Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ő nem követi a lány nevetését, csak oldalra biccentett fejjel figyeli őt. Annyi mondanivalója lenne, többek közt bizonygatni, hogy ő semmit sem csinált, megkérdezni, hogy van Adél és megbizonyosodni róla, hogy Júlia hisz neki. Mégsem tud hozzákezdeni egyikhez sem, mivel a lány gyorsan körbenéz és a hangját lehalkítva beszélni kezd.
Kételkedőn összeráncolja a homlokát, az asztal fölött közelebb hajol, hogy hallja, mit mond, de még úgy, hogy a biztonsági távolságon kívül maradjon, így ne szenvedjen áramütést. Mégis, az első gondolata az, hogy bizonyára aneurizmát kapott, ugyanis…
   -  Mit zagyválsz mégis? Buli? Mi a faszomat beszélsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
 a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet
______________________________________________________

Gondolhattam volna igazán, hogy nem lesz könnyű dolgom. Összepréseltem a számat, csak, hogy megelőzzek egy látványos sóhajt.
- Aznap volt egy házibuli, igazi házat feje tetejére állító buli, szinte mondhatni úgy is hivatalos volt a fergetegessége - minden szót lassan mondok el, kihangsúlyozva a sok ház szót, meg a hivatalosat is, remélve, hogy így már csak leesik neki, miről pofázott az a nyomorult ügyvédje.
- A kertben voltak levelek. Csontfehér és hamufekete levelek. Érted? - reménykedem benne, hogy leesik neki. A Csontok, a hamvak már így is aggasztóan konkrét utalások voltak. Ajkamba haraptam és úgy néztem a férfit mint akitól a megváltást várom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet, hogy Júlia részeg vagy megint be van tépve. Van képe hozzá, hogy odakinn bulizzon majd bekészülve meglátogassa őt? Mondjuk nem néz ki úgy, mint aki porozott. Olyankor általában hadar, nevetgél, ostobaságokról magyaráz neki, most azonban egy tanárnő szigorával hangsúlyozza a szavait.
A két szemöldöke között függőleges ránc gyűrődik, cseppet elnyitja a száját.
És ekkor megrázza a felismerés. Júlia nem csavarodott be.
   -  Hova…? Te mit…? - Elpillant az őrök felé, a hangját egészen lehalkítva hajol közelebb. A bőrén érzi a manafal fenyegető zizzenését, ami jelzi neki: eddig és ne tovább. - Szabadulj meg tőle. Mindtől. Júlia, ez nem vicc. És bármit is láttál, felejtsd el. Rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
 a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet
______________________________________________________

Megint nem veszi a lapot. Látom az értetlen fején, hogy odabenn totális kékhalált kapott. Már a következő magyarázaton gondolkodok, mikor előre hajol. Na most vagy le fog baszni, hogy nélküle buliztunk vagy megfejtette a gazos nyelvet.
bármit is láttál, felejtsd el. Ezt valószínűleg ő sem gondolhatja komolyan, hogy megteszem. De azét felemelem a kezemet és megmutatom neki.
- Attól fogsz esetleg igent hallani akin rajta az a nyomorult gyűrű. Én a másik nő vagyok - emlékeztetem, flegmán felvont szemöldökkel.
- Egy német tulipánfa az előkertbe? Kész csoda, hogy nem volt kivilágítva. Mi a faszért volt egyáltalán a kertedben olyan? - mert a többi még csak-csak. Még esetleg, bár a koponyák sem az esetleg tartományba vannak. Viszont az a dokumentum, azokkal a képekkel.
- Ilyesmivel szórakozol szabadidődben? Ilyesmire tanított a nagyapád? - még most sem tudom, hogy bűnös vagy ártatlan. Adéllal ellentétben én tényleg nem tudom eldönteni. Mindkettőt kinézném Willből. Mindkettőre képes lenne jó indokkal. Ölni és élni hagyni is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A gondolatai azonnal meglódulnak - mit talált a lány és egyáltalán, hogyan? Tudja, hogy az aurorok még aznap este megjelentek az otthonában, hogy őt Várnai letartóztatta, a jegyzőkönyvet is látta, azonban nem nézte tételesen végig. Hol talált a lány időt és rést rá, hogy bemenjen a szobába és kihozzon bármit? Különben pedig: miért?
Az ujjai egymás után dobolnak az asztalon maga előtt. Farkasszemet néz a lánnyal, csak egy pillanatra emeli a tekintetét a felemelt kezére. Az állkapcsa megfeszül és láthatóan a fellobbant indulattal nehezen állja meg, hogy ne vágjon vissza. Ha nem ugyanebben a helyzetben, ennek a. nyomorult asztalnak a két oldalán ülnének, valószínűleg most állna fel. Így azonban csak ugyanazon a fojtott hangon válaszol:
   -  Megmondtam: szabadulj meg tőle. Kutatáshoz lettek volna felhasználva, de nem lettek. Nem csináltam velük semmit. Ahhoz pedig, hogy Noah-val mi történt semmi közük sincs. Te komolyan elhiszed, hogy bántottam volna a fiam? Vagy Adélt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Ne csüggedj, lehozzuk a macskád a fáról! Legközelebb viszont gondoskodj arról, hogy több jutalomfalat legyen nálad, felkészülve az ehhez hasonló helyzetekre. Sosem lehet tudni, mikor fordul elő újra egy hasonló szituáció, jobb előre felkészülni erre - néztem komolyan a lány szemébe. Úgy látszott a másik reakcióján, hogy nagyobb a szívére vette a nyulas dolgot, és ennek függvényében nem is kívánta bevetni, mint esetleges csalit. Nem igazán értettem ezt az egészet, de úgy gondoltam, hogy nyilvánvalóan megvolt erre a saját oka, ez pedig kizárólag rá tartozott.
- Megértem... nyugodj meg, nem lesz felhasználva a nyúl ebben az esetben - válaszoltam neki határozottan, hiszen láttam rajta, hogy kissé felzaklatta a helyzet.
- Nos, mit szólsz ahhoz, ha bevetnénk az általam említett második opciót, azaz a Mobilicorpus testlebegtető bűbájt? Hacsak nem találunk előtte egy másik csalit, ami kihozza belőle a játékosságot, és az érdeklődését fenntartva lehozzuk Artemiszt a fáról - osztottam meg a további ötleteimet Bettivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Berci nagyon szimpatikus volt számomra, azonban a szüleim keményen belém nevelték, hogy a legtöbb kapcsolat, illetve ismerkedés mögött mindig egy bizonyos érdek áll. Ennek megfelelően a háttérben mindig gyanakvó voltam, de azért igyekeztem bizonyos helyzetekben elkövetkeztetni ettől a megállapítástól.
- Felvettem az összes tárgyat, szeretek új ismereteket szerezni, illetve megfelelni bizonyos kihívásoknak - válaszoltam némi büszkeséggel a másiknak. A tanári kötelességeket ellátó személyek terén továbbra is tartottam magam az eredeti álláspontomhoz. A fiú reakciójából azt szűrtem le, hogy nem volt mindenkivel teljesen megelégedve, de részemről nem volt semmi panasz egyik tanárom teljesítményét illetően sem.
- ZAG... milyen érdekes kifejezésmód. Ez így van, remek a meglátásod. Én rengeteget tanulok, és igyekszem kihozni magamból a maximumot, így azt gondolom, hogy nem lesz számomra nagy kihívás itt a VAV - válaszoltam Bercinek teljes megnyugvással, hiszen ezen a téren teljesen biztos voltam magamban.
- Ebben az esetben a konyhát ajánlom, ott nincsen semmilyen megkötés. Annyit eszik, és iszik az ember, amennyit csak akar. A házimanók szívesen teljesítik az összes ésszerű kívánságot. Én például elég gyakran eszem valami finomat ott a megjelölt időpontokon kívül is - ecseteltem nagy beleéléssel Bercinek.
- Egyébként a Nagyteremmel is bepróbálkozhatunk, végül is, teljesen logikus... miért is ne hozhatnák oda a házi manók a kívánt ételt? - osztottam meg a gondolataimat a fiúval, elvégre mindkét opció ideális volt számomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kornélia

A beosztási ceremóniát követően Agnes az első adandó alkalommal megszökött a nagyteremből. Feszélyezte a sok ember, és úgyis mindenki az eridonosokra figyelt, így kihasználva ezt szépen kiosont egy óvatlan pillanatban. Gondolta, úgysem kelt nagy feltűnést, ha egy emberrel kevesebb ül a Rellon asztalánál, mégsem tartanak névsorolvasást. Vagy igen? A gondolatra már kezdi is rágcsálni a mutatóujja körmét, de szerencsére gyorsan ráébred, hogy nem szabad. Most olyan szépen megnőttek végre a körmei, hogy az elmúlt két hétben, amit otthon töltött, nem rágta egyáltalán. Tegnap érkezett vissza az apukájával, és még jártak a cukrászdában is, mielőtt ő visszament volna Gotlandra, de persze megígérte, hogy azonnal ír, amint kiderül, melyik házba került. A nagyteremből így azonnal a toronyba szaladt, ahol a baglyokat tartják és a már előre összekészített levélpapírra gyorsan ráfirkantotta az örömhírt, hogy ő is Rellonos. Már egészen eksztatikus állapotban van egyébként ettől a hírtől, hiszen ez azt jelenti, hogy ugyanabba a házba került, ahol az apukája is tanult és prefektus is volt, meg kviddicsjátékos, ő pedig mindennél jobban szereti őt és szeretne a nyomdokaiba lépni. Szeretné, ha büszke lenne rá. Persze, azt mondja, már most is nagyon büszke rá és akkor is az lenne, ha levitás lenne vagy navinés, de ettől még Agnes mindig is úgy érezte, hogy vagy Rellon vagy semmi. Szorongott is ezen tegnap estétől a beosztási ceremóniáig egészen, és még akkor sem sikerült teljesen megnyugodni, amikor a választást már hallotta és beült a nagy rellonosok közé. Még akkor sem hitte el teljesen, amikor már a levelet hajtogatta össze. Még most sem hiszi el igazán. Még remeg a keze az izgalomtól, és bár próbál komoly maradni, ahogy az egy nagylányhoz illene, el-elmosolyodik. A bagoly már elrepült, ő pedig az oldalán lógó táska fülét szorongatva - valahová el kellett tenni a levél megírásához szükséges dolgokat ugye, hiába néztek rá furán, minek neki táska, még ha kívülről csak akkora is, mint egy levélboríték  - inkább a folyosón téblából ahelyett, hogy visszatérne a nagyterembe, és végül a konyhába téved be. Azazhogy, lépéseket hallott, és oda menekült be, ez volt a legközelebbi nyitva lévő ajtó, egy másikkal hiába próbálkozott, nem engedett a kilincs.
- Hejsan! - köszön zavarában svédül a bent nagy munkában lévő manóknak. Megzavarta volna őket? - Izé... bocsánat. Helló. Jaj... nem is akarok zavarni. Készíthetek magamnak egy kakaót? - érdeklődik. Nem kérné, hiszen az plusz munkát jelentene a kis lényeknek, de az egyikük már pattan is és tölti neki bögrébe a gőzölgő italt, hogy Agnes csak tátott szájjal figyeli az egészet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Talán úgy két órával ezelőtt süppedtem be a könyvesbolt egyik félreeső sarkába. El akartam tűnni a világ elől, el a pletykáktól, amelyek újra felhánytorgatták anyámat. A gyomrom felfordult, ha csak rágondoltam. Egész addig ücsörögtem ott, míg odakint már szürke lett az ég alja, és lassan a boltokban is elkezdtek felizzani a villanyok. Nagy sóhajjal keltem végül fel, hogy egy pár könyvvel a kezemben induljak el a kijárat felé. Még jó, hogy ide gyakran jártam, a hely összes dolgozója ismert, és tudták, hogy most bizony jobb békén hagyni. Előrehajoltam a kilicsért, de ahelyett, hogy megkaparintottam volna, az ajtó mozdult felém. Mielőtt reagálhattam volna, már bele is ütközött a fejembe. Az összes könyvet kiejtettem a kezemből, miközben tompítottam az esésemet a fájdalom hullámzása mellett.
- A francba - sziszegtem összeszorított szemekkel. Ennek egy ideig biztos nyoma marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A kávé pont annyira volt erős és keserű, ahogyan szerette. Élvezettel ízlelgette az italt, amíg a lány a szavait. Bizony bizony, Autumn igazi legedává nőheti ki magát, ha tesz is érte. Csak ne törjék le a szárnyait.
- Persze, persze, ez jár némi kötelezettséggel és feladatokkal - ismerte be bólogatva a szavaira. Nem mindig habos az a sütemény, amit felkínálnak. - Segítened kellene az óratervekben, meg lehet-egy-két órán kelleni fog az asszisztenciád is. Mindenképpen több időt kell majd együtt töltenünk, de részemről ez kifejezetten gyümölcsözőnek ígérkezne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Sose gondoltam volna, hogy valaki felajánlja nekem ezt a lehetőséget Magyarországon. Alapjáraton olyan rossz pozícióból indultunk, hogy azt csak gyilkolással lehetett volna tetézni - bár a pletykák arról is szót ejtettek, természetesen. Most mégis ott ült előtte az egyik kedvenc tanára, és felajánlotta neki, hogy ha akar, még több időt tölthet könyvek bújásával. Mi ez, ha nem egy kecsegtető ajánlat?
- Ne értsen félre, de sokkal többre tartok egy edikációs jellegű délutánt, mint egy pletykaszakkört - utaltam arra, hogy számomra egyáltalán nem jelent nehézséget a szabadidőről való lemondás. Hiszen csak egyetlen barátom van az egész iskolában. Két év alatt.
- Nagyon köszönöm az ajánlatot - mosolyogtam, ezúttal sokkal igazabban a férfira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Remek! - csapta össze két tenyerét izgatottan Sanyi. Bár fogalma sem volt, pontosan hogy néz ki egy tanársegéddel együtt dolgozni, de bárhogy is alakuljon ez az év, már most biztos volt benne, hogy az előzőeknél csak izgalmasabb lesz ez.
- Akkor holnap délután várlak a teremnél, és belekezdünk a munkába. - Sanyi is úgy mosolygott, mint egy büszke nagyapa. Felvette az időközben a pultra került kalapját, és elindult a kijárat felé. - És nagyon köszönöm a kávét!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Holnap? Már holnap? - kérdeztem megzavarodva, mintha csak egy furcsa álomból ébrednék, de aztán semmi indokom nem volt, hogy ellent mondjak. - Akkor holnap - pislogtam beleegyezően, a fülemben még mindig a nagyi szavai visszhangoztak. Össze kell szednem magam. Kezdenem kell valamit az életemmel.
- Igazán nincs mit - válaszoltam reflexszerűen, aztán úgy ahogy volt, az egész kávét felhúztam, mintha csak valami erős alkohol lenne. Tanársegéd lettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Addig örülj, amíg csak a szemed. A fiú ép agysejtjei, amelyek amúgy sincsenek többségben, szép lassan fogynak, ahogy a jelenetek lassanként váltakoznak szemeik előtt. Bárcsak azt mondhatná, lelki szemei előtt...! Ehelyett literálisan kergetik az őrületbe.
- Nem hiszem, hogy a nők elvárják, hogy megváltozzunk. Azt már inkább, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból... - továbbra is töprengő arcot vágva pilog maga elé. No de mi a legjobb? Tegyük fel, hogy van egy olyan, érzelmi világában kissé szegényesnek - vagy inkább kamasznak - mondható élőlény, mint Ervin. Az biztos, hogy segít hazacipelni, amit vásároltál, megdicséri a főztöd (csak adj neki nagyon sokat enni - a szerk.), spontán programokat szervez és nem fog melletted másik három csajjal kavarni. Miért nem lehet ez elég? - Ohh, ha te azt hiszed, hogy ez ilyen egyszerű... Ha túl sokat beszélsz, akkor egocentrikus és nárcisztikus vagy, ha viszont túl keveset, akkor egy introverált, zárkózott kockafej. És, ha már a fizetésnél járunk, az egyik haverom elvitt egy csajt randira, aki üvöltözött vele, amiért azt hiszi, hogy ő nem képes magának kifizetni a kávéját, mekkora tahó és többé látni sem akarja. Manapság, amikor már mindenki nagy emancipunci, nem tudhatod, mibe futsz bele - megvonja vállát, hogy az üveget, melybe nemrég még Roland kortyolt bele, most maga húzza meg. Arca eltorzul az alkohol maró ízének hatására, majd egy könnyed mozdulattal tovább is adja az üveget. Valahogy neki sohasem feküdt ez a random töményezés. Lehet ez is problémát jelent: képtelen kísérő nélkül lehúzni egy jó pálinkát vagy tátrateát.
- Na jó, de nem mondhatod azt minden kiszemelt csajnak az első randin, hogy szereted, mert rögtön egy nőcsábász, hazug féreg leszel... Arról nem is beszélve, hogy csak azért, mert kimondod, még nem biztos, hogy visszakapod - ó igen, az emberiség történelme tele van számos visszautasítással, csúnya kosárral, melyet nők adtak férfiaknak. Nyilván erről kevesen beszélnek, mert a pasik ugye kemények és nincsenek érzéseik, így mindig csak a hölgyek törött szívéről és felépüléséről esik szó. Ettől függetlenül maradjunk annyiban, hogy jóval többször verik arcba a 'friendzone' táblával a srácokat. - A szexuális kémia egy dolog. Persze imponáló, ha látványosan odavagy a csajért, de egyben rém paraszt is. Ez olyan, minthogy online társkeresőn sem ismerkedsz a farkaddal. Baszott prosztó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Hmm... minden elismerésem - jelenti ki tényleg őszinte csodálattal. Mindig is felnézett azokra, akiket ennyi minden érdekel. Ő a maga részéről már nem szándékszik polihisztori babérokra törni sokkal inkább szeretne egy bizonyos területen lenni szaktekintély. Mindkettőnek megvannak a maga jó oldalai, ám úgy véli, neki sokkal nagyobb hasznára válna, ha inkább kevesebb témába ásná bele magát nagyon, hogy aztán többé-kevésbé kikezdhetetlen tudást szerezzen. Na persze, ettől még ugye bármit tanulhat hobbiból, csak vizsgázni mindenből is ki szeretne. Na ő nem. Akad annál jobb dolga is azért már így a felnőtt kor határán.
- Zaubergrade - osztja meg, mit is takar a kifejezés, ami neki tulajdonképpen magától értetődő. Talán még jobban rá is áll a nyelve, mint arra, hogy VAV. - Akkor bizonyára minden rendben is lesz, és fölösleges aggódásra pazarolni az energiádat. Fektesd tanulásba - válaszolja, nagyon bölcsen. Kicsit még büszke is, hogy ilyen tanácsokat tud adni, hiszen ő az idősebb. Bezzeg, otthon mindig a legfiatalabb. Nála fiatalabbak már csak a testvére és unokatestvérei gyerekei vannak, de az meg egy másik generáció. Meg persze Dorka a maga öt percével.
- Az itt nem tilos terület? Rémlik valami a szabályzatból, de őszintén bevallom, még csak egyszer olvastam el. A Herzbergben biztos, hogy nem kedvelik, ha az ember látogatja, mert zavarná a manókat - feleli elgondolkodva. Egészen fáj az egójának, hogy be kell vallania, még nem tudja kívülről a teljes szabályzatot, hogy bárki mást kioktathasson, ha megszegné.
- Nézzük meg a nagytermet szerintem. Különben is, lassan már vacsoraidő lesz, ha más nem, megvárhatjuk ott - javasolja végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Egy pillanatig sincs bűntudatom amiatt, hogy megszakítom az ő elnyújtózását a konyhapulton. Azt majd bőven ráér akkor, amikor beüt nála a kajakóma. Végtére is azért baktattunk át a folyosóról a konyháig, hogy magába tömjön néhány falatot, és jól legyen végre. Mert még egyszer ilyen felelőtlenséget nem csinálhat. Nem, ha rajtam múlik. Persze nem állhatok felette állandóan, de ha így folytatja, majd ráijesztek azzal, hogy szóvá teszem háza vezetőségénél, és azt biztosan nem szeretné. Mosolyától zavartan a földre pillantok azon tűnődve, hogy vajon miért tud mindenhez jó képet vágni, és egy vigyorral semmissé tenni azt, ha épp rossz fát tett a tűzre... Tényleg gyerekes, vagy ez a csodafegyvere, amivel mindent megold?
- Nem rossz, bár ezek közül egyik sem hangzik valami bonyolultnak - szúrok oda finoman, s azt nem teszem hozzá, hogy egyébként én sem vagyok a séfek séfje, de amikor már annyi idős voltam, mint ő, akkor ezen a szinten én is voltam. Sőt, még egy kicsit talán többet is tudtam, köszönhetően anyám intelmeinek, aki megtanított pár alapvető dologra, amikor hazamentem hozzá a nyári szünetekben, hiszen szegény sosem tudta elhinni, hogy jól tartanak az itteni konyhán, és hogy nincs gondom a kosztra. Nos, az alkatomat elnézve nem csodálom, hogy kételkedett. Aztán amikor Petyával edzeni kezdtem, egy picivel kevésbé lettem cérnavékony, de még mindig jó alapot adtam annak, hogy gyengének gondoljanak.
- Persze, mondjad csak... - fordulok felé kicsit jobban ültemben, nem kis kíváncsisággal az arcomon. Úgy látom, ezt a múltkori témát még mindig nem tudta elengedni, lehet, hogy túl szigorú voltam. Tulajdonképpen a kevés alkalmak egyike, amikor megfegyelmeztem úgymond egy diákot a kastélyban, szoknom kell még az ilyen helyzeteket, mert egyáltalán nem érzem bennük magamat komfortosan. Ahhoz a korkülönbség sem elég nagy, hogy kellő tekintéllyel lépjek fel.
- A stílus. Mert meg lehet kérdezni mindent, de nem mindegy, hogy milyen formában - vágom rá egyből, aztán jót mosolygok közben azon, hogy ez mennyire emészti. - De tedd túl magad rajta, nincs harag, nem vonok le tőled pontot, és büntetőmunkát se találtam ki. Nem várom el, hogy borzasztóan tisztelj, de ha kvázi idegen vagyok, és a tanárod, akkor azért jobb, ha nem úgy viselkedsz velem, mintha a szobatársad lennék, érted... - próbálom elmagyarázni neki, hogy az én oldalamról nézve miért lehet gáz, ha így folytatná, aztán elnézem, ahogy folytatja a szorgoskodást.
- Kell segítség? A végén még én is megéhezem, kérni fogok a manóktól valamit - ajánlkozom udvariasságból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Egy időben elkezdett foglalkoztatni az emberi lélek. Talán tizenhat lehettem, vagy még annyi sem, amikor ellenállhatatlan vágyam volt arra, hogy az emberi elmét megértsem. Persze nem komolyan, csak a magam suta tini módján, amikor érdekes volt egy bűntény és a valós eseteket krimi regényekként akartam olvasni, mert úgy hittem, hogy egy napon majd én leszek az, aki a bűnözőkről profilt állít fel és majd a tudásomat a jó szolgálatába állíthatom.
Csupa magasztos álom egy fiataltól, talán csak a saját önnön egóm vezetett. Aztán egészen máshogyan alakultak a dolgok, hiszen önmagamat kellett először jobban megismernem mielőtt mások élete és halála felett akartam királykodni.
Az emberi sors törékeny, egyszer még Párizsban élsz, aztán meg majdnem felrobban melletted egy magyar faluban a kávéfőző az örsön. Sosem tudhatod, hogy mit hoz a holnap.
- Különös történet, de tetszik. Ez egy meglehetősen egyéni módja a nyelvtanulásnak. Viszont működik. - Tárom szét nevetve a karom. Testbeszédem általában nyitott, új helyzetekben pedig különösen igyekszem, hogy kifogástalan legyen az, ahogy prezentálom magam. Azonban most őszintén jót derülök ezen a történeten. - Szellemesen sajátítottad el a francia szellemiséget. - Lehet, hogy most fognak kivágni az ablakon, mert néha túlzásba esek a hülye poénjaimmal.
- Az egy szép település, jártam arra többször ügyeket intézni az elmúlt hetekben. - Arcomra sajnálat ül ki a lány története kapcsán. Persze ez már a múlt, de az ilyen tragédiák mindig rányomják az emberek életére a bélyegét, akár több generáción át kísérthetnek a sebek, amiket az akkor élők szereztek.
Meglepve tapasztalom, hogy nem csak nekem van rúnázott ékszerem. Farkasé sokkal díszesebb összehasonlítva az én rúnázott ezüst karperecemmel.
- Szép darab. Elemi mágia, huh? Melyik elem? - Nekem sajnos nem jutott más spéci képesség, csak jól tudok számolni meg jól értek a bájitalokhoz. Gondolkodtam pár képesség elsajátításán, azonban az élet túl gyorsan zajlott mellettem, egyszer még pályakezdő voltam, aztán meg már egyedülálló apuka. Minouch mellett pedig nincs megállás.
A kávéfőző jó szolgálatott tett, különösen, hogy a fordító segítségével már más is érthette, amit mondok. Nem titok ami életünk, de nem akarom, hogy erről csámcsogjanak. Lesütött szemmel bólintok, hogy valóban rémes.
- A szüleim és a testvéreim Kanadában vannak. Nem tudom, hogy meddig tart még ez az egész. - Rázom meg merengőn a fejem. Még csak most kezdődött Vasile, hiába várod a végét.
- Nem szívesen reklámozzák, hogy hibát követtek el. Vagyis... hiba? Nem volt bizonyíték. - Nyilván mindig lehet alaposabb munkát végezni, de egész biztos vagyok benne, hogy a kollégáim high prio esetként kezelték az ügyet és mindent megtettek.
- Egész nap kérvények? Oh, Dieu... - Kínomban röhögve, szemeim összeszorítva próbálok jó pofát vágni ehhez az esethez. De nem vagyok gyakorlott auror, nem mehetek terepre, maradnak a papírok.
- Az én kislányom is idejár. Nyolc éves, Liliane a neve. Hány éves a kislányod? - Kérdezem érdeklődve. Jó lenne a kiscicámnak is egy barátnő az iskolán kívül is. Amolyan összejárós, mint nekünk is volt kissrác koromban a faluban.
Megköszönöm a kávéfőzést és én magam is töltök egy keveset. Egy löttyintésnyi tejjel iszom, sajnos nem vagyok olyan vagány, hogy töményen legyűrjem a feketét.
- Az nagyon kevés. Akkor ez egy békés hely, mhm? - Álmos kisváros, rémisztő háttérsztorival. Már csak a visszajáró démonok hiányoznak, mint a horror regényekben. - Vagy most éledezik a bűn errefelé? Hogy-hogy ennyien vagyunk? - Érdeklődöm tovább a székek irányába mutatva, hogy ott kényelmesebben folytathassuk a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Pedig pont azok közé tartoztam, akik szeretik a változást. Sokáig így volt ez, legalábbis akkor, amikor fiatal voltam, mert most már fogalmazhatok így, a harmincas éveim elejére. Tehát kifejezetten vonzott, fokozta az adrenalint bennem, ha kiszakadhattam az otthoni sivár négy fal közül, és kalandra indulhattam valahova. Akkor határoztam el, hogy régész leszek. És mentem is, sokfelé. Aztán a valahányadik ország és terepmunka után hiányozni kezdett Bogolyfalva. Mindig azt mondtam magamnak, hogy ez olyan kis félreeső falucska, amiből sajnos később várost csináltak, de még így is csak annyira színes és változatos, hogy a tolerálható kategórián belül marad. És aztán jólesett az állandóság, hogy lett egy házam, ami csak az enyém, nem zargat senki, ha nem akarom, mert a kutya se nézne rám. Úgyhogy most már azt gondolom, hogy nem kell mindig úton lennem. Jó, ha vannak állandó pontok és emberek körülöttem. Csak egyet szoktam kérni az élettől, mégpedig azt, hogy ne ragadjak bele negatív értelemben. Ajándéknak lássam, a szabad választás gyümölcsének, s ne börtönnek.
- A legrosszabb kimenetel mégiscsak az, ha megrekedek a ranglétrán, holott többre lehetnék hivatott - ösztönösen őt lemásolva kulcsoltam össze magam előtt a kezeim az asztallapon, és közelebb hajoltam a velem szemben ülő férfihez, de tekintetem ide-oda járattam körülötte, mintha idegesen kerestem volna valamit a háttérben. - De honnan fogom tudni, hogy jó létrán mászok-e fel? - annyi papírom lett már. Régész, ereklyekutató, varázstárgyvizsgáló, újabban átoktörő. Azt hiszem, mind fel tudom használni a megszerzett tudást akkor, ha a tárgybűvölésügyin vagyok, de megszoktam már, hogy egyedül hozok meg döntéseket, és elszoktam attól, hogy mások véleményét kikérjem. Néha mégis jó hallani őket.
- Hogy elégedettek magukkal, és azzal, amijük van. Olyankor van szerintem egy egyensúly, harmónia bennük. Jut idő mindenre, amit szeretnének - mintha tényként közöltem volna, hogy ez az állapot lehetséges és létező, holott nem voltam benne biztos, de magamra nézve irreálisnak tartottam, hogy elérem. - A bennem lévő nyugtalanságot szeretném ezzel csillapítani. Bizonyítani magamnak, azt hiszem. Minek neveznéd ezt? Nem kihívás? - kérdeztem vissza azzal a tudattal, hogy igazam van, csak nem jó szögből nézte a dolgokat. - Egy terápiát is nevezhetünk kihívásnak. Szembenézni magunkkal. Törleszteni valami, valaki felé. Nem sokan képesek rá, és kell hozzá erő - biccentettem, de kíváncsi tekintetem szinte kérte, hogy öntsön Seth tiszta vizet a pohárba. Hiszen az én életem sem arról szól, hogy pusztán munkamániás vagyok, és kész, és hogy ez csak így kialakult bennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
 a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet
______________________________________________________

Felvonom a szemöldökömet. Kutatásokhoz akarta felhasználni? Vagyis megismételni? Tovább tanulmányozni az elgennyesedett sebű csemetéket? Az arcomon is látszik ahogy elsápadok, miközben fejben egészen csúnya vonalat vesz fel a magyarázat.
Aztán megnyalom ajkam szélét és megrázom a fejemet. Ez most nem annak a helye Júlia. A látogatás ideje véges.
-Nem játszottál el a gondolattal? - kérdezek a válasz helyett vissza, majd mielőtt, válaszolna megállítom a kezemmel - de az nem most volt, nem ilyen állapotba és nem hiszem, hogy ennyire balfasz lennél ha mégis megtennéd. Nem azért jöttem, hogy tanúbizonyságot szerezzek arról mit tettél vagy nem tettél, csak ha kijössz azt hiszem kicsit el kéne beszélgetnünk arról, mit tennél - mert tudni akarok a kísérletekről amikhez olyan gyerekek kellenek. Romlott vagyok erkölcsileg, de nem egy lélek nélküli szörnyeteg, hogy bármit lenyeljek vagy elfordítsam a fejemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Legalább emlékezetesre sikerült a belépőm - nevetgél kissé zavartan, megvakargatva a tarkóját is. Na igen, ilyenkor derül ki, mi mindenről hiheti az ember, hogy a másik emlékszik rá, miközben már régen kiment a fejéből. Lehet, hogy a kínos pillanataira sem emlékszik már senki? Legalábbis Doriánt kivéve, mert az az ember olyan, mint egy elefánt, random tud régi fiaskókat felhánytorgatni, hogy ő biztos el ne felejthesse. A sógora azonban külön kategóriaként kezelendő már a kezdetektől fogva, ezt sem szabad elfelejtenie, emlékezteti magát. Jelen pillanatban pedig határozottan kellemesebb társasága van Doriánnál, akit azért még mindig csak az egyetlen és imádott húga kedvéért visel el többnyire.
- Sok a munka? Hogy haladnak a kutatásaid? - érdeklődik inkább, de már választ is kap. - Ó, milyen konferencia készül? Sűrűnek hangzik, de ugyanakkor izgalmasnak is - állapítja meg, és letelepszik közben az egyik székre, lábát kinyújtóztatja, majd bal bokáját a jobb térdére helyezi. Az úgy kényelmes.
- Értem - veszi tudomásul bólogatva, hogy mikor is lesz még itt a nő, majd megrázza a fejét a kérdés hallatán.
- Dehogyis. Gyakran megkérdezik egyébként a diákjaim is, hogy milyen, ha simogatnak, meg persze azt is, hogy kívánom-e az egeret macska alakomban, amire a válasz nem. Ez meg... hát... nem is tudom, jó. Eeeez... olyan, hát na... mintha az ember haját simogatnák, amit annyira nem szoktam szeretni, de ezt... élvezem. Meg amúgy dorombolni is tudok, ez is gyakori kérdés ám - magyarázza. Ha nem lenne amúgy a szavak kereséséből egyértelmű, hogy zavarba jött a témától - pedig nem szokott -, akkor abból is látni, ahogy lassan a vörös folt terjedni kezd arcán füle tövétől indulva. Ezt így talán nem gondolta végig, amikor macska alakban tette tiszteletét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Válaszra nyitja a száját: de. Hiszen ezt Júlia is tudhatja. Nem egyszer jegyezte meg változó komolysággal az ágyban fekve, hogy mennyivel könnyebb lenne az élete, ha csak egy kicsit megremegne a keze Adél rántottája fölött. ezek a gondolatok azonban hirtelen indulatból születtek és tudta, hogy úgysem lenne elég bátor hozzá, hogy véghez vigye őket. Máséval könnyű. A saját már jóval komplikáltabb.
Júlia intésére azonban visszazárja a száját. A pupillája alig észrevehetően összeszűkül, az arca azonban nem változik.
   -  Miért, szerinted mit tennék? - Kérdez most vissza ő válaszadás helyett fojtott, sürgető hangon. - Ha már idejöttél, akkor mondd is ki. Nem bántottam őt. De néha áldozatokat kell hozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Azt hiszem, erre mondják, hogy szakmai ártalom, nemde? - legyintettem nevetve, mely viselkedés egyébként aki ismer, az tudja, hogy egyáltalán nem vall rám, mégis más ember vagyok, ha dolgozni hívnak. Berci ismer valamennyire, tény, és a megszavazott bizalmat nem tudom eléggé megköszönni, még ha a végén ki is derülne, hogy egy pitiáner ügy miatt hívott házhoz. Mégis, amíg nem érzem úgy, hogy szokását visszaélésszerűen gyakorolná, addig szívesen teszek nála látogatást, pláne elnézve a gyűjtött régiségeit. Egy Tárgybűvölésügyin dolgozónak mindig megdobban a szíve, ha ilyet lát.
Kissé beljebb kerültem, leöltöztem, aztán útmutatásának megfelelően helyet foglaltam a kanapén. Nem dőltem hátra teljesen, inkább kihúzott háttal ültem ott, mintha bármikor ugrásra készenlétben vártam volna egy jelre. Új helyeken általában kell idő, hogy el tudjam engedni magamat. S amíg ő is elhelyezkedett mellettem, addig ismételten körbejárattam tekintetemet a szobán, különösképpen a berendezéseken. Lenyűgözőnek találtam, hogy egy lakásban mindez megbújhat, és nem egy aranyvérű palotát díszítik.
- Ne aggódj. Ha szeretnéd, köztünk marad a látogatásom ténye. El tudom úgy rejteni az aktákat, hogy ne derüljön ki a neved - tájékoztattam komoly hangon a lehetőségekről, ha erről fújt volna a szél. Tisztában vagyok vele, hogy egy aurornak mekkora presztízsveszteséget jelenthet, ha egy ilyen incidens kiszivárog, és mennyire ronthat a szakmai megítélésén minden egyes apró folt. Benézett valamit, és ez még nem is biztos, amíg nem vizsgáltam meg. Lehet jobb, hogy én jöttem, mert nem vagyok pletykás fajta. Megtartom magamnak. Számíthat rám. Egyébként létezik diszkréció és anonimitás ilyenkor, nem feltétlenül ütközik jogszabályba az, hogy a neve nem kerül rá az aktára, ebben semmi kivételezés nincs, maximum egy kis játék a helyzettel, mégis érezze magát megtisztelve. - Á, igen. Ilyenekről sokat hallottam. Talán egy bűnbanda nyomában vagy éppen? - tudhatta, hogy nem kellett válaszolnia, mégis szórakozott hangon, finoman puhatolózva érdeklődni kezdtem, hátha megtudok valamit. Az aurorok néha csepegtetnek infókat, amiket a köteléken kívül nem feltétlenül szabad tudni, de mivel egy főosztály alá vagyunk valamilyen oknál fogva vonva, sokan már az állomány tiszteletbeli tagjának tekintenek minket, főleg a terepmunkák miatt.
- Egy teát elfogadok, ha van. Egyébként vacsorázni se volt időm, nem tudom, hogy te hogy szoktál vele lenni munka után. Persze nem most van itt az ideje a pizzapartinak szerintem - mosolyodtam el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Egy kis helyes és nagyon tipikus fekete bőrtáskát rak fel az asztalra és felhajtja a csatos tetejét. A mappát, ami előkerül belőle, odacsúsztatja William elé. Ha a férfi felcsapja és belenéz, a gyanúsabb tárgyakról fényképeket lát némi általános leírással, listába szedve. A talált jegyzeteknek pedig egy átiratát, másolatát. A jegyzetek közül is mindössze csak azokat gyűjtötték össze, ahol említés színek újszülöttekről, terhességről és/vagy mérgekről lehet szó.
- Ezeket, talán többet mond, ha mutatom, mintha felsorolnám. Mindenesetre nem érdemes kétségbeesni. Az ügyed mindössze az előéleted miatt kezelik szigorúbban, de közvetlen bizonyíték híján nem kellene, hogy probléma legyen.
Megkeveri a kávét, amit behozott magával. Bár William nem tudja, de tele van cukorral, hogy elviselhetően édes legyen számára az elviselhetetlenül keserű helyett.
- A probléma a feleség vallomása, amely alapján a viselkedésed gyanúsnak ítélték  az eset idejénen környékén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Érdeklődve nézi végig, ahogy a táska, majd pedig a mappa is az asztalra kerül. Arrébb tolja maga előtt az érintetlen kávéját, az asztal fölé hajol és felületesen kezdi átfutni a listát. Az arca pedig lassan és az egészségtelen neonfényben alig észrevehetően, de szürkészöldre vált. A könyökén támaszkodva lassan a hajába markol és egy sóhajba fulladó fuck szakad ki belőle.
Nincs idegrendszere hozzá, hogy felfogja, a lista mennyire teljes vagy épp hiányos. A sorokat bámulja, amíg a másik keze is a hajába téved, így támaszkodik a papír fölött tovább. Az ajkába harap.
   -  Adél mindig mindent csak túlreagál - kezdi halkan, a szemét továbbra is a lapon tartva. - De előfordulhat... mármint lehet, hogy tényleg kapott tőlem magamit. De semmi olyat, amitől baja lehet, az kizárt. Csak valamit, hogy - csöndben maradjon - ne legyen annyira ideges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Éppen azt próbálja kimatekozni, hogyan tudna mégis időt tölteni itt minden nap, ha már házvezetőhelyettes. A kísérleti transzfiguráció órái hétfőn és szerdán vannak, az egyik napon elmélet, a másik napon a gyakorlati órák. A magiantropológián csak ebben a félévben van, azt is betuszkolta a hétfőbe. Az elviszi a délelőttöt, a szerda az egész napot, főleg, hogy valakinek a kérvényeket is ellenőriznie kell, illetve jóváhagynia. Ugyan nincs ezer és egy belőlük, de lehet, hogy inkább péntek délelőttre időzíthetné a fogadóóráit, valamelyik rangidős dolgozót pedig kicsit előlépteti és rábízza a formai hibás és javításokkal tele kérvények elutasítását. Ez nem is rossz ötlet, állapítja meg magának, miközben az előtte lévő határidőnaplóban egy táblázatba próbál mindent betuszkolni szépen. Így itt töltheti a keddet, csütörtököt és  a délutánokat minden többi napon, a hétvége a családé. Ha pedig bármi történne, megbeszéli a vezetőség többi tagjával, hogy küldjenek üzenetet, és azonnal jön, amint tud. Olyan vészhelyzet azonban csak nem történik. Vagy mégis? Inkább nem szeretne belegondolni. Kedd délután beszélgethet rendszeresen a vezetőség, vagy csütörtökön, amelyik jobb, majd a másik nap foglalkozik kicsit az újakkal is, a maradék időben pedig szervezhet programokat és fordíthat figyelmet mindenkire, akinek arra szüksége van. Na, alakul a terv, dönti el, és azzal a lendülettel lapoz is egyet, mert már van is egy listája. Az őszi nagy átalakítás pipa, most kitalálhatja a jelmezverseny részleteit, legyen mit a többiek elé tenni véleményezésre, ne csak félkész ötletekkel dobálózzon. Meg az animágia szakkört el ne felejtse péntek délutánról. Hogy lett ilyen zsúfolt az élete, a jó ég se tudja éppen. Már a verseny ötletével szemez éppen - az oldalon annyi áll nyomtatott betűkkel, hogy jelmezverseny, de a részletek nem adják magukat -, amikor megszólítják.
- Jó estét! Rothstein kisasszony, igaz? Miben segíthetek? - kérdezi felpillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
 a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet
______________________________________________________

Csak a fejemet ingatom enyhén, hátra dőlve a székben. Nem akarok itt nagy gesztusokat csapni az őrök miatt.
- Pont ez az. Már nem tudom mit tennél kutatás címszó alatt. Azok után nem. - halkan beszélek. Azok a képek még mindig élénken élnek a szemeim előtt. Túl élénken.
- De ez tényleg nem benti téma. Majd ha kijöttél egy rum mellett átbeszéljük. Merthogy kijössz. Kiszedünk innen. A feleséged legalábbis nagyon eltökélt. Kis buzgó törpe - vigyorodom el keserűen. Tényleg meglepően aktív, pedig ő sokkal többet vesztett és veszthet ha tovább kutakodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Egy valami biztos: nem bántanám egyiküket sem.
Fogalma sincs róla, hogy Júlia mit gondol róla és mit hitt el a történtekből és látottakból, de abban biztos, hogy ettől idegösszeroppanást fog kapni. Most, hogy így ülnek egymással szemben, ebben a kényelmetlenül hűvös és a semleges színek ellenére számára barátságtalan szobában, sosem érezte magukat ennyire távol egymástól. Valahol mélyen megfogalmazódik benne, hogy mi van, ha ez volt az utolsó csepp Júlia poharában. Az erőszakosság, a felesége bántalmazása, a féltékenykedés, a hazudozás és a kontrollálatlan alkoholizmus mellett érthető hogy egy idő után eljön a pont, amikor a lány is azt mondja, nem kér többé belőle.
Ezt a hangot pedig erőszakkal fojtja meg magában.
   -  Ő hogy van? - Bizonytalanul ereszti le a vállait. - Figyelj, Júlia... - vesz mély levegőt -, engem utálhatsz, meg rendben van, ha nem bízol bennem. De vigyázz rá. Ezt megteszed nekem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Köszönöm! - feleltem némi büszkeséggel mosolyt varázsolva az arcomra. Igazán jól esett az elismerése irányomba. Úgy tűnt, hogy valóban képes volt értékelni azokat az embereket, akik elszántak, és kitartóak voltak a céljuk elérése érdekében, illetve nyitottak voltak az új ismeretek elsajátítására.
- Mennyivel jobban hangzik, mint a VAV - állapítottam meg rögvest. Kezdtem egyre jobban felnézni Bercire, és az is megfordult az agyamban, mennyire szerencsés volt, hogy abban az intézményben tanulhatott.
- Igazad van. Felesleges azon stresszelni, amire nincs ráhatása az embernek. Emellett biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog a VAV, hiszen az időm nagy részét a tanulásra szánom - feleltem határozottan a fiúnak.
- Nos, annyit tudok a konyha kapcsán, hogy a tanárok nem igazán szeretik, ha megzavarja valaki a manókat a munkájukban, de arról nincs információm, hogy teljesen tiltott terület lenne a diákok számára. Én időnként betérek oda, a manók pedig remek vendéglátók. Nem tudom, hogy ez a prefektusi cím miatt van, vagy alapból ilyenek, de a tapasztalataim alapján többen is felkeresik azt a helyet. Az viszont tény, hogy nekünk több mozgásterünk van, mint másoknak - osztottam meg a tapasztalataim a másikkal.
- Rendben. Ó, lassan már vacsoraidő lesz? - emeltem meglepetten kékjeim az övébe. Milyen gyorsan telik az idő, hihetetlen... igaz jó társaságban rendkívül sebesen telnek el azok a bizonyos percek. Közben elbandukoltunk a nagyterem irányába.
- Én még egyelőre gondolkodom rajta, mit is egyek. Talán valamiféle ínyencség jól esne, ami nem fekszi meg a gyomrom. Abban biztos vagyok, hogy még egy fél deci ásványvizet kérek majd mellé. Rendkívül fontos a megfelelő folyadékbevitel. Nekem a napi 2-3 liter ebből megvan. Egyrészt az agyat is serkenti, másrészt fiatalon tartja a szervezetet, ráadásul nem szárad ki az ember bőre - osztottam meg a tudásom Bercivel. Bár a kinézete, és az igényessége azt
sugallta, hogy mindezzel tökéletesen tisztában volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Amint a másik tekintete cikázik körötte, arcát az asztallap felé fordítja, letörve egy kis darabot a croissant-ból, hogy a másiknak ne kelljen a szemkontaktussal vesződnie. Szeret szemtől-szembe beszélgetni, pont azért, mert az ilyen jelekből is érthet - ezt pedig sosem venné udvariatlanságnak.
- Elindulsz és néhány fokonként körülnézel. Ha nem tetszik a látvány, mindig lesznek másik létrák, lépcsők, hegyek... Az idő telik attól függetlenül, cselekszel-e; akkor miért ne? Csak mert kitartasz valami mellett, nem lesz értékesebb - de te sem leszel kevesebb, pusztán mert félbehagysz valamit.-*Az emberben sok félelem van, és az egyik azé, hogy nagyobb veszteségnek érzi azt, amibe időt fektetett. Akkor is, ha kényelmetlen, fáradt, zsákutcává vált. Bekapja a falatnyi süteményt, egy-két bólintással nyugtázva a definíciót, nem boncolva tovább - az idős megállapítás talán a legtalálóbb, még ha a fejében inkább tudatos beosztás, semmint mennyiség kérdése. Felpillant a kérdésre, aztán elgondolkodik, elpillatva Martin válla felett a kávézóban nyüzsgő emberek felé, mintha valahol köztük bújkálna a válasz.*
- Attól függ, mi a nyugtalanság forrása. Van, aki a helyét keresi, van, aki jól érzi magát, de kíváncsiság hajtja, és végül van, akiben kényszer dolgozik. Kihívásnak akkor nevezném, ha van mögötte megfontolt szándék, irány. Akkor vállalkozás,-*megeshet, hogy másnak ez felesleges kényeskedés. Számára azonban a szavak árnyalatai fontosak, megválogatja őket. Persze, a nevezhetünk feltételes módja rengeteg szabadságot kínál, látja, hogy számos esetben igaz a felvetés... Hajába simít, szórakozottan igazítva ujjaival, ami pont oly' megszokott mozdulat, mint amivel ruháját egyengeti sokszor; mégis, amint kezei megpihennek a csésze és a szalvéta mellett, tartása enged egy keveset. Közelről megnézve öregebbnek tűnik most, valahogy fáradtnak.*
- A terápia számomra egy eszköz, akár a gyógyszerek. Nagy valószínűséggel mindkettőre állandó jelleggel van szükségem, ez az én Vörös Királynőm - állandóan futni, hogy egyhelyben maradhassak.-*Állja a másik tekintetét, azzal a nyugodt, nyílt nézéssel, ami azt sugallja, elfogadta mindezt. Függetlenül attól, mire volt vagy lehetett volna hivatott, mit engednének képességei, intellektusa, származása vagy bármi más.
- Az illúziómágia az egyetlen képesség, amit magamnak választottam. Évek óta nem nyúltam hozzá, mert nem leltem benne élvezetet. Most vagyok elég jól hozzá, hogy újrakezdhessem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

merész × elmerült × befejezetlen
Nem a kedvence, és nem a legjobb benne, de testvérei mellett állva, az ő mozdulataik mintájára mozdulva ezt nem mondaná meg róla senki. Mint szinkronúszók a medencében, a három Keserű lány olyan összhanggal dolgozik a terem végében, nyugodt csendben, amit csak sejtelmes kuncogás, és egy egy szó tör meg néha. Ennyiből is értik egymást, pláne amikor Luca tekintete Laca irányába kalandozik... Hopp, egy pillanatra meg is tört az a nagy összhang, Reni nyakát behúzva fogja vissza a késztetést, hogy ő is a fiúra pillantson. Tudja, hogy az a bizonyos késztetés nem az övé, csak az övék.
Kezük egyszerre mozdul és csippent fel egy adag... porított növényt, de hogy pontosan mit, az Reni fejéből már kireppent. Otthon a kertben felismer minden virágot és hajtást, de ebben a formában még olyan egyformának tűnik minden, mint a három egymás mellett főzőcskéző lány. A hibára csak várni kellett hát, eljött az ideje, hogy a nagy lendület megbosszulja magát - a halványzöldes színben forrongó főzet a hozzáadott növénykeveréktől hirtelen élénk narancssárga árnyalatba fordul.
Oldalra sem kell néznie, hogy lássa, testvéreinél nem történt hasonló, első meglepettségében (és talán kis ijedtségében) már Rudi bácsi hátát keresve pillant fel, kis kínnal elkerekedett szemeiben. A professzor azonban épp az első sorban magyaráz valamit nagyon, Reni tekintete tovább siklik hát... és így akad meg az éppen felpillantó Ervinen, aki felől megérezve a segítség lehetőségét, szapora pislogással tátog el egy tétova segítségkérést. Nem pánikolva, elvégre katasztrófa talán nem történt, de... Hupsz. Ide-oda villanó tekintetében látszik, hogy valami nem úgy sikerült mint kellett volna, amit csak bizonyít, hogy a narancssárga főzet halványan megváltoztatja az arcára eső fényeket.