Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=677106#post677106][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.24. 20:49[/b][/url]

Napok óta ki sem dugtam az orrom a kastélyból, mert hát förtelmes idő volt, de totálisan. Még a hó is esett, most ez komoly?! Meg előtte és utána is a szél miatt vízszintesen esett az eső, tuti elfújt volna, mint egy szalmaszálat. Nem okoztam volna túl nagy fejtörést neki.  Szóval meg volt az okom, hogy ne menjek ki, a kastélyban is hűvös volt, nem mindegy hol fagyok meg, kint vagy bent? Amióta kiderült, hogy pyro vagyok, a hidegre sokkal érzékenyebb lettem és sokkal fázósabbá váltam, mint azelőtt. Amint kiléptem az Andrissal megbeszélt találka felé tartva, a hideg rázott ki, sütött ugyan a nap, de hát annyira volt az nekem elég, mint halottnak a csók.  Bár örültem, hogy nem haltam meg aznap éjjel az erdőben, amikor kiderültek a dolgok. Na mindegy.
Még nem tudta szerintem Andriska, hogy pontosan mivé váltam, -mert még nem említettem- én is nagyon nehezen akartam elhinni, bár nem ez volt az elsődleges dolog, amiért kihívtam. Rég lógtunk már együtt és hiányzott az a kócos feje. Meg volt ott még más is, hátha tud nekem tanácsot adni, hiszen ő is fiú, az összes fiú úgy gondolkodik, mint a másik nem? Tuti! Igaz, a nőknél és a lányoknál nagyon nem így van, néha én magam nem tudok magunkon elmenni rajtuk, de ez már csak ilyen. Én valami ufó voltam, mert sosem értettem mit problémáznak más lányok a körmük vagy a hajuk miatt. Na jó, hagyjuk is.
Lassan kiértem a belsőudvarra és a falmelletti padra le is telepedtem, egyelőre még nem láttam a kócos kis pajtim, szóval vártam, addig a felrúnázott telefonomat nyomkodtam és a Flappy bird nevű agyfárasztó izémicsodával gyilkoltam az agysejteimet, mert bizony nekem olyanok is voltak és vannak még most is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=678845#post678845][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.05.01. 22:11[/b][/url]

Épp hogy csak felnéztem butácskán, s megláttam a kócosomat. Egy vékonyka cingogó hang hagyta el az ajkaimat. Zsebre vágtam a telefonomat és megrohamoztam Andiskát. Egyenesen az ölébe ugrottam, becsapódva átöleltem szorosan, olyan jó volt látni megint az a lüke fejét. Jóóól megszorongattam, igyekeztem nem összetörni azokkal az „izmos” karjaimmal a csontjait.
- Sziasziasziasziaaaaaaa - hadartam, majd a csak nyelvet öltöttem rá, amiért leteremtett viccelődve.
- Tudod, nagyon fura dolgok voltak velem mostanában, például tegnap felgyújtottam a házimat és nem tudtam kimagyarázni Fela’ bácsinak, hogy nem volt szándékos és tényleg megcsináltam a házimat.... - ekkor kicsit hátrébb léptem és jól végig mértem.
- Te nőttél? - a nyelvem is kidugtam, úgy koncentráltam, ahogy lábujjhegyre próbáltam állni, hogy egy magas legyek vele, nem hiszem, hogy elértem a célom. Végül leültem mellé a padra és a fülem tövét megvakargatva jelentőségteljesen rápillantottam.
- Két dolog miatt hívtalak ki, - itt kicsit elkomolyodtam, de nem annyira, hogy ne lehessen rám ismerni - az egyiket épp az előbb említettem. Tudod nyáron otthon megtámadott egy halálfaló, ami még nem is lenne akkora baj - de, EZ rohadtul nagy baj, ennyit ért a tanúvédelmi program vagy mi a fene....-, de valami más is történt akkor éjjel. Nem haltam meg. A tűz védett meg, de nem értem hogyan vagy miért... Olive azt mondta, hogy akkor mutatkozott meg az erőm vagy mim. Sőt elmagyarázta a dolgokat és segít nekem a tűz idomításával, de ahh, ez annyira hihetetlen. Rajta kívül csak te tudod, mi történt velem akkor. Nem szívesen emlékszem arra az estére vissza - elfintorodtam, ahogy néhány emlékkép megjelent az elmémbe és megráztam a fejem, hogy elfelejtsem mindezt.
- De!!!! Nézzük a jó oldalát, a rosszakaróim talárját meggyújthatom bármikor - kacsintottam egyet és próbáltam a pozitívumot keresni a dologba, már ha ez annak számított. Nekem annak.
- A másik dolog Matt