Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Fránya iskola, átkozott diákok és az ő szabad akaratuk! Bizony, a hiszti már rég nem a lányos külsőjéről szól. Oh, ugyan, ha valóban így lenne, akkor a családjának minden egyes nap át kéne élnie ugyanezt a kavalkádot, valahányszor Theory fikázza a megjelenését. Nem, a gond itt az, hogy ezeknek a gyerekeknek van sütnivalójuk, nem úgy, mint az otthoni népnek. Odahaza elég volt, ha mondott valamit és mindenki futott a kívánságait lesni, itt viszont senki nem foglalkozik vele. Ez pedig nagyon fáj neki. Mindig is a húga volt a jobb mindenben, hadd legyen most az egyszer ő is kiemelkedő valahol...
- Na, mi van? Nem volt jó az első nap, aztán most futsz a bátyusodhoz, hogy kisírhasd magad a vállán? Jól van, nem bánom! Leszek oly' kedves, hogy megosztom veled fél vállamat! - Gyorsan alkarjával letörli arcáról a könnyeket, majd ahogy az is megvan, előbújik ismét a kacérkodó, manipulatív énje. A lány szavai egyáltalán nem lepik meg, ő is nagyon jól tudja, hogy most róla szól a fáma egy pár üresfejűnek. Csinálják csak, mintha érdekelné is őt! Pfff...
- Rólam? Hmm... ez érdekes, ezek szerint nagyon jóképű lehetek, ha ennyire bomlanak utánam. Egyáltalán miért bántanád a hódolóimat? Netalán tán irigy vagy, drága húgom? - Próbálja húzni a leány idegeit, s ezzel egyetemben terelni is a témát, kisebb nagyobb sikerrel, mivel egy kósza könnycseppnek így is sikerül utat törnie a felszínre, ezzel elárulva gazdája tökéletes álarcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ember azt hinné, hogy a munkatársai képességeit nem haladja meg, hogy beszívnak egy nagy levegőt, elmondanak három sort, illetve ha még maradt ben levegő, kifújják. A mellékelt ábra szerint ez mégis kurvára megterhelő egyesek számára, így vagy ötször próbáljuk el a jelenetet, mielőtt bármi történhetne. Itt normális darabokban lépek fel, olyan best of both worlds stílusúakban, most épp a Virágot Algernonnak van terítéken, de egyszerűen nem tudok túllépni a dolgon, hogy a nő nem tud két sort elmondani hihetően.
Másfél óra kínszenvedés után utunkra engednek minket, lenyalom magamról a másik darab próbasminkjét, majd megszabadulok az ingtől is és átvedlek a fekete pólóba, amit a padra készítettem. Jó ez így.
Összerakom a cuccaimat a táskámba, majd az oldalamra vágom, miközben kifelé igyekszem a helyről. Micsoda kár lenne, ha valaki rágyújtaná a próbatermet az ott lebzselőkre...
Inkább megszaporázom a lépteimet, haladok kifelé nagy lelkesen, még a napszemüvegemet is felteszem, hogy odakint ne szenvedjek látáskárosulást. Egész jó az idő, megdögleni éppen nem kell, de kicsi híja van. Aztán meglátlak. Nem gondoltam, hogy pont ma, pont veled fogok összefutni, kicsit érzem is, ahogy felgyorsul a pulzusom. Ki gondolta volna, hogy erre jársz? Egy pillanatra meg is torpanok, a kezem a táskám szíjára kulcsolom, miközben a másik kezemmel intek, az arcomon laza félmosoly. Más kérdés, hogy szívem szerint futnék egy kört. Nem teszem. Az furcsa lenne.
- Hát te mit csinálsz itt? Újabb jóslattal jöttél? Bukás a következő darab? - teszem fel a kérdést, a tekintetem az arcodon tartva, téve pár lépést közelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jót nevetek Nico válaszán, miszerint nem lehet felkészülni a rettegésre. Kicsit félek egyébként és a félelem meg az izgalom is hallatszik a nevetésben. Feszült vagyok, mivel még sose vezettem autót, sőt még a vezetői oldalon se ültem soha. Senki nem mondott még el semmit az autókról, vezetésről. Azt tudom, hogy van benne egy kormány, váltó, kuplung, gáz és fék, ja meg tükrök. Elvileg ezek a legfontosabbak. Sajnos mellettem nem volt egy apa, aki tanítson, egyébként meg ő sem vezetett inkább ivott. A kettő együtt meg annyira nem buli elvileg.
Hallgatom Nico magyarázatát az autóválasztás kapcsán, majd összefonom magam előtt a karjaimat, oldalra biccentem fejem, végül méregetni kezdem az előttem állót.
- Te figyi, hány autótok van nektek? – kérdem teljes egyszerűséggel, de közben az kattog a fejemben, hogy vajon mennyi és milyenek, illetve, hogy akkor Nico vajon gazdag. Ránézésre igen, meg van egyéb okokból is sejtésem róla, de ki még sose lett mondta, hogy ő egyébként atomgazdag vagy ilyesmi. Nem mintha ez bármit is befolyásolna egyébként. Csak barátok vagyunk, így ha az is, annak semmi előnyét nem fogom élvezni. Bár azt a fejembe vettem, hogy egyszer meghívatom magam hazájába. Sose voltam még Olaszországba, de mindig is vonzott.
A felszólításra beülök az autóba, majd a lábam előtt elterülő pedálokat kezdem vizsgálni. Ezt művelem egészen addig, míg Nico be nem ül mellém, majd megkapom az első feladatot.
- Tessék?! – nézek rá bután és némi pánikkal tekintetemben – Azt hittem te fogsz nekem elmagyarázni mindent. Őszintén szólva fogalmam sincs…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Álmaimban sem gondoltam volna, hogy a gyengélkedőn egy fiatal nőbe fogok botlani, és nem egy idősebbe. Síri csendben pislogtam rá, mint aki megszeppent, azonban korántsem erről volt szó, egyszerűen csak megdöbbentem. Pár másodperc múlva viszont arra jutottam, kit érdekel, mennyi idős, oka van annak, hogy itt van.
Az ágyhoz sétáltam, majd ügyesen és okosan leültem rá, és igyekeztem viszonozni a mosolyát, miközben felmért engem. Fogalmam sem volt, mi járhatott a fejében, de talán jobb is volt így.
─ Elvágtam. Nem emlékszem, mivel. ─ közöltem halálos higgadtsággal, majd megemeltem a jobbom, és kitártam az ujjaim, hogy a tenyeremen láthatóvá váljon az a kevésbé mély, de annál hosszabb seb, ami már alig vérzett. Egy kicsit szégyelltem is magam amiatt, hogy rögtön az első napjaimon ilyen történt velem. ─ De nem olyan vészes. Csak egy ici-picit fáj. Kicsit fáradt vagyok, mert az este nehezen tudtam elaludni.
Mint semmiből a villám, tért magához a hófehér golyó a zsebemben, és kezdett el mocorogni odabent, majd pottyant ki az erszényből, és landolt a matrac sarkán. Különösebben rá sem hederített a gyógyítóra, akinek a sziluettje csak pillanatokig tükröződött a kis vörös szemein, majd kacifántos útnak indult az ágyon. Néha két lábra állt, a levegőbe szagolt, majd trappolt lelkesen tovább. ─ Ő belőlem esett ki. ─ nyilvánítottam ki, ha látta ezt, ha nem. ─ És néha harap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bár elsőre arra tippelt volna, hogy a lány le van gyengülve - elvégre nagyon sápadt és vékony -, végül a helyzet más fordulatot vesz. Maga elé tartja tenyerét és megmutatja az abban éktelenkedő vágást. Shayleen azért látott már csúnyábbat is, de nem ez a legszebb. Nem húzza el száját, sőt tulajdonképpen semmilyen reakciót nem mutat, ami nem meglepő, mert épp pár hete fekete, fekélyes kelésekkel kellett foglalkoznia. Azok után kevés dolog az, ami igazán meg tudja forgatni a gyomrát.
- Máris bekötözöm, csak lefertőtlenítem. Ki tudja, mi minden volt azon a nem tudjuk min - elmosolyodik és már veszi is elő a fertőtlenítéshez szükséges eszközöket. - Gyakran előfordul, hogy nem tudsz aludni? - természetesen kötelessége megkérdezni ezt is, hiszen nemcsak magára, de másokra nézve is veszélyes lehet, ha kialvatlanul kószál az iskolában. Erre itt a bizonyíték egy vágás formájában. Már épp bemutatkozna, mikor a perifériájában látni véli egy aprócska valami mozgását. Mi tagadás, nem túl ijedős fajta, ettől még reflexszerűen kapja oda fejét és csak azért nem sikít fel, mert a döbbenettől a szava is eláll. Mit keres egy patkány a gyengélkedőn?! Már épp nyúlna azonnal a pálcájáért, hogy kiiktassa, mikor harci sérültje által elhangzik a védőbeszéd.
- Meg kell kérjelek, hogy legközelebb, ha ide jössz, ne hozd magaddal. Ez mégis csak a gyengélkedő és akármilyen tiszta ez az állat, akkor is fertőzésveszélyes - feddőn csóválja meg fejét, míg tüdejéből kiszakad végre a levegő. Ezek a mai fiatalok... Ő annak idején kiskutyát és kiscicát szeretett volna, meg sok-sok aranyos nyulat, de hogy patkányt...? Már jó, hogy nem egy óriáspitont! Mi jöhet még? Arról nem beszélve, hogy neki aztán végképp nincs fogalma róla, mi szép vagy nem, egyáltalán mi egészséges, de azért egy albínó patkány valahogy ijesztőbbnek tűnik egy normál patkánynál. Olyan, mintha szellemet látna az ember.
Egy széket húz Theory elé és leül, majd elkezdi a seb kitisztítását. Hála istennek látszik, hogy nem vészes a helyzet, nem kezdett el begyulladni, tulajdonképpen tényleg csak rutinból kell megtisztítani a sérült területet. - Még be sem mutatkoztam. Shayleen vagyok. Új vagy még a Bagolykőben, igaz? - miközben kezdené bekötözni a sebet felpillant a rellonosra és egy biztató mosolyt küld felé. Ő is volt új és tudja, milyen ez. Neki százszor ilyenebb volt az anorexiája miatt, túl egy majdnem halálon. Senkinek sem kívánná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A sápadt ajkaim féloldalas mosolyra görbültek. A testvérem szavai és könnyi erős kontrasztban álltak egymással. Engem hiába is próbált átverni, nem tudott, jobban ismertem Őt, mint bárki más ezen a világon. Még akkor is, ha egy teljes napot egymás nélkül töltöttünk, életünkben közel először.
Most mondhattam volna, hogy Theon hozzám képest sosem nőhet fel, és részben így is volt, de valójában majdnem ugyanazon a szinten voltunk. Mindkettőnknek másban gyökereztek az erősségei, azonban tény, hogy nekem egy kicsivel mindig is több volt, mint neki.
Mindig is mérges voltam a fivéremre, hiszen a szüleink és a nagyszüleink vele sokkal többet foglalkoztak, mert egyszerűen nem bírta elviselni, ha a figyelmükből én is kaptam egy kicsit. Talán most is ez volt a baja, hogy nem ugrálták körbe az emberek, és ez sértette az irtózatosan nagy egóját, amelyet ráadásul meg is bántottak azzal, hogy lányosnak billogozták. Az egy dolog, hogy ez egy tény volt, amelyet a kis kobakjában Theon is tudott, de ezt csak én dörgölhetem a bátyám orra alá. Csak nekem van jogom hozzá.
Szépen csendben leültem a földre, Edgar pedig leszaladt a karomon a földig, ahol aztán szélsebesen terepszemlére indult. Minden olyan irányt és helyet alaposan megnézett, ahol nem volt egy falatnyi Theon sem.
─ Áll még az fél váll? Való igaz, hogy most szükségem van a nagy és erős bátyámra. ─ így is volt. Az egész napos némaság után jó volt hozzászólni valakihez, még ha a költségvetés alacsony is, és csak egy ilyen fajankóra telt. ─ Ami azt illeti, nem, nem vagyok irigy rád. Viszont bosszantott, hogy lányosnak neveztek, pedig azt csak én mondhatom rád. ─ nevettem ezen, de csak halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Síri csendben, kissé elpilledve, lomhán pislogtam fel a nőre, majd nyakamat kitekerve a patkányom irányába.
─ Edgar mindig ilyen. Egész nap tud aludni a zsebemben, de csak akkor kel fel, amikor azt egyáltalán nem kéne. Este pedig mindig zörög, de nem miatta nem alszom. Még szoktatom magam az új helyhez, az új helyzethez. Egy kicsit nehéz vadidegenekkel lenni, főleg ha egész eddigi életedben egyedül sem voltál. Van egy bátyám, aki két perccel idősebb nálam. Ikrek vagyunk, ami üvölt is rólunk. Szörnyen kibírhatatlan, de mivel a testvérem, szeretem Őt.
Mélyet lélegeztem. Leszaladt a torkomon a rendelőre, kórházra emlékeztető illat, és számtalan emlék jutott az eszembe. Mindig is szörnyen esetlen voltam. De Theon mindig mellettem volt, főleg olyankor, amikor szükségem volt rá. Egy kicsit hiányzott a bátyám, de ezt soha nem ismertem volna be. A legnagyobb közös vonásunk a büszkeségünk. A fertőtlenítő puszta gondolatától is sziszegni támadt kedvem, és a kisszékes-kézfogós jelenet pedig halálra rémített.
Hála Shayleen mosolyának, amit nekem szegezett, már nem is érdekelt annyira, mint ügyködik a mancsommal.
─ Theory. ─ mutatkoztam be én is, halkan, mosolyogva. ─ És igen, új vagyok. ─ a patkány idő közben megpróbált felkapaszkodni rám, de végül eltért az eredeti tervétől, és nem trappolt végig a szabad karomon, egyenesen a vállamig. Hogy mi miatt, nem tudom, de a csöpp érintése elég volt ahhoz, hogy azonnal ránézzek.
─ Nem kedveled a patkányokat, igaz? Pedig tüneményes állatok, és okosak is. Na, nem éppen Edgar, de a többi igen. Az emberek többsége nem kedveli őket. A bátyám sem. Edgar miatta szokott rá a harapásra, de engem nem bánt, mégiscsak én etetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Minden oly' békés idekinn. Hallani a kis tavacskának fodrozódását, ahogy a szél meg-meg lebegteti a víz felszínét, a távolban zsizsegnek a kabócák... Az egész helyzet idilli képet fest. Egészen olyan, mint egy pár héttel ezelőtt otthon. Semmi más, csak Theory és ő. Mégis az a pár hét képes volt felforgatni úgy a helyzetet, hogy már semmi sem lesz a régi. Ez igaz rá, a családra és a drága Theory-ra is. Keserű, féloldalas mosolyra húzódik a szája ezekre a gondolatokra, s szívverése is a táj ritmusával lesz egyenletes. Egy szóval, végre lenyugodott a hisztiből.
 - Na, gyere ide nyugodtan! De ezért nekem kell adnod a vacsorán a desszerted egy részét - neveti el magát Theory szavaira, s közelebb húzza magához a lányt. Attól, hogy sokat civakodnak, egyikőjük szíve sincs kőből. Theon lehet néha nagyképű, hisztis és valószínűleg húga agyára megy, de pont ezért szeretik egymást, mert nem unalmas így a másikkal az élet. Amúgy sem tudnának elmenekülni egymás mellől, hisz az a fránya ikertelepátia így is, úgy is összehozná őket.
 - Oh, ugyan! Megszoktam már! Emlékszel apa mekkora ramazulit lecsapott ezért, meg hogy ha így folytatom, sosem találok egy rendes lányt? Ha foglalkoznék ezekkel, már rég bediliztem volna, és olyan lennék, mint most a patkányod - azzal rámutat a földön fel s alá rohangászó, szó szerint mérgezett egér módjára életre kelő szörnyetegre - Csak ne félts te engem. Hisz én vagyok a nagy és erős bátyát, nemde bár? - Tekintetét elemeli Theory-ról, majd becsukva a szemét próbálja egy kicsit tisztázni a gondolatait. A leánynak szüksége van rá, össze kell egy kicsit szednie magát. Semmi buta gondolat, gyerünk Theon, meg tudod tenni, befúj, kiszív, minden a legnagyobb rendben!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lehunytam a szemeim, mikor Theon magához húzott. A mosolyom valódivá vált, letisztult lett és teljes. Némán hallgattam a fivérem hangját, amelyet mindig is úgy szerettem, és eszembe jutottak a mesék, amelyeket esténként mesélt nekem, amikor már tarthatatlanná vált a helyzet, és az istenért sem tudtam elaludni. Bizonyára csak bosszantottam Őt, de mégis szép emlékként élnek bennem azok a percek.
Bátorkodtam megölelni Őt, és orromat a nyakába fúrni. Éreztem az illatát, és mintha elvágtak volna engem a világtól, megnyugodtam. Ezért bőven megéri a desszertem egy részét nekiadnom.
Kinyitottam a szemeim, és a patkányra pillantottam, aki valóban úgy futkosott fel s alá, mintha megőrült volna. ─ Ő teljesen jól érzi magát, csak éppen örül, hogy szabad. A kastélyban nem engedhetem el, vagy hagyhatom magára, mert az emberek a vérét akarják. Neki lehet, hogy sokkal rosszabb, mint nekünk. ─ ötlött fel bennem a gondolat, majd azonnal el is vetettem. ─ Ez így igaz. Mi lenne velem egy nagy és erős bátyus nélkül? Aki csak két perccel idősebb nálam. ─ dörgöltem újfent az orra alá a tény, amelyre kétségtelenül szörnyen büszke, miközben tejbe tök módjára vigyorogtam.
Hallottam a víz fodrozódását, a különféle rovarok által keltett hangzavart, és olyan érzésem támadt, mintha csak otthon lennénk. Ugyanaz az érzés a gyomromban. ─ Amúgy, bárki bármit mondjon, szerintem igenis férfias vagy. Nem mindenkinek jutna eszébe visszaélni egy ilyen helyzettel, és igényt tartania a desszertemre…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Reggel mikor éppen használatba vettem az új szájfényemet, rájöttem valamire. Ennek bizony keksz illata van. Nem is akármilyen, hanem csokis keksz illata. Sokkal jobb mint az előző, aminek naptej illata volt. Fujh, szerencsére elfogyott. Nem kóstolnám meg, mert lehet ha az íze jó is, ez a nyomi mandragóra elnyomná. Meg amúgy is, az egy szájfény, nem emberi fogyasztásra alkalmas. Szerintem a mandragóra levél sem, de nem nyelem le, csak rágom, és ha ez kell az animágus léthez, akkor miért ne?
Viszonylag boldogan tipegek le a faluba, fülemben szokásos fülhallgató, üvölt belőle a zene. Igazából, nem tudom miért mozdultam ki a prefilakból, de egy kis eü séta sosem árt. Aztán a csodás sétám után itt kötök ki. A csónakház, király, és nincs is itt senki, ez még jobb! A székre leülve egyből a hátizsákomba kezdek turkálni, mit is hoztam magammal? Kínai füzet, kottafüzet, mi ez a sok füzet? Végül is Levitás vagyok, de hogy ennyire, az már meglepi saját magamat is. Van itt cukorka, amit nem tudom mikor raktam oda, lehet már ehetetlen. Szájfény, mert bármilyen jó keksz illata is van, folyton lejön. De már csak azért is kifogyasztom, mert jó az illatocskája. De lehet valahogy megpróbálok belőle illatosítót csinálni. Masa lehet tudja hogy kell, vagy Jang Geum. Jó, most nevetek saját magamon, a nővéremtől mikor kérnék én segítséget? Sohanapján kiskedden, mert ha évekig nem szólt hozzám, hagyjon a fenébe. Egyáltalán miért vállalta el hogy a gyámom lesz? Szerintem volt választása. Oké, nyugi Jun, hamarosan tizenhét leszel, csak szeptemberig bírd ki. És megint magamhoz beszélek. Lehet suli után diliházban kötök ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Egy helyet kerestem, ahol nincsenek emberek, és békésen olvashatok. Mindezt egy ártatlan sétának álcáztam. Csak egy könyv volt nálam, amelyet a derekamhoz szorítottam, és a patkányom, akit most az egyszer nem a zsebemben, hanem hol a vállamon, hol pedig a fejemen hordtam. Utóbbinak nem örültem, de nem is ellenkeztem, mert ha megtettem volna, felborzolta volna úgy a hajam, hogy az életben nem szedem szét többet a fehér szálaim.
Nem rohantam. Élveztem a szinte tökéletes csöndet, ami körbeölelt. Szépen lassan pakoltam egymás után a lábaim, majd ragadtam le egy érdekesnek ígérkező épületnél. Lehet, hogy ráleltem arra a helyre, amit kerestem.
Megtorpantam a küszöbön. Eltelhetett vagy fél perc, mire koppant nekem, hogy egy emberi lénybe botlottam. Egy szó nélkül hátat akartam neki fordítani, de a hófehér gombócom nem így gondolta, és halált megvető bátorsággal szaladt végig rajtam, hogy aztán a földön tüneményes trappolással lecövekeljen a fiú személyes terében. Ezt látva mélyet lélegeztem, majd úgy döntöttem, közelebb merészkedem, és én magam is elkényelmesedem. Mint a társam a füzetivel.
─ Te koreai vagy, igaz? ─ nem igazán láttam még egyet sem testközelből, de biztosan nem kínai, és szerintem nem is japán. Legalábbis bízom az alapfokú műveltségemben. ─ Azt hiszem, Edgar kedvel. A nevével ellentétben lány, és szörnyen édesszájú. Lehet, hogy érez valamit. Vagy rajtad, vagy nálad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- De, kellett!
Ne is mondjon olyat, hogy nem kellett, mert kellett. Gyönyörű eredményt ért el. És ilyen lesz a következő ötven és száz, és ötszáz is. Mindegyik egy gyönyörű eredmény lesz.
- Minden pillanatot úgy kell megélned, hogy győztes vagy, és nézd, győztes vagy.
Mutatok a lufikra, mielőtt megölelne. Mélyen szívom be az illatát, örülök, hogy Cole jól vagy, hogy jó az illata, hogy teát főz, hogy velem van, hogy él. Meghoztam egy nehéz döntést úgy másfél éve, aztán ő is meghozott egy nehéz döntést, amikor kizárt, és most itt vagyunk, túl megannyi nehéz döntésen. Nem volt könnyű egyik sem. Nem volt könnyű beszélni arról neki, hogy szerelmes vagyok Adrianbe, nem volt könnyű időt kérni tőle, nem volt könnyű elmondani, hogy még mindig szerelmes vagyok, azt sem, hogy együtt szeretnék vele lenni. Nem volt könnyű neki, hogy kizárt, nem voltak könnyűek az első találkozásaink, és amikor már minden a helyére került, én visszatértem a rajtvonalhoz: Szerelmes vagyok a fiúba, de nem én vagyok a megfelelő Fisher. Ma viszont, ma legalább ünnepelünk.
- Várj, előbb nézd ezt meg.
Kapom el a kezét, és húzom vidáman magam után a pulthoz, hogy kibonthassam a dobozt végre, csak reménykedni tudok benne, hogy nem nyomódott meg, és nem! Tökéletes!
- A tortát én sütöttem, de ezt az ostyanyomásos dolgot ezt úgy rendeltem, mert ilyet nem tudok.
Vagyis nyomtatott ostyát, de mindegy, nem számít most. Viszont remélem, örül neki, és miközben ő a tortát nézi, felé fordulok, és újra megölelem, mélyen belebújva a felsőtestbe, abba reménykedve, hogy állhatunk így hosszan. Kétszáz nap. Kétszáz napja küzd, és tudom, hogy ez egy nagyon nagy küzdelem a részéről, éppen ezért tisztelem az eddigieknél is jobban, már ha az egyáltalán lehetséges. Nem is jobban, csak még bővebben azt hiszem. Még egy pont, ahol tisztelem, a kitartása és a küzdőszelleme.
- Annyira örülök neked, Cole.
Nem tudom szavakba önteni, minden szó olyan felesleges és nem jó leíró. Bárcsak át tudnám neki adni az érzéseimet, bárcsak meg tudnám neki mutatni, hogy mennyire gyorsan ver a szívem, és mennyire szerencsésnek érzem magam, amiért ő a testvérem. Felpillantok rá, csillogó szemekkel, széles mosollyal, de nem engedem el, szorosan tartom. Mélyen a szemébe nézek.
- Te vagy a példaképem, Colton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Igen, én eszem meg a fejedet, te meg megeheted az enyémet. Mondjuk te jársz jobban.
Nekem nagyobb fejem volt, mint neki, sőt, nekem most is nagyobb fejem van. Oké, fogytam, de nem vagyok vékony, nem is leszek, és nem is akarok az lenni. Jelenleg tökéletesen jól érzem magam a bőrömben, és ez éppen elég. Nekem így jó, és én büszke vagyok arra a kiscsajra is, aki a képen van, mert vagány gyerek volt, bármennyire is nem voltak olyanok a körülmények. Az a kislány mind a kettőnknek példa lehet a mai napig, hiszen én magam sem tudom, hogy honnan gyűjtöttem össze annyi bátorságot.
- Ugyan.
Kedves meg aranyos? Ugyan, tényleg, én ilyen vagyok. Szeretem Cole-t, mindent megteszek érte, mindent megteszek vele, és szeretnék vele egy közös úton egymás mellett haladni. Szeretném, ha az az út végtelen hosszúságú lenne, és sosem maradnánk le egymástól, sosem kellene azon aggódnunk, hogy merre van a másik, mert elég lesz csak oldalra pillantanunk. Mosolyogva nézem őt, és örülök, igazán örülök, hogy valóban láthatom, hogy a szemembe néz, hogy ott vagyunk egymásnak. Olyan vagyok, mint amilyenek a lányok az apjukkal szoktak lenni, gyerekként is kicsit szerelmes voltam belé, nem, nem családon belüli erőszak értelemben, hanem, mint mikor a kislányoknak az apukájuk az első szerelmük, hozzá mennek majd feleségül. Én mindig Cole-hoz szerettem volna, és most is azt érzem, hogy ha egyedül is vagyok, sosem leszek igazán egyedül, mert ő velem lesz az úton.
- Felálltál Cole, mert volt egy célod, és elérted. Most kitűzhetsz egy újabb és egy újabb célt, láthatod, hogy a holnap sokkal szebb, mint a tegnap.
Én hiszem, hogy a holnap sokkal szebb, mint a tegnap, és rá is át szeretném ragasztani. Megsimogatom az arcát, majd ellépve tőle a bögrémért nyúlok.
- Igyunk teát, és meséld el, milyen volt a kétszázadik napod.
Nem akarom egész este a konyhapult mellett állva ölelgetni, szeretném ha beszélgetnénk is, ha megtudnám, hogy hogyan érzi magát, milyen volt, hogyan élte meg. Mindent tudni szeretnék.
- Olyan finom illatok vannak, farkaséhes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Szerintem hörcsög, de ők eléggé okos állatok.
Tényleg hörcsög, nincs ebben semmi bántó, kivéve, ha az anyám mondja, akkor van, de amúgy tényleg mindig olyan voltam, mint egy hörcsög, szóval nem igazán tűnik ez a kép másabbnak, és a hörcsögök kicsik, puhák és cukik, pont, mint én.
- Egy függő mindig függő marad, egy kövér lány sosem lesz igazán vékony, aki egyszer meleg volt meleg is marad, és az emberek imádják magukat skatulyába zárni, mert akkor nem kell azon gondolkozniuk, hogy mit csináljanak a világban a jelzőjük nélkül.
Még bólogatok is a nagy megmondásomra, mert nagyon érzem én ezt a dolgot, ó de még mennyire. Érzem a magam részéről is, érzem Adrian részéről is, mert persze, hogy amikor hazamentem, hosszú percekig álltam a tükör előtt meztelenül, és vizsgáltam azt, hogy mi változott, hogy miért nem volt jó, amit adtam, nyilván egy valaha kövér ember az alakjával kezd. És jöhetünk azzal, hogy nem voltam kövér, de én annak láttam magam a tükörben, csak nem tudtam olyan drasztikus lenni, mint Rosie. Megforgatom a szemem, és kicsit széttárom a karom.
- Attól még, hogy te örökre egy függő vagy, én örülhetek az elért eredményeidnek.
Nem akarok mindig arról beszélgetni, hogy ő egy függő, mert nem kell mindig kimondanunk, nyilván nem tervezek kirándulást egy opiátültetvényre és gyógyszer lopni se Cole-lal mennék. Inkább bosszúsan felkelek, és veszek magamnak egy adag salátát, hogy a kellő pillanatban tele tudjam tömni a számat vele.
- Reggel megpróbáltam futni, de még mindig nagyon fáj a térdem a múltheti esés miatt. A kislányokkal elterveztük, hogy a következő tanévben ellátogatunk egy állatfarmra, illetve mindenkinek kell gondolkoznia két új szabályon, ami szeretné, hogy jövőre meglegyen az osztályban. Délután aludtam egy nagyot, aztán most itt vagyok, hogy hajnalig beszélgessünk, de ha tovább bosszantasz, akkor tekerek egy cigit és elszívom az összes füvedet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nyitnám ki a kínait, hogy megpróbálok tanulni, de patkány. Itt van egy nagyon cuki patkány! Yay egyem meg, honnan jöhetett? Valakitől megszökött?
Aztán jön a csaj, semmi köszönés, csak a kérdés. Miért mászok ettől a falra?
- Neked is szia. - morgom és megsimogatom a patkányt - Iken, fékle falaki aki nem kínaisz le! - gratulálok Jun, most azt hiheti beszédhibás vagy. De csak az a hülye mandragóralevél van a nyelvem hegyén. Összeteszem a kezecskéimet, és az égre nézek, aztán vissza a lányra. - Ő a fe pafkányod? Alanyos. - a cukiság, aki ezek szerint Edgar, meg lehet a cukrot érzi a táskámban, vagy a keksz illatú szájfényemet? Lehet van más a zsebemben vagy a táskámban, amit érezhet. Mintha tegnap a zsebembe raktam volna egy kis csokit... de azt lehet este megettem, vagy éjjel, amikor civilben járőröztem.
Mióta a számban van ez a cucc, esténként mikor lefekszem, mindig attól félek, hogy reggelre kiköpöm ezt az izét, és kezdhetem elölről. De lehet nem is kezdeném elölről. De ennek az ízét még lehet hogy évekig érezni fogom. A hideg is kiráz már a gondolattól. Annyira félek hogy kiesik, mindig a nyelvem hegyén van. De nem tudok tőle rendesen beszélni. Na mindegy, ha meglesz a szükséges idő, akkor majd úgyis kiköphetem. Azután talán valahogy el tudom felejteni az ízét. Jobb esetben, el tudom. Rosszabb esetben kísérteni fog életem végéig, és azt fogja mondogatni, hogy Megérte, Jun? Vagy nem, mert egy íz nem tud beszélni. Kísérteni se tudom hogy tudhat. De megoldja, ha nagyon akar... Ezt úgy gondoltam mintha az íz tudna gondolkodni. Úristen, kezdek becsavarodni. A mandragóralevél mellékhatása lenne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Néma csendben pislogtam a fiúra, miközben azon gondolkodtam, vajon mit mondhatott. Az első mondatát értettem, de a többi kissé homályos volt, így kellett pár másodperc, mire megfejtettem őket.
─ Nem számítottam rád. Belém fojtottad a szót. Elnézést. ─ szusszantam. Mivel Ő is halálos higgadtsággal kezelte a jelenlétem, így nekem is túl kellett lendülnöm a kezdeti meglepődésemen. ─ Semmi közöd egy kínaihoz. Aki ezt máshogyan látja, az bizonyára nem lát tovább az orránál. ─ a patkányomra szegeztem a tekintetem, és őt kezdtem el figyelni, ahogyan a létező legnagyobb boldogsággal a kis pofiján randalírozik a fiún. Ehhez csak gratulálni tudtam neki. Akkor még maradunk. Micsoda jó hír.
─ Végre valaki, aki nem retteg egy patkánytól. ─ mosolyodtam el, de csak halványan. ─ Igen, az enyém. És nem értem, miért nem harapott még meg. Te vagy az első, akit nem akar megölni rajtam kívül. Még a bátyámat is utálja. Ami azt illeti, miatta harap. ─ tisztáztam a tényállást. Mondhattam volna, hogy érezze magát kitüntetve emiatt, de az nem én lennék. És nem mellesleg biztos sejti.
─ Zavarok? Ha igen, szívesen elmegyek, mégiscsak te voltál itt előbb. De előtte el kell kapnunk. ─ hunyorogtam a hógolyóra, aki felém szagolt, mintha csak koppant volna neki, mit akarok. A világ egyik legnehezebb dolga elkapni egy szökésben lévő patkányt. Okosak. Nagyon okosak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az utóbbi időben nehezére esik jobb lábbal kelnie. Amióta lehozták az első cikket az állítólagos fekete mágia használatáról, egyszerűen nincs nyugta. Vagy a sajtósok ostromolják - egyébként teljesen indokolatlanul, mert ha el is követett volna bármit, majd pont nekik vallja be? -, vagy az aurorok cuppognak utána. Egy fűszálat nem tud keresztbe tenni anélkül, hogy valaki ne figyelné valahonnan. Ő, aki egyébként a türelem szobra - nem mellesleg a szótárban a nyugalom fogalommeghatározásánál az ő neve szerepel -, kezd egyre inkább kijönni a sodrából. Bárcsak gyakorlatban is űzné a fekete mágiát, úgy eltüntetné ezeket a minisztériumi mocskokat, hogy se hírük, se hamvuk nem maradna. A következő faj a firkász lenne, ami véletlenül kihalna.
Egyelőre egy ismerősénél húzta meg magát, míg menyasszonya Budanekeresden él és dolgozik tovább. Ki akar venni egy kényelmes kis ingatlant a környéken, de igazából egy másfél szobás lakás is megtenné, csak végre valahára nyugta legyen. Szíve szerint egyébként külföldre utazott volna, elvégre éppen elég felfedezetlen okkult dolgokat rejtegető hely van a világon, de amíg a nyomozás tart, nem indulhat útnak. Már csak azért sem, mert elég érdekes benyomást keltene, hogyha a jelen helyzetben egyik pillanatról a másikra meglépne.
Kissé megfáradtan ül be a környékbeli pizzériába és rendel magának egy lángnyelv pizzát, mellé pedig egy vajsört. Szíve szerint whisky-t kérne, de az sajnos nem szerepel a kínálatban, így el is határozza, hogy következő útja vagy a csárdába, vagy a pubba vezet majd.
Előveszi a legutóbbi újságot, aminek már legalább nem a címlapján szerepel és szkeptikusan, némi grimasszal az arcán olvasni kezdi. Mint az kiderül a cikkből, van egy testvére, aki szintén meghalt az állítólagos balesetben. Ez már csak azért is vicces, mert világ életében egyke volt, ez a tény pedig így, hogy a szülei meghaltak, nem igen fog változni. Bár ki tudja, a varázstudomány is egyre fejlettebb, ahogy az idő halad előre, még a végén születik egy öccse vagy húga. Na attól kímélje meg a jó isten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár elhatározta, hogy a nyomozás ideje alatt nem mozdul el Magyarországról, a fülébe jut egy igen érdekes információ. A romániai rezervátumban a sárkányok elkaptak egy igen érdekes kórt - illetve parazitákat találtak a testükön kívül és belül -, amivel eddig még nem találkoztak az amúgy gyakorlott varázslénygyógyítók. Persze jogosan merül fel a kérdés: mi köze mindehhez Henriknek, aki annyira ért a legendás lényekhez, mint mondjuk az atomfizikához? Nos, a híresztelések szerint fekete mágia állhat a dolog hátterében, legalábbis nem egy ott dolgozó erről sustorog.
Mindenféle egoizmus nélkül tehát adott a helyzet: az egyik legtöbbet látott okkult tanokat és fekete mágiát kutató embert kell odahívni, aki nem más, mint Henrik. Nincs különösebben ínyére, mivel azonban most tényleg szükség lehet a segítségére, merthogy a sárkányok állapota napról napra romlik, így beadja a derekát. Meglepő módon Lilla, a menyasszonya is vele tart, mondván úgysem járt még Romániában és kíváncsi arra a hihetetlenül agresszív kórra, ami ilyen radikális reakciót váltott ki az emberekből. Nem mellesleg Lilla gyógyító, fekete mágia által okozott sérüléseket rendszeresen kezel, igaz nem állatokon. Ha Henrik képes lesz megállapítani, hogy mi okozza a problémát, még az is lehet, hogy Lilla kínálja majd a megoldást.
Szótlanul telik útjuk a rezervátumig, tapintható a kettejük között lévő feszültség. Nem igazán azért jött létre ez az atmoszféra, mert egymással van problémájuk, egyszerűen mindketten érzik ennek a dolognak a súlyát. Ha valaki tényleg ilyen aljasságra vetemedne, az rengeteg kérdést vetne fel a miérteken túl. Erre vágynak most a legkevésbé. Odaérve gyorsan választják szét őket, mivel Lilla az eddigi vizsgálatok eredményeit megy ellenőrizni és kielemezni, míg Henriknek a terepen van dolga. Egy köpcös alak igazítja útba, mondván az illetékest "arra" találja. Most hogy az illetékes szó mit takar, az hamar kiderül, ugyanis nem nehéz kiszúrnia egy szőke zuhatagot nem messze tőlük. Aha. Szóval akkor ő írta a levelet is.
- Üdv - nem túl bőbeszédű, miközben tulajdonképpen faarccal lép oda Ophelia-hoz - merthogy a levelet így írta alá a hölgy. Kicsit nehéz elképzelnie, hogy egy ilyen törékeny teremtés, aki természetesen kőkemény és legyőzhetetlen, mint minden mai emancipált nő, sárkányok és egyéb veszélyes lények között tevékenykedjen. Szexista vagy sem, Henrik szerint nem való, de hát ez van. - Ambrózy Henrik vagyok, jöttem, ahogy tudtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem könnyű szülőnek lenni, különösen úgy, ha nem vagy boldog. Nem tudsz nyugton maradni, hiszen a változást vágyod. Nálunk ez így volt, mind a kettők részéről. Mást akartunk, máshogy akartuk, másokkal akartuk. Ez pedig, hiába figyeltünk oda rá, a gyerekeinken is csattant. Sokan nem hiszik, hogy a gyerek ezt megérti, mert, hogy még nem olyan okos, mint egy felnőtt, de szó sincs erről. A gyermeki érzelemvilág sokkal gazdagabb, mint a felnőtteké, sokkal változatosabb, nagyobb volumenű, sokkal érzékenyebbek arra, ami körülveszi őket. Sokan semmibe veszik a gyereket, pedig pont ő a legnagyobb elszenvedője.
Amíg beszél, amíg elmondja, hogy érti, hogy egyikünk sem volt boldog, ujjammal az államat simítom meg többször is. Gondolkozom azon, amit mond, és vádolhatnám magam, az anyját, a világot, de nem tudom, mert vannak helyzetek, amikor senki sem tehető száz százalékig felelőssé, és ezt is így élem meg. Próbáltuk, nem ment, de legalább próbáltuk. Sokan ennyit sem tesznek meg, aztán csak csodálkoznak.
- Szerintem is, és Ezrának is jót tett az elköteleződés, határozottan.
De még mennyire, hogy jót tett, és ennek tényleg örülök, függetlenül attól, hogy pár perccel ezelőtt mit mondott nekem, hogy mennyire nem tudom még hova tenni a tényt, hogy nem én vagyok a biológiai apja. Rosszabbat feltételeztem magamról, bevallom. Első gondolatra úgy terveztem, hogy felkelek, és kérdés vagy kérés nélkül elindulok, hogy szétverjem a fejét. De tényleg jogos lenne? Nem nagyon hiszem, hogy az anyjuk többet jelentett volna neki, mint egy lehetőséget arra, hogy nővel legyen, hiszen akkor, ha annyira hitt volna a kapcsolatban a nő, nem bukkant volna fel nálam. És haragszom-e rá? Nem, hiszen Stellát én neveltem fel, a sajátomnak tekintem most is. Nem tudok nem úgy nézni rá, mint a lányomra, mert a lányom. Én voltam az, aki teapartikon vett részt, túlméretezett hercegnőnek öltöztetve, rúzsosan, aki órákat gyalogolt a plázákban, hogy aztán az első kiválasztott cipőt vegye meg, én voltam az, akire furcsán néztek, mert nyolc menüt rendelt, és egy kislánnyal az egészet befalték. Az emlékeim, a szeretetem a lányom iránt mindig valós volt, és mindig valós lesz. Mindig a gyerekem lesz, és nem érdekel, hogy ennyi év után azt mondja egy teszt, hogy nem az én DNS-em van benne. Nem érdekel. Ez nem változtat semmin. Ha változtatna valamin, akkor már most meg kellett volna történnie, már most változott volna a dolog, de nem így történt, szerencsére.
- Csodabingbaba. Ez lesz a mai nap nyelvtörője. Jobb külön. Ennyit tudok mondani a barátnődnek, mert tényleg bele lehet betegedni ebbe. Ha annyira igaz a szerelem, akkor visszatalál, ha nem, akkor lesz más. Én évtizedekig próbálkoztam anyáddal, és szeretem, tisztelem őt, de az egyik legrosszabb döntés volt, amit mi ketten meghoztunk, és ki tudja, hányszor.
Talán tényleg jobb lett volna a harmadik után békésen elválni egymástól és nem visszamenni újra meg újra. Nem mindig jön be a dolog, nem mindig választunk jól elsőre. És talán van második esély, talán nincs. Én szeretném hinni, hogy van, még ha a mostani esélyem egy kicsit vadnak is hathat. Talán működőképes, talán nem, talán egyik sem lesz az a jövőben. Viszont abban biztos vagyok, hogy nem szeretnék még egyszer egy olyan kapcsolatba keveredni, ami megbetegít engem is, és a környezetemet is.
- A gyerekem vagy és az is maradsz. Ezen nem változtat semmi.
Tényleg nem. Én sem tudtam, hogy hogyan reagálnék erre, és nem is hittem, hogy valaha reagálnom kell. Azt nem mondom, hogy fiatalon, mint a barátnője meg annak a párja, ne döntöttem volna úgy, hogy nekem ez nem kell, csinálja végig az, aki sz*rba lépett, de attól a pillanattól fogva, hogy én a kezembe vettem a lányomat, a függője lettem. Sosem ereszteném el, akkor sem, ha ez nem tetszik neki, ha azt várta, hogy kilépek az életéből. Nem fogok, ez a teszt számomra tényleg nem bizonyít semmit, még csak a véleményem sem változik meg sem az anyjáról, sem Ezráról. Nem is érdekelnek, csak Stella. Kinyújtom felé a kezem, és ha elfogadja, magabiztosan megtartom, és nyugtatóan simogatni kezdem.
- Ne érezz bűntudatot, mert boldog vagy. Szerencsés helyzetben vagy, hiszen megtaláltad azt, akivel leélnéd az életed. Dávid is boldog, Gergő is. Az anyád is és Ezra is. Kinek előbb, kinek később jön el a boldogság, szerencsés vagy, mert nem vagy a barátnőd helyzetében, és a barátnőd szerencsés, mert te ott vagy, és tudsz neki segíteni. Gondolj erre, rendben? Olyan jól áll, amikor mosolyogsz, ne szomorkodj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Csendben és figyelmesen hallgatja a rellonost, néha biccent egyet, hogy jelezze, tényleg ott van fejben. Alapvetően egyébként semmi baja a patkányokkal, mint háziállatokkal, és noha ő sosem tartana, ez nem kell, hogy másokat is gátoljon.
- A bátyád is idejár? - mivel érzékeli, hogy azzal, hogy beszélteti, el tudja terelni a figyelmét a sebellátásról, egyből igyekszik szóval tartani a másikat. Tudniillik nem mindenki bírja a látványt, akinek meg esetleg nincs baja vele, rendelkezhet alacsony fájdalomküszöbbel, ami jelenthet komoly gondot az ellátás szempontjából. Az a lényeg, hogy a lánynak jó legyen.
- Igazán érdekes névválasztás, még nem találkoztam vele soha. Elmondták esetleg a szüleid, hogy miért ezt kaptad? - közben a fertőtlenítéssel elkészül és már veszi is elő a steril sebfedőt, hogy aztán kötésrögzítővel láthassa el a sérült kezet. Az a helyzet, hogy egy csomó dologra vannak már bájitalok és varázslatok, amik mondjuk el-eltüntetnek ilyen és ehhez hasonló sebeket és vágásokat, Shayleen valahogy mégis ragaszkodik ezekhez a földhöz ragadtabb dolgokhoz. Nyilván egy törött csontot nem fog hat hétig gipszben tartani, de egy közepesen mély vágás esetén, ami nem jelent életveszélyt, de még csak egyéb komoly következményt sem, nem látja értelmét, hogy bűbájokkal bíbelődjön.
- Szeretem az állatokat. Mármint minden állatot, még a patkányokat is alapvetően. Na jó, talán a hüllőket és a rovarokat nem, de azokat ki szereti? - kissé elhúzza száját, miközben felteszi ezt a kérdést, leginkább magának. Merthogy abszolút költői. Nem találkozott még olyan emberrel, aki szívesen feküdt volna össze egy pitonnal vagy simogatott volna pókot. Még engem is kiráz a hideg a gondolattól, nemhogy a lányt. - Egyébként nekem is van egy öcsém, úgyhogy tudom, milyen érzés az, ha testvére van az embernek. Néha borzasztóan fárasztó - kedvesen mosolyodik el és, bár szavai akár bántóak is lehetnének, tekintetéből kiolvasható, hogy milyen nagy szeretettel gondol Adrian-re. Hát igen, egy testvér mindig testvér marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindenki izgul az első vezetése előtt, ami alapjában véve alaptalan, hiszen az autó nem bánt és jobb esetben a forgalom sem, ha nem vagy egy idióta. Adél nem idióta, legalábbis az alapján, amit eddig hősünk látott belőle. Biztató kezdet.
- Egészen pontosan kettő. Apám autószerelő, szóval ennél jóval többet kipróbáltunk, de kettőt tartunk - fel sem merül benne, hogy a lányban felmerülne, hogy ők gazdagok. Bár igaz, ami igaz, nem is szegények. Az anyja divattervező, olyan összegeket kaszál pár szakadt rongyért, hogy az valami hihetetlen. Persze erről nem számol be senkinek, ahogyan arról sem, minden ruháját az anyjának köszönheti. Ő tervezi, ő varrja, ő igazít rajta. És, ha esetleg valami tönkremegy, nem összefoltozgatja, meg kijavítgatja, hanem készít helyette egy teljesen másikat. Hozzáteszem, ennek a mentalitásnak köszönhetően a férfi ruhásszekrényét egy elhivatott shopaholic is megirigyelné.
Ahogy beszállnak, azonnal kiderül, hogy amit Nico feltételez és ami a valóság, az nagyon nincsen összhangban. Merthogy a férfi hitt abban, hogy Adél legalább pár alapot tud és nem a pedáloktól kezdenek. Na nem mintha most megijedne vagy kevesebbnek tartaná a másikat, egyszerűen csak meglepődik.
- Ne essünk nagyobb pánikba a szükségesnél - nem lehet nem kiolvasni a rémületet tanuló vezetőnk szeméből, így a jó oktató egyből nyugtatni kezdi ifjú padavanját. - A pedálok sorrendje balról jobbra a következő: kuplung, fék, gáz. Ez a csinos kis kar itt pedig a sebváltó - szinte rögtön a tárgyra is tér, ezzel egy időben pedig lemutat a sebváltóra. Persze használhatna olyan szakszavakat, mint tengelykapcsoló, üzemi fék, rögzítőfék, meg az isten tudja még mi, de nem látja értelmét.
- A váltót kezelni nem kifejezetten nehéz. Nyomd ki tövig a kuplungot és H alakban kell mozgatnod. Amikor felfelé váltasz, mindig egymás után kell követned a fokozatokat, nem válthatsz egyesből ötösbe. Visszafelé akár ugorhatsz is négyesből kettesbe, ha az indokolt, de alapvetően mindig fokozatosan haladunk lassításkor is - igyekszik nem túl sok információt zúdítani a másikra, bár tény és való, hogy ez másképp nem megy. Az egészen biztos, hogy a mai első vezetés tele lesz pánikkal, stresszel, sőt az is megeshet, hogy el sem indulnak. Legfeljebb ad még sok-sok órát. A gyerek is először mászik, mielőtt járni kezd...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Látványosan nem arra koncentráltam, amit Shayleen csinált a kezemmel. A gyomrom sok dolgot elbírt már, de ha volt rá lehetőségem, inkább másra koncentráltam, így a fehér falak lettek a kiválasztottaim.
─ Igen, Ő is idejár. Ráadásul zöld, mint én. Nincs olyan nap, hogy ne szólnánk legalább egy szót egymáshoz. Bár az esetek kilencven százalékában csak valamit a másik fejéhez vágunk. ─ tisztáztam a tényállást. Theon és én egymásnak lettünk teremtve, ha nem lenne, nem tudnám, hogy kit szidhatnék állandóan. Sokkal szebb vele az életem…
─ Anyát egyszer megkérdeztem. Nem igazán tudta megindokolni. Szerintem hirtelen felindulás volt. ─ ami azt illeti, nem hogy a nevem kiválasztására nem fordított kellő időt, de ránk sem. ─ A bátyám neve Theon. Gondolom én azért lettem Theory, hogy passzoljanak egymáshoz a kezdőbetűink. ─ mosolyogtam a házamat megszégyenítő szelídséggel. ─ Ha már itt tartunk, a Shayleen is különleges név. Először hallom. Te esetleg tudod, miért pont ezt kaptad? ─ vetettem fel a kérdést kölcsön kenyér visszajár alapon. Hátha a nő érdekesebb válasszal tud majd szolgálni, mint amelyet én hirtelen össze tudtam kaparni.
─ Jogos… ─ szusszantam. ─ A hüllők talán nem is annyira vészesek, de a rovarokat én sem viselem el. Főleg a pókokat. ─ Theon nálam is jobban rettegett tőlük, én mentettem ki mindig a karmaik közül. ─ A fárasztó enyhe kifejezés a bátyámra. Ő egyenesen elviselhetetlen. Szörnyen hisztis, nem viseli el, ha nem az van, amit eltervezett, vagy nem Ő van a figyelem középpontjában. És szörnyen lányos is. Egy egész fodrászkellékest hozott magával otthonról. ─ kezdtem el hunyorogni, amikor a fivéremre gondoltam, de csak közel tíz másodpercig, utána az arcom kitisztult. ─ Azért egy kicsit szeretem. De csak egy kicsit. ─ jegyeztem meg halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kicsit összevonja szemöldökét erre a kijelentésre. Érthető, ha testvérek között megy a húza-vona, hiszen ők is csinálták Adriannel - meg nagyjából mindenki, akinek csak egy percig is volt testvére -, de sosem mondta volna, hogy inkább csak piszkálják egymást. Felettébb különös.
- Ezek szerint a sérelmeitek valahol mélyebben gyökereznek? - milyen szakszerű megfogalmazás Dr. Black, miből gondolta? Tán csak nem saját magából tetszik kiindulni? Minő dráma, minő meglepetés. Elvégre ő meg a szüleivel csinálja ugyanezt. Amikor épp nem valami kedvességet vág a fejükhöz, akkor általában tüntető csendbe burkolózik. Illetve manapság már annyira nem, de közel sincs még rendben a kapcsolatuk.
- Még a nevetek is passzol, nem semmi - kedvesen rámosolyog, majd egy picit el kell töprengjen. Mert igen, melyik gyerek ne kérdezte volna meg, hogy miért az lett a neve, ami. Ennyi erővel Béla is lehetne (megint csak bocs Béla), miért pont Shayleen? Attól a ténytől eltekintve, hogy a Béla férfi név, ő meg lány. Mert ez mondjuk fontos szempont. - Édesapám nagyon hisz a nevek erejében. Állítólag, mikor megtudta, hogy lány leszek, hetekig kereste a tökéletes nevet. Egyébként eredetileg csak Shay lettem volna, ami vakot, vagy szem nélkülit jelent, bár gondolom apámat nem ez fogta meg benne - hozzáteszem, elnézve a lány eddigi életútját, valahol nagyon is találó a szem nélkül jelző. Az anorexia vakká és elszigeteltté tette, végig a sötétben járt, míg végül kiért a fényre. - Inkább a másik két jelentésére fókuszáltak, ami nem más, mint ajándék és fenséges, tanult, rejtett zseni. Egész jól hangzik így utólag - töprengőn hagyja félbe a cselekvést, aztán megvonja a vállát és folytatja ott, ahol abbahagyta. Rém érdekfeszítő lehetett a kis monológja.
A pókok említésére láthatóan kirázza a hideg. Soha, de soha a büdös életben nem akar többé megküzdeni egyetlen olyan nyolclábú szörnnyel sem. Egyesek azt állítják, hogy aranyos állatka. Elment az eszük? - Inkább hagyjuk is a témát - csak ráerősít a nyilvánvalóra, hogy amennyiben nem terelődik a beszélgetés más mederbe, valószínűleg itt fog idegsokkot kapni. Pókok, pfuj.
- Egy kicsit úgy érzem, hogy nem jöttök ki jól a tesóddal. Történt valami köztetek? Elvégre hibák és idegesítő szokások ide vagy oda, mégis csak az ikred - nagy barna szemeivel érdeklődőn vizslatja Theory arcát, talán még a fejét is oldalra billenti egy picit. Merthogy idő közben a kötés elkészült és a rellonos, ha menni akarna, mehetne is. De ha már itt vannak, miért ne beszélhetnének? Főleg, ha ez picit könnyít egy diák lelkén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ha olyan legilimencia szinten lennék, hogy most gond, feltűnés, lebukás nélkül benézzek Lili fejébe, és azt vegyek ki belőle, amit csak akarok, sem biztos, hogy megtenném. A legutóbbi találkzásunk után, az után, hogy Ricsi hozzá jött haza, holott megannyi pontján az életemnek, nekem is szükségem lett volna rá, eltört bennem valami. Nem Ricsivel szemben, de a kapcsolatukkal szemben. Nem Ricsitől távolodtam el, ellenben az embertől akivé válik, ha vele van. Az öcsém továbbra is, feltétel nélkül szeretem. Azt, ami ők ketten, együtt, ami eggyé teszi őket, elviselem.
Úgy döntöttem, nem fogok foglalkozni Lilivel. Nem gondolok rá, nem beszélek róla és nem ártom bele magam az életébe egészen addig, amíg nem késztet rá a saját maga tetteivel, hiszen nem éri meg. Ellene áskálódni olyan kicsinyes és megalázó cselekedetsorozat lenne, ahova soha többé nem szeretnék lesüllyedni - ellenben azt ne várja el senki, hogy befogom a szám és megköszönöm neki, ha bármit tesz, vagy bármit mond rólam, ellenem.
Ezért pedig nem is áll szándékomban többé versenyezni vele, sem itt, a pályán, sem pedig az élet más területein. Eltűröm őt, megadom neki a legminimálisabb tiszteletet, ha nem kell, nem szólok hozzá - és sosincs olyan, hogy valakihez kötelező legyen beszélni. Valahol őszintén remélem, hogy egy nap majd ő is eljut erre a szintjére a felém való hozzáállásához, elvégre, velem ellentétben, neki még van mit bizonyítania azért, hogy a család tagja legyen. Nem arról van szó, hogy eltiltanánk Ricsitől, vagy kitagadnánk az öcsém, mert az ehhez hasonló középkori eszközök távol állnak a családunktól. Ha Ricsi vele akarja leélni az életét, vele fogja. Ha feleségül akarja venni, feleségül fogja, és Lili megkapja a Vajda nevet.
De nem lesz a család tagja. Sajnálom? Nem.
Kényelmes tempóban kocogva, figyelve a légzésemre fordulok a pálya sarkánál. Csak maradjunk is ebben a semleges állapotban.