Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Beastly
XxSoonXx | what a funeral...
Tik-tok, ketyeg az óra, a pillantásom a karórámra csúszik. Nem jár, most épp, mióta valaki orrát a koponyájába applikáltam vele, a reparo se segít rajta. De kitartóan ketyeg, emlékeztet, hogy a szartól még nem áll meg az élet, csak nem halad arra, amerre akarod. A fülemből lóg fél oldalt az élénkvörös madzag, a másik fele csak úgy lazán lóg az öltönyöm előtt, mint valami kokárda, jelezve, hogy ez a helyzet sem szórakoztat. Újabban semmi, szinte már érzéketlen lettem a világra. Csak nem jön az a shot, amitől jobb lenne. Szomorú. Rágyújtok egy hanyag mozdulattal, mintha a Lucky Strike segítene bármin is. Nem a gyászra gondolok itt, az nem érint meg. Az unalom viszont... A fülemben elég hangosan szól az "Always look on the bright side of life..." Kezdetű csoda, ahogy besétálsz. Olyan színes fénypont módjára, aki azért jött, hogy visszakapja a színeket a világomba. A nyanyus mögöttem közli, hogy le kéne már halkítanom a zenét, meg ezek a mai fiatalok milyen tiszteletlenek, én meg csak visszatolom a szürke sapkám a homlokomból. Megint rád kell nézzek, csak nem bírom ki, mintha az istenverte naprendszer lennél, a maga vonzáskörével. - Ilyen konkurencia mellett bármi unalmas. - Talán kicsit túl hangos. Talán épp annyira, hogy te is hallod, mielőtt tovább fütyülném a számot. Ez egy ilyen nap. Szegény Dezső. (Így hívták szerencsétlent egyáltalán?)
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Beastly XxF.ckboyXx | what a funeral...Az idő is szar, a napszemüvegem szívem szerint felcsúsztatnám a helyére, de nem teszem. Nem azért, mert udvarias lennék, az indok az, hogy ott felejtettem az istenverte szobában és már két Jägerrel és jó pár várossal később eszméltem, hogy ez így nem az ideális állapotom. De aztán jöttél te. És egyszerűen már a zene is csak háttérbe szorul, csak figyellek, mintha muszáj lenne. Az örömanya - borúanya? Gyászanya? Minden szarnak van neve, ennek miért nincs? -, egyre hevesebben zokog, a testsúlya nagy részét elveszíti, ha így folytatja. Elég aszott már így is, rusnya egy teremtés a szentem. De te. Te nagyon értesz valamihez. - De még milyet. Perzsel - csúszik ki a számon, ahogy megnedvesítem az ajkam, mielőtt még feléd nyújtom az égő Luckyt, cserébe a másik szálért. Talán udvarias vagyok, talán csak látni akarok valamit a szádban, ami az enyém. Mindenki döntse el maga. - Kolléga, ha úgy vesszük. Nem emlékszem, csak szólt az ébresztőm, hogy ide vagyok hivatalos, hát jöttem. Gondolom oka volt. - Talán pont te. Ismét végigmérlek, leplezetlenül, lennének ötleteim, hogy mit tehetnénk most inkább az itteni búsulás helyett. De inkább csak a koporsó felé pillantok, ahogy megszólal a Because I'm happy. Kellemetlen véletlen. - Minden hullához ennyire kiöltözöl?
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Nem bírsz magaddal. Megértelek, nekem is nehéz lenne a helyedben, látszik rajtad, hogy igényled a figyelmet. Én pedig, mivel udvarias és segítőkész vagyok, a közvetlen kérésed nélkül adom ezt meg neked. - A tűz veszélyes, kedves - jelzem neked finom mosollyal az arcomon, mielőtt még átnyújtanám a cigarettát. Aztán csak előveszem a gyújtóm a zsebemből ismét és meggyújtom a felém nyújtottat, remélve, hogy nem mentolos. Az az egyetlen, ami szerény véleményem szerint szívhatatlan szar. Mint egy rágógumi és egy cigaretta elb.szott szerelemgyereke. - Azt hiszem, hogy ez neki annyira most nem kellemes élmény, mint anno a férjének volt - pillantok a hárpiára kétkedő fejjel, majd előrehajolva az egyik apóka válla fölött a koporsó felé. Nem, nincs hetedik napon föltámadá, Dezső még mindig halott és a földben fekszik. Akkor mi a f.szomért kell sikítozni? Inkább rád nézek, te nem sikítasz, pedig biztosan jól állna, akár itt a fűben is. Mélyet szívok a cigiből, mielőtt fújnék pár formás karikát. - Édes lap, szép választás, én csak tűzijátékot hoztam - húzom elő a zsebemből a cukrászdából szerzett tüneményt, amit ha jól tudom, szintén öngyújtóval kell útnak indítani, mint egy valamirevaló mécsest is. - Gyertyát is vettem, de már csak kilences meg egy B maradt, szóval még mérlegelek. Nem érzem magam furcsán tőle, szerintem helyénvaló ez így is, ahogy csak figyellek, ahogy illegeted magad itt abban a tenyérnyi, fekete anyaghalmazban. - Lehetőség? - kapok a szavad után, érdeklődve, a tekintetem az arcodra szegezve, valahogyan elszakítva a többi porcikádtól, majd integetek az özvegynek, kis mosollyal. Nem értem, miért ennyire életunt. Ugorjon utána, ha annyira fáj érte a szíve.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Azt mondod nekem, hogy volt már dolgod veszélyesebbel. Nem, mintha tudnád, mennyire vagyok kiszámíthatatlan, vagy veszélyes, de édes próbálkozás. Tetszik, hogy ennyire belevaló vagy, tüzes, épp csak a temető nem borul lángokba. - Nincsenek kölykök a családomban, így valahogy egyszerűbb a temetés. Mégis hova máshova venném? - kérdezlek, bár nem várok őszinte választ. Nem ismerjük egymást, így nem is kell, hogy tudd a választ erre. Az özvegy majd megszakad a bánattól, túldramatizálja és még csak nem is jó színész. Gyenge a játéka. Nem úgy, mint a tiéd. - Ez az infó a részéről nem érdekelt. - Te tudnál kedvelni? Ez már fontosabb kérdés, de nem teszem fel, csak újabbat szivok a cigarettából, amiről fel sem tűnik mentolos-e egyáltalán. Eltompitasz, nem tudok másra gondolni. Normális ez? Nem hiszem. A kezed hozzám ér, hirtelen kényelmetlen még létezni is, nem hogy öltönyt viselni! Aztán ringó csípővel el is indulsz másfelé Nagyot nyelek, hogy összekapjam magam, majd a tömeg közt előre csusszanok, lazán, mint egy kígyó. A csikket az utolsó lapát föld előtt a sírba pöccintem, majd az első koszorúra tűzöm a tüzijátékot és meg is gyújtom. A 9b csak a sírkőre kerül, majd a sikogatások közepette indulok utánad. "I write sins, not tragedies." Milyen szép szám. Nem futok, csak sietek, de elég hamar beérlek. - Nem tanácsos ám egyedül mászkálni egy ilyen környéken.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
- Nem járok ilyen helyekre. - Megvan ennek is a maga oka, de neked ezt nem kell tudnod. Jobban is örülök, hogy nem tudsz róla, oda lenne a varázs, nem figyelnél rám. Vagy talán mégis. Unatkozol, igényled, hogy a középpontban légy és ezt nem adják meg neked. De itt vagyok én. Oldalra biccentem kicsit a fejem, megigazítva a fülhallgatóm, mielőtt kiesne, pedig már csak hajszálon múlik. Figyelem, ahogy itt hagysz, de nekem még dolgom van, le kell rójam a kegyeleti köröket, elég hamar túl is teszem magam rajta. Megveregetem kicsit a sírkő tetejét. (Jó gyerek voltál, Dezske, igaz, midig útban és talán épp ezért is fekszel most itt a hideg, nedves földben. Mert sosem tudtad, mikor kell félreállni és befogni azt az ocsmány pofádat. Ez persze, nem több, mint megérzés. ) Inkább utánad indulok, hátra sem pillantok a tömegre, mind unalmasak és színtelenek, mintha az élet már elvett volna tőlük mindent - Dezsőt. Ha ő volt az életük értelme, már most sajnálom őket. Elég hamar beérlek, talán azért, mert vársz rám, a magad módján. Miért is ne tennéd? Mit csinálnál egy temetőben egyes egyedül? A sírok már már nyomasztóan sokan vannak, de eleget járok ilyen helyeken, nem hatnak már meg. Inkább csak téged figyellek, ahogy elnyomod a parázs utolsó maradványait. - Értékelem a felajánlást, de a neved sem tudom - nevetem el magam kicsit, ahogy a kezed után nyúlok. Szinte érzem a bőrünk érintkezésekor a szikrákat, majd az ajkaimhoz emelem a kezed. Hálás vagyok a látványért, a tényért, hogy nincs negyven centis műkörmöd, lehet, hogy már át is vetődnék egy síron. - Ulreich, szolgálatodra.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Elég hamar vagyok túl az udvariassági körökön, amúgy sem hiszem, hogy megnyertem őket magamnak. Nem is akarom, Dezsike már életében is csak egy emberi hamutál volt, őrizte magában, ami másokban rákot okozott. Undorító. Inkább felgyorsítom a lépéseim, utánad sietve, halványan elmosolyodva a sikolyok hallatán. A lelkemben valahogy azt a kéjes elégedettséget érzem pár pillanatig, de aztán ez lehal, minden egyes alkalommal. Most sem marad tovább pár másodpercnél, olyan éhség ez, amit nem tudok kielégíteni. Impulzus, impulzus, IMPULZUS. - Csak szeretek nosztalgiázni, azt név nélkül nehéz - (Csak szeretek élni, az hév nélkül merész) kihúzom a fülemből a kis hangszórót és a zsebembe gyúrom, már nincs mit elnyomjon, hallani akarom minden szavad. Nincs mit kizárni, csak te vagy, én, meg a márványtömbök tömkelege, elszórva a fűben, mint az üveggolyók egy morbid játszódélutánon. - És, sokan haltak már beléd? - Morbid érdeklődés, de tudni akarom, a tekintetem fogva tartja a tiéd. Még csak meg sem lepne, a szemeid is olyanok, azt súgják, hogy fuss, míg tudsz, mert véged lesz. De én nem hiszek az ilyen figyelmeztetésekben. Maradok, de elengedem a kezed. - Mint a trójai mondakörben? És a te jóslataid elhiszik? - vonom fel a szemöldököm, figyelem az arcod, érted-e amiről beszélek, vajon hányszor hozták ezt már fel neked és mit gondolsz róla. Egy fél lépést tán teszek is közelebb, ha nem figyelsz. - Nem csak nálad. Felnevetek, röviden, csendesen, nyugtalanítóan. Ilyen ez.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
- Azokkal általában nincs gondom. Nem vagyok az a felejtősre ivós alkat, szeretem az emlékeim. - Tudom, hogy nem erre gondolsz, hagyom, hogy a kezed végigcsússzon az öltönyömön. Régi vacak, ha kiégetnéd sem lenne rossz szavam sem. - Mindenkiéből, nem? A hulla nem beszél - nézek rád és nem tudom eldönteni, hogy csak az unalom tette, vagy mindig ennyire vadító vagy-e. Hallgatlak, magabiztos vagy és független, az a fajta nő, akinek a mosoly áll a legjobban. - Mi baj a bizalmaddal? Ha azt nem vesszük, hogy rossz emberekbe veted. Ez nem csak veled esik meg, a legtöbb szép nő, akit ismerek, így jár, anélkül, hogy tudná, mi vár rá. Egészen közel kerülsz, szinte érzem a testhőd, a bőröd az enyémen, holott fel vagyunk öltözve és annyira nem is állsz közel. - Csak azok teszik, akik félnek élni - közlöm veled, eltűrök egy tincset az arcodból, aztán már csak a hátam csattan a sírkövön. Nincs gondom vele, a fájdalom nem mindig rossz, most sem. A kezem a derekadra csúszik, a másik a tarkódra, ahogyan egészen közel vonlak. A tekintetem keresed, én viszont nem, az ajkaim éhesen tapadnak a tiédre. Az érintésem a derekadról a seggedre csúszik, rá is szorítok, ahogy még közelebb vonlak. Kellesz, itt és most.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
#oopsididtagain | Hát te? kedves, ha nem bírja a gyomrod a felnőtt tartalmat, eddig és ne tovább. Nem vagyok jó fiú, nem is voltam, nem is leszek. Ha kicsi vagy, vagy gyenge gyomrú, csendesen engedd el ezt a hszt. Nem? Én szóltam. |
Lehet, hogy tesztelsz. Azt a tényt, hogy nyilvánosan vagyunk, te meg itt állsz egy hajszálnyira tőlem, mitől más már legalább zavarba jött volna. Én nem, nem zavar, az arcom sem rezzen, az egyetlen, amit nem értek, hogy is kerültél ide egyedül. Elég hamar köt ki a hátam a márványtömbnek vetve, te meg egészen hozzám simulsz, olyan közel, hogy kedvem lenne hozzád dörgölőzni, hogy érezd mennyire akarlak. Helyette csak a fenekedre markolok, még közelebb rántva és hevesen csókollak. A nevetésed visszaverik a sírok, ijesztő is lehetne, de számomra inkább izgató az életörömöd, a felszabadultságod. Lerángatom magamról a nyakkendőt, hogy könnyebben széttold az inget, mielőtt még a kezed az enyémre csúszna, hogy elvedd, amit akarsz. Az ajkaid közé nyögök, ahogy a fogaid érintését érzem, szinte vezetned sem kell a kezem, magamtól csúszik a szoknyád alá, egészen fel a combodon, majd a bugyid csipkéje szélén. - Szeretem a határozott nőket - egészen lassú, körkörös mozdulatokkal simítok végig rajta, egyre lefelé, majd a tenyerem rád simítom. Még így is forró vagy. Kioldod az övem, gyors, gyakorlott mozdulattal, nem babrálsz, mielőtt a kezed a farkamra szorít, én pedig hangosan felszisszenve nyomom az ölem egyre inkább a tenyeredhez. - Meg akarlak dugni. - Akár szebben is fogalmazhatnék, de ahogy a ködös pillantásom rád emelem, tudom, hogy nem kívánsz, vagy érdemelsz többet. Épp olyan mocskos vagy, mint én. Az ujjaim végigsiklanak a szeméremdombodon, majd eltolom a kezed. Egy határozott mozdulattal fordítalak magamnak háttal, fél kézzel a derekadnál fogva rántalak egészen közel magamhoz, ahogy a szoknyád felgyűrve csúszik a kezem az alsóneműd alá. Élvezem, hogy ilyen szorosan simulsz hozzám.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
#oopsididtagain | Hát te? kedves, ha nem bírja a gyomrod a felnőtt tartalmat, eddig és ne tovább. Nem vagyok jó fiú, nem is voltam, nem is leszek. Ha kicsi vagy, vagy gyenge gyomrú, csendesen engedd el ezt a hszt. Nem? Én szóltam. |
A miénk nem lesz egy Shakespear-i love story, azt sem tudod, hogy ki vagyok, ahogyan én sem tudom rólad. Csak azt, hogy kellesz, akarlak, itt és most, szinte már nyugtalanítóan. Még harapsz is, a romantikát teljesen megöltük, de legalább a kémia működik, végigfut a hátamon a hideg a fogaid érintésétől, mielőtt hagynám, hogy szétrántsd az ingemet. - Érezheted is. Hol szeretnéd? - rád vigyorgok, pimaszul, akaratosan, ahogy a kezem a combodon jár. Te is legalább annyira akarsz engem, mint én téged, ez pedig legalábbis nyugtalanító kéne legyen. De helyette csak még inkább felizgulok tőled, a hangoktól, amik elhagyják az ajkaid, a gesztusoktól, amiket meglépsz. A kezed gyors és gyakorlott mozdulattal csúszik a ruhám alá. Megremegek egy pillanatra, halk nyögéssel, ahogy az ujjaid a férfiasságom köré kulcsolódnak. Egy pillanatra még hagyom, hogy átjárjon az érzés, mielőtt eltolva megfordítanálak, a borostámmal a nyakad súrolva. - Mindent - közlöm széles vigyorral, ahogy a kezem még lejjebb csúszik, a nyelvem pedig végigfuttatom a nyakadon. Érzem a pulzusod, szinte ugyanabban a heves iramban lüktet, mint az öled az érintésemre. Az ujjaim kínzó lassúsággal csúsznak végig rajtad, egyre nedvesebb vagy tőlem, mire halkan a füledbe morgok. A merevedésem szinte kínzóan feszít, ahogy hozzám dörgölöd a formás segged, így még pár kört leírok a csiklód körül, mielőtt beléd csúsztatnám egy ujjamat, nem is igen várva, mielőtt mozgatni kezdeném. Nincs nekem erre fölösleges időm. A fülcimpádba harapok óvatosan, erősebben karolva át a derekad, ahogy hozzád simulok szorosan. Ha akarnál sem visszakozhatnál már.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
#oopsididtagain | Hát te? kedves, ha nem bírja a gyomrod a felnőtt tartalmat, eddig és ne tovább. Nem vagyok jó fiú, nem is voltam, nem is leszek. Ha kicsi vagy, vagy gyenge gyomrú, csendesen engedd el ezt a hszt. Nem? Én szóltam. |
Hangosan szívom be a levegőt, ahogyan a fogad a torkom karcolja. Nem vagy egyszerű eset, én sem, azt hiszem, hogy ez afféle Match, még ha nem is mondjuk ki hangosan. épp eléggé érezzük a másikon szavak nélkül is, ilyen ez a biológia. Halk vagy, de ahhoz nem eléggé, hogy ne halljalak meg, most rajtam van a sor, hogy felnevessek. Türelmetlen vagy, azt sem tudod kivárni, hogy az embernek legyen ideje benned lenni. - We aim to please, Ma'am - nevetek fel még kicsit, ahogy a fejed a vállamnak ejted, de aztán elkomolyodom, csak arra koncentrálok, hogy gyönyört okozzak neked. Itt, ahol bárki megláthat, velem, de téged ez látszólag nem hat meg. Tetszik, hogy ilyen bevállalós vagy. Szorosan hozzám dörgölőzöl, nem segítesz a helyzetemen, túl szűk ez a nadrág, túl szoros, minden bajom van már vele, de nincs energiám és időm letolni, éppen lefoglalnak a halk nyögéseid. Aztán eltolod a kezem, mire felvont szemöldökkel figyelem, mit művelsz, míg az ujjaim az ajkaid közé nem veszed. - Ízlik? - érdeklődöm meg tőled derűs arccal, de lejjebb is tolom azzal a lendülettel a nadrágom, mert ebbe még belehalok. Az ügyes, határozott kacsód ismét megtalálja az utat a gyönyörhöz, míg összeszorítom a szemeim egy pillantásra. - Arccal. Mindenképp. - Az ujjaim a tiédre csúsztatom és kissé határozottabban fogom a farkam köré, halkan felnyögve. Pont úgy jó.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
#oopsididtagain | Hát te? kedves, ha nem bírja a gyomrod a felnőtt tartalmat, eddig és ne tovább. Nem vagyok jó fiú, nem is voltam, nem is leszek. Ha kicsi vagy, vagy gyenge gyomrú, csendesen engedd el ezt a hszt. Nem? Én szóltam. |
- Még szerencse, hogy itt nincs olyan - állapítom meg, mert bár csinos a pofid, álszent ne legyél. Nem vagy úrinő, ha valaha voltál is, kivetkőztél belőle és már csak ez maradt. Ez a bestia, akit végignézek, amint lenyalja magát az ujjaimról. Lejjebb is tolom a nadrágom, mielőtt belehalok, nem mintha ez fizikailag lehetséges lenne, de nagyon is úgy érzem. A kezed továbbra is fáradhatatlanul dolgozik rajtam, a fejem neki is vetem a válladnak egy pár pillanatra, de aztán fel is kapom, hangosan felnyögök, ahogy gyorsabb tempóra váltasz. Csak tudnám, mit élsz át, mikor ismeretlen férfiakkal kefélsz temetőkben. Neked sem kell fétisért a szomszédban kopogtatni, gyönyörűm. Mire észbe kapnék, a magassarkúd már a sírkövön koppan, én meg nyelek egy nagyot, visszapillantva rád. - De kibaszott hajlékony valaki - állapítom meg, ahogy a derekadhoz nyúlok, mielőtt még megborulsz itt nekem. Segítőkész fiú vagyok, ahogy a szeméremajkaid közé csusszanok, a karom továbbra is a derekad támasztja, míg a tenyerem a fenekedre simul. Egészen lassan hatolok beléd, ha már magadtól ennyire türelmetlen vagy, legalább az egyikünk bírjon magával. Hangosan felnyögök, hihetetlenül szoros vagy, ahogy magadba fogadsz. Egy fél pillanatot várok is, hogy mindkettőnk hozzászokjon az érzéshez, mielőtt még lassú, de jól célzott lökésekkel mozogni nem kezdenék benned. Egy csoda vagy. A másik kezem végigfuttatom a lábadon, ahogy zihálva figyelem az arcod. Meseszép.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Az ember azt hinné, hogy a munkatársai képességeit nem haladja meg, hogy beszívnak egy nagy levegőt, elmondanak három sort, illetve ha még maradt ben levegő, kifújják. A mellékelt ábra szerint ez mégis kurvára megterhelő egyesek számára, így vagy ötször próbáljuk el a jelenetet, mielőtt bármi történhetne. Itt normális darabokban lépek fel, olyan best of both worlds stílusúakban, most épp a Virágot Algernonnak van terítéken, de egyszerűen nem tudok túllépni a dolgon, hogy a nő nem tud két sort elmondani hihetően. Másfél óra kínszenvedés után utunkra engednek minket, lenyalom magamról a másik darab próbasminkjét, majd megszabadulok az ingtől is és átvedlek a fekete pólóba, amit a padra készítettem. Jó ez így. Összerakom a cuccaimat a táskámba, majd az oldalamra vágom, miközben kifelé igyekszem a helyről. Micsoda kár lenne, ha valaki rágyújtaná a próbatermet az ott lebzselőkre... Inkább megszaporázom a lépteimet, haladok kifelé nagy lelkesen, még a napszemüvegemet is felteszem, hogy odakint ne szenvedjek látáskárosulást. Egész jó az idő, megdögleni éppen nem kell, de kicsi híja van. Aztán meglátlak. Nem gondoltam, hogy pont ma, pont veled fogok összefutni, kicsit érzem is, ahogy felgyorsul a pulzusom. Ki gondolta volna, hogy erre jársz? Egy pillanatra meg is torpanok, a kezem a táskám szíjára kulcsolom, miközben a másik kezemmel intek, az arcomon laza félmosoly. Más kérdés, hogy szívem szerint futnék egy kört. Nem teszem. Az furcsa lenne. - Hát te mit csinálsz itt? Újabb jóslattal jöttél? Bukás a következő darab? - teszem fel a kérdést, a tekintetem az arcodon tartva, téve pár lépést közelebb.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Nem számítok rá, hogy ma itt látlak. És mégis, csak besétálsz, mintha minden jogod meglenne hozzá, hogy felforgasd a napom és a gyomrom. Mert érzem, ahogy bukfencet vet, miközben teszek feléd még két lépést, nem tudom lenyomni a kikívánkozó sóhajt. - Ezt nekem kéne mondanom, rossz a súgód - közlöm veled nemes egyszerűséggel. Mert annak az esélye, hogy itt leszek, a színházban, ahol dolgozom, elég magas. Annak, hogy te itt leszel, a városrészben, ahol nem laksz, olyan időpontban, mikor más dolgozik, elég valószínűtlen. - Az autós a rendező, a lófejű a nője, aki ezért főszerepet kap. Idióta kurva. Azt hiszem, hogy ez a legőszintébb és kedvesebb megnyilatkozás, amit Mirandáról tettem. Máskor volt már hevesebb kifakadásom róla. De nem akarlak ezzel terhelni, nem hiszem, hogy ez még szükséges infó neked. A tekintetem a kezedre téved, nem is értem, miért simogatsz, de nem különösebben bánom. - Jól. Jobban. Nincs rajtad? Nem mondtam volna meg. - De. Mármint, annyira nincsen meleg és verőfény, látszik, hogy nincs rajtad, de ezt most nem emelem ki külön. - M it is keresel errefelé, mistress? Ide szünnapokon még a madár se jár.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Édes vagy a magad arrogáns módján. Néha csak szeretném letépni az arcomat tőled, de attól még nagyon is kedvellek. Jobban, mint terveztem, reméltem is, hogy mostanság újra láthatlak, de nem gondoltam volna, hogy pont itt foglak. Komolyan nem számítottam rá, hogy itt fogsz felbukkanni. - Talán - felelem neked kis mosollyal, miközben az arcodat figyelem hatalmas szemekkel. A közelben álló csávó rád néz és szeretném, ha most azonnal meghalna. Nem azért, mert úgy teszi, vagy méregetne, egész egyszerűen a puszta ténytől, hogy rád mer nézni felmegy a pulzusom. Ez elég kiakasztó, nagyon rég óta nem éreztem már így senkivel, nem is hozza ki belőlem a legjobbat, nem vagyok büszke rád ezért. - Így is mondhatjuk - bólintok egyet feléd, mert könnyebben átlátod a dolgot, mint mondjuk az igazgatóság bármelyike. Ez pedig szomorú kéne legyen, de ugyanott meg lenyűgöző is. - Igen, persze - bólogatok kicsit, miközben a kezed után nyúlok, akár akarod, akár nem, a kezem az végigcsúszik a csuklódon, majd a kezedre fogok. Jól esik érezni a bőrödet. Találkoznom kellett veled és jóval könnyebben megkönnyíted a dolgomat, nem nekem kellett utánad menni, magadtól jöttél ide. - VéLeTlENeK. Akarsz inni egy kávét? Vagy teát? Tudod, hogy nem ezen van a hangsúly.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Nem csak neked nem vonzó a színház, nekem sem. Vannak annyira modern rendezők, színházak, hogy még csak a szövegkönyvet sem kérem el, nem megyek el a válogatóra, mert nem érzem indokoltnak, tudom, hogy nem fogunk tudni együtt dolgozni. Persze, ezzel nem foglak untatni, csak szórakozott mosollyal vágom zsebre a kezeim, figyelve a gyönyörű arcodat. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire rikító a szemed színe. Lehet, hogy nem azzal voltam elfoglalva. - Ne haragudj, nem akartam elvenni a kedved tőle - harapom be az ajkam, pár pillanatig a cipőmre bámulva, majd huncut mosollyal az ajkaim szélén nézek fel vissza rád. Érzem, hogy talán átléptem egy határt, olyat amit nem kellett volna. A tenyered a nyakamra csúszik, mire apró sóhajjal rezzenek össze, túl sok az emléktöltet abban az érintésben, a szervezetem amúgy is mindig ki van faszulva a próbák után. Az ujjaid az államra kulcsolódnak és közelebb húzol, ami ellen nem tiltakozom, csak az ajkaim a tiédre préselem, akaratosan, követelőzőn, miközben a kezem a derekadra csúszik. - Szerencsédre én igen - csúszik le a kezem a csuklódról, majd az ujjaim a tieid közé fűzöm, el is indulva, akár akarsz, akár nem. Ez most nem kívánságműsor. - Hát ez nem hangzik jól. Mikor is lesz az? Be is fordulunk a sarkon, mert nem szeretem a túl mainstream dolgokat, ez így van a kávézóval is, nem csak a darabokkal.
|
|
|
|
Ulreich Henrik Márk INAKTÍV
RPG hsz: 39 Összes hsz: 51
|
Furcsa vagy. Kifordítod a világomat a sarkaiból, akár hagytam volna, akár nem, nem kérdeztél, csak megtetted. Azt akartad, hogy figyeljek rád, de nem is tudok másra és ez egyre több embernek nyilvánvaló a környezetemben. Még akkor is, ha én ezt egy szóval sem tettem egyértelművé, senki - még András -, előtt sem. - De, valahogy úgy - bólintok pár nagyobbat, az arcodat figyelve, teljesen hajlítod a teremet, nem tudok másra koncentrálni, pedig érdekelnek a zajok, a kolléga, aki az ajtón kilépve köszön, de még csak azt sem tudom, hogy női vagy hímnemű egyedhez tartozott a hang. Tudom, hogy viccelődsz velem, de hagyom, nem akadok ki vagy veszem magamra a dolgot, csak úszom az árral és bárgyú mosoly árnyékával az ajkamon hagyom, hogy sodorjanak az események. - Bármikor, csak szólj, ha mentésre szorulsz, ez a szakterületem - nevetek fel jókedvűen, tetszik, hogy a segítségemre szorulsz és nem mindenben vagy az a nagyon önálló és mindent tudok nő. Még ha valahol imponál is a dolog. - Talán legközelebb? Majd megint rákérdezek. A kezed fogva kalauzollak a kedvenc helyem felé, ahol finom pörkölésű a kávé, a színházasok pedig kedvezményt kapnak. Nem sok ott az ember, mert nem tévednek be csak úgy, de ha tudod, mit keresel, nem lehet eltéveszteni. - És mi is a terved mára? Nem sietsz sehová, igaz? - Még az ajtót is kitárom neked, szélesre, hogy beinvitáljalak a kávéházba, ahonnét kellemesen illatos levegő száll kifelé.
|
|
|
|