Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Érdeklődve hallgatja a beszámolót, bár mindkét szemöldöke felszalad, mikor meghallja, hogy a takarodó kényes pont. Igazából nem hibáztatja miatta. Annak idején ő is utálta, hogy csak egy bizonyos időpontig csinálhatja azt, amit csinálni akar, utána pedig jó kisfiúnak kell lennie és mindenre bólogatnia. Gyakran lógott ki, bár neki megvolt az a jó tulajdonsága - vagy inkább szerencséje -, hogy szinte sosem bukott le.
- Majd ne felejtsd el megmutatni, ki átkozott meg. Ha az órámra kerül, megizzasztom egy kicsit - bár arca teljesen komoly marad, a nevetőráncok azért ott bujkálnak a szeme sarkában. Nyilván nem bántana senkit, eszébe sincs - jó, egy pillanatra volt, de ez csak amolyan első felindulás -, viszont meglennének  a módszerei arra, hogy móresre tanítsa a gyereket. Egyébként emlékezett, de ha Danka nem hozza szóba, minden valószínűséggel Henrik nem kérdezett volna rá újból. - Ja és ami a lopakodást illeti, muszáj lesz megtanítanom pár trükköt, hogy nyugodtan kilóghass. Nem akarom, hogy Arnoldék infarktust kapjanak, mikor tudomást szereznek a sok büntetésről - jogos a kérdés, hogy miért nem szólítja őket a szüleinek, esetleg apának vagy anyának. Nos, ez nem abból fakad, hogy ne szeretné őket úgy. Azonban a vér szerinti szülei sohasem bántak vele mostohán, szerették és odaadóan nevelték, ha élnének, biztosan ők lennének a legszuperebbek. Megérdemelnek annyit, hogy az édesanyám és édesapám jelzők megmaradjanak a számukra.
Biccent egyet, ezzel jelezve, hogy újabb titkuk van. Akad még pár, de mivel titkok, így most nyilván nem mondhatom el Nektek. Izguljatok, hátha kiderül valamikor. - Nem semmi, rendesen felkészültél... - elismerően bólogat, miközben a lány füzete fölé hajol és a szinte végeláthatatlan listát böngészi. - Egyelőre egy kisebb lakás is megfelelne. Másfél vagy két szoba bőven elég. Ha netán úgy döntenénk, hogy családot alapítunk, akkor keresünk nagyobbat, vagy inkább házat veszek - már ha valaha is eljutnak odáig. Bár sok levelet váltanak, még Dankával sem osztotta meg a Lillával kapcsolatos kétségeit és az utóbbi időben köztük vibráló állandó feszültséget. Danka szerette mindig azt hinni, hogy ők ketten tökéletes pár. Nem most akarja lerombolni ezt az illúziót.
- Egyébként talán egy preferenciám még volna. Lehetne erkélyem, ahová kiülhetek kávézni - töprengőn réved a távolba, ahogy elképzeli magát. Minden nap reggel ül a friss levegőn (télen és nyáron egyaránt) és nyugalmasan indul a napja. Bárcsak...!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csak lazán biccent, mert számára nem téma. Na nem azért, mert kőgazdag lenne, elvégre nem az, viszont evidens, hogy ha már eljöttek együtt reggelizni, nem hagyja a másikat fizetni. Ha másért nem, hát azért, mert a vele szemben ülő nem egy szőrös evolúciós korona, hanem egy hölgy. Hiába, ezért jár a keksz.
- Máris rendelem - az épp a falatozóban kóborgó, munkanélküli személyzetist odahívja és illedelmesen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, leadja a kívánalmakat. Édességet nem kér, mert nem ismeri itt az adagokat és, ha most letesznek neki egy vajling reggelit, nem fog belé férni egy amerikai palacsinta vagy egy gofri. Másutt éheznek, ő meg pazaroljon? How about no? Eközben megérkezik hozzá az első kérdés, amire nem tudja, hogy tömören, vagy hosszan válaszoljon. Inkább a hosszút választja.
- Igen, még a Roxfortban - megáll egy pillanatra, míg leteszik eléjük a limonádét és a kávét, ugyanis a pincér több, mint villámgyors. Valószínűleg már minden el volt készítve, csak a kaja tart tovább. - Terelő poszton voltam és bármennyire is nevetségesen hangzik "Scary Henry" volt a nevem. Henrik, a rettegett. Ha nem lenne ciki, biztos így hívatnám magam - megvonja vállát és egy aprócska mosolyt megereszt. Nem hencegésből meséli ezt el, hanem azért, hogy tisztázódjon: nem most hall először a sportról és nem kíván kísérletezgetni, hogy akkor melyik pozíciót adják neki. Nem lesz fogó, mert sem az alkata, sem a habitusa nem felel meg neki. Hajtó még talán lehetne, de lássuk be, ilyen izomzattal egyszerűen vétek lenne elpazarolni a tehetségét.
- Remélem nem bánod, ha jelzem, ugyanezen a poszton szeretnék maradni. Kicsit vissza kell rázódjak a játékba, de két-három edzés bőven meg fogja tenni, mert az állóképességem továbbra is a régi - egy igazi őstulok nyilván elkezdené megfeszíteni az izmait, csókokat dobálna és azt kérdezgetné a fel-felhúzogatott szemöldökeivel, hogy "na ki a Jani?". Henrik viszont semmi ilyesmit nem tesz. Tényként közöl egyértelmű és látható, ellenőrizhető állításokat. Ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

II.Erdőhegyi Merse

- Aha – válaszolok  a legnagyobb természetességgel hangomban. Nem látom, hogy hol vagyok, és még soha nem jártam erre. Csupán annyit láttam, hogy a bagoly errefelé repül, ezért döntöttem úgy, hogy utána szaladok. Kell a sapkám. Anélkül nem megyek innen sehova.
Apró szemeimet összehúzom a másik gunyorosságán és a színpadias mozdulatokon. Nem szeretem az ilyet. Mondhatott volna annyit is, hogy „igen”. Aztán biztosan észrevettem volna, hogy a baglyok területére tévedtem. Ellököm magam az ajtófélfától. Csiszolatlan felülete kicsit megcsikarja az ujjam hegyét, de nem szisszenek fel, csak gondolatban, elvégre nagyfiú vagyok. Kemény, mint a szikla. A megjátszott keménység mellett természetesen látszik, hogy valami nem oké. Olyan képet vágok, mintha citromba haraptam volna. Hogy ez mennyire látszik alapból érdekes arcberendezésemen, azt majd mindenki eldönti magának. Egy-két esetlenre sikerült lépéssel elindulok a fiú felé.
- Aha – mondom ismét, miközben zsebre vágom a kezem. – Menő – húzódik végig jellegzetes, kissé fogatlan érzetet keltő mosolyom az arcomon, miközben végig mérek egy, a közelben trónoló baglyot. Akkurátusan, mintha „beszkennelném” a memóriámba. Sötétkékszín aprócska szemeim végül visszakerülnek a másikra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Henrik, de én nem is...!

Szokásomtól eltérően, sunnyogás közben pont nem dúdolom a rózsaszín párduc betétdalát. Persze, fejben ott van, és kikívánkozna, de a hangok a fejemben azt mondták, hogy nem éri meg a rizikót, hogy lebukjak az öltöző ajtaja előtt. Önálló küldetésen vagyok, egy kis önkéntes asszisztenssel. Elsősorban Bencét keresném (aki véletlenül pont nem vesz részt a mai edzésen), de ha  esetleg, taláán elcsípnék olyan infót ami a csapatnak is hasznos lehet, akkor csak vállat vonnék, hogy hmm, hááát, ez vaaan...

Először is lelátó alá bemászva kísértem figyelemmel a Sqadron edzését. Irtózatosan kényelmetlen volt ám, és ha ez nem lenne elég, még egy fecsegős társaságom is akadt. Ugyanis a kviddicspálya felé tartva, az udvaron átlopakodva szúrt ki egy elsős, hogy hovamegyekőisjönmitcsinálunk, én bolond meg rávágtam, hogy kémkedek és nem jöhet. Ahh, azok a krokodilkönnyek, Merlinke. Becsületére legyen mondva jól bírja a lány, az edzésen végig karattyolt, csak akkor sikerült elhallgattatnom amikor elindultunk a fiúk után az öltözőbe. Hahó, én itt dolgoznék... Halló, kislány?

Most is itt guggol mellettem a levitás (szégyen, de meg nem mondom, hogy Anna vagy Hanna) és épp a kulcslyukon át bámul - továbbra sem értem, azt meg pláne nem amikor csillogó, elkerekedett szemekkel hajol még közelebb. Bence nem volt a pályán (az azért feltűnt volna), ergo nem lehet az öltözőben (ha ott lenne, én leselkednék), akkor mégis kit bámul ennyire? Kit érdekel bárki más Bencén kívül?? Értetlenkedve kopogtatom meg a vállát, majd tolom finoman arrébb, hogy én is beleshessek a férfiöltözőbe.
- Jézuska - hőkölök hátra suttogva, ahogy az egyik újonc a látóterembe kerül. Mármint, korábban is figyeltem a pályán, és igyekeztem róla minél több mindent megjegyezni, mert szerintem terelő (volt ütője), meg úgy is néz ki (azokkal az izmokkal engem is olyan könnyedén elütne mint a gurkókat a pályán), de... Najó, nem is biztos hogy jól láttam. Mondvacsinált indokommal megerősítve a lelkem újra leselkedni kezdek, csak hogy heves fejrázással távolodjak el újra. Nem, Masa, nem szabad!

Elvörösödött arccal tapasztom rá a fülem inkább az ajtóra, hátha a beszélgetésből sikerül valamit elcsípnem. Eltart egy pillanatig, hogy rájöjjek mi a furcsa, mégpedig az, hogy a kis AnnaHanna már nincs mellettem. Még elcsípem a távolodó kuncogását, és a cipőkopogást, majd szememet forgatva koncentrálok inkább a fülelésre. Gyerünk srácok, ide a taktikákkal, és kérlek öltözzetek jó lassan!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Leszoktam arról, hogy bármit is megosszak másokkal, a nagyközönséggel. A céljaim magamban döntöm el, és első sorban magamért érem el őket - nem azért, hogy másokat lenyűgözzek. Mindent, amit teszek, magamért teszem, és nem azért, hogy mások elfogadjanak vagy elismerjenek - az eredmények úgyis magukért beszélnek, bárki szemében. Éppen ezért pedig soha nem értettem azokat a kapcsolatokat, amik egy harmadik személy kibeszélésből állnak, amik azért kezdődnek el, mert mindketten jóízűen röhögnek egy olyan ember személyes életén, akihez alapvetően nem túl sok közük van. Szemöldököm még jobban megemelkedik, érzem, ahogy megváltozik az arcom, és ahogy azt mondja, sajnálja, képtelen vagyok visszafojtani a belőlem kikívánkozó kurta, halk nevetés. Hátrasimítom a homlokomba lógó vékony hajszálakat, ahogy megingatom fejem. Alapvetően értékelném a bocsánatkérését, azt, hogy hajlandó elásni a csatabárdot, indez viszont semmit nem változtat, már nem tudja meg nem történtté tenni, sem eltörölni a kimondott szavait. Azt, amit akkor kinézett belőlem. Azt, hogy lényegében eszközként használt valaki más kegyeiért.
- Ne haragudj, csak marha vicces, hogy pont te mondtad ezt - karjaim összefonom, továbbra is jókedvű mosollyal nézem őt, az arcát. Beszélgetni akart? Hát beszélgessünk. Mint azt már említettem, a semmiért, a semmiből semmiképp nem szúrtam volna oda neki, de így, hogy alám adja a helyzetet... Nekem is sok dolog nyomja a lelkem. - Mikor is volt, amikor nekem sírtál arról, amit a nővéred mondott neked? Hogy csak a név meg a vele járó lehetőségek miatt vagy Ricsivel? - oldalra biccen fejem. Teljesen semleges a hangszínem, nem emelem meg a hangom, nem kezdek el vele csúfolkodni rajta. Csupán egy egyszerű kérdés, egy kis visszatekintés a múltba, hogy tisztán láthassuk a helyzetet, és a Liliben rejtőző vonásokat.
- Tőlem nem kell bocsánatot kérned Lili, hiszen én nem támasztottam feléd semmiféle reményt, vagy elvárást - valamikor, talán, de már nem. - Nem - a nyomatékosítás jegyében még a fejem is megrázom. - Első sorban Ricsitől kell bocsánatot kérned Lili, hiszen ezzel őt árultad el. Meg önmagad, persze, de erre gondolom már magadtól is rájöttél.
Vonok egyet vállaimon. Nem mondom, hogy nem fájt. Nem mondom, hogy valahol nem csalódtam. Azzal, ahogy Lili beszélt rólam, amit beszélt rólam, vagy amiről beszélt rólam, egyedül önmagát ásta alá.
- Ha bármit is akarsz az öcsémtől Lili, ha tényleg komolyan tervezel vele, és nem csak valami gyerekes játéknak éled meg őt, vagy, ahogy a te szavaiddal éljek, nem csak azért vagy vele, hogy legyen valakid, nőj fel. Az pedig első sorban azzal kezdődik, hogy nem dugod be az orrod olyan dologba, amihez k*rvára semmi közöd.
Teljesen őszintén beszélek. Nem azért, hogy megalázzam őt, hiszen azt már megtette maga is. Ezt gondolom. És vele ellentétben, átgondolom annyira a mondanivalóm ahhoz, hogy utána fel is vállaljam, hogy utána senkinek ne kelljen magyarázkodnom, vagy sajnálkoznom.
- Köszönöm. - elvégre, én nem vagyok egy kicsinyes paraszt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Köszönöm szépen - picit felhúzom vállaim, egy kicsit megnyúlnak karjaimon az izmok, ahogy rá, majd az érkező pincérre nézek, majd megint rá. Az a jó az ilyen pillanatokban, hogy hamar tova is illannak. Félreértés ne essék, nem Henrik jelenlétével van problémám, nem válok miatta feszültté vagy idegessé, véletlenül sem, csak szimplán nehezen kezelem, amikor valaki ilyen... nagylelkű? Nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő kifejezés rá, sőt, határozottan nem az. Lényegében, annak is megvannak a maga hátrányai, ha túl függetlennek nevelnek. Nem tudod hogyan kapj az alkalmon, ha valaki más fizet, és akkor jönnek az ilyen balesetek, hogy rögtön kétszer is megköszönöd. Lapozzunk is inkább.
Aprót bólintok, megkeverem a kiérkező limonádém a benne pihenő, #zerowaste szellemében bambuszból készült szívószállal, majd bele is kóstolok miközben beszél, épp csak addig pillantva el arcáról, amíg megbizonyosodom, nem a szám mellé fog érkezni az eszköz. Felkuncogok az exbeceneve hallatán - nem olyan buta lányosan, irritálóan magas hangú műkuncogással, az ember inkább nevezné nevetésnek ezt, ha nem lenne hozzá túl rövid.
- Még megkérhetjük a kommentátort - nem, nem lesz megkérve a kommentátor, és nem lesz így nevezve a csapatban sem. Ha a közönség újra szükségét érzi a ráaggatásnak, hát legyen, ám nem hiszem, hogy sokáig fogják majd használni abban az esetben, amikor tanár lesz. Ha tanár lesz. A jövő elég ingatag ahhoz, hogy ilyen biztos kijelentésekkel dobálózzunk (insert drámai zongoramű).
- Jaj, ugyan, dehogy - megrázom a fejem. - Szeretném, ha mindenki otthonosan érezné magát a posztján - egyrészt, mert a játék élvezetesebbé válik, mert ha mindenki szereti a posztját, akkor a győzelem nem csak könnyebb, de édesebb is. Másrészt ki vagyok én, hogy bárki álmai elé álljak?
- És mikor érnél rá? - szeretem mindenki gondját-baját figyelembe venni, mielőtt összeszedném az időpontokat, viszont azt nekem is előre kell jelezni, hogy mikor szeretnénk használni a pályát. Kellemetlen lenne összeakadni például a Levitával. - Szeretnél először egyénileg edzeni, hogy megy a seprű, valami, vagy mehet egyből a csapattal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Épphogy csak megbeszélte Eszterrel, hogy mehet az edzés és bármikor jó neki, már valóban jött is az első időpont, amikor ismét seprűre ülhetett. Hát hűha. Nagyon rég volt már, így férfisan el kell ismernie, hogy ismét hozzá kellett szokjon a seprűhöz. Talán korábbi kviddics tapasztalatának köszönheti, hogy ez egyébként igen könnyen sikerült. Pár megingás és egyensúlykorrekció után eltalálta a súlypontját és ráérzett a seprűre is. Miután a járgányt kellőképp megszokta, jöhetett az ütővel való mozgás. Itt újabb pár mozdulat és csel ment el arra, hogy formába jöjjön, de nem szégyellte, mert egyértelműen látszott rajta, hogy tudja mit csinál, csak mivel utoljára tíz éve ült seprűn, így ez már nem megy olyan gördülékenyen. Amúgy a pirosak nagyon rendesek voltak, inkább tanácsokat adtak és türelmesen kivárták, hogy az edzés végére Henrik ismét csúcsformába lendüljön. Az utolsó pár gurkólövése annyira erősnek bizonyult, hogy a másik terelő alig bírta védeni. Ezáltal úgy ítélték meg, hogy semmi akadálya annak, hogy lezúzzák a sárgákat.
Az edzés végén együtt vonulnak az öltözőbe, bár fiúk összesen hárman voltak most jelen, a többiek a női részleg felé sietnek. Ő sem tétovázik sokáig, ledobja magáról a textilt - na nem teljesen, csak a pólóját, te kis huncut kukucskáló - és végre fellélegzik. Már azt hitte, meg fog sülni. Hallgatja, ahogy a fiúk a következő meccsről és a navine csapatáról diskurálnak. Henrik persze jobban örülne annak, ha nem az ellenfél paramétereiről (if you know what I mean) tudna meg többet, hanem mondjuk a taktikájukra, amit viszont nehéz megsaccolni, hiszen ebben az idényben még nem léptek pályára. Sem erősséget, sem gyengeséget nem tudnak.
Már épp úgy döntene, hogy irány a zuhany, mikor kintről kuncogást hall. Nem fordítja oda a fejét, csak sóhajt egyet, ami akár válasz is lehetne a fiúk hangos röhögésére. Feltápászkodik és kerülve egyet az öltöző ajtajához lépdel, mire a másik két fiú is elhallgat. Ekkor ragadja meg az alkalmat, hogy kinyissa az ajtót, ezzel pedig egy ismeretlen lány majdhogy nem bezuhan közéjük. - Nagyon kíváncsi volnék rá, hogy ebből a szituból hogy mászol majd ki - tipikus Henrik arcot vág hozzá, mint aki unottan alázza porba a másikat. Miközben jobbja továbbra is a kilincsen van, balját a derekára támasztja és úgy nézi semmitmondó arccal a levitást. Hát kislány, erre mondják azt, hogy addig jár a korsó a kútra, míg meg nem b.sszák a vízhordó lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Én se voltam jobb, mint akkor Franci.
És pont ugyanazt gondolom magamról, mint amit akkor róla, hogy fogalmam sincs, honnan jött az a gonoszság a hangjába és a gondolataiba. Ahogy este az ágyban feküdtem, én is ezen gondolkoztam, hogy nekem honnan jött, hiszen Eszter nem ezt érdemli. Senki sem érdemli ezt. Én pedig sosem akartam olyan lenni, aki bánt valakit, korábban a gondolataimban sem merült fel ehhez hasonló, és ott és akkor nagyon gonosz voltam, ami nem illik hozzám. Olykor elgondolkozom azon, hogy Ricsi nem érdemli meg, hogy olyan emberrel legyen, mint én, hogy nem kellene velem maradnia, mert már lassan én sem tudom, hogy ki vagyok.
- Rögtön, ahogy összejöttünk.
Felelem engedelmesen, csendben, mert tudom, hogy akkor történt. Ricsi még be se mutatkozott neki, ő pedig egyből elítélte a kapcsolatunkat, és lényegében közölte velem, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy egy Ricsi kaliberű ember hosszan tervezzen velem. Akkor nem gondoltam bele, hogy így lehet, most azonban egyre többször gondolkozom el azon, hogy talán igaza van, hogy tehetek bármit, tényleg nem leszek elég jó neki. Hogy talán sosem fog már annak látni, akinek szeretne, csak még ő is próbálja elhitetni magával, hogy nem én voltam, aki azt tette.
Ricsi említésére, és arra, hogy elárultam őt, néhány árnyalattal sötétebb lesz az arcom, mintha a bánat árnyéka vetülne rá, és a szemeimbe is visszakúszik a szomorúság, ami mindig jelen van, ha az istállóba bujkálva Ricsin gondolkozom. Nem tudok nem szomorú lenni, pedig nagyon igyekeztem, hogy ne áruljon el semmi, és beszélhetek a nagy boldogságról, de aki ismer, aki igazán megnézett már akkor, amikor korábban Ricsiről beszéltem, láthatja, hogy a neve említésére önkéntelenül is bánat húzódik rá a tekintetemre.
- Tudja.
Felelem végül, mert tudja, hogy elárultam. Hogyisne tudná, hiszen a Durmstrangban kötött ki, olyan messzire ment tőlem, amennyire csak tudott, összejött egy lánnyal, és én mást nem tehettem, mint, hogy tudatosan kerültem mindent, ami a közösségi médiában hozzá és a nőjéhez kapcsolódott. Persze az ember így sem úszhat meg mindent, hiszen önkéntelenül is megakad a tekintete, amikor egy csinos lány a szerelme nyakán csüng.
- Igazad van.
Egyetértek vele, hogy ha komolyan tervezek vele, akkor nem célszerű így viselkednem, különösen vele nem. De nem tudom, hogy számít-e, hogy én tervezek vele, most éppen semmit sem tudok, és nem is merek kérdezni. Csak kivárok, türelemmel, mert mindenki azt mondta, hogy legyek türelmes. Bólintok egyet félszegen, felpillantva a karikák felé.
- Azt hallottam a Squadronnak kellene egy hajtó. Kipróbálnám magam nálatok, ha benne vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Henrik, csak hogy tudd, ez véletlen, színtiszta véletlen

Nem, nem az érdekel, hogy tízes skálán mennyire találjátok Dankát szexinek ti állatok. Mit fogtok csinálni? Mik lesznek a változások a csapatfelállásban? Csak nem lehet mindenki elégedett azzal ahogy eldőlt!! Béla, téged például tuti nem raktalak volna be a csapatba, neked a kvaffon is nehezedre esik rajta tartani a szemed, ha előtted egy lány repül... Na, légy jó szépen, és panaszold is el ezt a többieknek, had nyugodjak meg, hogy jól gondolom! Már komolyan lassan ott tartok, hogy ez az egész nem ér ennyit, én nem vagyok kíváncsi rá hogy, fújfújfújfúj, neeeem... Fintorogva elemelem a fülem az ajtótól, hogy egy sóhajjal a homlokomat dönthessem neki. Döntöm, döntöm, döntöm, döntöm...

Padló. I beg you' pa'don? Kinyúlok a földön, mint a leterített barnamendvebunda a vadászház kandallója előtt, majd onnan pislogok fel a felettem álló DEHÁTJÉZUSOMEZAZÚJSRÁC!? Olyan gyorsan fordítom vissza az arcom a föld felé, hogy az orrom fájdalmasan benyomódik a padlóba. Nem szabad felnézni - csak ennyi kattog a fejemben, ahogy picirit azért megemelem a fejem, hogy ne nyaljam fel a padlóra csepegő méltóségomat amikor beszélni kezdek.
- Üdv - emelem fel mellé a jobb kezem, és intek vele a helységben tartózkodóknak. Nem néztem hányan vannak, három hangot biztosan hallottam odakintről. Béla az egyik, ebben hótt biztos vagyok, főleg mivel a srác már most hangosan röhög rajtam. Kösz Béla, tudtam én hogy hosszabb büntit kellett volna adnunk neked Lauval, hogy aludnál kaktuszágyon.

Várok még pár másodpercet, majd ha senki sem akar megenni, akkor úgy ítélem meg, hogy ha nem lenne rajtuk elég ruha, mostanra csak felvettek valamit, szóval... Szépen magam alá húzom a kezeimet, és feltolom magam először négykézlábba, majd álló helyzetbe, és még hátradöntök a fejemen vagy 30 fokot, hogy be tudjam célozni az előttem álló szemeit. Anyám, ha én ilyen magas lennék, elérném otthon a mosóporos polcot, meg az olívaolajat a konyhában!

- Leskelődtem mert kíváncsi voltam - jelentem ki egyszerűen, hiszen haboghatnék is, de ugyan minek. Kihúzom magam, amennyire még nem érzem kínosnak, és csak aztán esik le, hogy hogyan is hangozhatott amit mondtam. Jesszus Masa, hát miért vagy te ilyen hülye?! Kinyitom a számat, hogy hozzá tegyek valami olyasmit, hogy "a csapatra" vagy "a taktikátokra", de egy jó titkösügynök sosem fedi fel szándékait, úgyhogy... Habááár mondhatnám, hogy az Edictum küldött... Áh, de akkor tuti lenne nálam kamera.
Az öltöző nagy részét az előttem álló kitakarja, és ahogy akaratlanul is kénytelen vagyok látni, csak erősödik bennem a gondolat, hogy igen, ha tudtom hogy ez lesz, hozom a kamerát. Ha eladnám a kicsiknek (lásd azt akit elhurcoltam, majd itt hagyott a csávában, khm), milliárdos lehetnék, batáta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon figyelek, mikor elkezdi sorolni a pedálokat, majd mondogatni kezdem magamban, amolyan magolás címszóval, hogy kuplung, fák, gáz kuplung, fék, gáz. A sebváltó az eddig is megvolt, így azt nem kell memorizálni.
- Oké, akkor tehát ez a kuplung, ez a fék és a gáz. A fék és a gáz eléggé egyértelmű, hogy mire van, na de a kuplung. Szóval annak mi is a szerepe? – nézek kérdőn a mellettem ülőre. Egyébként nem vagyok ennyire vakon, nyilván ültem már autóban, láttam másokat vezeti, de valamiért olyan jól esik, hogy Nico így odafigyel rám és próbál a sz*rból várat építeni. Szóval inkább adom picit a butácskát, aztán majd még kirívóbb lesz, ha nagyon gyorsan fog menni a tanulás.  Bőszen bólogatok mikor magyarázza a sebváltó használatát.
- Vettem főnök! Szóval akkor kuplung benyom… – ekkor rálépek a kuplungra – majd egybe tesszük íííígy. Azt hiszem ez eddig pipa. Mi a következő napirendi pont? – kérdem Nicora pillantva. Ha jól láttam, akkor most kell nyomni a gázt, aztán akkor el fog indulni a kocsi. De volt ott valami más is még a másik lábbal. Talán fel kell engedni a kuplungot?! Mivel nem szeretnék teljesen hülyét csinálni magamból, így ezeket inkább magamban gondolom, aztán majd meghalljuk mit mond Nico.
- Mióta van egyébként jogsid? Meg őőőő hány éves is vagy? – tudom, hogy a kor témát már azon a bizonyos randin kitárgyaltuk, de sajnos elfelejtettem. De valamiért erős a késztetés, hogy megtudjam a mellettem ülő pasi korát. Hátha van valami barátnő félém, aki jó lenne neki. Bár amit sikerült leszűrnöm az az, hogy eléggé nagyon az elvárásai a jövendőbeliét illetően. Sose fog így egyébként senkit sem találni magának, ami miatt kicsit sajnálom csórit. De most pont én legyek az, aki erről felvilágosítja?! Mégis hogy jövök én ahhoz?! Sehogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

─ Igazad van. ─ jegyeztem meg halkan a szülőket érintő részre. Tény, hogy több időt voltunk a nagyszüleinknél, mint otthon. ─ Hhhh, akkor megnyugodtam… ─ túrtam bele az ép kezemmel a hófehér hajamba. Megkönnyebbültem, nem is akárhogy. Theon így is épp elég beképzelt volt, nem szabadott, hogy adjam alá a lovat. ─ Nem igazán szorulok tanácsra, legalábbis nem Theont illetőleg. Elég nagylány vagyok hozzá, hogy elbírjak a bátyámmal. Az eltelt évek alatt felvérteztem magam ellene, szóval nem kell félteni engem, legalábbis azt hiszem. Egy kis piszkálódásba, meg egy kis hajhúzásba eddig sem haltunk bele, szóval merem azt feltételezni, ezután sem fogunk. ─ mosolyodtam el, majd megdöntöttem a kobakom oldalra. ─ Viszont nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattál, és hogy ilyen kedves vagy velem. Szerencsés az iskola egy ilyen elhivatott gyógyítóval. ─ ezek csak a tények voltak, amik kicsúsztak a számon. Shayleen nem munkaként fogta fel, hogy itt kellett lennie, hanem láthatóan a szívét és a lelkét is beleadta a feladatába. Kevés az ilyen jóindulatú ember, bár Ő sem hibátlan. Nem fogom elfelejteni, ahogyan Edgarra nézett.
─ Értem. Víz. Jegyeztem. Ha pedig nem boldogulok el az újrakötéssel, akkor feltétlen visszanézek. ─ nézegettem meg a kötést, miközben a magasba emeltem a jobbom. Célnak megfelelt. ─ Az ellátást is nagyon szépen köszönöm. ─ szusszantam. Ezután elkaptam a zacskó és Edgar grabancát, aki persze, hogy nem koncentrált, és megleptem, amit egy tompa cincogással jutalmazott. Pillanatokkal később már a zsebemben tudtam a patkányt, mintha itt sem lett volna. ─ Igazán remek ajánlat, de nem akarok pótolni, szóval azt hiszem, visszasomfordálok órára. Ha valami gondom-bajom lesz, és ellátásra vagy beszélgetésre szorulok, még feltétlen visszanézek ide, hozzád. Addig is jó munkát kívánok, már ha az ilyen lehet jó. ─ reflexből a jobbom emeltem, hogy királynősen búcsút intsek, mert ugyebár nem az utca túloldalán voltam, hogy elnagyolt mozdulatokkal kapálóznom kelljen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Egy röpke pillantás, egy elkapott csukló, s Theon ajkai máris a másikén csattannak. Egyeseknek ez  talán maga a mennyország lehet, de a szerencsések közé nyilvánvalóan nem tartozik az az ártatlan fiúcska, ki most a Hóvihar fogságába  rekedt. Bizony, hősünk csak úgy a semmiből fogta magát és az első embert, aki erre a folyosó szakaszra tévedt, megcsókolta. Jogos a kérdés, hogy ezt pontosan miért is tette? Nos… erre talán még ő maga sem tudja a választ. Anno valamikor még kicsiként megfogadta, hogy szerez magának egy herceget, avagy hercegnőt, s noha a békák csókolgatása nem hozott a konyhára semmilyen eredményt, talán majd a random emberek fognak. Meg persze egy kicsit a húgával kötött fogadás is benne van a dologban. De csak egy leheletnyit.
- Hmm… - jegyezi meg elégedetten, mikor végre elválik a fiatalembertől, aki több mint valószínű, hogy most vagy sokkos, vagy esetleg rettentően dühös idegállapotban és összezavarodva állhat a helyzet magaslatán. Theont azonban cseppet sem zavarja partnere reakciója, hatalmas fennhéjázó mosolyt fakaszt arcára, majd a valaha tőle hallott legférfiasabb hangon újra megszólal:
- Esetleg még egyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Összeállt a fejemben a kép, mely szerint azért beszélt a fiú olyan érdekesen az előbb, mert volt valami a nyelve hegyén. Ami már át lett költöztetve, legalábbis erre következtettem a fura fejből, amit vágott. ─ Ahogyan megfigyeltem, az emberek kilencen százaléka fél vagy undorodik tőlük, pedig valójában szörnyen okos és szerethető lények. Az enyém nem, de a többi igen. Ő arra használja a csöpp eszét, hogy kiszökjön a ketrecéből és riogasson másokat. Ezért is kell magammal hordanom. ─ ez egyfajta szülői felügyelet, mégiscsak én viselem a kicsi kincsem gondját. Felelősséggel tartozom érte, és ha egyedül csatangolna, fenn állna a veszély, hogy valaki elteszi a lába alól. Ez Theonra is vonatkozott, de Ő túl nagyra nőtt ahhoz, hogy a zsebembe tegyem. Ha lehetséges lenne, sokkal jobb hely lenne a világ.
─ Van macskád? ─ ez egy költői kérdés volt. ─ Mindig is imádtam őket. ─ az egy dolog, hogy patkányom van, aki retteg tőlük. Az egész gyerekkoromat macskák között töltöttem, mivel a nagyinak mindig volt vagy egy tucat. A bátyám nem igazán rajongott értük, de én szívesen töltöttem az időt velük. ─ Nem szabad alábecsülnöd ezt a kis cukiságot. Tud ölni, ha akar. ─ nevettem halkan. Igaz, Theon? Te most igazat adnál nekem. Vagy nem… csak azért sem.
─ Köszönöm. ─ szusszantam. Nem csak értelmes volt a társaságom, de a maga módján kedves is.
Pakolászott valamit. A füzeteit vissza a táskájába. Ennyire megtisztelt volna engem? Nem. Szerintem a patkányomat tisztelte meg a figyelmével. Azt hiszem, Edgar el akart hagyni, méghozzá egy ázsiai fiúért. Van ízlése. Kellett a gépem elé engednem…
─ Theorynak hívnak. ─ mutatkoztam be, szigorúan csak a keresztnevemen. Mégiscsak így illett. Ha már nagy hirtelenjében nem köszöntem, ennyivel azért tartoztam neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Más esetben talán még mókásnak is tartanám azt, hogy pont amikor én visszaszerzem egy kicsit a lélekjelenlétem, Masa akkor veszíti el a sajátját. Engem a fiú mondandója egyáltalán nem érint, sőt, fogalmam sincs, hogy miről is beszél. Volt kviddicsmeccs, hát körülbelül ennyit tudok. Talán ha nagyon meg akarnám erőltetni magam akkor fel tudnám idézni, hogy melyik két csapat játszott. De semmi egyebet nem tudok. Amit meg rám mond a srác, hát tegye. Nem volt túl bántó igazából, meg amúgy is hidegen hagy a véleménye. Egyetlen egy fiú van, akinek számít a szava, és ő most nincs itt.
Masát viszont nagyon földhöz vágja az, amit Béla elmond. Tehát tényleg volt valami nagy gubanc a meccsen, amit a lány okozott vagy ilyesmi. Úgy néz ki szegény lány, mint aki menten összetöri a pálcáját. Nyúlok utána, hogy visszatartsam, és legnagyobb meghökkenésemre gond nélkül elérem őt. Meg se moccan. Azt várom, hogy minden izma görcsbe álljon az elfojtott idegességtől, hogy szabályosan reszkessen az ugrásra kész állapot miatt. De semmi. Olyan, mintha egy rongybabának a karját fognám, teljesen elernyedt, szinte élettelen. Mi van veled Masa? Ennyire betaláltak Béla szavai? Mi történt azon a meccsen?
Aggódó tekintettel nézem a lányt, továbbra is megmaradok a ’dekorszöszi’ségnél. Próbálom felmérni a helyzetet, Masa állapotát, hogy Béla mennyire tettrekész esetleg, hogy hogyan tudnánk ebből kikeveredni anélkül, hogy bárki megsérülne. Fizikailag vagy éppen lelkileg.
Béla gúnyosan mosolyog sőt cicceg is egyet Masa alig hallható szavaira, és folytatja tovább az edzést. Biccentek egyet a lánynak köszönetképpen, hogy kiáll értem. Legalább egy kicsit erőteljesebb a hangja ekkor. Érzem az enyhén megfeszülő izmokat a lány karjában, elengedem hát, hiszen mozogni szeretne. Nem akadályozom meg, kétlem hogy nekiugrana a fiúnak. Emeli ugyan a pálcáját, de nem történik semmi sem, mert Bélának már megint gúnyolódhatnékja támad. Kezd elegem lenni, nem is kicsit.
- Hallottad Masát! Vagy velünk jössz szépen önszántadból … - szólalok meg határozottan, felvíve a hangsúlyt az utolsó szónál, jelezve hogy folytatni fogom, ám mielőtt ezt megteszem szépen bevonom vékony jégréteggel az evezőpadot. Kellemetlenül hideg, de kárt nem tesz a fiúban. Nem fagy oda, hacsak nem akar ott ücsörögni még órákon át - … vagy itt is maradhatsz hűsölni egy csöppet. Ó igen, és Invito!- suhintok egyet gyorsan a pálcámmal a fiú táskája és cuccai felé, amik szép lendületesen a kezembe is repülnek. Elmosolyodom, majd Masa kezébe nyomom az egészet. Most már fegyvertelen a fiú, fogalmazzunk így, a pálcája a táska oldalzsebéből kandikál kifelé. Buta Béla.
- Ja igen, azt elfelejtettem mondani, hogy mi most megyünk, az ajtót lezárom jéggel is, kívülről és belülről. Csak hogy még kellemesebb legyen itt neked, nehogy túlhevülj, érted. A házvezetőd pedig majd jön érted kiszabadítani és hidd el, ha ő oszt ki neked büntetőmunkát, biztos hogy nagyon rosszul jársz. – finoman megbököm Masát a vállammal, hogy indulás, mi itt végeztünk. Amikor hátat fordítunk akkor eltátogom neki a kérdésem, miszerint minden rendben van-e. A fiú döntése meg szó szerint hidegen hagy. Nem támadtam meg őt, nem teszek benne kárt, ő sem tud kárt tenni magában a jegemmel, szóval én nem kerülhetek bajba. Pár lépés után visszafordulok Béla felé.
- Na, akkor hogy döntessz: jössz vagy maradsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ez meg mi a franc volt? Komolyan, a folyosón? Miért, meg ki ez a srác? Most komolyan, mi a jó Isten folyik itt? Pár másodpercig lefagyva állok, meg gondolkodok, hogy mit csináljak. A kérdésére a kezemben lévő jó vastag, nem tudom milyen könyvvel elkezdem csapkodni, és kiabálok.
- Mi a f.szt csinálsz te idióta, most ezt miért kellett, b.szd meg! - és a könyvemet magamhoz ölelve mérgesen nézem a srácot. Azért nem verem túl sokat, a végén még a gyengélkedőn köt ki. Majdnem kiköpöm azt a hülye mandragóralevelet, amit rágcsálok. Miért is kellett nekem elkezdeni ezt? Vörös vagyok az idegtől, és egy nagyon kicsi kell, hogy még egyszer elkezdjem csapkodni. Tudom hogy jól nézek ki, de engem, ne csókoljon meg senki, főleg ha nem ismerem! Egy zsepivel a számat kezdem törölgetni, így lekenem a szájfényemet. A szép, keksz ízű szájfényem! És otthagytam a szobámban, ne már.
- Egyáltalán ki az Isten vagy te? - vonom fel a szemöldökömet. Gondolom elsős, és tuti nem Levitás, akkor láttam volna már. Vagy lehet láttam, csak nem emlékszem rá. Miért is emlékeznék erre? Na jó, most már emlékezni fogok. De csak azért mert a hülye folyosó közepén lesmárolt. Remélem senki nem látta, a végén még az Edictumban köt ki. Azt meg nagyon nem akarom, mert nem is ismerem. És ez után nem is akarom ismerni. El fogom kerülni nagy ívben, már ahogy tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Dana
takarodó után, őrjáraton

Csak somolygok, miközben azért magamban is számolom nagyjából az eltelt időt. Az ismerkedős szövegre nem is mondok semmit, csak az elém vágó lány hátára nézve megforgatom a szemem. Majd megismerlek - annyira tipikusan navinés hozzáállás. Nézem ahogy trükközik, és megintcsak megcsillannak a szemeim a technikája láttán. Felzárkózom mellé, és egy biccentéssel fogadom a dícséretet.
- Ugyan. Te is nagyon jól tudsz bánni azzal a seprűvel. Benne vagy a házad csapatában? - álszent a kérdés, hiszen tudom, hogy a rellonnak jelenleg nincs csapata, de ha nem ezt vágja rá, akkor biztosabb lehetek a kilétében. Ez aljas, tudom. Ezúttal egy picit jobban eltávolodok tőle, ívesen emelkedni kezdek, majd hirtelen nyomom le a seprűt, és lebukva átfordulok egy kis karikában, majd ugyanúgy érkezem ahogy elindultam. Visszazárkózom Dana-Debbie mellé, hogy válaszolhassak a prefektusos kérdésére, ami után szerencsére értően fel is csillan a szeme. Végüis az egy jó dolog nem?

- Én foglalkozom amúgy mindegyikkel - mert azért mégiscsak az az igazság, hogy minden érdekel - egyszerűen csak feledékeny vagyok.
Megtanultam már nevetni magamon - Márk mellett nem is élhetném túl máshogy. Élvezem ahogy az éjszaka összekócolja a hajam, és jólesően rázogatom szét a tincseimet, ahogy az orromat és a füleimet elkezdi hűvösre csípni a menetszél.
- Nehéz kérdés - kiáltok át hozzá, ahogy a kanyarban messzebb sodródunk egymástól. - A reptan tényleg jó, de azt inkább csinálni szeretem nem tanulni, szóval olyan so-so. Egyébként odavagyok minden alaptárgyért, aztán az asztrológiáért, a mugliismeretért... Szóval igazából mindenért. Te is bírod Sárki bá óráit? Szerintem irtó viccesen magyaráz.

A lány jó sokat tud csacsogni, ez kétségtelen, szinte végig sem mondom a kérdésére a választ, már témát vált. Hát, nem tudom, nekem azért ehhez már késő van, én az őrjáratokat általában csendben sétálgatom le, vagy maximum ráripakodok egy-egy szabályszegőre. Na de traccspartizni az égen? Hajjajj, csak be ne dőljek egy terembe aludni reggelig!
- Ó, hát egyszer feltétlenül meg kell mutatnod azt a hápit - csapom össze lelkesen a kezeimet magam előtt, majd egy pár másodpercnyi egyensúlyozás után újra ráfogok a nyélre.
- Hát igazából ha van bármi időm, azt vagy kviddicsedzésre váltom, vagy valamit prefiskedek erre-arra. A hétvégék lazábbak, olyankor inkább csavarogni meg bandázni szoktam, mindig ami éppen jön. Ez sokszor csak egy könyv, és a kiscicám, Lysander, de én azt is szeretem, arra is szükségem van.
Ahogy megteszünk egy kört, fülelek, de még nem jelez a homokórára szórt bűbáj. A belső órám szerint is korai lenne még, kábé két perc telhetett el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Holott pontosan tudod, milyen érzés - aprót biccentek.  Nem lenne kötelező szóba állnom vele. Nem tartozom neki semmivel, és senki nem kényszeríthet rá, hogy akár egy levegőt szívjak vele, ha nem akarom, viszont én már végleg tettem egy lépést hátra, ennek köszönhetően pedig aligha mondhatom el, hogy érzelmileg hatással lenne rám. Más lenne persze a helyzet, ha befolyásolná az életem, ha Berci veszekedne velem, vagy azt mondaná, nem kér belőlem amiatt, ami elhagyta Lili száját, de nem így van. Ricsinek pedig vele kell elszámolnia. Mert el kell neki.
Sok mindent szeretnék még mondani Lilinek. Hogy meg kell tanulnia, hozott egy döntést, és ahogy minden döntésnek, úgy ennek is meglesz a maga eredménye - talán nem azonnal, talán nem most, de meg lesz. Hogy minél több csontvázat tuszkol a szekrénybe, csak egyre távolabb fog sodródni az öcsémtől, hogy amiről Ricsi nem tud, az nem fáj neki, csak a mesékben működik, és, hogy egyszer úgyis minden ki fog derülni. Nem miatta szeretném elmondani ezt, de a testvéremért, azért, mert nem tudnám elviselni, ha még egyszer egy harmadik személy miatt lennénk ilyen távol egymástól, mert ha újra közel engedi Lilit magához, és túl későn buknak ki ezek a tüskék, sokkal nagyobb kárt okoz.
Ugyanakkor, ahogy Lili arcára nézek, magam előtt látok mindent. Hogy a születésnapunk nem tölthettük el rendesen kettesben, mert ott lebegett Lili. Hogy mennyi mindenből kizárt az öcsém az apámmal, hogy mennyi mindent nem mondtak volna el, ott volt Lili. Hogy anélkül nevezett drámakirálynőnek és dámának, anélkül, hogy kereste volna az okokat, hogy tett volna valamit. Ahogy azzal dicsekedik, mennyire végtelenül tökéletes a távolság ellenére is kapcsolatuk, holott Ricsi akkor sem akart hazajönni, miután megtaláltak. Mert itt volt Lili. Lehet, hogy nem minden volt az ő hibája, viszont mindennek köze volt Lilihez, és lehet önző vagyok, lehet rettenetes testvér vagyok, amiért nem akarom most megosztani vele az élet nagy titkait, de ha csak elképzelem őt Zlatannal, ahogy rólam beszélnek, amit rólam beszélnek, ahogy elhagyja a száját a nevem, és ő élvezi, egyedül csak undort érzek.
Én is követtem el a múltban hibákat, olyan hibákat, amiket senki nem fog elfelejteni soha többé, és olyan emberek mormogják el az orruk alatt, hogy szentségtörő, vagy, hogy k*rva, akiknek nem csak, hogy a nevét nem tudom, de még csak az arcuk sem láttam soha.
- Tudja? Tudja, hogy kivel és hogyan beszéltél a nővéréről? - kíváncsian billen oldalra fejem. Aligha hiszem, hogy tudná. - Arra rá sem kérdezek, hogy miért. Miért érezted szükségét ennek, Lili. Hogy jót röhögj valakivel, aki soha a büdös életben nem fogja megadni neked a minimális tiszteletet?
Akkor gratulálok.
- Ja, persze.  Miért is ne - tényleg szükségünk van a játékosokra. Bármilyen játékosra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ne fáradj vele, de azért köszi - mosolygok vissza, mert bár egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy tényleg megtenné, azért ismerem annyira, hogy tudjam, nagyon jó ember és bár csak szeretetből piszkálná Emesét, ő is tisztában van azzal, hogy ebből egyikünk sem jönne ki jól. Az órája említésével mégis egy csomó kérdés jut az eszembe, amiket gyorsan rázúdítok, nehogy akár egyet is elfelejtsek. - Amúgy akkor már biztos, hogy tanítani fogsz nálunk? És hányadik évfolyamtól, gondolom ilyen dolgokat nem akarnak az elsősöknek mutatni, ők még elég picikék. Én egyáltalán járhatnék az órádra? Az nem ilyen, hogy is hívják azt, amikor például az anyukád a tanárod és feltételezik, hogy folyton jó jegyeket ad neked mert szeret, na ez nem lenne az?
- Úúú, de jó, köszi! Főleg, hogyha ide költözöl! Kártyázhatnánk sokáig este, mint régen - az most elhanyagolható tényező, hogy Laura, aki éppenséggel a szobatársam és barátnőm mindig észreveszi, ha egy percet is kések, aztán meg hiába a magyarázkodás, hogy edzeni voltam vagy a könyvtárban tanultam (ami így nem teljesen igaz), már rögtön mondja is, hogy mit kell csinálnom. Azért kedves, mert nem kapok tőle akkora büntetéseket, mint amit a többi lógos más prefektusoktól, így azért ennek is van előnye.
- Neked csak a legjobbat. Plusz úgyis tudod, hogy nagyon sokat fogok véletlenül arra járni, úgyhogy ezzel mindketten nyerünk - és egy cukorkaboltot is kapok érte, tehát én még duplán is nyerek. Közben meghallgatom a gondolatait, előkapok egy tollat és halványan ugyan, de áthúzom azokat, amik óriásiak vagy nem rendelkeznek erkéllyel. Még így is rengeteg lakás van a listámon.
- Tehát, ebben a világvárosban három lakóutca található. Ha jól emlékszem, kettő olyan ház is van, ahol egy szobát bérelhetsz, de minden mást meg kell osztanod a többiekkel, de az egyik tele van. Nem tudom, ez mennyire vonz - nekem speciel nem lenne gondom vele, de hát ízlések és pofonok. Mondjuk az nagyon rossz lehet, ha sietnél, de nem tudsz elkészülni, mert például más foglalta el a fürdőt, itt viszont még csak nem is panaszkodhatsz úgy, mint a családodnál vagy barátaidnál, mert szinte alig ismered ezeket az embereket. Az meg még rosszabb lehet, ha kifogsz olyanokat, akik nem szimpik vagy valami hasonló, de amíg mást nem találsz, addig velük ragadtál. Ez inkább olyanoknak megoldás, akik félnek egyedül lenni, de Henriknek mi baja lehetne ezzel, én úgyis sokat fogok ott lógni, Lillával pedig biztosan többet fogok találkozni mostantól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Igen. Pontosan.
Nem tudom azt mondani, hogy nem így történt, mert így történt. Habár a beszélgetés nagy részében arról volt szó, hogy én mit érzek Ricsi iránt, nem mehetünk el a tény felett, hogy gonosz módon nyilatkoztam Eszterről. Mérges voltam rá, amiért nem képes másként kezelni, mint az elején, mérges voltam rá, sok minden miatt. Akkor egy pillanatig jól esett, jól esett azt mondani, amit mondtam, és vállalom, hogy kimondtam, nem fogom tagadni a nyilvánvalót. Kimondtam, vállalom. Nem tartom valószínűnek, hogy Eszter sosem nyilatkozott rólam negatívan, hiszen csak meglátott, és az arcára volt írva minden, ahogy most is látom az arcán, hogy pontosan ugyanazt gondolja rólam, nem tudok más lenni neki, mint akinek elkönyvelt, még akkor sem, ha olyan nagy szavakat használ velem szemben, mint amilyeneket. Nagy életbölcsességeket mond, mint ha én sosem tapasztaltam volna semmit, mintha egy gyerek lennék, aki nem élt meg még semmit. Pedig de, talán korábban is, mint annak lennie kellett volna.
- Tudja, hogy elárultam.
Pontosítok, mert én nem tartom árulásnak azt, hogy Zlatannal beszélgetek, nem Ricsit juttatta börtönbe, és ahhoz, hogy valaki oda jusson két ember kell. Nem hiszem, hogy csak Zlatan bűne, hogy Eszti onnan telefonált hajnalok hajnalán. Ettől függetlenül nem titkoltam Ricsi előtt, hogy szoktam vele beszélgetni, nem hiszem, hogy okom lenne rá, hogy titkoljam. Ha titkolnám, akkor olyat is tennék, amivel ártanék neki, de az, hogy néha beszélgetek vele, nem minősül annak. El szoktam mesélni Ricsinek a napjaimat, azt is, hogy miről beszélgetek vele.
- Néha csak jó azt hallani, hogy Ricsi is szeret, még ha nem is az ő szájából történik. Csak hallani szeretném olykor, hogy így gondolja, és Zlatan az egyetlen, aki megadhatja ezt nekem.
Nem terjesztem, hogy minden csodálatos, pusztán annyit, hogy a második esélynek olykor igenis nagy jelentősége van. Minden más csak mások által hozzáköltött maszlag. Nem vagyok boldog. Soha életemben nem sírtam annyit, mint az elmúlt hetekben, ráadásul úgy, hogy aki miatt sírok, ott van velem. Minden a szokásos, és mégsem, fal van közöttünk, és félek, hogy akárhányszor is rontok neki a falnak, nem omlik le. Ricsi pedig szépen lassan észreveszi majd, hogy elfáradtam a sok visszapattanásban, és újra elsétál. Még van erőm, még ostromlom a falat, mint egy idióta, még próbálkozom, megmászni, leomlasztani. Még csinálom.
- Akkor megbeszéltük.
Könyvelem el magamban tényként a dolgot, hogy akkor egy csapatban játszunk majd a meccsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Kuncogva tűri, ahogy a másik erejét prezentálva próbálja péppé verni őt egy könyvvel. Két ütés közben még marad is valamennyi ideje arra, hogy egy röpke terepszemlét végezzen, s meg kell valni, egész szép darab ez a srác. Barna fürtökkel keretezett ázsiai vonások, bogárszerű, édesen fekete szemecskék… hmm… kimondottan szemrevaló préda. S ha a látvány még nem lenne elég, egyszerűen imádnivaló az ellenkezése. Körülbelül olyan, mint egy barna maci, akit megfosztottak a havi málna készletétől, s most durcásan elvonult, hogy búslakodjon egyet a barlangja mélyén, miközben sebeit nyalogatja. Jó, mondjuk nem medve, ahhoz ez a kölyök túl alacsony, de egy nyuszinak simán elmenne. Egy édes-béges nyulacskának, s mind jól tudjuk, mit szoktak csinálni az ilyen jószágokkal. Kiugrasztani őket abból a bizonyos bokorból.
- Álmaid fehér hajú hercege, szolgálatodra! – Hajol meg mélyen és kifejezetten dramatikusan a fiú előtt, majd lassan körbe sétálja őt, s a háta mögött megtelepedve, megveregeti annak vállát.
- Amúgy a húgommal fogadtunk, hogy nem merek csak úgy megpecsételni valakit egy csókkal. Szavahihető emberként én pedig mindig állom, amit egyszer megfogadok. Oh, Drágám! Ne vágj ilyen fájdalmas fejet, nem a világ vége ez – bár lehet neked az, fejezné be monológját, melyben már megint édes testvérére hárította a munka piszkosabb részét. No, de hát édeske ez a fiúcska, mégsem kéne azonnal elriasztani és különben is, ha van húga, vegye már hasznát. Tuti nem gondolatolvasó a kölyök és egy kis csókocskába még senki nem halt bele. Kivéve, ha ez a gyerek elsője, mert akkor gondok vannak. Hupsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Nem - feleltem neki röviden. Bizony még nem gondolkodtam el rajta, hogy részese legyek a csapatnak, bár igazság szerint imádtam repkedni.
- Na, és te? Fogadjunk, hogy igen! - mosolyogtam rá huncutul. Annyira jól repdesett, hogy kár lett volna, ha nem áll be a kviddics csapatba, tipikusan olyan ember volt, aki a repülésre termett. Ezt bizonyította az is, ahogyan előttem manőverezett, majd gyorsan fel is zárkózott hozzám. Tiszta profi, aki tud, az tud!
- Nem gond, én is az vagyok időnként - biztattam kedvesen, tudatva vele, hogy nincs egyedül ezzel a témában.
- Igen a reptannal egyetértek, az a gyakorlatban szuper, elméletben viszont már nem az. Igen, Sárki bá-t nagyon bírom, végre nem egy monoton hangnemű tanár, akinek az óráit átaludná legszívesebben az ember, hanem ért a diákok nyelvén, és fenn tudja tartani az érdeklődést! - kiáltottam vissza Masa-nak. Ezután én is tettem egy kört gyorsmenetben az egyik karika körül cikázva. Imádtam, hogy levezethettem a repüléssel a feszültséget, ilyenkor mindig szabadnak éreztem magam, ráadásul fel is dobhattam különböző módszerekkel a repülési technikáimat.
- Jó! Megbeszélhetünk majd egy időpontot, amikor ráérsz, aztán bemutatom neked Hápit. Irtó cuki, annyit megígérhetek! Imádni fogod! - feleltem neki vidáman.
- Milyen cicafajta Lysander? - kérdeztem vissza jókedvűen, kíváncsi voltam, hogy vajon milyen kis kedvence van neki.
- A csavargás, bandázás tetszik, ha van kedved elmehetünk sütizni a városba valamikor. Az szupi lenne - vetettem fel neki egy ötletet. Miér is ne? Jókat lehet enni, inni, beszélgetni, mi kell még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Értetlen arccal nézek vissza a bácsira, aki látszólag tökre nem látta a Harisnyás Pippit, hiszen akkor tudná, hogy...
- De hát neki vörös a haja - de tényleg, ezek tök fontos kis részletek Dimi bácsi! Elvigyorodom a másik megjegyzésén, és szökdécselve megindulok a csapattal, hogy aztán szófogadóan a végére maradjak kedvenc HVH-mal. Elképzelem ahogy Elle néni egy szép, megterített asztalhoz leül fejeket vacsorázni, miközben olyan régi, nem papír szalvétát köt a nyakába, és hat féle evőeszköz közül tippeli meg melyik a legmegfelelőbb az adott fogáshoz. A háttérben piros tapéta, az étterem elegáns, az étel ezüsttálcákon érkezik... Az egyik pincér pedig leteszi a tányért az asztalra, majd a sültkrumplikra hajtja a fejét, és megszólal, hogy "jó étvágyat Hölgyem". Felnevetek a groteszk képen, majd engedelmesen slisszolok be a kapun és igyekszem elfoglalni magam amíg újra rám nem figyelnek.

Odalépek az előtérben kialakított üzenőfal szerűséghez, és olvasgatni kezdem a kirakott dolgokat. Programajánlók, apró "keresem a zoknim, 36-39 fekete - Pityu" jellegű hirdetések, versek, és miegymás. Eltelik vele az idő, és így arról is lemaradok amikor Dimi bácsi beveti bűbájait a recis boszin. Egy tényleg megható búcsúvers közepénél vagyok kénytelen elfordulni, és figyelni a tájékoztatóra. Bólintok, hogy megértettem (csoportnyomás), és indulok a bácsi felé, hogy jó akkor uzsgyi, amikor két srác elkap, hogy hát én most akkor menjek velük. Rájuk kamillázok, majd bátortalanul bökök a rám váró férfira, jelezvén, hogy vele kell ezt lemeccselniük.

Azonnal meghunyászkodva lépnek el tőlem, és le is lépnek a nappali felé. Na, nem mintha félnék tőlük, de Dimi bácsival jöttem, úgyhogy vele is fogok menni. Aztán persze ki tudja, lehet végül ugyanabban fogunk részt venni. Ettől felvidámulva szökdellek vissza, majd röviden összecsapva a bokámat biztosítom menetkészségemről.
- A speciális küldetés sem hangzik rosszul, nagyon nem, sőt, de mi lenne ha előbb megnéznénk a többit? - magam előtt ütögetem össze a mutatóujjaimat, ártatlan "de én nem tudom" arckifejezéssel pislogva felfelé. - Társasjáték esetleg? A thai-chi soká lesz, addig még belefér egy kör ki nevet a végén, ellenben a virágok már csak az aurámtól is kiszáradnak, festeni meg csak pacákat tudok, szóvaaal...

Hát igen. Egyelőre a társasjáték a legbíztatóbb, aztán ráleshetünk a thai-chira, és utána még mindig tudunk speckót kérni, ha esetleg megunnánk a banánt. Felvilanyozódva figyelem, hogy ő mit szól az ötlethez, hiszen olyat nem szeretnék amit nem szeretne, de ha már megkérdezte, én válaszoltam, nehogy rám lehessen aggatni hogy döntésképtelen lennék. De úú, egy jó monopolyban is benne lennék! Mondjuk az nem fél óra... Mindegy, király ez a hely!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

El tudom képzelni, hogy mi minden járhat a fejében, hiszen egy üres pizzériában kívánok éppen mellette helyet foglalni. A hangom talán mélyebb, magasabb lettem, férfiasabb, mint annak idején, és bár sok időt töltöttünk együtt, hiszen számomra ő egy világi férfi volt, világi ismeretekkel, nem kívánhatom, hogy emlékezzék rám. Én akkoriban kezdtem atyám mellett beszállni a városunk irányítását érintő kérdésekbe, lassan csepegtették el bennem a politikát, a társadalomismeretet. Lassan, de biztosan kezdtem nyitni a világra, és lenyűgöztek azok az ismeretek, melyek abból fakadtak, hogy ez a férfi a falainkról túl érkezett. Ő közvetlen volt, én tartózkodó, hiszen erre neveltek. Sosem lehetett túl intim a viszonyom senkivel, mert az érzelmek befolyásolják a racionális döntéshozást. Bele se merek gondolni, hogy akkor mennyire nem értettem ezt. Majd megláttam Solt, és pontosan tudom, hogy miről beszélt atyám. Sokáig, hónapokig elleneztem azt, hogy Sol iránt bármilyen mély érzésem is lenne, majd megpróbáltam elhitetni, hogy amit érzek az baráti, ám a barátok nem vágynak arra, hogy a másik ajkát ajkukkal érinthessék, így be kellett látnom, hogy vágyok rá, hogy szeretem őt.
- Én sem hiszlek el, Henrik.
Fogadom a kézfogását, és barátian meg is rázom. Valóban nem hittem el, hogy itt találkozunk ismét, vagy, hogy ő itt van. Én magam sem kellene, hogy itt legyek, de talán részben az ő hatására, részben apám külső személyektől kapott javaslatára, most mégis itt vagyok. És ennek az az eredménye, hogy újra találkozhattunk. Egyáltalán nem érzem azt a nyomást már, magával az ittléttel kapcsolatban, mint a legelején feltételeztem, mikor ideutaztam. Biztos vagyok benne, hogy van olyan személy, akit apám azzal bízott meg, még a kezdet kezdetén, hogy tartson szemmel, de talán azt gondolta, nem lesz gond, hiszen a füstös esetnél sem jelent meg senki, hogy kimenekítsen, Sollal ketten menekültünk.
- Köszönöm, jól. Atyám hamarosan lemond, átveszem a helyét. Nem tudom, hogy rögtön a születésnapomon vagy később, még nem határozott. Ezért is vagyok itt. Világi szemléletet gyűjteni. És te? Újabb kutatás vagy megérdemelt pihenés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A felsorolásra helyeslően bólint, majd a kuplungnál gondolkodóba esik. Mármint nem azért, mert nem tudja, hogy ne tudná? Csak ami neki rutin, azt most szavakba kell öntenie és ez valamivel nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolta.
- Szóval a kuplung segít abban, hogy a váltót használni tudd. Minden alkalommal, mikor sebességet váltasz, be kell nyomnod a kuplungot. Illetőleg fékezésnél is be kell nyomnod a kuplungot. Nem akarok részletesen belemenni a műszaki részébe, mert elaludnál rajta, de a lényeg az, hogy a kuplung a kulcs mindenhez - mire mondandója végére ér, szusszan egyet, mert majdhogynem egy levegővétellel darálta le, amit fontosnak gondolt. Hozzáteszem, sokkal könnyebb a gyakorlatban csinálni ezeket, mert így elmondva baromi komplikáltnak és nehéznek hangzik egészen addig, míg az ember meg nem próbálja megcsinálni.
Figyeli, ahogy Adél - elvileg - életében először sebességbe teszi a váltót és elégedetten bólogat, mint egy igazi, büszke oktató. Elsőre megy neki, öcsém. Mellesleg nem fog gyanút azzal kapcsolatban, hogy a lány rájátszana, naivaként tényleg hiszi, hogy csak ügyes. Höhö, amatőr. - Nagyon jó. Ha most be lenne indítva az autó, akkor a kuplungot fel kéne engedned, de nem teljesen. Ugyanis, amikor gázt adsz, még fognia kell a kuplungnak és miután elindultál, utána léphetsz le róla teljesen. Nem is tesz jót egyébként az autónak, ha folyton tövig nyomod vagy szórakozol vele - teszi hozzá némiképp okító jelleggel. Merthogy simán gallyra lehet vágni, ha valaki ész nélkül tapossa. Már épp folytatná, mikor Adél újabb kérdéseket szegez neki. Ez egyébként megizzasztja, mert fogalma sincs, mikor szerezte a jogsiját. Hogy hány éves, azon természetesen nem kell elgondolkodnia.
- Tizenhét-tizennyolc éves lehettem, ahogy volt lehetőségem levizsgáztam. Ez ilyen fiús dolog. Ja és harminc éves vagyok - most így jobban belegondolva, több, mint tíz éve vezet, ami nem kevés. Valóban van rutinja és szereti is, főleg akkor, ha valami igazán bika autó van alatta. Kézifékkel megfordulni, driftezni és gyorshajtani... A legjobb dolgok a világon. - Miért kérdezed? - hirtelen jut eszébe, hogy amúgy érdekli. Meg mintha erről már beszéltek volna korábban, nem tudná biztosan megmondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mint akkor, most is elnevetem magam azon, hogy nem vagyok olyan szőrös, mint egy hörcsög. Ott a pont, mert valóban nem vagyok annyira szőrös, kivéve a hajam. Ember, szerintem senkinek nincs annyi haja, mint nekem. A fésülködés egy külön program, olyan, amire az ember felkészül, amit halogat, de aminek meg kell történnie. Van, hogy egy sorozat két részét is meg tudom nézni, miközben bontogatom a hajam. Nem panaszkodom, persze, inkább több, mint kevesebb. Csak azért ha már hörcsög, legalább valahol hozzam a papírformát. A kacagásom őszinte, mint gyerekként. Cole képes egy pillanat alatt feledtetni velem, hogy a jelenlegi életem egy szeletében, egy nagyon nagy szeletében mennyire szomorú vagyok. Nem akarok most ezzel a szelettel foglalkozni, és az ilyen megjegyzései pont azt váltják ki, amire vágyom, boldogságot. Ma van a kétszázadik nap, ma ünnepelünk, ma vidámak vagyunk.
- A hörcsögök olyan bénák, nem tudják mi a jó.
Pedig a hús, na az nagyon is jó. Rendben, elismerem, Adrian mellett odafigyeltem arra, hogy olyat egyek, amit mind a ketten meg tudunk enni, de amikor nem volt ott Adrian, akkor olyat ettem, amit mellette nem szerettem volna, mert nem szerettem volna azt éreztetni vele, hogy bezzeg én, bármit megehetek. Furcsa, de boldogabb ember voltam azoktól az ételektől, amikre miatta szoktam rá, és azt hiszem, a bűnözéseimet megtartom bűnözésnek, és nem változtatok az étrendemen. Viszont a hús, az szent és sérthetetlen, mindegy, hogy milyen állatból van. Kövezzetek meg, de imádom a húst.
- A tények azért vannak, hogy megdöntsék őket, de ha neked kényelmes ott, akkor rendben, én akkor is örülni és örömködni fogok.
Nem fog eltántorítani, és ami a legfontosabb, soha többet nem veszítjük el egymást. Nem mondom ki neki, hogy akkor is mellette leszek, ha megint visszacsúszik, mert ott leszek, de nem akarom, hogy azt érezze, azt üzenem neki, hogy király ez a kétszázas, de nyugodtan térj vissza ahhoz, aki kétszázegy napja voltál, mert akkor is itt leszek. Azt szeretném, ha a testvéremnek lenne jövője. Látva Rosie fejlődését, azt, hogy Ervin milyen jó hatással van rá, hogy mennyire emberivé vált, hogy mennyire képes már elfogadni magát, bár még mindig egy klinikán van, de küzd, szeretném, ha Cole is eljuthatna ide, hogy azt mondjam, túlél majd engem is. Szeretném, ha jó élete lenne, ha a sok trutyi után, boldog lenne, ha mind boldogok lennénk. Nem voltak jók az alapok, de lehet jó a folytatás.
- Kedves vagy, hogy gondolsz rám, de meg tudom oldani Cole, tényleg.
Tényleg meg tudom, hiszen nem először másznék ki, és ezt ő is tudja. Kijöttem abból a szarból is, amit saját magamnak generáltam azzal, hogy szerelmes lettem Adrianbe, hát kijövök bármi másból is, mert ki kell jönnöm. Nem vagyok a híve annak, hogy ülök a kupac alján és látványosan szenvedek, mert az életem egy rakás kaki. Keresek mást, amivel ki tudom űzni magamból a rosszat. Anno, a rúdtánc, mint sport volt, most a tanítás. Nagyon szeretek tanítani, és ha éppen lelki bánatom van - ó igen, helló my old friend -, akkor kétszer annyit fektetek bele a tanításba.
- Én is szerencsés vagyok, mert nem nagyon jó csapatot kaptam. Aranyosak. És már tudom, hogy jól csinálnám, ha egyszer úgy alakulna, hogy lesz gyerekem. Mondjuk nem tudom, hogy a fiúkkal is ennyire jól bánnék-e, de a lányokkal nagyon könnyen megvan az összhang.
Bár ez is biztos helyzetfüggő, hogy milyen lenne, ha fiam születne.Egyszer majd biztosan fog, nem tudom még, hogy kitől és hogyan, de lesz gyerekem, és akkor legyen fiú vagy lány, mindegy, de megkapja azt a törődést és szeretetet, ami egy rendes anyától megjár. A saját anyám sosem tántorított el attól, hogy saját gyerekem legyen. Pontosan tudom, hogy mit kell másként csinálnom.
- Szerintem vicces lenne. Sosem próbáltam még, biztos vicces hatással lenne rám. Majd egyszer.
Nem, tudom, hogy a mostani bennem lévő állapotban, nem tenne jót, és mivel nem is akarom lebuktatni magam, inkább csak nevetek, és tovább tömöm a majmot.
- Ez isteni lett, komolyan mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bár nem mutatja, kissé csalódott, amiért nem nevelheti meg azt a tanulót, aki jó mókának tartja, ha megátkoz másokat. No persze Henrik sem szent, lőtt már úgy seggbe átokkal mást, hogy egy hétig egy irányba szaladt az illető, de az speciel nem diákcsíny és nem is kicsinyes bosszú volt.
- Azért néha vegyél levegőt is - nevet fel szórakozottan, majd némi komolyságot erőltet magára, hogy egyesével válaszoljon a feltett kérdésekre. - Egyelőre arra várok, hogy Kriszpin fogadjon, rajta áll vagy bukik, hogy taníthatok-e jövő tanévben. Én úgy gondolom, hogy már az elsősöknek is megtarthatom az órát, ugyanis alapjaiban véve nem árt, ha van fogalmuk arról, mi az okkultizmus és milyen ágai vannak. Gyakorlatot egyáltalán nem fogok tartani, mivel egyrészt nincs gyakorlatom, másrészt büntetendő. De fontos, hogy mindannyian felismerjétek, ha fekete mágiával van dolgotok és elrettentsek mindenkit attól, hogy valaha használja - gondolata végén ajkait összepréseli, hiszen ki tudhatná nála jobban, hogy milyen következményekkel járhat az, ha minden ismeret nélkül vagy akár kellő ismerettel ilyesmire vetemedik valaki. Nem csak egy tapasztalatlan nebuló okozhatja mások halálát, hanem egy, a témában kellően jártas varázsló is. Ezek a dolgok közel sem annyira viccesek és véletlenül sem foghatóak fel játéknak.
- Egyébként nyugodtan tanulhatod a tárgyamat. Szerintem senkinek sem lesz kifogása ellene. Ami pedig az összeférhetetlenséget illeti, nem mi volnánk az első tanár-diák rokonpáros a Bagolykő falai között, legalábbis ahogy hallottam - kedvesen mosolyog Dankára és kicsit összeborzolja a haját, ahogy egyébként régen is tette. Nem kedveli különösebben és mindig szóvá is teszi, de Henrik úgy érzi, neki vannak bizonyos előjogai. Ez is azok közé tartozik.
A téma könnyedén terelődik a lakásokra és be is igazolódik az, amire Henrik gondolt: lesz egy állandó látogatója. Neki egyébként ez nincs ellenére, Dankát szívesen látja bármikor, főleg annak tudatában, hogy az elmúlt időszakban közel sem tölthettek annyi időt együtt, mint szerettek volna. - De kizárólag takarodó után és tétre játszunk. Nagy lány vagy, hadd legyen nekem is hasznom abból, hogy porrá verlek minden party-ban - kaján vigyor ül ki arcára, mert bár a lány sosem volt buta vagy gyenge, azért sokszor előfordult, hogy a férfi hagyta őt nyerni, még rá is játszott mennyire nem érti, hogyan történhetett mindez. Ha még egy göndör kacajt is ki akart csikarni, az égbe emelve kezét rázta öklét és teátrálisan ismételgette a kérdést, hogy "MIÉRT?". Hát igen, a régi szép idők.
- Senkivel sem akarok együtt lakni. Az, hogy az épületben egy másik lakásban él más, teljesen rendben van, de én nem osztozom - olyan egyértelműen szögezi le, hogy még őt is meglepi a saját határozottsága. Mondjuk harminckét évesen érthető, hogy nem vágyik a kollégiumi feelingre, pláne úgy, hogy menyasszonya van. Kímélné magukat. Meg hát, hogyan látná vendégül Dankát, ha egyszer nincs még egy szobája a lánynak? - Meg amúgy is, hol fog aludni az én drága kicsi hugicám, ha nem lesz saját pihe-puha ágyikója? - könnyedén öleli magához és nyom egy puszit a halántékára, amolyan jó báty stílusban. Mert amúgy ő az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Akkor a kommentátor kapja az első gurkót - beletörődően biccent egyet, de a szemei sarkában azért ott vannak a nevetőráncok. Ő sem gondolta komolyan, hogy majd így hívatja magát, az kéne még neki. Hátha már az első meccsen beég, mint az atom. Kicsit se lesz kínos mások szemébe nézni azok után.
- Nos, akkor számíthatsz pár csúnya sérülésre - kaján vigyor ül ki arcára, mintha előre élvezné azt, hogy kigolyózhatja (szó szerint) az ellenfél játékosait. Igazából élvezné is, alig várja, hogy ismét pályára lépjen és formába lendüljön. Amíg nem jött ez a lehetőség, eszébe sem jutott, hogy a heti edzések mellett jó lenne valami konkrét sportba is becsatlakozni, pláne a kviddicsbe. De lám, Sárközi egy zseni, neki eszébe jutott. - Egyébként szoktatok terelőcselekkel dolgozni vagy találtatok ki? Mert jó lenne, ha végrehajtanánk párat - ez csak amolyan mellékvágánya a témának, már csak azért is, mert fogalma sincs, van-e olyan játékos a csapatban, aki rendelkezik elegendő gyakorlattal ahhoz, hogy ilyesmire legyen lehetőségük. Nyilván nem akar menőzni feleslegesen, de valahol a kviddicsnek a szórakoztatás is célja, nem csak a gépies mozzanatok.
- Főleg hétköznaponként, akkor a faluban vagyok, de ha szólsz, mikor kellek, szabaddá teszem magam - meglepően készséges, ami egyébként nekem nem meglepő, másnak talán igen. Jelenleg még állítja össze a tananyagot, amit majd szeretne leadni a gyerekeknek, ha Kriszpin úgy dönt, hogy valóban felveszi a Bagolykőbe tanárnak. Nem elhanyagolható, hogy legyen mit prezentálnia. - Mehet egyből a csapattal - magabiztosan mosolyog rá Eszterre, ezzel is tudatva, hogy sima liba a dolog. Persze ő is tudja, hogy így, tíz év távlatából már nem lesz ugyanolyan egyszerű, de bízik abban, hogy gyorsan belerázódik majd. Ekkor érkezik meg a reggelijük is, ami nem kis adag egyiküknek sem, akárhonnan nézi az ember.
- Egyébként hogyhogy játszhat külsős is? Úgy tudom házcsapatok voltak eddig - meg hogy úgy amúgy külsős nem is nagyon mehet be a Bagolykő területére. Főleg akkor, ha olyan a híre, mint a férfinak. Ugye...