Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt mondta Kori azzal tehetem jóvá, ha viszek neki pásztorpitét. Erre Sol azt mondta, hogy igen, neki meg pizzát. Mondjuk nem nagyon tudom, hogy Solnál mi az, amit jóvá kellene tennem. Értem én, hogy Korit mondjuk sokkolta a látvány, de Sol...? Őt mivel sokkoltam?!
Történt ugyanis, hogy kaptam egy igent a lánykérésemre, és mivel férfiból vagyok, és mivel Sol nő, csókolóztunk. És tényleg csak csókolóztunk, hát nem lehet más, hiszen kötnek a törvények, és nem értem. Rendben, egy ágyon történt, és rendben valóban elméletileg aludnunk kellett volna, mert azt mondtuk, lepihenünk, meg azt is, hogy én a kanapén alszom, de ugyan már, ez csak csók volt. Korinna meg igazán megtanulhatna kopogni. De tényleg. Szóval szerinte sokkolta a látvány, amikor benyitott, és ez a sokk csak akkor múlik el, ha viszek neki pásztorpitét. Ebből jött az Solnak, hogy neki meg pizzát, és amúgy azt még mindig nem értem, hogy Sol miért kapott sokkot. Lehet, hogy tőlem kap sokkot? Kijött egy pattanásom? Vagy túl hosszú a borostám? Vagy mégis miért kap ő, aki azt mondta szerelmes belém, és nem baj, hogy vallási okokból csak csókolózunk, kvázi tőlem, amit csak egy pizzával tehetek jóvá? A nők nagyon furcsák, nem csoda, hogy eddig óvtak tőlük, kezdem azt hinni, hogy tényleg az eredendő bűnnel fogantak.
Nem is foglalkozom ezzel tovább, mert nem értem, hogy hogyan tarthatunk itt, hogy én veszek nekik enni, de aztán, és igen, ebben a pillanatban leesik, hogy ez történik. Én veszek nekik pizzát. Bizony. Én állom a vacsorát, ó a szende arcuk átvert csak! Nevetve nézek magam elé, miközben belépek a pizzériába. Nincsenek sokan, épp csak lézeng pár ember, így könnyű kiszúrnom őt. Feledve is az előbbi eszmefuttatásom teljesen, közelebb lépek az újságot olvasó félhez, és anélkül, hogy illetlenül beleolvasnék, csak ránézek.
- Szabad ez a hely?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csak dúl és fúl magában, mert hát mi mást is tehetne ugye? Nem ismer senkit és, ha esetleg akarna is ismerni, nagyjából egészéből megpecsételődött a bimbózó kapcsolat sorsa. Persze Lilla felkészítette erre IS. Tudta, hogyha Bogolyfalvára jön és megpróbálja meggyőzni Kriszpint, hogy vegye fel őt tanárnak, azzal nagyot kockáztat. De persze egy ilyen vállalkozásban ugyanúgy megvan a nyereség, mint a vereség esélye. Henrik pedig nem egy ijedős típus, aki fülét-farkát behúzva elbujdokol, csak mert álhíreket terjesztenek róla. Hátrányból indul, nagyon nagy hátrányból, de ha egyszer lecseng az ügy, akkor minden sokkal jobb lesz.
Épp az újságot bújja, mikor valaki pofátlan módon rákérdez, hogy szabad-e az asztalánál lévő hely. Hát öcsém, nem elég nagy neked ez a pizzéria? Tele van üres asztalokkal, ha akarna, minden falat után ülhetne különböző helyre úgy, hogy ne kerüljön kétszer ugyanoda. De nem, jó magyar szokás szerint mindig az kell, ami a másiké, mily meglepő. Már majdnem szóra nyitja száját és mond valami egyáltalán nem kedves dolgot, mikor az újságját lejjebb engedve Anikkal találja szemben magát. A kezdeti, pillanatnyi döbbenetet egy hatalmas, széles mosoly váltja fel. Olyannyira kivirul arca, hogy még fogait is bőven láttatni engedi.
- Nem hiszek a szememnek, Anik, cimbora - azonnal nyújtja kezét egy baráti üdvözlésre, miközben továbbra is alig hiszi el, hogy végre pozitívan csalódik ebben a helyben. Nincs könnyű dolga, de azért igyekszik. Ja várjatok, Ti ezt most nem igazán értitek, right? Na az a nagy helyzet, hogy Henrik ugye okkult tanokat és fekete mágiát kutat, ennek okán Indiába utazott. Csakhogy ott nem úgy mennek ám a dolgok, hogy beszambázik az ember, megkeresi, amit tudni akar és, mint ki jól végezte dolgát, hazatangózik. Magától a királytól (!) kell engedélyt kérni, ha bármilyen kutatást kívánnak folytatni országában. Így eshetett meg, hogy Henrik egyből a királyi családdal találta szemben magát, köztük Anikkal, akivel hála istennek hamar megtalálták a közös hangot. Közel négy hónapot töltött Anikék földjén, ez alatt az idő alatt pedig nemcsak a férfit, de a kultúráját is megismerhette. Az egyik legszebb időszakának tartja az ottani kutatást - de azért ne féljetek, no homo.
- Nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk újra. Mesélj, hogy vagytok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Azt mondtam, nem akarom, hogy elkapjon, nem akarom elkapni, nem akarok vele találkozni, és mégis, minden lépésemmel egyre lassabb és lassabb leszek. Minden lépésemmel engedem, hogy egyre közelebb kerüljön. Mintha mégis arra hajtanék, hogy elkapjon. A bűntudat. Érzem, ahogy mardos, ahogy egyre mélyebben belém ivódik. Bűntudatot érzek.
Nem akarok háborút, nem tudok harcolni, nem vagyok olyan jó küzdő, mint ő. Küzdök, de nem úgy, mint ő, és valahogy egy ideje azt érzem, hogy éppen elegek a magunk démonjai, nem kellenek még a valós ellenségek sem, főleg akkor nem, ha fontosak annak az embernek, aki mind a kettőnk számára a világot jelenti. Ricsinek nem lennék képes a szemébe nézni úgy, hogy közben forrong az indulat bennem Eszter miatt. Nem lennék képes.
Lassulok, és Ricsit látom a lelki szemeim előtt, azt, ahogy hazajött, a vörös szemeit. Ricsit látom magam előtt, ahogy mellettem fekszik az ágyban. Ricsi büntet engem azért a csókért, egyetlen csókért. Mit tenne akkor ezért? Meggyűlölne, ha nem lennék képes rá, hogy szót értsek Eszterrel. Nem könnyű a természete, de csak mert szereti az öccsét. Túl hevesen reagáltam rá, túl sokszor, és még többször nyomtam el magamban.
A karma nagy pofont ad mindig. Én megcsókoltam Denist egyszer, Ricsi talán soha többet nem fog engem. Nem csókolózunk. Bármennyire is vágyom, bármennyire is ösztönből jön, hogy az ajkait érintsem, elhúzódik, és annál rosszabb nincs, mint amikor a szemedbe néz, miután elfordította az arcát, és te látod, ami a szemében van.
Ricsi nem veszekszik velem, nem kiabál, nem emeli fel a hangját, de büntet. Bár mellettem van, bár minden jó, minden más jó, sokat kell dolgoznom azon, hogy ne legyen menthetetlen ez az egész. Sokszor érzem azt, hogy összeroppanok, sokat sírok, olyan helyeken, ahol senki sem lát. Ráfogom a korai kelésre és a szélre a kivörösödött szemeimet, vagy csak nem is említjük. Nem hagyhatom, hogy vége legyen megint. Nem hagyhatom, hogy ennyi legyen. Nem hagyhatom a karmának, hogy meggátoljon.
Szinte megállok, és szembe fordulva vele, látom, ahogy közeledik, és tudom, hogy elfutna mellettem, de nem engedhetem. Nem akarom megverni, nem is tudnám, de a kellő távolságban, amikor már hall engem, kimondom, ami a leginkább nyomja a szívem:
- Sajnálom, hibáztam veled kapcsolatban. Olyan dolgot feltételeztem rólad, ami nem igaz, csak mert haragudtam rád. De tudom, hogy nem igaz.
Nem tudom, hogy megáll-e vagy sem. De emlékszem arra, hogy tudunk mi jól is beszélgetni, normálisan, felnőtt emberek módjára. Emlékszem, mennyire féltettem őt, amikor kiderült, hogy elrabolták, és látni akartam, függetlenül attól, hogy Ricsivel már nem voltunk együtt. Nem gyűlölöm őt. Sosem gyűlöltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bár alig pár napja érkezett, már meg is találták egy érdekes ajánlattal. Addig, míg Kriszpinnel nem jutnak dűlőre a tantárgyával kapcsolatban, esetleg összehaverkodhatna a kölykökkel. Tudjátok, vegyüljön el, szerezzen rajongókat, jó diákokat, vágódjon be. Mielőtt azt hinnétek, hogy könnyű dolga van, azért kihangsúlyoznám, hogy annyira nem. Persze, a külsejét tekintve megáldotta a sors, azonban már harminckét éves, az itteni fiatalokhoz képest eljárt felette az idő és talán már nem is ugyanazok a preferenciáik. Addig-meddig ostromolták, míg végül volt egy terv, egy ötlet, mely elnyerte a tetszését. Sárközi ugyanis bedobta, hogyha már úgyis ennyire jól ismerik egymást - természetesen ő sem marad ki a Henrik kontra Minisztérium dologból -, akkor csatlakozzon be a gyerekeihez a csapatba. Kevesen is vannak és elkélne egy erős kéz - amiből Henriknek speciel kettő is akad. Így eshetett meg, hogy rábólintott, bár azért akadt pár kérdés. Kezdve azzal, hogy testfelépítésére és izomzatára való tekintettel kettő pislogással üti meg úgy a gurkót vagy dobja el a kvaffot, hogy annak a vége nem becsapódás, hanem atomrobbanás. Talán ezért is alakult úgy, hogy a makacs és felelősségteljes Eszter, aki a Red Squadron csapatkapitánya, megkérte, hogy üljenek be valahova egyik reggel és beszélgessenek a dologról.
Ez a reggel pedig melyik másik is lehetne, mint a mai? Szándékosan nem eszik semmit, sőt még a kávét is kihagyja, csak hogy teljes értékű programot kanyarinthasson az eridonossal. Be kell vallanom, számomra picit fura, ahogy egy mélynövésű, aranyos, feleannyi idős lányka majd jól megmondja a férfinak, hogy mihez tartsa magát, de ilyen ez a popszakma. Ha egyszer csapatkapitány, akkor csapatkapitány.
A Falatozóba érkezvén levágja magát egy kissé eldugottabb, ámde kényelmes helyre és nem is rendel semmit. Megvárja mit kér majd a másik, hiszen erre a körre a vendége lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Némán hallgattam Shayleent, miközben ügyeskedett a kötéssel. Nem siettem sehová, főleg nem órára. Ilyen szempontból átlagos gyerek voltam. De ha maradni akartam, az azt jelentette, hogy továbbra is beszélgetnem kell majd vele. Kedves és jó hallgatóság is, ráadásul a következtető képessége is példás, de nem igazán szoktam magamról beszélni. Helyesbítek, magunkról. ─ Édesapád végül nagyon jól választott. ─ mosolyogtam. Nem jutott eszembe jobb, így a gesztus mellé hozzácsaptam az első adandó gondolatom. Mivel gyógyító, és nagy sikerrel elemezget, valóban egy zseni.
─ Szerintem is. ─ szusszantam. Látszott rajta, hogy érzékenyen érintette a téma, így el kellett engednem. Ma olyan kedves voltam. Ez is lett a vesztem. Ezért vagyok most itt.
─ Amióta az eszemet tudom, Theon mellettem volt. És megkeserítette az életem. Ő nem igazán tudja elviselni, ha nem körülötte forog a világ. Emiatt neheztel rám még mindig, mert ugye anyunak és apunak nem csak Ő volt. Talán innen ered a csatabárdunk. Meg onnan, hogy Ő szörnyen lusta, és csak várja, hogy a szájába essen a sült galamb, ameddig én teszek is érte valamit, és így gyakran volt sikerem. Alapjaiba véve nem rossz testvér, de a hozzáállása az élethez valami szörnyű. Mostanság többet nyűglődik maga miatt, mert már nincsenek itt a szüleink, vagy a nagyszüleink, hogy istápolják Őt. Bármennyire is fáj elviselnie, csak én maradtam neki, de túl büszke hozzá, hogy ezt beismerje, így ha találkozunk, ezt elfedvén csak a vérem tudja szívni, én meg viszonzásul az övét. Ugyebár az évek meg a rutin. ─ egyszer van egy évben gyereknap, ahol málnás vattacukrot lehet kapni. ─ De ugye téged is köt az orvosi titoktartás? ─ Theon nem tudhatja meg, hogy a szívem legmélyén szeretem. Azzal csak két kilót hízna a mája… És nem férnénk el egy kastélyban az egójával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Csak leírta, amit gondolt.
Olyan dühösen nyomtam a felmosó fejét a padlóhoz, hogy hallottam a reccsenését is. Már vagy hatodjára elővettem a pálcámat és egy reparo után folytattam a felmosást. Mi mást utalhatott ki Bojarski prof büntetésül, mint az öltözők takarítását? Persze az egész ötödik évfolyam olyan szemeket mereszt rám, amiből mindent értek, még csak legilimentornak sem kell lennem.
De megnézném, hogy ők mit reagálnának, ha a srác, akit szeretnek gyönyörűnek nevezné, gyűrűt adna, hogy aztán egy másik csajt tegyen a szépségi lista elejére. Több problémám is akadt ezzel; miért volt szükség ilyen listára és a mégis miért figyeli más lányok száját. Megértem, hogy dühösek, de.. hé. Most komolyan rám seperte az egyik lány a port a szekrény tetejéről?
Leengedtem a hajamat, szó nélkül túrtam bele, hogy kirázzam azt, amit lehet. Ahogy végeztem ezzel, inkább az ablak felé tipegtem, messze a szekrényektől. Közben persze még csak véletlenül sem néztem Geri felé, még csak nem is szóltam hozzá a kiakadásom óta. Úgy tűnik, hogy a kapcsolatunkban én vagyok az egyetlen, aki tökéletesnek találja a másikat, ami elkeserít. Elkeseredetten néztem le sokadjára a gyűrűmre, aminek hirtelen pont annyi jelentősége lett, mint a nővéremének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Míly' érdekes, hogy életükben most az először igazán szabadok, mégis kevesebb dolgot tehetnek meg, mint valaha bármikor. Odahaza övék volt a világ, s mégsem voltak elégedettek vele, Theon részéről mindig a nagyobb, a szebb és kalandosabb élményekre vágyott, s lám, mikor övé lehetne, megfutamodik. Talán ez, amit mások felnőtté válásnak és önállósodásnak hívnak. S valljuk be, ezek elég sokkoló gondolatok egy tizennégy éves kisfiú számára.
- Aki két perccel idősebb - fejezi be a monológot pont akkor, mikor Theory is. Ebből is látszik, hogy ikrek. Mindig tudják a másik gondolatait és érzéseit, s most nagy mennyiségű szomorúság terjeng közöttük. Valami megmagyarázhatatlan érzést, melyet úgy tudnánk legjobban kifejezni, ahogy a honvágyat is szokták, bár ez a helyzet mégis más. Itt nem magának az otthonnak és annak környezetének hiányáról van szó, jóval inkább a béke az, mely' nem talált még rá itt az ikrekre. S valljuk be, már nem is fog. Igaz nyárra és minden más neves alkalomra haza fognak utazni, de ott is másként fognak már hozzájuk viszonyulni. Főleg Theonhoz. Az apjuk biztos nagyobb intenzitással akarja majd "férfiassá" tenni őt, hogy méltó legyen a névhez, s annak tovább vivéséhez. Mert egy Delacroix erős és férfias...
- Bárcsak apa is így gondolná... - húzódnak szomorú mosolyra ajka, ahogy felsejlik az előbbi gondolatsor elméjében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem mondom, hogy nem lepődtem meg. Olyannyira nem mondom azt, hogy nem lepődtem meg, hogy akkor, ott, Sárközi kényelmes bőrszékében amiben szinte már otthon érzem magam, mint magát mindenbe beleártó és mindent felvállaló tagja a közösségnek, egyszerűen csak annyit tudtam mondani, hogy hú. Aztán átgondoltam, és még mindig csak annyi jött ki, hogy hú.
Nem érzem úgy, hogy bármitől is ereimbe fagyott vérrel kellene rettegnem. Alapvetően egy lakatlan szigeten kellene laknom, távol mindentől ahhoz, hogy ne jusson el hozzám a híre, ehhez pedig kivételesen nincs köze ahhoz, hogy magam sem vagyok teljesen ismeretlen a magyar varázsmédia számára. Ellenben, pontosan ezért, jómagam is tudom, mennyit szabad elhinni másodkézből. Jogosan mondhatnád azt, hogy ez viszont már valóban mélyen benne van a gödörben. Igen. Teljesen igazad van. Tényleg sok, tényleg felmerül az ember fejében a kérdőjel, azonban, ha valami stikli lenne, azt Sárközi már észrevette volna. Ha pedig nem, úgyis mindegy.  
Egy pillanatra megtorpanok a falatozó ajtaja mellett, amíg gyorsan körbenézek, hol is lehet mai áldozatom - félreértés ne essék, nem szokásom késni, ez viszont nem zárja ki a tényt, hogy más ne érkezzen hamarabb! -, és ahogy meg is pillantom, átpiruettezve az asztalok és pár ember között el is jutok hozzá.
- Helló, Eszter - az asztal oldalánál megállva nyújtom ki felé jobbom, nem tolakodóan közel, de nem is kényelmetlenül távol, puszta formalitás, mindketten tudjuk, ki a másik. De azért valahogy mégis be kell mutatkozni egy ismeretlennek. Nehéz ez a sztárélet.
- Te mit eszel?
Ráérünk, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Jó társaságban gyorsan telik az idő! - vigyorogtam rá a lányra, mikor a homokóráról volt szó. Lehet, hogy észre se veszi majd, mennyi idő telt el a repülés hevében. Nem kérleltem tovább ez ügyben, mert örültem, hogy ő is benne van a játékban, nem sok kedvem lett volna visszamenni a szobámba, hiszen még csak most jöttem bele a dologba.
- Hát, majd megismerlek! - kacsintottam rá, majd lelkesen leírtam egy kört a seprűmmel, miután felgyorsultam előtte, aztán újra lassítottam a tempón. Közben Masa is mutatványozott a járgányával, még pedig nem is egyszerűen.
- Wow, meg kell hagyni, nem semmi, amit csináltál! - mutattam egy "thumbs up-ot" a lánynak elismerésem jeléül. Látszott rajta, hogy iszonyatosan gyakorlott, és ő sem félt a magasban, ahogyan én sem, itt most aztán emberemre találtam.
- Áhá, értem már! Mármint a prefektusság lényegét - bólogattam bőszen, jobban ki sem fejthette volna, hogy mit is takar ez a poszt és milyennek éli meg.
- Sokszor én is elfelejtek házit csinálni, meg amúgy is inkább azokkal a tárgyakkal foglalkozom, amik érdekelnek, a többi mehet a levesbe - osztottam meg ezt az infót vele, bár gyanítottam, hogy a legtöbben ugyanígy vélekedtek a témával kapcsolatban. Egyébként sem szerettem a kötelező jellegű dolgokat, ám itt az iskolában elég sok ilyen jellegű volt, úgyhogy el kellett viselnem ezeket megszoksz vagy megszöksz alapon.
- Fogadjunk, hogy a reptan az egyik kedvenc tárgyad! Na, és még mi? - kérdeztem tőle közelebb húzva hozzá a seprűm nyelét, hogy jobban halljam a szavait. Közben gondolkodtam, hogy vajon milyen büntetést fog kiróni rám, majd egy kis idő múlva el is hessegettem ezt a gondolatot, hiszen most azt csinálhattam, amit szeretek, és ki akartam élvezni minden pillanatot.
- Amúgy mivel töltöd a szabadidőd? Én olaszt tanulok, sportolok, kacsázok. Nemrég lett egy tollasom - csevegtem vele vidáman, ha már az ismerkedésnél tartottunk. Annyira szuper volt, hogy repkedhetek, ráadásul még társaságom is akadt hozzá egy kis idő erejéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hétfő délután ღ Épp Most

ღ Köszöntem

Ezer évig tudnám ezt csinálni; csak ülök az ölében és random puszikat kapok. Ennél már csak az lenne jobb, ha lenne mellettünk egy 11/11-es KFC kosár, de hát azért ne legyek telhetetlen, igaz?
- Mármint ahogy érzed. De szerintem nagyon jó tanárbácsi lennél - kacsintok rá csintalanul. Lehet, hogy meg kellene buknom - gyors fejszámolás - minimum ötször, és akkor én is beülhetnék az órájára, már ha minden rendben megy és nem kell neki (is) évet ismételnie és felvennék azonnal ide.
Csak akkor néztem körül, amikor felhívta rá a figyelmem. Észre sem vettem, hogy már teljesen kiürült a szoba, csak a kandallóban égett a tűz, de egyébként semmi mozgás. A szemeimet forgatva tornáztam magamat álló pozícióba, hogy aztán a csípőmre tett kézzel álljak meg előtte.
- Holnap törlesztened kell, ezt ugye tudod? - kérdeztem vissza, majd a kezemet nyújtottam felé, amikor ő is felállt.
Még mielőtt kiléptünk volna a folyosóra, megálltam egy percre, hogy a kandallóban lobogó lángokat visszafogjam. Biztosan nem gyulladt volna ki semmi, de legalább gyakorolhattam egy kicsit. Már nem okozott problémát megtizedelni a tűz mennyiségét, szóval gyorsan tovább is állhattunk. Mint mindig, most is kikísértem a kastély bejáratáig, az orrára kötöttem, hogy vigyázzon a haza vezető úton, puszilom az anyukáját, majd megkezdtem az őrjáratozást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Legyintek egyet, hogy nincs baj. Ennyire ijesztő vagyok, vagy mi? De annak nagyon örülök, hogy végre van valaki aki nem kínaiz le úgy, hogy még csak a nevemet se hallotta soha életében. Igaz, van olyan aki azt hiszi okos, és kínai nevem van. Pedig nem, egyáltalán nem. Még csak úgy se hangzik.
Fura fejet vágva próbálom a szájpadlásomra tapasztani ezt a nyomit, és végre sikerül is. Jó, félek hogy kijön, de na. Így már tudok rendesen beszélni.
- Nem értem, hogy lehet ilyen cuki teremtménytől rettegni. - jó, ha sok sok évvel ezelőtt lennénk, megérteném. Ha jól tudom, ezek az édes lények terjesztették azt a ronda betegséget, mi is volt? Pestis? Igen, az, azért nem aludtam történelem órákon! - Hogy tudna ő ölni? A lusta macskám előbb megöl egy másikat. - kuncogok halkan. Páfránynak tényleg beszédes a neve, mert elterül... mint egy páfrány. De nagyon aranyos, meg puha. Csak mindig úgy néz rám, mintha ő egy királynő, én meg egy senki lennék.
- Nem zavarsz, maradj nyugodtan. - dobom vissza a füzeteimet a hátizsákomba, ráér a tanulás. Egész héten tanultam a kötelezőket, hogy ne mondhassák hogy bunkó is vagyok, hülye is meg lusta is. Csak varázsháztartástanból fogok lehet, sőt tuti hogy megbukni. A nővérem tantárgya, nem is tudom miért vettem fel a tantárgyat. De jövőre tuti nem fogom, inkább a fontosakra fogok koncentrálni. Ami tényleg kell ahhoz, hogy tudjak valamit kezdeni magammal. Főzni mástól is meg tudok tanulni, nem kell az iskolában, főleg nem a nővéremtől. Amúgy se szakács akarok lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most

ღ És ezt is

Amikor a szemébe nézek, amikor felhúzza a gyűrűt az ujjamra, akkor már nem vagyok bizonytalan, sőt. Nem is értem, hogy tudtam benne valaha is kételkedni, mert egyszerűen csak szeretem. Tegnap is szerettem, ma szeretem, és hót ziher, hogy holnap is szeretni fogom. Lehet, hogy lesznek hibáink és botlásaink, de mellette szeretnék maradni. Akaratlanul is hozzábújok, mélyen lélegzem be az illatát.
- Imádom a kreativitásod - motyogom, ahogy a vállába temetem az arcom. Szerettem volna hozzáfűzni, hogy máskor ne hagyjon egyedül, de ha eleget tesz a kérésemnek, akkor sosem lesz több meglepi. Én pedig imádom a meglepetéseket, főleg, hogy mindig ráérez, mit szeretnék.
- Menjünk haza - felelem kicsit eltávolodva tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. Igazából most még annyira sem tudom, hogy hol van helyileg az otthonom, már semmit nem érzek annak. Szeretek a levita toronyban időzni, meg nála is, és a pizzériában is jó, de csak akkor érzem magam igazán jól, ha mellette vagyok. Istenem, akkora közhely, de nekem már négy fal soha többé nem lesz otthon, amíg Gerivel lehetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Most ennek komolyan ekkora jelentősége van? De ko-mo-lyan?! Egy hülye lista, és teljesen taktikusan lett megszerkesztve. Legalábbis én azt hittem, hogy ez kiváló taktika, ehhez képest nagyon rosszul sült el, és persze kinek a feje lett leszedve? Naná, hogy az enyém.
Ha valami pedig bosszant, az az, hogy nem csak, hogy csúnyán néz rám, de még át is néz rajtam! Én meg állok, mint egy rendes hülye és felháborít, hogy őt felháborítja, miközben persze a többiek még rá is tesznek el lapáttal, mert azért megvan a piszkálódás. Hiába vagyunk nagykorúak, nem nagyon tudunk úgy viselkedni, főleg, mivel gyerekesek vagyunk még, fiúk, akik későn érnek.
- Scotti nem keresett még?
Kérdezi az egyik rellonos nagyokos, aki már annyiszor verekedett össze, főleg kisebbekkel, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy az alapvető agyi kapacitása megvan még, de kérdezni nagyon tud. Túl jól. Hozzá társul a hülye haverja, aki csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy még jól is jött ki a lépés egy ideje már amúgy is tervezte, hogy elkapja Meit egy körre. Na nem. Biztos, hogy nem, de előbb cselekszem, mint gondolkozom, és verem be az orrát háromszor, mint, hogy reálisan végiggondoljam. Nem elmélkedem azon, hogy ott kellene maradnom, hogy befejezzem a takarítást, vagy, hogy megverjenek. Csak ledobom a törlőrongyot, és kilépve olyan lendülettel szelem át a pályát, véres kezemet rázogatva. Azt mondják, ilyenkor érik valaki férfivá. Hát tessék, megtörtént.
Úgy robbanok be a öltözőbe, mint valami őrült, és nem nézve a többieket, Mei felé indulok, nem érek hozzá, de a testemmel folyamatosan arra kényszerítem, hogy a falig hátráljon. Most dúlnak bennem az érzelmek igazán, mert nagyon is elképzeltem, hogy mit tenne a barátnőmmel, és nem fogja megtenni, mert ő az enyém. És nem akar rám nézni? Na majd akkor segítek.
- Na szia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Életem férfija olyan hirtelen érkezik a képbe, mintha mindig is ott lett volna. Mármint nem az életemben, hanem jelen esetben a rellon öltözőben. Még szép, hogy kiszúrom a véres kezét, mert nem akarok elsőre a szemébe nézni; aztán jött a "na szia" rész.
Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy aggódnom kellene a vér miatt, dühösnek lennem, vagy szimplán meglepettnek.
- Helló - zavartan néztem az arca irányába, a hangomat elvitte a cica valahova messzire.
Oldalra billentettem a fejemet, hagytam, hogy a hajam eltakarja az arcomat, ha már nagyon mozdulni nem tudtam. Nem akartam megbánni soha, amiért levágattam annak idején, mert jó helyre került a pénz, de ugyanakkor mi másra gondolhattam volna?
- Mit csináltál? - tétován elindult a kezem az övé irányába, de félúton meggondoltam magam. Ezer meg ezer más dolgot is mondhattam volna, de ez érdekelt a leginkább, és egy valamit megfogadtam magamnak már a legelején; soha többé nem fogok hazudni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát, ha van valami, amiről régóta álmodsz és nem találod, szólj. Egy-egy darabot szívesen megvarrok,-*ajánlom fel, főleg azért korlátozva a mennyiséget, mert ehhez sem tudok bűbájokat használni, ergo kézzel vagy varrógéppel hozom össze, igényességtől függően, így eléggé elhúzódhat a készítése.
- Várj, melyik megnyitóra?-*dereng, hogy említett ilyesmit, de hirtelen összemosódik egy másik emlékkel és homlokom ráncolva próbálok rendet rakni. Egyébként könnyedén vállat vonok, szabad kezemmel megigazítva a lecsúszni igyekvő pántot.*- Vannak ötleteim, de meglátjuk. Szeretnék néhány megfordulokutánadazutcán darabot,-*vigyorgok némileg elvetemülten, de hát mit tegyen az ember fialánya, ha egyszer nyár van és gátlástalanul vissza akar élni a helyzettel? Szeretem a könnyed, sokat sejtető ruhákat - nézni és viselni is.*
- Valahol el kell kezdeni,-*nevetek, ahogy jóformán válaszom meg sem várva elkezdenek vontatni is az üzlet felé. Tiltakozni persze eszemben sincs, derűsen toppanok be és köszönök kórusban Linával, gyorsan felmérve a kínálatot. Egy pár darabot biztosan találok majd, de eleve a szoknyáknál kezdem a keresgélést.
- Ezt nézd!-*tartom fel a vállfán lógó fehér, elől-hátul mély V-kivágású ruhát, majd magamhoz illesztem, hogy megsaccolható legyen, hogy is állna.*- Mit szólsz?-*Végigsimítok a csipkés részeken, az anyagát mustrálva, de könnyű pamutkeveréknek tűnik, nem tapadós műszál. Kérdés, hogy fogom megállni, hogy bebatikoljam, ettől eltekintve viszont tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Tudom, hogy a többiek feszült figyelemmel néznek minket, de nem érdekel. Pont ezért toltam be egy olyan sarokba, ami kiesik, hogy ne lássák őt, és ne hallják, amit beszélünk.
- Megvertem egy suttyót, aki rólad áradozott.
Nyilván nem szépen, és nyilván nem vagyok rá túl büszke, mert eddig soha életemben nem csináltam ilyet, de a féltékenység, hogy csak felmerült a dolog, egy teljesen képtelen dolog, elindította bennem azt, hogy idegrohamot kapjak. Mei az én barátnőm, hozzám tartozik, és az enyém. Lehet rám bármilyen mérges, akkor is, az enyém.
- Figyelj kiscsibe, azért adtam eggyel több pontot Majának, hogy ne téged nézzenek, hogy ne nézzék az én nőmet. Nem akartam hallgatni a megjegyzéseket, mert tudtam, hogy nem lesz jó, amit kiváltott.
És tényleg nem is lett jó, hiszen nem vagyok túl büszke arra, amiért verekedtem, pontosabban, amiért ütöttem. Soha korábban nem csináltam ilyet, de Mei miatt nem tudom olyan lazán kezelni a megjegyzéseket. Csak ne érjenek hozzá, csak ne beszéljenek róla, csak ne akarják őt semmilyen szinten.
- Sajnálom, ha megbántottalak, nem az volt a célom, ugye tudod?
Nem vagyok benne biztos, hogy jó taktika volt, akkor nagyon annak tűnt, de látva a mostani állapotunkat, nem biztos, hogy tényleg helyes volt az, amit tettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Mintha kissé komolyodott volna az elmúlt másfél évben, amióta a tanodába jár. Nem kell szívhez kapni; annyira azért nem. De amikor idekerült, egyáltalán nem ez a fiú volt. Az öltözködése még mindig polgárpukkasztó tud lenni, de már mégsem az a borzasztóan bohókás jellem párosul hozzá. Kifinomultabb és érettebb. Kissé nagyobb az arca, és mintha – ha egyáltalán lehetséges – még femininebb volna, mint ezelőtt. S ami mind ezek mellett fontos; a varrást kezdi egyre profibb módon művelni. Néha órákat vesz Méreynétől, aki hihetetlenül jó tanár. Tud bánni Mersével, tudja hogyan kell ösztönözni és kihozza belőle a legjobbat. Nagy hatással van a fiú jellemének fejlődésében. Ő is javasolta neki, hogy beszéljen azzal a bizonyos illetővel, aki ennyire megmozgatta a fantáziáját. Így Merse meg is írta a levelet, azonban az utolsó pillanatban vissza akarta vonni, de a bagoly már a csőrbe kapta, és elrepült vele a bagolyházba.
Merse levegő után kapkodva jelenik meg az ajtóban, és máris fürkészni kezdi fekete szemeivel, hogy merre lehet Pitypang. Pitypang az a bagoly, akinek szinte ősznek ható tollai olyan bölcsességet és diszkréciót sugallanak, hogy a fiú mindig őt bízza meg a levelek ügyével.
De ez most más; nem juthat el a levél… hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A bagolyházból figyelve egy száguldó alakot pillanthat meg a nagyközönség; helló! Én vagyok az. Petya. És természetesen velem tart Fénysebesség is, a bringám. Dühösnek tűnhetek, pedig nem vagyok az, csak egy kisebb baleset történt, amit mihamarabb a helyére kell állítani, mert… látod? Látod már? Nincsen a fejemen a csapkám. Hogy miért nincsen? Egek, de jó, hogy megkérdezted. Elvitte egy bagoly. Komolyan! Nem hazudok. Igaz, hogy piszkáltam egy faággal, de aludt, én meg azt hittem, hogy megdöglött. Nem tudom, hogy miért kell mindig mindenbe beleütni a lapos kis orromat. Tényleg nem. Egyszerűen ilyen vagyok, és kész. A bagoly pedig nem bírta az arcomat, mert felébresztettem mély álmából és megtámadott, ellopta a sapimat. Az ilyenekre mondta mindig apa, hogy el kell altatni. Ami az emberre veszélyes, az hulljon. Aztán ő lett veszélyes egy medvére, és tudjátok hogy’ megy ez. Már két éve, hogy nincsen velünk a Nagy Vadász.
A toronyhoz érve ledobom a bicajt a fűbe, és eszeveszettül kezdem szedni a lépcsőket egymás után, amíg lihegve fel nem érek a telejébe. Ott magam előtt színpadi majmot játszva dőlök az ajtófélfának, majd egy másik srácot pillantok meg.
- He-helló – szólítom meg pihegve. – Nem láttál egy baglyot?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A fekete szemek egyre csak azt a bizonyos bölcs baglyot keresik, de mindenféle bagoly van itt, és csak Merse arcába bámulnak értetlenül, hogy mégis mi a fenét keres itt. Szinte hajnal van még. Alig múlt reggel fél hét. Vajon mi lehet ilyen fontos neki? A kétségbeesés kezd eluralkodni rajta, miközben egyik bagolykabintól a másikhoz szaladgál, és a madár nevét mondogatja. Kissé zakkantnak tűnhet, de mikor is tűnt normálisnak…  
Egy bézs pólóinget visel, barna rövidnadrágot, fehér zoknija majdnem térdéig ér, piros sportcipője pedig csak úgy rikít a neutrális színek között. Fejébe egy szinte bézs kalapot húzott, s ha jobban belegondolok, teljesen úgy néz ki, mint egy állatkerti gondozó. Egy újabb nyerő szett, úgy gondolom.
Az ide-oda szaladgálásában egy ismeretlen fiú hang zavarja meg. Megfordul, majd szemeit kissé összehúzva vizsgálja meg az érkezőt. Kéne az a szemüveg, de túlságosan hiú ahhoz, hogy hordja. Különben nem látszódnak a gyönyörű fekete szemek. Persze, hogy nem hordja. A másik ismerősnek tűnik egy picit. Mintha a héten már találkoztak volna. Mindenképpen új diák. Így int is neki egyet mosolyogva köszönésképpen. De a göndör hajú fiú kérdésére az érdeklődő arc egy kissé unottabb formáját mutatja meg.
- Egy baglyot? – kérdi tagoltan, miközben jobb dús szemöldöke a magasba reppen. A hangsúly leginkább az egyen van, hiszen ez egy bagolyház. Nézzen már szét. Itt csak bagoly van. Meg ők ketten.
- Hahó – kapálózik színpadiasan. – Ez a bagolyház. Rengeteg van belőlük itt. Nézd – mutat néhány bagolykabinra jobb keze hosszú mutatóujjával, majd visszafordítja kreol arcát a srác felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Igen, jól. Shayleen érzései e pillanatban nem leolvashatók arcáról. A pozitív és negatív emlékek elöntik elméjét, miközben igyekszik továbbra is Theory-ra koncentrálni. Talán apjára haragszik a legkevésbé, valahol mindig is papucs volt és nem feltétlenül arról volt szó, hogy nem akarta látni a problémát, inkább arról, hogy nem tudott vele mit kezdeni. De az anyja... Mielőtt a mélyről induló düh megint fekélyként lepné el bensőjét, visszanyomja oda, ahonnan jött. Így a jó.
- Értem - biccent egyet és igyekszik összeszedni a hallottakkal kapcsolatos gondolatait. - Furcsa, hogy a szüleitek sosem avatkoztak közbe. Elvégre, ha mindkettőtökre elegendő figyelmet fordítanak, akkor nem szabadna, hogy ebből baj legyen. Vagyis így érzem - igen. nem egyszerűen így érzi, így tapasztalta. Adrian volt mindig a tökéletes, legalábbis azután biztos, hogy a szülők egy tragikus estén felfedezték lányuk abnormalitását. Az élesen kirajzolódó bordák, a jól látható csontok, ahogy a bőr szinte már hús nélkül tapad a testére. Ha addig jó lehetett volna minden, hát azután biztos rosszra fordult. - Nem vagyok valami nagy pszichológus, szóval, ha beszélnétek is erről valakivel, vagyis leginkább Te, azt nem velem kellene tennetek. Szívesen meghallgatlak, de nem én vagyok a megfelelő ember, hogy okosat mondjak, bár szívesen tenném - olyan kedves és megnyugtató mosoly ül arcán, szemében némi csalódottsággal vegyítve, hogy nem lehet rá haragudni. Nem lehet nem szeretni a jóságát. Lehet, hogy nem tökéletes, lehet, hogy sok mindenben hibázott, de egy dolog biztos: mindig is másokért élt és sohasem magáért. Ez pedig minden rezdüléséből tisztán kiolvasható.
- Igen is, meg nem is. De mivel tudom, hogy azt szeretnéd, ne mondjam el senkinek, így ez a mi titkunk marad - rákacsint a rellonosra és feltápászkodik a székről. - Egyébként kész is vagy. Mindenképp vigyázz rá, hogy ne érje víz és szeretném, ha minden nap újrakötnéd. Ehhez persze adok segédeszközt. Nem nagy ördöngösség, de ha nem megy, gyere be nyugodtan bármikor, én itt leszek - gyorsan előszedi, amit adni akar a lánynak, aztán beleteszi egy kis zacskóba őket, hogy ne kelljen kézben vinnie. Már csak azért is, mert jelenleg "félkezű" a vágott tenyere miatt.
- Szeretnél még maradni vagy mész órára? - nem ejtették a fejére, nyilván nem olyan érdekfeszítő egyik tanóra sem, ami indokolná egy lógás kihagyását. Meg ugye az is lehet, hogy esetleg van még mondandója Theory-nak, valami nyomja a lelkét, vagy csak beszélgetne. Shayleen ezért is van itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Több okból is vagyok itt - na, azért nem kell annyira megilletődni azon, hogy a városi lány a neonfényes áruház komplexumok helyett a falusi közeget választotta, de erre később térjünk ki. Több okból vagyok itt, mégis, azon a röpke távon a háztól idáig többet is kaptam, mint amiért jöttem. Kezdjük például a mai kinézetemmel. Alapvetően nem vagyok az a lány, aki egy piacra olyan sokat adna, nem sminkeltem, és a hajam is csupán egy kényelmes kontyban kötöttem fel, ellenben, amikor a falu egyik oszlopos, szinte már régiségnek számító, koros tagja megkérdezte, hogy hova?, én meg megmondtam, hogy hova, a tekintete elárult mindent. És akkor rákezdett. Hogy ezek a mai fiatalok, hogy bezzeg az ő idejükben nem voltak ilyen kis rövid, lábvillantós szoknyák, hogy így, hogy úgy - és akkor rájöttem, hogy a városban valahogy mégis kényelmesebb.
Így hát, udvariasan kifaroltam a beszélgetésből.
Alapvetően csak pár friss, ropogós, a kertből szedett zöldségért jöttem, de van itt  más is, amire szükségem lesz - nem most, de a közeli jövőben, és egy olyan dologra,ami eleve lutri, jobb azért felkészülni. Szóval ahogy bedobom a kis öko vászonszatyromba a mai ebéd utolsó hozzávalóját (jézi, a városi lány, akinek mindig a segge alá tettek mindent, TUD ÉTELT KÉSZÍTENI MAGÁTÓL, d ö b b e n e t e s), neki is kezdek a másik, kevésbé hétköznapi darab keresésének.
Halálfejes lepke báb.
Na, azért nem szándékozom most rögtön megvenni, ellenben, mivel éppen az vagyok, aki vagyok, éppen elegendő financiális hátterem van ahhoz, hogy egy ilyet előre megrendeljek magamnak. Lehetőleg a legkitűnőbb állapotban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az étlapot tanulmányozza, míg vár a lányra. Mikor is ült utoljára seprűn? Hát a jó ég tudja. Annak idején, egy letűnt korban, ami egyébként az ő virágkora volt, elég jól nyomta a kviddicset. Sohasem fűzte olyan szenvedély a sporthoz, hogy profi ligás legyen vagy leszerződjön az egyik csapathoz, de a maga kis posztján a "rettegett Henrik" volt. Nem mondom, hogy nem juttatott az orvosiba sok embert a gurkókkal, mert hazudnék. Rá fog férni némi edzés, hogy megint úgy menjen a dolog, mint rég, de minden valószínűséggel a csapatkapitány erre is kitér majd. Arról nem beszélve, hogy tényleg csak a terelői posztot kell felelevenítenie, elvégre minden második nap jár edzeni - hozzáteszem, meg is látszik rajta, nem kicsit.
Eszter egyébként nem késett. Tulajdonképpen órát lehetett volna igazítani hozzá, annyira pontosan érkezett, most pedig már a kezét nyújtja felé. Egy széles mosollyal áll fel és összefűzi jobbját a lány finom ujjaival, hogy megrázza, majd le is üljenek egymással szemben.
- Henrik - nem ragozza. Mindketten hallottak ezt-azt a másikról, a férfi viszont már bőven kinőtte az előítéletes korszakát, nagyjából akkor, mikor a szülei meghaltak és nem kevesen néztek rá ferde szemmel. Elvégre, ki akarna jóba lenni egy olyan emberrel, akinek köze lehet a fekete mágiához...? Hála istennek nem mindenki tartja őt félelmetesnek vagy veszélyesnek, elvégre hogy máshogy lehetne jegyese már lassan egy éve? Mondjuk az elég nagy kérdőjel, hogy a jelenlegi események után összeházasodnak-e valaha, de Henrik mindig is szeretett optimista lenni ilyen kérdésekben.
- Tükörtojást bacon-nel és egy dupla espressot iszom mellé. Kávé nélkül nem veszed hasznom. Ja és a vendégem vagy, kérj, amit szeretnél - életkora nem feltétlenül sugallja azt, hogy laza lenne vagy jól kijönne a huszonévesekkel - ne adja az ég, a tizenévesekkel. Mivel azonban nem hagyta el a remény tanári pályafutását illetően, így titokban ugyan, de elolvasott pár kamaszkezelő könyvet és beleásta magát a tanítás pszichológiájába. Nem mintha előtte egy karót nyelt pasas lett volna, de kicsit úgy érzi, fiatalodott pár évet.
- Szóval Sárközi említette, hogy kerestek még a csapatba embert, utána pedig mondta, hogy már be is jelentett neked engem. Mire vagy kíváncsi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Komótosan készülődik Péternél, aki egyébként kezdi nagyon unni, hogy egy férfival kell megosztania egyébként kifejezetten kényelmes legénylakását. Jó barátok ők, de a #nohomo értelmében Henriknek ideje lenne, hogy elköltözzön. Éppen ezért a férfi, bár eddig is nézelődött hirdetésekben és egyéb helyeken, ma valóban rákapcsol a lakáskeresésre. Neki se kényelmes ez a helyzet, hiányzik az a magánszféra, ami eddig megadatott neki - arról nem beszélve, hogy Lillával így csak egyre nő a szakadék kettejük között, sokkal jobb lenne, ha megint egy fedél alatt élhetnének. Hát így állunk épp.
Egyébként ma némi reménnyel indul útnak, ugyanis Danka a Bagolykő áldásos falai között tanul, ez pedig egyenlő azzal, hogy bizony Henrik segítségére lehet. Nem is teketóriázott sokat a férfi, írt még pár napja a lánynak, hogy S.O.S. szüksége van valakire, aki otthonosan mozog a faluban, mert lassan minden remény odavész. Jó, a levél azért nem volt ennyire drámai. Csak szerettem volna érzékeltetni, hogy a jelenlegi probléma megoldása valóban nem tűr halasztást.
Gyorsan összekapta magát, még legurította a kávéja maradékát és kisietett a Fő utczára. Úgy állapodtak meg, hogy a Paradis Cukorkabolt előtt találkoznak, ami jó ötlet is volt, meg nem is. Hihetetlen, hogy a nyárra való tekintettel mekkora embertömeg van már délelőtt ezen a helyen, nem is gondolná az ember. Még az sem segít Henrik helyzetén, hogy egyébként jócskán a tömeg fölé magasodik, tehát Dankát is, meg az üzletet is simán ki kéne szúrnia. Ha tudta volna, hogy ilyen helyzetbe kerül, istenre esküszik, hogy hozott volna magával GPS-t. Hála istennek nagy nehezen elkeveredik a találkahelyre, éppen csak pár perccel a megbeszélt időpont előtt. Lassan egy éve nem találkozott a lánnyal, így igen kíváncsi az ez idő alatt bekövetkezett változásokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Azt hiszem, igen, tényleg az. Ha Olivér nem lenne ilyen talpraesett, tök nehezen hagytam volna otthon - ez a kifejezés sem túl szép. Nem hagytam otthon, csak akkor a tanulmányaim fontosabbak voltak, amik nyilván magukkal vonzották, hogy már nem élünk egy fedél alatt gyakorlatban. Attól még ugyanúgy szeretem a családomat, egyszerűen ezt dobta a gép. Bejárós is lehetnék, de az már komplikált Pestről. Korán kellene kelni, sokat utazni és valószínűleg a legtöbb szuper barátomat nem ismertem volna meg, ha tanítás után indultam volna haza.
- Biztosan szeretne, de hát ugye már tizenkét éves és még mindig semmi. Anyu mugli ugyan, tehát erre lehetett számítani, meg senki nem fogja őt emiatt lenézni, nem vagyunk olyanok, csak jó lett volna, ha együtt járunk suliba. Bár ha nem maradnék mestertanoncnak, akkor a legjobb esetben is egy évet lettünk volna együtt - bár szeretnék maradni ötödik után is, mert a Bagolykőben elég jó a kviddicses tehetséggondozó, Magyarországon erre nincs is jobb iskola. Az országhatáron kívül akad egypár speciális sportegyetem, ami még talonban van, de mellette biztosan szeretnék szerezni valamiféle képesítést. Bármi történhet velem, ami a kviddicses karrierem végét jelentheti, úgyhogy jó lenne több lábon is állni. Azzal pedig a szüleim is kibékülnének, szerintem.
- Ugyeee. És annyira édesek - bólogattam hevesen, kicsit talán túl gyorsan is. Aztán még jobban megörültem, amikor Lau levarázsolta nekem a darabokat. Nekem az utolsó gondolatom lett volna használni a pálcámat, de jó tudni, hogy a barátnőm még okosan gondolkodik.
- Köszönöm szépen - mosolyogtam a szőkére, majd neki is álltam nézegetni. Egy darab sárga volt, de az már inkább volt neon, mint olyan szép arany, amilyen a Navine. Kicsit körbejártam az overálokat, nézegettem őket, aztán végül kiválasztottam egy kéket és egy lilát, ráfektettem őket az alkaromra, és indulásra készen Lau mellé léptem.
- Rendben. Ezek jók is lesznek, mehetünk fizetni - mondtam, majd megindultam arrafelé, amerre feltevésem szerint a kassza volt. A cukrászda jól hangzott, szeretek mindent, ami édes, de lehet majd megkérem Laut, hogy ő hozza haza vonattal, mert a hopp-hálózatban koszos lesz. Vagy az is előfordulhat, hogy vele együtt vonatra pattanok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mentségemre legyen mondva, én tényleg igyekszem a megbeszélt időpontok előtt a helyszínre érni. Ha így számolok, akkor talán pontosan is tudok érkezni, ma mégis elmegy egy csomó mindennel az időm. Még a szobámban készülődök, amikor szólnak, hogy azonnal adjam le, melyik napokon és mikortól szeretnénk gyakorolni a csapatommal. Pedig biztos vagyok benne, hogy bevittem már a titkárságra, de rohanok, mint valami őrült, hogy azzal is végezzek. Végül kiderül, hogy minden rendben van vele, csak elfelejtettem aláírni, de annak pótlása után utamra is engednek. Nehéz beleszokni, hogy a csapatkapitány megjelölésnél az én nevemet kell odafirkantanom. Még visszafutok a szobámba a táskámért és máris késésben vagyok. A Bagolykő területét sikerül viszonylag gyorsan elhagynom, de a faluban már nehezebb annyi embert kerülgetni. Ilyenkor azért elég jól jön, hogy hajtó vagyok, gyorsan kiszúrom a nekem megfelelő réseket és viszonylag hamar ellavírozok az emberek között. Hihetetlen, hogy ebbe a minifaluba is hányan járnak nyaranta csak úgy, pedig annyi látványosság azért nincs. A kastélyban rebesgették, hogy a legtöbben a kaszinó miatt jönnek, de nem hiszem, hogy az éppen előttem irtó lassan haladó nénicsorda itt szeretne meggazdagodni. Végeláthatatlan előzések, bocsánatkérések és csúnya pillantások árán végre eljutok a cukorkabolt bejáratáig, ahol meglátom Henriket. Mondjuk őt sem olyan egyszerű megközelíteni, mert egy osztálynyi kisgyerek tódul be a boltba előttem, mintha csak Black Friday lenne, nem néznek semerre, csak özönlenek befelé, én meg igazán nem akarom egyiket sem fellökni, így kicsit kínosan állok ott, amíg a legutolsó mini is beteszi a lábát a cukorka-mennyországba. Amint végre átvágok azon a pár méteren, ami a gyakorlatilag bátyámat és engem elválasztott, széles mosoly terül el az arcomon és rögtön a nyakába vetem magam, odahúzva egy szoros ölelésre. Bár elég gyakori levélváltásban vagyunk, tehát mindent tudunk egymás jelenlegi életéről, szinte abnormális volt, hogy most látom őt is, nem csak a furcsán kanyarított betűit.
- Hiányoztál - suttogom a mellkasába, abban bízva, hogy így is meghallja. Két éves korom óta az életem része, hogy ne hiányzott volna? És most hirtelen Bogolyfalván keres lakást, a Bagolykőben szeretne tanítani, én pedig teljesen biztos vagyok abban, hogy nincsenek véletlenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Meglepő módon, amikor valaki, bárki száját elhagyja az a kifejezés, hogy "a vendégem vagy", mindig szörnyen zavarba jövök. Nem kezdem el erőltetni, hogy ugyan, tudok én fizetni magamnak is, vagy, hogy igazán nem szükséges, elvégre, ha ő nem ragaszkodna a dologhoz, nem kezdené rögtön ezzel a találkát, viszont zavarba jövök, és ez ellen nem nagyon tudok mit tenni.
- Köszönöm - egy hálás, nem túl széles mosollyal biccentek, ahogy az étlapért nyúlok. Annak ellenére, hogy a családom mindig is jómódú volt, ahogy a minket körülvevő emberek is, az apám - a neveltetésem érdemi részére mindig is az apám figyelt oda a legjobban - világ életemben arra tanított, hogy ha más fizet, de kívánjak túl drága dolgokat, legyen az a legközelebbi rokonom, vagy egy teljesen ismeretlen. Nem illik.  
- Akkor én kérek egy rántottát és egy epres limonádét - a legtöbb lány, nő, nevezzük aminek akarjuk, tudom, hogy mennyi időt tölt el mielőtt sikerülne választania valamit, ellenben én nagyon ritka alkalmakkor esek bele a csapdába. A legtöbbször tudom, hogy mit akarok. Apró biccentéssel teszem vissza végül a lapot az asztalra, ujjaim összefonom felette, ahogy mesél. Alapvetően nem nagyon készültem fel erre a találkára, nem ástam bele magam mélyen az életébe, hogy tudjam, hol és miként töltötte a diákéveit, vagy, hogy egyáltalán van-e fogalma a kviddicsről. Beírtam a naptáramba, és kész. Most itt vagyok.
- Játszottál már? - az számomra teljesen mindegy, hol, vagy miként. Most legalábbis. Ha tudja, hogyan ne essen le a seprűről, máris haladás, máris pozitív információ. Nem mintha ez kizáró jellegű lenne, de azért jó tudni, honnan alapozzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem mondom, hogy minden az ő hibája lenne, hogy én ne tettem volna hozzá a magamét. Mint minden, ez is kettőn múlott, én túlságosan megijedtem, ő túlságosan a szívére vette. Egyszerűen csak rosszul voltak kezelve a dolgok. Ricsinek előtte soha nem volt komoly barátnője, és amikor a képbe került Lili,amikor valóban a képbe került, egyszerűen nem foglalkozott semmi mással, egyedül vele. Én pedig megijedtem. Azon viszont, amiket utána tettünk és mondtunk egymásnak, már aligha lehetne változtatni. Lehetek bármennyire is erős, vagy határozott saját magammal kapcsolatban, rajtam is ejtenek sebeket az emberek szavai, és amikor Lili arról áradozott, milyen tökéletesen idilli köztük minden a Durmstrang ellenére, a távolság ellenére, a szakítás ellenére, igazán mély vágás volt. És valami valóban megtört bennem, ami talán egyedül abban tükröződik vissza, hogy, ugyan észrevétlenül, de távolságtartóbbá váltam az emberekkel szemben. Nem fordítok hátat, nem fordítom el a fejem, de nem is engedem magamhoz közel őket, így pedig, kevésbé is fogok sérülni. Köszönjük, Liliána.
Minden esetre meglep az az érzelmi hullám, amit a közelébe érve érzékelek. Lassulnak lépteim, látom, ahogy mozog a szája, így kiveszem a két fülhallgatót, tenyerembe zárva őket állok meg vele szemben. Szemöldököm leheletnyit megemelkedik, ahogy a szavai eljutnak a tudatomig, az arcára kiülő érzelmek nyomni kezdik a saját mellkasom is, és csomóba rántják a gyomrom, habár tudom, hogy nem hozzám tartoznak. Mégis érzem őket, ami nem hogy nem kellemes, de Lilitől egészen kényelmetlen.
- Tessék? - meglepő vagy nem, de hirtelen fogalmam sincs, mire gondol. Hozzászoktam már ahhoz, hogy az emberek beszélnek rólam, körülöttem, és ugyan a pletykák mindig körbeérnek, az ember egy idő után elfelejti számon tartani az összest.
- Mit feltételeztél rólam, Lili? - nem akarom büntetni őt. Azt akarom, hogy kimondja, hogy itt, előttem, a szemembe mondja. Fogalmam sincs, most mégis mit vár tőlem. Lehet, hogy reménykedik abban, hogy ez után legjobb barátnők leszünk, ahhoz viszont már túlságosan kinőttem a világbéke és megbocsátás időszakából, hogy könnyekben kitörve, egyetlen bűnbánó szavától a nyakába boruljak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem kedveli különösebben a tömeget. A világ legeldugottabb, legelhagyatottabb szegleteiben húzta meg magát mindig, hisz amit keres, sosem az ember orra előtt van. Hála istennek nincsenek fóbiái, talán csak attól fél, hogy hústoronyként elgázol valakit, ami ebben a tömegben nem volna meglepő. Idősek lézengenek mindenütt és hoppá, megérkezett az első gyerekcsoport is. Érezte ő, hogy a cukorkabolt nem a legjobb választás, de mit tehetett volna? Mivel egyetlen helyet sem ismer itt annyira, hogy rávághatta volna, menjenek inkább oda, így természetesen elfogadta ezt az ajánlatot.
Már épp megállapítja, hogy a gyereksereg sose fogy el, mikor feljebb pillantva kiszúrja Dankát. Nincs nehéz dolga, mert ezer közül is megismerné, azonban a nagy üdvözlés várat magára, míg az utolsó manó is be nem száguld a saját kis gyermek mennyországába. Egyébként éppen csak arra van ideje, hogy kezeit kivegye zsebeiből, mert a lány már a nyakában is csüng. Kicsit meghajolva szorosan megöleli és igyekszik magába inni az érzést. Neki sohasem voltak testvérei, a családja réges-rég meghalt, mégis, volt néhány olyan személy az életében, akik minden borzalom és rosszindulatú pletyka ellenére kitartottak mellette. A Nérel család. A mai napig sem érti, hogy történhetett és miért, de egy pont után már nem érdekelte. Sohasem lehet elég hálás azért, hogy a legvészterhesebb időkben befogadták, nevelték és támogatták. Így lett belőle ember. Mégsem mesél róluk szinte senkinek, talán azért, hogy a saját rossz hírétől megóvja a családot. Sosem ártana nekik.
- Te is nekem - puszit nyom a lány fejére és megsimogatja a hátát, majd lassan elhúzódik, hogy megnézze magának. Boldog, eleven, majdnem ugyanolyan, mint amilyen egy éve volt. De csak majdnem. - Sokat változtál. Szeretsz itt lenni? - Henrik nagyjából a kastély irányába bök fejével, hogy nyomatékosítsa kérdése tárgyát. Ő még nem igen járt bent, hiszen a kviddicsedzések sem kezdődtek meg, egyelőre arra kell várnia, hogy holnap reggel Eszterrel találkozzon.
Egyébként férfiúnk kissé tanácstalanul ácsorog, mert halvány lila ibolyán túli sugárzása sincs arról, hogy mégis merre kellene elindulniuk. Vagy előbb inkább üljenek be valahová? Nem, az zsákutca, akkor jövő ilyenkor is ott fognak beszélgetni. Lepillant Dankára és fél szemöldökét felvonja, amolyan "indulhatunk?" kérdésként. - Ha sikerül megtalálnod nekem a tökéletes lakást, a vendégem vagy a cukorkaboltra. Igen, az egészre, csak ne szólj Arnoldéknak - mindentől óvják a lányukat, meg egyébként a fiukat is. Henrikért már annyira nem aggódnak, tisztában vannak vele, hogy felnőtt létére képes megvédeni magát. De azért a baglyok alapján egyértelműen látszik, hogy gyermekükként szeretik és nagyon remélik, hogy hamarosan újra látják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ha már egyszer elkezdtem, nem akarok vissza visszalépni, nem akarok elfutni. Sokszor elfutottam Eszter elől, túl sokszor is, és ez is oda vezetett, ahol most vagyunk, én pedig nem akarok itt ragadni, ebben a kényelmetlen állapotban. Nem várom, hogy barátok legyünk, nem várom el, hogy szeressen. Régen szerettem volna, ha szeret, ha örül nekem, ha örül nekünk, és tudom, hogy Ricsi hibázott a vele való kapcsolatában, hiszen sokszor kértem, hogy legyen Eszterrel, hogy ketten legyenek, hogy engem bármikor megkaphat, de ne hanyagolja el miattam Esztert. Én is hibáztam, hiszen nem mondtam ki az aggodalmamat, csak utalgattam rá neki, hogy mi mért nem jó, nem mondtam ki, hogy attól félek, Eszter megharagszik, hogy csalódik bennünk, hogy ezért eltávolodik majd tőle. Nem akartam, hogy ide jussunk, sem ők, sem mi.
- Hogy csakazért, hogy legyen melletted valaki, kötöttél ki Bertalan mellett, Zlatan után.
Felelem végül teljesen nyugodtan, őszintén, végig a szemébe nézve. Nem jövök zavarba attól, amit mondok, mert tényleg így hittem, elvégre élénken él az emlékezetemben az, ahogy Eszti hangja kihallatszik a telefonból, ahogy Ricsi hajnalban fel sem akarta venni az idegen számot. Emlékszem rá, hogy mennyire megijedtem attól a pár mondattól, amit hallottam, és hogy Ricsi hogyan reagált. Utána mondtam neki, hogy a kanbarlangja helyett inkább egy olyan szobát csinálhatnánk abból az üressé vált szobából, ahol Eszter otthon érezheti magát. Élénken él bennem az az éjszaka.
- De Zlatan csak börtönbe juttatott. Most már tudom. Ahogy azt is, hogy hogyan gondolkozik a nőkről... és magáról.
Jókat beszélgetünk, szeretek vele beszélgetni. Nekem a fiúkkal mindig jobban megy a beszélgetés, és ő olyan, aki semennyire se mozgatja meg a fantáziámat, mégis szórakoztat. De már tudom, hogy hibáztam akkor, amikor rosszat feltételeztem Esztiről, és ezt tényleg sajnálom.
- Örülök a boldogságodnak, őszintén.
És így is gondolom, hogy tényleg örülök neki, hogyha megtalálta a számításait, és a társát. Annál jobb érzés nincs is a világon. Én nem hittem, hogy ez valaha meglesz, aztán jött Ricsi, és pontosan tudom, hogy rajta kívül senkivel nem lennék képes boldog lenni, hogy vele szeretnék élni, akkor is, ha a lényem egy része örökre szomorú marad, mert elutasít azért a csókért. Képes lennék egész életemben vele lenni így is. Ez az érzés pedig csodálatos, ha ezt érzed, csodálatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Henrik mindig olyan volt nekem, mintha a bátyám lenne. Soha nem éreztem különbséget Olivér és Henrik között. Talán azért sem, mert a szüleim teljes értékű gyerekként kezelték, meg én is magam mentett voltam. Egyszerűen nem volt egy vérszerinti rokonom sem. Oli is szereti őt, csak máshogy, ők ketten már nem állnak annyira közel egymáshoz, mint ahogy mi tesszük.
Jól esik, hogy végre itt van, hogy én is hiányoztam neki, a mosolyom pedig egyre csak szélesedik, a végén már az arcom is belefájdul, de ezt nem én kontrollálom, csak úgy jön.
- Igen, a lehető legjobb házba kerültem. Majd te is meglátod, mindenki tök kedves. Mondjuk a takaródóval mindig megjárom, egy csomó büntetést kaptam már, pedig csak rossz az időérzékem. Meg múltkor megátkoztak, de azt hiszem, azt már meséltem - amúgy szeretek a Bagolykőbe járni, a Navinések a legcukibbak, és valaki mindig hordoz magánál valamiféle édességet, amit szívesen megoszt bárkivel. És ők is szeretnek kviddicsezni, meg csapatkapitány lehetek, ami elég menő, úgyhogy összességében jól elvagyok itt. Néha honvágyam van, de ez gondolom a bentlakás velejárója.
- Lakat a számon - mosolygok vissza cinkosan, mert abban biztos vagyok, hogy megtaláljuk a tökéletes albérletet. Pár másodpercnyi táskában turkálás után elő is kapom a jegyzetfüzetemet diadalittasan, mintha csak az excaliburt húztam volna ki a kőből. Pedig ez nem olyan nagy dolog, csak a kiadó lakásokat firkantottam fel bele. Rengeteget kutakodtam az újságokban, megkérdeztem a többieket, hátha ők jobban informáltak, sőt még az egyik edzésünk előtt be is ugrottam a hivatalba, hogy rákérdezzek a témára.
- Nos, van egy csomó, amit kinéztem. Hány szobásat is keresünk? - kérdezek még vissza, mert azt előzetesen elfelejtettem megtudakolni, így most Bogolyfalva minden kiadó lakása a listámon van, mögötte egy zárójeles szobaszámmal és az esetleges tudnivalókkal vagy extrákkal.