Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Valóban. Szellemes. Unalmas is lett volna egy osztályteremben - neveti el magát. Esetleg hozzá lehetne tenni, hogy egyébként részben azért is alakult így az egész, mert Budanekeresdre még egymagában költözött, részben kellemetlen emlékeket igyekezve hátrahagyni, részben pedig azért, mert a birtok olyan kis félreeső, szinte már mágikus zugnak tűnt, amiről úgy vélte, könnyű lesz kialakítani benne újra azt a buborékot, ahol a titkait jól lehet tárolni. Nagyon barátkozós sosem volt, ehhez túlságosan is erős volt benne a bizalmatlanság mások iránt - néhány ritka és felettébb különleges kivételtől eltekintve -, csak hát ennek egyenes következménye lett a magány sokszor megterhelő érzése idővel, és mint kiderült, az anyáskodó természetű szellemlány jó társaságnak bizonyult ennek elűzésére. Az élet aztán sok mást is az útjába görgetett azóta - mi könnyebb volt, mi nehezebb -, mostanra meg már egészen sokat változott.
- Valóban - helyesel, bár talán azért is nem mond többet, mert tudja, hogy elfogult. Bogolyfalva számára még mindig egy csendes kis porfészek, hiába nőtte ki magát lassan várossá méreteit meg népességét tekintve, ez mégis amolyan csúfolódásnak hangzik még, hogy a város, amelynek a neve arra utal, hogy az egy falu. Meg is maradt sok tekintetben falunak, de Franciska kedvéért egyezett bele a költözésbe, mert ez így kényelmesebb a feleségének és a lányának is, neki meg igazán oly mindegy, honnan gyűlöli éppen, hogy hoppanálnia kell a munkahelyére. Ha átkérvényezi magát véglegesen ide, legalább azzal nem kell már bajlódnia naponta többször is.
- Föld. Terromágus vagyok, csak még nem bejegyzett. Kicsit késve jelentkezett az erőm, azért is tologatok főleg aktákat, egyébként kihallgató tiszt volnék... - válaszol a kérdésre, ha már ő is megmutatta a saját kis mágikus karperecét. Eszébe is jut, hogy mint két kisdiák, olyanok lehetnek, hogy ki mit kapott éppen a minisztériumtól különböző okokból adódóan. Nevetősen szusszan a gondolatra. Anna szokott ilyen lenni, hogy "apa, apa, nézd mim van". A kávéfőző közben szépen teszi a dolgát. Egyelőre még csak töpreng rajta, hogyan lenne érdemes megbűvölni. Talán kérhetne tanácsot is, mielőtt még valami rosszul sülne el, és nem csak újat kérhet a központtól.
- Kanada? Szép ország. Ontarióban jártam már, az szép vidék - válaszolja kissé elgondolkodva bólogatva. Azt nem kérdezi meg, melyik régióban vannak a férfi rokonai, hiszen bizonyára titkos az információ. Na nem mintha ő bármit is továbbadna, de akkor sem. Bögrét kezd el inkább keresni a kis konyhában, ami a parancsnoksághoz tartozik, de beletelik kis időbe, mert úgy néz ki, valaki a dolgok átrendezésével igyekszik érdekessé tenni a napjait. Hümmögve veszi tudomásul a francia parancsnokság álláspontját, végül is teljes mértékben érthető. Ki szeretné szellőztetni, hogy ezt bizony szépen benézték?
- Egész nap? Á, dehogy... egy részét az időnek az archívum átnézésével és rendezésével töltöm - válaszolja kipillantva a szekrény nyitott ajtaja mögül. - Meg hát a futó ügyek iktatása. Hangos szomszédok, perpatvarok, néhány kisebb lopás, elvétve egy-két betörés, meg akad balhé még a Pramberger tér környékén, de ott mikor van nyugalom? - teszi fel a költői kérdést, majd ha már kipakolta a bögréket, becsukja a szekrényajtót.
- Na meg azért bevallom, keresztrejtvényt is fejtettem már. Ez azért egy vidéki parancsnokság, nem a fővárosi központ - válaszolja vállat vonva. Piti ügyek vannak főleg eddigi tapasztalatai szerint - igaz, az még csak pár hetet tesz ki -, itt a legtöbb bajt talán épp a diákok okozzák. Na és persze a híres Pramberger tér, ahová auror is csak kivont pálcával merészkedik be azért, mert ki tudja, mikor ki fejében fordul meg, hogy egy arra járó értékeit szeretné.
- Hét éves - feleli elmosolyodva. Majd be is kell mennie délután, hogy hazavigye, ha vége a tanításnak. Kitölti a kávét, és az egyik bögrét odanyújtja a férfinak. - Cukrot, tejet esetleg? - kérdezi. Van minden, a kávé fontos része az életnek, ott is van minden a kávéfőző mellett. Nyugodtan szolgálja ki magát.
- Hát, ahogy mondtam, vidéki parancsnokság, nagyrészt piti ügyek akadnak. Ritka, hogy valami nagyobb volumenű ügy kerül terítékre, bár nem mondom, hogy nem akad az is, csak nem mindennapos, mint a fővárosban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Amióta rá kellett kapcsolnia a bájitalkészítésre, meglepő módon jóval összeszedettebb és talán, de csak talán, tíz esetből már csak hatszor késik el. Az utóbbi időben Rudi bá engedélyével olyankor is fejleszti magát vagy tanul, amikor a prof egyébként más évfolyamoknak tart órát. Mégis kit zavar az a pár égnek meredező szőke tincs, mikor különben is a saját dolgukkal foglalkoznak? Mármint elsősorban azzal, hogy a kezdőként elvégzendő feladatokkal nem ölik meg magukat és egymást...
Épp jegyzeteket ír az egyik bájital mellé, amikor perifériájában feltűnik három teljesen egyforma mozdulat. És megint. Önkénytelenül emeli tekintetét a három Keserű lány irányába, akik tökéletes precizitással, időzítésben egyetlen milliszekundumot sem késve rakodják az alapanyagokat figyelemreméltó fegyelmezettséggel az üstbe. Igen ám, csakhogy hiba csúszik a rendszerbe és Ervin rögvest észreveszi, hogy a főzet színe természetellenesen sárgára vált. Homlokán megjelennek a jól ismert ráncok, miközben a készülő cucc egyre szokatlanabb és rosszabb hangokat ad ki magából. Rudi láthatóan nem figyel, Ervin gondolkodni is alig bír attól a lelkes magyarázástól, amit lenyom az első sornak, így nem lepődik meg, amikor tekintete találkozik Reniével.
Zsebre vágva kezeit lavírozik a sorok között, hogy a lány mellé lépjen és összeszaladó szemöldökkel pillantson először az üstbe, majd az asztalra. Enyhén csücsöríteni kezd, majd megragadja az egyik hozzávalót és miközben mutatóujjával jelzi, hogy a lány egy szót se szóljon, kiporcióz belőle egy késhegynyit, hogy az elegybe szórja. Ezután elővéve varázspálcáját mormog felette egy keveset, mígnem a főzet színe lassanként elkezd visszaváltozni a normál színére. A bájitalok többségét egyetlen aprócska hibával tönkre lehet tenni, de akadnak olyanok is, amelyek javíthatóak, ha visszatérünk a korábbi lépésre. - Most rakj bele még egy késhegynyit, és szépen keverd meg az óramutató járásával ellentétes irányban tizenkétszer, majd hétszer a megegyezőben és tizenkétszer ismét ellentétesen. Utána pedig folytasd a bájitalt ott, ahol abbahagytad - nem mozdul a lány mellől, helyette ismét zsebébe mélyeszti kezeit és óvatosan az asztalnak dől, hogy figyelje a történéseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Figyeli a férfi ténykedését. Közben arcvonásait sem rest sorra venni, kezve az arcformájától a szemei állásán át egészen addig a tényig, hogy az arcszőrzete alól kivehető száj részt is elemezze. Összeveti magában azzal, ahogyan eddigi ittléte alatt láthatta őt mozogni, hallhatta beszélni. Erős ember benyomását kelti. Kissé talán konoknak is hat, akit a bájolgás csak felmérgesít. A problémákat és minden mást is szemöldök formája alapján, szeret részleteiben látni. Valószínüleg nem elégszik meg majd a "mert csak" jellegű válasszal. Ezért enyhe izgalommal és minden esehetőségre készen érkezett hozzá Elektra. Mire nem jó, ha valaki arcolvasó, igaz? Közben Kedves úr végzett és rápillant. - Igen, én volnék - mosolyog a férfira visszafogottan, de őszinte örömmel, amiért a másik tudja a nevét. Nem is húzza az időt, hiszen azonnal megkapta a kérdést, amire ilyen hirtelen talán nem is számított. Sötét szemei megcsillannak azért az izgalomtól, elvégre tétje van minden szavának. - Nos inkább nem kertelek, azt hiszem azt úgy sem szereti - szólal meg ismét jellegzetes hangszínén - Szeretnék animágiát tanulni, vagyis helyesebben befejezni a tanulmányaimat - mondja ki egyenesen, minden finomkodás és felesleges tiszteletkör nélkül, majd a férfi elé csúsztat egy vaskos dossziét benne az egykori képzése dokumentációjával. Kővágó professzor annak idején igen keményen oktatta őket és nagy reményeket fűzött néhányukhoz. Velük efféle fejlődés naplót vezettetett, melybe ő maga is írt bejegyzéseket, értékeléseket. - Sajnos nem tudtam annak idején befejezni a képzést egy mára elavult gyógyítói diagnózis és saját sértett önérzetem okán. Azonban úgy érzem, talán most, amennyiben Ön alkalmasnak ítél, volna lehetőségem animágussá válni - tekint le a férfira, aki ha csak egy kicsit is jó emberismerő, kihallja szavaiból mennyire vágyik erre az esélyre és milyen elszánt. Elektra tekintete izzó parázsként ragyog, halvány orcáira a várakozás bont rózsapírt. Minden azon áll, hogy kollégája mit felel. Belső hangja szugerálja, de ő meg sem szólal. Néma fegyelmezett figyelemmel várja a döntést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Végre kinn vannak a szabadban. Az idő szebb nem is lehetne, s a fák már város szerte mind felöltötték vörös-narancs-arany ruháikat. Imola kedvenc évszaka az ősz. Más gyerekek talán az iskolához kötik és nem kedvelik, de Rothstein Elektra lánya máshogy áll hozzá. Valahogy mindenhez. Különleges gyermek. Talán még mindig túl felnőttes, túl komoly és korához képest kicsi és törékeny. Rengeteg nehézségen mentek át mindketten, de ez a tiszta szívű gyermek még mindig oly hatalmas lelki erővel rendelkezik, mely sok felnőtt előtt is példaként állhat. - Anya, szeretnék hintázni egy kicsit - közli az aprónép és anyjáéra kísértetiesen hasonló szemeit a kezét fogó nőre emeli. Piros kabátjában, barna csizmájában kis micisapkájában, mely alól hosszan omlanak le loknis mogyoróbarna fürtjei, épp olyan mintha egy mesekönyv lapjairól lépett volna le ide a Játszótérre. - Rendben Kicsim, én leülök oda szembe, hintázz csak nyugodtan - feleli Elektra, majd elválnak útjaik, hogy a gyermek a hintához, míg ő maga, szava szerint az azzal átellenben álló padok egyikéhez sétáljon. Tudja, hogy Imola okos lány és megbízik benne. Igyekszik a korának megfelelő teret adni neki. Abban is biztos egy ideje, hogy a kis lányka azért mindig csak hintázik, mert olyankor úgy érzi szabad lehet es közelebb érzi magát az éghez, ahol az Apukája és a Bátyja vannak. Mindenki másként éli meg a gyászt, mely hosszú folyamat, sőt meglehet sosem ér véget. Hősnőnk tekintetével követi csemetéjét. Arcát melegíti a nap sugara, melytől úgy érzi, feltöltődik. Akárcsak kedvenc hőse, Superman. Erőt nyer a Nap fényéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Marina|
WIWT| 3/6 |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
 a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet
______________________________________________________

Legszívesebben felállnék és jól megráznám a srácot, hogy engedje már el a feleségét és a gyerekét, hagyja abba a megrögzött mentegetőzést és ne rugózzon már ezen. Engem aztán nem érdekel, a kutatásokkal ellentétben amiket talán nem is zárt le Mexikó után, de ha igen, akkor is tudni akarom mi volt Mexikóban.
Viszont bár a gondolattal eljátszom, a valóságban azok a bűbájok nem csak engem védenek de őt is. Azt hiszem... gondolom...így logikus.
Így csak a szememet forgattam meg.
- Ne legyél már dráma királynő. Nem utállak. Onnan fogod tudni, hogy utállak, hogy soha többet nem fogsz megtalálni akármennyire is keresel. - Jelentem ki nyersen, majd nagyot sóhajtok és lágyabb hangon folytatom.
- A történtekhez képest jól van. Sokszor benézek hozzá. Hiányzol neki - ahhoz képest, hogy honnan kezdték ezt az egész kapcsolatot lassan tényleg egészen összemelegednek, legalábbis Adél részéről erős a ragaszkodás. Hiába, remek munkaerő vagyok, szívesen Magda. Talán ha nem féltékeny Adél a másik nő miatt nem is kezdi el annyira idealizálni Willt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Csak hallgatom, ahogy szerinte tudni véli, hogy mi kell a nőnek. Iszom és iszik - én sem vagyok egy nagy ivó így napközben, de ehhez úgy gondoltam kelleni fog és milyen igazam lett! -, és többnyire Ervin viszi a pálmát. Bólogatok én, meg fejeket vágok, próbálok konstruktív lenni, de valahogy nem áll össze a kép egyikünk ötleteivel sem. Főleg úgy, hogy van némi eltérés abban, amit keresünk.
- Szóval valami egyensúlyra kellene törekedni úgy, hogy ami van, az az egyik oldal, a másik meg amit nem használunk. Mondjuk legyek őszinte, de ne mondjak ki mindent hangosan. Ez lesz a neheze, hogy pont mi az, amit nem kell. Oké, vannak sejtéseim azért - dőlök hátra és elmélkedünk tovább, mint két bölcs. Hát, ha bárki látna minket, biztos nem erre gondolna. Azért remélem a csajok nem látják annyira sarkosan a világot mint, ahogy Ervin leírja.
- Nekem az a bajom, hogy az egyik csajnak ez jön, a másiknak meg amaz. Hát miért nem nagyjából azonos nézetük van? Ráadásul ugye van még az is, hogy "találd ki, hogy hogy gondolom, amit mondtam. A nem az nem, vagy éppen igen. A jó az jó, vagy éppen rossz. Biztos ez a női misztikum - bosszankodom, de közben újra nézem az éppen aktuális filmet. - És nem hiszem, hogy ennyire elbaszottak lennénk, mert nem értjük a nők minden rezdülését. Szerintem nézzük bele a következőbe, mert ez egy faszság - biztos vagyok benne, hogy ez már túl van tolva. Talán egy másik film jobban segít majd. De, hogy melyik, az a jó kérdés, talán Ervin erre jobban rálát. Miért nem nézünk Star Warst inkább? - Várj, azt mondják, hogy az igazából szerelem az nagyon jó film, meg romantikus, elhoztad? - hirtelen eszembe jutott, hogy a dánok királynője egyszer ezt említette, hátha meghozza a megváltást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ő pedig még szíve szerint rugózna a témán egész addig, amíg nem látja Júlia szemében, hogy maradéktalanul és akadékoskodás nélkül hisz neki. Majd ha ezt tisztázták, szívesen beszámol neki a Mexikóban és Venezuelában történtekről is. Nem mindenről, persze - vannak részletek, amikre ő sem büszke és ha teheti, élete végéig fedő alatt fogja tartani őket.
Sértődötten húzza fel a vállát, majd ereszti le egy szusszanással. Drámakirálynő. Bocsásson meg neki mindenki, de ebben a kezeslábasban, ezen a helyen és ezekkel a vádakkal a feje fölött nem épp a legnyugodtabb és legösszeszedettebb. Az azonban lehiggasztja, hogy Júlia ezek szerint rendszeresen rácsekkol Adélra, az pedig nem fordult ki magából. Mondjuk miért is tenné? Biztos élvezi a szabadságát és azt, hogy a személyes szférája fellélegezhetett végre.
   -  Cool. Ha gondolod, a konyhában, legfelül leghátul hagytam néhány nagyon régi üveg bort. Nem azt mondom, hogy basszatok be belőle a kandalló előtt, de... de basszatok be belőle a kandalló előtt. Én pedig úgy pár hét és kint is leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Azért megnyugtat, hogy a kolléga úr jól fogadja a hülye poénjaimat. Általában az emberek nem szokták szeretni a szóvicceket, sem pedig azokat, amiket nem értenek. Persze én sem szeretem magam kihagyva érezni egy-egy humoros megszólalás alatt, amikor a poén elszáll a fejem fölött, vagy pedig nincs meg a megfelelő információm ahhoz, hogy értelmezni tudjam a viccet, de általában éretten kezelem a dolgot. Valaki kellemetlennek érzi, hogy magyarázzák el neki a poént, azonban én szívesen tanulok mindenből. Nincs ezzel gond. Csak szerényen.
- Gyerekkoromban ehhez hasonló faluban éltem, úgyhogy ez sem lesz idegen. De Párizs után furcsa. - Épiyonne annak ellenére, hogy falu volt kifejezetten pezsgő élettel rendelkezett a közelben elterülő edzőtábor miatt. Meg persze rengeteg meccs is volt, nagyon pörgött a turizmus is. Igaz, amikor a mérkőzések voltak, a szüleink nem engedtek ki minket az utcára, mert olyankor tudtak balhék is zajlani. Én nem nevelném ilyen helyen Minoucht, bár Párizst sem mondanám ideálisnak erre. Meglátjuk, hogy itt mi fog kialakulni és meddig maradunk.
- Ah, szép, szép. - Felem őszinte elismeréssel, ahogy az ingem lehúzom a karkötőre. Általában jobban bánok a szavakkal, kicsit kínos volt ez az előbbi dolog. A kislányom szokta mutogatni a kis díszeit meg rajzait így.
- A kihallgatás az egy nagyon érdekes terület. Először én is ilyesmiben gondolkoztam, profilozás vagy kihallgatás, de hamar rájöttem, hogy nem az az én utam. - Később a terepre akartam menni, de egyetem alatt kiderült, hogy abban sem sikerülne megtalálni önmagam, így visszatértem azoknak a dolgokhoz, amit mindig is szerettem. Szerencsés vagyok, hogy volt erre lehetőségem.
- És mikor vizsgázol le? Utána visszamehetsz a kihallgatószobába? - Kérdezem érdeklődve. Budanekeresden inkább el tudok képzelni nagy kihallgatásokat, de ezen a részen nem sok minden történik. Legalábbis álmos helynek tűnik.
- Valóban az. A provance-i időjárás után lehet nem lesz annyira kellemes, de... szép. - Felelem bólintva. Még nincsenek olyan nagy hidegek, de meg kell majd szokniuk ezt is. Remélhetőleg nem tart sokáig ez az egész rémálom. Majd időnként meglátogatjuk őket a gyerekkel, talán akkor mindannyian jobban fogjuk viselni.
- Ez nagyon... izgalmasnak hangzik. - Válaszolom tettetett lelkesedéssel hangomban. Kihallgatóként valószínűleg egyből levágja, hogy a hátam közepére sem kívánok ilyen melót, de... ez egy ilyen kör volt. Legközelebb jobb lapokat kapok.
- Milyen ez a Pramberger tér? A tipikus külvárosi no-go zóna? - Érdeklődőm fejemet oldalra biccentve. Tényleg egy átlagos kisvárosnak tűnik, talán ez a hely tartogathat némi kihívást nekem.
- Na és a labor? Merre van? - Kérdezem mellékesen, eszembe juttatta ez a téma ezt a kérdést is. Azt ígérték, hogy nyugodtan használhatom az itteni eszközöket a minták elemzésére. Reményeim szerint talán komolyabb ügyekbe is be fognak vonni előbb vagy utóbb. Igaz, lehet, hogy ahhoz már hoppanálnom kell a fővárosba, de ezzen nincs gondom.
- Azt hiszem lesz időm megtanulni magyarul. - Nagymama le lesz nyűgözve, hogy a kisunokája mennyit fejlődött. De szerintem a kislányom magyarja lesz számára a legnagyobb öröm, hiszen a dédi és közte mindig fordítani kellett. Sosem esett jól neki, hogy ennyire elfranciásodtunk.
- Áh, hét? Minouch 8. Van neki is fordító... karkötője, esetleg valamikor elmehetnénk a játszótérre. - Már megint a karkötőkről beszélsz, Vasile! Kapd már össze magad. Azt sem vettem észre, hogy a becenevén hívtam a gyereket.
- Tejet, köszönöm. - Felelem összeszedve a szükséges dolgokat ahhoz, hogy egy kicsit hűltebben tudjam inni a kávémat. Nevezzetek puhánynak, nem iszom semmit forrón.
A kávém tartom fel tósztra, igaz koccintani nem akarok vele.
- A nyugodt közös munkára! - Mondom barátian bólintva, majd lassacskán elkezdem szürcsölni a keserű nedűt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ezt majd még alaposan át kell beszélniük Williammel, hogy hogyan fejezze ki magát majd a tárgyalások során. Az ilyen mondatokat, minthogy "Adél mindig mindent túlreagál", nagyon sürgősen ki kell majd írtani a lehetséges narratívák közük.
- Jó, ha őszinte vagy velem és valóban mindössze ennyit kapott, nem lesz bonyolult tárgyalás. Tudtommal nincs is, aki fellebbezzen. - Adél nem úgy tűnt, mint aki kifejezetten szeretné a férjét börtönben tudni.
- Extraktáljuk az emléket, ami arról szól, hogy te, személy szerint mit adtál neki, kérünk egy vizsgálatot a nálad talált komponensekről és arról, hogy az Adél szervezetében kimutatott származékok átfedésben vannak-e a hatóanyagokkal. Ha nem találnak semmit, nehezen leszel támadható, még az előéleted figyelmevételével is.
Egy pillanatra megáll, ismét kortyol egyet a kávéból és kérdőn pillant Willre.
- Amikor előkészítetted.. akármit is adtál Adélnak.. lehet abban az emlékfoszlányban szó másról, valami terhelőbbről? - Sajnos, még ha végül ártalmatlan bájitalt is készített elő a fiú, ha közben másról is beszélt, máson is tanakodott, akárcsak megfontolás szintjén, az emlék nemhogy kevésbé használható, de visszafelé is elsülhet a felhasználása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Extraktáljuk az emlékeket. Az arca megrándul. Emlékszik ugyanerre a beszélgetésre bő öt évvel ezelőttről. Akkor is felajánlották neki, hogy ha átadja az emlékeit, azzal hosszadalmas tárgyalás nélkül is bizonyíthatja az ártatlanságát és a néhai nagyapjára kenhet mindent. Amennyiben azokban az emlékekben nincs semmi terhelő, amennyiben igazat mondott és amennyiben tényleg csak megfigyelőként vett részt a végül félresikerült kísérlet során. És akkor is nemet mondott.
A kezei alól felsandít a férfire. Elgondolkodva rágcsálja az alsó ajkát.
   -  Előfordulhat.
Honnan kellene tudnia? A végére Adél begyógyszerezése olyan rutinműveletté vált, hogy nem figyelt oda rá, mikor és hogyan teszi.
   -  A manóval csináltattam meg a főzetet, én nem nyúltam hozzá. De lehet, hogy a receptet ezek közül a holmik közül szedtem elő - bök a mutatóujjával lefelé a lapra, továbbra is a homlokát támasztva. - Nem lehetne simán csak megkerülni az emlékeket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet - Júlia látogatása után pár nappal -
You're out, darling

Mostanra ment át az engedélyeztetés, hogy egyáltalán betehesse a lábát a fegyintézetbe, azt is szigorú ellenőrzések mellett. A bejáratnál strázsáló dementoroktől még így is kiverte a víz és talán, de csak talán megeshet, hogy belekapaszkodott az őr karjába, amikor elmentek mellettük. Undorító lények.
Az átvilágítás során természetesen abszolút együttműködő volt, nem mintha akadna ilyenkor más választása, ha szeretné látni a börtönbe visszacipelt férjét. Makulátlan a külseje, a fekete nadrágkosztümtől és a címlapra illő frizurától, sminktől egészen kilóg a bányának álcázott börtön mindennapjaiból. Pedig csak ismeri a ráosztott szerepet: hiába gyászolsz, hiába fáj, hiába ordítanál, Machay ÉS Krise vagy egy személyben, tehát a tökéletesség a minimum.
Az adminisztráció is viszonylag gyorsan lezajlik, hogy aztán bekísérjék a viszonylag nagy, kettéosztott helyiségbe, egyik oldalán ő, a másikon pedig már a bentlakók része van. Olyan egyenes és kifogástalan a testtartása, ahogy az elvárható tőle az asztal rá eső oldalán leülve. Az más kérdés, hogy a gyomra konkrétan szaltózik és mindjárt ide hány az idegtől, de úrinő ezt nem reklámozza. Elég a sápadt arcára nézni, hogy azért érthető legyen, nincs jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Irritáltan ropogtatja az ujjait. Szakadozottan mély levegőt vesz, de szótlanul követi az előtte lépdelő férfit a hosszú, bézsszín folyosón. A kellemes közérzetüket és a mentális egészségüket óvó elvarázsolt - és ezáltal rácsok nélküli -, keskeny ablakokon át ugyanaz a derűsen semleges napfény tűz be, mint mindig. Idebent semmi sem változik. A csöndben ütemesen visszhangoznak a lépteik.
Úgy érzi, mindjárt elhányja magát. Tegnap délután érkezett az üzenet: ma ismét látogatója érkezik, a gyomra akkor fordult egyet először, amikor elolvasta a nevet. Részben a bő egy héttel ezelőtti iktatása óta ő az, akivel beszélni akar. Akivel beszélnie kell. Azonban azt nem tudja, a kétszárnyú ajtón túl mi várja majd, ez pedig az éjszaka legnagyobb részében ébren tartotta őt.
Megáll, hagyja, hogy a férfi kinyissa az ajtót előtte. A nyomában, leszegett fejjel lép be és a kőlapokat nézve követi őt. Körülöttük, a teremben hallja a halk beszélgetést a teremben elszórtan álló, megkopott asztalok két oldalán ülő látogatók és a kanárisárga egyenruhába öltöztetett fegyencek között. Akkor pillant föl, amikor megállnak, azonban csak akkor néz ténylegesen a nőre, amikor leül vele szemben.
Itt nincsenek láncok, rácsok, bilincsek. Az erőszakossága nem követeli meg, másrészt a készenlétben álló mágia diszkréten védelmet nyújt mindkettejüknek. Köszönésre nyitja a száját, azonban az halk motyogássá korcsosul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szabályosan facsarodik még egyet mind a gyomra, mind a szíve a mellkasában talán a kételytől, talán a reménytől, már ő maga sem tudja. Egy hét elég arra, hogy a belészúrt fullánkból áradó méreg elkezdje megfertőzni a gondolatait, vagy épp kilökje a szervezete mint idegen testet. Össze van zavarodva, mégsincs igazán senki, akinek ezt elmondhatná. Magában kell rendbe tennie vagy így, vagy úgy a dolgokat, de az világos, hogy találkoznia kellett Willel, hogy ez megtörténhessen.
Mégis így látni őt, ebben a sárga hacukában egyszerre dühítő, hiszen ő mégis csak a férje, és elszomorító. Maga sem tudja, hova pakolja az első benyomásait. A bizonytalan köszönés után kattan benne át valami végre: nem te leszel most az elesett fél, Adél, hanem ő. A szerepeitek felcserélődtek. Szusszant egyet és Willtől érthetőbben, de szintén vékony hangon viszonozza a köszönést.
- Hogy bírod? - Egy egészen ártatlan kérdés, valami, hogy elinditson egy folyamatot, reakciót, akármit. - Volt bent nálad az ügyvéd, igaz? - Arról mélységesen hallgat, hogy már ő is találkozott vele és feltett szándéka nem engedni senkinek, hogy itthagyják megrohadni Willt. Ha bűnös is, legyen annak ő a megítélője.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Összekulcsolt kezeit fölteszi az asztalra maga előtt. Az arcán nem látszik különösebb meggyötörtség vagy bántalmazás nyoma, nincsenek drámai zúzódások, sötéten éktelenkedő karikák a szeme alatt.  Csak az élénk sárga egyenruha változtatja egészségtelenül szürkévé a bőrét.
Megvonja a vállát és félrepillant az ajtó felé, amerről érkezett. Persze, hogy volt nála az ügyvéd, addig nem is volt hajlandó megszólalni, mielőtt vele nem beszélt.
   -  Sajnálom, Adél. Mindent. De te sem hiheted el ezt az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sajnálom, Adél. Egy leheletnyivel összébb húzódnak a szemei. Akarva-akaratlan fut át az agyán a gondolat: aki nem bűnös, nem kér bocsánatot azonnal. Aztán azzal a lendülettel arrébb is tolja a gondolatot az agya egy másik sarkába, hogy reflektáljon a helyzetükre: azt sajnálja Will, hogy ilyen helyzetbe kerültek? Ésszerű volna. Élő poligráfként figyeli a férje minden mozdulatát ebben a pillanatban, úgy boncolgatja minden szavát is.
- Ki fogsz jönni innen. Nem hagyom, hogy itt maradj. - Abszolút nyugodt, magabiztos hangszínt üt meg, az arca rezzenéstelen, kifejezéstelen. Csak közli a puszta eltökéltségét, de arra szándékosan nem mond semmit, elhiszi-e vagy sem a történteket. Nem tudna minden kétséget kizáróan azonnal válaszolni, hogy hisz Willnek, mert látta azokat a jegyzeteket, a fogakat, a koponyákat, a dossziéban a gyerekek képeit, és mindezek több, mint felzaklatták. Megreccsentették a bizalmát, de nem a paranoid ragaszkodását. Azt lehet, erősítették is.
- Az aurorok feltúrtak mindent. Lezártuk a házat, jelenleg otthon vagyok a szüleimnél. A nagyanyádnak azonnal szóltam, hogy intézkedhessen. - Látszik rajta, hogy végre elbizonytalanodik, folytassa-e, de aztán újból belenéz Will szemébe.
- Tényleg nem hagylak itt. Jóban-rosszban. Megígértem. - Azt persze nem, hogy nem próbálja meg manipulálni a férjét puszta szavakkal, reményt kelteni benne és majd akkor eldönteni, mi legyen velük, ha fény derül az igazságra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél nem felel arra vonatkozóan, hogy elhiszi-e a vádakat, ez pedig probléma. Nem tudhatja minden részletét annak, mi történik odakint és, hogy az aurorok minek a nyomán döntöttek úgy, hogy első sorban őt veszik letartóztatásba azt azonban igen, hogy Adél kulcsszereplője a nyomozásnak. Bármi történik vele, az nagy részben azon múlik, a felesége mit mond róla és hogyan viseli magát a továbbiakban.
Szíve szerint felállna és megrázná: akkor ne csak itt ülj, hanem mondd meg nekik, hogy nem bántottalak téged. Ehelyett azonban csak az arcizmai rándulnak meg és az ujjai feszülnek egymásnak az asztalon.
   -  Nem. Csináltam. Semmit. - Egymás után, nyomatékosan ejti ki a szavakat, kissé előre dőlve a székében. Az ügyvédje megígértette vele, hogy bármi történik, nem beszél Adéllal az ügy részleteiről beszélni. Azonban neki egy kurva jogász tényleg ne mondja meg, hogy mit csináljon. - Nem tudom, hogy mit mondtál nekik, de nem én voltam. Fogalmam sincs, mi történt Noah-val, de az egészhez semmi közöm. Meg a cuccoknak sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felüti a fejét benne egy régóta nem látott kisördög, vidáman kukkant a külvilágra ki, főleg Will feszült arckifejezésére. Ez az az énje, aki élvezi, ha a férje feszült és kutyaszorítóban érzi magát, amikor a tücsök ciripelése is elpattintaná azt a bizonyos húrt nála. Hátradől a széken most már csak azért sem nézve sem a kezére, sem az asztallapra, sehova máshova, csak Willre.
- Tudom, hogy nem te voltál, másként meg se látogatnálak. Azt hittem, ez már nyilvánvaló. Ha nem hinnék az ártatlanságodban, én magam dörömbölnék az aurorparancsnokság ajtaján, hogy életfogytiglant kapj. - Jeges arckifejezést ölt egy pillanatra a szavak komolyságát tükrözve. Egy ribanc, ahogy azt nagyon sokszor megállapította róla Will, ráadásul sokszor rosszindulatú, kekec és furkálódó. Most azonban hagyja újból ellágyulni az arcát - kívülről. Belül még mindig emészti a kétség.
- Most koncentrálj arra, hogy a lehető leginkább együttműködj az ügyvéddel. - És itt szándékszik rádobni a bombát Willre, mert kell, hogy lássa a reakcióját. A szülei már elkezdtek szervezkedni ez ügyben. - Ugyanis anyám és apám elindítják a válást. Ha nem kerülsz ki innen elég gyorsan, visszajutunk a kezdőponthoz. Azt pedig nem akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Miközben beszél, végig a lány tekintetét keresi. Szeretné felnyitni a koponyáját és belelátni az agyába, hogy lássa, mit gondol és mennyit hisz el abból, amit mond neki. Ő sem hiheti el, hogy szándékosan bántotta volna a fiát… igaz?
Képes lett volna rá. Az elején gondolt is ilyesmire.
Előfordulhat, hogy megvoltak az eszközei és a legelején többször eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha.
De nem tette meg.
Az egyik keze ujjai ökölbe görbülnek az asztalon, a másikkal átfogja őket, ezzel vezetve le a feszültségét. Adél azt mondja, hisz neki, miért is ne tenné, de akkor ő miért van még itt? Vallott ellene? Ha pedig igen, akkor mit csinál most vele szemben? Azért jött, hogy mondjon neki valamit?
   -  Hogyan?
A homloka ráncba szalad, ő pedig megütközve hátrahőköl a székében.
   -  Mi köze van ennek az anyádnak és az apádnak? Mégis mi ez az egész, Adél? - A hangja megemelkedik, mire az ajtónál álló őrök egyike tesz egy lépést feléjük. - Te direkt csináltad ezt, ugye? - halkul el ismét, a szeme pedig vádlón összeszűkül. - Így akarsz megszabadulni tőlem, igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mit is látna odabent? Dühöt, csillapíthatatlan vágyat, szarkazmust a helyzet iránt, de mindezeken messze túlmutatóan gyászt, fájdalmat, keserűséget, ürességet és magányt. Nem akar egyedül maradni, Will nélkül, Noah nélkül, és őszintén szeretné, ha vége lenne ennek az egész, nyamvadt rémálomnak egyszer és mindenkorra, de ez még csak a kezdet.
Kifejezéstelen marad az arca még akkor is, mikor láthatóan Will ideges lesz a hírektől. Lehunyja a szemét egy másodpercre, megmozgatja a nyaki izmait körkörös mozdulatokkal, csak azután nyitja ki ismét a szemeit és néz rá újból Willre.
- Ez egy várható következmény volt. Letartóztattak téged, a szüleim pedig ezt nem fogják tudni csak úgy elviselni. Miért, a nagyanyád szerinted épp min dolgozik? Megpróbál téged újból kiszedni innen. - Idegesen szusszant egyet. Valószínűleg Will is tud már a toxikológia eredményéről, és minekutána neki is elmondta az ügyvéd, hogy az egész ügyről egy szót se beszéljenek, nem fog belemenni a tényekbe, hogy Will kézenfekvő elsőszámú gyanúsított ebben az ügyben, ne csodálkozzon itt jobbra-balra, hogy ráakaszkodtak.
- Nem csináltam semmit, és főleg nem akarok megszabadulni tőled. Ne légy csőlátású. Megtehetném, hogy most azonnal felállok és örökre búcsút intek neked, helyette viszont itt vagyok. Mikor tanulod meg végre, hogy a kicsinyes vádaskodásaid leperegnek rólam és kettőnk között sokkal mélyebb ettől a dolog már? - Némileg idegesen villantja az egy pillanatra vörösbe átforduló szemeit a férjére. Haragos. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnik is el a káprázatszerű változás. Kontrollálja magát.
- Te kövesd az ügyvéd tanácsait. Kint akarlak látni innen záros határidőn belül… és tudni akarom, mi lett a fiunkkal. Ez már nem arról szól, hogy én nem tudtam őt épségben kihordani, hanem, hogy elvették őt tőlünk. Érted? A miénk lehetett volna, de valaki elvette tőlünk azt, aki a miénk volt. - Közelebb hajol a biztonsági zónához, szinte sziszegéssé fajulnak a vérmes szavai.
- Ne várd, hogy ezt elviseljem szó nélkül. Úgy hogy szedd össze magad, és gyere innen ki sürgősen… vagy a végén még tényleg elválunk. - Szándékosan hagyja nyitva az esélyt látván, mennyire felpaprikázta másodpercek alatt azzal Willt. Szeretné, ha valami motiválná az együttműködésre és hagyná a francba végre az apátiáját és a puffogó, pöfékelésszerű dühkitöréseit, amik semmire sem jók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy pillanat alatt fogja el a düh. Ha Adél emiatt jött most idáig, hogy a szemébe nézzen, kinevesse és közölje vele, hogy elhagyja, ő biztos benne, hogy ő feláll és megfojtja a lányt. És nem fogja érdekelni, hogy az őröknek kell leszednie majd róla, ha tényleg ezért látogatta meg, akkor nem hagyja, hogy egy darabban kisétáljon innen.
Az ingerültség azonban, amilyen gyorsan fellángolt, olyan gyorsan hunyt is ki benne. A vállizmai ismét ellazulnak, szusszanva hátradől a székén, mire az őr is visszalép a eredeti helyére az ajtóban.
   -  Az biztos, hogy én nem írok alá semmit.
Az orra alatt mormogja a szavakat, leginkább csak magának. Őszintén, jelenleg a legkisebb baja is nagyobb volt annál, mint hogy ezt is ráborítsák. Elvesztette a fiát, majd a szabadságát, most pedig ezzel is ki akarják rántani a szőnyeget alóla?
   -  Ez a nap tényleg egyre jobb és jobb lesz.
Ismét visszakönyököl az asztalra a lánnyal szemben.
   -  Az ügyvéd azt mondta, kivisz innen. Valahogy. Fogalmam sincs, hogy. Nem csináltam Noah-val semmit. Ez az egész nevetséges. Biztos vagyok benne, hogy Selwynnek az anyja baszott el valamit. Vagy Selwyn. Szándékosan. Én megmondtam, hogy valami nincs rendben egyikkel sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak a fél szemöldöke felvonásával jutalmazza a morgást, aminek a fele érthetetlen, a másik meg nonszensz. Mi biztos? Mintha egy gyerekkel próbálna zöld ágra vergődni. Egy potenciális gyilkos gyerekkel. Ennek gondolatára megint semlegesebbé válik az arckifejezése, és hátradől újból a széken.
- Agathát ellenőrzik, de az orvosi műhiba itt aligha áll fenn. A jelen körülmények nem arra utalnak. - Megráng az arca a hirtelen támadt dühtől, ahogy lenéz az asztallapra. Mérgezés, ez volt a toxikológia eredménye. Nem tudta, hogy a szülei ragaszkodtak a boncoláshoz és lám, milyen hasznos lépés volt. Másként még mindig önmagát marcangolná a vetélésért. Persze most is hasonló a helyzet, őrlődik eleget, de a haragja és a keserűsége már megosztott az ismeretlen (vagy épp ismerős) tettes és önmaga között.
- Más: Júliának tartozol egy köszönömmel. Segített takarítani, mert sok szemetet hagytál hátra. - Figyelmeztetően villan a tekintete. Valószínűleg Will elsőre nem fogja érteni, mire céloz, vagy ki tudja, talán igen. Ha előbbi, akkor úgyis tovább magyaráz majd neki, s ezzel felfedi, hogy ő is látott jó néhány dolgot, amit nem kellett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A jelenlegi helyzetében nem esik nehezére bárkit a busz elé lökni, akit talál. Agatha és Seth pedig a legkézenfekvőbb erre. Az előbbi regisztráltan is adott be dolgokat Adélnak, az utóbbi csak ott sündörög körülötte. A kihallgatásán is kihangsúlyozta ezt, hozzátéve, hogy mindkettő töltött elég időt Adéllal ahhoz, hogy ártó szert keverjen a lány teájába.
Legalább is ezzel a gondolattal higgasztja le magát és inti csendre a, főleg éjszakánként a fejében suttogó balsejtelmet: mi van, William, ha tényleg te mérgezted meg őt?
A lányt terhessége alatt, különösen a vége felé rendszeresen hallgattatta el nyugtatóval. Pár csepp az esti üdítőbe, hogy Adél ellazuljon, kezelhetővé és szerethetővé váljon. Sosem adott neki eleget ahhoz, hogy bárkinek feltűnjön vagy, hogy a számítása alapján kárt tegyen a gyerekben. Azonban nem ez lenne az első alkalma, hogy elvéti a matekot. Ez pedig gond. Majdnem annyira, mint a tény, hogy tudta nélkül begyógyszerezni bárkit, bűncselekmény.
Az ujjait nézi maga előtt. Júlia említésére pillant fel és halkítja le a hangját.
   -  Tudom. Volt itt. Mondtam neki, hogy szabaduljon meg mindentől. De neked nem kell aggódnod emiatt, Noah-hoz semmi közük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Rezzenéstelen tekintettel állja a férje pillantását, akár várva valamiféle érdemi reakciót, noha tudja, ez lehetetlen úgy, hogy Will nem beszélhet minderről, ha nem akarják még nagyobb bajba keverni. Valahogy a válasza nem nyugtatja meg, sőt…
- És te elhiszed, hogy tényleg úgy fog cselekedni, ahogy kérted? Mert én nem úgy ismerem Júliát… - A paranoiája egy működő jelenség, belevágja az ideget időről időre, hogy ne nyugodhasson csak úgy.
- Mindig elfelejtik, mennyire hamar eltörik egy gyerek, főleg egy kisbaba… - Maga elé suttogja a szavakat, mintha bármin is változtatna, ami történt. Végül hagyja megkeményedni a vonásait, szinte szigorúan ránézni a másikra. - Kihozlak. És ennek lesznek feltételei.
Jelezvén, hogy ideje indulnia, feláll az asztaltól. Nem tudja, ezen a ponton mit mondhatna még, csak abban biztos, hogy ezután változtatnak a játékszabályokon. Eddig mindent is megengedett Willnek, és most elég nagy slamasztikában ülnek, ha pedig kitudódik, hogy Will hibája Noah halála… azt nem biztos, hogy a szabadulása után túléli.
- Az, hogy szabadulsz, csak a kezdet lesz. Még dolgunk van azzal is, aki a gyerekünk haláláról tehet. Rács mögött akarom látni, ez a minimum. - Nincs ebben semmi takargatnivaló, még csak irracionális fenyegetésnek sem lehet nevezni. Szándékosan beszél olyasmiről, amit az igazságszolgáltatás elérhet és el is fog megfelelő nyomozás mellett. Az más kérdés, hogy megbotolhat még a rendszer és ‘véletlenül’ eltűnhet az igazi gyilkos egy temetőben a föld alá süllyesztve, kihűlt hullával egy szép téli napon. De ez legyen a jövő zenéje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem. Ő sem hiszi el, hogy Júlia kidobná a cuccokat csak azért, mert ő azt mondta neki. Ha nem feszítené meg az izmait, reszketni kezdene az elfojtott, tehetetlen feszültségtől. A két lány odakint olyan, mint két, labilis bomba amik bármikor konspirálhatni kezdenek ellene. Mi van, ha Júlia könnyelműen olyanokat avat be a holmik létezésébe, akiket nem kellene? Hiába állítja az ügyvéd, hogy minden rendben lesz, ő tudja, hogy az a kettő véletlenül is beleszarhat a rántottájába.
   -  Máris mész? - A szemével követi a felálló lány mozdulatát, az arcán pedig őszinte riadalom árnyéka fut át. - Kérlek, csak tíz percet maradj még. Vagy ötöt. Csak mondd el, hogy hogy vagy. Vagy nem tudom. Csak maradj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Látszik, ahogy melegség költözik a szemeibe a mérhetetlen fájdalom mellett. Az arca átveszi ezt a megtört lágyságot, visszaereszkedik a székre.
- Rosszul. Nem vagy velem, egyedül ébredek egy rideg házban… Hiányzol. - Nemes egyszerűséggel ejti ki az utolsó szót, rájátszás nélkül, a puszta tényt. Most már annyi indirekt támasza sincs Will passzív személyében, mint eddig. Hiába nem volt részese a gyászuknak és tagad, amikor csak tud, és egy borzasztóan nehéz eset, mára az élete része. Kellemetlen és nehéz nélküle, csak hát… mi van, ha egy gyilkos után vágyakozik?
- Szeretném, ha már kint lennél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem akar visszamenni. Ha Adél most feláll innen és távozik azon az ajtón, neki is mennie kell. A börtön mellőzi a hideg embertelenséget, amire a hely neve alapján számítana az ember, a cellák azonban puritánul berendezettek és ingerszegények. A napja kétharmadát kénytelen csak egyedül tölteni, az ideje maradék részében szabadon közlekedhet a közösségi tereken, ez azonban nem segít sokat: gyűlöli a bezártságot. A puszta tudata annak, hogy egy hegy mélyén vannak, elég hozzá, hogy hányingert kapjon.
Adél azonban visszaül. Ő az asztalon könyökölve az egymásra fektetett karjaira hajtja a fejét és onnan pillant fel a lányra. Egy pillanatra behunyja a szemét.
   -  Nézd a jó oldalát. Mindig azt szeretted volna, hogy hagyjam abba az ivást. - A szája szélére kesernyés, erőltetett mosoly rezzen. Felhunyorog a lányra. - Na meséld el, miről maradtam le Instán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Egészen kellemes ez a falu, ahogy egyre inkább felveszi az őszi ruháját. Kíváncsi vagyok, hogy karácsonyra készülnek- valamilyen különleges díszkivilágítással. Kifejezetten hangulatos lenne, főleg azon a környéken, ahol a sarokház áll a belvárosban.
Minouch nagyon szeret a szabadban játszani, igaz most még félős kicsit, hiszen sokakat nem ismer a faluból, meg az is nagyon zavarja, hogy csak a karkötője segítségével tud beszélni a gyerekekkel. Tiszta apja lánya, az én fejem is megfájdul tőle, ha sokat hordom. Nem irigylem, hogy csak ezzel tud iskolába járni, egy igazi hős. Amikor délután a leckét írjuk, akkor én veszem fel és úgy fordítom neki a szöveget, a matek meg persze magától értetődő. Eleve az volt a kedvenc tantárgya, így meg pláne, hogy ebben van a legnagyobb önállósága.
- Papa, papa! Menjünk hintázni. Lökj magasra! - Kiáltja a nyolcévesem franciául, ahol betérünk a játszótérre. Jóval előttem szalad, rendesen szednem kell a lábam, hogy utol tudjam érni. A hintáknál már egy csöppnyi kislány egyedül játszott, nem túl messzire tőle egy hölgy ült, bizonyosan az édesanyja. A gyermekem már büszkén ül a hintában készen arra, hogy minél magasabbra repüljön. Kis korában azt hitte, hogy vattacukorból vannak a felhők és odáig akart szállni.
- Készen vagy? - Kérdem játékos hangon, ahogy jól hátrahúzom a hintát. Az igenlés után jó nagyot lendítek rajta, ő pedig boldogan száll. Amikor lassulni látszik, újból gyorsítok rajta.A nem közvetlen mellettünk lévő hintán játszik a kislány, de szemmel láthatóan kevésbé vadóc, mint az én Minouchom. Vajon ő is ilyen lenne, ha mellette lett volna az anyukája?
 - Papa! - Kiált fel újból, amikor hirtelen ellöki magát és a kavicsok közé vetődik. Majdnem elesik, de sikerül megállni a lábán.
- Vigyázz! - Szólok rá a fejemet csóválva. Liliane is kiszúrta az egyedül játszó kislányt, úgy dönt, hogy megpróbál barátokat szerezni. Felveszi a fordító karkötőjét, hogy érthesse a kicsi lány amit mond. Kedvesen köszön neki és a mellette lévő hintára ül, hogy versenyezzenek ki tud magasabbra repülni.
Úgy döntök, hogy hagyom barátkozni őket és leülök a szemközti padra az édesanya mellé.
- Jó napot kívánok! Szabad ez hely? - Kérdezem a magam törött magyarjával. Rajtam nincs a karperec és nem szeretnék egyből angolozni, mert sosem tanulom meg a nyelvet.
- A kislányom játszik a kislányhoz. - Magyarázom esetlenül mutogatva a hinták irányába. Ez így nem hangzik helyesnek. De valami témaindítónak jó lesz, ha nem sülök fel még jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
 a Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet
______________________________________________________

Felállok és betolom magam után a széket.
- Azt hiszem azzal megvárunk téged, úgy az igazi. Addig lefoglaljuk máshogy egymást, hogy kitöltsük a hűvösséget amit hagytál - biccentek, elhúzva a számat. Mosolynak is lehetne mondani, de nincs mögötte mosolyhoz köthető érzelem.
- Ha eszedbe jut valami amit meg kellene tenni odakinn csak üzenj az ügyvéden keresztül - intek aztán elindulok kifelé. Nem hiszem, hogy bármi mást meg tudnánk beszélni, ennyi szem előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mind magasabbra hajtja magát az aprónép. Vékonyka lábait olyan katonásan mozgatja, testével együtt a megfelelő ütemben, hogy lassan más koccig feljut. Hősnőnk figyeli, de nem szól rá, hiszen tudja milyen rutinos már ebben Imola. Ekkor jelenik meg egy másik, korabelinek tűnő kislány, aki szintén a hintához tart, nyomában szaladó apjával együtt. Felhuppan rá és hagyja, hogy a férfi lökje. Vidámnak és elevennek tűnik, ahogy élvezettel száll magasba a szerkezettel. Igazán csak akkor tűnik fel, hogy milyen kis rettenthetetlen, amikor minden különösebb gond nélkül ugrik ki a hintából. Vajon az ő lánya is ilyen volna, ha még élne az Apja és a Bátyja? Bizony ez a kérdés motoszkál a riporternőben, mígnem a kis vadóc már ott is terem Imolánál és mellé telepedve próbál barátkozni. Imola ugyan félénk kislány, de ha valakiben meglátja a jót, azzal hamar hamar nyitottá és bájossá, bár kíméletlenül őszintévé is válik. Kire ütött ez a gyerek? Na vajon kire? Természetesen mindkét szülőjére, még akkor is ha egyikük már nincs vele. - Jó napot! Persze, természetesen - emeli sötét szemei elé tenyere élét, hogy láthassa a férfi arcát. Szakmai ártalom, hogy vonásait azonnal elemezni igyekszik. Elsőre csak a szimpátiáig jut, majd miután az apuka megint megszólal már másra is felfigyel. - Nagyon eleven, igaz? - biccent fejével a kislány felé - Az enyém kicsit visszahúzódóbb, de szerintem a hinta jó kiindulópont lehet - húzza mosolyra szép ívű ajkát. Ezalatt a két csemete is elkezdi a maga ismerkedési rítusát.- Szia! Imola vagyok, téged hogy hívnak? - kérdezi az aprócska lány a másiktól és úgy fordul, hogy lássa beszélgetőtársát, ám a hinta láncát közben egy pillanatra sem engedi el ujjai közül. Lassít is egy kicsit és mindeddig átszellemült arcán érdeklődés látszik. Kíváncsi a másik kislányra. Kevés barátja van és akad, akitől fél is egy kicsit, de az a lány már nagy és nem foglalkozik vele, mert ő picike. Testileg legalábbis.