Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A bürokráciának különböző rétegegei vannak... mint a hagymának.
De amióta itt van Európa szívében ezt egy elátkozott föld radioaktív uránnal és helytelen permetezéssel fertőzött gyümölcsének torz retteneteként tudja inkább elképzelni. Torzhagyma.
Igen, ez a leghelytállóbb kép, ami a szeme előtt van, ahogy számára is csak homályosan érthető okokból lépdel be a hivatal patinás(nak épp nem mondható, de) épületébe.
Pedig neki aztán kellene tudnia minden mit-miből és hogyan következiket. De a tudás nem mentesít az alól, hogy a rendszer sz... hulladék, és az ő problémája nem jut át a vasbeton rugalmasságával vetekedő folyamaton.
Szóval bent van és egy humánt keresne. Lehetőleg itt dolgozót, mert Manyi néni a szomszédból nagyon kedves, meg minden, de kötve hiszi, hogy a befőzésen és a csipkeverésen kívül a külföldi állampolgárok ügyintézéseivel bármit tudna kezdeni.
A hangulatát leginkább nem tükrözi az a könnyed mosollyal demonstrált, egészen hétköznapian farmeres-inges, egyik mancsával zsebre vágott, másik mancsában salátapapírokat tartogató volta. Nem válogat, nem húzza az időt, ha egy kicsit is kompetensnek tűnő (akár aktás, kafkai jegyző típus, vagy kellően nem kétségbeesett sorbanáló) egyed elhaladna az ő útvonalát keresztezve szabva, szépen-finoman, mégis kellő határozottsággal a vállára pakolva a kezét téríti le a pályájáról.
- Szia, helló, szép napot. Kellene ide egy pecsét, a miértet megbeszélhetjük valami kevésbé átjáróházban?
A fordítóbűbáj mellett a meglepő céltudata hathat megfelelő meggyőzőerővel... és hogy prezentál egy pár pillantással felmérhetően vegyesen Minisztérium és az Önkormányzat által kiállított levelezést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Annak ellenére, hogy (még) nincs kiírva a neve a kéménybe korommal, - ahogy azt mondani szokás a nem túl jelentőségteljes hírek esetében - itt van. Egy ideje. Nem a máról van szó, hanem egy meghatározatlan időintervallumról, amiben evett, ivott, létezett, újságot olvasott, élvezte a teliholdas estéket, lottószelvényt töltött, és hasonló súlyosan hétköznapi dologgal teljesítette ki a létezését. Mindezt főleg a faluban.
De szorítkozva a jelen helyzetre: most történetesen épp a kastélyból kifelé vezették volna a léptei, de van az ilyen kastélyoknak a számos zegével és zugával egy kifejezetten vendégmarasztaló hangulata. Igazából kötve hiszi, hogy bárki ember fia (vagy lánya, a politikai korrektség jegyében) tudna itt elég időt tölteni ahhoz, hogy elunja a falakat, meg a kis finomságait...
Zsebre vágott kezekkel jelenik meg az udvaron, értelemszerűen a kastély falainak irányából érkezve. Arcán kellemes lustaságról árulkodó, párnapos borosta, a szeszélyes időjáráshoz tán illeszkedni is látszik a sötétebb, vastagabb, épphogy az alkarja közepéig feltűrt ing, és a fölötte viselt (hasonlóan feltűrt) nyitott kapucnis pulóver. Egy felfoghatatlan módon idetévedt mugli pasassal könnyen összetéveszthető a látvány, a farmerével és két tornacipővel kiegészülve főleg.
A jelenlegi disszonanciához hozzájárul még egy apróság, amivel az átszellemülten bölcs helyszín varázsát csorbítja.
A ráérős nézelődését követően ugyanis kifejezetten fesztelenül sétál a tér közepére elhelyezett szökőkúthoz. Körülbelül tizenöt másodpercet áldoz a varázslót formázó vízköpő szemrevételezésére, összenézve azt a vízébe dobált érmékkel... aztán egyszerűen, mintha csak a bőre alól, nem holmi zsebből szedné ki - egy hengeresre hajtott papírbankót csippentve az ujjai közé térdel fel a kávakőre. Egyensúlyozva nyújtózik és dugná a pénzt az adott kis résbe... a szobor füle mögé. Mert az nagyon dope.