Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=654560#post654560][b]Varga Nóra - 2017.01.10. 20:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=654619#post654619][b]Révay A. Valentin - 2017.01.11. 18:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=654622#post654622][b]Varga Nóra - 2017.01.11. 18:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=654626#post654626][b]Révay A. Valentin - 2017.01.11. 19:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=654628#post654628][b]Varga Nóra - 2017.01.11. 20:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=655192#post655192][b]Révay A. Valentin - 2017.01.14. 20:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=655197#post655197][b]Varga Nóra - 2017.01.14. 20:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=656934#post656934][b]Kornai Viktória - 2017.01.23. 15:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=656949#post656949][b]Mikesy Tristanus - 2017.01.23. 18:12[/b][/url]

KORNAI VIKTÓRIA
- csapó kettő.

---

Hosszú, fekete színű ballonkabátban érkezik egy vékony alak az udvarba. Nem igazán szeretne zavarni senkit sem, hiszen ő maga is azért érkezett ide, mert úgy hallotta, nem annyira sokan meditálnak errefelé. Égig érő lábait szinte feminin módon pakolja egymás után, hóna alatt egy nagyobb füzettel – ahogyan azt megszokhatta tőle a nagyközönség. Vagy nem. Elvégre nem is nagyon ismeri a kastély lakóit. Néhány kísértettel összefutott már, a portrék próbálták szólogatni, de egyik sem hatotta meg annyira. Bezzeg, ha egy embergyerek szól hozzá, úgy össze tud rezdülni, mint a tisztáson legelő őz, akit megzavarnak a táplálkozásban. Tehát, az udvaron vagyunk. Szinte egy lélek sincsen. Zöld, méregszín szemeivel végigméri a terepet, így pillant meg egy sötét hajkoronája leányt. Talán egyidősek lehetnek így, első ránézésre. Amikor a lány is felpillant, Tristanus abban a pillanatban elkapja tekintetét, majd leül egy nem is olyan messzi padra, ölébe kapja füzetét, zsebéből előkotorja szétrágott szénceruzáját, amikor egy bagoly kikapja a kezéből a rajzeszközt.
„Hogyaza…” – motyogja félhangosan, majd követi szemével a madarat, ami a lány feletti fa ágára szállt, onnan nézi a fiút. Mintha kuncogna.
„Ez nagyon nem vicces.” – kezdi el szedni lábait egymás után a lány irányába, dühösen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=657753#post657753][b]Kornai Viktória - 2017.01.28. 22:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=657930#post657930][b]Mikesy Tristanus - 2017.01.30. 14:58[/b][/url]

KORNAI VIKTÓRIA
- csapó kettő.

---

Egyértelmű, hogy nem a lányra dühös. Legalábbis azoknak, akik esetleg láthatták azt a kellemetlen kis dögöt, ami elcsente Tristanus ceruzáját. Hosszú lábait gyorsan szedi egymás után, s nemsokára a tanuló lány mellett terem, akire rá sem hederít egy ideig. Túlságosan zavarja a fa tetején vihogó hiéna, ami igazából csak egy ártatlan bagoly, aminek megtetszett a toll. De, mindegy. Értitek. Úgy látszik, hogy veszett az ügy. Ingerülten csillogó szemeit a madár szemgolyóiba mélyeszti, de ismét rá kell jönnie, hogy ez így nem fog menni. Ő biztosan nem fog felmászni - milyen már az? -, és a bagoly sem fogja visszaadni a rajzeszközt.
„Nu face nici cit o ceapa degerata.” - motyogja magában, aztán végre feltűnik neki, hogy valakit igencsak megzavart a dolgában. Kiskutya módon oldalra dönti a fejét, s végül magyarul szólal meg.
„Ne haragudj!” - kér elnézést, felpillant a fa tetejére. A madár már sehol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=661490#post661490][b]Kornai Viktória - 2017.02.22. 16:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=664733#post664733][b]Iványi Polett - 2017.03.05. 22:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=664736#post664736][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.05. 23:11[/b][/url]

Nem nagyon volt ma kedve bejönni, vizsgát se hirdetett, nyűgös is volt, lehet az időjárás teszi, viszont ennek ellenére hívja a kötelesség, így hát mégis valahogy kikászálódik az ágyból, zuhanyzik, arcot fest magának, ruhát választ, és kényelmes tempóban felsétál a kastélyba vezető úton. Kicsit túl is öltözött, viszonylag jó idő ven kint, így hát mire felér a kabátja már kigombolva lebben meg néha.
- Polett, semmi baj, más is kérte már azt, hogy inkább kint találkozzunk, illetve van egy irodám lent is, a faluban, ha az kényelmesebb.
Szereti a lenti irodát, bár a házhoz tartozik, mégis külön bejárata van, és amikor bent van valaki zárva van mind a két ajtó, a falak pedig extra bűbájjal tompítottak. Hiába járkál vagy tíz ember ott, mégse hallja senki sem, hogy mi is folyik bent. Oda kellett volna visszavonulnia olvasni is, csak annyira nem volt szíve megtenni. Dwayne-nél más a helyzet, ott nem zavarja a férfit, és nincsenek gyerekek, akik percenként kiabálnának anya után. Ettől függetlenül persze imádja a gyerekeit, ha újrakezdené, akkor is valószínűleg ennyi gyerek szaladgálna körülötte minimum.
- Miről szeretnél beszélgetni?
Kérdezi, miután helyet foglalt a lány mellett. Kellemes itt kint az idő, néha valóban jól esik kimozdulni az irodából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=664740#post664740][b]Iványi Polett - 2017.03.05. 23:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=664746#post664746][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.06. 00:32[/b][/url]

- Semmi gond, a gyermekeim apja sem magyar. Ha egy kicsit megerőltetem magam, oroszul is cseveghetünk.
Bár ez inkább csak egy kis móka, mint komoly indoklás. Az orosz nyelv fájdalmas emlékeket ébreszt fel, és bár nem mutatja, de nem is esik jól neki. Olyan, mintha egy nagy bőröndbe csomagolta volna az akkori életét és az egészet levitte volna a pincébe, amit azóta már vagy százszor elárasztott volna a víz, elmosva minden élt. Jobb is ez így, életének egy kemény szakasza ez, és hozzájárult a személyisége fejlődéséhez, a döntéseihez, ám mégisem engedi meg, hogy teret engedjen. Nem foglalkozik vele, inkább a vidámabb és életének jelen szakaszára koncentrál.
- Senki sem unalmas. Minden ember más, egyedi. Ezen van a hangsúly, az egyediségen. Sokszor egyformának látják a rellonos lányokat, hasonlítanak, stílusuk hasonló, ám ha az ember veszi a fáradságot, és megismeri őket, kincset lel. Én is leltem, nem is egyet, mert meg akartam ismerni őket. Az, hogy egy termék márkázását emberre vetítjük ki, hát nem is tudom, morbid.
Bár elég gyakori jelenség, hogy az emberek a marketing - mix elemeivel magukat minősítik, de teljesen felesleges. Az ember nem árú, nem kell kirakatba tenni, megfelelően becsomagolni.
- Nem hiszem, hogy a különlegesség látványos. A minőségi idő és az elismerő szavak, melyek a szeretetnyelv részei nagyon különlegessé tudnak tenni egy embert, akkor, ha lehetőséget kap. A lehetőség pedig mindig ott van, csak meg kell ragani.
Ő maga mindig arra biztatja a diákjait, hogy merjenek lépni, legyenek bátrak és kezdeményezzenek. Muszáj, különben a kapcsolat ember és ember között elvész, és akkor már késő bánat.
- Szerintem a húgodnak már az is jó példa, ha figyelmes és kedves vagy, ha bátorítod őt arra, hogy nyisson. Ha jól tudom Eszterházy Lili, ugye? Foglalkoztam vele akkor, amikor idekerült. Szerencsés kislány, nagyon jó személyiséggel, ha látja, hogy a nővére jó hangot üt meg, kezdeményező, akkor ő sem lesz másmilyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=665289#post665289][b]Iványi Polett - 2017.03.07. 21:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=665500#post665500][b]Széplaki Alíz - 2017.03.08. 18:57[/b][/url]

Az egyik barátnőmmel megbeszéltük, hogy bevezet majd a sakkozás rejtelmeibe, ugyanis én csak amatőr szinten értettem hozzá és akárkivel is játszottam, az mindig megvert. Senkinek sem voltam nagy ellenfél, de időnként jó mókának tartottam ezzel a játékkal elütni az időt, ha épp nem volt más dolgom. Nem tartozott kifejezetten a hobbijaim közé ez a logikai játék, de a barátnőm ragaszkodott hozzá, hogy segít fejlődni ezen a területen, csak legyek türelmes, legalábbis ezt mondta. Volt egy mini sakkjátékom, amolyan összecsukható táblácska miniatürizált bábukkal. Az elején mindig jól szórakoztam, de aztán mindig csak égtem, annyira béna voltam, úgyhogy nagy örömködésre adott okot már az is, ha az ellenfél jelentőségteljesebb bábuját sikerült leütnöm. Nem volt még olyan jó idő, de azért már nem lehetett szétfagyni és mindketten vágytunk már egy kis levegőre, úgyhogy kinn beszéltük meg a találkát a Fénylő Lelkek Udvarában. Felvettem a sötét farmernadrágomat, a fehér vékonyabb pulcsimat és a piros melegebb, de átmeneti kabátomat, hozzá fekete bokacsizmát húztam és a hajamat hátrafogtam. Boldogan indultam útnak a kijárat felé, aztán félúton vissza kellett, hogy forduljak, mert bizony a szobámban felejtettem a lényeget, a mini sakktáblát. Nem ütött különösebben mellbe a dolog, gyorsan visszafordultam érte és néhány perc elteltével már úton voltam az udvar felé. Mielőtt leültem volna az egyik padra sétáltam még egy kicsit, jól esett a friss levegő, egyébként is jobban szerettem kinn lenni a természetben mint benn a négy fal között. Miután elégedetten leültem, szétnyitottam a kis sakktáblát és a helyükre helyeztem a bábukat. Miközben vártam a barátnőmre rápillantottam a karórámra és hirtelen beötlött, hogy túl korán érkeztem meg, mert egy órával későbbre beszéltük meg a találkát. Nem is értettem, hogy hogy nézhettem ezt be ennyire, úgy látszott, hogy ma nagyon szórakozott voltam. Visszamenni már nem volt kedvem, úgyhogy a várakozást választottam, közben a sakkbábukat vizslattam tekintetemmel, hogy miként lehetne egy frappáns indítást kezdeményezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=666778#post666778][b]Fellegi L. Milán - 2017.03.12. 19:19[/b][/url]

Tulajdonképpen siet. Karjaiban három könyvet cipel, amelyeket már-már az újszülöttjeiket hordozó kismamákat megszégyenítő gyengédséggel hurcol körbe az iskolán. Az egyik egy növényhatározó, a másik kettő bájital-recepeteket tartalmaz. Ő maga pedig éppen az üvegházból igyekszik felfelé a bájitaltan tanterembe - próbálja hasznosan tölteni a délutánjait, ha már Nóri sincs itt, barátai egyelőre pedig még szintén nincsenek. Habár nem is nagyon törekszik erre, lássuk be - nem áll úgy hozzá, hogy túl sokáig időzne még ebben az iskolában. Persze ezt az enyhe sznobizmust ügyesen rejti el a kastély többi lakója elöl. Tisztában van vele, hogy nem lenne okos az iskoláról alkotott nem igazán kecsegtető véleményét hangoztatnia olyan emberek között, akiknek ez az intézmény láthatóan tökéletesen megfelel. Nem szeretné, ha a feje a bejárati csarnok boltozatára feltűzve végezné, elvégre legyen bármennyivel is színvonaltalanabb az oktatás ahhoz képest, mint ahonnan ő jön, azt azért ő is tudja jól, hogy a túlerő nagy előnyt jelentene a Bagolykövesek számára. És hopp, egy újabb vicces gondolat - napok óta úgy gondol a többiekre, mint a Bagolykövesekre, éppen csak saját magára nem.
Ezen elmélkedik, amikor megpillant egy lányt, aki egy sakktáblát fixíroz. Alapvetően a látvány nem igazán rendkívüli, és talán ki sem zökkentené őt túlzottan, hogyha nem ez lenne az első sakktábla, amit ittléte óta megpillantott. Márpedig ő nagyon szereti a sakktáblákat, annál jobban pedig már csak az igazi, izgalmas ütközeteket szereti. Így aztán valami érdekes reményében szemügyre is veszi a táblát és gazdáját, azonban csalódottan kell látnia, hogy a helyzet leginkább egy csendélet, nemigen történik semmi.
Szinte észre sem veszi, hogy pár pillanattal ezelőtt már megtorpant a lánytól jó 8-10 méterre, és könyveit megigazítva, fejét kissé oldalra döntve várja, hátha történni fog valami említésre méltó. Hogy ez vajon mennyire illetlen és mennyire feltűnő, azon nem igazán gondolkodik el, na meg nem is nagyon érdekli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=670473#post670473][b]Széplaki Alíz - 2017.03.26. 19:51[/b][/url]

Nyitásként a a király előtti parasztot raktam ki, tehát a bábum az E4-esen állt.  A másik játékos helyett is léptem, hiszen egymagam voltam a játékos. Az ő király előtt álló paraszt bábúját az E5-es mezőre helyeztem. Ezután a lóval az F3-ra léptem, majd a másik fél paraszt bábúját a D6-os mezőre toltam. Ezután a futómmal az C4-re léptem, majd az ellenfél lovával a C6-ra. A lovamat a C3-ra helyeztem, az ellenfél futóját pedig a G4-re. A lovammal leütöttem az E5-ösön lévő parasztot, az ellenfél futójával pedig leütöttem a királynőt, tehát az a bábú a D1-es mezőre került. Ekkor a futómmal sakkot adtam a királynak a C4-es mezőről az F7-esre kerülve leütve az ellenfél parasztját. A fekete király kilépett a sakk helyzetből az E7-es mezőre lépve. Ekkor a C3-ason lévő lovamat a D5-ös mezőre küldtem sakk-matt helyzetet teremtve.
- Hú, hát ezt nem gondoltam volna! - kiáltottam diadalmasan örömömben, majd észrevettem a tőlem nem messze álló fiút.
- Öhm... végig itt voltál? - kérdeztem tőle félénken, nem gondoltam, hogy nézőközönségem is lesz, annak viszont rendkívül örültem, hogy megnyertem saját magam ellen ezt a játszmát. Nem tartottam magamat jó sakkozónak, de most rám kacsintott a szerencse és a jó taktika meghozta végül a gyümölcsét. Gondosan visszaállítottam a bábukat, miután kiörömködtem magam, közben pedig a szemem sarkából figyeltem a fiút, hogy vajon mi lesz a válasza. Biztosan elcsodálkozott rajta, hogy egymagam játszom, de partner híján így ütöttem el az időt, amit aztán egyáltalán nem bántam meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=670848#post670848][b]Fellegi L. Milán - 2017.03.28. 16:29[/b][/url]

Nem mondhatni, hogy nem szórakozik jól a lányon. Ha őszinte akarna lenni, így első ránézésre a Navinés nem tűnik számára túl okosnak, és habár ennek valószínűleg több köze van a szöszke Bagolykövesekről kialakított sztereotípiáihoz mint a valósághoz, azért a benyomás megmarad. Sőt, tovább is erősödik, amint a lány önmagával folytatott sakkpartiját lesi. Amit Alíz bemutat, az egy elég közismert trükk és egyébként a világon semmi probléma nem lenne vele... Nade önmagunk ellen? Az egész felállás arra épül, hogy az ellenfél vérszemet kap, amikor a vezér eltávolításának lehetősége felmerül, így pedig belesétál a csapdába. Alíz azonban saját magának állította a csapdát, így aztán belesétálnia sem volt nehéz... Könnyű magunk ellen nyerni ha az a cél, hogy kikapjunk. A legszebb az egészben, hogy a végén még meg is lepődik. Milán elfojt egy kisebb nevetést, majd már indulni is tovább, amikor rádöbben, hogy a lány hozzá szólt az imént.
- Az előbb jöttem, de már éppen indulni készültem - vonja meg a vállát, mert tulajdonképpen nincsen sok kedve beszélgetni. Habár elég csábító, hogy leüljön és egy sakkjátszma erejéig szamaritánus tevékenység gyanánt megtanítsa a lányt rendesen játszani, nem lát rá sok esélyt, hogy sikerüljön is.
- Többre mennél, ha nem magad ellen játszanál... - teszi még hozzá. Nem állt szándékában, de egyszerűen kibukik belőle, mert annyira érthetetlen számára, ami az imént történt. Megigazítja a vállán pihenő táskáját, miközben sóhajt egy nagyot. Valószínűleg már megint egy üres bájcsevejbe keverte magát, csak mert nem tudott a szájára lakatot tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=670893#post670893][b]Széplaki Alíz - 2017.03.28. 19:55[/b][/url]

Nagyon jó kedvem volt a győzelem miatt, ami elég bizarr volt, mivel saját magamat vertem meg a sakkjátszmában, bár való igaz, unalmasabb volt, mintha egy másik emberrel játszottam volna. Igaz még ennyire sem számítottam magamtól, úgyhogy még saját magamat is megleptem. Szívesen kipróbáltam volna ezt a trükköt a barátnőmön is, de tudtam, hogy kész lehetetlenség, mivel bizonyára máshogy lépkedne a bábukkal, mint ahogy az imént lejátszott önparti lezajlott.
~ Még szerencse, hogy ilyen semleges, mondjuk az se izgatna, ha bolondnak nézne ~ - vontam meg a vállamat, miközben azon tűnődtem, hogy mennyire nézhetett ki furának, hogy magam ellen játszom.
- Szuper! - mondtam neki, majd folytattam a mondandómat.
- Hát biztosan, de amint látod épp nincs kivel játszanom, így legalább elütöm az időt - válaszoltam semleges hangnemben a fiút végigmérve, majd újra a kezdőpozícióba helyeztem a sakktáblán lévő bábukat.
- Te még sose játszottál magad ellen? Öreg hiba, ha nem... igaz, nem túl izgalmas, de mégis jobban megismerheted magad az ellenfél helyébe képzelve, hogy hogyan reagálnál, hogyan döntenél, mit áldoznál fel, mi lenne a következő lépésed. Csak ugye annyi a gond, hogy ismered önmagad, így valószínűleg tudnád, hogy mi történne előre, ám az ember mindig meglepheti önmagát váratlan fordulatok révén. De hiába is mondom, bizonyára nem érted, hogy miről beszélek, azt se tudom, hogy tudsz-e egyáltalán sakkozni. Bár, ha tudsz, akkor nálam bénább nem lehetsz - fejeztem be a monológomat a srácra tekintve. Igazából nem is tudom, miért reagáltam le amit mondott, mert nem volt semmi jelentősége, de valahogy nem akartam szó nélkül hagyni ezt a rettenetesen fontos dolgot.
- Eléggé amatőr vagyok sakkban, ez van - tettem hozzá vigyorogva, majd újra a bábukra emeltem a tekintetemet, legalább tisztában voltam vele és beismertem, hogy ez a játék nekem egyelőre nem az erősségem, főleg az figyelembe véve, hogy a partnereim, akikkel idáig játszottam szinte sorozatosan megvertek.
- Sakk-matt - úgy szeretem ezt a szót - fűztem még hozzá, miközben az fekete király bábut leütöttem az ujjammal. Reméltem, hogy sikerül fejlődnöm idővel valamit ezen a területen is, mert kissé bosszantott, hogy az esetek többségében kikaptam, azt pedig nem tartottam kihívásnak, ha olyasvalakivel játszottam, aki még nálam is bénább volt. Nemhiába vettem elő ritkán ezt a játékot...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=677106#post677106][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.24. 20:49[/b][/url]

Napok óta ki sem dugtam az orrom a kastélyból, mert hát förtelmes idő volt, de totálisan. Még a hó is esett, most ez komoly?! Meg előtte és utána is a szél miatt vízszintesen esett az eső, tuti elfújt volna, mint egy szalmaszálat. Nem okoztam volna túl nagy fejtörést neki.  Szóval meg volt az okom, hogy ne menjek ki, a kastélyban is hűvös volt, nem mindegy hol fagyok meg, kint vagy bent? Amióta kiderült, hogy pyro vagyok, a hidegre sokkal érzékenyebb lettem és sokkal fázósabbá váltam, mint azelőtt. Amint kiléptem az Andrissal megbeszélt találka felé tartva, a hideg rázott ki, sütött ugyan a nap, de hát annyira volt az nekem elég, mint halottnak a csók.  Bár örültem, hogy nem haltam meg aznap éjjel az erdőben, amikor kiderültek a dolgok. Na mindegy.
Még nem tudta szerintem Andriska, hogy pontosan mivé váltam, -mert még nem említettem- én is nagyon nehezen akartam elhinni, bár nem ez volt az elsődleges dolog, amiért kihívtam. Rég lógtunk már együtt és hiányzott az a kócos feje. Meg volt ott még más is, hátha tud nekem tanácsot adni, hiszen ő is fiú, az összes fiú úgy gondolkodik, mint a másik nem? Tuti! Igaz, a nőknél és a lányoknál nagyon nem így van, néha én magam nem tudok magunkon elmenni rajtuk, de ez már csak ilyen. Én valami ufó voltam, mert sosem értettem mit problémáznak más lányok a körmük vagy a hajuk miatt. Na jó, hagyjuk is.
Lassan kiértem a belsőudvarra és a falmelletti padra le is telepedtem, egyelőre még nem láttam a kócos kis pajtim, szóval vártam, addig a felrúnázott telefonomat nyomkodtam és a Flappy bird nevű agyfárasztó izémicsodával gyilkoltam az agysejteimet, mert bizony nekem olyanok is voltak és vannak még most is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=678026#post678026][b]Andrássy Tamás Milán - 2017.04.28. 16:38[/b][/url]

Nagyon szeretek Fannival lógni, de az utóbbi időben nagyon el volt foglalva a szobájában valamivel a kisasszony, így gondoltam, én sem zavarom. Elvégre mindenkinek kijár a nyugalom, én is bezárkózom néha, mert jól esik; hát, gondoltam, Fanninak is meghagyom ezt a lehetőséget.
Örültem is, mikor végre megbeszéltünk egy találkát, és most is mosolyogva indulok el a körletből, Ninával (a gitárommal) a vállamon, gondoltam ugyanis, hogy hátha kedve támad zenélgetni, vagy valami ilyesmi. Ki tudja, éppen mi jut eszébe, amit épp jó lenne csinálni, fel kell készülni minden eshetőségre.
Amikor kilépek az udvarra, és meglátom, egy széles mosoly kíséretében tárom ki a karom, hogy megöleljem - van egy olyan sejtésem, hogy rám fog ugrani, de csak egy megérzés.
- Szia! - Mondom, miközben megsimogatom a hátát, ha épp megöleltük egymást. - Rég láttalak, Sese - nézek le rá, játszásiból kicsit össze is vonom a szemöldököm. - Jól elzárkóztál előlem, te lány.
Miközben ezt mind megosztom vele, leülök a padra mellé, a gitáromat gondosan lerakom magam mellé, aztán rá is pillantok. Nagyon szeretem Fanni haját például, mindig tök jó.
- Mesélj nekem, mi történt? - Nem mintha konkrétumokra gondolnék egyébként. Fogalmam sincs, van-e valami, csak úgy sejtem, hogy talán oka volt ennek az egyedüllétnek, amit kedvenc kviddicsjátékosom prezentált az elmúlt napokban, hetekben. Mondjuk a megérzéseim nem szoktak rosszak lenni. Biztos ilyen farkasösztönök, megérzem a félelmet, haha, tudod, érted...
Úgy döntök, hogy miközben így beszélünk, enni fogok, mert szokás szerint iszonyú éhes vagyok. Előveszek tehát egy szendvicset (amit ki tudja, honnan guberáltam), és elkezdem kicsomagolni, de közben érdeklődően szemlélem, hallgatom a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=678845#post678845][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.05.01. 22:11[/b][/url]

Épp hogy csak felnéztem butácskán, s megláttam a kócosomat. Egy vékonyka cingogó hang hagyta el az ajkaimat. Zsebre vágtam a telefonomat és megrohamoztam Andiskát. Egyenesen az ölébe ugrottam, becsapódva átöleltem szorosan, olyan jó volt látni megint az a lüke fejét. Jóóól megszorongattam, igyekeztem nem összetörni azokkal az „izmos” karjaimmal a csontjait.
- Sziasziasziasziaaaaaaa - hadartam, majd a csak nyelvet öltöttem rá, amiért leteremtett viccelődve.
- Tudod, nagyon fura dolgok voltak velem mostanában, például tegnap felgyújtottam a házimat és nem tudtam kimagyarázni Fela’ bácsinak, hogy nem volt szándékos és tényleg megcsináltam a házimat.... - ekkor kicsit hátrébb léptem és jól végig mértem.
- Te nőttél? - a nyelvem is kidugtam, úgy koncentráltam, ahogy lábujjhegyre próbáltam állni, hogy egy magas legyek vele, nem hiszem, hogy elértem a célom. Végül leültem mellé a padra és a fülem tövét megvakargatva jelentőségteljesen rápillantottam.
- Két dolog miatt hívtalak ki, - itt kicsit elkomolyodtam, de nem annyira, hogy ne lehessen rám ismerni - az egyiket épp az előbb említettem. Tudod nyáron otthon megtámadott egy halálfaló, ami még nem is lenne akkora baj - de, EZ rohadtul nagy baj, ennyit ért a tanúvédelmi program vagy mi a fene....-, de valami más is történt akkor éjjel. Nem haltam meg. A tűz védett meg, de nem értem hogyan vagy miért... Olive azt mondta, hogy akkor mutatkozott meg az erőm vagy mim. Sőt elmagyarázta a dolgokat és segít nekem a tűz idomításával, de ahh, ez annyira hihetetlen. Rajta kívül csak te tudod, mi történt velem akkor. Nem szívesen emlékszem arra az estére vissza - elfintorodtam, ahogy néhány emlékkép megjelent az elmémbe és megráztam a fejem, hogy elfelejtsem mindezt.
- De!!!! Nézzük a jó oldalát, a rosszakaróim talárját meggyújthatom bármikor - kacsintottam egyet és próbáltam a pozitívumot keresni a dologba, már ha ez annak számított. Nekem annak.
- A másik dolog Matt

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=680107#post680107][b]Robert B. Neal - 2017.05.09. 22:26[/b][/url]

Annak ellenére, hogy (még) nincs kiírva a neve a kéménybe korommal, - ahogy azt mondani szokás a nem túl jelentőségteljes hírek esetében - itt van. Egy ideje. Nem a máról van szó, hanem egy meghatározatlan időintervallumról, amiben evett, ivott, létezett, újságot olvasott, élvezte a teliholdas estéket, lottószelvényt töltött, és hasonló súlyosan hétköznapi dologgal teljesítette ki a létezését. Mindezt főleg a faluban.
De szorítkozva a jelen helyzetre: most történetesen épp a kastélyból kifelé vezették volna a léptei, de van az ilyen kastélyoknak a számos zegével és zugával egy kifejezetten vendégmarasztaló hangulata. Igazából kötve hiszi, hogy bárki ember fia (vagy lánya, a politikai korrektség jegyében) tudna itt elég időt tölteni ahhoz, hogy elunja a falakat, meg a kis finomságait...
Zsebre vágott kezekkel jelenik meg az udvaron, értelemszerűen a kastély falainak irányából érkezve. Arcán kellemes lustaságról árulkodó, párnapos borosta, a szeszélyes időjáráshoz tán illeszkedni is látszik a sötétebb, vastagabb, épphogy az alkarja közepéig feltűrt ing, és a fölötte viselt (hasonlóan feltűrt) nyitott kapucnis pulóver. Egy felfoghatatlan módon idetévedt mugli pasassal könnyen összetéveszthető a látvány, a farmerével és két tornacipővel kiegészülve főleg.
A jelenlegi disszonanciához hozzájárul még egy apróság, amivel az átszellemülten bölcs helyszín varázsát csorbítja.
A ráérős nézelődését követően ugyanis kifejezetten fesztelenül sétál a tér közepére elhelyezett szökőkúthoz. Körülbelül tizenöt másodpercet áldoz a varázslót formázó vízköpő szemrevételezésére, összenézve azt a vízébe dobált érmékkel... aztán egyszerűen, mintha csak a bőre alól, nem holmi zsebből szedné ki - egy hengeresre hajtott papírbankót csippentve az ujjai közé térdel fel a kávakőre. Egyensúlyozva nyújtózik és dugná a pénzt az adott kis résbe... a szobor füle mögé. Mert az nagyon dope.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=680116#post680116][b]Rana Dommiel - 2017.05.09. 23:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=682383#post682383][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.05.23. 20:32[/b][/url]

Nem illendő ellenőrizni a gyermekeidet, főleg úgy nem, hogy hazajárnak, és nem mellékesen, csak egy kis összpontosítás, és már tudod is, hogy mi jár a fejükben. Szó szerint. Én most nem a lányomat ellenőrzöm, szó sincs róla, éppen csak felderítem, hogy mire megy el a pénzem. Ehhez már csak jogom van. Szóval miután megígértem a feleségemnek, hogy nem jövök el ide, behúzom magam után az iskola kapuját, és a bőrkabátomba rejtett kezeimmel, lazán felsétálok.
Ma amúgy nagyon ízlésesen öltöztem fel, nehogy azt higgyék, hogy gáz vagyok. A lányom minden második gondolata nyilvános szerepléseink során az, így is az, hogy le fogom égetni, vagy éppen leégettem, vagy még mindig nem lábalt ki egy leégetésből. Ha ennyire sokat ég, akkor már igazán hozzászokhatott volna.
Tehát felhúztam a kedvenc farmeromat, egy fekete garbót meg egy bőrdzsekit, így aztán egy szót sem szólhat. Olyan vagyok, mint egy átlagos ember, még fegyvert se hoztam magammal, pontosabban csak egy egészen kicsit, ami szinte észrevehetetlen. Általában három van nálam, úgyhogy most ezt is el lehet számolni egy plusz pontnak nálam.
Szóval ez az az iskolai egyenruha. Biztos lóg. Egy lány halad át, amikor megpillant riadtan szalad tovább, mintha éppen most készülnék elkapni őt. Bár az is lehet, hogy éppen van mögöttem valami. Nézem, ahogy elsiet, megnyugtató, hogy szinte futva se képes fellebbenni annyira a szoknya, hogy kivillanjon a fehérneműje. A nyakkendő miatt pedig zárva kell tartani a blúzt is, nem lehet nyitott köldökig. Helyes.
A pálcámat előhúzva idézem meg a kicsengetést jelző hanggal egyszerre patrónusomat, egy tibeti masztiffot, és küldök vele egy üzenetet Alexandrának. Várom őt itt, valami kútnál.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=682418#post682418][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.23. 20:52[/b][/url]

A vér meghűl az ereimben, mikor meglátom a masztiffot. Nem egy elterjedt patrónusalak, ezt pedig még álmomból felkelve is le tudnám rajzolni.
- Francba - morgom, majd hagyom ott az értetlenül utánam pislogó bagázst, és röpke két perc leforgása alatt kötök ki a toronyban lévő szobámban, és vedlek át "sulis" szerkóra. Hirtelen jött, de ebben már rutinom van, mait az évek alatt szedtem fel. Apám megjelenése sose jelent jót, így érthető a gyomorgörcs. Nem létezik, hogy ilyen hamar tudjon a kis kihágásomról, a hülye tanárnak még esélye nem volt megírni azt a baglyot, és nem szándékosan törtük be azt a nyamvadt trófeás szekrényt, egyszerűen csak így alakult. Mindennek ellenére mégis higgadtságot erőltetek magamra, mert nem kell egyből az ördögöt festeni, és tényleg érdekel, miért van ő itt. Nem mellesleg, ha ő nem keresett volna, én keresem őt, hisz van valami, amit neki is tudnia kell. Ő legalább komolyan vesz, ha meg mégsem, akkor is az apám.
- Szia, hát te? - halvány mosolyt eresztek meg, de ez mégis lágy, olyasmi amit nem sokan kapnak tőlem. Igen, rengetegszer mosolygok, de csak azok tudnak két mosoly között különbséget tenni, akik ismernek... ezen a helyen pedig kevés olyan ember van, vagy lehet, nincs is.
- Jó is, hogy itt vagy... ezt alá kellene írnod, feltéve, ha hagyod, hogy szabad hétvégén én is lemehessek a faluba - nem, nem tetszik, hogy ehhez is a beleegyezése kell, de már így is csak hetek kérdése, mire nagykorú leszek, annyit már kibírok, még ha kellemetlen is.
- Nem mondod, hogy anya rá tudott venni, hogy vegyél egy új inget - vigyorodok el, majd letéve a padra a papírt, megyek oda hozzá, hogy megigazítsam a gallért.
- Így ni... - motyogom, aztán az őzike szemeimmel pislogok fel rá, mert hát... én azért örülök, hogy látom, még ha ezt kimondani nem is tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=682447#post682447][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.05.23. 21:18[/b][/url]

Amíg várakozom, szemügyre veszem a környezetemet, eléggé rendezett, odafigyelnek arra, hogy jó környezetben nevelkedjen a jövő nemzedéke. Mondjuk elég nagy pofátlanság lenne, ha nem így tennének, tekintve, hogy mennyi pénzt utalok át a kölyök után, és ő még csak részt sem vesz minden szakkörben, meg különfoglalkozásban, jaj annak a szülőnek, akinek ilyen gyereke van. Elhelyezkedem egy közeli padon, tekintve, hogy a lányom fél méterrel kisebb, mint én, meg kell adnom az esélyt neki, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Állásinterjún voltam.
Felelem színtelen hangon, tudom, hogy mennyire fél attól, hogy az apja vagy az anyja megjelenjen itt,  és ne csak egy gyors látogatást tegyen, hanem mondjuk, mint Levinél, tanítsa őt. Nem csodálom, mert ha az én órámra nem egyenruhába járna, akkor biztos, hogy meghempergetném párszor a sárba. Nézem a papírt, de amikor elém lép, engedelmesen kihúzom magam, felemelem az állam, hogy meg tudja igazítani az ingemet.
- Van olyan ingem, ami régebb óta megvan, mint te, de még nem húztam fel soha. Anyád vette. Ananászok vannak rajta.
Elég kellemetlen volt, főleg, hogy ő komolyan gondolta. Sokszor meg akartam már semmisíteni, helyette azonban amikor a nejem elutazik, kiveszem a szekrényből, szerelésnél beletörlöm a szerszámokat, vagy azzal portalanítok, ha meg nincs semmi dolgom, akkor csak megtaposom és összegyűröm. Használva van, általában céllal, de sajnos olyan foltot még nem tudtam okozni neki, amit Anna ne tudott volna kiszedni. Valószínűleg a technikámmal van a baj, azt hiszi, hogy szeretem.
- Na, mi ez?
Veszem fel a papírost, és a szemüvegemet is az orromra nyomom. Nem rossz a szemem, de fontos, hogy amikor csak lehet, akkor ne erőltessem, hiszen a munkám során elengedhetetlen az éleslátás.
- Azt ugye tudod, prücsök, hogy egész addig nem vagy független, amíg tankötelezetten, az én pénzemből élve tengeted a mindennapjaidat? Hiába leszel nagykorú, papíron, nem számít.
Remélem ezzel el is vettem a kedvét attól, hogy tovább elmélkedjen azon, milyen jó lesz majd akkor, amikor betölti a bűvös kis tizenhetet. Csitri lesz még, jó ideig.
- Miért akarsz lemenni a faluba, ez egy elég nagy iskola, labdázhatsz az udvaron.
Felpillantok rá a papírból, mert szeretném látni az arcát arra, amikor azt mondom, labdázhat is. Tudom, hogy nem csinál már olyat, pedig akkor aranyos volt, amikor őszintén nézett még a bambi szemeivel rám, amikor még csodált, és nem manipulálni akart. Egy lépéssel előtted járok, angyalom.