Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Szemeit meresztette Albert lelkesedésétől, először azt sem tudta, mit mondhatna.
 - Igen - tört utat magának az őszinteség végül. - Azt hittem, a korombelieket jobban foglalkoztatják a sportolói dolgai, mint amit azután kezdett el csinálni. De az MSM-es cikkei meg a közvetítések is jók, de én talán... kicsit elfogult vagyok - halk nevetés szakadt fel a torkán, nem számított erre. Hitetlenül rázott egyet a fején, hogy a következő kérdésre koncentráljon.
 - Igen, bele kell dobni a páncélba. És itt fognak elvonulni, látod? - mutatott a festett vonalra. Közben fülelt, hátha már elindultak feléjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hallgatok, mert érzem az igazgató első szavában, hogy nem túl jót mond most. Próbálok bólogatni, de csak óvatosan. – Öhöm, ig… – Tartok egy kis szünetet – en. Vagy is, igen. – Válaszolok félve. És amikor a papiros és a hozzátartozó toll előttem landol, megragadom és írni kezdem amit diktál az igazgató, aki már nem olyan dühös mint az előtt. Mikor befejeztem, letettem a pennát és bólintottam.
– Értettem. Akkor holnap estig leadni a titkárnőnek. Megértettem. És legközelebb eme írás szerint cselekszem. – Mondom fel a feladatott, igencsak robothangon. Majd még a kelleténél is robotosabb hangon válaszolom. Mint egy felelésnél, csak még annál is jobban. Jól átgondolom válaszom, és megszólalok.
– Nem, nekem éppen írnom kéne a hirdetést. Vagy a HV-nél kéne állnom és elmondani a történteket. – Sorolom a lehetőségeket már sokkal kisebb nehézséggel. Amikor úgy érzem minden kérdésre feleltem válasszal, elköszönök.
– Ha ennyi lenne akkor én nem is zavarom önt. Viszontlátásra. – Összepakolom minden cuccomat és fellendítem a hátamra a táskámat. Majd elindulok a kijárat felé.
Amikor kiérek elfordulok. Egész úton csak azok a mondatok kavarognak a fejemben amit a tanár úr mondott, és a feladat. Amikor visszatértek az Eridon ház klubhelyiségbe leülök, és megcsinálom a feladatot. Majd szépen elindulok az óráimra.
Majd másnap kora reggel elindulok leadni a “szentírást” a tanár úr titkárnőjének. Amikor odaértek beszéltek a nővel, majd átadom neki a küldeményt. Miután végeztem elindulok visszafelé. Útközben pedig beugrok a könyvtárba, mint jutalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Meglepődött, hogy működött a bűbáj, bár a kifejezést az arcán igyekezett leplezni.
 - Sokat szenvedtem vele, hogy  így menjen már. Rengeteget gyakoroltam, de igazából... nem is tudom, végül mivel sikerült betörni pontosan a pálcámat - vallotta be vontatottan, ahogy Rómeó orrát vizslatta, majd megint kezet nyújtott neki, hogy felsegítse.
 - De ide nem vesznek fel kvibliket. Kell, hogy legyen benned mágia. Talán neked is kéne egy jó magántanár, nekem sokat segített.
 Az emlék mosolyra fakasztotta, ahogy visszagondolt Amélia jótanácsaira és a közös párbajokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A megjelenés napján elkapkodták az összes példányt, én pedig hoppon maradtam. Berendeltem ugyan, de későn, most viszont megkaptam az értesítő baglyot, hogy a Vadóc Wendelin végzete végü megérkezett. Úgy bizony! Itt van Őszike néni könyvesboltjában, és csak rám vár. Természetesen egy olyan napon, ami a leghosszabb munka szempontjából, még késő délután is tartok órákat, így hát, amikor leszaladok, hogy végre átvegyem, nem figyelem éppenséggel, hogy valaki kifelé akar jönni. Riadtan nyúlok a lány dereka után, hogy ne essen el, nem is nézve, hogy nem azzal, hanem a bevert fejével lesz igazán problémája. - Minden rendben? - Ez egy nagyon hülye kérdés volt, de csak kicsúszott a számon, ahogy ott tartom őt, centikre magamtól, bele se gondolva abba az opcióba, hogy a pasija valószínűleg szétver az első találkozásnál, nekem pedig éppen azt kellene elkerülnöm, hogy a fejemet ütés érje. - Hívjak gyógyítót? Igen, azt lesz a legjobb, hívok gyógyítót. - motyogok kettőnk közé, ahogy aggódva nézek rá még mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hétvégén lejöhettek a faluba, hogy bevásárolják, ami még lemaradt, meg kiélvezhessék az őszi napsugarak melegét. Hamarosan úgyis beköszönt a tél, s akkor már nem flangálhatnak könnyed öltözetekben. Zóra ezúttal converse tornacipőt, egy kantáros farmernadrágot, alatta meg egy hosszúujjú, pulcsit viselt, a tóhoz érve viszont leszakadt a többiektől, s míg azok elsétáltak meglesni a kacsákat, ő megtelepedett az egyik horgászok által kikoptatott helyen. Állt is ott egy tuskó, azon ücsörgött, és a kezébe összegyűjtött kavicsokat hajigálta a tóba. Elég rossz kedve volt, főként amiatt, ami a tanévnyitón történt. Sajnálta nagyon Pankát, úgy érezte, hogy egy kicsit megtört a barátnője, ez viszont igen csak frusztrálta belül Zórát, s azon agyalt, hogy mivel is dobhatná fel barátnőjét. Natival továbbra se volt kedve beszélni, rá is még mindig haragudott, ráadásul most Lacát is kerülte. Egész héten direkt sietett, csak hogy ne is kelljen beszélnie a fiúval. Nagyon mérges volt rá a történtek miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az évnyitó konkrétan katasztrófába torkollott, ő pedig azt hitte, hogy attól nagyobb problémája nem lesz, hogy Abigéllel összefutnak. Szerencsére a Abi jól elvolt Elektrával, így nem figyelt arra, hogy Ákosunk éppen miatta vergődik. Sok éve nem látta már a nőt, az elválásuk nem volt éppen a legszebb. Mind a ketten fiatalok voltak és hevesek. Persze azóta eltelt vagy tizenegy év mind a ketten sokat komolyodhattak ezalatt az idő alatt, ennek ellenére mégis rosszul reagált.
Nem volt olyan sok ideje ezen szorongani, mert az este eseményei hamar sötét fordulatot vettek. Valóban hangosak voltak az elsős eridonosok, ami őt is zavarta, de arra nem számított, hogy a Bontovich gyerek teljesen megzakkan és tettlegességig megy velük. El nem tudja képzelni, hogy mit mondhattak azok a kislányok, hogy így kellett reagálni. Nati is mászkált a vacsora közben hozzájuk, ami szemmel láthatóan zavarta Nadiát, azonban ez a jelent végképp betett Neki. Ő maga mire kapcsolt volna már többen odaugrottak, köztük a házvezető-helyettes is. Őszintén meglepődött Rudolf reakcióján, szinte elégedettséggel nézte, ahogy bántalmazzák az egyik diákját. Azt gondolta, hogy birka türelme van Miksával és azért képes ilyen jól elviselni a srác természetét, de most már nyilvánvalóvá vált, hogy kivételezik vele.
Látván, hogy Nadia mennyire zaklatott, úgy döntött, hogy utána ered. Tudja, hogy odabent forrong, de igazgató-helyettesként viselkedett és kontrollálta magát. A Nagyteremnél még látta befordulni a tanári irányába, viszonylag sietnie kellett, ha be akarta érni.
A helyiségbe lépve szerencsére egyedül találja szerelmét, így nyugodtan tudnak beszélni. Hiába ideges, a kezén lévő rögzítő kontrollálja a remegést, így minden nehézség nélkül magukra zárja az ajtót a pálcája segítségével.
- Én vagyok… - Szólal meg csendesen, ahogy a tágas helyiségben az asztalok között közelít a nőhöz. – El sem hiszem ezt a mai estét… ez… kritikán aluli. – Ákosnak sincs semmi türelme a fiatalsághoz, sőt mi több a háta közepére sem kívánja a diákokat, de ez még neki is sok volt. Sajnos a mai tinik egyre inkább ilyenek, hangosak, szemtelenek, mindig mindent jobban tudnak. Egy felnőttnek ezt tudnia kell kezelni.
- Hogy vagy? – Kérdezi bal kézfejével megsimítva a főnökasszony puha arcát, míg kissé reszkető jobbjával Nadia jobb keze után nyúl.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nyugodt élete során Ipkovich Kornél boldog volt, elégedett és ami a legfontosabb, úgy érezte, hogy teljes életet élhetett. Aztán, jött egy nap, egy nap, melyet sosem fog elfelejteni. Nem is arra emlékszik igazán, hogy mi zajlott le szeretett bátyja dolgozószobájában, hanem pillanatokra, melyek magával ragadták. Arra, hogy milyen finoman vetették fel a házasság tényét, hogy a hosszú beszédtől miként kezdett el rugózni a lába, hogy hogyan próbálták a legszebben megfogalmazni, hogy elkerülte a figyelmüket a kiházasítás, valamint, hogy Cassandra Romanova vérség tekintetében ugyan megkérdőjelezhető, ám, mint kapcsolati tőke kiváló. Ez utóbbi rész volt az, ami miatt végül úgy vélte, legyen bármilyen is a lány, igent kell mondania, nem szabad ellenkeznie. Ő nem akarja, hogy legyen még egy kisasszony, akit a “kapcsolati tőke” jelzővel illetnek, mintha nem is volna emberi lény.
Aztán, és ezen jót mosolygott az ágyban fekve, miközben a plafont bámulta, Ipkovich Kornél belegondolt abba, hogy milyen szerencsés, hiszen lépésről lépésre, érzésről érzésre, de lassan beleszeretett a lányba, akit mellé rendeltek. A közösen eltöltött idő, Cassandra türelme és megértése segített, hogy Kornélunk ne érezze úgy, mintha szoros béklyók közé kényszerítenék. Pillangólelkű, gyámoltalan, gyermeki férfiú, aki kedves, lelkes és nem utolsó sorban családcentrikus. Sokan gondolnák őt együgyünek, és talán gondolják is, ám ő nem más, mint valaki, akit nem ért igazán rossz, aki tisztának és szépnek lát mindenkit. És bizony, ez a széplelkű ifjú, holnap férje lesz egy lánynak, aki a legkevésbé sem kapcsolati tőke.
Képtelen elaludni. Máskor napokat is eltöltöttek egymás nélkül, ám tudták, hogy a következő alkalom is eljön, holnaptól azonban, mint házaspár élnek majd, kezdetben itt, miután a nászútjukról hazatértek, ezt követően pedig beköltöznek közös otthonukba. Együtt fognak élni, egy ágyban aludni, és ha napközben külön is lesznek, a leszálló estével ők maguk is hazatérnek, egymáshoz. A kapcsolatuk megváltozik, az a valami, ami közöttük feszít, végre megsemmisül, hiszen a növekvő vágy a testiség után végre beteljesedik. Kornél pedig vággyal teli, és mégis aggódó, hiszen még mindig nem biztos benne, hogy nem lesz fájó ez a lánynak, mégis, ahogy arra gondol, ami holnap éjjel történik majd, a vágya testére is hatást gyakorol, éppen ezért, mikor Cassandra bemászik mellé, egészen megfeszül. Ugyan megpróbálkozott az alvás imitálásával, ám a lányt úgy tűnik, ez nem különösebben izgatta, talán még meg is nyugtatta.
- Cassy... ez... az utolsó éjszakánk egymás nélkül. - suttogja vissza csendesen, ahogy felkönyökölve a lány édes arcán simít végig, magában fohászkodva, hogy lelkesedése odalent némiképp alább hagyjon. Szinte bűn egy ilyen hosszú jegyesség, hónapokkal ezelőtt rohant volna, hogy a lány asszonyává tegye, és vele háljon, de nem tehette, eldöntötték melyik napon kelhetnek egybe. - Gyönyörű vagy, és nagyon várom már, hogy a feleségem legyél, hogy többet ne válasszanak el minket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Örülök neki, hogy nem rettent el, de abban is biztos vagyok, hogy Denis lényéhez kell a kitartás. Én sokszor küzdök vele, pedig a bátyám és imádom, és emlékszem arra, ahogy Barni az esküvőnkön azt mondta, hogy Denis örökké a családom lesz, mégis, úgy érzem, ha megtudja a házasságunkat, akkor ez kérdésessé válik majd. Szeretem a bátyám, de ő egyszerűen néha túl makacs ember nekem, és félek a találkozástól. Talán éppen ezért óvok másokat is, rájuk vetítem ki a saját félelmemet. Túl kellene lennem azon, hogy elmondom neki, férjhez mentem, saját döntésemből, szeretem a férjemet, vele akarok lenni, és szeretném, ha megértené, hogy nem kívánok özvegy lenni. Nehéz dolog a húgának lenni, annyi szent. De tudom, hogy az se könnyebb, ha valaki az én bátyám.
- Pontosan, a haboskakaó a legjobb dolgok egyike.
Tetszik nekem  a lány, tökéletes navinés alkat, kedves, szimpatikus, olyan, akinek nagyon jó kisugárzása van, és ezt nagyon tudom értékelni. Szeretek olyan emberek mellett lenni, akiknek az egész lénye pozitív, nincs bennük keserűség, vagy, ha van is, nem akarják átragasztani másokra. Nyilván, bennem is szokott lenni, adott helyzetek vagy tények miatt, de nem szeretem én sem azt, ha mások hangulata miattam válik rosszabbá, folyton azon dolgozom, hogy akik a közelemben vannak, jót kapjanak. Persze ez néha nem sikerül, de alapvetően úgy vélem, hogy mi Navinések azért születtünk a világra, hogy egy kicsit tompítsuk a túláradó vagy éppen energiákat, emellett pedig jóságot adjunk át.
- Rá fogsz lelni, az iskola és az ottani lehetőségek, a tanárok, a háztársak rá fognak vezetni mindenre, amiben kételyt érzel. Én, amikor levizsgáztam, úgy jöttem ki onnan, hogy rendben volt az életem nagyon sok tekintetben.
Ami nagyon pozitív volt. Nyilván, ezt követően volt egy összeomlás, ahogy a Barnival való kapcsolatunk egyik pillanatról a másikra zátonyra futott, és el kellett mennem erről a helyről, hogy rendeződjenek a gondolataim, de ott is volt bennem tudatosság, és építettem mindarra, amit a tanáraimtól és az iskolától kaptam.
- Ha valahol elakadsz, és szeretnél beszélgetni, keress meg nyugodtan, persze, ahogy elkezdődik a tanév, jönnek a barátok is, csak tényleg, ha úgy érzed, hogy szívesen meghallgatnád, hogy mit gondolok, akkot tényleg.
Ajánlom fel neki, lassan búcsúzóul, mert látom, ahogy a diákok gyülekezni kezdenek, és az órámra pillantva látom, hogy lassan a tanóra végére érünk, és még nagyon sok dolgunk lesz ma, hiszen elő is kell készülni ahhoz a bizonyos búcsúhoz.
- Örülök, hogy megismertelek Emma, és remélem, hogy találkozunk hamarosan, de most sajnos mennem kell. Nagyon örültem neked.
Kezet nyújtok búcsúzóul, hogy aztán összeszedelőzködve, összeszedjem a csapatot, és visszainduljunk az előkészítőbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Na ezt biztos nem visszük magunkkal - dörmögte orra alatt, ahogy közelebb értek az állat maradványaihoz. - De ez talán azt jelenti, hogy a tónál fog ebédet magának. Vagy a vízesésnél! - elmélkedett hangosan. Bíztató jelnek tűnt a felfedezés. Lassan ereszkedni kezdett, de nem akarta annyiban hagyni a témát ezzel.
 - Esetleg megpróbálhatjuk egyszer kilesni, amikor vadászik. Úgy értem, ha van kedved hozzá.
 Nem a rét felé irányította a seprűt, hanem egyenesen a bejárathoz, hisz a szünetnek mindjárt vége volt. Viszont a szél kezdett feltámadni, érződött a járművön is egy-egy lökés. Zalán megpróbált ügyesen manőverezni, hogy Ramit ne az utolsó pillanatban kapja el a rémület.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Finoman? - kérdezem egy pillanatra szinte már értetlenkedve pillantok rá kérdőn megemelt szemöldökkel, majd elnevetem magam. - Aurortanoncoknak kötelező tárgy, csak úgy mondom - jegyzem meg már komolyabban, bal kezem az arcomig emelve, annak árnyékában osztva meg a tényt kicsit halkabban, kicsit közelebb is hajolva hozzá, mintha valami titok lenne. Már csak egy kacsint, kacsint jelenet kellene a végére és szerintem mindketten itt pukkadnánk meg a nevetéstől, de ezt most mégis lehagyom inkább. Legyek már komoly ugye, ez mégiscsak a munkahelyem.
- Mondták már, hogy igazán szörnyű vagy? - kérdezem a szememet forgatva, de rendben, vészhelyzet esetére legyen, mond valamit. Amíg én vagyok a mentora, nehogy nekem eltévedjen Budapesten vagy ilyesmi. A telefon után nyúlok, ha már nyújtja felém éppen úgyis, és bepötyögöm neki a számot. A telefont azonban még nem kapja vissza, egy pillanatig összeszűkült szemekkel méregetem ugyanis. - De ha azért hívsz fel vészhelyzetnek aposztrofálva, hogy valamit meginnál vagy tudomisén, letiltalak, aurorbecsszó. Szóval csak vészhelyzetre, mert elvesztél az épületben vagy Budapesten vagy... nem tudom, késel innen, amíg tart a program - mondom neki nagyon is komolyan. Ezután persze a telefont is visszakapja, és tényleg remélem, hogy rendeltetésszerűen használja majd a vészhelyzet szót.
- Azt nem mondtam, hogy nem játszom még mindig, a gyakorlást nem hagytam abba. Csak... hát na, a hárfa nem az a hangszer, amivel kiülhetek a sarokra zenélni, szóval remek hobbi maradt - válaszolom nevetősen szusszanva a képen, ami megjelenik előttem. A gitár meg hegedű meg még sok hangszer olyan, ami sokkal keresettebb, én meg egy számomra tetszőt választottam. Anya tényleg látványosan könnyebbült meg, amikor közöltem, hogy inkább az aurorképzőbe mennék végül, mint a nekeresdi művészetibe.
- Edzősködsz? És milyen sport? - kérdezek rá. Nyilván örülnék a kviddicsnek, de mivel nem ezt mondta, nem feltételezem azonnal, hogy mint a varázslók egy jelentős része, ő is a seprűsportok eme népszerű formáját űzné. Sok egyéb opció is akad, amiből válogathatott.
- Áh, értem, szóval te ilyen kis autodidakta vagy és sokoldalú. Menő. Az őszinteség egyébként még tényleg szimpatikus is - válaszolom neki és még a vállát is megveregetem kedélyesen egy mosoly kíséretében. A végén még megkedvelem.
- Hmm... hát az a lánytól is függ, hogy mi válik be. A legalapvetőbb dolog, amit mondani tudok, hogy add önmagad. Az régen rossz, ha utólag derül ki, hogy valamelyik fél teljesen más, mint amit a rózsaszín ködös időszakban látni sikerült belőle. Bár egy kicsit talán visszavehetsz a szexista színezetű kommentekből, de azt úgy randizástól függetlenül is javasolnám. De ebédszünetben még visszatérhetünk erre, ha érdekel a véleményem - zárom le inkább a témát mostanra, különben tényleg sose érünk semminek a végére, az idő pedig csak úgy rohan. A mi kis irodánkban gyorsan bemutatok mindenkit mindenkinek, és bele is vethetjük magunkat a munkába. Azazhogy inkább ő, mert neki kell kitölteni a papírt a saját adataival, én addig kávét főzök. Töltök is mindenkinek, aki kér, körbeszaladva az irodában asztaltól asztalig, majd még Rolandnak is hozok egy csészét a magamé mellé. Töltök, az üres kávés mérőedényt meg már csak varázslattal küldöm vissza a kávéfőzőig, inkább a papírokba nézek bele.
- Szuper lesz. Aláíratom és már itt se vagyunk - válaszolom, és ez tényleg csak két perc, nem több. A legidőigényesebb része, hogy a főnök kezébe vegye a pennát, utána már újra ott is vagyok az asztalnál. - Ezt leadom - közlöm a papírra pöccintve a pálcával, ami magát hajtogatja szép kis madárrá, majd elreppen. - Na gyere. Ha nem sietsz, tarthatok tényleges idegenvezetést is, de ha már unod, mára be is fejezhetjük, és elküldöm bagollyal a kész belépőt. Azt látom, hogy ez a támogatószázad nem a neked való melónak ígérkezik egyelőre, de ha adsz nekem pár napot, akkor összeszedem az ismerőseimet mindenféle területekről. Meg valami akciót, nehogy unatkozz nekem. Ja, egy örökzöld jó tanács... mindig légy jóban a gondnokkal meg a titkárnővel... és a recivel. Ők tudnak mindent elsőként - osztom meg vele a legfontosabb dolgot, amit itt eddig megtanultam. Ezeknek az embereknek a segítségével bármit el lehet intézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Becsukja a határidőnaplót, majd kicsit odébb tolja maga elől az asztalon, ezzel is jelezve, hogy figyel. Van egy olyan érzése, hogy ennek a beszélgetésnek nem mindenki hogyléte lesz a fő témája. Emlékszik egyébként a nőre az évnyitóról, mert ő is az egyik új tanár, és valami olyan tárgyat fog oktatni, amiről eddig még nem is hallott. A tárgy neve nem is rémlik, csak az, hogy fura volt, bár Násztya egykori tárgyaiból is csak a gemmológiát tudná felemlegetni, szóval ebben semmi személyes nincs. A másikat, ha pálcát fognak rá, akkor se tudná.
- Nagyon helyes - bólogat egész elégedetten, amikor a nő közli, hogy inkább nem kertel. Nincs arra szükség. Inti inkább egy laza kézmozdulattal, hogy foglaljon csak helyet és nyugodtan térjen a lényegre. Ő máris összeilleszti szépen ujjai hegyét az asztalra könyökölve, felé fordulva és figyel. Tessék csak mondani, miben segíthet. Reméli, nem valamelyik eridonos okozott galibát, de nem, pillanatokon belül kiderül, hogy Elektrát az animágia érdekli.
- Hmm... mhm... nos, kedves kollegina... sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az animágia oktatást nem lehet félbehagyni és onnan folytatni, elölről kell kezdeni, ebben azonban lehetek a segítségére - válaszolja komolyan. Nem tudja, miért hagyta abba a nő, vagy melyik ponton és hogyan, talán érdemes lenne megtudnia azt is, azonban mivel egy rituáléról van szó az elméleti oktatást követően, sajnos ugye az, hogy abbamaradt, majd felveszi onnan az ember a fonalat, nem opció. Persze előfordulhat, hogy a nő csak szófordulatot használt, ennek ellenére jobbnak látja tisztázni minden későbbi félreértés elkerülése végett.
- Ha nem érzi tolakodónak, kíváncsi lennék a részletekre, hogy pontosan miért is és hogyan és hol. Vannak bizonyos körülmények, amelyek kizárják az animágiát, epilepsziával párosítani például nem ajánlott, de várandós nőknek sem. Szóval nem a személyes kíváncsiságom, viszont ha ezért maradt abba, megköszönném a részleteket, hogy megalapozott döntésre tudjunk jutni - válaszolja végül némi töprengést követően, miközben elgondolkodva vakargatja meg a szakállát is, mintha az segítene a megfogalmazásban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Türelmetlenül sóhajtott egyet, zavarta, hogy nem mondhatja el Jacobnak, miért is viselkedik úgy, ahogy. Ezt a fiú szavai is csak alátámasztották.
 - Figyelj Jacob, nincs semmi gondom veled, egyszerűen csak szeretném, ha... - beléfúlt minden gondolat az elé tartott zöldségektől. Itt jött el a pont, ahol maga sem tudta, mit gondoljon. Megrökönyödve pillázott, először az uborkát vizslatta, majd a navinést. Nem merte még elvenni tőle.
 - Ez nagyon... figyelmes tőled? - fordult kérdőre a mondat vége, ahogyan ujjai a tarkójára csúsztak zavartan. Értetlenül bökött pálcás kezével Jacob táskájára - Azt végig ott cipelted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Valóban hasznos dolog az arcolvasás. Ha bárki kételkedett volna ebben, most ím bizonysággal épp a frissen tanárrá avanzsált riporternő szolgált. Mindkettejüket megkímélte a felesleges kása körüli kerülgetéstől, hogy kielemezve a férfit, rögvest a tárgyra tért. Leült a férfival szemben, így tekintete egy magasságba került a kollégáéval. Hiába bizonyultak helyesnek iménti meglátásai, gyomra mégis bukfencet vet, s még kicsit talán el is sápadt, amikor a választ meghallja. Méltósággal viseli a kudarcot. Ezt megfogadta. Azonban értelmezve a szavakat rádöbben, a másik nem mondott nemet. Csupán, ahogyan sejtette, tudni akarja a részleteket. Azokat legfőképp, melyek az elé helyezett dossziéból kimaradtak. Felidézi magában azt a napot, amikor egy kis időre mindent feladott. - Természetesen nem... Kővágó professzor oktatta akkoriban a tárgyat, s ötöd magammal mi voltunk az ő saját kis animágus különítménye, akiknek kikövezni igyekezett az útját, vezessen az bármerre - kezd bele a történetbe, s lelki szemei előtt sorra elevenednek meg a történések élesen kirajzolódó, színes vágóképei - Aurornak készültem. Mindent megtettem, hogy az lehessek. A legjobb akartam lenni. Tanultam éjjel-nappal a felvételi tárgyakat és a legilimencia mellett az animágiát. A rituálé legnehezebb részét is egy rontással sikerült megcsinálnom - mosolyodik el saját ügyetlenségén lágy nosztalgiával. Mivel úgy a hónap felénél kitüsszentette a mandragóra levelet. Még aznap odament a Professzorhoz, kért egy másikat és kezdte előről. - Aztán hála az ő közbenjárásának elmehettem a Sárkányölőre egy előfelvételire, ahol a szemem miatt mondhatni azonnal megakadtam a rostán. Soha nem mehettem volna terepre... - komorodik el hangja, ennek a nyilvánvaló tragédiának a kinyilatkoztatásától, miközben egy rakoncátlan sötét tincset a füle mögé tűr, majd folytatja - Egy világ omlott össze bennem és persze azt tettem, amit egy sértődött, dacos kamasz ilyenkor szokott. Tomboltam egy kört, hogy utána felégetve minden hidat magam mögött, hagyjam az egészet a fenébe - vonja meg vállát, mert ez már sajnos így esett és nem tud változtatni rajta, s talán jobb is ez így, ahogy lett - Egy nyáron át azon tépelődtem, mihez is kezdhetnék. Végül egyetemre mentem és újságíró vált belőlem. Hogy most, ennyi év után ismét megpróbálhassam - fejezi be mondandóját, melyből a férfi megismerhette a fiatal, forrófejű, rellonos Elektrát, akinek az álma semmivé foszlott, mégsem hagyta, hogy az élete is galyra menjen. Továbbá azt a nőt, akinek van bátorsága újrakezdeni. Bölcsebben, érettebben, de ugyanolyan elszántsággal és hittel. Ezután hősnőnk mélyet sóhajtva, átható tekintetű sötét szemét Kedves úrra függesztve várja, elegendő információval szolgált-e számára. Teljesen biztos benne, hogy nem várandós, ahogyan abban is, hogy epilepsziában sem szenved. Agyában szerencsére a ráomló régi rádió épület sem tett kárt. Erről papírjai is vannak. A memóriája pedig szinte ugyanolyan jó, mint az amnéziát megelőző időkben. Csupán magára az omlás pillanatára nem emlékszik. Viszont a kómában töltött időről is vannak már halványan derengő foszlányai. Főleg hangok és érzések.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Majdhogynem naivnak érzi magát, hogy azt gondolta, ilyen egyszerűen megoldható és William nem forgatott a fejében mást is. Elvégre... ő maga beszélt a fiúval ennél sokkal terhelőbb, sokkal szörnyűbb elképzelésekről, tervekről.
- Hajjaj, akkor a nehezebbik utat kell választanunk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megoldhatatlan az ügy.
Majdhogynem derűsen kacsint egyet az asztal másik végében ülőre. Az egész gesztus megtöri a helyiségben ülepedő nyomott, rossz hangulatot - vagy legalábbis egyáltalán nem illik oda.
- Sajnos a családtagok megtagadták, hogy tanúskodjanak melletted, de Adél készségesnek tűnik. Illetve Ms. Rosenfeld jól választott, mikor mellettem döntött, ennyiből is bőven tudok már dolgozni.
Szégyentelen. Szégyentelenül ajnározza saját alteregóját, miközben nem felejt el még egy rúgást bevinni Williamnek azzal, hogy még jobban hangsúlyozza: a családja levette róla a kezét, ezúttal végleg.
- Ugyan volt egy érdeklődő, a Nathaniel név mond valamit? Megkeresett, hogy gyakorlati tapasztalatként és személyes érintettség okán szeretne asszisztensként részt venni az ügyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem akarom Dana szívét fájdítani, ha esetleg érzékeny témára tapintottam most rá. Tudom, hogy közel áll hozzá a kacsája, Dana egyébként is szereti az állatokat. Sokszor voltunk a menhelyen önkéntes munkát végezni, mintha csak tegnap lett volna, hogy körbevitt a kutyákon és macskákon, akiknek enni adtam. Emlékezetes nap volt, és sok hasonló követte a későbbiekben, persze időm függvényében. Furcsa vigasz, de tudom, hogy nem fogja kibírni sokáig házi kedvenc nélkül, valahogy biztosan helyet fognak mellette kapni az utódok az életében, főleg most, hogy kiköltözik a kastélyból. Úgyhogy szándékosan nem kommentálom Hápit.
- Persze, még te is fiatal vagy, sok lehetőség van előtted. Próbálj ki minél több dolgot, ami szimpatikus, és ha mégsem tetszik, akkor válts. Szerencsére a faluban sokféle munka van, de ha nagyobb üzletet szeretnél csinálni, még Budanekeresden is kiköthetsz, vagy elmész a varázstalanok közé a fővárosba. Ez nem tudom, neked mennyire lenne idegen a származásod miatt - itt egy kis szünetet tartok, amíg nyújtózom egyet a vízben, élvezve annak simogatását, és megtörlöm az arcomat. - Egyetértek, akárkivel nem lehet közösen elkezdeni egy vállalkozást. Sajnos nekem nem hiszem, hogy jó üzleti érzékem lenne, de a gyakorlati teendőkben szívesen segítenék, ha lenne rá időm. Tanárként, egyetem mellett sajnos nem fér bele, és kezdőtőkém sincs hozzá. Gondolom szponzort, befektetőt is kell találni. De egy jó tanács, amit biztosan ismersz már: üzletben nincs barátság. Hiába akarsz egy közeli ismerőst találni, könnyen lehet, hogy a barátságotok fogja bánni. Szóval nehéz dilemma ez - tűnődöm el, de nem tudok sokáig erre gondolni, mert aktiválódik a hullámmedence. Közben pedig csak bólogatni tudok a lakásvásárlásra tett gondolataira.
- Ú, hát... Most, hogy így elkényelmesedtem, biztosan vacogni fognak a fogaim, de menjünk! - nem szívesen hagyom itt ezt a vizet, de tudom, hogy jót fog tenni a vérkeringésemnek, ha egy kicsit átmegyünk, és legalább izmosodhatok ott, úgyis rég edzettem. A gyakorlótanároknak is jár a feltöltődés. Sietősen kimegyek a vízből, belebújok a papucsomba, és megindulok a másik medence felé. A testemről közben sűrűn potyognak le a vízcseppek, libabőrös is leszek. A peremnél sokáig habozom, először a kislábujjam dugom be, aztán lassan bevizezem a végtagjaim és a felsőtestem, s csak utána merülök el a mélyben, nehogy gond legyen. Megvárom, amíg Dana is csatlakozik mellém. Pár perc kell, mire megszokom a vizet, így már nem is tűnik annyira hidegnek.
- Ma este biztosan jól fogok aludni - nevetek fel. -  Hiányozni fog a kastély egyébként? Vagy milyen érzés, hogy elrepült ennyi év? Szerinted sok háztársaddal-iskolatársaddal fogod tartani később a kapcsolatot? - őszinte érdeklődéssel kérdezem tőle, mert az én helyzetem más, hiába nem vagyok már hivatalosan kék, napi szinten be tudok járni a kastélyba, így megtarthattam valamennyire a kötődésem. Rá azonban mintha más sors várna. Közben pedig azt javaslom Danának, hogy kezdjünk el úszni távokat az úszómedencében, meg is indulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Anna

A habos kakaót tényleg nem veri semmi. Talán csak a tűzforró americano, ami a termoszomban pihen, és így hogy újra eszembe jut, kortyolok is belőle még egyet, miközben bólogatva nyugtázom a kijelentést.
A termoszomat szorongatva hallgatom Annát, és őszintén jól esik, hogy a kissé béna bizonytalanságomat igyekszik eloszlatni. Tökéletes tanárnő lesz, mert ez a néhány perc elég volt hozzá, hogy biztonságban érezzem magam mellette, és ne legyek se több se kevesebb, mint egy 15 éves gyerek. Gyereknek lenni pedig a világon a legcsodálatosabb és legkiszolgáltatottabb dolog, s ezért is olyan ritka, hogy valaki mellett különösebb ismerettség nélkül nem akar előjönni a felnőtt énem. Tudom, hogy érettebb vagyok a korosztályomnál -ezt teszi az emberrel, ha 7 évvel idősebb a bátyja- mégis azokat a tanáraimat szerettem igazán, akik a koromnak megfelelően kezeltek. Nem tettek rám száz százalékos felelősséget, de a döntés az enyém volt, hogy mennyit vállalok. És álltalában ezek a tanárok voltak azok, akiknek az óráján önként jelentkeztek a diákok, sosem volt susmogás, és a dolgozatokon is kimagasló volt az osztályátlag.
Éreztem, ahogy Anna mondataira az arcvonásaim is szinte kismacskaszerűvé válnak, el se akarom hinni, hogy hogy lehet valaki ennyire jóindulatú.
-Nagyon rendes vagy, köszönöm szépen.- hálálkodom kicsit lesütött szemmel, még mindig a termoszomat szorongatva, és közben igyekszem bevésni a memóriámba, hogy ha szükség lesz rá, ne felejtsem el feleleveníteni a felajánlását. Nem mintha a jövőben képes lennék eljutni arra a szintre, hogy önként kérjek segítséget felnőtt emberektől, akiket ráadásul alig ismerek, de a problémáimra általában már az is bőven elég megoldás, ha eszembe jut, hogy léteznek kedves emberek a világban, mint Anna.
-Én is nagyon örülök, és köszönök mindent.- felelem mosolyogva, és vele együtt felemelkedem a padról, inkább csak megszokott illedelmesség gyanánt, de milyen jól tettem, mert így legalább egy cseppet sem ért meglepetésként hogy kezet ráztunk búcsúzóul. Eddig azt hittem, hogy ez csak egy ódivatú német tradíció, de mivel ebben szocializálódtam kifejezetten jól esett, hogy nem csak nekem természetes ez.
Már bőven csak a hátát figyeltem Annának, amikor eszembe jutott, hogy pont azt felejtettem csak el megkérdezni tőle, hogy mégis mi a fenét érdemes megnézni Bogolyfalván... de visszatekintve a beszélgetésünkre ez talán annyira nem is jelentős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Különben mi a picsára számított, de őszintén? A nagyapja holmija hónapok óta ott hevert a gyerekszoba szőnyegén, néha arrábbpakolta, néha arrébbrugdosta őket, amikor pedig úgy tűnt, a szobába lakó költözik, átcipelte a folyosóra. Csak idő kérdése volt, hogy valaki, szerencsésebb esetben a felesége, kevésbé szerencsésebben pedig egy auror, belebotlik.
Okkal nem ő intézte sosem azokat az ügyeket, amikor a nagyapja mellett dolgozva kénytelenek voltak megkerülni a törvényt. Sosem volt meg a fegyelmezettsége hozzá.
A derűs kacsintást nem tudja hová tenni, azonban kizökkenti annyira, hogy csodálkozva felemelje a fejét, a kezét pedig leejtse a papírokra. A verbális ütés pedig ismét betalál, ezen azonban nincs ideje rágódni, ugyanis:
   -  Nate? Az öcsém Nate?
Megütközve pislog- Láthatóan időbe telik, amíg az agya megemészti a hallottakat.
   -  Nagyon nem. Kurvára határozottan, de maximálisan nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tudod, a múlt az életünk része marad örökre, hiszen a múltunk határozza meg azt, hogy kik vagyunk mi a jelenben. Nagyon sokat számít, hogy kikkel vagy kik nélkül leszünk felnőttek, és, hogy milyen események vezetnek ahhoz, hogy ma tükörbe nézzünk. Én azt gondoltam, hogy sosem leszek jó anya vagy feleség, mert sosem volt előttem anyakép, aztán ráébredtem, hogy valójában pontosan tudom, hogy milyen szülő szeretnék lenni, olyan, amilyen az apám volt, amikor gyerek voltam.
Az apám, akit elsősorban színészi képességei okán tartanak számon, csodás szülő volt. Nagyszerű apa és kiváló anya egy személyben. Érzékeny volt arra, ahogy a lelkem, a testem változott, nem riadt vissza sem attól, hogy melltartót kell néznünk, sem attól, hogy a nővé érésről beszélgessünk, vagy éppen a szexualitásról. Ilyen anya szeretnék lenni én is, azt szeretném, hogy sem Anna, sem a születendő gyermekeink ne kapjanak kevesebbet, mint amit én kaptam.
- Attól még, hogy valaki sajnálja a másikat, nem lesajnálja, Farkas, hanem átérzi a helyzetét és igazságtalannak ítéli azt meg. Én sajnálom azt, hogy ilyen életed volt, de hálás is vagyok, mert csodálatos férjet és nagyszerű apát kaptam a személyedben. Ha el is váltunk volna, senki másnak nem szerettem volna szülni, mert te vagy a világon az egyetlen, akitől gyereket akartam, sőt, akarok.
Most már teljesen biztos vagyok benne. Eddig is tudtam, hogy szeretném, ha lenne még kisbabánk, de most, hogy ennyi mindent olvastam, márt teljesen biztos vagyok benne. Annyi mindent megéltünk külön és együtt is, hogy egészen biztos vagyok benne, hogy készenállunk rá, hogy bővüljön a családunk.
- Ember voltál. Én máshogy kezeltem volna a helyzetet, de egyáltalán nem biztos, hogy jobban. Valószínűleg ugyanoda soroltam volna a házasságunkat, ahova te, sőt, az sem kizárt, hogy én is bőven hozzátettem ahhoz, hogy ott ülve azt gondoljam, nem szabad nekünk ezt folytatni. Ehhez a házassághoz azonban te sokkal jobban ragaszkodtál, mint én. Szerencsére.
Mert ha rajtam múlik, most nem vagyunk itt, nem újabb gyereken gondolkozunk, hanem azon vitázunk egy rideg tárgyalóteremben, hogy ki mikor tölt időt a lányunkkal, és közben valóban meggyűlöljük egymást.
- Nem, már nem. De akkor minden jel erre utalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

X nemakarom X zenésdi X taláralatt

Ez az egész nem volt rendjén. Egyszerűen nem. Mardosta bűntudata a múltbéli tette miatt és -szerinte- egyedül csak magának köszönhette, amibe keveredett. Miért nem tudta visszafogni magát? Miért jött ki a sodrából? Egyszerű a válasz: kamasz. A valóság pedig az, hogy valami olyasmire akarták kényszeríteni a szülei, amely nemcsak őket, de az egész varázslóvilágot veszélyeztette volna. Ő persze helyesen járt el, ám nem úgy, ahogy rendjén lett volna. Csúnya ilyet mondani, de talán jobb is így.
Mindent el akart felejteni. Önzőn hangozhat, de nem is nagyon érdekelte más akkor a saját baján kívül. Jól esett volna neki, ha beszélhetne erről Zalánnal és Kornéllal. Vajon tényleg el merné mondani nekik? Biztos csalódnának benne, de talán ennek ellenére a KKZ trió ugyanúgy megmaradhat.
Az évnyitó elején ugyan  megmutatkozott, de a vacsorát nem várta meg, helyette csak kilógott a teremből. Semmi kedve nem volt tettetni a boldog boszit, ráadásul étvágya sem nagyon akadt. Aladár persze végig a nyomában volt, próbálta felvidítani a lányt, de az igyekezett nem tudomást sem venni az árnyékáról, mely ezt felfogta és visszahúzódott.
A konyha felé vette az irányt, nem látta az őt megelőző elsőst. A nyikorgó ajtót belökte, szemeit szipogva törölte bele talárja ujjába, hogy elrejtse szomorúságát s csak ekkor találkozott szembe az épp kakaót kapó lánykával.
- Neked nem az évnyitón kellene csücsülni? - tette fel kérdését, de nem is nagyon merült bele a részletekbe jobban. Leült hát mellé és a bánatát korábbról kiszúró manócska hamar töltött egy bögre kakaót Kornéliának is.
- Jaj, nem kellett volna - meglepődött, ám a kedveske mosoly láttán nem is folytatta inkább, csak megköszönte illedelmesen - Köszönöm - aprócska mosollyal viszonozta a manóét, mely hamar visszaszaladt a dolgára. Tulajdonképpen nem is számított rá, és ez a gesztus  megmelengette a szívét.
Kakaójában elsüllyedő kanalát a zsebében pihenő pálcájával egy pillanat alatt megbűvölte, hogy az táncraperdülve a csészében kavarni kezdhesse italát.
- Szóval hogy-hogy itt? - nézett fel ismét a lányra kékjeivel, melyek enyhe rózsaszínben játszottak szomorkás hangulata miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Marcsika|
Legilimencia tanterem| 3/6 |
______________________________________________________

Talán két hét is eltelt már azóta, hogy a múltkor Marina arcába kiabáltam mindent, függetlenül attól, hogy úgy gondoltam-e vagy sem. Tudtam, hogy túl messzire mentem. Semmi jogom hozzá, mit csinál ez a bolond és kivel. Sőt, kifejezetten nem is kellene, hogy érdekeljen, mert végül is a barátság nem olyan amiből csak egyet fogad maga mellé az ember. Sőt, abban se vagyok biztos, hogy Marina egyáltalán a barátom. Inkább csak egy nem túl szőrnyű ismerős.
Sokszor gondoltam arra, hogy bocsánatot kellene kérni. Aztán büszkeségből egyből, hogy faszság az egész. Utána jött William letartóztatása is és inkább csak elkerültem a lányt, amíg nem találtam ki mitévő legyek.
Végül ahogy itt baktatok a termet keresve ahol ez a díszpinty mókol valamit, kezemben egy tábla Toms márkájú csokival, megállapítom, hogy most már én is bolond vagyok. Talán csak Will pillanatnyi hiánya miatt teszem ezt, hogy ne essek el még egy embertől. Talán tőle függetlenül is itt lennék. De őszintén csak azzal nyugtatom magam, hogy kurvára be vagyok tépve és csak a por csináltatja ezt velem.
Az böngésztetett azon a nyomi neten egész délelőtt, az utaztatott városokon át ezért a nyomi és túlárazott szarért és az irányítja a lábamat most a teremajtó elé is ahol megállok. Az ajtó résnyire nyitva. Bekopogok mint egy nyomi, aztán bedugom a fejemet.
- Marina?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Pankát összerakták - bár annyira nem volt szétesve, csak lelkileg -, és ennek nagyon örült, még ha az évnyitós események rá is nyomták a hangulatukra a búval... bélyeget. Laca sem találta igazán magát, ez ennek is köszönhető, hogy nagyon feltűnően kerüli őt Zóra - kedveli a második nevén hívni a másikat -, és Panka sem teljesen önmaga még. Tudja azt, hogy ez majd megváltozik, vagy helyreáll, de most is, ahogy a napokban kényelmetlenül érzi magát. Legtöbb esetben inkább tanul, és ezt már ő is gáznak érzi, hogy ennyit forgatja a könyveket, meg szorgalmizik. Még a végén a fejéhez vágják, hogy stréber. Viszont azt is tudja, hogy bármi is legyen Zóra baja, előbb-utóbb a fejéhez vágja és akkor lesz valami. Általában veszekedés, csakhogy Laca nem szeret veszekedni, ha lehet konfliktuskerülő. A mostani vásárláskor is hagyta a két a lányt csacsogni, ő pedig némán válogatott, vagy morgott magának, hogy mit miért nem vesz meg, holott volt zsebpénze elég. Idén túl vagyonosnak érezte magát, a szülei havi pénzt adnak neki, Mirella nagy bánatára. A kishúg egy hatalmas hisztit levert emiatt, de Laca megígérte neki, hogy majd vesz belőle valamit. Egyelőre erre még nem került sor. Most pedig visszafelé tartva Zóra otthagyja őket, Pankának meg nincs kedve beszélgetni, így aztán a néma menet lassan halad a kastély és a tó felé. A kacsák etetésére még jobban nem vágyik, mint a bűntudattal együtt Pankával lenni.
- Ahh, baszus, vissza kell mennem. Majd talizunk - szól a szőkéhez egy halvány mosollyal, egy gyors ölelés - amit amúgy utál, de a csajok szerint ez nagyon fontos - és visszafelé indul el, hogy egy kicsit elterelje a gondolatait arról, hogy mit nem csinált jól az évnyitón, vagy csak meggyőzze magát, hogy ez volt a helyes. Igyekszik másfelé menni, mint, ahogy jöttek, mégis rátalál Zórára, ami alapvetően nem baj, viszont kihagyná a beszélgetést, ha a lány nem pillantotta volna meg. Na, azt meg már nem engedheti meg magának, hogy kikerülje őt, hogy gyávának mutatkozzon, szóval magában sóhajtva veszi tudomásul, hogy ma ki lesz osztva. Végül megáll a lány mögött tegy fél méterre és nézi, ahogy Zóra dobál, de nem megy közelebb. Nem őrült meg.
- Ez szép volt - mondja egy hármat pattanó dobásra, de nem tudja megállni, hogy ne szóljon még egyet.
- Haragszol valamiért? - sejti, hogy mi lehet az ok, de meghagyja a lánynak ennek a kifejtését. Majd ha nagyobb lesz, nem csinál ilyen butaságokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

tanácstalan × elmerült × befejezetlen
Kedves naplóm! Ma nem égtem le senki előtt! Csak egyszer, ha egyszer írhatná ezt itt töltött napjai egyikén! Azt mondták, jót fog tenni, ha kiszakad megszokott környezetéből és él egy kicsit, de Reninek honvágya van, elege, itt a tűz mellett melege is, és valahogy úgy tűnik, semmi sem akar úgy sikerülni, mint előtte. Lehet elátkozták? Nem lehet más magyarázat, hiszen mióta idekerültek, minden a feje tetejére állt. Először Dorci, aztán minden egyéb... Nehéz tinédzsernek lenni ennyi másik között.
Menthető? Visszhangzik fejében a kérdés, azonban feltenni nem meri, testvérei hallhatják csupán, hiába szánja azt eredetileg a rellonos profiljának. Pirosló nyakát behúzva, ujjaival talárjának szélét morzsolgatva pislog az üstre, Ervinre, majd Ervinre és az üstre, óvakodva figyelve a változásokat, és az azt előidéző segítséget. Érzi, ahogy mindkét testvére ugyanilyen élénken figyeli a procedúrát, ám ennek talán más nem sok jelét érzékelheti: kezük továbbra is, automatikusan járja egyedien megkomponált táncukat. Most Reni az, aki kimaradt, de a gondolat hatására gyomrában megjelenő kis szorítás már ismét - közös. Nem nyugszik még meg, amikor a főzet visszaszíneződik, nem, még nem tud, benne van a tartózkodás. - Ebből? - kérdez vissza, szinte cincogva, ahogy kését a por felé közelíti, és bár igen, tényleg arról van szó, csak… Egyszerűen csak szüksége van a megerősítésre. Nemakarom, nemakarom, visszhangzik benne újra és újra, ahogy enyhén remegő kézzel az üst fölé emeli, és oda se mer nézni, amikor kését megbillenti, lehunyt szemeivel együtt még ki is csavarodik Ervin fele, ne kelljen látnia mi történik a főzetével.- Ugye nem bugyog? - suttogja maguk közé a kérdést, magától egyelőre nem merve odapillantani. Valaki jól szórakozik rajta, érzi a kötelékükön keresztül, mire az ő szájára is mosoly rebben - furcsa kettős, de enyhíti benne a feszültséget, ami talán elég lesz ahhoz, hogy Ervin visszejelzésétől függően vegye a bátorságot folytatni az instrukciók követését. Tizenkettő? Tizenkettő és mennyi volt? Hét. Oké, csak lépésről lépésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem szoktak az ilyen váratlan események felzaklatni, mint az évnyitón történtek. A diliházban igazából mindennapos volt a káosz, ami naponta körülvett Zsombit és engem a szabadfoglalkozások alatt. Volt, hogy az őrültekkel pókereztem totálisan leszedálva vagy keringőztünk magyar mulatósra és… volt, hogy összeverekedtem, amiért elvették a zsírkrétákat.
Pedig nem tudok pókerezni!
Jogos a kérdés, hogy ezek után mégis miért lettem tanár és miért teszem ki magam a stressznek? Egyszerű, hiányzik. Hiányzott a zsibongás, a hangzavar, a zabolázatlan energiák. Persze, az iskolában nem ápolók rohangáltak nyugtató injekcióval és kivont pálcákkal, habzó szájjal, hogy kényszerzubbonyba öltöztessenek.
Én összességében jól szórakoztam. Csúnya-nem csúnya, élveztem a műsort. Még fél szemmel láttam is kollégáim megrovó tekintetét, ahogy végigvigyorogtam az orrom alatt és bunyóért szurkoltam halkan a tanári asztal szélén. Bár részt vehettem volna a benne, de lehet akkor a nagyterem lángokban végezte volna én meg újra az ELME visszatérő régi-új lakójaként.
Az első tanítási hetet úgy döntöttem meg kell ünnepelni. Próbáltam elhívni magammal Kolost, Denist vagy Lanettát, de sajni dolguk volt. Így kötöttem ki egyedül a csárdában, majd hazasétálok, nincs messze a Holdfény.
- Egy föccsöt szeretnék - kértem a bárpultost, ahogy letelepedtem az egyik bárszékre. Levéve a kabátomat, az ölembe fektettem s csak akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem valamit - Jaj, rozéból, ha lehet. Bocsi - tettem hozzá gyorsan, mire neki is láttak az italom elkészítéséhez. Eddig nem nagyon jártam itt egyedül, fura volt, hogy maximum a pultossal tudnék cseverészni vagy a telefonom nyomogatni, amíg elnyalogatom a fröccsöm.
-  Hmm, édes - jegyeztem meg az orrom alatt dünnyögve, ahogy ízlelgettem az imént kézhez kapott nedűt. Gyógyszereimet szándékosan nem vettem be, majd reggel. Szinte nulla az esély rá, hogy az egyszeri, esti adag kihagyásával én visszaessek a mélypontra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mindenféleképpen le akartam kötni a felesleges energiáimat, mert tudtam, ha megállok csak tovább agyalok. Vissza fog jönni, ebben biztos voltam. Ennyi nem lehetett neki elég. Így a legjobbkor jött Nagy professzor úr megkeresése. Az évnyitó óta minden délutánomat vagy a kocsmában, vagy a könyvtárban töltöttem. Többször volt, hogy anélkül, hogy járőröznöm kellett volna a kastélyban aludtam, kissé félve, hogy mikor jön el a pillanat, hogy újra szembe kell néznem vele.
A sorból már hat könyvet szedtem le, és tettem a középső asztalra, ahol a jegyzeteim is voltak, de még hiányzott az esszenciális Legendás lények és megfigyelésük kötet. Már ezerszer olvastam, de sose lehettem elég pontos.
Ahogy kifordultam a sorból, megpillantottam a személyt, akire egyáltalán nem számítottam. Mármint tudtam, hogy a tantárgyakból fel kell hoznia magát, de... azt hittem az ideje nagyobb részét a kviddicspályán tölti. Talán tudatalatt pont ezért is kerülte el a helyet, mert már csak a látványa is hirtelen ugrasztotta össze a gyomrom. Vajon hallott róla? És mit? Én persze egész nyáron nem hallottam felőle.
- Szia - köszöntem oda mégis, és zavartan megvakargattam a kócos kontyom alatti részt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A pillanatnyi fájdalom a fejemben nem is engedte, hogy felfogjam a derekamra simuló kezeket, csak mikor az illető megszólalt. Felnyitottam a pilláimat, és bevallom őszintén, ha nem fog, talán tényleg elesek, úgy megriadtam a közelségétől. Lábammal gyorsan kavircoltam, hogy minél előbb kiszökhessek a férfi kezéből, és visszaszerezzem az elvesztett egyensúlyomat.
- Nem kell gyógyító, jól leszek, ha végre elengedsz - jegyeztem meg, és kezem a mellkasánál próbálta távolabb taszítani az arcomtól. Be nem vallottam volna neki, de igazából tényleg kicsit megszédültem, ahogy végre a saját lábaimon voltam. Agyrázkódás?
- Azt hiszem, már eleget segítettél... - Lehajoltam, hogy összeszedjem a széthullott könyveimet, de a fejembe belehasított a fájdalom. Reflexből kaptam oda, és egy pillanatra lehunyva a szemeimet vártam, hogy elmúljon a kellemetlen bizsergés, és folytassam a könyveim összepakolását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kaptak ők is fejmosást, pontosan tudta azt, hogy túl zajosak voltak az évnyitón és időközben tanult is a helyzetből, hogy néha jobb csöndben maradni. Igaz, ezen nem biztos, hogy a jövőben tud majd változtatni, hisz érzelmei vezérelték a leányzót, ami a szívén, az a száján, márpedig ha valaki beszólt neki és a barátainak, akkor úgy érezte, hogy igen is vissza kell szólnia. Utóbbi esetben rossz embernek szóltak vissza, tulajdonképp Zóra nem is gondolta volna, hogy van olyan felnőtt, aki képes így neki menni egy tininek. Ismerte a szüleit jól, akárcsak Panka szüleit. Laca se mesélt olyanról, hogy őt odahaza bántották volna a felnőttek, ezért is ült még mindig döbbenet az elméjén, ha arra gondolt, hogy az a szinte felnőtt srác képes volt efféle agresszivitásra. Persze, a szülei mindig mondták, hogy vannak rossz emberek, meg bolondok, de sose gondolta volna azt, hogy egyszer majd ő is szembesülni fog az élet nem túl csodás pillanataival.
Sóhajtva dobott még egy követ a tó felé, ez egész lapos volt, így sikerült összehoznia azt, hogy a kő háromszor is pattanjon a víz felszínén, mire alásüllyed. Eközben jelent meg Laca, akit szeme sarkából már ki is szúrt, azonban csak akkor fordította felé a tekintetét, amikor a fiú megszólította őt.
- Ja, csodásan dobok - mondta kicsit ironizálva, kicsit meg mintha fényezné magát, pedig leginkább csak egykedvű volt, meg haragos a fiúra. El akart sétálni mellette, mikor Laca váratlanul feltette a kérdést. Ez meglepte a lányt, mert hát elég egyértelmű volt az, hogy haragszik, s azt gondolta, hogy a fiú pontosan tudja, miért is mérges rá.
- Hogy haragszom-e? Igen Laca, haragszom! Amikor az a Behemót neki esett Pankának, és kértelek hogy segíts, Te nem csináltál semmit, csak álltál, mint egy sóbálvány! Miféle barát vagy? Még jó, hogy nem lett komolyabb baja Pankának. Csalódtam benned - sóhajtott. - Azt hittem, hogy vagyunk olyan barátok, hogy megvédjük egymást a bajban - keményen szóltak a szavai, miközben haragosan, s talán kissé csalódottan fúrta pillantását a fiú tekintetébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Keze rándult idegességében, ahogy ellökte magától a nagyapjától kapott töltőtollat. Mit nem adott volna egy seprűért most. Ehelyett egy hülye házifeladat felett ül, amiből már két bekezdést megírt, de olyan bődületesen rondán, hogy ő sem tudta volna visszaolvasni.
 - Szia - köszönt vissza, Autumn hangjának sikerült kizökkentenie kicsit a gondolataiból. Nem tudta, hogyan folytassa, azt sem tudta, hogy a lány csak futólag köszönt-e rá, vagy akar is beszélgetni. Utóbbit meglepőnek találta voltna, de csupán annak fényében, mert volt egy olyan érzése, hogy mostanában mindketten a magánynak örültek jobban. Ilyenre sem volt még példa, de úgy ítélte, ez nem árt a kapcsolatuknak a... nos, a tavalyiak után. Azért kezével odébbsöpörte a kacatjait, hátha szeretne leülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Bocs, én csak segíteni akartam. - Amiből láthatóan nem kér, így aztán engedelmesen, meg az ő némi taszigálására megadóan persze, de elengedem, és nem is merem megkockáztatni, hogy esetleg megver azért, mert lehajolok neki segíteni. Csakhogy, mert persze mindig van egy csakhogy, a fejéhez kap, nekem meg az összes vészvillogóm maximumra kapcsol, mert hát, ha valakinek éppenséggel sorvad a kobakja mélyén az agya, akkor hiperérzékeny lesz arra, ha bárki más is a fejéhez kap. - Biztos, hogy ne vizsgáljanak meg? Ez nagyon veszélyes. Okozhat koncentrációzavart, aluszékonyságot, szexuális problémákat, koordinációs zavarokat. - Igen, engem nagyon sok mindennel vizsgáltak, rövid időn belül, mert viszonylag hamar kiderült, hogy nem éppen vagyok az a hosszú távra tervező típus. Már ott guggolok én is mellette, és aggódva nézek rá. - Sok gyógyító ismerek, idehívhatom a legjobbat, vagy akit csak szeretnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem biztos, hogy ma lesz a napja annak, hogy sikert aratok. A statisztikámat elnézve, ez persze benne van a pakliba, a hódításaim olyan hatvanhét és fél százaléka a biztos siker, vannak jobba és rosszabb hónapjaim, és nyilván, miután az elmúlt időszakban kivétel nélkül sikeres voltam, most megeshet, hogy a szériám véget ért. De nem vagyok az a feladós típus, így hát az elkezdett műveletet tovább folytatom. Érzem, ahogy a tekintetünk találkozik, és látom, ahogy megingatja a fejét, ez még mindig sok minden lehet, mókásnak tarthatja a helyzetet, lehet teljesen zavarban, vagy éppen jelezheti azt is, hogy van egy benga állat csávója, aki szétverne. Utóbbit nem szeretném, mert kevesen értik meg, hogy ne üssék a fejemet. Sokan azt hiszik, hogy az arcomat féltem, de nem, az agyamat. Ha arcba húznak be, azt kiheverem. Volt már, hogy nekem húztak be egy lányért, akit Miksa akart felszedni, de hát megnézték őt, megnéztek engem, és úgy döntöttek, hogy holnap is felkelnének még, szóval engem csaptak le. Na és vajon kivel kavart össze a lány utána? Mint kiderült, mindkettőnkkel. Szóval a fejingás az még semmi.
Amikor újra felé pillantok, például, egyértelműen látom, hogy mosolyog, és ez engem is mosolyra késztet. Mondtam én, hogy nem szabad feladni. Viszont, ahogy kipillant az ablakon, úgy tűnik, hogy még játszana, hát akkor játszunk. Magamhoz intem a pincérlányt, és rendelek egy két kapucíner szeletet, kérve, hogy neki vigyék ki az egyiket. Semmi üzenet, csak egy szelet sütemény. Emellett pedig még pár szem kávébabot is, mert olyan jó kávéillat van. Ez utóbbi kérésem sokkal furcsábbnak hat neki, de nem ellenkezik, így hát hamarosan vissza is tér, egy aranyszín kistányéron tíz szemmel. Vajon, ha kérem, a maradékot becsomagolja? A gondolat megmosolyogtat, de tekintetemet a lányra emelem, aki éppen megkapja a süteményt.