merész × elmerült × befejezetlen
Nem a kedvence, és nem a legjobb benne, de testvérei mellett állva, az ő mozdulataik mintájára mozdulva ezt nem mondaná meg róla senki. Mint szinkronúszók a medencében, a három Keserű lány olyan összhanggal dolgozik a terem végében, nyugodt csendben, amit csak sejtelmes kuncogás, és egy egy szó tör meg néha. Ennyiből is értik egymást, pláne amikor Luca tekintete Laca irányába kalandozik... Hopp, egy pillanatra meg is tört az a nagy összhang, Reni nyakát behúzva fogja vissza a késztetést, hogy ő is a fiúra pillantson. Tudja, hogy az a bizonyos késztetés nem az övé, csak az övék.
Kezük egyszerre mozdul és csippent fel egy adag... porított növényt, de hogy pontosan mit, az Reni fejéből már kireppent. Otthon a kertben felismer minden virágot és hajtást, de ebben a formában még olyan egyformának tűnik minden, mint a három egymás mellett főzőcskéző lány. A hibára csak várni kellett hát, eljött az ideje, hogy a nagy lendület megbosszulja magát - a halványzöldes színben forrongó főzet a hozzáadott növénykeveréktől hirtelen élénk narancssárga árnyalatba fordul.
Oldalra sem kell néznie, hogy lássa, testvéreinél nem történt hasonló, első meglepettségében (és talán kis ijedtségében) már Rudi bácsi hátát keresve pillant fel, kis kínnal elkerekedett szemeiben. A professzor azonban épp az első sorban magyaráz valamit nagyon, Reni tekintete tovább siklik hát... és így akad meg az éppen felpillantó Ervinen, aki felől megérezve a segítség lehetőségét, szapora pislogással tátog el egy tétova segítségkérést. Nem pánikolva, elvégre katasztrófa talán nem történt, de... Hupsz. Ide-oda villanó tekintetében látszik, hogy valami nem úgy sikerült mint kellett volna, amit csak bizonyít, hogy a narancssárga főzet halványan megváltoztatja az arcára eső fényeket.