amit szerintem még a saját anyukám vagy apám se tenne. Még a lányoknál is van aki belepirulna! Szóval a mama rám ragadt és csak csipogok itt.
- Senkit, ettől lesznek Ők olyanok, mint Ők - vontam picit a vállamon, mert tuti a többiek és én sem hisszük, hogy rossz szándéka lenne, vagy most utálna ott bárkit. De érzem, hogy nem stimmel, és azzal, hogy engem hívott többet mondott, mint kellett volna. Mármint én azért nem vagyok a legjobb emberbaráti szeretetosztó, különösen kedveskedő vagy édes se mindig, mégis itt vagyok. Valamiért. A tequilán túl, ami tényleg nagyon jó és megvett kilóra. Még ha Gabe el is tüntette az ártáblám.
- A bohócoknál csak egy rosszabb van, a bűvészek. Azok tényleg taperolósak - mutogattam is sokatmondóan még a pohárral a kezemben, ami már üres lett. Na azokhoz nekem is volt szerencsém. Voltam vagy 15 és megfogta a fenekem! Na ez molesztálás, de mindegy is, térjünk vissza oda, hogy... gyerekek? Eh. Most nem akarok ünneprontó lenni, de ezen én már átestem, ha a lányok piszkálnák nem leszerelhetetlenek. Nekem is mondtak ezt-azt, de lévén nem akartam beszélni miértekről, elmúlt.
- Gyerekek? - kérdeztem vissza azért, de inkább elhallgatva ittam még egyet, ahogy lassan figyeltem mit is mesél el nekem. Most már nem csak kíváncsi voltam, de olyan rossz érzésem is lett a hangsúlytól, amivel mesélni kezdett nekem. Volt benne valami rossz előjel.
- Mi? Mármint... ez valami rossz matek, nem akarok tökre nagyon lelombozó lenni, de két lánynak nem lesz gyereke, néha még pasinak meg csajnak se - azt hagyjuk ez egyáltalán miért van meg nekem ilyen jól - vagy valahol elvesztettem a fonalat. De wow, volt egy kisbabád?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. december 11. 23:51 | Link


#JasMineFit #Bécs #december 14.


Hidegebb a tél itt, mint emlékeztem. Nem arról van szó, hogy ne ismerném az időjárást, hiszen elég sok időt töltöttem már az országban, de az előző telekhez képest határozottan jobban megvisel. Ez mondjuk nem feltétlenül az időjárás hozadéka, de ettől még nem sikerült magamra rángatni a vastag farmerom, így egy cicanaci maradt megbűvölve. Ez kényelmes, nem tehetek róla. Már lassan abba sem férek bele, amiben kétszer el tudtam fordulni korábban, de semmi gond, ilyenek azok a bizonyos utolsó napok. Olyan egy hetem, talán másfél lehet vissza, így már érthető okokból a munka háttérbe szorult és jórészt otthon vagyok. Ma is ez volt. Általában úgy teszek, mint aki csak unatkozik, de a felét a napoknak alvással töltöm és ezt nem ismerem el. Ma is ez történt, és mivel tudtam, hogy délután nem lesz lehetőség, talán kicsit elszundítottam a reggeli és az ebéd között. Jobb, mint a tízórai. De ebéd után összekészültem és indulásra készen álltam, mire kellett. Nem tudtam mi lesz a program, de bíztam benne hogy jó.
Tetszettek ezek az itteni szokások, minden szép volt és hangulatos, színek és illatok keveredtek. Bár azt nem értettem mit jelent a karácsonyillat, de ha van olyan jó, mint a kürtöskalácsé, megér pár bűnt.
- És... ezekből, van még? - kérdeztem nagyokat nyelve, ahogy felmutattam a markomba gyűrt fényes papírokat. Szaloncukor volt bennük valamikor. Olyan öt perccel korábban, mikor kaptam ajándékba valahol. - Nyugi, téged nem eszlek meg.
De finom a cukor, ez biztos, és különböző. Nem nagyon találkoztam még így vele. Tudom hogy van, létezik, de nem igen volt szerencsém ezen túl. Leginkább semmihez. A teleket apáékkal töltöm és a magunk szokásait üljük át. Mire újra a körforgásba esek már új év kezdődik legtöbbször.
- Ilyen mindig van, vagy ez kivételes? - néztem fel Wardra, ahogy lépkedtem mellette és az egyik kezem a pocakomon pihenve simított végig párszor a puha pulóveranyagon. Nem tudom ezek a vásárok mennyire rendszeresek, de rengeteg embert láttam hirtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. december 12. 11:47 | Link

My Tequila

Nem teljesen értem fairnek, hogy ők bármit megúszhatnak, míg én a máglyán kell megégjek csak azért, mert ezt vagy azt tettem életem során, ilyen, vagy olyan hozzáállásom volt dolgokhoz. De nem szólok bele, mert attól nem lesz jobb senkinek, inkább csak bólintok rá. Legalább a tequila jót tesz a lelkemnek, le is boritok a torkom egy újabb pohárral.
- Velük még nem volt dolgom, hála az istennek - testen össze a két kezem, de aztán megszédülök egy pillanatra, meg I kapaszkodom a pult szélében, hogy ne baszódjak le onnan csak úgy. Senkinek nem lenne jó.
Lassan úgy tűnt, eljutok odáig, hogy kinyögjem, hogy mi is a bajom, de ő nem érti, hogy mi bajom a gyerekekkel. Így kénytelen vagyok felszabni azt a sebet, amit őrizgetek évek óta törés és említés nélkül, hogy letisztázzam.
- Nem, tényleg nem. De a zenekaros hookupom pasi volt. Igor. Ha egész pontos akarok lenni - tör fel a torkomból egy halk sipítás, ahogy a hajamba markolok. Nem akarok erről beszélni, nem akarok gondolni rá. Érzem hogy legördül egy könnycsepp, ahogy elkezdek bólogatni, a kezembe törlöm a szemeim.
- Volt. Elvetéltem - hüppögtem fel hangosan, ismét az arcom törölgetve.
Utoljára módosította:Mitzinger-Yazel Frances, 2019. december 29. 17:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 18. 16:33 | Link

Bánki Barnabás - sárkány lettem - outfit

Nem reagálok semmit, mert a mondat valahogy nem feltétlen bóknak hangzik. Nos, ez valóban így van, nem éppen arról vagyok híres, hogy mellettem unalmas lenne az élet. Kérdezzük csak meg Korit, amikor kígyóként csusszanok be a megbeszélt találkahelyre, ő meg a mai napig frászt kap tőlem, de nem baj, mert azok az arcok, amiket akkor vág, az agyamba égnek és csak nevetek rajtuk. Persze utána ő is nevet, csak na... akkor is vicces. Szegény nő, néha komolyan sajnálom.
- Ó - kerekednek ki szemeim a férfira, aki igen hamar lecsapja az együtt ebédelés ötletét. Rendben, elfogadom én, nem arról van szó, de ekkora tiltakozást és ilyen határozottan nem vártam volna. - Oké, akkor nincs ebéd - mosolyodom el szomorkásan, és próbálom elrejteni magamban, hogy igazából ez mennyire rosszul is esik most. Igyekszem normálisan viselkedni a férfival, hogy ne hibbanjak meg a közelében, mint egy szerelmes tinilány, de nem könnyíti meg a helyzetemet úgy igazából semmi. Megérkezünk a helyszínre mindannyian, Karola rögtön hozzám fut, én pedig azzal a lendülettel kapom ölbe a kis ördögfiókát. A kaputól pár méterre állunk éppen, ahol az őr már messziről kiabál és integet felénk. Vagyis csak felém, de azért most többen vagyok, szóval így illik.
- András! - elbűvölő mosolyt villantok a férfi felé, aki viszonozza azt. - Örülök, hogy látlak. Ma többed magammal jöttem, a felelősség az enyém, tudom, ne froszlizzuk a témát feleslegesen, csak engedj be, kérlek - lépek közelebb a kapuhoz egy lépéssel. - Apropó... Mihai itt van? - ha már eljöttem idáig, és tervezek is maradni pár napot, akkor nyilvánvalóan elfogom kapni az én drágámat. András bólint, a kapu nyílik, én pedig Barnabásra sandítok, türelmesen megvárom, amíg mellénk ér, majd együtt lépünk be a kapun. Az épület körül ismét nagy a zsongás, az év vége közeledtével csak még nagyobb, mintha a sárkányok is megéreznék, hogy valami változni fog, hát még az itt dolgozók.
Pár tekintet rám szegeződik, és már indulnának felém, amikor szabad kezemet felemelem és megrázom a fejem. Ma nem. Én nem dolgozni jöttem ide, hanem élvezni a sárkányok közelségét, az üvöltésükre kelni és ülni a tojás mellett éjt nappallá téve. Ez a program az elkövetkezendő napokra. A lány áll meg mellettem széles mosollyal, akit a férges eset után kineveztem jobb kezemmé.
- Volt már etetés? - indulok el a legelső elkerített rész felé, karomban még mindig a kislányt tartva, akinek szája azóta nem csukódott be, mióta beléptünk a rezervátum területére. Haláli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 423
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 18. 17:17 | Link

Ophelia Carolina Brown
Kicsinálsz te NŐ* Felöltöztem*



Barnabásban többek között vicces az is, hogy amikor látszólag határozott, akkor is olyan éppen olyan összeszedetlen, mint egy több ezer darabos kirakó, melyet éppen kiöntenek. Nem kíván ennyire távolságtartó és goromba lenni, de Ophelia kedvessége valahogy ezt váltja ki belőle. Aztán még a nőkre mondják, hogy viselkedésük megfejthetetlen és labilis.. Na hát, Bánkiról szép kis esettanulmányt lehetne írni ezen a téren.
Ahogy látja Karolát a nővel, szíve egy kissé összeszorul, de ezt egy félszeg mosoly mögé rejti. Hiába nem sajátja a kicsi, annyi időt tölt vele, hogy apja helyett is apja, Ophelia meg annyira könnyedén barátkozott össze vele, hogy az valami elképesztő. Szívfacsaró.
Lassú léptekkel halad a kettős mögött, miközben jobbra balra tekintget. Számára teljesen ismeretlen egy ilyen környezet, s nem mintha nem bízna a nőben, hiszen jelenleg kénytelen, azért igyekszik résen lenni, már a rezervátumon kívül is. Aztán csak beéri Opheliat és unokahugát, míg ők a bejáratnál trécselnek, s vár. Türelmesen vár, míg a nő társalog és intézkedik, mindeközben pedig Karolát nézi, aki teljesen elvarázsolódott, pedig még aligha látott bármit is.
Végül elindul, s magában megjegyzi, hogy mennyire rohadtul tetszik neki az, hogy Ophelia amint megérkezik, mindenki körülötte forogna. Valahogy pont így képzelte, eddig is jól tudta, hogy a szőkeség magára vonja mindenki figyelmét, de nyilvánvaló, hogy itt, ahol dolgozik ez nem a kinézetének, hanem tudásának köszönhető. Jajj neked Bánki..
Karola lassacskán feléled és jobbra-balra dülöngélve nézelődik, aztán Opheliára mosolyog, tovább nézelődik, egészen addig, míg az első sárkányhoz oda nem érnek, mert akkor bizony ismét megszeppen és úgy bújik a nőhöz, hogy arcát a vállába fúrja, így gyakorlatilag semmit se lát. Barnabás pedig csak mosolyog, miközben megtartja a tisztes távolságot, mert azért ő se a legbátrabb teremtés egy ilyen állat közelében. S nem, itt nem Opheliaról beszélünk..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. december 23. 02:06 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


Összenyalja a tenyerem, mire undorodó grimasszal emelem meg rá a mutatóujjamat, figyelmeztetőleg, nagyon szigorúan nézve.
- Meg vagy te huzatva? Tudod milyen undorító dolgokat taperászok meg én ezzel a kézzel? Kilincsek, ajtók, ablakok, összeszedsz valamit. Herpesz! Fúj, Stella - rázom meg a fejemet tüntetőleg, nem hiszem el, hogy ennyire nem képes legalább magára figyelni. Botrány, az ember már a száját se foghatja be, mert még a végén benyel valami leprát. Fúj.
Nem is figyelek nagyon arra, hogy mit mond, mert a risza elvonja a figyelmemet, de nem is teszek cserébe úgy, mint aki érteni akarja. Ha hazudok, azt explicit teszem, nem csak ilyen figyelemelmismásolásokkal.
- Enni mindig, tudom, ismerlek - forgatom meg a szemem, miközben rántok egyet a vállamon lifegő táskán. Tudom, hogy nem vagyok következetes, ezt a szart neki kéne cipelni, de akkor lehet, hogy még mindig a vonaton lennénk, mert pakolászik. - Mit felhívnak? Baszkodni fogják a  lakásajtóm, előbb a faluban, majd Pesten, hogy hol vagyok és mit csinálok. Alábecsülöd Bencét.
Mitzingerről beszélünk, ez nem egy mezei Bence, tutira ki fog akadni, hol vagyok és miért mentem szabira. Lehet, hogy egy kicsit paranoiás, nem is értem. Vagy csak ismer.
- Ja van külön csórómuter jegy? Ahol nem engedik be a szatyit, nehogy bezsákold fizetés nélkül a kegytárgyakat? - pillantok körbe, tényleg van pár svindlis nagymuter a környéken, elég gyanúsak. Nem bíznék rájuk egy rozsdás szöget sem, mert tuti bebasszák a zaciba.
Elég hamar megszabadulok a rózsaszín szatyitól, thank god, majd el is kezd befelé vontatni, mire felsóhajtok drámaian.
- Ha kitéped a karom, a kurvanagy táskád neked kell majd vinned. Egyedül. Én meg elvérzek itt. Azok a kékek mik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 24. 14:23 | Link

Bánki Barnabás - sárkány lettem - outfit

Azért kicsit felidegesít ám a tény, hogy úgy küldtem az érkezésem előtt pár nappal levelet, hogy nyaralni jövök és élvezni a sárkányaim társaságát, nem fogok dolgozni, nem segítek, nincs sosgyereCarly, nincs semmi, ami munkával kapcsolatos, kivéve, ha én döntök úgy. Erre mi van? Meglátnak és mindenki felém jönne, de szerencsére csak a jobb kezem olyan bátor, hogy ezt leszarva jöjjön oda mellénk. Ő jöhet, mert legalább tud válaszolni a kérdésre is, miszerint nem, még nem volt kajáltatás, így elégedetten bólintok egyet, majd a kezemben ülő kislányra pillantok, amikor meglátom, hogy a lány is őt nézi. Csak legyintek egyet, majd fejemmel és kicsit szememmel is Barnabás felé intek, valami olyasmi jelzéssel, hogy az övé, csak mégsem. Érthető ez így? Mindegy. Megállok az első territóriumnál, majd Karolára nézek, aki meglátván a Romániai hosszúszarvút, inkább a vállamba fúrja fejét. Óvatosan fejtem le nyakamról a kis kezeit, majd leteszem a földre, hogy végül mellé guggoljak, és megböködjem az előttünk elterülő semmit.
- Látod? - mutatok a hullámzó felületre, amit az érintésem generált. - Nem kell félned tőle, nem tud átjutni rajta, plusz vigyázok rád - biccentem oldalra a fejemet mosolyogva, amikor elhangzik az eget rengető kiabálás és az első húsdarabok a területre esnek. Marha nap van, jókor jöttünk, így felemelem Karolát és csillogó tekintettel mesélek neki mindent a sárkányról, amit csak tudni lehet, majd amikor a sárkány végre felfogja mi van komótosan falatozni kezd. Na igen, ez a hosszúszarvú nem az idegbetegségéről híres, ő a legnyugodtabb példányunk, akit bármikor szívesen mutogatok egy két éves kislánynak is. Nem tesz hirtelen mozdulatokat, nem csinál semmit, csak van. Neki is vannak rosszabb napjai, nem szabad elfelejteni, hogy ugyanúgy egy sárkányról beszélünk, de valóban vele van a legkevesebb probléma. Fel sem tűnik, hogy az étel már elfogyott, csak akkor, amikor megérzem arcomon Karola pillantását, ami egy ideje már rajtam lehet.
- Ah, igen, bocsánat - rázom meg a fejemet kicsit, majd hátra sandítok. - Mi lenne, ha rávennéd Barnabás bácsit egy ebédre mégis? - mosolyodom el szemtelenül, és amikor látom, hogy Karola tekintete felcsillan, tudom, hogy nyert ügyem van. Leteszem a kislányt, aki rögtön Barnabás felé szalad. Komótos és lassú léptekkel követem, mint aki semmit nem sejt.
- Ennyi volt - mosolyodom el a férfi felé. - Annyira nem volt szörnyű, ugye? - kérdésemet inkább a férfinak szegezem, mintsem a kislánynak, mert Karola jobban élvezte ezt most, mint bárki már, Barnabás pedig meghúzódott a háttérben, mint egy durcás gyerek, aki csak azért sem fogja élvezni a programot, amit szerveztek neki, még akkor sem, ha a legkirályabb programnak tartja. Annyira imádnivaló.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 423
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 26. 12:58 | Link

Ophelia Carolina Brown
Kicsinálsz te NŐ* Felöltöztem*



Ő úgy dönt, hogy tisztes távolságból figyeli ezt az egészet. Nem azért, mert ne csodálná ezeket a lényeket, csupán jó látni azt, hogy ez a két nőnemű ilyen szinten elvan egymással. Ha valaki ezt megemlítette volna neki, kiröhögi. Karola nem könnyű eset, tud olyanokat alkotni néha, amivel bizony kínos helyzetbe tudja hozni környezetét, ám Opheliát a legelső pillanatban megkedvelte. Szerencsére. S láthatóan az érzés kölcsönös, ez pedig Bánkinak egyszerre okoz örömöt és fájdalmat.
Karola az üvöltés re megugrik, s talán ha a nő nem fogná kezei között, el is bőgné magát. Ám tartja magát, azért, hogy megmutassa milyen bátor, nem úgy, mint nagybátyja. Csillogó tekintettel nézi a falatozó állatot, s közben issza a nő szavait. Sok mindent nem ért még, mégis ámulva figyel minden egyes pillanatot megél és élvez. Barnabás pedig örül.
Mikor Ophelia leteszi egy darabig még nézi az állatot, majd elindul Barni felé, fut, hogy El újságolta, amit csak megjegyzett. Így persze mond néhány vicces dolgot is, de Barni mindent elhisz neki, hiszen annyira beleéli magát a mesélésbe. Közben Ophelia is megérkezik hozzájuk, amire a férfi kissé feszülten lesz, mint eddig.
Néz a nőre, s szíve szerint azt mondaná, hogy vele semmi sem szörnyű, de mégsem teheti meg. Barnabás elszánt ember és végsőkig képes elmenni valamiért, amiben hisz. De valahogy úgy érzi, hogy ez most nem az az alkalom. Karola öröme sokkal előbbre való ezen a napon, mint az ő kezelhetetlen érzései.
Sóhajt.
Nézi a kisebbiket, aki végre méltóztatik nála is megmaradni egy picit. Határtalan boldogság csillog a szemében és az arcán, látszik rajta, hogy Ophelia nagyon betalált ezzel, s Barnabás ezért örökre hálás lesz. Mert ez a kislány, akit az anyja folyamatosan lepasszol, az apja meg fel se vállalta, annak kijárnak az ilyen pillanatok.
- Köszönjük Ophelia, egy életre szóló élményt szereztél… Mindkettőnknek - - igen Barnabásnak is, még ha most leginkább egy durcás kölyökre hasonlít is, ő nagyon hálás. S már pörögnek az agytekervényei, hogyan és mikor fogja meghálálni ezt, ha egyáltalán kap rá lehetőséget.
- Nézd én komolyan kihagynám ezt az ebéd dolgot, viszont Karola úgysem fog békén hagyni és nincs kedvem végig hallgatni egy kettős hisztit - mosolyodik el zavartan, be kell látni, hogy ezzel a kettőssel szemben esélye nincsen, főleg hogy a két szőke külön külön is mindent elérhet nála, csak a nézésével is. - Szóval akár ehetünk is valamit - mintha annyira nehezére esne ezt kimondani, sóhajt egy hatalmasat. Holott bármennyi percet eltöltene a nővel, ebben senki ne kételkedjen. Csupán feszült, s nem kíván robbanni, azzal pedig rontani az amúgy is szar helyzeten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. december 26. 16:08 | Link


november 11. ¤ The lovely leaf café, Lisse ¤ #outfitElla


A tequila egyik legjobb tulajdonsága a teleportáció. Ha szuperhős lennék ezt tutira szeretném, nem ezt a fogyatékos hoppanálást meg a rühes, büdös kandallókba állást. A hánytatós repülős izét el is felejtettem, de az se jó. A másik szuperképességnek meg a tequilagyomrot szeretném. Szét meg össze adnám, ha annyit ihatnék, amennyit nem szégyellek. Bár ez már most is nagy pipa, csak nem teleportál haza az este, amit meg tökre sajnálnék.
- Én  azt hittem vicces segédnek menni, de a fura hajú csávó többet simogatott engem, mint nézett a közönségre. Hamar nem volt tovább önként jelentkezője, eh - grimaszoltam látványosan és inkább az újra megtöltött pohárkámra koncentráltam, jobb volt ez így mindenkinek. Kivéve persze Ginnyt, rajta láttam, hogy semmi nem oké, de nem találtam értelmét. Vannak fóbiáik az embereknek, ha meg gyerekek itt van Gabe is. Szerintem ő se viseli jól a sok dolgot, amit a családosok felé borogatnak a környékünkön, jelenleg mondjuk Bence. Vagy Ward, pedig ő még csak lesz! De nem teszem szóvá, úgy érzem ehhez nincs közöm, vagy nem tudnék vele mit kezdeni leginkább, fura ez, de ha nem veszem észre, nincs, igaz?
- Mi? - néztem rá megakadva. Én is tudom mit jelent az egy meg egy az három, de ez most több olyan infót is hozott, amit viszont nem tudok vagy sikerült elsőre teljesen megérteni. - Mi? Mármint. Igortól lett egy gyereked? - akadtam meg megint, azaz a fogalmazásom szerencsétlen volt tekintve mivel zárta végül a történetet, így javítottam is magam. - Vagyis volt, de... ezt tudja valaki?
A kérdésem kivételesen nem az az erőszakos volt, inkább érdeklődő aztán láttam rajta is, hogy elcsúszik mint parti után a sminkem, így kicsit megemelkedve hajoltam felé, hogy átöleljem. Undi volt ez az egész, és kicsit kétségbeejtő. Fogalmam sincs mit gondolhat vagy érezhet, sosem jártam ilyen cipőben. lehet nem is tudnék, de ezzel egyedül lenni biztos hogy nem jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. december 26. 16:49 | Link


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


Azt mondja nekem fúj! Még sosem volt baj azzal, amit csinálok, egyből össze is szűkültek a szemeim, hogy mégis mi a fenéről beszél itt nekem, ki a herpeszes. Mérges voltam, a vállába is bokszoltam, csúnyákat mondd nekem. Végül elővettem a zsebembe tuszkolt pici tubust.
- Használd, ha undi dolgokhoz nyúlkálsz helyettem - forgattam meg a szemem, ahogy a kis címkétlent a kezébe nyomtam. Valami új meg minta, de nem csak illatos és fertőtlenít, de ízes is kicsit, nem undi. Én szoktam használni már, ez tök jó találmány. Többet kéne Majának terhesnek lennie. Vagy bármelyik lánynak aki ilyeneket talál ki alatta. Én maradok annál ami lehetséges, mint a risza, az legalább jól megy. Isten is rá teremtett. Mármint Rá is, de most a mozdulatra gondoltam. - Pontosan. De mit is? Te mit ennél? Valami édes is lehetne, ennék sütit is, de majd később persze. Mondjuk hoztam is pár dolgot - a pár meg ugye elég tág mértékegység és nem akartam mindezt kifejteni. Fogtam inkább a prospektust, hogy minél előbb felmérjem mi és merre van. - És mi lesz hogy nem vagy ott? Egyik nap sem... - döntöttem oldalra a fejem. Egy helyen laktunk mind, csak eszükbe jut, hogy akkor velem van valahol. Tökre logikus, nem teljesen értem azt mondjuk, mivel lenne a bajuk. Jó, eddig nem volt minek elmenjen, de néha szabira is megy az ember. Bencét se kérdezgeti senki mióta jár ennyiszer ebédelni. Sokat jár, csak mondom, szoktam őt látni mert.... mer tény meg ebédet viszek be, mert tökre cuki vagyok.
Ahogy bejutottunk végre és lepakoltunk, kabát meg cucc nélkül egyszerűbb volt Gabe nagy kezébe is kapaszkodni és tépni magam után, mert MÁR késésben vagyunk. Nyilván nem, de szeretném a legtöbbet a napba tenni, ahhoz jó időben kezdeni.
- Eddig is nekem kellett volna, nem? - haraptam be a szám rá nézve nagyon szépen ahogy megtorpantam, hogy utolérhessen, meg aztán még felé is fordultam egy csóknyira, de a nénik nem díjazták ezt a közlekedőútban tett megmozdulásom. Irigyek. - Nem vérzik el senki, csak a néni fog ha tovább nézi - pillantottam oldalra el.
- A világos babakék angelit, a kicsit tengerkékes kvarc, a sötétebb, olyan mintha koszos-foltos cseppes lenne meg lazúrkő. Vannak amik nem is ásványok, mint a napkő, azt nem értem miért hoztak, de mindegy is. Milyen ásványokkal találkoztál eddig? Az achátokat meg kell nézni meg az ametisztet, azt tuti imádni fogod te is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 27. 14:29 | Link

Bánki Barnabás - sárkány lettem - outfit

Kár lenne tagadni, nem is fogom, de bírom Karolát. A szívemhez nőtt a szőke kislány, akit mostanában gyakrabban látok Barnabás mellett sétálgatni, mint az anyja mellett, akit futólag láttam egyetlen egyszer. Jön, lepasszolja a gyermeket és már megy is. Nem tudom ez mióta tarthat vagy mióta sem, de az, hogy lassan én többet látom a kislányt, mint a saját anyja, csak még jobban töszködött afelé, hogy megtartsam az ígéretemet. Bármennyi sűrű a program, bármennyire nem kívántam ezt most semennyire, a kislány csillogó szeme és folyamatosan tátott szája, ahogy a Romániai hosszúszarvú elfogyasztja az ebédjét, minden pénzt megért. Talán megtaláltam az utódomat a rezervátumba. Mondjuk oké, ennyire ne szaladjunk előre, egyelőre egy két évesről beszélünk, akinek gyermek szemmel minden hatalmas és veszélyes állat a kedvence.
Mosolyogva, ujjaimat összefonom, amikor megállok Barnabás előtt, aki ámulattal hallgatja Karolát, én pedig szám elé téve a kezemet köhintek párat, nehogy felnevessek az információkra, amiket a kislány továbbad. Fantasztikus, ha ezeket elmondja majd a kis barátainak. Mosolyogva figyelem, ahogy a Karola trécsel Barnabással, a férfi pedig csendben és türelmesen hallgatja végig. Minden elismerésem az övé, amiért nem neveti el magát az infók hallatán, és tekintetében még őszinte érdeklődést is felfedezni vélek.
- Ugyan - legyintek egyet feléjük zavartan, amikor Barnabás szavait nekem intézi. - Semmiség, hiszen itt dolgozom. Vagyis... itt is - ráncolom a szemöldökömet egy pillanat erejéig. Mellkasomra rögtön rámegy ez a nyomasztó érzés, ami csak arra hívja fel a figyelmemet, hogyha visszatérek egyszer a mindennapi rutinhoz, akkor mennyi minden fog a nyakamba szakadni, de igyekszem hamar elhessegetni a gondolatot. Egyelőre a rezervátumban vagyok, hogy kiszakadjak mindenhonnan, hogy pihenjek egy jókorát, és egyelőre ezt számít. Mosolyogva tekintek fel a férfira.
- Örülök, hogy eszedbe jutott, mennyire nincs esélyed ellenünk - nevetek fel vidáman, majd Barnabás szabad oldala mellé állva, karolok a férfiba. - Van egy étterem arra - mutatok a hatalmas épület felé. - Direkt arra lett építve, ha megnyitunk a turistáknak is nagy ritkán, vagy jönnek osztályok, csoportok kirándulni, akkor lehessen hol enniük, mert nekünk van külön konyhánk az épületben - magyarázom, mint valami idegenvezető, miközben közelebb araszolok a férfihoz. - Elég jól főznek, szóóóval... mehetünk? - villantok meg egy elbűvölő mosolyt, majd választ sem várva kezdem el őket húzni a robosztus, fehér épület bejárata felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2019. december 27. 16:46 | Link


- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××


- Ha őszinték akarunk lenni, Keve mindig eleve egy rakást hoz - forgatta meg Rea a szemeit, mintha muszáj lenne. Igazság szerint nem volt neki ezzel baja, tökre meg tudta magát étetni a kicsikkel és az idősekkel is, annak ellenére néha milyen éles a nyelve remekül ért az emberekhez. Viszont meg kell hagyni, hogy azt is tudja, hogy ahogy neki, úgy Maxnak is megvan a maga keresztje. Érezte, hogy ezen a szinten mozognak most a keresztgyerek témával. Nem akarta erőltetni, de tudja, hogy nála fognak kopogtatni, ha Maximus nem felel senkinek vagy lelép a világ elől. Ajánlja, hogy nélküle meg a törpe Maximus elől el ne merjen tűnni!
- Szeret téged, gondolom azért - próbált valami érvet előszedni, de tudta, hogy ez nem a nyerő lesz, így ennyiben hagyta is még sikerült a biciklikkel megérkezni mindenkinek és besorolni a férje által választott helyre. A séta kellemes, mikor az ember nem beérni akar valamit, ezt Lucus is így érezte és még nagyon ráncolta is az orrát, mikor a német szerint a kisfiukra akarja kenni a lassúságot. Szó sincs róla, de megnézné Maxi hogy sétálna a fiúval. Görccsel a derekában, ha a nő jól sejti.
- Ez a Mennyország kivetülése. De a külső nem minden - billegtette is a nő a fejét, ahogy már az automata előtt állva azt nézte, mi is van benne. Volt egy szép, frissnek tűnő, kék mázas, fehér szórással, amire a velük totyogó Liebhart csapkodta az üveget, így azt biztos választani kell, ő maga viszont csokival bevontat talált, amiről Maxi is tudja, hogy a nő alfa és omegája.
- A hajléktalanoknak sem akarok rosszat. És ez nem környezetszennyezés? - húzta el a társát a kérdésre, hogy az aprót kiturkálja. Lassan meglettek az eurók a többi valuta között és a nagyobbakat Jules kezébe adta, mutatva neki hova dobja be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2019. december 28. 21:04 | Link


France  | 8 September


- Mert Keve azzal működik. Nem tudom, mióta ennyire gyerekcentrikus, de neki az összes kell egyszerre, nem elég egy-kettő-három, ha vinni akarja, akkor mindet! - fakadt ki a német, még széles mozdulatokkal kalimpált is, érzékeltetve a probléma súlyosságát. Ő nem vette észre ezt a változást fokozatosan, csak hogy Mikola egyszer csak úgy érezte, az élet értelme a család, a család meg csak négy plusz gyereknél kezdődik.
- Ja, én is őt, de ez nem kifogás! - ismételt tiltskozásba fogott a férfi, mert szerinte a szeretet nem mindenre indok, vagy kifogás, neki rendben volt az, hogy néha csak történnek dolgok, amire nem mondhatod azt, hogy azé teszem, me szeretlek. Le is parkolt a bringával az adott helyen, rátéve azért a biciklizárat, mert a modern társadalomban már soha nem lehetsz benne biztos, hogy nem köti el valaki a cangádat. Lucáék eközben nagy lelkesen próbálták meg utolérni az óriás termetű méregkeverőt, aki pár ugrással már a fánkosban is termett.
- Lehet, hogy tényleg csak kivetülés és tök Föld íze van - állapította meg, mire Julian csak értetlenül annyit kérdezett vissza "tökföld?". A német meg is ingatta a fejét, viszonylag kevés alkalommal evett tökföldet.
- Tehát akkor így is, úgy is megeszed, maximum vágsz hozzá egy grimaszt - jutott Liebhart konklúzióra, miközben elkezdte szórni az aprót a gépbe, felváltva Juliannal, majd ki is kérte a két fánkot a családjának, majd egy fehér mázas, eper töltelékeset saját magának is. És mivel a puding próbája az evés, nem sokkal később bele is harapott. Nem olyan volt, mint amit ő otthon, frissen süt, de nem is esett le egy sparos, állott péktermék szintjére. Viszonylag elégedett volt.
- Vélemény?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neffry Ezra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 66
Írta: 2019. december 28. 21:43 | Link

Emma
rawr again | február 2
#messra



- Tényleg az. Nincs rá mód, hogy ezt meg lehessen előzni? - kérdeztem, mert nem hiszem, hogy ennyi szervezet, mint ami a bestiákkal foglalkozik, ne lenne képes valamit tenni azért, hogy megóvja a sárkányok bizonyos fajtáit a kihalástól.  Mert tényleg veszélyben volt rengeteg fajta állat, ez pedig nem minden esetben lenne szükséges, ha időben közbe lenne avatkozva. Gondolom.
- Oh, szóval ők így nem ülnek rajta, csak lángot okádnak rá. Jó, oké, így mondjuk érthető... - bólintottam párat, jelezve, hogy értem, bár gondolom, van olyan, hogy ez necces, mert mondjuk egy hibrid fajnál, lehet, hogy van olyan, hogy az ösztön miatt túl gyakran fújnak rá lángot, így majdnem megfőzve a tojást? Remélhetőleg nem.
Nagyon sok részletre kellett odafigyelniük ezekkel a hibridekkel, már csak az alapján is, amit az utóbbi percekben elmondott nekem, nem lehet egyszerű dolga, mikor élesben megy mindez. Én tuti nem tudnám ennyi felé osztani a figyelmemet.
- És ha nem jelentkezik senki? Akkor marad? Nincs gond a beilleszkedéssel, vagy itt így elzárva vannak egymástól a sárkányok? - tettem fel az újabb kérdéseimet, szerintem szerencsétlen lassan úgy érezhette magát, mint egy enciklopédia, akiből ki van kényszerítve, hogy minden egyes kérdésemre tudja a választ. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, csak tényleg érdekelt minden apró részlet, bármilyen hihetetlen is. Jól megnéztem a tojást, majd visszapillantottam a nőre.
- Logikus. Akkor onnantól alaposabban is szemügyre lehet venni. Mit csináltok a babasárkányokkal?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. december 29. 14:21 | Link


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


- Valakinek azt is kell - nézek rá, mert be kell lássa, még nem olyan modern az itteni technika, hogy csak úgy magától kinyisson előttünk az ajtó. Jó lenne, de nem így működik, bármennyire is szeretném. Inkább hagyom, hogy a kezemre nyomja a fertőtlenítőt, jól szét is dörgölöm rajta, nekünk nem hiányzik egy pestis szless tbc szless szalmonella. Csak hogy mondjak egy pár példát.
- Milyen süti? - kérdezek issza, mert arról eddig nem volt szó. Bár ha egy kicsi eszük is van, akkor tuti van valami kristály témájú büfé, ahol ásvány alakú nassolnivalók vannak. - Majd felhívnak, én meg nem veszem fel.
Elég hamar lepakolunk, minden fölösleges cuccot, hála az égnek, így meg is szabadulok végre a fölösleges táskától és odaadom Stellának, hogy ne nekem kelljen cipelnem.
- De, de részletkérdés - emelem meg a kezem és legyintek, hogy eddig elcipeltem, azon nem múlott a dolog.  Hagyom, hogy lesmaccantson, nem tiltakozom, pedig megtehetném, mert fúúúj, nyilvánosan vagyunk, de nem vagyok olyan faszi. Engem nem érdekel. - Na, ne borulj ki, tudod, hogy annak sosincs jó vége.
Még a fejem is megrázom, mert ő is tudja, hogy mikor valamin felbassza magát, az nem egy perc alatt múlik el.
- Hú ez sokféle cucc. Te mit akarsz megnézni először? Öh, nem tudom, borostyánt, meg ilyn alap dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. december 29. 18:27 | Link

My Tequila

Nem mindig értem a bohócokat, előadókat, bűvészeket, bármelyiket. Vannak nagyon betegek, akiken rendesen látod, hogy valami nem oké velük és csak össze akarnak fogdozni. Nekem ritkán volt dolgom ilyenekkel, de akkor nagyon betegek voltak, az egyik pl a VIP-ben érezte teljes jogának, hogy a szoknyám alá nyúljon.
Nem csak én vagyok kiakadva, már láttam Stellán is látom, hogy kezdi összerakni a képet, hogyan is lehetett, hogy két nő között sikerült összehoznom egy gyereket. Mert nem szeplőtlen fogantatás volt, ebben biztos vagyok, ehhez nem éltem elég szent életmódot, akárhogy is nézem.
- Ühm. Akkoriban nem figyeltem kb semmire, csak hogy legyen egy jó estém - vonom meg a vállamat, akkoriban nem is tűnt ez gondnak, csak akkor akartam változtatni, mikor kiderült a baba. De akkor már azt hiszem, hogy el voltam ezzel késve, egyszerűen nem úgy alakult semmi, ahogy én azt terveztem. És ez még most is rendesen fáj, szinte szaggat odabent.
A kérdésre csak megrázom a fejemet, az arcom a kezeimbe temetve, ahogy érzem, hogy felszakad a torkomból a sírás.
- Nem. Dehogy. Úgysem értenék meg, nekem nem kell az ítélkezés, épp eléggé... utálom magam miatta. - Mert nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Stella átölel, én meg csak a vállának vetem magam, megölelve, de figyelek, minden mozdulatra, nem akarom bántani. Egyszerűen fáj. - Nem mertem elmondani. Senkinek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. december 30. 01:56 | Link


#Frankie | Igoros nap, july| Dreamville, lakosztály


- Lehet, hogy nem - nyalom végig az állát, aztán elnevetem magamat a dolgon, hagyom, hogy elkényelmesedjen. Nem vagyok olyan fajta, aki folyton benne van az arcban... ja de. Azt hiszem, hogy az emberek tudják, hogy én nem vagyok egyszerű szülés, ha valakihez elkezdek kötődni.
- Nem hát, mer elmondtad van mit várni - mutatok rá  mutatóujjammal, hogy ez nagyon nem az én hibám, arról nem tehetek, hogy ő semmiről nem képes tartani a száját, főleg nem, mikor rólam van szó. Mert akármit is mondanak az újságok, meg az undorító, toxikus rajongók, attól még ő az én szupersztárom, én meg az ő kedvenc groupieja.
Nagy fortyogva és duzzogva, de hajlandó vagyok rá, hogy elforduljak oldalra, hogy ne panaszkodhasson nekem, hogy nem vagyok elég beszélgetésbarát. Pedig nekem tökre kényelmes volt úgy is.
- Nem? - kérdeztem megforgatva a szemeimet, de azért megszorítom a karkötőm, hogy le ne essen, nem akarom, hogy bármit ne értsek azért, mert buta vagyok, vagyis hát nem teljesen okos az adott nyelven, amin éppen kommunikálni szeretne velem. Muszáj viccel oldanom a helyzeten, de a csúnya nézés láttán menten becsuktam inkább a szemeimet, jól össze is szorítva is őket, hogy ne lehessen rám egy rossz szava sem, én nem akarok a sarokba térdelni.
- Na! - vágok oda a vállára, mert apukám laza ember, nagyon nevet is mindenen, de én nem mindig veszem jó néven a dolgot. Tartom a tenyerem, amibe valami pici és elég hideg kötött ki. Ráncolom is a szemöldököm, de még mindig csukott szemmel, miközben a nyelvem végigcsúszik az ajkamon. Uhcukros.
- Hm. Valami kerek. Az a... nem tudom. Fém. Nyomja a tenyerem, őszintén. Karika. Gyűrű? - teszem fel tanácstalanul a kérdést. Minek van ilyen Igornál? Hol van róla a kulcs?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 74 ... 82 83 [84] 85 86 ... 94 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek