Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egyetlen Bercelem

- Volt már rá példa - most mit hazudjak, hát tisztán lehet látni, na meg simán kinézendő a nőből. Egy őrült, nem is csendes, nem is nyugodt, pont az ellentéte mindennek, amit valaha elképzeltem, de nekem így tökéletes.
- Hát gyere, biztos találunk a favágáson kívül is valamit neked - azt még nem tudom, hogy mit, de megoldjuk. Engem nem zavar, ha jön, sőt.. Legalább biztosan nem lesz unalmas a mai nap. Szeretem, ha ez a tejbe tök ott van, mert mindig előáll valamivel, ami kilendít a búskomorságból. - Na gyere, szerzünk előtte valami ételt is - indítványozom, amit a hasam suttog, s ha rendesen feltankoltunk, indulhatunk is a Menedékhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Sportkommentátor... sportkomm... Merlin szakállára, csak nem Hollósi? - kérdezi csillogó szemekkel nézve a fiúra, aki viszont láthatóan zavarban van éppen. Vagy csak azt nem tudná ennyire eldönteni, mit írjon a papírra, aminek felét visszaadta? Akárhogyan is, ő még mindig pörgeti kicsit fejben, hogy jut-e eszébe másik nagy név, akire egyébként emlékezne, de nem igazán talál választ.
- A nyáron kértem is tőle autogrammot, egyszerűen imádom hallgatni a kommentárjait. Ritka jó. Még Uwe Knechtet kedvelem ennyire, aber er ist nicht so gut, mint Hollósi - lelkendezik a félbe szakított papírral meg a tollal a kezében, és mint mindig, amikor lelkes lesz, most is beüt nagyon, hogy egyébként kétnyelvű a szó szoros értelmében, az anyjával mai napig németül kommunikál. Ilyenkor elfelejti, melyik nyelven is beszél, és nem tűnik fel, ha vált, amíg nem szólnak rá. El is csak azért hallgat végül, hogy a papírra ráfirkantsa, egy főnixet szeretne, de tényleg. Kíváncsi rá, megoldja-e ez a különös csodabűbáj, vagy kiköp neki egy rajzolt madarat esetleg.
- Na és akkor hogyan is kell ezt? Piszkos páncél sisakrostélya kell nekünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Muszáj lesz megemberelni magát. Bármennyire nevethetnékje támad a szó használatától, akkor is meg kell tennie. Eddig is túlélte és túllendült az összes álmon, amiket átélt, kétli, hogy másképpen lenne most, hogy ő bekerült az életébe. Eszébe ötlött, hogy mennyivel egyszerűbb lenne talán a férfinak is, ha Lilla még mellette lenne. Ha tudná úgy támogatni, ahogy senki más.
Kicsit megkésve, de észreveszi Álmos gondolkodó arcát. Feje biccen oldalra, ennél jobban nem tudja kifejezni támogatását afelé, hogy ismét iskolapadba ült, és azt fogja csinálni, amit szeret - legalábbis majdnem. Mozduló kezére villan tekintete, amely végül a nyakán áll meg. Nem egyszer húzódott már el köztük csend, vagy telepedett rájuk, akár több, elnyújtott percre is, de ez most érezhetően más. Akaratlan hallja meg a gyorsabban zubogó vért, így az ő halott szíve is hatalmasat dobban. Most eresztik egymást szélnek vajon? A gondoltra mosolyodik el halványan, sötét tekintetében csillan megértés, de mikor elengedi a kezét, a szavak ragadnak benne: nem tudja elmondani, hogy megérti, hogy örül annak, amiért eddig támogathatta és mellette állt - megelőzi.
- Kezdek nagyon aggódni - jelenti ki határozottan. Nem zavarja meg a kiállásban, hogy Álmos nézi, most már tudni akarja, mi folyik itt. Talán az egész helyzetet félreértette végig. Talán nem az fog történni, aminek most kellene. Ami el van rendeltetve.
Hideg bőre rezzen a meleg érintés hatására. Tekintete sandít le a meleg kézre, amely olyan lágyan érinti, mint nagyon régen bárkié. Végül a melegség nem csak arcára koncentrálódik, hanem egész testére. Fülében erősödik a vér zubogás, a szív egyenletlen verése, ajkain ajkaival a vér íze soha nem csábította még ennyire. Megszeppenve távolodik el, fordít is hátat a másiknak, ahogy szemfogai nyomulnak ki ajkai közül. Az állati hangot sikerül kontrollálnia - egyetlen morranás hallatszik -, tenyerét simítja fél arcára, hogy eltakarja valódi mivoltját, mély levegőket véve igyekszik elnyomni magában a ragadozót.
Eddig nem volt probléma. A körülöttük lévő hangokra koncentrált, Álmoséra, a történésekre, de így, hogy hirtelen és nem saját akaratából került közel a férfihoz, sokkal nehezebb minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Pedig nincs miért aggódni, még ha ezt nem is mondja ki. Esze ágában sincs véget vetni mindennek, habár való igaz, tovább lépne valamerre, de nem úgy, ahogy azt a nő - számára nem egészen nyilvánvaló módon - várná. Lefoglalják kissé a gondolatai, meg valljuk be, emberismerőnek sem éppen zseniális, ahhoz túlságosan is kevés időt és energiát pazarol embertársaira. Adelinával azonban valahogy egy olyan hullámhosszot sikerült megtalálni, amiért talán még az álmairól, sőt az emberi létről is hajlandó lenne lemondani egyszer, ha biztosan tudja, hogy ezt a nő is szeretné. Nem most, mert még úgy érzi, nem áll rá készen, de pár éven belül talán, és addig is kutathatja az ereklyéket, talán olyan is akad, ami segíthetne jobban áthidalni különbözőségeiket. A szavak azonban nem jönnek, így hát rászánja magát a tettre - azokkal egyébként is jobban boldogul többnyire -, és megcsókolja Adelinát. Régen félt már ennyire választól, bár ezt bevallani nem igazán lenne hajlandó, szemében a reménykedés helyére gyorsan kiül a félelem. Elrontotta volna? Tény és való, hogy Lilla volt az egyetlen, akit valaha is ilyen közel engedett, és már ő sem így része az életének közel öt esztendeje. Kinyújtja a kezét felé, de aztán le is engedi, nem ér hozzá, pedig szeretne. Szeretné megölelni és megérteni, mi a gond, de talán mennie kellene, az lenne a jobb. Nem tudja eldönteni, úgyhogy most már ujjait összekulcsolva emeli karjait a feje fölé, majd helyezi tanácstalanul a tarkójára a kezeit. Kétszer is nekiindul, hogy mondjon valamit, de csak tátog, mint a partra vetett hal.
- Sajnálom - mondja ki végül nagy nehezen, tekintetével azt követve, ahogy odébb rúg egy kavicsot, az pedig pattan párat a kockaköveken a lámpa fényében. - Hazamegyek inkább, ha akarod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az egyik sarokhoz közeli asztalnál foglalt helyet, s várakozás közben rendelt némi frissítőt. A pincérnek jelezte, hogy amikor alkalmas lesz, beszélne Móriccal; ezen túl azonban pusztán ül, valamit olvasgatva, akár egy magazin elejéről lelépett, vakációzó üzletember. Látszólag teljesen belemerül a könyvbe, valójában inkább az itt-ott lézengő embereket figyeli látásának perifériáján. Amint Móric felbukkan a konyhaajtóban, követi útját, s már azelőtt becsukja könyvét, hogy amaz az asztalához érne. Felpillant, udvarias mosollyal fogadva.
Mint ahogy egy helyesírási hiba bántja az ember szemét vagy fals hang sérti a hallást, olyan kellemetlen érzést hagy benne az, hogy neki nyújtanak kezet és azonmód letegezik. Persze, nem újdonság ez már, valamennyire megedzette a mugli világ és a főváros kötetlensége, mégsem tud könnyen túllépni ezen. Zakóját baljával összefogva feláll, s elfogadja a kinyújtott jobbot, röviden megrázva.
- Örvendek a találkozásnak,-* hangja semleges, amint kezével az üresen álló szék felé int, hellyel kínálva a fiút.*- Semmiség,-* biccent, számára magától értetődő, hiszen minimális erőfeszítés hoppanálnia. Amint maga is visszaül, hátradől, jobbját a kávéja mellett pihentetve az asztalon.*
- Úgy gondoltam, a felmerülő aggályokat és kérdéseket egyszerűbb lenne személyesen megvitatni. Magam is két, élesen eltérő felfogású mester alatt tanultam, nem teljesen ismeretlen előttem a helyzet, amibe kerültél. Szeretném megkönnyíteni az átállást és biztosítani róla, hogy sosem torlom meg az őszinteséget,-*vezeti fel az egész beszélgetést, azzal a megfontolt, siettetlen beszéddel, ami oly' jellemző rá. Hagyja leülepedni a csöndet, teret kínálva Móricnak, hogy megossza vele gondolatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ha tudná mik járnak a másik fejében - csak még inkább áldaná az eget, amiért nem használja ki a gondolatolvasás képességét. Eldobni magától a halandó életet, hogy vele legyen örökre? Felfoghatatlan, és olyan döntés, ami visszafordíthatatlan. Ekkora teherrel élni a mindennapjaikat egymás mellett, nem tudja képes lenne-e rá. Egyáltalán megfosztani Álmost az emberi lét csodálatos mivoltjától. Sokan ácsingóznak a halhatatlanságért, de mikor megkapják, csak akkor ér be a gondolat igazán, milyen meggondolatlanul cselekedtek.
Ajkai feszülnek szemfogai hatására, tekintete elsötétülve fürkészi az előtte elterülő utat. Csak és kizárólag Álmos vérének zubogását képes hallani, így csúszik tenyere szájára, hogy azt szorítsa. Semmiképpen sem bánthatja. Őt nem. Ha ismét embervért ízlel, még idő előtt, nem fog tudni leállni, és bár nem ölné meg, de biztosan maga mellett tartaná, hogy mindennap elláthassa a szükséges mennyiséggel. Ismét függő lenne.
Csakhogy az inger nem akar múlni. Óvatlan volt, és most...
Emberi szemnek felfoghatatlan gyorsasággal mozdul: így kerül Álmos elé, akinek már karját tartja el maguktól oldalasan, másik keze túr a hosszabb tincsek közé, annak érdekében, hogy fejét biccentesse oldalvást, hogy nyakához érintse ajkait, végül nyelvét. Lehunyja szemeit, a vér gyors folyását hallgatja, azzal párhuzamosan engedi le karjaikat, mély levegőt véve ereszti ki szemfogait ajkai mögül, amiknek éppen pillanatnyi idejük van felsérteni a bőrt, mielőtt szemei kipattannának és felfogná mit tesz. Felfogná kivel készüli megtenni.
A tincsek közül vállára simul a kéz, a másik elengedi őt, míg homloka érinti a vállát. - Menj, mielőtt bántalak - szólal meg rekedtes hangon, mintha nem is az övé lenne. A ragadozó benne folyton-folyvást felüti a fejét, nem vágyik másra, mint az előtte álló férfi vérére, míg ő önnönmagával, a természetével küzd, hogy ez véletlenül se történhessen meg.
Ne mindezek után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ez a csend, amely most ott sűrűsödik közöttük, hirtelen már fojtogatónak hat és megijeszti. Tényleg elrontotta volna? Ezt már nem tudja meg nem történtté tenni, pedig már egy ideje úgy érezte, hogy lappang köztük valami több is, valami olyan, amely táptalajt nyújtott annak a döntésnek, amely idáig vezetett. Most pedig itt áll, mint akit leforráztak, és nem tudja, mi tévő is legyen. Szeretne mondani valamit, de még annál is nehezebben jönnek a szavak, mint előtte. Végül bármennyire is nehezére esik, és bármennyire is nem erre vágyik, felajánlja, hogy hazamegy, ha a másik ezt szeretné. Választ azonban erre sem kap, helyette a nő ismét hihetetlen gyorsasággal mozdul, nem is érti, hogyan tud olyan váratlanul előtte teremni, és tudja, érzi, hogy hajszálnyira van attól, hogy megharapja. Milyen egyszerű is lenne. Ő évekig pusztította önmagát, most meg elég lenne egy pillanat, és vége. Vagy éppen örökké tartana. Lehunyja a szemét, és most nyugszik meg, számára is meglepő módon, amikor tudatosul benne, hogy az ő élete is egy hajszálon függ éppen. Megtehetné, nem ellenkezne, de mégsem teszi, helyette a vállának nyomja a homlokát, ő pedig ösztönösen öleli át.
- Rendben. Nem kellett volna úgy hozzád érnem - dünnyögi, és bár nem kér bocsánatot szóban, hangján érezni a megbánást. Nem akarta elrontani, de mégis sikerült. Csókot nyom a nő hajába, ha még nem menekült el az öleléséből, érezhetően búcsúnak szánja, bár reméli, hogy csak ma estére szól, és nem örökre, majd elengedi. Talán elmondhatná, hogy neki ez nem létfontosságú, nem baj az, ha nem csókolhatja meg csak úgy bármikor, ám nem teszi. Elköszönt már az imént, és ha Adelina nem akarja másként, akkor állja a szavát és lába elé nézve lassú, kimért léptekkel indul haza. Nem rágódik azon, hogyan tehette volna másként, hiszen az nem old meg semmit. A nő úgyis megtalálja, ha szeretné, majd várni fog rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Köszönöm! - biccentettem boldogan a fiú felé. Rögvest látszott rajta, hogy közös nevezőn voltunk.
- Ez csodásan hangzik. Az pedig igencsak dicséretes, hogy ekkora energiát fektetnek bele a tehetséggondozásba és a képességoktatásba - bólogattam elismerően.
- Értesültem róla én is az ittlétem során, hogy van egy lovarda a közelben, bár ez engem nem érint. A könyvtár bővítésére és a párbaj szakkör fellendítése céljából a szüleim is adományozni fognak némi összeget, hiszen számomra mindkét terület rendkívül szeretett és fontos - meséltem büszkén és jó kedvűen Bercinek. Nagyon feldobta a napomat az a tényező, hogy mindketten egy nemes cél érdekében küzdöttünk, és hasonló volt az érdeklődési körünk.
- Nos, igen, szívesen lépnék akár édesapám nyomdokaiba. Igazából még nem tudom mi érdekelne igazán, a felsorolt területek közül talán a nyomozást emelném ki -  válaszoltam Bercinek teljes komolysággal. Egyelőre nem tudtam elképzelni magam a harctéren, márcsak a testfelépítésem miatt sem, hiába múlott a legtöbb dolog a varázslatokon. Nem volt meg hozzá még a kellő önbizalmam, viszont gondolatban az átoktörői szakma is megfordult már a fejemben. Úgy gondoltam, hogy az iskolai éveim alatt majd kialakul, miben vagyok igazán jó, és mit is csinálnék szívesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Mikor minden érzékszerve ennyire koncentrálódik valamire, az idő, mintha lelassulna. Lassan huhog a bagoly, a szél lassabban mozgatja a leveleket, amik még a fákon maradtak, a vére is lassabban halad. Hülyeségnek hangzik, mikor közel hozzá nem hall más, csak azt, még Álmos lélegzetvételei is elvesznek a semmibe.
Nem úgy a sajátja. Mikor karjai körbeölelik, egy pillanatra elfelejt létezni is, nemhogy levegőt venni a látszat kedvéért. Ösztönszerűen lép közelebb, hogy jobban érezhesse a férfit - elmosolyodik a helyzet ironikusságán. Ki tudja hányszor idősebb a másiknál, mégis elesett nőként bújna a karjaiba, ha most megtehetné.
- Ne szabadkozz - csóválja meg a fejét amennyire a helyzet engedi. Őszinte mosoly kerül ajkaira a hajába érkező csókra, míg szemeit is lehunyja. Különös érzés keríti hatalmába, amit egyelőre nem tud megfogalmazni.
Csak néz Álmos után, ahogy az olyan jól ismert alak, az ugyanolyan ismert lépésekkel egyre távolodik tőle. Nem kellennek másodpercek, és ő már a közeli erdő egy fáján guggol, majd helyezkedik el kényelmesebben. A törzsnek veti a hátát, fejét felfelé fordítva igyekszik átlátni a felhőkön és ahogy végre esni kezd, elmosolyodik. Soha nem örült a hideg cseppeknek a testén még ennyire, mint most: mintha lemosná róla az elmúlt percek történéseit. Mintha elfelejthetné bármikor, hogy majdnem bántotta a szívének egyik legkedvesebb embert.
Akaratlan nyúl ajkaihoz. Álmos... érzelmei vannak. Felé. Éppen felé. Kínjában nevet fel és az első napsugarakkal kísérve lép be az erdő mélyén levő faházba. Nem tudja mit tegyen.

/

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kézfogás után vágódok le rögtön a vele szemben lévő székre. Teljesen nyilvánvalóan mérem végig, és láthatóan szkeptikusan. Nem számítottam arra, hogy hirtelen tanárváltás lesz, főleg így, hogy én nem is vagyok Magyarországon, hanem innen igyekszem mindent megcsinálni, ami kellett a fivéreknek. Nehéz volt, de dűlőre jutottunk, és ha most ezzel a fószerrel minden felborul, és haza kell mennem, akkor... akkor soha nem leszek bejegyzett illúziómágus, vagy nem élhetem meg azokat a dolgokat, amik még rám várnak a városban.
Jól hallhatóan hümmentek egyet szavaira, az időközben az asztalra feltett kezem ujjai mozdulnak és sorban érintik az asztallapot. Egész korrektnek tűnik, már az is az, hogy kijött és nem nekem kellett hazamennem. De ő akkor sem a fivérek egyike.
- Kösz. Értékelem - nyammogok kicsit. - Akkor gondolom tudod, hogy egyéni tanrendben vagyok, érthető okokból - mutatok körbe. - A fivérekkel megbeszéltem, hogy a vizsgára nyilvánvalóan hazautazom, de most, és a tanulási folyamat alatt, nincs erre lehetőségem, szóval... nemtom. Vége az illúzió karrieremnek? - még el sem kezdődött igazán, és nagyban kihatással lenne a jövőmre az igenleges válasz, aminek hatására áll görcsbe a gyomrom. Szemeimet is lesütöm, a terítő egy gyűrődését kezdem el piszkálni. Legalább még kevesebb okom lenne hazamenni, csak hallgathatnám tőle, hogy még erre sem voltam képes, mindennek az az oka, hogy kijöttem, mindent magam mögött hagyva. Halkat, lemondóan szusszanok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Aprókat bólintok szavaira. Ezzel adok bizonyosságot arról is, hogy figyelek, de nem szólalok meg érdemben, amíg beszél és próbálkozik. Oldalasan lépek, fordulok, hogy a csóva ne találjon el, a közelembe érkező vízcseppek sisteregve lesznek semmivé.
- Nem rossz - vakarom meg tarkómat, ahogy visszaállok vele szemben. - Az az igazság Reiner, hogy nem tudod megadni a víznek a szabadságot, amikor te sem érzed magadat annak - vonom meg vállaimat. - Ha azt mondom, levesszük a karkötődet, milyen érzésed van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ohridszki-birtok, Románia

Egyetlen napig bírta elviselni, hogy a nővére tekintete mindenhová követi, és bár nem tette fel kérdéseket, mindvégig azt érezte, hogy várja a válaszokat. Ő pedig nem igazán akart válaszolni egyikre sem. A második napon így már egész egyszerűen ide tért haza, társaságnak magával hozva Lucifert is. Adelina felől azóta sem hallott, hogy a Macskabagoly utca közepén arra kérte, menjen haza, mielőtt bántaná, az álmaiban azonban azóta is felbukkan meglehetősen gyakran. Nehezére esik eldönteni, hogy ezzel kapcsolatban hogyan is érez, talán leginkább megnyugtatja valahol mélyen, de ha őszinte, mégsem örül neki felhőtlenül. Ma éppen egy gyűrűvel a markában ébredt, amelyben a gömbölyded kő a holdat idézi a szürkés-fehéres árnyékokkal, és napsugarakra emlékezteti a foglalata. Arra már nem emlékszik, hogy álmában mi haszna volt, ha volt neki egyáltalán, de legalább szépnek szép. Meg egyedi, ilyen követ még nem látott. Már eltökélte egyébiránt, hogy beszél a gemmológussal, mert szeretne többet tudni a kövekről a varázstárgykészítéshez, ám ezt majd csak akkor tudja megbeszélni vele, ha hajlandóságot érez visszatérni Bogolyfalvára. Talán majd a jövő héten. Meglátja. Egyelőre csak a minisztériumot látogatja, mert a munkája meglehetősen érdekli, minél jobban beleássa magát a képességkorlátozás rejtelmeibe és lehetőségeibe. Most azonban, így sötétedés után - nemrég ébredt csak -, mivel nincs jobb dolga, a földszinten található konyhában telepedik le az asztalhoz, és egy lebegő, világító gömb - ezt is álmából hozta pár napja - lágy sárga fénye mellett vizslatja a gyűrűt tenyerén. Lucifert kiengedte, éppen ezért az ajtó nyitva, nem zavarja, hogy esetleg betéved pár rovar a fényre. Hiába a könyv előtte, nem bír rájönni, milyen kő lehet benne, a fémről legalább már rájött, hogy bronz. Meg kellene néznie, hova tűnt el Lucifer. Túlságosan is csendben van, ami sosem jelent jót se gyereknél, se kutyánál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az elmúlt pár nap csigalassúsággal telt. Mindvégig Álmos szavai vertek visszhangot gondolataiban, ajkai akaratlan bizseregtek meg bármikor arra az aprócska csókra gondolt. Hatalmas hiba lenne engedni az egésznek - egy emberrel megkötött szerelem soha nem lehet kifizetődő. De nem tud mit tenni az ellen, hogy bár valóban csak pár nap telt el, hiányzik neki a férfi.
Ezért merészkedik Romániába. Bár kitérő, de megáll szülőföldjén, ami már egyáltalán nem hasonlít arra, mint mikor még itt élt. A sötétben mérte fel, mi minden változott, mikor utoljára járt itt - megközelítőleg cirka 148 éve - és be kell látnia, nem vágyik vissza ide, bármennyire kellemes és kellemetlen emlékek bombázzák meg elméjét.
Halvány mosollyal indul tovább, feltűnés mentesen ugrik le a vonat tetejéről, mint mikor először járt itt. A különbség mindössze annyi, hogy a férfi most nem várja az állomáson. Halkat szusszan, ahogy ösztöneire hallgatva közelíti meg a birtokot. A fák tökéletes menedéket nyújtanak neki, az egyik tetejéről vizslatja a sárgás fényben ülő alakot. Annyira elmereng gondolataiban, hogy először észre sem veszi a kutyát, ami árgus szemekkel figyeli a fa tetején. Tudja, hogy Álmos ilyen messziről nem hallhatja és láthatja meg, így sokkal óvatlanabbul mozgott, de egy kutyára nem számított. Biztos ő Lucifer. Fejét ismét felfelé mozdítja, egy ágat nyom lejjebb, hogy miközben a vastagabbra ül, így is tökéletesen lássa a másikat.
Nem normális a viselkedése. Távolról figyeli őt, miközben oda is mehetne. Felfedhetné, hogy itt van. Beszélgethetnének, elmondhatná, hogy sajnálja, amiért így reagált, és mennyire fél. Igen, fél. Fél az egésztől, hogy egyszer valóban bánthatja. Minden félelmét szavakba önthetné, de van egy olyan érzése, hogy ez nem tántorítaná el Álmost tőle. Sőt... valószínűleg bízik benne annyira, hogy biztosan tudja: soha nem lenne képes bántani. De ez valóban így van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egy elég béna kezdés, Kende nem is hisz Brightmorenak. Lelazítja megremegő ujjait a rajtuk lévő gyűrűkkel. Jól hallja a tiszta hangokat és csak éppen érzékeli a mellé társuló vállrándítást és akkor... akkor ajka széle mosolyra húzódik. Pedig a lényeget egy pillanattal később robbantják rá.
Megugrik a szemöldöke és lenéz a szinte hozzánőtt kiegészítőre. Túl sokáig váratta a teraszon a gyakorlótermet, mire késznek érezte magát és eszébe sem jutott, hogy ezt a kérdést miért nem teszi fel neki senki. Mert nem biztonságos. Ő pedig rohadt jó okkal ment Brightmorehoz.
- Pont olyan, ami miatt megtenném - határozott hangját kísérve pillant fel a másikra. - Mekkora bajba kerülhetek érte? - az ember azt gondolná néhány évvel mögötte már várt eleget, de inkább türelmes lesz, ha annak kell lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ohridszki-birtok, Románia

Veszélyes talajra tévedt, ezzel tisztában van, de amilyen lehetetlen teremtménye a természetnek amúgy is - már a szó szoros értelmében, hiszen még a minisztérium se igazán tud mit kezdeni azzal, amire képes -, miért ne lenne működőképes az is, ami másnak tényleg lehetetlen lenne. Merlin szakállára, képes áthozni az álmai egy részét, és többször sérült meg ott, mint a valóságban. Mellékesen most éppen szivárványszínű a bal oldala, mert azon az éjszakán, amit még Budanekeresden töltött, tulajdonképpen nem törődött azzal, hogy elkapják-e. Annál dühösebb volt magára, és mint kiderült, a dühét érzik a rémek, talán pont arra éheznek. Olyankor mindig megtalálják, és most nem vigyázott. Nem is igazán érdekelte az egész, csak azóta figyel ismét, hogy áthurcolkodott a birtokra. Még nézegeti kicsit a gyűrűt, de mivel Lucifer már gyanúsan hosszú ideje van csendben, inkább leteszi és kimegy az udvarra. Beletelik pár percbe is, mire szeme megszokja a benti fény után a kinti sötétséget, mert hiába füttyent, a kutya nem szalad hozzá, így kénytelennek bizonyul megkeresni. A hűvös időre való tekintettel visszamegy még a kabátjáért, bakancsaiba meg csak úgy belelép, hagyja lógni a fűzőket, nem köti be - és mivel szárközépig ér a bakancs, szerencsére annak sincs sok esélye, hogy rálépjen és orra essen benne -, és visszatér az udvarra.
- Lucifeeeer - kiált a kutya után, de csak egy vakkantás a válasz, pedig amúgy az agár meglehetősen jól nevelt példánya fajának. Végül felfedezi, közelebb a házhoz, mint gondolta volna, így hát tett egy nagyobb kört fölöslegesen, mielőtt megtalálta volna. A kutya kitartóan bámul az egyik fára, nem morog, inkább kíváncsi, mint gyanakvó, bár amúgy is egy eleve barátságos eb. Ha mókus lenne, már ugatná. Őket nem szereti. Így felnéz ő is, és alig hisz a szemének.
- Bejössz? - kérdezi lágy hangon köszönés helyett, közben két ujját a kutya nyakörvébe akasztva. - Ő Lucifer, és nem bánt. Úgy nézem, inkább kíváncsi rád.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Remélem senki nem hitte el, hogy úgy fogom végig asszisztálni ki tudja meddig Reiner senyvedését az elemével, hogy állandóan le van korlátozva. A nagy faszt. Amíg nem érzi meg, amíg nem tudja milyen felszabadító érzés korlátok nélkül teljesíteni, esélye sem lesz.
Hangosan nevetek fel a válaszra, majd aprót bólintok. - Te semekkorába. Én kurva nagyba - nem mintha foglalkoznék vele. Főleg, mert ellenőrzött körülmények között történik, egy bejegyzett elemi mágus előtt. Pálcámat előkapva lépek Reiner mellé, érintem a karkötőhöz.
- Készen állsz? Ha nem érzed magad annak, nem tesszük meg. Hirtelen lesz és nehéz, talán fojtogató maga az érzés - pillantok rá, de választ sem várva morgok magam elé, míg a karperec kattanva hullik a tenyerembe. Gyorsan kezdek el hátrálni, miközben körülöttünk láthatatlan burok képződik levegőből, aminek egyetlen célja van: a közelben lévő emberek és állatok túléljék.
Tenebris neve lágyan hullik le ajkaimról, és a gomolygó füstből keletkező állat azonnal oldalasan áll elém, morogva, fejét lejjebb eresztve nem veszi el tekintetét Reinerről.
- Hogy érzed magad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Azt szeretem az éjszakai ügyeletben, hogy behozhatom magammal Lexet és amikor épp nincs betegünk őt dajkálhatom. Ma azonban kölcsönadtam. Az egyik diákunk nagyon szomorú volt, mert míg ő itt volt, sajnos meghalt a nagypapája. Nehezen dolgozza fel az elvesztését, mert közel álltak egymáshoz. Teljesen meg tudom érteni mit érez. Ezért gondoltam egyet és megkértem, vigyázzon Alexejre egy kiscsit. Eltereli a figyelmét és macskám kedvessége még a lelkének is jót fog tenni. Így történt tehát, hogy egymagam ülök a gyógyítóiban és kórlapok szortírozásával, rendezésével és archiválásával töltöm az amúgy, hála at égnek csendes estét. Szőke fürtjeim franciás fonatba fogtam össze, púder színű pulóverem és bézs nadrágom felett fehér talárt viselek. Az asztal felett görnyedve olvasok egy diagnózis sort immár negyedjére, de a betűk kicsit összefolynak. Ujjaim közé veszem orrnyergemet és kis nyomást gyakorlok az ott lévő akupresszúrás pontra. Ezután megmozgatom elgémberedett nyakamat, majd a vállam következik. Ébernek kell maradnom még pár órát. Éjféltől hajnal ötig elvben aludhatok úgyis majd. Úgy döntök készítek egy teát. Megindulok tehát a szamovárom felé, amit még tavaly rendszeresítettem ide a gyengélkedőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Első napjait egyszerre jellemezte a nosztalgia és a friss élmények hullámzó váltakozása. Tanárként aposztrofálva magát igyekezett egy olyan új attitűdöt kialakítani a diáksággal szemben, mely méltó tantárgyához. Vajmi kevéssé lehet olvasni arcáról és gesztusaiból tanítási időben. Azonban annak végeztével enyhült ez a tartózkodás, hogy helyét visszaadja a nőnek, aki egykori rellonosként kószálhat, immár szabadon és kötetlenül egykori alma materében. Így hősnőnk nem tudta megállni, hogy fel ne keresse diákkori kedvenc helyeit, ahová emlékei fűzik. Kezdve a monogramjával vésett padot a Mágiatörténet teremben. Újra felfedezte a Kastély minden szegletét, érzékszervei mondhatni elteltek az ismerősen ismeretlen látvánnyal, zajokkal és textúrákkal. Vékony ujjaival ma épp a freskókkal és a folyton fecsegő dámák portréival díszített folyosó oszlopait sorjázza. Tapintásuktól mosoly suhan szép ívű ajkára. Az a fajta, melyet látva bárki megmondaná, hogy viselője lelki szemei előtt szép képek idéződtek. Elektra éles metszésű arca szinte megfiatalodik, hiába hord elegáns öltözéket a tanoda falai között. Hűen önmagához, talárt persze egyáltalán nem vesz fel. Ezen a napon is csupán fekete blúzt, szürke kosztüm nadrágot, vállára vetve kedvenc bőrkabátját viseli. Lapos talpú bokacsizmája csendes, puha léptet kölcsönöz számára. Mondhatni észrevétlen halad mindaddig míg meg nem pillant valakit alig két lépésre maga előtt. Azonnal felismeri, bár szívébe édesbúsan nyilall a fájdalom, a férfi látványától való megdöbbenés elmos minde érzést. - Veled meg mi a fene történt?! - szólal meg kemény tónusú hangon, melyben az emberségből fakadó aggodalomtól több nem hallatszik. Elfogadta a férfi döntését, hogy nem jött el hozzá Görögországba, hanem helyette ő maga is elutazott. Volt felesége viselkedése után érthetőnek is tűnt, hogy Hege nem tudta elfogadni Mark iránti kialakult érzéseit. Nehéz volt, de megtanult kettejük nélkül, ismét egymagában a lányának és hivatásának élni. Egyetlen okból érez csupán fájdalmat Elektra lelke mélyén. Mégpedig amiatt, hogy a férfi nagy szavainak és igéreteinek ellenére, mégsem kellett neki eléggé. Talán sosem kellett, ám ezen kár volt örlődnie. Hiszen ami elmúlt, el kell engedni. Még ha így, a közelében nem is lesz egyszerü.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elbizonytalanodik. Nem a legjobb barátok a góréval, de nem szeretné ha azért szívna, mert segít. Viszont ahogy a pálca előkerül és Kendének tényleg leesik mi lesz itt, szíve hatalmasakat dobban, Brightmore szavai felére már képtelen figyelni, aztán kattan a perec. A hanggal egy időben pedig hátrébb tántorodik.
Elsodró, intenzív és tiszta - izmai megfeszülnek az víz rázúduló erejétől, annak háborgása az ereiben csillapodik, de el nem múlik ahogy az ellentétes elem távolabb ér. Kikerekedett szemekkel, hirtelen kap levegő után, majd lehunyva őket pár pillanatig csendben hagyja áramolni, minden mást kizár.
Letaglózva? Teljesnek? Rémültnek?
- Nem tudom elmondani -szemei felnyílnak a válasszal. Szája egy néma "mi a f..." formál meglátva a füst alakot. Egy elementál. A hydromgáusunk ereje körülötte sűrűbbé teszi a levegőt, ajkai elnyílva maradnak. Kezeit maga elé húzva pillant le azokra hiszen alig mozdította őket, közben a mellkasában szíve dobogása nem lassul. Soha nem érezte még ennyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kicsit átrendezte az Eridon klubhelyiségét az ősz jegyében, mielőtt még beköszönt a Halloween. Olyan sok mesét néz meg olvas a lányával, hogy csak úgy tobzódik az ötletekben, mivel lehet lekötni az eridonosok figyelmét, és most ki is élt néhányat. A világító almákra például egészen büszke. Reméli, örülni fognak a főnixek majd, hogy milyen nagy átalakításokat végzett egy-két átváltoztató varázslattal. Amint az utolsó átváltoztatást is elvégezte, eszébe jutott az is, hogy ha már ilyen későn itt van még, Ella pedig ma a nagyszüleit boldogítja egyébként is, megnézhetné itt van-e Násztya a betegszobán. Már nem találkozott a nővel egy ideje, és nem beszéltek meg semmi konkrétumot, úgyhogy a biztonság kedvéért átalakul. Macskaként legfeljebb azt hiszik róla, ha éppen valaki más lenne bent, hogy csak valaki kedvence és elkóborolt. Már ruganyos léptekkel, magát kihúzva lépdel végig a megfelelő folyosón a betegszobáig, igazi büszke, nagyra nőtt maine coon, pont akkora egóval, mint ő maga.
- Miaúú - nyávogja el magát az ajtó előtt, majd két lábra állva kicsit meg is kaparássza, míg eléri a kilincset, abban a reményben, hogy ki is nyílik az ajtó, nem tartja varázslat zárva. Ki tudja, mi változott ugye, amíg nem volt itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Tényleg visszajött. Nem értem, hogy miért kételkedek én még mindig abban, ha valaki azt mondja, hogy ott lesz, akkor tényleg megjelenik. Mellesleg fel kell jegyeznem magamnak, hogy szokjak le erről, mert a végén eléggé ciki lesz, mikor elterjed a hírem, aztán nem is a kávémért jönnek majd.
- Arra számítottam, hogy húzni fogod a szád, mikor azt mondtam, hogy idejöjjünk - nézek fel rá vigyorogva, immár a fürdőruhámban, miközben éppen egy megfelelő helyet keresek a törülközőinknek. Gondolom azt feltételezte, hogy majd hazának bevág egy sikátorba, aztán hello. De hát én másképpen terveztem abban a két órában. Terveztem.. Inkább csak kipattant a fejemből, hogy régen jártam itt és kössük már össze a kellemest a hasznossal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Egyetértek. Egy kis támogatással pedig még nagyszerűbb hely lehet. Már azon is eltöprengtem, hogy felvetem, lehetne egy Bánffy-ösztöndíj is hátrányos helyzetű diákoknak vagy valamelyik tehetséggondozó program résztvevőinek - teszi még hozzá a témához. Az anyja amúgy is szereti az ilyen jó felebaráti dolgokat, na meg végtére ő is, és ha belegondol, könnyű is úgy jótékonykodni, ha van miből. Márpedig ha van, akkor meg miért ne jótékonykodna. Inkább ezért emlékezzenek rá, mint valami hülyeség miatt. Bólogat még kicsit arra, hogy a Draskovich család is úgy gondolja, érdemes támogatni az iskolát anyagilag is, nem csak azzal, hogy ide küldik a gyereküket. Ugyan ő a Herzbergben végzett, de hát az meg a von Hessen-Darmstadt felmenők számlájára írandó meg az anyjáéra, aki nem engedett ebből.
- Igazán érdekesnek hangzik. Képzeld csak, van is egy rokonom, aki ha jól tudom, időnként mentorál. Ugyan kihallgató tiszt, de úgy hallottam, annak elég jó. Állítólag húsz év alatt sose használt még igazságszérumot - dobja be a csalit, hogy végre ahhoz a témához is eljusson, ami még az eddig vázoltaknál is jobban érdekli mellékesen.
- Mondjuk biztos édesapád is be tud szervezni bármelyik éppen induló mentorprogramba, ami talán még sokkal jobban is fókuszál a nyomozásra - mondja aztán, mint akinek éppen csak eszébe jutott, hogy jobb megoldás is van. Azért reméli, sikerült már felkeltenie Kristóf érdeklődését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Még szép, hogy visszajöttem. Mondjuk olyan nagyon messzire ennyi idő alatt nem is jutok el túl messzire, de azért rendbe szedtem magam. Nem kell sok mindenre gondolni, némi frizuraigazítás és ruhaváltás, aztán helló. Időben odaérek, pont amikor kilép az ajtón a párducmintás arcú nő, a kedvenc kávékészítőm. Nem mintha lenne másik, de nehéz lesz tőle elvenni a titulust.
- Bárhova mennék veled. Oké, nem bárhova, mert tuti tudnál mondani olyan helyet, ahová nem... szóval ez csak ilyen költői túlzás és értsd jól - elmosolyodom, és amúgy nem tudom most sem, hogy miért nem azt választottam, hogy lesz negyedórája. Valahogy bántó lenne szerintem ez felé nézve.
Közben már kifizettem a belépőket a zárható szekrénnyel, tetszett, hogy bűbájt kellett mondani rá és csak a te hangodra és a kódodra nyílik. Ezért szeretem a varázsvilágot!
- Mi legyen az első? Nagymedence, külön pezsgőfürdő, szauna, te? - kérdezem és felteszem a karom, kíváncsi vagyok belémkarol-e. Azt is lehet jelzésnek venni, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem is azon nevetek, hogy a bárhova szót használja, hanem, ahogy utána magyarázni kezdi, amit mond. Nem vagyok én olyan nő, aki minden szót szentírásként könyvel el magában. Értem a szófordulatokat és utalásokat és már a kislányos naivitásomat is bőven elnőttem pár évvel ezelőtt.
- Most azt hiszem meg kellene sértődnöm azon, hogy utolsó helyre tettél a felsorolásban - méregetem őt nevetve. - Ugyanakkor, örvendhetek annak, hogy nem egyből letépni akarod rólam a textilt. Hmm, micsoda kettősség ez kérem szépen - hajamat felkötöm, hogy ha vízbe megyünk ne terüljön szét.
- Kezdjük a medencéknél, aztán szépen sorban, mit szólsz hozzá? - kapom el a kezét, s ha nincs ellenvetése, hát indulhatunk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Ez rendkívül nagylelkű gesztus részedről - tekintettem elismerően a fiúra. Végül is, ha megtehette, miért is ne támogatott volna egy nemes célt? Mindenesetre ezzel javarészt kivívta a tiszteletemet, bár ez idáig is jó véleménnyel voltam róla.
- Valóban? Ez igazán lenyűgöző! Szívesen kötnék vele ismeretséget, úgy érzem nagy hasznomra lenne egy ilyen kitűnő egyéniség - csillant fel a szemem rögvest. Pont az a terület volt számomra néhány közül, amiben akár a későbbiek folyamán el tudtam volna magam képzelni. Egyrészt igencsak fel lehetett nézni erre a rokonra, másrészt valóban igazán érthette a dolgát.
- Ez így van, helyes a megállapításod. Viszont ettől függetlenül szívesen megismerném a rokonodat. Sosem zárkózom el azoktól az emberektől, akiktől valóban lehet tanulni valami hasznosat, és ezt a jövőben kamatoztatni tudom a saját magam javára - válaszoltam teljes komolysággal a másiknak.
- Nos, mit tehetek érted cserébe? - érdeklődtem tekintetem Berciébe fúrva mosolyogva. Sosem szerettem senkinek sem az adósa maradni. Ha valaki tett értem valamit, azt tanultam a szüleimtől, hogy azt illik viszonozni. Egyrészt tisztességből, másrészt formalitásból, harmadrészt pedig semmi sem járt az embernek ingyen az életben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Néha? Tehát nem szoktál szépen játszani és ezt most csak nekem köríted? - méregetem őt érdeklődve. Még mindig nem tudok igazán dűlőre jutni vele kapcsolatban. Egyszer azt gondolom, hogy  menő rossz fiú, egyszer pedig azt, hogy csak megjátssza magát és valamit kompenzálni akar. Kár lenne, ha így van.
- Dehogy hideg - legyintek egyet, majd eltűnők a víz alatt, hogy pár méterrel odébb jöjjek fel a víz felszínére. Inkább nevezném kellemesnek, mint hidegnek, de persze nem nekem lóg a lábaim között egy hőmérő, ami jelezze a nem tetszését, ha úgy van.
- Nem Roland, nem vártalak még itt - nevetem el magamat halkan, majd egy adagnyi vizet fröcskölök az arcába. - Pár évvel ezelőtt jártam már itt, szerintem pontosan ugyanígy nézett ki - tekintek körbe a helyen. - Azt hiszem, volt egy medence, amiben képes voltál a víz alatt lélegezni, valahol arra hátul - mutogatok is hátrafelé, miközben én lopom a távolságot kettőnk között. Hát mintha félne tőlem, pedig én aztán tényleg nem harapok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Fejét kapja fel azonnal a kutyáról a hang irányába. Halott szíve dobban hatalmasat, és még a sötétben is tökéletesen látja Álmos sérüléseit. Bocsánatot kell kérnie, amiért mindezek után megkérte, hagyja ott. Mindazok után, hogy a férfi összeszedte a bátorságát és megtette - bár köztudott, hogy sokkal inkább a tettek embere, mintsem a szavaké. Mosolyt csal ajkaira az egész helyzet lényegében, amibe keveredtek. Itt van ő, egy 163 éves tinédzser, aki nem tud mit kezdeni az érzéseivel. Nem is biztos abban, hogy vannak. S ha vannak is: egy ember felé?
Mire észbe kap, már késő, hogy mozduljon és ne kelljen találkozniuk. Álmos neki intézi a szavait, ő pedig, mint egy durcás lány fordul el tőle. A kutya említésére sandít oda, majd vissza a másik irányba, míg latolgatja a lehetőségeit. Nem így tervezte. Csak meg akarta nézni, hogy van. Láthatóan nincs jól, és nem is tudja, hogy ezzel, ha az A terv megy, akkor mit tudna kezdeni anélkül, hogy kontaktba kellett volna kerülniük. Mármint van ötlete, csak az kicsit már túlontúl megsérti az emberi személyesteret, nem beszélve az emberi jogokról. Alsó ajkába harapva sandít vissza a férfire.
Légiesen érkezik a földre, meglapogatja hosszú ruháját a combjánál, majd pillant fel. Egyik kezét teszi háta mögé, míg másik keze mutatóujja kerül elő, ahogy előredőlve hajol le a kutyához félrebillentett fejjel és érinti orrának ujjpercét. Feje billen oldalasan, le sem veszi sötét tekintetét az előtte ülő agárról, akivel mintha némán kommunikálnának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Orrnyergemet masszírozva, kezemben egy bögre teával ülök vissza az íróasztalhoz. Nagyot sóhajtok, látva a rengeteg átnézendő kórlapot, ami rám vár még ma éjjel. Folytatom is azonnal, hogy haladjak, de csak nem sikerül koncentrálnom. Nincs idebenn oxigén. Felkelek ablakot nyitni és kiszellőztetni a régi papíroktól poros helyiséget. Ekkor hallom meg a nyávogást és a kaparászást. Felelősségteljes macska gazdiként automatikusan veszem az irányt a hangok forrásához. Arra gyanakszom, Lex lopakodott vissza hozzám suttyomban, de nem. - Helló Cicus! A gazdádat hol hagytad? - kérdezem, miközben kipillantok a folyosóra, hátha meglátok valakit. Odakinn csend és béke honol. Csak a fáklyák adnak némi fényt ilyen, hiszen későn igazából már senkinek sem illenék kinn kóricálni. - Gyere szépen, kérsz egy kis tejet? - nyúlok óvatosan a szép állat felé, hogy előbb hagyjam magam megszagolni, majd elkezdjem simogatni, ha hagyja magát. A fejénél kezdem, a füle tövénél folytatom és ujjaim végigszántanak a hátán. Ártatlan kék szemeim közben keresnek egy nyakörvet vagy bilétát, ami elárulhatja a macska nevét és a tulajdonosa kilétét.